Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Aug. 22 2013, 00:13

Kurvára szarul vagyok.
Sosem hittem volna, hogy ennyire el fog mérgesedni a helyzet köztem és Lio között, pedig a jelek arra mutatnak, hogy ez most, ennyi év után, bekövetkezhet. Igen, szándékosan használom a feltételes módot, mert én még mindig hajlandó vagyok próbát tenni, hogy megtörjem a közöttünk lévő feszültséget... De egyedül kevés vagyok, hogy béke legyen közöttünk.
Számtalanszor visszajátszottam már, mik vezettek el ehhez a ponthoz. Ott kezdődött, a pizzázóban, azon a napon, amikor odaadta nekem a kulcsokat, és azt mondta, enyém a bolt... Mindaddig azt hittem, hogy közénk soha senki nem állhat, amíg meg nem jelent Kili és Zin, és valami irgalmatlan szörnyű dolog vette kezdetét... Én pedig meggondolatlan voltam. Bár utólag sem tudom, mit kellett volna tennem...
Mindenesetre megbántottam a legjobb barátomat, és ő nem csak a pizzázót hagyta el akkor, hanem nem sokkal később a lakásomat is (ahol együtt laktunk, mióta visszatért a városba és felkeresett sok-sok év után). Bár a költözést úgy hajtotta végre, hogy nem voltam otthon, azt hiszem, számítottam erre a lépésre, mert Lio olykor szélsőséges tud lenni. Csak abban bíztam, hogy tőlem nem fordult el véglegesen (ahogy én sem tőle, soha!)
Elvesztettem Liot, elvesztettem a reményemet, hogy visszakapom a (régi) Gwent, rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok üzletvezetőnek és egyre lejjebb süllyedtem az önsajnálatban...
Felhívtam, hogy menjünk el inni, bulizni (beszélni), de utóbbira nem volt alkalom: hol kitért előle, hol megzavartak minket, aztán az az este más fordulatot vett... Nem jutottunk semmire.
Most már nem csak az a nap nyomja a lelkemet, más dolog is van, amit tisztáznunk kellene, ezért akármennyire is kellemetlen illetve fájdalmas lesz, szembe kell néznem vele, különben - attól tartok- elveszíthetem a barátságát örökre, és ez a szó annyira megrettent... Sokkal jobban, mint szembenézni önmagammal.
Szóval vettem egy üveg bort, abból a fajtából, amit nagyon szeret, és elmentem hozzá. A kapucsengőn beengedtem magam (ismerem a postáskódot), hogy esélye se legyen kizárni engem, és bekopogtattam a lakása ajtaján. Már csak abban reménykedtem, hogy otthon lesz, és egyedül.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Vas. Aug. 25 2013, 12:48

Amióta elköltöztem Détől a lakás újra legénylak lett, együtt alszom a levetett farmeremmel. Kell a pénz, főleg, hogy arra a kis hülyére költöttem mindent, kb ott tengek, ahol a part szakad, ezért rohantam egyből a kölcsönöshöz. Nem néztem felé egy ideje, csak a dolgait intéztem csendben, a hülye tyúk kirúgatása, "beszélgetés" az idegbeteg exével, innentől kezdve levettem róla a mancsom, de még mindig betegesen ragaszkodom Darylhez, ezzel orvoshoz kéne mennem! Fogalmam nincs mi a tökömet művel, gondolom röhögve b*a Bellát, vagy ostoba volt és beült vele a Titanic 3 D-re, hazudnék ha azt mondanám nem érdekel, de rohadt dühös vagyok, hogy még egy telefonra is sajnálja. Másrészt saját magam utálom, hogy képes voltam mellre szívni és szomorúnak lenni. Mert azt hittem én olyat nem tudok, de még Csendesnővért is késve hívtam el, sőt kurvázni sem volt kedvem. Elszoktam a nőktől, még csak be sem téptem, egyedül az üvegek sokasodnak a kétszemélyes ágyam mentén, ahol még mindig egyedül alszom. Kell a hely. Morranva fordulok a másik oldalra a szóban forgó ágyban, amikor zörögnek. Lehet a végrehajtó, úgyhogy felkapok egy üres üveget. Még mindig sántítok, de ez nem akadályoz abban, hogy kinyírjam, dülöngélve cammogok az ajtóig.
- Húzz el, nincs pénzem, majd a jövő héten!
Kiáltom a csukott ajtóra, Darylre nem számítok, Phoenix ne jöjjön, az összes kölcsönös meg ügyfél hagyjon aludni. De szarul csinálom ezt is, már tudja, hogy itthon vagyok és itt fog ba*kodni, nemhogy kussoltam volna, tovább alszom az meg szépen lelép. Eszet is vesztettem legjobb barátokkal. Csendben megfogadom  hogy a barátság is szerelem, soha többé nem akarok másikat, mert haragszom Darylre, nagyon. Unok csalódni, egyszerűen idegesít, felcsesz, hogy szarul érzem magam. Megvakarom a borostám, egy ideje nő az arcomon a szőrzet, egyrészt jól áll, másrészt nem esett jól lekaparni. Ha nincs válasz visszacammogok az ágyba, nincs kedvem tovább ébren maradni az álmok már rég elkerülnek, oda térek vissza, ahová tartozom, sötétségbe.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Vas. Aug. 25 2013, 18:01

Ezernyi érzés kavarog bennem, de legfőképpen egy. Gyenge vagyok, túl érzékeny, mi a faszom, nem tudom... Ismerem már Liot annyira, hogy tudjam, milyen módszerekkel nem megyek semmire. Eddig azok sem jöttek be, amiről azt hittem, hatékony lehet. (Bár lehet, hogy amikor inni mentünk, ő is hajlandó lett volna békülni, hiszen eljött, ez csak jelent valamit!)
Mindegy. Az az este elmúlt, ez a mai nap meg egy új esélyé, hogy (most még) tiszta fejjel megpróbáljuk rendbe tenni valamit, ami rossz fordulatot vett. Még most is képtelen vagyok elhinni, hogy ennyire megharagudott.
Az ajtaja előtt állok (a bejárati kaput ügyesen kicseleztem), és kopogásomra lassan reagál. Nem érdekel, én most türelmes vagyok. Ha kell, itt alszom a küszöbén. Nincs az az Isten, aki innen eltántorít. Aztán meghallom bicegő lépteit, morcos hangját, ahogy kiszól. Egy pillanatra valami szellemes válaszon töröm a fejem, aztán csak sóhajtok egyet és ennyit mondok:
-Daryl vagyok.
Bal kezembe fogom az üveget, hogy ha ajtót nyit, a jobbomat mindjárt kezezésre nyújtsam neki. Szívem szerint nem lenne elég ennyi... , de félek túllőni a célon. Lio még soha nem volt rám ennyire dühös, és ha abból indulok ki, mi történt 8 évvel ezelőtt, annak is örülhetek, ha egyáltalán szóba áll velem. (Aki nála egyszer elvágja magát, annak vége- erre gondolok.)
Szorongok. Félek. Nem csak lelki, hanem fizikai fájdalmaim is vannak, mióta nem beszélünk nap mint nap. Egyszerűen része az életemnek, mintha valamely végtagom vagy érzékszervem lenne, és hiányos vagyok nélküle. Nagyobb szükségem van rá, mint bárki másra a világegyetemben.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Hétf. Aug. 26 2013, 14:16





Fordulnék meg, amikor megszólal az ajtó. Azt mondja Darylnek hívják. Szemöldököm magasba szökken, szemem elkerekedik, aztán pillantásom átszúrja a bejáratot. A gyomrom vet egy dupla szaltót, ez is miatta van, a kezem automatikusan nyúl a kilincsért, aztán majdnem leszakítom, a bejáratot szinte széttépem. Szaggatva nyitok ajtót, mintha a kilincs billentett volna fenéken.
- Micsoda meglepetés!
Csapódik az irónia az arcába, ha csak el nem szaladt hirtelen. Rögtön arra gondolok az idő előtt klimaxosodó exnője miatt jött, vagy az új miatt, hogy rá jellemzően kérjen valami engedélyfélét. Isten tudja mit keres itt... Vonásaim semlegesbe rendezem, nem adom meg azt az örömöt, hogy lássa felcsesz a jelenléte. Meg úgy egyáltalán vele kapcsolatban majdnem minden. Meg, hogy elárult és nem felejtettem el. Illetve, hogy ebből képes vagyok ilyen nagy ügyet csinálni! Nem is tudom melyik részét utálom jobban a dolognak, de tény, hogy amióta leléptem tőle csak szaródnak el körülöttem a dolgok. Alsóban feszítek, félmeztelen, szőrösen, aztán félre állok, hogy bejöjjön, ha akar. Futó pillantást vetek az italra, bármire is hozta kevés lesz.
- Gyere be, ha akarsz
Morranom, a magam részéről besétálok a nappaliba. 
- Mi kéne, áruló?
Zuttyanok a kávészín kanapéra, aztán kibámulok, az ablakon, hogy addig se kelljen rá néznem. Se hellyel, se itallal nem kínálom. Gyűlölöm, hogy sért minden lélegzetvétele és ilyen hatással van rám! 

