Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Kilian Scatt
Jegelt karakter
Életkor : 23
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Vas. Ápr. 28 2013, 16:57

Nem tudom, hogy milyen színű az albínók szeme és nincs humorérzékem, ezért csak pislogok Darylre megilletődötten.
- Nem tudom, nem láttam még albínót közelről.
Nem akarok a hajamhoz nyúlni mert piszkos a kezem, pedig késztetést érzek, hogy végigsimítsak rajta. Összerezzenek, amikor rákérdez megbántott-e. Meglepetten meredek rá.
- Nem, dehogy, nem bántottál meg, tudom, hogy fehér vagyok és szőke.
Mosolyodok el, szerintem ez vicces. A gyűrűk urában hamarabb lennék tünde mint ork...
- Neked is? Hát kösz...akkor te most megdicsértél?
Csillan fel a szemem, még soha nem mondtak rám semmi szépet anyukámon kívül, de ő elfogult.
- Akkor a fiadnak is szőke haja van?
Kérdezem mohón, ha neki is, akkor talán kedveli a szőkéket és nekem is könnyebb dolgom lesz a sörrel. Amikor Gollamot említi elmosolyodom, ez megint vicces, de neki gondolom nem annyira.
- A kis csupasz lény Gollam, vagyis Szméagol, az orkok azok a piszkosak és csúnyák, akik ellen egész végig harcolnak a főszereplők.
Mesélem lelkesen. Gollamot nem szeretem, félek tőle egy kicsit.
- Jót kérdeztem, igaz? Ebből már lehet beszélgetés!
Kicsit vidámabb vagyok, mintha kezdenék belelendülni.
- Melyik a kedvenc könyved? Talán nem kéne annyit dolgoznod...hogy tudsz így elég időt tölteni a fiaddal, a barátoddal és a filmekkel?
Szerintem egyre jobban megy, Daryl önbizalmat ad, szerinte jól csinálom. Annak ellenére kezdem magam nagyon jól érezni, hogy mocskos vagyok. Szeretném jobban megismerni, ha kell viszek neki sört minden héten, a kisfiának meg cumit.
- A gyűrűk ura? Szerintem 16, 17 éves kortól érdemes megnézni. De ha szeretnéd viszek neked gyerekfilmeket.
Biztos a kisfiára gondolt, a meséket is szeretem, gyűjtöm, kölcsön tudom adni, ha nem fogja megrágni és összemaszatolni a borítót. Ezt nem merem megkérdezni. Lehet, hogy....túl nagylelkű voltam? Mi lesz, ha rákakil? Szegény Darylt bántja a lelkiismeret...
- Ne légy emiatt letörve, már elmúlt, én sosem rágódom a múlton. Akkor még kisbaba volt, telemaradtál a kellemetlen részéről, nem kell kakiltatni. Vagy kell? Szóval hogy most már nagyobb szüksége van rád, mint babaként, a babák nem szoktak az apjuk után sírnii, nekik csak cici kell.
Kicsit belepirulok. A babák nagyon undorítóak... Nem tudom mennyire sikerült biztatnom Darylt, neki valahogy sokkal jobban megy. Mikor a barátságról beszél nagyon figyelek és bólogatok. Kár, hogy két emberen múlik...ha rajtam múlna, csak rajtam biztos sok barátom lenne, de én fura vagyok, érthető, ha nem kellek senkinek. Nem akarok panaszkodni, ezért inkább hallgatok és csak hümmögök meg bólogatok. Szól majd a barátjának, szívesen lefényképezném őket, megörökíteném a barátságot. Daryl kicsit meghat, hogy látni akar és ez...ilyesmi még nem történt velem ilyen gyorsan és hirtelen, potyogni kezdenek a könnyeim. Attól, amit mond nagyon megijedek.
- Bocsánat!
Sápadok el, emelem a kezem, de nem merek hozzányúlni az arcomhoz, hogy letöröljem a könnyeim.
- Nem akarom!
Kiáltom rémültem.
- Csak engem nem szoktak szeretni, megértem...Te meg olyan kedves voltál, el fogsz menni, ugye?
Zokogom, nem is tudom miért...nem szoktam annyira gyakran sírni, mert megszoktam, hogy senki sem kedvel. Inkább azért sírok mert valaki mégis...és talán elkergetem. Szeretnék elszaladni. Hirtelen ötlettől vezérelve leülök a földre, meg fogok fázni, de már úgyis vizes a fenekem. A térdem felemelem, nekitámasztom a karom és az arcom bele tudom fúrni. Így összegömbölyödve jobb, abba fogom hagyni és ha felnézek már nem lesz itt. Álom volt.


