Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Leopold K. Lindhardt
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Daryl és Lio - Váratlan fordulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Vas. Márc. 10 2013, 18:06

Motorbicikli pálya. Van ilyen, én pedig megbeszéltem egy sráccal egy futamot. Tulajdonképpen nem profi pálya, vagy az volt, csak már nem használják, annyi az egész, hogy van egy egyenes út, ami gyorsan elkanyarodik jobbra. Nincs rajta kátyú, sima beton és nem jár erre senki. Hívtam Darylt is, szereti az ilyesmit minden férfi, de csak annyit mondtam neki, hogy nézőnek megyünk. Majd meglepem. Különben pénzben versenyzem. Fogadtunk, ha nyerek szép kis összeg üti a markomat, már vágytam ilyesmire. Valami gyorsra, valami veszélyesre, aminek tétje van. Szeretem Dét, de nem akarok mellette elpuhulni. Különben ez nem az én ötletem volt, hanem azé, aki kihívott. Pár éve megvertem, akkor is sokat fizetett. Nekem egy vasam sincs, muszáj lesz gyorsnak lennem. De motorom az van, ide a pályára mégis kocsival jövünk Dével, a motort a szerelőm hozza. Feketén javítja a gépet és ingyen, tartozik nekem. A múltkor elromlott a fék. Néha motorral járok csak úgy a városba is, attól függ milyen hangulatom van. Ha gyorsaságra vágyom nem az autómat használom, hanem a motort. Feketében jövök, bőrkabátban, napszemüveggel. Így a legjobb, mert nem csípi ki a szemem a szél. Szar lenne, ha nem látnék. Dét felszedtem, betessékeltem a kocsiba, elhülyültem vele az úton, most hirtelen fékezem le a pálya szélén, kicsit vadul kanyarodom be, de még időben, éppen hogy nem ütöm el Rileyt, az ellenfelemet. Rákacsintok a volán mögül, szerencsére poénnak veszi. Leállítom a kocsit, aztán Dére pillantok.
- Látod azt a feketét? Épp most hozzák ki, az az enyém. Drukkolj mert nagy tétben játszom.
Nem várom meg, hogy feldolgozza, előbb kiszállok, hogy üdvözöljem azt a marhát, tárt karokkal vár, a vállam veregeti. Közben tolják már a motorom, úgy nézem rendesen megcsinálták, de nem vizsgálom meg. Talán Dé miatt, nem akarom, hogy aggodalmaskodónak, ergó gyávának nézzen. A motor fekete, látszik rajta, hogy drága, nagyon megy hozzám, ez az én vas lovam. Át is vetem rajta a lábam rögtön, macsósan, még a rágómat sem köpöm ki. A szemüvegem megigazítom. Várom, hogy Dé kiszálljon és sok sikert kívánjon. Riley megy is a saját motorjáért az övé pirosas, össze van festve. Nem rossz, de nekem túl csicsás. A másik, aki javította az enyémet, Peternek hívják, a kezembe dobja a bukósisakot. Nincs kedvem felvenni, sokkal menőbb lenne nélküle, vetek Dére egy pillantást, úgyis tudom mit fog mondani. Peter fog rajtolni, de én még várok a barátom jelére, reakciójára, stb. Addig Peter sem indít, nem hülye, hogy velem kezdjen és az életével játszadozzon.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Vas. Márc. 10 2013, 20:59

Amióta Lio újra megjelent az életemben, kissé felpörgetett. Állandóan valami programot csinál, ahová engem is magával cipel. Kezdetben nehezebben alkalmazkodtam hozzá, még lefárasztott a meló, meg az új szerep, amit bevállaltam, de hülyét csak nem csinálok magamból, és a fiam mindennél előbbre való, úgyhogy bizonyos kérdésekben nem engedtem a huszonegyből.
