My eyes, my eyes - So Ra, Zin & Ed

karakterinformáció

Egy tökéletes arc.
Követem.
Vajon hogy alkothat a természet ilyen szimmetrikus szépséget? Érthetetlenül állok előtte, ezért utol kell érnem, még akkor is, ha át kell vágnom a hömpölygő tömegen. Az Egyetem főbejáratánál mindig nagy a nyüzsgés, és én csak attól félek, hogy elveszítem szem elől. Ami meg is történik.
A francba!
Csalódottan veszem le a kezem a fényképezőgépről. Tekintetem kutatón fürkészi a tömeget, de a kijárat felé sodródom én is csüggedten a többiekkel. Ilyesmit elszalasztani...! Mérges vagyok magamra, és a cigarettatárcámért kotrok a táskámba, odakint majd rágyújtok, de már most tudom, hogy egész nap a lány fog a fejemben járni. Pedig ázsiai, az ázsiai lányok soha nem tetszettek. A szemük apró nyílása nem hagy elég helyet arra, hogy kifejezzék vele az érzelmeiket. De ezek a szemek hatalmasak voltak, és hogy fénylettek...
Áh!
Kiérek a zsúfolt aulából, elvakít egy pillanatra a napfény. A számba dugom a cigarettát és felkattintom az öngyújtómat. Odébb téblábolok a kaputól és kinézek magamnak egy üres padot, kicsit messze van, át kell vágnom a füvön, ám mielőtt letelepedhetnék, megpillantom őt ismét. Ott áll, és valakikkel beszélget, nevet, a szoknyáját igazítja, én pedig gondolkodás nélkül indulok felé. Mindig ez történik, mikor ilyesmit látok, holdkóros leszek. Köszönés nélkül szólítom meg.
- Gyönyörűszép vagy - közlöm vele teljesen egyszerűen. Legszívesebben megérinteném a fehér arcát, a hajcsigáit, az apró fülét, pisze orrát.
Az emberek többsége zavarba jön, felháborodik, vagy elmenekül ilyenkor, de remélem, ő más lesz.
- Ne haragudj, de ezt közölnöm kellett - teszem hozzá összeszedve magam. Azt hiszem, olykor olyan lehetek, mint valami drogos. Nagy bajban is lennék, ha nem lennék ennyi sármmal megáldva. - Fotós vagyok, láttam már pár arcot, de ilyen szabályosat még soha.

Utálom az egészet. Miért kell nekünk még ilyenkor is HÖKös gyűlést tartani? Igyekszem rövidre zárni és kimenekülni az épületből, de van aki még ilyenkor is nyaggat, olyasmikkel, amikhez semmi közöm. Viszont nekem találkozóm van So Ra-val. És mivel azt mondta, zavarja, hogy nem mutatkozunk mindenki előtt egy párként, az udvarra hívtam, ilyenkor elég sokan vannak. Igaz senki sem fog ránk figyelni, de pont ez a lényeg. Hogy lesznek körülöttünk, így So Ra kérése is teljesül, mégsem érzem magam feszélyezve attól, hogy vannak körülöttünk. Mert ez az igazság. Valahogy feszélyez ha látnak. Ami furcsa, mert nem szokott érdekelni mások véleménye, és még csak azzal sem szoktam foglalkozni, hogy néznek-e vagy sem, de So Ra mellett mégis tartok kicsit attól, mit gondolnak.
A gondolataimat eltereli az egyik HÖK-ös, akit nem bírok lerázni, így még az udvaron is magyaráz valamit. Még akkor is, amikor So Ra megérkezik, és talán meglepi, de rögtön észreveszem, még egy puszit is kap rögtön a szájára, és csak azért nem csókolom meg, mert azt hiszem még ha le is ráznám ezt a szerencsétlent, akkor is illetlen lenne...
Még jó, hogy hamar befejezi, aztán gratulál még So Ra-nak, amiért ő lett a cheerleaderek csapatkapitánya. Vajon én erről miért nem tudok? Persze nem mutatom, inkább büszkén pislogok, és remélhetőleg nem tűnik fel, hogy fogalmam sem volt eddig erről. Idegesítő társam végre lelép, mi elköszönünk. Még egy mondat, és mire So Ra felé fordulok, már megint nem kettesben vagyunk.
- Szerintem is az, de nekem nem hisz... - ölelem magamhoz, mert csak. Azt hiszem, valahogy jeleznem kell Edward felé, hogy az én barátnőm, és nem érhet hozzá. Bár elég sok mindent hallani róla, igazából nem aggódom, hogy So Ra-t akarná. A fotózásban pedig - bár én nem értek hozzá - úgy tudom, kifejezetten jó. Ha fotós szemmel nézi So Ra-t azzal nincs bajom. Már pedig a szavai, az én szerelmemhez, ezt sugallják. Én meg, kifejezetten elégedett vagyok. Mert az enyém, mert gyönyörű, mert hirtelen elmúlt a feszélyezettségem.