_________________

?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Pént. Máj. 03 2013, 13:21

- Na, azt én se!- elnevetem magam. Hülye albínó téma. Még a végén ezen csúszik el a beszélgetésünk! Bocsánatot kérek tőle, mert valóban nem volt szándékom megbántani. Szerencsére mosolyog már, és ezt jó jelnek veszem. Tetszik nekem a haja, tulajdonképpen a bőre is... Olyan lággyá varázsolja, ami kevés személyről mondható el. Megdícsérem, észreveszi.
- Ha ez neked így jó, akkor igen. De csak az igazat mondom. Mindig az igazat!- teszem fel a két kezem, megadóan.
Kicsit meglepődöm a kérdésén.
- Igen, szőke... - és kicsit el is ábrándozom, azt hiszem, még a mosoly is kiül az arcomra, ahogy a buksiját, arcát emlékeimbe idézem. Teljesen oda vagyok érte, nem vitás!
Beszélünk egy kicsit az orkokról, mert Kilian valami titokzatos okból vonzódik hozzájuk, és nekem először arra kellett rájönnöm, kik is ők. Mármint az orkok.
-Oké, képben vagyok. Mindegyikre ráférne egy kis fogászati kezelés... És ez a minimum. - Elnevetem magam. Az orkok kifejezetten rondák! Hogy lehet őket ennyire kedvelni? Bár nekem meg E.T. tetszett gyerekkoromban. Hát ő sem a szépségéről híres!
Rájövök, mi ennek a fiűnak a problémája. Tulajdonképpen szeret beszélgetni, szeret beszélni, csak kezdeményezni nem... De talán most!
- Ez nagyon jó kérdés, Kilian. Minden ember néz tévét, vagy olvas valamit. Erre mindenkinek tudnia kell válaszolni. Tulajdonképpen remek kérdés! - bólogatok neki.
Istenem, milyen apró dologgal örömöt lehet ennek a fiúnak szerezni! Sokkal egyszerűbb vele barátkozni, mint kezdetben gondoltam.
- Kedvenc könyv?- kapom fel a fejem. Hirtelen annyi kérdést zúdít rám, alig tudom követni. - Sokfélét szeretek. Talán legjobban a horrort. Még sráckoromban szoktam rá, azzal ijesztgettem a többieket a suliban, hogy éppen miről olvastam előző este...- Régi sztori. De néhányan elkezdték utánam olvasni a történeteket, aztán együtt röhögtünk azon, ki mennyire volt beparázva. Sosem tudhattuk, ki mennyire beszél komolyan...Aztán rátérek a kérdésének második részére is.
- Igyekszem megszervezni, hogy mindenre jusson időm. Dolgozni kell, valamiből fent kell tartanom magam, és terveim is vannak, úgyhogy gyűjtenem kell. A fiammal annyi időt töltök, amennyit csak lehet, és jó partner ebben az anyukája, aki ezt lehetővé teszi... - Mert nem mindig volt így, de ez nem ide és nem Kilianre tartozik- Lio meg most velem egy lakásban él, ha közösen vagyunk otthon, sokat beszélgetünk, vagy elmegyünk csavarogni, bulizni. Ez így most tökéletesnek tűnik...
- Kedves vagy, Kilian. Dominic, a fiam még csak 6 éves, A gyűrűk urával még ráér, de a mesékért nagyon odavan.
Kicsit fura, ahogy a régmúlt dolgokon való bánkódásomat kezeli, de ebben is van valami kedves. Nem vitatkozom vele. Lehet, mégis ott kellett volna lennem, amikor fürdetik, pelenkázzák, amikor szopik... ebből én mind kimaradtam. Pedig... ezek szép dolgok!
- Most jóban vagyunk, ez a lényeg- nézek rá, és nagyon őszintén beszélek. - Ha tehetném, soha nem válnék már el tőle. Figyelni akarom minden lépését, segíteni neki a tanulásban, ott lenni vele, ha beteg, vagy mesét olvasni neki, megvitatni vele az élet nagy dolgait...- és mennyi dolog még!
A barátságról beszélünk, és ettől elkomolyodik, aztán meghatódik, vagy nem is tudom, mert hirtelen sírni kezd. Legalábbis ott vannak a könnyek az arcán. Amikor kedvesen rászólok, akkor meg bocsánatot kér.
- Ugyan, Kilian, ne csináld már! Nem mondtál, nem tettél semmi rosszat!- még az ugratás is beleférne, de ezzel célt tévesztek, mert komolyan veszi. Én is komolyra fordítom tehát a szót.
- Nem megyek el. Nem hagylak itt, csak ha te kérsz meg rá. Jó?
Kicsit megrémülök attól, ahogy reagál. Sírni kezd, valóban sírni, és azt mondja, őt nem szokták szeretni. Deja vu érzésem lesz, mellé guggolok, igyekszem keresni a tekintetét.
-Hé, figyelj, semmi baj! Itt vagyok!
Nem tudom, mit szólna, ha magamhoz ölelném. Talán ez még nekem is furcsa lenne, hiszen alig ismerem. De annyira magányosnak látom és mégsem hagyhatom a földön! Megpróbálok először szavakkal hatni rá.
- Gyere, állj fel, légyszíves, még a végén megfázol, aztán várhatom, hogy meglátogass...- Megsimítom a fejét, vagy inkább a selymes haját. Nem szeretném, ha úgy érezné, bántani akarom. Eszembe sincs. Ennek a fiúnak csak szeretet kell, nekem meg abból van bőven. Egymásra akadtunk. Rajtunk múlik, mennyire szétszakíthatatlanul... A kezem nyújtom neki, hogy belé kapaszkodva felállhasson. Menni kéne, mert bizony, vizes a nadrág, és hűl a levegő. Én sem szeretnék felfázni.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Jegelt karakter
Életkor : 23
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Szomb. Máj. 04 2013, 22:05

