Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Leopold K. Lindhardt
 
Felix Kaleolani
 
Quentin Collins
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kőrösi Noel
 
Dominic Tveit
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Daryl and Lio a Melóhelyen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szer. Feb. 13 2013, 22:28

Amióta nem láttam étteremben dolgozik, itt a helyem, úgy látszik le vagyok maradva. Hosszú, fekete kabátban szelem át a várost, sálat és sapkát nem tettem, kacérkodom egy tüdőgyulladással. Viszek ajándékot, sok minden történt Daryllel amióta nem láttam, gyerek is. Igaz, e-maileztünk róla, de azért furcsa lesz élőben látni. Bekattannék, ha velem történne ilyesmi, de Daryl az Daryl. Jobbomban egy üveg drága bort szorongatok, márkás, félédes, vörös, balomban van a kölyöknek szánt meglepetés. Csak egy kisautó, de a márkásabb és drágább fajtából, én szerettem őket karamboloztatni. Az az igazság még most is szeretem. A saját kocsim megint szervizbe van, öreg vagyok már a versenyekhez, megfogadtam, hogy ez lesz az utolsó mégis jól bele kellett száguldanom a célvonalba. Szép kis díjat ajánlottak fel, azt hiszem szőke volt, a részletekre már nem emlékszem.
Én visszajöttem az Egyetemre, ő apa lett, az az érzésem jobban megkomolyodott nálam, mert vállalja. Én elküldeném a tartásdíjat és szevasz, nem a nagylelkűségemről vagyok híres...Ez van. Szörnyű, hogy gyalogolnom kell, teljesen átfagyok a hidegben, félúton rá is gyújtok egy cigire. Pedig van ennek valami rejtett feelingje, a rohanásnak éjjel, a menetszél szépen összekuszálja a hajamat, kicsípja a fülemet és az orromat még jó, hogy nem csajhoz megyek. De nem rinyálok, sosem leszek beteg.
Lassan megérkezem, kicsit igazítok a hajamon, úgy festek mint aki most szökött a frontról. Csengetek hármat, hátralépek aztán várok. Darylnek teljesen más arckifejezés jár, mint minden más emberi lénynek. Kis félmosoly, a maximum, amit magamból ki tudok préselni és sima, ránctalan homlok.

_________________


A hozzászólást Lionel Anderson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Feb. 15 2013, 19:48-kor.
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Csüt. Feb. 14 2013, 18:25

Izgatott vagyok. Egy régi barátomat várom, a legjobbat gyerekkoromból, akihez számos élmény kötött. Évek óta nem láttam, és csak levélben tartottuk a kapcsolatot. Igazából nagyon keveset tudok róla, mert a szavakkal mindig fukarkodott.
Megírtam neki, hol talál: a melóhelyem és az albérletem címét is, de eddig nem jelentkezett. Csak azt tudtam, hogy ma jön, hogy hova és mikor... Ez nála kiszámíthatatlan...
A melóhelyemen vagyok, ma enyém a zárás, csak Stephen van hátul, az irodában, valami papírmunkája van. Leoltottam már az összes villanyt, csak a mennyezeti spot lámasor ég, a munkapult felett. Még egyszer végig nézek az asztalokon, a pulton...
Minden rendben. Tiszta és fényes minden.
Fáradt vagyok, de most nem foglalkozom vele. Még mindig reménykedem, hogy egyszer csak beállít Lio. Ritkán tett ígéreteket, de azokat igyekezett megtartani. Nem egy makulátlan srác, de én tűzbe mennék érte. A legjobb barátom!
Amikor hármat csengetnek az ajtón, tudom, hogy ő az. Ez volt a jelünk régen. Mindig azon röhögtünk, hogy egyet a gyávák, kettőt a postás... (hármat mi)... Felpattanok. A szívem zakatol, mintha bizony csajt várnék, és így nyitom ki az ajtót. Az üvegen keresztül csak a sziluettjét látom, de tudom, hogy ő az. Az ember megérzi a legjobb barátját... (és ugye, a csengő is elárulja).
Ott áll, lezserül, fekete kabátban, kócos fejjel, kipirult arccal, félszeg mosollyal. Nem érdekel, hogy lát-e valaki, azonnal megölelem, ott az ajtóban. Kedvem lenne lenyomni neki egy cuppanósat is, de az olyan csajos dolog, inkább kihagyom. Amúgy sem bírta soha az érzelgős dolgokat. Az ölelést meg megbocsájtja nekem, mert ... Mert tudtommal én vagyok a legjobb barátja.
- Már nagyon vártalak, bújj beljebb!- lépek aztán hátra, és alig bírom elrejteni a könnycseppet a szememben. Hihetetlen, hogy itt van, kézzel elérhető távolságra! Bakker! Eszméletlenül oda vagyok!
Figyelem, ahogy beljebb lép, várom az első mondatát, mozdulatát, bármit! És közben azon agyalok, mikor is láttam utoljára, talán 6-7 éve? Hogy lehetséges, hogy ennyi ideig nem találkoztunk? Mindegy. Lényeg, hogy most itt van.


A hozzászólást Daryl Brooke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 16 2013, 18:12-kor.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Pént. Feb. 15 2013, 15:18

Várok néhány másodpercet, legalábbis nekem nagyon rövid időnek tűnik, mire ajtót nyit. Öregedett, de nem nagyon. A mosoly kicsit kiszélesedik arcomon, előre leszögezem senki mást nem ölelgetnék. De ő más, érte még erre is képes vagyok, emberi érzelmekre. Megölelem, kicsit azért hátba is veregetem, hogy maradjunk a férfiasság talaján. Nem volt gyenge gyerek, így nem féltem, hogy összeesik baráti tenyerem alatt. Változott, férfi lett utoljára még csak pelyhedzett az álla. Ezzel ő is így lehet, sőt én még kamaszabb voltam mint ő, mikor utoljára látott.
Belépek, olyan érzelgős képet vág, hogy mindjárt elröhögöm magam.
- Ugye nem fogsz sírni? Nincs nálam zsebkendő
Viccelek kicsit, gyorsan a kezébe nyomom a bort.
- Helyette ezt hoztam és a gyereknek ezt.
Adom át gyorsan a játékot is, kimondtam, hogy gyerek. Büszke vagyok magamra, semmi rondát nem mondtam a kölyökre, mondjuk, hogy nyűg, vagy hogy kellemetlen kis probléma. De ezt majd megbeszéljük. Ezt is, mindent. Úgy látom nagyon örül nekem, félreértés ne essék én is, csak sosem tudtam kimutatni. Inkább szívóztam és vicceltem vele, de ismer, tudja biztos, hogy én is oda vagyok.
Belépek, rögtön lekapom a kabátom, amint megszabadultam az ajándékoktól és szabaddá váltak a kezeim, rohadt meleg van itt. Végigfuttatom tekintetem a termen, nem rossz hely, hangulatos és rendesen fűtik. Ez most jól jön, érzem, hogy lassan olvadok kifelé.
- Mi van veled Dé, rendben vagy?
Kérdem vigyorogva, régen mindig Dének hívtam, de jobb neki, hogy csak most jöttem, most hogy nem köröznek és nem fogom elcseszni az életét

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szomb. Feb. 16 2013, 18:35

//Átírtam az előző reagot. Ha érdekel, azt is olvasd el!//

Már éppen arra gondolok, hogy nem várok tovább, majd otthon várom be Liot (megírtam neki, hánytól talál otthon), amikor csengetnek az üzlet ajtaján. Örülök, hogy szóltam Stephennek Lio-ról, mert így nem kell arra számítanom, hogy kiront az irodából, vajon melyik ingyenélő jött már megint kunyerálni...
Nos, egyszer lebuktam. Megfeledkeztem róla, hogy még bent van, és az egyik csöves, akinek rendszeresen viszek kaját, eljött... Amikor odaadtam neki a napi maradékot, Stephen leugatott, hogy ez máskor elő ne forduljon, meg nehogy ideszoktassam a csőcseléket.
Aztán megbeszélgettem vele a dogokat. Miért baj, hogy valakinek odaadom, ami maradt és nem a kukába dobom? Nem nagyon tetszett neki az ötlet, morgott még egy kicsit, aztán csak annyit mondott, hogy tartsam magam ahhoz, amit korábban megbeszéltünk. Utcai barátom azóta türelmesen vár rám, és az üzlet felé csak ritkán jön el.
Lio-t látni... Csak egy pillanatra mérem végig. Már nem az a fiatal kölök, ahogy utoljára láttam, de rögtön felismerem, és muszáj megölelnem, annyira örülök neki. Érzem, hogy visszaölel, meglapogat, aztán -mielőtt kínossá válna a helyzet- elengedem és beljebb invitálom.
- És mit csinálsz, ha mégis? Itt hagysz?- nevetek rá.
Hihetetlen, hogy a modora semmit sem változott. Engem is ugyanúgy csipked, mint bárki mást. Talán ezt is szeretem benne. Sosem volt képmutató. Ő olyan, amilyen, valaki vagy szereti, vagy nem, nem igazán érdekli.
A kezembe nyomja a bort, és egy kisebb csomagot, amit a fiamnak szán.
-Ezt te add majd oda neki... - mondom neki meghatottan, mert nem számítottam rá, hogy Dominic is az eszébe jut- Ugye, nálam maradsz néhány napig?
Közben lerakja a kabátját, én meg az egyik boxba vezetem, felkapcsolom az asztali lámpát, hogy lássuk egymást, és hozok két borospoharat.
-Éhes vagy?- kérdezem, mielőtt válaszolnék a kérdésére, hogy is vagyok. Legyen előttünk ital, ha kell, kaját is kerítek, aztán miénk az éjszaka...
Vigyorogva bámulok rá. Végre ő is mosolyog, és ez jó jel. Bizakodom, hogy most nincs bajban, de majd úgyis kifaggatom.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Vas. Feb. 17 2013, 12:15

