Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyCsüt. Márc. 28 2013, 13:46

Az irodában ülök, és egy rém unalmas előadást hallgatok arról, hogyan kéne magunkat reklámozni. Semmi olyat nem mond az ipse, ami nekem tetszene és persze neki az nem tetszik, amikor ezt közlöm vele. Pedig nem kértem sokat, csakhogy tömör, és ütős legyen majd a reklám, olyan, amivel az átlagembereket is meg lehet fogni, és mégsem keltem azt az érzést, hogy veszélyben lennének biztonsági rendszer nélkül. Nem pánikot akarok, csak szélesebb piackört. Nem értem, mit olyan nehéz ezen felfogni. A telefonom meg már harmadszorra rezeg a zsebemben, szóval már nem tudok róla nem tudomást venni. A magát reklám szakértőnek nevező idiótát, elküldöm, hogy a titkárnőmmel egyeztessen másik időpontot, majd felveszem a telefont, hogy félperccel később, mint az őrült rohanjak ki az épületből és ugorjak be a kocsimba.
Az iskolából hívtak, az én kicsikém rosszul lett, és kórházba került. Az én, egyetlen Liliane-m! Kórházba! Persze egyértelműen az iskola a hibás. Hogy lehet, hogy valami olyan történjen a lányommal, hogy kórházba kell vinni? Nyugtattak, hogy már vizsgálják és nagyon jó kezekben van, de ettől én nem lettem nyugodtabb. Aztán amikor, ezt közöltem, a nő kissé felemelte a hangját, és arról magyarázott, hogy ők már harmadszorra hívnak. Igen, tudom... Valahol az én hibám. Tudnom kellett volna, hogy baj van, de csak arra a reklámosra figyeltem.
Most pedig a piroson hajtok át, dudaszó, és nyilván néhány anyázás közepette, de mit izgat ez most engem? A kórház felé száguldok, és csak az számít, hogy minél előbb odaérjek.
Fogalmam sincs mit érezhet Liliane egyedül. Utoljára az anyját látogatni voltunk kórházban. Az anyját, aki fogta magát és meghalt. Jó persze, nem ilyen egyszerű, magyarázták az orvosok, de akkor is haragszom rá. Nekem nem hiányzik, de Liliane-nek biztos rossz, hogy anya nélkül nő fel.
Csikorog a fékem, ahogy lefékezek a kórház bejárata előtt. Berohanok, és gyorsan darálom el az első értelmesnek látszó nőnek, hogy miért is jöttem.
- Charlotte...Philips. Nem rég hozták be. 7 éves... - Ideges vagyok, de szerencsére valóban értelmes ez a hölgyike. Hölgyike. Nos, van vagy százötven kiló, de sebaj. Elmondja merre menjek, és én már rohanok is. Valamit kiabál, hogy nem olyan súlyos, ne aggódjak, de én tudom, hogy nem leszek nyugodt, amíg nem látom, hogy valóban semmi baja az én kincsemnek.
Egy ágyon ül, le sem ér a lába, kicsit sápadt, a szemeit törölgeti, kicsit odébb áll valaki az iskolából, vele most egy nővér (?) foglalkozik, de engem ezek egyáltalán nem érdekelnek.
- Hercegnőm! - lépek oda hozzá, és megsimítom a fejét, az arcát - Mi történt? Hogy vagy? - Charlotte bújik, én meg magamhoz ölelem, közben a két felnőtthöz fordulok, leginkább ahhoz, aki tudhat is valamit, a nővérhez, a tanári kar épp leírta magát a szememben - Mi baja?
A hangom tele van aggodalommal, és az idegesség is kicseng belőle. Jobban teszi a kisasszony, ha minél előbb válaszol, mert különben mérges leszek...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyPént. Márc. 29 2013, 18:40

