Ez a nap is pont olyan kurva unalma, mint a többi, gecire nincs kedvem itt dekkolni délután 4 órakor. Igaz, hogy engem semmi nem is tarthat itt, ha én nem úgy akarom. Éppen készülnék felállni és elindulni, mikor kapok egy emailt, amiben jelzik, hogy valami retkesül nincs rendben az egyik melóval, és ettől agyfaszt kapok.
Komolyan? A kurva életbe? Komolyan? Miért érdemlem ezt? Sóhajtva ülök vissza székre, amikor odakint a titkárnőm lever valamit. A béna picsa, nem megmondtam neki, hogy korábban hazamehet? Mondjuk ha túlórázni akar? A baj ezzel az, hogy be fog riszálni, megint szétteszi a lábait az asztalomon és kb, annyira izgat, mint molyt a sajt. Csak meló. Ma semmi kedvem hozzá. Elhúzom az ujjam a mobil kijelzőjén, még a fülemhez sem emelem, amikor kicseng. A túloldalon lévő hadarásba kezd, hogy miért is nem érkezett meg a kibaszott áru. Nem érdekel baszod. Fáradtan fészkelődöm a székben, egyik lábam keresztbe pakolom a másikon... Már érzem, hogy hosszú estém lesz. A kurvaéletbe. Fel sem pillantok, amikor nyílik az irodám ajtaja. Türelmet kérek és mér éppen nyitom a szám, hogy akárki az, elküldjem a picsába. Felszalad a szemöldököm. Egy visszahívlakkal kinyomom a telefont és az asztalra csúsztatom.
A kiscsaj meg úgy slattyog be az iroda ajtaján, mintha haza járna.
Kopogni luxus, bazdmeg? Tényleg valaki kurva barlangban élt eddig?! Tisztelet? Etikett? Kultúra? Hátradőlök a bőrszékben és figyelem a járását. Legalább nem esik össze és most nem is úgy néz ki, mint akit hátba basztak egy lapáttal.
Mi a faszt keres itt? Hogy jött be? És mellé baszod, minek? Jobb kezemmel az asztalon dobolok, míg megáll előttem és szívélyesen rám köszönöm.
Mi a geci…?
Unott arccal megszemlélem az öltözékét, a haját, a szemét, a szájára is rápillantok. Atyaszentfasz, ezt a csajt én majdnem megcsókoltam egy hete. Azóta vajon cserélt bugyit? Hülye kis szuka. Mázlija, hogy hosszú combú és rövid szoknyás. Egyáltalán van rajta bugyi?
Újra nyílik az ajtó és csak intek a belépő titkárnőnek, hogy elhúzhat a rákba. Ha már bent van a csitresz, akkor már baszhatja. Motyog valami ne haragudjonuramot, majd kilibben. Ezért még számon kérem, pont úgy, ahogy Ő szeretné, nekem meg élvezet, de nem az igazi.
Le sem pillantok a borítékra, amit elém pakol. Nagyon remélem, hogy ne valami szerelmes levél, mert menten ide szülöm a veseköveimet.
Miért ver a sors ezzel a hülye picsával? De komolyan. A héten direkt nem kerestem, hogy kapjon egy kis időt. Még emlékszem reszkető ajkára, forró arcára a tenyerem alatt. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy megjelenjen, de csodálom, hogy eddig ment.
Ma eset meg színházi megjelenésem van, remélem ne tart fel sokáig.
Köszönni sem köszönök vissza, tulajdonképpen hízelgő a lobogása irántam.
- Mi ez? – még csak nem is bökök a boríték felé, rá figyelek. Mi lenne, ha közelebb jönne, megkerülné az asztalom, megállna előttem… lenne pár ötletem, feldobná a péntek délutánom, csak baszki meg ne szólaljon. Kár, hogy nincs nyakkendőm, azzal beköthetném a száját, első körben....

Az, hogy itt van teljesen meglepő, nem hiszem el, hogy itt zargat. Péntek este?! Jó isten, valaki lője le. Gondolom alig várta, hogy legyen valami indok, ami miatt ide jöhet, és szívhatja azt a levegőt, amit én? A hülye csitri. Komolyan? A végén tényleg teljesen belém fog esni és soha le nem vakarom. Lehet tök veszélyes, üldözne, írogatna, hívogatna, ki tudj amilyen pszichopata. Nah jó ez csak valami rossz vicc. De akkor miért érzem azt, hogy felforr a közelemben, hogy a tüze kezd emésztően közel jutni hozzám? Mert kanos vagyok, ez lehet az oka, ez egyedül.
