Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyCsüt. Márc. 07 2013, 14:44

Késő van... Nemrég zártuk be a pizzázót, és húzós napunk volt. Mintha ma mindenki pizzát akart volna enni. Folyamatosan csörgött a telefon, mindannyian mozgásban voltunk egész este. Kissé fáradt vagyok.
Nálam van - szokás szerint- egy kis maradék. Néhány szelet pizza, néhány pite. Steph nem bánja, hogy elhozom őket az üzletből, ő úgyis kidobná. Az ismerős csavargó azonban nem volt azon a sarkon, ahol várni szokott, talán a rendőrök vitték be az őrsre, talán csak melegebb helyet keresett magának. Szokatlanul hideg szél fúj.
A park felé megyek, itt is tanyázik néha néhány csöves. Figyelem a padokat, de mind üres. Hova tűntek ezek ma este? Már a játszótérnél vagyok, amikor az első alakot megpillantom. Fura, mert a hintában ül. A lámpák csak szórt fényt vetnek rá.
-Hello- köszönök rá. Csak akkor látom jól az arcát, amikor már a közelében vagyok.
Egyáltalán nem tűnik csövesnek. Fiatal, szőke hajú srác ül a hintában, fejét a láncnak döntve. Éppen csak lökdösi magát, lába folyamatosan egy ponthoz rögzül. Jól öltözött, a ruhái tisztának tűnnek. Vajon mit keres itt?
A régi énem jut eszembe, amikor gyerekként ellógtam otthonról. Menekültem a veszekedések vagy a pótpapáim fenyítése elől. Némelyiknek gyakrabban járt el a keze, mint ahányszor istenhozzádot mondott. Sosem értettem anyámat, hogyan tud ilyen pasasokat felszedni.
Szóval, megszólal bennem az érzékeny énem, aki mindig mindenkin segíteni akar. Ha a srác nem küld el a fenébe most azonnal, akár még a pizzákat is neki adom. Lehet, hogy éhes. De meglehet, csak vár valakire... Mindenesetre fura hely egy randihoz, ilyenkor, késő este.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyCsüt. Márc. 07 2013, 17:22



Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Tumblr_m2j1p2fmqI1rp9nv7o1_250
Elindultam sétálni, hogy ne legyek Zin lába alatt és mert egy kis magányra vágytam. Ez biztosan hülyén hangzik mert mindig egyedül vagyok. Lélegeztem kicsit, bár legszívesebben maszkot hordanék a szmog ellen, nem szeretek lélegezni, aztán megálltam. Arra gondoltam, hogy haza kellene mennem, nem messze innen lakom, vagy felhívni anyám és bocsánatot kérni, bevallani neki a gyógyszereket. Tettem egy tétova lépést előre, de aztán megtorpantam. Félek az anyámtól. Erre egy játszótér van,már hazamentek a gyerekek. Nem hinném, hogy bármi rossz történne velem egy ilyen helyen... Nem igazán tapasztaltam meg milyen egy ilyen hely, féltem hintázni, túl gyorsan ment és később rájöttem, hogy a hinta nagyon koszos. Rengeteg ember ráül, én nem akarok mások után ráülni. Zin után is nehezen ülök le a wcre, le szoktam előtte fertőtleníteni az ülőkét. Közelebb sétálok a hintához és mereven nézem... A csúszda sosem vonzott, azt még most sem merném kipróbálni, a mérleghintához ketten kellenek a vasmászókák pedig hidegek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a múltkori meztelen folyosón dekkolás után, még nincs prosztatám. De a hinta... Hintázni tulajdonképpen mindig is szerettem volna. De nem ülhetek csak úgy rá! Gyorsan előveszem az antibakteriális törlőkendőim és pucolni kezdem a hinta felületét. Anyukám sosem tudja meg! Elszámolok háromig aztán leülök. A lábam súrolja a földet de nem baj. Meglököm magam, ajkamba harapok és nem esem le! Dőlögetek előre hátra, most magasan vagyok...elég magasan, becsukom a szemem. Nem merek mozdulni, egy rossz mozdulat és végem. Addig maradok így, amíg le nem lassul a hinta, csak ha lassul, akkor nyitom ki a szemem. Azt hiszem ez nem rossz. Mikor megáll felállok, de érzem, hogy valami vizes van a fenekemen. Hát persze! Beleültem a nevdes, antibakteriális törlőkendőm levébe. Most tulajdonképpen úgy nézek ki, mintha befostam volna, barba khaki színű nadrág van rajtam. Gyorsan visszaülök a hintára, meg kell várnom, amíg eltűnik. Így nem mehetek haza, Zin simán kitalálná, miután már látott hányni, hogy most meg befostam. Imádkozni kezdek magamban, hogy felgyorsuljon az idő, amikor megszólítanak. Ijedten nézek fel a férfira. Lehet, hogy mutogatós ember, vagy gyilkos? Vagyis...miért jött ide hozzám? Csak úgy nem szoktak, olyat nem látni a tvben.
- Nekem...családom van.
Bököm ki halkan az első dolgot, ami eszembe jut. Mindenki ezt szokta mondani és akkor talán megkegyelmeznek neki, de tényleg ekkora bajban lennék?

Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyCsüt. Márc. 07 2013, 18:46

A szokásos kis élelemmel keresem a csöves pasast, akivel már majdnem napi kapcsolatban vagyok, de most nincs sehol. Emiatt tévedek a parkba, emiatt találok rá a kis fickóra a hintában.
Bár lila gőzöm sincs, mit kereshet itt ilyenkor, késő este, ráadásul egyedül, egyenlőre nem a kérdéseim szegezem neki. Csupán köszöntöm. Aztán majd a válaszából levonom a magam kis következtetéseit, ahogy szoktam.
Kaptam már így hideget, meleget is: vannak, akik elküldenek melegebb égtájakra, mások ordibálni kezdenek, mintha csak gonosztevő lennék. Volt olyan is, aki simán levegőnek nézett és nem reagált. Nem vagyunk egyformák. Annyi bizonyos, hogy ebben a rohanó világban csak a bizalmatlanság lett egyre nagyobb.
A srác fiatal, és feltűnően szőke, már amennyire meg tudom ítélni a beszűrődő lámpafényben. Tiszták a ruhái és nem bűzölög: se nem drogos, se nem részeg. Legalábbis nem érzem, hogy az volna. Megrezzen, amikor ráköszönök és váratlan választ ad.
- Akarod, hogy idehívjak valakit közülük? - térek gyorsan magamhoz.
Ha ezzel kezdi, hogy neki családja van, akkor számít a segítségükre. De vajon miért nem hívta eddig őket? Vagy hívta már, csak nem értek volna ide? Úgy kapaszkodik a hintába, mintha hajótörött lenne, aki talált a vízen egy deszkapallót. Szinte biztos vagyok benne, hogy el nem engedné, csak a legvégső esetben. És az tudjuk, micsoda.
- A közelben laksz? Hazakísérjelek? - Nem tudom, mit mondhatnék még.
Hülye az egész szitu. Mégiscsak egy idegen vagyok a számára, gondolhat rólam akármit is. Talán meg kellene nyugtatnom.
-Daryl vagyok. A közeli pizzázóban dolgozom. Nem akarlak bántani, oké?
Vér ciki helyzet. De mégsem akaródzik magára hagynom ezt a kis kölköt. Gyámoltalannak tűnik, talán segítségre szorul. Inkább én segítsek neki, mint a texasi láncfűrészes... S mint tudjuk, a nagyvárosok zsúfolásig vannak őrültekkel. Talán rólam is azt hiszi, egyik vagyok a sok közül? Jaj, ne!
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 09 2013, 12:59

Mindig mindenki azt mondta nekem, hogy nem szabad szóba állnom idegenekkel, de azt senki nem mondta mit csináljak, ha ők állnak szóba velem. Meglep ez a férfi, talán el akar rabolni? Vagy kirabolni? Vagy megölni vagy molesztálni? Vagy drogot adni nekem? Kiabálnom kellene, de bizalmatlan és ijedt vagyok egyszerre, nem tudom eldönteni melyik inkább. Meglep a kérdése, nagy, csodálkozó szemekkel nézek rá... Idehívni? Összerezzenek és kicsit lebiggyesztem az ajkam. Lehet, hogy a veszélyes emberek nem kérdeznének ilyesmit, hanem azonnal elvágnák a torkomat.
- Hát...anyukám haragszik rám.
Nézek fel rá bizonytalanul, nem hiszem, hogy ide kéne hívnia és az is kiakasztaná, hogy szóba álltam egy ismeretlen idegennel itt éjjel a játszótéren. Nem, nem hiszem, hogy ide kéne hívnia. De akkor nincs mentségem, hogyha tényleg meg akar ölni.
- De...
Nézek le a földre, meg kell próbálnom menteni az életem, bár különösebben nem ragaszkodom hozzá.
- Nagyon haragudna rád, ha megölnél és tudod sok pénze van, börtönbe juttatna. Sorolom, szerintem mindent megtettem az ügy érdekében, szóval ha akar, akkor most megölhet. Sóhajtok, hogy azért biztos fájna...meg úgy egyébként nem lenne jó meghalni. Főleg mert félek az ilyesmiktől.
- Igen, de nem akarok hazamenni, vagyis...hát nem is tudom, igazából én kollégimuban lakom, mert muszáj volt.
Miért mondom ezt el egy idegennek? Tudom, hogy nem egészen normális dolog, de én nem sok olyan dolgot teszek, ami normális. Aztán bemutatkozik, én nem állok fel, csak kicsit mosolygok rá és a szívem már nem ver olyan hevesen. Azt hiszem mégsem gyilkos csak egy pizzériában dolgozó ember.
- Jó. Tényleg nagyon megjárnád, semmi értelme megölni engem.
Bólogatok.
- Én Kilian vagyok, még sosem hintáztam. Te gyakran jársz ide?
Még mindig nem értem mit keres itt.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyVas. Márc. 10 2013, 00:45

Mondhatni, véletlenül keveredem a parkba. Így akadok rá egy fiatal srácra, aki a hintában ülve lóbálja magát. Mégsem tűnik úgy, mint aki jól mulat, mert fejét, a láncnak veti. Szomorú, csüggedt, fáradt? Nem tudom. A bennem uralkodó jófiú azonnal segíteni akar, fel kell mérnem hát a terepet.
Első lépésként köszönök neki. Már a reakcióiból is le lehet szűrni valamit, gondolom én. Meglepő válaszára azonban csak keresve találom a szavakat. Közelebb lépek egy kicsit Lényegesen személyesebb információ, talán nem fog megijedni tőlem.
- Az anyák mindig megbocsájtanak...- próbálom vigasztalni.
Többnyire képesek, igen. Nem akarok azokra az esetekre gondolni, amikor nem... Ez a fiú még amúgy is fiatal, ártatlan, nem hinném, hogy halálos bűnre adta volna a fejét. Nem igazán számítok válaszra, mégis megkérdezném: Mi rosszat tettél?
Ehelyett ő egészen elképesztő dolgot mond, belém fojtva a szót. Egy pillanatra megmerevedek. Mit zagyvál ez össze? Talán mégiscsak szívott valamit. Vagy gyógyszer hatása alatt áll... Vagy ha mégsem, akkor bizony kellene!
- He? - Na jó. Ne beszélgessünk, inkább hazavinném. De ugye, kérdések nélkül nehét lenne jó helyre hazavinnem. Erre legalább érthetően válaszol.
-Melyik koliban? - van néhány a városban. Ami a legközelebb van, az a Frances University kollégiuma. Időnként onnan is rendelnek pizzát, jól ismerem a helyet. - Akkor oda mennél?
Talán, hogy ne legyen olyan bizalmatlan, elmondom neki ki vagyok és hogy mivel foglalkozom. Bárki bántani akarná, nem tenne ilyet! Vajon hisz nekem? Az a kicsike mosoly, amit kiprésel magából nem győz meg teljesen. Főleg, hogy még mindig a hülye dumájával jön.
- Ha ennyire félsz, hogy valaki kinyírhat, miért vagy itt egymagadban késő éjjel? - Jogos a kérdés. Ha félek valamitől, nem teszem ki magam a veszélynek. Vagy totál idióta szegény?
Úgy látszik, megnyugszik, hogy közli a tényeket. Nem hinném, hogy egy valódi gyilkost elriasztanának a gondolatai, engem meg azért nem hoz zavarba, mert nem volt ilyen szándékom. Talán látja rajtam, hogy jámbor vagyok, mert aztán másféle hangnemet üt meg.
- Hello, Kilian- nyújtom felé a kezem, abban a reményben, hogy talán majd kezet rázunk, ha már a bemutatkozáson ilyen szépen túl estünk. De ő már száguld is tovább, kezébe véve az irányítás fonalát.
- Mi számít gyakrannak? - dobom vissza a labdát, de aztán felelek neki, a magam módja szerint.- Időnként átsétálok rajta, mert a közelben van a munkahelyem... És néha a fiammal is eljövünk ide...- Ennyi elég is. Mi van, ha ő egy csali, és éppen ő akar becserkészni engem? Ha infókat akar kiszedni belőlem, ki tudja, milyen őrült céllal? Hagyhatnám az egészet a fenébe. De nem tudok eljönni onnan. Helyesebben őt nem hagyhatom ott. Nem tudom megtenni.
-Éhes vagy? - kérdezek vissza. Előbb-utóbb csak eljutunk valahova...




Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyCsüt. Márc. 14 2013, 20:19

Talán van abban valami, amit mond, de anyám azt mondta "nem így neveltelek" és ez nagyon rosszat jelent. Egyetértően hümmögök, kicsit mosolygok, hogy biztos igaza van, csak idő kell neki. Hideg van, haza kellene mennem, vagy könyvtárba. Ki kellene vennem egy pszichológiai könyvet, mielőtt mondjuk megölnek. Eszembe jutnak a földönkívüliek, hogy tőlük is félnem kéne a sötétben egyedül. Felpillantok a férfira, soha nem lehet tudni... De az is lehet, hogy csak azért érdeklődik ennyire mert rendőr. Az lehet, hogy rosszabb lenne, még kiskorú vagyok, de elég nagy ahhoz, hogy leszakadjon velem a hinta. Mindenesetre válaszolok neki, nehogy kiszívja az agyam. Szeretném, ha ork lenne...
- A Frances kollégiumában.
Feltesz egy egyszerű kérdést, muszáj lesz oda mennem, most már ott lakom. Kicsit elkomorodom. Hiba volt leülni ide, könyvet kellett volna kivennem, mert a filmekből nem tudom elsajátítani ezt az egészet. Mármint az életet és hogy hogyan kell beszélgetni, hogyan jöjjek ki jól Zinnel. Vagy hagynom kéne az egészet, nem hallgatni a pszichológusomra és boldogan élni egyedül, amíg meg nem halok? Olyan boldog voltam, amíg nem kellett ilyenekkel stresszelnem magam. Nehéz az Egyetem. A férfi azt kérdezi oda mennék-e, kicsit megrázom a fejem. Azt hiszem félek tőle, túl sokat kérdez, biztos, hogy akar valamit. Talán ha sírnék megkegyelmezne, de az is lehet, hogy hirtelen haragú, dühbe gurulna és ki tudja... Biztos nem véletlenül találták ki, hogy nem szabad megbízni idegenekben. Aztán ha felállok azt fogja hinni összeszartam magam, úgyhogy maradok. Megmarkolom a hinta szárát még jobban. Nem megyek sehova!
Nagyon gyorsan szívom be a levegőt, mintha megijednék, miközben ezt kérdezi. Igen! Nem lett volna szabad!
- Bocsánat...
Motyogom.
- Rossz ötlet volt, csak ki akartam próbálni a hintát, mindjárt felállok.
Biztos, hogy rendőr! Lehet, hogy megver? Vajon Zin mit szólna? Felém nyúlkál, bizonytalanul nézek rá, biztos piszkos a keze, durvaság lenne visszautasítani, óvatosan beleteszem az enyém az övébe, de nem nagyon rázom, azt rá hagyom.
- Örvendek. Bocsánat, én csak megijedtem...nem tudtam mit keres itt, mit akar tőlem éjszaka egy idegen ember.
Van fia is, biztos nem rossz ember.
- Rendőr, ugye?
Kérdez valamit, amin meglepődöm, tényleg, éhes vagyok! Ijedten nézek rá, a másnaposságom óta nem ettem, ez nagyon nem jó, mi lesz ha összeesem? Nagyot nyelek, fáj a nyelvem széle.
- Igen.
Keresni kezdem a szőlőcukromat, de nincs nálam semmi, még víz sem. Rémülten nézek körül, aztán szaporán nyeldekelni kezdek, de ha ő rendőr, aki bevisz a kórházba, ha elájulnék. Eddig nem vettem észre, hogy már rég el kellett volna ájulnom. Olyan gyorsan kezdem el kapkodni a levegőt, hogy abba szédülök bele, de észre sem veszem, hogy a pánikrohamtól kezd velem forogni a világ, kapok egyre kevesebb levegőt, jajj ha leesem a hintáról nagyon mocskos leszek, vizes a seggem, a föld rá fog tapadni! Szólni akarok neki, hogy rosszul vagyok, de mi van, ha nem is rendőr és pont a megfelelő alkalomra várt? Mert a fia mondjuk rákos és kellenek neki a szerveim? Ó bárcsak lenne nálam papírzacskó!


Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 16 2013, 01:32

Kissé nehézkesen indul a beszélgetésünk ezzel a fiúval, de már sokféle emberrel akadtam össze, ő sem okozhat különösebb gondot. Az biztos, nem olyan, mint az átlag. Számomra egyre érdekesebb. Nem attól az, hogy látszólag összefüggéstelenül beszél, de talán ez is része a dolognak. Hazudnék, ha tagadnám.
Nem bírom magára hagyni, mert olyan jámbornak és esetlennek tűnik, mint aki valójában segítségre szorul, de ahhoz is gyámoltalan, hogy merjen kérni. Én meg itt vagyok... Egy hős lovag, egy megújult Batman, vagy Pókember, vagy tudja franc, mi divat manapság. Szuperman kettő. Hahaha. Csak én nem nyírom a gonoszakat. Még. Akkor biztosan belőlem is újságcikk lenne. Megírhatná Sárkány, Gwen nővére! Mekkora poén!
Én tovább próbálkozom a sráccal, már azt is elmondom neki, ki vagyok, de ő még mindig bizalmatlan... egy kicsit? Vagy még nagyon? Néha úgy érzem, mintha közelebb kerülne, aztán megint távolabb... Mintha csak a hinta mozogna vele, pedig az áll.
- Ó, szóval a Frances. Én is oda jártam...- mondom kissé vidámabban, mint ahogy gondolom. Mert az egyetem jó volt, a társaság azonban nem, barátokat alig szereztem, és ennek nem én voltam az oka. És arról ne is beszéljünk, mire mentem a diplomámmal...
Hogy odavigyem-e, csak megrázza a fejét. Nem. nem akar oda menni. Talán azzal van baja.
-Ne tőlem kérj bocsánatot, nekem nem tartozol semmivel- mondom neki kedvesen. Mindent bevetek, hogy ne féljen tőlem. Talán túl messzire is megyek, ez a baj. És aztán megint közlékennyé válik, hogy mit keres itt éjjel.
- Megengeded?- gondolok egyet, és a mellette lógó hintára mutatok, arra célozva, hogy beleülök, ha nincs ellene kifogása. És ha már elmondta a nevét, kezet ráznék vele.... Ritkán tapasztalok hasonlót. A bemutatkozás olyan pasis dolog, manapság már a nők is így mutatkoznak be, de ennél lagymatagabb kézfogással még nem volt dolgom életemben.
- Oké, semmi baj-teszem túl magam az élményen, és már csak a szavaira figyelek. Aztán elnevetem magam.
-Rendőr? Én? Dehogy! -legyintek. De nem teszem hozzá, hogy milyen rossz élményeim is vannak a rendőrökkel. Szép kis kartonom van náluk rólam, akkor se lehetnék rendőr, ha az lenne minden álmom... - Pizzafutár vagyok....- ez így a legegyszerűbb.
Eszembe jut a kaja, amit hoztam, és arra gondolok, még egy próbát teszek. Kérdésemre igennel válaszol, tehát éhes, így előszedem a kis csomagot a hátizsákomból.
-Van nálam egy kis kaja...- kezdem, de valami nem stimmel a sráccal. Olyan furán kezdi kapkodni a levegőt, mintha nem lenne elég ... És talán valóban ez a baj, de mi okozza ezt? Beteg? Egy pillanatra lázasan jár az agyam, egészségügyi ismereteim próbálom felelveníteni, és több dolog jut eszembe: allergiás reakció, asthma, pánik...
Görcsösen kapaszkodik a láncba, kapkodja a levegőt, közben fenn-fennakad a szeme.
-Kilian!- szólok rá, és kissé megrázom a vállát. Éppen csak finoman, mert olyan törékenynek tűnik, még kárt tennék benne. - Kilian, nyisd ki a szemed! Lélegezz lassan és mélyet! Hallasz? Nem szabad hagynom, hogy elájuljon... valahogy ez dolgozik bennem. Észnél kell maradnia. Mit is kell ilyenkor csinálni? Ha valóban pánikroham, akkor beválik a ... egy filmben láttam. Remélem, nem kamu. Az a darab zacsi van nálam, amibe a pizzát csomagoltam, bár azok fóliába is be vannak tekerve. A hintába teszem őket, a zacskót pedig a fiú szája elé tartom.
-Kilian, lélegezz!- figyelem a tasakot, hogy áramlik bele a levegő. Szinte sehogy. Túl gyorsan lélegzik. Most mi a szart csináljak?
Megcsipkedem egy kicsit a fülét. A fájdalominger jó.
-Kilian, lassabban!- basszus, ez a srác nagyon készen van...
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Márc. 22 2013, 21:29

Ha ufok léteznek, akkor biztos vannak barátságos, éjszaka hintázó férfiak is. Azt hiszem bízhatok benne... Ha így nézzük én is barátságos, éjszaka hintázó férfi vagyok. (HAHA)
Nem csak ez az egy közös van bennünk, hanem az iskola is. Egy öreg diák! Ha kellenének is neki a szerveim talán kedvezményt adna azért mert egy suliba jártunk és mondjuk csak az egyik vesém vinné el. Kicsit vidámabban bólintok én is, ha nem vagyok depressziós, akkor általában vidám, főleg ismerkedésnél. Mert az nagyon fontos, eddig burokban éltem a pszichológusom szerint, bár nekem az tökéletesen megfelelt...
- És szeretted?
Kérdezem, még csak elsős vagyok, kevés tapasztalattal. Az iskola nem rossz, a matek kicsit nehéz, de szerintem jó úton haladok. Zin sem nyírt még ki, Noellel jól elvoltam és van egy új bogyótermelőm is. De még új és néha ijesztő. Éjszaka egy játszótéren...kezdem azt hinni teljesen elvette az eszem valami. Később rájövök: talán az éhség(?)
Tulajdonképpen nagyon megijedek attól, hogy itt vagyok éjjel, de meg is mondom neki, hogy még sosem hintáztam. És mostanában olyan dolgokat próbáltam ki, amiket azelőtt még nem csináltam. Ez már igazán semmiség...Viszont az is igaz, hogy késő éjjel van, meg is halhatok. Megöl valaki, elveszem, idefagyok! Felfázom, kiveszik a prosztatám, vagy soha többé nem fogok tudni pisilni. Nem is lesz péniszem! Akkor pedig biztos történik valami a hangommal is. Lánnyá változom! Elborzadva meredek magam elé. Nem is tudom mennyire kellene megijednem. Viszont ha Ő nem fog megölni, akkor talán segíthet. Igazából...talán nem is kell segíteni, csak fel kellene állnom és visszamenni a kollégiumba. Megmagyaráznám neki miért vizes a hátsóm. Mondjuk mielőtt odafagy. A fenék is be tud gyulladni?
- Sajnálom
Suttogom arra vonatkozóan, hogy azt sajnálom, amiért az előbb bocsánatot kértem. Persze, megengedem, hogy leüljön mellém a hintára. Azt hiszem rendőr, kezet fogok vele. Nem sikerül jól, biztosan fázom. Meglepődöm rajta, hogy pizzafutár.
- Tényleg, hisz mondta is! Elnézést, nagyon dekoncentrált vagyok, nem tudom miért. Éppen pizzát vitt valakinek?
Biztosan... Igen, eszembe jut, hogy ma még nem ettem. Ettől nagyon megijedek. Rámeredek, nem tudom a pizzafutárok mennyire sterilek. De vagy éhen halok vagy elkapok valamilyen szalmonella fertőzést egy esetleg romlott pizzától. Előző éjjel hánytam is. Inkább...kockáztatok.
- Én kifizetem...csak adjon egy kis ennivalót, kérem
Olyan mintha guberálnék, de ez most nem fontos. Olyan régen nem ettem már és eszembe sem jutott! Egy ilyen fontos dolog! Nagyon megijedek, ez veszélyes, még a levegőt sem tudom normálisan venni. De volt már ilyen, sokszor. Egy csomószor volt pánikrohamom. Kezdetben még attól is, hogy lementem az üzletbe. Meg kellett fognom a retkes ajtókilincset és undok volt a pénztáros, aztán lebuziztak. Próbálok lélegezni, ahogy mondja, úgy látszik eléggé megijedt. Talán el kellene mondanom neki, hogy volt már ilyenem.
- Semmi... baj...
Zihálom, nagyon nehezen. Majdnem éhen haltam! Érzem, hogy szédülök és az éhség lassan leterít, homályos lesz körülöttem a világ. Vagy azért mert nem ettem, vagy mert túl gyorsan lélegzem, vagy egyszerre a kettő. Mintha leütöttek volna! Előkerül egy papírzacskó, reszkető kézzel nyúlok utána, ijedten, el el-akadó lélegzettel próbálok belesóhajtozni. Becsukom a szemem, annyira szédülök, aztán lélegezni kezdek, rutinosan. De nem tudom magam a hintán tartani, lehuppanok a földre. Tiszta sár leszek...Egyelőre nem kezdek el ezen kiakadni, már túl sok minden van. Egyelőre nagyon igyekszem nem megfulladni. Ez nagyon ciki... hogy itt haldoklom egy pizzafutár előtt! Próbálok ráfigyelni, ahogy mondta hogyan lélegezzem egy kicsit megnyugtató... Most már nem fog megölni.

Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 23 2013, 00:10

Nehezen férkőzöm a srác bizalmába (utóbb kiderül, Kilian a neve), talán az töri meg a jeget, hogy én is a Francesba jártam.
- Egy részét igen- válaszolom neki.- ezzel mindenki így van, nem?És egy másik részét gyűlöltem. - Részletekbe nem bocsátkozom, majd esetleg, ha kérdezi. Nem tudom, ő mennyire ismerkedett már össze a csoporttársaival. Van-e köztük olyan, aki több éve gyűlöli, és az az életcélja, hogy kinyírja... Ó, ezzel nem szabad előjönnöm.... Inkább visszakérdezek:
-Te most kezdtél, igaz? Melyik szakra jársz? - reménykedem, hogy erre az egyszerű kérdésre kapok választ. Nem akarok én a magánszférájába betörni, de ez mégsem lehet titok!
Picit most közelebb enged, bemutatkozunk, beleülök a mellette lógó hintába. Mindjárt átnedvesedik a gatyám. Hát, ez pazar. Mindenesetre nem ugrálok fel, még megijedne Kilian. A gatyám úgysem szárad meg attól. Inkább igyekszem rá figyelni. Ismét elmondom, ki vagyok én, és erről jut eszembe a kaja.
Kilian éhes, legalábbis ezt mondja, de míg a kajával bíbelődök, ő kapkodni kezdi a levegőt. Kissé meg vagyok lőve, hirtelen nem is tudom, mit csináljak, de aztán eszembe jut néhány dolog, amit tanultam, amit láttam. Felállok, és csinálom, ami eszembe jut, nem törődve a vizes nadrágommal.
Kilian még mindig vacakul van, görcsös és a szeme is fennakad, attól tartok elájul, ha nem veszi lassabban a levegőt. Úgyhogy erre buzdítom. Bármennyire igyekszem én, és bármennyire igyekszik ő (mert csinálja, amit kérek, nem vitás), nem mennek olyan jól a dolgok, mint szeretném. Ő próbál nyugtatni engem, én őt... De a hintából csak kicsúszik, én meg kissé elbénázom, így a földre huppan.
- Add a kezed!- nyújtom felé saját jobbomat, mindegy, hogy kapaszkodik belé, csak csinálja, és akkor egy padhoz kísérem. A ruhájának már úgyis annyi. Nem csak vizes lett, hanem sáros is. Jó lenne mielőbb hazavinni, átöltöztetni, mert még fel is fázik, ha nem kap gyorsan száraz ruhát. Folytattatom vele a ki-be lélegzést, közben a kaját is oda menekítem hozzá, és folyamatosan duruzsolok neki.
-Oké, ügyes vagy, jól csinálod. Szépen, lassan, be... és ki... Úgy.- ez inkább pszichológia, mint szakmai hozzáértés. Mondom, egy filmből loptam az ötletet. de úgy tűnik, használ.
Ha rendeződik a légzése, odanyújtom neki a pizzát is, hogy egyen, de a szövegelést nem hagyom abba.
- Elég koszosak lettünk, ami a ruháinkat illeti, taxiba nem szállhatunk be. De szerencsére nincs messze a koli. hazaviszlek, jó? Át kéne öltöznöd mielőbb. A pizza meg a tiéd. Esti maradék, valamelyik ... barátomnak vittem volna...- azt mégsem mondom meg neki, hogy szétosztogatom a csavargók között, még flúgosnak néz, vagy mi a fene... Így is biztosan annak tart. Ahogy sokan mások is. Még Lio is, pedig ő a legjobb barátom.


A hozzászólást Daryl Brooke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Márc. 23 2013, 14:04-kor.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 23 2013, 13:55

Egy részét szerette csak ez a férfi? Hát, én egyelőre szeretem, mármint itt legalább nem kiabálnak rám az osztályban. Mindenki nagyobb, felnőttesebb, eddig még nem aláztak meg. Igaz, hogy az órákon nem barátkozom és alig szólalok meg, csak ha a tanár kérdez, de én ezt már megszoktam.
- Nem tudom...én szeretem. Kicsit nehéz a tananyag, de...legalább mindenki békén hagy, nem cukkolnak. Maga melyik részét nem szerette?
Furcsa, hogy pizzásfiú lett pedig a Francesra járt.
- Igen, Filmművészetre!
Mondom kicsit lelkesebben, nagyon szeretem a filmeket. Kár, hogy nem beszélgetünk tovább, mert eszembe hozza az evést. Különös, hogy eddig nem figyeltem rá, de nagyon megrémülök. Tudom, hogy ha nem eszem, összeesem, éhenhalok, stb. HOgy feledkezhettem meg róla? Sápadtan kapkodok levegő után, nagyon félek, érzem, hogy a szívem olyan hevesen dobog, mintha szerszám lenne. Alig hallom a férfit és alig látok magam körül valamit. Végig sem tudom gondolni mennyire lehet tiszta a keze, máris megfogom, szeretnék belekapaszkodni valamibe, ami nem himbálózik. Főleg, miután leestem a földre. Gyerekkoromban történt utoljára ilyesmi, azóta nem voltam sáros föld közelében. Ha esett az eső, mindenhová autóval mentem, ha nagyon esett, otthon maradtam. Nem járkáltam játszóterekre... Megfogom a kezét, biztos rossz neki, mert mocskos, most már tényleg úgy nézek ki mint egy hajléktalan. Másnaposan, rosszul vagyok, nem kapok levegőt és összekoszoltam magam. Próbálok lélegezni, megnyugtat a hangja. A papírzacskóba lélegzem, érzem, hogy lassabban, bár még mindig nagyon ijedt vagyok és dobog a szívem. Elém tolja a pizzát. Nekivetem a hátam a lócának, biztosan van támlája. Belekapaszkodom az ülőkébe, nem akarok megint leesni. A kezeimre pillantok, nagyon sárosak. Beletúrok velük a zsebembe, muszáj...előhúzom az antibakteriális nedves zsebkendő csomagom. Undorodva magamtól próbálom kinyitni, de nem látom a zárját, mert könnybe lábadtak a szemeim. Nagyokat sóhajtok, hogy ne legyek rosszul megint, most már lassabban lélegzem, nem fogok megfulladni, bár még mindig nagyon rendszertelenül.
- Köszönöm... sajnálom, hogy ilyen vagyok, nem így szoktam ismerkedni. Eszembe jutott, hogy már több mint egy napja nem ettem...teljesen elfejtettem, annyi minden történt. Kifizetem...vehet a barátjának másikat.
A másik kezemmel a pénztárcám után nyúlok, de nagyon óvatosan, a sáros kezem iszonyúan zavar, aztán fáj is. Rápillantok és látom, hogy felhorzsoltam egy kicsit, a vérem keveredik a sárral. A pénztárcát ügyetlenül leejtem a földre, most akár el is lophatja. Van benne elég pénz... A másik kezemmel még midig próbálom kinyitni a nedves zsebkendők zacskóját, de csúszik a felülete és nem akarok hozzányúlni koszos kézzel. Ez annyira bosszantó, hogy kínomban elsírom magam. A zsebemből szinte mindent kirántok, a kulcsom, a telefonom - megint,-és a gyógyszert is, az antidepresszánst, amit most kaptam a zugdokitól. Nem is látok semmit, pedig jó lenne már enni.


Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 23 2013, 14:25

Ahogy az iskola kerül szóba, kicsit megnyílik, megint közelebb lendül, ha már az előbb a hinta hasonlatot használtam. Úgy tűnik, ez a téma jó és kedves a számára. Kár, hogy ugyanezt én nem tudom elmondani.
-Saját hibámból...- mondom neki - csakis én tehetek róla, de ez egy hosszú történet.- Inkább terelek. És miután megmondja, ő melyik szakra jár, a kajáról kezdek beszélni. Még mindig könnyebb arról beszélni, mi vagyok, mint arról, miért nem az vagyok, aminek készültem, aminek tanultam.
Talán hiba volt felhoznom az evést, ettől Kilian rosszul lesz, szinte bepánikol, még a hintából is lecsúszik, egyenesen a hinta alatt összegyűlt tócsába. Gyorsan próbálok segíteni, mégis óvatos vagyok, nehogy szükségtelenül felizgassam, megijesszem. Már látom, hogy leginkább ez lehet a baj.
Ahogy egy picit könnyebben szedi a levegőt, egy padhoz vezetem, és a kajákat is átmenekítem, hogy tudjon majd enni, hiszen azt mondta, éhes. Nem tágítok mellőle, valahogy nem tartanám ésszerűnek, hogy magára hagyjam egy ilyen szerencsétlen helyzetben.
- Megengeded, hogy segítsek?- nézem, hogyan próbál mindent megoldani, de semmi sem úgy alakul, ahogy szeretné, azt hiszem. Felszedegetem a földről a leszóródott cuccait, oda sem figyelve, mik azok. A kezébe adok egy törlőkendőt.
-Először a kezed tedd rendbe. - Mondom neki csendesen- Használhatom én is?
Ha rábólint, kihúzok egyet a csomagból, és megtörölgetem a kezem. Aztán egy másikkal letörölgetem sorban a holmiját: a pénztárcát, a kulcsait, a mobilt, a gyógyszeres fiolát... Egy pillanatra a kezembe tartom azt a barna kis üveget, és ha alkalmat ad rá, elolvasom, mi van rajta. Most jut eszembe először, vajon nem azzal a szándékkal jött-e ide ez a fiú, hogy véget vessen az életének? Aztán eldobom az ötletet, hiszen akkor nem félt volna attól, hogy meg akarom ölni.
-Egyél..- noszogatom- nem tartozol semmivel, a barátomat meg majd kiengesztelem holnap- mondom neki és csak figyelem. Nem teszem szóvá a könnyeit, a gyógyszert.... Kezd kialakulni bennem egy kép erről a fiatal fiúról, és csak annyit tudok, most nem hagyhatom magára.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Márc. 23 2013, 15:24

Kár, pedig érdekelne mi baja volt az iskolával, de biztos nem akar róla beszélni. Megértően bólintok, lehet, hogy majd később megint próbálkozom. Különben most nem nagyon tudok kérdezősködni mert rosszul leszek. Megint előjön a pánikroham, pedig már régen nem volt és szédülök meg minden. A pizzás fiúnál van zacskó is, sokat segít, nem tudom túlélném-e egyedül. Mikor már normálisabban lélegzem egy padhoz vezet. Kétségbeesetten kapaszkodom a deszkákba, félek, hogy innen is leesem. Fájnak a kezeim nagyon, de ennél is rosszabb, hogy piszkosak! A legnagyobb fóbiám a koszos dolgok, pedig sok fóbiám van. Nem is csoda, hogy elsírom magam. Csak potyognak a könnyeim és én elejtek mindent, még a nedves zsebkendőt sem tudom kiszedni. Azt hiszem Darylnek hívják, szóval segíteni akar. Nem nagyon látom merre van, de elveszem a kezem a térdemről, ahol a nedve zsepi tartó van, hogy ki tudja nyitni, ha tudja. Biztos sikerül neki, csak én vagyok ennyire béna. Mikor a kezembe adja a kendőt, kicsit megnyugodok. Gyorsan törölni kezdem, de nagyon csípi, mert felsebeztem.
- Tessék csak
Szipogom, kicsit meglepődöm, hogy ő is használni szokta a kendőt, nem szokták. Vegyen, nyugodtan. Nem látok hirtelen szemetes kukát, magam mellé teszem a kendőt. Amikor már tisztább a kezem, megpróbálom letörölni az arcomról a könnyeket, de a szemembe nem nyúlok a fertőzés miatt. Csak kicsit később veszem észre, hogy törölgeti a cuccaim, megijedek, de nem nagyon, viszont nem merek értük nyúlni. Nézegeti a gyógyszeremet is, biztos bolondnak néz.
- Az csak... néha a rossz kedv ellen. Mindenféle gyógyszert szedek.
Kotyogom el, pedig a normális emberek ilyet nem szoktak mondani. Megint megszegem a saját szabályaim.
- Köszönöm...tényleg vehetsz el pénzt. Az életem is megmentetted. Lehet, hogy megfulladtam volna
Még kicsit akadozva beszélek, de a pizza után nyúlok és már tegezem. Közelebbről nem látszik sokkal idősebbnek nálam.
- Általában sört szoktam adni azoknak, akikkel ismerkedem... sajnálom, hogy neked nem tudok, most nincs nálam. Így biztos nagyon hülyének tűnök.
Sóhajtok fel tragikusan, azt már tudom, hogy ő nem lesz a barátom, mert kicsit többet látott az igazi, szerencsétlen énemből mint mások. De nem baj, teljesen megértem, lehet, hogy én se szívesen ismerkednék meg magammal, vagy egy ilyen fiúval.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyHétf. Márc. 25 2013, 13:00

