Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Moziban (Lia, Greg, Charlotte)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Kedd. Máj. 28 2013, 20:03

Vége a sulinak, és szerencsésen túl vagyok minden vizsgán, ezért meg akarom "lepni" magam valamivel. Már csak azért is, mert gratulálhatok magamnak. Mindenből 90% felett sikerült teljesíteni, hiába próbálta Bella kisasszony kisasszony kissé megnehezíteni a dolgomat. Hiszen mindenkinek leesett, miért én kaptam "azt" a beteget... Mindegy. Többet nem lesz dolgunk egymással. Jobb is így.
Valami könnyed szórakozásra vágyom, ha lehetséges, nevetéssel telire, ezért arra az elhatározásra jutok, hogy elmegyek színházba vagy moziba. A színházba ki kell öltözni, és nem lehet most azonnal menni, így marad a mozi. Az albérlet közelében van egy pláza, benne multiplex mozival, azaz sok kis terem, sok film, amiből kedvemre válogathatok. Ritkán járok moziba, fogalmam sincs, mi most a kínálat, ezért tétován állok meg az előtérben. Tudom, hogy szokott lenni valami ismertető, hogy mi micsoda, miről szól...
Közben a filmek címére siklik a szemem: Másnaposok 3, Halálos iramban 6, Jurrasic Park 3D, A zöld urai, Mellékhatások, A hívás... Mindjárt kiejtem a sorozatokat, tekintve, hogy az előzőeket sem láttam. Dinoszauruszokhoz sincs nagy kedvem, főleg nem 3D-ben (és pláne nem egyedül), de még így is marad miből válogatni.
Megállok az egyik stand előtt, és a műsorújságba merülök. Megkeresem a filmeket, amiket itt adnak, és mindegyiknek elolvasom a tartalmát. Még azokét is, amiket biztos nem néznék meg, merthogy kimaradtak az első részek. Aztán elolvasom az ajánlókat, egy-két pletykát a színészekről, a várható filmekről, a most kiadott DVD-kről... Hisz időm, mint a tenger. A legközelebbi film is csak fél óra múlva kezdődik, de még mindig nem döntöttem el biztosan, mit is nézzek. Legnagyobb döbbenetemre a sorozatok kivételével minden film krimi vagy dráma. Egyetlen kivétel van...


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Máj. 29 2013, 10:15-kor.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Kedd. Máj. 28 2013, 21:00

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Én meg megígértem Liliane-nek, hogy a héten mozizunk. Most már, tényleg teljesen jól van, és mivel megint rohangálhat, ugrálhat, ehet bármit, és a többi, rögtön pattogatott kukoricát szeretett volna, kólával. Ehhez meg persze mozi dukál, így lévén, hogy péntek van, és szabad napos vagyok, suli után felvetettem (miután kiderült, hogy 97%-os lett a matek dolgozata), hogy akkor most menjünk el moziba. Természetesen teljesen bezsongott. Haza kellett menni, hogy átöltözzön, és rám is rám parancsolt, hogy csípjem ki magam, mert ez egy "randi". Imádja ezt a szót, én meg nevetek rajta mindig, de a kedvéért mindent. Ő egy kockás fodros szoknyát választ magának kék-lila színben, hozzá meg egy piros-fehér pöttyös felsőt. A divathoz, azt hiszem, semmi érzéke. De amikor felvetem neki, hogy sem a színek, sem a kockák a pöttyökkel nem passzolnak, akkor leszól, hogy nem vagyok elég innovatív. Ezt a szót meg tegnap hallotta, és úgy látszik, túl jól sikerült neki elmagyaráznom a jelentését. természetesen ráhagyom. És még abba is belemegyek, hogy nyakkendőt kössek. Nem tudom miért van erre szükség, én nem ragaszkodnék hozzá, főleg nem a szabad napomon. Szerencse, hogy a farmerbe nem köt bele, és nem kell borotválkoznom. Komolyan rosszabb, mintha egy felnőttel randiznék, de persze ő ezt olyan édesen adja elő, ahogy csak egy kislány tudja, és én nem tudok neki ellenállni.
A mozi parkolójában, kinyitom neki az ajtót, és színpadiasan kérem, hogy tartson velem. Mosolyog, és megfogja a kezem, aztán már rángat is, mert van valami film, aminek a plakátját az iskolában látta és nagyon meg szeretné már nézni.
A plázába beérve persze, nagyon figyelek, el nem engedném a kezét akkora ez a hely. Először az is gondot okoz, hogy a mozit megtaláljuk, pedig a liftben azt írták az ezen a szinten van. Végül csak sikerül, és rögtön be is állunk a sorba, hiszen ő már tudja mit szeretne, nekem meg mindegy. Egész biztosan nem fogunk Jurassic Park-ot nézni, ahhoz még kicsi. Az, hogy engem jobban lekötne, mint A zöld urai - mert közben megtudtam, hogy ez az - az más kérdés.
- Na és hova szeretnél majd ülni? - kérdezem de ő nem igazán figyel, ha sok ember van körülötte szereti őket nézegetni, aztán mintha meglátna valakit, mert kirántja a kezét a kezemből és mutogatni kezd.
- Papa! Nézd, ki van ott! - és már szalad is, és ilyenkor utálom, hogy korlát van mert ő persze könnyedén átbújik, de nekem ez nem megy ilyen könnyed.
- Lil! - kiáltok utána, de már nincs sehol - Liliane! - Átlépek a korláton és utána sietek, hála a tarka ruháinak, nehéz szem elől téveszteni. Egy fiatal nő mellett áll meg, és persze megismerem én is. Odapattan hozzá, mintha mi sem lenne természetesebb, és látom, hogy már mondja is. Ki tudja mit.
- Charlotte Liliane Phillips! Mégis hogy gondoltad, hogy csak úgy elrohansz? - dörrenek rá, egy kicsit, de nem hatja meg. Csak rám mosolyog, és mintha mi sem lenne természetesebb rámutat Miss Simeonra, mintha ő nem állna közvetlen mellette.
- Nééééééézd! Lia néni! - és ezzel le is vagyok tudva, mert már vissza is fordul és arról kérdezgeti, hogy mit csinál, hogy ő is randin van-e? És hogy mit néznek meg.
- Jó napot! - biccentek én is, amikor Liliane egy fél másodpercnyi szünetet tart, hogy levegőt vegyen, és közben gyorsan be is fogom a száját, lehet nem a legjobb módszer, de kifejezetten hatásos - Nem akarjuk za... Áuu! - nem hiszem el, hogy megharapott! Megharapott a saját lányom! Elengedem és hitetlenkedve nézek hol rá, hol az előttem álló nőre. Nem értem mi ez, hogy miért csinálja, és azt sem tudom, mit kéne tennem. Apám nekem ilyen helyzetben lekevert volna egy hatalmas pofont, de nekem eszemben sincs bántani a lányom. Azt hiszem, ez apaságom mélypontja.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szer. Máj. 29 2013, 11:21

