Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Skye Sierra Nevada

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Skye S. Nevada
Hozzászólások száma : 1

TémanyitásTéma: Skye Sierra Nevada   Kedd. Dec. 03 2013, 22:18


Skye Sierra Nevada


nő; 21; városlakó;



blackbird fly high


mondok én, ha valami ordító igazságot vársz most te tőlem



This is me


Kéne egy script doctor az életemre.

Többet annál nem nagyon érek, mint amit kinézel belőlem. Ha mégis, arról nem én tehetek, valószínűleg te szúrtál el valamit. Ma reggel iszonyú fejfájással, másnaposan ébredtem, nem a saját házamba voltam, és mikor megpróbáltam talpra állni, akkor nem az én hányásom volt az, amibe beletenyereltem. És ehhez mégis ragaszkodom. Hogy idáig hogyan jut az ember, azt nem lehet körül írni, nincs rá létező, normális szó… ez nem több, csak egy hangulat. Egy hangulat, ami meghatároz, rabul ejt és nem ereszt, amíg nem akarod. Szex, pia és néha még drogok is, néha érzelem nélkül mindezt, ennyi az egész. Ennél nem is kell több, de kevesebb sem. Nekem ez így elég. Akarom mondani, szeretném hinni, hogy elég.
Magamtól is tudom, nem vagyok teljesen normális. Szerintem ez anyám és apám miatt van. Amikor még kislány voltam, mindig azt mondták, bármire képes vagyok, csak akarnom kell. Ha meg mégis elbuknék, kezdjem elölről. Ez mind jó. Csak egy idő után elkezdtem gondolkodni, hogy a biciklizés megtanulásán kívül hol lehet ezt az elméletet hasznosítani… Világ életemben itt éltem, Kaliforniában, itt születtem, itt jártam iskolába is, nem biztos, hogy valaha elhagytam az államot... A szomszédunkban élt egy öreg házaspár: James Spungent - fehér haja, ráncos arca volt, olyan szakállal, mint Kálvin Jánosé – és a felesége Mary Spudgent – még fehérebb hajjal, még ráncosabb arccal és olyan szakállal, mint Piszkos Fred-é. Öt-hét éves koromban James Spudgent szívelégtelenség – vagy kéthétnyi kórházi kaja fogyasztása – miatt meghalt. Azt azért jegyezzük meg, mióta az eszemet tudtam, az óta tisztában voltam vele, hogy a Spudgent-eknek inkább egy koporsóban lenne a helye, mintsem a szomszéd házban. A felesége, Mary éveken keresztül, sőt a mai napig fekete ruhában jár, korábban gyakran sírt emberek előtt és valahogy mindig olyan szomorú még most is. És, azt hiszem, ez volt az, ami végül rávezetett arra, hogy apám egy tévedésre akarta alapozni az életfilozófiámat. Mary Spudgent a múlt hónapban töltötte be a hatvanhatodik életévét. A férje halála már vagy tíz éves esemény, viszont ha valamikor is, bárki oda áll ez alatt a tíz év alatt elé és azt mondja neki, hogy: „hagyja ezt az idióta, elcsépelt gyász ceremóniát és kezdjen el újra élni! Ne adja fel, hisz oly sok nyugdíjas él még ezen a világon, akinek bearanyozhatná élete alkonyát…” nos, akkor mást kizárt, hogy elért volna azon kívül, hogy az özvegy Spungent az összes keresztény szent nevét fennhangon ordítva az illetőre uszította volna a háznál élő három kutyát, akiket unokák helyett tart magánál.
