Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

TémanyitásTéma: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Szer. Aug. 07 2013, 09:51

Üzleti megbeszélés? Túlzás ezt annak titulálni, de a fickó (a papírra pillantok, meg a dossziéra, amelyben az írásait tartom, melyeket kinyomtattam és elláttam széljegyzetekkel), a neve Daryl Brooke, biztos lesz olyan profi, hogy inget öltsön, hát én is megteszem. Egye fene, nyakkendőt is kötök. Vékonyat a vékony csíkos rövidujjúhoz. Melegem lesz. Rohadtul. Sebaj, légkondis a kávézó.
A telefonbeszélgetésünkben annyit közöltem vele, hogy a pályázati anyagával kapcsolatban szándékozom vele egyeztetni néhány... lehetőségről. Aljas vagyok, hiszen ezt úgy is lehet értelmezni, hogy azt várom, kenjen meg egy kis lóvéval. Pénzre szükségem nincsen, ellenben a lehetőség mulattató. Nem tudom, írók közt is létezik-e ez a szisztéma, de fotósok közt nagyon dívik. Sajnos. Ez azonban nem rontja el gondosan öblögetett szám ízét.
Saját kocsival megyek, nem taxizom, inni nemigen fogok. Valahogy mióta annyira leittam magam, hogy végül nem nőt, hanem egy fiút hoztam az ágyamba, nem tetszik annyira a gondolat, hogy bevedeljek...
Egy elegáns, minimalista stílusban berendezett, világos és szellős helyen találkozom a pasassal. Nem lenne ellenemre, ha már a helyszínen várna. Megkérdezem a pultnál, hogy vár-e rám valaki, hisz mondtam, az én nevemre lett asztal kérve, nem is azért, mert akkora tömeg lenne, inkább csak hogy balfaszkodás nélkül megtaláljuk egymást.
Ha már ott van, bemutatkozom, a napszemüveget levéve, kezet fogva egy rövid, határozott szorítással. Ha nincs, akkor a dohányzásra kijelölt helyen elszívok egy szál cigit, az érkezőket figyelve, de nem megyek utána rögvest, amint belép, inkább megnézem magamnak, miféle alak.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Vas. Aug. 18 2013, 11:28

Régen izgultam már ennyire. Fogalmam sincs, miért vagyok feszült, talán a telefonbeszélgetés miatt, ami zavart keltett bennem. A fickó, akivel beszéltem, kissé félreérthetően beszélt, és emiatt tartok tőle. Remélem, hogy tévedtem, és nem azt várja tőlem, hogy lefizessem, vagy ilyesmi. Utálom a korrupt dolgokat.
Igyekszem elhessegetni a negatív gondolatokat, bevonzani a jókat: ma sikeres leszek! Az öltözékem is úgy állítom össze, hogy komolyan vegyenek. Ha már megbeszélésről van szó, legyek elegáns. Vászonnadrágomhoz hajszálcsíkos inget veszek fel és éjkék nyakkendőt kötök. Frissen borotválkozom, a hajamat "rendesen" kifésülöm.
A megadott helyre megyek, egy kávézóba, és pár perccel korábban érkezem a megadottnál. Úgy gondolom, előnyösebb, ha én várok rá, és nem fordítva, talán kapok néhány másodpercet (percet), hogy benyomásokat gyűjtsek róla.
A megadott helyen bemondom a nevét (így egyeztünk meg), és míg várok rá, kérek egy ásványvizet. Nagyon meleg van. Annak ellenére, hogy megy a légkondi, engem mintha kemencébe dugtak volna. Szerencsére, nem vagyok könnyen izzadós, különben szakadna rólam a víz.
Pár perc csak, ennyit kell várnom, és ahogy az ajtón belép, már olyan érzésem van, ez csak az én emberem lehet. A pultossal beszél, aki felém mutat, így már állva fogadom, kezet nyújtva felé. Bemutatkozik, én is elmondom a nevem, és már ülünk is le. Nem is kérdezem, kér-e valamit, mert a pincérnő már hoz is egy tálcát. (Biztos akkor adta le a rendelését, amikor megkérdezte, itt vagyok-e már...)
Várakozón nézek rá. Nem akarok elébe menni a dolgoknak, hiszen az anyagot elküldtem, ő hívott fel... Szóval, ha minden igaz, és nem változtak sokat a dolgok az írói berkekben, van esélyem, hogy tetszett, amit küldtem.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Pént. Aug. 30 2013, 12:40

Nyugodt vagyok, vagy legalábbis azt a benyomást keltem. Amint a pincérnő rámutat a kérdéses asztalra, arrafelé pillantok, de nem keresem meg az emberemmel a szemkontaktust, az még korai. Ellenben kérek tőle egy kávét mindkettőnknek, mire rám mosolyog szép, szabályos fogait felfedve. Szóval, nincs cigi, nincs utolsó üzenet megbeszélés előtt, fejben ráfókuszálok a fiúra - bár nem okos dolog fiúnak hívnom, hiszen idősebb nálam két és fél évvel. Remélem, elég idősnek látszom, szándékosan nem borotváltam magam teljesen simára, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy kamasz, aki most lépett ki a magángimnázium ajtaján.
- Üdvözlöm, hogy van? - köszöntöm, zordságot mellőzve, feltéve a kérdést, melyet ezen a kontinensen az égegyadta világon mindenki feltesz a másiknak találkozáskor, annyira, hogy már a köszöntés részévé vált.
A kézszorításom erős és nyílt, száraz, egyenes, nem csuklózom se jobbra, se balra, bár ellentartok, hogyha ő fölém akarná helyezni magát. - A nevem Edward Ayres. Velem beszélt telefonon. Felajánlanám a tegezést is, ha nincs ellenére.
Leteszem az asztalra a mappát, majd a kézfogás után leülök, napszemüvegem és telefonom is az asztalra téve le, igaz, telefont arccal lefelé. Felmosolygok a barista lányra, akitől a kávét kértem magunknak.
- Köszönöm. Remélem nem bánod - tekintek Darylre. Ha mondjuk kifogásolta a tegezést, nyilván tovább magázom, bár nem hiszem, hogy ez bármi fennakadást okozott volna.
Itt mindenki kávézik, bár talán ostoba feltételezés volt tőlem, hogy ő is. Átveszem a szőke lófarkas lánytól a csészéket, a cukrot, tejet, édesítőt, mézet és a kávétejszínt is, majd magunkra hagy bennünket.
- Mint említettem, a pályázati anyagod miatt kértem találkozót.
Öntök tejet az espressomba, sokat, és egy kavarás után félreteszem a kanalat, és kicsit hátradőlve megkérdezem:
- Jó írónak tartod magad?
Sötét szemeim rajta tartom, a testtartásán, az arcmimikáján, még a hangjára is kíváncsi vagyok. Akárcsak a válaszára. Nincs elvárásom. Bármit mond, csak érdeklődéssel fogom hallgatni. Bár ez nyilván másként lenne, ha már száz írópalántának feltettem volna ezt a kérdést, ugyanennyi különböző (vagy egyező, hiszen vagy igent, vagy nemet lehet erre mondani) választ hallva, nos ha ez így lenne, nyilván lennénekmár prekoncepcióim arról, mit fogok hallani, így azonban megvan bennem az új befektetők nyitottsága és befogadókészsége.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Pént. Aug. 30 2013, 19:17

Szerencsémre, a kávézó légkondicionált, így az izgalmam nem ütközik ki verítékcseppekben, bár nagyon melegem van. A pasas, aki felhívott, kis szorongást idézett elő bennem, és túl régen voltam már egyetemista, túl régen mérettettem meg magam... Most szokatlan, hogy újra "vizsgáznom" kell.
Egy kölyökképét borostával fedni akaró férfi mutatkozik be nekem. Meglep, hogy mennyire fiatal, de meg is könnyebbülök egy kicsit. Talán, mert korosztályombeli, könnyebben tudunk majd beszélgetni. Remélem, nem egy beképzelt, öntelt alak. A kézfogása kellemes érzést kelt bennem, mely épp olyan, mint amilyennek a nagykönyvben meg van írva. Tegezést javasol, és rábólintok, a kávét örömmel fogadom el, pedig néhány perce még nem gondoltam, hogy kívánni fogom. Gyorsan helyezi magát kényelembe, és tér rá a lényegre, bár aztán egy meglepő kérdést tesz fel.
-Érdekes kérdés- válaszolom őszintén- tulajdonképpen sokkal inkább kritikus vagyok magammal szemben, mint a barátaim, de nem adtam volna be a pályázatom, ha nem érezném úgy, van némi keresnivalóm az írói pályán.
Nem részletezem, hogy magamról már szinte teljesen lemondtam, és csak Lio barátom nyüsztetésének köszönhetően ragadtam újra tollat. Azt, hogy milyen témák ihlették írásaimat, senkinek nincs köze. Letagadhatom, ha akarom, szólhatnának akárki másról is. (Mint ahogy írásaim java nem is rólam szól.)
Sokkal jobban érdekel a véleménye arról, mit szól az elképzelésemhez: egy-egy életképhez egy-egy egyperces novellát, rövid kis esszét, történetet kapcsoltam. (Képzeletemben a könyv bal oldali lapja a fénykép, jobb oldala a szöveg. Az írásaim.) Biztosan van olyan, akit a képek ragadnak meg jobban, és örülök, hogy akadtak olyan barátaim, akik a rendelkezésemre bocsátották szerzeményeiket. De én a saját benyomásaimat, érzéseimet, elméleteimet gyártottam a képek köré, mit sem tudva a valóságról...
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Szomb. Aug. 31 2013, 16:55

