Az ágyamon fekszem, olvasok. Kilian próbált beszélgetni, de közöltem vele, hogy fontos zhm lesz, és most nem alkalmas. Egyébként nem lesz semmi ilyesmi, de egyszerűen nem bírtam mással lerázni, folyamatosan az orkjairól akart dumálni. Őszintén szólva, már kicsit unom az orkokat. Nagyon... És most még enyhén fejeztem ki magam. Körülbelül úgy vagyok, hogy még egyszer felhozza az ork témát, lenyomok egy orkbabát a torkán. Tuti van neki az is.
Szóval, átlagos, unalmas nap. És nem, nem tanulok. Ez igazából egy regény, de Kiliannek ezt nem kell tudnia. Hason fekszem, szemüvegben, és élvezem a csendet. Vagyis, azt, ami a legközelebb áll ahhoz, mert egy másik személlyel összezárva sosem lesz csend, de már kezdem megszokni. Kezdem... Végülis, csak két hónapja vagyok összezárva ezzel a takonnyal. Azóta meg... ah, nem is gondolok rá. Még jó, hogy csak ketten vagyunk.
A könyv érdekes, a kopogtatás, ami megzavar, már kevésbé. Behunyom a szemem, elszámolok tízig, aztán felállok.
- Hagyd, majd én - mondom Kiliannek, ha ő nyit ajtót, elszabadul a pokol ez egész biztos. Útközben leveszem a szemüveget, és a konyhapultra teszem, aztán még ellenőrzöm magam, farmer oké, póló is. Egyszerű minden, a hajam is jól áll... Csak a szemem dörzsölöm meg, aztán kinyitom az ajtót. Lenézek, és szemüveg nélkül nem ismerem fel az illetőt, ergó, még nem láttam.
- Eltévesztetted az ajtót! - közlöm halál nyugodtan, és be is csukom. Az, hogy sporttsáka is van nála, mellékes. Elvégre jöhetett felszedni a focis haverjait vagy tudja fene. Nem is érdekel. Nyújtózom egyet, és visszaindulok az ágyhoz. Részemről az idegen letudva.

Nagyot sóhajtok, az élet egész szép is lehetne. Épp venném vissza a szemüvegem, amikor pofátlanul kinyílik az ajtó, és az előbbi fazon lép be rajta. Naná, hogy a szemüveg marad a konyhapulton. Megfordulok, és úgy hallgatom a monológját, aminek semmi értelme. Egyszerűen. Semmi. Szobatárs?! Még egy?! Nem.
- Megölöm... - motyogom idegesen magam elé, nem, nem ez a Usi Kazal tudja fene kit, hanem Valeriet, amiért szívat. Az ágyamhoz megyek, ami a legmesszebb van Kilianétől, és nem veszek tudomást róla, hogy ez a másik, most belakja a kettőnk közt levő ágyat. Előkapom a telefonom, és felhívom Valeriet. Szemét mód, rögtön azt kérdezi, milyen az új szobatárs, én meg nagy nehezen erőltetek nyugalmat magamra.
- Miért csinálod ezt? - kérdzem egyébként sokkal nyugodtabban, mint amilyen vagyok. Ingerültség sincs a hangomban, pedig az vagyok - Nem, ez nem jó magyarázat! Nem érdekel, hogy az évfolyamtársa.... az sem...
És csak mondja, monjda, mondja... Nem győz meg, viszont felidegesít hangja, szóval kinyomom, és nem hallgatom tovább. Az órát nézem a telómon, és elhúzom a szám.
- Jó... Ma itt alhatsz, holnap meg elintézzük ezt a féreértést - Jó fej vagyok. Tényleg. Én legalábbis annak érzem magam. Aki máshogy érzi, annak szar. Visszamegyek az előtérbe és felveszem a konyhapultról a szemüvegem. Egy pillanatra neki dőlök, veszek még egy nagy levegőt, aztán ellököm magam és meg sem állok az ágyamig. Leülök rá, a falnak döntöm a hátam, és olvasni kezdek. Két sornál tovább úgysem fogok jutni. Kilian odáig lesz a boldogságtól meg vissza. Tudom. Érzem. Szinte biztos vagyok benne...

