Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Hétf. Feb. 04 2013, 22:48

Átlagos, unalmas, eseménytelen nap. Volt két dögunalmas előadásom, most meg a HÖKben ülök, és nézem át a rengeteg papírost, ami az elmúlt hetekben összegyűlt. Kicsit lazsáltam, ami az itteni teendőket illeti. Viszont, az új évi fogadalmam, hogy nem gyújtok rá többet sikerült betartani. Elkezdtem megint futni, és már nem akarok meghalni az öt mérföldem végén. Eleinte nagyon nehéz volt, és szerintem a többiek nem is értették mi bajom, de így egy hónap után, szerintem kijelenthetem, hogy leszoktam, és újra egészséges vagyok. Néha mondjuk még elfog a vágy, hogy rágyújtsak, de mivel nincs cigim másoktól meg nem kérek, mert az tök égő, így nem kell attól tartanom, hogy kísértésbe esem.
Az asztalomon azért ott gőzőlög egy bögre kávé - ma még csak a harmadik -, és mivel most nem tartok attól, hogy bárki is zavarna, szemüvegben bújom a sorokat, és igyekszem nem felhúzni magam, egy-egy idiótaságon, ami a kezembe akad. Meglepő mód ez is egész jól megy.
A papírosok fele elfogy, mire végzek a kávémmal, és az órámra pillantok. Furcsa mód, gyorsabban telik az idő, mint vártam, és már csak fél óra van négyig, amikor is fogom magam és lelépek, mert megtehetem.
Felállok, elteszem az eddig átnézett papírokat a megfelelő mappába, majd a kávéfőzőhöz megyek, hogy főzzek magamnak egy újabb adagot. Háttal állok, az ajtónak, amikor meglepő mód kopogtatnak, de mivel halhatóan egy értelmes emberrel van dolgom, még befejezem a kávéfőzővel való pepecselést, és csak úgy kiáltok hátra:
- Gyere be!
Ha pedig már jön valaki, két adagot főzök, ha nem is marad, majd én megiszom. Be is indítom a masinát, kicsit zúg, aztán majd csipog, ha kellenek a csészék. Csak ezután fordulok meg, és látom, ki is a vendégem. Valaki, akit egyáltalán nem akartam látni.
- Szia Isabella!
Köszönök neki, meggyőződésem szerint teljesen közömbösen. Természetesen megfeledkezve arról, hogy szemüveg van rajtam. Nem mintha számítana. Többet látott így, mint bárki más, de még mindig hiszem, hogy jobban nézek ki nélküle... És persze, ha Izzieről van szó, akkor mindig tökéletesen kell kinéznem. Persze a fekete ing, meg a kék farmer, az ilyen. De ennek már nem kéne számítania...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Kedd. Feb. 05 2013, 21:34


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Kávéval kezdem a napot, aztán kávéval folytatom, majd iszok még egy kis kávét... igen, a rossz szokásoknak könnyű rabjává válni. Ez is egy bizonyos illető hibája, akire nem akarok gondolni egyik órámon sem, épp elég lesz ma a HÖK-ben találkozni vele, beszélni vele valami olyan ügyben, ami annyira nem hivatali dolog. Olyan rideg, hideg velem a legutóbbi... "afférunk" óta, hogy az már iszonytató. Igazából arra gondolok tőle, hogy jól döntöttem - ha ilyen ridegen tud viselkedni velem mindazok után, ami közöttünk volt, akkor jobb, hogy nem egy, ne adj Isten két, vagy több év múlva derült volna ki. Persze ő mindig ilyen másokkal... de velem nem. Velem is ilyen volt, de jó ideje nem, és ahogy a rossz habitusokhoz, az ilyen jó dolgokhoz is könnyen hozzászokik az ember. Csak magamnak köszönhetem...
Szóval rá gondolok nagyjából egész nap. És akkor még csak a mai napról beszéltünk. Nem jó ez így, ahogy most van, ahogy most vagyunk, ez nem... nem tetszik. Összepakolom a cuccaimat, lemegyek a HÖK-be, és útközben bedugom a fülhallgatómat, na nem mintha olyan hosszú lenne az út az irodába, de most nincs kedvem a külvilághoz, mások világához. Kelly énekli a gondolataimat, szeretem ezt a Clarkson lányt. Találó dolgokról zeng a hangja.
Persze lent is csak halogatom és halogatom a dolgot. Mindig találok ürügyet, miért nem jó most bemenni, sem most, és most sem. Azután nagy nehezen rászánom magam. Egészen felvidultam a kis csevegéstől Beevel, mindig képes erre, bár általában fordított a helyzet, szóval csak mielőtt belépek, kezd visszatérni a kétség köde, előtte már pattogós, vihogós, bohóc Izzie vagyok, és nem hagyom, hogy ezt elrontsa... na persze.