Megdicsért! Még nem gondolkodtam azon, hogy szép vagyok-e, mindenki szerint lányos, úgyhogy úgy gondolom nem annyira, mert ez egy negatív jelző, a lányos. Az a szép, ha egy fiú olyan férfias mint Daryl...Megbámulom a földet. Ezt nem mondhatom neki...
- Szuper, köszi!
Mosolygom rá igazán vidáman, elhiszem neki, neki most már mindent elhiszek! Megkérdezem, hogy a fia is szőke-e, talán azért szereti a szőke hajat mert a kisfiára emlékezteti és bingó! Vagyis van egy plusz pontom, hogy valaki olyanra emlékezteti a hajam színe, akit szeret. Biccentek egy nagyot, aztán mond valamit az orkokról, igen nagyon undorítóak.
- Mindig nagy álmom volt, hogy egyszer megmoshassam őket!
Jelentem ki kicsit álmodozva.
- Kár, hogy nem lehet, mert nem léteznek. Régebben fogorvos is akartam lenni, de aztán megijedtem tőle.
Vallom be kicsit szégyenkezve, elpirulva, vállat is vonok. Ilyesmikről senkinek sem szoktam mesélni, az is nagy titok, hogy szeretném megfürdetni az orkokat és ahol szőrül van leborotválni nekik. Azt hiszem a pszichológusomnak már mondtam...
Daryl megdicsér és ettől annyira boldog leszek, el is felejtem mennyire rosszul érzem magam az elmúlt nap eseményei és a másnaposság meg a nedves ülepem miatt.
- Köszönöm!
Ügyes vagyok, ez biztos azt jelenti fejlődtem! Talán igaza volt az orvosnak, megérte idejönnöm! Hisz most is olyan sokat beszéltem mint soha előtte, csak vele! Belejövök a kérdésekbe, bólogatok, hogy a horrort szereti, az olyan fiús téma. Én félek tőle, főleg a halottaktól, pl a vámpíroktól is. De ezt most nem mondom ki hangosan, már elég sok olyasmit elárultam, ami rossz színben tüntethet fel, amikről általában hallgatok. Mosolygom azon, hogy milyen jó Darylnak, mindenre van ideje, tervei vannak, együtt lakik a barátjával és buliznak, beszélgetnek, olyan lehet ez mint egy csoda.
- Te megérdemled!
Pusmogom magam elé, bólogatva.
- Mik a terveid?
Kérdezem és szerintem ez is jó kérdés, lehet, hogy ez is tetszeni fog neki?
- Köszönöm, igazán nincs mit, akkor majd viszek neki, ha megyek hozzád.
Kiírom őket cd-re, holnap veszek üreseket, és otthon is vannak mesék, majd keresek a kisfiúnak. A kisfiúnak, aki nagyon szerencsés Daryllel... Hümmögök, ahogy mesél erről, az én apám még kiskoromban elhagyott minket. De az ő fia biztos megérdemli Darylt, nekem biztos rossz a karmám. Innentől kezdve már nem nehéz sírnom, mert engem nem szoktak szeretni. Zin se szeret, csak úgy csinál...és ez olyan nehéz. Úgy bánom, hogy sírok, ezzel biztos, hogy elijesztem, rémülten bocsánatot kérek, aztán feladom, mert úgyis el fog menni.
- De...de igen, hiába vagyok szőke, az apámnak mégsem kellettem.
Nem tudom miért mondom ezt, ez nem baj, nem is szoktam rá gondolni és nekem nem hiányzik, csak most majd Daryl elmegy és ez kicsit lehangoló, mert különben olyan hihetetlen, hogy nem koptat le mint mindenki más. Pedig most nem vagyok részeg és...és olyanokat mondtam neki, amiket a pszichológusom szerint sem szabad, ha barátkozni akarok. Azt mondja, mintha azt mondaná nem megy el, csak ha én kérem. Ez mit jelent...? Hogy azt akarja kérjen meg rá? Kezembe temetem az arcom, nem tudom megkérni rá! Mintha azt mondaná itt marad...és hogy felfázom. Megsimogat...a könnyeim bőszen hullnak, nem szoktam hozzám érni, anyukám sem szokott megsimogatni meg a pszichológusom sem. Sőt azt hiszem csak kb 10 éves koromban csináltak utoljára ilyesmit velem. Belekapaszkodom a kezébe, de nagyon reszket és nem bírok megszólalni és szégyellem is magam. A kezemmel megtapogatom a fejem ott, ahol megsimogatott. Most már biztos, hogy meg fogok fázni... Nem nagyon látom magam előtt az utat, megbotlom, ha nem kap el elesem. Az egy kicsit fájni fog, az utca keményebb.
- Ne haragudj...nem akartam sírni...
Hogyan kérhetnék tőle bocsánatot? Próbálom abbahagyni, kicsit nehéz, de muszáj lesz mert nem fogom látni az utat hazafelé. Szánalmasan nyögedezek.