Megszoktam már, hogy egyedül járok szórakozni. A lányokkal az albérletből más, inkább az éjszakába nyúló szórakozást szoktunk keresni, bár ritkán tartok velük. Nem mintha lenézném őket, de nekem nem tetszik, hogy ilyenkor hülyére isszák magukat, és flörtölnek fűvel-fával. Ebben nem igazán tudok a partnerük lenni. Kezdetben talán tetszett a lazaságuk, de az már nem, hogy mindig más pasival jöttek haza.
A mozi számukra uncsi, főleg, hogy minden hozzáférhető már a számítógépen, DVD-n, T-Boxon, meg mindenféle kütyün, de a mozinak van egy varázsa, legalábbis számomra, ami megunhatatlan élményt nyújt. Így azt sem bánom, hogy most is kikosaraztak (ők inkább inni mennek majd valamelyik felkapott helyre, csak előtte esznek, átöltöznek, miegyéb...)
Szóval a mozi... és a kínálat. Drámát nem akarok nézni, kijutott abból éppen elég, bőgni biztosan nem szeretnék. Így a romantika is kilőve (bár most nincs is semmi romantikus a műsoron). Krimi, akció... Feszültségben is volt részem, kihagynám. Inkább könnyed szórakozás kell, nevetés. Reeven is szembe jutott, a sok marhaságával, de ő meg az együttessel gyakorol valahol, azt hiszem...
Belemerülök a műsorújságba, és már csaknem elolvasok mindent, amikor egy ismerős hangra leszek figyelmes. Ott van már közvetlen a közelemben a kislány, akit emlékeim szerint két vagy inkább már három hete láttam, sokkal rosszabb bőrben, láztól kipirulva, kissé könnyes szemmel... Most viszont nagyon színesen és vidáman ruhácskában áll előttem.
- Charlotte! Szia!- rögtön félreteszem az újságot, és leguggolok hozzá. Szívem szerint megölelném, de nem tudom, ő mennyire bújós. Hagyom, hogy ebben ő legyen a kezdeményező, én csak a kezemet nyújtom felé. - Köszönöm szépen a rajzodat és a könyvet! Apukád elhozta nekem... Szép a ruhád! Hogy vagy?
Szinte felesleges megkérdeznem, hiszen láthatóan semmi baja. A kislányok pedig szeretik, ha megdicsérik a ruhájukat. Biztos vagyok benne, hogy ez az összeállítás az ő választása, valahogy ezt súgják a megérzéseim. És a ruhája éppen olyan, mint ő. Vidám és nevetős. Máris beavat, hogy most a papájával randizik, együtt fognak mozizni és pattogatott kukoricát enni...
Közben az említett férfi is megjelenik. Rögtön lekapja a kislányt a tíz körméről, és azt hiszem, én jobban megszeppenek, mint a lánya, mert ő csak mosolyog tovább és úgy néz rám, majd az apjára, mintha mi most találkoznánk először. Szinte bemutat neki. nagyon édesen teszi. Egy pillanatra összeakad a szemem, ahogy lenéniz, de a kislányok már csak ilyenek. Szolidan elnevetem magam, miközben fogadom és viszonzom Mr Phillips üdvözlését.
Charlotte pedig az apjától nem zavartatva tudakozódik, hogy én mit csinálok itt. Ahogy csak gyerekek képesek rá, mindenféle gát nélkül, szorongások nélkül.
- Éppen egy filmet keresek magamnak, amit megnézhetnék. Te talán tudsz ajánlani valamit? - nézek rá, csillog a szemem, olyan jó látni, hogy ilyen cserfes, életteli.
Ha válaszolna is, nem tud, mert az apja egy pillanatra befogja a száját. Ezen megütközöm, nem értem, miért csinálja, de Charlotte sem hagyja magát, mert az apja kezébe harap (?), mindenesetre hamarabb szabadul a szája, mint ahogy azt hittem volna. Vidám szemekkel nézek rá, mert azért eljutottak hozzám a szavai.
- Nem zavarnak, amúgy is...egyedül vagyok...- vonom meg a vállam.
Újra végig nézek ezen a férfin, lentről felfelé, hiszen kb jelenleg most a derekáig érek, aztán felállok lassan. Azt mondanám, laza eleganciával van felöltözve, csak a nyakkendőt nem értem. Megsimítom Charlotte haját, és az apukájához beszélek:
- Úgy látom, minden a legnagyobb rendben- tudom, hogy neki is eszébe jut a beszélgetésünk a kávézóban a szülői aggodalmakról, és szeretném, ha feloldódna kissé. Mert mintha most is feszengene egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szer. Máj. 29 2013, 14:22

