Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 What we gonna do? - IzZin a folyosón?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Pént. Máj. 03 2013, 21:40

Átlagos nap. Átlagos nap, amiben Kilianék elől menekülök, amiben nincs semmi dolgom, mert ami volt azt elintéztem. Átlagos nap, amiben próbálom rejteni a nyilvánvalót: kollégiumban lakom. Mégis próbálok úgy mászkálni a folyosón, mintha ma lennék itt először, és még azzal is tisztában vagyok, hogy nem csinálom jól. Nem tudom, mikor kezdett el érdekelni mások véleménye, de egy ideje igenis érdekel, és ez egyébként egy nagyon zavaró tényező.
Szemüveg nincs rajtam. Kontaktlencsém sincs, mert egyszerűen nem bírtam várni, amíg Kilian végez a fürdőszobában. Szóval kissé homályosan nézelődök, ahogy a folyosón a lépcsőház felé tartok, és még mindig azon igyekszem, hogy ne jöjjön rá senki sem, pár hónapja itt lakom. Bár, szerintem már mindenki tudja, mert ezen az egyetemen futótűzként terjednek a pletykák.
Egyébként baromira unatkozom. Annyira, hogy egy a falra akasztott képet - amit nem látok jól - megnézek, és magamban elemzem. Nagyon ronda. Körülbelül ennyi róla a véleményem, viszont az üvegben látom magam valamelyest visszatükröződve, és azt hiszem, meg kell igazítanom a hajam. Jó ez az új fazon, csak kicsit macerás. Mindegy. So Ranak tetszik, és végül is, ő a barátnőm, szóval az ő véleménye számít.
Szemüveg nélkül nem az igazi az igazgatás, inkább az ingem tűröm be a nadrágomba, és tovább megyek a lépcsők felé. Ma egész szép idő van, ki kéne menni szívni egy kis levegőt.
Be is fordulok balra, és elindulok lefelé, aztán az egyik fordulóban megtoppanok. Egy nagyon is ismerős vörös hajzuhatag és a hozzátartozó lány van előttem, de valahogy nem olyan, mint máskor.
- Isabella? - nem túl értelmes megnyilvánulás, de biztosra kell mennem, hogy nem csak a szemem káprázik. Közelebb megyek hozzá, lehajolok, és a vállára teszem a kezem - Iz? Valami baj van?
Aggódom. Nem tetszik, ahogy kinéz, nem tetszik, ahogy itt lézeng egyedül. Persze nagylány tud magára vigyázni, de akkor is. Esküdni mernék rá, hogy sír, vagy legalábbis nem sokkal ezelőtt még sírt. Ehhez nem kell szemüveg, ennyire azért nem rossz a helyzet. Főleg most, hogy ilyen közel állok hozzá.
Kisimítom a haját az arcából, keresem a tekintetét és remélem, hogy csak valami apróság, minthogy egy kiscicát elütött az autó vagy ilyesmi... Reménykedem... és várom, hogy válaszoljon, hogy beszéljen, mert bár "továbbléptem", most érzem, hogy még mindig nagyon fontos nekem.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Csüt. Jún. 06 2013, 20:22


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Kilépek Greg ajtaján, és amilyen gyorsan tudok, elszáguldok tőle, hátrahagyom, és próbálom vizualizálni, hogy ahogy távolodik, úgy zárom ki magamból is. Csak a cipősarkaim kopogására koncentrálok, ahogy az utcán sétálok, csak ezt hallom, nem veszek tudomást zaklatott lélegzetvételeimről, meg-megbicsakló sóhajaimról, remegő térdeimről. Nem figyelek oda az elmémben felhúzott, összeomlás küszöbén álló falra - mintha Greg egy hatalmas buldózerben ülne, és onnan irányítaná a golyót, ami szépen ledönt mindent, ami elválasztott a múlttól. De nem gondolok erre.
Büszke vagyok magamra. Már majdnem elérem a koliszobámat, de elbíztam magam, túlságosan is. Hülye vagyok, hogy azt hittem, megúszhatom az összeomlást, mert a buldózerrel nem ment, de a bombával, amit a hely melletti elsétálás detonált, ahol megismertem, mindent tönkretett.
Némán ráz a zokogás, koordinálatlanul botladozom, szeretnék behúzódni egy sarokba, és csöndesen ringatni magam, amíg nem szűnik a fájdalom, talán hetekig, ahogy legutóbb is történt. Egy hang nem sok, annyi nem hagyja el ajkaimat, pedig belül őrjítő a tomboló sikoly, ami mindent feléget, ami az útjába kerül, minden Greg óta szerzett emlékemet, amire próbálok koncentrálni kicserél azokkal a képekkel, amiket vele töltöttem. A látvány rosszabb lehet, mint a kénköves pokol: ahogy először megérintem a karját előadva a vagány nagylányt - flörtölök vele, és eláll a lélegzetem, amikor látom, hogy beválik nála. Az első csók, és a többi, az első együtt töltött éjszaka, amikor pedig csak aludtunk, de olyan jó volt mellette ébredni, az első... képszakadás. Nincs már semmi, nem maradt semmim, csak Greg az agyamba égve, így amikor meghallom valaki hangját, fel sem ismerem először, fájdalomtól torz arccal fordulok felé, és rájövök, azt sem tudom, hol vagyok, de szerencsére nem Greg az. Nem. Zin az. Nehezemre esik fókuszálni, és nem tudok megszólalni, csak nyelem a fojtogató könnyeimet, amik ádáz módon elárulnak, nyelem őket, mégsem kapok levegőt.
Szégyentelenül a nyakába vetem magam, amint az arcomhoz ér. Bee nincs itthon, apámat nem hívhatom... senkire nem számíthatok. Az életmód, amit folytatok nagyon sok felszínes ismeretséggel ajándékoz meg, néhány mélyebbel is, de ez annyira személyes, annyira privát, hogy nem tudom megosztani senkivel, mert a múltam rúgta rám acélbetkósban az ajtót, és tarolt le mindent, ami valaha számított. Zin kell nekem, soha nem örültem még így neki. Ő gyógyír lehet, szeretném ezt hinni, és ahogy kapaszkodom a nyakába, mint egy fahasábba ha hajótörött lennék elhiszem, hogy ő enyhíthet a fájdalmamon, és már nem tudom elengedni. Egyszerűen Sorsszerű az, hogy pont ő vetődött a folyosóra, ahol elveszetten bolyongtam, pedig ismerem az egész kollégiumot, de totálisan eltévedtem az érzelmeim kavalkádjában, a feltoluló emlékekben. Remélem, hogy nem ráz le, és nem küld el, mert ő az utolsó mentsváram.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Vas. Jún. 09 2013, 20:26

Nem csalódok, a vörös hajzuhatag valóban Isabellahoz tartozik. Igaz, ebben teljesen bizonyos voltam. Inkább abban kételkedtem, hogy összefutok vele. Elvégre sikerült majd két-három hónapot lehúzni a koliban, hogy ne tudja, meg ideköltöztem. Ami persze röhej, mert mindenki tudja. Pedig én próbáltam titkolni, de Kilian mellett, ez elég nehéz. és ahogy észrevettem Valerie sem épp a diszkréciójáról híres. So Ra-ról tudom, hogy nem mondta volna el, ha megkérem, de igazából feleslegesnek tűnt. Mellesleg, azt sem tudom, hogy miért nem akartam. Azt hiszem, inkább csak kerültem, mert így könnyebb elhitetni magammal, hogy nem érdekel, hogy túl vagyok rajta. De most hogy itt állok előtte, hogy látom a könnyeit, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez igaz.
Valahogy túl összetett nekem az érzelmek világa, és bonyolult is. Azt biztosan tudom, hogy aggaszt, ahogy kinéz, hogy tudnom kell, mi baja. De tovább? Fogalmam sincs.
Meglep, ahogy a nyakamba veti magát, ahelyett, hogy válaszolna. Hogy azt mondaná nincs semmi, hogy hagyjam békén vagy nem is tudom. A legutóbbi találkozónk után, valami ilyesmit vártam volna. Igaz váltottunk pár mailt, meg chateltünk, de az igazán nem olyan. Most meg... Most meg a kezeit a nyakam köré fonja, és szó szerint csüng rajtam. Érzem, és ez nem rossz érzés, nem is nehéz, semmi ilyesmi, inkább felkavaró. Hirtelen nem is tudom, mit kéne tennem, de aztán meg annyira könnyedén jön, minden magától...
Átölelem, a hátát kezdem simogatni, és valami megnyugtató suttogni.
- Nincs semmi baj... - pedig fogalmam sincs, lehet van. De ha egyszer semmit nem mond, akkor nem tudom mit mondhatnék... - Gyere... menjünk fel a szobádba, ott nyugisabb. Egész biztos, nem akarod, hogy így lássanak...
A vicc az egészben, hogy nem szívesen mozdulok meg, mert jó nekem így, hogy hozzám simul. De aztán összeszedem azért magam, és egy nagy levegő után, óvatosan eltolom egy kicsit. Letörlöm a könnyeit, és újra a szemébe nézek.
- Tudsz menni, ugye? - nem mintha gondot okozna cipelni. Megtettem már párszor, csak most nem tudom illik-e ilyet, amikor mi csak barátok vagyunk. Viszont, szeretnék neki segíteni, ha tudok. Fura. Fura, mert nem várok cserébe semmit, talán csak annyit, hogy mosolyogni lássam. Hogy ne sírjon...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Vas. Jún. 09 2013, 20:47