_________________

?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Kedd. Máj. 07 2013, 05:46

Számomra Kilian éppen azért különleges, mert olyan érzékenynek látszik. Abból, amit eddig megtudtam róla, nagyon is az. És nem csak külsőleg, hanem belülről is. A vadóc srácokkal sincs bajom, némelyiket egészen jól megszelídítettem (lásd Lio... Bár utóbb nem tudom, ő választott engem, vagy én őt), mégis könnyebben tudok azokkal beszélgetni, akik a földön járnak és nem felette 2-3-5 méterrel...
Kilian külseje nagyon egyedi, ritkán látni ennyire fehér bőrt, szőke hajat, már ettől felejthetetlenné válik számomra, egyáltalán nem tucatszerű. És ahogy beszélgetni kezdünk, egyre inkább kivilágosodik számomra, hogy ez a fiú... magányos.
Talán éppen ezért az orkok a kedvencei. Fura pszichológia, meg sem tudnám magyarázni, de azt hiszem, értem.
- Megmosni az orkok fogát? - tűnödöm el, aztán megcsóválom a fejem. - Fura lenne. Most képzeld el: iszonyatos csúnya külső, elhanyagolt, ronda test és küllem. Aztán valamivel megfenyeget, hogy széttép, megesz vagy nem is tudom, micsoda... és rád villantja a hibátlan, csillogó-villogó fogsorát!- elnevetem magam. Nekem valahogy nem fér össze a kettő. Egy gonosz karakter legyen csúnya. És ha már a külseje is ijesztő és visszataszító, nem lehet szép a fogsora! Stephen King bohóca is kihegyezett fogakkal volt rémületesebb...
Már csak arra lennék kiváncsi, vajon a fogmosáson túl mit is csinálna még az orkokkal, ha - ahogy eddig már kiderült- ennyire szereti a tiszta dolgokat. Bepakolná őket a mosógépbe vagy maga fürdetné meg őket?
- Mitől ijedtél meg?- kérdezek vissza. Én nagyon örülök, amikor határozott emberekkel találkozom. Fiatalokban ritka az ilyesmi. Sokan nem tudják, mik is akarnak lenni. Azt sem tudják, mit kezdjenek magukkal, az értékeiket nem ismerik, így kihasználni sem tudják őket. Szóval, Kilian fogorvos akart lenni.
Nem biztos, hogy ezt a témát nagyon feszegetnem kéne, mert a fiú elpirult egy kicsit, de a kérdésem már a levegőben... Visszaszívni nem fogom! Őszintén érdekel azonban a válasza. Hogy jut el valaki attól az álomtól, hogy fogorvos lesz, a Francesra? A két egyetem merőben különbözik!
Kilian amúgy mintha rátalálna magában a társas lényre, egészen jól belelendül a beszélgetésbe, már kérdéseket is tesz fel, ami- azt gondolom- óriási előrelépés ahhoz képest, milyen nehezen indultunk az elején. Kedves fiú. Én máris szimpatizálok vele.
- Megérdemelni?- megint visszakérdezek. Ez most nem egészen értem- Minden ember megérdemli, hogy boldog legyen- próbálom összeszedni a gondolataimat.- Na jó, nem mindegyik, de a legtöbb. Tudod, aki dolgozik, hogy legalább magát eltartsa... vagy nem tesz semmit mások ellen, nem szeg törvényt (legalábbis nem nagyot)- nevetem el magam. De azt hiszem, értem, mire céloz.