Utolsó napom az ambulancián. Volt itt jóban-rosszban részem, arra készülök, hogy majd a műszak végén a lányokat áthívom sütizni a szemközti cukrászdába. Nem hiszem, hogy mindegyikkel tartani fogom a kapcsolatot, de némelyikkel biztosan, Lídia például nagyon a szívemhez nőtt. Rengeteget nevettünk, míg együtt dolgoztunk. És -nem mellesleg- sokat tanultam tőle.
Lassan telik a nap, nem sok munka van, engem meg igyekeznek kímélni (állítólag túl sokat vállaltam magamra az elmúlt időszakban), és csak a csipp-csupp ügyeket bízzák rám. Nem mintha nem bírnék el egy politraumással... Már megkaptam a gyakorlati jegyem, és bár nem mondtak semmit, tudom, hogy nem sikerült rosszul, mert mindenki úgy bazsalyog rám, mintha a világot váltottam volna meg.
11 óra körül jár az idő, amikor egy kislányt hoznak be egy iskolából. Lídia rám bízza az ügyet, hogy segédkezzek a gyerekorvosnak. A gyerekorvos késik, az apuka sehol, a kislány sírós szemekkel ül az ágy szélén.
- Szia- odahúzok egy széket, hogy kb egy magasságba legyen a fejünk, és bemutatkozom neki. - Amelia vagyok, de itt mindenki csak Lianak szólít. Téged hogy hívnak?
Megfogom a kicsi kezét, és gyengéden megszorítom. Érzem, milyen meleg. A kísérőre nézek. Türelmetlenül topog a sarokban, látszik, hogy nem érzi itt jól magát. Ő válaszol a gyerek helyett, pedig nem őt kérdezem.
-Üljön le nyugodtan- szólok neki kedvesen. - Ha szeretne inni egy kávét, a folyosón van automata...- gyengéd módja a lerázásnak, de örülnék, ha nem lenne itt, amikor kikérdezem a kislányt. Úgy látom, nem nagyon kedveli ezt a nőt.
Fellélegezve kikajtat, és azt mondja, 5 perc múlva visszajön. Na persze.
- Nos, elmondod nekem, mi miatt sírtál? - kérdezem Charlotte-tól.
Belenézek azokba a nedves kis szemekbe, és biztatóan nézek rá.
-Nincs mitől félned, nem lesz semmi baj...- mondom neki gyengéden, és minden figyelmem neki szentelem.
Elmondja, hogy a tízórai után kezdett fájni a hasa. Aztán hogy kihányta azt, amit akkor és amit még reggel evett, rá a könyvre, amit éppen olvastak, és emiatt a tanító néni szörnyen mérges volt és megszidta.
-Ó, értem. Hidd el, itt senkii sem fog bántani. Segítesz nekünk?
Bizonytalanul bólogat.
- Kérdéseket teszek fel, azokra kell válaszolnod, jó? Nem lesznek nehezek. - Amíg beszélgetünk, egy lázmérőt kotrok elő a kisszekrényből. Lefertőtlenítve dugom a fülébe, de előtte megmutatom neki, miféle műszer az.
Megkérdezem tőle a szokványos dolgokat: mit evett reggel, mit evett tízóraira, érzett-e rossz, kellemetlen érzést vagy fájdalmat a hasában, ha igen, hol... stb. És lassan feltérképezem, mi történhetett.
- Jönni fog egy doktornéni, ő fog megvizsgálni téged. - Továbbra is nyugodtan beszélek hozzá. - Megtapogatja a hasad. Azt akarja majd tudni, hol fájt vagy hol fáj most a hasad. Rendben?
Berobog dr. Fabian. Középkorú, de fiatalos kinézetű, alacsony, barna hajú nő. Röviden elmondom neki, mire jutottam, majd a kislányhoz fordulok.
-Feküdj le szépen a hátadra. Úgy, ügyes vagy!- mosolygok rá. - Húzd fel a térdeidet- segítek neki. A bokájánál fogva az a talpát az ágyra rakom, mert azt is emelné, magasra. - tedd le a talpaid, Charlotte.
Feltűröm egy kicsit a pólója alját, hogy a doktornő be tudja tapintani a hasát, és közben a gyermek arcát fürkészem. Nem jelez fájdalmat, csupán egy pontban, bal oldalon, a köldök és a csípőtövis között.
-Meg kell nézzem ultrahanggal is- mondja a doktornő, én pedig már oltom is le a lámpát. Amilyen gyorsan csak tudok, a kislány mellett termek, és halkan magyarázok neki.
-A doktornéni most a hasfaladon keresztül kukucskál bele a hasadba. Látod? Ott, azon a képernyőn nézi, mi is van itt belül...- persze, az ultrahang kép nem olyan, hogy mindenki tisztán lásson rajta. Szakértelem kell hozzá, különben akár minden háztartásba is fel lehetne szerelni... Charlottot a helyes levegővételre buzdítom. vele együtt lélegzem, tartom bent a levegőt, és fújom ki azt. Együtt könnyebb.
Dr Fabian szakember. Gyermekorvos, de látja az ultrahangos képet, nem szokott másra támaszkodni, csak arra, amit lát.
- Nővér, kérem, vegyünk tőle egy kis vért. Legyen benne vérkép, ionok, süllyedés, gyulladásos paraméterek. Illetve vércsoport és savó.
Megtörli az UH fejet, én pedig felkapcsolom a villanyt.
-Hozzátartozó, anyuka, apuka itt van valahol?
-Iskolából kísérte az egyik tanára. Az édesapja úton van...- válaszolom neki, miközben a kislány hasát törölgetem le a zselétől.
- Szóljanak, ha itt van. Bele kell egyeznie a műtétbe.- És már ki is viharzik a szobából.
Charlotte kérdőn néz rám. Gyerekgyógyászat gyakorlaton utoljára Magyarországon jártam, és akkor sem volt tisztem felvilágosítást adni egy kiskorú gyereknek. A kislány azonban túl riadt, valamit mondanom kell neki.
- Volt már valaha rossz fogad? Ki kellett húzni valamelyiket?- ez jut eszembe. 7 év körüli kislány, éppen benne a fogváltásban, ha kis szerencsém van, el tudom neki magyarázni, mit tervezünk.
Amikor bólogatni kezd, hasonlatképpen azt hozom fel.... És mesélek neki a hasáról, az emésztőrendszeréről, a belekről, és arról a farkincáról, ami most beteg lett, ezért "ki kell majd húzni"... Nem felejtem el a vérvételt sem, azt is megmutatom neki, milyen eszközökkel szeretném csinálni. Ehhez viszont segítség kell, mert Charlotte kezét rögzíteni kell. A tanerő szerencsére éppen most ér vissza, kortyolgatva a kávét. Éppen csak elmondom, mit szeretnék, a tanárnő rémült szemiben máris látom, esélytelen vele próbálkoznom. Szerencsémre, ekkor esik be az ajtón a felmentő... apuka. A tanár és a gyermek reakciójából egyértelműen kiderül, ki ő. Látszik, mennyire szereti a kislányt, és az őt, rögtön egymáshoz bújnak. Apuci pedig idegesen kérdez.
- Éppen az előbb vizsgálta meg Fabian doktornő. Arra gyanakszik, hogy vakbélgyulladása van a kislányának. Mindenképpen beszélni akar Önnel, de előbb a segítségére van szükségem- mondom neki határozottan, megállás nélkül. Szükségem van az együttműködésére, de ehhez az kell, hogy megnyugodjon kissé. Ha felém fordul, be is mutatkozom neki.
-Amelia Simeon vagyok. Az én feladatom lesz, hogy vért vegyek, ebben kell a segítsége- nem kertelek. Nem húzhatom az időt, az ő érdeke is, hogy mihamarabb túl legyünk rajta. Aztán beszélhet az orvossal. A labor addig is dolgozhat...