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Nem érzem, hogy megdermed a reakciómtól, az érintésemtől, azt hiszem, túlságosan mélyen vagyok ehhez. A pokolban. Csak azt érzem, amikor átölel, és simogatni kezd, érzem, ahogyan a testem reagál rá, és a mély, zümmögő hangja kicsit csillapítja azt, ami bennem tombol. Azt érzem, hogy ezzel a sok könnyel mindent elvesztek, amim valaha volt, ami igazán számított, és talán így is van, de akkor... akkor mi fog maradni? Egy üres, elhasznált test?
Sokáig nem enged el, és ez jó, lassan talán tényleg csillapodom is, de aztán csak azt érzem, hogy nem érzek. Hogy semmi sincs, csak ő előttem, eltol magától, rám néz, megérinti az arcom. Mintha életemben először érezném ezt, mintha sosem lettem volna még tudatában, hogy valaki megérint.
Határozatlanul bólintok a kérdésére, és megfogom a kezét. Minden bizonnyal mot bárkivel bárhová elmennék, csak ennyire vagyok szánalmas, de nem tudok erre gondolni, nem tudok érezni, ilyen lehet, amikor "elfogyott". Hagyom, hogy irányítson, talán sosem volt még ilyen, hogy ennyire rábíztam volna magam, és ahogy sétálunk, nézem a körülöttem levő dolgokat, de nem fogom fel, csak azt, hogy minden olyan... új. Ismeretlen.
Hamar a szobámhoz érünk, állok néhány pillanatig, és nézem az ajtót, mire rájövök, hogy elő kellene venni a kulcsot. Gépiesen a táskámba nyúlok, kiveszem, kinyitom az ajtót, és csak akkor mozdulok, ha elindul, és húz magával. A biztos pontom a kezemben van, az ő keze, és ennyi. Besétálok, mintha valaki más szobájában lennék, körülnézek, de nem érzem az enyémnek, nem érzek az enyémnek semmit sem. Mintha sosem láttam volna ezt a helyet, csak Zin ismerős, hogy lehet ez?! Úgy nézek körül még egyszer gyors mozdulattal, hogy semmit nem tudok igazán felismerni, közben a szívem zakatolni kezd, és elfog a halálfélelem, lever a víz, zihálok, nem kapok levegőt, hiába próbálom szívni, a tüdőm nem engedelmeskedik, mi ez?! Meg fogok halni?! Érzem, ahogy a testem elpártol tőlem, mintha a lelkem idegen anyag lenne benne, és ki akarná lökni, bizonyára pánikroham, és a lábaim is cserben hagynak.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Vas. Jún. 09 2013, 21:57

Nagy a baj. Nagyon nagy a baj. Az első gondolatom, hogy csak valami döglött állat miatt szomorú, amúgy is hülyeség. Csak So Ra bőgne egy elütött kutya vagy valami hasonló miatt, de ez itt Isabella. És az az Isabella, akit én ismerek, egész biztos nem sírna ennyire, és nem nézne rám, ilyen furcsán üres tekintettel, ha nem lenne valami nagyon nagy baj. Csak éppenséggel fogalmam sincs micsoda.
A karjaimban, mintha valamelyeset csillapodna, ezért is merem kicsit eltolni magamtól, de a tekintete még mindig nem jobb, és már azt is biztosan tudom, hogy a szavaim nem igazán jutottak el hozzá. Most eszembe sem jut, hogy mennyire jól ki lehetne használni ezt a helyzetet. Ő fogja meg a kezem, és csak egy pillanatig nézek rá meglepetten, aztán lassan elindulok, folyamatosan figyelve, és készenlétben állva, hogy esetleg elkapjam, vagy nem is tudom mi. Annyira bizonytalannak tűnik. Nagyon ijesztő.
- Bedrogoztak? - teszem fel hirtelen a kérdést, bár teljesen értelmetlen ez is, ha be is drogozták, vajon tudna-e róla? Nem valószínű. Mindenesetre gond nélkül eljutunk a szobájukig. Bekopogok, remélve, hogy Bee otthon van, de nem érkezik válasz, és mivel az ajtó zárva van, várakozóan nézek Isabellára. Már épp nyitnám a szám, amikor kapcsol, és megkeresi a kulcsait.
Beharapom a szám, úgy figyelem a mozdulatait. Aztán rögtön megbánom a dolgot, az Andersontól kapott jobbos helye megfájdul, kissé fel is szakad. A francba. Gyorsan megtörlöm, de szerencsére már nem vérzik annyira, mint akkor.
Kinyitom az ajtót, és behúzom Izziet, egészen az ágyáig vezetem. Remélem, hogy leül rá, de semmi. Úgy néz körbe, mintha most járna itt először, amit nem igazán értek. És egyre jobban félek. Nagyon rossz érzésem támad.
Muszáj magára hagynom egy pillanatra, hogy kezet mossak, hogy az arcom rendbe tegyem. Az egész tényleg csak egy fél perc. Kerítek valami zsebkendőt és azt nyomom a számra, és mikor visszaérek, már késő.
Ijedten kapok utána, de összecsuklik mielőtt elérném. Épp csak nem üti meg a fejét. Én pedig tényleg nem tudom mit csináljak. Mellé térdelek, úgy kezdem szólogatni.
- Isabella! Izzie! Iz! - kicsit megrázom, aztán rájövök, hogy tök hülye vagyok. Felkapom és az ágyára teszem, még a végén felfázik, vagy mit tudom én. Óvatosan teszem lesz, figyelve, hogy a feje a párnára kerüljön, aztán kisimítom a haját az arcából úgy kezdem ébresztgetni.
- Iz, kelj fel! - ha ez sem használ, hozok egy pohár vizet és leöntöm, bár ez nekem mindig túl drasztikus módszernek tűnt, azt biztosan tudom, hogy használ.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Vas. Jún. 09 2013, 22:48


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

A fejem nehéz, a mellkasomon belül valami fájni kezd. Fáj, nagyon-nagyon fáj, és nem tudom, mi az, de olyan fura, mert azt tudom, hogy nem köthető semmihez, mármint érzem, hogy nem egy szerv, hanem belül valami. Éget, szúr, és lüktet, mindent egyszerre.
Valaki ráz, kinyitom a szemem, eltorzult arccal nézek fel, a fájdalomtól alig találom meg a hangomat. Kicsit riadtan nézek Zinre.

-Te hogyhogy itt vagy?-
Nem csak a szobámra, de a kollégiumra gondolok. Tudom, hogy mi történt, az emlékeim megvannak nagyjából a koli portájáig talán, aztán folyosó, hogy kerültem ide?
-Mi történt?-
Kérdezem, amikor felülök, é még mindig úgy, hogy valamilyen testfelületünk érintkezzen, ha kell, akkor szándékosan nyúlok oda a kezéért, valamijéért, amit foghatok. Nem merem elengedni, erre tisztán emlékszem, hogy nem engedhetem el. Kezemmel a fejemhez nyúlok, és hatalmasat sóhajtok, ami nem bizonyul jó ötletnek, a fájdalomtól összerándulok, és össze is húzódok - mintha egy görcs lenne bennem, a tetem automatikusan húzódik a gócpont köré össze. Valami vészjelző bennem jelzi, hogy ennél visszább az emlékezésbe nem kellene mennem, mert baj lehet belőle... nagyon nagy baj, így nem is erőltetem. Inkább arra figyelek, ahogy kortyolom a levegőt, olyan fura. Mélyet szippantok belőle, ha kérdez, vagy beszél, nem tudok rá koncentrálni, aztán egy szót suttogok, egy túl ismerős állapotot.
-Pánikroham.-
Régi ismerősként üdvözlöm, régi, nem kívánatos ismerősként, és ismét csak sóhajtok erre. Elfogadás? Hiába ellenkeznék, azt tudom, hogy nem akarok meghalni - és ezek a rohamok mindig halálfélelemmel járnak.
Elterelendő a figyelmemet rá nézek fürkészően. Várom, hogy mondjon valamit, most övé a figyelmem, ha nem ült oda hozzám, lehúzom az ágyra, ha ott van, közelebb húzódom, ráteszem a lábam,vagy nekidőlök, vagy mindkettő, nem tudom regisztrálni ilyen szinten a dolgokat, csak nem akarom most elengedni. Nézem az ismerős arcot, ami olyan más, egyenesen bámulom, vajon meddig hagyja? Aztán, hogy megtörjem ezt, az ajkához nyúlok, sosem volt sebes, valamilyen késztetés okán meg kell érintenem.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 07:41