Elhatároztam, hogy barátkozni fogok Zinnel! Tulajdonképpen nagyon nehéz volt, napokig gondolkodtam rajta szükségem van-e rá és nem tévedett-e a pszichológus, de azt hiszem az, hogy beszélgetni próbálok vele, hogy segített hányni és annyira kedves volt megpecsételte a sorsát. Azóta tudom, hogy Koreai és azért volt barátságtalan először, mert kínainak néztem. De mondtam neki, hogy nem vagyok fajgyűlölő és hogy tudom, hogy koreai és nagyon büszke vagyok rá! Majdnem megöleltem, de aztán mégsem, tudom, hogy tiszta, mégis tartottam tőle. Még soha nem öleltem meg senkit anyukámon kívül. Érdekesen reagált, de annak is örültem, hogy Zin érdekes és még nem is tudja, hogy bulit akarok neki szervezni. Már csináltattam plakátot meghívókat és tortát. Az egyik meghívót So Rának fogom elküldeni, a másikat nem tudom. Még szereznem kell filmeket, zenét, kaját és úgy gondoltam veszek egy koreai társasjátékot is! Nehéz bulit szervezni és egyáltalán nem nekem való közösségi tevékenység, de Zinnek meg kell bocsátania nekem. Azóta is lelkiismeret furdalásom van, érzem, hogy nagyon megbántottam.
Az ork fényképalbumomat nézegetem, a koreai zászlóra akarok csináltatni egyet kicsibe, az lesz felé írva, mintha mondaná: "Éljenek a sárgák" Bár eredetileg a tortára akartam, az így is sárga lesz, olyan fura lenne. De ez így nem fura, koreai zászlón egy ork fej. Titokban meg kell tudnom Zinnek melyik ork tetszik. Nem nagyon akarja megmondani...
Kopognak, megijedek és összerándulok, Zin tanul, úgyhogy úgy gondolom nekem kellene kinyitni, de ő kedvesen felajánlja, hogy nem kell. Biztos miattam, szép gesztus ez is, pedig tanul én pedig csak fényképeket nézegetek. Szeretném, ha Darius jönne...
Nem Darius jön, hanem Zin becsukja az ajtót, kicsit jobban megijedek, akkor ez most rosszat jelent? Felpattanok és leülök Zin ágyára, biztos megengedi, tudja, hogy mindig kifertőtlenítem a ruháim.
- Ki volt az?
Suttogom halálra váltan, kezemben az albummal. Különben most megnézhetné őket közelebbről is...
Megrándulok, mikor nyílik az ajtó és bejön rajta még egy kínai. Izgalmamban teljesen elfelejtem Koreát. A kínai fiú, aki teljesen olyan mint Zin csak hosszú hajú azt mondja új szobatárs. Nahát! De hárman is lehetünk? Zinnek nem tetszik, máris telefonál, aztán azt mondja a fiúnak egy napra maradhat. Jó. Akkor nem helyettem van. De azért rossz lenne, ha maradna ők egy fajból vannak és akkor mi lenne velem? Biztos jobban kijönnének egymással.
- Nem helyettem van ugye?
Kérdezem kissé remegő hangon Zintől.
- Tudod, hogy én milyen tiszta vagyok és...
Nem kellene sírnom, még az sem biztos, hogy helyettem küldték. Az új fiú mondja a nevét is, rámeredek, ebből semmit sem értettem.
- Hogy mondtad? Én Kilian Scatt vagyok, te is kínai vagy biztosan
Izgalmamban megint elfelejtem Koreát. Ha az, akkor meg kell hívnom, végülis nem rossz, ha ismerek még egy koreait csak...nem akarom, hogy Zin jobban szeresse.