A hozzászólást Amelia Simeon összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 31 2013, 22:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyVas. Márc. 31 2013, 10:57

Átkozom a hülye megbeszélést, az értetlen férfit, és leginkább magamat, hogy nem éreztem, mennyire fontos az a hívás. Persze, amikor másodszor rezgett a zsebem, akkor már gyanús volt. De elég gyakran hívnak, azt gondoltam valaki más az. Tévedtem, és most ki tudja mióta van egyedül az én kincsem egy kórházban.
Nem tudom, mi van a kis fejében a kórházakról. Elvégre az utolsó emlékei az anyjáról, szintén a kórházhoz kötődnek. Én személy szerint nem bírom a fertőtlenítő szagot, a fehér köpenyes orvosokat, a zöld színű falakat... Egyszerűen nem. Az egyetlen jó élményem a kórházzal kapcsolatban az Liliane születése. Annak már hét éve... Olyan gyorsan nőnek, és most valami baja van!
Nem érdekel a piros lámpa, sem a dudálások. Az sem, ha az édesanyám emlegetik. Pedig anyámat szeretem, de az én kicsikém mindennél fontosabb.
Azt hiszem tilosban parkolok, de ez sem számít. Rohanok befelé, és csak egyetlen dolog érdekel: hogy a lányom jól legyen.
Egész gyorsan kapom az útbaigazítást, bár az én idegeimnek ez sem elég gyors, de a kapott információ arra elegendő, hogy valóban megtaláljam őket, és magamhoz ölelhessem Lilianet.
A homloka forró, a szemei ijedtek, kicsit sápadt is. A haja is ziláltabb, mint reggel. Az iskolai személyzetre csak egy lesújtó pillantást vetek, aztán inkább a lányommal foglalkozó nővérhez fordulok. Hogy nővér, azt a szavaiból szűröm le, már volt itt orvos, ő vért készül venni. Bólintok, aztán jut el a tudatomig, hogy vakbelet mondott.
- Hogy mi? - persze biztos jól értettem, de nem értem. Nem értek az ilyesmihez. A riasztókhoz értek, meg a kamerákhoz, az emberi testről csak minimálisan vagyok képbe. Tudom nagyjából hol vannak a szerveim, és tudom, hogy lesz a gyerek... Nem vagyok büszke rá, de tényleg sosem érdekelt más. - De, de... hogy? Miért?
Csúszik ki belőlem a kérdés, miközben próbálok rájönni, mi lehet a baj. Reggel még semmi baja nem volt, hogy lehet, hogy mostanra műteni kell. Műteni! Az én gyönyörűségem. Biztos ez ijesztette meg.
- Gregory Phillips, örvendek - hadarom el én is a nevem, és biccentek. Rohadtul nem érdekel, hogy hívják, de oké segíteni kell, bólintok, és veszek egy nagy levegőt. Leveszem a zakómat, és a ágyra teszem, aztán Liliane fejét simogatva nézek a nővérre. - Mit csináljak?
A vérvétel még nem olyan szörnyű. Azt még önként is szoktam adni. Bár annak nem örülök, hogy a lányom szurkálják, de azt tudom, hogy műtétek előtt az ilyesmi szükséges, és talán kiderül a leleteiből, hogy nem is kell műteni. Annyira jó lenne!
- Nem lesz semmi baj kicsim... - suttogom Lilane fülébe, miközben próbálok mindent pontosan úgy csinálni, ahogy a nővérke kéri. Igaz, a nyugtatás, inkább nekem szól, de sikerül rámosolyognom, és azt hiszem a puszim is hatásos, mert nagyon bátran ő is teszi, amit kell, és egészen eltökéltnek látszik. A korábbi kétségbeesést nem látom rajta. Ettől pedig én is megnyugszom.
Közben pedig, hallom, hogy bemondják a kocsim rendszámát, és hogy legyek szíves elállni az útból. Zavartan megköszörülöm a torkom, és amikor a vérvétel sikerül. A nővérkére pillantok.
- Ha nem haragszik... azt hiszem, rossz helyen parkoltam... egy perc és itt vagyok, ugye itt marad vele? - zavarban vagyok, nem szoktam ilyesmit csinálni, és amikor berohantam még nem is érdekelt. Most sem érdekel igazán, de ha még egyszer bemondják, hogy útban van a kocsi, akkor az igen kellemetlen lesz.
Adok Liliane-nek még egy puszit, megígérem, hogy visszajövök, és kisietek. Az autóm mellett többen is állnak, én meg sűrű bocsánatkérések közepette, beszállok, és elhajtok a parkolók felé. Nagy nehezen találok egy helyet, és kivételesen nem foglalkozom azzal, hogy mennyi hely van a két autó között, hogy ha a mellettem lévő autóba beszállnak, esetleg kárt tesznek az enyémben. Visszasietek, és közben fohászkodok, pedig nem vagyok vallásos, hogy ne legyen baj.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyVas. Márc. 31 2013, 22:39

