Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kőrösi Noel
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Zin & Lio - ügyintézés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Zin & Lio - ügyintézés   Szomb. Ápr. 06 2013, 19:18

Kaptam igazolást, hogy balesetem volt, ezért mulasztottam, nálam vannak a kórházi papírok. Hogy a dékán fogja-e elfogadni, vagy a nyomorult Hökösök nem tudom, mindenesetre ide küldtek. Utam most az iskolába, azon belül a Hök irodájába vezet, kezdem "értékelni" az élet "szépségeit"
Hosszú fekete bőrkabátban bicegek az épületbe, kocsival jöttem, pedig stílszerű lett volna kísérteni a sorsot még egy pár motoros húzással. Maradt a kocsi, Dé mostanában jobban odafigyel rám, ráadásul a motor azóta is szervizben van. Az autóban kikeresem a papírokat, hogy egyenesen az asztalra tudjam vágni, eldarálni mit akarok és gyorsan elhúzni a csíkot. Ha már oda megyek, a pokolba, elintézem azt a rossz tárgyfelvételt is, rossz tesit vettem fel, ráadásul most, hogy balesetem volt már egyáltalán nem tesizhetek. Ezért nem akarok egyest kapni, rontani az átlagom és kreditet veszteni feleslegesen. Bevágom a kocsim ajtaját, aztán becsörtetek az épületbe. Többen elneveztek Dr Housenak a napokban, mert sántítok meg már eleve olyan voltam. Szar a modorom, bunkó vagyok, egy-két gúnyos szavam mindenkihez van és állandóan morcos képet vágok. Mindig ilyen voltam, de jött a sántítás és már bottal is kínáltak. Az illető csúnyán végezte, azóta még rosszabb a kedvem, egyre többen kerülnek, ami jó, mert nem vágyom társaságra. Mogorván, sietős léptekkel szelem át a folyosót, menet közben rágyújtok egy cigire. Napokig megvonták tőlem ezt is, nem csoda, ha idegbeteg voltam. Lazán fújom ki a füstöt, sokkal gyakrabban gyújtok rá mostanában mint előtte, leszarom ez kinek nem tetszik. Nyilvános helyeken, ahol tiltva van, még a lakásban is. Megállok a pokol kapuja előtt és jó erősen rába*om a csikket. Ezzel kopogtatok. Lesz ott egy kis folt, naés? Lemossák. Az egész rohadék fontoskodó kis stréber bagázst mosnám föl a plafonra. Izzie kivétel, bár azt máig sem értem hogy bír egy levegőt szívni pl azzal a nyeszlett koreai seggfej Zinnel. Remélem ő lesz odabenn, a baleset óta éhezem az adrenalinra. Azt is remélem, hogy lesz az orra előtt egy csésze kávé és ismerkedhet az égési sérülésekkel. Bemutatnám neki ribancnővérkét, hátha kiszívnák egymás vérét és nekem spórolnának néhány kört. Benyitok, pedig lehet el kellene szívnom még egy szálat, főleg ha az lesz bent, akire számítok.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Pént. Ápr. 12 2013, 14:54

Átlagos nap, de most rajtam kívül mindenki valamilyen órán, vagy előadáson csücsül. Stréber bagázs. Persze, tudom, hogy csak azért csinálják, hogy ne kelljen velem együtt itt lenni. Engem meg annyira nem is zavar. Kifejezetten kellemes, ez a kis nyugalom. Én szeretek egyedül lenni itt. Legalább nem kell attól tartanom, hogy valaki felidegesít. Ez alól kivétel, amikor valaki mégis bekopog, és megzavarja a nyugalmat, amit kávézással, és olvasással töltök. Szemüvegben. Mert ugye, egyedül vagyok, és ilyenkor lehet. Ha valaki kopog, akkor gyorsan leveszem és beteszem a fiókba. Aztán szépen elhajtom az illetőt valami hülye kifogással.
Ez egy jól bevált technika. Azonban, most kopogás nélkül nyílik az ajtó, és nincs időm eltenni a szemüveget, épp csak a kávés csészét teszem le az asztalra, és becsukom a könyvemet. Felpillantok, és csak egy lesajnáló pillantást vetek az előttem álló srácra.
Anderson... Ha van ellenségem, az ő. Nem én kezdtem, ő volt. Talán még általánosban. Nem tetszett neki, hogy más vagyok... Egy évvel alattam járt de ennek ellenére is utáltam. Aztán mi elköltöztünk, és gimibe máshova jártunk, de néha néha így is összeakadtunk. Hogy mi baja velem, azt egyébként nem tudom, én simán lenézem, mert szerintem elfogadhatatlan az életvitele. De amúgy jó fej vagyok, ha nem muszáj hozzá sem szólok. Most viszont muszáj. És az sem érdekel, ha cserébe be akarja majd verni a képem. De azért előre látó vagyok: leveszem a szemüvegem - az ő véleménye pont nem érdekel - és elteszem az íróasztal fiókjába, mielőtt megszólalnék.
- A kezed is eltört, hogy nem tudsz kopogni, Anderson? - Kérdezem meg, azzal a hangszínnel, amit egyedül neki tartogatok. Mondjuk így, a legrosszabbal. Mások már az általam kedvesnek, vagy épp normálisnak mondottól is meghúzzák magukat. De tudom, hogy ő nem fog így tenni. Az pedig, hogy a vezetéknevén szólítom... Nos, ez nekem így jól esik. Benne van az a távolságtartás, amit szeretnék, ha ő is betartana. De sajnos ő nem fogja.
Egyébként hallottam a pletykákat, hogy motor balesete volt, gondolom, emiatt sántít. De különösebben nem érdekel ha fáj valamije. Egy kis jó modort talán beleverhetek.
- Mi kell? - újabb kérdés. Talán jó napja van, és lelép miután elmondta a kínját. Vagy odaadja azt a pár papírt, ami a kezében van, és békén hagy. Annyira jó lenne...
Semmi kedvem, megint eltölteni egy éjszakát valami bűzös cellában, csak mert ő nem bír magával...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Hétf. Ápr. 15 2013, 16:52

Hülyén néz ki szemüvegben. Egyébként is hülyén néz ki. Kíváncsi vagyok hány segget kellett kinyalnia ezért a posztért. Utálom úgy, ahogy van és sajnos bosszant, hogy pont tőle kell "szívességet" kérnem. Jobb lenne ha semmit nem éreznék mint általában, de a baleset óta könnyebb felhúzni az agyamat, neki már azzal sikerült, hogy létezik. Okoskodóan elrakja a szemüveget, baromi fontosnak érezheti magát, a lesajnáló pillantása láttán a képébe röhögnék, de tartogatom még a neki szánt mosolyom. Egyelőre leülök egy székre, vele szembe, mogorván és durván nézek rá, ahogy mindenkire. Rá talán csúnyábban, mondták már, hogy ijesztő vagyok, de nekem a tükör nem ezt mondja, amikor belenézek. Levágom az orra elé a papírokat, nyugodtan és lazán, kicsi ő ahhoz, hogy visszadobja a kérelmem, gúnyolódni viszont van esze. Gonosz vigyor csiklandozza a szám sarkát, a kezem nem törött el, úgyhogy a képe veszélyben van.
- Nincs akkora szerencséd. Máskor időpontot kérek, látom milyen elfoglalt vagy, jól megy a Höknek.
Pillantok rá gúnyosan, tudom, hogy őt sem kell félteni, Zinben ez az egyetlen jó dolog van. A másik talán, hogy tiszta mint egy buzi, a kávéscsészéjét biztos kimosta. Remélem nincs herpesze. Utánanyúlok és ha nincs elég gyors elveszem tőle, lazán belekortyolok. Na vajon milyen feketét iszik egy sárga?
A papírok már előtte vannak, én hátradőlök a székben, ő meg melózhat.
- Orvosi papírok a hiányzásokért, küld tovább, hogy elfogadják és lenne még valami. Törölni kéne a tornát a baleset miatt.
Közlöm, azt nem említem, hogy csajszi aerobikot vettem fel véletlenül. Addig nem kéne nagyon csesztetni, amíg el nem intézi a dolgaim, habár ha megpróbálna kiszúrni velem... De az már nem az ő hatásköre, mennék a dékánhoz és repülne.Túl szép lenne, hogy igaz legyen. Elgondolkodva nézek rá, van ennek a srácnak nője? Meg kéne dugni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Hétf. Ápr. 15 2013, 21:16

