"You're a good girl
Can't let it get past me
You're far from plastic
Talk about getting blasted
I hate these blurred lines. "

Igazából ezek már annyira megszokták, hogy itt lejtek közöttük, hogy már meg se lepődnek, hogy itt látnak. Meg hát tudjátok, hogy van a Forma1esek élete - nagyrészt úgyis rajtad van a bukó, sisak nélkül meg se ismernek annyira. Legalábbis nem vagy olyan szembetűnő.
- Köszönöm a figyelmüket, jövő órán folytatjuk. - mondja anyám pontosan úgy, mint akinek karót dugtak a... mindegy, és ez az arc! Pont ilyen arcot szoktam vágni, ha valami nagyon büdöset szagolok. Mindegy, kifejezéstelen tekintettel meredek rá, épp csak a nyálam nem folyik, és hallgatom, ahogy P-kről, V-kről, meg ilyenekről beszél, és nem figyelek. Most őszintén: van olyan akit ez érdekel, mert az tegye már fel a kezét, sírva könyörgök.
Nehézkesen felállok a padban, és illedelmesen megvárom, míg az előttem lévők kikászálódnak a padsorból.
- Lesz még óra? - sziszegem anyámnak panaszosan.
- Még kettő. - mondja hivatalos hangon, és mikor meglátja, hogy versenypályákat kacskaringóztam a füzetembe, ahelyett, hogy bármit jegyzeteltem volna, megvetően felhorkant. Na jó nem horkant, ő sosem tenne ilyet, de valami hasonlót csinál. - Nem leszünk így jóban fiam. Semmi bajod nem esne, ha kicsit figyelnél.
- Kávézok. - hárítok, és kibicegek a teremből.
Ó a franc. Még mindig elég szarul van a lábam, pedig majd meghalok azért, hogy újra kocsiba ülhessek. Perpillanat még a motor is elég nyögvenyelősen megy.
Igazából nem kávézok, sose kávéztam. Kisklambó koromban egyszer belenyaltam a fater feketéjébe, amitől utána sugárban hánytam, és azóta valahogy nem kívánom.
Azért kimegyek a büfébe, és szóba elegyedek pár sráccal.
- Hallod, anyád még mindig jó bőr. - mondja elismerően az egyik, ha jól emlékszem Sigismundusnak hívják. (Persze nem, csak elneveztem így, mert szerintem Sigismundus feje van. A másikat Amadeusnak hívom, a harmadikat meg Pumbának. Just sayin').
- Hát igen, a plasztikai sebész jó munkát végez - bólogatok buzgón. NEm árulok el családi titkot, könyörgöm, MINDENKI látja, hogy az botox.
- A mellei is meg vannak csináltatva? - jó ég, van baja ennek a Pumbának.Vállat vonok.
- Figyelj vaze, fingom nincsen. De muszáj anyámról beszélgetnünk? Ó elnézést. - mondom rezignáltan, mikor majdnem felrúgok egy csajt magam mellett, elvesztem az egyensúlyomat, és nagy lendülettel megkapaszkodok a mellettem lévőben. Arról nem tehetek, hogy pont a mellei esnek tenyérmagasságba.
- Hoppáááácska. - röhögöm el magam, és gyorsan elengedem a bal mellét. - Bocsi hölgyem, tudod fél lábam van mégis megbotlok! óóóó hello szia pisztácia, szép napunk van ma! - baszod, ez egy jó nő.

Olyan buli volt tegnap, hogy alig élek, konkrétan. HH, of course. Még mindig Sparks helye a best mindenkinek, nem értem különben, mivel tartja ott a népet, mert a szesz máshol olcsóbb. Lehet, jók a különleges partyk... tavaly volt Kurvák és rendőrök, na azt csíptem! Remélem, idén is lesz valami hasonló, de nekem a tegnapi snassz noname is bejött, rengetegen voltunk, és folyt a szesz rendesen, nem is csoda, hogy óriásbögöly szemüveg van rajtam, ahogy kóválygok teremről teremre. Le kéne lépni, de közben meg jó lenne pár extrém sztorit is felszedni magamra a mai nap folyamán a koszon kívül, mert hát fel kéne lendíteni azt a bizonyos témát, amit nem nevezünk nevén. Tehát Voldemortot.