Rágyújtanék. Kint kellett volna leülnünk. A választ elhallgatva végül is igazat adok neki. Nem tudom, én például milyen választ adnék erre a kérdésre, ha feltennék nekem. Bár nem. Nem. Egész mást felelnék. Megállapítom, hogy nem feltétlenül nagyképű, én pedig szeretem, ha egy művész nincs eltelve saját fantasztikumának mákonyával. Elvégre, az megakadályozza a tisztánlátást, és megakadályozza a fejlődésben is.
- A barátaidnak megmutattad a műveid? - kérdezek vissza rögtön. Megérintem a kávés csészét. - Mit mondtak róla?
Érdekel. Eléggé. Nem mintha a saját ítéletemben nem lennék biztos a műveket illetően, hiszen el tudom dönteni, hogy valami tetszik-e vagy sem. Még ahhoz is elég olvasásélmény van a hátam mögött, hogy azt eldöntsem: annak ellnére, hogy tetszik, valóban jó-e a mű, és mindenhol egyformán jó-e, vagy csak 1-2 kiemelkedő rész ellensúlyozza a többit.
- És a barátaid közt akadnak irodalmárok? Jómagam nem vagyok az - emelem meg a hófehér, öblös porceláncsészét és iszom bele a sok tejjel felhígított-elgyengített, hideg kávéba. Elárultam magam, de hát attól még bírhat valaki jó ízléssel, hogy nem ez a szakmája. - Viszont azt tudom, hogy ehhez hasonló még nem akadt a kezembe. Az írás az író feladata, az illusztráció pedig a kiadó illusztrátoráé. Gondolkodtam rajta, vajon ugyanilyen...ek lennének-e az írásaid a képek nélkül.
Azt akartam mondani, ugyanilyen jók lennének-e, de mégis miért dicsérném szembe, ha szembe csak köpni jó?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Vas. Szept. 01 2013, 21:06

A pasas (Edward) most egészen más benyomást tesz rám, mint a telefonban. Bevallom, a beszélgetésünk után nem voltam jó véleménnyel róla, beképzeltnek és önteltnek tűnt, ráadásul megvesztegethetőnek is. A személyes találkozásunk első perceiben mégsem tudom róla azt feltételezni, hogy korrumpálható lenne.
Tegezést javasol, mégis tart egyfajta távolságot, jól egyensúlyozva, hogy ne legyen leereszkedő, mégis közvetlennek tűnjön. Szinte rögtön a tárgyra tér, és bár kérdez, egyértelműen ő irányítja a beszélgetést. És bár a válaszaim közben ő a kávéját ízesíti be magának, nem kétlem, hogy figyel rám.
Szokatlanul közelít meg. Magamról kéne kritikát mondanom. Milyen dolog ez? Mintha megint iskolás lennék, vizsgaláz fut rajtam végig. Van jó válasz? Igen? Beképzeltnek tűnnék. Nem? Akkor miért küldtem be a pályázatom? Azt mondom, amit érzek, amit gondolok, bár szerintem nem erre számít. És rögtön bele is kapaszkodik a válaszomba.
-Nem, ezeket nem mutattam meg senkinek, így véleményt sem mondhattak róla. De részben ők inspiráltak, ők buzdítottak. - Ha sikerül a tervem, meglepem őket, ha nem... Más módon adok teret elképzelésemnek. Éppen azért, mert őszinte érdeklődést látok a szemeiben megcsillanni veszem kissé személyesebbre a hangot.
-Nincsenek köztük irodalmárok, de tudod, nem feltétlenül ők a célcsoportom- húzom mosolyra a szám. Az egyszerű emberek nyelvén írok, a hétköznapi emberekről ... és nekik. Én is oda való vagyok. És a témáim egy része is éppen azt feszegeti, vajon van-e különbség ember és ember között, csak azért, mert az egyik szegény, a másik gazdag, vagy mert az egyiknek egyetemi diplomája van, a másik pedig még az elemit sem tudta befejezni?
Kifejezetten örülök, hogy ő sem irodalmár. Talán könnyebben megértjük így egymást... Szavai mögött egyszerre érzek dicséretet és kétkedést.  Vajon a képek miatt jó a beadványom? Ő is ezt a kérdést feszegeti.  Fészkelődni kezdek a széken.
- Lehet, hogy nem volt jó ötlet, de azt szerettem volna, ha egy-egy kép kapcsán mindenki elgondolkodik. Az, hogy én leírtam mellé a saját gondolataimat, csak egy mankó. Neked, a barátaimnak, a leendő olvasóimnak lehet egészen más véleménye a dologról, akár vitába is szállhat velem... A lényeg, hogy gondolkozzon el róla, beszéljen róla, vitassa meg valakivel... (Tegyen valamit!)
Érzem, hogyan ragad magával az a hév, amivel írni kezdtem. És azt hiszem, nem kell titkolnom, mi volt a célom.
- Gyakran megyünk el az utcán ilyen vagy hasonló helyzetek mellett. Azt szeretném, ha mindenki tudatában lenne, hogy a legapróbb gesztus, mosoly, segítség is életmentő lehet... valaki számára...
Igen, idealista vagyok. Na és? Biztos vagyok abban, hogy vannak hozzám hasonló emberek. Csak nem mindenki elég bátor, hogy tegyen is valamit.


A hozzászólást Daryl Brooke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Szept. 02 2013, 13:56-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Hétf. Szept. 02 2013, 12:59

Bevallom, nemcsak azért kértem tőle találkozót, mert egy egyórás megbeszélés során többnapi telefonálástól kíméljük meg magunkat mindketten. Kíváncsi is voltam rá, tudni akartam, milyen ember, hogy néz ki, milyen a kiállása, a temperamentuma. Mindig is érdekelt, ki van egy-egy írás mögött. A versekből önéletrajozt építettem (bármilyen elhibázott koncepció is azt feltételezni, hogy a költő magáról ír), a regényekben a személyes tapasztalatot kerestem... de csak miután magam megtaláltam benne. Helytelen olvasási hozzáállásom van, egy professzorom szerint, de nekem tökéletesen megfelel.
Bólintok. Az inspiráció fontos, és az a jó, ha a forrása kimeríthetetlen, mint egy barátság, vagy inkább sok barátság. Egy kis mosoly is húzódik az ajkamra. Jó neki. Ajkán hamarosan megjelenik az én gesztusom ikertestvére, a mosoly.
- Ennek örülök - jegyzem meg. Addig jó, míg az ember nem az Elefántcsont Toronynak alkot, hanem a közösségnek, az egyszerű embereknek, és úgy látom, ebben egyetértünk. - Fontosabbnak tartom elsősorban az olvasót kielégíteni. Bár persze a kritikus is eleinte csak olvasó, csak mások a szempontjai.
Ez a gondolat messzire rúgja magát el bennem, de nem én akarok monologizálni, nem azt akarom, hogy helyeseljen, az ő véleményére vagyok kíváncsi. Ennek elég egyszerű oka van. Egyrészt, meg akarom vitatni vele a saját írását, másrészt, tudni akarom, olyan ember lesz-e, aki megállja a helyén az írói találkozókon, dedikálásokon... egyszóval, eladható termék lesz-e belőle, bár erre gondolni még kissé korai, én álmodozó típus vagyok. És az álmaimat el is érem előbb-utóbb.
- Kik tartoznak akkor a célcsoportodba? - kérdezem inkább meg. Vajon meg tudja fogalmazni?
Látom cseppnyi zavarát, de nem teszem szóvá. Ha elkezdeném nyugtatgatni, épp az ellenkező hatást érném el. Nyugodtan ülök a székben, még egyet kortyolva a kávéból, aztán a szám elé akasztom a kezem, megtámasztom mutatóujjam a szemem mellett, a halántékomnál.
- Jártál már galériában? - vezetem fel egy gondolatomat. Persze megvárom a válaszát, és persze nem feltételezem, hogy nem, de sose lehet tudni. - Mikor nézem a kiállítot képeket, mindig van bennem valami hiányérzet. Nem is mankónak nevezném, mert a képet önmagában is tudja az ember értelmezni, bár talán ennek az alkotó nem örül annyira - jegyzem meg zárójelben -, de sokkal többet mond, ha hozzákapcsolod a szöveget. A szvöeg is többet mond a képpel. Vagy egy zenével. Vagy bármi mást ha hozzácsatolsz, csak több lesz, és ez jó. Kétdimenziósból rögvest háromdimenzióssá lép elő... - magyarázom, a kezem is felemelve.
Érzem, lelkes kezd lenni. Ez engem is inspirál. Visszateszem a kezeimet a karfára, elgondolkodva nézek rá.
- Ez érdekes. Miért pont az "életmentő" szót használtad? - faggatom, és újra a kávéért nyúlok.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Hétf. Szept. 02 2013, 14:48