Nem tudom, hogy csinálta, erre elintézte nekem, hogy a hosszú műszakjaimat más vigye helyettem (dupla lóvé, ha igaz a pletyka), így kétszer a héten rövidült a műszakom, és akkor mindig megyünk valahova. Ma különösen rövid a napom, megint egy szombati beugró helyett engedik el a délutánom, és Lio telefonált, hogy valami meglepetése van, ne csináljak programot, jön értem.
Bevágódom a kocsiba, ahogy a pizzázó elé ér, és már robogunk is. Fel van pörögve, csak úgy, mint szokott. Fura vigyor van az ajkán, amikor rá merek kérdezni, hova is megyünk.
- Megint valami rosszban sántikálsz, Haverom- mondom neki, kissé fejcsóválva, de igazából élvezem, hogy ennyire különbözünk. Míg én halk vagyok és nyugodt, addig ő harsány és nem fél nekiugrani senkinek. Élvezi az életet, minden percét kiélvezi, én meg ámulva nézem, hogy így is lehet. Bár közben tudom, hogy ez nem nekem való...
Beavat a terveibe, de úgy érzem, valamit elhallgat. Ahogy őt ismerem, kizárt, hogy csak nézők leszünk azon a pályán, ahova visz.
Vadul vezet, de ő már csak ilyen, sosem tudta féken tartani a lendületét. Már a gördeszkánál is ez volt a baj. Mindent ki akart próbálni, és mindent sokkal gyorsabb tempóban csinált, mint mások. A száguldással nincs bajom, imádom a sebességet, de amikor beletapos a fékbe, kissé gyorsabban kezd verni a szívem. Éppen csak nem ütjük el a fickót, aki minden bizonnyal ránk vár.
Ő meg csak lazán kacsint, naná, hogy szándékosan állt meg így, nagyon vagány, de ki miatt vág fel? Én már ismerem, nekem nem kell a színdarab! A pálya mellett egy másik fickó, tűzpiros mocival feszít.
Éppen csak odaveti nekem, hogy nézzem meg az ő gépét, már száll is ki a kocsiból, és üdvözli azt az alakot, aki szélesen vigyorog rá. Valahogy úgy tűnik, az egészet előre kitervelte, esélyt sem ad, hogy tiltakozzak, pedig már jól tudom, mire készül.
- A fenébe, Lio...- dünnyögöm magam elé- Remélem, tudod, mit csinálsz?
Kissé szorongva szállok ki a kocsiból, figyelem Liot, de nem akarom a hülyeségeimmel zaklatni. Nagy fiú már, nem csicska 16, nem vagyok az apja... És mégis szorongok érte.
Lio marha nyugodt, eszméletlen vagány, nem is csodálkozom, hogy döglenek utána a csajok. Ezt nem lehet tanulni, ez zsigerből jön, ő így született. Valószínűleg akkor sem üvöltött, hanem lazán bigyesztette a száját, aztán az szülész-orvosra kacsintott: "No, faszfej, megjöttem, most mi van?"
Vacakol a bukóval, én meg összevont szemöldökkel nézek rá. Basszus, hogyan lehetséges, hogy ennyi év után is szavak nélkül beszélgetünk? Ahogy rám nézett, mintha azt mondta volna: "Picsába ezzel a szarral", én meg annyit üzentem vissza: " Na csak tedd fel, mert még elindulni sem engedlek"! Kurva jó ez a barátság.
-Köpd ki a rágód, aztán zúzzál!- nekivetem a vállam, csakúgy, mint régen, és közben a szemét keresem. Megint szavak nélkül üzenek neki: "Vigyázz magadra baromarcú, mert ha buksz, én agyonverlek!"
