Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

TémanyitásTéma: Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah   Vas. Jan. 12 2014, 17:40

Az egyetemen töltött évek alatt rájöttem, hogy tényleg ezek az ember legszebb évei. Itt végre olyan dolgokról tanulhatsz, amelyek valójában érdekelnek, hozzád hasonló gondolkodásúakkal ismerkedhetsz és önállósodhatsz. Szerintem ha valakinek van egy kis esze, annak nem szabad megfosztania magát egy ilyen lehetőségtől. Nem gondoltam magam sohasem egy elveszett léleknek, de itt, a Frances-en, ezen a szakon találtam meg önmagam. Eredetileg nem is fotózást szerettem volna tanulni, aztán amint kezembe vettem az összespórolt pénzemből vett Canon fényképezőgépemet, akkor már tudtam, hogy csak egy szakmám lehet. Így minden nap, amit az iskola falai közt töltöttem, csak még boldogabbá tett. Azt csinálhattam, amit szerettem és rendkívüli barátokra tettem szert. Tőlük sohasem akarok majd elszakadni. Hogy miért lettem ennyire szentimentális hirtelen? Csupán azért, mert lassan lejár az itt tölthető időm, hiszen végzős vagyok. Idén a szakdolgozat és a vizsgamunkám fogja elvenni az összes energiámat. Ha pedig sikeresen begyűjtöttem a kreditjeimet és mehetek államvizsgázni, nos, akkor már csak egy apró lépés választ majd el a nagybetűs élettől. Ettől viszont egy kicsit féltem. Kikerülni a nagyvilágba, dolgozni a megélhetésért. Csak bízni tudok abban, hogy ugyanolyan könnyen fogom venni az elém gördülő akadályokat, ahogyan eddig is tettem.
Ezen és még sok más mindenen járt az agyam, ahogyan az első előadásról tartottam lefelé a lépcsőn. A fotográfia elmélet nem éppen tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, tekintve, hogy egy tanteremben ültünk és körmöltük szélsebesen a jegyzetet. Sokkal jobb tanulási módszer, hogyha a tanár bemutatja, mit, hogyan kell csinálni, majd hagyja, hogy mi is kipróbálhassuk magunkat a gyakorlatban. Így sokkal gyorsabban és egyszerűbben rögzülnek a tanultak.
A lépcsőfordulóban mentem volna tovább, hogy mielőbb visszaérjek a kollégiumba és pihenjek még egy kicsit a délutáni órám előtt, amikor megláttam az öcsémet. A szekrényénél pakolászott, és mivel pár napja furcsa mód elkerültük egymást, most megragadtam a kínálkozó alkalmat. Sietős léptekkel odasétáltam mellé, majd az egyik mellette lévő szekrénynek dőltem.
- Szia, Dave... - Néztem rá kérdő tekintettel, rövidesen pedig halványan el is mosolyodtam. - Mi van veled? Az elmúlt pár napban nem is láttalak. Minden rendben? - Tettem fel az aggódó kérdéseimet, amelyekkel valószínűleg az őrületbe fogom őt kergetni. De nem érdekelt. Egy iskolába jártunk, mégis könnyedén elkerültük egymást az utóbbi napokban. Muszáj volt a végére járnom, hogy volt-e ennek valami különösebb oka, mert ha igen, akkor egy jó hosszú beszélgetés várt ránk, ha pedig nem, nos, akkor örülni fogok, hogy csak véletlenül alakultak így a napjaink. Nem akarok rátelepedni, azt pedig főleg nem akarom, hogy Leah öcsikéjeként legyen beazonosítva a szöszikém, de gondoskodó, kedves nővérként elvárok tőle néhanapján egy becsekkolást, csak hogy tudjam minden rendben van vele.


A hozzászólást Leah White összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 12 2014, 21:29-kor.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah   Vas. Jan. 12 2014, 19:41