Szörnyű, hogy egyszer van az életben viszonylag jó napom, erre jön egy ilyen barom, és elrontja. Mert amúgy, tök nyugisan kávéztam volna egész délután, de így most szenvedhetek a jelenléte miatt. Mert ez az. Szenvedés. Még az is nehezemre esik, hogy emberi lényként foglalkozzam vele. Talán mert jobban hasonlít egy nagyra nőtt szőrös majomra, mint egy emberre, vagy csak azért, mert a viselkedése egyáltalán nem illik egy homo sapiens sapines-hez. Figyelem, ahogy leül - ki mondta, hogy leülhet? Én nem kínáltam hellyel! - és ahogy levágja elém a papírjait. Épp csak lepillantok az elém szórt lapokra. Tessék, még arra sem képes, hogy a saját cuccait rendben tartsa! Az egyiknek gyűrött a sarka, és látszik, hogy nem mappában tartotta őket!
- Igen... Tele van az egyetem, gazdag szülők elkényeztetett, beképzelt kölykeivel... - nem célzok én itt semmire sem. Ugyan. Ez csak egy tény. Nem is tudom, hogy neki van-e pénze, de nem is érdekel. Ránézésre van, az meg, hogy beképzelt, tény, nem kell senkitől sem igazolás.
Pofátlanul elveszi a kávéscsészémet, és ha nem ő lenne, talán utána is nyúlnék, de csak egy megvető pillantást kap, és elhatározom, hogy ahhoz a csészéhez soha többet nem nyúlok. Sőt! ha elment kidobom. De hogy nekem nem kell semmi sem, amihez ez a szemét hozzányúlt az is biztos.
- Teasüteményt esetleg? - kérdezem meg ironikusan, csakhogy tudja, nem tetszik, amit művel. Persze tudja. Egyértelműen ezért csinálta. Abban reménykedni, hogy keserűnek érzi majd a kávémat, amiben se cukor se tej nincs, szerintem felesleges. Valahogy olyan embernek tűnik, és ezt rossz elismerni, aki tudja értékelni a jó kávét...
Végre megtudom, mire fel a sok papír. Bólintok neki. Nem kell tudnia, hogy ez nem ilyen egyszerű. Higgye csak, hogy ennyi az egész.
- Rendben - felelem, és arrébb tolom az elém szórt papírokat. Megnézném őket, de lássuk be, szemüveg nélkül nem sokra mennék, én meg nem égetem magam, főleg nem ez előtt a senki előtt. Torna... torna? Van torna? Felhúzom a szemöldököm.
- Úgy érted... Aerobik? - kérdezek vissza. Mert az az egyetlen tornás dolog, ami eszembe jut. Bár lehet lett valami újabb sport. De nem bírom ki. Ha ez aerobikra járt, az nagyon kész. A szám sarka megrándul a gondolatra. Oh, mondj igent Anderson! A képedbe akarok röhögni! Mert ez lenne az évezred vicce. Lionel Anderson aerobikra járt... kegyetlen. Kegyetlenül jó. Lehet, mégis szép a mai nap?

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szer. Ápr. 17 2013, 22:31

Mondták már neki hogy gombafeje van? Én őszinte leszek vele, mert szerintem neki soha életében semmit nem mondtak a képébe. Még a végén én leszek a jótevője, szóval csak csúnyán. Kevés választ el attól, hogy feltegyem a lábam az asztalra, de rajta vannak a papírjaim is, nem kéne összekoszolni. Különben meg bunkó vagyok, igen, ennyire. A képébe b*nám a lábam, a fejére a kávéját, de ehelyett megiszom és megelégszem azzal, hogy leülök, ha már volt olyan tapló és nem kínált hellyel. Ennek se volt gyerekszobája.
Hozza a formáját, próbál megsérteni, pont rossz ajtón kopogtat, gonoszan elvigyorodom, Zin nem tud a mellesleg tök csóró szüleimről semmit. De magát most tökéletesen jellemezte.
- Gazdag szülők jólfésült, seggnyaló gyerekeivel, akik beügyeskedik magukat például a Hökbe
Közlöm ártatlan képpel, mintha ő nem lenne Hökös. Mindketten tudjuk, hogy róla beszélünk, épp ő az akinek a helyében nem vagdalóznék a kényes anyukakedvence pozícióval. Beleiszok a kávéjába, már csak azért megéri mert ez nem tetszik neki. Nem szeretem a cukrot, úgyhogy ez még ízlik is, megspórolt nekem néhány centet. Ellátásomat fizeti a Hök, ez tetszik. Zin rossz helyre született, rossz időben angol, parókás harisnyakukacnak kéne lennie a 17. században. Én aztán pont úgy nézek ki mint aki teasüteményezik.
- Arra csak neked van szükséged, de a kávé isteni, sejtettem hogy majd megkínálsz.
Látom szereztem egy jó napot ennek a világ barmának, úgy veti rá magát az aerobik szóra, mint disznó a moslékra. Nem kellene megadnom neki ezt az örömöt.
- Tudom, hogy a sport számodra ismeretlen fogalom, de van az iskolában focicsapat is. És testépítés, ami éppen nem indult, mert betették az aerobikot, erről küldhetett volna üzenetet a rendszer, de nem tette.
A rendszer hibája. Ha kiröhög megtanítom bukfencezni, most azonnal.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Vas. Ápr. 21 2013, 10:55

Annyira szórakoztató lehetne ez az egész, ha nem utálnám ennyire ezt az állatot ennyire. Lehet nem tudok semmit a családjáról, de szerencsére ő sem az enyémről. És tényleg ez az egyetlen szerencséje, mert most törném be az orrát az is biztos. Így csak az asztal alatt szorul ökölbe a kezem, amit szerencsére nem lát. Az arcom nem rezzen, nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Talán irigykedsz, Anderson?
Biztos nem, de adok neki lehetőséget, hadd érezze magát nyeregbe, hogy pofázhat. Nekem aztán tök mindegy, mit akar, vagy mit nem. A vacak papírjait majd elintézem. Még akkor is, ha szívem szerint a kukába vágnám az egészet, aztán szívjon, ismételjen évet, vagy még jobb: rúgják ki. Persze nem fogom megtenni, mert pont azért vagyok én a HÖKben és nem ő, mert vele ellentétben, én el tudom végezni a dolgomat akkor is, ha olyan szemetekről van szó, mint ő.
Teasüteményt utoljára valamikor tíz éves korom körül ettem, azóta nem igazán, de azért még tudok a létezésérül. Igazán kár, hogy nem kér, bár sejthettem volna, hogy aki hozzám hasonlóan, feketén issza a kávét az nem fog ugrándozni a süteményszóra.
- Igazán kedves, hogy megspóroltad a kérdést, és kiszolgáltad magad.
Megkínálni még egy adaggal és a nadrágjára önteni a forró italt, az lenne az igazi, de nem vagyok ennyire gyerekes. Sajnos már nem. Talán még általánosban elment volna egy ilyen akció, de ebből már rég kinőttem.
Abból viszont nem, hogy kiröhögjek egy szerencsétlen hülyét, aki aerobikot vesz fel. Tetszik, ahogy magyaráz. Olyan... árulkodó.
- Foci... foci... - játszom a hülyét, most kifejezetten jól esik - az... az... az amikor sok idióta keret egy labdát? Vagy amelyikben dobálják?
Mert van nálunk amerikai foci is, bár ahhoz ő szerintem kevés. Pedig sokkal izgisebb, mint a labdakergetés és rugdosás. Nem mintha én nem fociztam volna. De fociztam... De a hoki az akkor is jobb. És ha már futni megyek, akkor nem egy labdát kergetek, hanem futok 8 mérföldet és kész.
- Testépítés... - végigmérem - valóban... rád férne...
Sosem hallottam testépítésről, de azért jó próbálkozás. Meg aztán még egy lehetőség, hogy beszóljak neki. Olyan puhánynak néz ki, azt sem értem, hogy nem verték még szét, mert én ugye rendes vagyok, visszafogtam magam legutóbb. Lehet nem kellett volna. De ezen már kár rágódni. El kéne küldenem, de a helyzet az, hogy még mindig szórakoztat. Annak ellenére is, hogy rettentően utálom.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Csüt. Ápr. 25 2013, 21:41

