Nam Eun Mi
like a hurricane
"not me, it's just that i am what i am, and i'm me, when i look at myself, and i see in myself all the wonderful things that i see, if i'm pleased with myself, i have every good reason to be"
Neme: nő
Kor: 23
Kar és Szakirány: műsorgyártás; műsorvezető és szerkesztő
Évfolyam: 3.
Előtörténet: * 1990. március 11., Seoul, Dél-Korea. Igen, ez a születési dátum és hely.
* Egyke gyerek, soha nem is nagyon vágyott egy testvérre.
* Anyja, Ni Yeon az egyik legjobb barátnője, nagyon jól kijönnek egymással, ugyanakkor az apjával pocsék a kapcsolata. Kyung Joon-t sosem érdekelte különösebben a családja, s bár együtt élnek, apuka drága nagyon ritkán van otthon, mindig szórakozni jár (igen így, lassan hatvan évesen), és mindig pénzzel próbálja kiengesztelni a feleségét és lányát.
* Már óvodás kora óta ismeri legjobb barátnőjét, So Ra-t, a két lány anyja nagyon jóban van egymással már lassan harminc éve, ezért is kerültek egy óvodába.
* Az édesanyja fogorvos, míg az apja rádiós műsorvezető, plusz amatőr komponáló, néhány kisebb filmhez már komponált filmzenét.
* Eun Mi gazdagságban nőtt fel, mindig mindent megkapott, ezért nem kicsit van elkényeztetve.
* Kiskorában volt egy nagyon kedves, jóképű bácsi a tévében, aki Eun Mi egyik kedvenc műsorát vezette, akkor döntötte el, hogy belőle is műsorvezető lesz.
* Se általános iskolában, se a gimnáziumban nem volt jeles tanuló, nem feltétlen azért, mert buta (bár haladóbb matematikához és fizikához még mindig olyan esze van mint egy birkának), hanem mert soha nem érdekelte a tanulás különösebben. Mindig a rossz magaviseletével, szemtelenségével és szellemességével tűnt ki inkább.
* Amiben mindig is nagyon jó volt, az a nyelvek, a koreai mellett tud még japánul és angolul, jelenleg pedig németül tanul, és még ezeken kívül minimum hat nyelvet szeretne élete végéig megtanulni.
* Egyszer, általános iskolában nagyon csúnyán összeverekedett az egyik 'barátnőjével', ami annyira elfajult, hogy két fogát is kiütötték, azokat fogorvosnak kellett pótolnia. Szerencsére remek munkát végzett ahhoz, hogy ne lehessen észrevenni, de Eun Mi a mai napig nem mer erről beszélni másoknak.
* Viszonylag sok párkapcsolata volt már, de életében még csak kétszer volt szerelmes, az egyik csúnyán végződött, ugyanis a srác érzelmei hamar elmúltak, de nem szakított Eun Mi-vel, mert hogy 'jó az ágyban'. Azóta a lány óvatosabb, ha olyan kapcsolatról van szó, amikben az érzelmek is szerepet játszanak.
* A középiskola utolsó két évében összeszedte magát tanulásilag, ugyanis rájött, hogy muszáj javítani a jegyein, ha azt akarja, hogy jó egyetemre vegyék fel.
* ... Ám sajnos mindhiába, mert ahova fel vették, közel sem bizonyult olyan jó helynek, mint gondolta, akkor jelentkezett a Frances-ra, amiről már sok jót hallott a barátnőjétől, aki szintén idejár, így úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal és nem csak egy jobb egyetemre megy, de még a barátnőjét is meglepi. Amint felvették, repült is Amerikába.
* Nagyon hiányzik neki Seoul, de az amerikai társasági élet csodái és maga az egész ország lassacskán bekebelezi és egyre kevésbé vágyik haza.
Extra, talán érdekes információk:
* Eun Mi él-hal a videojátékokért.
* Elég súlyos pollenallergiája van, ami mindig az őrületbe kergeti augusztus-szeptember környékén.