- Tervek...- kissé elmerengek. Vajon mennyire avassam be? Nem ismerem. Ő se engem. Mégis... Ha most kezdek bizalmatlankodni, azzal saját magamat hazudtolnám meg- Nagyon szeretném visszakapni a családomat. - Igen, ez a legfontosabb. Nem érdekel a karrier, az újságírás, szívesen maradok pizzásfiú, ha velem lehetnek, akiket szeretek. A fiamra gondolok elsősorban, de Gwent se dobnám ki, ha jönne- És most nem a szüleimre gondolok...- pillantok Kilianre. Azt már elmondtam neki, hogy milyen sokat számít nekem a fiam, és hogy mennyire bánt, nem lehettem mellette, amikor kicsi volt. Kár volna több szót vsztegeni erre. Értenie kell. Fogja. Okos srác, érzem.
Beszélünk egy kicsit Dominicról, szóba kerül az is, miket szokott nézni és ő kedvesen felajánlja, hogy hoz neki mesét. Úgy érzem, valamilyen módon így köszöni meg, hogy segítek ma este rajta, ezért nem tiltakozom. A mesék ellen, a találkozások ellen semmi kifogásom. A pénze ellen annál több lett volna, azért utasítottam el. Az olyan, mintha kifizettek volna. Így ez inkább... hála. Ugye, van különbség?
Talán megérinti, ahogy beszélek róla, (Domiról), vagy éppen fájdalmas sebeket tépek fel benne, mert sírni kezd, majd a földre rogy. Mellé guggolok, minden általam ismert módon próbálok egy kis lelket önteni belé.
- Nem tudom, miért ment el tőletek, de biztos vagyok benne, hogy nem miattad. - Lehetek-e biztos? Ha nem is, akkor sem mondhatnék mást. Egy gyerek nem lehet oka... Magamba nézek- Nem te tehetsz róla!- ez csúszik ki a számon.
Szívesebben mondanám, hogy az apja egy seggfej, valószínűleg egy önző barom (csakúgy, mint amilyen én voltam), de attól tartok, az apja iránti tisztelet miatt esetleg ő akkor sem hibáztatná, ha így van. És azt gondolom, inkább magát feszítené keresztre, semhogy bármi rosszat feltételezzen az apjáról (vagy az anyjáról)...
Megsimítom a fejét, nagyon gyengéden, nehogy azt higgye, bántom. Kezet nyújtok neki, hogy felhúzzam, és belém kapaszkodva feláll, de úgy reszket, mint a kocsonya.
Meg kell álljak vele egy kicsit, mert attól tartok, megint összecsuklik, ő pedig sűrűn kér bocsánatot, csak azért, mert sír. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Vígasztalni akarom, mégis egyre rosszabb a helyzet.
- Kilian...- gyengéden szólok hozzá, majdnem túl halkan is- semmi baj! Tulajdonképpen még a sírás is belefér, ha ettől úgy érzed, megkönnyebbülsz. Ha hiszed, ha nem, még velem is előfordul!- megállok vele szemben, és nem tudom, mi lesz a következő lépés.
Vagy kinevet, vagy a vállamra borul... Tulajdonképpen mindegy. Ha nevetni látnám, mindegy volna már, hogy rajtam nevet-e. Ha pedig sírni volna kedve... Itt vagyok, hogy átsegítsem rajta. Aztán lehet, hogy meglep és valahogy teljesen másképp reagál. Egy biztos: nem hagyom magára!
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Jegelt karakter
Életkor : 23
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Szer. Máj. 15 2013, 18:40