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Hétf. Aug. 26 2013, 15:54

Nem számít rám, talán valami számlára várt (vagy inkább nem), mert pénzről beszél, mikor bekopogok hozzá. Aztán, amikor megmondom a nevem, felrántja az ajtót. Igen, a mozdulat túl heves, az ajtó hirtelen vágódik ki, nem csak egy szimpla ajtónyitásról van itt szó.
A hangja megint iróniával van tele, de az álarcát már jól ismerem. Ha haragot mutatna, elhinném, de a semlegessége túl árulkodó. Meg sem próbálom a kezem nyújtani neki, a dolog esélytelen, ennyire már ismerem az embereket, és ennél sokkal jobban ismerem őt.
Kissé igénytelen, elhanyagolt képet mutat, és kikövetkeztetem, jelenleg nagyon magányos lehet. Ahogy ismerem, a lába nem akadályozná, hogy a saját útját járja, bár ahogy hallottam, megszorításokkal engedték haza, és van valaki, aki felügyeli. (Valóban van? Vagy már őt is lapátra tette?)
Félreáll az ajtóban, ezzel beengedve engem. Apró siker, de hosszú még az út. Legalább tudom, hogy nem zárkózik el előlem teljesen, bármit mondjon is. Csak egy pillantást vet a kezemben lévő piára. Én meg is feledkeztem már róla, zavartan mormogom:
- Neked hoztam. - Majdnem hozzáteszem, "mert ez a kedvenced", de ezt most biztos tagadná, vagy valamiképp ellenem forgatná. Felé nyújtom, de ha nem veszi el, akkor utána viszem a nappaliba, és ott teszem le az asztalra.
Egyszer voltam már nála, aznap este, amikor elhatározta, hozzám költözik, feljöttünk néhány cuccáért. Már akkor meglepődtem a döntése miatt, hiszen csak a nappalija volt akkora, mint nekem az egész lakásom.
Hanyagul veti le magát a kanapéra, és foghegyről beszél velem. Árulónak hív, ez mellbe vág, egy pillanatra a földet kezdem fixírozni, de aztán egyenesen rá nézek, és a szemébe mondom, ahogy érzem:
-Te kellesz, Haverom.
Utálja, ha nyálas vagyok, utálja az érzékenységemet is, mindig puha pöcsnek csúfol magában (azt hiszem), és annak ellenére, hogy világéletében arra tanított, legyek tökösebb, én nem tudok másmilyen lenni. Néha megszívom, hogy őszinte vagyok, de ez van.
Mióta utoljára találkoztunk, történt pár dolog, amit meg kellene beszélnünk. De minden ráér. Mindennek csak akkor van jelentősége, ha mi barátok vagyunk. És csak úgy tudunk jóban lenni, ha ő képes megbocsájtani. Ha meg is bántottam, árulója soha nem voltam. Van mit tisztázni...

Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Kedd. Aug. 27 2013, 18:05

Beslattyogok, ott hagyom, hozza be magát, ha akarja, a piája se nagyon érdekel. Szemem sarkából is tudok csúnyán nézni: megkapja, az üvegért nem nyúlok, tegye valahova. Daryl pedig gondolatot olvas, mert leteszi az asztalra. Még mindig ignorálom az italt, azt is gépiesen darálom:
- Köszönöm.
Ha nem lenne messze az asztal még a lábam is feltenném rá, de nem nyújtózkodom. Továbbra sem mozdulok, hozok poharat, vagy látványosan örülök neki, ő meg békés, mint mindig. Nem hozza szóba a szőkéjét, vagy a vörösét, egyelőre jól haladunk. Hogy haragszom tudja, de hogy mennyire, azt nem, inkább csak megbántott, jézusom nem akarom ezt a szót magamtól hallani! Szóval erre nincs jó szó, hogy mit csinált, a legjobb, amit találok az áruló. Biztos Jézus is pocsékul érezte magát Júdás miatt. Rápillantok, hogy vajon mit reagál erre, mintha bánná és nem cáfolja, pedig azt várom. Egy jót veszekedni, nem megint mindent elnyomni! Francba is, tudja, hogy rossz vagyok lélekből és a fenének nem cáfolná meg! Tehát át*bott, jól van, elnézek onnan, ahol ő van. Aztán jön ez a vallomás, rámeredek, felvont szemöldökkel, csodálkozva és nagyon gőgösen.
- Igen? Meguntad a buzik világát?
Csúszik ki belőlem, a drágalátos kávézójában Zin mellett volt, az ősi ellenségem mellett és a hülye kis haverja mellett, csak azért mert megvertem őket! Tudhatná, hogy mindenkit megverek! És igen, tahó voltam! De a kölyköknek ez kell, egy két nyakleves, talán még magához tér, na...na mindegy!
- És?
Pattanok fel
- Most mi van? Jöttél bocsánatot kérni? Tudod milyen k*szar volt?
Ordítok rá, bár hangom a végére lehalkul, sőt elakad és én hirtelen zavaromban és dühömben a falméretű ablakomhoz ugrok. Ökölbe szorítom remegő kezem, kicsit megtámaszkodom, pici párafoltot hagy gőzölgő leheletem az üvegen. Fene egye meg Darylt, kell még most is cseszegetnie! 

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Kedd. Aug. 27 2013, 19:04

Mellbe vág, amikor árulónak hív, és legszívesebben tiltakoznék, ellent mondanék! De nem. Nem veszekedni jöttem. Igaza van, biztosan igaza van, a saját szemszögéből nézve feltétlenül, hiszen átgondoltam én ezt már nem egyszer, és ha tényszerűen nézzük a dolgokat, ÉN dobtam ki...
Egyszerűen válaszolok a kérdésére, az igazat mondva, nem többet. Nem kell a körítés, nem kellenek a felesleges szavak. De a válaszában megint ott a gúny, és megint ugyanazzal a témával esik nekem, amivel akkor is felhúzott. Ettől megint szarul érzem magam, nem értem, miért csinálja ezt.
- Mi bajod van igazából, Lio? - vetem neki oda a kérdést, és cseppnyi szemrehányás van a hangomban, és némi keserűség.
Olyan nagyon szeretném érteni, mi az oka annak, hogy így viselkedett! Még ha valóban ekkora ellenszenvvel is viseltetik a homokosok iránt, miért hagyta annyira elfajulni a dolgokat, hogy bántsa Kiliant? (Mert hogy Zint megütötte, már értem az okát.) De tudtommal Kiliant akkor látta először. És honnan tudta?
Kilian vallomása engem váratlanul ért. Az első találkozásunknál eszembe se jutott, hogy feltételezzem róla, utána meg nem találkoztunk. Bár fura volt, hogy annyira furán beszél, azt gondoltam, a gyógyszerek hatása lehet, amit szedni kényszerül, vagy a betegsége miatt... Egyszerűen csak félénknek tartottam.
- És? Mi és?- lemaradtam valahol. Elkalandoztam, és most nem tudom, mit vár még tőlem.- Nincs és.
Felpattan, és kifakad. Csak bámulok rá, ahogy kiabál rám, velem. Kissé meglep, amit mond. És most sem neki adok igazat.
- Bocsánatot kérni? - Ezt nem hiszem el- Miért kérjek bocsánatot? Mert megpróbáltam megvédeni a tőled gyengébbeket? Mert nem hagytam, hogy tovább csépeljed őket? Mert rosszul esett, hogy lebuziztad azt a fiút? Mert nem akartam, hogy bárki is rosszul érezze magát nálam? - Csak egy pillanatra akadok el- Neked volt szar? Belegondoltál te abba, neki milyen szar volt? Vagy nekem? Vagy Izzie-nek?
Tulajdonképpen rájöttem, mekkora barom vagyok. Lioval mindig úgy bántam, mint ahogy elvártam, hogy velem bánjanak: finoman, előzékenyen, elnézően. De az élet nem habostorta, és őt sokkal keményebb fából faragták, mint engem. Mit próbálom én védeni a lelkét?
Most már minden mindegy alapon mondom tovább:
-Éppen te tanítottál, hogy legyek tökösebb. Hát nesze: éppen itt az ideje, hogy felnőlj, és végre ne csak magadra gondolj! Néha annyira önző tudsz lenni, hogy megijesztesz! Ha valami nem a kedved szerint alakul, mindjárt balhézol! Önfejű vagy és makacs! És olyan hülyeségeket csinálsz, hogy az ember esze megáll! ... és... Meggondolatlan vagy! Még a saját életedet is semmibe veszed!
Rázúdítom most minden mérgemet, kritikámat. Kéretlenül, kíméletlenül.
Nem érdekel, hogy ő mennyire van kibukva, mert őt sem érdekelte, engem mennyire borított ki... És azóta hiába közelítettem meg, mindig elfordult. Hát most nincs hova menekülnie. Most itthon van, most nem tud elmenekülni, most kénytelen végighallgatni!
Még soha nem ordítoztam senkivel. Úgy teker a szívem, hogy majdnem kiugrik a mellkasomból. Fogalmam sincs, mikor veszek levegőt, veszek-e egyáltalán, de amikor abbahagyom, érzem, hogy megszédülök. És nem érzem magam jobban. Sőt, sokkal szarabbul vagyok.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Aug. 29 2013, 12:14