A sürgősségiben az a jó, hogy nagyon gyorsan történnek a dolgok. Néha túl gyorsan is. Mindenhez kell engedély, beleegyezés.. Szülő nélkül nem is nyúlhatnánk a gyerekhez, csak ha életveszélyben lenne. A vakbélgyulladás ilyesmi... Könnyen rosszra fordulhatnak a dolgok, ha nem kezelik időben. És a kezelés, mint olyan, ez esetben a műtét. Jegelhetnénk a hasát, de csak az időt húznánk vele. Műteni kell, ha már ez a diagnózis.
Fabian doktornő utasításokat adott, melyeket el kell végezni. A tanár, aki a kislánnyal jött, hasznavehetetlen.
A kislány csendes és okosnak látszik, kezdeti félelme talán el is párolgott már. Még mindig nem értem, miért kell összeszidni valakit, csak azért, mert hányt. Nem hiszem, hogy olyan könyvet piszkolt össze, amit ne lehetne pótolni. Bár túllépem a hatásköröm, hiszen egy gyereket világosítok fel, a szülő jelenléte nélkül, én pedig csak tanulónővér vagyok, a helyzet ezt kívánja. Mindenki más el van foglalva, én pedig nem hagyhatom magára a kislányt.
Igyekszem nagyon egyszerűen elmondani neki, mi is történt, és miért hányt, illetve hogyan szeretnénk segíteni neki. Veszem ehhez a bátorságot abból, ahogyan eddig viselkedett. Charlotte bágyadtan néz rám, de úgy érzem, bízik bennem valamennyire, mert segítőkészséget mutat.
Nagy mázlim van, hogy a vérvételre apuka is berobog. Igyekszem gyorsan felvilágosítani, hiszen beleegyezését kell kérnem mindenhez, ami eddig történt, és ami ezután történni fog. Látom, hogy ideges, és meg is értem. A kislány tanárától tudom, hogy egyedül neveli a gyermeket.
Olyan kérdéseket is feltesz, amire nem tudom a választ: ki tudhatja, mitől gyullad be a féregnyúlvány? Számtalan oka lehet: magvas, hüvelyes dolgok akadhatnak meg ott, és okoznak gyulladást, éppen az erjedés, rothadás következtében. De erre kár pazarolni a szót. Szerencsére, gyorsan megnyugszik, segítőkészséget mutat, és ezzel megkönnyíti a dolgom.
Bemutatkozunk, majd segédkezik a vérvételnél. tulajdonképpen csak azt várom tőle, hogy kicsit vonja magára a kislány figyelmét, hogy ő ne a szúrásra figyeljen. Szerencsésnek vallom magam, Magyarországon rengeteg lehetőségem volt vénát szúrni, így most is mindenféle zökkenő nélkül szúrom meg a kislány kezét. Branült teszek a karjába, hiszen tudom, hogy a műtét után még nem ehet majd, és a folyadékot így fogják majd pótolni. Miközben a kémcsöveket cimkézem fel, ezt el is mondom a kislánynak és az apukájának.
A hangosbemondó egy útban álló autóra hívja fel a figyelmet, és Charlotte apukája felpattan. Szinte engedélyt kér, hogy elmehessen, de kicsi lányról sem feledkezik meg.
-Itt maradok vele, ne aggódjon- nyugtatom meg, és amíg ő a kocsinak keres új parkolót, én felhívom az orvost.
Percekkel később mindketten az irodában vannak, írják alá a papírokat. Közben én is megkapom a beutalót, és elküldetem a laborba a vért.
Charlotte mellé ülök, és arra kérem, meséljen nekem valamit, a suliról, a barátairól, hogy kicsit eltereljem a figyelmét, illetve gyorsabban teljen az idő, míg az édesapja vissza nem ér. Egyetlen dolgot nem tudok felidézni később: a tanerő mikor húzta el a csíkot? Észre sem vettem. Nem köszönt el tőlem. Ez még nem hoz lázba, de hogy a gyerekkel sem foglalkozott, az már felháborít.
- Sikerült mindent megbeszélniük? Maradt valamilyen kérdése?- kérdezem Mr. Phillipstől, amikor visszaér a szobába. Nyugodtnak tűnik, valószínűleg Dr. Fabian mindent elmondott neki, de ha kell, segítek neki.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyPént. Ápr. 12 2013, 10:06

Fogalmam sincs, mi a teendő ilyen helyzetben. Tele vagyok kérdésekkel, és nem kapok válaszokat. Persze, az is lehetséges, hogy nincs idő a válaszokra. Ideges vagyok, de nyugalmat erőltetek magamra, és segítek a nővérnek, ahogy csak tudok. Egyelőre könnyű a dolgom, csak Liliane figyelmét kell magamra vonni. Így beszélgetni kezdek vele, s valamelyest tudva, hogy az iskolai napja nem volt éppen tökéletes nem kérdezem, mi volt ma, inkább elmesélem neki, hogy lesz egy reklámfilmünk, amiben lesz egy nagyon édes kutyus is. Egyébként nem lesz. Vagyis, ilyesmiről nem volt szó eddig, és nem is tudom, honnan jön ez a hülyeség, de működik. Ezen meg már nem múlik, holnap felhívom azt az idióta reklámszakembert, és megmondom, hogy a projekthez szükségünk lesz egy kutyára.
A vérvétel zökkenőmentesen megy, az már kevésbé tetszik, hogy egy csövet tesznek a lányom karjába. Nyelek egy nagyot, és visszanyelem azt is, amit mondanék erre. Helyette kimentem magam, mert újra ismétlik az autóm rendszámát. Adok még egy puszit Liliane-nek, és amikor a nővér megnyugtat, hogy vele marad, akkor sietek csak ki a helyiségből.
- Köszönöm! - szólok még vissza, aztán tényleg a kocsim felé veszem az irányt. Gyorsan arrébb állok, kicsit magyarázkodom csak. Nem jellemző rám az ilyesmi, ha nem a lányomról lenne szó, valószínűleg szégyellném is magam, de most ilyesmiről szó sincs. Gondolkodás nélkül állok be az első szabad helyre és sietek vissza a lányomhoz, de nem sokat lehetek vele. A nővérke mellett már ott ácsorog az orvos is, aki rögtön beszélni óhajt velem. Nem szívesen, de bólintok neki. A nővérre vetek még egy kérő pillantást, hogy maradjon még, a tanárnak meg intek, hogy menjen el. Semmi szükség már rá. Ahogy láttam, Liliane is jobban érzi magát Miss Simeon? - valami ilyesmi neve volt - társaságában.
Az orvos tömören vázolja, a teendőket, én meg nem nyugszom meg. Hiába mondja, hogy rutin műtét, hogy nem marad nyoma, hogy nagyon kicsi az esély bármiféle komplikációra, és csak a papírokat kell aláírnom... Végül azonban megteszem. Hiszen, ha nem tenném, akkor csak rosszabbodna a helyzet, és Liliane-nek okoznék vele még több fájdalmat.
Még megköszönöm a doktornőnek a segítségét, kezet is rázok vele, aztán visszasietek a lányomhoz. A nővér még ott van vele, és ettől némileg megnyugszom.
- Igen, azt hiszem. Nem nincs. Vagyis de - éljen a határozottság, azt sem tudom hol a fejem. De igazából jelenleg csak Liliane érdekel. Leülök egy székre az ágy mellett, és megfogom az apró kezeit - Hogy vagy kincsem?
Teszem fel neki a kérdést, az arcát fürkészve. Egy bizonytalan "jól" után nézek ismét a nővérre.
- Mennyi ideig kell itt maradnia? Hozzak neki valamit? Könyvet? Vagy a vízilovát? - ezt sosem értettem, de egy plüss vízilóval alszik, és nem tudtam róla lebeszélni, pedig bűn ronda. - Én maradhatok? És mikor műtik?
Lehet ez így egyszerre sok, de igazából csak egy kis hányada a rengeteg kérdésnek, ami a fejemben kavarog. Mások lehet, a gyerekük nélkül kérdeznék ezeket, de Liliane okos kislány, biztos nem kezd el aggódni. A víziló hallatán csillognak csak fel a szemei, és vadul bólogat. Azt hiszem, azt akkor is be kell csempészni ha nem kap rá engedélyt, de csak nem lehet baj egy játékból...
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyHétf. Ápr. 15 2013, 08:32