* Fiatalabb korában gyakran lopott el dolgokat. Nem azért, mert szüksége volt rá, hanem mert szimplán élvezte a lopást. Szerencsére erről ma már leszokott.
* Tudja mozgatni a füleit.
* Mindent megeszik a gombán és a májon kívül.
* Van az a fura szokása, hogy nem lép rá a földön található törésekre. Soha. Mindig átlépi azokat és néhány másodpercig kiborul, ha véletlen mégis hozzáér egyhez.
* Odavan a lámákért, szerinte nagyon jópofa állatok.
* Iszonyatosan retteg a bohócoktól. Tényleg.
* Nagyon keveset alszik, mert időpazarlásnak tartja az alvást.
A karakter jelleme: Eun Mi valószínűleg egyike a legegyszerűbb személyiségeknek a világon. Ha egyetlen szóval kéne jellemezni, talán az 'őszinte' lenne a legjobb, ami összefoglalná azt az embert, akit Eun Mi megtestesít. Ami a szívén, a száján, nem törődik túlságosan mások érzelmeivel, csak a sajátjaival, egyedül a hozzá
nagyon közel álló emberek érdemlik meg, hogy a lány úgy bánjon velük, mintha jókívánságokat teljesítő aranyszőrű bárányok lennének. Emiatt sokan utálják, vagy legalábbis ellenszenvesnek hiszik, végül is nem annyira alaptalanul, hiszen akik nem ismerik őt, könnyen bunkónak és érzéketlennek nézhetik (merthogy az is). A közeli barátai azonban tudják, hogy csak elég jóban kell lenni vele ahhoz, hogy kissé megfeledkezzen saját magáról és törődjön másokkal is, mert ha Eun Mi egyszer valakit megkedvel, akkor az 1. nem szabadul, 2. élvezheti a lány szeretetét. Nem bízik meg könnyen az emberekben, ezért kevés barátja van, és túl sok felszínes haverja, ami mindig is bosszantotta, de soha nem gondolt arra, hogy megváltozna csak azért, hogy többen szeressék. Borzasztóan nagyra becsüli az igazságot, ugyanakkor nagyon intenzív személyiség és könnyen felkapja a vizet. Ha valaki megbántja, általában nem reagál azonnal, összegyűjti a sérelmeit, és akkor bosszulja meg, amikor az illető nem is számít rá. Nem riad vissza a konfliktusoktól, amik elég gyakran előfordulnak nála, legfőképpen a szókimondó személyisége miatt. Ennek ellenére Eun Mi egy végtelenül vidám, hiperaktív és szarkasztikus humorral megáldott lány, aki szereti élvezni az életet, amíg lehet.
Eun Mi mindig pörög, utál egy helyben ücsörögni, szokása egyszerre nyolcvan dolgot csinálni, amibe a végén mindig belekavarodik, minek eredményeképpen sokszor már azt sem tudja, hol áll a feje. Roppant makacs és mindig kiáll a saját véleménye mellett, gyakran hoz rossz döntéseket, mivel mindig az első megérzéséhez tartja magát ahelyett, hogy logikusan átgondolná a dolgokat. Hamar megunja a dolgokat, ezért szinte a hosszútávú álmai és céljai az egyetlen, amiknek megvalósításában kitartó, egyébként viszonylag gyorsan feladja.
Szerepjátékos példa:-
Anya, azt hiszem, ezt már megbeszéltük! Apu beleegyezett, így neked is egyet kell értened. De ha mégse egyezel bele, az sem gond, mert attól még ugyanúgy meg fogom kapni az autót. Tulajdonképpen mi bajod is van vele? A muglik is tökéletesen elvannak vele, akkor nekünk miért ne menne? Csak egy kicsit tuningoljuk fel, semmi extra. Megtanulom a KRESZ-t, meg mindent, legalább el tudunk úgy vegyülni a muglivilágban, mint az igazi muglik. Nem fogom összetörni magam, és ha igen, akkor sincs semmi gond, tudod, hogy mindenre ott van a mágia. Úgyhogy szerintem ezt a témát itt és most zárjuk is le. Köszönöm - mosolygok idegesen anyámra, aki már semmit nem tud mondani. Csak felsóhajt, és megrázza a fejét.
