Vincent Moon
어린 왕자
"Some people believe in God, my religion is music. Some people pray, I just turn up the volume~"
Neme: elméletileg férfi, bár elég lányos
Kor: 22
Kar és Szakirány: Klasszikus kommunikáció, fotográfia
Évfolyam: 1. évfolyam
Előtörténet: -Koraszülött, ezért Tampában született Florida államban 1991. május elsején, mivel szülei épp ott nyaraltak.
- Ott nem engedték koreai néven anyakönyvezni, így lett Vincent a neve, bár a Moont megengedték, mondván Amerikában is van olyan (ofkorz van koreai neve is, ami Mun JaeJin)
- Akivel nagyon jóban van, az az angol nevét becézi aminek akarja, ami általában Vinnie(azért csak az a kevés ember, mert nem szereti a nevét), másoknak inkább Jae vagy JJ. Szöulban pedig Busan Wonbin, amit kifejezetten utált
- Apja ügyvéd, anyja sebész, ráadásul nagynénje is velük él, aki boncmester, így elég gazdagok. Van egy 2 évvel idősebb nővére, HyeRi.
- Fél évig még Tampában maradtak, majd visszaköltöztek Busanba
- Óvodába még oda járt, de mire arra került a sor, hogy elkezdhesse az általánost, átköltöztek Szöulba, ahol sokat piszkálták az "akcentusa" miatt
- Egészen kicsi kora óta furcsállta, sőt először félt is attól, hogy nem képes felejteni, de csak 11 éves korában diagnosztizálták nála a hipermnéziát
- "Betegségének" köszönhetően iskolaelső volt mindig és sok nyelven is beszél, de annyira nem szereti, mivel lenne pár dolog, amit szívesen elfelejtene
- Elég sokszor verték meg, először szimplán csak azért, mert kisebb a többieknél, aztán mikor kiderült, hogy a hipermnéziája miatt olyan jó minden tárgyból, aztán mikor kiderült, hogy énekel és táncol és az is, hogy meleg
- Egy ideig tűrt, aztán az egyik srácot úgy megverte, hogy 1 hónapig volt kómában, ezért kirúgták, ráadásul egy egész szép összeget is fizethettek a szülei, bár mivel amúgy is gazdagok, nem igazán érintett meg senkit a családban
- Mire középiskolás lett, visszaköltöztek Amerikába, de most nővére választhatott, ezért Hollywoodba mentek
- Nehezen, de megoldották, hogy a 3 lovat(fríz, arab telivér és luzitano) is magukkal tudják vinni, de ott Vincent a menhelyről örökbefogadott egy
sárga-tarka kancát is, csak hogy lehessen még egy bokszot építetni. Bár lovagolja az arabot és a luzitanót is, a kis shetlandi pónit szereti legjobban, akinek a Horangi(tigris) nevet adta
- Szeretett volna részben anyuci és a nénikéje nyomdokaiba lépni, így érettségi után elvégzett gyorstalpalón egy korboncnok tanfolyamot és felcsapott patólógiai asszisztensnek, ami virágnyelven a hullamosó. Ez igazából nem valami jó dolog a hipermnéziája miatt, mivel ha kivételesen felkavaró dolgot lát véletlen, végigkíséri egész életében
- Egy éven keresztül csak ebből élt és simán el is költözhetett volna, de nem akarta otthagyni a családját
- Mivel kiskora óta érdekelte a fotográfia, és egész ügyes is volt ebben, gondolta megpróbálja másik "hobbiját" (a hullamosósdi inkább csak érdekelte, bár döglött csirkét már pucolt) is tökéletesíteni, ezért felvételizett a Frances-ra, kíváncsi volt, felveszik-e, de sikeresen bejutott
- Bár kollégista lett a poén kedvéért, sokat jár haza, mivel kocsival 20 perc az út a házukig; valamint a munkáját sem adta fel, mivel egész szép pénzt keres vele
A karakter jelleme:Elég érdekes gyerek, kedve egyik pillanatról a másikra képes átcsapni nyugodtankérjmegbármire-fílngből szétszaggatlakhaközelebbjössz-be. Alapjába véve nagyon aranyos és kedves, szinte már lányos, amiből elég jól le lehet szűrni, hogy langyi. Koreai neveltetése miatt nagyon tisztelettudó, ha az illető, akivel összekeveredik valahol, csak egy kicsit is idősebb nála, már tiszteleti alakban beszél hozzá... koreaiul. Nem mindig veszi észre, ha nem angolul beszél, képes a sok közül bármelyiken megszólalni random pillanatokban, de azért megérteti magát.Imád mindent, ami színes vagy édes, de a legjobb a kettő együtt. Kedvencei a nagy, feltűnő színű nyalókák és a rózsaszín gumicukrok. Mindig körüllengi valamilyen édesség illata, sehova sem megy úgy, hogy ne lenne nála. Nagy általánosságban kedves és ragaszkodó, bár nem valami hűséges, legtöbbször arra fordul, ahol neki jó, és nem mindig érdekli, ezzel kit bánt meg. Nagyon sokat tud beszélni, szinte még a semmiről is, és ha hagyják, vagy akad hallgatósága, aki(k) nem röhögi(k) ki az akcentusa miatt, meg is teszi; már amikor ezt ismerősökkel kell megtennie, idegenek között nagyon halkszavú és gyáva először. Könnyű a bizalmába férkőzni, de elveszíteni is ugyanannyira. Őszinte, néha már túlzottan is, és kicsúsznak a száján olyan dolgok, amiknek nem kéne. Nem fél kimondani a véleményét, még ha ezzel kínos helyzetbe is hozza az embert. Makacs és öntörvényű, de nem feltűnően: ha megtiltanak neki valamit, szomorú arccal beleegyezik, de aztán azért is megcsinálja, ha olyan, amitől nem fél. Amúgy ha nincs nagyon megilletődve, elég kihívó és pimasz is tud lenni.