karakterinformáció

Miért pont az udvar? Miért nem mondjuk a kávézó? Meleg is van, meg amúgy is, miért kell mindig a suliban lófrálni. Igaz… én panaszkodtam, úgyhogy inkább befogom a szám gondolatban, és egy almát a táskámba téve - olyan csudiegészséges vagyok - kilépek a kapun. Még szerencse, hogy Zin magas, mert így könnyen kiszúrom, még ekkora tömegben is, ahogy azt is, hogy épp beszélget valakivel, és ráncolja a szemöldökét, ami azt jelenti, hogy nem sok kedve van a társalgáshoz. Meg kell mentenem, ne félj Zin, jövök, én, Szuper So Ra... igen, ma még nem kávéztam.
Meggyorsítom a lépteimet, így másodpercek alatt mellé érek, és elmosolyodok. Igaz, csak egy puszit kapok, de az nekem teljesen elég, nem kell itt produkálni semmit, túl nagy a nézőközönség. A gratulációra csak elvigyorodom, és bólintok. Nem meséltem még senkinek, csak Valerie tudja, meg April, ők is, csak azért mert Valerie a csapatban van, April...April meg kicsikizte belőlem. De azért jól esik az a büszke tekintet, és szerencsére a zavaró emberke is elmegy, úgyhogy nyugodtan magyarázkodhatok.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam, de nem egy nagy dolog, nem éreztem fontosnak. Mármint örülök... -Eddig jutok, mert megint félbeszakít valaki, én meg megütközve nézek rá.
- Mármint hogy én? – Pislogok, és hagyom, hogy Zin magához öleljen. Én? Gyöynyörű? Ő meg még adja is alá a lovat. Pislogok kettőt, megrázom a fejem, és elmosolyodok. Ha fotós, az mindent megváltoztat.
- Értem, hát nagyon szépen köszönöm, ez a nagy ember itt – bököm meg Zin hasát – nem mondta elégszer. – Na nem mintha nagyon igényelném, csak azért mégis, jól esik ilyet hallani néha.
Egyik lábamról a másikra állok, és hol Zinre, hol az ismeretlen srácra nézek. És akkor most mi lesz?

Ed && Zin | ruci | remélem megfelel

karakterinformáció

Sokáig nem ocsúdom fel, csak amikor megszólal egy ismerős hang a lány mellett. Hű. Zin mikor került ide? Pislogok, kicsit értetlenül. A fene egye meg, tényleg olyan vagyok ilyenkor, mint egy szemellenzős öszvér...
- Üdv Zin - nyújtom neki a kezem. Nem kerüli a figyelmem a birtoktulajdonféltő mozdulat, mellyel átkarolja a lányt. Kedvelem Zint, és azt hiszem, az ő helyében én is befeszítenék egy ilyen bók után, amit csak úgy ráhintettem a... barátnőjére...? - Elhiszik a nők, csak úgy tesznek, mint akik nem - villantok rá egy magabiztos vigyort. - Így többször kell mondanod - magyaráznom.
Most kell visszalépnem eggyel, mielőtt mindenki kiborul. Ugyanis ez az arc kell nekem. Minden oldalról. Felülről. Alulról. Vajon a homloka doborulata is tökéletesen szabályos ív? Bár megérinthetném... szinte fáj a sóvárgás. Igyekszem elkendőzni az arcomon, de a tekintetemből csak úgy sugárzik, szinte perverzen.
- Látod - tekintek Zinre a lány szavait követően, korábbi állításomat bizonyítottnak tekintve. - Pedig igazán gyakrabban mondhatná - toldom meg a bókom még tíz centivel. Vajon ez az ölelés több, mint birtokféltés? Talán nem volna szabad beszélnem a lányhoz? De ugyan, ez itt az USA, itt az arab nők sem mindig viselnek csadort.
Még mindig nem tudom levenni a szemem róla. Ezzel mindjárt nagyon zavarba hozom, még inkább, mint eddig. Alig várom. Bár elpirulna.
- Edward vagyok - mutatkozom be. Megvárhatnám, hogy Zin mutasson be, de ennél türelmetlenebb vagyok. - Szeretnék rólad fényképeket készíteni - térek a lényegre rögvest. Bár talán jobban igent mondana, ha még udvarolnék neki előtte egy kicsit.

