Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Id, ego, super-ego

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Id, ego, super-ego   Szomb. Aug. 24 2013, 18:56


Átlapozni a saját magáról készült dokumentációnak a másolatát jó móka, még ha meglehetősen elítélhető, esetleg erkölcsileg megkérdőjelezhető móka is. Elvégre, minek jár az ember paphoz, pszichiáterhez és kurvához, ha nem bízik meg benne?
Bár azt túlzás lenne állítani, hogy mindent leírt, amit róla írt az exdoktor, holott egészen barátságos hangvételű leírás volt, amit az új orvosnak címzett, nem nyüzsögtek benne a szakszavak tonnaszám, de még az érthető szavak se álltak össze érthető gondolatokká. Persze a lényeg azért megvolt. Intelem a jövendő pszichiáternek.
Miközben készülődött reggel a tükör előtt elfogadta, hogy egy kissé nárcisztikus, személyiség, nem az egészséges önzés szintjén, annál sokkal, de sokkal mélyebben, vagy inkább magasabbról szarta le az összes többi embert. Nagyvonalú borravalót adott a kávéjáért, bár neki ez akár alanyi szinten járhatott volna, az új büfésfiú nem ismerte még őt, estére újra álláskeresővé vált. Hogy bosszúálló lenne? Ugyan, ennyiből nem lehet megítélni. Egyáltalán, miért inti ilyesmivel kapcsolatban a volt orvos a jövendőt? Végül is, csak magának köszönheti, hogy készakarva megkeserítette az életét, miután ő maga sem volt egy gerinces ember, és nem bírt ellenállni a vágynak, hogy a megbeszélt titkok egy részét megfelelő médiumokhoz eljuttassa. Ezért sajnos egyrészt Pheonix életéből, másrészt a szakmából is távoznia kell, legalábbis ezen a kontinensen.
A rutin, a rutin, a rutin. Ez tényleg fásulttá teszi, és nehezen talál örömet az életben. Homlokráncolva vette tudomásul, hogy orvosa szerint hajlamos a szenvedélybetegségekre, valószínűleg visszaél bizonyos szerekkel, de ezt a beszélgetések alkalmával tagadja. Hát, tényleg tagadta, legalábbis józan állapotában. A szakvélemény minden izgalmassága ellenére nem kötötte le tartósan.
Mégis, már a kocsiban ülve mintegy felhőként lebegtek a feje felett a mondatfoszlányok, amik valamiért megragadták a figyelmét.

”látszólag a szokásos képlet, elkényeztetett, túl gazdag ember problémái” ”befelé fordulás helyett jellemzően elburjánzott, túlzott önfontosságtudat a viselkedésben”, ”ingatag belső önértékelés, rossz önkép”, ”bűnösségtudat, lelkiismeret-furdalás, de jóvátétel helyett gyakran a bűn mementóját távolítja el inkább az életéből”, ”központi szerep a gondolatai között a bátyjának, Griffin d'Abo”, ”kapcsolatuk ingatag, ellentmondásos, heves, plátói, szexuális együttlét nélküli szerelem (újságcikk hivatkozás 16 évvel ezelőttről, az esküvőről”, ”konfliktusok, harag, a beteg állapotának látványos romlása ilyen esetekben, javasolt kedélyjavítók felsorolása, antidepresszánsok, amik kiegyensúlyozottabbá teszik, így nem mélyül el a bátyja elleni bosszú tervezgetésében, ami bosszú beteljesítése idegösszeomlást okozna”, ”a beteg élvezi, ha maga körül irányíthat mindent, szereti zavarba hozni a beszélgetőtársait”, ”néha nem együttműködő, a pszichoanalízist elterelő kérdésekkel és válaszokkal nehezíti”, ”posztraumás stressz elhúzódó szindrómája: a párizsi eseményekből (újságcikkhivatkozás) eredeztethető problémák:”, ”önképzavar-szépség elvesztése, hegek”, ”alvási paralízis”, ”pánikroham, alkoholos befolyásoltság esetén traumatizáló helyszínek keresése”, ”szexuális jellegű problémák: a beteg nyíltan biszexuális, de inkább homoszexuálisként hivatkozik önmagára”, ”szexfüggő, de az együttlétek elveszítették számára a meghittséget, nem mond le a kielégülés egyetlen lehetőségéről sem, de saját bevallása és az analízis szerint is az ezekben az aktusokban elfoglalt domináns szerepe nem teszi lehetővé a számára, hogy teljesen átadja magát, ám bizalma megrendül a párizsi események hatására, nem fogad el domináns partnert”, ”elhanyagolt, szeretetigényes gyermek és ifjúkor, túlexponált médiafigyelem”, ”a beteg nehéz természetű, de kísérleti jelleggel megpróbálkoztunk a hipnózisos technikával, a zárkózottsága feloldható, de utána a tudatos viselkedése nehezen elviselhető”, ”a helyemet átvevő kollégának: visszautasíthatatlan beteg (családi befolyás), kritikus a terapeutájával szemben, hajlamos félvállról venni a problémáit”.
Szép kis felhő volt, de egy csomó minden hiányzott, ami értelmet adott volna neki, kohéziót, ilyesmi. Nem érdekes. Már nem. Hiszen alig várja, hogy megismerkedjen az új orvossal, aki ki tudja mit kezd majd az intelmekkel. Koppant az ajtón. Ő biztos jól fog szórakozni a másikon. Szándékkal nem nézett utána dr. Skourisnak, nehogy a prekoncepciói elunalmasítsák az első találkozást.
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Aug. 24 2013, 21:53

Hajnaltájt nyomott el az álom, a megdöntött sherrys pohárból jobb kezemben nem sok párolgott el, ébredő acélszemeim hamar kiszúrták, éhes gyomromba tökéletes aperitifnek bizonyult. Hét óra húsz, hosszúra nyúlt érdekes éjszaka van mögöttem, ismét belőttem a telit a lyukba, mostanra már rajta kellene lennie a számlán a pénznek. Óvatlan rakom oldalra a poharat, feldől, gurulni kezd, néhány csepp kigördül belőle, de maga a szerkezet sértetlen marad. Rohadtul nem esik jól dolgozni menni, főleg, hogy új beteget kaptam, igaz mindig felcsillan bennem ilyenkor valami halovány érdeklődés az agyát illetően. Hét óra huszonnyolc, gyors zuhanyt veszek, hét negyvenre meztelenül állok meg a tükör előtt. Rövid, némileg kéjes pillantással konstatálom tökéletes vonalaimat, hibátlan arcberendezésemet, majd optimális öltözéket választok komplett én képemnek. Jó, hét óta negyvennyolc. Ötvenhárom van, mire összecsapok egy falatnyi szendvicset, kajával a számban ülök kocsiba, vezetés közben reggelizek. A kávét már a kórház automatájából szerzem be pontban nyolc órakor. Mr Skouris, Ön sosem késik - dicsérem meg magam, majd néhány hirtelen lépéssel benyitok az irodába. A nővérnek, aki szerelmes belém tőmondatokban instrukciókat adok, átveszem az ő információ morzsáit, kezdődhet a nap! Megint valami gazdag, ezeket gyártja valaki! Phoenix d'Abo, epic! Ujjaim pontatlanul végigfuttatom a szövegen, de agyammal élethű képet koppintok a nyomtatott szövegről. Szenvedélybetegségek, az lenne különös ha találnék Los Angelesben egy józan figurát, egy józan milliárdost - lehetetlen. Tagadja, mire jó? Hazudik magának, ilyen betegség is van, de nem neki. Nem szeretek diagnózisokat ismeretlenül felállítani, de ebből az jön le: védi az egoizmusát, amit túl erősre érlelt, hogy megvédje magát. Mi van még itt? Bűnösségtudat. A lelkiismeret furdalás nagy előrelépés, megállapítható, hogy az alanynak feltételezhetően van lelke. A Griffin nevű "élettárs" hatása Phoenix életére, testvérszerelem, érdekes szimbiózis lehet, tanulmányozást érdemel. Tudat alatt ki akarja nyírni, ne vonjuk le elhamarkodott következtetéseket - figyelmeztetem magam De fennáll a lehetősége annak, hogy mivel tisztában van érzelmi aberrációival nem csak erkölcsileg tenné tönkre, ám beteges függőségben állnak, saját magát pusztítaná el, farkába harapó főnix, igen. A neve ön és közveszélyes. Kioltaná, ami élteti, nézem a gyógyszereit... ezek okozhatnak pszichózist, töröljük, tőlem mást kapna. Nem együttműködő, sejtettem. Poszttraumás stressz, nem olvasok bulvárlapokat, Párizst megjegyzem. Szépség elvesztése, ilyenből eddig csak egy klimaxos nőm volt, kissé felvont szemöldök jár neki, ki kezelte ezt az embert? Nos, van egy pár betegsége, a pánikroham szón ejtőzik tekintetem, gyorsan siklik az alkoholra, megint az öngyilkos hajlamok, veszélyes helyzetek keresése, mert tudat alatt pusztítaná a létezését. Jajj öregem... Ha meghal nyilvánvalóan meg kell szereznem az agyát, de szarkasztikusnak, gonosznak, miért köntörfalazzak - tűnik. Ha azonnal papírt nyomok a kezébe a képembe röhög. Biszex, homi, döntsék már el?! Rákérdezek. Végigfutok a szexualitásán, megállok a médiánál és megátkozom. Ekkor kopog, úgy nézek az ajtóra, mintha fizikailag lennék képes felrobbantani. Visszautasíthatatlan, be ne szarjak. Először is, nem tud vigyázni, ha akarok valamit azt sötétben fogom intézni, arra veszek fel embereket, hogy a médiát csinálják ki, az égadta világon ne tudjanak rólam semmit, ezt nem lehet félvállról venni. Máskülönben nem teljesen mindegy mi a bulvárkukacok véleménye, vagy az egész emberiségé?! Érzékeny pasas, felírom neki a Ghostot. 
- Jöjjön.
Nem változtatok a nézésemen, alapvetően szadisztikus, kicsit megemelem a szemöldököm, ha bejön, hogy lássa nem fogyasztok emberi húst. Fél, hogy elveszíti a szépségét...nyíltan nem nézek rajta végig, de felesleges aggodalom, láthatóan lassan öregszik, impozáns gének, tökéletes arra, hogy bárki felfalja, akinek van gyomra hozzá. Mégis eszem emberi húst.
- Foglaljon helyet.
Közlöm teljesen színtelen hangon, közben ott hever az aktája az orrom előtt kiterítve. Szemben velem egy másik bőrforgószék hever, oda kellene ülnie, de le is fekhet, ha rögtön az ágyat szúrja ki.
- Dr Skouris
Nyújtom határozott, erős jobbom felé, normál módon szorítom meg kezét, ha hajlandó az együttműködésre. Közben a szemébe nézek, a betegeim legtöbbjét ezzel riasztom el, természetellenesen kék, átható, vad tekintetem hatol vérköreikbe, fertőzi őket furcsa határozottsággal. Mármint én vagyok nehezen megingatható, ez rezegteti meg az embereket mint durva vaseke a humuszos termőföldet. Ő nem fog megijedni, még, tippelem.
Ha megszorítottam a kezét, helyet foglalok, tekintetem futólag a tömbjére siklik.
- Szép kis aktája van Mr Phoenix
Finoman jelzem, hogy magasról teszek a családi megalomániájára.
- Meg akarja nézni mit gondolnak magáról?
Tolom elé finoman a papírokat. 
- Illetve helytelen a többes szám, csak az ex pszichiátere.
Ismét a szemébe nézek,  ez az akta egy huszonéves gyerek képét gerjeszti, Phoenix meglett férfi, lássuk a tévedéseket és igazságokat a felkapott adonisszal kapcsolatban.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Aug. 24 2013, 23:27