Szinte látom, hogy borítják be agyát az esőfelhők. Ha nem ismerném azt mondanám hajlamos rá, hogy átálljon a sötét oldalra. Marconán meredek rá, arcon csap ezzel a költői kérdéssel. Hangosan ciccenek fel a ciccegő hangot sz hangokká nyújtom. Így hangzik: Ccccssssz Felháborodott, lemondó, mint amikor kinyitnak egy kólás dobozt.
Felállok, ott hagyom. Hirtelen tör rám harag, csalódottság és még mindig az ordít a fülembe: akkoris ő dobott ki, akkor is mellém állhatott volna, ha nincs igazam. Mert össze kell törniük a barátságról alkotott üvegképeimnek is, mi? Ott állok az üveg előtt, remegő szemöldököm le-s fel ugrál zaklatott arcomon, de ezt Daryl nem látja. Azt sem tudhatja mekkora dolog elismerni, hogy szarul esett, fel sem tudja fogni mennyire kiadom magam ezzel, hogy mennyire idegesít, hogy gyűlölöm, hogy rám bármi is hatással van. Aztán fogja, elveszi ezt, összegyűri és visszavágja a képembe.
- Mert
Mondom rekedten. Nem hiszem el, hogy ilyen nagy ügyet csinált belőle, mintha soha nem vertem volna nyomorultakat!
- Tudom, hogy nem...
A fenébe! Megrázom a fejem, nem fogom elismerni! De a folytatás már megszületett a fejemben: nem viselkedtem helyesen.
- Miért neked esett rosszul?! 
Csattanok az üvegablakra. Hányszor buziztam már le embereket?! Na és? Egyszerűen el kellene törölni őket, ha az igazság ennyire fáj neki forduljon fel tényleg. Bárki rosszul érezze magát nálam?!
- És azt az éttermet ki vette neked, hm?! A kis buzi?
Mosódik el hirtelen az ablaküveg képe, ezt nagyon hangosan ordítottam. Bazdmeg még használja azt a szót, hogy nálam azok után, hogy hozzávágtam egy éttermet és az ő oldalára áll! Csak mert gyenge! Mintha ő lenne a barátja! Barátja...milyen barátja? Aztán csak hallgatom, nem is tudnám megszakítani mert csak mondja. Milyen szar volt a kis buzinak, neki, a nőjének. Jó, hogy Zint nem teszi a sorba. Nehogy már a kis sárga lelkéért is én aggódjak. Oké, szar volt neki, de...én igyekeztem kompenzálni, helyrerakni az életét, mert láttam, hogy rosszul érzi magát benne! Csak azt akartam, hogy...Nem vettem őt figyelembe. Naés? Eladósodnom sem kellett volna miatta! Tudom, hogy önző vagyok, ez mind igaz és akkor mi van? Én választottam ezt és jól éreztem magam benne és más nem számított, de visszajöttem és megint minden összeomlott, a szép erős várfalam, jött a szívroham a hülye és jelentéktelen kis...érzések, amik nekem soha nem kellettek! Nem akarom őket, hallgass, kuss legyen!
- Menj innen
Mondom az üvegnek, de nem olyan hangosan és erősen, mint szeretném. Mint ahogy gondolja rólam. Azt akarom, hogy elhúzzon azonnal nem is ért semmit, nincs is köze hozzá. Minden perc nagyon fontos, azonnal el kell tűnnie! Nem tudom milyen magas az adrenalinszintem, de a szívem szinte hallhatóan ver. Ütemesen, gyorsan, minden dobbanása iszonyatosan fáj. Az orromon hangosan veszem a levegőt akár egy dühös rinocérosz, próbálok nem figyelni rá, de a kezem oda kúszik és megszorítom a pólóm. Mindjárt eltűnik minden, ő is, az igazság is és a fájdalom. Annyi az egész, hogy nem könnyű várni, ha ez ilyen erős és belőlem kiszívja, mert a fájdalomnak több kell, rengeteg erőre van szüksége, különben legyőzném. 

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Aug. 30 2013, 00:44

Ha másképp fogad, ha nem tűnne ennyire közönyösnek, ha nem fordult volna el tőlem, miközben tisztázni próbálom vele a dolgokat, talán minden másképp alakul... Talán észreveszem szavai mögött a vallomást, meglátom a megbántottságát, a csalódottságát és nem esek neki, de...
Most csak azt látom, hogy nem érdekli az egész, megint csak magával van elfoglalva, és elszakad bennem egy cérna. Fejére olvasom, hogy önzőnek látom, és ha nem tudnám, hogy nem egy elkényeztetett ficsúr, bizony azt is a képébe vágnám.
Nem értem, mit akar mondani, valamit elkezd, aztán megrázza a fejét, mintha magával sem értene egyet, de már túl messzire ment, én pedig túl elkeseredett vagyok, hogysem tisztán tudjak gondolkodni. A barátságokban akadnak ilyen momentumok. Vízválasztóak, és biztos vagyok benne, ez is egy ilyen: most vagy kibékülünk, vagy összeveszünk örökre. A feszültségektől azonban meg kell szabadulni.
Benne is a harag nő, ahogy az üvegre vág, és a kérdését nekem szegezi (bár háttal áll), úgy érzem, én is éppen olyan lettem, mint ő. Önző. Keresem a szavakat. Hogy miért esett nekem rosszul? Csalódtam egy barátomban. Akárki lép a pizzázóba, nem érdemli meg, hogy ilyen fogadtatásban részesüljön. Ráadásul az egyik...
- Neked adom a pizzázót, ha visszakapom a régi Lio-t. - Válaszolok az új kérdésére, mert nem várta meg a válaszom az előzőre. Hideg a hangom, mert ezt az alakot, akivel most beszélek, nem ismerem. Fogalmam sincs, ki ez. Ez nem az a Lio, akit én ismerek, és ezzel nem is akarok kapcsolatba lenni. Hova tűnt az én HAVEROM? Vissza akarom kapni!
Még soha, de soha nem feltételeztem Lioról, (a barátomról), hogy érdekből tett volna bármit is. Komolyan azt hitte, hogy mert a nyakamba sózott egy boltot, meghazudtolom önmagamat? Az elveimet? Mellé állok egy olyan kérdésben, amiről tudja, nem értek vele egyet? Bár nem tudhatta, hogy mi történt köztem és Kilian között, hogy miért karoltam fel azt a fiút, akkor sem volt joga, hogy nekitámadjon valakinek, bárkinek, aki bejön az étterembe... Mennyivel inkább bánt engem a dolog, amikor Kiliannek úgy beszéltem róla, mint a legjobb barátomról, és erre azt bizonyítja, milyen bunkó tud lenni? Nem, nem vagyok rá büszke. Nem állok mellé, mert nem volt igaza, most sincs igaza. Most is Kiliant védeném meg, ráadásul rá is szorul, amilyen szerencsétlen.
A fejére olvasom, hogy milyennek látom most, és amikor végzek, rájövök, hogy semmi nem lett könnyebb. Minden, de minden sokkal nehezebb. És még nem is beszéltünk meg mindent. Semmit nem tudok a vívódásairól, mert elfordult tőlem. Elzárkózik, és ezzel tudtomra adja, neki mi a szándéka. És aztán kimondja...
Hát itt a vége, rosszabb, mint valami szappanopera, a romantikus lányregények főszereplői sem szakíthatnának ennél rondábban. De a haragomnál még mindig sokkal erősebb bennem az a szeretet, amit iránta érzek. Lio iránt, aki gyerek korom óta jó cimborám, és akiért tűzbe mennék.
- Nem megyek sehova- mondom neki csökönyösen, és be is feszítem az izmaimat, hogy ha nekem esne, és ki akarna taszigálni, ne legyen olyan egyszerű a dolga. De ő nem mozdul, és észreveszek egy mozdulatot, ami kissé megijeszt. A mellkasához kapott...
- Lio, jól vagy? - süt belőlem az aggodalom, hozzá ugrom, már a haragomra sem emlékszem, ami az előbb itt tombolt a mellkasomban.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Vas. Szept. 01 2013, 12:39

