Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian   Szomb. Nov. 16 2013, 20:55

Juliet and Damian


Már egy hete annak, hogy beadtam apukám irodájába a neki írt levelet. Már egy hete annak is, hogy Megláttam Julietet, aztán gyáván megfutamodtam előle. Azóta egyiküket sem láttam. Julietet megértem, lehet, hogy csak képzeltem azt, hogy Őt láttam, talán azért, mert még mindig bűntudatom van, amiért minden szó nélkül leléptem. Legalább egy nyavalyás cetlit hagyhattam volna neki, de még ennyi sem telt tőlem. Féltem, hogy felébred, és akkor oda a menekülési tervemnek. Visszamásztam volna mellé az ágyba, mintha mi sem történt volna, és talán még mindig együtt lennénk.
Apukámat nem értem. Azt hittem, hogy hiányoztam neki, azt hihetném, hogy a sok éven át tartó viszonyunk jelentett neki annyit, hogy felkeressen, hogy legalább felemelje a telefont, és felhívjon, de nem, még ennyit se tett, a szívem pedig újból ezer darabra tört. Miért jöttem vissza, ha nem is kíváncsi rám? Pedig nekem borzasztóan hiányzik. Megtettem az első lépést, és úgy tűnik egyből belezuhantam a szakadékba, amiből nem hiszem, hogy valaha is ki tudok majd lábalni, vagy valahonnan a mélyéről elő tudom rángatni azt, ami régen köztünk volt.
Hazamenni nem fogok, még csak az kéne, hogy anyám így lásson meg. Talán fel sem ismerne elsőre, csak az általa oly annyira utált kék szempár alapján ismerne fel.
A várost járom, és keresek valamit… valamit ami eltereli a figyelmemet, és nem azon agyalok, hogy mi lett volna ha. Be akarok rúgni, vagy csak elszívni egy jointot, esetleg fölszedni valakit, akire holnap ilyenkor már nem is fogok emlékezni. A számban lévő cigi végéből szép csíkban száll fölfelé a füst, megszívom, majd kifújom, és ahogy kinyitom a szemeimet nem hiszem el amit látok. Juliet. Ez Ő, tehát nem hallucináltam egy hete, és tényleg a városban van. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt... Hangtalanul mögé lopakodok, és hátulról átölelem, és a nyakába csókolok.
- Drága Julietem... - Dorombolom neki, és felkészülök arra, hogy hamarosan valószínűleg baromira fog fájni az arcom...


_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Juliet Gilmore
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian   Vas. Nov. 17 2013, 02:28



But mostly I hate the way I don’t hate you,

A vékony papír poháron át, a forró kávé égeti csupasz tenyerem bőrét. Sziszegve teszem át egyik kezemből a másikba az ivóalkalmatosságot és leszedem a tetejét had hűljön egy picit, mielőtt a nyelvem is szétégeti. Minek után kiderült, hogy mégsem kell bemennem ma a délutáni szemináriumra, nyakamba szakadt egy csomó idő, amit meglehetősen ráérősen terveztem eltölteni. Nemtörődöm módon tengtem-lengtem fel alá a városban valami értelmes elfoglaltság után kutatva, amikor szembejött velem egy eddig ismeretlen kávézó.
Biztosan nemrég nyílt – gondoltam magamban mialatt elvitelre rendeltem egy pohár karamellás nedűt és boldogan ballagtam tovább.
Valahogy a kávé egyike volt azon kevés dolgoknak, ami bármikor örömet tudott okozni.
Megállok egy szintén ismeretlen kirakat előtt. Felnézek a bolt cégérére, amely büszkén hirdeti, hogy a tulajdonos antik tárgyak árusításával foglalkozik. Elbűvölve tanulmányozom a kiállított darabokat az üvegfal mögött. Látok egy csomó valószínűleg működésképtelen telefont, ékszereket, babákat s egy gyönyörű állapotban lévő írógépet. Hitetlenül ingatom a fejem.
Elképesztő, hogy egy nyár alatt mennyi mindenről lemarad az ember. Persze ez nézőpont kérdése. Mert bár két hónap eltelt és itt nyílt a jó ég se tudja hány új üzlethelyiség, ám ez idő alatt számomra sem állt meg az élet, épp csak Honolulun folytatódott. Hónapok óta nem kalandoztak erre a gondolataim. Szerencsére a suli és egyéb elfoglaltságok mellett nem maradt időm az elmúlt dolgokon tépelődni. Most azonban nehezebbé válik a levegővétel, ahogy meleg színekben táncoló emlékképek lepik el az elmém. Kieresztek egy nagy sóhajt, elképzelem, ahogy a kellemetlen gondolatokat is kifújom a levegővel együtt.
Ez segít, bár akaratlanul is megjelenik előttem egy szempár s érzem, ahogy a hideg futkos a hátamon a kellemesen melengető az őszi nap ellenére.
Önmarcangoló mélázásomból egy nagyon is valóságos érintés térít magamhoz. Karok fonódnak a derekam köré, szívverésem meglódul, és nagyon kevés hiányzik hozzá, hogy felsikítsak. Sok minden játszódik le a fejemben egyszerre. Valaki megpróbál elrabolni. Fényes nappal, nem túl ésszerű, de az ijedelem csak ehhez hasonló magyarázatokra enged következtetni. Aztán megérzem lágy ajkak érintését csupasz nyakam hajlatában és megfagy ereimben a vér. Az a hang, a mélysége, a dörmögés elkábít. Belesimulok az érintésbe, de csak egy észrevehetetlen másodperc erejéig, hiszen már pontosan tudom mi a helyzet. Nem holmi utcai tolvajjal állok szemben. Annál sokkal rosszabb.  A következő pillanatban az idegtől remegő kezemből kicsúszik a pohár és a tartalma szétloccsanva teríti be a járdát, akárcsak a cipőinket.
Erőst veszek magamon, határozott lendülettel fordulok, meg mielőtt gyáván elfuthatnék onnan, anélkül hogy szembenéztem volna a problémával. Nem vagyok gyáva. Pontosabban nem én vagyok a gyáva, kettőnk közül. És bár ezt ő is pontosan tudja, nem hagyhatom kétségek között, minden diszkréciót mellőzve egyszerűen pofon vágom.
Számíthatott rá, vagy ha nem nagyobb hülye, mint amilyennek mutatja magát.
-A francba Damian! Elmész a büdös francba!
 

