Az bevallható, és bevállalom, hogy a csók jól esett és élveztem nagyon, de azt tagadnám, ha Reeven azt mondaná, odavagyok egy fickóért, akit nem is ismerek. Igen, talán sajnálom, hogy meleg, mert ez kizárja annak lehetőségét, hogy valaha is jobban megismerjük egymást, esetleg legyen folytatása annak a csóknak... De tisztában vagyok a dolgokkal, így még csak nem is álmodozom. Hülyeség lenne magamat kínozni.
Reeven persze tök cuki, azt hiszi, egy másik lány van a dologban, én meg meghagyom ebben a hitben, és úgy adom alá a lovat. A méretekre visszakérdez, én meg nem titkolom, ami úgyis nyilvánvaló, a szűk felsőm amúgy is árulkodó.
-85B. Vagy C. Típustól függ. .- Tegye az infót, ahová akarja. Európai méretet mondok neki, hogy legyen min gondolkodnia, de az egész nagyon vicces. Most tényleg a mellem méretére kíváncsi? Naná, pasiból van...
Játszunk tovább, iszogatva, egyre fogy az üdítő, jól be kell osztanom, ha meg akarok tudni róla valamit, vagy éppen bele kell húznom, ha nem akarom, hogy ő tévedjen kínos utakra. Minden megeshet, hol ő, hol én jövök kissé zavarba, aztán megesik, hogy olyasmit tudunk meg egymásról, amit sose gondoltunk volna... Időnként kiakaszt, és néha én akasztom ki.
Az utolsó kérdésére adott válaszommal legalábbis biztos kiakasztom, mert olyan vörös, mint a rák, pedig ennél keményebb témákat is emlegettünk. Miért éppen ezen akad ki, nem tudom.
- Mit nyertem? - ebben nem egyeztünk meg. De igazából lényegtelen. Szerettem vele játszani, jó volt így ismerkedni. Kissé feloldott bennem egy gátat, azt hiszem. Mindig tartózkodó voltam a pasikkal, főleg Nagy Fehér után, de úgy néz ki, nem mindegyik bunkó. Kicsit hálás vagyok Reevennek, persze, ezt majd sosem mondom el neki. Rávezetett, hogy hülyülve is lehet ismerkedni.
- Kihagytuk a cukrászdát, de majd a városban bepótoljuk. Van egy isteni kávézó, oda meghívlak egy feketére, ha még mindig igényed van felébredni...- hadarom vidáman. Én most már fel vagyok pörögve, rengeteg ötletem van, és azt hiszem, az este sem lesz unalmas.
Reeven rosszassága, vagánysága kifejezetten jót tesz nekem. Megnevettet, terel, húz. Remélem, marad egy darabig, és velem tölt egy csomó időt, vagy hagyja, hogy én vele. Azt hiszem, mi jóban leszünk, legyen akármilyen rossz is a híre.

Rokonkislány nem panaszkodhat, próbálom a koordinátákat belehelyezni a róla alkotott látványképbe. Megérne egy ódát, kettőt is, dinnyinként egy-egy vers. Lia cici. Bólintok, szemmel meg is bizonyosodom róla, hogy ahá, kb egy B, de nem tudom akkor most a C a nagyobb vagy az A?
Nem sikerül a tervem Lián még mindig sok a ruha, de a tippem bevált: megnyerte, sajna én nem tudtam eléggé zavarba hozni még az utolsó kérdésemmel sem, sőt ő hozott engem. Csak mert elképzelem és izé! Máris a verscím jár az eszemben: Muff!
Rokonkislány! Kell emlékeztetnem magam állandóan, habár nekem tényleg nem lenne ellenemre, hisz nem is ismerem, na mindegy. Valahogy elandalgok a kocsiig, addig meg kussolok, próbálom kiverni a fejemből, hogy pucér mint a segge. Nem a szót, a képet, a seggét és, hogy ott pucér. Kicsit magamhoz térek, amikor megkérdi mit nyert. Majdnem rávágom: engem, de aztán emberelem magam és egyezkedni kezdek, mint általában mindig.
- Mit szeretnél, most már a szolgád vagyok, teljesítenem kell minden kívánságodat.
Jegyzem meg viccesen és naná, hogy nincsenek gátlásaim, képtelen vagyok elképzelni olyasmit, amit nem mernék, vagy nem tennék meg már csak a poén kedvééért is. Közben beszél, úgy tűnik vidám, kicsit elmosolyodom.
- Eléggé feldobtál, de ha te kívánod meghívhatsz.
Mindig kapható vagyok a jóra, de nem erőltetem, immár ébren vagyok, sétálok mellette, megnézem a kocsiját és továbbra is hozom a formám remélhetőleg, viccelek, cukkolom, mintha csak ennyiből állnék, rokonkilánykának örülök én is!

Úgy tűnik, a csajoknak igaza van, néha nem árt lazának lenni. Csak azt nem értem, minek ehhez alkohol. Tiszta a fejem, élvezem Reeven társaságát, mókás fazon. Kár, hogy eddig azt sem tudtam, hogy a világon van.
Játszunk, és megnevettet, én is megnevettetem, pedig nem szokásom ezt a hatást kiváltani másokból. Érzem, hogy vele kapcsolatban nincsenek gátak, talán a lazasága húz magával engem is, de ez csöppet sem hoz zavarba.
Persze, vele kapcsolatban is maradnak megválaszolatlan kérdések, van, amire ő nem felel, és van, amire én, de ez nem akadálya annak, hogy jól mulassunk. Az üdítő lassan elfogy, én egy inget kaptam, ő egy napszemüveget, és az utolsó kérdése után nevetve húzom fel és el...
Csak a kocsinál adom vissza az ingét, és kérem vissza a szemüvegem, vezetni sokkal jobb úgy, ha nem vakít el a Nap. Reeven tiszta vörös, legalábbis a feje, és azok után, hogy milyen témákat érintettünk nem is értem igazán, hacsak nem... vizuális tipus. Ez lehet az oka! Vagy csak annyi, hogy nem számított rá, válaszolni fogok?
- Minden kívánságom? Hűha! Jól meggondoltad te ezt? - felvonom a szemöldököm. Ilyen ajánlatot sem kaptam még! - Kezdjük azzal, hogy a vacsi után eljössz velem valahova szórakozni... - Nem tudom, de azt hiszem, vele ez is más lesz. Biztos vagyok benne, hogy szórakoztató lesz, tele nevetéssel. Nekem meg ez kell. - Ugye, nem volt más terved?
A jól nevelt kislány azonban kitörölhetetlenül ott van bennem. Bármit mondott, ígért, lehetett programja ma estére, és azt nem akarom keresztbe húzni. Szórakozni lehet máskor is. Ha pedig inkább pihenni vágyik, ott a medence, úszkálhat, vagy aludhat a szobájában... szóval nem akarok semmit rá kényszeríteni.
Korábban szóba került, hogy meginna egy feketét, de most úgy tűnik, nem vágyik igazán rá. Egy mosollyal köszönöm meg a bókját, és már dobom is be magam az autóba.
- Akkor szerzünk valami sütit estére... Van kedvenced?
Elindulunk, és közben rá bízom, hogy zenét keressen a rádión, vagy válogasson a CD-im között. Az a tervem, hogy a cukrászda után hazaviszem, hogy fel tudja magát frissíteni, aztán - hacsak nem volt valami más terve- megmutatom neki a várost éjjel, csavargunk, beszélgetünk, ha kedve van hozzá, táncolunk...

// Köszi szépen! Folytatást megbeszéljük! //