Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ophelia M. Watson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTéma: the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó   Szomb. Nov. 02 2013, 17:00

Max & O


A napjaim teljes stresszben telnek, így a ZH-k közepette főleg. Hetente duplán járok a pszichiáteremhez is, mert biztosra akar menni abban, hogy a gyógyszerek hatnak és nem akadok ki nagyobb nyomás alatt.
Ahogy én látom, a hallgatók zöme viszont pontosan arra vár, hogy mikor és kinek fogok nekimenni egy óvatlan pillanatban, ugyanakkor remélik, hogy nem ők lesznek az áldozatok.
Nem is lepődök meg már, ahogy a terembe belépve szinte mindenki kétkedve tekint rám és meri remélni, hogy nem a közelében foglalok helyet. Pedig valahova le kellene ülnöm, az előadó pedig igencsak tele már.
Kezemben a kabátom a karomon átvetve, mellette füzetkötegek, míg másik vállamon a laptop a táskájában... alaposan tele a kezem, így próbálok szimpatikus helyre lelni, lehetőleg minél közelebb a kijárathoz. És lőn, a leghátsó sorok egyikének legszélén kiszúrok egy ismerőst.
Már... amennyire ismerősnek lehet egy olyan srácot nevezni, akitől párszor jegyzetet kértem és ő is tőlem.
Könnyed léptekkel caplatok fel az előadó lépcsőin, hogy Max mellett torpanva meg, tekintsek le kedves mosollyal rá.
- Heló. - csendes a hangom, alig hallani. - Zavarna, ha...? Szóval ideülhetek melléd? - firtatom bizonytalanul, elvégre fene tudja, hogy emlékszik e ő is rám. Meg, ha emlékszik, közösködne e a "ketyós csajjal".

// Bocsánat a késésért és a benga reagért. ^__^" //

_________________
Vissza az elejére Go down
Maximilian Carruthers
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 39

TémanyitásTéma: Re: the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó   Szer. Nov. 06 2013, 13:39

Mivel nem vagyok egy beszédes fajta ergo biztosan nem én leszek az, aki végigpofázza az órát, nyugodt szívvel ülhetnék az első sorok egyikébe is, hisz elsősorban úgy is jegyzetelni jöttem be az órára. Azonban jobb szeretem a hátsó sorokat. Kevésbé vagyok szem előtt, kevesebb az esélye, hogy a tanár engem szúr ki, hogy a hülye kérdéseivel zaklasson. Valamint az sem elhanyagolható tényező, hogy egyáltalán nem feltűnő, ha valami egészen mással foglalkozok az óráján. A laptopom a koliban hagytam, lusta voltam cipelni, meg amúgy is jobban megmarad a leadott anyag, ha leírom, így ha megint dögunalomba fordul az óra, csak a telefonom vagy a könyvem menthet meg a totális agyhaláltól. Vagy az alvás.
Nem készültem nagy reményekkel az órára. Szerencsére a többség a középső és első szekciót választotta a másfél órás tömör gyönyör helyszínének, így szabad hely jónéhány akad hátul. Legalább nem lesz emberiszonyom a végére. Füzet, toll, flakon az asztalon, már csak öt hosszú perc és kezdődhet a szenvedés. Útközben kezembe nyomtak egy újságot, azt lapozgatom, hátha találok benne valami érdekesebb hírt, de csak a szokásos unalmas témák: politika, sport, időjárás, háromoldalnyi sütirecept, de legalább egy rejtvény van benne. Csodás! Tíz percig nem fogok unatkozni. Alig, hogy elkezdem kitölteni, halk köszönést hallok, de nem igazán törődöm vele. Biztos a mögöttem ülőnek köszönt. A szemem sarkából azonban látom, hogy nem igazán mozdult meg azóta, és valószínűleg engem kérdez. – Igen. – Közben viszont felnézek és leesik, hogy a csajt ismerem. Vagyis ez erős fogalom, hogy ismerem, de kölcsönösen húztuk már le egymást jegyzetekkel, és az a pár szó alapján, amit akkor váltottunk, szimpatikusnak tűnt. Ritka esetek egyike. – Bocsi, persze, nyugodtan. – Javítom ki magam. Oltári nagy bunkónak tűnhetek, ami egy kicsit talán zavar is, hiszen ő azon kevesek közé tartozik, akikkel nem feltétlen szeretnék az lenni. Meg amúgy is azon vagyok, hogy leküzdjem az utálatom a világ felé, és egy kicsit emberszeretőbb legyek. Ezért jöttem egyetemre elvileg.
Arrébb húzom a cuccaim, hogy ő is elférjen. Gondolom, most jönne az a rész a normális embereknél, akiknek normális kapcsolatuk van a körülöttük élőkkel, hogy megkérdezik az illetőt, hogy mi a szitu vele. Azonban én rohadtul nem vagyok az a típus, a normális emberig talán stimmel a leírás, viszont azt még nekem is el kell ismernem, hogy az itt körülvevő emberekkel nincs normális kapcsolatom. Éljen a magányosság. Így egyelőre szótlanul ülök mellette, ha egyáltalán leül mellém, ami egy kicsit zavar, de képtelen vagyok megtörni a csendet. De hátha ő bátrabb lesz…
Vissza az elejére Go down
Ophelia M. Watson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 25
Hozzászólások száma : 17