not even at all.

Vissza az elejére Go down
Damian Sylvestris
Filmművészet
Életkor : 25
Foglalkozás : apuka jelölt
Hozzászólások száma : 128

TémanyitásTéma: Re: I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian   Csüt. Nov. 28 2013, 20:49

Juliet and Damian

A viszontlátás nagyobb örömmel tölt el, mint gondoltam volna. Az, hogy újra a karjaimba zárhatom különböző gondolatok kavalkádját indítja el elmémben, amiben bőrének puhasága ajkaim alatt és finom illata is nagyon sokat segít. Nem tudom, hogy hogyan voltam képes otthagyni őt. Őt, aki a rám aggatott becenevet képes volt magára tetováltatni, ráadásul nem is akárhova, hanem a kézfejére, arra a bőrfelületre, ami mindig a szeme előtt van. Vajon még mindig ott van? Vagy varratott rá más mintát, esetleg elkezdte lézeresen eltávolíttatni? Önző vagyok, és ezt nem akarom. Azt akarom, hogy a nevem még mindig díszítse lágy bőrét. Az a pár hét amit együtt töltöttünk gyönyörű volt, felhőtlen, és szenvedélyes, de aztán a múlt árnyai elcibáltak mellőle. Magyarán gyáva voltam, és elmenekültem. Tudtam, hogy az idilli boldogságunk nem tarthat örökké, hiszen egyszer minden jónak vége szakad, de hogy pont én vetettem ennek véget… De hisz mindig ezt csináltam. Nem is tudom már összeszámolni, hogy hány embert, gyönyörű szeretőt hagytam hátra minden szó nélkül. A világnak lassan nincs olyan pontja, ahol egy ember ne gondolna rám keserű szájízzel.
Juliet most itt van, az én városomban, és ez felrúg minden eddigi játékszabályt, innen ugyanis már nincs hova mennem, ez a végállomás. Ráadásul az, hogy megannyi kalandom közül pont Ő tűnt fel itt, nem lehet véletlen. Nem tartottam eddig olyan embernek magam, aki hisz a sorsban, vagy az ehhez hasonló marhaságokban, de ez… mintha direkt így kellett volna megtörténnie.
Ahogy sejtettem, a tenyere hamarosan nagyot csattan az arcomon, én pedig hősiesen állom, és nem kapok oda, bár kemény volt az ütés, még bizsereg is utána az arcom, de ha ez kell ahhoz, hogy esetleg megbocsásson nekem, akkor kibírom, és még többet is elviselek, csak had töltsek még el vele pár pásztorórát.
Mosollyal az arcomon nézek végig rajta. Tekintetem kis ideig legeltetem csodás alakján, inkább arcának finom vonásait vésem újra az eszembe, valamint gyönyörű világos szemeit.
-Igen, tudom, hogy haragszol rám… De kérlek ne tedd. Nagyon sajnálom.- Nézek rá, és semmi másra nem vágyom csak arra, hogy ismét a karjaimba zárhassam. Vagy ellök vagy nem, nem érdekel, újra magamhoz ölelem, csak immár szemből.
- Meghívhatlak egy kávézni? Nem... Inkább vacsorázni? Eljönnél velem? - Suttogom a fülébe ha nem tolt el magától azonnal.


