Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Felix Kaleolani
 
Reeven Callagher
 
Quentin Collins
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Dec. 26 2013, 22:55

Nem hiszem el mennyire nyálas ez az egész, már akkor, amikor átölel. Szinte röhögni lenne kedvem!
Fél karral mégis átölelem, persze nem bújok annyira hozzá mint 14 évesen és részegen, s nem sírom el magam annyira, csak egy mozdulat és máris eltüntetek mindent, néhány gondolattal megacélozom akaratomat, néhány sóhajjal legyűröm a gombócot. Férfi vagyok b*ssza meg!
Mégis vissza jött - visszhangzik a fejemben, próbálok nem akkora jelentőséget tulajdonítani neki. Összeráncolom szemöldököm és morózus hangon szólalok meg újra.
- Azt mondtad f*fej vagyok!
Virágnyelven fogalmazva. Daryl nem beszél csúnyán, kettőnk közül csak én vagyok bunkó.
- Nekem? Ugyan, nekem nem kell!
Vágom rá azonnal, keménykedve, még az öleléséből is kibújok egy kicsit, igyekszem acélos pillantást vetni rá, hogy lássa legyőzhetetlen vagyok, az az előbbi csak...az nem neki szólt, hanem az egyedüllétnek. Senki más nem láthatja a magányon kívül, hogy képes vagyok még...érezni! Amikor nem kellene, amikor nem szabad! Nagyon dühös vagyok magamra! Ökölbe szorítom mindkét kezem, van néhány gyűlölködő pillantásom. A fenébe! Görbe útra tévedtem, nagyon, egyre inkább az eredeti céljaim ellenére cselekszem.
- Vissza kellene mennem, ez a hely nem tesz jót...úgy értem
Köhintek fel szárazon
- Nem tesz jót a karrieremnek!
Persze akkor itt kellene hagynom a sulit, de úgy tűnik még mindig nem vagyok túl rajta...
Daryl azt mondja szeret, felciccenek.
- Kicsit sem lehetnél buzisabb!
Verem hátba, de az arcomon valahol ott bujkál egy mosoly. Elfojtom, de ha nagyon látni akarja fel lehet fedezni.
- Miért? Mert lenyúltad a nőmet, vagy mert nem álltál ki mellettem?
Újfent nekem áll feljebb, az előbb csak kizökkentem, de a shownak folytatódnia kell!