Röviden taglalva, a szüleim tévedtek. Ha mindent újra próbálsz, addig, amíg nem sikerül, lehet, hogy erősebb leszel, okosabb vagy ügyesebb, de egy dolog mindig ott fog lebegni előtted: nem hagyhatod abba, amíg nem sikerül. Mary feladta, a régi önmagának már csak az árnyéka, nem mosolyog, nem beszél senkivel, csak várja a percet, hogy mikor hal meg. Nincsenek gyerekei, a legközelebbi rokona is valahol Kaliforniában él. Senki sem szereti őt, mindenkitől csak a pofonokat és a sérelmeket kapja, a kisgyerekek ujjal mutogatnak rá, de mégis zokszó nélkül tűri mindezt. Ez nekem valahol megtetszett. Egyedül, a világ ellen, esélytelenül. És nem próbálkozik, csak sodródik. Fiatalabbként tudni akartam, hogy milyen érzés ez. Ma pedig, nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, tudom is. Tavalyelőtt nyáron tettem le az érettségimet – elég, ha annyit mondok róla, jócskán alul múlta az átlagot -, és nagyjából az óta, jóformán nem csinálok semmit sem. Sodródok az ismerősökkel, ismeretlenekkel, nem keresem a boldogságot, de ha az találna meg, hát élek vele. Nem írok történelmet, ahogy nagyvalószínűséggel annak a része sem leszek. De, mint már mondtam, nekem ez így elég.
Megosztottam ezt az elméletemet a nővéremmel, Nancy-vel. Semmit sem mondott rá, csak kiröhögött. Mindig ilyesmiket tesz, szerintem, mióta megszülettem, mindig csak nevet rajtam. Mást nem is tudott velem kezdeni: ha látott a barátaimmal, akiknek mindig az volt az álmuk, hogy zenészek legyenek, mikor meghallotta, hogy épp csak átcsúsztam kémiából, vagy akár az első barátom hírére mind-mind az automatikus, hiénaszerű vihogás volt a válasza. Azt nem mondom, hogy rossz volt a viszonyunk, mert az nem lenne teljesen igaz. Inkább, a leghelyénvalóbb kifejezés az az, hogy nem volt semmiféle viszony köztünk. Biztos szeretjük egymást, mert testvérek vagyunk, közös az anyánk és az apánk, de… nem tudom. Tizenhat voltam, mikor elköltözött a városból egy kollégiumba, valahová Bostonba, tudniillik, oda jár egyetemre. Addig a pillanatig egyszer sem tett békítő lépést. Én az érettségim után hagytam el a szüleim házát, a város másik felére költöztem. Nancy-nek erről nem mondtam semmit, sőt az óta még csak nem is láttam. Bár mondhatnám, hogy hiányzik a társasága, de, mint Rowling nagy sikerű regényéből, a Harry Potter-ből is kiderül: hazudni bűn.
A látszat nem mindig a teljes valóság. Most biztos van egy felállított képed rólam, ami lehet, hogy még a valóságot is tükrözi. Ezt a képet most biztos fontosak kéne, hogy tartsam. Biztos fontos is, de nem hiszem, hogy érdekel. Van, amit nem tudsz rólam, de mondtam annyit, hogy ne mondhasd azt, nem ismersz. Érdekes, nem? A látszat nem mindig a teljes valóság, de elérheted, hogy amikor rád néznek, azt a valóságot lássák, amit szeretnél, hogy lássanak… vagy nem.