TémanyitásTéma: Re: the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó   Szomb. Nov. 09 2013, 11:01

Ahogy ott állok, nem is igazán tekint fel rám, mikor elhangzik egy beleegyező "igen". Valahol bánt, hogy az emberek pontosan ilyen közönyös, minden-mindegy módon viszonyulnak hozzám, kezdve a szüleimmel, akik már csak azért is tolják az egyetemi diplomával kapcsolatos dumákat és inkább elvisznek pszichiáterről pszichiáterre, csak csináljam végig, ha belezakkanok is. Hja, az már megtörtént! Mindegy.
A jóval barátságosabbnak ható szavak már akkor érnek, mikor félig lepakoltam a cuccaimat: a jegyzetet az asztallapra, laptopot a szék mellé egyelőre, ha már én ülök a szélén az egész sornak.
Épp csak oldalt tekintek Maxra a szavait elkapva, s mosolyom íve kiszélesedik bájos finomsággal.
- Köszi. - Egyikőnk se viszi túlzásba a szócséplést, az már biztos. Az órára való ráhangolódás néma nyugalmával folytatom a pakolást, mikor felszabadít egy kis helyet számomra, majd végül megadó szusszanással foglalok helyet, előbányászva a laptopot is a táska mélyéről.
Elindítom, s míg kellemes, halk "zümmögés" közepette életet ver magába a gép, olykor azért Max felé sandítok lopva, remélve, hogy nem veszi észre. Hasonló gondolatok járnak a fejemben, mint az övében: meg kellene szólítani. De ő is megtehetné! Különben meg mi van, ha nem is kíváncsi rám? Ha egyszerűen csak udvariasan ideengedett a maga melletti helyre, de társalogni már nem szeretne, ha nem muszáj.
Az egész agonizálásból a felvillanó háttérkép fénye szakít ki. A képen mindenféle post-itek láthatóak, pozitív feliratokkal ellátva. A legtöbbjük közhely: Légy önmagad, minden nap egy új esély... de akadnak olyanok is, amit direktbe én szerkesztettem a képre PhotoShoppal. Mint mondjuk a "Van miért élned." és hasonlók.
- A pszichológusom szerint jótékony hatással van az emberre, ha pozitív gondolatokkal veszi körül magát. - Magyarázkodom, ha kiszúrom egy óvatlan pillanatban felém irányuló tekintetét.

_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó   Today at 00:53

Vissza az elejére Go down
 

the outsiders - Max & Ophelia / 4.21-es előadó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-