//Elolvastam igen, így jobb, érthetőbb már Very Happy//

Dé mindig sokkal érzékenyebb volt, hiába voltam fiatalabb, folyton azt éreztem meg kell védenem. Igen, van egy kis lelkiismeretfurdalásom, adhattam volna a kezébe gumit, vagy valamit. Na ez az, amit sosem mondanék ki hangosan! Nem rajtam múlt, egyszerűen kanos volt és elcseszte az életét, ezt is csak sejtem, én ugye szarnék a gyerekemre, de tudom, hogy ő másmilyen. Majd ezt is megbeszéljük, de olyan nehéz téma, hogy remélem nem nekem kell felhozni. Egyelőre csak örülünk egymásnak. Még én is, hagyom, hogy megöleljen, sőt én is ölelem bármilyen buzis is ez, megveregetem a hátát. Szép kajálda, de csak egy futó pillantást pazarolok rá. Rávigyorgom és látványosan elgondolkodom a kérdésen
- Téged nem. Téged muszáj lesz megvigasztalni.
Na igen másokkal nem tökölnék annyit. Ez a mély szeretetem jele. De jó, hogy ezt sem kell hangosan kimondani...
A bornak örül, asszem, aztán viszont kicsit meghökkent. Szóba is kerül a gyerek, ilyen hamar. Kicsit összeráncolom a homlokom, tudja, hogy nem szeretem a kölyköket. Csak egy perc az egész, aztán gyorsan kisimulnak a ráncaim, összeszedem minden erőmet és szinte vidáman mondom: Most, dobpergés meghazudtolom önmagam. Mire képes Daryl barátsága!
- Hát persze! Alig várom, hogy megismerjem a kölyköt. Hány éves is?
Többet kellett volna együtt lennünk, ha én viszem bulizni Dominic, azt hiszem így hívják, nem történik meg. A kérdése aztán meglep
- Nálad? Szóval a városban laksz?
Ezek szerint csak én csámborogtam össze-vissza. Most van egy albérletem, de csak nem régóta bérelem, amióta visszatértem a suliba. Nem kellett nekem állandó lakcím, seperc alatt a nyomomra bukkantak volna.
- Különben meg hogyne, miért ne.
Hát el lehet utasítani egy ilyen ajánlatot? Követem, jó pincér lehet, még azt is megkérdezi nem vagyok-e éhes.
- Nem igazán, de kíváncsi vagyok milyen pizzákat csináltok. Ugye nem te csinálod őket?
Viccelgetek, Daryl ügyesebb volt a konyhában is, én mindig bénáztam. De hát mire való a bejárónő és a sok pénz? Lehuppanok vele szembe, ujjaimmal szórakozottan játszani kezdek a poháron. Várom, hogy válaszoljon is, hogy minden rendben van-e vele. Hogy boldog-e, meg ilyen apróságok.


_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Vas. Feb. 17 2013, 13:06

Akkor higgadok le, amikor hármat csengetnek, mert tudom, hogy Lio az. Addig nyugtalankodtam, mert egész nap vártam, és ő aztán nem arról híres, hogy óra percre megmondja, mikor érkezik. Talán most is csak a széljárásnak köszönhető, hogy betévedt. Sokkal jobban szeretem annál, hogy ezt a szemére vessem. Kölyökkorunkban a legjobb haverom volt. igaz, hogy idősebb voltam nála, mégis jó pár dolgot tőle tanultam. Gördeszkázni is. Eszméletlen trükköket tudott!
Meg kell öleljem, és nem titkolom, hogy elérzékenyülök, elvégre 6 év nagy idő (lehet, hogy volt az 7 is, nem számoltam)... Ő meg csipked. Ejnye már!
- Vígasztald az öreganyád. Biztos bánkódik, hogy ilyen unokája van- adom neki vissza. Pofázni én is tudtam, bár mostanában nem volt kivel.
A kezembe nyomja a bort, meg a kis csomagot, amit Dominicnak hozott. Utóbbit majd visszaadom neki. Jobb szeretném, ha személyesen adná át... Mert ez azt is jelentené, hogy végre láthatja. Eddig csak képeket küldtem róla, amire csak dióhéjban válaszolgatott, és meg szeretném neki mutatni, milyen remek a kissrác. Nem azért, mert az enyém. Vagy éppen azért. Nem tudom...
Oké, azt rögtön levágom, hogy nincs oda a gyerekekért, de most az enyémről van szó! Haver! Ébresztő! Nem egy nyűglődő, hisztis gyerekről beszélünk, hanem egy olyan belevaló, életrevaló kis pofáról, aki olyan, mint mi lehettünk hajdanán!
- Nem lesz szörnyű élmény, ezt garantálom! Túléled!- nevetek rá. Nem tudja, de nem igazán szoktam mutogatni a gyereket. Nem csinálok belőle vásári majmot. Még a haverok közül sem tudja mindenki, hogy apa vagyok. (Az itteni haverokról van szó. Nem sok barátom van, de még azok előtt is titkolózom.) - 6 éves lesz a jövő hónapban- mondom neki elgondolkodva. Az jár a fejemben, milyen gyorsan múlnak az évek. Néha megrökönyödöm. Korábban is ilyen gyorsan repült az idő? Nem így emlékszem!
Még mindig a bejáratnál állunk, pedig jó lenne leültetni. Látszik, hogy át van fagyva. De nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, nálam marad-e néhány napig. Meg kell ragadnom a lehetőséget, és annyi időt tölteni vele, amennyit csak lehet.
- Néhány hónapja vettem ki egy albérletet a közelben.- közlöm röviden, a részletek ráérnek később. És félelmetes, milyen örömet tud okozni, amikor közli, hogy nálam fog lakni. - Szuper!
Megcsapom a vállát, az ölelésből biztos elég volt annyi, amit már az előbb letudtunk. Inkább egy asztalhoz vezetem, és otthonossá varázsolom a környezetet. Tiszta romantika... De nem én tehetek róla. Látnunk viszont kell egymást. Hozom a poharakat, és közben megkérdezem, éhes-e.
- A pizzasütőnk már hazament, így friss pizzával nem szolgálhatok. De akad néhány szelet még a frigóban, az előbb csomagoltam el. Melegítsem vagy jó lesz hidegen? Esetleg pite?
Amíg a konyhában összeszedek némi kaját, remélem, kinyitja a bort. És ha már kíváncsi volt a kínálatra, adok neki egy étlapot is. ha legközelebb nyitási időben hajlandó bejönni, ne legyen ismeretlen neki már a terep...
Pár perc és máris vele szemben ülök.
- Még most sem hiszem el, hogy eljöttél!- nevetek rá. Biztos elnézi nekem, hogy ilyen érzelmes vagyok. Vannak dolgok, amik nem változnak. Közben felemelem a poharam (főleg, ha már töltött bele) és koccintok vele.
-Rád. Arra, hogy itt vagy...
Aztán visszakanyarodunk a kérdésére, amit a levegőben hagytunk.
-Hol kezdjem? Kezdem a végén: kezdek egyenesbe jönni. Sokat dolgozom, de szeretem csinálni. Albérletben lakom, de a célom az, hogy saját házat vegyek. Hogy mekkorát... Nos, ez nem csak rajtam múlik. Domicot egyre gyakrabban láthatom, hála Gwen rugalmasságának. A nővérére emlékszel? Utál. De nem bánom, mert én is utálom....- abbahagyom. Na jó, ez így dara. és egyoldalú.- Most te is mondj valamit... Veled mi van? Régen írtál, akkor is zavarosan...- picit aggódom. Miatta mindig aggódni kellett, mert buta dolgokba fogott bele. És nem egy szerencsés alkat, hogy mindent megússzon...


Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Vas. Feb. 17 2013, 19:40

Na, Daryl mégis visszaszól, igyekszik nagyon, kap egy kis jutalommosolyt.
- Nem tagadom én nem vagyok a nagyi kedvence
Tárom szét karjaim megadóan egy mosollyal viaskodva, nem szoktam ezt meg, hogy ennyit vigyorogjak, kicsit furcsa is az arcizmaimnak. A bort sikeresen átadom, de a játéktól már nem szabadulok, na ettől féltem. Igaz, hogy a Daryl gyereke, éppcsakhogy gyerek és véleményem szerint elszúrta a barátom életét. Erre majd finoman célozgatok inkább, ő azon kevesek egyike, akit nem akarok megbántani. Igyekszem jó képet vágni a dologhoz, sejtettem én, hogy ő kedveli, amennyi képet küldött...
- Már alig várom
Szűröm ki a fogaim között a vigyorom mögül, nem akarom, hogy azt lássa be vagyok szarva egy gyerektől. Inkább leülök, hallom 6 éves. Amióta nem láttam Dét, nagyjából akkora. Én eltűnök a képből és ő máris bajba kerül, jellemző. Vele kellett volna maradnom. Cseszni a sikkasztásokra meg a többire és Darylt pesztrálni, de én eltűntem és tessék, ez lett belőle. Valahogy ki kell belőle szednem mennyire tart rossz barátnak ezért. Ettől mindig tartottam, valahogy a találkozástól is, hogy most eljövök ide ő meg a szememre veti, hogy kerültem, meg miért nem látogattam meg, meg mi az, hogy néha még az országból is eltűntem és olyan furcsa email címekről küldözgettem üzeneteket. De én kemény vagyok, ennek is kell látszanom, mereven az üveget bámulom. Mármint a bort, amit hoztam, mintha tanulmányoznám. Felpillantok rá, mikor arról kérdez lakom-e nála egy darabig, örül neki, talán annyira nem haragszik.
- Oké. Megvan a számom, összecsomagolok és csörögj rám, ha mehetek. Ezek szerint nincs barátnőd.
Szúrom közbe a kérdést? megállapítást? kicsit ravaszan.
Megpaskol, én leülök az asztalhoz, romantikus lesz a vörösborral.
- Akkor hagyjuk, nem szeretem hidegen, ha nálad fogok lakni majd rendelek a lakásodra, az úgy elég vicces lesz. Pite? Tudod mit? Azt megkóstolnám
Nevetek fel, olyan hülyén hangzik az, hogy pite, most nem? Pitéje van. Abból enni kell. Amíg ő a konyhában szorgoskodik én felnyitom a bort, kihúzom az üveget erővel, annak szerencsére nem vagyok híján. Töltök is, először Dének aztán magamnak, az üveget lerakom az asztalra és várom a pitémet. A piténket. Kezemben az étlap, gyorsan átfutom, sok a pizza. Az egyik tetszik, az megvan pakolva sok hússal, ha rendelek, majd olyat. Daryl leül velem szembe, tényleg örül, látom a szemében. Én lesütöm a sajátom, pedig nem szokásom.
- Bocs a késésért
Morranom inkább az asztalterítőnek mint neki. Halljuk inkább a beszámolót, tudja, hogy rossz vagyok ebben, beismerni, ha hibáztam, ha valamit elmulasztottam, a lélek dolgaiban, főleg ezekről beszélni. Előtte még koccintunk, már ha elnézi nekem, hogy késtem 6 évet.
- Ne csak rám, ránk
Egészítem ki, nehogy már csak az én hülye fejemre igyunk. Beszélni kezd, figyelmesen hallgatom. Szereti csinálni? Oké... bár nyilvánvalóan többre vihetné, sőt én a helyében kétségbe lennék esve. Ki is bukik belőlem
- De ugye nem akarod örökre ezt csinálni?
Veszek neki egy saját helyet csak ne legyen pincér. De ezt majd később, nem akarom, hogy azt higgye sajnálom, vagy hogy lenézem a munkáját. Csak tudom, hogy ő többre képes, sokkal.
Na tovább, házat akar, bólintok, nyilván a kölyök miatt. Többször akarja látni, őrült. Gwen nővére nem ugrik be, igazából Gwen se.
- Hogy is volt ez vele? Nem szólt a gyerekről igaz? Csak később... Jól átejtett az a banya.
Húzom el a szám, na a nővel nem akarok találkozni. Miért nem szedett tablettát? Kérdez, de rosszul teszi, róla kell beszélni nyilvánvalóan.
- Én jól vagyok, visszamentem az Egyetemre.
Remélem le tudom ennyivel a beszámolót. Most meséljek a börtönről? Na ne már... jobb lesz ez a Gwen téma.


_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Vas. Feb. 17 2013, 20:53

Végre megérkezik, és naná, hogy beszól, én meg vissza... Mással nem tudnám ezt csinálni. Nem is biztos, hogy elviselném. De ő ilyen, mindig is ilyen volt, kommunikálni is alig bír normálisan, mert mindig szúr, mint egy sündisznó.
- Na látod, akkor hozzá menj, ha gyámkodni akarsz!- elnevetem magam. Mindig valami hülyeséget hordunk össze, aminek se eleje, se vége.
Az egyetlen olyan srác volt, akivel a semmiről is órákig lehetett beszélni, és ezt akkor vittük mesteri fokozatra, amikor idegenek is okos képpel bekapcsolódtak, és értettek egyet vagy tiltakoztak, miközben már magunk sem tudtuk, miről is beszélünk éppen... A lényeg, hogy jót röhögtünk.
A gyerkőc ajándékát szeretném, ha ő adná oda, és látom, hogy nem lelkesíti az ötlet, de ebből nem engedek. Amúgy biztos vagyok benne, hogy kedvelni fogják egymást.
- Nem lehet rosszabb, mint a sitt- nézek rá, komolyan. Ha azt kibírta, nehogy már a fiamtól gőzöljön be! És persze, kis rosszallás is van a hangomban. Nem kell, hogy jobban rápirítsak, elvégre nem vagyok az anyja. És én is elkövettem a magam kis bűneit... Még csak nem is volna szép, ha a szemére hánynám a dolgokat.
- Akár most is összekaparhatod a cuccod és költözhetsz hozzám. Hol vettél ki szobát?- még nem vagyok képben, hogy mennyi időre jött, meddig marad, mik a tervei... De lassan úgyis mindenre fény derül, nem? - Ha lenne barátnőm, te akkor sem aludhatnál máshol, csak nálam. Ami az enyém, az a tied is, Haverom. - kacsintok rá.
Amúgy is csak olyan barátnőt választanék, aki türelmes lenne a barátaimmal, a hóbortjaimhoz... Nem minden bokorban terem ilyen, eddig csak egyel találkoztam a 25 évem alatt, az meg most új apukát keres a fiamnak. Szuper kilátások...
Közben leülünk, ő pitét választ (és totál egyetértek, a hideg pizza nekem sem jön be), így feltálalom, amit találok. Ez volt az utolsó sütés, még langyos is egy kicsit, szóval gyenge közepes. De jobb a pizzánál, az fix.
Közben kinyitja a bort, ki is tölti, és amikor leülök vele szembe, úgy viselkedik, mint egy szende szűz.
- Mi rossz fát tettél a tűzre? Most is bujkálsz valaki elől?- kérdem halkan, nem célom, hogy lebuktassam, bár Stephen jó fej, érti a viccet is. Többnyire. De Lio csak a késés miatt kér bocsánatot. Még ez is nagy szó, tőle.
-Szóra sem érdemes. Fő, hogy ideértél. - Nem kell a rossz hangulat. Örülök, hogy itt van! Majd ki csattanok! Vagy ezt az egészségre mondják? Mindegy.
-Oké, ránk- bólintok neki, amikor kijavítja, mire emeljük poharainkat. Amúgy én lényegtelen kis porszem vagyok... Nekem ő a valaki!
Aztán beszélni kezdek, mert kérdezett, és mert tudom, hogy neki könnyebb hallgatni, mint beszélni. Az sosem volt erős oldala, még a suliban sem. Pedig nem buta gyerek, a legjobb koponya volt a kortársai között, állítom, de a rossz társaság... Sajnos őt is magával rántotta, mert próbálkozni akart, kitörni, nem a hagyományos módon.
-Örökre? - fura kérdés.- Nem rossz ez, de ha akad jobb, váltok. Tudod, milyen voltam: lásd mindenben a jót... subidú... - elröhögöm magam. Mindig cukkoltak ezért.
Megemlítem a házat, Dominicot, Gwent, és persze újra kérdez.
-Jaj, ezt a szarságot meg honnan veszed? - háborodok fel. -Gwen soha nem vert át. Egyszerűen csak nem egyezett a véleményünk... Én főiskolára akartam járni, ő meg kihordani a gyereket. Mindketten megkaptuk, amit akartunk. - Noha sarkosítok kicsit, a dolog nem volt ilyen egyszerű, de a lényege ez volt.
Túl sokat beszéltem magamról, már ideje, hogy ő is mondjon valamit, de elintéz egy mondattal. Ha abban reménykedik, hogy ennyivel megússza, akkor most rossz lóra tett.
- Ezek szerint tartósan a városban maradsz?- kerekedik el a szemem. - Akkor ezt meg kell ünnepelni!
Az egyetlen személy, akivel valaha is ünnepelni akarnék, az éppen ő. Ritkán járok el otthonról, azt is csak a látszat kedvéért, nehogy azt gondolják, valami szociopata pöcs vagyok. De Lio... Vele aztán lehetett szórakozni!
Eszi a pitét, és azon agyalok, most eljátszam-e neki a hallgatagot. Azt hiszem, csendkirályban csúnyán kikapnék, ő napokig is képes lenne szótlanul ülni velem szemben.
- Azt láttam, hogy sokfelé jártál az elmúlt években... - kezdem óvatosan kerülgetni a témát- Mik voltak a legfőbb mozzanatai ennek az időszaknak? - Hülyülök. Áltudományosan, kissé affektálva teszem fel neki a kérdést. Erre muszáj lesz valamit válaszolnia, különben a következő kérdés még rosszabb lesz...
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Kedd. Feb. 19 2013, 12:26