Szeretek moziba járni, bár nem a pattogatott kukorica és a tömeg vonz benne. Viszont a sötét a kényelmes székek, és a széles vászon, határozottan olyasmi, ami ki tud kapcsolni. Feltéve, hogy nem egy hét éves ül mellettem. De ez is hozzá tartozik az apasághoz, és ez a hét éves, egy kis angyal, még akkor is, ha ma belé bújt a kisördög. Mással nem tudom magyarázni, hogy elszalad, és nem is áll meg, amikor utána kiabálok. Máskor nem csinál ilyesmit, de persze én aggódok, és utána megyek.
Ő persze csacsog, azon az elbűvölő módon, ahogy szerintem csak ő tud. Még körbe is fordul, biztos, megdicsérték a ruháját. Bólogat, magyaráz...
Nem igazán vigasztal, hogy egy "ismerőssel" beszélget, mert akárhogy is, az engedélyem nélkül ment el, és ő is tudja, hogy ez tilos. Mégis, amikor próbálom megszidni, szinte kinevet. A szemeiben ott az a huncutság, amiben benne van, hogy "tudom, hogy nem gondolod komolyan" és ez egy tökéletes fegyver, mert mindig megenyhülök tőle.
Enyhülnék, ha nem kezdene el illetlen módon beleavatkozni mások dolgába, de ezt teszi, és mivel én Miss Simeonnal ellentétben tudom, mennyit képes beszélni, befogom a száját. Jobban járnánk mind, ha most elköszönnénk, de nem sikerül, mert az én kedves lányom a kezembe harap, amit tényleg nem tudok hova tenni. Csak nézek hol rá, hol a mellette levő nőre, hátha valamelyik megmagyarázza, mi ez. Ehelyett, a ki nem mondott szavaimra kapok választ, és mielőtt mondhatnék valamit, Liliane beelőz.
- Téényleg? Akkor megnézed velünk A zöld urait? Az nagyon jó! - kezd bele lelkesen és a plakátra mutat, ahogy tovább magyaráz. - Azt ott! Egy kislányról szól, aki ilyen pici lesz.
- Ne mutogass! - vágok közbe, és elkapom a kezét, nem szeretem, hogy ezt csinálja, fogalmam sincs kitől tanulta, de nagyon idegesítő. Csúnyán néz rám, én meg rá. És hiába mondja, Amelia, hogy minden rendben, én kételkedem.
- Szerintem megveszett - jegyzem meg, de igazából már nem fáj a kezem, és már megint annyira édesen néz! Megforgatom a szemeimet, hogy beadjam a derekam, ő meg leutánoz, és ezzel mosolyt csal az arcomra.
- Ugye velünk jöhet? - nézz rám ismét nagy szemekkel, most hogy mosolygok, azt hiszi, mindent szabad.
- Talán előbb kérdezd meg a kisasszonyt, hogy volna-e kedve hozzá... Engem nem zavar.
Válaszolom neki, de még igazán be sem fejezem már fordul is, és még meg is fogja a mellettünk álló "néni" kezét, és megkérdezi, hogy megnézi-e velünk a filmet. Elég ellenállhatatlanul csinálja, és csak remélem, hogy Amelia nem fogja később megbánni a döntését. Mert ahogy őt elnézem... bele fog menni.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szer. Máj. 29 2013, 22:34

Betévedek egy plázába, ahol multiplex mozi ajánlja magát 6-8 féle filmmel. Sok a dráma, akció, és ezekről most szívesen lemondanék. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok megnézni, amikor berobban a napomba Charlotte, a kislány, akit kb három hete műtöttek vakbélgyulladással.
A kislány kedves, cserfes, és nagyon közvetlen, úgy tűnik, még az apjától is megszökött "miattam". Beszélgetni kezdünk, és örömmel látom, milyen jó színben van (nem csak a ruhájára nézve). Megjelenik az apukája is, aki próbálja fegyelmezni, nem jár sok sikerrel. De most nem szabadna haragudnia rá. Hiszen olyan édes!
Bár elismerem, engedetlenségért fegyelmezés járna, nem azt a módszert alkalmaznám, amit ő. Befogja a kislány száját, de még ezzel sem tudja megfékezni, Charlotte olyan elszántnak tűnik. És abszolút nem zavartatja magát, azon az utánozhatatlan bájjal és őszinteséggel kérdez, beszél, csacsog, ami csak a gyerekekre jellemző.
Örülök ennek a kicsi lánynak. Tiszta mosoly és vidámság, és most úgy érzem, ha már nem is ülnék be semmire, már megérte eljönni. Jó így látni őt. Megköszönöm neki, amit küldött, megdicsérem a ruháját, megkérdezem, hogy van... És ő csak mesél, mondja és mondja, mintha ezer éve ismernénk egymást. Aztán kiderül, ők is mozizni jöttek az apukájával.
Engem is faggatni kezd, én pedig őszintén válaszolok neki, eszembe sem jut köntörfalazni, és talán erre reagál rögtön, meghívva engem a filmre, amit ők is néznek. Mr Philips kissé zavartan pislog, én halkan nevetgélek, a helyzet mókás. Amikor a kislány keze után nyúl és rászól, beharapom a szám szélét; kislánykoromban én is hajlamos voltam erősen gesztikulálni, de Charlottet talán ez sem hatja meg, csak egy pillanatig néznek farkasszemet és máris megint csacsog. Nem is csodálom, hogy az apja nem tud neki nemet mondani, ennek a kislánynak egyszerűen nem lehet!
Közben felállok, és megsimítom a kislány fejét, az apukájának pedig próbálok kedves és megnyugtató szavakat mormolni, de ő kétkedésének ad hangot.
- Való igaz, veszettség elleni oltást nem adtunk neki- nevetem el magam. - Akkor nem tűnt harapósnak! Viszont magának kijár most egy tetanusz- kacsintok rá.
Közben grimaszt váltanak, elnevetik magukat, és az egész jelenet azt tükrözi, ők ketten mennyire szeretik egymást. Charlotte már áll is elő az ötletével, most kérve engedélyt, hogy velük mehessek. Mr Phillips látszólag nem akar lerázni, a kislánya már most az ujja köré csavarta, de ezt magam is megtapasztalom, amikor olyan kérőn néz rám. Még a kezemet is megfogja, mintha ezzel akarná nyomatékosítani a kérését.
- Nos... Oké, rendben, megfűztél...- mondom neki és elnevetem magam, amikor ugrálni kezd. - De van egy feltételem- leguggolok megint mellé, és komolyan nézek rá- Segítened kell nekem... megvenni a pattogatott kukoricát- Mr Phillipsre nézek, hogy áldását adja-e, és ha igen, kézen fogva vonulunk el a kukoricaárus felé.
-Ott találkozzunk, rendben?- nézek vissza a férfira, és súgom neki artikulálva (sajnos mutogatva is), hacsak nincs valami ellenvetése. Charlotte pedig már húz is felfelé a lépcsőn. Igazi irányító tipus. Engem behálózott.


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jún. 02 2013, 09:47-kor.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Vas. Jún. 02 2013, 09:25