Shine on me

Én vagyok, --- aki folyton szét van  csúszva --- akitől már ránézésre is jobb távolmaradni --- akinek sosincs készpénze --- de valahogy mégis megszerez mindent, amit akar --- aki mindenkinél büszkébb --- akinek nincs szüksége barátokra --- akit a barátai is utálnak --- aki mindenkivel undok --- aki folyton csak morog --- aki túl lusta dolgozni --- vagy egyáltalán bármit is kezdeni az életével --- aki talán semmihez sem ért --- akinek amúgy lenne esze --- akinek legalábbis fiatalabb korában volt esze --- aki melankólusan realista, egyúttal romantikusan álmodozó --- aki egyszerre mély és sekélyes --- aki a dolgok felszínét vizsgálva látja meg a legbelsőbb lényeget --- aki egy két lábon járó paradoxon --- aki sohase boldog --- aki nem is szomorú --- aki leszarja a körmeit, a haját, hogy éppen hogy néz ki --- aki előtt senki nem bordulna térdre --- aki kicsit elveszett --- akit a valóság mániákusan depresszióssá tesz --- aki ezért inkább csak menekül --- aki fut --- aki hasra esik --- és megsebzi magát. Vagyok. Voltam. Maradok.  



Show a little more

Mi a három nagy hazugság?
Az első: a csekk már a postán van. A második: ígérem, hogy nem élvezek a szádba. A harmadik meg... az pedig... tudod mit? Napok óta ezen agyalok, de baromira nem akar az eszembe jutni.

Közben felállok az asztal alól, Jamie felhúzza a sliccét, én meg rágyújtok egy szál cigire, helyet foglalok, kótyagosan müzlit öntök egy tálba. Egy átlagos adag spermában nagyjából kétszáz kalória van, ezt nézve lehet, hogy ki is hagyhatnám a reggelit. A kutyák csámcsognak a tápon, a földre hamuzok, megtörlöm a szájam. Jamie felkel, és a vállára kapja a táskáját.
- Este jövök. Addig is ne csinálj semmi olyasmit, amit én se tennék. - ez végül is a gyilkosságon kívül semmit nem zár ki. Szájon csókol. Megsimogatja a hármas számú kutya hátát, véletlenül belerúg a kettesbe, mire a négyes nyüszít fel. Káromkodik. Én megint a cigimbe szívok. Fél percen át bámulok  magam elé, aztán mire felocsúdok, Jamie már itt sincs.

Az előbb vettem be két Valiumot, igazából nem sok értelme van felszívni még egy csíkot - még egy harmadikat. Az orrnyálkahártyám szénné égett. Azt hiszem, perceken belül ájultan fogok összeesni a padlón. Ha zsinórban három éjszakát átkokózol, elég távol kerülsz a használható állapottól, egy ideje már én is csak remegek. Nincs az a pörgés. A szokásos izgalom. De egy kicsit a rossz érzések mintha távolabb szálltak volna, ami szép és jó, de ha már a saját kutyáid rád morognak, meg lassan egy hete nem jutsz el odáig, hogy lezuhanyozz, akkor ott már lehet, hogy tényleg gáz van. A szalvétagyűjteményemet rendezgetem: szalvéták, rajtuk telefonszámokkal csajoktól, pasiktól, ismeretlen figuráktól, legalább a fele biztos, hogy ki se csengene most már. Mindegy is, nem is erről akartam beszélni, hanem arról a névjegyről, amit ott találtam. "WE CAN HELP". Állt zöld színű, barátságos betűkkel a lapon, meg hogy drogsegélyvonal. Haha. Kurva jó vicc.
Eltépem a cetlit. Rágyújtok. Próbálok maszturbálni, de valahogy semmilyen gondolatra nem megy ellazulni. Bekapcsolom a tévét. Nézem az Idol ismétlését. Egy daltól, ami az egyik exemre emlékeztet, elbőgöm magam. Beveszek még egy Valiumot. Egy perc múltán a vécé fölé hajolok, és öklendezek, de nem megy hányni, épp csak a szemem lábad könnybe. Aztán elájulok. Vagy elalszom. Nem tudom, mindenesetre egyszer csak felébredek. Az ágyamban. Ami furcsa, mert nem tudom, hogy kerültem oda.
Hajnali négy van. Az egyes és a kettes számú kutya Jamie helyén alszik az ágyban. Először hallok kutyát horkolni. Körbejárom a házat. Jamie sehol. A cuccai sem. Csak egy üzenet tőle a hangpostán, amit anélkül kitörlök, hogy meghallgatnám.
Eltelik pár óra. A kanapén fekszem. Pornót nézek, aztán Made-et az MTV-n, és eszembe jut a harmadik hazugság: szeretlek.



Show a little less

Hadd vesszek mocskos kis titkaim mögé.



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Skye Sierra Nevada   Szer. Dec. 04 2013, 11:12

Elfogadva

Nos, én nem fogok hazudni: nagyon tetszik a sztori, a megfogalmazás. A karaktereddel mondjuk nem szívesen találkoznék, de ez én vagyok. Nem rabolom az idődet, menj foglalj, játssz! Van még pár drogos Very Happy talán velük is összefuthatsz Wink



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Skye Sierra Nevada

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-