Erről jut eszembe, vajon él még a nagyanyám? Ki tudja...
- Azt inkább kihagyom, örülj, hogy hozzád eljöttem.
Veregetem meg a vállát és úgy teszek, mintha Daryl ezzel kitüntetett lenne. Egyébként tényleg az, nem járok vissza az emberekhez, sem családhoz, rokonokhoz, senkihez, nincs szükségem felesleges kötődésekre. Izziehez visszajárok, de vele teljesen mást csinálni és csak a puszta élvezet kedvéért.
Szóba jön a gyerek, eszembe is jut mennyit kell majd találkoznom vele, ha Dénél fogok dekkolni... Lehet nem maradok majd nála olyan sokáig. Ezzel a sittes megjegyzéssel viszont meglep. Nem bánt meg, mert az nehéz, inkább csak megdöbbent kicsit, ez látszik is az arcomon. Aztán én is elkomorodom, majd olyan képet vágok, mint akit nem érdekel az egész és kissé jegesen, kimérten felelek.
- Az csak nézőpont kérdése.
Lehet rosszul esik majd neki, mert ő sokkal érzelgősebb fazon mint én, ha nekem beszólnak gúnyra gúnnyal védekezek és általában nem hat meg a dolog, bármennyire is igyekszik az illető, ha meg mégis megoldom siránkozás nélkül, megverem és kész. De Dével óvatosabbnak kell lenni.
- Mikor most? Úgy érted még ma? Kivettem egy szobát a belvárosban, egy egyszerű tömegépületben, jó magasan lakom, alattam irodák vannak.
Vázolom jelenleg hol húzom meg magam, nem állandó lakhely, de a sulihoz közel van és nincs tériszonyom sem.
Ami az enyém az az övé is? Akkor kár, hogy nincs barátnője. Kicsit mosolygom megint.
- Osztoznál velem a csajon is, mi? De ha már lenne, ciki lenne a másik szobában hallgatózni.
Kacsintok rá most én, persze más is megfordul a fejemben, de nem gyalázom meg Darly szerény lelki világát.
Pitét csinál nekem, amerikait, én addig a bort töltögetem és a lelkiismeretemmel viaskodom, bár úgy tűnik Dé nem tartja a saját életét elcseszettnek. Úgy nézhetek ki, mint aki magába szállt és egy perces néma csenddel adózik saját elcseszett életének, mire Dé megkérdezi bajban vagyok-e. Én mindig bajban vagyok, rosszul érezném magam, ha nem így lenne.
- Voltam már nagyobban is ne aggódj. Viccelsz? A fél világ engem keres, mindenki nagyon szeret.
Vetek rá egy sunyi félmosolyt, az igazság az, hogy nem vagyok nagyon megijedve, különben nem jöttem volna ide, nem tértem volna vissza a suliba és veszek ki saját lakást.
- Ne aggódj, nem hozok bajt a fejedre.
Teszem aztán hozzá komolyabban, lehet hirtelen betojt, hogy ha velem barátkozik elveszíti Dominicot és a jó hírét...
Töltök, aztán koccintunk, ránk, mi ütött belé, hogy csak rám akar inni? Ejh! Úgy tűnik nem haragszik, nem hibáztat én meg nem kérdezek rá külön, csak biccentek és megkóstolom az italt. Jót választottam. Dé most sem csinál problémát abból, hogy csak egy pizzafutár, amikor sokkal több is lehetne, figyelem, ahogy vihorászik, de megértem, ha neki jó így. Aztán ki tudja, lehet beállok mosogatófiúnak mellé. Én, aki még a kávés poharát is a mosogatógépbe teszi.
- Az, nem is tudom honnan szopod ezt a sok jókedvet, bohóc kannibál vagy gondolom.
Kortyolok a borból megint, míg ő beszél Gwenről, aki szerintem rendesen átejtette, ő megint teljesen másképp gondolja. Gwen a szent! Kár, hogy már nem emlékszem rá, ezértis bukik ki:
- Legalább jó csaj volt?
Enyhén fájdalmas képet vágok, ha már így tett a haverommal legalább a segge legyen formás.
- Értem. Hát akkor jó. Befejezted a sulit is, igaz?
Kérdem óvatosan, hátha elraktam valahová azt a levelet olvasatlanul, zűrös volt az életem mostanság és elővigyázatosságból kapásból törölöm kellett párat.
- Mert ez egy jó suli Dé és te elvégezted, nem akarsz a szakmádban dolgozni?
Célzok óvatosan arra, hogy nem vagy hülye, ember! Iskolád van te meg pincérkedsz mint egy diákmelós kamasz gyerek. Bezony, figyelemmel kísérem a karrierjét, ha ennyire szerény muszáj lesz csinálni neki.
Mikor megkérdi a városban maradok-e bólintok egy nagyot.
- Úgy néz ki.
Közben megkóstolom a pitét. Nem rossz, pite íze van, a tányért középre tolom.
- Ha már ennyire romantikusra sikeredett az este legyük igazi buzerantok és együnk egy tányérból.
Én itt falom a kaját neki meg nem adok egy szemet se. Bezony, rám tökéletesen jellemző, de a velem szemben ülő figura a legjobb barátom és vele még én is tudok kedves lenni. Melózott meg minden, én meg késtem, talán éhes. Az ünneplésre természetesen nem mondok nemet.
- Menjünk el valahová.
Csillannak fel kicsit a szemeim, mint a régi szép időkben, egy egész bárt megkaphatnánk. Én maradnék is a témánál, pl megtervezhetnénk hová megyünk, hány csajt csípünk fel és kihez visszük őket, ebből a szempontból az én kéróm lehet jobb lenne. De aztán professzorfejet vág, előadja a doktort és kérdez. Valahogy sejtettem, hogy nem fog békén hagyni. Hátradőlök, összefűzöm az ujjaim magam előtt, kicsit a szemeim is összébb ráncolom.
- Elsikkasztottam pár millát és nem akartam, hogy megtaláljanak mielőtt elköltöm az egészet.
Nézek rá kifejezéstelen arccal, mintha azt mesélném milyen volt az idő tegnap délután. Aztán bekapok egy falatot, tudja, hogy mindig kleptomániás voltam egy kicsit, és okos, szóval nehéz volt elkapni. Tudásom a kajmán számlákba fektettem nem a suliba, de lám kezdek jó útra térni, legalábbis amíg ki nem fogyok a léből.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Csüt. Feb. 21 2013, 10:19

Bár Liot nagyon régen láttam, mindig ilyen volt. Kevés barátja volt, a rokonaival sem igen tartotta a kapcsolatot. Hogy engem miért kedvel, az rejtély. Nem emlékszem pontosan, mikor jöttem rá, hogy engem másképp kezel, mint a többieket. Sosem volt bennem gyanú, hogy esetleg meleg lenne a srác, mert mindig a csajokat hajkurászta (vagy azok őt), és nem is olyan volt a kapcsolatunk... Mégis gyakran felmerült bennem a kérdés: miért éppen én? Nem mintha bánnám.
Hogy meg tudom lepni egy megjegyzéssel, ez engem lep meg. Úgy látszik, olyat mondtam, ami betalált. Vagy érzékenyen érintette. Mindenesetre átsiklunk rajta. Ő nem csinál belőle ügyet, én meg nem csinálok bolhából elefántot. Ezt a játékot nem játsszuk! Elég volt belőle, egy életre. A megjegyzésére így csak egyféleképpen tudok reagálni, és ezt igyekszem nagyon kedvesen mondani.
-Ha megismered... talán megváltozik a véleményed- óvatos mosoly van a szám sarkában. Én ismerem Dominicot. És azt hiszem, Liot is. Lehetetlen, hogy ne jöjjenek ki egymással. Amúgy meg alaptalan minden félelme. Még az is lehet, hogy a találka sem jön össze olyan gyorsan, mint szeretném... És mindennek oka Izzie, a babysitterünk.
- Tőlem akár ma is átcuccolhatsz, segítek, ha kell!- rögtön rácsapok a válaszára. Az a biztos. Bár nem hiszem, hogy -ha már erre képes volt, hogy éjjel jöjjön el- becsapna az odaköltözését illetően, jobb, ha magam is segédkezem benne. Úgymond kibiztosítom magam...
Rákérdez a csajokra. Mármint, hogy van-e.
-Nem szükséges hallgatóznod. Nincs csajom, és egyenlőre nem is lesz. Amúgy sem vinnék fel magamhoz senkit... - van néhány dolog, amiben szívesen osztozkodnék Lioval. Őszintén, a csaj még nem jutott eszembe, de... Most hogy mondja... Nem, hülyülök. Gwent nem adnám oda semmiért. Bár úgy tűnik, én nem kellek neki. Ideje volna tovább állni?
Eszünk, iszunk. Az én kis röhejes életem felől érdeklődik. Talán nem emlékszik, hogy amikor az utcán töltöttem néhány éjszakát, arról is lelkesen meséltem neki? Nem engedhetem meg magamnak, hogy depressziós legyek, vagy legyűrjenek a gondok. Mindig kell találni valamit, amibe bele kapaszkodom, és túlélem a mát, a holnapért. Mert bízok benne, hogy szebb lehet. És hogy ez megvalósulhasson, a mában én igyekszem valaki más/mások napját szebbé tenni. Honnan tudhatom, hogy holnap nem énrám ragyog a szerencse csillaga?
Amikor róla érdeklődöm, megint poénkodik.
- Már megint mi a manót követtél el? - visszavigyorgok, de csak azért, mert tudnia kell, a bajban is barátom. Nem értek egyet minden döntésével, erről régen is sokat fecsegtem neki, de nem vagyok az az ember, aki erőszakkal hat a másikra. Az észérveim lepattannak róla, megverni meg nem fogom. Nem is érnék el vele célt.
- Nem aggódom. Én csak jót tudok rólad mesélni- mondom határozottan. Mondjuk, ez nem teljesen igaz, de a gyerekkori stiklik már senkit sem érdekelnek, igaz? Amúgy meg a titkai jó helyen lennének nálam. Sosem árulnám el. Az olyan volna, mint önmagamat szemen köpni.
Iszunk, tovább témázgatunk. Beszélgetünk a munkáról, a gyerekről, Gwenről. Érdekes, mennyire más véleményen vagyunk vele kapcsolatban.
-Csak azt ne mondd, hogy nem emlékszel rá! - hitetlenkedem. Bár akkoriban már elég sok zűrje volt, kevesebbet futottunk össze, de emlékszem, milyen sokat beszéltem róla. Találkozniuk is kellett... Hol is? A memóriám most nem igazán működik. Aztán a fejemhez kapok, és előkotrok egy fényképet a tárcámból. valamelyik üzletben csináltattuk, 4 kép egy huszasért... valami ilyesmi... A kezébe nyomom.
- Ilyen volt... - az arcát lesem, és szinte olvasom róla, mire gondol. - És amióta Domi megszületett, még formásabb- jelezve, hol kerekedett ki. Ennyi belefér. Főleg, hogy Lionak mesélek róla. és el is nevetem magam. Van ebben némi fájdalom is, de ezt nem tudhatja senki.
Szóba kerül a főiskola és a szakmám, de erről nem szívesen beszélek. Kudarcnak élem meg az egészet. Csőd vagyok. Így nem kellek senkinek. Lionak mégis vallok. Egy keveset.
-Ja. Elvégeztem. Csak azt nem tudom, minek. Ott állandóan Gwen nővére baszogatott, utána meg az írásaimért a kiadók... Túl nyálas vagyok, azt mondták. Az embereknek nem a valóság kell, hanem ...- fájdalmasan legyintek. Ez az egyik téma, amitől el tudok szomorodni...
Inkább a számba tömök némi pitét, ha már elém tolta. Nem hinném, hogy ettől mi már buzik vagyunk, de jót röhögök rajta. És imádom, hogy témát vált.
- Bárhová elmegyek veled, Haverom, de bulizni már használhatatlan lennék. Túl régen volt 6 óra. - az órámra nézek- Lassan újra annyi... De akár holnap... azaz ma este... - kacsintok.
Ha már a hülyéskedésnél tartunk, kicsit elbohóckodom a kérdést, amit felteszek neki. A válaszát fapofával adja elő, én meg gondolkodom, vajon komolyan beszél, vagy csak ugrat. Nála aztán sosem lehet tudni. És valamiért mégis azt hiszem, igazat mond.
- Bakker, erről inkább nem mesélj...- nevetem el magam. Pedig mindent tudni szeretnék róla.
Pár perce beszélgetünk, de máris az az érzetem van, mintha soha el nem váltunk volna. Persze, vannak betömendő lyukak... De az érzéseim iránta semmit sem változtak. Tűzbe mennék érte, most is, ahogy régen. Mert ő a legjobb barátom.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szomb. Feb. 23 2013, 18:48