_________________
Save me from the darkest places
 Save me from myself
Vissza az elejére Go down
Juliet Gilmore
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Foglalkozás : Tanuló
Hozzászólások száma : 20

TémanyitásTéma: Re: I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian   Csüt. Márc. 13 2014, 16:24



But mostly I hate the way I don’t hate you,

Mély lélegzetek után kapkodok, egyre csak lihegek, de úgy érzem elfogyott a levegő. Akár a sósvíztől fuldokló hajótörött, csak engem valami egészen más fojtogat. Valami megfoghatatlan erő. Ég az arcom mintha nem is az előttem ácsorgó személyt, hanem jóval inkább magamat ajándékoztam volna meg az imént egy pofonnal.
Felnézek a szemébe és csak most kezdem felfogni, hogy mi történik. Feldühít most is tökéletes mosolya, amivel végigmér. Miért mosolyogsz? Most ütöttelek meg és őszintén az ismétlést tervezgetem. Legalább egy kicsit tehetnél, úgy mintha ez az egész rosszul érintene.
A korábban élvezett napsütés hirtelen agyon elkezd idegesíteni, mert a szemembe tűz, ezzel még inkább elősegítve a könnytermelést. Lesütöm hát gyorsan a tekintettem és a földre ömlött egykor kávénak becézett löttyöt kezdem bámulni. Most leginkább sárnak tűnik, ebből a szögből.
Ennél megalázóbbat nehezem tudok akár elképzelni is. Egy nőben ennél több tartás kellene, hogy legyen. Egy dolog, hogy egyszer faképnél hagyott. Megesett már mással is, de a viszontlátás, a viselkedése mindennél elviselhetetlenebb. Nem szabadna, hogy ez ilyen borzalmasan érintsen. Ennél én erősebb vagyok.
Hirtelen fedetlen kézfejemre siklik a pillantásom és addig nézem a feketén nyomott betűket, míg azok értelmüket nem vesztik.
Nem lenne szabad elgyengülnöm. De mindig ez van. A hibámból pedig sosem tanulok. Elvégre nem esküdtünk egymásnak örök szerelmet Honolulun. És ha meg is történt volna. Mit számít?
Csupán a tény, hogy itt áll előttem felkavar. Nem sikerült elég messzi menekülnie előlem, úgy fest. Ha meg már így hozta a sors, egy körre még attól jó leszek nem?
Bukfencezni kezd a gyomrom, ahogy ismét maghallom a hangját és képtelen vagyok másfelé nézni. Vonz, a tekintete, csak őt látom.
Hallom a szavat, de nem értem őket. Minden bizonnyal szándékosan alakítottam ki magamban ezt a védekezési funkciót. Többé nem szeretném, ha hazug szavakkal traktálnák a fejem.
Magam sem tudom, mit cselekszek és miért, de mikor újból magához húz, egyszerűen hagyom. Vállába fúrom a fejemet és nagyon szorosan ölelem, mintha csak ezzel átadhatnám iránta, de legfőképp a saját reakcióm iránt érzett gyűlöletem. Megint odaadtam neki magam. A kezébe adtam az életem, hogy belém törölhesse a lábát, akárcsak valami rongyba és most megint erre készülök.
Nem tudom mikor kezdtem zokogni, de hirtelen ellököm magamtól a testét, mit sem törődve gondoskodó szavaival. Hisztérikus állapotban ismét megütöm. Majd megint.
-Utállak Damian! Érted? Megtörlöm a szemeim, de mindhiába mert a sminkemnek már úgy is lőttek a méltóságommal együtt. - Gyűlöllek amiért nem tudjak elfelejteni azok után sem amit tettél velem. Nem érdekel már az sem hogy kiabálok. Megérdemli. A járókelők már amúgy is megszokhatták ezen a környéken.
- Undorodom magamtól.
És ezzel elfutok. Nem elég messzi hogy ne tudjon követni ha akar, de nem is ez a célom. Kell egy kis levegő. Hiába lélegzem nagyokat, nem múlik a fullasztó érzés. Végül két utcával arrébb megállok. Erre kevés az ember, lekuporodom hát egy épület falának tövébe és hagyom, hogy elárasszon az önmarcangolás. Nem érdekel ki lát. Akit én szeretnék látni, valószínűleg úgysem jön már utánam.

not even at all.

Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian   Today at 15:22

Vissza az elejére Go down
 

I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: M'ért ne léphetnél át? :: Lazíts! :: Archívum-