Aztán küldök neki egy mosolyt, bizalmam jeléül. Fura görcs van a gyomromban, de ezt betudom az izgalomnak. Figyelem az alakot, aki várja a rajtnál, én pedig a kocsi mellé húzódom, onnan figyelem az eseményeket.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Vas. Márc. 10 2013, 23:00

Jó programot akartam neki, szereti a versenyeket mert ki nem, így én is, ő is megkapjuk, amit akarunk. Ő élő műsort én élvezetet. Már intézem a saját kis boltját, de egyrészt nem akarom rázúdítani, amilyen érzékeny még nekem jönne...másrészt még nem perkáltam ki az összes pénzt a tulajnak. Már megvan, már csak beszélek vele, aláírtam a szerződést, aztán majd egyszer csak bejelentem, hogy megmentettem. Ha ő ezt szereti csinálni, legyen, de csinálja nagyban. Ha meg máshoz akar kezdeni, lesz egy étterme, amit eladhat. Imádom a kocsimat, ragaszkodom ehhez, ha valahová megyünk. Fekete ez is, stílusos, látszik rajta, hogy sokat ér. A fedelét le lehet nyitni, néha, ha olyan kedvünk van bedöngetem a zenét, lehajtom a fedelét és úgy száguldunk előre, de azért mégis más mint a motor.
Ironikus mosolyra húzom szám sarkát, mikor erről a rossz dologról beszél. Semmi sem az, csak amit annak hiszünk.
- Lazíts!
Kapcsolok rá, nem mondanám, hogy óvatosan vezetek, de jók a reflexeim, nem féltem magunkat. Meg is érkezünk oda, ahová kell, mindketten életben. Azt a szemétláda Rileyt csak szeretném elütni, poénra vesz. Megfutom a kötelező tiszteletköröket, ezek a fickók igazából nem a barátaim, az egyiknek tartozom, a másik meg régóta le akar már győzni. Dének persze nem szólok, jobb ha azt hiszi rajta kívül ezer másik haverom van még.
Jön is az anyukaszöveg, jó, hogy pelenka nem jár hozzá a seggemre. Csak a szemöldököm vonom fel heccelősen.
- Szórakozni hoztalak, pénzért megy, ha nyerünk meghívlak egy új kocsira.
Lehet nem kéne elkényeztetnem, most fog tőlem kapni egy éttermet. Oda is jön, aki a motort hozza, nekem sisakot dob, Dének biccent, kibírja egy másodpercig, aztán megkérdezi akar-e fogadni.
A haveromra nézek, ha már ennyire tudunk egymás agyában kotorni, jelzem neki, hogy ne. Nem mintha nem lennék halálbiztos a győzelmemben, de fő a biztonság, ezt is fizethetném helyette. Ennyire tényleg nem kényeztetem el, akkor inkább már veszek macskát.
- Asszed le tudsz nyomni azzal a tragaccsal?
Vetem oda a parasztjának (ellenfelem) az meg visszaszól, hallatszik a beszédstílusából, hogy nem egy művelt fószer, nem lennék büszke rá a helyében, hogy csak faszozással tud válaszolni.
- Menj a f*ba seggfej.
- Oda csak te jársz öregem, inkább kezdjük, nem érek rá egész nap veletek szarozni.
Belőlük csak a pénzük kell, a versenyükből csak az izgalom. Átvetem a lábam a gépen, megigazítom a szemüvegem és lekódolom Dével, hogy vegyem fel a sisakot. Rágok egyet a gumin, összeráncolt szemöldökkel vállat vonok, aztán felrakom
"na, legyen igazad"
Végül csak megenyhül, fogadjunk, hogy élvezni fogja, neki is jön a vállamnak vállal.Szinte röhögve vonom fel a szemöldököm, messzire köpöm a rágót, Rileyre akartam, de amíg nem tejel inkább nem húzom fel. Meg aztán még nekem is jöhet a piroska gépével.
- Nemsokára gazdagok leszünk
Kacsintok rá, begyújtom a motort, teljes gázt adok. Addig nem indulok, amíg az a lúzer mellém nem parkol és szintén rá nem nyom a motorra. Közben a harmadik ipse, aki a motorom szerelte ad jelt, kiabálja, hogy: vigyázz, kész...