- Senki - nem ismerem, és ha ismerném sem hiszem, hogy ennél hosszabb jelzővel illetnék bárkit, aki zavar. Kiliannel az a baj, hogy ő még erre a senki szintre sem ért fel, ezért lett belőle Takony. Meg mert olyan kis... Takony. Nem taknyos, de nem akarom csúnyább szóval illetni, és ez valahogy első percben ráragadt. Mindegy.
A senki, pofátlanul betör az életterembe, és az sem segít sokat, hogy tudja a nevünket, meg hogy állítólag ez az ő szobája is. Sőt, ez kifejezetten ront a helyzeten. Leginkább Valeriején, akinek láthatóan nem volt elég az a hülye nyaklánc, de lesheti mikor kérek én tőle bármit is. Idegesít minden és mindenki, és az sem segít, hogy amikor leteszem a telefont azt látom, hogy Kilian az én ágyamon ül.
Nagyokat pislogok rá. Ki engedte meg neki, hogy az ágyam közelébe jöjjön? Szerintem legutóbb, nagyon érthetően elmagyaráztam neki, hogy nem megy a közelébe a dolgaimnak.
- Nem... - nézek rá, és még el is mosolyodom. Az hiányozna még csak, hogy ezt a szerencsétlent egy japánra cseréljék. Mert abban biztos vagyok, hogy ez a japán srác, nem ilyen idióta. - ... de ha még egyszer az ágyamban talállak, kizárlak.
Tiszta... igen. És hülye. Mondjuk, a tiszta jó tulajdonság. Majd ez az U... u izé is takarít, beosztjuk. Ez a közös szoba előnye.
Amint Kilian eltakarodik, elfoglalom a korábbi helyem az ágyon, és folytatom az olvasást, vagy legalábbis próbálom folytatni. Kilian mellett nehéz. Főleg, hogy lekínaiz megint. De most szerencsére itt ez a... Usui - jó, hogy még egyszer elmondta - és felvilágosítja ő. Én meg csak a fejemet fogom. Aztán úgy döntök nem foglalkozom vele. Ismét a könyvemhez fordulok. Egy éjszaka. Csak egy éjszaka. Holnap meg elintézem, hogy egyedül alhassak. Ha mást nem keresek egy albérletet. Biztos taláni egy olcsóbbat... Csak ne másszanak többen bele a személyes terembe.

- Peerrrrsze... - hogy nem. Meg kéne neki mondanom. Tudom, hogy meg kéne mondanom, mert nem érti, ha nem magyarázom el. Most azt fogja hinni, hogy igen, de egyszerűen semmi kedvem ezzel foglalkozni. Egyébként is. Kilian azt hisz, amit akar. És amíg kicsit is boldog, addig több nyugtom van. Ha tudná, hogy nem vagyunk barátok, tuti még többet lógna rajtam, hogy valahogy azok legyünk. Elviselhetetlen. Még ha tiszta és rendet tart, akkor is. Egyelőre több rossz tulajdonsága van. Igaz, ha szükség van valamire, nagyon hasznos is tud lenni, de engem ez sem izgat most.
Az egyetlen örömömről, hogy tényleg elhúz az ágyamról, és hogy a másik srác valóban csendesnek bizonyul. Vagyis gondolom az lenne, ha nem lenne a szobában a Takony, akinek feltétlenül fel kell mérnie a terepet.
Próbálok a könyvemmel foglalkozni, de elég nehéz, mert valamit pusmognak, és bár nem értem miről van szó - megjegyzem, nem is érdekel, de akkor is zavaró - annyit pont hallok belőle, hogy nincs csend, amire nekem szükségem lenne.
- Társaságban nem illik sugdolózni - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, fel sem pillantva, és lapozok egyet. Visszafele, mert a fenébe is nem emlékszem, hogy mit olvastam. És erről ezek ketten tehetnek.
De nem jutok tovább, mert Kilian tökre elemében van, és fél perc alatt felhúzta az új srácot. Hééé! Van valaki, akit előbb ki lehet idegelni, mint engem?
Felpillantok, és mosolyra rándul a szám sarka, ahogy meglátom Usui asztalán az orkgyűjteményt. Nekem legalább volt pár napom. Igen. Határozottan szerencsés vagyok. Kilian sokkal merészebb lett. Vagy hülyébb? Mindegy. De lehet nem is olyan rossz egy szobatárs, ha ezentúl a figyelme megoszlik, nekem kevesebb jut, ergo... ergo kevesebbet kell hallgatnom a hülyeségeit.
Usui marad. Döntöm el hirtelen, és hogy ne rögtön ő kérvényezze, hogy elmehessen, teszek neki egy szívességet.
- Kilian... szerintem ez a srác tetves, én a helyedben nem mennék a közelébe... - Remélem Usui nem veszi túl rossz néven, ha rám néz, akkor esetlegesen megüzenem neki egy pillantással, hogy ez ma a lehető legjobb, amit tehet, ha nyugtot akar. De ha nem... Nos, nekem az is mindegy. A lényeg, hogy Kilian elszaladjon vissza az ágyába. Vagy a fürdőbe. A tetvektől biztosan nagyon be fog parázni. Hmm... Lehet gonosz vagyok...