Magához tér. Hála a jó égnek, magához tér. Nem mintha vallásos lennék, és egész biztos nem az égnek köszönhető, de azért elrebegek egy néma köszönömöt, a felsőbb hatalmaknak, mert úgy hiszem, ez már fél siker. Ráadásul, nem is néz már olyan üres szemekkel, azt hiszem jobban van. A kérdése is valami ilyesmit sejtet. Azzal pedig, hogy nem emlékszik az előbbi percekre inkább nem foglalkozok.
- Idehoztalak. A folyosón voltál, és... nem tudom. Aztán, mikor ideértünk elájultál. Kérsz inni? - magyarázom, és meglepő de nincs a hangomban semmi a megszokott stílusomból, legfeljebb csak aggódás. Nem is várok választ, rögtön felpattanok és hozok egy pohár vizet. Vagyis csak pattannék, mert megfogja a kezem, így inkább az ágyra ülök.
- Rosszul vagy? - kérdezem halkan, ahogy a fejéhez teszi a kezét és én is a homlokára simítom az enyémet, hogy megnézzem nincs-e láza. Kapkodja a levegőt, annyira fura az egész, és persze sejtem mi ez, csak érteni nem értem. Nem merem azt hinni, mert... mert nem is tudom. Bárkinek lehet ilyen rohama, de neki nem. Neki köszönhetem életem legboldogabb napjait, egyszerűen nem lehet baja. Ő nem lehet ilyen. De úgy látszik tévedek, mert Izzie, maga fogalmazza meg, hogy ez bizony pánikroham.
Bár az alig hallható motyogás nem nekem szól, mégis bólintok rá. Igen. Az. Minden bizonnyal az. Pont ezért gondolom úgy, hogy kéne egy pohár víz, de közben azt is érzem, hogy most még az kis idő is sok lenne, inkább nem mozdulok, csak figyelem. Fogalmam sincs, mi ilyenkor a teendő. Ha anyámnak van ilyenje, egyszerűen szólok Papnak, ő meg megoldja. Tudom nem szép dolog, de ez a fajta szituáció, az, amivel nem tudok mit kezdeni, és ez frusztrál.
Engem kezd nézni, én meg őt. Az jut eszembe, hogy gyönyörűek a szemei, míg így is, hogy a sírástól piroslanak. Aztán az, hogy ilyenre nem lenne szabad, még csak gondolnom sem. Behunyom a szemem, talán ha nem látom azt a szempárt jobb lesz. De nem lesz. Nem lesz, mert az ujjaival megérinti a számat.
Kinyitom a szemem, és kicsit hevesebben, mint kéne, tolom félre a kezét.
- Ne csináld! - nem kiáltok, de a körülöttünk levő csendben élesen csattan a hangom. - Nem... nem szeretném, hogy megint vérezni kezdjen.
Mondom végül és elnézek ki az ablakon. Mennyire gáz, hogy sebes a szám. Pont most. Pont ma, amikor vele találkozom. Még az sem vigasztal, hogy ő sincs teljesen jó színben.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 12:13


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Hallgatom a hangját, amit mond, és ezek hol elérnek a tudatomig, hol nem, de inkább utóbbi. Befelé figyelek, arra, ahogyan a szavai belülről körbeölelnek, mint egy buborék, és ahogy körülnézek, látom kívül a sivárságot, de mégsem érhet el hozzám. Csodálatos! Sokkal jobb, mint az én falam, ami bár szilárdan állt hosszú éveken keresztül, mégis lebontható volt. Ezen átlátok, de nem érzek át. Azon nem láttam át, de időnként átéreztem, jóval többször, mint amit el tudtam volna viselni, és jóval intenzívebben, mint ami a felszínen tarthat.
Az ajkához érek, lehunyja a szemeit, és egy pillanatra eláll a lélegzetem is. Sosem láttam még őt így. Aztán elutasít, és ez úgy érint, mintha a gyomromba bokszolnának, megrándulok, elkapom a kezemet, és ismét összehúzódok a gyomrom táján lévő gócpont köré, de nem húzódok messzebb, csak pár pillanatig várok, amíg enyhül a fájdalom, és új érzésként tapasztalom azt is, hogy ismét a hangja az, ami enyhülést hoz.
Olyan lassúnak tűnik minden, és tudom, hogy azért, mert én vagyok az. Másodpercekig vizsgálgatom, hogy azt mondta, azért ne, hogy ne vérezzen. Máskor biztos lecsapnám a labdát, elütném a dolgot egy kihívó poénnal, de most nem akarom. Megint az arcát nézem, ahogy kifelé figyel, és reflexszerűen teszek egy újabb kísérletet az érintésére, megfordítom a kézfejemet, és a külső oldalával lágyan végigsimítok az arcán, várok, hátha ismét azt mondja, ne csináljam, de nem tudom, miért mondhatná, nem találom a korábbi indokaimat, miért ne tehetném, miért küldtem el újra, és újra, miért mondtam, hogy nem működhet közöttünk, de nem is tudok, képtelen vagyok visszamenni.

-Nagyon puha a bőröd.-
Mondom egyszerű tényként, majd leejtem a kezem, bele, az ölembe. Hátracsúszok, leveszem róla a lábam óvatosan, és végig azt figyelem, hogy milyen érzés nem hozzá érni. Elmosolyodok, ahogy azt tapasztalom, hogy elég a jelenléte, így is ölel a buborék. Bizonytalanul felállok, és lenézek rá.
-Kérsz valamit?-
Nem vagyok túl tudatos, sőt, ez enyhe megfogalmazás, de az évek, meg a rutin belém diktálták, mit kell tennem. Ennem kell, és sokat inni ahhoz, hogy jobb legyen, meg rengeteget aludni. Ez az egyik, ami a pánikrohamokra halvány gyógyír, a másik... hát az valamivel nagyobb örömet okoz, nem véletlenül vagyok olyan, amilyen, értem ezt a szexuális szokásaimra.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 16:54

Egy pillanat alatt megbánom, hogy félretoltam a kezét. Bár elnézek ki az ablakon, azt is látom, hogy bántják a szavaim. Egyszerűen nem értem, hamar vissza is pillantok rá, próbálom megmagyarázni. Annyira más most... annyira sebezhető, és ez valahol, nagyon de nagyon ijesztő. Ezzel szemben, én is tehetetlennek érzem magam. Ha kiabál, ha őrjöng, azt tudom kezelni... Jó, lehet azt sem éppen túl jól, de ez, ez engem is gátol, nem is tudom miben. Menekülök, kinézek az ablakon újra, így próbálom összeszedni a gondolataimat, azzal nyugtatva magam, hogy amíg itt vagyok nem lesz baja, ha mégis, akkor hívom a mentőket. Ez tűnik a legjobb megoldásnak.
Megérint. Újra. Gyengéden simít végig az arcomon. Ilyet korábban is csinált, sokszor. Szerettem. Most is szeretem. Szeretem ahogy hozzám ér. Megborzongat. Meg is lep. Kérdőn pillantok rá, nem értem most. Máskor sem nagyon értette, de most zavar össze teljesen. Pedig én segíteni akarok neki, de így képtelen leszek.
- Aaah...khm... kösz - értelmes megnyilvánulás, gratulálok magamnak. De előbb lehet egy pofon kéne. Puha a bőröm? Odateszem a kezem, ahol egy perce még az ő keze simított végig, és azon tűnődöm, miért rajong mindenki annyira a bőrömért, de aztán moderálom magam, mert ő is mozdul. Kissé eltávolodik, de olyan lassan és olyan körültekintően teszi mindezt, komolyan nem értem.
Most már csak rá figyelek. Próbálom kitalálni mi járhat a fejében. De hasztalan. Valami nagyon kiakasztotta, csak ezt az egyet tudom biztosan.
Feláll, és ez engem is arra késztet, hogy felálljak. Aztán meghökkenve nézek rá, hogy milyen kérdés ez. Óvatosan visszanyomom az ágyra.
- Ezt nekem kéne kérdeznem. De itt maradsz, és pihensz. Mondd, mit kérsz? Főzzek valamit? - Hirtelen térek vissza viszonylag közel a földhöz. Most kicsit magabiztosabbnak érzem magam, hiszen ha már fel tudott állni, akkor talán nyugton ülni is tud. És a konyha, az kivételesen olyan hely, ahol otthonosan mozgok. Még akkor is, ha az ő konyhájuk az, és nem azért, mert néhány hónapja, egy pont ugyanilyen konyhában tevékenykedem. Hanem mert korábban egész sokszor megfordultam itt. Korábban... már több mint egy éve... Úgy elrepült az idő...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 17:42


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Továbbra is elkeserít, mennyire jól ismerem már ezt az állapotot. Azonnal tudom, mit kell ennem, vagy legalábbis milyen típusút, de nem válaszol, csak visszaültet az ágyra, és megkérdezi, főzzön-e valamit. Az arcomra kiül a jeges rémület, ahogy belegondolok abba, hogy átmenjen egy másik helyiségbe, miközben én itt vagyok, és biztos vagyok benne, hogy ezt észreveszi. Mindig nagyon figyelt rám, bár azt mondtam, nem így van, de gyakran meglepett, mennyit tud rólam.
Aztán válaszolok inkább, mert félek attól, hogy megijesztem őt is, és elmegy, mielőtt mondanék valamit.