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 27 2013, 11:28

Visszamegyek, téve még egy próbát, hogy ne haraggal váljunk el ismét. Össze van zuhanva, és én mellé ülök, átkarolom a vállát. Mozdul, egy rövid időre a kezét érzem a derekamon, de aztán elenged és megint morog.
- Ezt te mondtad énrám, Haverom- mondom nyugodtan.
Kicsit érzelgősek vagyunk, de nem foglalkozom vele. Kettőnk között nem kéne tabuknak lennie, elméletileg a legjobb barátok vagyunk, még az is belefér, ha egymás vállán sírjuk ki magunkat. Most nem sír, de legalább annyira szüksége lehet segítségre, mint anno, régen. Persze, tagadja.
- Akkor leptél volna meg, ha belátod...- mosolyognom kell a mozdulatán, a mimikáján. A tökéletes, és sebezhetetlen férfi benyomását akarja kelteni... De olyan nincs! (Csak a mesékben). Nem értem, miért mérges. Mérges, mert láttam sebezhetőnek?
Lassan esik le a tantusz. Gyengeség, sebezhetőség... Csak olyan tulajdonságok, amiket Lio megvet, elítél. A gyengéknek pusztulniuk kell, vagy valami hasonló zagyvaságot mondott. Talán azt hiszi, lenézem, mert tudom, neki is van/lehet gyenge pontja? Bár tudnám, és akkor...
- Nem akarom, hogy elmenj- nézek rá szigorúan, amikor belefog, hogy nem neki való ez a hely- Tanulnod kell, és kamatoztatnod a tehetségedet. Te bármire képes vagy! - Az a régi rajongás szól belőlem, amit kölyökkorunkban is éreztem iránta. Lio kisugárzása félelmetesen lehengerlő. Egyszerűen mindent elér, amit akar. Mindent megkap, amire vágyik. Az embereket úgy csavarja az ujjai köré, ahogy neki tetszik. Nem adhatja fel ezt ilyen könnyen! Mi elől menekül?
Vallomás megérint, meghat. Tudom, mennyire nehéz lehet neki mindezt elmondania, hiszen nemrég amellett kardoskodott, hogy helyesen cselekedett. Ha jobban végiggondolom, Lio fejével nézve a dolgokat, el tudom képzelni, hogy ezt el is hiszi. Hogy amit tett, számára egyértelmű és megtámadhatatlan volt. De talán eljutott hozzá az is, hogy én hogyan látom a dolgokat, és ... megértett? Hálás vagyok neki ezért.
- A szeretetem plátói, és a farkadat is elég volt egyszer megfogni. Azóta se hevertem ki a shockot- nyújtom rá a nyelvem, és halkan elnevetem magam. Ahogy hátba ver, összevillan a szemünk. Még egy apró mosoly is átsuhan az arcán. De még valami hátravan. Akármilyen buzis, megérintem az arcát, hogy magam felé fordíthassam, és úgy tudjak bocsánatot kérni tőle én is. A reakciójában megint inkább számonkérés van, semmint megbocsájtásra való készség. Vagy csak ki akarja beszélni? Hát rajta!
- Akarsz róla beszélni? - leengedem a kezem, de nem kúszom távolabb tőle. Talán védekeznem kéne? Nincs miért védekeznem. - Melyikkel kezdjük?
Végre! Végre akar beszélni, hát hagyom, hogy elmondja, mi bántja. Bár úgy gondoltam, ezt a "kiállok melleted" dolgot már tisztáztuk, ezek szerint mégis van valami, ami elkerülte a figyelmemet. Izzie pedig... Sosem mondta, hogy érzelmileg kötődik hozzá. "Felnőtt barátok", ezt mondták magukról, burkoltan fogalmazva, hogy csak szexelnek, de nem járnak. És ott van Amelia... Azt hittem, az a lány lett fontos Lio számára. Mégsem? Talán ezt is benéztem.
Úgy érzem, most talán megint megtörik a jég. Ha tudunk beszélni róla, talán a kettőnk közötti feszültségeket is sikerül végérvényesen eltörölni. Semmire sem vágyom ennél jobban. Figyelmesen nézek rá. Meg akarom tudni, mi megy végbe benne.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Kedd. Feb. 04 2014, 13:35

Én mondtam rá? Lehet. Férfiasan a vállába bokszolok.
- Mert az vagy.
Hízelkedem. Igyekszem mosolyogni, de fintorba torzul, most nem megy, egyébként sem vagyok az a vigyorgós fajta. Az Daryl. Daryl mindig az, ami én nem vagyok. Ami igazából kell a nőknek és a barátoknak. Mindegy.
Megrázom a fejem, nem kell segítség, nekem? Ugyan! Nevetséges! Majd elhúzok megint és minden rendben lesz. DE a segítséget hagyjuk, mert én tudom, hogy számomra csak egy megoldás van.
- Ja, hogyne és addig haljak éhen. Bármire?
Vonom fel a szemöldököm.
- Túl sokat képzelsz belém Daryl.
Belém látja azt, amit magában kéne, talán ő nem volt tehetséges? Ez nem erről szól, még ha itt maradnék is ott lenne az, ami elől nem tudok elfutni és ami így legyengített és olyan dolgokat hozott vissza, amiket nem kellett volna. Elnyomás - nincs más megoldás és ezt nem érti, nem tudja senki. És soha nem is fogja, soha nem jöhetnek rá, azt...nem hiszem, hogy túl akarnám élni. Nem, meg sem fordul a fejemben elmondani neki.
A farkamról beszél, fiúsan taszítok rajta egyet ez olyan "ejnyemár"
- Tudod hányan szeretnék ezt itt megfogni?!
Markolom meg a golyóimat száraz, örömtelen kacajjal, de ez is inkább horkantás. És azt hiszem innentől megint elhülyéskedjünk az egészet, csak sajnos butaságokat jelentek ki. Ő meg megfogja az arcomat, én ettől megdöbbenek.
- Mit csinálsz?
Zavartan elhúzom az arcom és magam elé meredek.
- Jó. Kösz. Daryl ebben a beszélgetős dolgokban nem vagyok jó. A kis buzit hagyjuk, másképp gondolkodunk, Isabellához sok boldogságot. Én csak dugtam, nem hittem volna, hogy kötődöm hozzá, vagy hogy többre vágyik. Meglepett, ennyi. Te olyan ember vagy, aki mellett egy nő biztonságban van. Én a kaland vagyok nekik. Vannak akik biztonságos kapcsolatot akarnak, azt hittem Isabella nem olyan, hogy ő olyan mint én. Én nem szeretem ezeket az érzelem dolgokat, nem akarok kötődni, szabályokat.
Fintorgok kissé.
- És nem értem mi van Gwennel. Elmentem hozzá, hogy újra összehozzalak titeket. Azt hittem ő életed szerelme én meg jól lecsesztem, hogy ne bántson. Aztán kiderül, hogy mégsem mert Isabella kell.
Talán majd elnézést kérek tőle, bár nem hiszem, hogy önként, csak ezért megkeresném. Észre sem veszem, hogy beszéltem. ÉN. Magamtól...

