Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Amy Matthews

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amy Campbell
Marketing kommunikáció
Életkor : 21
Foglalkozás : Tanuló, Önkéntes
Hozzászólások száma : 37

TémanyitásTéma: Amy Matthews   Pént. Szept. 13 2013, 22:28


Amy Victoria Matthews


nő; 19; Klasszikus Kommunikáció Kar; fotográfia; második évfolyam



geek princess


she lives in a fairy tale... somewhere too far ftom us to find...



This is me

Nos, hol is kezdjem? Persze, megszülettem, felnevelkedtem, azt hiszem, ez nem is túl izgalmas dolog… Normális családban nőttem fel, egy, nálam 6 évvel fiatalabb hugicával. Mondhatni túlságosan is normális, kertvárosi élet, nagy családi házzal és normális szülőkkel megspékelve. Bár, ez túlságosan is szépnek tűnik, ugyebár…
Hát, mint minden történetnek, ennek is megvan a sötét oldala. Ez a szép, boldog és mondhatni békés élet, amit éltünk, egészen 10 éves koromig tartott.
Nyár volt, egészen pontosan július 18-a, ez a nap pontosan beleégett a memóriámba, minden apró részletével. Én éppen az udvaron játszottam a húgommal, amikor megállt egy rendőrautó a házunk előtt, két egyenruhás férfi kiszállt, s megkérdezték tőlem, hogy apukám itthon van e. Bólintottam, s berohantam a házba, húgommal együtt, hogy szóljak neki. Amikor meglátta a rendőröket, megkért, hogy menjünk fel az emeletre. Kézen fogtam húgomat, felmentünk, de persze a kíváncsiságunkon nem tudtunk segíteni, legalábbis én, Lucy azt hiszem még nem igazán fogta fel, hogy miről is van szó. A lépcső tetejére ültünk, s onnan leskelődtünk. Hallani sajnos nem hallottunk semmit… viszont pár percen belül édesapám sírni kezdett. Úgy, ahogy én még sose láttam… látni lehetett benne a fájdalmat, az elkeseredettséget. Fogalmam se volt, hogy mi történt, de lerohantam hozzá és megöleltem. Amikor rám nézett, csak még jobban elkezdett sírni. Még aznap este leültetett a nappaliban, s elmondta, hogy mi történt. Édesanyámnak balesete volt… autóbaleset, s meghalt. Ahogy ránéztem, megszakadt a szívem, az én nagy és erős apukám megtört volt és tanácstalan. Én akkor még nem fogtam fel teljesen a dolgot azt hiszem, csak napokkal később realizálódott bennem, hogy mi is történt. Lucy-nak én mondtam el, ő azonnal sírni kezdett, csak annyit értett meg, hogy anyu, aki eddig mindennél jobban szerette, nincs többé.
Onnantól kezdve gyakorlatilag én neveltem fel. Apa teljesen darabokra hullott, és ellökött magától, azt hiszem azért, mert anyára emlékeztettem. Azt mindig is mondták nekem, hogy teljesen olyan vagyok, mint ő, én pedig eddig is és ezután is megtettem minden tőlem telhetőt, hogy olyan legyek, mint ő. Apa inni kezdett, s egyre nehezebbé vált a helyzetünk. Azt hiszem az mentett meg minket, hogy odaköltözött hozzánk a nővére, Joyce nénikém. Ő pofozta helyre, s mutatta meg neki, hogy nem teheti ezt se magával, se velünk, se anyával, hiszen beleroppanna, ha látná, hogy mi történt a családunkkal. Talán ez az a példa, ami segít nekem is most, hogy ne adjam fel a reményt Daniellel… mert szeretem őt, s tudom, hogy ki tud ebből mászni, ha igazán akarja…
Daniel az, aki a családomon kívül a legfontosabb számomra. Két éve ismerkedtünk meg, s magam sem értem, hogy miért, de ellopta a szívemet, s azóta is magánál tartja. Persze, tudtam és láttam is én rajta, hogy nem nekem való fiú, hogy teljesen más, mint én, de valami mégis megfogott benne, s mint a mágnes, úgy húzott magához.
Ami az iskolát illeti, teljesen átlagos gimnáziumban végeztem, Phoenix városában, ahol éltünk. Azt hiszem, kérdés se volt számomra, hogy továbbtanulok… nagy nehezen esett a választásom a Frances University-re. Nem azért, mert ne lett volna esetleg jó híre, sőt, ezért is esett pont rá a választásom… viszont Lucy amióta megtudta, hogy elköltözök, szinte minden nap rágta a fülemet, hogy ne menjek. De hát, ez teljesen érthető, én voltam számára az anyapótló, hiszen szegény lány alig ismerhette… emléke is alig van róla, csak képek és videók… hiába imádtuk egymást, azért láttam rajta, hogy minél nagyobb lett, annál inkább volt féltékeny rám, hogy én igazán ismertem anyut, még ő alig… Meg persze apától is nehéz volt elválnom, amióta összeszedte magát, úgy védett minket, minden bajtól, s legfőképpen az ellenkező neműektől, hogy igazán sajnáltam azt az egyedet, aki egy Mathews lány közelébe próbált férkőzni. Danielnek piszok szerencséje van, hogy úgy ismert meg, hogy már nem otthon éltem…