-Szia Zin!-
Köszönök vissza, és most sem kerüli el a figyelmem a nevem... Isabella. Kb. csak ő hív így a családomon, és egy bizonyos, régen látott ismerősön kívül. De rá meg aztán végképp nem akarok gondolni.
-Csak egy papírt hoztam aláírni.-
Megrántom a vállam, elmosolyodok a szemüvegen rajta, emlékszem, régen irtó szexinek találtam...régen, na persze. Odalibbenek a bordó rakottszoknyámban, a barna csizmámban, és a barna garbómban az asztalához, és a székre ülök, letéve a papírt, lábaimat keresztbe dobom, kezeimet átkulcsolom a térdemnél ujjaimat összefűzve, és várakozóan nézek rá.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Kedd. Feb. 05 2013, 22:37

Itt áll előttem az egyetlen személy, akit ma nem akartam látni. Úgy igazából... soha többet nem akarom látni. Még ha nincs is a közelben, akkor is nehéz nem rá gondolni, de így meg aztán egyenesen lehetetlen. Főleg akkor ha kivételesen - amúgy egyre gyakrabban! - normálisan van felöltözve. Vagy csak az én ízlésem változott? Nem hiszem. Most is. Sokkal kevésbé tarka, minden passzol mindennel. Ahelyett, hogy elküldeném, gyorsan, és alig észrevehetően mérem végig, és mint mindig most is megállapítom, hogy annyira gyönyörű, hogy azt már bűntetni kéne. Persze nem tudom ki képes lenne rá... Én egész biztosan nem.
Jó kedvűnek látszik, mosolyog. Nem tudom, hogyan csinálja. Csak figyelem, ahogy leül, ahogy az asztalomra teszi a lapot. Aláírni. Ennyi. Ennyi vagyok neki. Valaki aki aláír egy papírt. Persze tudtam eddig is, és igazán igyekszem tudomásul venni. Valahogy mégis nehezen megy. Főleg, ahogy keresztbe teszi a lábait, van benne valami, amitől írtó szexisnek tűnik. De egész biztos csak én vagyok megzakkanva...
- Értem.
Mondom tömören, és az asztalomhoz lépek, felkapok egy tollat, és életemben először úgy írok alá valamit, hogy el sem olvasom. Miért? Mert nem akarok vele egy légtérben lenni. Mert képtelen vagyok rá. Próbáltam, de nem megy. Az elmúlt két percben is sokkal többet gondoltam rá, mint amennyit egy nap alatt szabad lenne.
Tudom, hogy gyáva vagyok, de hiszem, hogy ezt is jól palástolom. Előveszem a fiókból a pecsétet is, rányomom azt is, aztán mint aki jól végezte dolgát, odanyújtom neki a lapot.
- Tessék. Kész is.
A kávéfőző meg csipog, úgyhogy el is engedem a papírost, és a kávésbögrémet magamhoz véve visszalépek géphez, hogy végre elkészítsem a feketémet. Nem mintha nagy feladat lenne odatenni a bögrét, és megnyomni a gombot. De mindegy. Ez kellően lefoglal, amíg Izzie elmegy. Mert, ugye elmegy?
Csak az a baj, hogy igazából nem is akarom, hogy elmenjen. Beharapom a számat, de ezt ő nem láthatja, aztán elhatározom magam, annak ellenére, hogy tudom, hogy szánalmas vagyok, és egy nagy levegő után megfordulok, majd megszólalok.
- Isabella...
Nem jutok tovább. Mert... mégis mit mondanék? Nem tudok semmi újat mondani neki, semmi olyat, amivel megváltoztathatnék bármit is. Elhallgatok, és csak nézem. Nézem, és olyasmivel próbálkozok, amire sosem voltam képes: próbálom kitalálni, mi járhat a fejében.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 09:37