Visszakapni a régi Liot...Egyre jobban fáj, az egész mellkasom lüktet, mintha óriáskukacok mászkálnának benne és ki akarnák rágni magukat belőlem. Marják a húsom, kegytelenül, visítanom kéne, de csak a fejem szédül el, inkább némán szakadok szét. Nehezen veszem a levegőt, mintha megtiltotta volna, hogy lélegezzek. Nem tudom melyik "régi" Liora gondol, ez egy olyan kérdés, amin nem lehet átszökkenni, sokkal bonyolultabb és ő nem is sejti! Gyűlölöm ezt az egészet, beverném a száját, összevarrnám, még hogy régi Lio! Régi Lio nem létezik, csak én vagyok, de már nem kellek neki. Ezzel világossá válik a kép elmosódottá, mintha nagyon messzire kerültem volna az egyetlen lénytől az univerzumban, akit hajlandó voltam elviselni. Mert túl régóta ismertem, talán...mindig azt hittem "megvolt" vagy hogy "jól van" amikor nem voltunk egy városban, akárha lett volna egy testvérem, egyetlen élő rokonom, egyetlen élő valaki, akit nem gyűlöltem. Ez nem arról szól, hogy lebuziztam a kis köcsögöt, ki akarta Darylt bántani? Hogy a csíra olyan szarul reagál majd-nem tudtam, valahogy olyan illúzióim voltak: Daryl olyannak fogad el, amilyen vagyok, többek között ezért is szeretem a világon mindennél jobban. Azt hittem már rég megállapította, hogy a barátja bunkó, önző, seggfej, aztán túltett rajta és tovább...szeretett. Mit ad Isten, megint tévedtem. Valahonnan mélyről húzom fel a szavakat.
- Tartsd meg
Több bennük a keserűség, mint szeretném, megpróbálok bele gonosz iróniát tenni, de az kevesebb. Sosem éreztem még magam ilyen gyengének, hisz apám nem számított ennyire soha. Azt, hogy milyen régi Liot keres tisztázni kellene, de nem vagyok olyan állapotban, csak néhány kegyetlen szóra futja, akit keres nem létezik és azt hiszem sosem létezett. A kiskori énem is belekötött volna Kilianbe, ugyan úgy lebuzizza.
- Nem létezik ilyesmi
Suttogom fájdalomtól torzult hanggal, a fejem lehajtom és mélyen harapok az ajkamba. Ordításom arra használom, hogy vadállat módjára bődüljek fel:
- HÚZZ INNEN!
Sötét foltok kúsznak a látómezőmbe és nem tudnám szavakkal kifejezni mit érzek, de amikor Daryl odajön taszítok rajta egyet. Semmi erővel, épp csak a szándék van meg, még ő sem akkora puhapöcs, hogy akár egy centiméterrel is tovább tudjam lökni.
- Tűnj el
Hörgöm, elfordulok tőle,valamerre erre kell lennie a hálónak, de nem látom merre mert furcsa nedvesség telepszik a szememre, muszáj érzésből csinálnom, arra indulok, amerre mindig szoktam, ha a hálóba megyek, nem érdekel hová fogok zuhanni, sem, hogy nedves lesz-e a párna, vagy a föld, végre egyedül maradok a sötétben, aztán szépen megadom magam a fájdalomnak és hagyom, hogy maga alá gyűrjön. Vesztettem, ennyi az egész.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Vas. Szept. 01 2013, 23:06

Megszoktam már Lio heves vérmérsékletét. Ismerem, hogy sokszor gyorsabban jár el a keze, mintsem átgondolná, amit tesz, illetve belefog mindenbe, ami hirtelenjében szimpatikus neki, bármekkora őrültségekről is legyen szó. Ezeket megszoktam már, és ezekkel együtt szeretni is tudtam. És bár nem tetszett néhány dolog, elfogadtam ilyennek, mert .. ő Lio. A legjobb barátom. Ezt nem írhatja semmi fölül.
Ez csak az én hülyeségem, hogy mindenkit meg akarok menteni, védeni, segíteni... blablabla. Ilyen nincs! Ezt nem lehet! Világbéke, hah, mintha szépségkirálynő lennék. Miért is hittem, hogy ha valakit megkedvelek, automatikusan Lio is kedvelni fogja? Miért is ígértem Kiliannak, hogy összeismertetem őket? Talán utóbbinak akartam bebizonyítani, hogy vannak tökéletes barátságok, mert Kilian annyira félénk, hogy még kezdeményezni sem mer.... Annyira hülye vagyok! Hirtelen tör rám, hogy nem Lio változott meg, hanem én. Én lettem más, én rugaszkodtam el, én vagyok túl idealista.
De már nem tudom visszaszívni, amit mondtam, mert újfent meggondolatlan voltam, és most az jut eszembe, mások szemében a szálkát is meglátom, az enyémben a gerendát sem. Hát milyen barát vagyok én?
És emellett még mindig ambivalens érzéseim vannak, mert Kiliant bántották, pedig nem érdemelte ki, és az a Lio bántotta, akit pedig testvéremnél is jobban szeretek. Miért is történt mindez? Hát miattam.
Hiába küldene el Lio, nem mozdulok. Én tudom, hogy ki ő, és nekem az a Lio kell, aki képes beszélgetni, aki képes megbeszélni a problémáit, aki képes meghallgatni, odafigyelni, aki hajlandó eszmét cserélni velem. Az a Lio kell, aki nem fordul el tőlem, aki nem fordít hátat. Aki szeret engem, és kívánja még a barátságom.
Látom a mozdulatát, hallom a hangjából sütő fájdalmat (haragot?), mellé ugrom, félek, valami baj van, ez szokatlan tőle... De ő meglök. Elég a szándék, hiszen nem csinálja erővel, nem vesztem el még az egyensúlyom sem, de a mozdulat... Fáj. Bennem fáj, belül fáj.
Megint a dacos Lio jut eszembe, aki anno a parton azt mondta, neki nem kell több szerelem, ő senkit sem fog szeretni, aki nem fog többé sírni, és most úgy érzem, engem is belelökött abba a körbe, akire soha többé nem akar emlékezni.
- Én nem hagyom magam ilyen könnyen lerázni, Haverom- mondom neki, és amikor a háló felé botorkál, hátulról ragadom meg, karolom át a vállát. - A fene megeszi, akkor is szeretlek, amikor haragszom rád....- és már abban sem vagyok biztos, hogy haragszom. Ez nem fér össze az aggodalmammal, amit most is érzek.
Tudnia kell, hogy semmi nem változott! Képes vagyok megbocsátani, csak arra van szükség, hogy ő is ugyanezt tegye. Ha valóban szeret, meg tudja tenni. Én már meg is tettem. Az a nagy kérdés, ő ezt elfogadja-e.

Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szomb. Szept. 21 2013, 15:42

Azt akarom, hogy eltűnjön, rengeteg indokot tudnék felsorolni, egyrészt olyanokat vált ki belőlem, amiktől már rég megszabadultam, amiket mindennél jobban rühellek, átkozott érzések, a kigondolt szó: szeretet, nyálasabbnál nyálasabb kínlódások, egyszerűen menjen Daryl a f*ba, ha ekkora ügyet csinál néhány pofonból, leszarnom kéne, bevágódnom a Tv elé, nyugodt lelkiismerettel megnézi egy meccset, akinek lelke sincs lelkiismerete sem lehet. De ez az idióta úgy felbosszantott, hogy fizikailag vagyok szarul megint, ismét eljátszódik a mosdós jelenet, mikor ki tudja miért apámra vetemedtem. Szinte biztosra veszem, hogy kész vége, Dének végre leesett, hogy seggfej vagyok, összeszedte magában, hogy nem egy ilyen Lio barátja akar lenni, de azt hiába várja, hogy gyónjak neki és megváltozzam. 
Néha már azt hiszem drámaian buzis ez az egész és megintcsak azt hiszi csupán neki vannak elfogadási problémái velem, mert az nem idegesít kurvára milyen nyálas néha, vagy nulla realitása, folyton seggbe kell rugdosni és tarkón verni, ha rinyálna. Andalgok befelé, nincs másra szükségem csak ágyra, biztos elmúlik és ha belehalok teljesen hidegen fog hagyni, nem, most nem érdekel Daryl, legyen neki szar!
Milyen hülyeség, de megfordul a fejemben, még mintha kicsit aggódnék is, megint emiatt, mi az ördög van a szívemmel, hogy állandóan vacakol és zúzza a fájdalomküszöböm szerteszét.
- Most meg mi van? Nincsen régi Lio, hagyjál békén
Kiabálok valamerre, aztán érzem a karjait magamon, hirtelen nem értem mit akar, lefogni?! Nincs most erőm verekedni, de még visszakozom, próbálok elszabadulni, egy pontig megy, aztán a fájdalom lassan elzsibbassza az agyam, sorvasztja az izmaimat, akkor már belefáradok, vagyis maga alá gyűr. Vagyis esem, ha meg nem tart és még kajánul hozzágondolom - Daryl nincs olyan erős, aztán kicsit visszacseng, hogy haragszik, beszarok ezen (nem szószerint) én is, sok mindenen fennakadtam, túl ideges lettem, mit mondtak? Kímélni kell? Fenét. Esem, vagy esünk, már rajta múlik, engem elragad a sötétség a fájdalomtól, szinte vágyom, hogy végre elvesszem az eszméletem és most Daryl is eltűnjön egy időre. 