A rajtot már nem hallom, olyan gyorsan száguldom előre, mint talán még soha. Teljes sebességgel a kanyar felé, mintha villámon és nem motoron ülnék. Őrült vagyok, tudom, de hihetetlen érzés, ahogy a szél elsüvít mellettem, ahogy szinte lehagyom és minden szál hajam a koponyámra simul, nem hallok semmit csak süvöltést, mintha nem itt lennék, hanem valahol máshol, egy sokkal magasabb szinten. Közeledik a kanyar, ellenfelem messze mögöttem, sejtettem, hogy nem lesz elég merész, a kanyarnál ugyanis vigyázni kell. Még szerencse, hogy megcsinálták a fékemet, itt muszáj lassítanom, különben nem tudom bevenni. Most már mindegy, mert úgyis nyertem. Megnyomom a féket, lassulok, de nem eléggé, beragad. Teljes erőmmel rányomok, hirtelen eltörik, még mindig túl gyorsan megyek. Ki fogok siklani, túl gyorsan megyek...A lélegzetem gyorsulni kezd és elakad egy pillanatra, csak a döbbenet szárad meg fakó arcomon. Félrerántom a kormányt, hogy bevegyem a kanyart, de túl nagy a sebesség, nem sikerül, elcsúsznak a kerekek, az egész gép, repülök róla. És jobb is, jobb, hogy lerepülök róla és nem zuhan rám az egész, vagy robban fel velem, azonnal meghalnék. Így talán csak egy kicsit fogok. Esem, de nagy sebességgel, érzek valami éles fájdalmat és, hogy a fejem a betonnak ütközik. Abban a percben elsötétül minden, a sisak menti meg az életem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Hétf. Márc. 11 2013, 00:08

Mint mindig, most is valami rosszban sántikál, de csak olyan csibészesen rosszban, ahogy tőle megszokhattam. Valamiben nagyon töri a fejét, állandóan sustorog valakivel, újabban Steph-fel és a fiúkkal is, de persze, senki nem mond semmit. Én meg az egészet arra kenem, hogy több lett a szabadidőm, talán lezsírozta a fiúkkal, hogy vigyék el egy-egy műszakomat helyettem.
Mert szabadidőm több van, mióta velem lakik. Élvezem az együtt töltött időt, mert nem csak melóval meg alvással telik, hanem itt van ő, aki állandó programokat gyárt nekem. Persze, nem feledkezhetem meg Domiról sem, a közös suliba járások teszik szebbé a reggelt. Imádok minden percet, amit vele tölthetek.
Liot is próbáltam rávenni már, hogy jöjjön velünk egyszer-egyszer, de általában ő sokáig alszik, hisz éjjel lumpol, és aludni is szeret. Mindenesetre jól meg vagyunk kettesben, egyenlőre nem volt vita köztünk, és azt hiszem, ezek után sem lesz.
Új program megint, rejtélyesnek tűnő üzenet, mikor hol legyek, ill. hol vesz fel. A kocsiban szórakoztató, könnyed diskurzus, még mindig titokzatoskodó utalások, a fene se érti, miért csinálja ezt. Lazítok, ahogy kéri, rá bízom magam, mint már annyiszor...
A versenypálya felcsigáz, imádom a sebességet, imádom nézni, ahogy a lóerők összecsapnak. Későn fogom fel, hogy Lio is versenyez, nem tudom megállítani, nem is hagy rá időt.
Megkörnyékez az egyik "haverja", de a pénzem sosem költeném ilyesmire, még akkor sem, ha biztos lennék a befutóban. Lio is csak a szemével int, megerősítve az elhatározásomban, a pasas meg leszáll rólam.
Lio kicsit paroláznak a másik sráccal, akivel megküzdeni készül, az egész valami erőfitogtatásnak tűnik az összecsapás előtt -szegény srác elég bunkó-, azt sem értem, Lio miért ilyennel kezd, de az előbbi mondata még a fülembe cseng. Pénz... a pénze miatt. Bár mondhatnám, hogy engem nem érdekel az új kocsi, nekem fontosabb a barátsága, seggfejekkel ne kössön üzletet. Az egésztől valahogy borsózik a hátam, de még azt gondolom, az izgalom hatása alatt vagyok.