Magamban jót röhögök ám a poénokon, mindig is vicces csaj voltam, legalábbis ezt gondolom magamról, meg ezt állítják sokan mások is. Végre vége egy jó kis Médiatörinek, úgyhogy kezem-lábam majd elhagyva menekülök egy kávéért. Fel kell ébrednem a következő Operatőrire, különben elejtem a kamerát, és süsd meg, az fix, hogy ki nem fizetem! Szóval jobb lenne megelőzni, mint kártéríteni.
Az előttem álló srácot kezdem fixírozni, mert ismernem kell valahonnan. Tudom, hogy rohadt egyszerű, ki ő, de csaholó veszettróka legyek, ha eszembe jut (What does the fox sayin'?!).
Aztán megfordul, és már esik is, egyenesen rámfelé, de még időben megkapaszkodik. Ahogy az arcára nézek, eszembe is jut, ki ő, feltolom a szemüveget, és szélesen rávigyorgok.
-Rá se ránts, de tényleg, mert fájna, és hiába nyomkodod, esküszöm, se nem mű, se nem duda!-
Közlöm egyszerűen, aztán meg jobban megnézem magamnak azt a bamba kisfiús képét. Tényleg helyes, nem csak a képernyőn... és itt a remek alkalom, hogy elindítsam a hadműveletet.
-Egyébként se fogdossák nap mint nap világsztárok a melleimet, szóval ha neked így kényelmes, én nem vagyok semmi jónak elrontója... de levetkőzhetnénk hozzá, most úgyis én jövök.-
Nyújtom felé a tenyerem jelzésértékűen, olyan ez, mint a mutogatós játék: te már láttad az enyémet, most én jövök - csak tapizással. Persze, nem feltétlenül gondolom én ezt vér komolyan, de sose voltam egy véleményét elhallgató kis nebántsvirág. Nem az én stílusom, ahogyan a parázás se, mint amit húgi szokott leművelni. Agyrém.

- A dudától messze van, drága hölgyem, ezt szakértőként mondom, de lehet, hogy meg kéne még párszor tapintanom, hogy pontosan meg tudjam mondani, hogy mennyire nincs köze hozzá! - mondom hivatalosnak szánt hangon, de a szám sarkában ott bugyborékol a kacagás, ahogy leplezetlenül végigmérem. - Szívesen osztok rá autogrammot is, ha kívánja! - csóválom a fejem, és észrevétlenül igyekszem megkapaszkodni a hátam mögötti szék támlájába, még mndig elvesztett egyensúlyomat keresve. - De mondjuk meg kell mondjam, ilyen szép lökhárítókat ritkán látni, és ezt nyugodtan vedd bóknak! - mondom pofátlanul, de hát az egész világ a szókimondásomrólmeg a nagy pofámról ismer.
Meg a kölyökpofámról.
Meg...
Mittudomén.
- Most vetkőzzek mindenki előtt? - kérdezem tettetett kelletlenséggel.- az olyan macera. Meg nekem le kell feküdnöm hozzá, tudod, a lábam nem igazán szuperál! - mondom neki és azon gondolkodom, hogy hülyéskedik, vagy komolyan gondolja.
Mert sokszor megjártam már velük,
Sokszor sor kerülhetett volna már egy jó szexre az életemben, de valahogy mindig a hisztis ribancok jutottak nekem, akik kelletik magukat, és ha benyúlsz a bugyijába, hogy ne akkor csináljuk, elhúzódik és sírva megy vissza anyucihoz. Hányszor volt ilyen öcsém, hányszor! Amúgy meg nem vettem rájuk a fáradságot, a sport annyira kivette belőlem amit kellett, hogy úgy voltam vele, baszok én rá, ribanckodjatok, majd én akkor jól elleszek nélkületek.
jó egy pár bulin odaáig eljutottam, hog valaki lelkesen lepippantott a sötétben,ami mondjuk nem volt rossz, de valahogy magáig a hardcore szexig sose jutottam el, és ahogy ezt a korombeli, szexi, belevaló, bevállalós csajt nézem, azon morfondírozok, hogy miafasz és miért nem.
