Rachel Holloway
| Tárgy: Rachel Holloway Csüt. Szept. 12 2013, 17:41 | |
| Rachel Holloway
nő; 20; klasszikus kommunikáció; újságíró; 1. évfolyam
Fallen Angel Mikor az ember bajban van, még az akasztófa kötelében is megkapaszkodik
Egy borús délután látta meg a napvilágot, Brooklyn egyik kórházában. Édesanyja mihelyst megszülte, le is mondott róla, így fogalma sincs, ki volt az illető. Éveit egy poros árvaházban töltötte, elzárva a világtól. Tizenegy éves korában, az árvaházat felgyújtották- akkoriban Brooklynban ez mindennapos dolog volt a bandaháborúknak köszönhetően-, így ő is korházba került sok más társával együtt. Még most se tudja elfeledni a lángnyelveket, mik elől olyannyira menekült, hogy kis híján bent maradt. A tragédia következtében elszenvedett trauma mellékhatása Ráhel. Disszociatív személyiségzavart diagnosztizáltak nála, így ezek után kettő az egyben módon élte az életét. Az iskoláiban folyton kiközösítették, mert „furcsa”, Ráheltől az árvaházban is féltek, főként, mert nehezen kezelhető, és alpári stílusa volt, na meg, nem félt senkit se a falra kelni. Tizennégy évesen fogadta örökbe Richard és Emily Holloway, így kezdett úgy látszani, sínbe jön az élete. Pszichológustól pszichológushoz vitték, de sajnos a kialakult helyzetet egyikük se tudta megoldani, maradtak a hirtelen, és főként meglepetésszerű váltások a két a személyiség között. Tanulmányait magántanulóként folytatta, elvégre „szülei” megengedhették ezt maguknak. A felvételizés idején, hosszas beszélgetések után döntött úgy, hogy a Francesre szeretne járni, újságírónak tanulni, hisz vágya az volt, hogy oknyomozó riporter lehessen, így gondolkodás nélkül töltötte ki a jelentkezési lapot.
A disszociatív személyiségzavarról (forrás: Wiki) A disszociatív kórképek csoportjába tartozó pszichiátriai zavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két vagy (az esetek felében) több elkülönült személyisége van saját névvel, emlékezettel, melyek között kisebb-nagyobb mértékű átjárás lehetséges. Az általános eset az, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is. Sokszor „csak” két személyiség van jelen, de előfordulhat bármennyi, akár még százan is lehetnek. A betegek felénél tíz fölötti a számuk. Hogy valaki hány alszemélyiséget alkot magának, főként az elszenvedett trauma nagyságától és gyakoriságától, illetve a személy életkorától és sérülékenységétől függ. Az alszemélyiségek lehetnek különböző neműek, bőrszínűek és különbözhet az életkoruk is. Tudomásul veszik, hogy ezek a tulajdonságok adottak, de ragaszkodnak az önmagukról alkotott képhez. Az is érdekes és eddig még megmagyarázhatatlan kísérője a betegségnek, hogy előfordulhat, hogy az egyik személyiség mindenre emlékszik, még arra is, amit egy másik személyiségként követett el, míg a másik viszont csak azokra, melyeket ebben az állapotában tett. Sőt, megtörténhet az is, hogy az egyik személy jobb kézzel ír, míg a másik ballal. Arra is volt példa, hogy az egyik személyiségnek kétszer annyi volt az intelligenciahányadosa, mint a másiknak. Más lehet az alszemélyiségek kézírása és lehetnek akár balkezesek is, amikor a magszemélyiség jobbkezes. Még a vérnyomásuk és agyi elektromos tevékenységük is különbözhet. Némelyiküknek van neve, másoknak nincs. A tipikus személyiségváltozatok, amelyek előfordulnak egy többszörös személyiségnél: a depressziós; az önsorsrontó, szuicid; az erős és agresszív védelmező; a segítő; a kimerült házigazda; a halálra rémült gyerek; és végül egy keserű, belső ügyész, aki egy vagy több alszemélyiséget vádol az elszenvedett abúzusokért. Két személyiség esetén a legáltalánosabb az egymástól teljesen eltérő tulajdonságokkal bíró tulajdonosok. A vizsgálatok során hipnózis segítségével lehetett a személyiségeket egymásba átváltani. Rachel: Naiv, tündérvilágban élő lány, akinek a barátai fontosabbak, mint saját maga. Annak ellenére, hogy próbálja elkerülni a veszélyt, mindig – többször saját akarata ellenére- bajba keveredik. Mondhatjuk strébernek is, hisz képes órákon át a tananyag felett ülni, és hajlamos elsírni magát, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezi. Annak ellenére, hogy talán érzékenyebb, mint mások, tud határozott is lenni, a saját és a számára fontos emberek igazáért mindig kiáll. Komoly tervei vannak a jövőjére