Fárasztó ez a hét, így alig várom, hogy vége legyen. Már szinte csukódnak le a szemeim, úgy mászkálok a folyosón. Néha köszön meg mosolyog egy-két lány, de ügyet sem veszek róluk, hiszen járva el tudnék aludni. Nem bírom ezt a kiképzést, amióta előre hozottan akarom lerakni a diplomámat, még sűrűbb lett az órarendem, mint volt. Még hétvégén sincs nyugtom, akkor is a hülye beadandókat kell csinálnom és a házikat, a tanulásról nem is beszélve. Minden időmet elveszi ez az egész, így a szerelmemmel is kevesebb időt tudok tölteni. Hiába alszunk együtt szinte mindennap, akkor sem elég ez nekem. Remélem, hogy ebben a félévben kicsit lazábbak lesznek az órák. Annyira bámulok magam elé, hogy elnézem a falat és szépen lefejelem.
- Áú! - Szisszenek fel, dörzsölve az ütközés helyét. Körbe pillantok rögtön, hogy senki se látott-e és amint erről megbizonyosodtam, már megyek is a szekrényem irányába. Vagy háromszor újra kellett a kódot csavargatnom, mert elnéztem a számokat. Már kezdek ideges lenni, de mikor végre kinyitom, már pakolhatok is be, aztán ki, ami kell a következő órára. Ahogy meghallom a nevemet, kicsit megrándulok. Hirtelen ért, így a szívemhez is kapok, hogy egy kicsit lenyugodjak.
- Megmondtam már, hogy ne hívj így! - Utálom ezt a becenevet, a Davidet jobban szeretem, és mindig elmondom a nővéremnek, de csak direkt idegesít ezzel.
- Semmi, tanulok. - Rántom meg a vállaimat, mikor érkezik mellőlem két lány egymásba karolva, akik rám köszönnek.
- Szia David! - Hangzik kórusban és még mosolyognak is.
- Annyira helyes. - Az egyik lány kicsit hangosabban súgja a mellette lévő lánynak, majd már el is tűnnek. Én pedig végig rájuk néztem, bár nem köszöntem nekik, egyáltalán nem jutottam el odáig, hogy kinyissam a számat. Már épp folytatom is a mondókámat, bár ez a kis "kitérő" segített abban, hogy valamit kitaláljak, mert mégsem mondhatom el, hogy egy tanárnál töltöm az estéimet.
- Persze. De mióta előre hoztam a diplomámat, nagyon besűrűsödtek a napjaim. De azt hiszem, van időm egy teára. - Már kezdek rászokni a teára, Elainenek hála. Eddig nem igazán ittam teát, de már én is erre vagyok ráállva.
- És te? Hogy haladsz a tanulással? - Kérdezem, majd elkezdek tovább pakolni, hogy ezzel is haladjak. Amint kész vagyok becsukom a szekrényem, hogyha a nővéremnek is jó, akkor meghívom egy teára, hogy felébredjek.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah   Szomb. Jan. 18 2014, 11:53

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó a közelemben tudni az öcsémet. Mindig is jó testvérek hírében álltunk, ezért voltam annyira boldog, mikor megtudtam, hogy ő is a Frances-re akar járni. Jelenleg ő a legfontosabb férfi az életemben, így örömmel tölt el, hogy ennyire jó kapcsolatot ápolunk és nem fújunk egymásra, mint a legtöbb fiú-lány testvérpár.
Tudtam, mennyire nem szereti, ha Dave-nek hívom, igazából én is ki nem állhatom ezt a nevet, de muszáj volt valamivel úgymond visszavágnom, ha már több napja nem hallottam róla semmit sem. Nagy ez az iskola, de annyira azért nem, hogy ennyi ideig elkerüljük egymást, főleg úgy, hogy a tantermek, ahol óráink vannak nincsenek nagyon messze egymástól.
- Ú, nyugi, öcsi, csak szivattalak... - Teszem fel a kezeimet, mint aki épp megadja magát a rendőrségnek. A következő mondatára még reagálni sincs időm, hiszen megjelenik mellettünk két leányzó, egymásba karolva sétálnak és kórusban köszönnek az öcsémnek. Ahogy elhaladnak, még hallatszik, hogy megállapítják mennyire helyes David. Pillantásommal őket követem és jót mosolygok ezen a helyzeten.
- Hallottam, hogy az alsóbb éves lányok valamilyen David-ért oda és vissza vannak, de nem gondoltam volna, hogy pont érted. Öcsi, te lettél a suli Casanovája! - Nem mintha nem lenne helyes, hogy a lányoknak tetsszen, csupán én rá sose azzal a szemmel néztem, gondolom ez érthető, talán éppen ezért tűnik annyira furcsának, hogy a csajok ennyire rá vannak kattanva.
A megkönnyebbülésemet, miszerint semmi baja, épp tolmácsolni akartam felé is, mikor teára invitált. Összehúzott szemöldökkel, kérdőn pillantottam rá.
- Egy teára? Wáó... A főiskola jól megváltoztatja az ember szokásait, nem igaz? Sose voltál az a teázgatós típus. - Jegyzem meg, miközben hozzágondolom, hogy én se voltam az. Mindig is inkább a kávét részesítettem előnyben, de nem azért, hogy felébresszen vagy felpörgessen, csupán csak szerettem az ízét.
- Nálam minden rendben van. Tanulással jól haladok, csak ezek az elméleti órák kikészítenek. Jobban szeretem, mikor a tanár elvisz minket a stúdióba és ott mutatja meg, a gyakorlatban, hogy mit, hogyan kell beállítani. - Fintorgok párat, ahogy teázni indulunk. Aztán eszembe jut, hogy még nem is meséltem neki a nagy hírről.
- Ó te jó ég! Elfelejtettem mondani! Képzeld jelentkeztem asszisztensnek Edward Ayres mellé és behívott péntekre egy elbeszélgetésre meg egy próbanapra. Hát nem nagyszerű? - Edward volt a legtehetségesebb a szakunkról, nem hiába ő az, aki már saját fotóstúdióval rendelkezik. Éppen ezért szeretnék mellé kerülni. Egy idősek vagyunk, szerintem jól ki is jönnénk egymással, mindemellett pedig neki köszönhetően talán olyan helyekre is eljuthatnék, ahová magamtól soha. És mindent lefényképezhetnék.
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah   Szomb. Jan. 18 2014, 21:40