Nagyon hálás vagyok Darylnek, hogy nem nevet ki. Elpirulok, nagyon csúnya fogaik vannak, aztán amit mond azon hangosan felröhögök. Előttem van a kép és iszonyat vicces. Menet közben Daryl nevetését nézem és közben én is nevetek, hangosan, alig bírom abbahagyni. Azt hiszem még sosem nevettem ennyire.
Daryl tovább kérdezősködik, hogy miért ijedtem meg az orvos szakmától, abba kell hagynom a nevetést és elkomolyodnom.
- Bocsi, az orkos nagyon vicces volt.
Sóhajtok, hogy leküzdjek egy újabb nevetésrohamot, aztán elkezdem magyarázni miért nem lehetek fogorvos.
- Az orvosi miatt, egyrészt nagyon nehéz és én buta vagyok, másrészt irtózom a vértől és nem tudnék semmit felboncolni.
Ez tény, sajnos, nem leszek orvos, de nem baj, mert filmrendező is nagyon szívesen lennék.
- De nagyon szeretnék filmrendező is lenni, úgyhogy nem baj, hogy végül nem lettem az.
Teszem hozzá boldogabban, nem is gondolnám, hogy hamarosan sírni fogok. Daryl megint kérdez, én pedig beszélgetek és ez is nagyon boldoggá tesz. Hálásan pislogok rá, úgy örülök, hogy ilyen jó neki! Hogy van barátja és egy kisfia, akit tud szeretni! Bólogatok, hogy megérdemli, én biztosan megérdemeltem azt sorsot, amit eddig kaptam.
- Értem, te ezeket nem csinálod!
Mosolygom vissza.
- Biztos van egy Isten, aki eldönti ki mit érdemel meg, vagy karma, nem nagyon értem ezt. Te hiszel az istenben?
Kérdezem, biztos okosabb ebből a szempontból is nálam. Azt mondja, hogy a legjobban a családját akarja visszakapni, egy ideig nézem, majd rámosolygom.
- Biztosan sikerülni fog! Ha létezik Isten hamarosan teljesíteni fogja!
Biztosan visszakapja a feleségét a gyerekét, boldogan élnek meg minden. Nem is tudom hogy jutok el a saját apámig és miért hat meg ennyire, hogy Daryl olyan kedves, hogy másodszor is látni akar, pedig látott gyengének, olyannak, amilyen vagyok. Olyannak, amilyennek csúfoltak, amiért megvetettek, ami nem működik még a pszichológusom szerint se. Ez meghat...hogy valaki nem utasítja el a valódi önmagam, hanem látni akarja még egyszer, barátkozni vele, velem. Hullnak a könnyeim, nagyon szégyellem őket, Daryl azt mondja, hogy nem miattam hagyott el minket. De olyan béna voltam már gyereknek is! Próbálom abbahagyni és bólogatni, de csak a fejem ingatom. Mindegy, elment és nem is hiányzik, soha nem is hiányzott!
Megsimogatja a fejem. Engem nem szoktak fogdosni, úgyhogy ettől meglepődöm, nem szeretnek hozzámérni. Még anyukám se szokott és a pszichológusom sem. Megsimogatom a fejem ott, ahol Daryl hozzáért, ez annyira meglep, hogy sírni is elfelejtek. Megpróbálok felállni és akkor azt mondja, hogy vele is előfordul. De ő olyan nagy, erős és szép! Vele hogy fordulat elő.
- De ha sír egy fiú az nem férfias, nekik nem szabad sírni.
Nyöszörgöm, mert nehéz abbahagyni, de már csak hüppögök és csak az inger ráz. Kicsit bedugult hangon mondom, ránézek és megállunk, pedig jobb lenne tovább menni, menés közben talán elfelejtem folytatni. Hüppögök ott előtte, nem hiszem el, hogy vele is előfordul. Már nem vagyunk messze.
- Annyira sajnálom, hogy így elrontottam a hangulatot a végére, de tudod...soha nem volt még ennyire kedves velem senki, engem nem szoktak elhívni sehova, engem nem szoktak szeretni, engem mindig kinevetnek.
Kicsit elsírom magam ettől, pedig ezt már olyan régóta tudom és nem is zavart már, nem értem most miért hirtelen. De hamarabb abba tudom hagyni és megint csak hüppögök. Állok mint a cövek, eszembe sem jut, hogy ilyenkor ölelkezni kellene, nem szoktak hozzám nyúlni, már az is nagy dolog, hogy megsimogatott. Bárcsak megtenné egyszer valaki, még egyszer! Néha még mindig visszanyúlok a hajamhoz ott, ahol hozzámért. Ha gondolja mehetünk tovább, látja, hogy már csak hüppögök, de ez egy ideig el fog tartani.