A belépés pillanat fontos. Minden tárgyalásnál, minden üzletkötésnél, minden, emberek közötti viszony alakulásánál. Csak egyszer lehet belépni egy másik ember életébe, még akkor is, hogyha feltételezhetően a jövendő orvosával legfeljebb egymás kertjébe lépnek be. Bár a pszichiáter a lélek mélyéig hatolhat, és oda injektálhatja a gyógyszereket is, valójában egy lélek Phoenix szerint, főleg az övé olyan mély, hogy abba elég szerencsétlen lenne túl mélyre engedni valakit. Már nem azért, mert sohse jönne vissza, és hiányozna másoknak, inkább azért, mert odabent rothadó teteme zavarná az úri fiú komfortérzetét.
Így hát a belépése határozott, ahogy engedélyt kap rá, mégis sima, mintha olajon madzagon mozogna, megvan benne az a fajta kecsesség, ami a városi emberektől megkülönbözteti azokat az embereket, akik igazából mindig színjátszanak a többiek előtt, méghozzá profi módon. Esetlenségnek, ügyetlenségnek nincs helye az imázsában, ahogy porszem se férhet meg a fekete és szürke határmezsgyéjén egyensúlyozó zakóján, gyöngyház fehér ingén.
- Nagyon örvendek - mosolyodik el tiszta, sima mosollyal, ő maga leplezetlenül végigméri a doktort, a benyomásai fürge, gyors, praktikus formában összegződnek odabent.
Férfi. Kifejezetten előny, mit kezdjen egy nála is hektikusabb nővel?
Meglehetősen mutatós példány. Bár alapvetően két dudás minek egy csárdában, hajlik arra, hogy a dolgot fokozásként szemlélje. Egy szép férfi jó, kettő egy helyen már bitang jó.
Nem egy nőies, androgün tündér, már a puszta karakterében is van erő, fenyegető fellépés. Ez a benyomás megmosolyogtatja, hiszen nyílt, de nem durva kihívás neki, pont, ahogy szereti. Ennek megfelelően viszonozza az átható pillantást.
Némely összepillantások egészen új dimenzióba helyezik a beszélgetéseket. Valószínűleg ez is egy ilyen, vagy legalábbis az ő számára ilyen, ahogy összeakad szürkével szelídített kék tekintete azzal a vad, energikus, ragyogó szempárral. Mint egy mattolt felület, úgy veri vissza ezt az energiát, de nem marad karcolatlan tőle, kellemesen összeborzong a nyakszirtje, a tarkóján a világosbarna pihék alatt végigbizsereg némi izgalom, elégedett fajta. Nem fél ettől a tekintettől, bár észleli fenyegető mivoltát.
Mit keres egy ilyen ember az orvosszékben? Az emberekre hatással van, de miért éri be látszólag ilyen kevés emberrel, akik megfordulnak az irodájában? A felmerülő kérdések érdeklődést jeleznek a számító tudat mélyén. Már nem hiába jött ide.
- Phoenix d'Abo - kézfogása határozott, kellemes, az ujjai tiszták, hűvösek, légkondicionált járműben jött, kényelmesen helyet foglal aztán a székben, bár egy pillantást vet a kanapéra, a vonásai megelevenednek, pajkos mosoly jelzi az arcán, hogy a gondolatai a fekhellyel kapcsolatban határozottan kellemesek, de a figyelme aztán a törtmásodpercnyi intermezzo után újra a férfié.
Aki egészen meglepi ezzel a megnevezéssel, köztes ízét ízlelgeti még, amikor válaszol.
- Köszönöm, gondolom - vidám hangsúly, könnyed, ő is az aktára pillant, aminek eddig nem szentelt figyelmet. Nem mintha nem ismerte volna fel, hogy az övé, de nem akarta magára irányítani a figyelmet. Azt mondják, hogy a felismerés élesen villan fel az ember szemében.
Bár végül is, miért tagadná, hogy tudja mi van benne, ha egyszer felkínálják neki a tudást, ami jár, de jobbára nem adatik meg, ő mégis megszerezte magának.
- Tudom, hogy mi áll benne - tiszta bevallás, bűntudat nélkül kényelmesen, támadhatatlanul, pontosan éreztetve, hogy úgy véli, ezért senkinek nincs joga számonkérni őt. Eddig ugyan hátradőlt a székben, de most előrehajol kissé, megtámasztja az alkarjait a térdén. - Mit gondol arról, hogy mit gondol rólam az ex? - a kérdés játékosságát a hozzátartozó pillantás mérsékli, mintha csak a válasz alapján akarná felmérni, milyen orvosa lesz a másik.
A herceget három próbának vetik alá.
Mindegyik szörnyűbb az előzőnél.
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Vas. Aug. 25 2013, 12:01

Azon kevés leendő, ha csak meg nem hátrál, de miért tenné pácienseim egyike, akiken nem látszik semmi. Első pillantásra normális, gyanúsan, selymesen, a férfi Csizmás kandúr madárnévvel. Előre embereket elképzelni nem tudok, annyira kiábrándító a valóság a képzelethez képest és Phoenix valósága kellemes, tökéletes álca, izgalmas lesz megtalálni rajta a hézagokat, aztán erőszakosan belé hatolni. Arcom továbbra is élettelen, de agyamban a gondolatok vadul pattognak neurotranszmitterek sokaságán át.
Biccentek rá, hogy örül, milyen jó neki, bár én se szívesen tagadnám le magam előtt milyen izgalmasnak ígérkezik bizonytalan idejű pályafutása ebben a székben, ezen az ágyon. Érdekel. Márpedig a betegeim kilencven százalékát leszarom, az ő mosolya szinte kielemezendő, főleg, hogy az én ajkaimra is odacsalja halovány visszfényét. Mint  kézfogás úgy működik a vigyorgás oda vissza köztünk, megint csak gondolatébresztő, mert nem érdekel a felszín, bármi lehet, akárki akármilyen, de ami alatta van, amit ennyire próbál elrejteni, mosolygással, erőteljes gesztusokkal a rengeteg probléma és a problémák feneke - érdekes. A tekintetünk is hasonlóképp működik, mint az erős kézfogás a megfejthetetlen mosoly, most összecsillan az én kékségem az ő szürke, sunyi íriszével. Nem rezzen meg, hanem visszaveri, a meglepetés rajtam nem látható, de érzem és különös. Mit keres egy ilyen valaki betegszerepben, ha így hárítja az átható tekinteteket, ha nem engedi belülről átvilágítani magát csak úgy első pillantásra? Megborzongok, de nem veszek róla tudomást. Az ágyam tetszik neki, rögtön eszembe jut a szex és a homoszexualitása, nyilván nem lenne ellenére, ha a köldökömből inna sherryt. Ezt már csak én vetítem ki a betegre. Tisztában vagyok vele, hogy nálam kellemesebb látvány aligha akad saját nememben, izgatom és izgatnám a fantáziáját, az a legjobb, ha ezt olyasvalaki tükrözi vissza, aki hozzám hasonlóan faja kitűnő példánya. Biccentek a gondolom köszönömjére, gondolom szívesen, majd figyelem semmis reakcióit, érdekli-e mit gondolnak róla mások, esetleg titkolná, nos nem és tudja. Tetszik, hogy nem tagadja, mert az írás alapján hajlamos lenne. 
- Nagyszerű
Mosolygok rá egészen halványan, észrevenni is alig lehet mi akart ez lenni, ajkaim a legkisebb erőfeszítést teszik csupán. Mielőtt felállnék, mert azt tervezem megelőz egy kérdéssel, ami igazolja kötekedő természetét, illetve a szöveg utal rá, hogy szívesen visszakérdez és elbizonytalanít. Mármint az exet, mert engem egyelőre nem tud. Kicsit felvetem szemöldököm, aztán olyan nyíltan és tisztán, szinte hangosan és elsöprően nézek ismét a szemébe, mint vízesés. Valamennyire végigzubogni kívánok rajta.
- Semmit. Szeretek magam meggyőződni mindenről, mindent kipróbálni megtapasztalni, ez egy vélemény és mint olyan valamennyire szubjektív, az enyémet majd maga alapozza meg, akár alátámasztja ezeket a megfigyeléseket saját magával kapcsolatban, akár megcáfolja.
Mondhattam volna, hogy ez csak rám tartozik, de hagy kezdjen ítélkezni, szeretném, ha kibontakozna, ez egy pszichiáter célja. Ha elítél, ha nem.
- Azt mondom győződjünk meg a szöveg hitelességéről együtt
Pattanok fel kiszámíthatatlanul gyorsan, van az irodában egy fehér, műanyatábla, azt most magunk felé fordítom, kis tartóban elöl filc is van. A táblára felírom
Szenvedélybetegségek, teszek mellé egy nyilat, tagadás.
- Kezdjük ezzel. Csak azt fogom felírni, ami a szövegben áll, az exdoktor szerint Ön szenvedélybeteg. Maga gondol, hogy minek a szenvedélybetege? Netán különbözik az ő álláspontja a maga valóságától?Valamennyire mindenki szenvedélybeteg, hiszen az alkohol finom, én is szeretem és betépni sem feltétlenül rossz.
Mutatok rá, tapasztalatok, ugye, engem az érdekel mennyire tagadja.
- Kedvencek esetleg? 
És az okok természetesen. Egy ember pszichéjében minden összefügg mindennel, Phoenix drogozik mert - gyerekkor, testvér, önértékelési zavarok, ego stb, körkörösen minden tökéletesen összefüggő, szimmetrikus, de jobb az elején kezdeni, valami enyhével, mit szeret inni és miért jó ez neki? 

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Vas. Aug. 25 2013, 17:52


Évek során a magabiztossága, ami forró és rátarti volt kikristályosodott, hűvössé és megingathatatlanná vált, mint egy berill, homályos, karcos mélyének áttetsző titkai köré arroganciából vont megbonthatatlan falakat. Nehéz elkülöníteni a büszkeséget a gőgtől, de tökéletesen biztos abban, hogy neki mindkettő jól áll, a szerves részét képezi minden megmozdulásának, benne rezeg bársonyos hangjában. Puha bariton, képzett, jó hang, kifejező, játékos, de még nem komolytalan. Minden beszélgetéshez ajánlott.
Nem kerüli el a figyelmét a másik kitüntető figyelme, mivel kénytelen remek elemző készséggel rendelkezni, ahogy összehasonlítja hamar kiderül a számára, hogy a másik orvosa egyáltalán nem így nézett rá. Igaz, abban a doktorban volt némi szórakoztató homofóbia, amivel mindig küzdenie kellett a beszélgetésük alkalmával, de ez legalább érdekessé tette még inkább a látogatásokat. Most az orvos puszta személye válik az érdekessé.
Szeszélyes embernek látszik, akárcsak ő maga, metaforikus vasakat készít elő, amiket majd a tűzbe tarthat, hogy meglássa, mi sül ki belőle. Annyi olyan emberi kapcsolata van, amiben korlátoznia kell magát, hazug szavakkal őszintén eltagadni, amit gondol a másik emberről, nem nyúlhat hozzájuk úgy, ahogy csak akar, a jelen helyzetet nem engedheti ezek közé fajulni. Elvégre, mondhatni, ez az óra róla szól, ráadásul fizet is érte. A fizetésért pedig a legtöbb esetben szolgáltatás jár. Valamiféle szolgáltatás.
Mindazonáltal ritka öröme telik ebben a viszonzott mosolyban, nem telik meg tőle cukormázzal a levegő, üdítő. Még ha egy kicsit bosszantja is, ahogy elkapja a férfi a pillantását a heverő felé. Túlságosan nyílt volt, jobban át kellett volna gondolnia, mit enged az arcán megjelenni. Annyi baj legyen, derűsen összehunyorítja végül a szemét, elengedi a problémát. Akad másik, érdeklődés csillan a tekintetében, ahogy nem feddik meg az orvosi titok kifürkészéséért.
- Semmi? - gunyorosabb hangra vált, kissé megemeli az állát, rosszallás csillan hamis-kék, hazugszürke szemeiben. - Jobban kellene bízniuk a szakmabelieknek egymás hozzáértésében és megítélésében, ha már mindannyian emberéleteket tartanak a kezükben, főleg az érzékeny pszichéjűeknél -bár éppen róla van szó úgy mondja, mintha ő nem tartozna ebbe az érzékeny pszichéjű csoportba, és voltaképpen neki tökéletesen mindegy, hogy milyen szakbarbárok foglalkoznak vele, egyszerűen csak felszólal az igazán betegek érdekében.
- Győződjünk -egyezik bele aztán a kooperációba, a szeme se rebben a felpattanásra, nem hagyja magát a másik hatása alá vonni, már így is sokat engedett a kezdeti benyomásoknak. Kis, szkeptikus mosollyal dől hátra és helyezkedik kényelembe, a bal lábát enyhén kinyújtja, a jobb marad a szék alá húzva valamelyest, érdeklődve néz a táblára, mintha legalábbis arra számítana, hogy már van valami odaírva. Korábbi benyomások, összegzések, ilyesmik.
Nemtetszőn húzza össze a szemöldökeit a felírt szó láttán, a könyökét a jobb karfára támasztja, az állát az öklére hajtja.
- Miért pont ezzel? Ahogy mondja, szinte mindenki szenvedélybeteg, ez csak a díszítő elem a komplex képen.
Sóhajt aztán, végül elmosolyodik, nyíltan, már-már ártatlanul, bájosan.
- Az ember természetes része a szenvedély, voltaképpen nincs is értelme a beteg szóval társítani. Talán az egészségügyi határértéket meghaladó alkoholmennyiséget iszom, és kávét is rendszeresen fogyasztok. Rendszertelenül dohányzom - sorolja fel a hétköznapi, társadalmilag elfogadott luxusproblémákat.
- Néha kártyázom, de nem tételben - nem mintha ez lenne a legnagyobb érvágás a vagyonon, de azért láttunk már olyat is, hogy valaki pont ebben esett túlzásban.
- Whiskeyben az ír, vodkában az orosz, konyakban a francia a kedvencem. Nem vagyok túl válogatós márkák terén, de azért tartom, hogy onnan érdemes italt hozni, ahol értenek az elkészítéséhez. Az kedvencem a konyak. Önnek? - aki információt ad, annak talán joga van kérni is, bármennyire tűnjön feleslegesnek.
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Kedd. Aug. 27 2013, 16:25