Utálom, ha valaki Dave-nek hív és ezt Leah pontosan tudja. Mivel fáradt is vagyok, ezért kicsit hamarabb kapom fel a vizet, pedig egyáltalán nem vagyok azaz ideges típus. Sóhajtok egyet és megrázom a fejemet, ahogy látom a kezeit. Nem vagyok most erre vevő, de tudom, hogy a nővérkém nem tehet semmiről, így nem töltöm ki rajta a fáradtságomat.
- Oh nővérkém én is tudnálak szivatni... - Vágom vissza neki, majd épphogy válaszolok a kérdésére, mikor köszönnek nekem. odafordítom a fejemet, egyáltalán nem köszönök, mert mivel megtehetném már kuncogva el is tűntek a folyosóról. Értetlenül felvonom a szemöldökömet mikor Leah egy megjegyzést tesz.
- Ezt a "pont érted" úgy mondod, mintha nem rajonghatnának értem a lányok. Pedig még te akartál összehozni az egyik barátnőddel, hogy legyen normális kapcsolatom és ne csak egy éjszakások. - Az idézőjelet mutatom az ujjaimmal, azért ez eléggé fájt, hogy így mondta. Igen is pár lány már megvolt nekem, nem is olyan kevés és Leah is tudhatja, mert ezért vitatkoztunk sokat. Ahogy látom, lefoglalja a tanulás, hogy már leszállt erről a témáról, de azért még az előző mondataimhoz még egy valamit hozzáfűzök.
- Mellesleg erről jut eszembe, az a hír járja, hogy elég jó vagyok az ágyban... És nem csak az alsóbb éves lányok vannak oda értem a csoporttársad is megdugtam. - Sunyi mosoly, mert én is hallottam azért egy-két pletykát, hogy milyen jó vagyok az ágyban. Nem tudom, hogy mennyire hallott ilyeneket Leah, de most úgyis elárultam. A többit pedig csak mellékesen mondom, főleg az utolsót, mintha az a mindennapos tevékenységeimhez tartozna. Úgy, mint lassan a teázás. Ahogy Leah mondja nekem is feltűnik, hogy kezdem elszólni magam a titkos barátnőmről, akiről senki se tud. Csak miatta szoktam rá a teára, mert Elaine nem iszik kávét.
- Öhm... Akkor igyunk meg egy üveg bort? - Ajánlom fel vigyorogva, talán kicsit ínyünkre lenne a sok tanulás mellett egy kicsit lazítani. Kíváncsi vagyok, hogy belemegy-e vagy a szokásos szöveg jön, hogy suli van, órák, nem ihatunk.
- Én is így vagyok ezzel, de sajnos muszáj az elméletet is tudni. Bár nálunk az a szerencse, hogyha megtanuljuk az elméletet, akkor megyünk és gyakorlatba is kipróbáljuk. - Látom nővérem arcán, hogy mennyire nem tetszik ez neki, de ilyen az egyetem, nem lehet Hawaii.
- Tudom. Küldtél egy sms-t meg anyunak is. Ő is rohant egyből, hogy elmondja, de mondtam, hogy én is megkaptam. Viszont akkor ügyes legyél nővérkém, ne hozz rám szégyent! - Elvégre nekem is elküldte sms-ben, ahogy anyának is. Az utolsót pedig már poénkodásból mondom neki, széles mosollyal az arcomon.
- És, hogy állsz a srácokkal? Vagy még mindig én vagyok neked a Nagy Ő? - Érdeklődök erről is, mert mintha pár napig nem nagyon keresett volna, hogy mi van velem, ami tőle nem szokás. Szomorú lennék, ha lecserélne valami bájgúnárra, de nem kétség, a nővérem nagyon is csinos még így is, hogy az öccse vagyok.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah   Today at 07:48

Vissza az elejére Go down
 

Vigyázat, nővér-riadó! - David & Leah

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-