A kis Charlotte akkor nyugszik meg igazán, amikor megjelenik az édesapja. A tanerő eltűnik, egy kis időre apuka is, amikor a kocsijával áll el valaki más útjából. Túl vagyunk a vérvételen, a branül is jó helyen van, készen arra, hogy bármiféle injekciót, infúziót további szúrások nélkül kaphasson meg a gyerek.
Apuka szalad vissza, a gyerekorvossal beszél, majd a kislánya mellett ül le. Tanácstalannak látszik, segítségre szorul, úgy tűnik, gyakorlatlan a kórházas témákban, így felajánlom neki a segítségemet. Kissé szétszórtnak látom, de néma elismerésem élvezi, hogy ebben a helyzetben is uralkodik magán, és a lányával foglalkozik, őt tartja elsődlegesen szem előtt. Biztos vagyok benne, hogy ez nem színjáték, kettejük kapcsolata valóban ennyire szoros.
Megvárom, amíg összeszedi magát, és a kérdéseire koncentrálok.
- Fabian doktornő már intézkedik az ügyben. Hamarosan megműtik a kislányát, és onnantól számítva 3-5 napig kell megfigyelnünk, a gyerekosztályon. Bármit behozhat Charlotte-nak, amivel szeret játszani, bár a mai nap leginkább az alvásról és a pihenésről szól majd.
Biztos vagyok benne, hogy a doktornő elmondta: altatásban végzi a vizsgálatot. A betegek nagy része nem csak a műtét alatt alszik, a beavatkozás után is gyakran aluszékonyabbak, ez teljesen normális szövődmény.
- Behozhatja neki a kedvenc plüssállatát, könyvét..., de azt nem ígérhetem, hogy a műtőbe is beviheti, mert az steril környezet - teszem hozzá halkan. - Természetesen addig marad, ameddig akar, kiskorú gyermeknél ez megengedett. Arra is lehetőség van, hogy vele maradjon, de ennek a gazdasági irodában tud utánajárni. (Biztosítástól és éppen az aktuális kapacitástól függ: van-e most szabad szülő-gyermek szoba)
- Ételt, italt nem szükséges behoznia, de tisztasági felszerelést, pizsamát igen.
Igyekszem neki összeszedni, amire a kislányának szüksége lehet, és a könnyebbség kedvéért fel is jegyzetelem egy listára azokat az eszközöket, amiket be kell hoznia.
Van néhány dolog, amiről nem Charlotte előtt szeretnék beszélni, de ezekre még ráérünk.
- Utánanézek, mikorra írták ki a műtétet, azonnal jövök. Rendben?- rámosolygok a kislányra, majd apukára nézek, minden rendben van-e. Remélem, emlékszik rá, hogy a műtétig már semmit sem fogyaszthat a kislánya. Néhány szülő alig várja, hogy kitegye a "gonosz" nővér a lábát a kezelőből, és megeteti, megitatja a gyermekét, jó szándékból. Pedig rosszat tesz vele...
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyHétf. Ápr. 15 2013, 20:31

Kicsit elveszettnek érzem magam. Azt hiszem, ilyenkor hiányzik Liliane anyja... Vagy bárki, aki az anyja lehetne... Az ilyesmi, az anyák dolga. Ők biztos tudnak nyugodtan gondolkodni, ha a lányukkal történik valami. Nekem kicsit nehezemre esik. De mivel, nincs mellettem senki, összeszedem magam. Vagy ha azt nem is, próbálom magam összeszedettnek mutatni.
Ha nem is teljesen, valamelyest megnyugtat, hogy Liliane azt mondja, jól van. Így tudok én is kérdezgetni, és figyelni a nővérre, de közben fél szemem a lányomon tartom. Nem tudom mit csinálnék, ha valami baja esne, de valószínűleg belerokkannék.
A nővér, vagy megszokta már a hozzám hasonló aggódó szülőket, vagy csak nagyon kezdő még, de kedvesen és nyugodtan válaszolgat, sokkal bővebben, mint ahogy az orvos tette. Segítőkésznek bizonyul, és árad belőle valami nyugodtság. Anélkül, hogy azt mondaná, ne aggódjak, ez egy rutin műtét...
- Értem - bólintok, és magamban jegyzetelek. A víziló jön, a mesekönyve is, meg amit majd még szeretne, de ma pihenés van. Azért a mese biztos belefér. Az pihentet, nem? Műtőbe nem visszük be... - Persze... Természetesen...
Tovább magyaráz, és szinte olvas a gondolataimban, mert azt is elmondja, hogy itt maradhatok, ami azért igazán nagyszerű lenne. Otthon biztos nem tudnék aludni, tudva, hogy az én kicsikém itt fekszik egy idegenekkel teli, steril szagú kórházban.
- És az merre van? - ez még egy fontos kérdés, minél előbb el kell intéznem ezt is, elvégre, minden egyes percben lecsaphatnak más szülők ezekre a szobákra. A további utasításokat, hogy enni-innivaló nem, de tisztálkodó szerek, és pizsama igen, szintén felkerülnek gondolatban a listámra, de nem vagyok biztos benne, hogy egyedül tudom hagyni Lilianet. Figyelek, és közben jár az agyam, hogy mit kéne csinálni.
A nővérke befejezi, és ismét segítséget ajánl. Hálásan nézek rá.
- Igen, köszönöm. Minden rendben - Persze semmi sincs rendben, hiszen a lányom beteg, de próbálom azt gondolni, hogy jó kezekben van. A nővér elmegy, én meg kérdőn nézek Liliane-re, mit szeretne. Kikérdezem, melyik pizsamát, melyik mesekönyvet szeretné, milyen másik játékot hozzak?
Azt kérdezi muszáj-e elmennem, és megint olyan kis okos, mert halkan bár, de megkérdezi nem lehetne-e, hogy Linda hozza be a dolgokat. Rámosolygok, adok neki egy puszit, és már elő is kapom a telefonomat. Hihetetlen, hogy nekem nem jutott eszembe a házvezető nőnk, pedig szólnom kell neki, hogy ma nem kell vacsorát főznie. Szétnézek, nem tudom, itt lehet-e telefonálni. Liliane-t is kérdezem nem látott-e tiltó táblát, feliratot. A fejét rázza, de aztán megjegyzi, hogy a tanárnőre, aki vele jött rászóltak egyszer, amikor csörgött a telefonja. Elgondolkodva nézek rá, aztán megkérem, hogy legyen jó kislány, maradjon itt, csak egy perc az egész, kimegyek beszélni Lindával, és már itt is vagyok, talán útba ejtem azt az irodát is, ahol elintézhetem hogy vele maradjak.
Megkérem, ha visszajön a nővér, mondja meg, hova mentem, és hogy azonnal visszajövök, ha lehet várjon meg, vagy nézzen vissza pár perc múlva megint. Liliane bólint, okosan néz rám, és én annyira büszke vagyok rá! Nehezen hagyom ott, még egyszer megölelem, adok neki egy újabb puszit, aztán már ő lökdös... Nincs más választásom hát, elindulok, és útközben jövök rá, hogy jobb, ha előbb a szobát intézem el, ha megkapjuk, nekem is kelleni fog pár dolog. Aztán a munkahelyemre is telefonálnom kell, hogy a titkárnőm tudja, nem leszek, és csak vészhelyzet esetén keressenek.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyKedd Ápr. 16 2013, 12:09