So Ra cheerleader csapatkapitány, ami nekem új, de csak ő veszi észre a kérdő pillantásom, az idegesítő egyed, csak az elégedettségem láthatja, aztán szerencsére lelép, és én kettesben maradhatok So Ra-val. Viszonylag kettesben mert sokan vannak, de nem hiszem, hogy mi érdekelnénk a többséget. Ő pedig, természetesen magyarázkodni kezd, amit nem értek.
- Szerintem szuper! - válaszolom komolyan, mert bár a legtöbb cheerleader üresfejű liba, Bee is ott volt és ő sem az, és So Ra sem... Már épp megkérdezném, hogy mi lett Breevel, de közbe szólnak, és nem is idegen a srác, aki gyönyörűnek titulálja a barátnőmet.
Én meg persze automatikusan magamhoz ölelem, nem is tudom miért, nem gondolom végig, ez természetes. Úgy nyújtok kezed Ednek, a másik kezemmel még mindig So Ra-t ölelve.
- Szia! - szorítom meg a kezét, aztán a jobb kezem So Ra hasára teszem, mert nekem az jó. Az, hogy többször kéne mondanom, elgondolkodtató, de nem az én stílusom, az pedig, hogy So Ra bökdös és helyesel is rá?! Na az kifejezetten kiábrándító.
- Ha bökdösöl nem is mondok többet semmit! - telhetetlen. És nem érdekel, ha ez gáz, el is engedem, és arrébb megyek, nehogy megint megbökjön. Mit gondol magáról? Bevallom, hogy kedvelem, és azt hiszi neki már mindent szabad, mások előtt is. Szörnyű! Pedig, azért tudnia kéne hol a határ... Persze az igazság az, hogy tetszik, hogy ilyen, de neki ezt nem kell tudnia.
Ed kap egy gyilkos pillantást, mert nem kérdeztem, és nem kéne beleszólnia, hogy mit hányszor mondok a barátnőmnek. Egyszer már mondtam, az visszavonásig érvényes. Feleslegesen nem koptatom a szavakat.
Edward bemutatkozik, így nekem bemutatnom sem kell. Látszik, hogy ő is tisztában van vele, hogy nem beszélek feleslegesen, viszont a kérése érdekes.
- Milyen képeket? - kérdezem valóban érdeklődve, és kérdőn pillantok rá, közben meg vissza araszolok So Ra-hoz, remélve, hogy felhagyott a böködési kényszerével, mert a böködést nem szeretem.

karakterinformáció

Valamiért jó érzéssel tölt el, hogy örül a kapitányságomnak. Igazából én félek tőle, de majd minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne okozzak csalódást senkinek. Főleg a csapatnak ne.
De érkezik valaki, félbeszakítva a beszélgetésünket, és gyönyörűnek titulál, amit meglepő, és sokkoló, az meg még inkább, hogy Zin az ő pártjára áll. Mert én azt hittem nem ismerik egymást, de perceken belül kiderül, hogy ja, mégis. És ezen végül is nem kellene meglepődnöm, hiszen Zin az elnök, őt mindenki ismeri. Hirtelen büszkeség tölt el, hogy az én barátom egy ilyen ismert személy, még ha ő ezt nem is tartja jó dolognak.
- Jól van, ne haragudj. – Kapom el a kezét, tényleg nem azért böktem meg, mert bántani akartam, és nem gondoltam, hogy így fog rá reagálni. Egyszerűen csak reflexből jött, és olyan jól esett. Nem engedem el a kezét, úgy bólintok a srácnak, és igazából én itt le is tudnám a dolgot, és mennék utamra, vagyis hát, maradnék utamon Zinnel, de nem, mert a srác bemutatkozik, és akkor nekem is illik.
Kinyújtom a kezem, és elmosolyodok.
- So Ra. – Mondom kedvesen, és ha megfogja a kezem, akkor kicsit megrázom. De aztán megint kikerekedik a szemem, és nem is tudok megszólalni hirtelen, még szerencse, hogy Zin észbe kap, és kérdez helyettem.
- És mikor? És hol? És biztos, hogy nem keversz össze senkivel? – Hitetlenkedek, mi mást tudnék csinálni? Ez egy nagyon fura kérés, alapból nem szeretem ha fotóznak, vagyis inkább feszélyez, és a görcs is megjelenik a hasamban. Zinhez bújok, védelmet keresve, és onnan méregetem Edwardot.