_________________

?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Csüt. Máj. 16 2013, 10:34

Fura ötletén agyalok, és magam is lefestem, mit képzelek magam elé a dolog kapcsán, aztán nevetni kezdünk. Nem csak én, hanem Kilian is. Olyan jóízűen nevet, hogy a végén már nem is az orkok miatt nevetek, hanem ő húz magával. Az ő nevetése. Ember! Ilyen jót már rég nevettem.
Aztán azt is elképzelem, ahogy Kilian bepakolja őket a kádba, teli habfürdővel, tiszta hab minden, az orkok meg megszeppenve ülnek a vízben..., de ezt már inkább nem mondom el. Inkább terelek vissza a valóságra.
- Biztos, hogy nem vagy buta!- csóválom a fejem. Hát hol az önbizalom? Engem sosem vonzott az orvosi szakma. Semmi, ami az egészségüggyel kapcsolatos. A vezetés kapcsán elvégeztem egy tanfolyamot, de azt még egy hülye is meg tudná csinálni, azt hiszem. És amit ott tanítanak, az hasznos, hiszen bármikor életet menthet egy helyzetben, ha helyén van az eszem (és tudom, mi a dolgom)...
- Boncolni én sem szeretnék. De az orvoslás nem erről szól... Főleg nem a fogorvosé. Bár én mások szájába se szívesen turkálnék...- ez az őszinte véleményem. Elismerésem a fogorvosok előtt, komolyan, de nekem nem lenne hozzá gusztusom. Kizárt!
A filmezés viszont klassz téma. Van egy haverom, -de az utóbbi időben nagyon eltávolodtunk egymástól- annak állandóan kezében van (volt?) a kamera. Mindent felvesz. Szinte megszállott... Vajon mi lehet vele? (El is határozom gyorsan, hogy felkeresem, amint lehetőségem lesz rá.)
- A filmezés nagyon érdekes. Biztosan izgalmas, amikor a te kezedben futnak össze a szálak... Ha tehetnéd, mit filmesítenél meg először? Vagy mit rendeznél újra?
Beszélhetünk a filmekről, ez nagyon is jó téma. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben nem nagyon járok moziba, és a TV-t sem igazán kapcsolom be, szeretem a filmeket. Ha valami felkelti az érdeklődésemet, előbb-utóbb megnézem! Viszont régen nagy moziba járós voltam...
Beszélgetünk a sorsról, kinek mi jár, és ő engem idealizál.
-Hidd el, én sem vagyok szent. Épp elég hibát követtem el az életemben, lenne miért megbűnhődni, és valószínűleg még sokat is fogok, de vannak elvek, amikhez ragaszkodom, és amióta így van, talán könnyebben zajlik az életem. Nem olyan ... kusza... Érted? Van benne rendszer...
Nehéz erről beszélni. Ezek egy része bibliai alapelv. Más része saját fejből pattant ki, és kizárja annak lehetőségét, hogy belemenjek könnyelmű dolgokba. Nagy része a csajokról szól. Sosem leszek az egy éjszakás kalandok híve, az biztos. Lehet, hogy így elszalasztok néhány lehetőséget, de ez nem különösebben érdekel. Lionak erről egészen más véleménye van, de az az ő élete, ez meg az enyém... És ez így is van jól.
- Valamilyen szinten hiszek... De hogy mi az? Isten-e vagy valami más? - megvonom a vállam.- Kicsi vagyok én ahhoz, hogy ezt értsem. A világunkat, a létezésünket nem érthetjük meg az egész életünk alatt sem, ha csak azt vesszük alapul, Istennek is mennyi időbe telt megalkotni a Földet. - Mert nem szó szerinti 6 napról volt szó, ezt ma már mindenki tudja. Legalábbis én így hiszem.
- Meglehet, hogy Isten segít, Kilian- nézek rá, és elmosolyodom. Kedves ez a fiú. Jószándékú. Hihetetlen, hogy nincs barátja!- De a Biblia is azt írja, nem elég várni a csodára, minden erőfeszítést meg kell tegyél, hogy önállóan is elérd a célod. Isten ajándéka igazából az erőfeszítéseidét cserébe járó jutalom....- Nem repül a szánkba az a sült galamb, ugye?
Beszélek neki a Lioról, a barátságról, a terveimről, a fiamról, mert olyan kedvesen érdeklődik felőle. Kilian kicsit megilletődik, meghatódik, vagy nem is tudom, mi történik vele, mert sírni kezd, én meg hirtelen nem is tudom, mit csináljak. Ügyetlenül próbálom vigasztalni.
- Ki mondta ezt a butaságot? - Méghogy nem szabad sírni!- Az érzéketlen bunkók, azok nem sírnak. Mindenki más igen, állítom neked!- Az mondjuk más kérdés, ki mikor és hol sír. Nem mindenki elég bátor ahhoz, hogy fel merje vállalni a könnyeit. De ez most mellékes.
- Nem rontottál el te semmit!- mondom neki halk, kedves hangon, mert magát kezdi okolni, hogy "elromlott a hangulat". Megölelném, vagy kicsit megborzolnám a haját, de talán nem venné jó néven. Még most is piszkálgatja ott, ahol hozzá értem. Talán nem szereti ezt... Sajnálom.... És amit mond, az még inkább megérint.
- Jobb lesz, ha hozzá szoksz, Kilian. Eljössz hozzám, megismered Liot is, Domit is... Aztán már le sem tudsz minket vakarni, annyi programod lesz!- nevetve nézek rá. Domi kedvelni fogja. Ebben biztos vagyok. Órákig fognak vitatkozni arról, melyik ork a legrondább... Lioban nem vagyok biztos, de ez legyen az ő dolguk.
- Na gyere, mert befagy a seggem...- ha az enyém fázik, az övé is.... A kolesz pedig már csak néhány perc ide. Ha Kilian is kész rá, akkor kilépünk. Hűvös lett az este, az idő is gyorsan elszállt. Mindjárt itt a reggel...
- Ha meg nem sértelek vele, odaadom a számom és elkérem a tiéd, oké? Így tarthatjuk a kapcsolatot. De az ajánlatom áll és nem vonom vissza: gyere el a pizzázóba, oké?
Nem tudom, mire lesz igénye. Ha akarja, a szobájáig elkísérem, de ha búcsúzkodni kezd a kolesz előtt, tudni fogom, hogy már nincs rám szüksége. Lehet, égőnek tartaná, hogy egy pasi kísérte haza. Pedig... "csak" egy barátja volt...
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Jegelt karakter
Életkor : 23
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Szomb. Jún. 01 2013, 19:48

