Pearlie Anne Moors
Hallgató
Örülj ha esik az eső, mert ha nem örülsz neki, akkor is esik.
Nélkülem múlik el néhány perc az életemből.
Neme:nő
Kor: 20
Kar és Szakirány: Klasszikus kommunikáció, Fotográfia
Évfolyam: 1.
Előtörténet: - LA-ben született 1993. február 16-án
- Aránylag normális, szabad szellemű szülők
- mindketten egyetemi tanárok, történelmet és irodalmat tanítanak
- jó körülmények között élnek
- 2 báty ( Felix, 30 és Barnaby, 28)
- jó a kapcsolatuk
- a testvérei is kreatívak, Felix író, Barnaby webdesigner
- 12 évesen kapta az első fényképezőgépét, azóta fotósnak készül
- legjobb barátja Dan, akit a középiskolás fotószakkörön ismert meg
- a gimi után 1 évet utazott Európában (hátizsákkal), az ott készült képeket állíthatta ki először
- imádja az állatokat, de túl szétszórt, hogy sajátja legyen
A karakter jelleme: Elsőre egy visszafogott, kedves, mosolygós lány. Ám a piros haj sok mindent sugall. Ha jobban megismered rájössz, hogy teljesen bolond, de csak a jó értelemben. Az egész világot viccre veszi és kissé groteszk, bohókás módon szemléli. Talán pont ez teszi őt jó fotóssá és street art művésszé.
Szerepjátékos példa:A parkban sétálva sok érdekes emberrel találkozom. Vannak akik csak elsuhannak mellettem, észre sem veszik a jelenlétemet, vagy mert nem akarják, vagy mert elmerülnek a saját, egyéni világukban. Hiszen saját világa mindenkinek van, épp ez teszi az embereket annyira különlegessé. Én azzal próbálok segíteni, hogy megmutatom másoknak azt, ami természetétől fogva csak az enyém, a látásmódomat. Nyakamban most is ott lóg a gépem. Nem mai darab már, de alaposan felturbóztam. A farmerom zsebében pedig egy csomag kréta lapul. A játszótér felé közeledve megpillantom őket. Csak miattuk vagyok ma itt, a gyerekek miatt. Az ő csodálatos világuk érdekel mostanában. Először csak messziről nézem mit csinálnak, hogy csinálják. Elsütök néhány képet. Közelebb megyek, szülők után kutatok, ha aggódó szemekkel találkozok mindig megkérdezem szabad-e fényképezni. Ezekre az eseteke névjegykártyám is van. Természetesen ez most sem maradhat el. Szépen bemutatkozom.
- Jó napot! Pearly Moors vagyok és az Igazgyöngy Stúdió alapító tagja vagyok. A barátaimmal művészfotókat készítünk és szeretnék pár képet csinálni a gyerekekről és a rajzaikról. –magyarázom mosolyogva. Közben több anyuka körém gyűlik, szerencsére egyiküknek sincs kifogása, így neki is látok a saját módszereimmel a munkának. Előveszem a krétáimat és leülök a gyerekek közé. Nem zavar, ha koszos leszek, de be kell épülnöm, hogy ne pózoljanak. Mindjárt ki is nézek magamnak egy négy év körüli szőke fürtös kislányt habos ruhában, amint épp egy katicán dolgozik. Egyszerű és gyönyörű mű, igazítok a beállításokon és körbekattintom. Ő észre sem vesz, annyira lefoglalja a munka. Kicsi keze csupa piros krétapor, még az arca is foltos. Az agyam már az utómunkálatokon zakatol. Közben nem kerüli el a figyelmemet az anyukák csoportjának nyüzsgése. Ilyenkor szokták körbevenni a büszke anyukát, akinek a gyereke épp „elindul a hírnév felé”. Persze ez nem így működik, a képeimet pár száz ember ismeri, azok akik veszik a fáradságot és elkezdenek kutatni és netán még rá is akadnak a blogunkra. A néhány barát igazából egyet jelent. Dan, gyerekkori barátom, aki szintén imád fotózni. Bár az ő képei egészen más stílusúak, mint az enyémek. Ketten együtt a megjelenítjük a világ két oldalát és pont ezért vagyunk annyira jó páros. Lassan befejezem a kislány fotózását, mert időközben észrevett és most ijedten pislog a mamájára. Jogos, én is megijednék, ha egy ismeretlen pipacshajú óriás néni ugrálna körülöttem. Így az anyukáknak megköszönve tovább is állok, a krétákat ott hagyom, fizetségül a modelleknek.
A játékos: Sziasztok! Rebi vagyok, 18 éves, nagyjából egy éve szjzem. Általában fantasy alapú játékokat keresek, de most egy másfajta kihívás is kell. Remélem összejön és életre tudom kelteni Pearlie-t.
Most ennyi, majd idővel úgyis megismertek.