Szinte lyukat éget saját, maró, mérges gúnyom a szám szegletébe. Én irigyelni őt? A félmosolyom kifejezetten ronda lehet, az undor és a röhej sajátos elegye.
- Nem Hyun, sajnállak, hogy csak ilyen szar munkára vagy jó.
Mindenki tudja, hogy ez milyen pocsék és mekkora seggnyaló, lyukbabújó pöcs kell ahhoz legyél, hogy bekerülj. Egy: rosszul fizet, kettő: szétülik a seggük, reflexből elküldenek mindenkit azzal, hogy ők se tudják megoldani a problémákat, tehát bénák, három: azt hiszik ettől ők lesznek az iskola királyai. Elvből megvetem az egész szervezetet és perszehogy ennek az egész szarnak a legnagyobb szar kell legyen az elnöke az iskolában: Hyun Woo. Hátradőlök a székben, csaknem röhögök, nocsak, látom mély nyomokat hagyott benne az, hogy megittam a kávéját.
- Amilyen bunkó vagy állhattam volna itt reggelig.
Közlöm gonosz vigyorral, nyeregben érzem magam, amíg hirtelen nem cserélünk. Nos igen ez az aerobik dolog... Összevonom szemöldököm, eszembe jut a kis takony, akinek nem tetszett, mármint a szemöldököm, Hyun Zin első sorból nézheti, hogy kezd vad táncba az arcom közepén. Hápog mint egy idióta, bár lenne olyan sport, amiben az ő fejét lehetne rugdosni... Kedvem lenne ledugni az öklöm azon a Gyps torkán. Amilyen hülye ez még a focit sem ismeri...
- Te tényleg fogyatékos vagy Hyun, azt tudod melyik világban vagyunk?
Hajolok közelebb egy arasznyit, hogy belenézzek abba a ferde szemébe, a bőrkabát rajtam stílusosan recseg. Hamar visszadőlök a székbe, neki a támlának, nem akarom a szájszagát szagolni. Pont ő beszél? Ez a giliszta? A vak is látja milyen jól nézek ki! Csupa izom, a testem zabálják, minden kis részem gondosan kidolgozott ellenben ezzel a puhányéval. Játszani akarsz tökfej? Jól van... Előveszem a cigim, öngyújtóval meggyújtom, aztán a képébe fújom a füstöt. A nikotintól megnyugszom és ez kell ha nem akarom ráborítani az asztalt az irataimmal.
- Az inkább kussoljon, aki azt sem tudja mi az a foci. Intézd el nekem a torna órát, vagy járj be helyettem, Te úgyis buzi vagy, könnyen be tudsz illeszkedni.
Ezt a csikket a képébe fogom elnyomni. Még kiélvezem egy kicsit, hogy fuldoklik, jó erős dohány aztán az asztalon nyomom el. Ez már foltot hagy, emlékezteti majd rám.



_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szer. Máj. 01 2013, 11:18

- Legalább hazudni tanulj meg Anderson! - még hogy sajnál. Azt sem tudja mi az, hogy sajnálni. Talán ha magát kell sajnálni, azt tudja, de hogy mást sajnáljon? Ki zárt! Ő ilyesmire nem képes, ebben biztos vagyok. Ez persze nem baj, én sem tudnám őt sajnálni. Most sem megy, hogy látom, nyomorék. Igazság szerint kifejezetten tetszik, hogy így láthatom.
Az hogy fogalma sincs róla, mi mindent teszünk értük, szintén csak azt mutatja, hogy egy tudatlan, elkényeztetett paraszt. De mindegy, nem ér annyit, hogy én ezen agyaljak.
- Reméltem, hogy nem vágysz a társaságomra, de úgy látszik bénán már nem kellesz senkinek... Megjegyzem, nekem sem...
Igen, bunkó vagyok. Ő meg elmehet a fenébe. Elég lett volna ideadnia a vacak papírjait, aztán mehetett volna amerre akar. De nem, ő leül, és még pofátlan módon a kávémba is beleiszik, hogy utána megpróbáljon a lelkembe tiporni.
Az én hibám, hogy egyáltalán szóba állok vele, de a többiek kinyírnak, ha nem teszem. Pont az ilyen barmok miatt van rossz híre bizonyos körökben a HÖKnek, szóval én ma rendes vagyok, és megteszem, amit Anderson kér. Még akkor is, ha nehezemre esik.
Szánalmas, hogy még egy viccet sem ért, de mit is vártam tőle? Az IQ-ja kb a 0 szintjén lehet, ha egyáltalán eléri azt. Most meg okosnak próbál látszani, hogy ilyeneket kérdez...
- Téged elnézve, a harmadik világban... De szerencsére csak te tévedtél el.
Válaszolom egy mosollyal az arcomon. Amilyen gyökér azt sem tudja, mi az a harmadik világ. De az ilyen nyápicok, mint ő, odavalók.
És ha mindez, nem lenne elég, még aerobikra is jár ez a szerencsétlen. Fáj neki az igazság, és próbálja beállítani, úgy, mintha tévedés lenne, de sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ő tévedett. Vagy a csajok miatt jelentkezett, de pár óra után rájött, hogy a szép lányok nem itt aerobikoznak.
- Elintézem. Ne aggódj... - mondom végül nyugodt hangnemben, a buzis megjegyzésével meg nem foglalkozom. Ezeken már túl vagyok. Igaz, több, mint egy éve, nem is hallottam senkitől hasonlót, de nem érdekel. Nem húzom fel magam a gyerekes próbálkozásain. Egyszerűen felállok, és lenézek rá. Lenézően...
- Egyéb kívánság? - kérdezem negédesen, amiből tudhatja, hogy el kéne húznia innen, de nagyon gyorsan. Mert lehet ő vágyik a társaságomra, de hogy nekem nincs szükségem az övére, az is biztos.

//1000 *-* és ez volt az utsó reagom Mo-ról... bocsi, hogy nem a legjobb...//

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Csüt. Máj. 02 2013, 15:12

Igaza van a vágottszeműnek, van amit sajnálni sem érdemes, Hyun nem méltó rá, hogy bármiféle érzelmet kiváltson belőlem, csak vinnyog itt mint valami hülye parazita. A légyre is ki tud akadni az ember, nincs más megoldás, le kell csapni.
- Igazad van csíra, téged sajnálni sem érdemes.
Ha érdekli ha nem vetek rá egy lenéző pillantást, fintor is jár hozzá, ez a bónusz. Amikor azt mondja, hogy "béna" az egyik szemöldököm automatikusan magasba szökken. Rámeredek, mintha rosszul hallottam volna, mintha lenne még esélye megbánni, erre háklis vagyok a sérülésem legalább annyira utálom mint őt. Igyekszem viszonozni, mint minden szívességet, valamivel, amire minden kiskutya harapni szokott. Anyuci mindig kényes téma...
- Anyád volt béna Hyun, hogy erre a világra tojt. Nem kellek neked? Ó, micsoda csalódás, jut eszembe mostanában allergiás vagyok a fajtádra, agyamra mennek a buzik, úgyhogy tartozom egy veréssel, remélem nem vagy háklis erre az...irodára.
Fintorgom körbe tekintetem a "termen" Kezdjük a csészével, jól mutatna a málészájában, még jobban talán darabokra törve, hogy tudjon takarítani, plusz hagy koszolja még a padlót is, tudom, hogy a mocsok irritálja. Szám szegletébe a lehető leggonoszabb mosoly kúszik, miközben egy határozott mozdulattal felkapom a bögréjét és erősen a falhoz vágom a feje mellett. Ha minden igaz elsuhan amellett az idétlen fekete tök mellett és a falba csapódik. A feje mellett, hogy megijedjen és még hálás lehet, hogy nem loccsantottam szét az agyát. Nem...egy gyilkosságot nehezen lehet megúszni, teljesen eladósodnék. Sajnos tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy Hyun nem buzi, különben már rég belém zúgott volna, vagy azért rinyál mert tudja, hogy nem kaphat meg? Kiderítem, ha van nője, megdugom, ha meleg még egy ok arra, hogy megverjem.
-Akkor köszöntelek az én világomban.
Nem tudom bírni fogja-e az enyém kicsit agresszív tejfelpistának.
Gonosz vagyok vele, pedig elintézi a dolgaim, de nem baj, monoklival jobban fog kinézni, felállok én is, ha jól számolom egy magas vagyok vele, vagy magasabb.
- Hálám jeléül fogadd el ezt az apróságot, már itt sem vagyok.
Igyekszem a szeme mellé zúzni, háklis a finom kis pofijára, biztos nem akar még csúnyább lenni, a szeme gyenge, gondolom ezt a szemüveg miatt, tökéletes célpont, oda célzok. Hacsak nincsenek szuper jó reflexei betalál, bár előre figyelmeztettem, úgyhogy talán nem olyan erősen, mint terveztem. Fő, hogy nyomot hagyjon, fájjon neki és megalázzam. Igazán nem kérek sokat.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szomb. Máj. 04 2013, 14:58