Jó látni, hogy a lányom, ilyen jól kijön egy szinte idegen nővel, de annyira nem örülök neki. Mégis csak egyszer látta korábban, és félő elmesél egy csomó olyasmit is, amit én biztos nem osztanék meg Ameliaval. Egyszerűen mert magánügy, de hogy magyarázzam el ezt egy hétévesnek? Mindegy, mert már elkéstem. A mi kis titkunk, hogy mi bizony randizunk, már nem titok, sőt ha Liliane-en múlik hamarosan nem kettesben, hanem hármasban mozizunk. Valahogy ettől ódzkodom, és próbálnám menteni a helyzetet, elvégre egy ilyen fiatal hölgynek, biztos van jobb programja, mint egy egyedülálló apuka, meg az ő kislánya.
Láthatóan tévedek, és a lányom is meg van veszve, nem csak mert harap, hanem mert annyira ragaszkodik az elképzeléseihez. Szóvá is teszem, és szerencsém, hogy ahhoz, hogy ezt értse, még kicsi.
- Hiba - felelem az ápolónőnek, immár vigyorogva, de ahogy a tetanuszt említi én nézek rá kicsit ijedten - Ennyire súlyos?
Nem, nem gondoltam komolyan, de igazság szerint, nem rajongok a gondolatért, hogy engem szurkáljanak. Úgy egyáltalán semmiért, aminek kórház, és fehér köpeny külleme van. Az utóbbi időben láttam eleget mindkettőt, most kell egy kis nyugi.
Liliane közben beveti magát, és ellenállhatatlan módon kérleli Ameliat, hogy jöjjön velünk. Már én sem ellenkezem, elvégre felnőtt nő, el tudja dönteni, mit szeretne. Igaz, kicsit meglep, hogy valóban beleegyezik, de inkább nem teszem szóvá a dolgot, csak magamban határozom el, hogy utólagos panaszt nem fogadok el, de aztán, ahogy rájuk nézek, úgy hiszem, erre nem is lesz szükség.
Remekül megértik egymást, már alkudoznak is. Én meg csak a fejem csóválom, hogy ilyen nincs.
- Nagyszerű ötlet - bólintok, engem egyáltalán nem zavar, ha ők veszik meg a kukoricát. Már indulnának, és én is mennék, amikor eszembe jut még valami, utánuk sietek, és úgy szólalok meg - Várjon egy percet! - ha megállnak és beérem őket, csak akkor folytatom - Megtenné, hogy előbb elmennek... pisilni?
Hát, nem éppen szép kérés, de ha már egyszer itt egy nő, akkor használjam ki. Attól pont nem tartok, hogy ellopja Liliane-t, ahhoz, hogy a férfi mosdóba vigyem, pedig már túl nagy. Ha ez nem okoz gondot Miss Simeonnak, akkor visszamegyek a jegyárusokhoz, és megveszem a jegyeinket, aztán majd a kukoricásnál találkozunk.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Vas. Jún. 02 2013, 12:17

Annak ellenére, hogy úgy tűnt, egyedül ülök be mozizni, a helyzet változik, amikor megjelenik Charlotte, és hozzám csapódik. Igazán örülök ennek a kislánynak. Látszik, milyen életteli és vidám, és ezzel az én jókedvemet is fokozza. Hamar beszédbe elegyedünk, és ezt az sem szakíthatja félbe, amikor apuka közbelép.
A helyzetet humorral próbálom menteni, de Mr Phillips arcán mintha rémület suhanna át. Nem tudom, most ő ugrat engem, vagy valóban megijesztettem, ezért nevetve próbálom oldani a helyzetet:
- Jelen esetben azt hiszem, eltekinthetünk az oltástól... De ha ellenállhatatlan vágyat érez rá, hogy valakit maga is megharapjon, akkor feltétlenül keressen fel egy orvost. - És nem azért, hogy őt harapja meg, teszem hozzá gondolatban.
Charlotte-t nem különösebben indítja meg az apja fegyelmezési módszere, sőt, inkább mintha neheztelne rá egy kicsit, amiért félbeszakította, de csak egy pillanatig néznek farkasszemet, aztán elnevetik magukat. Charlotte pedig ott folytatja, ahol abbahagyta, és hamarosan arra eszmélek, hogy az invitálására igent mondtam, velük megyek moziba. Félszegen nézek Mr Phillipsre, talán ő nem így képzelte ezt a délutánt, de látszólag nincs komoly kifogása ellenem, így már biztos, hogy együtt mozizunk.
Charlotte-val csajosan megbeszéljük, hogy megvesszük a csemegét, de aztán mégsem tudunk elindulni, mert az édesapja utánunk szól. Megállok, és erősen fogom a kislány kezét, aki húzna, hogy menjünk már, de nem engedem el és nem engedek neki.
- Ó, természetesen- hallgatom meg Mr Phillips kérését, és aztán a kislánya fülébe súgom- Apukád azt hiszi, hogy kislányok vagyunk, és nem bírjuk ki a film végéig odabent... Gyere, menjünk ki előbb a mosdóba, legalább megmossuk a kezünket is!- És hogy valami összeesküvés szaga is legyen a dolognak, hozzáteszem- Aztán mi is elküldjük őt, jó?
Remélem, ennyi elég, hogy további meggyőzések nélkül megjárjuk az illemhelyet, ha kell, elvégezzük "ürítési szükségleteinket", és kezet mossunk. Utóbbihoz feltétlenül ragaszkodom. Charlotte okos kislány, és bár nem készül mikrobiológusnak, azért hallott már a baktériumokról. Nevetgélve megyünk vissza a pattogatott kukorica árushoz, mert közben megbeszéltük, hogy XXXL-es adagot veszünk, és Charlotte arról győzköd, abból nem is egy kell, hanem három, mert ő egyedül is meg tud annyit enni.
- Oké, legyen!- ez a minimum a szófogadásáért.
Aztán, amikor megjelenik Mr Phillips, rákacsintok Charlotte-ra, és ő vigyorogva küldi el az apját a mellékhelyiségbe. A gyerekszáj néha igen vicces, így a közelünkben néhányan felnevetnek a szavaira.
- Maga kezdte- súgom a férfinak, és alig bírom elrejteni a mosolyom. Akarom egyáltalán? Talán nem.
Sorban állás és várakozás közben a filmről beszélgetünk Charlotte-val. Sikeresen megvesszük a kukoricákat, és aztán megvárjuk az apukáját. Szó nélkül az ő kezeibe nyomom a tasakokat, és egyszerűen közlöm:
- Hozok innivalót is. Mit kérnek? - Van, amikor engem sem lehet visszautasítani.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Hétf. Jún. 03 2013, 13:15