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szomb. Szept. 21 2013, 22:59

A Lioval folytatott beszélgetés nem egészen abba az irányba megy, ahova eljutni akartam. Békülni jöttem, legalább megbeszélni mindazt, ami történt, ami kettőnk közé állt, ami miatt haragszik rám, amiért én haragszom rá... Mert nem akarom ezt. Nem akarok haragudni a legjobb barátomra. Vagy legalábbis érteni akarom, miért haragszom...
És rá is ébredek. Nem Lio hibája az egész, hiszen ő semmit sem változott. Ő ilyen volt tizenévesen is. Ugyanaz a vérmérséklet, ugyanaz a nyers őszinteség, ugyanaz a keménység. Az a fajta, aki semmit nem rejt véka alá, kimondja a véleményét, ha kell, használja az öklét (és néha akkor is, amikor nem kell).
És egy pillanatra belém hasít, őneki mit kell eltűrnie miattam. Miért is vagyok én a legjobb barátja, ha ennyire más vagyok? Régen nem gondolkodtam ezen, és ha a problémát elsöpörnénk, most sem gondolkodnék. Szeretem ezt az embert, akkor is, ha nem úgy gondolkodik, ahogy én. Valamit ő is érezhet, hiszen megvette nekem a pizzázót. Lio így mutatja ki felém, hogy szeret. Biztos vagyok benne.
Nem hagyom magam lerázni, amikor elküldene, ellökne, akkor sem tántorodom el. Ott hagyna a szobában, "majd lekopsz, öregem" stílusban, de megragadom. Belekapaszkodom a vállába. Ellenkezik, de nincs benne már erő, aztán átlendül, mert túlontúl elgyengül, és ezzel ki is billent az egyensúlyból. Zuhanunk a padló felé. Próbálok a levegőben úgy fordulni, hogy inkább ő essen rám, mint én őrá. Nem valószínű, hogy teljességében sikerül, de védeni akarom, kórházból éppen elég volt...
A földön fekszünk, nekem a fejem koppant a parkettán, de Lio esését legalább valamelyest tompítottam. A feje legalábbis a mellkasomon. Hogy a lába hogy áll, nem tudom.
- Ó, Haver, megütötted magad? - kérdem tőle, és igyekszem nem arra gondolni, hogy mekkora mákunk volt. Néhány centire van tőlünk a dohányzóasztal, üveg felülettel... Akár zuhanhattunk volna arra is... Még mindig fogom a vállát/karját... Kapaszkodom, mintha fájna elengednem, elválni tőle. Biztos fájna is.
- Ne haragudj, borzalmas barát vagyok!- mondom neki, és most igazán sajnálom, hogy nem csattant szét a fejem a padlón, vagy nem tört ki a nyakam. Mennyire egyszerűbb lenne minden!
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Szept. 27 2013, 22:04

Még utolsó eszméletemnél is mérges vagyok, szinte kiborulva kacagnék fel ezen az ostoba kérdésen: megütötted magad? De már nem egészen vagyok magamnál: eszméletvesztés. Pont úgy mint legutóbb, hirtelen fájdalomtól a mellkasomban, most csak annyi változott, hogy ő is itt van velem és ha neadjisten meghalnék azzal a tudattal teszem mekkora szar ember vagyok és még utolsó leheletemmel is fájdalmat okoztam valakinek, akinek nem akartam.
Tudja, hogy nekem nem fáj az ilyesmi, leesés, fel sem fogom, nem is azt regisztrálom, hogy megütjük magunkat, csak az előbbi, a szűnni nem akaró késdöféseket a mellkasomba. Mindent elfojtok, sírást, jajveszékelést, kiborulást, ordítást, mimikát. Szívrohamos emberek filmeken legalábbis ezt csinálják, de íme Anderson, aki inkább elájul. Várom ezt, jó lesz, mert ott a sötétben már nem fogok tudni ordítani. És még egyszer: mekkora hülye kérdés ez? Megütötted magad? Nem. Ő igen és most ez sem érdekel, tovább beszél, úgyhogy tudom, hogy jól van, ez még eljut, valahogy haloványan. Hogy ő rossz barát. Lenne rá válaszom, miért most mondja, miért...lenne, végülis jogos, szemét voltam és naés? Mindig szemét voltam, mert a gyengeség...
Gyengeség szállja meg pilláim és ha néhány perc múlva felébredek majd kiosztom, ahogy régen, lazán, lendülettel, ha pedig nem...sosem fogjuk tudni tisztázni, de az nekem legalább az örökkévalóság lesz és akár itthagyom Darylt akár nem, de nagyon vonz az utóbbi gondolat, hogy megsemmisülök, végre.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szomb. Szept. 28 2013, 02:29

Én csimpaszkodnék belé, mint egy gyerek, ő pedig rázna le magáról, mint kutya a vizet... Nem engedem, hogy ezt tegye. Visszavedlek gyerekké, újra 17 vagyok, mint a folyóparton, akkor sem engedtem, hogy elbújjon előlem, bár akkor másképp akart. Vagy nem tudom. Utólag másként értelmezi a történteket az ember.
Elesünk, ez a vége, és akármennyire fáj a padlóba koccant fejem, őt féltem, őt védem. Pillanatra még az is átfut a fejemen, hogy tényleg jobb lenne meghalni, megszabadulni ettől a gyűlölt világtól, minden gondjától-bajától, elfutni a problémák elől, a kudarcoktól. De aztán az egészet elvetem, hiszen pesszimista Darylt kisöpörtem az ajtón (volt, aki segítsen ebben), és próbálom összeszedni magam, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy magamat ócsárolom.
Lio még erre sem reagál, csak fekszik rajtam, és először fel sem tűnik, mennyire tónustalan. Abban bízok, végre megadta magát, nem tiltakozik, és most kiélvezi, hogy tehetetlennek játssza magát, rajtam fekve. Jó kis bosszú... (?)
Ő azonban katapultál... Megint hozzáférhetetlenné válik, a sötétségbe menekül. Éppen úgy, mikor Auróránál a söröző mosdójában találok rá, és attól félek, megint a szívével történt valami. Kigördülök alóla, ellenőrzöm a légzését és a pulzusát, és azon agyalok, hívjam-e a mentőt. Egy pillanatra sem akarom magára hagyni.
Szólogatom, és amikor nem reagál, megrázom a vállát. Üvöltenék, de gombóc van a torkomban, ezért a legősibb módszerhez nyúlok: arcul csapom. Nagyon remélem, hogy észhez tér, legalább a szemét kinyitja, mert ha megint akarata ellenére hurcoltatom kórházba, egy életre eláshatom magam.

//Bakker, ne izélj már. Kórházból elég volt!//
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szer. Okt. 23 2013, 15:59

Még örülök is, hogy nem gajdol a fülembe ökörségeket, szemrehányásokat, ki tudja miket. Az öröm talán túlzó egy kicsit, de mégis jobb mint felkelni. Aztán az a hülye arcon csap és kiesem az ájulatból, nagyfokú szédülést érzek, döbbent pislogást vágok le. A szám kis elnyílva keresi a levegőt. Homályosan rezeg előttem egy férfi, eszembe jut, hogy ez Daryl lesz és keserű epés pép önti el a szám. Nem értette meg, hogy húzzon a fenébe!
- Te szerencsétlen f*fej!
Motyogom, hogy még mindig itt van, haragszom, hogy végignézi és nem azért mert ő tehet róla, mert ez utóbbi nem esik le és nem is igaz teljesen. Tolok rajta egyet, elfelé magamtól, mert ő már ne akarjon nekem segíteni, minek? Elmondta mit gondol, ezek után ott az ajtó, ki lehet rajta menni. Engem meg hagyjon a fenébe! Különben is ez...semmi!
A szívem nagyon lüktet, ha lehetséges lenne azt hinném lőtt sebet kaptam oda, megszorítom, de nem vérzik. Csak az orrom, de erre csak akkor jövök rá, amikor, miközben kászálódnék felfelé a földről beleértetem a számat. Teljesen véletlenül. Először nem tudom a szám vérzik-e, vagy az orrom, de aztán ez utóbbira tippelek. Nem mintha érdekelne.
- Az vagy, nincs kedvem most hozzád, úgyhogy menjél el!
Morgom, csak, hogy tűnjön el már végre, és majdnem az is kibukik: mert most nem vagyok jól és nem tudok veled foglalkozni. Mert túl komolyan veszlek. Sőt, még apámat is komolyan vettem -nem tudom miért. Pedig tudom, hogy egyikőjüket sem kéne, Daryl nem a szeretőm, ő csak egy barát volt.
Ha megkerestem a gyógyszerem biztos jobb lesz, ha megnyugszom... Azt hiszem ezt én okozom magamnak, ezt az egészet. De nem fogom neki megmondani, sem ezt, sem azt, hogy most milyen gyenge vagyok. Haragszom mert nem hagyott elájulni, minden sokkal könnyebb lenne. Nem szeretem a nehezebb utat választani, valójában egyáltalán nem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Szer. Okt. 23 2013, 19:49