Bár a kérdéseivel meglep, tetszik a nyíltsága. Úgy érzem, egy ember van velem szemben, aki valóban kíváncsi arra, ki vagyok én, és nem csak hivatalból teszi fel az unalmas kérdéseit. Mert nyilvánvaló, hogy én is érdeklem, nem csak a "darab", amit el kell bírálnia.
Nem tudom, minek szól a mosolya, de ezzel egy kis bátorságot önt belém, hogy nyíltabban, bátrabban beszéljek, és a vizsgadrukk lassanként elenyészik. Sőt, mosolygok én is, amikor arra gondolok, kiknek is írtam a novelláimat. Rá is kérdez.
- Azt hiszem, korhatár nélkül bárki elolvashatja az írásaimat, megnézheti a képeket. Lehet, hogy egy kisgyermeket az a kép ragadja meg, amikor a macska nyalogatja a kutya fülét. Talán rákérdez az anyjától: Anya, hogy lehet ez? Hát nem azt mesélted, hogy a kutya és a macska ellenségek? Egy fiatal nőnek talán a terhes asszonyon áll meg a tekintete, akinek a kezében ott a meggyújtott cigaretta... Egy idősebb olvasó pedig a névtelen sírkő képe felett nem tud elmenni szó nélkül...- Csak pár kép, pár gondolat, találomra kiválasztva.
Bátran kezdek beszélni, mert testbeszéde arról árulkodik, nem untatom. Ha tudná, hogy hány és hány fénykép van még otthon, amihez történetet akarok írni! És tulajdonképpen kedvem is van. Egyre könnyebben (és jobban) megy az írás, lassan túllépem azt a szószámot, ami a novella fogalmát kimeríti. Ha így haladok, lassan elkezdhetnék egy regényt... Ó, ne szaladjak így előre!
- Igen, jártam- válaszolom egyszerűen, és amikor elmondja a benyomásait, bólogatva teszem hozzá- Így éreztem én is, csak fordítottan... Hogyan tudnám kifejezőbbé tenni az írásaimat? Mi lehet az, ami felhívja rájuk a figyelmet?
A képtári festmények jutnak eszembe, ahol egy-egy kép kapcsán zenei részletek jutottak eszembe. Azt gondoltam, nehéz lehet ugyan megoldni, hogy minden képet így fessenek alá, de mi lenne, ha kiemelnének néhányat, és azokat külön terembe téve -nem csak a képet, hanem- a zenét is lehetne élvezni?
És mert számtalan világmegváltó gondolat kavarog a fejemben szüntelen, apró tettek, amikkel szebbé tehetjük a hétköznapjainkat, mások életét... Miért ne tehetném ezt meg úgy, hogy felhívom ezekre az olvasó figyelmét? Észre sem veszi, mégis befolyással vagyok rá. És éppen ez benne a szép. Eldöntheti, akarja-e, nem kényszerítem rá.
Gesztusaiból könnyen olvasok. A dolog tetszik neki. Amitől legjobban tartottam, hogy lehurrogják, lehúzzák... bejött. Neki tetszik. Éljen! Örülök nagyon.
- Biztosan te is érzékeled, milyen gyorsan múlik manapság az idő. Minden felgyorsult, információk garmada zúdul ránk szüntelen. Úgy érzem, egyre jobban veszik el a lényeg: egymásra egyre kevésbé figyelünk. Az embert, mint személyiséget, elborítják az információk. Mindent adatszerűen rögzítünk, tárolunk. Elvész... a lélek.- Magamba nézek, arra gondolok, én miért csinálom azokat a tevékenységeket, amikért mások gyengének, puhának, lelkizősnek találnak, és folytatom- Sokan nem is gondolják át, milyen kevés elég lenne, hogy boldoggá tegyünk valakit. Ha valaki megbántott, az első mosoly is sokkal többnek és szebbnek tűnik. Ha éhes vagy, nem nézed, hogy amit eszel, azt valaki meghagyta és kidobásra szánta. Ha fázol, nem számít, hogy van egy folt a kabáton, amit a válladra borítanak...- sorolhatnám végtelenségig.- Ami neked felesleg, az másvalakinek létszükséglet. A legapróbb dolgoktól... a határ a csillagos ég.- Szándékosan nem beszélek a milliós nagyságrendű műtétekről, beruházásoktól, melyek életeket menthetnének, ha volna valaki, aki hajlandó lenne támogatni ezeket. A lehetőségek tárháza végtelen. És mindig van valaki, aki tud(na) segíteni. Arra kell rájönni, ki miben és hol tud. Hát nem egyszerű?
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Kedd. Szept. 10 2013, 20:35

Bólogatok, hiszen emlékszem az általa felemlegetett képekre. Statikus fotográfiák voltak, és nem is a legjobb képek. Unalmasak voltak ahhoz képest, hogy a szöveg mellettük milyen frappánsan sikerült, és ez kissé lehúzta az összképet. Valójában készítettem pár fotót. Ezek vannak most, többek közt, a dossziéban. Örülök neki, hogy sikerült fellelkesítenem, látszik rajta, hogy teljesen őszintén beszél, teljes beleéléssel. Látom rajta, hogy valóban érdekli a munkája. Hiányzik belőle a művészek flegmasága. Talán azért, mert még nem befutott, hanem lelkes amatőr, de épp a hozzá hasonlóakból lesznek azok, akik nagy dolgokat tudnak véghez vinni, ha időben kapják meg a hátszelet, és nem hagyják a tehetségüket elkallódni.
A dosszié felé nyúlok, és a mozdulat megakad, amint a sima műanyag felületre ér a tenyerem.
Vajon ugyanez fordul meg D'Abo fejében is velem kapcsolatban? Kiaknázandó tehetség, akinek útmutatás, irányítás kell?
Elhessentem a gondolatot. Most egészen másért vagyok itt, másról van szó. Ám közben Daryl tovább beszél, tovább sodródik az ötletével. Ráfókuszálok. A kávé segít koncentrálnom, bár feltolta a vérnyomásom.
Az igaz, hogy az embereknek semmi ideje egymásra. Ez azonban számomra már olyan természetes gondolat, sőt a mindennapjaim része, hiszen úgy nőttem fel, hogy a szüleimnek cseppnyi ideje sem volt rám, hogy meg sem lepődöm. Sosem tartottam ezt furcsának. A fiú azonban emlékeztet rá, hogy ez lehetne másként is.
- Gyakran jótékonykodsz? - kérdem, leveszem a kezem a mappáról. Később, egyelőre ez jobban érdekel. - Vagy ne haragudj, ha indiszkrét, de szorultál már ilyesmire?
Iszom a kávéból, és kíváncsian figyelem. Aztán rájövök, hogy talán tényleg tapintatlan vagyok.
- Nem muszáj válaszolnod - vonom vissza a kérdést. - De áruld el, mit kezdenél, ha most a kezedbe adnék annyi pénzt, amennyire szükséged van?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Kedd. Szept. 10 2013, 23:07