Kezdem élvezni, ahogy ez az élvhajhász, gőgös kis arisztokrata játszani próbál velem. Luxusmacska, ha más körülmények között találkozunk talán elengedem neki a gombolyagot. Igyekszem nem megmártózni kékesszürke tekintetében, vagy pillantásommal az ajkát firtatni, de felmerül bennem talán lédússága, a középerős harapás, amivel az emberbe marhat, ha lágyan csókolni akarja dús gyümölcseivel. Egy gondolat, villámgyorsan zakatol át fejemen ez is, ahogy sok minden át szokott süvíteni. Jelenleg Phoenixnél járok, próbálom összerakni, hogyan látják mások, hogy látja magát, mielőtt bárhogyan értékelném. Nem tetszik neki a semmi, szinte mulattat a rosszallása, apró tűszúrás az egojában? Ez esetben elég gyenge lenne az önbizalma. Nem tudja, hogy nem bízom senkiben, hogy az orvosok hamisak, hogy mindenki csak a saját malmára igyekszik hajtani a vizet? Az üzleti életben is így van, az alvilágban is farkastörvények uralkodnak, az egészségügyben ugyan úgy, az orvosoknak már nem az egészség a cél, ez egy szép, hazug idea. Senkinek nem számít a lélek, minden a statisztikáról szól, gyógyszerekről, amikkel az agy feltérképezhetetlen zugaiba lehet söpörni a problémát. Finoman elmosolyodom, igyekszem palástolni a lesajnálást.
- Ezt bízza rám.
Ennyit erről, részemről megfordulok, filcért nyúlok, kiválasztok egy részproblémát. Azért ezt, mert ezen akadt meg a szemem elsőként és mint egy gond összefügg Phoenix sok más problémájával is. Nincs hiba benne, tökéletes választás, így ismét félmosolyra húzza szám az észrevétel - nem tetszik neki. In medias rest várt talán? A miértekre soha nincs válasz, most legalábbis olyan, ami rá tartozna, így elengedem a fülem mellett a kérdést. Csendben hallgatom hol köt bele.
- Mindenki, de a mértékek nagyon fontosak. Vannak szélsőségek - antialkoholista, aki fél az ismeretlentől, önmagától, vajon mire lenne képes ittas állapotban és alkoholista, aki lerombolta minden gátlását, sutba vágta az egészségét.
Magyarázom
- Minden nagyon fontos, a legkisebb díszek is az elme kavalkádjában, tehát az ön lényegtelennek tűnik az alkohol, szexfüggőség, drog.
Ahogy sorolom apró, félkör alakú mozdulatokat írok le a filc hegyével a levegőben, mesemondóhangon, számmal apró mindegy grimaszt vágva. Figyelem, ahogy feladja és felveszi a kisbabamosolyt. Nem hiszek ebben a váltásban.
- Beteg, ha nem tudja megállni, hogy igyon. Elő szokott fordulni, hogy le nem gyűrhető késztetést érez? Sejti, hogy esetünkben miért fontos erről beszélni? Mr Phoenix, maga okos embernek tartja magát, ne vegye félvállról, gyógyszereket szed és mint mondta emberéletekért felelek, tudnom kell mennyire lehet számítani önre a kérdésben. Ebből a szempontból ez a legsürgetőbb probléma, ha én felírok valamit és maga ráiszik, vagy belövi magát meghalhat.
Magyarázom kissé félvállról, remélve, hogy ennyi prédikáció után csak le esik neki miért volt okom ezzel kezdeni. Bár tény, hogy az egyik legkevésbé érdekes téma. Amikor sorolni kezd végre, egy jegyzettömböz megyek, tollat ragadok és leírom rá, amiket felsorolt. Kávé, alkohol.
- Kihagyta a drogokat
Intek felé szórakozottan, mintha nem lepne meg, vagy háboríthatna fel semmi. Mert nem is, ez az ő élete, azt játszik vele, amit akar, a döntés mindig az övé lesz én megpróbálom rádöbbenteni a hülyeségeire, késleltetni az elkerülhetetlen. Értelmetlen meló, de a jogot az agyára továbbra is fenn tartom. 
- Igazán igényes
Biccentek végül helyeselve a felsorolásra. Van stílusa, azt el kell ismerni.
- Én a borokat, kedvencem a sherry
Árulom el a nagy titkot, aztán szép lassan visszasétálok a táblához, ami igazán érdekel a szenvedélybetegségek szócska mellett, az a tagadás. Aláhúzom.
- Miért akar erről olyan nehezen beszélni? Takargatni a függőségeit? Vajon ki előtt tagadja? Az ex orvosa előtt, előttem vagy saját magának okoz problémát, hogy beismerje? Azért teszi, hogy jobb véleménnyel legyenek önről, hogy felhívja rá a figyelmet, hogy ezzel valójában gondok vannak?
Sétálok hozzá közelebb, vad vallatással nézek a szemébe, a hangom halk, de nagyon erőteljes, folyamatosan a szemébe meredek közben, nem érzem magam sem durvának, sem rámenősnek, egyszerű kérdésekre kell válaszolnia, ez a legtöbb embert valamiért mégis mindig zavarba hozza, megijeszti, a székhez szegezi. Ő nem a legtöbb ember, talán válaszolni sem felejt el, de nem kímélem, ismét rázúdítok egy cunamit.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Kedd. Aug. 27 2013, 23:20


Milyen sokat ér egy ilyen szép arc, kiragyogó szemek, buja képzeteket sejtető vonások, az övéhez foghatóan csókra érett ajkak, markáns áll, hanyag borosta, tiszta orcák. Sokat ér, de nem mond semmit, és bár Phoenix kedveli a külsőségeket, élvezettel merül el a tanulmányozásukban, átélésükben, jelen esetben nem tudja értékelni, hogy mindezen szépség nem fejez ki elég érzelmet és gondolatot ahhoz, hogy el tudjon igazodni a pszichiáteren. Tudni akarja, mi jár ebben a szép fejben, szüksége van az információra, hogy ahhoz igazítsa a viselkedését, ne kényelmetlen kiszámíthatatlansággal formálja a szavakat, hanem legyen azoknak célja.
Természetesen a cél az, hogy „legyőzze” ezt az embert. Mert mindig az. Mindenkit le kell győzni, meg kell győzni, meg kell venni, úgy biztonságos ez a világ neki. Szüksége van arra, hogy mindenki ellen legyen fegyvere. Ehhez pedig rengeteg információ kell.
Amit általában a kézfogás pillanatában már le is tud venni a közönséges halandókról.
És amit most még nem kapott meg. Tűszúrás az egón.
Hogy rábízni. Nos, aligha tehet mást, legalábbis egyelőre aligha, a figyelme a táblára fordul, az alkoholba mártott, szeszízű kérdésre, ami egy képlékeny szövet, mi szemérmesen takargatja maga mögött a szenvedélyek további állomásait, mélységeit és magasságait.
- Nem vagyok alkoholista.
Tiszta a hangja, bár egy árnyalatnyit visszafogottabb. Rögtön olyan dolgokról kellene beszélnie, ami némi bizalmat feltételez, de ez egy új orvos, ráadásul még nem döntötte el, hogy mennyit is ér. Kellemetlen, de ha visszakozna, az elég ostobán venné ki magát.
Ostobának tűnni még a válaszadásnál is kellemetlenebb lenne. Megmarad a mosoly, a lágyan fuvolázó hang.
- Nem. Ha többet iszom, az azért van, hogy elveszítsem a józanságom. Tudatos döntés, nem vagyok szeszélyek rabjak - azért a mondatszerkesztésén érezhetővé teszi, még a gondolatát is visszautasítja az efféle önkontrollvesztésnek. Amikor ő eldobja a kontrollt, az egy teljesen tudatos döntés a részéről, abban nem lehet közbeszólása holmi kényszereknek, betegségeknek.
Nem csak okos embernek tartja, ő egy okos ember. A mosolya legalábbis ezt feleli a finom sértésre, de inkább látványosan nem veszi fel.
- Vagyok annyira tapasztalt már, hogy nem iszom és nem vezetek egyszerre, valamint nem iszom és nem veszem be a gyógyszereim. Vagy az egyik, vagy a másik - mégis, valahogy édes-bús nosztalgia üli meg a hangulatát. Meghalhat. Igen. Tudta. Próbálta. Túladagolás, nem a legszebb halálnem, modern, civilizációs őrültség, mégis, amikor túllőtte magát majdnem olyan volt, mintha gyógyszert vett volna be. Nagyon sok gyógyszert egy nagyon súlyos kór ellen, amit csak ÉLET-nek becéznek.
- Kihagytam - bólint rá, okos fiú ez a doktor úr is, talán összerakja, hogyha kihagyta, akkor felesleges a drogokkal foglalkozni. Nem léteznek ebben a kérdésben, nem fontosak most. Érdeklődőn pillant a jegyzettömbre, a tollat fogó kéz szójegyző mozdulatait issza magába, apró, részletinformáció, ilyesmiből is kell építkezni most, amikor jobb nem áll a rendelkezésére.
- Köszönöm. A sherry egy rafinált ital - úgy udvarias, ha ő is méltat valamit a másik ízlésében, ezzel tartják meg a társadalmi távolságot.
Tagadás. A mosolya másmilyen lesz, kétértelműbb, csalókák, támaszkodó kezének mutatóujját húzza végig az ajkain, hogy letörölje onnan.
- Szerintem nem beszéltem nehezen róla, tekintve, hogy tíz perce sem ismerjük egymást, és máris tudja a kedvenceim, és megbeszéltük, hogy kinőttem a túllövős időszakból -ha meg akarja ölni magát, nem holmi szenvedély véletlen befolyása alatt fog megtörténni. - Bár megható az aggodalma - fűzi még hozzá kedvesen.
Ahogy közelebb lép a férfi valahogy mintha megnyílna a bőrkarszék, hogy belesimuljon, beleolvadjon a teste, a fejét felveti, hogy állhassa azt a mélyre hatoló pillantást, jöjjön csak, van még tükörburok ezeken a szemeken, ahol elcsúszhat, visszapattanhat az az erőszakos energia, amivel kifordítja a betegek lelkét. Mégis, valahogy ettől a ráközelítéstől meg kell nyalnia a száját, nem zavarba jön, egyszerűen csak átmelegszik belülről a másik pillantásától, az állát támasztó keze is a karfára simul és kissé belemarkol.

Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Csüt. Aug. 29 2013, 17:38

Szórakoztató az emberek bizalmával játszadozni, teljesen illogikus, hogy titkolózzanak előttem, hiszen köt az orvosi titoktartás és nem érzek késztetést soha semmiféle felesleges fecsegésre - de ezt nem tudják. Phoenix nyilván rengeteget csalódott, végül kialakult egyfajta beteges bizalmatlanságérzet benne, mellyel természetesen óvni kívánja magát. Logikus, következetes, hogy az ember ne adja ki magát rögtön, körbevegye személyét titokzatossággal, egyszerű önvédelem és sokkal izgalmasabb mint a folytonos csacsogás, amikor feltétel nélkül megbíznak az emberben. Mégis...most, ebben a helyzetben nem kifizetődő, még neki sem. Selymesen válaszol, kimérten, nyugodtan. Nem alkoholista. Rámosolygom. Nem széles mosoly ez, enyhe a helyzet megkívánja, hangot is adok ki, elfúló nevetéskezdet, ami végül nem jött ki.
- Nem is feltételeztem. 
Ez jelenthet bármit. Nem hiszek semmiben, mindent megvizsgálok, bebizonyítok, aztán formálok véleményt, egyébként megtanultam semlegesnek lenni, hisz jó és rossz nagyon relatív. Ahogy a végletek alkoholizmus és antialkoholizmus is.
Tudatos mérgezés, tudatos szenvedélyek. Aprót biccentek, ez igazán megfontolt, figyelem lédús ajkait, hibátlan vonásait, apró részleteket nézek meg rajta majd összegzek.
- Ezt örömmel hallom! Tehát bármit írok fel, ha iszik rá vállalja a következményeket.
Szögezem le, ismét a jegyzettömb után nyúlok, néhány dolgot még nem pipáltam ki az elmeállapotával kapcsolatban. Mr Phoenix megbízható, tudatos, megfontolt embernek tűnik, mindez természetesen csak a felszín. A tagadás tehát inkább a drogokat érinti, ezekről nem beszél, nyilván súlyosabb tapasztalatai voltak vele és szégyellős, előttem, saját maga előtt, ki tudja.
- Van valaki, akiben feltétel nélkül megbízik? Talán a bátyja?
Kérdezem hirtelen, minden bűvös sárkánynak kell egy barát és most nem az érdekkapcsolatokra gondolok. Az iromány alapján viszonya a bátyjával sokkal összetettebb, mint azt most akárcsak sejteném, de lehetséges, hogy létezik olyan ember akivel megosztja például milyen drogokkal mikor adagolta túl már magát, miért próbálná meg újra, esetleg miért nem vetemedne erre soha többé. A drogokhoz beírom a be nem vallást, a feltételezett, tudatosnak tűnő használatot. Eddig az exem áll nyerésre, nem mintha verseny folyna a férfi lelkéért. Erről nehezen beszél, titkolja, nem tartja fontosnak a kérdést, próbál meggyőzni, hogy nem ingadozóbb e tekintetben másoknál. Sherry dicséret következik, kedélyesen villan kék tekintetem az övébe, onnan egyenest siklik dús ajkaira, melyhez foghatót mi tagadás még nem láttam, az ujjbegyek finommozgása rajta elindít bennem ezt azt, aztán pillantásom tovább vándorol és már a mosolyváltozást elemzem. Szépen elbújik a kérdések elől, engem aggályoskodónak állít be.
- Tiltakozott a kérdés ellen, nem válaszolt a mértékérdeklődésre, csupán felsorolta a kedvenceit, a túllövős korszakát pedig nem említette, kikerülte a drogokat.
Közlöm finoman, nehogy esetleg véletlenül hülyének nézzen, de ezzel felírhatom, hogy bevallottan túllőtte magát fiatal korában.
- Köszönöm, ahogy mondta emberéletekkel játszom, esetleg elárulná mikor lőtte túl magát legutóbb? A gyors ismeretségre csak annyi, tekintsen semleges személynek, mint tudja titoktatás köt, így nem élhetek vissza a bizalmával, minden válasza saját magáért fontos, magát segíti.
Emlékeztetem erőteljes basszushangon, de mesélve, játszva, fél lépést teszek felé, a mosolyát szeretném elcsalni saját szórakoztatásomra esztétikai okok miatt. Ha sikerül, ha nem viszont folytatnom kell a tényfeltárást, így visszaemlékezve az elemzésre felírom a második pontot, ami figyelmembe ragadt.
Önértékelés
- Hogyan értékelné magát? Ha az emberek értéke számokkal kifejezhető lenne egy százas skálán teszem azt önmagát hányas számmal ruházná fel és miért?
Rossz önképp lehet indokolatlan fontosságtudat.
- Csak a pénze miatt gondolja magát fontosabbnak másoknál, vagy van más is? A munkája? Egyéb? Esetleg egyenrangúnak érzi magát másokkal?
Várok kicsit, hogy válaszoljon, megint nagyon lerohantam, közelebb megyek, leülök vele szembe az asztalomra. Ismét vetek rá egy vesébenéző szemmozgást.
- Soroljon fel tíz jó és tíz rossz tulajdonságát.
Kérem még, majd fürkészőn ismét megkeresem a tekintetét. Egyszerre biztosan sok, de adok neki időt feldolgozni. Türelemmel, hisz mindig csak a beteg ideje szalad, én ráérek. Egyébként Phoenixre kevés lesz az egy óra, már most látom.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Aug. 31 2013, 13:11


Dorgálón villan a szeme. Nem is tartja úgy, hogy jogában áll ennek az embernek feltételeznie róla bármit is, végül is, akármennyire is nagy hatással van a környezetére, mégiscsak egy alkalmazott. Ezt idézi magában fel és ez a gondolat egy durva ráspoly Mr. Skouris mindent magával ragadó stílusa, bája, csillogása és ereje ellen, mint egy érintés a pillangó szárnyáról a hímport törli le, úgy szabadítja fel ez a gondolat Phoenix elméjét is a pillanatnyi megingás után. Félmosoly marad a szája sarkában, általános derűt adva az arckifejezésének, ezzel be is zárva azt, nem hagyva, hogy bármi más kibukkanjon a felszín alól és dőrén mutogassa magát. Lehet a szakma és az emberismeret csúcsa a pszichiáter, de ebben az esetben ő lesz az emberiség csúcsa, a csúcsragadozók csúcsragadozója, és nem szolgáltatja ki magát. Ebben a játékban magának igényli a labdát. Mint mindegyikben, de ebben nagyon.
- Nyilvánvalóan vállalom - büszkeség és önelégültség csendül ebben a kijelentésben, mintha ő lenne az egyetlen felelős személy ebben a városban.
Megemeli a szemöldökét, aztán kissé elkomorodik valami az arcán. A félmosoly és a derű hazug máza ugyan még mindig ott van hibátlan bőrén, de talán a szája színe fakul keveset és acélos mélységű pillantása válik feszültebbé, szomorúbbá. Alig láthatóan int az állával.
- Senkiben sem lehet, és nem is érdemes feltétel nélkül megbízni - a hangja jellegzetesen nyers ízt kap, érezhetően lefelé beszél a saját rangjából. A legtökéletesebb védelmi vonal a befolyásolás ellen. Ennek ellenére természetesen beszél, hiszen azért alkalmazza ezt a nagyon szép embert, hogy beszéljen vele, mondjon szavakat, és gyógyszert kapjon tőle számtalan, igazából nem is létező bajára, amik csak az elme szövevényében léteznek dőre csapdaként.
- A bátyámmal való viszonyom roppant komplikált, és az előző orvosomat elég fafejűnek láttam ebben a témában - teszi hozzá szelíd figyelmeztetésként, óva intve attól a jelenlegi orvosát, hogy ő is inkompetensnek tűnjön. - Nem tenne jót ennek az ingatag viszonynak, ha ilyen bizalmi dolgokba vonnám be. Nem azért, mert nem bízom benne, hanem azért, mert együtt sem jutnánk előrébb a dolgaimmal, sőt, az életminőségének romlásával járna - nem egy önzetlen lovag, azt sugallja, kipróbált már dolgokat a bátyjával kapcsolatban, megteheti, hogy tapasztalatból beszél.
Keserves tapasztalatból.
Persze nem minden tapasztalás keserves.
- Minden kérdés ellen tiltakoztam - mutat rá visszamenőleg az indítóproblémára. - Miért bélyegez meg azért, mert volt olyan időszak, utoljára 1994-ben, amikor én, saját kezűleg és önkéntes elhatározás alapján tiltott szerekkel próbáltam véget vetni az életemnek? Mintha legalábbis vadorzó lennék, akinél ez rendszeresen előfordul. Azért nem beszéltem róla, „kerültem ki”, mert jelenleg nem képezi a problémáim részén. Ha egyszer azt mondta, hogy felülbírálja az elődje tapasztalatait és a véleményét, kialakítja a saját álláspontját, akkor mégis mi alapján vádol meg szerekkel való visszaéléssel? - háborodik fel csendesen, de kellő szigorúsággal.
- Tudom, hogy a titoktartás senkit sem köt, ha elég pénzt ajánlanak cserébe. Tudja, aránylag fontos ember vagyok ebben a városban, bár nem a legfontosabb, egészen biztos vagyok abban, hogy a betegei közül sem - mosolyint álszerényen. - 1994-ben, mint említettem. Kórházba kerültem, aktán van róla, benne van a papírokban. Később 2003-ban mértek a véremben jelentősebb dózist, de arról nem tehetek - azok a fránya párizsi események, de ő, mint beteg joggal feltételezi, hogy az orvos már réges-régen utánanézett a dolgainak.
Persze, ha nem, akkor remekül fog szórakozni rajta.
- Érdekes kérdés. 101-esnek, mint a kiskutyákat - gúnyos mosoly mélyül a szája sarkába. - Ha az emberek számértékkel leírhatóak lennének én akkor se férnék bele ebbe a skálába - kissé összehunyorítja a szemét, mint mindig, amikor a hiúsága teret nyer, mintha arra buzdítana mindenki mást is, hogy vessék alá magukat a hiúságának.
- A pénz egy eszköz. Az ember nem annyit ér, amilyen eszközei vannak, hanem annyit, amennyire jól használja őket. Ebben a kategóriában aligha akad vetélytársam. Azt viszont, hogy egy rangban hogy állunk az eszközök mennyisége határozza meg. Senkinek sem vagyok egyenrangú - szándékosan sarkítja a dolgokat, hogy minél pontosabb, erősebb, önteltebb képet kapjon róla Eros a korábbi elgyengülésének ellenpontozására.
Átható pillantással viszonozza a rávetettet, most nem engedi, hogy hatással legyen rá.
- Milyen típusú tulajdonságok legyenek? Mi számít tulajdonságnak? Ne legyen pontatlan, doktor.