A biztató mosollyal nem tud mit kezdeni, senki ne mosolyog így rá. Talán gúnyolódik a másik… aztán mond egy mondatot. Ú. Na igen.. ilyet ő is tud…
-Igen igen… elvégre „ A nyilazáskor sem a bőr a legfőbb dolog, mert hiszen az emberek ereje nem egyenlő." Igen. – Bólogat, bár van némi gúnyos él a hangjában.
Aztán az a persze… hát nem érzi az olvasó srác felől őszintének, de akkor mért nem mondja meg hogy nem? Mennyivel tisztább és egyszerűbb? Na mindegy.. nem lakik itt sokáig, holnap úgy is mennie kell, feleslegesen ne veszekszik inkább. Biztos nyomós oka van.
-Egyetértek. – Mondja Zin szavaira aztán, főleg mert annyira közel van a másik hogy érzi a leheletét is szinte és roppant mód zavarja. Ki is fejti hogy talán elmehetne valahova a közeléből, de hát.. Bah. eleinte villámot szór a szeme ahogy néz a srácra mit össze nem bénázott, de inkább vesz egy nagyon mély levegőt és lehunyja a szemeit. Inkább ne mond semmit. Egészségesebb mindenkinek. Majd újraírja azt a… sok oldalt. Mindegy… Mindegy. Inkább elkezdi kisimítgatni a lapokat, bár ez az album… Vagy mi…
Szóval megkérdezi mi is ez ami előtte van…
-Mi az az ork? – Kérdezi felhúzott szemöldökkel, unottan. Na igen a munkamánia hátránya. No mozi.
-Tetves? – Néz a másikra, ez most honnan jött, de gyorsan kapcsol, hogy érzi: szabad a saját aurája végre. Hálásabban is néz a srácra, komolyan,nem is hitte volna hogy képes lesz ilyet hiszen negyed órája még rácsapta az ajtót és közölte húzzon el. Érdekes az élet. Vagy talán mégsem. – Ne használd a fésűmet. – Mond csak ennyit Kiliannak, úgy értelmezi ahogy akarja, egy biztos, annyi igaz, hogy ne nyúlkáljon a holmijához.
Sóhajt is, arrébb teszi az albumot, majd fáradtan, kissé ingerülten néz a srác fele, hogy nem képes egy egyszerű nevet megjegyezni, de elkapja az egyik kezével amit felé dob.Megnézi, rámered, kissé elnyílik az ajka. Valami.. igen, talán támogatás féle képpen néz Zinre, hogy.. Ez most komoly?! Ennél van tetűirtó? Csóválja a fejét, hogy ilyen nincs, kiteszi az asztalra a sarokba. Ez durva volt.
-Vedd el. – Mondja kimérten a könyvre, ott van az asztal másik szélén, neki aztán nem kell, örülne ha nem lenne ott, de a könyv, bármilyen értelmetlen és absztrakt formákat is tud ölteni, érték, ezért nem vágja a kukába rögtön. Aztán inkább olvas tovább, bár.. Elég nehéz. Fura szobatársai vannak… Ha csak egy napig is.
Már a nyelvén a kérdés hogy megkérdezze mi a fenének van a srácnál tetű irtó, ha itt minden rendezett és tiszta, vagy miért nem vágja kopaszra a haját ha már ebben szenved, mutat is a flakonra, nyitná a száját, de inkább becsukja, megcsóválja a fejét és megtámasztja a fejét.
-Amúgy mi ez a könyv? – kérdezi ezt inkább, ahogy lenéz az albumra. Elég.. érdekes. – Ezek tetszenek? Mert kevés az ennyire ocsmány nő… - Néz szkeptikusan a könyvre. Elképzelése sincs.