Várakozva pillantok felé, mi a tökömet akar? Minek zaklat? Idegesít, hogy itt van. A jövőhéten annyi munkát adok neki, hogy beledöglik, ezt akarja, nem?
Sajnos a titkárnőm nem lesz már bent, már hazament, hogy ne basszam le... Akkor majd hétfőn, még az is lehet kirúgom a picsába. Hogy nem tudta útját állni?
Szavára kissé meghökkenek.
A mim? Milyen tartozásomról beszél? Csak a szemöldököm szalad a magasba, kezdek kíváncsi lenni. Felkapom a tollat és a borítékhoz koccintom. Mi a faszomról beszél? Nem fizettem ki? Kurvára nem így emlékszem. Akkor miről beszél? Tekintete felzúgatja a vérem, magam sem értem miért. De ahogy végig pillant rajtam, az őszinte vágyról árulkodik. Semmi női csel nincs benne, vegytiszta vágyakozás és ettől mélységesen izgalmas. Cserébe végig az arcát nézem, látom merre jár a tekintete, hagyom, hogy élvezze a látványom, mert ezt teszi, a kis hülye. Kis híján felsóhajtok, a nevét nyögném, magamhoz inteném. Ha nem baszná a csőröm, hogy mi a faszommal tartozom én neki?
Persze azonnal megtudom, még meg sem kell hozzá mozdulnom. Sietett, kocsival... büntetést. A hülye kurva, megbaszták gyorshajtásért? Éjszaka bazd meg, éjszak? Hát, hogy lehet valaki ennyire béna? Legszívesebben felállnék és ráordítanék, hogy bassza meg a borítékját, helyette kettő mély lélegzetet veszek és bólintok.
- Rendben van! - most mit mondjak neki? Hogy dugja fel seggébe és fizesse ki magának? Kifizetem a hülye picsának, legyen ettől boldog. Így talán hamarabb lelép és magával viszi a teste melegét, hívogató pillantását... kisétál a vággyal együtt.. Csak tűnjön már el. Leszarom a kurva gyorshajtást, legalább megnézem mennyivel "száguldozott". Lakott területen 40-nel?
Zavaróan végig az arcát szemlélem, a szája, orra, szeme között ugrálok, kedvem szerint válogatva.
Mennyivel jobb lett volna, ha nem mondja meg mit is rejt a papíros, egész kezdett a dolog érdekelni.
Amolyan; még valami pillantást vetek rá, a tollam ütemes dobolása számolja a másodpereceket, mint megannyi szívdobbanást. Mennyi lehet a pulzusa... amikor így.. megdug a tekintetével?

Jól van, most már tudom, hogy miért van itt és, hogy mit is akar. A kettő egy és ugyanaz és köze nincs a kurva borítékhoz. Csakis miattam van itt a buta tyúk, de nem tanították jól ki a csábítás iskolájában.. Kicsit kevés ehhez.
Nem tudom mit hitt? Hogy hozzá baszom a borítékot és kizavarom? Mit számít az a pár szaros dollár? Ha ettől lesz boldog, fusson haza masztizni, leszarom. Csak tűnjön innen el. Vigye el a kovácsiságát a picsába.
- Ilyennek gondolsz? - aki elmondja a apjának? Vagy lebaszom egy ilyenért? Akkor meg minek jött ide? Ez a csaj teljesen fogyatékos, de komolyan. Azért jött ide, hogy veszekedjek vele? Mit vár tőlem? Nem tudom miért fél tőle, olyan higgadt vagyok, fát lehetne vágni a hátamon.