-
Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy lettél ennyire makacs és önfejű, mert apád se volt semmi, de te túlteszel rajta. Sőt, te a családban mindenkin túlteszel. És nem, a kocsiügybe nem fogok beleegyezni, akkor sem, ha apád megengedte. De nem is baj, mert mire elvégzed a hatodik évet, úgyis meggondolod magad, és mást fogsz kérni. Addig érd be a seprűvel, rendben van? - Felnyögök, majd hitetlenül nézek anyára.
-
Tudod nagyon jól, mennyire utálok seprűn repülni! Nem is tudok! Egyike azon kevés dolgoknak, amikben nem vagyok jó, és szeretném minél jobban lecsökkenteni ennek a listának a hosszát, de te egyszerűen nem vagy hajlandó együttműködni velem! Annak jóval nagyobb a valószínűsége, hogy seprűn ülve lesz balesetem, minthogy kocsit vezetve. Nem értelek, komolyan nem. Annyira fáj a büszkeséged, hogy inkább hagyod a lányodat seprűzni, holott tudod nagyon jól, mennyire nem megy neki. Ehhhh! Hagyjál békén anya, megyek a Roxfortba. - Az égnek emelem a tekintetem, és hátat fordítok anyának. Hallom, hogy beszél hozzám, de direkt kizárom a hangját, nem akarok vele most beszélni. Ez az egész kocsi-dolog már két hónapja megy, szinte a fél nyaram azzal tölt el, hogy anyát próbáltam meggyőzni arról, mennyivel jobb lenne nekem egy repülő autót vezetni, minthogy seprűzzek. De ő egyszerűen hajthatatlan. Apát négy nap alatt meggyőztem, őt két hónapja próbálom, és azóta se sikerült. Nem értem, hogy mi a baja. Tényleg nem. Még egyetlen elfogadható okot sem hozott fel eddig, és szerintem nem is fog. Kezd elegem lenni belőle. De tényleg.
-
Rue! - hallom apám hangját, mire megfordulok. Már ott áll anya mellett, és mosolyog rám, de látom, hogy hallott a veszekedésünkről anyától. Szegény apa, ő az, aki a legjobban megszívja, mert nem tud egyikünknek sem teljes mértékben igazat adni, de mi állandóan arra kényszerítjük, hogy valamelyikünk érveit helyeselje. Ő ilyenkor általában csak úgy eltűnik a házból, és elmegy új bűbájokat kreálni vagy mit tudom én. Mi meg folytatjuk a vitánkat anyával. Elég rossz ez az egész, mert amióta kitaláltam, hogy szeretnék a tizenhetedik születésnapomra egy kocsit, azóta folyamatosan romlik a kapcsolatom anyával. Pedig imádjuk egymást, de mostanában tényleg rengeteget ordibálunk emiatt. De én nem fogok tőle bocsánatot kérni, az is biztos. Először engedje meg a kocsit, mert szerintem semmi rosszat nem csináltam. Ami miatt ne érdemelném meg.
-
Én most megyek akkor, jó? Miriri már biztos nagyon vár. Nem kell sírni, visszajövök még - vigyorgok, pedig egyikük sem érzékenyül el túlságosan. Apa szorosan megölel, és belepuszil a nyakamba, de rászólok, mert olyan hévvel ölelt át, és hajolt el a fejem mellett, hogy jószerivel lerántotta a fejemről a hajpántomat. Ő felröhög, majd a homlokomra is ad egy puszit. Aztán, még mielőtt eldönthetném, hogy elköszönjek-e anyától, vagy sem, ő már meg is ölelt, és egy gyors puszit nyom az arcomra. -
Vigyázz magadra édesem! - mondja, majd megfordulok, és elindulok a tömegben.