A mozizós-randizós délutánunkba váratlanul csöppen bele a kórházi nővérke, aki ellen nekem semmi kifogásom, sokkal inkább tartok attól, hogy ő képzelt el magának jobb társaságot. Erre azonban hamar rácáfol, s bár a lányom eléggé elfogadhatatlanul viselkedik, sikerül egész viccesen lereagálni a helyzetet.
- Feltétlenül - azt mondjuk nem fűzöm hozzá, hogy bizonyos esetekben gondolom kivételt képez ez a vágy, mégis csak egy hét éves gyerek áll mellettem, de vannak dolgok, amik nem változnak, én meg igazán nem tehetek róla, hogy néha vannak ilyen gondolataim. Az apasággal nem szűntem meg férfi lenni, csak a lehetőségeim csökkentek, de nem érzem, hogy ez olyan nagy hátrány lenne, Liliane amúgy is kárpótol mindenért. (Nem, nem úgy!)
Közben biztossá válik, hogy nem kettesben, hanem hármasban mozizunk, mert a lányom beveti magát, Amelia meg nem tud ellenállni. Ezt kivételesen megértem, én sem tudnék, főleg nem akkor, ha ilyen szemekkel nézne rám. Ez olyasmi, amit hét év alatt nem tanultam meg kezelni, és néha szörnyen nagy hibának érzem, de aztán mindig megnyugtatom magam, hogy nem csak én vagyok elfogult a gyerekemmel, minden apa az, a sajátjával.
A hölgyek valamit sutyorognak, tőlem csak engedélyt várnak a pattogatott kukorica megvételére, én pedig bele is egyezem, de aztán eszembe jut valami nagyon fontos, és azt bizony, még a kukorica előtt kell elintézni. Meg is kérem az ideiglenes pesztonkámat, hogy legyen segítségemre, de a reakciójával nem vagyok elégedett, még akkor sem, ha tudom, ez sokkal hatásosabb, mint simán ráparancsolni, hogy pisiljen. De nem foglalkozom inkább ezzel, megyek és megveszem a jegyeket, egész szép kis sor gyűlt össze, és hála Liliane-nek állhatok be megint a végére.
Szerencsére azért gyorsan halad, és végül a jegyek is megvannak. Mire felérek a lányok is végeznek, legalábbis már a kukoricáért állnak sorba. Liliane pisilni küld, én meg nagy szemekkel nézek rá, aztán - mivel mást nem igazán tehetek nevetni kezdek.
- Jó, és ellenőrzöl is? - kérdezek vissza leguggolva, egy puszit nyomva az arcára, de aztán megsúgom neki, hogy én már voltam. Igaz, még otthon, de azóta nem ittam semmit, és vele ellentétben, én tényleg ki fogom bírni a film végéig.
Erre szerencsére nem tud mit mondani, így megúszom a dolgot, és elégedett vagyok nagyon, ez a pillantásomon is látszik, amit Miss Simeon kap, csakhogy tudja még mindig én vagyok a főnök.
A kukoricából extra nagyot kérnek, amire kijelentem, hogy azt már nem, mégis csak egy hét évesről van szó, mire persze durcizik, és azzal jön, hogy "Lia néni" megígérte, hogy extra nagy kukoricát kap.
- De engem nem kérdezett meg - közlöm a tényt, aztán az említett hölgyhöz fordulok - A felét sem eszi meg annyi kukoricának, én meg nem is szeretem. Maga annyit eszek, amennyit csak szeretne.
Nem, nem szeretem a kukoricát, és lehet rám nézni, mintha a Marsról jöttem volna, de sós, és szomjas lesz tőle az ember, és kicsípi a száját, és egyébként is csak zajos, potyog meg minden ilyesmi. Elég nekünk a közepes is. Mert egy-egy szemet azért be szoktam kapni, de utána mindig rájövök, hogy nekem ez nem kell.
Amit megkapunk azt természetesen viszem, nehogy megszakadjanak a nagy tehertől... az üdítőket viszont nem vállalom.
A kérdésre, ami elhangzik, Liliane-nel egyszerre vágjuk rá:
- Narancslét!
Aztán ha ez is megvan elindulhatunk a terem felé, és el is foglalhatjuk a helyünket, bár még van 10 perc a kezdésig, legalább nem kell majd mindenkin átgázolni. Igaz, az eladó azt mondta, hogy ilyesmitől nem kell tartani, kevés jegy fogyott még erre a filmre, és a jegyeket ilyenkor igyekeznek úgy kiadni, hogy akadálymentesen tudjanak közlekedni a nézők. Majd meglátjuk.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szer. Jún. 05 2013, 11:35

Mr Phillips arcpirító gondolatait szerencsére nem ismerem. Ki gondolná, hogy Charlotte megnyilvánulásától idáig jutunk el? Vagy az a hiba, hogy túl fiatal vagyok még, nem vagyok igazi nő? Vagy most is elsősorban az ápolónő beszél belőlem, aki a veszettségre gondol, annak veszélyeire, tüneteire, megelőzési és kezelési lehetőségeire? Mindegy, kár ezen filózni. Viccelni akartam, és -nekem úgy tűnt- egész jól ment. De lehet, hogy tévedek.
Charlotte megfűz, hogy velük menjek moziba, ha már olyan tanácstalan (és magányos) vagyok. Neki konkrét elképzelése van, mit kell megnézni, és mire észreveszem, már rá is bólintok a dologra. De ha már így alakult, valamiképp én is viszonozni szeretném a kedvességüket, így elhatározom, hogy a csemegéről és az innivalóról én gondoskodom. Mielőtt azonban erre sor kerülhetne, elküldenek bennünket a mosdóba, és az egyetlen módszer, amivel - véleményem szerint- elkerülhető, hogy ellenállásba ütközzem, az a humor. Úgy tűnik, ez beválik, mert a kislány vitatkozás nélkül tart velem, így gyorsabban végzünk. Már csak a vásárlás van hátra. Hamarosan csatlakozik hozzánk Mr Phillips is, akit Charlotte elküld a mosdóba, de a körülöttünk állókkal ellentétben a férfi nem egészen úgy reagál, ahogy számítottam. Talán túl komolyan veszi az egészet, vagy meg akarja mutatni, ő az úr a háznál, azért sem megy el, inkább okosan kibújik a "feladat" alól.
És a következő meglepetés akkor ér, amikor a rendelésem leadom. Beleszól. Értetlenkedve nézek rá és Charlottera. Igen, talán hiba volt nem megkérdezni, mekkora adagot vehetek a kislánynak, de ő sem mondott ezzel kapcsolatban semmit. Az árus türelmetlenkedik, hogy mi legyen, én meg kissé szomorúan nézek a kislányra, mert nem szeretem , ha keresztül húzzák, amit megígértem.
- Rendben - hajtok fejet a férfi előtt, mégiscsak ő a gyerek apja, és eszembe sincs kétségbe vonni a hatalmát és a szavát. - Mekkora adagot vehetek Charlotte-nak?- Ettől függetlenül egy szomorú pillantást küldök neki. Miért nem engedte, hogy kedveskedjek a kislányának? Nem értem. Mindegy. Majd ha gyerekem lesz, én is megtudom...
Megvesszük a kukoricákat, bár nem akkora adagban, ahogy azt eredetileg terveztük. Charlotte emiatt kissé szomorúnak tűnik, de azzal vigasztalom, hogy ha netán elfogyna az ő adagja, és az apukája is megengedi, ehet az enyémből. Most félő pillantást vetek a férfira, vajon jól beszéltem-e, nem akarok újabb kellemetlenséget magunk között. Inkább a kezükbe nyomom a zacskókat, és az innivaló felől kérdezem meg őket.
Szinte egyszerre vágják rá, hogy narancslét innának, és -tanulva korábbi hibáimból- Mr Phillipsnek szegezem a kérdést.
- Mekkora adagot kérnek?
Nincs bennem neheztelés. Tulajdonképpen igazat adok neki abban, hogy nem ad szabad kezet nekem. Hiszen biztos vannak szokásaik... de ezeket én nem ismertem, honnan is tudhatnék róluk? Amiért kellemetlenül érzem magam, az az, hogy akaratlanul is elromlott egy kicsit a hangulat. Ő engem hibáztat, én hibáztatom őt: hiosz szólhatott volna előre, hogy csak - mondjuk- x mennyiséget vehetek...
Aztán arra gondolok, amíg magamhoz veszem az innivalókat, hogy kár már ezen keseregni. A mai délután jó lesz. Megnézünk egy aranyos mesefilmet, jól szórakozunk. És elsősorban már attól is vidám vagyok, és jó a kedvem, hogy Charlotte-t ilyen jó színben és jó egészségben látom. Az összes többi nem számít.
Elfoglaljuk a teremben a helyünket. Természetesen rájuk bízom, ki hova akar ülni, de sejtésem szerint Charlotte lesz középen, hiszen ő az összekötő kapocs. A rajzán is így ábrázolt bennünket. Akárhogy is, én nem ellenkezem. Régen voltam moziban, és bizony elfelejtettem, hogy a terem klimatizált, így kicsit megborzongok a benti hűvösnek tűnő hőmérséklettől. Meg lehet ezt szokni, csak idő kérdése.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Csüt. Jún. 06 2013, 22:03