-Sült krumplit, jó lesz a Mekiből, vagy valahonnan.-
Elfordítom róla a tekintetem, aztán eszembe jut, hogy vajon elkezd-e vitázni azon, ez milyen egészségtelen, és valamilyen okból ez nagyon szórakoztatóan hat rám, halkan kuncogni kezdek, de annyira idegenül cseng ez a hang a számomra, hogy gyorsan abbahagyom. Nem tudok arra gondolni, hogy össze kéne szedni magam, mert ez az idegen, aki most vagyok, ez iszonytató. Ezért nem merek egyedül maradni magammal.
A gondolataim visszaterelődnek pár órával ezelőttre, pontosabban a személyhez, és akaratlanul is az jut eszembe, hogyan intézte korábban az étkezéseket - volt, hogy nem is rendeltem magamnak, azt ettem, amit választott, mert ő diktált, és pont. Nem volt apelláta - bár néha kijátszottam a dolgot, és persze vitáztunk ezen sokat, szóval sikerült kicsit enyhíteni a kontroll-mániáján, ráadásul úgy, hogy közben nem érezte azt, hogy kevésbé irányítana.
Szerencsére megszólal a telefonom, így felállok, és az asztalomhoz sétálok. Megnézem a számot, és csak megnyomok egy gombot, ami lehalkítja, aztán Zinhez fordulok vissza inkább. Csak nézem őt, és nem tudom, mit tegyek, de azt nagyon is, hogy nem hagyhatom elmenni.

-Más a hajad.-
Mondom végül egyszerűen, és a telefonom ismét életre kel, így megint csak kinyomom. Nem tudok most apámmal beszélni, hiába tudom, hogy attól, hogy nem veszem fel, semmi nincs "elfelejtve" és addig fog hívni, amíg el nem ér. Fogom, és lehalkítom teljesen, hogy a többi csöngést már ne halljuk, azután visszasétálok az ágyhoz, és odaülök mellé, hátrahúzódom a falig, jelezve, hogy kész vagyok nyugton maradni, és próbálok felkészülni arra, hogy a padlóról kelljen felszedni az állát esetleg. Sosem maradok nyugton, és sosem csinálom pontosan azt, amit akar, azaz csináltam... most meg a kettőt együtt.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 21:29

Valami rosszat mondtam, és átfut a fejemen, hogy esetleg baja van a főztömmel. De aztán rájövök, hogy ez kizárt, mert imádja. És azzal is tisztában vagyok, hogy nekem is csak a helyzet miatt lassabb a gondolkodásom. Megbénít az aggodalom. Nem vagyok jó ebben, soha nem is voltam. Nem jövök rá, mi a baj, de válaszol, és míg felhúzom a szemöldököm, és azon agyalok, vajon helyén való-e lenne most veszekednem vele a sült krumplival kapcsolatban ő kuncogni kezd. Lehajolok, hogy jól hallom-e, de már nem hallom. Nagyot sóhajtok, és úgy döntök nem vitatkozom vele. Elindulok a konyha felé, mert ha sült krumplit kér, akkor azt szerzek, és ha szerencsém van, van nekik itt valami. Ha nincs akkor tényleg el kell mennünk valahova. Talán egy MekDrájv? Bár továbbra sem rajongom az ötletért. Szóval elindulok, de megszólal a telefonja, és ez megállít. Visszafordulok, figyelem, ahogy kinyomja, ahogy rám néz. Mintha folyamatosan méregetne, és ez enyhén zavaró. Aztán a hajamra tesz megjegyzést.
- Untam a barnát - hazudom könnyedén, azt még sem mondhatom, hogy úgy gondoltam, könnyebb lesz tovább lépni, ha nem jut eszembe minden reggel, ahogy azt mondod, jól áll az a szín. Mert ez közelebb állna az igazsághoz, de ugyebár... ezt nem mondhatom el. Mellesleg, So Ra-nak így tetszik jobban. Legalábbis úgy vettem észre. Nekem is tetszik, bár nem tudom eldönteni, hogy ez vagy a barna? Na meg a fazon is más, de lényegtelen, mert most nem ez a fontos.
- Nem kéne felvenned? - kérdezem, ahogy újra megszólal a telefon, és látom, hogy ő kinyomja. Aztán visszasétál az ágyhoz, én meg közelebb megyek, mert azt hiszem, megint rosszul van. Az előbb olyan könnyednek tűnt, ahogy felállt, már vártam volna, hogy utánam jön a konyhába vagy ilyesmi. De nem. Leül, és úgy látszik, tényleg ülve marad.
- Akkor... megyek és megnézem, mit tehetek sült krumpli ügyben. Esetleg kérsz egy pohár vizet addig? - kezdem tétován, de utána úgy érzem, most már oké lesz minden. Én legalábbis nyugodtabb vagyok, annak ellenére, hogy Isabella még mindig fura, így már esetlegesen magára merem hagyni pár percre. Merném, de feláll és jön utánam. Nagy szemeket meresztek rá, de aztán hagyom. Végül is, mindegy.
- Ülj le - kérem, és az egyik székre mutatok, remélhetőleg nem most kezd majd ellenkezni.
Szétnézek mindenhol, és a fagyasztóban - ami tuti nem volt még idén leolvasztva - találok egy zacskó (bontott) sült krumplit. Kezembe veszem, úgy pillantok Izziere.
- Ezt találtam... Azt írják... - hunyorgok, mi a francért nem tudják normál betűkkel ráírni, hogy hogy készítsd el? Én nem szoktam ilyen vackot enni, és hiába nézem hol közelebbről, hol távolabbról, egyszerűen nem látom. Odatartom Izzienek, és az este folyamán talán először szólalok meg úgy, ahogy a HÖK-ben szoktam.
- Olvasd fel! - csak miután kimondom, jövök rá, hogy ő az egyetlen, akitől valaha ilyet kértem, hogy soha senki előtt nem ismertem el igazán, hogy nem látok rendesen. So Ranak tettem pár célzást, na meg a szemüveg is elég árulkodó, de hogy mennyire rossz a helyzet, azt Izzien kívül talán senki sem tudja.
Ha felolvasta, visszaveszem, és nekiállok megsütni a krumpliját. Aztán remélem, hogy attól, tényleg jobban lesz.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Hétf. Jún. 10 2013, 22:06


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Nem is tudatosul bennem, hogy milyen furán viselkedem, csak a pillantásából jövök rá. Olyan óvatos velem, akkor volt ilyen, amikor még csak elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz, de akkor nem volt azért ennyire rémült. Tényleg nagyon rosszul nézhetek ki.
-Nem, még nem.-
Válaszolom, mintha ennek hatására már mindent értenie kellene, és úgy is kezelem, mint aki már mindent ért. Azután leülök, ő elindul, én automatikusan, gondolkodás nélkül mozdulok, és megyek vele.
-Kérek.-
Válaszolom a vízre, és a hangom már kicsit könnyedebb, mint eddig, és kicsit erősebb is - de azért nem fogom magam elbízni. A legrosszabb akkor jön, amikor álomra hajtom a fejem... mindig akkor jön.
Engedelmesen leülök egy székre, és figyelem, ahogy tevékenykedik. Nem makacskodom, nem ellenkezem, csak megint kuncogni kezdek a mozdulaton, ahogy elém tolja, miután közölte, azt írják. A kezembe veszem a zacskót, és mintha olvasnám, közlöm vele, hogyan kell krumplit sütni.

-Fogsz egy serpenyőt, beleöntöd az olajat, alágyújtasz, és amikor kellően felmelegedett, tehát serceg, akkor beleöntöd a krumplit, majd amikor kész, elzárod, kiszeded, és megeszed majonézzel és sajttal.-
Olyan könnyű így, hogy itt van, és nem kell szembenéznem az elkerülhetetlennel. Még egy kicsit tudom áltatni magam, hogy minden rendben, és most ez kell. Kell az erő ahhoz, hogy az ember szembenézzen a legnagyobb démonaival, pláne, ha azokat egy rajta kívül álló személy generálja. Visszaadom a zacskót, és nézem tovább, ahogy tevékenykedik.
Felpattanok, és gyors léptekkel odamasírozok a konyhapulthoz, hogy felpattanjak arra is. Így félig szemben vagyok vele, mármint mellette, de nem csak a hátát látom (ami nem elhanyagolható látvány, de mégis) plusz ülök is, úgyhogy egy szava nem lehet. Azt hiszem, és ennek köszönhetően még egy vérszegény mosoly is az ajkaimra kerül.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 16:41