Lioval folytatott képtelen eszmecserém következménye, hogy elvágódunk. Nem sok hiányzik, hogy szétvágjuk magunkat a dohányzóasztal üvegében, de csak a padlóra koccanunk, és én beverem a fejem, Lio meg...
Először azt hiszem, csak szadizik velem, jó kis móka szívatni Dét, már majdnem megszoktam, de most nem játszik, én meg megijedek. Bakker, ez nem lehet igaz, mi a fene történik vele, nem szedi a gyógyszereit, megint a szíve hagyott ki, vagy mi a franc?
Durván esek neki, amikor nem reagál szóra, rázásra. Filmekben a pofon mindig jó módszernek tűnik, én is lekeverek egyet, aztán elfog a szégyenérzet, hogy az eszméletlen barátomat "verem". Szerencsére, most van légzése, a szíve is ver, bár szaporább, mint kéne. Betudom ezt annak, hogy felidegesítette magát. Rajtam.
Röhögni akarok, amikor f@szfejnek nevez, mert igen, ez az én barátom, az igazi Lio! Nem érdekel, hogy tol el magától, valami zsepi után kezdek kutakodni, mert vérzik az orra. Upsz, kicsit nagyot ütöttem? Nyújtom felé a zsepit, de ő még mindig zavarni akar. El.
Vagy elveszi tőlem a zsebkendőt, vagy én szorítok rá az orrnyergére. Gondolom, az előbbi, mert engem látni sem akar.
-Hol a fürdőszoba? - de nem várok válaszra, már rohanok, törölközőt keresve, aztán a konyhába, jégért. Beleszórom a törölközőbe a jégkockatartó tartalmát, aztán azzal együtt megyek vissza Liohoz, hogy a tarkójára tegyem a jeges ruhát.
- Maradj már egy kicsit nyugton!- szólok rá, ha megint kezdi lökdösni a kezem. Ha mégsem lökne el, mellé ülök a földre, és maradok csendben, amíg ki nem tisztul a feje.
A legjobb barátom, akinek fogalma sincs, mennyire szeretem, itt ül, vérzik az orra, és látni sem akar. Az jó jel, hogy lehordott valami f@szfejnek, legalább ennyi érzést kiváltottam belőle. Mert a mérge után mindig valami más jön. Most kell-e hozzá a bor vagy sem, nem tudom. Nem vagyunk már tizenévesek, és azóta sok víz lefolyt...
- Hoztam neked még valamit...- mondom neki halkan, ha már nem mutatja az őrültség jeleit. Kell, hogy figyeljen rám. És ha ebből nem érti meg, mennyire fontos nekem, sose tudja meg.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Okt. 31 2013, 14:27

Még gyengének se vagyok jó - jézusom micsoda gondolatok, fel kéne keresnem a gyagyalógust.
Még mindig nem jöttem helyre, úgy érzelmileg, vagy mi a fene, önmagában az, hogy vannak olyanjaim is elég nagy trauma, nem még hogy működnek is...
Az orrom vére elered, gondolom a fájdalomtól, ez a hülye pedig nem húzza el a csíkot, hogy nyugodtan ordíthassak, hanem zsepivel tömi a képem. Elkapok tőle egyet durván, hevesen és az arcomba basszintom, rá az orromra. Így kell látnia, megint! A nagy és erős Lionelt, bár amilyen gyámoltalan fejet vág, talán nem is számít neki és mert ennyire profi vagyok még arra sem jött rá mi van. Mitől és hogyan és miért. Belőlem meg nem húzza ki. Nyomom az orromhoz a zsepit, igyekszem sziszegve elfordulni, a férfi aki legyőzi a legnagyobb fájdalmakat, kezdődő szívrohamot, tudja tököm micsodát... Erre már tényleg nincs magyarázat, max, hogy halálos beteg vagyok, vagy valami halálosan elromlott az agyamban. Kérdez, hol a fürdőszoba, felmorranok, de ő meg sem várja a választ. Kiderül, hogy nem ürítenie kell, hanem jégcipelési kényszer hatja. A tarkómra teszi azt a szart, meg sem kérdez előtte. Felszisszenek:
- Nem vagyok rosszul, talán úgy tűnik?
Förmedek rá, aztán az a szar nagyon jól esik...A szívritmusom is kezd a normálisba állni és ha hátrahajtanám a fejem lefogadom, hogy már az orrom se vérezne.
- Mit? Miért? Minek? Nem azért jöttél, hogy megmond mekkora köcsög f* vagyok és látni sem akarsz többet? Mert akkor elérted, amit akartál, gratulálok, mehetsz!
Ezt nem fogja tudni holmi ajándékokkal helyrerakni, különben is, ha utál, ha így kiosztott mekkora önző barom állat vagyok miért hozott ajándékot?  Nem stimmel. Vagy csak úgy gondolkodik mint egy lány. Se füle se farka az egésznek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Okt. 31 2013, 20:00

Úgy éreztem, az esése nagy részét felfogtam, és nem vettem észre, hogy megütötte volna magát, így az orrvérzését csak arra foghatom, hogy esetleg felment a vérnyomása. Az egyik vendégem szenved hasonló tünetektől. Tőle tudom ezt a jeges trükköt is. A jég ugyanis hideg, az ereket összehúzza, a vérzést enyhíti, akár meg is szüntetheti. Aztán a zsepi... Az orrnyergére kell szorítani, és a fejet előre hajtani, nem hátra, ahogy régen tanították!
Míg ellátom (nem a baját, vagy legalábbis nem úgy), kicsit lehiggadunk. Én már mosolyogni is tudok azon, hogy minek nevezett. talán nem mindig örülnék neki, ha mindig így szólítana, de most ez is jól esik. Lioból ritkán jönnek ki az érzelmei, akármilyenről legyen szó, tehát, ha haragszik, akkor elindultunk, és ez jó, mert a feszültségét csak akkor tudjuk oldani, ha képes róla beszélni.
Az sem érdekel, hogy rám dörrent. Nem is vártam mást. Nem is feleselek rá, csak leülök mellé. Undokoskodik, de ez már kb olyan kapálózás, mint anno a parton. Már tudom, hogy sikerülni fog, meg tudjuk beszélni, túl tudunk rajta lépni.
- Éppen azért jöttem, mert látni akartalak. És mert nagyon hiányzol, Haverom- mondom neki szelíden. Nem nyúlok még hozzá. Tudom, hogy akkor megint ellökne, és nem akarok még egy felesleges kört futni.- És mert téged szeretlek legjobban... - előhúzom a motor kulcsát a zsebemből. A tenyeremben tartom, rejtve előle, mi az, nyújtom fel- ... ezt hoztam neked.
Kikupáltattam, különös tekintettel a fékre. Úgy gyorsul, mint az álom. 260 km/h alatt még csak nem is vibrál, mint a legtöbb gép, amin ültem életemben. A friss polírozásnak köszönhetően úgy néz ki, mintha most jött volna le a szalagról... És a hangja: duruzsol, mintha szerelmi vallomás volna. Tökéletes.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Csüt. Dec. 05 2013, 12:39

Blabla és én ezt nem hagyom, hogy nyúlkáljon, meg játssza az ápolót. Nem tudom mi van, mert erőszakos, a roham kimerített, a fájdalom a fülemen jön ki, Daryl jelenléte kínoz. Ha hagyom, talán hamarabb elhúzza a csíkot. Mikor abbafejezi reményeim szerint majd visszafekhetek az ágyba, rohadtul kimerültem, alszom néhány órát és kib*om az ablakon a gyógyszereim, úgysem segítenek. Az is dühít, hogy nem veszi észre, hogy jobb lenne nekem már a pokol fenekén, el fognak vinni oda ezek a rohamok és egyáltalán ami van, pedig neki gondolatolvasónak kell lennie! És még sok mindennek! Elfogadónak... Nyálas vagyok megint, de feladom, ez van.
Rondán ránézek, kicsit mintha őrült is lenne.
- Te betéptél? Daryl húzzál haza józanodni, hagyjál már békén, nem látod, hogy nem vagyok jól?
Vágom a képébe.
- Ne legyél skizo, most mondtad...amit mondtál! Egyszer így beszélsz, máskor úgy, eszem f*om megáll tőled, nem vagyok elég jó neked, felfogtam, hagyjál végre békén!
Ordítom le a fejét, de sajnos nem olyan hangosan, mint amennyire szeretném, roham, fájdalom, szarul vagyok, blabla.
- Te hülye vagy!
Csapok idegesen a padlóra az öklömmel, amikor közli, hogy szeret. Végig lefikázott, kb azt jelentette kész, ennyi volt, ezentúl utáljuk egymást, most meg szeret. Ráborítok valamit, bár mindkét karom bénának érzem, nem tudnék felállni, de akkor a fejemmel. Akármit. Játszadozik itt velem összevissza- jézusom, rinyálok mint egy nő! Nincs ehhez most türelmem, már nincsen.
A motorom....csúnyán meredek rá, már-már azt kérdezem minek, ezzel akarsz megvenni? Ha nem hangozna baromi ribancosnak a fejemben minden! És erről ő tehet! Mindenről ő tehet! Kellett valaha is a barátomnak lennie! Ha ő sem lenne, ha nem lenne senki...most meg már túl késő, hogy ne fájjon.
- Hagyj ezzel Daryl, add el, nem kell a motor
Mondom szomorúan, bágyadtan a térdemnek. Na most nem azt a Liot látja, akit úgy gondolta ismer és elbaromkodik mindent. Nagyon el vagyok fáradva, betegnek érzem magam attól, amit az előbb mondott, mintha elcsesztem volna az egész életem azzal, hogy megszülettem. És mégsem tudok másmilyen lenni, nem leszek, nekem úgy jó, ha f*fej vagyok. Inkább most menjen és hagyjon, még időben vagyunk, még össze tudom szedni az összetört cserépdarabkáimat és be tudom fejezni ezt a nyáladzást.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 06 2013, 00:56