Ed && Zin | ruci | remélem megfelel

karakterinformáció

Engedékeny mosolyra húzódik vékony ajkam bájos civódásukat figyelve. Annyira lerí róluk, hogy egy pár, hogy Zinnek tennie sem kellett volna semmit ennek a ténynek az egyértelműsítésére. Mondjuk lehet, azért látom így, mert mindketten ázsiaiak. Külsőre, mármint. De vajon miért teszi Zin a kezé a lány hasára? Terhes? Enyhén felszökken a szemöldököm, de a kérdés nem hangzik végül el a számból. Majd rájövök előbb-utóbb, azon kívül pedig engem nem érdekel. Az egyetemi pletykákban nem vagyok benne, sőt, az egyetemi életben sem kifejezetten úgy összességében.
Magabiztos vigyor a válaszom Zin "gyilkos pillantására", majd leveri legfeljebb a vesémet edzésen, ha tényleg nagyon böki a csőrét valami, amit mondtam és/vagy tettem. Alighanem eleve az rossz pont volt, hogy bókkal nyitottam a barátnőjénél. Aki bemutatkozik magától, úgyhogy elfogadom a kezét, megszorítom kissé, egészséges mértékben, a szemébe nézve közben.
- Örvendek - mosolyodom el mellé.
A "milyen képeket" kérdést hallva rögvest nyitom a szám, hogy elmagyarázzam. Az ilyesmit baromira túl tudom magyarázni, ezért tudják már az ismerőseim, hogy jobb, ha nem kérdeznek a fotózásról, mert el tudok nagyon szállni.
- Fekete-fehér képekre gondoltam, lágy fénnyel, sötét tónusban, portrékra, de a szögnek izgalmasnak kell lennie, amely megmutatja a finom és... pokolian szimmetrikus arccsontjait...
Látva So Ra zavarát, becsukom a szám, hogy előbb megfontoljam a szavaimat, és olyanná formáljam őket, amelyektől nem kapnak frászt.
- Van egy műtermem a belvárosban. Neeem - húzom a szót el egy diszkrét nevetést elrejtve benne. - Tudod, embereket fényképezek, mindenféle különösebb ok nélkül, csak azért, mert szépek, vagy mert van bennük valami megragadó.
Mondhatnám azt, hogy jó, látom, nem tetszik az ötlet, hagyjuk az egészet, de nem. Nekem ez az arc KELL.
- És benned van. Vannak emberek, akiknek megszólalniuk sem kell, látszik rajtuk a kedvesség. De benned látszik még valami. Nem tudom, hogy mi az, de azt hiszem, látszani fog a fotókon. Hidd el, semmi rossz nincs ebben, nem is fogok hozzád érni. Zin ismer - hivatkozom langaléta fiújára, fel is pillantva rá. - Tudja, hogy nem pornóképeket készítek fétisoldalaknak.
Bááár... Lehet, hogy LiVi egynémely képe oda is elmenne, de azok a képek szigorúan magáncélra készültek. Kettőnkön kívül nem látta őket soha senki.