A szóhasználata lenyűgöző. Vajon hol tanulta azt a szót, hogy csíra? És honnan szedte, hogy használhat rám ilyet? Komolyan ha nem lenne nyomorék, már bevertem volna a képét, de félő, akkor még hülyébb lenne. Ekkora katasztrófát pedig, nem zúdíthatok a világra. Inkább nem foglalkozom vele, ha már ennyire GYÖKÉR (csakhogy a nővényeknél maradjunk), akkor igazán nem pazarlom rá az időmet.
Azt hiszem, meg van az érzékeny pontja is, egyszerűen jó nézni, ahogy kiülnek az érzelmei az arcára. Az egyetlen dolog, amivel elrontja az élvezetem, az, hogy anyámat kezdi szidni, pedig neki, ehhez semmi joga.
- Nem... nem vagyok rá háklis... - felelem tőlem telhetően nyugodtan, de ha ismerne, tudná, hogy a hangomban lévő furcsa vibrálás, amolyan vihar előtti csend. Csak még egy szót szól, és hozzávágom a monitort, aztán megy az asztal és a szék is, és akkor megláthatja, mennyire nem érdekel az iroda.
Vagyis érdekel, de a rendrakás, pont jó lesz, hogy lenyugodjak, miután visszaviszik a kórházba a nyomorékok közé.
Ebben az egészben az a szép, hogy még azelőtt végiggondolom, hogy felkapná a csészét az asztalról. Megjegyzem, az már nem az enyém, nekem semmi sem kell, amihez ez a szemét, korábban hozzáért. Elszámolok magamban tízig, és megint tízig, közben meg a fejem mellett a falba csapódik a csésze. Egy szilánk hátulról megüt, de épp csak megrándul tőle a szám. Magamban pedig ismét elszámolok tízig, mert bár jó volt eljátszani a gondolattal, hogy megütöm, én nem tervezek bajba kerülni egy ilyen szarházi miatt.
Egész jól megy a tízig számolás, amíg a szemébe nézek és bájcsevegünk, már majdnem megnyugszom, és abba is beleegyezek, hogy elintézem az ügyeit. Persze egy lenéző pillantás még jár neki. És igazság szerint jobban tennék, ha elmenne, de valahogy nagyon arra hajt, hogy mégis megüssem. Ő ugyanis, köszönet helyett megütni próbál, de rossz napja van. Gondolom a lába miatt, mert nem tud úgy kitámasztani, vagy mit tudom én. De a lényeg, hogy időben elhajolok előle. Ezt viszont, már nem ússza meg.
Ha minden igaz, a lendülettől kicsit megbillen és én ezt kihasználva az asztalra nyomhatom.
- Még bénább akarsz lenni Anderson? Mert ha igen, szívesen eltöröm a kezed - Nehogy már azt higgye, neki minden szabad. Jó fej leszek, a lábát nem bántom, de ha még egyszer megpróbál megütni, ne fogom vissza magam.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Vas. Máj. 05 2013, 22:03

Nem válaszol csak egy fél mondattal, remélem ez azt jelenti, hogy kellőképp felcsesztem. Szenvedjen, bármit kell mondanom, tennem ezért a kevéske örömért. A srác nehezen adja magát, nem háklis. A csészét is a füle mellett kell széttörjem, hogy rám figyeljen? Hülye Hökös.
Nem mozdul, direkt. Figyelem, ahogy megrándul a szája széle, teszi a hős. Bárcsak rendesen kupán vágtam volna! Nem baj, takarítson, bár azt úgyis szeret, még a végén kiderül, hogy szívességet tettem neki. Az idegei nem rosszak ha nem erről a sznob koreairól lenne szó elismerném, de őt, ugyan... Mereven figyelem, ahogy semmit sem csinál, aztán kissé megrándul a szám széle nekem is. Mint valami üres gipszkarton. Jó. Akarom az adrenalint, foltot hagyni a tejfölképén, megalázni, nekiverni valakinek, ugyanakkor meg Kell csinálnia a dolgaimat. Vacillálok, egy percig, de megérdemli a búcsúajándékot. És mázlija van, elhajol. Szemöldököm haragosan összerándul, ráköpni és elhúzni, ez a terv. Már gyűlik számban a nyál, amikor akcióba lendül, köpésre csücsörítem a szám, éppen akkor lövök ki, amikor az asztalra nyom, illetve éppen előtte, hogy még eltaláljam, nem nagyon van ideje kikerülni. Számításaim szerint elérem, amit szeretnék... Korán mosolygom, az asztalon vagyok. Megfenyeget, kezdem jobban érezni magam.
- Nem vagyok béna, ez csak ideiglenes, ne örülj
Sziszegem, a motorbaleset igenis menő, fogadjunk ő megtámasztani se bírná a motort, olyat a buzik nem tudnak.
- Azt megnézném
Igyekszem kiszabadulni a szorításból, megrúgni a térdénél, hogy kibicsakoljon a lába, a rúgásaim mindig erősek és mivel lefog valószínűleg betalálok, így én jutok előnyhöz, mégpedig összeroskad. Elbízta magát a kis sárga, lehet ő is sánta lesz. Micsoda mártír szerencsétlen, hogy puszta bénaságból így együttérez velem! Meg kell mondanom a csajának, hogy titokban engem szeret!

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Pént. Máj. 10 2013, 16:21

Igazság szerint nem szeretek takarítani, de az egy szükséges tevékenység. Mellesleg, tényleg eléggé megnyugtató tevékenység. Szóval a tény, hogy Anderson után takarítanom kell, csak azért idegesítő, mert Anderson után kell takarítanom. Bárki más után sem szoktam, emiatt a szerencsétlenség miatt, meg még annyira sem szeretnék, de muszáj lesz. És ebben biztosan különbözöm tőle, mert én megteszem, amit meg kell tennem. Belőle ezt nem nézem ki. Elvégre még arra sem képes, hogy felnőtt ember módjára viselkedjen. Meg próbál megütni, de benézi, én meg reflexből (előre eltervezetten) lépek közelebb, hogy az asztalra kenjem, erre ő? Leköp. Leköp!
Undorodva pillantok le rá, ezt nem gondolhatta komolyan. Kedvem lenne elengedni, még a végén le is hány, vagy tudom is én, és ez... ez egyszerűen szörnyű, de van bennem valamiféle büszkeség, ami ezt nem engedi.
- Kár, de ha szeretnéd, elintézem, hogy örökre ilyen maradj...
Rohadjon meg, leköpött! Én meg még mindig nem vertem be a képét, mert nem akarok lesüllyedni az ő szintjére, de úgy látszik, nincs szerencsém, vagy ő a mazochista, mert nagyon arra játszik, hogy beverjek neki egyet. Erre utal az is, ahogy megnézné, hogy eltöröm a kezét. Csakhogy azt nem nézni fogja, hanem érezni.
Már emelem is a fejét, a hajánál fogva, hogy egyszer jól beleverjem az asztalba, de ez a köcsög erre belerúg a lábamba, hát még szép hogy elengedem.
De ne örüljön, felkapom az első kezembe akadó tárgyat (egy ceruzatartót) és hozzávágom. Ez elől persze el tud hajolni, de annyi baj legyen. Nálam most már elszakadt a cérna.
Nekilódulok, úgy ahogy a sok barom focista szokta, és felkenem a falra. Útközben rálépek pár ceruzára, tollra, de ki nem szarja le? Már csak azért, ahogy nyekken a falon, megéri azt a kis takarítást!
- Utolsó esély, többet nem hagyom magam - közlöm vele a tényt, mert nem kell tudnia, hogy a hülye kis köpős/rúgós akciója kizökkentett. Az igazság az, hogy én évek óta nem verekedtem. Legutóbb is az ő képét csinosítottam ki, de az már legalább öt-hat éve volt. Ő nyilván "edzettebb", ha erőszakról van szó. De akkor sem fogom hagyni magam.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Hétf. Máj. 13 2013, 23:08

Tudtam, hogy teljesen oda lesz, ha leköpöm, jól emlékeztem, hogy mániás kis buzi! A nyál több kárt tesz benne minden szónál, megtaláltam a gyengéjét. Arra számítok, hogy teljesen összeomlik, pl elkezd sírni, az nagyon jó lenne, csinálnék róla videót és feltölteném valahogy a sulihonlapra. Ha nagyon elverem még lefotózhatom. Nem véletlen méltó rá, hogy az ellenfelem legyen, kitart. A rohadék kis mocska... Beszólni is van ereje, szerencsére ez gyenge, nem mintha létezne olyan megjegyzés, ami meghatna. Vigyorra rándul szám széle, határozottan gonoszan.
- Fenyegetsz Hyun?! Most aztán befostam.
Milyen ijesztő, le ne köpjem megint, miközben röhögök. Nem sok ember tud így elszórakoztatni, hiába... Rohadtul élvezem a helyzetet, kár lenne tagadni. Ha meg akarnák ölni ezt a kis sárga szennyet, esküszöm megvédeném, élve kell nekem. Nem marad tétlen, végre egy kis akció, pontosan erre ment ki, általában könnyen nyerek küzdelmeket. Kivéve vele szemben. Már csak azért sem lehet homokos, mert ciki lenne, ha megverne egy buzi. Megpróbál az asztalra lökni, majdnem megfog, szerencsére még időben lábon rúgom és elenged. Önelégült képet vágok, de nem sokáig, mert repül velem szembe egy ceruzatartó. Gyorsan kikerülöm, kezdünk belelendülni, ez tetszik, mire észbe kapok, fel is ken a falra. Arckifejezésemen nem látszik, hogy mennyire élvezem, eddig nem fáj, de most is csak szövegel, ahelyett, hogy cselekedne. Felvonom egyik szemöldököm, azt a legendásat, próbálom magam ellökni a faltól.
- Add fel Hyun, csak nem hiszed, hogy hagyom magam sarokba szorítani?
Próbálom eltaszítani magamtól azáltal, hogy a térdemmel a gyomrába bokszolok, ha nagyon közel áll hozzám, márpedig elég közel van, könnyen eltalálom. Eután egyszerű lesz neki bevinni egy bal horgot is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Kedd. Máj. 14 2013, 16:03