Egyre inkább belefeledkezünk a beszélgetésbe. Oldódom, mert kedvező visszajelzéseket kapok. Úgy látom, érdeklődéssel szemlél, figyel. Az a benyomásom, hasonlóképp vélekedik a művészetről, mint én. És ha arról így gondolkodik, lehetséges, hogy érti, miért és miként akarom ezt átültetni a hétköznapokba.
Mintha megakadna a mozdulat, ahogy a dosszié után nyúl. Csak egy pillantást vetek rá. Abban bízom, az írásaimat tartalmazza, esetleges kérdésekkel, javításokkal, ötletekkel. Mégsem akarja még elővenni őket, mert engem magával ragadott a gépszíj, és ilyenkor nehezen fogom vissza magam.
Egyszerűen csak azt szeretném, ha értené a motivációmat. Szeretném, ha látná is, nem csak nézné a képeket, amiket kértem. Szeretném, ha valóban értő olvasó válna belőle, és nem csak tucatárut látna bennem...
- Jótékonykodni?- kérdezek vissza. Nem feltétlenül erre gondoltam - pontosabban nem így fogalmaztam magamban, hisz az nem jótékonykodás, ha az ember azokat a dolgait ajánlja fel, ami neki felesleges. Vissza is kérdezek:- Mit értesz ez alatt?- Míg erre nem felel, nem tudok válaszolni a kérdés második felére.
- Nem, semmi gáz, minden kérdésedre szívesen válaszolok- de fenti okokból még mindig az adósa vagyok.
Aztán egy olyan kérdést tesz fel, amire kapásból tudok válaszolni.
- Nem pénzre van szükségem. Vagy elsősorban nem arra. Tudod, a pénz olyan, hogy ha van, mindig több kell belőle. Szóval, jobb, ha nincs. Vagy éppen csak annyi van, ami éppen elég.- A pénz engem nem hoz lázba, sosem érdekelt különösebben- Inkább figyelemre lenne szükségem. Értő, érző és segítőkész emberekre, akik hajlandóak naponta pár percet, órát arra szánni, hogy másokkal foglalkozzanak. -Mondom csendesebben. Figyelem, ahogy issza a kávét, és issza a szavaim. Bátorságot merítek a kíváncsiságából.
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Szer. Szept. 11 2013, 13:01


Nem érdekes most a dosszié. Még nem. Az, mindenképpen érdekes, mert sok mindent rejt, de még várok. Talán csak addig, míg erről az utolsó dologról megbizonyosodom. Ha azt mondja, lakást vesz, kocsit, jachtot, és körbeutazza a földet, nem ő az én emberem. A vizsgakérdést azonban elnapolja egy kicsit a visszakérdezéssel.
Bólintok.
- Igen. Vagyis ellenszolgáltatás várása nélkül adni annak, akinek olykor igen nagy szüksége van rá - definiálom, mit is jelent ez a dolog számomra. - Bocsáss meg. Azért tettem fel a kérdést, mert általában nemigen értékelik az adás egyszerű örömét azok, akik sosem szorultak még rá, hogy kapjanak.
Azt támasztja alá, amit hallok, amit feltételeztem is, hogy önzetlen a fiú. Kicsit talán túlságosan is, de hát magam is két kézzel szórom a pénzt, ha ilyesmiről van szó (illetve, mióta a könyvelőm egy szigorú vaslady, azóta nem annyira, de alapvetően az inger bennem van).
Felnevetek. Nem gúnnyal, csak meglepetésemben.
- Jobb, ha nincs? Ember, tisztában vagy vele, hogy az emberek legtöbb problémáját, nagyjából 98%-ban megoldja a pénz? A többi a gyógyíthatatlan betegség.
Vigyorogva közlöm ezt vele. Ironizálok, és ezt sejtelmes hunyorgásom is jelzi. Hiszen ez az, amit az emberek nagy többsége gondol a vagyonról. A pénzem, hiába van nekem is rengeteg, nem oldja meg a gondjaimat, mármint, azokat, amelyekre igazán megoldást akartam találni valaha. Teljesen más oldotta meg őket, de a pénz mindig segít. Megkönnyíti a dolgokat. Nem gyűlölöm a pénzt, ismerem a hatalmát, de a gyengeségeit is.
- Mire gondolsz pontosan? - csillapodom el, és a számra simítva megint komollyá válok. - Önkéntes munkára?
Végeztem már önkéntes munkát, építettem kennelt egy menhelyen (ahonnan mindkét gyönyörű kutyám elhoztam), és voltam Haitin a Sandy után (persze, fotóztam is eleget), de nem tudom, hirtelen hogyan lyukadtunk ki ide.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Szer. Szept. 11 2013, 14:31

Úgy érzem, ezt az embert nem csak a munkám érdekli. A kérdései egyre jobban engem (a személyiségem, a nézeteim) boncolgatják. Nem szívesen adom ki magam, pláne nem idegen(ek) előtt, de most nem tudok nemet mondani, mert a kérdés, amit feszeget, érdekes. És számomra is fontos.
Bólogatok, amikor a jótékonyság fogalmát fejti ki nekem, az ő verziójában.
- Azt hiszem -teszem hozzá-, ha ezt a szót használom, mindenkinek ezrek, milliók jutnak eszébe. Dollárban. Azt hiszik, csak a pénz számít, vagy ha nem is önmagában a pénz... az érték. Műszerek, eszközök... stb. Eszükbe sem jut kicsiben gondolkodni. Sőt, tovább megyek. Talán szégyenérzet miatt nem adnak semmit, mert félnek keveset adni. Pedig sokszor nem a mennyiségen van a hangsúly, hanem éppen az adakozáson. - A csöves "barátom" jut eszembe, akinek rendszeresen viszem ki a maradékot. Miért dobnám ki, ha valaki meg tudja enni? Csak azért nem említem ezt, mert olyan apróságnak tűnik. De valóban az? Az én szempontomból annak tűnik. És vajon neki apróság? Ha éhes lennék, nem örülnék még a száraz kiflicsücsöknek is?
- Úgy érzem, időnként szemléletváltásra van szükségünk. Arra, hogy ne csak a saját szemünkkel lássunk, mert az agyunk fura módon védelmezni akar, és nem mindig látjuk, amit nézünk. Érted ezt?
Bátorságot ad, hogy figyelmesen hallgat. Erről még nem nagyon beszélgettem senki mással. Vagy legalábbis nem ennyire nyílt formában. Páran tudnak a hóbortomról, és ennyi.
- Nem, én nem értek ezzel egyet. - Rázom a fejem, amikor a pénzről beszél- A pénz megbolondítja az embereket. Ha sok van, többet akarsz. Ha több van, még többet... és ennek sosem lesz vége. Futsz a pénz után, és az életed kisiklik az ujjaid közül. Elhanyagolod a családod, a barátaid. Elhanyagolod magad és az egészséged. Vajon van-e értelme sok-sok éven át szaladni a pénz után, ha nem lesz időd kiélvezni? Vagy ha időd van, társad nincs hozzá?
Abban egyetértek vele, hogy kell valamennyi pénz. A szegénység éppen úgy tönkre tudja tenni az embert, a családot, mint ellenkező esetben. Mégis azt tapasztaltam, a szegényebb emberek között sokkal nagyobb az összetartás, mint gazdagéknál. Ők tudják, hogy csak egymásra támaszkodva lehet túlélni, és nem lesz egyikük sem önző...
- Ezért gondolom, hogy a pénz csak egy eszköz. Szükséges rossz. A történelem bizonyította, hogy pénz nélkül is volt élet a Földön. - Már számtalanszor elgondolkodtam, vajon milyen lehetett akkoriban élni. Nem volt minden sokkal egyszerűbb?
- Vannak problémák, aminek nem lehet pénz a megoldása, mert éppen az az oka. Értesz engem? Tudod már, mire gondolok? - az előbb némi iróniát hallottam a hangjából, és tudom, hogy maga sem gondolja komolyan ezt a "pénzzel mindent meg lehet oldani" kamuszöveget. De tisztán karok látni. És amikor a konkrét terveimre kérdez, tudom, hogy nem vagyunk még egy hullámhosszon.
- Nem feltétlenül. De nem tartom ezt sem kizártnak. Ha például neked időd van, amit adni tudsz, akkor add az idődet: segédkezhetsz építkezésnél, lakásfelújításnál, de én egyszerűbb dolgokat mondok: add oda a felesleges ruháidat egy hajléktalannak. Ne dobd ki a tegnapi kenyeret, hanem add oda egy kéregetőnek. Vidd le a feleslegessé vált pokrócot vagy takarót a sikátorba... Apróságok, haszontalannak tűnő dolgok, feleslegessé vált holmik... Valakinek szüksége lehet arra is...
Upsz... Most, hogy így kiadtam magamból ezeket a dolgokat, egyszerre vagyok megkönnyebbült és sebezhető. Annak érzem magam. Mintha csak gyengeségem volna, hogy ilyen vagyok...
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Pént. Szept. 13 2013, 16:06