//Bocs, meghalt a gépem, már megint, szóval bah... ha meg a kicsiről írok tele lesz félreütéssel és lassan haladok... azért bocs... de annak olyan mini a billentyűzete... -.- //

Rettentően nehéz úgy olvasni, hogy közben Kilian majd elesik, de hogy ne tegye valami cirkuszi mutatványt mutat be. Nem mintha ezt nézném, de sajnos így is belekerül a látóterembe. Ha akarom, ha nem... A köztük lezajló beszélgetést is próbálom kiszűrni, de nem lehet. Ahhoz túl kicsi ez a helyiség. Szuper nem drogoznak, én vagyok itt egyedül káros szenvedélyekkel. Nagyszerű. Lehet az használna? Ha azt mondom, hogy füvezek, békén hagy? Nem mintha csinálnék ilyesmit. A dohányzásról is leszoktam, pedig most el tudnék szívni egy szálat. De nem teszem. Sóhajtok egyet, és kihasználva a rövid csendet elolvasok egy mondatot.
Többet nem tudok, mert sutyorognak, és ez is zavaró. Usui szerez egy jó pontot, hogy egyetért. Ezt persze nem mutatom, bár a mentési akciómból a tetvekkel sejtheti, hogy éppen jó fej voltam. Remélhetőleg nem bízza el magát, nem lesz mindig ilyen.
Gyorsan kapcsol, de nem elég gyorsan, és kivételesen Takony sem veszi be olyan könnyedén, mint várnám.
- Olyan igénytelennek látszik... - Mondom fel sem nézve a könyvemből, és megvonom a vállam. Bocsi Usui a hosszú haj, tényleg igénytelen egy férfinél. Szerintem. Kilian is eléggé annak hat, ráadásul hidrogénszőke, de őt már megszoktam.
Akkor pillantok fel, amikor dobálózni kezd, felkészülve, hogy engem talál el, de hála az égnek a másik srácnak jók a reflexei. A flakont nem látom, de sejtem, hogy tetűírtó. Kilianből kitelik, így amikor a srác rám pillant az égre emelem a tekintetem. Amolyan "ez még semmi" jelentéssel. Aztán ismét a könyvhöz fordulok, de még mindig nincs nyugtom, és lezdem elveszíteni a türelmem.
Becsapom, felállok, elsétálok Usui asztaláig - figyelve a személyes terére - és felkapom Kilian ork könyvét. A japán srác ezt a pillanatot választja, hogy az orkokról és Kilian ideáljáról faggatózzon. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Aztán hátrálok két lépést, és hátranyújtom Kiliannek a könyvét. Rá is lenézek, vajon ha elég csúnyán pillantok rá, akkor be bírja fogni? Rosszat fogok álmodni, ha megint a maszturbálásról, és a női testrészekről kezd beszélni. Ha elveszi a hülye könyvét kimegyek a fürdőszobába. Oda talán nem hallatszik ki a hangjuk.

