Melia Lawson

Neme:nő
Kor: 20
Csoport: Marketing Kommunikáció
Szakirány: Reklámkészítés és szervezés
Évfolyam: 1. évfolyam
Előtörténet:

1995 március 25-én láttam meg a napvilágot Bostonban. Négy testvérem van, három bátyám és egy nővérem. Édesapám büntetőügyvéd, anyám pedig nyomozó volt a Bostoni rendőr kapitányságon. Hát igen, jó kis családból származom, szüleim nem terveztek be engem, mégis mikor megtudták, hogy úton vagyok nagyon megörültek nekem. Hat éves koromban  az édesanyámat bevetés közben lelőtték. Apám nehezen birkózott meg anyám halálával, és inni kezdett, hamarosan a munkahelyéről is kirúgták. Nem fogadott el semmiféle segítséget. Akkor kezdett lábra állni amikor, a gyámhivatal azzal fenyegette meg, hogy elvesznek tőle minket. Az apámmal és a testvéreimmel Los Angelesbe költöztünk. Új állást kapott egy ügyvédi irodánál. Mindent elkövetett, hogy én és a testvéreim semmibe se szenvedjünk hiányt. 15 éves voltam amikor apám meghalt rákban, de szerencsére, ha szabad ilyet mondani, nem szenvedett sokat. Váratlanul ért ez az egész, apám olyan volt nekem, mit egy nagyon jó barát, fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem nélküle. A legidősebb testvérem Kol lett, nekem és a nővéremnek Abbynek a hivatalos gyámja. Másik két bátyám, már elmúlt 18 éves ekkor, és mindkettőjüknek családja volt. Viszont így is sok időt töltünk egymással. Nagyon szoros kötelék fűz minket egymáshoz, nem csak testvérek vagyunk, de barátok is. Így kissé nehezen fogadták amikor bejelentettem, hogy egyetemre megyek és kollégiumba költözök. Hosszas győzködés után belementek. Sokat gondolkodtam, hogy mihez is kezdjek az életemmel. Mióta az eszemet tudom szeretnék létrehozni egy marketing céget. Ezért jelentkeztem a Francesre és nagyon nagy örömömre, fel is vettek.

A karakter jelleme:

Alapjában egy vidám lány vagyok. Szeretek vásárolgatni, bulizni és divatosan öltözködni. Szeretek a középpontban lenni, sok emberrel körülvettetni magam. De mindemellett kedves és barátságos vagyok, a barátaim, a családom mindig számíthat rám. Sosem hagynám cserben őket. Ha valamit rám bíznak, azt százszázalékos erőbedobással meg is csinálom. Szeretek tanulni, olvasni, énekelni és táncolni, és imádom a fánkot és a pizzát.

Szerepjátékos példa:

Egész délelőtt a konyhában sürögtem forogtam, ugyanis ma jönnek át a bátyámék. Már alig várom, hogy itt legyenek, olyan mintha már hónapok teltek volna el az utolsó találkozásunk óta, pedig csak egy hete volt. Nah mindegy. Megcsináltam a csirkét, a krumplit, és a szószt meg a salátát. Remélem nem hagytam ki semmit, abba beleőrülnék. Ránézek az órára és látom, hogy mindjárt egy óra. - Abby, Kol merre vagytok!? Mindjárt megjönnek! - ordibálom. Nem jön válasz, veszek egy mély lélegzetet és felszaladok az emeletre a szobámba. Kinyitom a szekrényemet,  felkapok egy  fehér alapú ruhát melyen fekete virágok vannak. Felkapom a fekete csizmámat, gyorsan megfésülködöm és már rohanok is a nappaliba. A kanapén megtalálom Kolt és Abby-t. - Végre meg vagytok. Nem hallottátok hogy kiabáltam nektek? - kissé hangosan mondom a végét. - Nyugi húgi. Csak a szomszédba ugrottunk át, de mint láthatod már itt is vagyunk. - Neveti a képembe Kol. Ezzel úgy fel tud idegesíteni, hogy csak na. Veszek egy mély levegőt és megfordulok, meglátok egy párnát a fotelben. Felveszem, vissza fordulok, majd jól nekivágom a bátyámnak, és elégedett képet vágok. - Mi a...? - habog, eldobja a párnát, feláll és idejön hozzám, elkap és el kezd csiklandozni. - Ne, ne Hagyjál! - kiabálom nevetve. Aztán egyszer csak megszólal a csengő. Felkapom a fejem - Megjöttek. - az ajtóhoz futok és kinyitom. Az ajtóban ott áll legidősebb bátyám Matt, a felesége, és a kislányuk.
- Sziasztok már annyira vártunk benneteket.- mondom közben betessékelem őket.