Megsimítom megint a szám, és egy enyhe szemöldökráncolás kíséretében csak röviden szólok közbe az ezrek és milliók emlegetése hallatán:
- Nem hiszem...
És még ha így is lenne, vajon tudja, mennyibe kerül egy csecsemőinkubátor? Vagy egy mentőautó? Én tudom, hogy a pénz mennyit számít, de abban igaza van, hogy nem csak ez érdekes.
A "keveset adás" fogalmát nem igazán értem, de ez biztos az én hibám, nem nagyont udom megítélni a dolgok valódi értékét, legyen az akár fizikai, akár eszmei.
- Hm - hümmentek, és tekintetem az övébe fúrva figyelek. - Nem fordult még elő veled, hogy adtál volna, de utánad hajították? - szúrom közbe a kérdést. Ha nem, akkor szerencsés ember. Esetleg csak jobb érzékkel ad, vagy talál célpontot, mint mondjuk én. (Nem, nem mindenki örül a száraz kiflicsücsöknek.)
Szemléletváltásról beszél, én pedig elmosolyodom. Értem, miről beszél. Ő szavakkal, én képekkel mutatok egy másik nézőpontot az embereknek.
- Minden alkotó ezen fáradozik - jegyzem meg halkan, szintén nem akarom félbe szakítani. Izgalmas dinamikus monológja, de éreztetni akarom vele, hogy követem a gondolatfonalát és úgy is érzem, egy hullámhosszon pendülünk. Nagyjából. Bólintok is, jelezve, értem.
Furcsa dolgokat mond a pénzről. Különösnek találom, hiszen én nem hajszolom a pénzt, nekem egész más az, amit hajszolok: a megbecsülés, az érvényesülés. Erre levetítve szinte értem, mire céloz. Az kicsit érthetőbb, hogy a pénz kifolyik az emberek kezéből. Az enyémből is, de az másért van. Pont azért, mert nem jelent nekem semmit. P1-855-9005-076
- Most sok család életét körbeírtad, nemcsak hollywoodi vonatkozásban - szólalok meg végül, miután két kérdést is feltesz nekem, de kínos, ugyanis még mindig nem tudom, mit akar ezzel az egésszel mondani. Nem fogom a ruháimat hirtelen összekapkodni, és begyömöszölni a gyűjtőkonténerekbe Beverly Hills-szerte.
- De hadd áruljam el, hogy nyitott kapukat döngetsz. Engem nem kell meggyőznöd ennek sem a helyességéről, sem a szükségességéről - villan derű fekete szememben. - De örülök, hogy nem vagyok ezekkel a nézeteimmel egyedül. Valójában az Alapítvány, amely a pályázatot kiírta, szintén ezen az elven működik. Szintén nemcsak pénzt ad a pártfogoltjainak, hanem lehetőségeket is, de erről később...
Ideje visszaterelnem a beszélgetést abba a mederbe, amelyben haladnunk kell.
- Azt már tudom, hogy vélekedsz általánosságban a pénzről, de azt még nem tudom, hogy egyébként mivel keresed meg. Nem vagy teljes munkaidős író - tippelem meg, illetve hát, ezzel tisztában vagyok. Hacsak nem ír álnéven, és valójában nem futott be évekkel ezelőtt.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Szomb. Szept. 14 2013, 10:30

Elragad a gépszíj. Tudom, talán helytelen, de attól félek, ha most nem jönnek belőlem fel ezek a szavak, megfojtanak. Észreveszem közbe vetett szavait, és ahogy az egyetértés szikráját látom, én is visszább fogom magam. Nem akartam ledózerolni, és gyűlölöm, ha valaki úgy érvel, hogy a másikat nem vagy alig hagyja szóhoz jutni.
A kérdése megint beletalál, kissé meg is merevedek, mert volt már ilyen élményem.
- De, tulajdonképpen volt- mondom csüggedten. - Nem szó szerint, de tanultam az esetből. Azóta még jobban figyelem az embereket. Persze, most is vannak villámakcióim. Nem tudhatom, vajon látom-e újra azt az embert, akinek módomban áll abban a pillanatban segíteni...
Kifújom a levegőt, aztán mélyet lélegzek, mielőtt újra folytatnám. Azt mondja, érti, amit mondok, és őt nem kell meggyőznöm semmiről. Felcsillan a szeme, mintha mulatna rajtam. Igaza volt Lionak, igaza volt Gwennek: fel kell nőnöm. Már tudom, hogy rossz eszközökhöz nyúltam. Egyedül akartam szélmalomharcot vívni, amikor számtalan Don Quijote létezik rajtam kívül a világon. Őket kéne megcéloznom, összefogni velük (ha már létezik ilyen típusú segélyszervezet). Hogy én mekkora barom vagyok! Sosem voltam egyedül.
Most a pénz személyes vonatkozásairól kezdünk beszélni.
- Pizzafutár és pultos voltam az elmúlt 5 évben. Kezdetben az Egyetem mellett, aztán főállásban. Néhány hónapja pedig... étterem tulajdonos vagyok- Nehéz elmondani, hogy nem a magam erejéből léptem feljebb, de ezt mégsem szégyellem- A legjobb barátom vette meg a pizzázót, ahol dolgoztam és dolgozom most is.
Na, most aztán tuti, hogy lúzernek néz. Egy pizzásfiú! Nem csoda, hogy senki nem vett komolyan az egyetem utáni években. Amikor újságírói állást kerestem, mindenhol azt kérdezték, hol szereztem eddig gyakorlatot. Csak annyit tudtam mondani, hogy az utcán (ritkán, hogy az étteremben). De ezen még jobban nevettek, mint az elsőn.
A kezembe veszem a poharam, és a számhoz emelem. Néhány korty, ez most mégis életmentő. Egy kicsit elmenekülök önmagam elől is. Miért szégyenkezem? (Talán mert már túl sokan rúgtak belém.) Ez az ember vajon más lesz?
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Vas. Szept. 22 2013, 13:53

Látva a reakcióját, már tudom, mit fog felelni. Pontosabban, tudom, hogy igen, volt már rossz tapasztalata is a fene nagy adakozósdival. Ez valójában elég gyakori, és ebből legalább tudom, hogy igazat beszél. Ha azt mondta volna, hogy nem, igencsak meg lettem volna lepve, bár kétségbe nyilván akkor se vontam volna a szavait.
Valami kifogja a szelet a vitorlájából, talán az, hogy elmondom, mi is a helyzet. Így, hogy már győzködnie nem kell, nem is érvel olyan lendületesen, ez természetesen teljesen érthető és nem is aggódom miatta. Valójában rengeteg kérdést kell még megvitatnunk és kevés az idő.
Ha állásinterjún lennénk, most jegyzeteket kéne készítenem arról, hol dolgozott eddig, mit csinált, na meg a prioritásairól is, de nem ott vagyunk, és fontoskodni sem akarok feleslegesen.
- Nahát - emelem meg kicsit a szemöldököm. Pultosból és/vagy pizzaszakácsból tulajjá előlépni nem kis dolog. Saját vállalkozása van, amelyet ő irányít. - Gratulálok - bólintok elismerően. - Biztos nem könnyű. És emellett még írsz is, hogy marad rá időd? - teszek fel egy kissé meglepett kérdést, kiszalad a számon, pedig én magam is tudom, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.
Kortyol egyet, de nem utánzom le a mozdulatot ezúttal.
- Egy ilyen pályázatnak, mint amit az Alapítvány kiírt, gondolom sejted te is, hogy nemcsak az a lényeg, hogy a nyertes pénzjutalmat kapjon, és aztán bekerüljenek a művek egy csinos archívumba, ahol aztán semmi nem történik velük. Valójában folyamatosan olyan tehetségeket keresünk, akik egyrészt a jövő meghatározó generációjává léphetnek elő, másrészt olyan műveket hoznak, melyekben látunk fantáziát. Amelyek kiadásra termettek. Tudom, hogy a pályázat eredményei még nem nyilvánosak, és erről nem is akarok beszélni, a döntéshozás úgysem az én kezemben van. Ellenben meg kell mondjam, minden egyes írást olvastam. És a tiéd úgy érzem, kiadásra termett. Egy albumban gondolkodom, ahol a szöveghez hasonlóan, ahogy az eredeti koncepció szerint is, ugyanolyan hangsúlyosak a képek is.
Felegyenesedem a székben, a mappáért nyúlok és kinyitom.
- Daryl, én fényképész vagyok. Többek közt, de elsődlegesen. Más szemmel tekintek a képekre, mint felteszem te, vagy bárki úgymond laikus. Szeretném, ha megnéznél pár képet. Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzájuk.
A képeket fejben összeillesztettem egyes szövegekkel, szövegrészekkel. Mindnek a hátán ott van, melyik írásra gondoltam én, de érdekel, egyáltalán eszébe jut-e összekötni őket. Vannak színes és fekete-fehér, elegáns portrét, félmeztelen zokogó embert, tájat, csillanó ablaküveget, törő poharat, törmelékeket, elpusztult városrészt ábrázoló képek is. Másfél tucat, nagyjából. Kíváncsian figyelem az arcát. Szerintem rájött már, hogy szeretem a nyílt őszinteséget, úgyhogy remélem, nem rejti majd véka alá a véleményét az ötletről/ajánlatról és a képekről sem.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Csüt. Szept. 26 2013, 03:12