Jézusszetfaszom! Ez azt élvezi, hogy fél tőlem, attól izgul be, hogy ijesztgetem? Faszom hülye. Azt szereti, ha durva vagyok vele?! Abból adok neki szívesen. Egyből az íróasztalomon is lenne néhány tervem, hogy tudnék vele durvulni, de ahhoz is lenne kedvem, hogy elfektetem a térdeimen és elfenekelem... Közben kicsit simogatni, markolni, lehúznia bugyiját, a combjai közé nyúlni... Nem ezen kéne agyalnom, mert nem teljesen normális, lehet sírva fakadna. Kezd kicsit melegem lenni, muszáj leszek megmozdulni, mert kezd minden kényelmetlen lenni. Felizgat a tudat, hogy senki sem nyitna ránk, ha meg igen... attól csak izgalmasabb. Van vajon óvszer nálam? Biztos, hogy van, a fiókomban is, meg a tárcámban is akad.
Moccanatlanul szemlélem, ahogy hellyel kínálja magát, roppant szexi mozdulattal leül a fotelba, hátradől, helyezkedik, nagyon laza... Hosszú combjai odavonzzák a tekintetem, lehetne kicsit vagányabb, akkor többet látnék belőle. Lusta tekintettel vizsgálom végig a testét, a mellénél tartósan elidőzöm, onnan a nyakára pillantok, direkt nyelek egyet, hogy felbasszam vele.
A tollat a borítékra dobom. Két pillanatig gondolkodom, mi nem volt tiszta abban, hogy lépjen le?
Sóhajtva felállok a székemből, a bőr jólesően sóhajt utánam, fél kezemet zsebre dugom, megkerülöm az asztalt a közepére sétálok, nekidőlök, hallgatom zavart szavait. Szabad kezemmel az asztalra támaszkodom. Megint nem értem, hogy mért dadog? Múltkor elmondta, hogy velem van baja, emiatt nem is kerestem, azt akartam higgadjon le. felejtsen, kopjon ki emléke. A csók szóra felszalad megint a szemöldököm.
Végig nézte ahogy a kocsimhoz sétálok és tuti még egy ideig az ablakban állt, hátha visszajövök. Tuti belém esett, egyre biztosabb vagyok benne. Megvillantok egy apró gúnymosolyt.
- Hogyan? - hogy máshogy is lehetett volna? Arcomon semmi érzelem nem tükröződik, pedig nagyon érdekel, hogy folytatja ezt a szépen összeszedett monológot. Mégis, hogy lehetett volna? Mit tudna kezdeni velem a kis csitri? Elájulna, ha most oda lépnék, felhúznám, magamhoz rántanám és a szájára csókolnék. Teste az enyémhez simulna, forrón átölelne... biztos belül is forró.... Muszáj mélyet sóhajtanom, hogy elűzzem a vágyat, Ő azonban sürgetésnek is érezheti. Továbbra is nyugodtan állok és várom, ebből mit hoz ki?
Olyan sügér, ha nem beszélne annyit sokkal jobban alakulhatnának a dolgaink, de basszus, soha nem bírja befogni a száját és ettől agyvérzést kapok. Minek kell annyit pofázni? Az azonban teljesen biztos, hogy nem könnyítem meg a dolgát.

Megint csak pislantok párat a kijelentéseire. Az állításom él, hogy ez nem normális. Most komolyan ezzel jön, naná, hogy  fenyegetem és zsarolom, amikor hülye? Valamivel hatást kell rá gyakorolnom, meg amúgy sem szoktam kéregetni. Elmondom mi a feladat és mit várok el, teljesíteni kell és ennyi. Nem szeretném, hogy elfelejtse Ő az alkalmazottam és nem az üzletfelem, bár akkor sem lenne máshogy, de nem is a barátom, noha kezdem azt érezni az szívesen lenne. Illúziókat kerget. Nagyokat és komolyakat, mert sosem lesz a barátnőm, remélem nem emiatt van itt. Szívesen áldozok a szexualitás oltárán a kedvéért, de ennyi. Ki sem fejtem, hogy minden durva szavam, vagy megszólalásom, mozdulatom okkal történik. Nem szokásom kislányokat sakkban tartani, ha csak nem alkalmasak rá, hogy felkúrjanak és tennem kellejen ellene. Komolytalan ez a lány, néha azt hiszem tök kulturált, máskor meg.... a hülyeség mintaszobra. Mint most. Minek hozza ezt fel? Naná, hogy megfenyegetem ha az ajkamra tapadna és én ezt nem akarom, vagyis.... de. Csak mégsem, mert az egész olyan vad és megfoghatatlan. Csak azt nem értem, ha ezt látja belőlem, akkor a fasznak baszogat? Miért nem hagy békén a saját levemben főni? Minden egyes mozdulatával felkínálja magát és ettől agyfaszt kapok, mert kedvem az ugyan lenne hozzá....