Nem veszi fel. Nekem mindegy. Én biztos felvenném, de nem vagyunk egyformák. Mondjuk, attól is függ ki keres. Vagy nem tudom. Rossz hatással van rám, régen éreztem ennyire tehetetlennek magam. Akkor is miatta, de az egy másik szituáció volt, és most nem is akarok arra gondolni. Végre sikerült magam összeszedni valamennyire. Nagyjából tudom, mit fogok csinálni, és ez nekem sokat segít, meg is nyugtat, így egy dologgal kevesebb, ami miatt aggódnom kell.
Először meglep, hogy utánam jön, de végül is, nekem mindegy, hol ül. Bár szerintem az ágy kényelmesebb, és talán biztonságosabb is, ha újra el akarna ájulni, de talán nem fog, elvégre a járása is biztosabb, a tekintete is tisztább, a hangja is szebben cseng. Kezdem elhinni, hogy jobban van.
Engedek neki egy pohárba vizet, és a kezébe adom. Megvárom, amíg megissza, aztán elveszem tőle a poharat, és csak utána kezdek bele a krumpli keresésbe. Szerencsére találok is egy csomaggal, és meg is csinálnám gyorsan, ha tudnám, hogyan kell. Persze tudom, de én ritkán csinálok ilyen jellegű ételt, és inkább elolvasnám, mit írnak a pontos elkészítéssel kapcsolatban, de nem látom, mert picik a betűk. Kénytelen vagyok Izziet megkérni, hogy olvassa fel nekem. Felhúzott szemöldökkel hallgatom, és bosszúsan veszem tőle vissza a zacskót.
- Haha... de vicces valaki... - forgatom meg a szemem, és neki állok megcsinálni, úgy ahogy mondta. De azért még egyszer megpróbálom a lehetetlent: elolvasni, hogy mi van a zacskón, amíg az olaj melegszik a serpenyőben, addig úgyis van időm erre.
Nem sikerül. Egyébként is kizökkent a gondolatmenetből, hogy hirtelen megjelenik mellettem és felcsüccsen a konyhapultra. Olyan ismerős ez a helyzet, és mégis valahogy idegen, szokatlan. Barátok közt is normális ez?
- Menj arrébb. Ha elkezd sercegni, és véletlen kifröccsen, megégetheted magad - közlöm egyszerűen, és a kezemmel egy hessegető mozdulatot teszek, mintha ezzel bizony arrébb küldhetném, és közben az én szám sarka is felfelé görbül, mert most már tényleg jobban fest, igaz, még mindig elég sápadt, és a szemei is pirosak még. Holnapra fel fognak puffadni, de biztos tud rá valami trükköt. Egyébként is, az olajra kell figyelnem.
Kiveszek egy szem krumplit és a serpenyőbe dobom. Így sokkal könnyebb eldönteni, hogy mikor elég forró. Amikor az az egy sülni kezd, bedobom a többit is, majd Izziet kezdem nézni. Kíváncsi vagyok, és szeretném, ha elmondaná, mi az, ami ennyire kikészítette.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 19:06


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Meglepődöm, már megint. Meglepődöm azon, hogy ahogy megforgatja rám a szemeit, az olyan... szexi.
-Én mindig vicces vagyok.-
Mondom, mintha ez a világ legalapvetőbb ténye lenne, és várom, beleköt-e. Azt hiszem, már vagyok olyan hangulatban, hogy a finom kötekedést el tudnám viselni... nem vagyok én cukorból! De azért ennél tovább gondolni nem merek, inkább figyelem azt, ahogy próbálja továbbra is elolvasni a szöveget, és halkan kuncogok.
Arrébb akar hessegetni, és elmosolyodik. Úgy mosolyodik el, amitől nekem is mosolyognom kell. Mondanám, hogy nem értem magam, de jelenleg nem érzem úgy, hogy tudnám magam boncolgatni, mit miért csinálok, szóval inkább csak tökéletesen a pillanatban próbálok maradni, és sodródni, amerre az visz. Kicsit arrébb csúszom, és hogy ne higgye, miatta, így a csaphoz hajolok, vizet engedek magamnak, és jóízűen megiszom ezt a pohárnyi adagot is. Pánikrohamra zsíros kaja és sok víz, és hatalmas alvás - már ha az pihentető lehet, a lidércektől függ. De a pihentető alvást elérni biztosan csak egy módon lehet....
Visszafordulok hozzá, és ő is ekkor kezd engem nézni. Oldalra döntöm finoman a fejemet, de amint meglátom a tekintetében a kíváncsiságot, és valahogy azt érzem a kisugárzásán, hogy kérdezni fog, kérdezni arról, mi történt velem, csak felé nyújtom a kezemet hívogatóan.

-Gyere ide!-
Kérem, ha nem lett volna elég egyértelmű az, ahogy felé nyújtózkodom. Bele se gondolok abba, hogy visszautasíthat, pedig... pedig könnyedén megtörténhet. Elég szánalmas vagyok, hogy azt érzem ezzel kapcsolatban: bármit megtennék most érte, és tudom, hogy meg is fogok, ha kell.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 21:40

- Nyilván, bennem van a hiba, hogy sosem értem a vicceidet - válaszolom, és a sült krumplijának szentelném a figyelmem, mert ez az egyetlen mód, amivel segíteni tudok. Az, hogy amit mondok nem teljesen igaz, de emlékszem, hogy sokszor nem értettem, min kéne nevetnem, amikor meg komolyan beszélt, azt gondoltam hülyéskedik. Igen, vannak dolgok, amiket sosem értettem vele kapcsolatban, és az, hogy megint ebbe az irányba haladunk azt sugallja, hogy talán mégsem olyan nagy a baj vele, és nyugodtabb leszek tőle. Mert bár, már nincs köztünk semmi, csak barátság, azért az természetes, hogy aggódom, nem? De már nem kell. A krumplit meg nem tudom elolvasni, akkor sem, ha erőlködöm, és csak egy szúrós pillantást kap, amiért kuncogni mer. Legalábbis először azt tervezem, de valahogy késztetésem van megszólalni.
- Komolyan szórakoztatónak tartod, hogy rossz a szemem? - Kérdezem meg komolyan, felé fordulva. Nem is tudom miért. Örülök, hogy végre egészségesebbnek tűnik, mégis... vagy pont ezért? Azt hiszem, csak a helyzet. Kettesben, és neki készítek valami ehetőt. Ez mindig ilyen valami miatt be kell szólni esemény volt. Talán mondhatom, hogy megszokás.
Ahogy az olaj forrósodni kezd, és ő mellettem a pultra ül, arrébb zavarom. Még mindig meglep, hogy bármit is úgy csinál, ahogy kérem, de betudom annak, hogy még csak alakul és még nem teljesen van jól.
Beteszek egy adag krumplit a sütőben, és mivel most legalább öt percig semmi dolgom, Isabellára pillantok. Próbálom eldönteni, hogy mit érzek, de nem igazán tudom, és ez zavar. Ő is rám néz, és int is, de nem értem mit akar most, csak amikor megszólal, akkor húzom fel a szemöldököm, de közben közelebb lépek, még a kezét is megfogom, ez tűnik természetesnek.
- Gyorsan mondd, mert a krumplidnak szüksége van rám - nézek rá kérdőn, nem is tudom, olyan ismerős az, ahogy néz, és mégis más, egyszerűen nem tudom hova tenni. De remélhetőleg vette az adást, mert nem szeretném, hogy utána rám fogja, hogy a krumplija nem lett tökéletes.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 21:56


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Nem válaszolok neki a szemével kapcsolatban, csak amikor odaér. Ahogy megfogja a kezem, megállapítom, hogy ezerszer jobb így. Igen, elég az, hogy közel van, de ha hozzám ér, akkor tényleg jobban érzem magam. Azért kicsit elkomorodom, pedig korábban sosem vettem komolyan az ilyen kérdéseit, de most nem tudom nem komolyan venni.
Szóval ahogy felém lép, és hozzám ér, konstatálom az ismerős bizsergést, ami az ujjhegyeimtől indul, és még amikor lép, húzom is közelebb határozottan, kezeimet a combom mellé téve, amiket fog. Aztán vagy ott marad, vagy nem, mindenesetre most közelebbről szemügyre vehetem a száját, a sebet rajta.
Nyelek egy nagyot, és komolyan pillantok a szájáról a szemeibe.

-Nem tartom mulatságosnak, hogy rossz a szemed. Azt tartom mulatágosnak, milyen mániákus vagy.-
Komolyan beszélek, aztán ismét a szájára nézek, és megint felemelem a kezemet, az ujjamat közelítem a sebhez, de nem érek hozzá, csak körbesimítom a környezetét, ahol tudom.
-Ezt ne csináld többet!-
A hangom lágyan, kérőn csendül, ahogy a kezem, amivel a száját érintettem, lehanyatlik. Talán érti, hogy arra gondolok, amivel a sebet szerezte, arra a tevékenységre. Abszolút nem parancsoló stílusba mondom, inkább finoman kérve.
-De nekem nagyobb...-
Odahajolok hozzá, és ha nem húzódik el, egy puszit lehelek a sebre óvatosan, azután az ajkai azon részére, ahol nincs heg, és ha nem húzódik el, akkor valamivel határozottabban, de koránt sem úgy, ahogy régebben, csókolom meg. És ha még mindig nem utasít el, akkor a csókot is hevesebbé alakítom, ami meg se közelíti korábbi vadságomat, de az érzékiség talán több benne, mint bármikor. Abba meg még bele se merek gondolni, mit művel velem az érzés, hogy ajkai az ajkaimon vannak.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 22:27