- De ha unatkozol, tudok egy jó helyet, és megmutathatnám aaaa... bélyegyűjteményem, if you know what I mean. - mondom neki, és végre megtalálom a kényelmes pozíciót, ahol lezserül hátradőlhetsz, és mégis meg tudom tartani magam úgy, hogy minél kisebb súly nehezedjen a rossz lábamra.
Megfogom a felém nyújtott kezét, és lassan, de határozottan behúzom a zsebembe.
- Találsz benne gumit? - hopp lehet nem kéne úgy ordítanom. Mindig azt gondolom kurva vicces vagyok, aztán anyám lágyan figyelmeztet rá, hogy valójában nem. - Hopp, a kabátzsebemben maradt! - húzom ki a kezét. - De lehet, ha mélyebbre nyúlsz mást is találsz! - miért röhögök mááááár.

Van humorérzéke! Máris kap tőlem érte egy pirospontot gondolatban, mert akiket ismerek (oké, azok mondjuk műsorvezetők) besavanyodott szararcok. Annyira képesek, hogy stíröljenek, meg idegesítsenek a csorgónyálú képükkel, mert vének.
-Ekkora lehetőséget vétek lenne elszalasztani.-
Mondom túlzott állelkességgel, hogy érezze, azért nem vagyok egy rajongó kislány. Csak úgy csinálok, amikor a melleim alászignózásáról van szó. Felőlem a fogaival is csinálhatja, mert hát amellett, hogy jó fogás lenne, cuki. Az esetem.
-Egy hozzáértő nem is mondhatna ennél szebbet. A következő dicséret mire fog irányulni?-
Kérdezem kacérkodva, mert valljuk be, ehhez értek. És nem is vagyok szemérmes, szikráját se találni bennem annak, ami a pasikat általában megőrjíti: csak szűzkurváknak szokás őket nevezni. Látszólag mindenben benne vannak, aztán meg fejvesztve menekülnek. Ha pasi lennék, engem is rohadtul idegesítenének, az tuti.
Végigmérem, ahogy a lábáról beszél, de jó látványosan, aztán megállapodok a tekinteténél.
-A lábad?-
Kérdezem, a "csak" jelzőt odatéve elé hangsúlyilag. Kellemetlen lenne beleszaladni egy működésképtelen szerszámba, miután itt ledumáljuk egymásról a ruhát. Felé nyújtom a kezem, jelzésértékűen, de azért gondoltam megrázza, vagy valami, ehelyett a zsebébe süllyeszti.
-Másra sem vágyom most, mint egy érdekes, sok darabos, színes, izgalmas bélyeggyűjteményre.-
Kacsintok rá szemérmetlenül. Na? Akkor indulhatunk? De azt magyarázza, mit keressek a zsebében, és csakugyan nincs nála gumi. Elnevetem magam én is, viszont tényleg elég hangos volt. Mintha a homlokunkra tetoválná: megyünk dugni. Na nem, mintha különösebben érdekelne, hogy ha most elsétálok vele, mindenki tudni fogja, mi a dörgés. Irígykedjenek csak - valamelyikünkre.
-Így? Ruhán keresztül? Nem az igazi az élvezet.-
Közlöm, és szándékkal úgy húzom ki a kezem, hogy azért megdörgöljem némileg, mást nem a belső combját, még a végén eltakarítanak innen minket közszemérem sértésért. Na, az aztán hírértékű lenne!
Előre lépek, és kérek egy kávét elvitelre, kelleni fog a koffein, úgy hiszem. Nem is gondoltam volna, hogy ez a rémes másnap ilyen remek lehetőséget tartogat a számomra.
-Úgy unatkozom, szívesen elmennék egy jó kis helyre, ahol esetleg van egy bélyeggyűjtemény!-
Mondom, miután kifizettem a feketét és a műanyag fedélen keresztül bele is kortyoltam. Az egész mondat úgy hangzik, mintha nem emlékeznék, hogy ugyanezt mondta, és mintha betanult szöveg lenne. Eltúlozva, érezhetően nem betanult, természetesen. Aztán rá nézek, jelezve, hogy nála a labda.

Felvonom a szemöldököm, úgy látszik ez a csaj veszi a lapot. Nocsak. Szerintem ez igazán valami új dolog lenne, nem is szabadna kihagyni.