Az jut eszembe, szerencséje van ennek a srácnak. A park - főleg ilyenkor éjjel- veszélyes lehet egy olyan érzékeny fiúnak, mint ő. Járhattak volna erre huligánok is, simán kirabolhatták vagy megverhették volna. Már nem is csodálkozom olyan nagyon, hogy rólam először rosszat feltételezett. Így hát nem hagyom magára. Valahogyan erőt verek belé, és aztán beviszem a szállására. Tudnom kell, hogy jó helyen van, biztonságban.
Kétségbeesésében ügyetlenkedik, de nem eshetek neki ajtóstul. Inkább megkérdezem, akarja-e, hogy segítsek. Még mindig ott van bennem egy kis tartás, hogy fél tőlem, és nem akarom megijeszteni feleslegesen. A kezébe adom a törlőkendőt, és én is kérek belőle, hiszen mindketten sárosak lettünk.
Amíg a kezét törli, addig én a holmijait teszem rendbe, igyekszem gondosan megszabadítani mindent a piszoktól. Amikor a gyógyszeres üveg van a kezemben, egy pillantást vetek rá, engedi-e, hogy megnézzem, mi az. Talán úgy gondolja, magánügy, és nem szeretné, ha tudnám, mit szed. Valamilyen antidepresszáns, ha jól gondolom. Ezt támasztja alá az is, amit mond.
- Értem- bólogatok neki. Talán szégyenli, hogy gyógyszer kell szednie, ezért megpróbálom enyhíteni benne a feszültséget- Az egyetemi évek alatt valószínűleg majd leszoksz róla. alkalmad, időd sem lesz rosszkedvűnek lenni. Egyrészt, mert annyi lesz a tanulnivalód, hogy magadra sem marad időd, ha meg mégis, azt majd a haverokkal, vad bulikban fogod majd eltölteni. Rosszkedv kizárva.
Az már más kérdés, hogy másféle gyógyszereket is szed. Lehet, hogy beteges tipus. Nem tudom. Alkatából adódóan el tudom képzelni, hogy vannak nyűgjei. de nem szeretném ebbe az irányba terelni. Inkább egyen. Erőre van szüksége.
- Kilian, komolyan mondtam, hogy nem kell a pénzed. Tedd csak el és egyél bátran!- kicsit oldottabb vagyok már, mert végre visszategezett, talán már nem fél tőlem. Ha nem ijed meg tőlem, akkor nem is lett volna szükség erre a zacskós dologra, úgyhogy inkább szó nélkül hagyom, amikor azt mondja, megmentettem az életét.
- Nem nézlek hülyének. A sörözést meg bepótolhatjuk máskor- nézek rá nevetve. Ki se néztem belőle, hogy sörözik! Ez klassz. Ha nem lenne a fenekünk csupa víz, ha nem lenne ennyire ijedt, máris meghívnám sörözni. És még valamit kiszűrök a szavaiból... Ha már sajnálja, hogy nincs nála sör, amit akkor ad másoknak, ha ismerkedik... akkor velem is szívesen ismerkedne.
- Amúgy bármikor szívesen látlak a pizzázóban- Megmondom neki a hely nevét és a címét- Benézhetnél. Igazán jó a konyha, szívből merem ajánlani. Általában minden hétköznap ott vagyok.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Ápr. 03 2013, 18:06

Úgy félek, hogy ha meghalok elrabolják a lelkem az ördögök mert ittam! És mert orkokat szerettem! Csomó bűnöm van, de az legalább jó, hogy megint megment valaki, mert rosszul leszek attól, hogy rájövök milyen régóta nem ettem és mert törvényszerű, hogy akkor rosszul kell lennem. És itt van valaki, aki nem hagyja, hogy megfulladjak és nem is tolvaj, gyilkos, szervkereskedő, hanem pizzafutár. Még pizzája is van. Lehetne rendőr is, azt sem bánnám, vagy pap. Az jó lenne, ha pap lenne és meggyóntatna. De nem az, viszont van nála pizza és még tiszta is mert ő is kér törlőkendőt. Szimpatikus, de ez fordítva nem lehet igaz. Én most nagyon hülyének tűnhetek. Egy fiúnak, aki rosszul van és gyógyszereket szed. Még sör sincs nálam, hogy jó benyomást tegyek. Abszolút nem teszek és mindent megszegek, amit megfogadtam, vagyis nem vagyok olyan amit másoknak mutatni szoktam, hogy elfogadjanak. Daryl azt mondja, hogy leszokom majd a gyógyszerről. Kicsit kételkedve nézek rá, én nem hiszem.
- Én nem vagyok szomorú. Most egy kicsit, de nem szoktam. Most is csak azért mert rosszat csináltam.
Aztán olyat mond, ami nekem kínai. Haverok és buli. Gyorsan megrázom a fejem.
- Nekem nincsenek barátaim. Csak egy szobatársam. De ő jó fej. De nem olyan, aki elhívna bulizni. Talán Noel el fog. Ő az, aki meghívott tegnap egy italra és részeg lettem.
Magyarázom, mert hangosan gondolkodom, de már mindegy mert rossz benyomást tettem.
- Te sokszor bulizol a haverjaiddal?
Most, hogy így jobban megnézem laza figurának tűnik. Remegő kézzel nyúlok a pizza felé és beleharapok. Nagyon finom és érzem, hogy nem fogok elájulni, de azért még kicsit bizonytalanul ülök. Szerintem beteg leszek, sok gyógyszer kell majd. A prosztatámra is. Nem kell neki a pénzem, ezt nem nagyon értem, de rosszul érzem magam tőle. Lehet, hogy azt hiszi, hogy szegény vagyok. Vagy azért nem kell, mert mocskos és bűnös is vagyok. De a pizzát muszáj megennem, különben meghalok. Köhögni kezdek egy kicsit, amikor azt mondja, hogy majd máskor bepótolhatjuk a sörözést és hogy menjek a pizzázóba.
- Hogyhogy?
Csúszik ki a számon, gyorsan beletömöm a maradék pizzát, hogy biztosan ne haljak meg. Rágok. Fázom. Arra figyelek, hogy minél gyorsabban lenyeljem.
- Nagyon finom volt, köszönöm. Ha nem akarod, hogy kifizessem akkor majd...meghívlak valamire a pizzázóban.
Jut eszembe valami egész normális dolog. Figyelem mennyire volt normális, a szemem sarkából. Közben mennék, mert a hideg is rosszat tesz és mert sáros vagyok. Borzalmasan érzem magam emiatt.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Ápr. 03 2013, 19:26

Úgy tűnik, hogy a beszélgetésünk kezd normál irányba terelődni. Ennek csak az lehet az oka, hogy már nem fél tőlem. Így utólag csak ennek a számlájára írható, hogy kissé zavartan viselkedett.
Örülök, hogy nyugodtabb. semmit sem szeretnék elrontani, ezért lassabban cselekszem, ahogy szoktam, talán lassabban is beszélek, nem szándékosan. Nem gondolok én már rosszat erről a fiúról. Sajnos, neki is megvannak a terhei ebben az életben. Biztos annak is oka van, hogy miért tart az anyjától, miért szed gyógyszert, gyógyszereket.
Igyekszem oldani, hiszen az optimista hozzáállás fél gyógyulás. Megint a fejembe veszem, hogy megnevettetek valakit. Őt. Valahogyan. Persze, nem ez a legfontosabb célom, hanem az, hogy épségben bejuttassam a koliba.
Érdeklődve nézek rá, hátha többet is elmond arról, amibe belekezdett.
-Mi rosszat tettél?- gyengéden kérdezem, nem úgy, mintha a szemére akarnám hányni a dolgokat. -Szerintem mindent meg lehet oldani- és ha elmondja, talán segíteni is tudok. Igyekszem hatni rá, megnyugtatni. Ezért beszélek az egyetemről is.
-Elsős vagy, most érkeztél, igaz? Ne legyél türelmetlen. A szobatársad a legkézenfekvőbb, hisz vele találkozol a legtöbbet. De jönnek majd a csoporttársak, és közülük is sok barátot szerezhetsz. Azt mondják, minden két emberen múlik...- biztatóan nézek rá.
-És kicsoda Noel? Ha nem a barátod, hogyhogy inni mentél vele? - kissé meghökkenek. Bár az ivászatról először a sörözés jut eszembe, és ha már sör, akkor a barátkozás. Csak erről lehetett szó. Kilian barátkozni akart, ez a Noel meg leitatta.
- Ő is az egyetemre jár?
A szavait próbálom összerakni. Tegnap Noellel volt, ittak, lerészegedett. remélem, csak erre célzott, amikor azt mondja, rosszat tett. Kilianről nem tudom elképzelni, hogy bánkit is bántana, annál inkább... Őt.
-Ugye, nem bántott ez a .. Noel? - kicsit félszegen teszem fel neki a kérdést. Ez a fiú nem ismer engem. Biztos, hogy nekem mondaná el, ha történt volna valami... inzultus kettejük között?
Míg visszakérdez az én szokásaimról, végre enni kezd.
- Fiatalabb koromban többet jártam bulizni. De aztán... Jött egy lány, aztán az egyetem, és a legjobb barátom is elszakadt tőlem. Nélküle meg nem volt semmi sem az igazi. Inkább a tanulásra koncentráltam. Aztán dolgozni kezdtem, és elszaladtak velem az évek. Olyan volt, mintha kinőttem volna ebből a korból. - Őszintén mesélek neki. Nem is emlékszem, kinek dumáltam utóljára ennyit magamról. Talán Lionak, nemrég. Hát igen. Ő az én alfám és omegám, öreg Haverom. - Aztán most felbukkant az életemben a gyerekkori legjobb barátom, és mintha visszaszaladtunk volna az időben... és pótolni akar... - elnevetem magam.- Szóval az utóbbi napokban többet buliztam, mint az elmúlt 6 évben összesen...
Közben ő megeszi a pizzát, én meg gratulálok magamnak. Sokkal jobb színben van a srác, mint az előbb, ez még a gyér világítás mellett is látszik. Visszakérdez.
-Csak arra gondolok, ne érezd magad rosszul a sör miatt. Azt bepótolhatjuk máskor is, ha kedved van hozzá. - aztán jön az ötlet, hogy beugorhatna hozzám is.
-Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy!- érzem, hogy ezt már illetlen lenne visszautasítanom. ha már a pénzét nem fogadom el, egy szívességet tehet nekem. Ha meg akar hívni valamire, hát tegye, legalább újra látom.
Úgy látom, kissé összeszedte magát, a pizzát is eltűntette. Jó jel.
- Ha jobban érzed magad, és szeretnéd, szívesen elkísérlek a koleszig.- A világért sem szeretném ráerőltetni magam, de jobban érezném magam, ha biztonságban tudnám. ha nem menne egyedül. De neki kell döntenie.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyCsüt. Ápr. 04 2013, 21:23

Egész kedves ez a fickó, egyre jobban bízom benne, még az életemet is megmenti. Aggódva nézek rá, remélem nincs Isten, aki majd ezért elővesz a pokolban.
- Tegnap nagyon berúgtam
Suttogom, hangosan ki sem merem mondani. Lehet, hogy azért nem, mert anyukám szerint ezt nagyon rosszul tettem és tényleg elvetettem a sulykot, Zin sem volt még ennyire berúgva. Tanácstalanul nézek rá, hogy ő mit szól ehhez, szerinte milyen csapás fog sújtani még. Ő biztos nem volt soha ilyen részeg.
Közben elmeséli, hogy szerinte sok barátot fogok szerezni, egy kicsit naivnak gondolom. De ez kedves, még mosolygom is. Csak halványan, mert tudom, hogy nem szabadna magamon nevetnek.
- Velem senki se szeretne barátkozni Mr Brook.
Jut eszembe a vezetékneve, nem tudom szólíthatom-e Darylnek. Mély levegőt veszek, aztán folytatom.
- Mert azt hiszik, hogy bolond vagyok. Igazából...nem nagyon tudok beszélni az emberekkel, biztos észrevette.
Sandítok rá, másoknak nem szoktam elmondani, de ő már látta milyen vagyok.
- Csak a pszichológusom erőltette, én jól megvoltam egyedül!
Teszem hozzá gyorsan, mert tényleg és nem akarom, hogy sajnáljon. Csak sajnos a pszichológusom elbocsátották. Kérdez aztán Noelről, azt mondta lehetek a barátja...
- Még nem, de azt hiszem megengedte, hogy az legyek. Úgyhogy megfogadom a pszichológusom tanácsát.
Mosolygom megint, nem a Noel hibája, én rendeltem a sok piát, hogy menőnek tűnjek.
- Hát...jó ötletnek tűnt. Azt akartam, hogy azt higgye normális vagyok.
Kicsit megszeppenek, de azért befejezem az evést. Rossz dolog volt Noellel inni? Szerintem nem a társasággal volt a baj, ő nagyon menő fiú.
- Nem, ő már sokkal idősebb és New Yorkban lakik. Azt nem mondta hány éves.
Pedig nem tűnt idősebbnek. Nem akarom, hogy visszamenjen New Yorkba és elveszítsem az egyetlen embert, aki jó fejnek tart.
- Nem, szerinte jó fej vagyok.
Kicsit büszkén mondom ezt, mert még senki nem mondta nekem. Noelnek azóta is hálás vagyok. Aztán ő mesél és én hallgatom.
- Lehet, hogy tényleg kinőtted. De jó, hogy kipróbáltad, én az Egyetem előtt...én semmit sem próbáltam.
Kicsit elvörösödöm, inkább terelnék, ő nem a pszichológusom. Visszajött a gyerekkori barátja.
- De ha már kinőtted, akkor hogy hogy megint? Te is akartál bulizni vagy csak ő akart?
Igazából ehhez semmi közöm, de megkérdezem mert nem értem. Furcsa, hogy látni akar, pedig ő tudja, hogy milyen vagyok. Kicsit zavartan bólintok.
- Jó, akkor majd meghívlak. Akkor menjünk...ha neked nem baj
Sáros vagyok és fázom, biztos ő is.
- Ha akarod adok neked tiszta ruhákat és megmoshatod a kezed, vagy lezuhanyozhatsz
Hátha...szeretne.

Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Ápr. 05 2013, 00:57

A padon ülve kicsit oldottabb már a hangulat, amiben beszélgetünk. Talán észrevette, hogy nem bántani akarom, csak segíteni neki. És ez is micsoda cikk-téma lehetne: Miért nem bízunk egymásban?
Azt hiszem, a sajtó, a média mindig olyan hírekkel tömi a fejünket, hogy kit raboltak ki/el, kit öltek meg... Csupa horror a hétköznapjainkban. Miért kell csak ezekről beszélni? Sokkal inkább fel kéne a figyelmet hívni arra, hogy apróságokkal is segíthetnénk egymáson. Hogy a kenyér, amit valaki másnaposan nem eszik meg, a hajléktalannak talán éppen életmentő eledel. Hogy a maradéknak, amit a szemétbe kidobunk, valakinek csemege... Elsősorban nem pénzre vannak a szegényeknek szüksége, hisz a legtöbb üzletbe be sem engedik őket, hanem élelemre, ruhára. Oh!
Ez a fiatalember nem hajléktalan. Márkásak a ruhái, igaz, most a sárban landolt, tehát koszos. De ez csak a véletlen műve. Ápolt: a bőre, haja tiszta, ahogy én látom. És most neki is segítségre van szüksége.
- Értem.- Bólintok, amikor kiböki a nagy vétkét- Ez mindenkivel előfordulhat. Senkinek nem vették még a fejét érte. - Már, ha ennyi az egész. Mert ha részegen betört valahova, vagy megölt valakit... az már más tészta. De ezt ki sem nézném belőle. Rám néz, én meg ezt kérdésnek vélem, és bólogatva mesélni kezdek neki:- No igen. Velem is előfordult néhányszor. - A leghúzósabb sztorit azonban soha nem meséltem el senkinek, mert titoktartást fogadtam Lionak. És a barátomnak tett ígéret kötelez.
- Oké, tegnap berúgtál. Azóta nem mentél vissza a koliba?- Ez azért fura lenne. Ahhoz... túl tiszta. És akkor hol volt tegnap éjjel és ma egész nap?
Ha már koli... Barátok. Gólya lehet még, alig kezdődött el az év, ő meg máris leírta magát. Próbálom vígasztalni, hogy még semiről sem késett le.
- Hívj csak Daryl-nek és tegezz nyugodtan, nem vagyok még olyan öreg...- nem szeretem, ha magáznak a srácok, bár némelyik olyan sznob, hogy nem is tud másképp beszélni, viselkedni. De ez a fiú nem olyan. Szerintem.
- Miből gondolod?- Saját félelmei generálhatják benne azt az érzést, hogy nem akarnak vele barátkozni. Emiatt lesz visszahúzódó, ami miatt valóban egyre kevesebben merik majd megközelíteni, hiszen azt hihetik, magának való csodabogár. Ördögi kör, mi?
- Mi most jól elbeszélgetünk nem?- cáfolom meg, amit mond. Nem beszélek a kezdeti nehézségekről. Erre neki kell rájönnie. De azt hiszem, ha egy kicsit gyakorol, több bátorsága lesz beszélni, beszélgetni kezdeményezni. Rá fog jönni, hogy nem a sör az egyetlen módszer, amivel barátokat lehet szerezni.
- A koleszra? Arra gondolsz? - mármint, hogy mit erőltetett rá a pszichológusa. Furák ezek az agyturkászok, az biztos. - Bele a mélyvízbe, hajrá... Mi?- felvonom a vállam. Sajnos, ehhez a dologhoz nem értek. De azt hiszem, minden emberhez megvan az út, amivel meg lehet fejteni, amivel ki lehet nyitni, amivel le lehet bontani a falakat, amiket maga köré emelt.
Említ egy majdnem barátot, Noelt, akivel a tegnapi napját töltötte. Fura egy barát lehet, ha nem vette észre, hogy Kiannek segítség kell. De lehet, hogy csak rosszul ítélem meg a helyzetet.
- Tudod, nem attól tűnsz normálisnak, ha hülyére iszod magad... - ez így rosszul is hangzik, de már belefogtam. - Inkább értelmesebb dolgokra szánd az időd. Van hobbid, szeretsz olvasni, zenét hallgatni, sportolni?
Kicsit múltat idézek, hogy fiatalon én is követtem el csibészségeket, jártam bulizni hasonlók. És hogy nekem ép az egyetem volt az (meg a lány, Gwen), ami észhez térített. Persze, az egyetemi csoporttársaim között is voltak olyanok, akik akkor kezdtek bulizni, és olyanok is, akik sosem hagyták abba.
- Ésszerű keretek között érdemes mindent kipróbálni...- mondom neki, kicsit nevetve, félig komolyan. - Magadnak és másnak sose árts!- ez egy jó elv.
Aztán magamról beszélek megint. Lioról, hogy hogyan rángatott vissza a bulikba. Ő tipikusan az a fajta, aki sosem nő fel... Vagy csak nagyon későn.
- A barátom egy nagy gyerek. Szeretem őt, gyerekkorunk óta. A világ végére is elmennék vele, ha arra kér. Éppen bulizni ne mennék vele? - nevetem el magam. Lio miatt mindig jó kedvem támad. Most is elmélkedik valamin, azt mondja, nagyot lehet vele kaszálni. Ahogy őt ismerem, biztos valami fogadás lesz. - Tulajdonképpen nem a buli miatt megyek, hanem miatta. Mert kedvelem a társaságát. Jókat nevetünk, hülyülünk együtt. És még lelkizni is lehet... Bár egészen érdekes életszemlélete van... Más, mint én. Mégis jóban vagyunk...
Sokan nem értik, mi ez a szoros kapcsolat közöttünk. De azok semmit sem tudnak a barátságról. Én büszke vagyok arra, hogy olyan barátom van, mint Lio. Tűzbe menne értem, ahogy én is, őérte. Életem végéig kitartok mellette, az fix.
Kilian kedves figura. Most, hogy ellazult, teljesen értelmesen lehet vele beszélgetni. Nincs vele a világon semmi baj, azt hiszem, kicsit talán gyámoltalan. Talán nevelési hiba. A szülei mindentől óvták, féltették, azért lett ilyen. De egy kis magabiztossággal biztos ki lehetne kupálni.
Felajánlom neki, hogy járjon be a pizzázóba. Oda is járnak olyan fazonok, mint ő. És járna olyanok is, akik mások, de ugyanúgy barátokra vágynak, mint Kilian. Lehet, egyszer szerencséje lesz, és beleakad valakibe. Vagy ha mást nem, én beszélgetek vele, ha kedvet érez rá.
- Oké, akkor induljunk. Nézd meg, megvan-e mindened.- figyelmeztetem. Nem lenne jó a koliból visszajönni, ha eszébe jut, hogy elszórta például a kulcsát. Ha mindene megvan, mellette indulok el.
- Köszi, ezt majd átgondolom. Előbb érjünk be a koliba.
Nem tartom valószínűnek, hogy a ruhái jó lennének rám, de azért ez kedves volt tőle. A gatyám tiszta víz, és ebből gondolom, hogy az övé is. Szerencsére nincs hideg, így nem kell félni a megfázástól. Viszont, ha valaki így lát minket... Viccesek lehetünk egymás mellett, vizes fenékkel. Nem baj, kibírom. Határozott léptekkel indulunk el a koli felé.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Ápr. 05 2013, 17:35

Kicsit szorongok, azért én elég rosszul érzem miatta, mindig jó fiú voltam, sosem csináltam rosszat. Nem csináltam semmit, csak filmeket néztem és a filmekben láttam, hogyan próbálnak ki normális emberek mindent az életben. Meglep, amikor Mr Brook azt mondja nem olyan nagy dolog. Ő halál laza lehet...
- Köszönöm, akkor jó! Te olyan megbízhatónak nézel ki most, hogy már tudom, hogy nem vagy szervkereskedő, elhiszem neked!
Ő idősebb is mint Zin, biztos jobban tudja. És már ő is csinálta! Ez megnyugtat, sokkal jobb kedvem van.
- De igen, visszamentem, csak elfelejtettem enni. Reggel nagyon rosszul voltam, aztán napközben is és lelkileg se valami jól, eszembe jutott, hogy elfogyott a gyógyszerem és mentem szerezni másikat.
Mesélem, biztos furcsa lehet neki, hogy rosszul lettem, amiért éhes voltam. A pszichológusom szerint én csak beképzelem magamnak a dolgokat. Szerinte elég sok bajom van. Daryl aztán megengedi, hogy Darylnek hívjam, rámosolygom.
- Köszönöm szépen, akkor Darylnek foglak hívni. Tudom, hogy nem vagy, de elég menőnek nézel ki és nem akartam összeakasztani veled a bajszomat.
Vallom be, sokan fenyegettek már, ilyenek mint Daryl, a gimiben uraznom kellett őket. Zint sem mertem először Zinnek szólítani, ő mondta, hogy úgy hívjam. Aztán kérdez, érdekes, ilyeneket pont a pszichológusom szokott. Hogy miből gondolom, miért hiszem így vagy úgy. Előveszek még egy antibakteriális zsebkendőt és belecsomagolom a pizzának azt a részét, amit nem ettem meg mert ott fogdostam össze koszos kézzel. Majd el fogom dobni.
- Ez így van, ezt tudom. Mi most jól és ez furcsa, mert én tényleg nem tudok beszélgetni.
Pislogok rá. Ezért nézek filmeket. Ebben sosem kételkedtem, szent meggyőződésem. Hülyeségeket szoktam mondani. Néha. Egyszer csak kimondok valamit, amit normális emberek nem mondanak ki, például a gondolataimat.
- A pszichológusom nem csak azt erőltette, de azt is. Azt is mondta, hogy beszélgessek és alakítsak ki emberi kapcsolatokat, úgyhogy megpróbáltam. A sörrel.
Szerintem azzal a legegyszerűbb. De biztos vannak még trükkök.
- Te hogy szoktál ilyesmit csinálni?
Furcsa, hogy ennyit kérdez, még sosem kérdezett tőlem senki ennyi mindent. De ez nagyon jó! Kicsit elvörösödöm, amikor a piálásról beszél.
- Olyan volt, mintha bátrabb lennék, meg mertem tenni dolgokat, amit máskor nem.
Mesélem milyen volt inni. Normális akartam lenni...
- Igen, de nekem barátkoznom kell, muszáj, és a hobbijaim magányos tevékenységek.
Magyarázom komolyan, az egész életemet a hobbiknak szenteltem. Azt mondja legyek ésszerű és ne ártsak másoknak, bólogatok, ezt tudom. Aztán mesél magáról és a barátjáról.
- Szerinted hol van a világ vége? Szerintem egy másik dimenzióban! Én hiszek az ufokban!
Mesélem lelkesen, amikor mondja, hogy elmenne a barátjával bárhová. (ezért mondják, hogy nem tudok kommunikálni rendesen)
- Lelkizni? Dehát a fiúk nem szoktak lelkizni!
Nekem is mondták, hogy ne beszéljek az érzéseimről, igaz, hogy nem is szoktam, max a pszichológusomnak, de ezt most nem értem.
- Más mint te és mégis... de akkor miről beszélgettek, ha nem ugyanazok a dolgok érdekelnek titeket?
Kérdezem, közben felállok és megnézem, hogy megvan-e mindenem.
- Igen, megvan, köszönöm.
Elindulunk és eszembe jut, hogy adhatnék neki tiszta ruhát. Lehet, hogy nagyobb egy kicsit, de...akkor legalább megszáríthatná vagy valami.
- Most undorító vagyok.
Bólogatok megértően.
- De egyébként mindenem nagyon tiszta, a fürdőszobát is kifertőtlenítettem már. És a szobatársam is tisztaságmániás.
Milyen szerencsés vagyok vele!

Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Ápr. 05 2013, 20:29

Kilian felenged, egyre jobban belelendülünk, szinte folyamatosan nyomjuk a sódert, miközben eszik. Én is szabadabbá válok, még a nosztalgiázás is belefér, nem hinném, hogy ártok vele, ha a múltamról beszélek. Kilian feloldódik, kérésemnek eleget téve tegezni kezd, és egyre oldottabban beszélgetünk. Haladás. Sokkal jobb így, mint az elején.
- Rendszeresen szeded ezt a...- szart, akarom mondani, de ha valóban függ tőle, ilyet nem mondhatok, mert széttörhetem az eddig felépített bizalmát. Hiába, sose hittem a gyógyszerekben- ... ezt a ... antidepresszánst? - jut eszembe a szó, valami ilyesmi, az biztos. Csak azt nem tudom, hogy a rákban lehetséges, hogy a tizenévesek nagy része már ilyesmiken él. Gyerekkoromban azt hittem, ez a felnőttek hülyesége. - Sikerült felíratnod?- Nem tudom, miért kérdezem meg. Most nem hiszem, hogy szüksége lenne rá, de néhány perce még biztosan... És hogy holnap mi lesz? Vagy most este a koliban? Nem tudom.
- Menőnek?- meghökkenek, majdnem elnevetem magam. Látná Lio-t! Na, ő a menő. Én csak... csak egy egyszerű, unalmas fazon vagyok. - Mondd csak, miben vagyok én menő? - Ha már ezt mondta, biztosan meg is tudja magyarázni. Én is tudni szeretném.
Beszélgetünk. Tök jól, szabadon. Oldottan. nem is tudom, miért kételkedik benne, hogy képes rá, hiszen most is ezt csinálja. A pszichológusa nagy hülye lehet, ha butaságokra kényszeríti. Szerintem csöppet sem érdekli ez a srác, csak egy esetet lát benne, amit meg kell oldania. Ő szokott vele beszélgetni. Kétlem.
- Látod, nem is olyan nehéz. Picit több magabiztosság, kevesebb félelem... Bármiről lehet beszélgetést kezdeményezni. Bármiről, hidd csak el!- nevetem el magam.
Hogy én hogyan csinálom? Nem tudom konkrétan megmondani, mert én mindenről tudok beszélgetést kezdeményezni. Aztán vagy bejön, vagy nem.
- Időjárásról, zenéről, filmről, könyvről, állatokról... Komolyan mondtam, bármiről lehet beszélgetést nyitni. Néha a helyzet adja magát, amibe bele lehet kapaszkodni. Néha egy-egy elszólás, egy információ... Bármi.- Nem olyan nehéz. Elég időnként az ösztönökre bízni magunk.
- Velem nehezedre esik most beszélgetned?- kérdezem tőle. Csak arra akarom rávezetni, hogy pár perc is elég lehet, hogy oldott legyen a hangulat. Nem kell keresni a szavakat, valahogy... egymásra lehet hangolódni. Erre van a legnagyobb szükség, szerintem. Megtalálni a közös pontokat.
- Mi az, amit nem lehet közösségben csinálni?- Milyen hobbi lehet az?
Inkább nem ragálok rá, hol a világ vége, és hogy vannak-e UFO-k. Talán ezt majd egy másik alkalommal.
-Miért ne lelkizhetnénk? Nekünk ugyanolyan érzéseink vannak, mint a csajoknak. Néha ki kell dumálni, ha felmegy a pumpa, bánt valami vagy öröm ér. Ha örökösen visszafojtod őket...- felvonom a vállam. - A barátok erre is jók. Megoszthatod velük az életed részleteit. És te is megismerheted a barátaidét. Ez nagyon jó érzés, hidd el. Nem érzed magad egyedül (soha), mert tudod, hogy mindig lesz valaki, akihez szólhatsz, akinek elmondhatod, aki akkor sem küldd el a fenébe, ha hajnal 3-kor csörgeted meg vagy állítasz be hozzá.
Lio ilyen. Beszélek neki egy kicsit róla. Hogy nekem ő az igazi barátom. Kilian meg közben lassan befejezi az evést, és arra gondolok, ideje őt hazavinni. Holnap munkanap, neki is biztos órái lesznek, pihennie is kéne.
Figyelmeztetem, hogy nézze át a cuccait. ha szétszórt, a dolgai is lehetnek azok, inkább nézze át őket. aztán elindulunk, váll váll mellett.
-Dehogy vagy undorító. Kicsit koszos a segged, de az enyém is az. Nézd!- és megfordulok, hogy lássa.- Ne foglalkozz most ezzel. Ki lehet mosni.
Valamiért azt érzem, fontos neki, hogy makulátlannak tűnjön. És szavaival el is árulja, hogy van benne egy csöppnyi mánia.

- Akkor szerencséd van vele- vigyorgok rá. Én kevés olyan embert ismerek, akik nem tűrik meg maguk körül a rumlit. Én sem vagyok hanyag, de Kilian rosszul érezné magát nálam... Azt hiszem.
Megyünk a kolesz felé, beszélgetünk. Most már semmi baj nem lehet... Bizakodó vagyok. És Kilian jó fej, csak kicsit furcsa.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyVas. Ápr. 07 2013, 19:27

Daryl elég sokat kérdez és ez nagyon különös nekem. Aggódva nézek rá, lehet, hogy nem kellett volna bevallanom, hogy az enyém. Most már mindegy. A pszichológusom szerint szednem kell, hogy ne legyek levert, pedig azt hiszem nem vagyok az.
- Segít beilleszkedni
Szeretem a gyógyszereket, a biztonság kedvéért mindenre szoktam szedni.
- Igen.
Bólintok arra, hogy sikerült-e felíratnom. Bár azt nem tusom Darius igazi orvos-e... Daryl szerintem menő és meg is említem neki a dolgot, úgy látom jól szórakozik rajta. Megkérdezi, hogy szerintem miben menő, még nem igazán ismerem, de amit látok azt elmondom.
- Olyan spontán vagy, gyorsan és jól reagálsz, magabiztosan. Tudod, amikor az előbb rosszul lettem. Közvetlen vagy és laza.
Vagyis menő, a külseje is olyan.
- És jól is nézel ki, férfiasan!
Teszem hozzá, ő már borotválkozhat, nekem nem akar összejönni. Talán azért mert szőke vagyok. Darylnek biztos rengeteg csaja volt már, haverjai, élete, nem tudok jobb szót rá, menő. Nem értem ennek ellenére miért ilyen kedves velem, próbál biztatni, hogy nem is vagyok annyira gáz. Halványan elmosolyodom.
- Nincs nagy gyakorlatom benne, én nem szoktam beszélgetni.
Bár filmekről nagyon szívesen tenném... De tényleg nem szoktam, most sem vagyok biztos benne, hogy jól csinálom, hogy Daryl jól szórakozik-e közben. Ahogy sorolja, hogy szerinte mennyi mindenről kehet beszélgetni, figyelmesen hallgatom. Bólogatok, igen...nem tűnik lehetetlennek. Filmekről egyszer majd szeretnék valakivel, meg másról is, minden féléről.
- Nem, de te valahogy nagyon jól csinálod. Sokat kérdezel mint a pszichológusom.
Árulom el, aztán szégyellősen félrenézek. Vele sokkal könnyebb, akkor is könnyebb, ha iszom, de józanul, olyan...
Aztán Daryl megkérdezi, hogy mi az a hobbi, amit csak egyedül lehet csinálni. Például a filmnézés, én nem szeretek társaságban, zavar, ha közbebeszélnek, de legfőképpen...
- Szeretek fantasy-történeteket írni. Olyanokat mint a Gyűrűk ura, az a kedvencem.
Sokan nem ismerik a műfajt, de Frodóról már mindenki hallott.
- Neked csupa olyan hobbid van, amit másokkal együtt tudsz csinálni?
Kérdezem, a menőknek általában a kedvteléseik is menők. Mikor Daryl mesélni kezd a barátságról, figyelmesen hallgatom. Ha lenne nálam papír és toll jegyzetelnék. Ez szép, nincs benne gyakorlatom, de jól hangzik. Kicsit elszomorodom, jól jönne egy barát, valakivel helyettesíteni a pszichológusomat (amíg nem lesz más)
- Ez pont olyan, mint a pszichológus...őt is felhívhattam bármikor, mindent elmondhattam neki.
Hiányzik. Ő nem mondott semmit, de nem bántam, elég volt, ha csak én beszélek. A barát egy fokkal a pszichológusnál is jobb lehet. Daryl biztos ilyen azzal a másik sráccal, azt hiszem irigyelem egy kicsit. Összeszedem a cuccaim és elindulunk, felajánlom neki, hogy fürödjön meg nálunk, de nem akar. Azt hiszem zavarja, hogy koszos vagyok, de megmutatja a saját fenekét is. Zavartan vigyorgok. Aha...ezt ki kéne mosni.
- Szerintem a koszos dolgok elég kiakasztóak, nem szeretem őket...
Nehéz most nekem, remegek is kicsit, mintha nem tértem volna egészen magamhoz a sokkból. A kosz miatt lehet, sosem voltam sáros. Nos...legalább kipróbáltam valamit, amit ezelőtt még soha életemben, sőt három olyat is. 1: hintáztam, 2: sáros lettem, 3: kesztyű nélkül, sáros kézzel ettem meg egy idegen ember pizzáját.
Elégedetten sóhajtok fel, bármennyire is ki vagyok akadva, azért...büszke vagyok erre.
- Igen, de te még szerencsésebb vagy a barátoddal.
Mosolygok a férfira, aztán egy idő után kicsit komolyabban mondom neki:
- Tényleg nagyon szépen köszönöm, hogy beszélgetsz velem, hogy adtál pizzát és elkísérsz. Nem tudom hogyan kellene meghálálnom.
Lehet, hogy pénzt kellene adnom neki? Nem lehet, hogy megharagudna? Az előbb se kellett neki.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyKedd Ápr. 09 2013, 10:22

Lehetséges, hogy nem sikerült Kilian bizalmába férkőznöm, viszont most sokkal nyitottabb velem, mint az elején. A beszélgetésünk nagy része a kérdéseimen alapszik, ezért nem hagyom abba. Úgy látszik, nála ez a módszer válik be. Kérdezni kell, ő meg válaszol. Eszembe sem jut, hogy ez esetleg zavarná, hiszen ahelyett, hogy bezárkózna vagy elküldene melegebb éghajlatra, oldottabb velem.
- Ha a doki ezt mondja...- kétkedve vonom meg a vállam. Ehhez nem értek. Mégsem hiszem, hogy ez lenne a teljes igazság. Vagy a dokinak van így egyszerűbb dolga.
Kilian lemenőz, én meg visszakérdezek. Sosem voltam igazán a társaság középpontja, az inkább Liora volt igaz. Bárhol megjelent, ő leestek az állak, bugyik, minden. Jó lett a hangulat, mindenkinek nevetni támadt kedve. Ő a menő, nem én.
- Hát, köszi. - Elmosolyodom. Bár ez, amit leírt inkább azt takarja, hogy talpraesett vagyok illetve nyílt. De ha emiatt neki menőnek tűnök, az jó. Az jut eszembe, talán azért vagyok én menő a szemében, mert olyannak képzel, amilyennek saját magát nem. - Általában ösztönből cselekszem. Lio szerint idealista vagyok- (és nem menő)- és magamat sem tartom annak...
- Jól, én?- Tök átlagos pasas vagyok. Még sosem mondta senki, hogy dögös lennék vagy ilyesmi. Nem voltam és nem vagyok a lányok kedvence, nálam "menőbb" srácokra szoktak bukni. No, nem mintha panaszkodnék. Nem hiányzik nekem a rajongótábor. - Köszi, Kilian - most kicsit meglapogatnám, ha a barátom lenne, ez annyira aranyos volt. Valamiért azt hiszem, csak nekem akar imponálni vagy kedveskedni, nem tudom.
A beszélgetésről trécselünk, és ötletelek neki, mennyi mindennel lehet(ne) kezdeményezni. Valamiért megint a kicsinyhitűsége kerül felszínre, azt mondja, ő ezt nem tudja, nem szokta...
- Kilian... Jól megy, miért izgulod túl? Beszélj arról, ami jól esik. Ami meg nem tetszik, mondhatod: erre nem akarsz, nem tudsz válaszolni, beszéljünk másról. Ilyen egyszerű. Egy mondatban közlöd, hogy vannak tabuk az életedben, de nem zárkózol el az ismerkedés és a további beszélgetés elől.
- Ó, ne haragudj!- Rosszul érint, hogy a pszichológusához hasonlít. Egy kicsit őt is zavarja, hogy szóba hozta, úgy veszem észre. - Semmiképp sem akarok a lelkedben vájkálni, ha te magad nem akarod megmutatni magad. Csak fel akartalak oldani. Ha csendben maradtam volna volna, te is úgy maradsz...- tárom kissé szét a karom. - Csak próbálkoztam.
A hobbiját hozom szóba, és ez jó ötletnek tűnik, mert a második-harmadik kérdésnél már konkrétumokat is hajlandó elárulni. Ez azért haladás!
- Írsz? Hű!- ragyog fel a szemem. Bár a fantasy nem az én világom, aki történeteket ír, az nagy ember a szememben. Én csak dédelgettem egy ilyen álmot, és sosem valósítottam meg, úgyhogy belép a teória, amit az előbb alkottam, Kilian az én szememben most menő lett. - Van kedved erről mesélni? Ez nagyon érdekes!
Visszakérdez, én mit csinálok, nekem mi a hobbim.
- Nincs igazi hobbim. Sokat dolgozom, ezért szabadidőmben többnyire alszom. De ha hobbinak lehet nevezni... A fiam az. - Elkomolyodik a hangom. Igen, talán Dominic a hobbim. Ő a szabadidős tevékenységem. Ő az, aki kikapcsol, aki megnevettet és akivel szeretek foglalkozni. Ilyen lenne az anyja is, de ez még csak álomkép, hiszen ő kerüli a közös programokat. Talán most fordul majd a kocka. Örök optimizmusom azt súgja, hamarosan változhatnak a dolgok.
- Meglehet...- hagyom rá, amikor a barátot egy pszichológussal veti össze. Úgy tűnik, ennek a fiúnak valóban nincs mással lehetősége beszélgetni, és neki valóban az a személy tűnik barátnak- Azért őszintén remélem, legalább egyszer megtapasztalod majd, milyen igaz barátra lelni. Tudod, aki nem csak meghallgat, hanem aki... Aki támogat, ha szükséged van rá, vagy együtt nevet veled... Aki előtt nincsenek titkaid, akit őszintén szerethetsz... -Picit elszomorodom. Kilian 18 év körüli, de ezek szerint még sosem volt igazi barátja.
Gyorsan száll az idő, és nem lehet elfelejteni, hogy vizes a seggünk. Indulni kéne. A pizza nagy részét megette, a maradékot elcsomagolta, úgyhogy akár indulhatnánk is. Összepakol, és meg is indulunk. Megnyugtatásul saját nadrágom is megmutatom neki, hogy ne érezze rosszul magát saját saját "koszossága" miatt.
- Nem tehetsz róla. Tényleg semmi baj. Kimosod, és kész. - Megesik, hogy az ember összekoszolja magát. Ez nem tragédia, hisz van víz és szappan (illetve mosópor), mindent rendbe lehet hozni. Kilian talán másképp gondolkodik erről, aztán el is árulja, hogy tisztaságmániás. Így már más. Talán jobban értem őt, miért viselkedett így, de örülök, hogy én nem vagyok ilyen stresszes emiatt. Ez átragad rá is. Látja, hogy nem pánikolok, ő is kifújja a levegőt.
- Igen, én mázlista vagyok Lioval. Tudod, azt hiszem, igaz barátra csak ritkán akad az ember. Mert lehet sok barátod, különböző mélységekben, ismerősök, haverok... Érted, hogy értem-pillantok Kilianre, mert most nem tudom normálisan összerendezni a gondolataimat- Én már közel 10 éve ismerem a fickót, és csak egyre jobban szeretem.
Elérzékenyülök, ahogy Liora gondolok. Még mindig alig hiszem el, hogy visszatért. Eszméletlenül örülök neki!
Ballagunk a koli felé, Kilian pedig elkomolyodik. Megint jön ezzel a "meghálálom" dumával.
- Háláld meg azzal, hogy időnként bekukkantasz hozzám a pizzázóba. Örülnék neked- mondom neki ugyanolyan komolyan- És különben is, lógsz még egy sörözéssel- kacsintok rá. Utóbbit nem kérem rajta számon, csak ha maga is komolyan akarja.
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Ápr. 17 2013, 15:32