Megvan a véleményem róla, hogyan érezheti magát, ha az egyik pillanatban azt mondja, nincs semmi baja, a másikban meg szememre veti, hogy nem veszem észre, hogy nincs jól...
Tudom, hogy arra megy ki a játék, hogy megszabaduljon tőlem. De most nem futamodhatok meg. Ha elmennék, talán a barátságunk is örökre véget érne. Én pedig, úgy érzem, azt nem élném túl. Azt mondják, van olyan szerelem, ami egy életre szól. Nos, mi nem vagyunk szerelmesek egymásba, de a kapcsolatunk éppen ennyire komolyan életre szóló. Ez már az első hónapokban kiderült, és az sem törte ketté, hogy évekig alig hallottam felőle.
Igaz, nem így szándékoztam beszélni vele. Bár a nyugalmamról vagyok híres, Lio mégis kihozza belőlem valamit, amit jobb lett volna talán lenyelnem örökre, hogy mégis mi bajom van (volt) vele. Ő kérdezte, én elmondtam, de ahelyett, hogy nyugodtan megbeszélnénk a dolgokat, csak jobban elmérgesedik a helyzet, aminek következtében még el is nyalunk. Lio ápolása sem egyszerű, mintha az is teher volna számára, hogy egy levegőt kell szívnia velem, pedig nem a terhére akarok lenni. Sosem akartam az lenni.
Hülyeségeket vág a fejemhez, még mindig ellenséges hangnemben, de a harag, mint tudjuk, rossz tanácsadó. Nem is hallgatok rá, és nem figyelek a durvaságaira sem.
- Faszom, figyelj már, ne csak a füledet, hanem az IQ-dat is hasznosítsd- ragadom meg a vállát. Magam is meglepem, milyen szót használok a megszólítására, de valamivel észhez kell térítsem. Ha én csúnyán beszélek... Ennek múltkor sem lett jó vége.
- Bakker, Lio, hello, Dé vagyok. Mindig is jó voltál nekem. A legjobb. A legjobb barátom vagy, a bizalmasom, a testvérem. Nem veszíthetlek el. Haragszol? Haragudj! Üss meg, ordítozz, add ki magadból, csak ne taszíts el magadtól! Ha kidobsz az ajtón, én visszamászok az ablakon. Hazudnék, ha azt mondanám, nem védeném meg újra Kiliant, de tudom, hogy ezzel téged bántottalak meg és ezért bocsánat, ne haragudj, de nem tehettem mást!- sorolom egy szuszra, hogy esélye se legyen félbeszakítani. Nem hittem, hogy eddig eljutunk, nem hittem, hogy megalázkodom majd előtte, de ha ez kell a kettőnk közötti békéhez, hát legyen. Fenébe az önérzetemmel!
Semmivel sem tudnám jobban bizonyítani, mennyire fontos nekem, mint azzal, ha visszaszerzem neki, ami számára a(z egyik) legfontosabb: a motort. Az az átkozott motor, ami bajba sodorta, ami majdnem megölte. Én mégis kikupáltattam, csak azért, hogy örömöt tudjak neki szerezni. De hiába adom neki vissza a motor kulcsát, látszólag hidegen hagyja.
Egy pillanatra elhiszem, hogy komolyan gondolja. Meggyötörtnek tűnik, és fáradtnak, talán betegnek is. Néhány percig szótlanul meredek rá. Jelen pillanatban tanácstalan vagyok, mit is kéne tennem. Nem jött be a kedvesség, a nyers őszinteség, a vallomás, a bocsánatkérés... Még a motor sem kell neki. Vele együtt én is ki vagyok dobva. Leteszem a kulcsot az asztalra, melyre majdnem ráestünk, aztán halkan mondom neki:
- Én mindig itt leszek, Lio. Ma, holnap, egy hét, egy hónap múlva, de még az életem utolsó napján is. Mindig megtalálsz, az ajtó sosem lesz becsukva előtted...- Az ajtó felé indulok, abban a reményben, hogy majd megállít. Összeszorul a mellkasom, és nehezebben kapok levegőt, ahogy az ajtót nyitom. Ha engedi, kimegyek rajta...
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 06 2013, 13:53

Rögtön felmordulnék: Mi, nincsen IQm? Megint sérteget, mintha engem lehetne, mintha nem lenne teljesen felesleges. Azt hiszi hat rám, hogy önzőnek nevezett? Gyerekesnek, minden, amit mondott süket fülekre talált, így lát mindenki, nem okozott nagy meglepetést és bárki lecserélné az agresszív viselkedésem arra, amikor jófej, nem pedig bunkó vagyok valakivel. De én csak vele tudtam jó fej lenni és azt hittem ezt tudja.
Persze, Daryl nem is tudja, nem tud rólam semmit, azt látja, amit mindenki, azzá váltam, ami lenni akartam és még őt is megtévesztettem. Ha nem jövök vissza nem kezd repedezni az álcám, Ez mind miatta van! Bunkó, erős, legyőzhetetlen és Lio maradok örökre, egy összetörhetetlen fantáziakép. De most, milliméterekre a lebukástól, összeszedve szívrohamokat, talán Darylnek épp az , a Lio kell, akinek van lelke, de nekem nem, én azt nem tudom elviselni. Az álcám tökéletes volt, én is az voltam, sosem tudott bántani senki, mindig csak én őket, élveztem, nekem jó volt megverni azt a kis riherongy Kiliant, minden perc mámor, amikor Hyun képébe csapok és bármikor le tudnám törni a nagy buzi péniszét annak a munkáltató Abo seggfejnek is. Ez sokkal jobb mint a másik, aki a tengerparton sír, azt senki se szerette. Most meg mi van? Mit akar? Most már azt sem tudom melyik vagyok valójában.
- Az előbb azt mondtad egy másik Liot akarsz és most már nem tudom melyiket, de azt igen, hogy valójában nem ismersz és azt, aki vagyok nem tudnád szeretni, mert én sem tudom. Hiba volt hazajönni.
Lehelem mély, rekedt hangon magam elé.
- És belepiszkítani az életedbe. Azt hittem segíthetek neked, karriert és nőt adok a kezedbe, de... talán csak rosszat okoztam. Gwennel akartalak újra összehozni, hogy meglegyen a kis családod, de ő azt mondta te azt sem tudod mit akarsz tőle, aztán leléptél Izzivel. De én őt is neked adtam, mert ez a Lio sosem szerelmes, nem tud, nincsen lelke, nem is szabad hogy legyen. Az nem baj, hogy megvédted a kis buzit, de nem kellett volna magadra venned, a Lio, akit ismerned kellett volna bárkit megver, akit csak akar, mert neki mindent szabad. Értsd meg, nekem mindent szabad!
Daryl elmegy, azt hiszem sosem látom többé, túl fontos...túlságosan szédül a fejem. Azt hiszem Darylnek mégiscsak rossz, hogy vagyok, akármit teszek ártok neki.
- Kösz a motort, elfogadom - ha még fel tudok kelni
Motyogom hozzá, de ezt már úgysem fogja hallani.
Aztán ha kimegy már tudom, hogy szépen el fogok tűnni az életéből, ugyanannál az oknál fogva, mint amiért beleástam magam, hogy segítsek neki, az, ha eltűnök lesz a legjobb. Se ő se az ő barátnője nem fogja rosszul érezni magát miattam, sem a vendégei és az írást már könnyebben el tudja intézni családdal az oldalán. Azt hiszem egyvalaki mégis pórul jár. Az akinek csak egy Daryl volt az életében, semmi más. A karomba fúrom a fejem, de már senki se hallja vagy látja meg, hogy csaknem 10 év után újra sírni kezdek.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 06 2013, 16:58