_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Aug. 31 2013, 23:32

Szórakoztat a dorgáló pillantása, szívesen rontanék baltával az egojának, de csak finoman, nem engedek mindent eltipró, megzabolázhatatlan ösztöneimnek. Látom, hogy a mosoly álca, ha mindent teljesen le tudna szarni nem érdekelte volna mennyire érdektelenek a kérdéseim, vonásait nemtetszés nélkül hagyta volna, az viszont, ahogy ellenkezést vált ki egyfajta reakció. Kötekedő, nyughatatlan ember, harcolni szeretne velem. Jól csinálja, de minden próbálkozása teljesen felesleges, bár hazudnék, hogy nem csigázza érdeklődésem, az sem igaz, hogy elmennék mellette könnyedén. Túlságosan mereven figyelem, így nem kerüli el figyelmem az enyhe bú, ami sokkal nagyobb mélységeket rejthet, mint mutatja. A képlet olyan egyszerűnek tűnik: Egyszer csúnyán pórul járt, ezért egyfajta önvédelemként elhatározta, hogy nem fog bízni senkiben. Olyan aranyos, hogy kedvem lenne színt vinni fehéredő ajkaira, bűn hervadozni hagyni egy ilyen virágot. Még félmosolyt is szül enyhe "rosszallása" Nekem aztán teljesen mindegy, az ő elméje, lelke, ott üti magát-kékre zöldre, ahol szeretné, joga van hozzá. 
-Milyen elkeseredett megállapítás.Nehéz lehet úgy élni, hogy folyton résen van.
Magától értetődő és ő is össze tudja rakni, hogy ez azt jelentené senkinek se adja ki magát igazán, nem hisz senkiben, bezárkózik, saját lelkét őrli fel. Legalább használna diktafont.
- Márpedig ha senkinek sem beszél igazán fontos dolgokról, melyek feltétlen bizalmat kívánnak legalább szedje magnószalagra. Ha fél a leleplezéstől letörölheti, de előtte hallgassa meg, figyelje csak mennyi ostobaságot fog találni.
Vetem oda foghegyről az utolsó mondatot, tudom, hogy zavarni fogja, legalábbis az előző reakciójából az úgynevezett "ostobaságára" hamisan reagált. Pedig nem hiszem hülyének, ó éppen ellenkezőleg, létezik egyfajta emberi, globális hülyeség, melynek ha híján lenne nem dekkolna nálam, ennyi kell, különben nem lenne kihívás Mr Phoenixnek lenni.
- Megéri magának ez a bizalmatlanság? Úgy érzi ezzel megvédheti magát?
Érdeklődöm, közben úgy tesz, mintha valami felsőbb rendű lény lenne, kitűnő alkalom megfigyelésre "természetes" közegében. Ő és a bátyja, finoman elmosolyodom, valóban nagyon szórakoztató. 
- Így akarja kerülni a témát? Mint említettem saját tapasztalatokat gyűjtök, egyelőre csak ismerkedünk, nem vonok le hirtelen következtetéseket. Javaslom maga se ítéljen túl elhamarkodottan, nagyot csalódhat.
Úgy vélem túl korán leírja az embereket, de a fenyegetése nem hat meg, akármit is fogok megállapítani a jövőben róluk, ha elítél miatta sem fog megrázni a dolog. Nem ez lesz első nagy csalódásunk egy másik emberi lénykében. Azt mindenesetre megállapítom, hogy Phoenix bátyjával való kapcsolata az egyik legnagyobb probléma, illetve kihívás és kérdés. Mindenképp feltárandó, kezelendő és gyenge pont.
- A viszonyunkért egyelőre nem kell aggódnia. Velem Magán segít.
Csaknem felröhögök, hogy ilyen buta kis részletek izgatják. 
- Az én életminőségem romlásával?
Vonom fel a szemöldököm, lehet rosszul értettem ez marha érdekes. Tud ő rólam bármit is? Megintcsak nagyon könnyen ítélkezik, ismét nagyot koppanhat, ilyen hozzáállással nem ajánlott mindent elutasítani.
- Meglátjuk mire fogunk jutni, ez egy kényes téma lesz, de egyelőre azt mondom a legfontosabb és ennek fogjuk szentelni a legnagyobb figyelmet.
Nézek rá impulzívan, szinte vájkálva a forró kéjben, hogy a téma felizgathatja gondosan takargatott bensőjét, a szürkeséget talán megkavarja, hogy minden elszánt igyekezete ellenére így felhívta erre a figyelmem, ez lett a legjelentősebben érdekelt dolog Mr Phoenixel kapcsolatban. Igen finom a kérdés, szinte számban érzem perzselő szenvedés-ízét.
- Valóban, Ön nagyon negatív
Mosolygom rá, tényleg mindenbe beleköt. Ami nem baj, jogában áll, engem kiválóan elszórakoztat vele.
- Ne vegyen mindent támadásnak, egyáltalán nem bélyegeztem meg. Finoman érdeklődtem, a tőlem telhető leglágyabb módon. Ha megbélyegeztem volna kerek perec kimondom, hogy ön esetleg függő, vagy hülye, de nem ezt gondolom. 
Nehogy ezt is félreértse a kis drága.
Feljegyzem: 1994, szeretném érteni mit érzett akkor.
- Senki sem gondolja vadorzónak, vagy rendszeres droghasználónak.
Csóválom meg a fejem, de ettől a bizonygatástól kicsit úgy érzem mintha tizenéves lenne, kisfiú 1994-ből, óhatatlanul úgy fogok vele beszélni mint egy kamasszal, sóhaj is jár hozzá, nem nagyon ért.
- Nem feltétlenül felülbírálom, azt kívántam jelezni a "semmivel" hogy nálam tiszta lappal kezd, mert szeretném én magam megtapasztalni ezeket az esetleges megállapításokat, mivel a szubjektum, minden ember, egyfajta szemüvegen keresztül látja a valóságot, így szükségszerűen eltorzítja. Az én szemüvegem lehet teljesen más mint az előző orvosáé.
Magyarázom, ezúttal komolyan, mosoly nélkül.
- Magát gyakran vádolták jogtalanul
Csóválok fejet, persze nézőpont kérdése, talán nem jogtalanul. Egyre türelmetlenebbé válik a sóhajom.
- Senki sem vádolja, egyszerű kérdés volt, ne akarjon mindent túlkomplikálni. Egyrészt fontos statisztikai adat, másrészt nem azért ez a munkám, hogy bármivel vádoljam, ha erre vágyik menjen bíróságra.
Jó lenne ha megértené, hogy nem akarom bántani, de természetesen mindenkit lassan kell megszelídíteni. Felállok, kimérten, de királyi eleganciával, néhány lépés és egészen közel kerülök a személyes teréhez, ruhaneműim finoman gyűrűznek tökéletes testemen, megnedvesítem ajkaim és nagyjából tíz centiméternyire állok meg az arcától. Most nézek igazán mélyen a szemébe, kevés a cunami szó rá, hogy leírjam, egyszerű tiszta víz, megérezheti a leheletem, gyakran mosok fogat egyébként, nekem is megvannak rigolyáim. Én a tekintetére koncentrálok, különben az ajkait venném birtokba, persze sziklaszilárd önuralmam van.
- Elárulok egy titkot. Biztos nem ezt tapasztalta, ezért elég szokatlan lehet. Nem érdekel a pénz.
Ha megint akadékoskodni akar megteheti, több mint elegendő pénzem van és mindig tudok szerezni, lám eddig is megvoltam az úr elárultatása nélkül. 1994 és 2003. Tekintetem elkomorodik, lendületesen hajolok hátra, terveim szerint legalábbis.
- 1994 és 2003, amikor bántották, két, életre elegendő poszttraumás stressz. Nos, nem tudom mennyire dolgozta fel ezt a két eseményt az elődömmel, de szeretném mindkét témába újra belevinni.
Közlöm, meglátom hogy reagál, mennyire fontos a két drogokhoz kötődő "élménye"
Jön a hiúsági kérdés, bebizonyosodik önmagasztaló túlértékelése. Részemről visszamennék az asztalomhoz, hogy újra nekidőljek.
- Miért tartja magát ilyen sokra? 
Pénzhasználata valóban egyedülálló lehet, de ez meglehetősen felszínes nézőpont, a most előtűnő kép elég siralmas.
- Micsoda ego!
Tapsolom meg, szó szerint tapsolok.
- Talán adjunk neki hitelt, hogy az ön állítása szerint bizonyítsuk, miszerint maga mindenki fölött áll, mint egyfajta superhumanoid. Pontatlan voltam, elnézést
Pillantok rá minden szégyenkezés nélkül.
- Jelzőkre gondoltam, de támassza alá, miért adna 101 százalékot. Képességeket is mondhat. Én például magamban a higgadtságot becsülöm, az egyenességet, tudásvágyat és például, hogy az emberi pszichét nem egy oldalról nézem, ha a psziché kocka lenne megnézném mind a négy oldalát.
De a szót átadom neki, ő mivel érvel maga mellett, bizonyítsa a felsőbbrendűségét, mielőtt megalomán, téveszmés, önző seggfejnek kiáltom ki.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Vas. Szept. 01 2013, 14:40


- Nem igazán, manapság, mondhatni ez az alaptétel - de furcsa, elvarázsolt világ volt mindig is az optimistáké, érdeklődve nézi a jó doktort, vajon ő is ebbe a különös fajba tartozik-e, vagy csak a szakmájából adódóan ítéli el a negatív hozzáállást. Mert negatív a hozzáállása, főleg most, itt, ebben a székben, orvos előtt. Talán egy kicsit ráérősített erre. Talán nem egészen őszinték a megnyilvánulásai. De még az is lehet, hogy csak szeretné őket nem egészen őszintének gondolni, és a hétköznapi energiák hazug, lelkes burkát betudni az igazságnak. Persze az igazság soha nem egyszerű.
- Nincs szükségem visszahallgatnom a dolgaimat ahhoz, hogy tudjam, én is tévedhetek - emelinti meg a szemöldökét finoman, büszkén. A tévedés szót sokkal kifejezőbbnek tartja az ostobaságnál, de elengedi a lehetséges vitatémát, ha minden második szóba beleköt, akkor nem fognak haladni egyről a kettőre. Elvégre még nem képzi Erost (micsoda név!), hanem megfigyeli, a saját közegét, a saját szavait, a gondolatait, a beteghez való hozzáállását, kifejezéskészletét, logikáját.
Majd később.
- Ezt a kérdést nem tudom értelmezni. Mindenki bizalmatlan, mindenkinek megéri, mindenki megvédi magát vele. Ez egy alaptétel, ezt nem gondolom, hogy fel kell oldani, csak a naiv hülyegyerekek bizalmasak, és nem viszik semmire. Mondhatni, hippik - nem háborodik fel, a nézetét fejti ki, a hangja kisimul, megtelik a bemutatkozás pillanatában jellemző bársonyossággal. Jól működik a távoltartó pajzs, elmosolyodik. Engedi Erost beszélni, és engedi a mimikáján látni, hogy tényleg félreértette a mondanivalóját a férfi, de nem használja ki a lehetőséget egy skorpióheves támadásra.
Tud kegyes is lenni.
- Várjon - emeli fel a kezét.- Első pont: arról kérdezett, miért nem osztom meg a bátyámmal a gondjaim. Azért nem osztom meg, mert a vele való viszonyom meglehetősen kényes természetű, és az ő életminőségén rontana, ha az én életemben a jelenleginél komolyabb szerepet játszana. De bájos, hogy önmagára gondolt - lefegyverző mosoly. Aggodalmas, bájos. Szándékosan használ olyan jelzőket, amik egyáltalán nem illenek, mégis, ahogy a szavak fordulnak, indokolttá teszi őket egy-egy kurta, de alapos magyarázattal.
- Második pont: tudom, hogy magával magamon segítek. Ezért vagyok itt. Ezért fizetem, és ülök a széken. Erre köszönöm, de nem kell felhívnia a figyelmem. Gondolom vannak olyan páciensei, akiknek igen, mert az se tudják, mit keresnek a világban, de én nem vagyok ilyen - édes rátartiság.
- Harmadig pont: ön azt sugallja masszívan, hogy drogokkal való visszaélési problémáim vannak, mindezt azért, mert az elődje ezt írta. Az ön kérdésére a szenvedélyeimet illetőleg nem vettem elő a drogokat. Ha nem vádolna, bélyegezne meg, akkor elfogadta volna, hogy nincsenek vele problémáim, de továbbra is forszírozza. Ezzel elítél, támad és megbélyegez, mert bár nem mondja ki, hogy függő lennék, alaptételként veszi, hogy az vagyok, és nem mondok igazat a jelenlegi helyzetről. Ne mondjon ellent önmagának, mert összezavarodom - szelíd, mint egy kisbárány.- Ha tiszta lappal indulok magánál, akkor induljak tiszta lappal, és ha azt mondom, hogy valamivel nincs probléma, akkor az nincs, nemde?
Könnyű kis mosollyal leengedi a kezét, na nem mintha nem kérne több figyelmet, de jó helyen van az ott mellette is.
- Mindenkit gyakran vádolnak jogtalanul. Ha arra kíváncsi, nem érzem úgy, hogy általánosságban gyakrabban vádolnának igaztalanságokkal, mint amennyivel másokat.
Kissé elhalkul a vége, ahogy a meglehetősen tág aurájába érkezik a másik, tágra nyitódnak kékséges szemei, a feje a fejtámlára simul, hogy élesen lássa még a túl közeli, túl bizalmas közelségbe férkőzött arcot, és mégis, a meglepő erőszakossága ellenére határozottan élvezi a közelségét, még ha nem is adja látványos jelét. Kár lenne tagadni, belélegzi a másik frissen fürdött, mégis nyers illatát, mély elégedettség dorombol benne.
- Sokan mondták az életben, a regényekben, a filmekben, a nagy igazságokban a görögöktől az alienekig, hogy nem érdekli őket a pénz - gúnyolja ki ezt az elcsépelt hitvallást.
A posztraumás stressz kifejezés hallatán egy kicsit elhúzza a száját, de végül visszakomolyodik.
- Jól van - hagyja jóvá, hogy majd bele akarják vinni ezekbe újra, és nem köt bele abba, hogy miért, sőt, kérdést sem tesz fel arra vonatkozólag, hogy miért. Az orvoslásnak azért mégiscsak van egy kis tekintélye előtte, hagyja, hogy döntsön erről.
Lebiggyeszti egy kicsit a száját.
- Napjaink civilizációs betegsége az önbizalomhiány, miért ne tartanám akkor sokra magam, ha mindenki szerencsétlennek tartja magát? Mindenki azzá válik, ami lenni akar - kissé elmosolyodik, biccent. Ez ego. Nem magabiztosság, hanem csak ego, gőgösen, hatalmasan, bár a tapsolás... hát mindenkinek vannak olyan gesztusai, amik nem lehetnek szimpatikusak.
- A kockának hat oldala van - megint szelíd, mint egy kézhez szoktatott csörgőkígyó. A két karfán megtámasztja a könyökét, az ujjait sátorformában összetámasztja maga előtt, gondolkodik egy pár lélegzetvételt, mielőtt válaszolna. - Pontos vagyok, nem csak időben, de logikában, tervezésben, kivitelezésben, szervezésben is. A következetesség ehhez tartozik? Magabiztosan uralom az életem, engedem mások kreativitását kibontakozni, nem nyomom el a szakmámban őket azért, hogy érezzék, hogy hol a helyük, amíg együttműködnek velem. Bár ez így gondolom nem hangzik jól, de ha az emberátlagot vesszük az alaptétel nem a szellemi egyenlőség, nem is ez a szelektív egyenlőség, mint amit én megengedek, hanem a rugalmatlanság a jellemző. Nem félek kockáztatni, de nem vállalok túl nagy kockázatot, ez szerintem az üzleti életen kívül is hasznos, mérlegelek nyugodtan. Rossz tulajdonságokat nem sorolok. Nem bírálom magam a szükségesnél többször.