Lio laza, írtó magabiztosnak tűnik. A gépe gyönyörű, csillogó fekete, éppen olyan, mintha most gurult volna le a gyártósorról. Lio nagyon menő rajta, és érzem, hogy tudja, mit csinál, ez a moci az övé, ismeri, mint a tenyerét. Szótlanul váltunk üzeneteket, aztán csak felveszi azt a sisakot, de a hülye rágót nem köpi ki, pedig erre kértem...
Elrajtolnak, és agyamban az a mosoly él, amit Lio küld felém, az a magabiztos, csibészes mosoly, amit a napokban már oly sokszor láttam, és amiért úgy szeretem... (többek között) . Régen láttam már azelőtt így mosolyogni, és reménykedtem, most, hogy együtt vagyunk újra, az életünk szebb is lehet. Együtt, egymásért.
Elrajtolnak, én meg felüvöltök, mert Lio hatalmas sebességgel lő ki. Zakatol a szívem, és teli vagyok örömmel, mert eddig minden Lio tervei szerint alakul. Már csak egy kanyar van, azon túl ott a cél... Ahogy Lio mondta: gazdagok leszünk... De akkor elromlik valami.
Lio nagy sebességgel halad a kanyar felé, és tetemes előnyre tesz szert. Lassítania kell, és rávezetni a motort az ívre... De velami nem stimmel.
-Lassíts, Haverom...- szugerálom a messzességbe, és kezeim a fejemhez kapom, tarkómon kulcsolom össze. Minden erőmmel szorítok neki, mintha én is befolyásolhatnám vasparipája mozgását. Minden gyorsan történik... Már akkor látom, hogy baj van, amikor ráfordul a kanyarra, de nem akarom elhinni, nem hiszem el... Csak amikor már repül.
Mintha álomból ébrednék, pattanok a kocsiba, üvöltök a srácnak:
-Azonnal hívjatok mentőt!
Szerncsére, a kulcs az indítóban maradt, pöccre indul, én meg száguldok a haverom felé. Perceknek, óráknak tűnik, míg oda érek, a motort járni hagyom, úgy ugrok ki belőle, és üvöltök a srácnak, aki már Lio mellé térdelt. Becsületére legyen mondva, legalább megállt és segíteni próbál.
-Hozzá ne érj!- fröcsögök rá, ahogy Lio fejéhez nyúl. Egyetlen rossz mozdulat és Lionak annyi.
Az utolsó lépéseket futva teszem meg, Lio mellé vetem magam, és közben lázasan pörög az agyam. Keringés, légzés... Lio lába furcs szögben kicsavarodva, félig a teste alatt, kezei szétterülve, bukóval fedett feje a betonon... Az első Hál'Istennek, mert felvette "azt a szart"...
A pulzusa után tapogatok, miközben az arcába hajolok. A szeme csukva, és arca rezzenéstelen. Nem hallom a légzési hangot, nem érzem a bőrömön a kiengedett lélegzetet és nem látom, hogy emelkedne a mellkasa. Pulzusa szapora és gyér, de legalább a szíve ver, él! Újabb köszönet Istennek.
- Segítened kell!- mondom a srácnak, aki csak áll most, mint egy szobor, és majdnem siránkozik. Ő nem ezt akarta...
-Csináltál már ilyet? - kérdezem tőle, de csak rázza a fejét. -Hol az a mentő? - Nézek egy pillanatra vissza, de nem késlekedhetünk, a bukót le kell venni, mert Lio nem lélegzik. Egy pillanatra eszembe jut a rágó, és fingom nincs, kiköpte -e.
-Basszus, Lio, fel ne merd adni, mert agyonverlek!- nyöszörgöm, de aztán összeszedem magam., és elmagyarázom, mit is kell tennie a segítőmnek. Most először látom értelmét, hogy ezt annyiszor gyakoroltatták velünk az elsősegély tanfolyamon. Viszonylag gyorsan tudjuk megszabadítani Liot a bukótól.