Biztos velem van a baj, de a nagy kukoricát egy hét éves gyerek esetében kifejezetten rossz ötletnek tartom. Ki sem látna a zacskó mögül, én meg biztos nem tartom neki. Az persze más dolog, hogy Miss Simeon mennyit eszik, de a lányom mennyiségébe úgy érzem, van beleszólásom. Az pedig, hogy ezzel esetleg elrontom a hangulatot, igazán sajnálatos, nem ez a célom. Eszembe sem jutott, hogy ekkora mennyiségű kukoricát akarnak majd, nyilván, mert én sosem vennék ennyit.
- Egy normált - válaszolom, és nem foglalkozom azzal, hogy a lányom a kezem rángatja, hogy de neki megígérték. Elég egy pillantás, hogy tudja, ez most nem idő a vitára, de én is tisztában vagyok vele, hogy vissza fog még vágni érte. Egyelőre azonban elégedett vagyok.
Mosolygok azon, hogy majd kaphat Amelia kukoricájából, én biztos vagyok benne, hogy még azt sem fogja megenni, ami a mostani zacskójában van, de nem baj. A lényeg, hogy ettől azért valahogy jobb kedve lesz. Már csak az üdítők vannak hátra és Miss Simeon ezt is vállalja, az én kezem úgyis lefoglalja a kukoricájuk, így hálásan pillantok rá, miközben válaszolok.
- 3 deci elég lesz - az hiányozna nekem, hogy többet igyon és aztán nyafogjon, hogy pisilnie kell. Bár, valószínűleg nem nyafogna, csak a végén sürgetne, hogy szaladjunk a mellékhelyiségbe, de ettől is megkímélném magunkat, ha lehetséges.
A kisasszony megveszi nekünk az üdítőket, ezt majd később el kell rendeznem vele, mert ezek a mozis árak nevetségesen magasak, és nem járja, hogy mindent ő fizessen nekünk.
Csendben érünk el a megfelelő teremhez, átadom a jegyeket, a jegykezelőben biztos valami téves elképzelés van rólunk, furán vigyorog, nekem nagyon nem tetszik, de nem foglalkozom vele. Bemegyünk, és szerencsére hamar megtalálom a helyünket. Végül, a lányom kérésére ő ül középen - bár én is így terveztem, de ezt neki nem kötöm az orrára - én pedig fejet hajtok előtte. Én ülök legbelülre, szintén gyermeki utasításra.
Amint elhelyezkedünk, átadom a kukoricákat, és várom, hogy elinduljon a film. Előbb persze rögtön jönnek a reklámok, mutatnak valami babát is, amit meg kéne vennem, de remélhetőleg a film végéig elfelejti. Aztán elindul a film, és rögtön akció... Héé, animációtól ez nem is rossz.

//javaslom, hogy nézd meg a filmet, aztán olvass tovább, mert azzal kapcsolatban is írtam, és nem szeretnék elárulni semmit sem. Egyelőre csak az elejéről írtam, a többit majd a következőben szerintem ennyi most elég.//

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szomb. Jún. 08 2013, 09:52

Kifejezetten jó érzés, hogy egy kislány ilyen szívélyes velem. Általában a gyerekek nagy része befelé forduló, nehezen bízik az idegenekben. Én idegennek érzem magam, nem vagyok senki Charlotte életében, mindössze néhányszor találkoztunk, és azok sem éppen ideális körülmények között. (A kórház sosem ideális).
Szövetséget kötünk, szótlanul, kimondatlanul, és ennek része a kukorica is, pontosabban annak a mennyisége, de ebbe apuka beleszól, megvétózza, és én meghajtom a fejem az akarata előtt. Talán ezzel tönkreteszem a barátságom Charlotteval, hiszen megszegem a neki tett ígéretem, de ha olyan okos, mint ahogy elképzelem, talán megérti. Apa a főnök, neki kell szót fogadni. A későbbiekre nézve azonban megtanulom, hogy semmit sem lehet az ő engedélye nélkül megígérni, mert abból baj lehet.
Tulajdonképpen gyorsan túlteszem magam rajta, még mindig vannak alternatív lehetőségek, hogyan lehet a dolgot áthidalni. Rugalmas anyagból gyúrtak, ilyen gyorsan nem lehet elvenni a kedvem. Úgy tűnik, most Mr Phillips is elégedett, mert még egy mosolyra is futja, amikor az üdítőkről kérdezem.
Végül beülünk a filmre, ami lassan el is kezdődik... Hamarosan kirajzolódik előttem egy háttértörténet. Kissé szomorú sztori, és valamin Charlotte is fennakad, mert összesugdolózik az apjával. Csak sejtem, miről lehet szó, mert elkomolyodik. Ezután mintha a kukoricája sem fogyna. Kitalálható, hogy már találkozott ezzel az érzéssel. Fura, de engem is magával ragad a film. A történet aranyos, izgalmas, és szomorú...
Arra eszmélek, hogy potyognak a könnyeim. Siratom az egyik szereplőt... Magam mellé teszem a kukoricát, hogy zsebkendőt kereshessek a táskámban. Milyen égő ez, hogy sírok egy mesefilmen! Mégiscsak egyedül kellett volna beülnöm....

Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Hétf. Jún. 17 2013, 15:40

A film kezdés után nem sokkal kicsit változik a hangulat. A lányom érezhetően elgondolkozik azon, hogy mi is történt a történetben szereplő lány, illetve az ő anyukájával. Szerencsére azonban a történet olyan fordulatot vesz, ami ha csak átmenetileg is, de feledteti vele a problémát. Számára az apró kis emberkék élete lenyűgöző, és ahogy beindulnak az események, már ismételten falatozni kezd. Mosolyogva pillantok rá, hiszem, hogy most már rendben lesz.
Vannak vicces jelenetek, és akció is akad, így annyira nem is borzasztó az egész, mondjuk, továbbra is fenntartom, hogy nem nekem való ez a mozizás. A narancslevem a film felénél fogy el, mellettem Liliane még szürcsöl. Nem is tudtam, hogy neki szívószála is van. 
A kockák peregnek tovább, az egyik szereplő látszólag haldoklik, én kizártnak tartom, de Liliane pityereg, bújik, én meg zsepit kutatok magamnál, úgy magyarázom neki, hogy nem lehet baj, mert a jók mindig győznek. Ha valóban gyerekeknek készült ez az animáció, akkor igazam lesz, de persze ez nem az az alkalom, amikor eljátszhatom az "én megmondtam"-ot. De a lényeg, hogy tudom, hogy így lesz.
A végső harcnál is én vagyok a mentsvár, mert azok ott ijesztőek, és mit tudom én. Még jó, hogy a 3D-ről nem hallott az én kicsikém, akkor biztos abban kellett volna néznünk, és már sírás lenne, de így csak a szemeit szorítja össze, és kérdezi, hogy nézheti-e már. Tőlem nézhetné, szerintem semmi ijesztő nincs benne, de azért amíg nem lesz érezhetően jobb a helyzet, inkább hagyom, hogy bújjon.
A vége persze Happy End, és láss csodát, én megmondtam, hogy nem lett semmi baja a kis fickónak. Liliane-nek nagyon tetszik, hogy a nagylány továbbra is jóban van a kis sráccal, és persze, amit vége a filmnek, és ismét világos lesz, már jön is a kérés: Menjünk az erdőbe megkeresni az apró kis emberkéket.
- Ugye léteznek? - néz rám kérdőn, majd Amelia-ra - Szerinted?
Abban biztos vagyok, hogy az én válaszom nem is igazán érdekli. Valószínűleg túl jól ismer, hogy közöljem, nem, ilyesmi nincs. De ha van is... nekünk túl gyorsak. Inkább felszedem a kukoricás zacskóját, amit maga mellé tett. Egy része a székbe borult, pár szem ég lapul a zacskó alján, azt szépen bekapom én, és ha Miss Simeon rám pillant, kap egy pillantást, így legalább ezzel kapcsolatban elsüthetem, hogy én megmondtam. 
Jó fej vagyok, amikor elindulunk kifelé a teremből, magammal viszem a szemetet, amit termeltünk, és a kijáratnál lévő kukába dobom. Ott aztán megfogom Liliane apró kezét és úgy haladunk tovább, nem is tudom meddig.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Hétf. Jún. 17 2013, 18:28

Elkezdődik a film, és hamarosan a mesevilágban találom magam. Mindig is nagyon szerettem a meséket, nagyon sokáig olvastam őket, és most sem áll távol tőlem a téma. Úgy gondolom, egy történet szólhat bármiről, ha magával tud ragadni. És ha magával ragad, a rabja vagyok. Így van ezzel a mesével is. 
Magával ragad, megérint, elérzékenyít. Még a könnyeim is csorogni kezdenek, amikor a halállal szembesülök, majd nagyokat kacagok, amikor éppen humoros jelenet pereg előttem. 
Charlotte többnyire megfeledkezik rólam, az apjával súg-búg olykor össze, és a kukorica is váltakozó mértékben fogy. Talán igaza volt az apukájának, és sok lett volna az a nagy adag, amit eredetileg meg akartam venni. De azt sem bántam volna, ha megmarad. Ez nem számít. Az számított csak, hogy örömet okozhassak neki. 
Vége a filmnek, és nevetve állunk fel. Boldog végű, szép mese. Engem jó érzések töltenek el. Charlotte pedig láthatóan be van indulva, személyesen akar velük találkozni. Elmosolyodom az ötlete hallatán. Aztán zavarba hoz, mert hozzám fordul, azt tudakolva, vajon léteznek-e ezek a kis lények. Látszik, hogy teljesen fel van dobva, tetszett neki a film. Nem akarom kiábrándítani, így diplomatikusan válaszolok.
- Az az igazság, én még sosem találkoztam velük. De minden mesének van valamennyi valóság alapja... Ki tudja? - Vonok vállat, és remélem, ennyiben hagyja a dolgot. Mit is kezdenék, ha azt mondaná, keressük meg őket? Én nem vagyok olyan technikai zseni, mint a filmben lévő apuka. Még kevesebb esélyünk lenne rá...
Közben Mr Phillips a kukoricás zacskót szedi össze. Egy kevéske a földre dőlt, és pár szem a zacskóban is maradt (ezt ő most jóízűen elfogyasztja. Hát nem azt mondta, hogy nem szereti?), majd a szemetet a kijárat melletti kukába dobja. Nem igazán foglalkozom az  "én ugye megmondtam" pillantással. Legyen vele boldog, hogy igaza volt. Ettől én nem leszek csalódott. 
Megfogja a kislánya kezét, és kifelé indulnak, én meg megyek utánuk. A multi-mozik kijárata szinte kivétel nélkül a szabadba vezet, így történik ez most is. Kiérve megcsap bennünket a hőség és a napfény. Hunyorogva nézek körbe, hol is vagyok, merre induljak. Kissé tanácstalan vagyok. Aztán leguggolok Charlotte mellé, így beszélek hozzá.
-Nagyon jó ötlet volt ez a mozi. Köszönöm szépen, hogy veletek nézhettem meg. - Ha engedi, megsimítom a haját. - Nagyon jól éreztem magam.- Ezt már felállás közben mondom, apukának is szól, akinek kezet nyújtok, szinte már szokásból.- Önnek is köszönöm.
Félmosolyra húzom a szám. tudom, hogy a kapcsolatunk nem zökkenőmente, hogy voltak köztünk félreértések és súrlódások, de úgy érzem, elég jól vettük az akadályokat. Azt szeretném, ha ő is jó szívvel emlékezne rám. Különben sem kell tovább elviselnie.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Városlakó
Életkor : 36
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szer. Jún. 26 2013, 22:01