Olyan érdeklődést és figyelmet kapok tőle, amire már régóta vágytam, így annak ellenére, hogy alig ismerem, egyre jobban felfedem magam előtte. A kudarcaimat is, nem titkolva el az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Minek is? Nagyon tetszik a fickóban, hogy ennyire spontán. Mintha a pillanat szülné a kérdéseit. Nem a szokásos sablonban haladunk.
Míg én -majdnem- szégyenkezve mondom el, mivel is foglalkozom, ő elismerését fejezi ki. Ez már megint az a hibám, amit Lio vág gyakran a fejemhez, hogy milyen kicsinyhitű vagyok, meg hasonlók.
- Az írás nem megerőltető tevékenység- mondom csodálkozva- Inkább menedék. Amikor foglalkoztat valami, vagy nincs kivel megosztanom a napi élményeimet, leülök a gép elé, és ahogy leírom az első sort, automatikusan jön a többi. Elég hozzá egy gondolat, egy érzelem, egy benyomás... - Mi az, ami ebben különleges? A legegyszerűbb dolgot csinálom, ha írok: felidézem, amit tapasztalok.
- Idő...- egy pillanatra az ajkamba harapok- Nos, mondjuk úgy, kevés az alvásigényem. - Elmosolyodom. Ha majd egyszer jobban ismerjük egymást, talán jobban beavatom a részletekbe, de ez most tökéletesen lefedi a valóságot.
Eljutunk arra a pontra, amikor már nem kérdez, hanem beszél. Figyelmesen hallgatom. A pályázat kerül előtérbe, és fészkelődni kezdek, mert azt remélem, végre mond valamit arról is, milyennek találta az enyémet. Előrehajolva figyelem szavait. Ledermedek, amikor azt mondja, érdemesnek találja a beadványom a kiadásra. Annyi elutasítás után az első pozitív visszajelzés! Örömtáncot tudnék járni!
Tudatosan fogom vissza magam, csak egy apró mosoly sejtetheti, mennyire örülök. A szívem úgy kalapál, a torkomban érzek minden összehúzódást. De van itt még valami... Egy mappáért nyúl, és ahogy tovább beszél, a képeket elém teríti.
Zavarba ejt. Egyrészről, mert a képek félelmetesen jók, némelyiket képzeletben máris kapcsolom egy-egy történethez, amit már megírtam, és van néhány, amihez azonnal tudnék írni, itt és most.... És más részről... elszomorodom, hogy azok a képek, amiket én válogattam, nem nyerte meg a tetszését, pedig rengeteget kaptam a haveroktól, ismerősöktől (és nekem azok a képek is tetszettek)...
-Ez... ezek... csodálatosak!- Ámulatról árulkodhat a hangom. Alig tudok betelni velük, egyik-másikat a kezembe veszem, minden részletre kíváncsi vagyok. - Ezeket mind te csináltad?- Költői kérdés. Naná, hogy ő készítette őket! Te jó ég! Azt a képet veszem a kezembe, amin egy pohár törik darabjaira. Azonnal az a történet jut eszembe, amit Lio ihletett. Ki is mondom, amit érzek: -Ez illene a "Csalódás"-hoz. Emez a "Pillanat varázsá"-hoz...- Hihetetlen. Fejcsóválva nézek a férfira, aki velem szemben ül.
- Jól gondolom, az írásaimhoz válogattál képeket a magad szemlélete szerint? Vagy azt várod tőlem, ezekhez is írjak valamit?- Majdnem lényegtelen. Közös munkára gondol, és megtisztelve érzem magam. A képei csodálatosak, és örömet okozna bármelyikhez sztorit írni...
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Vas. Okt. 13 2013, 02:43


Felcsillan a szemem. Mennyire igaza van! Megfeledkeztem róla bizonyára, hogy ami neki az írás, nekem az a fényképezés.
- Igazad van - adok is hangot az egyetértésemnek. - Ugyanezt teszem, csak én technikailag a gép mögé állok.
A száját nézem, miért rágcsálja? feszült? Ideges? Kínos volt a kérdésem? Nem akartam zavarba hozni. Aztán nevetek halkan.
- Ebben is hasonlítunk - állapítom meg. Én is keveset alszom, bár szerencsére nem látszik rajtam. Olykor képes vagyok egész éjszaka a sötétkamrában szöszölni és másnap találkozóra menni, és semmi bajom. Persze olykor, más napokon meg átalszom simán 12-16 órát. Szerintem ennek a depressziómhoz van köze, bár ki tudja... Skouris jól bánik a gyógyszereimmel, ilyen mellékhatásoknak nem kellene jelentkezniük.
Mikor előállok a farbával, nagyon szimpatikus, hogy nem kezd el közbekotyogni, hanem egyszerűen csak végighallgat. Igaz, látom rajta, a fészkelődésén, hogy izgatott és érdekli a dolog, nagyon is. Látom az örömét.
Ezért akartam vele ezt a találkozót annyira - ez volt az utolsó indok a kis listámon. Látni akartam az örömét. Elégedett vagyok a látvánnyal, bár kevésbé őszinte reakciót nem is vártam az alapján, amilyennek megismertem őt.
Látom, amint elé tolom a fotókat, máris járni kezd az agya, és ez jó! Ez volt a célom. Valójában harmadrangú, silány képekkel ezt nem lehet elérni. Az embernek nem marad tátva a szája egy olyan képtől, amit milliószor látott már kártyanaptárakon és újságokban. De eláll a szava tőlük és ez bevallom, nagyon jól esik. Ennél több visszajelzésre nekem már nincs is szükségem.
- Igen - felelem a választ a kérdésére, csak úgy miegymásként, hagyom hogy tovább nézelődjön. Aztán mikor felveszi a poharas képet, elmosolyodom. - Fordítsd meg! - biztatom. Pont az a cím van feljegyezve a hátára (az én szálkás-dőlt kézírásommal), amit ő is említ. A másik kép is stimmel és ettől csak szélesedik a vigyorom.
- Nahát, látom egy rugóra jár az agyunk.
Előre hajolok, amint végignézi az összes képet. Persze olyanok is vannak, amik hátán nincs cím, se semmilyen szöveg, esetleg csak egy évszám vagy ilyesmi, ami rajta maradt a nyomatokon.
- Hm... - töprengek el, ezen még nem gondolkoztam, mármint, hogy mi legyen az üres fotókkal.
- Ahogy olvastalak, nekem más képek jelentek meg a szemem előtt sokszor. Utólagos engedélyeddel átrendeztem kissé a pályázati anyagodat. Nem tudom, ezek a képeid honnan vannak, de egy kiadásnál... Úgy gondolom, szerencsésebb, ha egy fotós műveit használod. Úgy láttam, tetszettek a képek, és mivel hasonlóan gondolkozunk, hasonlóan látjuk nemcsak a művészetet, hanem kicsit talán az életet is, sikeresen tudnánk együtt dolgozni. Egyébként, hogy válaszoljak: le lennék nyűgözve, ha a képeim írásra ihletnének és persze nagyon örülnék, ha olvashatnám, amit hozzájuk írsz.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen soká várattalak!
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Hétf. Okt. 14 2013, 17:54