Apuka az orvossal való beszélgetés után ismét a kislánya mellett ül le. Annak ellenére, hogy érezhető, kissé szokatlan neki ez a helyzet, igyekszik a kislányra hatni, őt nyugtatni, és ezért elismerésem vívja ki. A legtöbb szülő valahogy megbolondul ilyenkor, kérdésekkel bombáz, mi lesz, hogy lesz, mi tkell csinálni, mit lehet és mit nem...? És tulajdonképpen nem a kérdésekkel van a baj, hanem azzal, hogy ilyenkor éppen a kis beteg szorul háttérbe, mintha megfeledkeznének róla, hogy ő is a világon van, és csak a saját problémáikkal vannak elfoglalva.
Sokkal könnyebb így. Mr. Phillips Charlotte mellett, az ő kezét fogva, nyugodtan és halkan beszél, így ugyanez a nyugodtság árad a kislányból is. A könnyeinek már nincs nyoma, úgy tűnik, attól sem fél, ami ezután vár rá. Igazán bátor kislány.
Felvilágosítom az apukát, kérdéseire megpróbálok a lehető legegyszerűbben és röviden válaszolni, mégsem vagyok kimért. Ha lehet ilyet mondani, úgy próbálom megnyugtatni, ahogy viselkedem vele. Lehet az ember kedves akkor is, ha nem mutat túlzott közvetlenséget. Leírom neki egy kis jegyzetpapírra, hogy miket kell behoznia a kórházba, és a kezébe nyomom, mielőtt kimennék az ajtón.
- A gazdasági iroda a lift mellett van, balról. - Teszem még hozzá. Én pedig elindulok, hogy megnézzem, mikorra is írták ki Charlottet a műtétre.
Mindössze néhány percre megyek csak ki a szobából, de amikor visszaérek, Mr. Phillips nincs a szobában. Kérdőn nézek a kislányra.
- Hova ment apukád?- csodálkozom, hogy magára hagyta.
Charlotte nem tűnik ijedtnek, mégis mellé ülök, arra a székre, amin az előbb még az apja ült. Meghallgatom, amit mond, és ebből rájövök, apuka ügyintéz. Értelmes kislány, úgy érzem, semmi baj nem lehet majd vele, ő mindenben segíteni fog, amit csak kérünk tőle.
- Akarod, hogy meséljek valamit? - Azt tanultuk, legjobban úgy lehet megnyugtatni egy gyermeket, ha olyan dolgokról beszélgetünk velük, ami számukra fontos vagy érdekes. Charlotte nem tűnik nyugtalannak, a szorongás legapróbb jelét sem mutatja, amikor az apukájával beszélgettünk, ránk figyelt, nem tűnt ijedtnek. Úgy érzem, ha kérdése volna, nem félne kérdezni, én pedig nem akarom feszegetni a kérdést, vajon érdekli-e valami a műtéttel kapcsolatban. Inkább a figyelemelterelés módszeréhez folyamodom.
Ha szerencsém van, még azt is elárulja, mi a kedvence. Mesékben jó vagyok, magam is sokat olvastam, és nem olyan régen voltam gyerek, így többnyire még emlékszem is rájuk. Így, ha minden jól megy, mesélek neki, amíg az apukája vissza nem ér.
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyKedd Ápr. 16 2013, 19:14