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Apuval egyszer jártunk kislány koromban télen a tengernél. Ez az első emlékem a tengerről: amikor ideköltöztem hozzá, oda vitt el először. Nagyon hideg volt, de én mégis ezt kértem, hát elvitt, és egy kicsi időre bele is engedett. Felpezsdített a hideg, úgy éreztem, igazán él minden sejtem.
Most más a helyzet. Olyan hideg velem, mint a tenger télen, de ettől zsibbadságot érzek, nem pezsgést, ürességet, nem feltöltődést, szomorúságot, nem örömöt.
Pillanatok alatt aláírja a papírt. Azt hittem, elolvassa, és kérdezgetni fog, de nem. Talán tényleg rájött már, hogy jobb nekünk egymástól távol maradni. Talán nem örül, hogy lát, sőt, ahogy arcára nézek, biztos vagyok benne, hogy nem örül, hogy lát. Ki kellene lépnem, de most kell a pénz. Apának még ugyanis nem mondtam el a lgújabb ötletemet, és nem is akarom, szóval magamnak kell finanszírozni, és ez... nem kis összeg.

-Kösz.-
Mondom kedvemet meghazudtoló, vidáman csengő hangon. Egyszerűen döbbenet, milyen rossz hatással vagyunk egymásra, és hogy ő ezt nem látja! A cseppnyi jókedv, amivel beléptem, már csak a hangomban, ott is nyomokban fellelhető.
Egy sóhajjal felpattanok a kezembe fogott lappal, és már indulnék ki, amikor a nevemet mondja. A hangjában annyi minden van, hogy képtelen lennék megfejteni anélkül, hogy percekig ne válaszoljak neki, de szerencsére reflexeim felülmúlják ezt, és hátrafordulok.

-Igen?-
Szánalmas, de csak ennyire futja. Mit mondhatnék még? Nem örül nekem, nem akarja, hogy itt legyek, szóval amin már jó ideje gondolkozom, kettőnkről, az mégsem jó ötlet.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 09:56

Annyira ellentmondásosnak érzem magam, ha a közelemben van, hogy attól félek megőrülök. Mert a szívem meg az eszem egymásnak teljesen ellent mond. Az egyik azt kiabálja, hogy fogd meg a kezét, húzd magadhoz, és soha többé ne engedd el... A másik meg azt, hogy csak csináld meg, amit kér, aztán hagyd, hogy menjen, úgysem akar veled lenni.
Természetesen az utóbbinak hiszek. Eddig valahányszor az előbbire hallgattam, annak rossz vége lett, az nekem fájt. Így is fáj... nem mondom, hogy nem. De legalább van bennem egy kis elégedettség, ami némileg enyhíti ezt a fájdalmat. Hogy ez az érzés mitől van? Fogalmam sincs. Nem kéne elégedettnek lennem attól, ahogy viselkedem. Egyáltalán nem tartom felnőttnek, érettnek. Sokkal inkább gyerekes. Csak azért nem lehet ráhúzni ezt a skatulyát, mert a külsőm, a hangom, a hidegségem... egyáltalán nem gyerekre vall.
Mosolyogva veszi el a lapot. Én meg furcsamód csalódottságot érzek, amiért nem veti a szememre, hogy még csak el sem olvastam. Hogy ez nem jellemző rám, hogy... nem is tudom mi csoda. S bár mosolyog, hiányérzetem van. Nem tudom mi az, de nem akarok vele foglalkozni.
Pont kapóra jön a kávéfőző, legalább elfordulhatok, anélkül, hogy el kéne köszönnöm tőle. Hallom, ahogy feláll, ahogy elindul, és nem is gondolom végig mit csinálok, csak megfordulok, és utána szólok.
Rengeteg mindent szeretnék mondani, mégsem jön ki semmi értelmes. Csak megnézem újra, ahogy áll velem szemben, tökéletesen passzoló ruhában, olyanban, ami illik a hajához, ami kiemeli a szemei színét. A szemeiét... Nem vagyok túl jó az ilyesmiben, de Izzievel nem ez az első eset, hogy a szemeibe nézve, biztosan tudok valamit.
- Örülnöd kéne, amiért aláírtam, nem?
Kérdezem végül, és az előbbi racionális gondolatok mellé befurakodik egy másik: nem azért írtam alá, hogy megszabaduljak tőle, hanem mert abban reménykedtem boldoggá teszem vele, hogy látja megváltoztam, hogy... hogy visszajön hozzám. Pedig már lassan egy éve lesz, hogy véget ért köztünk minden. Mégsem tudom elfelejteni, nem akarok nélküle lenni.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 10:08