Szeretek gyógyszereket szedni, nem dicsekszem vele fennhangon, de örülök az antidepesszánsnak és az orvos ezt mondta. Az orvosokra hallgatni kell. Biccentek Darylnek, aki ezután megkérdezi, hogy miért tartom menőnek. Hát mert menő. Kicsit el kell gondolkodnom rajta, de szerintem tudom a választ. Meglep, hogy magát nem tartja annak és, hogy Lio szerint idealista. Lehet, hogy én is az vagyok egy kicsit, ezen még nem gondolkodtam. Menőnek lenni lehet, hogy annyi mint ösztönszerűen cselekedni? Ha én ösztönösen cselekszem abból általában nem sül ki semmi jó.
- Ezek szerint jók az ösztöneid.
Nekem pedig rosszak.
- Ez érdekes, pedig szerintem nagyon vagány vagy és az önbizalmaddal sincsenek gondok. Legalábbis nem úgy tűnik.
Kicsit vállat vonok, aztán azon is meglepődik, hogy szerintem jól néz ki. Pedig tényleg így gondolom. Férfias és szép arcú, a testfelépítése is rendben van, nem túlsúlyos és nem is nyeszlett, kifejezetten jóképű. Én már csak tudom, nagyon sok filmet néztem.
- Igen...szerintem nagyon.
És a menő belsőhöz menő külső jár. Például Daryl szerintem eddig a legjobban kinéző fiú, akivel eddig találkoztam, Dariust leszámítva. De ezt nem mondom, még félreértené. Pedig Zin se csúnya, csakhát nem annyira férfias.
Daryl szerint tudok beszélgetni, hát ez megint nagyon meglepő, viszont nagyon zavarba jövök attól, hogy azt mondja ne izguljam túl. Elkezdek izgulni, harapdálom a szám szélét és az egyik kezemmel nyomkodni kezdem a másikat, miközben szégyellősen bocsánatot kérek. Próbálok figyelni és megjegyezni mindent, amit mond.
- Bocsánat, jó...megpróbálom, de nem olyan könnyű.
Nekem ez nagyon zavaros hogy akkor most mit mondhatok ki hangosan és mit nem. Azt hiszem nem tetszik neki amikor azt mondtam, hogy olyan mint a pszichológusom. Ijedten nézek rá, hogy megint elszúrtam és valami rosszat mondtam, én úgy gondoltam, hogy az jó.
- Az jó, ha olyan vagy. A pszichológusom volt az életemben az olyasmi mint a barát...ő sokat kérdezett és érdekeltem.
Próbálom megmagyarázni, azóta is eléggé padlón vagyok amiatt, hogy elköltözött. Kellene keresnem újat, nem tudom Darius vállalna-e. Aztán megkérdezi miket írok, vagyis inkább megkér, hogy meséljek róla. Szerintem nem olyan nagy dolog, kicsit elpirulok.
- Hát...rendező akarok lenni és forgatókönyv író úgyhogy forgatókönyveket és rövidebb történeteket, főleg természetfeletti dolgokról. Írtam egy ufósat és...orkosakat, az orkok a kedvenceim.
Izgulok, hogy ettől mennyire fog hülyének nézni, tudom, hogy az emberek szerint az orkok csúnyák, de szerintem olyan érdekesek ezek a dolgok. Félve vallom be neki, aztán megkérdezem milyen az ő hobbija. Akkor gyereket nevel. Nahát én nem tudnék, amíg nem teljesen szobatiszta.
- A fiad még kisbaba?
Kérdezem, nem tudom hány éves lehet, de ha foglalkozni kell vele akkor biztos kicsi és Daryl se néz ki olyan idősnek, hogy nagy fia legyen. Aztán felsorolja milyen a barát és hű ez nagyon sok minden, nem hiszem, hogy én szerezhetek egy ilyet.
- Szerintem ilyet nagyon nehéz találni.
Neki sikerült mert menő, teljesen más helyzetben van. Különben nekem nem is hiányzott a barát, amíg ott volt a pszichológus. Felállok és összeszedem a dolgaim, nagyon zavar a vizes hátsóm, nem nagyon vigasztal, hogy Darylnek is olyan. Lehet, hogy kidobom majd ezt a nadrágot. Próbálok nem a koszra koncentrálni, hanem elképzelni egy olyan fiút, akire még Daryl is felnéz, mert úgy látom nagyon felnéz erre a Liora.
- Azt hiszem gratulálok neked.
Mosolygok rá, tényleg nagyon jó barátok lehetnek, mindkettő menő, hű...
- Majd csinálhatok rólatok egy fényképet?
Tök jó lenne. Közben megyünk és én hálálkodni akarok, de Daryl olyan furcsát mond, örülne nekem. Nekem...örülni... Két olyan szó, amit egy mondatban velem kapcsolatba még senki nem mondott ki. Azt hiszem most meghatott, némán meredek magam elé és nem értem miért mondja. Azt hiszem sajnál, pedig nekem jó így, talán vágyom egy barátra, de mivel soha nem volt, nem is tudom mit veszítettem, úgyhogy annyira nagyon nem is vágyom, ott a naplóm.
- Bárcsak...ne szánalomból mondanád.
Suttogom magam elé, nem tudom meghallja-e. De hogy sörözni akar, azt elhiszem neki, azt mindenki szívesen teszi.
- Jó, akkor majd viszek neked sört.
Mondom már vidámabban, nem akarom, hogy azt higgye megbántott engem, bár néha nem nehéz Daryl akkor is a legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.

Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptyPént. Ápr. 19 2013, 12:30

Kiliannal belemelegedünk a beszélgetésbe. Hiába hiszi, hogy rosszul csinálja, szerintem egész jól megy ez. Biztosan csak abból adódnak a félelmei, hogy bátortalan. Nem lehetett túl sok barátja, ha nem volt kivel gyakorolnia. Pedig csak azt kéne. ez is olyan dolog, mint a biciklizés. Néhányszor elesünk, míg végül tökéletesen tudunk kerékpározni.
A fiú menőnek tart, és ezen meglepődöm. Sosem érzetem magam annak, és nem is feltételeztem, hogy valaki annak tartana. Inkább a lúzerek táborát erősítem, de ez csöppet sem érdekel. Kilian meg csak hajtja a magáét, hiába tiltakozom vagy csodálkozom rá a kijelentéseire.
-Tudod, te pedig olyan jelenség vagy, akit biztosan nem lehet elfelejteni. Egyáltalán nem vagy átlagos. Szinte hófehér a bőröd és szőke, selymes a hajad. Hány ilyen fickó él szerinted LA-ben? És az USA-ban? - nevetem el magam. Valamilyen módon nekem is kell viszonozni a bókjait, különben még zavarba jövök. Észre kéne vennie, hogy éppen ő az, aki különleges, aki érdekes... Én csak szürke, tizenkettő egy tucat pasas vagyok.
Talán ott a gond, hogy mindent jól akar csinálni. Mintha csak meg akarna felelni valakinek. Persze, mindannyiunkban van egy vágy erre, hisz egyikünk sem akar butának tűnni a másik előtt. De ha folyton a legtökéletesebb szavakat keressük a kérdésekre, a válaszunk nehézkessé, darabossá válhat. Erről igyekszem beszélni neki.
- Legkönnyebb arról beszélni, amiről szívesen teszed. Ha olyan témát érintenek, amitől zavarba jössz, természetes reakció, hogy akadozol, vagy inkább csendben maradsz. Nem szégyen viszont témát váltani, és ezt könnyen meg is tudod tenni. Csak annyit kell kérdezned: "Beszélhetünk másról?"
Amikor a pszichológusához hasonlít, először rosszul érint a dolog. Nekem kedvezőtlen benyomásaim vannak egy pszichológusról. Nem melegséget sugároz, hanem ellenérzést vált ki. Kényszer ízű az egész, emiatt viszolygok tőle. De amikor Kilian úgy beszél róla, mint barátjáról, meghatódom egy kicsit.
Nem akarom magamat előtte bemutatni, milyennek látom én magamat. Ha ideje és kedve lesz, úgyis megismer. Tudni fogja majd, hogy nálam megszólítani valakit mindennapos dolog. Kisegíteni valakit apróval, kajával, ruhával... egy-egy jó szóval, mosollyal... ez a legkevesebb. Az, hogy most őt is megszólítottam, teljesen normális és hétköznapi reakció. Még csak nem is gondolkodtam rajta. Az, hogy egy-egy ilyen találkozás milyen kapcsolatokat szül, az nagy részről nem énrajtam múlik. Valaki elfelejt, és valaki évek múlva is emlékszik rám, vagy visszatér hozzám. Akár egy-egy szóra...
Olyan témát hozunk fel, amiről Kilian beszélne szívesen. Legalábbis felcsillan a szemem, amikor kiderül, milyen hobbija van, és úgy tűnik, erről akár órákig is hallgathatnám. Én meg nyitott vagyok.
- Ez jól hangzik... de mik azok az orkok? - biztos valamilyen lények lehetnek, de nem rémlik, hogy hallottam volna róluk. Vagy csak nem emlékszem? Mindenesetre rákérdezek. Ha Kiliannek fontosak, akkor biztos érdekesek is. Csak tudjam már, miről beszél!
Amikor az én hobbim kerül szóba, felnevetek.
-Nem, nem kisbaba. Sajnos, akkor nem voltam vele. Amikor született, én a tanulást tartottam fontosabbnak. Most 6 éves, nemsokára 7, már iskolába jár. Nagyon édes kölyök és szeretek vele lenni. Élmény vele minden perc, állítom neked!- mosoly van az arcomon. Domi mindig megmelengeti a szívemet, bármikor beszélek róla. Nem is tudnám elképzelni már az életem nélküle. Fura, nem?
A barátság témája megint szívügyem.
-Nem hiszem, hogy találni kell. Csinálni kell magadnak. Tudod, azt hiszem, egyre inkább úgy gondolom, hogy ez nem véletlen. Ha két ember kedveli és ismeri egymást, egy csomó dolgot megtehetnek egymásért. Szeretetből, tiszteletből, vagy más okból... Igazi a barátság, amikor tudod, hogy bármikor számíthatsz a másikra. Függetlenül attól, a világnak mely részén élsz, mennyire vagy tőle távol térben és időben, tudod, hogy valaki naponta gondol rád... Vagy ha nem is lenne így, amikor jelentkezel, úgy fogad, mintha csak tegnap váltatok volna el. A ti időszámításotok nem változott. Nincs elidegenedés, elhatárolódás. Minden változatlan vagy erősebb...
Felvonom a vállaim. Nem tudom, hogy működik, ez csak olyan Dé féle gondolatmenet. Nem hinném, hogy ez a barátság dolog egy emberen múlik. Pont olyan, mint minden más kapcsolaté, két vagy több emberen múlik, és dolgozni kell rajta, míg kialakul. Nem csak úgy "lesz". Csiszolni kell, mint a gyémántot... És aztán legalább annyira vigyázni rá.
- Gratulálni, mihez?- ezt most nem értem. A barátomhoz, Liohoz?
Aztán egy nagyon érdekes ötlettel áll elő.
- Én örülnék neki, nagyon! Szerintem még nincs is közös képünk, csak valami elmosódott vacak, azt is telefonnal csinálta valaki. De ehhez ő is kell.... Majd megkérdezem, jó? - Lio nem az a fajta, aki könnyen adná magát az ilyesmire. Utálja a kötöttségeket, a szabályokat, pár másodpercre sem maradna nyugton. Nem tudom, hogy jönne be neki ez a fotózkodás. Tartok tőle, nem lelkesedne az ötletért, de egy próbát megér. Majd kicsit rágom a fülét...
Kilivel közben elindulunk a koli felé. Koszos seggel, kicsit vizesen, de oldott hangulatban. Nekem szimpatikus a srác. Már nem tűnik zavartnak, ahogy először gondoltam, és sikerült megtudnom róla néhány érdekes dolgot is. Azt hiszem, nagyon érdekes figura, és nem lenne ellenemre, ha jobban ismerhetném. Ezért is hívom meg a pizzázóba.
- Bakker, Kilian, lehet neked örömet okozni? - torpanok meg egy pillanatra. Mi az, hogy szánalom? - Nem akarok én szánakozni senkin. Ha nincs kedved, nem jössz el. ha van kedved, eljössz. Én azért hívtalak, mert szeretném, hogy eljöjj. Érted?- a szemébe nézek, hogy értsük végre egymást. Amiket mondtam, komolyan gondoltam. Egyenes ember vagyok, nem beszélek félre (többnyire). -Nem hívnálak, ha nem akarnálak többé látni, világos?
Kell most, hogy szigorúbb legyek vele, mert úgy érzem, nem értette meg a lényeget. Ha meg elkezd morfondírozni rajta, csak lebeszéli magát a látogatásról, valami olyasmi indokkal, hogy "úgysem gondolta komolyan", vagy "csak udvariaskodott, minek menjek?" blablabla...
Az egyetlen, amin elvigyorodik, megint a sör. Na, ha neki ez kell, megkapja.
-Oké, Kilian, de a másodikat én fizetem, és az általam megszabott helyen!- Így ez már klassz. Előrevetítem neki, hogy nem csak egyszer akarom látni. Rendes kiskölyök ez, csak egy kis önbizalmat kell belé adagolni. Ha szerencsém lesz, talán még a novelláit is megmutatja... No meg a titokzatos orkokat...
Vissza az elejére Go down
Kilian Scatt
Kilian ScattJegelt karakter
Életkor : 30
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 236