Egyre kevésbé érzem úgy, hogy bármiféle meghallgatáson vagyok, mert majdnem barátivá kezd válni a beszélgetés. Bár engem könnyű kenyérre kenni, azt szokták mondani, mindenkivel megtalálom a közös hangot, úgy érzem, ez most nem csak az én érdemem. Ha Edward nem akarná, biztosan nem jutnék el sehová.
Azt hiszem, nem tudta elképzelni, hogy az írás pihentető lehet. Lehet, hogy fizikailag néha megerőltető volt görnyedni a klaviatúra felett, de agyilag mindig felfrissültem egy -egy gépelés után, akár fél óráig tartott, akár órák hosszáig.
Arra kérdez rá, hogyan osztom-szorzom az időmet, és ez nem túl szerencsés, és szörnyen egészségtelen, de az alvástól lopom az időt. Ezt jól megtanultam már gimiben, mert az utolsó két évben tanultam meg mindent, és a főiskolán sem volt másképp, amikor munka mellett készültem a vizsgáimra. Előfordult, hogy vizsgaidőszakban egy hét alatt csak 10 -12 órát aludtam, de nem engedhettem meg magamnak, hogy pótvizsgára kelljen mennem. Az csak újabb időt rabolt volna el az életemből...
Összemosolygunk azon, hogy vannak közös vonásaink. Ettől még szimpatikusabbá válik. Itt érzem először azt, akár barátok is lehetnénk, bár abban is biztos vagyok, hogy Liot soha, de soha nem tudná pótolni senki. Az embernek csak egyetlen életre szóló barátja van, és éppen -a hosszú kihagyás miatt tudom-, hogy ez is helyrehozható. Ha 7 évet át tudtunk hidalni gondok nélkül, ezt a nézeteltérést is elsimítjuk majd valahogy.
Akármilyen kellemes is a beszélgetés, és kezdek biztos lenni abban, hogy jó híreket hozott, én már nagyon izgatott vagyok. Mondja már! Hallani szeretném! Tudni akarom! És aztán mondja..., és mondja... Engem pedig öröm tölt el. Mindezt megtetézi a képeivel, és ettől leesik az állam.
Úgy érzem, most fordult a kocka, én mondok, mondhatok véleményt az ő képeiről, és én nem vagyok olyan nagy pókerarc, mint ő, szinte azonnal elárulom elismerésemet. A képek fantasztikusak, inspirálóak, szinte beszélnek. Kellek én ezekhez?
Egymás után nézem a képeket, és jutnak eszembe a novellák, amiket írtam, melyikhez tenném hozzá, és amikor megfordíttatja velem, már nem is csodálkozom, hogy ő is azokat párosította hozzá.
-Igen, úgy tűnik- mondom szerényen- de ez elég gyakori jelenség, nemde?
Gyakran emlegették a suliban is, hogy kiadó és író is csak akkor tud hatékonyan együtt működni, ha megvan közöttük ez az összhang. Csak én úgy képzelte, hosszabb idő kell ahhoz, hogy két ember így összekovácsolódjon... Mi meg... fél órája sem ismerjük egymást?
A képekről kezdünk beszélgetni, és figyelmesen hallgatom.
- Benyomások alapján válogattam- vallom meg neki- A képeket barátok, ismerősök adták oda, szabadon rendelkezhetek velük... És egyik sem megrendelésre készült. A novelláimat eddig nem sokan látták. - Nem sokan. Senkinek nem mutattam meg. Lionak sem. Attól tartottam, kinevetne a témaválasztás miatt. Ezért voltam kíváncsi egy idegen véleményére.
Kezdem érteni, hova akar kilyukadni, és megtisztelve érzem magam. Amiért ilyen finoman fogalmaz, ennyire szelíden mondja el, mit és hogyan szeretne változtatni, már kevésbé érzem fájónak a kritikáját, és tudom, őszintén mondja, hogy segíteni akar. A közös munka hallatán pedig leesik az állam, aztán nagyon széles mosolyba fordul át. Szinte azonnal kezet nyújtok neki:
- Részemről az öröm, hogy együtt dolgozhatok veled... -mondom neki boldogan, és úgy örülök a szerencsémnek, mint majom a farkának. Hát hol volt ez az ember eddig? Minden képét látni akarom! - Mikor kezdünk?

Lényeg, hogy játszunk. Sajnálom, hogy akadályoztatva vagy!
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Vas. Okt. 27 2013, 01:33

Mindig nagy érdeklődéssel figyelem azokat, akik a képeimet nézik. Nem vagyok híve a hízelgésnek. Ha valami pocsék, azt közöljék kertelés nélkül. Ha elsőre nem tetszik, nem kell okot találni arra, hogy mégis az osztás közé lehessen fűzni pár dicsérő szót. A kritika legyen velős és eredeti. A reakció a kritikára pedig legyen hallgatag. Jobb megfontolni a józan szót, jobb analizálni a kapott eredményeket, mint rögtön azon izzadni, hogy miként cáfolhatnánk meg azt.
Elvégre, az alkotónál senki nem ismeri jobban saját művét, minden kritikára fel kellett hogy legyen készülve, nem igaz?
Mindezen elvek persze kissé máshogy működnek a gyakorlatban, mikor valamit akar az ember a másiktól. Mint például most én Daryltől, vagyis vele együtt, közösen.
Pokolian jól esne végre egy cigaretta, miért is nem a teraszra ültünk? Bár nyilván azért, mert ott nincs légkondicionálás, és a forró augusztus megolvasztana nemcsak mindkettőnket, de még a képeimet is. Megigazítom a zakóm, kicsit fészkelődöm. Nem hiszek abban ugyan, hogy a nikotin függőséget okoz, én sokkalta inkább vagyok a függője a mozdulatsornak és magának a tevékenységnek amellett, hogy szeretek dohányozni és szeretem a dohány ízét. De kivárom Daryl minden reakcióját, cseppenként kortyolom, mint más a whiskeyt.
- Mármint hogy érted? - kérdezem. Egy pillanatra elég eleresztenem a beszélgetés fonalát némi merengésre fordítva figyelmem, és máris úgy kérdez vissza, hogy zavarba hoz vele!
- Áh értem - bólintok nagyot. Ha ismerősök képei, akkor jogilag azzal talán nem lenne alapvetően gond, és jól is tippel, mert emiatt hoztam szóba... csakhogy én nem szeretném, hogy ezeket a fotókat használja, remélem nem ragaszkodik nagyon hozzájuk, meg se kérdezem, nem ajánlom fel a ragaszkodás lehetőségét.
- Pedig igazán több önbizalmad lehetne velük kapcsolatban - mosolyodom el, miután az imént megsimítottam a szám töprengőn, majd előállok a farbával.
Nagyon meglep a reakciója. Őszinte és bizalmas, mintha legalább országos nagy cimborák lennénk, és ez valójában ugyan kicsit rémisztő, összességében nagyon optimista kezdet, hatalmas lendület van benne és ez tetszik. Örülök, mert nem szeretek az ilyesmivel sokáig piszmogni. Van, amivel igen, de az emberi kapcsolatokban valahogy olyan türelmetlen vagyok, hogy komoly erőfeszítésbe telt most is például, hogy ne rontsak ajtóstul a házba. (Végül is, nem hiába járatom magam iskolába, tárgyalástechnikára, kommunikációs tréningre, társas pszichológiára meg minden másra az üzleti suliban... elméletben baromi jó vagyok, a jelek szerint gyakorlatban is, ha a reakció ilyen pozitív.)
Kicsit felemelkedem, elfogadva a kézfogását elvigyorodva. Elképesztő, hogy megelevenedett eddigi furcsa tétovaságából, lenyűgöző.
- Azt hiszem, a kezdeti lépéseket már meg is tettük.
A képekért nyúlok az asztalon, összerendezem őket.
- Szeretném, ha ezeket a fotókat elvinnéd magaddal és ha lenne pár ötleted, vagy bármi, azt örömmel veszem, minden számít, minden gondolat. Ezen kívül a mappában találsz egy fogalmazványt is a leendő együttműködésünkről szóló megállapodásról. Szerződéstervezet. Olvasd át nyugodtan, mutasd meg ügyvédnek, és a legközelebbi alkalommal beszélünk róla, ha valami nem tetszik abban a formában, ahogy van. Az írásaidra szerzői jogvédelmet is intéztem. Azzal kapcsolatban arra kérlek, hogy a pályázati határidő lejárata utáni dátum szerepeljen az aláírásodnál. Ez csak formaság, de így versenyben maradsz.
Összehajtom a dossziét és elé tolom az asztalon.
- Van benne két névjegykártya is, az enyém, meg egy másik, az ügyvédemé. Ha kérdésed van, bármelyikünkkel felveheted a kapcsolatot.
Töprengek, mi fontosat akartam még mondani neki.
- Hétfőn neked megfelel újra találkozni? Nekem kevésbé formai körülmények közt is megfelel - teszem hozzá. - Mondjuk megkóstolnám a pizzád - pofátlankodom. Ha már étterme van, miért ne nézzem meg?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Kedd. Okt. 29 2013, 22:40