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szer. Feb. 05 2014, 01:17

Ahogy ülünk a földön, és kezdünk "szennyest" teregetni, azaz megbeszélni a problémáinkat, kezd elmúlni a feszültség, hiszen a vállamba bokszol, és ezt ritkán csinálja.
- És vajon miért én vagyok a legjobb barátod? - adom neki vissza a "kedves" bókot, de közben már elnevetem a dolgot. Akármilyen szarul is indult ma a beszélgetésünk, tudom, hogy már nem haraggal válunk el, bármi jöjjön is ezután. És tudom azt is, hogy szeret, ha nem is vallja be magának. Nem is kell, hogy ő tudja, elég, ha én érzem, hogy így van. Még a végén kifordulna magából, hogy milyen érzelgős lett...
Nem tetszik, hogy megint menekülni akar. Az sem, hogy elmenne a városból. Nem az önző barát beszél belőlem, hanem az, aki tudja, Lio menekülési kényszere tulajdonképpen csak megfutamodás. Én TUDOM, hogy ő bármire képes, ezt sulykoltam bele a gimiben is, csak nem akarta elhinni. Vagy alig.
- Ismerlek és szeretlek, Lio- Lám, én nem félek kimondani- Nem kell éhen halnod, nálam is meghúzhatod magad, dolgozzunk együtt, vigyük a boltot közösen, én boldog lennék, ha te lennél a társam- mondom neki, bár tisztában vagyok vele, Lio nem ilyesmiről álmodozik.
Vallomásomra Liosan válaszol, és egyre inkább úgy érzem, sínen vagyunk. Még valami revanssal is tudok válaszolni, amire megint olyan kisfiúsan reagál.
- El tudom képzelni...- mondom nevetve, amikor a farkáról beszélgetünk. -Majd megírom a regényemben, milyen érzés volt a kezemben tartani... Tuti, befutok vele- kacsintok rá. Befutott író leszek az ő farka miatt. Ez milyen vicces!
Tudom, itt az idő, hogy komolyra fordítsam a szót. Itt az idő, hogy bocsánatot kérjek tőle. Hogy miért... Csak az én fejemmel gondolkodtam, és nem az övével. Bár ez fordítottan is igaz, belátom, hogy hibás vagyok, mert semmi más nem taszíthatott volna bennünket messzebbre egymástól, mint az, hogy nem álltam mellé. Ő ezt valóban csalódásként élhette meg.
Az érintésem megzavarja, maga elé mered. Hirtelen kezd beszélni. Egyszerre érint több témát, olyan gyors egymásutánban, hogy közbeszólni sincs időm. És aztán felhozza Gwent, Izabellát... Lehorgasztom a fejem. Tudhatná, hogy semmi sem megy kérésre, parancsra. Valami vagy van, vagy nincs. Gwen már nem szeret, még csak meg sem akarta próbálni velem újra, talán új pasija van... És Izabella...
- Ha azt hiszed, megdugtam, tévedsz...- nézek rá szomorúan. Ha valaki, éppen ő volt az, aki azt mondta, el kéne már dobni az elveimet, a szabályaimat, és nem kicsit, hanem sokkal felszabadultabban kellene élnem. Csajozni, dugni... ! "Tanulj tőlem!" Még abban a buliban is azt mondta, hogy lemond Izabelláról a javamra, pedig nem értetem, hogyan érti. Nem is gondoltam komolyan. Most olyan, mintha ezzel is megsértettem volna. Ha nem szereti Izabellát, akkor csak az fáj neki, hogy elvesztette a játszópajtását?
- Lio, sajnálom, tényleg. Beszélnetek kellene. Ebben a kérdésben Izabellának kell döntenie, de ismernie kell a te álláspontodat is- Mert úgy veszem ki Lio szavaiból, Izabella fontos neki, és nehezen mondana le róla. Nos, meglehet, hogy így van. Megfordul a fejemben, hogy beszélek neki Ameliáról, de aztán elvetem az ötletet. Úgy tűnne, mintha promóznék mellette, és lehet, önző indokot vélne mögötte felfedezni, abban az értelemben, hogy nekem megmaradhasson Izabella. Távol álljon tőlem, hogy én kettőjük közé álljak... Eddig is megvoltam egyedül...
Eljön az ideje, hogy baráti jobbot nyújtsak neki, és elbúcsúzzam tőle.
- Szevasz, Haverom- döntöm neki a vállam, s meglapogatom a lapockáját, már ha hagyja. -Hozzám jöhetsz bármikor. Úgysem megyek sehova.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Kedd. Feb. 11 2014, 17:37