Húz... emlékek millióit megindítva ezzel. Hányszor húzott magához? Te jó ég! Megszámolni sem tudom, és ahogy ez eszembe jut, arra is rájövök, hogy már nem emlékszem mindenre. Megvannak pillanatok, de nem minden, pedig pár hónapja, még úgy éreztem, minden egyes együtt töltött másodperc örökre beleégett az agyamba. Persze tudom, hogy most is ott vannak, csak éppen nem tudom őket úgy előhívni.
Nem mintha számítana. Most is olyan, mintha megrázna az áram, ahogy összeér a kezünk, ahogy húz magához. Mint valami mágnes. Miért van ez vele? Megkérdezném, de nem teszem. Nincs rá lehetőségem, mert beszélni kezd. A kérdésemre válaszol, amit egy perce tettem fel neki. A kezeim a combjai mellé teszi, én pedig a pultra támaszkodva nézek rá.
- Mániákus? - kérdezek vissza, ezt most nem értem. Bár, mikor értettem bármit is? Még most sem értem, leginkább magamat nem értem. De őt sem, és a kettő együtt nagyon rossz. Figyelem, ahogy a szemei a számra vándorolnak, aztán megérzem újra az ujjait is. Elfordítom a fejem, hogy ne csinálja. Nem akarom, hogy ezt csinálja, nem helyes. Nem érzem annak.
- Nem én csináltam - válaszolom a falnak, és csak másodpercekkel később nézek rá újra. Remélem, hogy mást is akart, ezért is kérem, hogy mondja, de nem azt válaszolja, amit várnék. Ennek persze nem kéne meglepnie, de mégis váratlanul ér, ahogy a szája a számhoz ér. Csak a sarkához, apró puszi, barátok közt ez még beleférne. Talán beleférne. De aztán kapok még egyet, és ez már egész biztos nem az a "félrement kategória". Lehunyom a szemem, nyelek egyet, azon gondolkodom, hogy tudnám leállítani. Ez már tényleg nem helyes. Mi csak barátok vagyunk, és nekem van barátnőm. Igen, ezt kéne mondanom, és ki is nyitom a számat csak a hangok nem jönnek ki. A szája a számra tapad, és van ebben is valami ismerős, mégis teljesen más. Ez a másság az, ami valamelyest észhez térít. Hátrálok két lépést, elszakadva tőle, úgy nézek rá, próbálva nem foglalkozni azzal a különleges hiányérzettel, amit ez okoz.
- Isabella, ezt nem lehet - jelentem ki határozottan és komolyan. Sóhajtok egy nagyot, és a krumplihoz lépek, megforgatom őket, hogy a másik oldaluk is megsüljön. - Nekem van barátnőm, és biztos neked is van más...
Magyarázom a krumplinak, de remélem ő is hallja, és érti, hogy mit akarok mondani. Épp csak egy pillanatra nézek rá, hogy tudjam, érti-e aztán ismét a krumplira figyelek. Nem kell ennek olyan sok. Hamar kész lesz.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 22:59


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Megcsókolom, és nem csókol vissza. Érzem, hogy semmit nem csinál, és ez megbénít, már nem is kell mondania, nem lepődök meg, hogy elhúzódik.
Elfordítom a fejem. Nem tudok arra figyelni, amit mond, nem jutnak el hozzám a szavai, olyan sok minden kavarodott fel hirtelen bennem, hogy képtelen vagyok a valóságra koncentrálni, csak érzem, ahogy a kép előttem pillanatok tört része alatt teljesen zavaros lesz, apró pontok homájosítják el a látásomat, és nem is látok néhány másodpercig, a fülem zúg, semmit nem hallok a külvilágból. Ez az érzés nem olyan, mint a pánikbetegség, ez teljesen más... és tudom, hogy vége lesz, és nem félek attól, hogy meghalok közben. Csak néhány iszonyú másodperc, amíg magamnál vagyok, de az összes érzékem el van zárva a külvilágtól. Szorosan összezárom a pilláimat, és csak akkor nyitom ki, amikor a zúgás, és nyomás belül megszűnik.
Sosem volt még ilyen közel, és ilyen távol egyszerre. Egy alkalommal utasított el, amikor helytelenül próbáltam meggyőzni a barátságról... igen, már belátom. És eszembe jut, hogy ez egy emlék, amit nekem nem szabad, így inkább gyorsan megint behunyom a szemeimet, és átkarolom magam a kezeimmel, némileg összehúzódva a konyhapulton. Nem tudok azzal foglalkozni, hogy nem kéne akarnom, hogy így lásson. Csak nyugtatom magam, hogy minden rendben lesz, hogy az emlékek nem törhetnek be hozzám, hogy megvéd, habár épp az imént taszított el, de azt nem tudom, miért. Nem hallottam tisztán, mintha azt mondta volna, barátnője van.
Ha engedném, emlékeznék rá, hogy sosem láttam együtt másik lánnyal, így nem is tudom komolyan venni ezt a dolgot - de mindebből csak az érzés van meg. Hogy nem tudom komolyan venni.

-Sosem lesz... olyan.-
Mondom egyszerűen, és rá pillantok elgyötört tekintettel. Tudom, miről beszélek, ennél biztosabb soha, semmiben nem lehetnék, mert ez az, ami tönkre tesz, ami felőröl, és darabokra zúz, hogy aztán ne maradjon belőlem semmi.
-Soha. Ami te, és én voltunk, azt nem lehet utánozni. Nem lehet pótolni. Próbáltam...-
Érzem, ahogy teljesen felkavarodik a gyomrom, így leugrom a konyhapultról, és berohanok a fürdőbe. Hányni. Annyi rutin még dolgozik bennem, hogy elég gyors legyek, és elég határozottan zárjam be az ajtót, mielőtt beérne, és csak utána vetem magam a kagyló fölé. A hajamat hátrafogom egy hajgumival a csuklómról, ismét csak a rutin dolgozik, közben persze öklendezek, és végszóra sikerül elkapnom a wc szélét. A kezeim, és a lábaim remegnek, érzem, ahogy az energiáim maradék részét felemészti ez a tevékenység, undorodom az egésztől, hullani kezdenek a könnyeim, ahogy kiadom magamból a semmit, amit ma ettem... a gyomorsavat. Amikor, nekem egy örökkévalóság után, de valószínűleg néhány perc múlva végzek, erőtlenül hanyatlom a falnak a hátammal, fejemet hátradöntöm a csempének, és rázni kezd a hangos zokogás. Úgy érzem magam, mint aki gyászol, mint aki egy nagyon jelentős személyt vesztett el az életében, és így is van - önmagam halt meg most. Amit mondtam Zinnek, azzal örökre elhantoltam azt a részemet, aki szerette Greget, és ezzel vége. Nem volt elég a sok terápia, amire jártam, nem volt elég a sok szex, amit lefolytattam az évek során, nem volt elég az, akiket szerettem (bár azok nem voltak sokan), nem volt elég az, amennyire vágyott rám... de az, amennyire most én vágyom rá, az áttörést hoz, és végre békében nyugodhat a kislány. Ki fogja gondozni a sírját?

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Kedd. Jún. 11 2013, 23:47

Úgy gondolom, ez a helyes. Mi már több mint egy éve szakítottunk, és én sokáig próbáltam változtatni ezen, de azt hiszem belefáradtam. Ezért mertem új kapcsolatba kezdeni. Ezért próbálok nyitottabb lenni a világra. És ha magamat kéne elemeznem, azt mondanám jó úton haladok. Nem tehetem tönkre ezt, nem ronthatom el, egyetlen meggondolatlan döntéssel, amit egy buta vágy generál. Mert az ajkai most is puhák, és kiráz a hideg, ahogy hozzámér, de nem csókolok akkor sem vissza. A krumplival kezdek foglalatoskodni, és közben próbálom megmagyarázni neki, hogy miért nem lehet ezt csinálnia. Annak ellenére, hogy tudom, ő is tisztában van az okokkal. Legalábbis, azt hiszem hogy tisztában van velük.
A krumpli már majdnem kész, és érzékelem azt is, hogy Izzie megint rosszabbul van, de ezt most - a saját érdekemben - figyelmen kívül hagyom. Csak akkor nézek fel, amikor megszólal. Először nem értem. Utána... utána valami tompa fájdalmat érzek, és közben valamiféle elégedettséget is. Miért? Mert én megmondtam. Sovány vigasz, mégis a fájdalom, a szorító érzés a mellkasomban enyhébbnek tűnik ettől a tudattól.
- Te akartad, hogy vége legyen - mondom, ahogy a serpenyőt rázom meg, hogy ne süljenek le a krumpliszemek. Ő meg pattan és elrohan a mosdóba, és én mennék utána hátrahagyva mindent, teljesen felelőtlenül, de bezárja az ajtót.
- Isabella! - kiáltok be az ajtón, de nem jön válasz. Megismétlem párszor a nevét, aztán kopogok (dörömbölök), de nem használ, így inkább hallgatózni kezdek. Ismerős hangokat hallok, és úgy érzem ki kell nyitnom az ajtót de azonnal. Ahogy visszafordulok, meglátom a sülő krumplikat. Elzárom a lángot a serpenyő alatt, és keresek egy kést az evőeszközök között, hogy kinyithassam az ajtót.
Nem tudom, hogy mitől lett hirtelen rosszul, hiszen még nem is evett, és azt sem értem, miért zárja magára az ajtót. Lehet magára kéne hagynom, de nem megy. A kés segítségével elfordítom a zárat, és könnyedén "török rá". A földön ül, és hangosan zokog már. Nem tudom mit kéne tennem, ösztönösen térdelek mellé és ölelem magamhoz szorosan. Simogatni és ringatni kezdem, kiskoromban, nálam, ez bevált. Fogalmam sincs, hogy jutott ez most eszembe. De mindegy. Ennek működnie kell, és ha abbahagyja a sírást, akkor kénytelen lesz beszélni. Most végre, őszintén. Biztos vagyok benne, hogy neki is jót tenne. Tapasztalat. Mégis csak egy pszichológus nevelt fel...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 00:27


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Nem tudok válaszolni neki, mert el kell rohannom hányni. Oltárian szégyellem magam emiatt, és ez a szégyen az, ami szét szed, és megbénít, ezt érzem most talán minden miatt, ami eddig történt. Érzem, ahogy ránt lefelé a fájdalom, a félelem, hogy már semmi nem tart fenn. A burok, amiben voltam, szétpukkadt, mintha sosem lett volna, és most magamra maradtam mindennel, magamra maradtam a fájdalommal, a gyűlölettel, és a félelemmel, a bénító, mindent elsöprő rettegéssel. Zuhanok, és megint kezd minden elsötétülni, de azt még érzem, ahogy a testem rángatózik, és nem kapok levegőt - ne, nem akarok még egy pánikrohamot!
Nyílik az ajtó, és bejön Zin, de most nem áll helyre ettől minden, pedig azonnal mellém veti magát, és átkarol. Próbálom eltolni, de nem tudom, hiába harcolok, sokkal erősebb, csak ütlegelem hisztérikusan, de erőtlenül a vállát. Most hánytam, ami büdös, és undorító, ahogy magamat is érzem, és különben is, azt mondta, nem lehet, akkor miért nem hagy itt, miért nem hagy békén?