Óvatosan nyitom ki a száját, a rágót keresve, lehet, hogy csak az csúszott le és zárja el a légutat. Nem látok semmit. Nem érdekel, hogy hogy néz ki, szájára tapasztom a szám, és befújom a levegőt, miközben befogom az orrát. Emelkedik a mellkas, a levegő jó helyre megy, a légút szabad, folytatom hát.
Távolról szirénaszó hallatszik, és nagyon remélem, hogy ide tart. Folyamatosan lélegeztetem a barátomat, időnként ellenőrizve a pulzusát. Rossz pénz nem vész el, a szíve nem adta fel, így reménykedem, hogy minden jóra fordul...
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Szer. Márc. 13 2013, 17:01

Mindent elintézek, ez motoszkál a fejemben, mert Dé étterme most gyakran eszembe jut. Arra is gondoltam már, hogy nem fog örülni neki. Igyekszem bepótolni a kimaradt éveket, ezért ez a nagy buzgóság, hogy mindig kitaláljak valamit. Én is tudok kivel lenni. Neki van "családja" lóg azért a kölykével is, de nekem már nagyon régóta nem volt józan közös programom hímneművel. A nőket és a szexet leszámítva, azok nem voltak rossz programok. Akartam is mutatni már Dének a képeket, biztos neki is van egy pár új, amióta nem találkoztunk, talán nem túl meghitt dolog mutogatni ilyesmit és még belefér. Főleg miattam, mert nekem sok meztelen nős van. Többen, körüldongnak, ilyesmi, nagyon jó képek, hagy irigyeljen.
Rég nem mosolyogtam már, akkor szoktam le róla, mikor elutaztam, mikor ebbe-abba keveredtem, ide-oda járkáltam, vagyis amióta elváltam Détől. Nem tudtam, nem érdekelt, eszembe sem jutott, hogy mosolyogjak és azt hittem már nem tudok. Csak a napokban jöttem rá, hogy valami visszatért, amit már rég elveszettnek hittem. Érdekes az élet, de nem ömlengek mennyire boldoggá tesz a faszi, éppen nyerni akarok. Kellene a pénz, egyrészt sokba lesz az az étterem, másrészt neki is kell egy jó kocsi, nem mászkálhat ócskavassal a segge alatt, ha a barátom akar maradni és tartozom az egyik tagnak itt a motorért és még egy régi dologért. Tudom, hogy becsületes ember, fel sem merül bennem, hogy szövetkezik Rileyval, aki pedig egy gyáva féreg, hogy szerezzenek nekem egy kis hátrányt, egyszerűen csak nem akarnak nyerni hagyni. Beakadt fék, nem véletlenül szerelék így össze és ezt nem tudom leellenőrizni, pont a legrosszabbkor krepál be és akkor már csak repülni tudok. Előtte legalább még száguldok egy jót. A rágót kiköptem, de elfelejtem, hogy megtörtént, így a halál torkában a nyelvemet rágcsálom. Pont szarul ragad be, a bukó miatt, feltekeredik a szájpadlásomra, beragad és mivel a sisak erősen van rögzítve nem bírom kinyújtani, úgyhogy a becsapódás előtt még meghökkenek, hogy talán előbb fogok megfulladni mint repülni. Az egész olyan meseszerű, a száguldás, rég várt pillanat, az érzés, hogy na most minden egyenesbe jön, rendezem a számláim és a képzeletbeli tartozásom Dének. Mert amíg fel nem bukkant nem tudtam, hogy még a lelkiismeretem is megvan, sőt egyáltalán a lelkem. A lelkem most eszembe jut, ahogy repülök lefelé a motorról mintha kicsit elhagynám. Első gondolatom - ahá, szóval mégis itt bujkált bennem. Második már nem nagyon van, max egy és fél, de az a fél elég rettenetes. Elhagyom a lelkem, biztos a halálhoz repül ilyen készségesen, hát ezt jól megszívtam. Még az éttermet sem tudtam odaadni, Dé ki fog akadni. Talán örülök is neki, hogy nem csak én vagyok. Ott van Gwen és az a kis majom, nagyobb gáz lenne ha ő halna meg előbb, nekem nincs senkim. De ez így talán nem is baj, a halál előtt megnyugszom, hogy tulajdonképp le van szarva az is, a fájdalomtól sem félek. Aztán visszatér belém a lelkem, talán erre fel, hogy na ha ez sem érdekel, megérdemled, hogy tovább szenvedj ezen a bolygón, de én erre már nem emlékszem, nem tudok gondolni rá, hirtelen belezuhanok a semmibe, ahol sötét van és csak nagy darab bíííííííííííp, az adáshiba csipogója zeng a fejemben. Kiesett a műsor.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Csüt. Márc. 14 2013, 13:16

Lio mintha pótolni akarna valamit, -pedig mondtam már neki, hogy erre semmi szükség, hiszen mostantól újra elválaszthatatlanok lehetünk (nekem ez lenne a legnagyobb ajándék)- állandóan programokat szervez, szinte megállás nélkül megyünk valahova. Nem mintha bánnám, élvezem a vele töltött időt. Kicsit visszarepülünk a múltba, múltbéli önmagunkhoz, és ez inkább rá van jó hatással, ahogy látom.