//semmi baj. Én most szerintem egy körig nem leszek : D//

Kilian néha kiakasztó. De most talán lesz valaki más, akit kiakaszt helyettem, és ahogy ez eszembe jut, hirtelen már nem is olyan szörnyűnek egy újabb szobatárs. Sőt! Érthetetlen számomra, hogy ez korábban nem jutott eszembe.
Visszaadom Takonynak a könyvét - tök jó fej vagyok. Azzal, hogy egy szalvétával veszi el, nem foglalkozom. Én a fürdőszobába megyek, és magamra zárom az ajtót, majd kezet mosok.
Öt perc. Körülbelül ennyi lesz, míg Kilian utánam jön. Legalábbis így képzelem. Nos, akkor ki kell használni ezt az időt. Leülök a földre, a hátam a falnak vetem, és előveszem a zsebemből a telefonomot. Milyen, jó, hogy ezt mindig magmanál tartom. Szerencsére a wi-fi itt is működik, úgyhogy a kedvenc weboldalaimat böngészem, és élvezem, hogy csend van.
Ha azok ott kint beszélgetnek is, azt szerencsére elég halkan teszik ahhoz, hogy engem ne zavarjon. Sikerül egészen megfeledkeznem róluk, még egy kis Mérges Madarakra is jut időm, mielőtt a kopogtatástól a frász jön rám. Egészen megfeledkeztem róla, hogy nem egyedül vagyok a világon. Szörnyű.
- Szuperül megy, de köszi! - Te jó ég, ez szörnyű! Feltáplászkodom, és csakhogy Kilian is elégedett legyen lehúzom a wc-t. Aztán újra kezet mosok - Még fertőtlenítek...
Kiáltom ki az ajtón, aztán a falnak dőlök, és játszom még egy kicsit. Fertőtlenítenem felesleges, mert csak a wc-t húztam le, de amúgy rá sem ültem... Mindegy. Azért biztos, ami biztos, teszek bele egy kis löttyöt, hogy hihető legyen a sztori, aztán amikor elrontom a pályát, és ideges lennék, veszek egy nagy levegőt, és kilépek a játékból. Elteszem a telefont, aztán minhta mi sem lenne természetesebb, kinyitom az ajtót, és visszasétálok az ágyamhoz.
- Mehetsz... - mondom csak úgy a levegőbe, mert feltételezem, be akart menni. máskülönben, miért érdekelte volna, meddig "ülök a wc-n"? Én simán hagynám hogy órákig ott legyen...

Na jó… lehet feladta… Sőt, feladta.
-Láttad hogy elmúlt percben vakartam a fejem? Mászik benne valami, korpásodik? Semmi. Nem vagyok tetves. Csak idegesített hogy belemásztál a személyes terembe. Nem mondtam hogy az lennék, csak te hitted el. – Magyarázza sóhajtva.
-Hm. És milyen filmeket akarsz rendezni? – Kérdezi, mert el nem bírja képzelni, sőt a félelmetes, hogy érdekli.
-Na ugye… - Morogja valamelyest, persze hogy nem fog meghalni. Az hogy hogy szület ujjá, az meg magánügye.
Az egyik paragrafust írja ki,de megáll a keze. kicsit csendesebb is lesz.
-Majd mást mondasz… - Jósolja meg, őt nem szokták kedvelni. Amúgy is csak illedelmes a másik, úgy hiszi. Utálja az ilyen formaságokat.
-És? Had csinálja…. – Néz felszaladt szemöldökkel a fiúra, de csak fogja a fejét hogy rákopog a másikra.
Aztán csak hallgatja vajon erre a nagylelkű ajánlatra mit mond Zin. Szerencsétlen…
-Bah… jó. – Sóhajtja, úgy sejti nem kéne váratnia a fiút, elő is szedi a váltás ruhát, meg a fürdőcuccokat és komótosan bemegy, de viszi azért a tetűirtót, ha nem hitt volna neki a srác, hogy nem az, akkor se legyen vita, meg baj, meg hasonlók. Használni nem fogja, de az más kérdés.
Benn aztán nem siet annyira, lefürdik és megmossa a haját, de olyan öt-tíz perc múlva majd jön is ki. Mondjuk fürdés közben néha elzárja a vizet, mert spórol, de reméli nem kopogtatnak majd rá, hogy mi a baja XD


//nyugodtan hagyjatok ki, sztem csak vasárnap tudok írni megint :/ De akkor sokat //

