Jake Everlise

Neme:férfi
Kor: 20
Kar és Szakirány: Műsorgyártás, riporter
Évfolyam: 2. évfolyam

Előtörténet:
Nos mi lehet jobb, mint gazdag szülők gyerekeként felnőni? Minden,vagy talán semmi? Erre a kérdésre nehéz választ adni. Sajnos, ha tudod, hogy biztos anyagi háttér van mögötted, akkor más lesz a stílusod, máshogy fogsz élni és máshogy fogod látni a világot. Beképzelt leszel, és semmi sem fog érdekelni. Nem fog érdekelni, hogyha elesel, mert tudod, vagy legalábbis bízol abban, hogy a pénz mindent megold. Elvégre miért is nem bíznál? Ebben nőttél fel! A pénz a minden. A pénz az Úr. Hát igen én is ilyen gyerek lettem/vagyok. Egy beképzelt, gazdag család sarja. Hmm... meglehetősen szép sors a miénk.
Azt hiszem az elmúlt kettő, vagy három évben kezdett benőne a fejem lágya. Rájöttem, hogy kezdenem kellene magammal valamit. Elvégre csajozásból és bulizásból nem lehet megélni. Hát igen az ötlet megvolt, viszont valami, ami inspirált volna az hiányzott. Csak tengtem a középiskolában és magasról tettem mindenre. Nem érdekelt a jövőm. Mindig is voltak kisebb, nagyobb álmaim, de egyiket sem hajtottam végre. Mindig feladtam. Viszont az egyetemre jelentkezésem után minden megváltozott. Találkoztam egy lánnyal, pontosabban Kenny-vel, aki szerintem teljes szívéből utálja az olyanokat, mint én. Hát mit ne mondjak meg volt az inspiráció. Ő volt az inspiráció. Meg kellett változnom. Meg akartam változni. Azt akartam, hogy az enyém legyen. Életemben egyszer komolyan megszerettem egy lányt. Elkezdtem leszokni a csajozásról, ami meglehetősen könnyű volt, mivel éjjel nappal Ő járt az eszemben. Nem érdekelt senki rajta kívül. Viszont a bulizás és a tanulás nehezebb feladatnak tűnt, de már ott is haladok. Sőt tanulásban már 10-es skálán, azt hiszem a 7. vagy 8. helyen állok. Viszont a mai napig nem tudtam még róluk leszokni teljesen. Viszont egy kis segítséggel és ugyanannyi elszántsággal, mint eddig sikerülni fog. Sikerülnie kell. Már nem sok van hátra a suliból, és nekem ez idő alatt meg kell szereznem. El kell jutnom a szívéhez. Nos kívánjatok sok szerencsét!

A karakter jelleme: Eszméletlenül beképzelt vagyok, amit a sok pénznek köszönhetek. Régebben szinte nem volt olyan nap, hogy nem feküdtem volna le valakivel pusztán szórakozásból. Viszont most találtam egy lányt, akiért feladom a régi életemet és egy újba kezdek. Megváltozok. Rendes férfit csinálok magamból. A tanulásom középfokon van. Van, amiből eszméletlen jó vagyok és van, amiből nem. De hát nem lehetek tökéletes!