Feltesz egy költői kérdést, amire nem válaszolok, csak sunnyogok az orrom alatt. Már ezer éve toljuk a legjobb barátos témát, erre talán az lenne jó felelet "Azért' vagy "Csak" de megkímélem most ettől Darylt.
Mindig tök nagy zavarba hoz, amikor kimondja. Nők sikoltották már ezt orgazmus közben, de így teljesen más. "szeretlek Lio" Még a végén elpirulok. Morranva oldalra nézek, a nehéz férfi nehézkesen fogadja a vallomásokat. Ez amolyan "jó, tudomásul vettem" és olyan "nemár, de ciki, ilyet nem mondunk barátnak" mindkét variációt érezheti a morgásomból. És sejtettem, hogy felajánlja a közös boltocskázást. Persze, a nagy Mr Anderson szakácskodni fog. Kicsit fejet rázok, még mindig heves vágyat érzek régi sikkasztásokra, nekem ez a tisztességes meló dolog nem kéne. Nem szabad, hogy törvénytisztelő állampolgárrá váljak! Már így is túlságosan elpuhultam itt. Vissza kell szereznem a boldog, gondtalan, érzelmek nélküli énem. Az az igazi Lio, mert én azt akarom.
- Hátnemtom Daryl, nekem nem igazán megy a tisztes kenyérkereset...
Mert azt hiszi az éttermét fán növő aranytallérokból vettem? Csak politikus vagyok, alávaló, tolvaj féreg.
Nézek rá meghökkenten, amikor beköpi, hogy a farkamról akar írni. Szárazon felröhögök, ez jó poén volt, jó ahhoz, hogy visszanézzek rá és mivel ökörködünk ne piruljak el. Jézusom, mi vagyok én kislány?
- Nagy biznisze van most a buziknak! Tuti az összes tinicsaj bálványozna. Főleg mert az én farkamról van szó, az azért nem semmi. Legyen a címe A Pénisz
Röhögöm és egy másodpercre elhiszem, hogy tényleg megírná.
- Tényleg Dé, mostanában sokat unatkozom átküldhetnéd már valamelyik irományod emailben.
Máris hátulsó gondolatok fogalmazódnak bennem. Mi lenne ha a menedzsere lennék? Látom a jövőt: A nagyszerű, jóképű Daryl Brooke hájas, vén menedzsre, aki lányregényeket futtat lányok helyett. Ajjj....nade azért ha már ő nem tesz magáért semmit, talán csak most is az kéne neki, hogy a képébe toljam a sikert. Képes vagyok rá, mindenre képes vagyok, ő mondta. És a nőket is a képébe toltam. Én így mutatom ki a dolgokat, azt amit ő az előbb mondott... Fogtam, neki adtam, pedig Isabellával jó volt dugni. Meg ugye az ex nője után is elmentem...
- Nem dugtad meg? Isabella mindig dugni akar, hát hogyogy nem mászott rád?
Csapom fejbe magam. Mióta is vannak együtt? És csak járogatnak mint a kisiskolások? Na ne már! Legalább annyira elképedek, mint amennyire neki kellene elképednie Gwenen. De nem teszi és meglep, hogy őt nem lepi meg, hogy felkerestem gyermeke anyját, hogy rávegyem menjen vissza hozzá "Daryl még mindig szeret" De Daryl már nem szereti...
- Beszélni? Ugyan! Mondtam mi a helyzet, hát nem világos? Azt hittem ő nem olyan, hogy olyan mint én, ennyi! Szerinted nem szerezhetnék meg bárkit? Ugyan...
Nézek rá dölyfösen, neki adtam, csak...fura volt elveszíteni az egyik szórakozásom, igen csak ennyi! Összezavart, mintha nem elégítettem volna elégszer ki. Mintha nem lettem volna elég... mindegy is, én lezártam. Nem is értem miért dörgölöm folyton az orra alá... Biztos mert azt akarom, hogy ebből lássa, hogy azt is neki adnám ami azt hittem az enyém volt.
- Jó, szevasz. Azért melózni járj be
Biccentek, amikor búcsúzik, ha hagyja csődbe menni az üzletét megölöm. Ha Daryl elment valszeg visszafekszem aludni. Kikészített a látogatása, egy ideig nem akarok látni senkit.