Túlteszem magam ezen a gyerek témán, még a végén érzelgősnek tűnnék...
Biccentek, lehet jó fej gyerek, végülis az övé, nem kizárt, hogy elviselem. Más téma, egy jobb, hogy odaköltözöm. Most mindjárt? Sosem volt türelmes ember...
- Ha ragaszkodsz hozzá. Akkor legyen úgy, hogy ha ezt megettük elmegyünk a lakásomra, összepakolok, aztán mehetünk hozzád.
Javasolom, figyelem tetszik-e neki az ötlet. Módosíthatja, ellenkezhet, tudom, hogy nagyon határozott tudok lenni, de neki képes vagyok engedni. Másnak nem nagyon, amit mondok az egyszerűen szentírás.
A következő mondatai, mert mindre figyelek és egyikkel sem értek egyet, kiakasztanak. Pap lett ez a pasas? Mi van veled öregem?
- Mi az, hogy nem lesz? Hogy nekem nem lesz soha, az okés, ismersz de te...
Nézek rá ferde szemmel.
- Pont az a rózsahozó, romantikus típus vagy, aki nem ok nélkül kefélget. Ezt meg se hallottam, megyünk bulizni!
Hogy nem vinne fel senkit? Hogy nem vinne fel? Majdnem kiköpöm a pitét! Most akkor Gwen szült, vagy Daryl? Pont úgy beszél mint egy terhes nő. Dén sürgősen segíteni kell az biztos. Én nem lennék ennyire derűlátó, iszonyatosan szar neki. Nem szexel, oké, ez a legnagyobb probléma, amit el tudok képzelni, gyereke van, ez meg a másik és szar munkája. Lehet még fokozni? Hála istennek, hogy megjöttem, veszek neki egy bordélyt, eladom a kölyköt, bármit, csak segítsek rajta. Öregem! Most jól rám ijesztett, rendesen kétségbeesett képet vágok. Rólam kérdez, oké, nem veszem komolyan, de én hozzá képest a szerencse fia vagyok, pár évig boldogan nyaraltam egy névtelen szigeten. Igaz, üldöztek és normális esetben félnem kellett volna, hogy mondjuk megölnek, de Déhez hasonlóan nekem is van egy bizonyos életfelfogásom ez pedig a: ki nem szarja le?
- Sikkasztás
Legyintek, nem lényeg, ugyan... Fontosabb, hogy Dének nincs csaja. Vajon nincs semmilyen, vagy kúrogat azért valakit? Nem nagyon hinném róla...
- Aha
Nézek el a válla felett, mikor azt mondja csak jót tudna rólam mesélni. Máshol járok... Dénél és Gwennél, akire nem emlékszem. Nem nagyon maradnak meg a csajok, egyik sem volt még rám valami nagy hatással, talán még Izzie vezet, mert hozzá visszajárok időnként. De semmi több, tudom, hogy vörös és jók a mellei. De Gwen...
Van egy képe róla a tárcájában, gyanús egy kicsit. Beszélni fogok ezzel a nővel...
Vetek egy pillantást a csajra, valami rémlik, bólintok.
- Ismerős...
Vele nem feküdtem le, az ilyenek még nehezebben maradnak meg. A segge tényleg jó, kis félmosollyal biccentek megint. Az nekem is a gyengém.
- Nem rossz.
Dének kell ez a nő, látom, hallom a hangján, Gwen hülye, ha veszni hagyja. De ha igen majd lesz jobb is, nem ő az egyetlen jó seggű anyuka a világon. Sok-sok tervem van még a barátommal... Na de térjünk rá a munka kérdésre. Máris feljegyzem magamnak: Gwen nővérét kirúgatni. Majd megtudakolom kit kell lefizetnem ehhez. Látszik rajta, vagyis én észreveszem, hogy nem könnyű neki a téma. Ahá, valahol sejtettem, hogy ez áll a pizzafutárság mögött. Összeráncolom a szemöldököm, élesen nézek kicsit Dére, most inkább szigorúbban. A fenébe haver, miért nem csaptál az asztalra? Azt hiszed így túl lehet élni ebben a világban? Ilyen jó szívvel? Fenét!
- Aha, jó, idióták, hagyjuk.
Már tudom hol fogok legközelebb botrányt csinálni!
- Igaz, ma már nem. Menjünk hozzám, pakoljunk össze és menjünk hozzád aludni.
Kacsintok rá viccesen, ez megint elég buzisak hangzik, de nem akarom kikészíteni, észben kell tartanom, hogy létezik még hat órai kelés. Kinyújtózkodom, mint aki indulna, de még azt sem tudom tetszik-e neki a terv. Bulizni mehetünk este, de csak ha kialudta magát.
- Megdumáltuk, akkor este.
Kérdez a pénzről is, bár lehet azt hiszi viccelek, beszélni nem szeretek róla. többek között erről sem. Na de mindegy.
- Elköltöttem.
Tárom szét a karom, hogy hát addig nem jövök vissza, amíg el nem költöttem és megtörtént.
- Fizettem az Egyetemnek, hogy visszavegyen, vettem pár dolgot és rendeztem pár régi tartozást.
Foglalom össze tömören a dolgokat. Tudom, veszélyesen élek, de nem fognak elkapni. Legalábbis most még nem. Ezt nagyon jól csináltam, igazi profi voltam, sosem jönnek rá. De megint kell majd pénz, valamiből élni kell és Dé életét is helyre kell tenni. Szóval arra gondoltam anyagot fogok árulni, de ezt persze nem mondom neki. Úgyis hozzá költözöm, nem? Termesztek addig egy kis füvet otthon. Ez csak zsebpénz, tudom, de kell. Dé ügyét erővel kéne rendezni, de azért arra is elkéne egy kis apró. Ha már a millákból nem látott semmit. Tényleg iszonyat sok tartozásom volt, tényleg börtönben ültem volna, ha nem sikkasztok és tényleg kinyírnak. Nem nagyon volt választásom vagy ez vagy a halál és az utóbbihoz nem volt kedvem még.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szomb. Feb. 23 2013, 19:45

Csak azért, mert a piteevés utánra időzíti a költözést, nem fogok megfulladni a magamba tömött ételtől.
- Igyunk még egy kis bort- mondom neki nevetve. Imádom, hogy itt van. És nem a hely számít, hol beszélgetek vele, hanem a társasága. Tőlem a híd alatt is piálhatnánk...
Még mindig nem hiszem el, hogy itt van, ennyi év után. Laza, mint mindig. Vannak emberek, akikből ez ösztönszerűen jön. Én, ha megszakadok sem tudok ilyen lenni. Talán pont ezért. Mert csak szeretnék ilyen lenni- de aztán mehetünk hozzád, majd hozzám.
Ha egy csaj lenne, ez most abszolút szexuális értelmet nyerne, de kettőnk között ez nem kérdés. Aludtunk mi már együtt, csak azt nem tudom, ő emlékszik-e, akkoriban kezdett többet inni... Rám is rossz hatással van, ha mértéktelenül vedelek, ezért is hanyagolom a nagy bulikat.
Ha már szóba jött a csajozás, hát el kell mondjak neki egy pár dolgot.
- Nem tervezek most tartós kapcsolatot. Bár...- kicsit elgondolkodom- Tudom, hogy nem helyes olyan szekér után futni, ami nem vesz fel, ezért... Randira hívtam egy lányt... - megvonom a vállam. Az egész csak egy játék miatt alakult így, Lauren játszani is készséges volt, és randira jönni is... Még mindig nem tudom, jó ötlet-e ez. De ha az ember nem próbálkozik, egyedül marad.
-Tudod, felállítottam néhány szabályt az életemben...- próbálom magyarázni, miért vagyok ilyen vaskalapos. - Eddig bevált és nem kívánok rajta változtatni a jövőben sem. Szimpla önvédelem.
Liora nézek, amikor romantikusnak ír le engem.
-Az a fiú már a múlté. A mai lányok nem vonzódnak a lúzerekhez. Nekem meg nem kell olyan csaj, aki csak dugni akar. Olyat mindennap találni.
- Most biztosan hülyének fog nézni. Régebben együtt hajtottuk a csajokat, mindaddig, amíg meg nem ismertem Gwent, de akkor megfordult velem a világ... Keserűen nevetem el magam: mit tesz a szerelem?
Lio meg olyan képet vág, mint akit gyomorszájon vágtak.
- Nyugi, nem lettem szerzetes. Volt néhány kapcsolatom ... azóta- Persze, arra gondolok, amikor Gwen terhes lett én meg leléptem. Legelőször azt hittem, ez lesz az orvosság, hogy elfelejtsem őt, aztán rájöttem, mekkora ökör vagyok. Szabályokat kezdtem hozni az életembe, és egyre kevesebb lány jutott át a szitán, és némelyik nem volt elég türelmes hozzá, mások meg... később estek ki a prixisből.
A buli ellen semmi kifogásom. Ismerkedni különösen szeretek. A főiskolások nagy része ismer, néhányan még a főiskolásként, mások pedig már "a" pizzásfiúként. Sokan járnak be ide, beszélgetünk pár szót.... Néhányan már mindig engem hívnak. Szeretem a főiskolát. A srácok nagy részét is.
Pár szót árul el magáról, nagy nehezen, de már vált is témát. Na jó..., legyek ma én kivesézve. Remélem, ha teljesül a kívánsága, és kibulizzuk magunkat, többet is hajlandó lesz elárulni. Inkább Gwenről mutatok egy régen készült fotósorozatot, még abból az időből, amikor minden rendben volt.
Beszélünk a főiskoláról és a munkáról is, már ami a végzettségemhez dukálna, de őszintén elmondom neki, hogy nem jártam túl sok sikerrel. Nos, egyszer-kétszer publikáltam már, persze, álnév alatt, érdekes módon azzal sikeresebb voltam, mind D. B-kal. Ha üldözési mániám lenne, azt gondolhatnám, ebben is a Sárkány keze van, de tudom, hogy ez lehetetlen. Nem beszélünk sokat a dologról, mert gyorsan témát vált megint.
Megint a legközelebbi tervek kerülnek előtérbe, és már én is jó ötletnek tartom. Dumálni tudunk fekve is. Csak haladjunk.
Oké. Akkor most költöztetünk, este meg elmegyünk bulizni. Vasárnap még mindig jó bulik szoktak lenni, bár azt mondják, a péntek és a szombat az igazi... Majd azokat is kipróbáljuk!- nem is rossz ötlet. Ha velem marad egy rövid ideig, minden napját ki fogom használni.
Míg megisszuk az utolsó pohár borokat, és közös erővel betömjük a pite maradékát, a zűrös ügyeiről kérdezem. Nem mintha nagyon izgatna a dolog. Nekem ez a fickó akkor is a legjobb barátom lesz, ha magát az elnököt lopja el. Lehet, jobban is járna a fél világ. mit tudom én? Sosem politizáltam...
Azt leszűröm, hogy Lio életszemlélete semmit sem változott az elmúlt évek alatt. A mának él, nem érdekli a holnap. A pénz lényegtelen. Ha van, költi, ha nincs, minden eszközt bevet, hogy legyen. Nem feltétlenül törvényes eszközökkel.
Jó lenne, ha velem maradhatna, sokáig. Most nagyon szélsőségesnek tűnhetünk egymás mellett... De ha kettőnket össze lehetne gyúrni... Lenne két vagány, helyes (nagyrészt miatta!) pasi, klassz melóval, laza életszemlélettel, mégis veszélytelenül... Majdnem veszélytelenül...
Vidáman nézek rá. Ha csaj lennék, biztosan beleszeretnék, első pillantásra, de ismerem már ezer éve, és jobban szeretem, mint az édes testvéreimet. Örülök, hogy itt van. És hogy ne lássa, menten elbőgöm magam, felállok.
-Beköszönök Stephnek. Úgy látszik, mégis ő zárja a boltot. Egy perc, és jövök- Visszanézek rá- El ne merj tűnni, mert utánad megyek és szétrúgom a formás segged!- elröhögöm magam, a következő pillanatban pedig letörlöm a kicsorduló örömkönnyimet. Bakker, bőgök, mint egy gyerek...




Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szomb. Feb. 23 2013, 23:18

A bort mindig szívesen fogadom, nagyot bólintok neki és alaposan belekortyolok.
- Nem is mondtad még milyen
Célzok a borra, majd megint bólintok, áll a randi, előbb hozzám, aztán hozzá. Vicces, igen, de szó sincs ilyesmiről és ha jobban belegondolok, mármint Débe, elmegy a kedvem a vigyorgástól. Ő másképp látja és én sem akarok depizni, sőt teljesen új lenne nekem az ilyesmi, most csak komor vagyok néhány másodpercig, mintha azon agyalnék vigyek-e borotvát Déhez, vagy hagyjam nőni a szakállam. Igaz, a téma is komoly lesz, elég szomorú is, habár én egyetértek a nem tervezek tartós kapcsolatot felével...
- Jól van, akkor csak bulizzunk.
Nem probléma, de azért nyitott legyen. És megint Gwen! A szekér, amelyik nem veszi fel. Nem láttam, hogy a nő szőke lett volna.
- Le van szarva, na látod...randi...
Kicsit felviszem a hangsúlyt, na ez a szó nincs benne az én szótáramban. S aztán jönnek a szabályok. Az előbb mosolyogtam, most teljesen lehangolódom. Miféle szabályok, ugyan már! De azért meghallgatom, próbálom megérteni. Daryl, akinek annyira szar, hogy még gyereke is van próbálja összekapargatni az életét, szabályokkal. Talán kellenek, kinek a pap, kinek a papné, talán neki bejön. Nem vagyunk egyformák.
- Értem. Ha kell ez neked, ez az önvédelem, akkor rendben, de a randira menj el. Ha nem mész én foglak kirugdosni a házad ajtaján.
Ez a Dé...önvédelem. Aztán mond egy olyat, amitől félrenyelek. Köhögni kezdek, kipirul az arcom és egy teljes másodpercig elhiszem, hogy meg fogok fulladni. Először is, az a sárc a múlté. Na most fogom fejbe verni. Tekintetem kínlódóból, ahogy sikerül lenyelnem a félrement kortyot, szinte dühösbe vált.
- Az vagy te! A romantikus, nem? Mi ér annyit, hogy megváltozz?
Most lelkizek? Nem! Csak lecseszem.
- Lúzer? Most elszámolok tízig és akkor talán nem kapsz egy marha nagy pofont.
Nézek fel a mennyezetre, leginkább magamra vagyok dühös. És nem, levélen keresztül sem tudtam megmagyarázni neki, amit most sem tudok, egyszerűen azért mert ő...mert ő más és én...
- Fejezd be jó?! Nem vagy lúzer, felejtsd ezt el, nézz bele tükörbe és hagyd abba az önsajnálatot. Ennek vége, világos? Megjöttem, szóval vége!
Nézek rá mérgesen, szuggesztívan. Kiabálok, igen és megérdemli. Azt mondta optimizmus és az most sehol sincs.
- Kösz szépen.
Morranom arra, hogy olyan csajt mindennap találni, aki dugni akar. Ez az életstílusom kérem szépen. Bár leszarva, nem bántott meg. Dugni jó és ennyi, nem érzek ezzel kapcsolatban semmi mást. Ami jó megkapom, én sem akarok mást.
- Tudod Dé, nekem az a lúzer a legjobb barátom, úgyhogy inkább őt kérem vissza nem azt a szabálymániás köcsögöt, aki lenni akarsz.
Kemény, naná, kemény vagyok! És mérgesen nézek rá és fejrázva eszem meg a pitét és komoram kortyolom a bort és semmi poénos nem jut az eszembe. Semmi. Még mikor kimegy bőgni, akkor sem.
- Rendben, siess, a seggem csak téged vár
És mégis... Hangzik megint a buzis kis vicc, ő röhög én komoran heherészek, öröm nélkül.
Ezt csak azért veszem észre, hogy kiakad, különben nem venném, soha, mert kifelé menet, mikor megyek kidobni az üres boros üveget, vagyis a szeméthez menet épp arra vezet az utam. Megállok, mikor furcsa zajokat hallok, először nem tudom mi az, mert én ilyet nem csinálok, aztán...
Oké. Gyors hátraarcot csinálok, ha minden igaz nem vesz észre, visszatérek az asztalokhoz. Ott van egy fal és akkorát ütök bele ököllel, hogy belekékül a kezem valószínűleg. Még csak fel se nyögök, dühösen meredek a falra ott, ahol megütöttem.