Szerepjátékos példa:
Folyamatosan az előttem lévő tájat figyeltem. Mindig ezt csináltam, amikor cigizek, de fogalmam sincs, hogy miért. Kezdetben az unalom miatt, de lehet, hogy mára ez már csak szimplán berögzült. Nem érdekel túlzottan. A cigiszünetkor, csakis a cigi érdekel és semmi más. Annyira örülnék annak, ha lenne egy gép, ami egyik percről a másikra ki tudná törölni a gondolataimat és mindenféle gondot, ami ezzel a munkahellyel jár. Egyszerűen nem akartam belegondolni, hogy egy óra múlva vissza kell mennem, fel kell vennem a köpenyem és mindenkit végighallgatni, hogy mit akar enni, vagy épp, hogy mit nem akar enni. Gyűlöltem az efféle vendégeket, és mivel a vendégek 90%-a ilyen lényegében az összes vendéget utálom. Kedves hozzáállás...
Lea. Szóval így hívják. Hmm... le merem fogadni, hogy ismerem, sőt ebben 100%-ig biztos vagyok, de nem értem, hogy miért nem emlékszem rá. Nekem jó a memóriám. Mindig is jó volt. Viszont most bárhogyan is próbálom felhozni az emlékeket nem ugrik be, hogy ki is Ő. Lea, Lea,Lea... pedig nincs is más Lea nevű ismerősöm. Kezdem azt hinni, hogy ez a munka leépíti az agysejtjeimet. Egy nap majd arra kelek fel, hogy még a saját nevemet sem tudom. Na jó azért remélem ennyire nem vészes a dolog, de azért ez tényleg durva lenne. A hülye gondolataim miatt egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, de hamar észrevettem és visszaváltoztam a "bunkó" Danivá. Valamiért jobban szerettem ezt az énem. Pedig régen mindig olyan akartam lenni, mint a többiek. Egy közölük, de nem jött össze és soha nem is fog. Különleges lettem. Egyedi. Na jó ez így elég nyálasan hangzik, pláne az én számból. Nem vagyok egoista. Legalábbis annyira nem.
Elmondta a nevét. Nekem is ezt kellene tennem? Nem szeretem, ha bárki is a nevemen szólít, úgy, hogy nem ismer. Viszont itt ez elkerülhetetlen, mivel a bilétámon, hatalmas nyomtatott betűkkel rá van írva az, hogy: Dani. Sokan még az utcán is rám köszönnek, de ezeket a köszönéseket nem szoktam fogadni. Egyszerűen csak tovább sétálok. Még rá sem nézek az illetőre. Hagyjanak engem békén. Nekem az is bőven elég, amikor itt kell bámulnom a vigyorgó pofájukat, miközben a méregdrága salátájukat majszolgatják és a hülye, mindennapi gondjaikról beszélnek. Szánalmas. Komolyan kezdek meglepődni magamon. Ilyen seggfej lennék? Bár kijár nekem a tisztelet, mivel még ezek ellenére is rájuk tudok mosolyogni. Mármint itt az étteremben rájuk.
- Én pedig Dani, ha ez mond valamit. - utánoztam Lea mondatát.
Nagy nehezen erőt vettem magamon és felnéztem a lányra. Ennek két oka s volt. Az egyik az, hogy állítólag az emberek utálják, ha nem néznek rájuk beszéd közben,a másik pedig az, hogy reméltem így beugrik az arca. Nagyon idegesített, hogy egyben tudom is, hogy kivel állok szemben, de egyben nem. Furcsa szituáció. Egész érdekes.
Fél szemmel néztem Leára. Alaposan végigmértem. Nem pont úgy volt felöltözve, mint azok a lányok, akik ide járnak. Ez tetszett. Utáltam az elkényeztetett cicababákat. Bár ki tudja... lehet Ő is az, csak épp az öltözködésén ez nem látszik. Sose ítélek külső alapján. Ezt a saját káromon tanultam meg.
Ahogy a lányt néztem kezdett hiányérzetem lenni. Valami nagyon hiányzott, de szerencsére hamar rájöttem mi az. A cigi. Többnyire, amikor kijövök szünetet tartani nem egy szálat szívok el. Be kell pótolni az összes lemaradásomat.
- Nem zavar, ha rágyújtok megint ugye? Nem! Szupi. - motyogtam magamnak, majd előhalásztam még egy szálat és meggyújtottam. - Amúgy miért vagy itt? Nem épp a gazdag kis haverjaiddal kellene ülnöd, és a "kockahasúakról" beszélgetnetek? - tettem fel a kérdést, miközben kifújtam a füstöt.
Ezta kérdést jogosan tettem fel, mivel sokszor, mikor odamegyek egy asztalhoz, csak arról ábrándoznak, hogy: jaj istenem Taylor Lautner-nek milyen elképesztően jó teste van. Persze nem mindig róla van szó, hanem a többi hozzá hasonlóról. Én bírom, ha egy ember izmos - ami rám nem túlzottan mondható..még - ,de ha társul hozzá egy beképzelt stílus is, akkor az valami szörnyűséget hoz létre. Viszont a mai lányok ezeket értékelik. Természetesen vannak kivételek, de Ők nem tartoznak a többséghez. Sajnos.
A cigarettám folytonos szívása közben vártam Lea válaszát. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy miért nem bent üldögél. Ez most elég furcsa. Kevés lánytól látok efféle reakciót.
Lassú ütemben kezdtem ütögetni az államat. Reménykedtem, hogy így beugrik, hogy ki is Ő, de lehet, hogy ez most reménytelen.

Kedves Jake!

Köszönöm a javítást, így már semmi akadálya nincs, hogy azt mondjam: ELFOGADLAK! Jöjj, kápráztasd el a csajokat a pénzeddel és a hatalmas egóddal! (Titkon én azért a Kendall-féle szelídítő akciónak szurkolok... )

Foglalj avatart és iratkozz a rendszerbe, lépj be a HÖK-be, ha kedved tartja, és költözz a kollégiumba, ha szocializálódni akarsz. Valamint keress magadnak egy jó kis skatulyát a karaktertablóba, vagy ha nincs olyan, ami tetszik, találj ki magadnak egyet!