- Ritka dolog ilyen igazi műértő hölgyekkel találkozni. - mondom elismerően. -- részemről az oltri szerencse!
- Tveit, nem jössz órára? - kérdezi az egyik csoporttársam, vagy minek hívjam ezeket. Ilyen izék, akiket anyám tanít.
- Sajnos nem lehet- csóválom a fejem igyekezve, hogy őszinte sajnálat süssön a hangomból. - A kisasszony komolyan érdeklőik bizonyos gyűjteményeim után.
- Tveit, hagyd már. Gyere!
Majd hülye leszek fiam, majd hülye leszek, gondolom magamban. Ígéretes fogás, nem? Esküszöm nem is tölthetném hangosabban az időmet.
- Simán levehetem a ruhát, ezen ne múljék. - mondom rezzenéstelenül. Nincs mit szégyelljek, és ami azt illeti, neki se nagyon, ahogy elnézem.
Ahogy a zsebembe nyúl, abba beleborzongok, érzem, ahogy a libidóm az egekbe szökik, és egyből le tudnám teperni mindenki előtt, hogy szem nem maradna szárazon, mondjuk remélem más se.
- A lábamon kívül minden tökéletesen szuperál. - jegyzem meg még az előző kijelentésére, aztán a karomat nyújtom felé. - Na hát akkor gyere, széphölgy, keresünk valamit ami tetszeni fog neked. Megmutathatom neked az... otthonomat, de ha gondolod akkor itt az iskolában is mutathatsz nekem helyet, ahol... érdemes... béyeggyűjteményeket keresni! - rákacsintok, és mit sem törődve a többiek pillantásával, angolosan elindulok kifele a helyiségből. - Jössz, nem?

Határozottan tetszik, hogy nem egy beszari srác. Sok olyannal találkoztam már, akinek volt egy, esetleg kettő szövege, amivel haknizott, aztán annyi. De Dommy szórakoztató, még ruhában is, ami azért értékelendő.
Erre le akarják csapni a kezemről a fogást valami unalmas órával. Hát hééé! Előveszem ám a legkedvesebb (haha, inkább mondanám romlottnak) mosolyom, de szerencsére nem fűlik a foga lelépni. Nem is szabad. Szexet elcserélni egy órára? Csak a lúzerek szoktak. Bólogatok is a gyűjteményei után való érdeklődésre, és így kimondva gondolok bele először, vajon mekkora lehet neki.
-Ez a beszéd! Avassunk szobrot a pucérságnak!-
Indítványozom, mint valami gerillaharcos, a kezemmel is a levegőbe csapva egyet lendületesen, aztán meg a zsebében tűnik el a kezem. Határozottan tetszik a reakció, ahogy kihúzom onnan. Megveszem a kávémat inkább, mielőtt még tényleg beváltom azt a közszeméremsértést. Hm... meglepően lázba hozott a cukifiú, és ez biztos nem a szupersztársága oka, elvégre olyanokat ismerek, és nem jó arcok. Ő pedig az!
-Tudod, szeretem tesztelni a terméket, amit megveszek.-
Válaszolom neki arra, hogy mi működik tökéletesen, és mi nem. Nem veszünk ám meg csak úgy bármit!
Nem is kell neki több, én meg naná, hogy belé karolok, és azt választom, hogy elmenjek vele hozzá. Nem csak az ágy kényelme vonz, hanem az is, milyen lehet a ház... hátha ott is találok valami szaftos pletykát. Meg ugye a lábára is figyelni kell, de azért a füléhez hajolok közel, hogy a leheletem szépen felborzolja a kedélyeket a bőréhez érve - legalábbis ez a terv.
-Tudod, a mosdó folyosóján is van kamera... mondjuk ez nem érdekelne, mert megoldható. De a szívem szakadna meg, ha baja esne a lábadnak... szükséged lesz arra még.-
Más helyet meg nem tudok, csak a kollégiumot. De ott meg nem tudom, szabad-e a szobám épp, meg különben is... az ő háza engem jobban lázba hoz.
-Ki gondolta volna, hogy ma még belefuthatok egy ilyen díszes bélyeggyűjteménybe!-