Shine on me

Ez mindig olyan érdekes kérdés… hogy milyen is az ember… elvégre önmagáról nem tud teljes és valós képet adni az ember, nede? Leginkább azt mondja, amilyen szeretne lenni, nem pedig azt, amilyen valójában… De azért megpróbálok némiképpen szubjektíven nyilatkozni önmagamról.
Az mindenképpen igaz, hogy kitartó vagyok, talán túlságosan is… ami lehet egyszer majd a visszájára fog fordulni. Nem csak a tanulmányaimban, másban is a legjobbra törekszem, s amit a fejembe veszek, azt véghez is akarom vinni, s legtöbbször nem rajtam áll, vagy bukik a dolog, de persze tökéletes se lehetek, se én, se a környezetem, olyan talán nem is létezik. Alapvetően kedvesen viszonyulok az emberekhez, megpróbálok nem ítélni első látásra, bár, ez néha nehezen megy, de hát… emberből vagyok én is. Viszont, hamar felül lehet írni az első benyomást, ha éppen téves volt az részemről… ahogy az én drágámnak is sikerült. Kifejezett energiabomba vagyok legtöbbször, viszont, ha nincs túl sok energiám, akkor pont az ellenkezője jellemző, s erővel is nehezen lehet akármire is rávenni. Köztes állapot ritkán fordul elő. Olvasni, tanulni nagyon szeretek, tökéletes időtöltés, amivel levezetem azt a fölös energiát, illetve próbálom Danielt is nyüstölni, hogy kövesse példámat kisebb-nagyobb sikerekkel. Viszont, emellett igazán szétszórt is tudok lenni, néha, lány létemre talán ciki, de még kupis is, bár ezt mások előtt nem szeretem reklámozni, ha látogatóra számítok, pillanatok alatt tudok rendet varázsolni, amit persze ugyanolyan gyorsan is változtatok vissza, amint ismét egyedül vagyok. Néha hajlamos vagyok programokról is elfeledkezni, ezért mindent szigorúan naptárban vezetek, illetőleg, tipikus nő vagyok ilyen szempontból… de késére is hajlamos vagyok… Pedig én igazán próbálkozok mindig… de hát, a változékony természet hozza, hogy az utolsó pillanatban döntök úgy, hogy én így nem is akarok utcára menni, vagy valaki éppen az utolsó pillanatban akarja kiönteni a szívét nekem… Szóval… igazán nem én tehetek erről…
Hallgatóságnak is nagyon jó vagyok, bárki kiöntheti a szívét nekem, tanácsot is megpróbálok adni, bár nem mindig sikerül a legmegfelelőbbet, de hát, fő, hogy szívesen csinálom… s akik igazán ismernek, azok tudják, hogy általában azon a szinten kell megállni, hogy esetleg a véleményemet megosztom… tovább ne merészkedjenek, mert ritka a siker.
Ahhoz kérdés sem fér, hogy azért, aki fontos, szinte bármire képes vagyok, persze a saját kereteimen belül, s ugyan, ha kell ,megpróbálok azokon is túllépni, csak ez persze nem feltétlenül sikerül. Ha harcias, vagy túlontúl ideges vagyok, az általában amiatt van, hogy azokat bántják, sértik, akik hozzám közel állnak. Bár, viszonylag könnyű engem is megbántani, de magam miatt sose leszek olyan harcias, mint másokért…  
Az érzékenységet illetően, azt hiszem túl sokkal áldott meg a drága természet… szinte bármin el tudom sírni magam, de ugyanúgy tudok a legkisebb dolognak is nagyon örülni, vagy dühös lenni apróságok miatt is. Viszont, ha szükség van rá, azért igyekszem megőrizni a idegvéremet, s ha kell, akkor erős vagyok.