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Pént. Szept. 20 2013, 21:05

Manapság - kicsit megrágom a szót, természetesen joga van véleményt alkotni, s ez nem kell, hogy egyezzen az enyémmel. Futó tűnődés rohan át vonásaimon.
- Nem kell minden mai szokásnak megfelelnie, de természetesen
Hangsúlyozom ki, mindig minden az ő döntése
- Jogában áll.
Oly finom vagyok vele, mégis támadásnak veszi a szavaim, szereti kiforgatni, átértelmezni, meglovagolni őket, kétségtelenül nagyon elmés, mely ténnyel a superegoját terveim szerint nem fogom hiperszuperre növeszteni, de iszonyú sérülékeny, legalábbis most ezt a benyomást kelti, ennyire szigorú önvédelmet eddig még nem pipáltam, tudatosan felépített, eltúlzott falat épít maga köré, mintha ezzel akarná magát bebiztosítani.
- Remek
Válaszolok szemöldökfelvonásra én is szemöldökfelvonással, a legtöbb embernek kell az önreflexió, hogy reálisabban tudja magát megítélni, de visszautasíthat minden javaslatot, miért ne. A kérdésemre máris választ kaptam, igen, feleslegesen tettem fel, természetesen marhabizalmatlan, az előéletét tekintve mégcsak nem is furcsa miért és nem mondhatnám, hogy teljes mértékben téved, egyszerűen a mértékekre nem figyel. A falak kellenek, egy bizonyos szintig szükségesek, aztán, hogy ki mivel viszi sokra megint más kérdés, nyilván jó kártyásnak kell lenni az üzleti világban.
- Szerintem bizalomkérdésben is létezik egészséges középút, elég irracionális mindenhez teljes elutasítással állni, ezzel hagy szögezzem le nem azt mondom, hogy Ön így áll mindenhez, bár elég sok mindenhez, de koncentráljunk a bizalomkérdésre. Úgy vélem egyrészt igaza van, másrészt függetlenül a beteg világtól ne akarjon a világ hülyesége miatt pszichiáterekhez járni, márpedig bizonyos fokú bizalomra szükség van, de ha önmagával őszinte, ha legalább magában megbízik, az már egy jó arány, akkor nincs miről beszélnünk, ami a témát illeti.
Egyelőre nem látok az agyába, tehát az is lehet most is feleslegesen lovagolom meg a kérdéskört, de szeretek alapos lenni, a lyukakat észre kell venni a szakadt pszichén, akárhogy takargatja őket, ki fogom kaparni a sebeit.
Bátyjához való viszonya nagyon érdekes, szinte elismerően nézek rá milyen előzékeny(nek tűnik) aztán felnevetek. Száraz, örömtelen kacaj, nagyjából három másodperc terjedelemben.
- Értem, elnézést, roppant kedves Öntől egyébként a bátyjára nézve.
Igyekszem visszamenni fapofába, nem hat meg a mosolya, ha most idiótának néz, az is az ő dolga, hallgatom tovább, pontokba szedte, további emberi mimika nélkül hallgatom végig. Ha enged megjegyzést fűzni a dolgokhoz, megteszem. 
- Nagyszerű, ezzel is közelebb kerültem a megismeréséhez.
Dicséret, alapvetően nehezíteni akarja a munkám, de ezzel könnyített rajta, minél többet beszél önmagáról, annál közelebb kerülök hozzá hogyan látja magát Mr Phoenix, magabiztos, határozott és mit keres a világban?
- Meg tudná fogalmazni mit keres benne?
Talán egyfajta küldetéstudat, meglátjuk, ez nagyon érdekel. A drogok rettenetesen idegesíti, felvont szemöldökkel nézek rá, a csodálkozás határán.
- Azért mert voltak vele problémák és mert kihagyta, érdekelt miért hallgat erről, mert ez gondolom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy annak idején kezelés mellett döntsön.
A jelenhez olykor hozzá kell csapni egy kis múltat is, talán valóban többet ugráltam a témán, mint mértékletes lett volna, de feltűnt mennyire nem akar erről beszélni, pont azért vagyok itt, hogy megtudakoljam miért. Ragaszkodik a "szegény, támadott én" játékhoz, érdekes ez mennyire ellentétes az önmagáról kialakított képpel, tovább ezt nem fogom ragozni.
- A világon mindent forszírozni fogok, ez csak az első pont volt.
Mégis, hozzá kell tennem, hogy tudja mire számítson. A felszín alatt szeretem a szisztémát, kiszúrtam első pontnak a drogokat, próbáltam belemenni, de vádaskodónak lettem kikiáltva, talán hiába is cáfolnám, jobb, ha kimondja mi bántja, hát biccentek.
- Ugorjunk.
Máris hozzá ugrom, kliséssé "nyilvánít" fordított pszichológiával "kezel" a betegem, ilyen sem volt még, egyre jobban élvezem. 
- Nahát milyen klisés vagyok, alienek, nem is tudtam
Kis gúny kicseng a hangomból, de alapvetően jól leplezem az ilyesmit, a gyors elhajlás után aztán napirendre térek felette, végülis érdekelhetne az alvilág a pénz miatt is, sokkal többet kaszálhatnék, ha így volna.
- Ez igaz
Mindenki azzá válik, aki lenni akar.
- Ön azzá vált, vagy ez még folyamatban van? 
Érdeklődöm, elérte-e már, amit szeretett volna? Kitűzött valami célt valaha? Száztízszázalékosnak lenni?
Üzleti élettel kapcsolatos jó tulajdonságok, ez is valami, legalább együttműködik, biccentek, megfelel plusz egynek a következetesség, nem mintha sok újat mondana ezzel a felsorolással, hacsak meg nem akadok a negatív tulajdonságoknál.
- Mikor bírálta magát utoljára és miért?
Kérdem egyszerűen, közben listát nézek a fejemben, de jó hír: Mr Phoenix ismerődik. Következő pont a lelkiismeret furdalás, de ebből a kérdésből akár lehet következtetni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Csüt. Szept. 26 2013, 20:18


Kérdő kifejezést varázsol az arcára, nem egészen szándékosan és tudatosan, ennek ellenére sem látja át, hogy mi a doktor szándéka ezzel a kiszólással. Nyilvánvaló provokatív, még ha meg is van a maga igazságtartalma, de önmagában mégiscsak az érem egyik oldala, nem több annál, de nem biztos, hogy ezzel a doktor is tisztában van.
Vitatnia kéne, de nem teszi, legalábbis most nem. Fáradt annak a bizonygatásához, hogy a körülmények mennyi mindenbe belekényszerítik még őt is, mert kinézi Erosból, hogy aztán az elhangzottakat ellene fordítja, és valami olyasmit hoz ki belőle, ami neki nem tetszik.
Aki sok mindent nem akar hallani, annak alaposan át kell gondolnia, hogy mikor hallgasson, hogy ne kapjon olyan válaszokat, amik neki nem tetszenek.
Összesimított ujjbegyei megfeszülnek egy pillanatra, aztán ura lesz a hangulatának.
- Mindig létezik középút - megengedő kis mosolya azt sejteti, hogy ennek az engedékenységnek meglesz a maga ára, és valóban. - De nem feltételezem, hogy a mi modern, kifordult, beteges valóságunkban a középútnak lehet létjogosultsága. Ez egy archaikus eszmény, de akkor még a társadalom, a környezet sem volt annyira szélsőséges és romboló, mint ma. Értem, amit mondani akar, de tapasztalatom szerint nem lehet függetlenedni a beteg világtól, és senki nem akar pszichiáterhez járni, a józan vagy kevésbé józan belátás viszi erre.
A maga részéről is lezártnak tekinti az ügyet nagyjából, nem tűnik úgy, mintha feleslegesnek tartaná a témakört, bár aránylag rövid idő alatt meglepően heves indulatokat váltott ki belőle a férfi, visszanyerte a magabiztosságát.
- Ez csak természetes - biccent hűvösen, bár nem egészen biztos abban, hogy a bátyjára vonatkozó megjegyzés nem rejt-e magában valami rejtett gúnyolódást, lézeréles figyelemmel fürkészi a kacaj maradványait a vonzó arcon, átváltoznak-e rút kajánsággá.
- Nem hiszem, hogy célja van annak, amit az emberek csinálnak a világban, ezt csak az egónk kívánja - tálcán kínált egyszerű válasz, gondosan előkészített, mintha már többször is feltették volna neki ezt a kérdést.
Elhúzza a száját türelmetlenül, a pillantásába sűríti a „lapozzunk már”-t, de természetesen nem fogalmaz ilyen durván.
- Ha a múlt problémái érdeklik, arról múlt időben tájékozódjon - kurta, de nem kedvetlen, dohogna, ha nem tartaná méltóságán alulinak, hogy valakinek a csökönyössége ennyire kitartó legyen vele szemben.
Féloldalas kis mosollyal reagál a jóslatra. Hát forszírozzon bátran doktor úr, ha van hozzá mersze, kitartása, türelme. Bólint, szerinte is eljött az ideje annak az ugrásnak, még ha el tudott volna képzelni kényelmesebb, kellemesebb, derűsebb landolást is. Hm, talán az első órán még túlzás lenne.
- Az amerikaiak 60-70%-a hisz az alienekben - vigasztaló hangsúlyt választ, aztán visszakomolyodik a feltett kérdéshez.
Egy pillanatig elgondolkodik, a zavaróan vonzó látványról lekapja a pillantását, és inkább a szoba egy távoli sarkára mered, aztán a heverőre, noha most nem adhatja át magát a buja fantáziálásnak.
- Folyamatban van, de úgy gondolom én soha nem fogok azzá válni, amit akarnék - jobb, ha nem néz azokba a kritikus kék szemekbe, mert akkor alighanem indulatba jönne és nem felelhetne úgy, ahogy egy orvosnak illik felelni erre a kérdésre. - Nem azért, mert nem tartom igaznak a saját állításom, egyszerűen csak azért, mert túlságosan sok minden akarok lenni ahhoz, hogy azt belezsúfoljam egyetlen életbe. Túlságosan ellentmondásos dolgokat akarok tenni, valamelyiket ki kell választanom, döntenem kell az egyik vágy rovására a másik mellett - elhallgat. Túlmagyarázta, üres szavakká váltak így a gondolatok, megrázkódik kelletlenül, határozottan elégedetlen a saját szereplésével.
Kis fintorba rándul szép arca.
- Legbelül mind bírájuk önmagunkat és egymást.

_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szer. Okt. 02 2013, 21:13

Sejtem, hogy a középútteóriám de-vel fog folytatódni, archaikus elképzelés? Mi azzal a baj? Lehet véleménye és nem kell, hogy egyezzen az enyémmel, jó példa erre a mi kis középút létjogusultság kérdésünk.
- Minden korszaknak meg volt a maga baja, úgy vélem a középkor, pestissel, boszorkányüldözésekkel is beteges és kifordult volt, vagy ott a második világháború, zsidóüldözés, mi sem lehetne ennéll betegesebb? Egyszerűen nem tudunk úgy belehelyezkedni, hisz más évet írunk, de ez csak nézőpontváltás kérdése, ha függetlenedni akar megteheti, miért függne bárkitől? Hisz egy erős egoval megáldott embernek mi szüksége visszajelzésekre, avagy mások elismerésére?
Kérdem összeszűkített viharkék szemekkel. Vajon csak azért nem értünk egyet, mert reflexszerűen ellentmond mindenre, vagy tényleg meg van győződve arról, amit állít? Biccentek, valóban ide csupán kényszerülnek az emberek, egyet tudok érteni a másikkal, Phoenixnél ezek ritka pillanatok, falra kéne vésni mikor ad igazat másnak. 
Rutinosan válaszol, mintha begyakrolta volna mi a céltalanság kérdésére a lehető legjobb felelet. Meglepetten pillantok rá
- Ez is egy filozófia. De milyen logikus! Mivel úgy gondolja, hogy magának nagy az egoja nagy célokat kellett kitűznie. Tök mindegy, hogy az egoja miatt, minden emberi lénynek van olyanja, de mik ezek a célok? A világuralmat leszámítva.
Bármennyire lojális próbálok lenni, ez kicsúszik, mint mérges kígyó, ha emberbe kap, úgy harapok az érzelmeibe, akár egy dement dementor, ha megérzi a megingathatóságot, felzavarom az állóvizet. S ez akkora kéjes elégedettséggel tölt el, hogy csaknem nyögésre vetemedem, szájcuppanásra, mint egy finom tejeskávé után, nincs is jobb felüdülés Phoenix egojánál.
- Újságcikkekből? Szörnyen hitelesnek találom őket, mondhatom! Bár ha kívánja, hogy múltbéli dolgait illetően ne önből, hanem híresztelésekből merítsek, bátran kijelenthetem például azt, hogy igazán egyedi a szexuális aberrációja!
Nos, ő akarta, múltról múltban, jelenből szerettem volna a múlt felé tekinteni, vagy csak rossz igeidőt használtam? Kiderül. Hangom nem gúnyos, hisz szavaim magukért beszélnek, csak ellene fordítom azt, amit hanyagul kijelent, hisz látom mennyire tovább akar lépni az állítólagos jelenébe. Meglátom mennyire erős, hisz felállhat, kimehet, s még be sem fejeztem.
- Visszatérve arra, ami Önnek kellemetlen
Tudom, hogy nagyon utálni fog, mert megint visszautalok arra, miszerint én "bántom" illetve megbántom az ítélkezésemmel, illetve ugye kifordította a véleményemet.
- Hiszen szorosan kapcsolódik központi témánkhoz a személyiséghez előbbi kifakadása. Tehát. Ön felállított magáról egy komplex képet, miszerint eltántoríthatatlan, határozott, erős, egoista jellem. Na mármost az előbbi hiszti, hogy én elítélem nem illeszkedik a képbe. Az igazi ego elbírja a kritikát, netán azt akarta elérni, fordított pszichológiával, hogy én érezzem magam rosszul? Mert ha nem rosszul csinálja! Soha ne kényszerítse magát aldozatszerepbe, teljesen hiteltelen.
Kegyetlen mosolyt vetek rá mennyire nem sikerült ez, de persze az is lehet a hiszti belőle fakadt, mindazonáltal tudnia kell mennyire hiteltelen, főleg ha ezzel a felvázolt Phoenix képet állítjuk párhuzamba. Ha gyenge, most fog felállni és kisétálni, derűsen nézem, szinte hallom, hogy cseppennek le méregszavaim érzékeny bensőjében  Megtudom azt is milyen sokan hisznek a földönkívüliekben, biccentek, elismerően, kellenek az elismerések is, sőt most már azt mondom: szüksége van ezekre. De csak egy pillantás jut neki ebből, lassan oda érkezünk, hogy vagy őszinte, vagy még tovább rugdosom, kicsit megnyílik, ismét közelebb lépek és figyelmesen hallgatom. Nehezen mondja, nem tetszik neki, pedig milyen elégedett vagyok.
- Köszönöm, jól csinálja.
Biccentek, előrehúzom a forgószékem, leülök rá, hogy lássa egy szintet veszek fel vele, aztán úgy gurulok hozzá közelebb.
- Azt kérdeztem mikor és mit
Nem hagyom magam eltántorítani, őt akarom végre megszólítani, a rengeteg ego hámréteg alatt, még fejet is rázok kicsit, érdekelne mennyire távoli volt a múlt, mikor legutoljára bírálta saját magát.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Hétf. Okt. 07 2013, 21:34