Lehet más szülő nem így csinálja, de én nem vagyok más szülő. Fogalmam sincs mi a helyes, mit kell tenni ilyen helyzetben. Az viszont természetesnek tűnik, hogy nem izgatom fel a lányomat, aki már eddig is sírhatott eleget. Most még mosolyognia is sikerül, és hiába aggódom, és vet szét az ideg, nem szeretném, hogy ezt ő is lássa rajtam.
A nővérnek nyugodt hangja van, és pontosan tudja, mi az, amit nekem tudni kell, mert olyan dolgokat is elmond, amik eszembe sem jutnának. Türelmes, és segítőkész.
Amikor elmegy, úgy gondolom, nekem is intézkednem kell. Minél előbb, annál jobb. Van az a mondás is, hogy "amit ma megtehetsz..." Miért várnék hát, akár egy perccel is tovább? Liliane okos lány, láthatóan neki elég, hogy itt vagyok. Kár, hogy engem nem nyugtatott meg, amit az orvos mondott. Azt hiszem, én csak akkor leszek nyugodt, ha három nap múlva hazaengedik. De lehet még akkor sem. Egy darabig még biztos lesni fogom minden mozdulatát, mint amikor menni tanult, és el-elesett.
Szóval elrohanok a gazdasági irodához, és elintézem, hogy a lányommal maradhassak. Egy rakat papírt kell kitölteni, ezeket megkérem, hogy hadd vigyem magammal, aztán kisietek telefonálni, és mindent lediktálok Lindának, amit a nővér felírt a listára, meg hozzá teszem, hogy ha van még valami, ami szerinte hasznos lehet, azt is hozza be. Meg nekem egy váltás ruhát...
Felhívom a titkárnőmet is, neki is röviden vázolom a helyzetet. Meghagyom hogy, legyen bekapcsolva, hogy elérhessem, ha többet tudok, adok még pár utasítást, aztán amint lerakom a telefont, még sóhajtok egy nagyot. Sőt, egy káromkodás is kicsúszik. Meglazítom a nyakkendőmet, és még egyet sóhajtok.
Remélem, mindent elintéztem. A kitöltendő papírokkal a kezemben sietek vissza. Tovább tartott a dolog, mint képzeltem, legalább 10 percig, és nem szeretem, ha valami tovább tart, mint tervezem.
A nővér már ott ül Liliane mellett és azt hiszem mesélhet valamit. Ha a lányomon múlna, akkor A víziló, aki félt az oltástól... című mese szólna, de nem vagyok biztos benne, hogy a kedves nővér ismeri ezt az egyébként nagyon is ideillő történetet. Viszont a másik kedvence az a teknős meg a nyúl, amikor versenyt futnak... Olyan különleges kislány, szerintem a korabeliek egyáltalán nem ezeket a meséket hallgatják.
- Itt vagyok. Elnézést... megtudott valamit? - Lépek oda hozzájuk, remélve, hogy nem zavarom meg nagyon a mesét. Majd legfeljebb befejezem, de most tudni akarom, mi a helyzet, mikor műtik, és mennyi idő és... nem tudom. Mindent. Elnézést azért kérek, mert nyilván megvárattam a hölgyet, de majd valahogy meghálálom. Van ilyen hálapénz... Vagy majd meghívom egy kávéra. Biztosan találok majd módod, hogy megköszönjem, amit eddig a lányomért tett.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyCsüt. Ápr. 18 2013, 11:47

Magamról emlékszem, hogy mennyire szerettem apával lenni, örültem minden pillanatnak, amit velem töltött otthon, és játszottunk vagy mesélt... Mert mindig nagyon elfoglalt volt. Sok volt a munkája, gyakran volt ügyeletes, vagy behívhatós...
Charlottet is szeretném néhány percre az apjával hagyni, hogy nyugodtan tudjanak kettesben lenni. Jó ürügy, hogy megnézzem, ki van-e már írva a pontos időpont, de erre kevés az esély.
Protokoll szerint meg kell várni a véreredményt, és annak megfelelően előkészülni. Az még kb egy-másfél óra. Közben megnézem a kartont, hogy a doktornő írt-e valami új utasítást számomra, de erre vonatkozó adatot nem találok.
Visszaérek, és apuka nincs sehol. Kérdőn nézek a kislányra, de ő nyugodtnak látszik, el is mondja, mi a helyzet. Mellé ülök, és mesélek neki, amikor az apukája visszaér. Rögtön felállok a székről, átadva a helyem, hiszen már ő a fontosabb, neki kell ott ülnie.
- Meg kell várni a vérvétel eredményét... Ez kb másfél óra. Ha minden igaz, és a laboreredmények is megfelelőek, akkor rögtön utána sor kerülhet a beavatkozásra...- szándékosan nem nevezem nevén a gyereket, hisze a műtét szó sokakban feszültséget kelt, ezt jobb lenne elkerülni.
-Ön sikerrel járt? Charlotte mondta, hogy elintézi a szobát...- a kislányra pillantok, egy mosolyt küldve neki. Nagyon szép kislány. De nem csak a külseje miatt lopta a szívembe magát.
Nem akarom őket zavarni, és most semmi teendőm nincsen.
- Ha bármire szükségük lenne, a nővérhívót kell megnyomniuk... Itt van- mutatom meg a kapcsolót. - Bármi újat megtudok, azonnal szólok, rendben?
Szükségem van néhány percre. Elő kell készítenem a meglepetést, amit a csajoknak szánok. Nagyon rendesek voltak velem, és sokat tanultam itt tőlük. És a legkevesebb, hogy megvendégelem őket.
- Kiszaladok néhány percre, jó?- szólok Lídiának, aki a pult mögött ül. Csak bólint, én meg rohanok is. A tortát egyébként már megrendeltem, csak szólnom kell, hogy a terepet is készítsék elő...
Vissza az elejére Go down
Gregory Phillips
Gregory PhillipsVároslakó
Életkor : 43
Foglalkozás : biztonságtechnikus
Hozzászólások száma : 48