Homlokán a ráncok kisimultabbak, mintha a kedve is jobb lenne, a mosolya is nyíltabb, őszintébb. Időnként kedvem volna megölelni, de szerinte ez nyálas, úgyhogy csak nézem, ahogy tevékenykedik a lakásban. Ha rajtakap, akkor meg csak annyival rázom le: "Elbambultam".
Ez a motorpályás kitérő is izgalmasnak tűnik, de igazából csak akkor esik le a tantusz, amikor már maga is bevallja, mire készül. Nagyfiú már ő, nem kéne aggódnom, de én mindig parásabb voltam nála, ezért izgulok.
A baleset miatt adrenalin árad a vérembe, gyorsan cselekszem, és perceken belül mellette vagyok. A tanfolyamon tanultakat alkalmazom. A srác, akivel Lio versenyzett, hajlandó segíteni, talán érzi, hogy tudom, mit csinálok.
Mire a mentő odaér, Lio már spontán lélegzik, bár még mindig eszméletlen. A nyelve kissé duzzadt, talán rá harapott, de ez lenne most a legkisebb baja. És míg a mentős megkérdezi, mi is történt pontosan, én Lio fejét tartom, hogy véletlenül se mozdulhasson el, ha netán nyakát törte....
Figyelem, ahogy megvizsgálja az orvos, közben elmondom neki, hogy a bukót mi vettük le, ketten, úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Végigtapogatja a gerincét, a tagjait, és biztonságból (ahogy mondta) nyakmerevítőt tesz rá. Aztán egy matracszerű ágba teszik, óvatosan mozdítva meg, 3-as tálca fogással, még ezt is felismerem.
Lionak megy a szíve és lélegzik, ezért nagyon hálás vagyok és újabb imákat mondok a felépüléséért. Nem, allergiáról nem tudok. Gyerekkorunkban kaptunk néha Tetanuszt, az biztos. Nem engedik, hogy beszálljak a mentőbe, ezért Lio kocsijával megyek a városi kórházba, mert fogalmam se volt, Lionak van-e biztosítása. Ott viszont ellátják, hiszen elsősegélyről van szó. A többi most ráér, a legfontosabb, hogy biztonságban legyen. A srácnak még megköszönöm, hogy segített, de már ott sem lennék, amikor eszembe jut a motor.
-El tudod szállásolni néhány napra?- bökök rá a mocira, és amikor bólint, megnyugszom. Lio így biztosan megtalálja.
Száguldok a mentő után, mely szirénázva indul el némi vesztegelés után (mint később kiderült, ekkor szúrtak neki branült, kapott fájdalomcsillapítót és infúziót. Legközelebb már csak jóval később láthatom, és az már egy másik élet kezdete...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Daryl és Lio - Váratlan fordulat   Today at 00:54

Vissza az elejére Go down
 

Daryl és Lio - Váratlan fordulat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-