A film végén, bár ez igazából mese, Liliane lelkesen kérdezget, de nem engem. Én csak arra kellettem hogy megvédjem, hogy megnyugtassam, minden jóra fordul és most arra van szüksége, hogy valaki biztosítsa, hogy a mese szereplői valóban léteznek.
Miss Simeon pedig egészen jól hárítja a kérdést, de persze egy hét évesnek ennyi nem elég, hiába tökéletesen diplomatikus a válasza.
- Akkor jössz velünk megkeresni őket? - faggatja tovább lelkesen, én meg azon gondolkozom, nem kéne-e elmondanom neki az idén, hogy a Mikulás valójában a nagypapa beöltözve piros ruhába. A legtöbb korabeli szerintem tudja már, és ő is elég okos, nem értem, hogy nem jött még rá. Meg is csóválom a fejem, ahogy Liát próbálja győzködni, de nem szólok bele. Egyszerűen összeszedem a maradék kukoricát, és a zacskóban levő pár szemet bekapom. Nem, nem szerettem meg a időközben ezt a sós nasit, csak pazarlásnak tartom kidobni, pár szem meg nem a világ.
Elindulunk kifelé, a kijáratnál a szemetesbe dobom az üres zacskót, és Liliane kezét fogva, Miss Simeont is szem előtt tartva indulok el a hosszú folyosókon, hogy végül kijussunk a szabadba.
A délutáni napfénytől hunyorgok egy kicsit, de nem engedem el Lil kezét, pedig van nálam napszemüveg. Viszont elég néhány másodperc és már látok is. Lia, leguggol és valahogy mosolyt csal az arcomra ezzel. Tulajdonképpen egész végig kedves volt, és segített is. Azt hiszem, megint hálás vagyok neki, és ettől kezdem magam kellemetlenül érezni. Legutóbb sem fogadott el semmit, egész biztos, hogy most sem fog.
A lányom persze vidáman mosolyog rá, még a fejét is megrázza, azt hiszem zavarban van, hogy köszönetet mondanak neki. A simogató kéz kicsit talán meglepi, de nem menekül el.
- Én is! Megadod a számod? - szólal meg végül, én meg nagyokat pislogok lefelé, hogy a lányom mióta kér el telefonszámokat más nőktől, de aztán megnyugszom, ahogy folytatja - Ha a papával megtaláljuk a zöld urait, akkor szólunk neked is.
Ezen muszáj nevetnem, és megsimogatom én is a fejét. Bár kétlem, hogy valaha is ilyesmire sor kerülne, de azért édes. Leguggolok hozzá én is, és a kezébe adom a telefonomat, majd Liára pillantok, hajlandó-e ennek a kis angyalnak megadni a számát? Ha igen, akkor Liliane be tudja írni, de persze mellette maradok és figyelem, hogy jól csinálja-e. Amikor meg van, akkor visszateszem a telefont a zsebembe, és felállok, majd én is megszólalok.
- Én köszönöm Miss Simeon - megfogom a felém nyújtott kezet, és nem erősen, de határozottan megrázom. Aztán Lilianenel együtt integetek neki, s amikor már nem látjuk, akkor megyünk tovább a randink következő helyszínére: a fagyizóba.

//nagyon szépen köszönöm! remélem összefutunk még!//
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Szomb. Jún. 29 2013, 03:17

Kijutunk a teremből, és közben Charlotte korának megfelelő kérdéseket tesz fel. Igyekszem én diplomatikusan válaszolni, de nem tudok gyereknyelven, ebben nincs nagy tapasztalatom, így zavarba is hoz, amikor megkérdezi, megyek-e velük megkeresni az apró emberkéket...
- Ez igazán kedves ötlet, Charlotte...- mondom hangosan, mert aranyos tőle, hogy engem is hív, de pont ettől féltem. Most mit mondhatnék?- Ha nekem is lenne olyan felszerelésem, esetleg esélyem is volna- mondom halkan. Ez olyan igazságtalan. A mese szép és érdekes. Miért kéne lerombolnom valamit, ami ezt a kislányt jó érzésekkel tölti el?
Szégyenkezem, mert mellébeszélek, miközben egy jó ügyért teszem. Lopva nézek Mr Phillipsre, vajon ő mit szól a dologhoz. Vajon kinevet, hogy ilyen vagyok? Vagy majd otthon beszélik meg, hogy az egész csak mese, és nincs semmilyen valóságalapja a dolognak? Akkor is én okozok majd csalódást, hiszen úgy jöhet ki, én hamis reményeket csillogtattam meg előtte. Egyik megoldás sem túl szerencsés. Azt hiszem, itt az ideje a búcsúzásnak, így leguggolok hozzá, így beszélgetünk. És most is képes meglepni.
-A számom?- beharapom az ajkam, nehogy felnevessek, olyan aranyos most, legszívesebben magamhoz ölelném. Valami hasonló játszódhat le az apjában is, mert elmosolyodik, majd leguggol Charlotte mellé. A kezébe nyomja a mobilját. Ezzel engedélyt ad, hogy megadjam a számom, én meg kissé elpirulok.
Bármit is mondjon a kislány, a számom az apjánál lesz. Persze, lehet, hogy rögtön kitörli. Meg is akadályozhatta volna ezt a dolgot, leszerelhette volna ő a kislányt. De ő odaadta a telefonját... Túlkombinálom a dolgot, vagy nem lenne ellenére, ha újra találkoznánk? Túlkombinálom.
Megadom a számom, türelmesen várva, amíg Charlotte a telefonba pötyögi az apró ujjacskáival. Ügyes kislány, egyszer sem téveszt. Apuka mellé írja a nevem (gondolom), majd elsüllyeszti a mobilt. Miután Charlottenek megköszöntem a közös mozizást, megköszönöm neki is. Kicsit zavarban vagyok, de nem tudok mit csinálni. szokatlan nekem ez a helyzet. Kezet fogunk, (ismét), aztán integetnek nekem... Én pedig eltipegek haza.

//Én is köszönöm. Smile A filmélményt is! //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Moziban (Lia, Greg, Charlotte)   Today at 03:08

Vissza az elejére Go down
 

Moziban (Lia, Greg, Charlotte)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-