Show a little more

Az iskola utolsó hónapja mindig kifejezetten idegőrlő, még számomra is… A vizsgák, a sok stressz, hiába a sok energia, ez olyan pillanatok alatt tud lehúzni, hogy észre se veszem.
A mai napom is ilyen volt… pár fárasztó vizsga után csak egy vágyam volt, hogy bedőljek a kanapéra Dan mellé, vagy akár egyéb ülő-fekvő alkalmatosságokra, az nekem mindegy, csak arra ne kényszerítsen senki, hogy gondolkodnom kelljen, mert jelenleg az biztosan nem menne úgy, ahogy azt kell.
Amennyire a cipőm és a szél engedte, siettem, hogy minél előbb a négy fal között tudhassam magam… s ugyan kényelmesebb lett volna otthon ledőlni, baromira hiányzott már, hogy Dan-el legyek… mostanában a sok vizsga miatt kifejezetten keveset látom, ami erősen rányomja a bélyegét a kedvemre is és néha még a teljesítményemre is, bár utóbbit nehezen hagyom azért. Meg hát.. már kezd sötétedni, s hiába nem gondolom én azt, hogy bárki is bántana, azért valljuk be, nagyváros, s egy kicsit bennem is ott motoszkál, hogy manapság bármi megtörténhet.
Mikor végre odaérek a fiúhoz, azt hiszem, kicsit izgatottan kopogok be az ajtón… persze, nem a kapcsolatunk kezdetén vagyok, de attól még… még mindig bennem van az a bizonyos pillangók repkednek érzés, ami azt hiszem, kifejezetten jó dolog, ennyi idő után.
Kitárul az ajtó, s én egyből a nyakába ugrok, meg se várva, hogy köszönjön, vagy hasonlók. Ugyan ezzel vigyáznom kéne, egyszer sikerült az egyik haverjának a nyakába ugranom, hirtelen felindulásból… bár ő nem bánta, én azért eléggé szégyelltem magam utána, s csak igen sokára tudtam csatlakozni azokhoz, akik szerint ez vicces dolog volt.
Mikor végre elengedtem, akkor vettem csak észre rajta, hogy valami nem stimmel. A szemein is láttam, de testmozgásán is. Szó nélkül indultam el a konyhába, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. A pohárba bámultam, mintha valami megváltást vártam volna tőle, vagy valamit, ami eloszlatja ezt a szituációt… aztán nagy levegőt vettem, kiittam a poharat és visszamentem.
- Én… sajnálom… de ma nem tudok ezzel megbirkózni… - Nem is igazán tudtam a szemébe nézni, mert tudtam, hogyha megteszem, akkor itt maradok, még úgy is, ha világát se tudja attól a szemét drogtól. Csak kapnám kezeim közé azt, aki ebbe belevitte… Nem vagyok alapvetően egy harcias termet, de az nem úszná meg szárazon, az biztos…
Csak elindultam kifelé, egyszer, egy egészen apró pillanatig még visszanéztem, majd, majdnem futva indultam haza.
Akármennyire is voltam fáradt, azt hiszem, ez, illetve az arcomba csapó hideg szél kifejezetten kijózanította az elmémet. Útközben meg se tudom számolni, hányszor álltam meg, hogy visszaforduljak… de tudtam, hogy úgyse tudok most semmit tenni, s ma valahogy nem voltam elég erős ahhoz, hogy ott maradjak, s nézzem, ahogyan hat rá a tudatmódosító.
Már közel voltam az otthonomhoz, amikor hallottam, hogy nem olyan messze tőlem egy – hang alapján ítélve – viszonylag nagy társaság érzi túlzottan is jól magát, ahhoz képest, hogy annyira még nincs is késő.
Alig két perc se telt bele, máris megpillantottam a hang forrását. Egy viszonylag nagy, feltehetőleg egyetemistákból álló fiúcsoport fordult be az utcába, ahol éppen mentem. összehúztam pulcsimat, s lehajtott fejjel próbáltam minél feltűnésmentesebben elhaladni mellettük, de persze, ahogy annak történie kell, az egyik utánam kiabált. Nem is igazn értettem, hogy mit, s meg se álltam, hátra se néztem, csak mentem tovább, ő azonban elindult utánam. Hallottam közeledő lépteit, s én kétségbeesetten kerestem táskámban valamit, ami segítségemre lehetne. Normális esetben a telefonomat kapnám elő, s Danielt hívnám… de tudtam, hogy most ezzel nem járnék túl sok sikerrel, ezért táskámban hagyva kezemet megragadtam a parfümös üvegemet. A fiú hamarosan beért, s be is vágott elé, én ugyan próbáltam kikerülni, de megragadta a kezemet… én pedig szó nélkül húztam elő a parfümöt, s fújtam a szemébe. Fel se nézve kezdtem el futni, egy sarok után kezembe véve cipőimet, le se lassítottam hazáig. Remegő kézzel dobtam le táskámat, s cipőmet a bejárati ajtó mellé, majd annak nekidőlve ültem le a földre, s meg se tudtam mozdulni jó ideig. Átkoztam magam, amiért nem maradtam ott vele… Végül elővettem a telefonomat, s hagytam egy üzenetet neki, elmesélve, hogy mi történt, küszködve könnyeimmel…



Show a little less

Kipróbáltam a fotózást, azóta nem lehet kivenni a kezemből, amikor fotózok kifejezem önmagam, jól érzem magam. Bár, az embereket nem igazán szeretem fotózni, mert ők bepózolnak, s nem az igazi énjüket mutatják, míg a természet csinálja, amit csinálnia kell..



TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0


A hozzászólást Amy Matthews összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 26 2014, 19:35-kor.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Amy Matthews   Pént. Szept. 13 2013, 22:52

Elfogadva

Nagyon szépen kidolgozott, alapos karileírás. Nagyon tetszik, amit csináltál a lányból - bevallom, magam is kacérkodtam a gondolattal. Jól magyarázott okok és indokok arra, miért vagy a drogos barátoddal, és ehhez passzoló jellem. A szerepjátékos példád is kiváló!



Nyilvántartás és avatarfoglaló
Karaktertabló
Kollégiumi házirend és beosztás
Felelős tisztségek


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Amy Matthews

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-