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzomb. Ápr. 20 2013, 18:27

Nem értem Daryl hogyan kételkedhet egy ennyire nyilvánvaló dologban. Ő is mond valamit, megtorpanok, rámeredek. Szőke a hajam és hófehér a bőröm?
- Nem vagyok albínó, ha erre gondolsz, bár a napfényt nem nagyon szeretem.
Mosolygom, ez vicc akart lenni, de szerintem rosszul csináltam. Kicsit azért komolyan mondom, nem értem mit akar ezzel, kicsit vicces.
- Tudom, hogy furcsa vagyok, sajnálom, így születtem.
Pislogok rá hirtelen, még mindig nem értem mit akar ezzel, de biztosan nem jó, hogy ennyire más vagyok. Bár szerintem nem pont a bőrszínem és a hajam miatt.
Figyelmesen hallgatom Darylt, ha mindig arról beszélnék, ami engem érdekel, pl kórokozókról, akkor tudom, hogy sosem találnék barátokat. Így is túl sokat fecsegek arról, ami engem érdekel... de biztosan igaza van, hisz az könnyebb. A fociról nehezebb lenne mert azt eleve nem szeretem. Igazából nem hinném, hogy van olyan téma, amiről nem annyira szívesen beszélnék, talán, hogy mikre gondoltam a múltkor a fürdőszobában, nem, arról nem, még Zinnel sem, tudom, hogy megölne. Biccentek, hogy azt hiszem értem.
- Az orkokat Tolkien találta ki még nagyon régen, a Gyűrűk urából vannak, az a kedvencem. Vannak tündék és az orkok a kitaszítottak, tündékből lettek a sötét nagyúr szolgálói.
Mesélem nagy átéléssel, nem is tudtam, hogy érdekli!
- Ha akarod kölcsönadom neked a Gyűrűk urát, nem csak filmen van meg, hanem könyvben is. Inkább olvasol, vagy filmet nézel?
Kérdezem, mert attól függ. A kisfiáról szóló áradatot mosolyogva hallgatom.
- Nagyon megfontoltan cselekedtél, most hogy már dolgozol jobban tudsz neki segíteni.
Szerintem Daryl mindig nagyon megfontoltan és helyesen cselekedik. Ezen a barátság dolgon elgondolkodom.
- Csinálni... Az orkokat is csinálják.
Jegyzem meg csak úgy mellesleg, aztán tovább hallgatom. Nem is tudtam, hogy csinálják a barátokat.
- Igazából ez nagyon jól hangzik, de még mindig úgy gondolom, hogy nagyon nehéz, főleg, ha csinálni kell. A barátsághoz gratulálok, biztos nehéz volt megcsinálni. Szeretnék róluk csinálni egy fényképet, megörökíteni milyen a barátság.
- Próbáld meg!
Megengedhetné ez a Lio, csak egy fényképet. Amikor megtorpan és leszid én is megfagyok egy pillanatra. Hogy nekem nem lehet örömet okozni? De...dehogynem. Arcomba tódul a vér és elszorul a torkom. De miért akarna nekem örömet okozni bárki anyámon kívül? Nekem még nem akartak ilyesmit csinálni...Lassan bólintok, hogy értem. Biztosan túldramatizáltam. Eltelnek a percek, valamit mondanom kéne, úgy érzem mintha megint megfordult velem a világ, de ez jó, nagyon jó, hogy vágynak a társaságomra, akkor már biztosan fejlődtem.
- Értem
Suttogom és lenézek a földre, hogy a könnyeim lefelé potyogjanak. Nem akarok a piszkos kezemmel az arcomhoz érni. Második kört is fizetni akar nekem, pedig tudja milyen vagyok. Egyszerűen meghatott...
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Daryl BrookeVároslakó
Életkor : 36
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 511

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) EmptySzer. Ápr. 24 2013, 12:24

Meghökkenek.
-Nem, nem gondoltam, hogy albínó vagy. Azoknak piros a szemük, nem?- elhülyülöm. Dehogy gondoltam rá, hogy albínó! Hogy jut eszébe?- Nem, dehogy!- fordítom komolyabbra a szót. -Csak itt mindig mindenki le van barnulva. Ritkaságszámba megy a fehér bőrszín. És a hajad is teljesen világos szőke...- kimondom a szavakat, talán meggondolatlanul. Nem tudom, ezzel vajon most megbántottam?- Rosszat mondtam? Megbántottalak? - kérdezem meg tőle. Ha így lenne, bocsánatot kérek, eszemben sem volt bántani.
Így született. Tehát nem festeti a haját, neki genetikailag ennyire szőke. Oké, hogy nem napimádó, biztosan azért, mert hajlamos a leégésre. Meg is értem.
-Nekem tetszik a hajad- gyerekkoromban nekem is szőke volt. Nem ennyire, mint Kiliané, de szőkébb, mint amilyen most vagyok. Valamikor tiniként barnult be teljesen, azóta nem igazán változott. És gyanítom, majd csak őszülni fogok, szőkülni már nem.
A hobbijáról kérdezem, így kerülnek szóba a titokzatos orkok is.
-Ó, már emlékszem!- csapok a homlokomra. Bár Tolkien kimaradt, nem olvastam el a Gyűrűk urát (bár a könyvet megvettem, valamikor régen), a TV-ből ismerős a film, a történet. -Az a fajta kopasz kis termetű lény, aki a gyűrűt akarta megszerezni?
- Hű, ez jó kérdés. Időnként leülök a TV elé, de nem mondhatnám, hogy leköt. Olvasni szeretek, de időm az nem sok van. Arra emlékszem, hogy ez egy jó vastag könyv, és tudom, hogy filmet is csináltak belőle, bele is néztem, de...- mély levegőt veszek, ahogy bevallom- elaludtam rajta. - Aztán, hogy mentsem a menthetőt, hozzáteszem- Nem a film hibája volt. Azaz, biztos vagyok benne, hogy nem unalmas. Csak... én vagyok állandóan fáradt. Tudod, sokat dolgozom...
Kiliannak fontosnak tűnik ez a könyv, ez a film. Most biztosan hülyének néz, hogy engem nem hozott lázba. De nem az nem baj, ha nem egyforma az ízlésünk! Vajon ezt ő is így gondolja?
- Szerinted ezt hány éves kortól érdemes megnézni? - gyereknek talán komoly a téma, nem biztos hogy Domi értené, de előbb-utóbb úgyis meg fogja nézni, ő imádja a filmeket. Biztos ezt is szeretné.
És ha már a kisfiam kerül szóba... Meglep, amit mond.
- Lehet, hogy most annak tűnök. De 7-8 évvel ezelőtt másképp gondoltam. Sokáig hibáztattam magam, aztán a lányt, aztán a szüleit, aztán újra magam... és ez így ment körbe-körbe, sokáig. Nem lett volna szabad ennek így történnie. Túl fiatalok voltunk. Ha most történne ugyanez.... Egy percig sem haboznék. Lánykérés, család, ahogy kell. De én kihagytam 6 évet! Kihagytam a fiam első legfontosabb éveit, nem voltam ott, amikor szükség lett volna rám. Tudod, mennyire bánt emiatt a lelkiismeret?
Átgondolatlanul beszélek. Egy fiatal, idegen srác előtt. Talán éppen ezért könnyű. Nem ismer, nem tud rólam semmit. Menőnek hisz, pedig csak egy lúzer vagyok. Elrontottam az egész életem, legalábbis azt a részét, ami Gwennel és Domival kapcsolatos. Nem is tudom, rendbe tudom-e hozni valaha.
De aztán éppen abból merítek magamnak erőt, amit a barátságról mondok neki. Minden kapcsolathoz kell egyfajta erőfeszítés. Ha soha nem küzdenénk egymásért, ha nem kötnénk kompromisszumot, egyszerűen csak hagynánk, hogy elsodorjon bennünket az élet egymás mellől.
- Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy nem potyognak a barátságok és a barátok az égből. Lehetsz szerencsés, hogy belebotlasz egybe, és az életre szóló kapcsolat lesz. De te is dolgozhatsz azon, hogy ilyen barátod legyen. Tudni kell szeretni, alkalmazkodni... De ez csak akkor működik jól, ha viszonzásul is ezt kapod.
Igyekszem finomítani, amit az előbb mondtam, mert félek, hogy félreértett.
- Például a koleszban... A szobatársaddal veszekedhettek egész nap azon, hogy mennyire mások vagytok... vagy lehettek jóban, mert meg tudjátok beszélni, kinek mi az erőssége, hogyan egészíthetitek ki egymást, hogyan könnyíthetitek meg egymás életét... stb. Kiderül, hogy vannak közös dolgaitok (hobbi, könyv, zene), máris nem ellenséged van, hanem "haverod"... Érted? Hogy mikor lesztek, és lesztek-e barátok, az rajtatok múlik.
Felveti, hogy fotókat készít majd rólunk, Lioval. Ehhez a barátom beleegyezése is kell, úgyhogy majd megemlítem neki. Most valami nagy őrültségen töri a fejét, állandóan a telefonján lóg, és intézkedik. Együtt lakunk, mégis alig látom.
- Oké, megpróbálom- mosolygok rá Kilianre. Kedves srác. Félénk, de segítőkész, jószándékú. Gőzöm sincs, hogy nincsenek barátai. De majd lesznek! Itt az egyetem, tengernyi új arc, emberek, lehetőségek.
Kicsit lecseszem, amiért kételkedik, miért is hívom meg a pizzázóba. Nyomatékosítanom kell benne, hogy kedvelem a társaságát, így beígérek neki egy második találkozót is, ha eljön hozzám. Ettől meg sírni támad kedve. Szépen vagyunk.
-Jaj, ne bőgj már! Ha ennyire szarul érzed magad velem, mondjad, hogy tűnjek el, és itt se vagyok!- ugratom. Legszívesebben most magamhoz ölelném, de tuti sikítva szaladna el, hogy egy perverz disznó vagyok. Pedig most éppen olyan hatást kelt, mint valamikor régen Lio... Egyszerűen csak vágyik a szeretetre. Most én vagyok itt. Én meg tudnám tenni, tőlem ez nem idegen. És nincsenek rossz (és hátsó) szándékaim...
- Kérsz egy zsepit?- kérdezem tőle szelíden. Eszembe sincs gúnyolódni azon, ha sír. Lehet, hogy neki is el kell sírnia a könnyeit...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty
TémanyitásTárgy: Re: Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)   Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian) Empty

Vissza az elejére Go down
 

Nincsenek véletlenek (Daryl és Kilian)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Noel and Kilian pub adventure
» Kikapcs - Noel és Kilian
» Véletlenek vannak. Csak nem véletlenül történnek... Nick & Elee
» Kilian & Zin - What we gonna do?
» Mézesmadzag - Kilian&Olivia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-