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Vas. Feb. 24 2013, 03:40

Nem szeretném az utcán magammal hurcolni a bort, azt indítványozom, igyuk meg. Aztán lassan indulhatunk is. Hacsak nem találunk még olyan témát, amit sürgősen meg kell beszélnünk. Valamiért azok az esték jutnak eszembe, amikor a folyóparton aludtunk, egy sátorban, csak azért mert összebalhézott valamelyikünk otthon, vagy csak egyszerűen brahiból...
A csillagok alatt dumáltunk legtöbbet, amikor csak mi ketten voltunk, meg némi cigi... Olykor valami pia is, amíg nem vitte túlzásba. Az már nem a dumálásokról szólt. Egyszer komolyan rám hozta a frászt... Meg kellett hányatnom, és nem volt kellemes élmény.
-A bor kitűnő. Választottad vagy ajánlották? - nem számít igazán. De ha ez neki örömet okoz, beszéljünk a borról.
Persze, nem csak ez kerül szóba. A lakásom, a csajok... Elkomorodik, ahogy hallgat. Bár kiesett 7 év, amióta szemtől szemben beszélgettünk, és a neten sem sírtam tele a klaviatúrát, amikor Gwenről beszéltünk, azért azzal tisztában van, hogy a kapcsolatunk nem volt túl rózsás. Igazából most sem az, de sokkal jobb, mint amilyen volt.
- Mit jelent csak bulizni? - nézek rá, biztosan "nagyon okosan". - A látásom nem vesztettem el, megnézem a szép lányokat, dumálok, táncolok, ha kell.. - elnevetem magam. - Azért nem fogadtam szüzességi fogadalmat!
Éppen emiatt mesélem el neki, hogy randizni hívtam egy lányt. A körülményeket nem kötöm az orrára, de még előtte sem akarok puha pöcsnek tűnni. Nem is erről van szó.
-Elmegyek, már le is van zsírozva. Szerdán lesz... - addig még van néhány napom. Bár először az jut eszembe, talán elhalasztom, már csak miatta is, de a reakciójából tudom, úgysem hagyná.
Én a szabályaimat hozom fel neki, ő meg a romantikus énemet emlegeti. Bár azt mondom, az a srác a múlté, nem teljesen gondolom így. Csupán osztogatni nem akarom... Lio viszont majdnem félrenyel... Meg kell ütögessem a hátát, hogy megszabaduljon a cigány útra szaladt falat vagy korty kínzó érzetétől.
- Oké, sarkosítok. Talán csak az igazira várok- nyugtatom meg. Ha tudom, hogy a dolog ennyire kiakasztja... , akkor is elmondom az igazat. A legjobb barátjának mégsem hazudhat az ember, nem igaz? - Ugyanolyan galamblelkű vagyok, mint régen.
Ezért is alkottam a szabályaimat. Néhányan csak kihasználni akartak... Ebből viszont nem kértem, köszönöm. Ezt Lionak is be kell látnia. A reakcióján viszont nevetnem kell.
-Ez hiányzott, haverom! Hogy valaki jól pofán vágjon, hogy magamhoz térjek végre! - vigyorgok rá, közben gombóc van a torkomban- Nélküled egy más világban éltem, esküszöm! Hol voltál, te szemétláda? - korholom, ugratom. Vegye magára, ha tetszik. Még túlságosan örülök neki, hogy beolvassak neki, de majd annak is eljön az ideje.
Megint osztja az észt, mint régen, és én visszaszólok, de ez már jellemző ránk. Egy kis kakaskodás a nézetkülönbségeink miatt.
-Oké, van olyan, akinek ez kell... - egy pillantást vetek rá. Valóban igaz lenne, amit írt, és neki ennyit jelent mindez? Mint egy csettintés? - De ha rólam azt mondod, vérbeli romantikus vagyok, hogyan várhatod el tőlem, hogy naponta cserélgessem a csajokat?
Néha meglep, hogy mennyire másképp látunk dolgokat, mégis mennyire kedveljük egymást. Már rég hagyhatott volna a pi...ba.
-Na most akkor legyek lúzer vagy ne?- nézek rá, és megint röhögnöm kell az arckifejezésén. Az előbb azt mondta, felejtsem el, most meg, hogy ezt akarja vissza.- Na, rajtad igazodjon el az ember!- csapkodom meg a vállát, az asztalon áthajolva.
Ő meg most mérgesnek tűnik. És még mindig túl sok mindent kell megbeszélni, bepótolni. Javaslom, hogy lépjünk le. Bár az előző percekben is érzelmi hullámvasúton száguldottunk végig (azt hiszem, főképpen én, de azt gondolom, ő sem maradt érzéketlen), rötyögve hagyom ott, hogy aztán bőgjek egyet csendesen. Bakker, senkivel, SENKIVEL nem beszélgettem már ennyit... mióta is? Nos, idejét sem tudom.
Átírom a listát a fejemben a legfontosabb dolgokról az életemben. Mert Lio megint előkelőbb helyre került, mint ... Ez legyen az én titkom.
Nem tudok arról, hogy meglátott. Nem zavarna a dolog, talán ő is értené, ha ugyanolyan romantikus lúzer lenne, mint én. De ő másmilyen. Pont azért van szükségem rá. Azt, hogy a falon megrepedt egy pontban a vakolat, nem veszem észre sem most, sem később. Valószínűleg akkor sem tulajdonítanék neki nagy jelentőséget, ha észrevenném.
Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Kedd. Feb. 26 2013, 12:57

Szóba hozom a bort, mintha érdekes téma lenne, talán őt se érdekli, engem se.
- Tudtam, hogy ez jó, tapasztaltam.
Ilyesmit nem bíznék csak úgy másra. Ide jöttem és ide jó bor kellett, bár sokat gondolkodtam azon, hogy talán pezsgőt kéne hozni. Ez már lejárt lemez, lapozunk egyet a csajok felé, még mindig képes annyira ártatlan képet vágni. Bulizni, hogy az csak táncolgatni és szemezgetni valakivel, hol vagyunk, a gimiben? Nem fűzök hozzá megjegyzést, bántó tudok lenni és most nem akarok.
- A buli az, amikor ágy lesz a vége. Legalábbis számomra mindig.
Jelentem ki nagyképűen, miért érném be kevéssel? Persze ő romantikus típus, tudom, tudom és jól van ez így, csak Gwent verném már ki a fejéből, akár úgy, hogy elmegy valaki mással randizni. De szerintem egy jó dugás sem árt a léleknek.
- Ne csak nézd őket, ha nézni akarsz bekapcsolod a tvt, mindig van benne jó pornó.
Magyarázok szegény Dének, a szüzességi fogadalom tagadásával azért kicsit megnyugtat.
- Jól van
Morranom felé barátságosan, hála istennek, különben tényleg komoly bajok lennének a sráccal. A randira bólogatok, nagyon helyes, csak menjen szerdán, láthatja az arckifejezésemből, hogy egyetértek, küldeném és taszigálnám kifelé otthonról mint egy rendes asszony a férjét. Elmormolok neki egy hajrát aztán megfulladok. Majdnem. Igazi... Dé mindig igazi párti volt, nagyvonalúan hallgatok és bólintok. Ilyesmikről erőszak nélkül nem tudok lelkizni vele, se kapcsolatom nem volt még, se igazim. Biccentek, hogy jól van így, ő galamblelkű, én oroszlán, talán ezért vagyunk legjobb barátok.
- Akkor turbékolj.
Ő vigyorog, ugyanakkor kicsit tényleg pofon ver, bár ezt nagyon nehezen ismerem be magamnak. Pofán hát, ennyi jár neki, hogy ilyenekre merészel gondolni, én igazán nem szoktam elszomorodni soha, nincs látható jele, mert az olyan buzis, egy férfi ne mutogassa mások előtt, ha lehangolják. Kis hallgatásba menekülök, mintha próbálnám elnyomni lelkiismeretem vad ordítását. Talán abból látszik, hogy nem válaszolok a szemétládára, mindenre van megjegyzésem, valami vicces beszólás, erre nincs. Egy marha nagy szemétláda vagyok valóban, aki cserbenhagyta a legjobb barátját. Cseszett a világra, fogta magát és elment Élni minden és mindenki nélkül, mert önző állatnak született. Mogorván meredek magam elé, mikor arra céloz, hogy én csak "arra" használom a nőket. De én más vagyok, ettől vagyok én, én. Izzienek jól áll ez, ő azt mondta az ágyban kacéran: Izzie sosem szerelmes. Én mit mondjak? Nyálazzam el magam: Lio sosem szerelmes? Mikor nyilvánvaló, hogy Izzie azért nem szerelmes, mert fél, hogy összetörik a szívét. Én bunkó vagyok, nekem nem kell az ilyesmi, felesleges fejfádájdítás, így egyszerűbb. Erre sem válaszolok, mogorván nézek magam elé.
- Hogy néha lazíthatsz, de ha neked megdugni valakit csak úgy akkora lelki törés, csak nézd a pornót.
Én egyszerűbben működöm, szex és kész, de aki tud érezni azzal nyilván másképp van.
- Attól még nem veszted el önmagad, ha lefekszel egy lánnyal.
Emelem meg szkeptikusan a jobb szemöldököm. Nyilván ez is egyénileg változó.
- Lúzer maradj és majd nézheted az ágyból az orgiámat két szőkével.
Kicsit magamhoz térek azért, legalább annyira, hogy benyomjak valami ilyesmit és hogy nehogy azt higgye engem meg lehet bántani.
Elmegy, én ott maradok, de csak hogy utánamenjek és azt lássam sír. Nem tudom összerakni a dolgokat, nem jól, azt hiszem ez azért van, mert annyira szar neki, én meg jól itt hagytam. Ha nem is dühös rám ezért, de szomorú és csalódott, hogy nem tudtam segíteni neki mindenben, hogy hagytam padlóra kerülni. Iszonyat dühös leszek magamra, belevágom az öklöm a falba, jó erősen, megreped a vakolat. Visszaér és úgy tesz, mintha minden rendben lenne, én pedig lüktető kézzel, mint valami szar mazochista rávigyorgom. Ezentúl minden más lesz! Holnap bejövök ide és megveszem ezt az egész szart neki, ha a föld alól is kell előásnom hozzá az aranyat. Legyen boldog, megérdemli, többet nem cseszek így a fejére. Akkor talán magamnak is meg tudok bocsátani. A kezem elrakom a kabátzsebembe, figyelek rá, hogy ne vegye észre, mert bekékült, majd otthon keresek rá valami krémet. Igyekszem vidám lenni és a tettetés mindig jól ment, na meg ha már ő sír nehogy én folytassam a rinyálást.
- Irány hozzám Te galamb, ma este turbékolás lesz!
Kacsintok rá, kinyitom neki az ajtót.
- Hölgyeké az elsőbbség.
És szívatom tovább, hogy lássa, érezze mennyire szeretem.