// köszi Smile

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Feb. 13 2014, 09:17

Úgy tűnik, mindkettőnknek sajátos értelmezése van arról, miért is vagyunk mi legjobb barátok. Az én értelmezésem szerint (és Lio véleménye alapján), mert én vagyok a s*ggfej, ő meg épp EZÉRT vonzódik hozzám. Ergo, talán ő is az lehet. Mindegy, voltam én már buzi is miatta. Legalábbis hitték rólam (rólunk). Akkor ez már nem mindegy?
Vallomásomra inkább morog, de ez nem ellenkezés, inkább tűnik így, hogy "tudom, hagyjál már"; ami megmosolyogtat, mert igazolja felvetésem, miszerint él még benne a az a srác, akivel nap mint nap együtt lógtam, hülyültem, nevettem és sírtam, ha éppen úgy hozta a helyzet. Vele ellentétben én sosem titkoltam az érzéseimet.
- Honnan tudod, ha még sosem próbáltad? - kacsintok rá.
Mindig is tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, neki az, ami nekem nyugalom, neki unalom. Az ő része a pezsgés, a szervezkedés, a változatosság, az izgalom. Kihívás... Az én szememben az étterem is kihívás, hiszen minden nap meg kell küzdenem váratlan nehézségekkel, de gyanítom, Liot ezek az izgalmak nem hozzák lázba. Inkább csak ideges lenne tőlük. Ezen még gondolkodnom kell. Valamit azonban jó lenne közösen csinálni.
A könyvbeli téma csupán viccnek indul, Lio azonban hevesebben reagál rá, mint gondoltam, ezért elhatározom, ha könyvet nem is, egy egyperces novellát biztosan írni fogok a farkáról. Csak neki. tegye vitrinbe, ahol aztán tárolhatja élete végéig, és ha majd egyszer, sok év múlva, haja fehér lesz, és keze reszkető, esetleg arra sem lesz képes, hogy felállítsa, elmondhassa magáról, volt egy haverom, aki gyerekként megpisiltetett... Talán most is segítségemre siet? Ha élek, biztosan...
- A pénisz- legyen óhajod szerint- nevetek fel, az ötlet aranyos. Liotól szokatlan, de kifejezetten tetszik.
Ha már írás, Lio szóba is hozza, és fura, hogy ezt teszi, mert tudhatná, felhagytam az írással, már jó ideje, és csak a közelmúltban kezdtem újra foglalkozni vele. Nem titkoltam előtte soha semmit, ezzel kapcsolatban sem fogok hazudni.
- Inkább csak firkálgatok. Rá kell találjak írói vénámra. Mintha berozsdásodott volna- mondom neki szerényen, mert időnként tényleg csak ülök a papír fölött, és gondolkodom, hogyan (és mit) kéne írni, máskor pedig úgy érzem, nem tudok olyan gyorsan írni, mint ahogy jönnének a szavak... És aztán elolvasom, és nem érzem azt, jó, amit csinálok.
Várható volt, hogy Izabella témája is szóba kerül, és most úgy érzem, talán azt az estét visszacsinálná, amikor "átpasszolta" nekem. Lehet, Izabella is csak dacból viselkedett úgy, én is csak Lio kérése miatt lazultam, a kettő együtt vezethetett el odáig, hogy most ott tartunk, ahol. A szavai megmarnak, ezzel a "mindig dugni akar" témával, mindjárt az a képzetem támad, hogy akkor a miénk tuti nem lesz tartós kapcsolat, mert még semmi sem volt, dugás biztos nem. Talán Lionak nincs igaza, Izabellának nem csak egy f*sz kell, de ha így van, úgyis gyorsan kiderül. Akkor biztosan nem vagyunk egymáshoz valók. Mindegy, kiderül. Szeretném, ha most az egyszer Lionak nem lenne igaza.
