Phoenix d'Abo
Életkor : 47
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311
| Tárgy: Re: Four Seasons Los Angeles - Mr. D'Abo & Mr. Ayres Csüt. Nov. 21 2013, 21:05 | |
| - Ismered az eredményeid - magabiztos, hűvös kicsendülés. Igen, a fiú már számosszor elbukott, legalábbis, Phoenix nézőpontja szerint elbukott, pedig ő annyira szeretné, ha a megmérettetésen megfelelőnek találtatna, és végre az övé lehetne, amit megérdemel. De hát ez csak egy nézőpont, létezik még egy másik, a fiúé, ami az eredményt firtatja... az eredményt! Bolond. Érzékeli a meglepettséget, csinos mosollyal adja meg a kegyelemdöfést, de Edward egy olyan partner, aki elhárítja magától még az enyhülést is, szeret szenvedni. - Gondoltam,hogy nem mernél élni vele - meddő szavak, belátja, szólni többet ebben a témában vétek volna, nem kedveli az effajta vétkeket, nincs meg a kellő tartalmuk, lihegő élvezetük. Ha elutasítják, hát elutasították, pedig a póráz és a lánc már várja őket valahol, fényesre olajozva, feszesen és keményen, passzív agressziót sugallva a megvárakoztatott pillanatoknak, amikor a megfelelő torokra és csuklóra szorítják őket. Nem minden ellenállás ilyen egyszerű, annak az aljas és gerinctelen támadásnak, amit máskülönben intézett a fiú ellen szinte lehetetlen volt ellenállni. Elvégre eddig mindig szóban vívták meg a harcokat, most a tettlegességre váltás egy biztos kör előnyt garantált neki, amit el sem veszteget, sőt, a legjobb dologra fordítja, amire csak tudja, whiskyt nyalint egy ifjú nyakból.... Kortyintaná még, a magához vont testet ölelve, nem hátrál meg a kemény fogástól, sőt, ölelő karja szorosabban húzza magához a másikat. Kelletlenül távolodnak el puha, dús ajkai a gyöngyöző bőrtől, de enged a húzásnak a hajában, szürke szemében a szokott hűvösség helyett sok minden csillan, úszkál, fuldoklik és ég, fények lobognak, akaratosan. Ahogy összeforr a pillantásuk megkeményíti a tekintetét, határozottság látszik benne, ezt itt most nem hagyja annyiba, csak úgy, nem menekülhet el Ayres a végtelenségig az elől... amit élvezhetne. De még mennyire, hogy élvezheti! Összeforr a mohóságuk, más forrás táplálta tűz, részeg szenvedély, és gyakorlottan éhes vágy, egy tapodtat sem hátrál a hirtelen kapott csókból. Engedi, hogy elfolyjon közöttük a gátlás, az önzőség, a büszkeség, a korábban megfirtatott annyi sértő gondolat. Nyersen harapja a fiú ajkát, a csókja vad, igéző és energikus, hevülő lélegzete a bordáihoz préseli a szívét, a másik keze is rátalál a mellény alatt a testre, hogy még közelebb vonja magához, fullasztóan közel akarja tudni, ragacsosan és bűzösen, részegen is dacosan. Mit se bántja eleganciájának széttöredezését Edward kezei között, ő maga is sokallja már a ruhákat magán, a forró csomagolás alatt kéjelgő érintését, testmelegért sóvárog a bőr. Csak mikor már levegőhöz sem jutnak engedi el a nyelvével és az ajkával a fiút, annak nyakából zihálja magába az éltető oxigént, nem engedi messzebb, a teste, a karja a póráz, amit most messze nem rángat. - Lépjünk le. Egyszerűen, keresetlenül, mellőzve a pompát, a felhajtást, az oly jellemző magamutogató mutatványosságot.
|
|