So Ra elkapja a kezem, és olyan szépen kér, hogy ne haragudjak, komolyan bűntudatom lesz, és mindjárt elmondom neki, hogy mennyire gyönyörű, de végül visszafogom magam. Részben Ed miatt, részben magam miatt. Mégis mikor mondtam én bármi hasonlót? Majd ha ketten leszünk, akkor talán. De, hogy érezze, nem haragszom, közelebb megyek hozzá, és kicsit megszorítom a kezét, aztán összefűzöm az ujjainkat, mert párok közt ezt így szokás, vagy mi.
Ők bemutatkoznak, még jó, hogy a másik kezét fogtam meg, különben most el kéne engedni, az meg annyira hülyén venné ki magát. Ahogy az is, hogy ezen gondolkozom, de fogjuk a szerelemre. Amióta rájöttem, hogy mi ez az érzést, bizonyos dolgokban alig ismerek magamra. Például most is. Ed fényképeket említ, és So Ra-t akarja fotózni, mert különlegesnek, gyönyörűnek találja, én meg elégedett vagyok, és boldog - bár ezeket nem mutatom ki teljesen -, hogy ilyen barátnőm van.
Ahogy magyarázza, mit is szeretne, So Ra-ra pillantok, hunyorgok kicsit, megpróbálom elképzelni, és akaratlanul is végig simítok az arcán. Valóban nagyon szép, de én persze nem ezt szeretem benne... Viszont, gyorsan észbe kapok, és Edre pislogok megint, hogy mondja csak tovább. Az pedig, hogy So Ra közelebb bújt, kifejezetten jó érzéssel tölt el.
A továbbiakat csendben hallgatom. Nekem igazán nincs kifogásom ez ellen, bár vannak kikötéseim, de egyelőre, megnyugtat, amit mond. Kivéve az utolsó néhány mondat, mert nem hiszem, hogy ennyire ismerném. Nekem nem mutatott soha ilyen képet, de az nem jelenti, hogy nem is csinált ilyet. Mindenesetre ez ellen, tudok egy jó megoldást.
- Megyek én is, és kapok a képekből - ez nem kérdés, vagy így, vagy sehogy. Legfeljebb akkor, ha So Ra máshogy szeretné. Pont ezért le is pillantok rá - Te mit mondasz? - kérdezem, sokkal lágyabban, és remélem érzi, hogy ha még mindig nem szeretné, akkor nem kell, mellé fogok állni. Ha pedig szeretné, akkor nem kell tartania semmitől, ott leszek a közelben - vele.

karakterinformáció

Még mindig elég nehéz elhinnem, hogy pont engem akarnak fotózni, mert ennek tényleg semmi értelme, teljesen átlagos vagyok, mindenki ezt mondja. Mindenesetre bemutatkozom, mert az úgy szokás, és kicsit megkönnyebbülök, hogy Zin nem haragszik rám, mert akkor tuti itt hagyok mindent, és inkább őt engesztelem ki.
De muszáj megkérdeznem milyen fotók, és míg Ed magyaráz, addig Zinre nézek, mert ő meg engem figyel. Az meg hogy végigsimít az arcomon, egy csöppet zavarba hoz, szerintem el is pirulok, és legszívesebben elsüllyednék, de nem lehet. Persze, az lenne ám a fantasztikus kép, ha itt és most elsüllyednék, jó mélyre, közben meg sikongatnék, mert félnék. Remélem azért Zin megpróbálna megtartani, mert ha nem… hát nem is tudom.
Mindenesetre nagyon jól esnek Ed szavai, és kicsit meg is jön a kedvem az egészhez, mert azért milyen jó lenne már azzal hazamenni, hogy engem már fotózott profi fotós. Elmosolyodva hallgatom tovább, Zinhez bújva, majd mikor megemlíti a nevét, felkapom a fejem.
- Tényleg jó képeket csinál? – Tátom el kicsit a szám, mindig elfelejtem, hogy ő elnök, és mindenkit ismer. Olyan szerencsésnek érzem magam.
Nem bírom ki, muszáj felkuncognom, mikor kijelenti, hogy ő is kér a képekből. A szám elé kapom a kezem, hogy ne legyen olyan feltűnő, aztán gyorsan rendezem a vonásaim. Aggódik, vagy legalábbis valami olyasmi, és ez nagyon édes. Még ha rejtegetni próbálja. Ránézek, majd Edwardra, és bólintok.
- Rendben, benne vagyok. – Mondom ki határozottan, és bár egy részem azt kiabálja, hogy meg fogod bánni, a másik fele örül is neki. Mert ez azért hatalmas megtiszteltetés, még ha Ed nem is olyan ismert.
- Mikor legyünk, és hol? – Nagyon remélem, hogy nem most gondolja, mert napok óta nem voltam rendesen kettesben Zinnel, és már nagyon rám férne a társasága. Persze valahogy csak kibírom, ha most kell, akkor is, de csak Zin kocsijával vagyok hajlandó menni! Én be nem ülök idegen mellé!