Arra sem térek ki, hogy mit kellett volna mondanom, amikor beállított a fegyveremmel? Hagyjuk már.
Nem igazán vágom, hogy miért tudná meg, de nem is érdekel a téma ennél jobban, lehet én vagyok a hülye. Ez egy kurva csekk, amit befizet és ennyi, illetve, hogy én fizetek be, vagyis hogy a titkárnőm fogja. Nem kerül a kartonjára, sem nagydobra nem verik, az apja meg nem is a városban él, nem tudom mitől rinyál. Ki mondaná el neki? Kezd összeállni a kép. Akkor igazából nem is az orrom, alá akarta tolni, hogy nesze neked köcsög, fizessél..
Tegyük össze. Kifizetem és Ő megfizeti?
- Mégis hogyan? - ha jól értem, akkor nem is a pénzbeni segítség kell neki, hanem az eltusolása. Ahha, az pöttyet drágább buli, magasabb kamattal. A szívességbankban nagyobbak a kamatok. Persze törleszthet azonnal, akkor nem számítok fel sokat. Amúgy meg amit kér, olyan egyszerű, mint az egyszeregy, csak ehhez is hülye. Nem baj, had higgye, hogy nagy dolgot kér.
De valahogy ez erről szól, kér, hogy adhasson és az adás a lényeg. Kis hülye, azt hiszi nem látom át a terveit? A tekintetével megdug, mit tenne a testével?
Vizslató pillantása nem hagy kétséget afelől, hogyan fizetne. De akarom ezt én? Akarom, csak az a baj, hogy kurvára nem bízom benne. Nem hiszem, hogy egyszerű dolog lenne, nehezen szabadulnék meg tőle, nem szeretném, ha a nyomomba lihegne az nagyon nem feküdne az akaratomnak. De kicsit... nos tudnék vele mit kezdni.
Az asztal elé sétálok, hagyom, hogy kicsodálja magát. Hízeleg a rajongása. Nem mondom, hogy soha senki nem akart ennyire, nem lenne igaz, de nagyon hamar rájuk untam. Tekintettel feltérképezem, változatlanul tetszik, elidőzöm a mellén, a száján a lábain, körbe ölelhetne velük, biztos csupasz, szűk és forró. Halkan felsóhajtok, muszáj másra gondolnom.
Csak a testjelekkel kérdezem meg, hogy mégis mik lettek volna a tervek? Álomba beszél? Mert ahhoz ért, máshoz nem hinném. Még biztosan szűz, kíváncsi lennék tudna-e mit kezdeni a farkammal? Tud-e szopni, teszem azt?
Lustán figyelem, ahogy felém lépked és lecövekel előttem. Jelét nem adom, hogy bármit is hatna rám, sőt talán sikerül összehoznom egy neheztelő nézést. Nem tetszik, hogy Ő cicózik velem. Kicsit megemelem a fejem és gúnyos mosollyal pislogok az arcába, miközben ujjai a karomon siklanak.
- Mit játszol?- csak félig jön össze, hogy ne legyen rekedt a hangom, de elég jól adom az érdektelen, hát vagy nem. Felismerem a jeleket, amiket a teste küld nekem, a zavart légzés a csapkodó szív, amitől piros az arca. A vére pont úgy zúg, mint az enyém.
- Térdelj elém! - közlöm unottan, noha remélem, hogy nem teszi meg, meglehetősen zavaró lenne, de talán kicsit észhez tér a nyílt szexuális utalástól. Remélem, hogy ennél többre tartja magát, azonban elutasítani engem... nos nem lenne túl jó jel számára. A végén véglegesnek venném.

Abban reménykedtem, hogy lesz egy szép péntek estém és hamarabb lelépek, és kikötök a HH.-ban az öcsém örömére, noha nem hiszem, hogy túl boldog lenne, de esetleg elcsíptem volna Cornst, és játszottunk volna egy kis degenerált macska-egér játékot. Vagy fasztudja.