- Szóval akkor csak és kizárólag Zin kezébe adhatom? És van rá úgy öt percem? Mond, te minek nézel engem, hipergyors iratszállítónak? Majd odaérek, amikor odaérek, nem kell aggódni, még ma megkapja. – Forgatom meg a szemem, majd otthagyom, magamhoz ölelve a dossziét. Remek, ma is látom Zint. Vinnem kell kávét! Egy picit már elegem van abból, hogy postagalambnak néznek, csak azért meg a HÖK elnök barátnője vagyok, és folyton kapom a mappákat, hogy „ezt add oda, ezt írasd alá, ezt meg intéztesd el”. Komolyan eddig csak én problémáimat nem hallotta még tőlem..nem mintha nekem olyan sok lenne, de azért mégis. Nem úgy illene, hogy mindenki magának intézi el? Azt hiszem meg kell tanulnom nemet mondani, mert ez így nem lesz jó.
Megállok egy kávéért, az alatt nem fog felrobbanni ez a rengeteg papír, és amúgy is, amint megkapom, megyek is tovább. Zinnek direkt nem veszek, van cuki kis kávéfőzője, majd csinál magának, ne ezt a műanyag valamit igya, ezt én már megszoktam, de tudom, hogy ő meg kényes a finom kávéra. Szóval megkapom a kis poharat, és már robogok is tovább a HÖK felé. Mennyire utáltam ide járni, most se szeretek, túl irodaszagú, de nem baj, Zinért mindent. Megállok az ajtaja előtt, bekopogok és várok. Sokáig… kopogok még egyszer. Semmi válasz. Most menjek csak úgy be? Lehet vécén van. Vagy zenét hallgat, és nem hallja. Veszek egy mély levegőt, és belépek, hogy aztán le is fagyjak.
Pont elkapom, ahogy Lio - igen, az Lio, - beletérdel Zin hasába. A szám elé kapom a kezem, hogy fel ne sikítsak, aminek következtében a kávéspoharam leesik, és kiborul. Egy másodperc alatt körbenézek, hogy mégis mi a fene folyhat itt, kávéfolt a falon, ceruzák a földön, jézusom, hova csöppentem? Ledobom a táskám, rá a mappát, és egy kicsit se gondolva arra, hogy olyan kicsi vagyok, hogy észre se vesznek, mert ezek ketten meg óriások, odarohanok, és megpróbálok szétszedni őket. Elég nehéz próbálkozás, tekintve hogy a kezükig is alig érek fel, de nem adom fel, a félelem adrenalint ad, igyekszem legalább kartávolságon kicsit túlra juttatni őket egymástól. Ha sikerül azonnal közéjük állok, és hol egyikre, hol másikra nézve igyekszem nem elsírni magam. Félek na!
- Nektek teljesen elment az a maradék eszetek is? Ez egy iroda, a fenébe is. Nem viselkedhettek úgy mint az ovisok,a kiknek elvették a homokozó lapátját. Mégis mit képzeltetek? És ha nem én jövök be? Gondolkozzatok már, a francba. – Kiabálom, és igyekszem nem összecsuklani, annyira remeg a lábam. Szerintem még sose keltem ki magamból ennyire. Hogy lehetnek ennyire felelőtlenek és gyerekesek?
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Kedd. Máj. 14 2013, 18:26

Nem tudom mit képzel ez magáról, de most már tényleg túl messzire ment. Mert az hogy leköpött, az egy dolog - egy undorító dolog - de hogy belém is rúg, és közben játssza az eszét, az mindenen túl megy.
- Nem, nem fenyegetlek, szívességet ajánlok a világnak.
Válaszolom, már már nem is próbálva elrejteni az undort a hangomból. Eddig próbáltam emberként kezelni, de ha ő így én is. És ez lehet, hogy gyerekes, de nem hiszem, hogy az öklömön kívül másból is értene. Meg is próbálom eltalálni a ceruzatartóval, de mellé megy. A fene vinné el, pedig reméltem, hogy jól fejbe vágja. Vérző orral szebb lenne. Nem mintha bárhogy is tetszene, mert az elképzeléseivel ellentétben nem vagyok meleg. Szerintem csak irigykedik, mert a suli legszebb lánya volt a barátnőm.... Hmm... a mostani is egész jó... Igen, határozottan irigy, de nem fogom vele szembesíteni, inkább neki esek újra, csak mert jól esik.
Nem koppan elég nagyot a feje, mert még mindig visszapofáz. Én meg sosem gondoltam, hogy pár év kihagyás ennyire gáz. De akkor sem hagyom magam.
- Egy percig sem hittem - lehelem közel a füléhez, hátha ő is rosszul lesz egy kicsit. Engem a hideg rázna egy ilyentől, de most jól esik szívatni. Jól esne, ha nem tolná a térdét a gyomromba.
Ezt azért már megérzem, még a szám is elhúzom, a szemem is rándul, de visszaütök a fenébe is. Ha tudnám, hogy ezt magának megjósolja, akkor kiröhögném, hogy nem hajolt el, de a bal horog keményen betalál. Remélem vérezni fog.
Aztán nem tudom mi történik, mert... hirtelen So Ra kerül a látóterembe, a karom rángatja, és arrébb tol. Őt persze nem akarom bántani, így könnyedén hátrébb lépek, de közben szemmel tartom Andersont is nem ám kárt tesz a barátnőmben. A barátnőmben, aki most idegesnek látszik, és ha nem sírva akarna fakadni, talán még vonzó is lenne, így viszont inkább tűnik zavaró tényezőnek.
- Igazad van... - bárki bejöhetett volna, és az nekem rossz. De ez most nem érdekel. Felkapom a földről a cuccait, aztán megfogom a kezét, most nem foglalkozom a kávéval, ami szétfolyt a lábunknál. Egyszerűen kinyitom az ajtót és kitolom rajta - Maradj ki ebből! - a kezébe nyomom a cuccait, aztán becsukom az ajtót és ráfordítom a kulcsot.
- Na... egy gonddal kevesebb - Fordulok vissza Andersonhoz, készen rá, hogy újra beverjek neki egyet, persze csak akkor, ha nem ő teszi meg előbb.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Csüt. Máj. 16 2013, 17:13

Ideges... Ha legalább annyira buzi lennék mint ő most megszorongatnám a mogyoróit, ahhoz vajon használ-e valamilyen arckifejezést. De nem őrültem meg Hyun tökéhez babrálni. Szívességet, hát persze, tisztában vagyok vele, hogy sokan nem szeretnek, vagy inkább senki és a világ boldog lenne, pont ezért fogok sokáig életben maradni, miért adnám meg ennek tetves lyuknak a szívességet? Vagy ennek a tetves koreainak?
- Kevés vagy te ehhez
Sziszegem az arcába, kétszer nem akarom kijátszani ugyan azt a kártyát, pedig most is szívesen beleköpnék. Ha azt hiszi máris győzött azzal, hogy a falhoz nyomott, nagyot téved. Közelebb hajol hozzám, hirtelen azt hiszem le akar smárolni, de csak sugdos nekem. Kicsit kiráz a hideg, hogy ilyen közel vannak hozzám a ronda, dagadt ajkai, de különösebben nem visel meg a dolog, kevésbé, mint elvárná, kevésbé mint őt - bár ez utóbbira csak tippelni tudok.
- Mellé Hyun, nem ott van erogén zónám
Súgom vissza, bár talán annyira nem hatásosan mint ő mert neki van ideje elhajolni. Elég hangos vagyok viszont ahhoz, hogy meghallja. Kiélvezem a percet, ahogy gyomron találom és lereagálja, úgy tűnik túlságosan elmerülök a gyönyörben, mert most ő talál be. Rendesen arcon csap, a fejem automatikusan el is hajlik. Érzem, hogy kis vérpatak csordogál le a szemöldököm mentén, amit kegyetlenebbül vonok össze. Nem rezdülök, az istennek sem rezdülök, csak a tekintetem lesz élesebb. Ha halálra verne sem adnám meg neki azt az örömöt, hogy élvezze, lássa, hogy fáj, sőt a fájdalmat egyelőre elnyomja a felszökő adrenalin szintem. Később majd biztos bedurran. A feszültség csak akkor hagy alább bennem, mikor belép So Ra, közénk áll, ettől hirtelen megzavarodok, döbbenten meredek rá. Hogy kerül ő ide?
- Hé...
Eddig jutok mert a köcsög kitolja a csajt az ajtón. Még mindig döbbenten nézek utána, aztán valami leesik, de nem teljesen. Csak nem ő a barátnője?
- Gratulálok, nagyon tudsz bánni a nőkkel, pedig egy percre elhittem, hogy hetero vagy. Ezt So Ráért, mert hozzáértél, azt sem tudod hogy kell egy nőhöz nyúlni te köcsög.
Ironikus, hogy pont én mondom ezt valakinek, de So Ra törékeny, apró, akaratlanul is a védelme jut eszembe, ha feltűnik, jól jön, még egy ok, hogy bemossak Zinnek. Nem mintha szükségem lenne okokra... Erőből én is megütöm a fejét, mert arra háklis és be is találok, számításaim szerint nekizuhan az ajtónak, amin az előbb kilökte So Rát, vagy bele a saját kis mocskába, a padlóra loccsant kávéba.