Ed && Zin | ruci | remélem megfelel

karakterinformáció

Figyelmes szemmel kísérem végig Zin mozdulatát, mellyel megcirógatja a lány arcát. Ez is fotóért kiált, de mégsem tolhatom most az arcukba a gépet... Néha gyűlölöm, hogy meg kell várnom a beleegyezést, ezért is nem szoktam mindig megvárni. Az emberek olyan nagy ügyet csinálnak abból, hogy kinek mit engednek meg. Azt hiszem, a lány testbeszédéből ítélve, abból, ahogy odabújik a barátjához, hogy ő sem feltétlenül boldog a gondolattól.
Csapattársam kijelentései, melyek egyáltalán nem kérés szinten hangoznak el, kissé meglepnek, talán ez arra reakció, hogy nem voltam elég udvarias?
- Nekem mindegy - felelem erre, hiszen nekem tök zöld, hogy ott van-e, talán a lány relaxáltabb és magabiztosabb a közelében, bár az is lehet, hogy épp ellenkezőleg. Vajon?
Szerencsére vagyok elég magabiztos ahhoz, hogy ne elképedjek, hanem felnevessek a lány kérdésén.
- Majd meglátod - mondom inkább. - Aligha hiszem, hogy nem leszel elégedett - teszem hozzá, bár ez talán már túl sok a nagyképűségből, mégis szükséges hozzátennem büszkeségem megőrzése végett.
Végül széles mosolyra húzom az arcom, mikor végre elhangzik a válasza.
- Remek! - villanyozódom fel. A mellkasomon átvetett táskát előrehúzom, és előveszem egyrészt a tárcám, másrészt a telefonom, mert csörög. A tárcából egy névjegykártyát adok neki, rajta a név, mail, telefonszám és webgaléria címe, és míg lenémítom a telefoncsörgést, válaszolok:
- Amikor nektek jó. Csörögj rám, és legfeljebb visszahívlak. Nem most azonnal gondoltam - teszem hozzá, "természetesen nem" hangsúllyal. - A kártyán rajta van a műterem címe is - hívom fel rá a figyelmét.
A telefon villogása sürgetően követeli, hogy fejezzem be a beszélgetést, úgyhogy ezt is teszem. Lefutom az udvariassági kört és elbúcsúzom, majd elfordulva visszahívom a számot és odébb sétálva rágyújtok egy újabb cigire.

(( Köszönöm a játékot! ))

Tárgy: Re: My eyes, my eyes - So Ra, Zin & Ed Szer. Aug. 28 2013, 20:56

Fogalmam sincs igazából, hogy Ed jó képeket csinál-e vagy sem. Nem foglalkozom ilyesmivel csak az érdekel, hogy lepasszolja a korongot, amikor kell, illetve, hogy ha én passzolok, akkor ott legyen és beüsse. Ennyi a kapcsolatom kb mindenkivel a csapatban. Valószínű, hogy ő sem ismer engem túl jól, de igaziból mindegy. Eddig rendesnek tűnt, és most is beleegyezik, hogy ad a képekből és ott is lehetek, így részemről oké a dolog, egyedül So Ra kérdéses még... Főleg, hogy pont olyat kérdez ő is, amiről fogalmam sincs.
- Ha neked nem tetszik, akkor egyszerűen kitörli majd - adok kitérő választ, és közben Edre is pillantok, hogy szépen erősítse meg, amit mondok, mert ha nem itt a vége. Lehet túlságosan megszoktam, hogy mindenki szót fogad nekem, mert most sem kérdezek, hanem kijelentek és meg vagyok győződve róla, hogy így lesz. Ha meg nem? Akkor nem tudom... mert igazából Eddel a csapaton kívül semmit nem szoktam csinálni. Ha meg nem passzolok neki, az a csapatnak is rossz nem csak neki. Igaz a kollektív büntetés sem rossz. De ezt még átgondolom. Egyébként is, még nem is tudom, hogy fognak tetszeni a képek So Ra-nak, de szerintem nem lesz semmi gond.
Végül az én szépségem is beadja a derekát és az egyeztetésbe nem szólok bele, szépen megvárom, míg Ed odaadja a kártyáját, míg So Ra elteszi. Aztán mivel a fotós telefonja megcsörren - elköszönök tőle - és így végre valahára, tényleg kettesben lehetek So Ra-val.

//Sose írjak rosszabbat... bocsi, hogy gagyi, bocsi, hogy csak most. Én is köszönöm nektek a játékot!//

karakterinformáció

» I got my eyes on you - Izzie és Zin
» I can't forget your eyes ~ Juliet and Damian

My eyes, my eyes - So Ra, Zin & Ed

My eyes, my eyes - So Ra, Zin & Ed

Similar topics

Similar topics