Ellenben itt ülök szemben a csajjal, akiről egyre jobban kiderül, hogy fogyatékos. Most komolyan a büntetés összegétől fog függeni, hogy mit ad cserébe. Normális? Amúgy sem értem, hogy mitől ilyen múltszázadi? Miért nem nyitja ki a kibaszott borítékot és nézi meg, hogy mi van benne? Egyből rohan hozzám, hogy a közelembe lehessen, csak nem tudom mit akar valójában.
- Google a barátod. - járjon utána ott a kurva büntetésnek, nem vagyok információs pult. Az én büntetéseim sem jutnak el hozzám, a titkárnőm fizeti és ennyi. Mit tudom én, hogy menyire büntetik, mert 5-tel túltépte a 40et? Olvasson utána, vagy bontsa ki a borítékot, mekkora kaland már?
Ha meg elveszik a jogsiját, majd apamaci kimenti a szorult helyzetből, mint eddig gondolom mindig. Burokban nőtt fel, ettől ilyen kurva gyámoltalan. Mintha ütném, vagy fasztudja. Szavakkal fenyegetem, na és? Kezet emeltem rá? Voltam vele kifejezetten agresszív, nem? Akkor meg?
Egy kurva borítékot nem tud felnyitni, de a szemével meg tud dugni... akkor hogy is van ez? Arról meg ne is beszéljünk, hogy így hálája meg amiért segítek? Ez valamilyen szinten kurvulás... akkor meg nincs félni valóm.
Ragadozó léptekkel sétál felém és áll meg illetetlen közelben, ami lenne kedvem nevetni, ha lenne kedvem nevetni.
Meg sem moccanok, míg ujjai végig szaladnak a karomon, onnan a vállamra. Pedig érzem a késztetést, hogy előhúzzam a kezem a zsebemből és magamhoz húzzam, a csípőmnek szorítsam, de hagyom, hogy kiélje magát.
Nem játszik, mi? Akkor mit csinál? Csillagszórótárul? Sóhajtva hagyom újfent válasz nélkül, minek csépeljem a szavakat, amik oly feleslegesek Minden kérdése hülyeség?
Nem baszod, nem szeretném, nem azért mondtam, hanem mert éppen nincs jobb dolgom, mint járatni a számat, olyan kibaszottul unatkozom.
Mit szívesen? Szívesen elaszald? Rühellem, hogy megerősítésre vár, mert ez a saját bizonytalansága, pillanatok alatt veszi el a kedvem az egésztől. Nem szeretem, hogy mindent visszakérdez, semmit nem csinál magától. Nem is kell. Igazából nem is nagyon szeretném a szájába adni, nem hiszem, hogy tudna vele mit kezdeni.
Legszívesebben megfordítanám, az asztalra lökném és hátulról keményen megbasznám, de.... annyira még nem húzott fel, hogy fél mozdulatot is tegyek az ügyben.
Ujjai alatt langyossá válik a bőröm, de ez messze van még attól, hogy fellobbantson. Olyan kis, kezdő, hogy ijeszt vele.
A kérését lazán meg sem hallom. Már megkértem, hogy ne csókoljon meg és nem is baszogasson vele. Lepillantok az ajkára, innen látom, hogy kiszáradt, automatikusan nyalok a sajátomra, ezt talán félre is értheti de nem baj.
Szobor mereven állom végig a kis jelenetet, pedig a csípőmmel felé moccannék, hogy érezzem forróságát.
- Menj haza! - kérem halkan, ha már ő is halkan beszél, bár az hiszem Ő a varázst nem törné meg, én pedig kiabálni nem szeretnék, nem illene a helyzethez.
Ujjai lecövekelnek a gombomnál, fél lépéssel sem megy tovább, mint azt elvárnám tőle. Látszik, hogy nem pont arra vágyik, amire én: Ő lassan szeretne haladni, csókokkal, simogatásokkal, becéző szavakkal, na ezt tőlem nem fogja megkapni sem most sem máskor.
Mélyeket lélegzem, hogy higgasszam magam, közelsége csábító, de valahol lelombozó is, hogy nem halad semerre, nem tesz semmit, már nem is igazán akarom. Ha kell neki a csók vegye el, vagy próbálja meg. Most azonban arra vágyom, hogy lépjen le és mehessek a dolgomra.