-Azt mondtad, nem lehet, azt mondtad, hagyjam abba, leállítottál, amikor a legnagyobb szükségem van rád, amikor a leginkább kellenél, hogy mellettem legyél, te nem szeretsz!-
Fakadok ki, mert már nem tudom magam kontrollálni. Istenem, milyen szarul fogom érezni magam még emiatt is! Képtelen vagyok a környezetből más ingert felfogni, mint hogy itt van, ölel, ringat, én ütlegelem, és üvöltök vele, és közben továbbra is remegek, és szédülök, folynak patakokban a könnyeim, és az orrom is talán, a gyomrom újra, és újra megremeg, maximum köhögésre futja, nincs már, mi kijöjjön.
Aztán már nem ellenkezem, csak elernyedt kezekkel ölelem én is, és hagyom, hogy az illata belém ivódjon, hagyom, hogy tartson, hogy erős legyen helyettem. Félek, hogy megint ellök, de akkor mi értelme, hogy most tart? Csak rosszabb lesz, amikor megint elfordul tőlem, mégsem tudok igazán erős lenni, hogy ellökjem. Se fizikailag, se lelkileg.
Lassan, mint egy hűsítő balzsam, körülölel újra a belőle áradó energia, és megnyugszom kicsit, vagy legalábbis csillapodnak a testi tünetek, de félek. Rettegek, mert el fog menni, hiszen barátnője van, ezt mondta? És akkor mi lesz? Fel kell hívnom apámat. Ez a dolog itt és most túlnőtt rajtam, muszáj elmondanom, hogy úgy érzem, meghaltam, és nem is tudom, mekkora részem az, ami elment, és nem tudom, talán jobb lenne, ha követném?
Megtörlöm az arcomat egyik kezemmel, és próbálok kibontakozni a karjaiból, de a könnyeim nem hagyják abba arcom áztatását. Próbálom eltolni, és felemelkedni annyira, hogy megnyomjam a wc gombját, remélem, hogy hagyja. Megrázom a fejemet, és még mindig sírósan, de vádlón szólok hozzá - bár a hisztéria abbamaradt, de ettől még fáj nagyon a tudat, hogy mással van. Megcsalatva érzem magam, már ha így van, és jól rémlett.

-Nem kellene itt lenned, a barátnőd nem örülne, és különben is, mit szólna, ha tudná, hogy az exedet ölelgeted, és vigasztalod?-
Méregként kúszik torkomba a féltékenység, amiről pedig mindig tudtam, hogy egy mocskos érzés, ami képes tönkretenni bármilyen tökéletesen működő kapcsolatot, ha nem tudják kordában tartani - és én most nem tudom kordában tartani, könyörgöm, még a testrészeimet se tudom koordinálni!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 09:44

Nem foglalkozom azzal, hogy próbál ellökni, hogy püföl, hogy miket vág a fejemhez. Pedig a szavai kegyetlenül fájnak odabent, és mindenre lenne válaszom, de visszanyelem őket. Azt gondolom, hogy valami más bántja, és most, pontosan azt csinálja, amit én szoktam. Azon vezeti le a feszültséget, ami benne van, akin nem kéne. Aki nem tehet semmiről. Pár napja talán én is ilyen voltam. Én akkor megbírtam állni. Elküldtem So Ra-t. Lehet nekem is az lenne a legjobb, ha itt hagynám, de képtelen vagyok rá. Ilyen állapotban nem hagyhatom magára.
Így egyszerűen csak tűrök, és arra gondolok, hogy szeretem ezt a nőt. Ha nem szeretném, nem fájna, amit mond, nem zavarna az, ahogy a kezeimből kiszabadulni próbál. Mégsem engedem el, és szép lassan feladja. Legalábbis abbahagyja. Veszek én is egy nagy levegőt, hogy kiverjem a fejemből a szavait. Nem megy, ott visszhangoznak, és újra meg újra lejátszódik, kegyetlenül próbálva elhitetni velem, hogy az én hibám... De nem az. Tudom, hogy nem az. Mégis, muszáj egy apró puszit nyomnom a fejére, hogy ne érezzem ezt a szorítást, hogy ne legyen bűntudatom. Simogatom, és próbálom megnyugtatni.
Már-már azt hinném, sikerül. Az arcát kezdi törölgetni, és a wc-t húzza le. Hagyom, hogy szabadon mozogjon, de nem engedem el. Ha a lábai felmondanák a szolgálatot, akkor a közelében akarok lenni. Megvédeni őt, és bebizonyítani neki, hogy téved. De nem nyugodott meg, mert megint a fejemhez vág valamit, amiről fogalma sincs.
- Egy: nem tudja. Kettő: ha tudná is, nem hiszem, hogy gondot okoz, ha segítek egy baráton.
Az utolsó szó furcsán cseng a számból. Még mindig elég idegen. De az, hogy exnek hívjam itt és most, majdhogynem lehetetlennek tűnik. Több ő egy exnél. Most már értem miért írnak mindenhol annyit az első szerelem jelentőségéről, meg hogy azt nem lehet elfelejteni, stb. stb. Mindig baromságnak tűnt, de be kell látnom, hogy igaz.
- Mosakodj meg, aztán beszélünk. A krumplid is kész, bár gondolom most inkább nem kérsz - Ez nem parancs, bár van valami ellentmondás nem tűrő a hangomban. Ha ellenkezne akkor én mosdatom meg, és teszem rendbe. Ez így, nem mehet tovább.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 10:16


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Bántani akarom, mert nagyon fáj, ami bennem tombol, és egyszerűen ez az ösztönös reakcióm. Mindeközben rájövök arra is, hogy ezt az egészet már képtelen vagyok egyedül kezelni. Sóhajtok, ahogy arra gondolok, már nyugodtabban, hogy mennyi-mennyi munka fog kelleni ahhoz, hogy ismét összeszedjem magam.
Már nem nyugtat meg úgy a jelenléte, mint korábban, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem segít baromi sokat. Még a fejéhez vágok gonosz módon néhány dolgot, pedig jelenleg azt hiszem, ez a legtöbb, amit remélhetek... hogy ha itt van, akkor az gyógyír, és segít. Kár, hogy már tudom, meddig tarthat ez a gyógyír.
Összevonom a szemöldököm a barát szó hallatán, annyira ellenkezett korábban. Még megfogalmazódik bennem, hogy aki hónapokig nem beszél velem nagyjából a köszönésen kívül abszolút, az nekem nem a barátom, de... nem akarok még ezzel is belé rúgni, mert lényegében fontos, hogy itt legyen. Itt kell lennie!
Sóhajtok egyet, és mocorgok, hogy úgy tornázzam magam, fel tudjak majd állni, felé nyújtom a kezem, hogy húzzon fel, és ha ez megtörtént, akkor ismét a wc felé fordulok, megint lehúzom, most hosszabban megnyomva, szerencsére az a kis semmi hamar eltűnik, levágom rá a tetejét, azután megfordulok a mosdókagyló felé, és a tükörbe nézek. Nagyon-nagyon-nagyon rossz lépés!

-Atya Isten!-
Nyögöm, ahogy meglátom magam. Finoman fogalmazva is borzasztóan nézek ki, és nem akarnak leállni azok a kurva könnyek se. Még nem tudom, jó-e, hogy ez a sok felhalmozódott düh jelenleg kirobbanásra várva tombol bennem, nem, mintha tudnék ellene mit tenni. Bár ez hazugság. Tudnék. És azon is vagyok, hogy tegyek.
Megnyitom a csapot, megmosom a kezemet, előbb fertőtlenítővel, aztán folyékony szappannal. A csaphoz hajolok, kortyolok, kiöblítem a számat, azután meg is mosom fogkefével a fogaimat, jó alaposan, amíg végül már nem érzem a kellemetlen utóhatást a számban.