Amit a legjobban utálok ilyenkor, hogy a King's Cross mindig tele van. De tényleg. Alig látod az embereket, és nagyon nehéz megkeresni egy bizonyos személyt ekkora tömegben. Miririt általában könnyű kiszúrni, mert színes ruhákat hord, de amióta a colorblocking divat lett, azóta nem csak ő néz ki úgy, mint egy papagáj, hanem a lányok ötven-hatvan százaléka, akik mind követik a divatot. Apropó, divat... majd' megsülök ebben a rohadék blézerben! El sem hiszem, hogy szeptember van, és Londonban majdnem harminc fokot mér a hőmérő!? Lehetséges egyáltalán az ilyen? Lehet, hogy a varázslók megint belepiszkáltak az időjárásba. A végén így tényleg el fogunk jutni a globális felmelegedésig...
Kuncogok egyet, mert eszembe jut, hogy milyen poénosan nézhet ki ilyenkor a mugliknak a pályaudvar. Több száz iskoláskorú gyerek szaladgál össze-vissza hatalmas kocsikkal, baglyokkal és bőröndökkel, fura ruhákba öltözve… Már amelyikünk. Én inkább a muglidivatot szoktam követni, mivel elég sokat járok közéjük, de nem mindenki olyan, mint én, hál’ isten. Hát még akkor mekkorát néznének, ha megtudnák, hogy létezik 9 és háromnegyedik vágány…
Körbenézek, Miririt próbálom megkeresni a tekintetemmel. Miután leadom a csomagjaimat, és magamhoz veszem a kis vajszínű táskámat, felállok a vonat egyik ajtajánál lévő lépcsőre, és onnan próbálom kiszúrni barátnőmet. Mikor végre meglátom, halványan elmosolyodok, leugrom a lépcsőről és elindulok felé. Annyira jó látvány, ahogy a tömeg utat nyit Cellának, mintha valami királynő lenne, pedig ő csak egy rohanó bombacsaj. Széles mosolyra húzom a számat, amikor közel ér, és már éppen a nyakamba ugrana, amikor… amikor is egy méterrel arrébb állok, drágám pedig a földön landol. Halk nevetés morajlik végig a tömegen, ő is és én is nevetünk, majd megragadom a karját és felhúzom a földről. Felnézek rá – tekintve, hogy öt centivel magasabb nálam – majd szorosan megölelem. Nem kerüli el a figyelmemet a sok suttogás, az elsősök mindig pletykálnak a hátunk mögött csak azért, mert ázsiai származásúak vagyunk. Nem túl sok mandulaszeműt látni az Egyesült Királyságban, és még mindig csodálkozni szoktak rajtunk. De engem már rég nem zavar, szerintem Miririt sem, megszoktuk, no meg úgyis csak jókat tudnak rólunk mondani.
-
Mi van veled csajszi? Nem láttalak három hete! Még mindig vágyakozol a hősszerelmed után? Történt valami érdekes az elmúlt egy hónapban? Ó anyám, nálunk még mindig a kocsi miatt megy a vita… A múltkor már azt hittem, megenyhül anya, de aztán csak rosszabb lett. Még a végén magamnak kell megvennem. – Felsóhajtok, majd belekarolok a barátnőmbe, és miután leadjuk a csomagjait – már ha leadjuk – felszállunk a vonatra. Elmegyünk néhány teli fülke mellett, majd mikor egy üres mellé érkezünk, kérdőn Miririre nézek. –
Ez jó lesz? – Ha bólint, akkor benyitok és lecuccolunk, magam mellé dobom a válltáskámat, és prüszkölök egyet, pont úgy, ahogy a lovak szokták.
-
Élvezet lesz ilyen időben vonatozni… hogy én mennyire gyűlölöm a meleget… nem véletlenül lakunk itt, eddig soha nem is volt baj az időjárással. Mi a szent csokibéka történhetett?!A játékos:
napsugár alias sunny, nemnormális, 4 éve rontja a szerepjátékosokkal együtt szívott levegőt, jobban rajong vágottszemű barátankért mint kéne, imádja a cicákat