Majdnem a homlokomra csapok, hogy leesik, hogy miről is beszél. A kis csaj a szívesség bankban szeretne számlát nyitni. Nos nem hiszem, hogy azt egy bírsággal fogja kezdeni. De azért okos, hogy próbálkozik.
- Nincs kifejezett technika. Adsz és kapsz, mint az életben mindig. Te döntöd el, mi és mennyit ér neked. - nem fejtem ki ennél jobban, mert ezek a dolgok kitapasztalás alapján működnek, csak félek attól, hogy mellé nyúl. A dolog úgy néz ki, hogy beteszel valamit, megvárod, hogy kivehess valamit, de mindennek az ára tőle függ, hogy mi és mennyit ér. Nincs kamat, nincs lejárati idő, nincs talán. Ha jönnek, hogy fizetned kell eldöntheted, hogy megéri-e, amennyiben kibújsz alóla elbuksz. Híre megy, de az emberek általában okosan betéteznek. Annyit kérnek, amennyit megtehetsz vagy tudják, hogy immár ők a te adósaid. Ügyvédeket, bírókat, zsarukat, államférfiakat, kis stílű dílereket, eladókat, kereskedőket tartok a kezemben. Olyan magas szinten űzöm, hogy hozzám leginkább betenni jönnek, már nem tudom, hogy fogok belőle kamatoztatni, mert seregnyien pattantanak, ha úgy kérem.
A helyzet azonban az, hogy ez a dolog amit most kér olyan apróság, hogy nem kérhetek érte szexet. Akkor sem ha szívesen adná.
Kissé felé mozdulok, nyakamon a keze tűzforró. A baj az, hogy szeretnék vele lenni, de csak akkor ha adni akar, akar. Ezt tudom jól, de nem annyit amennyit elvennék.
Az ajkára hajolok, nem tudok finoman rácsókolni, nekem ez nem megy. Durván tolom szét az ajkait a nyelvemmel, hogy előcsalogassam az övét. Kezem a derekára siklik, vékony testét magamhoz rántom. Belemorgok a szájába, megint egy tiltakozás.
Csókja finom, édes, kóstolgató, míg én mohó vagyok, kiéhezett, és akaratos. Magamhoz rántom, forrósága feléleszti a bennem nyugvó vadat, de nem eléggé.
Végül elválok az ajkától, ami immár nem száraz, az én nyálam fedi be.
Kezem felszalad a kezén a nyakára.
Az arcát nézem, ajak kipirult a csóktól, arca a zavartól, látom, hogy a nadrágommal babrál, de... nem kéne neki.
- Hagyd, Judith! - ráfogok a kezére, ahogy a sliccem húzza lefelé. Nagyon csábító, de nem hiszem, hogy ez kell mos nekünk. Nem éri meg a csekkjééért. Az egy kicsit kevesebbet ér.
- Hagyd! - utasítom immár kicsit keményebben, tényleg nem szeretném, nem tetszik, hogy ennyire izgul. Nagyon édes, de ettől még egy hülye kis picsa, akit hiába is akarok megdugni itt és most nem fogom, mert nem éri meg.
Akarom, hogy fellobbantsa a tüzet bennem, de még épphogy pislákolok. Mennem is kéne.
- Kocsival vagy? - ha igen, akkor nem viszem haza, ez egyértelmű. Lefejtem az ujjait a nadrágomról, felhúzom a sliccem és begombolom a gombot.
Tudom, hogy nagyon fel tudna húzni, meg tudnám tenni, élvezném minden egyes percét, mert gyönyörű, tudom, hogy szűk és forró odalent, talán el sem bírna, de nem is most fogom letesztelni. Tenyerembe fogom az arcát, ujjam végéig szalad az ajkán, majd eltolom magamtól, majd ahogy ellép utána nyúlok, a csuklójára markolok és visszarántom.
- Szép vagy és kívánlak! - akarom, hogy tudja, mert így van, nem akarom megbántani, olyan kis hülye.
- Dolgozz még az ügyön! - ami engem illet, én vagyok az ügy. Amíg nem gyújt fel, addig nem kapja meg amit akar, főleg ha az én vagyok. Most tolom el végleg magamtól és az asztalomhoz lépek, Zsebre teszem a mobilt, lenyomom a lápám. Jelzem, hogy távozunk.