_________________
Vissza az elejére Go down
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Hétf. Máj. 20 2013, 23:56

Én tényleg nem értem a férfiakat. Miért kell mindig veszekedni, vagy verekedni? Nem lehet leülni, és megbeszélni a dolgokat? Pedig olyan csini asztalok vannak az egyetemen, simán lehet mellettük beszélgetni, nem beszélnek vissza, nagyon aranyosak. De neeeem, ezek ketten itt esnek egymásnak, ahol mindenki láthatja őket, ráadásul még büntetést is kaphatnak. Persze, hogy leállítom őket, ez a minimum amit tehetek. Elvégre az egyiket szeretem a másikat meg kedvelem. Az meg hogy kikelek magamból, csak egy kellemetlen mellékhatás. De persze, senkit nem hatok meg. Zinre nézek, naná, hogy igazam van, mindig igazam van, legtöbbször csak úgy, magamban, de most hangosan is. Ami jó, de persze, egyedül vagyok az örömömmel.
Gyanús, hgy megfogja a kezem, az meg még gyanúsabb, hogy elkezd kifelé húzni. Nehogy már kirakjon, mint macskát esti tornasétára! Felhúzom a szemöldököm, égy igyekszem ellenállni.
- Sunbae, nehogy már elküldj! Nem maradok ki, ha bajod lesz...- És igen, rám csukta az ajtót. És hallom ahogy a kulcs is fordul a zárban, és ilyenkor elképzelem, milyen könnyű a pankrátorok élete. Hogy nézne ki, ha én kicsi lány nekiugranék, hogy betörjem az ajtót? Ugye, hogy röhejesen? Szóval inkább csak nekidőlök az ajtónak, és türelmesen várok. Próbálom megnyugtatni magam, mélyeket lélegzek, és lehunyom a szemem.
Persze, mikor már megnyugodok nagyjából, megremeg az ajtó, a szívem meg majdnem kiugrik. Mégse kezdhetek el dörömbölni, mert akkor felhívnám rájuk a figyelmet, inkább megpróbálok tiszta fejjel gondolkodni, és eszembe jut, hogy a portásnak van pótkulcsa....
Felkapom a táskám, és percek alatt megjárom az utat, még jó, hogy semmi sarkam nincs. Kulcs a zárba, for...Hyun Zin Woo, hogy a fene csapna beléd, miért hagyod a kulcsot a zárban, ha bezárod az ajtót?
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Kedd. Máj. 21 2013, 01:01

- Majd meglátjuk - lehet kevés vagyok, de egy próbát megér, és ez olyasmi, amivel szívesen próbálkozom. Mellesleg ritkán adom fel, úgyhogy Anderson kezdhet félni valóban, mert ha egyszer a fejembe veszem, hogy megverem, akkor megverem. Kap egy utolsó lehetőséget, de persze nem él vele, és sajnos nem jön kellően zavarba, attól, ahogy a fülébe suttogok. Bár látok némi libabőrt a nyakán, ami nekem momentán elég. A szavaira kedvem lenne nevetni, de nem teszem. Ahhoz most túlságosan utálom őt.
- Még szerencse - csúszik ki a számon, az őszinte gondolat. Mert tényleg. Csak az hiányozna nekem, hogy begerjedjen rám. Helyette inkább hasba rúg, ami nem szép tőle, és az igazság az, hogy fáj is, de nem érek rá foglalkozni vele, mert vissza kell vágnom. Egyszerűen kell, jól esik, és nem is tudom micsoda. Az ütésem betalál, a fal adja neki a másikat, és még vérzik is. Elégedett vagyok. Vagyis lennék, ha nem zavarnának meg. So Ra a semmiből pottyan ide, és ha nem a legrosszabbkor jönne, ha valaki más lenne most Anderson helyén, akkor valószínűleg megfontolnám, amit mond, és nem forgatnám ki a szavait. Nem őt tessékelném ki, hanem a másik személyt. De sajnos Anderson van itt, így So Ra-nak kell távoznia. Nem foglalkozom azzal, amit magyaráz.
- Nem lesz bajom - Vágom rá, pedig ez közel sem biztos, de ezen sem gondolkozom. Egyszerűen bezárom az ajtót. Kulcsra. Mert amennyire szeretném megverni Andersont, annyira szeretném, ha So Ra, nem nézné végig. Ösztön ez, de a jobbik fajta, és még ha nem is csinálom jól, valahol, mégiscsak vigyázok rá. Később ez igenis meg fog nyugtatni. De előbb, tényleg kicsinálom ezt a szemetet.
Visszafordulok felé, erre fikázni kezd, meg kioktat, és képen töröl. Magamat meg átkozom, hiszen számítanom kellett volna az utóbbira, de persze a szentbeszéde elterelte a figyelmem. Az ütéstől hátratántorodom, és az ajtónak esem. A szám fáj, azt hiszem elharaptam, vagy ilyesmi, mert érzem, a sós ízt a számban, és az államon is folyik valami. Megtörlöm, és nem csalódok. A vérem ott piroslik a kézfejemen, és ez az a pont, amikor végleg elszakad a cérna. Már nem érdekel senki és semmi sem.
Ellököm magam az ajtótól, és most jobbal verek be neki egyet. De nem hagyom ennyiben, most sok múlik azon, hogy mennyire vagyok gyors. Belerúgok a fájós lábába, és remélem, ez fáj annyira, hogy összerogyjon. Ha igen, akkor rúgok bele még egyet, ha nem akkor megütöm újra, nekem mindegy. Mindegy, csak fájjon neki. Akarom, hogy fájjon neki.
Aztán nem tudom mi történik, de valami bevillan, és leállok. Régi képek, évekkel ezelőttről, amikor úgy szedtek szét minket, amikor pár órát a rendőrségen töltöttünk. Nem akarok oda visszamenni. És nem akarom, hogy legyen rólam karton a rendőrségen - pontosabban, hogy ami van, az bővüljön.
Hátrálok pár lépést, és a zsebembe nyúlok a telefonomért. Előveszem, feltéve, hogy Anderson hagyja, de azt hiszem, eléggé odavágtam neki, hogy nyugton maradjon egy kicsit.
- Kit hívjak fel, hogy kaparjon össze? - kérdezem semlegesen, és némi elégedettséggel a hangomban. Mert hiába, azért elégedett vagyok. Annak ellenére is, hogy tudom, "rossz", amit tettem. A beszédtől fáj a szám. Jobban, mint szeretném, de nem foglalkozom vele, nem akarom megadni Andersonnak ezt az apró örömöt. Remélem mondd egy számot, és aztán hajlandó lelépni. Nagyon remélem.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szomb. Jún. 01 2013, 23:21