Baja vagy bája, milyen könnyű lenne félrehallani a szavakat, és akkor milyen mulatságos lenne az egész. Mégis szkeptikusan pillant a doktorra.
- Mindenkinek szüksége van mások visszajelzésére. Minél erősebb az ember bármiben, tehetségben vagy éppen egoban, annál inkább. Azt hittem, önnek ezt tanították - udvarias fintor az arcán, mintha kelletlenül érné, hogy ezt el kell magyaráznia. Annyira kiábrándító, sőt. Bár nincs fokozása a kiábrándítóságnak, az lenne az a szó, ami most a nyelve hegyén táncolna, ha volna.
Valami szexuális zaklatásnak is beillő bujaság helyett, amit pedig ezek a pillantások olyan forrón indokolttá tesznek, de aztán a kívánatos ajkak formálta szavak lejegelnek a jobb időkig. Lesznek még jobb idők?
Megsimítja a száját, egy pillanatra elpillant, fókuszálatlan tekintettel. Látszólag nem veszi fel az apró élcet, hiszen akár a világuralom is kényelmes, testhez álló cél lehetne a számára, elvégre ki lenne alkalmasabb arra, hogy uraljon mindent, de tényleg mindent ezen a világon, ha nem ő?
- Jó eredményeket értem el, amikor beszálltam a családi vállalkozásba. A célom volt, hogy legalább olyan jól csináljam, mint az őseim, holott mindenki úgy vélte, teljesen alkalmatlan vagyok a komoly munkára, most mégis nagyobb pénzeket mozgatok kifizetődő módon, mint ők valaha is. Ugyanakkor nem érhet a sekélyesség vádja, mert továbbra is fenntartom, hogy a személyes jelenlét nagyon fontos a patronálás műfajában, gondolom, tudja, hogy ezzel foglalkozom leginkább - vet egy kétkedő pillantást a férfire. - Ez is célom volt, hogy megmaradjon ilyennek a rendszer. Hamarosan bekerülök az egyetemi döntnökök közé is. Nagyratörő terv volt, de megvalósult. Végül is... minden a világuralom eszköze - veti vissza a viccest ártatlanul, figyelt ő, még ha nem is mutatta ezt rendesen.
Persze Eros minden poén gyilkosa, a szemei elszürkülnek, megint harag villan bennük.
- Múlt időben, mint a kérdésfeltevés módjában. De akár újságcikkekből is, ha ennyire nem érzi a különbséget - lerázó gesztussal megrándítja a vállát. Aki nem tudja elviselni azt, amit írtak róla, és mások olvashatják, az ne csináljon olyasmiket, amivel címlapra kerülhet. Nos, ő nem az a típusú ember, aki ezt ne tudná elegánsan lerázni magáról.
Főleg, ha a szexuális aberrációkról van szó.
Amit Eros doktornak is szívesen megmutatna.
Sőt, szívesebben megmutatná, minthogy beszélgessen vele. Valamivel nagyon be kéne tömni a száját, és az is megérne egy címlapsztorit!
- Mindig van visszatérés - ironizál mintegy beletörődve abba, hogy megint a nem létező drogproblémáiról fognak beszélni. Ez már lassan kezd kínossá válni a számára, elvégre egy idő után mindent lehet addig forszírozni, amíg igazzá válik.
Összetámasztja az ujjait az ölében, átható figyelemmel fordul a szakértő felé, ha már egyszer ő a szakértő, jól uralkodik a vonásain, a leírásban magára ismer, kár is volna tagadni, értelmes jóváhagyás csillan a szemében, ahogy regisztrálja, igen, ezt mondta, ezt sugallta.
Csak a szeme rebben egyet a „hiszti” kifejezésre.
Végül hátradől, uralkodik a vonásain, higgadt arccal fogadja a végszót, a pillantást, összekulcsolja a támasztott ujjakat, lazán a zakó hasának dönti, hogy az egyik gomb az ujjbegyeihez érjen. A részletek, a részletek, persze nem játszik vele, nem, nem szokás.
- Miért doktor, rosszul érzi magát? - kérdez vissza, a mikor és mit kérdést angolos nagyvonalúsággal hagyja figyelmen kívül, bár a britek soha nem voltak a kedvencei.

_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Okt. 26 2013, 20:05

Mr P. ismét kifordítja mondandómat, avagy elveti bennem a bizonytalanság csíráját és megint azt kell tapasztalnom az emberi beszéd nem elégséges a dolgok kifejezésére. Avagy rosszul fejezném ki magam? Meglehet... Nem pszichológus vagyok, hanem pszichiáter, nem beszélni gyógyszert írni tudok jól, valamint agyakban matatni, de ez most mellékes.
- Persze, szüksége van, az előbb csupán ironizáltam, avagy érdekelt mit gondol a saját egojáról. Hogy talán mindenható? De úgy látom nincsenek illúziói.
Az irónia biztos megsértette, egyre rosszabb orvosnak akar beállítani ez igaz lehet a tekintetben, hogy nem mindenkinek én vagyok a jó, hiszen elsősorban kutatónak vallom magam és csak ilyen kivételes pacienseket fogadok.
Végre beszél az ambícióról.
- Igazán lenyűgöző, bizonyított a családjának és saját magának.
Biccentek, megfelelési kényszer igazán alap volt gyermek és ifjúkorából kiindulva. Azt, hogy mennyire ismernem kellene a saját páciensemet, s vajon "méltó" vagyok -e rá nem hallom meg. Ha nem vagyok nyilván kisétál ezen az ajtón és elkönyvel hülyének, de ez már az ő problémája. Szexuális aberráció, széles mosolyt villantok rá, melyet lehet akár ördöginek, perverznek, sejtetőnek tekinteni, legkevésbé talán emberinek.
- Hagyjuk az újságokat bármennyire is kifordítja azt, amit mondtam elárulom, hogy nem olvasom őket, kivéve ha a saját felfedezéseim látom a címlapon.
Finom utalás mennyire igénytelennek tartom a bulvárt és az ő szerepkörét, noha adtam egy jó kis fogódzót, szinte arra számítok, hogy az én egommal huzakodjon elő. De ahhoz mit ad isten neki semmi köze sincs. Nem úgy nekem. Közelebb gurulok hozzá, szinte hozzáér a térdem az övéhez, megpróbálom figyelmen kívül hagyni egyes ingerületeimet irányába, a kérdésre nem felel, provokál és idegesít, de a kérdése különös ötletet merít fel bennem. Szerepjáték.
- Igen. Ön olyan megterhelő ember, hogy teljesen leszívta a vérnyomásomat, ami egyébként is alacsony.
Hazudom, ámbár arcom szinte halott így a zéró mimika és az általános kifejezéstelenség nem buktathatnak le. Akár igaz is lehetne, Mr Phoenix nyilván szinte minden embertársának lehúzza a vérnyomását. Kissé elnyíló ajkakkal kezdem kapkodni a levegőt. Mindig tudtam, hogy a mozivásznon a helyem, a tréfát félretéve képes vagyok a dolgokba úgy beleélni magam, hogy igazak legyenek. Lássuk mit reagál, kicsúfol, kinevet, segít rajtam? Na és hogy? Mit kezd egy stressz helyzettel, ha az orvosa például rosszul lesz? Lenézi, nyilván, szerencsére nem fog különösebben meghatni. Többet nem jön? Az agyát más úton módon is megszerezhetem, hanyatt dönt az ágyon?! Igen, úgy látom semmi vesztenivalóm sincs ha eljátszom, hogy beigazolódhatnak az abszolút ironikus és irracionális feltételezései.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Szomb. Nov. 16 2013, 18:20


- Elég céltalannak tűnik ebben az esetben az irónia.
Bár nyilvánvalóan lehet értelme azon kívül is, amit ő lát, csak hát minek? Mivel a doktor úr vele beszélget, közöttük legalább szőrmentén valamiféle érthetőségnek kellene lennie, ha nem is szabad túlzásba vinni a megértést és az értést sem. Vagy semmit, vagy mindent.
Bólint, nincsenek illúziói, majd szintén bólint, bár ha a bólintás lehetne keserédes, akkor ez egy olyan bólintás lenne. Ó igen, bizonyított a családjának és saját magának. Na és? Ez a „na és” nagyjából azt jelenti, hogy mit ér mindez, hogyha egyszerűen csak nem teszi boldoggá ez a bizonyítás, de ezt majd egy másik alkalommal fogja megbeszélni a doktorral. Vagy soha. Vagy a máskor és a soha közötti nagyon határeset periódusban.
Mindazonáltal valamiért úgy tűnik neki, mintha Eros nem egészen lenne a hivatásának magaslatán, bár lehet, hogy ez az előző orvosa miatti csalódottságába tűnik így, hiszen nehéz is a hivatásának csúcsán lenni valakinek, ha egyszer a kedves páciens minden lehetséges módon megnehezíti a beszélgetést. De hát a hercegnek mindig próbákat kell kiállnia az öreg király kedvéért. Na nem mintha olyan nagy korkülönbség lehetne kettőjük között.
- Én is csak akkor olvasom, ha benne vagyok, így vagyok naprakész - sóhajt drámai derűvel, fellengzős társalgási fordulattal pattintja le az igénytelenségére tett utalást. Nem bántódik meg rajta, és nem szívja fel magát.
Ez nem annyira lényeges. Nem annyira fontos.
Megélesedik a pillantása, ahogy Eros közelebb gurul, de a tartásának hanyag kényelmén nem változtat, nem védekezik, nem húzza össze magát. Megemeli a szemöldökét a válaszra, mintha nem erre számított volna. Meg sem kell játszania, hiszen tényleg nem erre a válaszra számított, valahogy máshogy képzelte, hogy Eros beszédében a rosszul érzés inkább lelki folyamatokra korlátozódik.
Ennek ellenére nem ez lenne az első eset, hogy valaki fizikailag rosszul lett a stílusától, megértő kajánsággal pillant a férfire, egy kissé előrehajol, kíváncsian.
- Mindig azt hittem, hogy az ilyen latinos típusnak, mint ön a vérnyomása eleve magas, ezzel magyarázható a temperamentumuk, vérmérsékletük és... - árnyalatnyi szünet, amíg megkeresi a megfelelő szót, amivel elmondja, amit gondol, de közben igazából mégsem - … energikusságuk.
A rosszullét látható jelei persze közbeavatkozást sürgetnek, de egyelőre nem mozdul, ő se most jött le a falvédőről, kék szemének pillantása egészen elszürkül, ahogy figyel. Mohón lesi a levegőért kapkodó ajkakat, nyilvánvalóan nem ejti kétségbe a másik ember szenvedésének lehetősége, de amíg nem fordul komolyabbra a helyzet egy kis légszomjnál, addig nem mozdul.