-Most kérek csak igazán.-
Mondom halkan, ahogy felé fordulok, amikor kész vagyok. Már megtanultam, hogy ilyenkor a kajával nem viccelhetek, nem hagyhatom ki. Elindulok ki a fürdőszobából. Feszegetem a határokat, mert már mindegy, el fog menni, és akkor már tudom, mi fog történni. Azt hiszem, már felfogtam, hogy nem szökhetek el önmagam elöl, és bár örülök, hogy itt van, lélekben már készülök arra (bár erre... nem lehet) hogy el fog menni.
Az ablakhoz sétálok, kinyitom, és a vastag párkányra ülök, lábaimat nem húzom fel, csak lógatom, és bár nem az igazi a friss levegő szippantás így, hogy félig háttal ülök, de inkább nem kockáztatom meg, hogy teljesen a párkányra kucorodjak. Egyrészt úgyis leszedne, és akkor nem lenne semmi foganatja annak, hogy egy kis tisztulást próbáljak elérni, másrészt meg nem akarok kiesni.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 10:43

Felsegítem. Nem áll szándékomban magára hagyni. Én azt hiszem, eldöntöttem, hogy ma vele maradok. És lehet, hogy nem vagyok jó barát, de esélyem sincs annak lenni, amíg ő így viselkedik. Amíg a barátság számra csókokat, laza együttléteket jelent. Egy időben azt gondoltam ez jó, mert ha ezt tesszük rájön, hogy kellek neki. De volt egy pont, amikor elég lett, és ezt ő is tudja. Kerülnöm kellett, mert még most is felkavar, még mindig érzem azt a levegőben azt a forróságot, de már nem hagyom magam. Most nem. De abban sem vagyok biztos, hogy máskor is meg tudnám állni. Most leginkább az tart vissza, hogy úgy érzem az szörnyen nagy visszaélés lenne a helyzettel. És igen. Valahol So Ra is akadályoz. Bár nem őt érzem a fő indoknak, nem akarom megbántani őt. Az érzéseim leginkább egy káoszhoz hasonlítanak, és ideje rendet raknom, így felsegítem, és elhatározom, hogy ma - vagy valamikor a közeljövőben - mindenképp tisztázunk mindent.
A falnak dőlök, ahogy a mosdóhoz lép. Figyelem még mindig, ha kell segítek neki.
- Annyira nem vészes - próbálom vigasztalni, ha rám néz, még egy mosolyt is kap. Ha valami nem változik, az az, hogy még mindig nagyon szépnek látom. még így is. Nyúzottan, kisírt szemekkel.
Figyelem, ahogy megmossa a kezeit, aztán az arcát, a fogát. A végére egészen emberi külseje van megint. Aztán amikor újra megszólal már nem tűnik olyan ingerültnek a hangja.
- Szörnyű vagy - csóválom meg a fejem, de ellököm magam a faltól, és kimegyek, hogy csináljak valamit. Leginkább egy újabb adag krumplit, ez már ehetetlen. Kihűlt, az újramelegített sült krumplinál szerintem nincs rosszabb.
Az olaj most gyorsabban melegszik fel, és én szinte rögtön beleszóróm az újabb adag krumplit. Közben figyelem, Izzie mit csinál.
- Ha kiesel nem kaparlak fel a földről - ez egy célzás, hogy szerintem nem kéne felmásznia, de azt gondolom, már felnőtt nő, nem szólhatok bele mindenbe. Ez most a saját döntése, és talán egy kis friss levegő tényleg nem árt neki, már csak azért is, mert a krumplitól elég büdös kezd itt lenni, hiába a szag elszívó. Lejjebb tekerem a lángot, aztán Izziehez fordulok.
- Elmondod végre, hogy mi van? - kérdezem. Bár benne van a hangomban, hogy mit várok, de el is utasíthat. Akkor viszont, neki kell ajánlania valami alternatívát. Mégis, remélem, hogy amíg a krumplija elkészül, hajlandó valamennyi tiszta vizet önteni a pohárba.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 11:03


Everytime I walk out the door I see him die a little more inside

Először azt mondja, nem vészes, aztán meg azt, szörnyű vagyok. Próbálok emlékezni a használati utasításomra, amit Zinhez gyártottam fejben, de... nem. Ilyen passzus nem rémlik, és ahogy eddig eljutok, meglepetten tapasztalom, hogy képes vagyok egy belső poénra. Hűha! Mint a hullámvasút... kár, hogy a lent annyira mélyen van, a föld alatt.
Felülök a párkányra, és megnyugtat az, hogy beszól érte. Van, ami nem változik, és ha valami, akkor ez most még egy kis békét csöpögtet belém.

-De, és ezt szeretem benned.-
Mi ez a hülye fenyegetőzés? De most komolyan, még ha el is hiszi... nem igaz. Ha az lenne, ott hagyott volna a folyosón, vagy a mosdóban. De nem, ő bejött... hogyan? Bezártam. Betörte? Nem tűnt úgy, mintha baja lenne az ajtónak.
Azt meg, hogy ezt szeretem benne... nem tudom nem elmondani. Nem akarom nem elmondani. Azt hiszem, nagyon veszélyes vagyok ebben az állapotban. Mindkettőnkre, de ennél súlyosabb vezeklést, mint amin átmegyek, és amin tudom, hogy hónapokig fogok, nem tudok elképzelni magamnak, akkor meg már miért ne engedjem szabadjára?!

-Hogy jöttél be?-
Kérdezem kíváncsian, és még számomra is idegenül cseng a hangom. Olyan színtelen. Azt hiszem, rettentően kimerült vagyok, de a kérdésére riadtan felkapom a fejem, mert nem tudom, mire gondol, nem tudom, mit akar tudni, de azt tudom, hogy képtelen vagyok neki elmondani azt, hogy mi váltotta ezt ki. Nem tudom. Még ha ki is nyitnám a számat, egy hang nem jönne ki arról, hogy Greg... és aztán behunyom a szememet, és elkínzottan megrázom a fejemet. Istencsapása vagyok neki. Nem tudom elmondani.
-Volt két pánikrohamom, és egy hisztériás; elájultam, és kihánytam a belemet. És éhes vagyok.-
Ez az, ami most van, ennyit tudok mondani, és remélem, nem kezd el faggatózni, vagy legalább egy kicsit hagy, mert erről az egészről most nem tudok beszélni.
A serpenyőbe pillantok, és megállapítom, hogy a krumpli végre elkészült, úgyhogy lecsúszom a párkányról, a hűtőhöz megyek, és kiveszem a majonézt és a sajtot, nagyon bízom benne, hogy legalább addig kibírja valamennyi magyarázat nélkül. Addig talán össze tudok neki kaparni valamit.


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Szer. Jún. 12 2013, 13:22

Megforgatom a szemem. Mi mást tehetnék? Veszekedni nincs értelme. Nem jutnánk vele előrébb. És egyébként is, igaza van. Tényleg lemennék érte. A szeret kifejezéssel, meg jelen esetben nem tudok mit kezdeni. Nem akarok, vele foglalkozni. Inkább törődöm a krumplival.
Aztán kérdez, és ez mondjuk egy jó kérdés, mert eltereli a gondolataimat. 
- Varázsoltam - közlöm komolyan, és figyelem a reakciót, de azért utána elmondom az igazságot is. - Egy késsel. Elfordítottam kívülről azt a vackot...
Mellesleg jó, hogy mondja. Nem is tudom, hol a kés. Szétnézek. Ha jól emlékszem, ledobtam a földre, ami nem túl okos dolog. Ott van most is, szépen felveszem, megmutatom neki is. Az volt az ajtó-nyitóm. Aztán elöblítem, megtörlöm, és visszateszem, oda, ahol találtam. Közben azért Izziet is figyelem, és kérdezni próbálom, hogy mi is van akkor most, de persze nem hajlandó válaszolni. Csak azt mondja el, amit már én is tudtam. 
- Aha... Ettől sokkal okosabb lettem - bólintok neki. Nem akar beszélni. Világos. Elég lett volna, ha ezt mondja, de persze egy nő sosem ad olyan választ, amit várnék. És szörnyű, hogy ezt még mindig nem szoktam meg. 
Lemászik, nyilván mert látja, hogy jó a krumplija. Lecsöpögtetem róla azt a kevés olajat, aztán kiszedem neki egy tányérra, és beviszem az ágyához. A sajtot, meg a majonézt hozza ő. Bár ez szerintem nagyon gusztustalan, tuti meg nem enném, de szerencsére nekem nem is kell.
Hogy miért ülök le az ágyára, és miért gondolom, hogy jobb, ha itt eszik, azt nem tudom. De valahogy ez tűnt most megfelelőnek, annak ellenére is, hogy az ágyban evést általában elítélem, de ez végül is, nem az én ágyam.
- Jó étvágyat - mondom, és kényelmesen hátradőlök. Ma már sokadjára jutok oda, hogy nem tudom, mit kéne tennem, így egyszerűen behunyom a szemem, és várom, hogy megegye a krumpliját. Utána majd elmosogatok, aztán... aztán nem tudom mi lesz, és ez eléggé zavaró, de néha nem árt sodródni az árral. Elvégre a mai napom már teljesen felborult.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: What we gonna do? - IzZin a folyosón?   Today at 03:13

Vissza az elejére Go down
 

What we gonna do? - IzZin a folyosón?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances kollégium :: Archívum-