Ezek között van valami! Nem vagyok süket, hozzám is eltalál a nyávogás: ha bajod lesz...Márpedig baja lesz.
Próbál visszavágni, de nem tud, rám van gerjedve, különben minek lehelgetne körbe? A rohadék kis buzi, biztos keféli So Rát, de csak a látszat kedvéért, hogy ki ne derüljön a szomorú igazság. "Nem lesz bajom" Be ne szarjak!
- Ne hazudj neki Hyun, kinyírlak
Közlöm kedvesen, aztán elgyönyörködöm abban, hogy sikerül hasba ba*nom. Vérezni kezd a kislány, vigyorogva nézem, látom ez felzaklatja. Gerjed a vérre, engem édes elégtétel tölt el, hogy szétkenhettem a csókos pofáját, de a következő pillanatban bemos nekem egyet. Erősen és hirtelen jön az ütés, nem számítok rá, megtántorodom, automatikusan az arcomhoz kapok, közben ő belerúg a lábamba. Valószínűleg ezért talál be olyan könnyedén, első gondolatom nem túl kedvező: hogy a gyáva megrúg egy nyomorékot. Mindegy, a fájdalom mindent kiöl a fejemből egy percre, akaratlanul is, de felkiáltok, elég erősen. Megbánom, de nem viccből sántítok, balesetnek nyomai vannak és ez fájt. Annyira, hogy fél térdre rogyok, a kezem még mindig az arcomnál van, lesz egy monoklim, nem mintha ez lenne az első. Remegnek a lábaim, a kezem is, ajkamba harapok, bánom az ordítást, ez a rohadék, hogy k*ára elégedett lehet. Nincs vége, tudok mozogni, összeszorítom a fogaim és próbálom ignorálni a fájdalmat, miközben még egyet rúg a fájós lábamba, az megint kicsúszik alólam, az indulat legalább akkora erővel csap belém, mint a fájdalom. Hirtelen azt hiszem megbénultam, kapok felé, de nem érem el, az a... meg a telefonnal szöszöl. Egy állati ordítással rontok neki, ami a fájdalomból jön, de amit most támadásra fordítok, neki ennek az istenbarmának, először is megpróbálom kiverni a telefont a kezéből, rúgni nem tudok, ha a jó lábammal rúgnék a rosszra kéne támaszkodnom, ami hála neki most nem bír el. Ütnöm kell, megpróbálom kicsavarni a kezét, hogy ha kiverni nem sikerült a kezéből előszörre a készüléket most sikerüljön. A másik, ökölbe szorult kezemmel az arca közepére ütök, hogy legalábbis az orrát is eltörjem és olyan erősen csavarom ki a kezét, amennyire csak bírom, hogy ő is vonyítson fájdalmában.

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Vas. Jún. 02 2013, 11:36

Kizárom So Ra-t. Egyrészt mert védem, másrészt mert ez ilyen férfi dolog, és ne avatkozzon bele. Nem mondom, hogy majd megérti, mert nem fogja, de nem lényeg. Anderson most a lényeg, meg hogy már megint pofázik, pedig nem engedtem meg neki, hogy megszólaljon.
- Próbálkozni lehet.
Még, hogy kinyír. Össze ne pisiljem magam, ez volt az évszázad fenyegetése. De nem, nem ijedtem meg, főleg nem ettől a nyomoréktól. Az hogy bever egyet még hagyján, az hogy vérzek, már nem szép dolog, kap is érte rendesen, és nem érdekel, hogy nyomorék, már nem. Ő kezdte, hát viselje a következményeit. Beverem én is az arcát, aztán bele is rúgok még kétszer, rohadjon meg, ahol van.
Üvölt, és én összehúzom a szemöldököm a hangjára, mert azért ez tényleg fájdalmasan hangzik, még az is megfordul a fejemben, hogy messzire mentem. Hívnék is rögtön segítséget, ezért is veszem elő a telefonom, és kérdezem meg a kis köcsögöt, hogy kit hívjak fel. Első gondolatom a mentők, de akkor kihívnák a rendőrséget is, nekem ahhoz semmi kedvem. És miközben ezt végig gondolom, ki tudja honnan, Anderson erőt gyűjt, és nekem esik.
Kiveri a telefont a kezemből, mire az elrepül és csúfos véget ér a földön. Meglepetten pislogok utána, az a telefon az életem, nem teheti csak így tönkre. Amíg a telefonom gyászolnám bever még egyet, és bár kapcsolok, már elkések, eltalálja az orrom.
Felszisszenek én is, érzem, ahogy megindul a vérem, szeretném megtörölni az arcom, de elkapja a kezem. Nem hagyom magam. Ezúttal nincs szerencséje. Az akciója a visszájára sikerül, én csavarom ki az ő kezét, így végül nekem háttal áll.
Próbálom lefogni, megtörni, vagy bármi hasonló, de nem megy. Kicsit szédülök is, és még mindig folyik az orromból a vér, ami rohadtul zavar. Ellököm magamtól, hátrálok én is pár lépést, végre letörölhetem az arcom, nem mintha ez segítene.
- Elég Anderson. Ennek nincs értelme - jelentem ki határozottan, bár már előre tudom, hogy annyira gyökér, hogy azt fogja képzelni, ezzel tulajdonképpen feladom. Pedig nem. Egyszerűen csak okosabb vagyok mint ő, és tudom, hogy órákig püfölhetjük még egymást, akkor sem leszünk előrébb.

//szerencséd, nagyon gagyikat dobtam XD http://www.lanawin.hu/oldal/kocka.php?do=eredmenyek //

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Vas. Jún. 02 2013, 20:16

Gúnyosan rándul meg szám szeglete, ahogy igyekszik visszaszólni, próbálkozom, keményen, de erős ellenfél. Máris kiszúrja gyengepontom, belerúg és én üvöltök, pedig nem akarok.
A következő rúgás a fájdalommal együtt már ugyanannyi elvakult dühöt is ad, így neki tudok rontani, lesből kivágni a rohadt telefonját a sárga kis ujjacskái közül, ha tehetném rá is taposnék, de nem érem el. Remélem összetört és nincs pénze másikra! Gondolkodni nem, vagy alig tudok, futja annyira, hogy bemossak neki, viszont elég nehéz stabilan tartani magam. Betalál, minden gyűlöletem beleadtam, minden gyűlölet meghozza gyümölcsét. A sok vértől szinte felismerhetetlenné torzul a képe, elégedettebben szemlélem, a fájdalom ellenére. Még egy két ilyen pofon és tényleg kinyírom. Hagyni kéne, már csak azért is, mert élvezek vele harcolni. Köcsög volt, hogy ott támadt, mint egy pöcstelen férfi, aki tökön rúg egy másikat, tudom, hogy ennél többre képes, de a buzik már csak ilyenek. Utálom, hogy azért játssza el ezt a szánalmas jelenetet mert nem hiszi, hogy elég erős vagyok, miután lábon ba*ott. Ez is erőt adott, hogy be tudjam verni a képét, de most hogy így vérzik szinte "megsajnálom" ha lennének érzéseim ugyebár...
Még a végén megdöglik, elfolyik az összes vére a nyomorultnak, nehezen mosnám le, főleg, hogy szemtanú is van, volt, mielőtt kitoloncolta. A szemtanú úgy tűnt ízlésficamos. Kár sajnálni ezt a szerencsétlent, egyből lefog, ahelyett, hogy elvérezne, csendben kimúrelna. Tiltakoznék, de a lábammal nehezen tudok ellenállni, mikor elenged mond is valamit. Feladja, gondolhattam volna! Túlságosan vérzik, jobb lesz ez így és ezzel kifejezetten győztesnek érzem magam. Gúnyos félmosolyra rándul szám szeglete.
- Sejtettem, hogy ez lesz.
Elsántítok az ajtóig, egyrészt el akarok húzni, másrészt látni akarom a barátnője arcát, ahogy meglátja eltorzulva, remélem nehéz lesz elállítani a vérzést. Elfordítom a kulcsot a zárban, So Ra be fog tudni jönni. Tehát őt kell megdugnom.
- Nem változtál Hyun, gyáva vagy mint mindig, betojsz egy kis vértől.
Részemről megyek, majd a csaj megmenti, ha akarja, ha elvérzik az már nem az én saram lesz. Amilyen becsületes f* tudom, hogy a papírjaim ígyisúgyis el fogja intézni.