Szerepjátékos példa://mondjuk ez így érdekes ezzel a karival XD a másikról annyit, hogy egy kis vakarcs, aki btw vérmacska, és k*rva idegesítő tud lenni:3//
Valahogy megint elkezdek majdnem röhögni a reakcióját látva, hogy pont én vagyok ott, de időt se hagy rá, mert egész fürgén be is támad. Egy pillanat alatt úgy lesokkolódok, mikor az aranyos pofim felé lendíti a kezét, hogy véletlen elveszem egyszerre a 4 érzékszervét, amit felett hatalmam van - a tapintás elvétele amúgy szerintem hasznosabb lett volna, mint az ízlelésé... Erre számíthatott volna, nem ismerjük egymást, de azért elméletileg tudja, mire vagyok képes. Mikor feleszmélek, és a légzésem a pulzusommal együtt visszaáll normálisra, igyekszem mind a négyet visszaadni neki, de valahogy érzem, hogy a szaglását nem sikerült. Hát, majd azt később, most szerintem úgy sincs rá szüksége. Én meg még nem szándékozok távozni, bármennyire nem tetszik neki, hogy itt vagyok. Kicsit nagyon zavar, hogy még mindig nem enged, és visszanyom, mikor kényelmesebb pozíciót keresnék, mert valljuk be, eléggé meg fog fájdulni a derekam, ha ebben a testhelyzetben maradok. Egy rövid ideig tépelődök, hogy módosítsam-e a kezemet manccsá és karmolásszam meg egy picit - de tényleg csak óvatosan -, hogy elengedjen, de úgy döntök, nem akarok rontani a helyzetemen, szóval ezt az ötletemet elvetem. Csak pislogok nagyokat, mikor számon kér. Most közöljem, hogy bocs, de én is itt lakok? Igyekszem természetesnek tűnni, bár ez a testhelyzet még mindig nem valami kedvező. Hatalmas szemekkel nézek végig rajta, mikor végre feltűnik, hogy felsőtestét nem takarja semmi. Ahogy lassan lejjebb haladok, feltűnik, hogy mást sem igazán. Azzal a lendülettel húzom ki jobb kezem a keze alól - francért támaszkodsz te is bazzeg... - és kapom szám elé. Azt meg szerintem mondanom sem kell, hogy a tekintetem azért előbb elkaptam onnan. Nem mondom, hogy belerondított a lelkivilágomba, nem ő az első férfi, akit látok egy szál bokában - heh, nem hát, hanem a második -, de nem is tett jót neki. Arrgh, ne már. Pedig az eddigi arckifejezéséből tudom, hogy valószínűleg megpróbálta használni rajtam is a képességét. Az se lett volna sokkal jobb amúgy, attól még nincs rajta semmi, hogy én nem úgy látom. A várt hatás azonban elmarad, még mindig ugyanúgy látom. Kezdem a vörös egyre élénkebb színét felvenni, legalábbis a forróság, ami az arcomon uralkodik, ezt bizonyítja. Kicsit feljebb nézek, a szemébe, és inkább megvakítom saját magam. Ami elég bizarr látvány lehet annak, aki még nem látta. Kivételesen nincs a szememben kontaktlencse, így jól látszik, hogy mindkettő átvált szürkébe, már az eredetileg sárga szemem ilyenkor világosabb, mint a sötétbarna.
-
Figyi, esküszöm nem nyúlok semmihez, de könyörgöm, vegyél fel valamit! - támadom be egyből, mikor már nem látok semmit. Attól nem félek, hogy kihasználná ezt a helyzetet, ahhoz túlságosan tart Anyutól. Meg annyira talán - mondom talán - nem genya ő sem. Amúgy is, ki tudna nekem, a megtestesült cukiságnak és ártatlanságnak ártani? Míg várok, hogy valamit magára kapjon, mert remélhetőleg nem fog itt egy szál faszban mászkálni, mikor itt vagyok, kirakni meg nem hagyom magam, elkezdek válaszolgatni szép lassan.
-
Na, látod, éppen ez az, hogy nem ismersz. Jöttem lepacsizni, mert nem volt jobb dolgom - itt a markomba röhögök halkan és folytatom -,
de ahogy látom, nem volt valami alkalmas az időpont. Szóval nem, nem ő küldött. - Szívesen körülnéznék, hogy milyen lehet egy ilyen ember szobája, mivel előbb nem nagyon volt időm. Lefoglalt, hogy körberöhögjem a dorombolása miatt. Azt hiszem, halasztom a dolgot addig, míg biztos nem leszek benne, hogy legalább egy rohadt alsógatyát magára kapott. Nem vagyok annyira szégyenlős, de azért ez kicsit sok volt. Oké, kit akarok átverni? Rohadt gyáva és szégyenlős vagyok a naivságom mellett is.
-
Kidobsz akkor is, ha nagyon szépen nézek? - kérdem a lehető legcukibb hangsúllyal, hátha bejön, bár ezt a nézést jelenleg nem tudom prezentálni, mert így szürke szemekkel elég érdekes lenne. Meg azt se tudom, merre nézzek.
A játékos:
Lili| 16 | ló- és Koreabuzi | néha hisztis | szintén hullamosónak készül... | ...meg tolmácsnak, meg lovasedzőnek | magyaron kívül 4 nyelv | kicsit kettyós