_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szer. Feb. 27 2013, 12:59

A bulizásról eltérő véleménnyel vagyunk. Míg ő a csajozást érti rajta, én valóban a kikapcsolódást... És ha kedvem is van táncolni, ismerkedni, a célom nem az ágy.
De nem mindig volt ez így.
Korábban sokat buliztunk együtt. Bár akkor ez még arról szólt, hogy kiszakadjunk otthonról, piálhassunk egy kicsit, zenéljünk vagy zenét hallgassunk, és persze - nem tagadhatom- ott voltak a csajok. Tizenévesként azonban más volt az életszemléletem, mint most. Gondtalannak éreztem magam és végtelenül szabadnak. Nem nagyon foglalkoztam a világ dolgaival. Felelőtlen voltam és gyakran meggondolatlan.
Ha más hozná elő a témát, egyszerűen csak rámorognék, hogy fogja be a pofáját, de Lio szájából ez a pornó dolog sem tűnik durvának.
- Bakker, nem vagyok már tízennégy!- akkoriban számtalanszor néztem titokban ilyen filmeket. Izgatott a látvány. Ki nem élt át hasonló érzéseket?
Persze, nekem is vannak testi igényeim. Egészséges férfi vagyok. De ha nőm nincs, csak a markom marad... Jobb erről nem beszélni.
Elköpöm, hogy szerdán randim lesz, és Lionak erre felcsillan a szeme. Lám, már azt hiszi, nálam ez egyenlő a dugással. Eszembe sincs ágyba vinni Laurent. Az első randin semmi esetre sem. Ez is egy elv, amihez tartom magam, kb... 3-4 éve? Jó ez nekem így, még ha ő nem is érti. Az biztos, hogy nem osztogatom magam, és nem engedem magam kihasználni. Elég volt az a néhány év Gwen után. Nem volt jó, egyáltalán nem volt jó...
- Nézd, első randi, még nem is ismerem. De majd kiderül, hogyan tovább, ha már van némi fogalmam róla, kicsoda, micsoda, hogyan gondolkodik?- próbálok érvelni. Hogy az igazit keresem-e? Azt hiszem, már megtaláltam, csak voltam olyan agyament, hogy elhagytam. Az embernek adataik kétszer ilyen lehetősége az életben? Kötve hiszem. Nekem túl korán jött, és nem tudtam kellően vigyázni rá.
Persze, kiiskoláz, én meg örülök, hogy visszakaptam a régi cimborám. Talán a magányom számlájára írható, hogy olyan lettem, amilyen, talán csak Lio hiányának, nem tudom. Ha velem lett volna, talán másképp alakul az életem. Ő mindig nagyon laza volt, ezt csodáltam benne, még akkor is, ha fiatalabb nálam néhány évvel.
Most megint azon lovagol, hogy lefeküdni valakivel semmi...
- Lio, a francba, amíg nem panaszkodom a nemi életemre, addig ne szóljál bele...- elröhögöm. De persze tudom, hogy igaza van. Manapság a szex már nem sokat jelent két ember között. Nekem pedig még mindig nagyon sokat. Éppen ezért nem vagyok képes rá... - Ha felhozol két szőkét, tán még a kedvem is megjön...
Persze, nem beszélek komolyan. Ha Lio felhoz két nőt, akkor csak szórakoztassa őket, én majd elhúzok a pi..ba.
Dumálunk még egy kicsit, szóba kerül az ő élete is, bár rögtön érezni, hogy jegelné a témát. Oké, most még megússza. Elfogyott a bor, Steph még nem lépett le, így beköszönnék neki, hogy zárjon be utánam. Persze, nem jutok el az irodáig. Hogy az öröm indikálja, az tuti, de előtörnek belőlem a könnyek. Hülye dolog, pasiként bőgni, de Lio ezt váltja ki belőlem. Nagyon hiányzott. Nem is tudja, mennyire.
Kell néhány perc, míg összeszedem magam. Beköszönök Stephnek, aki csak int, hogy menjek, majd bezár. Reményeim szerint a sírás jelei nélkül térek vissza Liohoz, aki megint hülyül.
-Bakker, félnem kéne tőled? Tartsam magamon az alsóm? - ha már hölgynek nevez... Röhögök. A francba is, emlékét sem tudom, mikor nevettem utoljára ilyen jóízűen. Az, hogy este majd bulizunk, még a jövő zenéjének tűnik. Liotól mindent elfogadok, eltűrök, mindent elviselek. Ha két szőkével megyünk haza, azt is. Amúgy is... Lehet, hogy neki van igaza...



Vissza az elejére Go down
Lionel Anderson
Egyszer volt, hol nem volt...
Életkor : 26
Foglalkozás : diák
Hozzászólások száma : 346

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Pént. Márc. 01 2013, 20:06

Á, ez fájt! Azért örömtelen felröhögök, mintha egyetértenék, ciki pornót nézni és csak a gyerekek csinálják. Nekem azért van gyakorlati tapasztalatom is, de nem vetem meg az éjfél utáni műsorokat. Mélyen hallgatok sötét titkomról.
Csak sejthetem Daryl milyen nehézségekkel küzdhet, mások vagyunk. Ő ilyen én olyan, neki ez válik be, nekem más. A csajok terén is. Talán ezért nem fogunk soha összeveszni rajtuk. Maradjon csak galamblelkű, ő megengedheti magának, a többit én elintézem. Első randi, ismerkedés, ez olyan unalmas. Mégis miről lehet csevegni olyankor? Hogy mi a kedvenc színe? Megacélozom vonásaim, kifejezéstelen vagyok és kemény, semmi nem látszik rajtam. Se helyeslés, se ellenvetés.
- Csak menj el, aztán meglátod.
Mondok valami semlegeset, rá bízom, ő tudja, ő élete. Én nem fogok nagyon beleszólni, csak épp, hogy rendbe tegyem. Beszélnem kellene Gwennel is. Nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de mégis. Lehet, hogy erőszakosan akarok segíteni neki? Erre akkor döbbenek rá, mikor rám szól, de nevetve. Vállat vonok kifejezéstelenül, kicsit mintha vigyorognék, aztán mégsem.
- Nem vagyok az apád, azt csinálsz, amit akarsz.
Bízom rá, csak fel akartam dobni az életét, de ő már másképp él, nem úgy, ahogy én és nem úgy, ahogy régen. Azért a szőkéken elmosolyodom.
- Örülök haver, hogy nem vagy még impotens.
A gyengéi... Ha jól emlékszem Gwen is szőke. Biztosan, hisz elfelejtette szedni a tablettát.
Az én magánügyeimből kizárnám, egyrészt mert neccesek, másrészt mert neccesek és nem akarok róla beszélni. Azt hiszem utoljára 14 évesen beszéltem ilyesmikről, azóta se hiányzik. Rajtakapom a dolgon, egészen véletlenül és éktelen haragra gerjedek, mert tudom, hogy rá kellett volna vigyáznom és nem tettem. Most pedig szar munkája van, egy olyan nője, akinek nem kell és egy kölyke. Pokol lehet, talán még én is bőgnék. Bár ez nagyon meredek gondolat. A falat szinte széjjel verem, a kezem fáj, ő pedig nem vesz észre semmit, miközben én tulajdonképpen esküt teszek, hogy helyrehozom, amit elcsesztem, hogy vigyázok rá, ahogy ő régen, hogy megjavulok, már ami a barátságot illeti. Igyekszem majd jó barát lenni. Elkapom, jobbommal magamhoz húzom és férfiasan átkarolom. Magasabb vagyok egy pár fejjel, szóval így vicces.
- Még mindig ciki alsókat hordasz? Na majd lecsekkolom! Nekem meg van még a Super Marios!
Igyekszem feldobni, miközben kisétálunk az ajtón és elindulunk a lakásom felé. Meg fog lepődni, elég nagy luxusban élek. Nem baj, most már van kire költeni a pénzem.


(Nagyon-nagyon-nagyon szépen köszi a játékot!!!! I love you )

_________________
Vissza az elejére Go down
Daryl Brooke
Városlakó
Életkor : 29
Foglalkozás : étteremtulajdonos
Hozzászólások száma : 508

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Szomb. Márc. 02 2013, 01:18

Hogy hogyan jutunk el a bulitól a pornóig, már meg sem tudnám mondani. Talán csak a bor mellékhatása, hogy hülye képzettársításokat okoz. Én ittam régen vagy Lio gondolkodik teljesen másképp, mint én?
Jesszusom, itt van ez a srác, aki a legjobb barátom (volt), és minden baromságban együtt voltunk benne, és most... Annyira másnak tűnik! Az nem lehet, hogy ez elválasszon tőle! Óvatosan figyelem, szeretném megtalálni benne azt a srácot, akit régen ismertem, de azóta nagyon rejtőzködő lett. És kiismerhetetlen.
Nevetése nem tűnik felszabadultnak, néha talán kényszeredett, és ettől elszomorodom. Ó, Istenem, kérlek, ne vedd el őt is tőlem! Igyekszem tehát mindenre rábólintani, amit mond, csak azért, hogy örömöt tudjak neki szerezni. Szeretném újra megismerni, olyannak, amilyen most. És szeretni. Mindig is szerettem, tagadhatatlan. Fura, de Gwen mellett ő áll hozzám legközelebb.
Belenyugszik a döntéseimbe, de attól tartok, ez éppen csak olyan egyetértés, amit a szeretete generál. Mást mondana a kút fejéből... Bakker, ő is szeret! Ennyi év után is, ugyanúgy, mint régen! S bár viccelődünk, egy hangyányi feszültség ott vibrál még köztünk. Nem veszünk róla tudomást.
Mehetnékem van, elköszönnék Stephentől, de megállítanak a könnyeim. Basszus, sírok. Sírok örömömben, hogy itt van, és itt vannak az érzéseink, hogy az a szétvághatatlan baráti kapocs még mindig ott van kettőnk között. És aztán siratom az elvesztegetett éveket, hogy szétsodort bennünket az élet, más mederbe terelt... Halkan fohászkodom, hogy semmi ne legyen visszafordíthatatlan, és Lio meg én újra olyan fesztelenül tudjunk beszélgetni, mint évekkel korábban, még kölyökként.
Kell egy kis idő, míg összeszedem magam, de megy ez már. Magamhoz veszem a csomagot, amit majd a harmadik sarkon csúsztatok az ismerős csövesem kezébe. Ma egy kis sonkás pizza jut neki. Jobb, mint a semmi.
Lio vidámabbnak tűnik, mint mikor itt hagytam, és bohóckodik, amit jó jelnek veszek, adom alá én is a lovat... Ugratjuk egymást. Nem veszem rossz néven, ahogy a hóna alá nyalábol. Régen én csináltam vele ugyanezt. Csak azóta lehagyott néhány centivel. Jó néhánnyal. Basszus.
- Ne is mondd... A szivecskés még mindig megvan, de már csak ritkán hordom, mert nagyon szorít...- A Super Marios gatyájáról pedig beugrik egy régi sztori...- Basszus, emlékszel....? - vigyorogva idézem fel neki a "pisiltess meg" mondatról elhíresült éjszakát. Röhögve megyünk hozzá. Az előbbi feszültségnek nyoma sincs.


(Ne viccelj! Én köszönöm! Még ezer ilyet- vagy jobbat!)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Daryl and Lio a Melóhelyen   Today at 01:49

Vissza az elejére Go down
 

Daryl and Lio a Melóhelyen

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-