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Kedd. Nov. 26 2013, 19:32

Céltalan? Röhögnöm kell, az iróniának nem mindig kellenek célok, azért van, hogy saját magam szórakoztassam, nem pedig másokat, főleg őt.
- Milyen meglepő, de erről teljesen másképp gondolkodunk!
Csöppennek le az ironikus méregnedvek nyelvem hegyéről, szívesen marnék egyenesen a szívébe, ha tudnám biztosan nem hiányzik-e neki. Talán ő is valamiféle kísérlet áldozata lett, s valaki kiragadta a helyéről, aztán azzal a műmázzal töltötte után, amit most is láttat.
Most nem magyarázom el, teljesen felesleges, bele kötne abba, hogy azt mondtam milyen fontosak a célok, aztán most cáfolom azzal milyen jó, ha valami céltalan, illetve nem mindennek kell, hogy értelme legyen, van ami éppen azért jó, mert szürrealisztikus, de ki ecsetelné egy ilyen embernek például az érdeklődési körét? Mert láthatóan semmi sem tetszik neki, mindenbe beleköt, így tulajdonképpen nehéz vele kezdeni bármit is, ezért folyamodok szerepjátékhoz. Előtte még elhangzik egy kaján médiakerülő megjegyzés a részemről, amit ő lefordít a saját nyelvére, hogy őt is csak az érdekli, ami róla szól. Ha hinnék a pletykalapoknak mitől lennék hiteles orvos? Azt akartam ő segítsen felállítani a diagnózist. Sejtettem, hogy a kigúnyolás lesz erősebb a meghökkenésnél, vagy az azonnali segítségnyújtásnál, kicsit pontosabbnak érzem a róla kapott emberképet.
- Mr Phoenix
Ejtem ki a nevét lassan, a sóhajom rátapad az ajkaira
- Ezek sztereotípiák, lehetnek igazak és hamisak, Önről is sok ilyen létezik. Ezért nem hiszek az újságoknak, ezért kell meggyőződnöm bizonyos dolgokról, például
Nézek finoman a szemébe
- Hogy kiforgat és cáfol szinte mindent, amit mondok, nagy adag gyerekes daccal, ami fakadhat az egojából, de csak egy része, mert a másik biztosan a bátyja viszonzatlan szerelméből és a gyermekkori meghurcoltatásokból ered, a traumákból, amiket elfojt, hogy tulajdonképpen mindent elfojt és leplez iróniával, és hogy mennyire élvezi, ha ki vannak szolgáltatva magának az emberek, először legyengíti az áldozatokat, aztán falja fel, miközben rohadtul élvezi kínos vergődésüket gonosz kis hálójában.
Foglalom össze milyen képet alkottam a betegről, egy pillanatra becsukom a szemem, aztán elmosolyodom, azt hiszem közel vagyok az arcához és ha csak nem hiszi, hogy szájon át kell lélegeztetnie felpattannak a szemeim.
- Világos, hogy tulajdonképpen sosem segítene nekem, talán csak fizikailag, ha elájulnék, de pszichikailag mindig ellenem játszana, ezt természetesen érdekes kihívás az energikusságomnak. Megpróbálhatja elérni, hogy tényleg rosszul legyek
Kacsintok rá
- Vagy lehet elégedetlen, s távozhat úgy, hogy sosem keres többé, maga dönt
Nyújtom felé jobbomat, hisz ha jó rúgóra jár az agyam éppen letelt az időnk.

_________________
Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Pént. Nov. 29 2013, 18:53




Megint ez a fránya irónia, nem is felel rá, pedig ott van a nyelve hegyén, ugyan vajh mi lephetné még őt meg? Phoenix d'Abot, a híres-hírhedt botrányhercegnek ugyan mi mutathatna még újat. Persze, rögtön itt lenne előtte a cáfolat, dr. Erosban van valami, amit még nem látott, sőt, igazából még most sem látja, inkább csak érzi, és valamit kezdeni akar valamit, de az akarat néha nem elég.
Tettek kellenek, de a tetteknek meghatározott idejük van, és ez az idő még nem jött el. Néha csak tűrni kell az ilyen bosszantó közjátékokat, egyszer úgyis vége lesz, és minden emberi kapcsolat abba a mederbe terelődik, ahova ő irányítja őket.
Nem húzódik hátra, ahogy a doktor közelebb kerül, szürke szemében keveredik némi gőgös lesajnálás, pajkos kíváncsiság, hideg kegyetlenség és forró indulat. Állja a metsző kékségű szempár súlyos pillantását, dús rajzolatú száján talányos mosoly rebeg érintésnyire, csak egyetlen szikrányi derűre van szükség ahhoz, hogy igazi mosoly váljék belőle.
- … de hiszen ezeket a dolgokból az újságokból is megtudhatta volna, csak éppen sokkal kevésbé veretes nyelvezettel előadva. Gratulálok doktor - a szikra belobbantja azt a mosolyt, nem ezerwattos típus, inkább sunnyadék mosoly, a szájzugban kajánság, az ajkak hullámán bujaság heverészik, összhatásban pedig egy aljas ember mosolya. - A diagnózisa helytálló, a világ minden sarkában, ahol megfordultam már kiállították rólam ezt a bizonyítványt, ezért kár volt távoltartania magát a bulvártól.
Bár a hangja édes és könnyed volt, újfajta tervek fogantak meg szép koponyájában, a végszóra felrugaszkodik, nem nagyon, éppen csak olyan lendülettel és erővel, hogy mielőtt a doktor mozdulhatna, már az ő székének két karfáján támaszkodik, ha már ilyen közel jött. Az erő és a kettőjük súlya egy kissé hátrébbgurítja az ülőalkalmatosságot, de Phoenix rutinos játékos, nem esett rá annyira, hogy túlságosan lendületbe jöjjenek, éppen csak annyira mozdult erővel, amennyi ahhoz szükséges, hogy az árnyéka beborítja a sötét hajú férfit, a közel hajolásukat pedig úgy fokozza, hogy felülről Eros füléhez hajolhasson.
- Mr. Skouris, én alkalmazom magát, ne kínálgassa a menekülő opciót, amíg be nem jelentem, hogy nem jövök legközelebb. Dolgozzon az állóképességén ehelyett - szúrja oda gúnyosan a mély, fülledt hangú súgás végén. - Mindig én döntök, és erre önmagát emlékeztesse, ne engem - határozottan megszorítja a nyújtott jobbot, hacsak a férfi nem vonta vissza a kezét.


_________________
Vissza az elejére Go down
Dr. Eros Skouris
Városlakó
Életkor : 38
Foglalkozás : Pszichiáter
Hozzászólások száma : 74

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Pént. Nov. 29 2013, 21:31

Mr P. arra játszik nyúljak az agyába, szinte érzem a szagát (itt P. agyára gondol), amikor ilyen közel jön és már-már elhiszem, hogy nem fog csalódást okozni. Csaknem hatással van rám, hogy például sistergő jégtömb legyek, az utolsó pillanatban döntöttem el - kell nekem. Talán mert most látom embernek, elég érdekesnek a visszataszító érzelmeivel, a túl csábító ajkával és ez mind nem is érdekel annyira mint a molekulái. Szét akarom szedni. Megint jön az ostoba újságaival, nem szoktam ilyet érezni - leütöm. Szinte erőt kell vegyek magamon és minimum egyet pislantanom.
Gratulál mihez, a bukásomhoz? Nem érzem magam elbukva, mosoly helyett mégis összeráncolt szemöldökkel nézem, mintha gondolkodnék rajta, pedig már tudom mit akarok tenni vele. Ugyan azt a játékot játsszuk, kergetőzünk körbe, most az én agyamra megy, hogy a bulvárral takarózik, ahogy ő nyavalygott a drogokhoz való ragaszkodásomért.
- Köszönöm
Felelek egyszerűen csak ennyit az egészre, aztán megint megpróbál nekem rontani a vádjaival, remélem érzi kőkemény sziklába ütközik. Váltjuk egymást, most én mosolygom, gonoszan, de jóval kevésbé alávalóan nála.
- Mondtam már, hogy szeretek Saját tapasztalatot szerezni.
Ismét ez a hülye bulvár! Mr P. fölém kerekedik, természetesen csak látszólag, meglepődésnek árnya suhan át arcomon egy pillanatra, de kifejezetten tetszik a közelsége, figyelmem ismét az ajkára vonja, eszembe juttatja, hogy ma még nem ettem narancsot. Szemöldököm alatt közvetlen állapodik meg metsző pillantásom, szorosra zárt ajkam nem hagyom elnyílni. Pontosan azt teszi, amit szeretnék, sőt még azt is mondja. És én most azt hiszem neki kellene menekülnie. Árulkodóan merően nézek a szemébe, nem kellene ennyire merésznek mutatkoznom, Mr P. berezonáltatja minden porcikám.
- Alig várom, hogy megtudjam mire megy velem
Kacsint rá egy mosoly szám szegletében, mindig Mr Phoenix dönt, hogyne...
- Ez egyszer Mr P. visszautasíthatatlan ajánlatot teszek.
Szorítok rá a kezére roppant erősen, mit is mondott a latin szenvedélyről (?) de nem veszem észre, túlságosan figyelek a szavaimra.
- A kezelés része, sőt egyfajta speciális kezelés, nyilván hallotta, hogy úgymond "furák" a módszereim. Keressen egy hétvégét, amikor teljesen szabad, jobb ha már most egyeztetünk, én is keresni fogok. Lehetőleg három nap, kettő és fél, egy péntek este, egy egész szombat és legalább egy fél vasárnap kellene. A címem.
Nyomok kezébe egy fecnit, igazából névjegykártya, de csak azok kapják meg akik ezt a "kezelést" is. Legutóbb pl Thomas. Mielőtt bejött a zsebembe készítettem, hátha, hiszen olvastam a "cikkeket"
- Fizetnie csak annyit kell, amennyit egy rendes óráért, természetesen.
Suttogok én is, arcom merev, de szemeim lázban égnek, mint költőnek, aki épp Szabadságharc verset alkot.
- Van egy nagyon fontos szabályom. Nem mehetünk ki a házból. Sem maga, sem én. Nos, most már nem is kínálom fel a menekülő opciót, tudom, hogy maga nem az a meghátrálós fajta.
Ütöm vissza a kártyáját, itt válik az én hangom is alattomossá egy századmásodpercre, talán visszhangot ver a fülében, talán csak arra fog emlékezni milyen száraz voltam amíg fel nem merült bennem ez a lehetőség. Mi ketten, együtt, a pokolban.

Vissza az elejére Go down
Phoenix d'Abo
Városlakó
Életkor : 40
Foglalkozás : mecénás, mentor, szabadúszó műkedvelő
Hozzászólások száma : 311

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Pént. Nov. 29 2013, 22:13




Igazán nincs mit, de nem felel a száj, hideg a szív, nem ott forr a vér, nem ott tobzódnak a gondolatok, indulatok, hangulatok, hiszen a szívet nem érdeklik az érzelmek. Az epe az, ami sárgán önti el az ingerült elmét, és az agy az, ami túlpörög. A haragtól, az örömtől, a küzdelem komoly-komolytalan hevétől. A kétkedés csírázik, ugyan ki hiszi el, hogy egy olyan világban, mint amilyen Phoenixé, helyet kaphat még egy legalább olyan nagyvonalú karakter, mint amelyen ő maga? Széles ego, lehengerlő stílus, összesistergő indulat. A tipikus két dudás. Klasszikus, de ilyen verzió még egészen biztosan nem volt.
Ilyen beteges és furcsa párbeszédet se űzött még.
Nem engedi, hogy az futó meglepetés kiüljön az arcára. Igen, számított arra, hogy Eros nem úgy fog reagálni provokatív szavaira, mint ahogy azt egy átlagos ember tenné, vagy bárki más, akit már ő megfigyelt. Nem számította ki, hogy mit fog mondani igazából, valahol mélyen gondolt arra, hogy ez a férfi egészen biztosan nem fog meghátrálni, és valóban megtette.
Nemhogy nem hátrál, de nem is támad. Üzletel. Kufár, kalmár, ajánlatot tesz, oda nem illő, furcsa hangulata van, bizarr közvetlensége féregként bukkan elő a civilizált burok mélyéről, egy fertő, egy modern rontás, érthetetlen látomás. Akárha bevett volna valami gyógyszert, vagy éppen nagyon sokat, és az együttes hatásuktól omlana össze a roppant tágas, hierarchikus világa.
Egy pillanatig még úgy marad, ráhajolva, aztán kiegyenesedik, a fájdalmas visszafogás észlelésének nem adja jelét, de magában jelnek tekinti arra, hogy Eros rendezett énje is hátrábbhúzódott, amíg teret engedett ennek a másik... gondolatvilágnak, amivel megkóstolja őt.
Kóstolná.
Csak nemet kellene mondania. Hideg mosollyá hízik az a pajkos, amivel a hatalmát fitogtatta. Csak annyit kellene tennie, hogy azt mondja a „visszautasíthatatlan” ajánlatra, hogy nem. Megmutatná ennek a szép hólyagnak, hogy tényleg bármit megtehet, amit csak akar.
De nem akar. Ó igen, az előző orvosa már diagnosztizálta az önkártékony vállalkozásokra való hajlamát, és zsigeri mélyen érzi, hogy itt a következő. Az új orvossal. Az új, furcsa orvossal. Átható, mély pillantása belefúródik abba a feneketlen kékségbe, hagyja, hogy elnyelje az üveghideg pillantás lázas káosz-mélye, és összezáruljon felette a sima tükör. Életszagú élmény kell.
- Olcsón adja az „extra” terápiát - ironizál a száj, ami kiszolgálja még a józanság utolsó morzsáit, elveszi a névjegyet, rá se pillant, a zakó belső zsebébe csúsztatja könnyed mozdulattal.
- Megígérem, hogy kihívom a mentőt, ha a vérnyomása nagyon alacsonyra esik - még némi széteső humorra is futja, aztán a percek és pillanatok szertegurulnak, hiszen vége az órának.
Tartalmas volt. Beharangozott.


_________________
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Id, ego, super-ego   Today at 22:20

Vissza az elejére Go down
 

Id, ego, super-ego

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-