Tökéletes nyugalom. Sosem gondoltam volna, hogy eljön a nap, amikor ezt a fogalmat a wc-ben ücsörögve tapasztalom meg. De itt van most is, és tudva, hogy nem lesz hosszú életű, próbálom kihasználni. Sajnos nem hoztam a könyvem, és a telefonomon annyira nem buli olvasni. Inkább játszani kezdek. A sárga madarakról azt képzelem, hogy ők Kilian, és kifejezetten élvezem, amikor becsapódnak és eltűnnek. A malacszerű izék meg a japán srác. Nem azért mert olyan mint egy malac, hanem mert egyedül azoknak nem találtam még élő megfelelőt, és jelenleg ő tökéletesen beleillik a gondolatban kivégzendők körébe. Elvégre, ő zavarta meg az én személyes teremet. Enyhítő körülmény, hogy neki is van hasonlója, és őt is zavarja Kilian benne. De nem eléggé. Az enyém ugyanis a látszat ellenére sokkal nagyobb. Ha rajtam múlna az egész szoba az enyém lenne. De nem rajtam múlik. Így nincs más választásom.
Aztán valami zaj jön, és rájövök, hogy kopogtak, s hogy teljes legyen az öröm Kilian hangja is felcsendül. Válaszolok neki, és egy szuper ötlettől vezérelve, nyerek magamnak még pár nyugodt percet.
Az már kevésbé tetszik, hogy kiérve, rögtön a kezembe nyom egy adag gyógyszert. Elveszem, mi mást tehetnék? És tanulmányozni kezdem az összetevőket.
- Nem szenvedtem - oh, ha tudnád, mennyire nem! - és én ezt nem vehetem be! Allergiás vagyok az egyik összetevőjére.
Visszanyomom a kezébe. Azt tudja, hogy a fájdalomcsillapítóra az vagyok, miért ne lehetnék valami másra is? Nem vagyok. De nem akarok semmilyen gyógyszert sem, főleg nem Kiliantől.
Közben kiderül, hogy Tetűt - hah meg van az ő neve is! - akarta hajmosásra kényszeríteni és nem neki volt sürgős dolga. Ha tudom, nem sietek. Mindegy. Már ülnék vissza az ágyamra, amikor azt mondja sápadt vagyok.
- Semmi bajom Kilian, és ha nem tűnt volna fel, ez a normál bőrszínem!
Fogalmam sincs, milyen színű vagyok most, de még pár ilyen megjegyzés és piros leszek. Usui bemegy a fürdőbe, én meg az ágyamra ülök, és olvasok tovább. Feltéve, hogy Kilian hagyja.

-Bah... nem vagy buta. Lehetnék tetves, de nem leszek, megszoktam hogy tisztaság van körülöttem... Meg is őrülnék ha nem... - Mondja a végét halkan, háklis szerencsétlen a dzsuvára.
-Bah. - Mond megint ennyit, ha nem vészes akkor jó. Majd az lesz. Imád piszkálódni, bár most erősen koncentrál, hogy ne tegye. Szeretne ma itt aludni, nem lenne hol...
-Ha szorulása van bizonyára tudja hogy kezelje... elég idős... de lehet csak borotválkozik... - Miért ne? Ki tudja, ő nem szokott gondolkodni ilyeneken, ki miért mennyit van a fürdőben... Nem is fog ezután sem.
Aztán bemegy fürdeni, hajat is mos, szóval elvan egy ideig. Mondjuk a fürdőben majdnem a tetűsamponért nyúl, de szerencsére a simát veszi el... bah. Aztán megtörölközik, a pizsamája csak egy fekete pamut pizsamanadrág, de hát reméli nem szólják meg érte. Mindig egyedül aludt... otthon meg általában félmeztelen ha jó az idő, hülye szokása, de utálja ha megizzad... mert hát nem lehet folyton a zuhany alatt.. néha elgondolkozik vajon mennyire számít rögeszmésnek és hasonló. De miután megismerte Kiliant, úgy hiszi teljesen egészséges mértékben az. Szóval még elvan odabent kicsit, tudnak beszélgetni.
Ha kész kimegy, a sampont odaadja Kiliennek és visszaül tanulni, hagyja hogy száradjon a haja. Reméli nem zavarta meg őket semmiben.

//mondtam hogy hagyjatok ki, de már vagyok írtam is XD Szóval bocs Zin, hogy nem válaszoltam, csak gépcserém volt, és a nettel akadt némi gondom. De már vagyok :D JEeee Bocs ha kicsit szétszórt a hsz, de én is az vagyok :/ //