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyKedd Ápr. 23 2013, 22:01

Régen volt, hogy beteg voltam, vagy hogy kórházba kerültem volna. Sőt, nem is igazán emlékszem ilyen estre, inkább látogatásokra, és azokat is mindig utáltam. Fogalmam sincs Liliane fejében mi van erről a helyről, de neki nyilván nem olyan ijesztő, az anyjához kötődő emlékei mind ehhez a szaghoz, ezekhez az ágyakhoz, és a fehér köpenyesekhez tartozik. Engem mondjuk a hideg rázna, de nem engedem meg magamnak ezt a luxust. Felnőtt vagyok, vagy mifene. Fontos döntéseket kell hoznom a lányom érdekében, és ezért megteszek mindent, hogy ne látszódjon, mennyire nem akarok itt lenni.
Mindezek ellenére is, sietek vissza, és persze örülök, hogy a nővér ismét kezelésbe vette a kicsikémet, így legalább nem unatkozik.
Bár jobban örülnék, valami konkrétabb időpontnak, azért így sem lehetek elégedetlen. Leülök Liliane mellé, ahogy a nővér átadja a helyet, és úgy bólintok a szavaira.
- Értem. Köszönöm - Nem tudom, szokás-e mást is mondani. Hogy ne legyek nagyon idióta a szabad kezemmel a lányom kezdem simogatni, ahogy hozzám bújik. Azt hiszem, nem tudja pontosan, mennyi a másfél óra, de azt érzi, hogy nem olyan sok, és talán ez, kicsit megijesztette, de majd megnyugtatom, ha kettesben leszünk, hogy nem lesz baj.
A kellemetlen csend problémát a nővér kérdése töri meg. Felmutatom neki a kezemben lévő papírokat.
- Még ki kell töltenem, de azt mondták, van még szabad szoba - felelem és sikerül még egy hálás pillantást is mellékelnem. A mosoly az azért nem megy. Mégis csak egy kórházban vagyunk, és mégis csak a kicsikémet fogják műteni. Ez egyáltalán nem mosoly téma.
Tovább beszél, azt mutatja, hogy tudunk szólni, ha esetleg segítségre lenne szükségünk. Én meg figyelek, közben meg az jut eszembe, hogy sosem akarom megnyomni azt a gombot. Bólintok ismét, tudomásul vettem, és maradjunk is ennyiben. Nővérhívó gomb, soha nem akarlak látni. Talán még a nyelvem is kinyújtanám rá... Ki tudja, Liliane talán értékelné, de nem teszem. Legalábbis addig, míg a nővér itt van, biztosan nem.
- Köszönöm, igazán kedves - válaszolom inkább, és valóban hálás vagyok neki, elvégre van itt más beteg is, biztos lenne még dolga, de rengeteget segített. - Persze, menjen csak.
Biccentek neki, aztán amikor elmegy, minden figyelmemet a hercegnőmnek szentelem. Nem lepődöm meg, hogy rögtön kérdezgetni kezd. Én meg türelmesen válaszolgatok, hogy megnyugodjon, éjszakára itt lesz a pizsamája, a vízilova, és minden más is, amit kért. És igen, addig a mesét is elmondom A víziló, aki félt az oltástól... kezdetű történetet. Borzasztó egy mese, főleg, most, hogy kórházban vagyunk. De lehet pont emiatt kéne jónak tartanom? Hiszen az a tanúság, hogy az orvos az oltással jót akar, megelőzi a betegségeket. Most is ez lesz. Az operáció után nem fog fájni többet egyáltalán az az átok vakbél.
Vissza az elejére Go down
Amelia Simeon
Amelia SimeonVároslakó
Életkor : 33
Foglalkozás : ápolónő
Hozzászólások száma : 1178

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg EmptyVas. Ápr. 28 2013, 09:19

Charlotte nagyon fegyelmezett kislány, könnyű dolgom van vele. Nem úgy viselkedik, mint a legtöbb gyerek, általában. Az jut eszembe, talán ismerős neki a helyzet, a kórházi környezet, talán gyakran volt beteg, de a nyilvántartásban (és az anamnézisben) erre vonatkozó adatot nem találtam.
Kissé bágyadtnak tűnik. Bár láza már nincs, a szeme még csillog egy kicsit. Az jut eszembe, nem ártana neki egy kis infűzió, de én nem rendelhetem el, Fabian doktornővel meg nem szabad ujjat húzni. Igyekszem a figyelmét olyan dolgokkal elterelni, amit kedvel, így az édesapja visszatéréséig mesélek neki.
Ő sem marad el sokáig, hamarosan visszatér, azonnal a kislányával kezd foglalkozni, és valahogy zavaró tényezőnek érzem magam. Másrészről pedig ott van bennem a tudat, hogy ez az utolsó napom az osztályon, hogy meglepetést kell előkészítenem a csajoknak, és hajt a vágy, hogy mihamarabb utánajárjak. Talán ez lenne a megfelelő pillanat.
Mr Phillips itt van Charlotte mellett, a kislány sincs egyedül, hiszen rajtam kívül szaladgál még nővér az osztályon, ha bármire szükségük van, lesz, aki segít. Én sem maradok el sokáig... Mr Philips egyébként nagyon visszafogott és udvarias, merő fegyelem ő is.
Igyekszem csendben maradni, megjegyzésére csak biccentek, már rohanok is, Lídiától kéredzkedem, aztán eltűnök néhány percre (persze, csak a kórházból). Kint friss a levegő, meleg van, de a szél rendesen megkavarja, így nem érezhető a hőség. Dél van, alig vannak az utcán, gyorsan haladok. A dolgom elintézem, foglaltam egy asztalt, a torta kész, a szendvicsek gyártás alatt. Egyenlőre minden jól alakul.
Visszarobogok a kórházba, megnézem a kartont, csak egy friss bejegyzés van rajta, de Lídia mondja, hogy elintézték. Charlotte kapott infúziót, benne egy kis nyugtatóval, műtéti előkészítésként. Hamarosan tehát beviszik.
Aztán új beteg jön, fiatal nő, elájult az utcán és beverte a fejét... mellé osztanak be. Mire mellőle szabadulok, Charlotte szobája üres, a kislány a műtőben, és azt gondolom, valahol az apja ott lehet a műtő előtt (vagy éppen a papírokat intézi). Titokban sok szerencsét kívánok neki(k). Negyed órám maradt, a lányok tűkön ülnek, valami huncutságon jár az eszük, lerí róluk. Érzékeny búcsút veszek a hosszú műszakosoktól (nekik majd küldök a szendvicsből és a sütiből), majd a többiekkel nekiindulunk "mulatni".
Viszlát, sürgősségi, jó volt itt dolgozni!

// Köszi a játékot! Ha még játszani akarsz, állok elébe! Wink //
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty
TémanyitásTárgy: Re: S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg   S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg Empty

Vissza az elejére Go down
 

S.O.S! Beteg a hercegnőm! - Amelia && Greg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» I think I know You! - Gwen & Greg
» Hálám jeléül... - Greg & Lia
» Moziban (Lia, Greg, Charlotte)
» go to the mall - Greg & Cornelia / H&H Center
» Cause you ain’t never had a woman like me - Cherry & Greg & Izzie

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Hogy mire vagy jó... :: Munkahelyek :: Archívum-