Ritkán van arra példa, hogy durván beszéljek vagy viselkedjek, de Lioval szemben most mégis így lépek fel, mert úgy tűnik, nem érti, miről hadoválok neki. Igyekszem elmondani még egyszer, hogs mit jelent ő nekem. Hát nem tudja, hogy mindig is feltétel nélkül szerettem? Nem is tudom másképp, a barátságunk sem működne, ha nem így volna, annyira mások vagyunk.
- Másikat?- suttogom magam elé, és próbálom felidézni, ezt mire és hogyan értettem, mert csak egy Lio van, bár néha képes jobban kifordulni magamából, és akkor... Nem teteszett, hogy bántotta Kiliant. Nem tetszett, hogy akkor és ott bántotta, hiszen Kilian éppen úgy a vendégem volt, mint ő. És nem tetszett, hogy a szelíd figyelmeztetésekre sem hallgatott, csak ment a csökönyös feje után, mintha én ott sem lettem volna. Leszarta a fejemet. Nem esett jól. De ez utóbbi csak az utolsó a sorban, hiszen most is képes vagyok elfelejteni mindent, amit ellenem elkövetett, mert ő úgy érzi, én bántottam meg jobban. Ha csak a magunk sérelmeit hajtogatnánk, soha nem békülnénk ki.
- Nem, dehogy...- csóválom a fejem, némán, szó nélkül, amikor azt mondja, hiba volt hazajönnie. És aztán letaglóz azzal, amit mond a karrierrel és Gwennel kapcsolatban. Gwen... Azt mondta, nem tudom, mit akarok? Nagyon is tudtam. De semmiféle bátorítást nem kaptam tőle. És amikor megláttam azzal a másik pasassal, már tudtam is, hogy semmi esélyem. És Izzie? Furcsa a barátom szájából azt halani, hogy nekem adta őt. Mintha csak egy tárgy lenne, és a lány nem rendelkezne szabad akarattal. Tudja ő, mennyit gondolkodtam, hogy szabad-e nekem Izzievel akár randizni is, hiszen ők "felnőtt barátok"...A fenébe!
Annyi mindent zúdít rám, csak arra vagyok képes, hogy elmondjam, én mindig a barátja akarok lenni. Bár azt hiszem, neki kell megbocsájtania nekem. Lesz esélyem, hogy újra a barátja legyek? Talán sokkal többet ártottam neki, mint azt gondoltam valaha is.
Az ajtó felé botorkálok. Kinyitom, és kilépek rajta. Megcsap a friss levegő, és egy pillanatra összeszorítom a szemeimet. Az cseng a fülemben, hogy nem lett volna szabad magamra vennem, hogy megverte Kiliant. Hogy neki mindent szabad. Nem értem. Nem értem! Miért gondolja, hogy mindenki felett áll? Miért akarja ezt? Magamat okolom mindenért. Talán sokkal rosszabb barátja vagyok, mint valaha hittem. Én velem van a baj.
Még nem húzom be magam mögött az ajtót. Nem vagyok rá képes. Liot ismerve, -amilyen csökönyös-, ha most elmegyek, soha többé nem látom viszont. Ő nem fog többé megkeresni. Mély lélegzetet veszek, és még a könnycseppeket is visszanyelem, amik ki akartak törni. Mit tudnék még mondani? Mit adhatnék még neki? Mindenem odaadnám.
- Lio...- lépek újra a lakásba. Ott ül, ahol hagytam, a karjaira boruló fejjel. Mellé ülök, némán átfogom a vállát. De ja vu érzés kerít hatalmába. És ebben a pillanatban azt érzem, számomra mindennél fontosabb a barátom, Lio.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 06 2013, 17:54

Úgysem fog tudni válaszolni, erre nincs mit, nekem van igazam mint mindig. Várom, hogy egyedül hagyjon, semmit sem szeretnék jobban és amikor záródik az ajtó végre megkönnyebbülök. Önmagam előtt már úgyis leszerepeltem és bármilyen erős is voltam, például az előző rohamnál, ezt már nem tudom visszatartani. Dé ér ennyit, sőt ettől többet.
Aztán nem is tudom mikor, egyszer csak azt érzem valaki megfogja a vállam. Ne! A nevem is hallom és egy századmásodpercre újra 14-nek érzem magam, abban a rémes helyzetben, amikor Dé azt hitte a kislány miatt sírok. Felkavarodik a gyomrom, meg körülöttem a világ, mert ez nem az a Lio, akiről szó van. Nem hiszem el, visszajött és most... Ahogy felnézek rá úgyis látja, hogy a szemeim nem szárazok.
- Ennek nem lenne szabad megtörténnie...
Nyögöm, de a hangom elcsukló, mert ilyenkor nehéz beszélni.
- Mondtam, hogy menj el!
Reccsenek rá rekedten, jobb lenne, ha álmodnék, bármi jobb lenne. Annak vége, én már felnőttem és megváltoztam. Bármikor véresre verek akárkit, apámat is! Abot is és Kiliant is!
- Daryl...
Hogy értessem meg vele.
- Nem tudok neked segíteni...
És a helyzettel sem tudok mit kezdeni, főleg, hogy az imént sem reagált arra, amit mondtam. De nem is reagálhat, mert természetesen mindig nekem van igazam.
- Sajnálom, hogy megvertem a vendégedet.
Mindig! Nekem!

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Pént. Dec. 06 2013, 18:19

Millio gondolat a fejemben, és nem kevés érzelem kavarog bennem, amikor kiteszem a lábam az ajtón, de azt nem tudom becsukni. Nem akarom magára hagyni sem őt, sem a megoldatlan problémáinkat, bár tudom, hogy mindkettőnkben túl sok minden feszül ahhoz, hogy ezt egy ülésben meg lehessen oldani.
Bakker, de ha egyetlen egyet sem oldottunk most meg, akkor mikor fogjuk a többit? Szarul érzem magam, és sokkal magányosabbnak, mint ezelőtt valaha. Nem akarok kitaszított lenni, Lio által kipenderítve. Számomra az ő barátsága támasz volt ifjú koromban is, és felnőttként is, amikor nem volt rajta kívül senkim. Egyszerűen túl fontos nekem ahhoz, hogy megengedhessem azt a luxust magamnak, hogy itt hagyjam, a problémáinkkal együtt. Mert azért annál jobban ismerem, hogy tudjam, nem felejti el őket, rágódik rajtuk, emészti magát...
Inkább nekiugrom mégegyszer, ahogy ígértem. Ha nem is az ablakon mászok be, mert az ajtó még mindig nyitva, talán egy új módszert kell találnom ahhoz, hogy tudja, éppen annyira szeretem, mint régen, éppen annyira fontos (vagy sokkal fontosabb), és most is bármit odaadnék, feláldoznék érte.
Visszamegyek. A lehető legősibb módszert alkalmazom. Szavak nélkül szólok hozzá. Átölelem a vállát, mint régen, bár nem a bőrdzseki van rajtam, de ezt a felsőmet is összesírhatja, nem bánom. Sőt, azt kívánom, bárcsak kijönne belőle minden feszültsége, hogy aztán új lappal kezdhessünk, tisztán.
Behunyom a szemem, ahogy ismét hozzám szól, és csak erősebben ölelem magamhoz, ha engedi.
- Tudom, hogy azt mondtad, mégis visszajöttem- suttogom a hajába.
- Nem baj, Lio...- mondom neki szelíden- Talán most éppen annak van itt az ideje, hogy én segítsek neked...- Miért érzi, hogy segítenie kell? Vannak dolgok, amiket nekem egyedül kell megoldanom. Ha belehalok, akkor is.
- Tudom, Lio. Köszönöm, hogy elmondtad- ez számomra olyan, mintha bocsánatot kért volna, és ezze részemről - annak az ügynek- vége van. Már így is többet tett értem, ami tőle elvárható, hiszen ha valóban hiszi, hogy neki mindig igaza van, akkor most belátta, hogymégsem... Vagy miattam kér bocsánatot. Utóbbiért sokkal jobban szeretem, mint valaha.
- Szeretlek.
Lehet, hogy most fújol magában, hogy jaj, már megint nagyon nyálas vagyok, de nekem semmi más módszerem nincs, nem maradt, hogy kifejezhessem, mennyire hálás vagyok neki.
- Megbocsátasz nekem?- magam felé fordítom az arcát, és nem szégyellem a tarkóján tartani a kezem. Hittek már minket meleg párnak, és a szexen kívül mindenben igazuk volt, mert ennél a kötődésnél nincs erősebb a világon, mint ami közöttük van. Tudom. Érzem.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)   Today at 08:57

Vissza az elejére Go down
 

Lio, nem rázhatsz le! (Daryl látogatása Lionál)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-