Aranyosan mosolygok Darylre, hogy szerinte nem vagyok buta, mert tudom, hogy az vagyok. Kicsit vállat vonok, nem akarok ellenkezni, mert akkor megpróbálná velem elhitetni, hogy de nem vagyok. nem is értem hogy vehettek fel Egyetemre...
- Megnéztem és az orvostanhallgatóknak azt is kell.
Nézek rá, én félek a hulláktól, de a szájakat szeretem, nem baj, ha büdös, arra is tudok gyógynövényeket.
- Engem vonz, hogy kipucolhatom a szájakat, szeretek fertőtleníteni.
Mesélem és olyan jól kérdez, hogy alig hiszem el, hogy találkoztam ilyen emberrel! Annyira kedvelem Darylt!
- Az egyik földönkívülis kisregényemet, vagy valamit az orkokról, csinálnék a Gyűrűk Urához egy mellék filmet az orkok érzéseiről.
Biztos unja már, hogy mindig az orkokkal vagyok, de a kérdéseire igyekszem őszintén felelni, elvégre annak nem lenne semmi értelme, ha hazudnék és ők érdekelnek a legjobban rendezői szempontból is.
Aztán Daryl azt mondja van rendszer életében, bólintok erre, örülök neki, kíváncsi vagyok mik azok az elvek.
Megkérdezem Darylt, hogy szerinte van-e Isten, ő biztosan tudja, de valami érdekeset mond, amit nem értek, hogy Istennek milyen sok idejébe került megteremteni a világot, pedig én úgy emlékszem csak 6 nap volt összesen. Csak azt nem értem a dinoszauruszokat teremtette-e meg először, vagy az embereket, Ádámékat? Hallgatok mert Daryl azt mondta nem vagyok buta, ezzel mindent elrontanék. Isten neki biztos segíteni fog, elhiszem róla, hogy keményen dolgozik.
- Akkor mindent bele!
Mondom, bár neki szerintem igazán nem kell a biztatás, azért hátha jól esik. Aztán sírni kezdek, hiába kínos és nem is szoktam, most meg... Ez a nap, a mostanában történtek talán túl sok volt egyszerre. Elképedve nézek rá, amikor csodálkozom éppen sírni is elfelejtek.
- Ezt Zin mondta a szobatársam, de szerintem igaza van...
Teszem hozzá csendesen hüppögve, Daryl biztos azért mondja, hogy vigasztaljon. Igyekszem már nem sírni, ügyetlenül törölgetem a könnyeim és megilletődötten fogom meg ott, ahol megsimogatta a hajam. Megkérném, hogy ismételje meg, hogy jól emlékezzem erre, de nem merem. Nem merek már semmit csinálni csak sétálok mellette és igyekszem nem elbőgni magam megint attól, hogy szerinte most már sok programom lesz mert befogadnak. Akkor is, ha én ilyen vagyok...?
Biccentek.
- Köszönöm szépen.
Motyogom halkan, közben meg is érkezünk a koli elé, de azt mondta nem akar bejönni és én is nagyon fáradt vagyok. A számát elteszem, kicsit remeg a kezem. Hívni fogom!
- Köszönöm, én is odaadom az enyémet.
Kotorni kezek, beletelik néhány percbe, amíg megtalálom a telefonom és akkor el tudom tenni az ő számát is. Rápislogok, ha nem akar bejönni, akkor mára gondolom ennyi volt.
- Menni fogok...én igazán nagyon szépen...köszönöm.
Mondom kissé akadozva, tudom, hogy ez kevés, de nem tudom hogyan mutathatnám most meg mennyire hálás vagyok. A sírás is azért volt tulajdonképpen.
- Ha nem akarsz bejönni, akkor siess haza, hogy nehogy megfázz.
Mondom még neki búcsúzólag, nem hiszem, hogy még egyszer hozzám akar érni, úgyhogy szerintem egyelőre elválnak útjaink. Igyekszem szépen elköszönni, azt mondom neki, hogy "viszlát" hogy tudja biztosan fel fogom keresni.


// kösziii, nagyon jó volt Smile//

_________________

?
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Vas. Jún. 02 2013, 03:28

Kissé ellentmondásosnak tartom a dolgot, hogy Kilian butának tartja magát, közben pedig az orvosegyetemről beszél. Az egyetem amúgy sem a hülyék tárasasága (persze, vannak kivételek), de az, hogy oda készült, feltételezi, hogy van esze.
Kicsit beszélgetünk az egyetemről, a fogorvosi szakmáról, majd a jelenlegi pályájáról, terveiről is. Hadd ne mondjam, ezek is csak az én teóriámat támasztják alá: Kilian nem hülyegyerek.
Lassan haladunk előre, és ennek inkább az az oka, hogy belemelegszünk a beszélgetésbe. Szóba jön már barátság, család, Isten, tervek... Magam sem tudom, kivel és mikor beszélgettem már ennyire jól. És még azt mondta, ő erre képtelen!
Kilian elérzékenyül, sírva huppan a földre, és kis időbe telik, míg újra megvigasztalom, de sikerrel járok, és újra útra kelünk, immár azzal az elhatározással, hogy hamarosan újra találkozni fogunk (kevésbé nedves körülmények között).
A kolesz közelében már nagyon fázok, talán nyűgösebb is vagyok, szeretnék mihamarabb otthon lenni, ezért nem fogadom el a fiú javaslatát, hogy menjek fel hozzájuk. Szeretnék letusolni. ágyba bújni, aludni... Ez a legfőbb vágyam. Viszont komolyan gondolom, hogy tartom a kapcsolatot ezzel a sráccal, hiszen több szempontból is felkeltette az érdeklődésemet. (És mindegyik tisztességes!) Így telefonszámot cseréle vele, és a lelkére kötöm, hogy látogasson el hozzám a pizzázóba. Ha ő nem jönne, majd jövök én érte....
Nem kenyerem a búcsúzkodás, így amikor azt mondja "viszlát", én is hasonlóképp köszönök neki, aztán nyakamba veszem a lábam, és hazáig futok, kocogok.

// Én is nagyon köszönöm. Folyt. a pizzázóban. Tudod, amikor aktuális! Wink //
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Today at 09:02

Vissza az elejére Go down
 

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-