- Bárkit. Biztos vagyok benne- bólogatom, hiszen ezt én is tudom. De vajon tényleg ennyire vak, hogy nem látja, valaki úgy odavan érte? Vagy Lia éppen azért nem kell neki, mert túl nyilvánvaló? Az a lány sokszor dühbe hozta, érezni lehetett a feszültséget kettejük között, mégsem mondanám, hogy kutya-macska kapcsolat lenne az övék. A kórházban azt hittem össze fognak jönni, de sem Lio, sem Lia nem beszélt erről, pedig lett volna rá alkalom. Egyetlen dolog, ami eszembe jut ezzel kapcsolatban, hogy Lio mégsem olyan gátlástalan, mint amilyennek vallja magát, és talán Lia sem az a könnyűvérű nőcske... Bár nem tudhatom. Lehet, szexeltek már és katasztrófális volt, vagy... Nem, valamiért ezt kizárnám. Akkor nem érdeklődne még mindig olyan szorongva (?) Lio után, amikor néha beszalad az étterembe...
Hogy hányféleképpen mondhatunk valamit, mint író, tudnom illene. Tudom is. De Lio szavai mögött nem keresem a hátsó szándékot, mert egyenes embernek ismerem. nem gondolkodom el, vajon ezt vagy azt miért mondta... Én elfogadok tőle mindent. Feltételek nélküli szeretettel ragaszkodom hozzá, és eszembe sem jut, hogy bármivel árthatna nekem. Így sikkadok el lehetséges információk felett.
Van még valami, amit Gwennel kapcsolatban mondott... Nem tudom, szóvá tegyem-e, nem akarom, hogy ebből is harag legyen, félreértés, de azt hiszem, tudnia kell róla.
- Tudom, hogy beszéltél vele...- nézek rá, komoly (és szomorú) szemekkel. - Találkoztunk, és elmondta -(hogy szinte letámadtad)- , hogy ideje volna felnőnöm végre, mert ő már ezen régen túllépett. Lio, egyértelmű... Bármit is véltem érezni, csak álomképet kergettem. Azt mondta, lépjek tovább...- Magamban folytatom. És mielőtt Izabellával először randiztam volna, még egyszer beszélni akartam vele... De akkor éppen egy másik férfivel volt. Nem elég ok ez, hogy megpróbáljak végleg lemondani róla?
Hogy miért is nem beszélek ezekről Lionak, csak az az oka, hogy sosem szerette a "nyafogásomat". Márpedig ezt biztosan annak tartaná. Én csesztem el a kapcsolatunkat, nem most, hanem amikor évekkel ezelőtt magára hagytam, mert úgy éreztem, Francesra csak egyetlen esélyem van, és magára hagytam (a gyerekkel). Hát, őrült baromság volt. Francesnek vége, nem sokra mentem vele, vagyok pizzásfiú, viszont lehetne családom, és jelenleg - gyakorlatilag- nincsen.
Eléggé letargikus állapotban búcsúzom el tőle. Munka, csajok... Az élet szerves részei. Egyik sem könnyű. És mintha kifejezetten b*szakodna velünk a világ... Akár jó is lehetne, akár boldogok is lehetnénk... És valami mindig hibádzik. Utolsóként még megszúr, bár csak viccből. Az ajtóból nézek vissza rá.
- Basszus, ha tudnád... Miattad kevesebbet vagyok otthon, mint az étteremben...- mondom fura fintoros mosollyal, legyintve. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fárasztó ez az egész számomra. De mivel sosem állok le, tele vagyok tervvel és ötlettel. Úgy érzem, jó dolog van a kezemben, érdemes hát kihasználni, és csinálni belőle jobbat...
- Szevasz, Haverom- intek neki még egyszer, aztán indulok is. Elvégre vár a meló. Még jó, hogy ma nem én nyitok. Alaposan elkéstem volna.

// Én is köszönöm. Remélem, nem ez volt az utolsó! //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Today at 15:37

Vissza az elejére Go down
 

Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-