nézve, és nem hagyja, hogy ezek elvesszenek, tud küzdeni a céljaiért, mégis… tudja, hogy valami nincs rendben körülötte, vagy épp vele. Előfordul, hogy úgy dönt, feladja a küzdelmet és enged a nyomásnak, érzi, hogy a lelke megfáradt, lehunyja szemeit és álomba szenderül. Ezek az álmok másabbak az átlagosnál, pusztán csak villanásokat lát, de ébredése után képtelen összerakni a képet és nem emlékszik semmire. Különös dolgok veszik körül, tudja, hogy valami nincs rendben. Tehetetlen és próbálja megtalálni az arany középutat, több- kevesebb sikerrel... Ráhel: Bosszúálló, ingerült nő. Kettejük közül ő tud a másik személyiségről, és ez egyáltalán nem tetszik neki, hisz ő az első, fő személyiség. Egy trauma okozta Rachel megjelenését, ami ellen hiába próbál tenni, nem tud. Utálja, hogy a másik „fél” átvette az irányítást a test felett, és neki várnia kell a megfelelő időre, addig is csak, lelkes szemlélője lehet az eseményeknek. Ő az, aki emlékszik mindenre, még arra is, amit Rach tesz. Mondhatni egymás ellentétei… Imád a figyelem központjában lenni, és bármit megtesz azért, hogy megkapja a neki járó figyelmet. Rühelli a konkurenciát, és nem fél semmilyen eszközt bevetni annak érdekében, hogy az idegesítő egyének eltűnjenek. Magabiztos, prűd, nem kicsit felsőbbségérzettel. Kifinomult, olykor már finnyás is, nem áll le akárkivel. A pasikat falja, a bulik lelke, nem bír huzamosabb ideig megülni a fenekén.
Hasogat a fejem, és úgy érzem, menten kidobom a taccsot. Oldalra fordulok, mire egy kéz ér a hasamhoz, ami…. csupasz. A szemeim kipattannak, és olyan hirtelen ülök fel, hogy megszédülök a mozzanat közben. Értetlenül lesek körbe, mivel nem a saját szobámban tartózkodom, ráadásul minden ismeretlen. - Jó reggelt, édesem- búgja egy ismeretlen hang a fülembe, mire egy sikítás kíséretében kipattanok az ágyból, majd zavartan takarom el a testem egyes pontjait. - Ki maga, és én mit keresek itt? Ne.. ne.. hozzám ne merjen nyúlni, maga perverz állat- hisztérikusan kiabálok, ahogy kapkodom össze a ruháim, hogy felvegyem őket - Ne már cica, tegnap éjjel nem voltál ilyen ellenséges- röhög a férfi vontatottan, mire bennem még az ütő is megáll. Megrázom a fejem, és szabályosan kirontok a házból, már felöltözve. Próbálom összekaparni a gondolataim, de semmire nem emlékszem, azon kívül, hogy Shakespearet olvastam, és vélhetőleg elaludtam rajta. Hazudnék, ha azt mondanám, ez most történt meg először. Kezdem bolondnak érezni magam, ugyanakkor sose fogom megérteni, hogy kerülhetek egy vad idegen helyre. Fázósan húzom össze magamon a dzsekit, és igyekszek leinteni egy taxit. Még le is kell zuhanyoznom, mielőtt bemegyek a suliba. Ráhel: Végre, a kis szerencsétlen, azt hittem, sose adja fel. Hogy én mennyire utálom ezt, várni… folyton csak várni, de most már enyém a terep, s vele együtt az éjszaka is. Még utolsó simításokat végzek a sminkemen, majd kilépve az utcára, leintem az első taxit, hogy az elvihessen az egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Mert igen, Rachellel ellentétben, én szeretek bulizni, és egyetlen alkalmat sem hagyok ki. A hely tömve van, én meg egy ragadozó mosolyt villantok, majd a pulthoz sétálok. - Nocsak, mit keres egy tündér, egy ilyen helyen, egyedül?- lép is mellém egy férfi, akin már messziről lehet érezni, többet ivott, mint kellett volna. Magabiztos mosollyal az arcomon fordulok felé, majd hatalmas szemeim belefúrom az övéibe. - Unatkozom, valamiért egyik ismerősöm sem ért rá ma- vágok egyre bánatosabb képet, mire a férfi száján hatalmas vigyor terül szét. Nem egyszer futottam le ezeket a köröket, ami azt illeti, kezd egy kissé unalmassá válni, de a kényszer, vagyis a szükség nagyúr. Következnek az újabb körök, mire én is kezdek ellazulni olyannyira, hogy figyelmen kívül hagyjam, a férfi nem épp egy Brad Pitt, még csak a közelébe se jár. A zene dübörög, mi engem táncra késztet, így megfogva a férfi kezét, a táncparkettre húzom, és vonaglani kezdek a ritmusra… Három óra múlva, már a házában, izzadva fordul le rólam, én meg elégedett mosollyal hunyom le a szemeim.
Angel vagyok 20 éves, és facebbok kísérte idáig az utam. Normális karakterem életemben nem volt, és nagyon a falra tudok mászni az „ismerkedős” hello szia ki vagy jellegű játékoktól. ^^
TEMPLATE BY BEE at CAUTION 2.0 |
|