Józan vagyok! Eme felkiáltást nem kitörő lelkesedéssel, hanem hisztis siránkozással kellene hangosbemondóba ordítanom. De egyrészt senkit nem érdekel, másrészt még én is leszarom. Érzem azért, hogy akkor most rosszabb nekem, mint egyébként, erős késztetést érzek például arra, hogy felgyújtsak valamit. Főleg mert erre járok a park felé. Nemtom ez melyik park, lehet itt még nem voltam és teljesen feltérképezetlen terület. Milyen izgalmas... Figyelem a bokrok tövét, melyik alatt kellene halálra unnom magam. Asszem majd alszom egyet, azt néha úgyis elfelejtek. Nyár van, úgyhogy // úgy nézek ki mint Taylor Swift Trouble c klippében// kalapban vagyok a meleg ellenére, tetoválásaim közszemlére téve,keresek valami isten háta mögötti dzsuvást, ami alatt igazság szerint szívni volna jó, de már csak egy szálam van és nem is tudom hogy van most ez a díleremmel Ciánnal. A tűnyomok már jócskán halványultak azóta a karomon, a fejemen is csak heg van már, de azt észre se venni, a hajam takarja. A hajam megint nőtt egy centit, Cián szerint ez már az a buzis kategória ami bejön a 18 alatti fiúknak és lányoknak, nekem tetszik. Kinézek egy bokrot, egyből fekszem, nem is ülök, minek koptatnám feleslegesen a seggem. Most jut eszembe dalt is kéne írni, de nincs ami ihlessen. A tóról nem írok...Átlátok rajtad, ha beléd nézek, minden ember testéről a mocskot le te nyalod nananá, víz szerelmem, náná. Ha nem úszik erre egy kacsa, maradok ennél.

Most a seggemen gondolkodom, hogy az a csaj a raktárban azt mondta nem nagy, de ez vajon mit jelentett? Hogy vérszegény? Egen, híznom kéne, vagy kipárnázni, most jut eszembe a szilikonsebész sógor. Vajon varrna anyagot ingyen az ülepembe? És akkor most MÉG józan vagyok, a nap melegen süt, szívja ki a még élő, bizsergő és valamilyen csoda folytán el nem mállott agysejtjeimet. Mivel zseni vagyok és ha számba veszem, hány agysejtem bomolhatott el az elmúlt években azt hiszem én kihasználtam az agyamnak legalább 48 százalékát. Elbomlott úgy negyven és most maradt a 8, ami még mindig több mint egy átlagembernek. Megint megbököm a műgumi Yodám farkát a zsebemben, annyira reflex lett már. Csoda, hogy nem vesztettem még el ezt a kabalát. Visszatérve a seggemhez, természetesen nem lehet máshogy segíteni rajta, enni kell. Ehetnék több chipset, azt szeretem.
Lássuk csak, az előbb ott tartottam, hogy dalt kéne írnom a tóhoz, most megint oda nézek, ekkor úszik be a látómezőmbe valami fonott. Ez egy haj! A tótündér kilépett a tóból és alám települt. Ha nem lennék józan, azt hinném vízióim vannak. Halál lusta vagyok, fel nem állnék csak pénzért, úgyhogy legurulok hozzá. Ennek következtében, kicsit nagy sebességgel gurulok neki, rá. Az előbb fürödtem a szám energiaital szagú, gond nem lehet, én meg megnézhetem ultra közelről.
- Ihless meg és megírom neked a világ legszebb szerelmes dalát
Vörös nőhöz mindig kihívás dalt írni, igazából szerelmes pedig mint tudjuk sosem leszek. Neki most derült égből Reeven van. Hogy mennyire gurultam rá rajta is múlik.

Nekiesem egy nokedlis nőnek a szerelmes dallal. A kacsákról szólna, nem lenne nagy sláger, teljesen be vagyok tépve és így nem megy. Neki se, nyomom, pedig ez a nő lefogadom nagyon szexi tud lenni, csak nem ebben a helyzetben. Felállok róla, ha hagyja, felhúzom.
- Soha!
Ígérem, de meg is éhezem a tésztaféle állandó felemlegetésétől. Mielőtt még sorba rendeződnének a nokedlik az agyamban és elkezdenének átugrálni egymáson, megemelem a kalapom a hölgynek. A dalt remélem elfelejti, ír majd neki olyan, aki tényleg szerelmes, nekem eszembe jut, hogy nem nagyon maradt már a lelkemből semmi dalba szedhető.
- Most megyek, éhes a kacsám, veszek neki krumplit. Ha rosszul vagy javaslom az árnyékot, a hűvösben gyorsabban tisztul a fej.
Kacsintok rá, aztán agyőt mondok neki. Ez egyszer valami helyes megérzésem van - hogy többé nem fogom látni.

//  köszi //