Olyan furán érzem magam! A kezdeti szorongásom felváltja az izgatottság. Ed mesterien feszíti a húrt, már alig várom, hogy mondjon valamit az írásaimról is, bár titkon bízok abban, hogy -ha már ennyit beszélgettünk- nem volt hiábavaló.
- Lehet, hogy én értettem félre valamit- mondom zavartan-, mert azt mondtad, egy rugóra jár az agyunk. De ez gyakran megesik, ha két ember... - keresem a megfelelő szavakat- hasonlóképpen gondolkodik?
Valóban így gondolom. Bár én mindig, minden emberrel a közös hangot próbálom megtalálni, nem mindig járok sikerrel. De még azokkal is, akiket kevésbé szeretek, tudok olyan témáról beszélgetni, amiben egy véleményen vagyunk.
A képekre terelődik a szó, és a fotóitól leesik az állam. Bár én szeretek minden képet, amit válogattam, és el is tudom képzelni a novelláimat azokkal, felismerem, hogy ezek a képek... sokkal jobbak. Az az ötlet, amivel előáll pedig meghaladja minden fantáziámat. Álmomban sem mertem remélni, hogy ilyen szerencsém lesz.
Ó, ha tudná, milyen régi álmomat kelti most életre! Reményt adott, hogy igenis írnom kell. Hiába döngöltek földbe, utasítottak el, illettek olyan kritikával, hogy a kedvem is elmenjen az írástól... Ő lát bennem fantáziát. Dobogós helyen van nálam az írás, és bár tudom, hogy egyszerű vagyok, nem élek nagy jelzős szerkezetekkel, vannak olyanok, akik ezt megcsinálják helyettem. Én egyszerűen és tisztán írok. És úgy tűnik, ez valakinek megtetszett. És ez az ember velem akar dolgozni.
Azonnal kezet nyújtok neki. Kell ezen gondolkodni? Persze, tudom, hogy ez csak a kezdet, és ezt majd egy csomó formaság követi, de jelenleg ezek a dolgok cseppet sem érdekelnek. A fát látom, és nem az erdőt. És azt a fát én most meg akarom ölelni, mert az jelenti nekem az életet.
Kézfogásom elfogadja, mosolyogva nézek rá. Nem kicsit néz most hülyének, de ember! Nagyon boldoggá tett! Míg én lecsillapodom, ő a képeit rendezgeti össze. Vágyakozón nézem őket. Ajánlatával megelőz, mert elkértem volna őket. Maga ajánlja fel, hogy vigyem magammal. Egyik-másik máris gondolatokat ébresztett bennem. Amiatt, hogy a birtokomban vannak, nem lesz gondom az ihlettel, az biztos.
- Köszönöm, éppen kérni akartam..- mondom, szinte áhítattal. Le vagyok nyűgözve. És ezzel még mindig nincs vége. Újra lehengerel, mert szerződéstervezetről beszél, ügyvédről... Azaz ő mindent előre eltervezett.
- Várj, várj...- állítom meg egy pillanatra- tehát te most nem a pályázat ügyében beszéltél velem? - Egy pillanatra elvesztem a fonalat. Újra átgondolom, amit mondott. Szemellenzőt viseltem eddig, csak a pályázat járt a fejemben, és eszembe sem jutott, hogy Ed ajánlata és a pályázat más-más dolog.
Kérdőn nézek rá. Szorongás kúszik a mellkasomba, pedig nem kéne félnem. Csak nem értem, a közös munkánkat miért befolyásolja éppen a pályázat. Valószínűleg utóbbit beáldoznám az előbbiért. Azaz fontosabbnak tűnik nekem most a vele való közös munka, mint hogy nyerek-e egy pályázaton, vagy sem.
A dosszié már előttem van az asztalon, de még nem nyúlok érte. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez történik velem, hiszen olyan az egész, mint egy álom. Nem akarok felébredni.
- Rendben, köszönöm- mondom aztán, mert szavaiból úgy veszem ki, részéről mára befejeztük a beszélgetést. Próbálok megnyugodni, pedig legszívesebben ugrálnék, mint egy gyerek.
- Remek ötlet- mosolyodom el- Hány órakor számíthatok rád?
Ha ebben is megállapodunk, megadom neki az étterem címét. Nem készültem szórólappal, névjegykártyám nincs... Felkészületlen vagyok, mint mindig. De honnan kellett volna tudnom, hogy ez a megbeszélés ilyen irányt vesz majd?
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Csüt. Dec. 19 2013, 16:08

- Ja vagy úgy! - értem el végre, mire is utalt. - Igen - mosolyodom el. És nem nézem hülyének, sőt, nagyon inspiráló ha valaki ekkora lelkesedéssel veti bele magát a munkába, ez ad lendületet mindennek.
- Kezd kísértetiessé válni ez az "egy rugóra járás" - nevetek fel, amint átadom a képes dossziét, de aztán történik valami, kicsit összezavarodik. Kíváncsian nézek rá, vajon mi lehet az, ami gondot okoz.
- Nem - rázom meg a fejem. - A pályázati anyagok közt olvastam a beadványodat. Hm...
Vajon az jutott eszébe, hogy férhetek hozzá az anyaghoz? Végül is ez egy nagyon-nagyon jogos kérdés. Megköszörülöm a torkomat.
- Nos ugye azt mondtam neked a telefonban, hogy az Alapítványnál dolgozom, amelyik kiírta az írói pályázatot. Valójában az Alapítványt én hoztam létre. Emiatt volt hozzáférésem az anyagodhoz. A kettő egymást nem befolyásolja, mivel a pályázat határideje később fog csak lejárni, szóval még azt is simán megnyerheted. A dátum azért lényeges, hogy ne merülhessen fel annak a gyanúja, hogy hozzásegítettelek az esetleges győzelemhez, vagy ilyesmi - magyarázom meg a dolgot, hogy mi miért történt, történik.
Örülök, hogy tetszik neki a pizzázós ötlet.
- Hm, nyolcra ott leszek - adom meg végül is az időpontot. Szívesebben mondanám, hogy nyolc körül, de pontos akarok lenni, és ez fontos. Megjegyzem az étterem nevét, a címmel nem bajlódom, tuti fent vannak a neten. Felkelek aztán, és mivel végeztünk, kezet fogok vele újra, búcsúzóul, közlöm, hogy az italra a vendégem volt, és miután megerősítem a hétfői találkozónkat, elköszönök.

((Köszönöm a türelmed, és megint elnézést kérek.
Ha úgy gondolod, belekezdhetünk majd a következő játékba!))
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Csüt. Dec. 26 2013, 19:23

Még mindig nehezen hiszem el, hogy ajánlatot kaptam egy közös munkára, ettől a férfitől, aki itt ül velem szemben. Nem vicc, nem álom, ez a valóság. Apró zavar az örömömben, hogy nem értem, miért kell odafigyelnem a dátumra, de ezt is megmagyarázza, és minden a helyére kerül.
- Értem- mondom nyugodtan, és sóhajtok egyet. Feláldoztam volna a pályázatot, ha ezt kéri, mert a képei csodálatosak és inspirálóak, de ez így még jobb. Bár kevés az esélye, hogy nyerhetek, álmodozni szabad, nem?
Összeszedegeti a dolgait, és készülődik elmenni, de előtte még ötletet ad egy újabb találkozóra, amire szívesen mondok igent. Még akkor is, ha burkoltan meghívatta magát. Nem számít. Ha ismerne, tudná, hogy magamtól is meghívtam volna. Csak ez ... Szóval, még mindig nem vagyok teljesen magamnál.
Lekezelünk, és visszazuttyanok a helyemre, amikor magamra hagy. Hétfőn, nyolckor. Addig van néhány napom, átolvasom a szerződést, és ... Sokkal fontosabbak a képei. Ismét kinyitom a mappát, amibe belerakta őket, és végignézem őket. Máris kattognak a kerekek. Írnom kell... Máris... Sietve hajtom fel az italom maradékát, rendezem össze a mappát, és boldog mosollyal száguldok haza.

//Nekem is bocsánat a késedelemért. Ha gondolod, jöhet a hétfő... Smile //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward   Today at 11:12

Vissza az elejére Go down
 

Let Me Show You Your Options - Daryl & Edward

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-