_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szer. Jún. 05 2013, 22:07

Nem csalódom Andersonban, pont annyira béna, mint képzeltem. Ha nem lennék, vele ellentétben, értelmes felnőtt férfi, akkor valószínűleg addig verném, rúgnám, amíg nem könyörög, hogy hagyjam abba. De nem, én azon vagyok, hogy felhívjak neki valakit, ez a szemét, meg tönkre teszi a telefonom. Ahogy a földre koppan, már tudom, hogy eltört. Az érintőképernyőm használhatatlanná vált, ebben a pillanatban, és egyszerűen sokkol a tudat. Csak ezért van esélye, és csak ezért lehet, hogy későn mozdulok, és eltalálja az orrom.
Nem fáj kifejezetten, de azért felszisszenek, és az arcomon csordogáló vér sem lehet szép látvány, főleg, hogy a ruhámra is kerül belőle, mert a köcsögje, nem hagyja, hogy megtöröljem az arcom, újabb akciót indít, igaz ezúttal sikertelenül.
Lefogom, aztán elengedem, mert belátom ez így nem fog véget érni soha. És bár utálom így intézni, úgy vagyok vele, hogy nem érdekel a véleménye. Közlöm vele, hogy vége, nincs értelme tovább püfölnünk egymást. Nem azért mert vérzek, és betojtam, mint ő hiszi, hanem mert a tény, hogy vérzek ráébresztett, hogy mennyire messzire is mehetnénk, azt pedig a jövőm miatt (ami őt nyilván nem érdekel), nem engedhetem meg.
Az ő véleménye pedig totálisan hidegen hagy. Amíg az ajtóhoz megy, kihúzom az íróasztalom fiókját, és kiveszek egy törlőkendőt, hogy megtöröljem az arcom. Csíp, és nem néz ki túl jól, ahogy a vérem a fehér anyagot beszennyezi. Előveszek még egyet, nem is igazán foglalkozva Anderson szavaival. Csak magamban kommentálom, hogy hülye.
- Ez esetben javaslom legközelebb spórolj nekünk időt, és rögtön az orrommal, vagy valami hasonlóval kezd... - Mondom végül, úgy hogy ő is hallja, miközben az orromhoz szorítok egy újabb kendőt. Vajon mennyi ideig akar még vérezni? És ugye, So Ra elment. Nem akarom, hogy bejöjjön. Semmi szükségem most rá. Igazából senkire sincs most szükségem, és azt szeretném a legkevésbé, hogy így meglássanak... Mert azért, ez tényleg gáz lenne... Főleg HÖK elnökként...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Vendég

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Szer. Jún. 05 2013, 23:50

Hát nem mentem el. Még mit nem! Csak taktikát váltottam. Mostantól fogva mindkettőre haragszom, nem érdekel ki micsodám. Mind a kettőt nagyon le fogom szidni, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy mind a kettőt hidegen fogja hagyni. Nem baj, az én lelkemnek jót tesz. És az a lényeg.
Keresztbe font karral, az ajtó mellett a falnak dőlve várom hogy valamelyik agyament végre kinyissa az ajtót, és bemehessek. Legszívesebben megverném mindkettőt, ha nem lennének olyan nagyok. De hát a mellkasukig se érek fel ebben a cipőben... mindegy. De kiabálni se fogok.
Kattan a zár, de nem megyek be rögtön. Csak miután Lio kijött. De előtte még megfogom a karjá, gyorsan felmérem hogy nincs-e baja, majd a szemébe nézek.
- Egy óra múlva a kávézóban. Addig jegeld a lábad. - Fordulok el, de mielőtt belépek még hátra nézek. - Kérlek.- Teszem még hozzá. Igen, határozottan beszélnem kell vele, de Zin az első. Mindig ő lesz. Nem tehetek róla... Belépek, és becsukva magam után az ajtót neki dőlök. Aggódom, persze, hogy aggódom, de nem fogom a babusgató kislányt játszani, haragszom rá nagyon.
- Nem hallgattál végig. Azt akartam mondani, ha bajod lesz, még én is elverlek.- Közlöm vele nyugodt hangon, majd ellököm magam a faltól. Mellé sétálok, és előveszem az összes zsepimet, bizfos ami biztos alapon. Szó nélkül nyomom le a székbe, nem érdekel, ha ellenkezik, ha kell a nyakába ülök, de ha áll sose fog elállni a vérzés.
- Hajtsd hátra a fejed!- Utasítom, miközben a kezét emelem fel, és teszem az orrnyergére. - Szorítsd erősen! És most addig fogsz így itt ülni míg el nem áll a vérzés. Nem vitázom. - Odatartok egy kendőt az orra alá, ne a ruhája legyen csupa véres, és halkan felsóhajtok.
Nem, most épp nem szeretem, bármennyire is pocsékul néz ki, és bármennyire is aggódom érte. Nem mosolyodom el, nem emelem fel a hangom, teljesen közömbös vagyok. Így tudom csak megakadályozni, hogy ne kezdjek ordibálni vele.
Miközben szorítja az orrát, letörlöm a vért a szájáról, és előszedek egy ragtapaszt. Erősen ajánlott neki, hogy ne ellenkezzen, mert ráülök a kezére, és akkor aztán leshet mint hal a moziban. De még mindig nem szólok egy szót se, csak ha engedi, beragasztom a száját. Sajnos nem szó szerint.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Pént. Jún. 07 2013, 17:35

Jobban érzem magam, amit meglátom a vérét, talán azért se sikerül egy utolsót betalálnom, mert olyan nagy élvezettel nézem, aztán pedig hamar megadja magát. A pofájára mindig háklis volt a kis buzi. Szinte mint "barátok" búcsúzik, meghatotta volna az utolsó pofon?! Időt spórolni, neki? Tőle még azt is sajnálom, ami ingyen van. Rosszindulatúan nézek rá, de szinte vigyorogva.
- Megjegyzem Hyun, de legközelebb valami eredetibbet fogok kitalálni, csak neked.
Súgom még gonoszan oda neki az utolsó szócskát, mielőtt a csaja belépne. Nem vagyok biztos benne, hogy a nője, Hyun olyan töketlen, nem bírna el egy ilyennel, de soha nem lehet tudni mire buknak a mai lányok. Néhánynak egész fura ízlése van... Kifelé bicegek, sokkal jobban sántítok, mint a Zinnel való találkozás előtt, de összeszorítom a fogaim, kifejezéstelenbe merevítem arcvonásaim, semmi nem látszik. Nem látszódhat. So Ra előtt sem, így mikor elhaladok mellette, csak szokásos, mogorva, robusztus arckifejezésem láthatja. Ha nem róla lenne szó, főleg így, hogy lehet az Ő csaja meg sem fordulna a fejemben engedelmeskedni, mert ez után rögtön haza akartam menni. Nem azért mert nem remek nő, de eddig nem gondoltam még úgy rá mint az egyik olyanra, mint akit majd meg kell b* nom, inkább mint afféle hugifélére, akit védelmeznem kellene. Viszont ha Hyun nője az megváltoztathat köztünk mindent!
Határozottan, kissé gőgösen, de megnyerően fúrom tekintetem az övébe.
- Csak mert te kéred. Ő sokkal rosszabbul járt és egy új mobilt is vennie kell.
Rándul meg a szám széle. Nem is tudom mire vagyok a legbüszkébb. Hogy bevertem az orrát, vagy a tönkrezúzott telefonjára. Mindenesetre ma nagyon jó napom van!

_________________
Vissza az elejére Go down
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Hétf. Jún. 10 2013, 13:43

Annyira kedves... tényleg... el ne felejtsem neki meghálálni egyszer, hogy ilyen nagylelkű ajánlatokat tesz. Ha nem elvérezni készülnék (ennyire nem súlyos a helyzet, de a drámai hatást valamivel fokozni kell), akkor vissza is vágnék neki, így azonban csak annyit kiáltok utána, hogy:
- Oh, már alig várom! - meg a nagy francokat. Szívem szerint kirúgatnám, becsomagolnám egy dobozva és elküldeném postán Afrikába valami kannibál népnek, biztos örülnének neki. Engem meg békén hagyhatna az elkövetkezendő hetven évben.
Amint kimegy, kerítek magamnak törlőkendőt, azzal törlöm az arcom, úgy nagyjából, és az orromhoz is odaszorítom. Aztán várok, hogy abbahagyja a vérzést.
Ekkor jeleneik meg So Ra.
- Halleluja - kivételesen még annyira sem örülök neki mint máskor, igazán időzíthetett volna jobban is. Nem köszön, és ezt rossz jelnek veszem, engedelmesen leülök, bár először nem értem, hova lökdös, de szerencsére egyben érkezem a székbe. Az utasításnak megfelelően hátra hajtom a kezem, és megfogom az orrom. Tudtam én, hogy így kell, csak felesleges időhúzásnak tűnt, mert össze kéne pakolnom. Legalább a csésze maradványokat, mert valaki bele fog lépni.
- Mióta parancsolgatsz? - kérdezem, csak úgy mellékesen. Nem mintha zavarna ez az egész, de jól esik ellentmondani, és még mindig idegesít az a szemét Anderson, pedig még rá gondolni is felesleges. Közben So Ra matatni kezd a számnál, amit először nem értek, de aztán rájövök, hogy persze ott is megütött a rohadék, az is vérzett, az előbb még csípett is, és most megint.
Felszisszenek. A fene sem érti, miért fájnak ilyenkor jobban a dolgok. Ragtapasz is előkerül, én meg nagy szemekkel pislogok So Ra-ra
- Ennyire azért nem lehet rossz! - Persze megfeledkezem az orromról és hála a mozgásnak, érzem, hogy megint erősebben vérzik. A francba. Visszahajtom a fejem hátra, és inkább nem ellenkezem. Azt viszont eldöntöm, hogy ha nyoma marad, akkor Anderson meghal. Szeretem az arcom... nem akarom, hogy másmilyen legyen.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Zin & Lio - ügyintézés   Today at 22:20

Vissza az elejére Go down
 

Zin & Lio - ügyintézés

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-