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Állok vele szemben, és letaglóznak a szavai. Örülnöm kéne... igen. Ez igaz, de hogy tudnék örülni, amikor látom őt így? Ilyn hidegen? A szemébe nézek, és... és minden megváltozik. Nem hideg, hanem könnyedség alá rejtett esdeklő tekintet, amivel rám pillant. Mintha neki nem tűnne fel, hogy milyen könnyedén aláírt nekem valamit, amit el se olvasott. Szenved, látom, hogy nincs jól. Már nem tud megtéveszteni, ha mélyen a szemébe nézek, soha, és talán ezért szoktam kerülni a pillantását. De megfogadom, hogy egy kis vidámságot csempészek a napjába, és a hirtelen jött elhatározásommal a lapot egy gonosz vigyorral, de továbbra is hamuszínű arccal lengetem meg a kezemben.
-Kéne. De inkább elszomorít, hogy ilyen könnyedén írtad alá, olvasás nélkül a papírt, amin az áll, hogy bármikor felülírhatom a kávézási szokásaidat.-
Felé sétálok, a középen lévő tárgyalóra teszem a lapot, és egy hanyag, ám határozott mozdulattal elveszem tőle a bögrét.
-Negyedik?!-
Kérdezem, és mondom egyszerre, mert emlékszem rá, hogy ebben a napszakban nagyjából itt szokott tartani. Visszateszem a főző alá, és úgy állok, hogy ne férjen hozzá, hamar le is fő a kávé, amit az ajkamhoz emelek, és belekortyolok.
-Hmm... mennyei! Pont, ahogy szeretem! Te ma nem ihatsz többet!-
Komoly tekintettel, dorgálóan nézek rá, mint aki tényleg ezt íratta alá vele. Vajon beveszi? Kétlem, de talán elmosolyodik rajta, vagy... vagy komolyan veszi, megnézi a lapot, és utána mosolyodik el, vagy... vagy irtó dühös lesz. Uram Ég, tombolni fog!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 10:51

Nézzük egymást... A filmeken ez az a pillanat, ami egy örökkévalóságnak tűnik, aztán a főhősök egymásnak esnek és boldogan élnek míg meg nem halnak. Hollywoodi kasszasiker, az életben meg rohadtul nem jön be. De legalább ki tudok nyögni egy értelmes kérdést, amire egy igazán meglepő válasz érkezik. Kell egy másodperc, hogy rájöjjek, nem mondja komolyan. És ha nem is nevetek rajta, megrándul a szám sarka, és még valami hang is kicsúszik, amit akár elfojtott kuncogásnak is vehet.
Figyelem, ahogy közelebb jön. Nem tudok megszólalni, mert abban ahogy mozog van valami, amitől nem találom a szavakat. Elveszi a bögrémet. Kérdez. Bólintok. Ennyire ismer már... Szörnyű. Vagy nem. Igazából jó érzéssel tölt el, hogy még mindig tudja. Ha nem érdekelném nem tudná, vagy igen? Nem hiszem.
- Szerinted meddig tart csinálni még egyet?
Nézek rá kérdőn. Azzal, hogy elvegyem tőle nem is próbálkozom. De most annyira közel van, érzem az illatát. Neki is dőlök gyorsan az asztalnak és keresztbefonom a karjaimat a mellkasomon, mielőtt valami őrültséget csinálok. Némán figyelem, ahogy felemeli a bögrémet, és belekortyol a kávémba. Az az őrült gondolatom támad, hogy szeretnék bögre lenni, a kezében, kávé lenni a csészében, csakhogy az ajkai hozzám érjenek. És ahogy felfogom, mennyire megőrülök a közelében, még mindig. Nyelek egyet. Csak a szavai térítenek némileg magamhoz.
- Nem? És hogy fogsz megakadályozni? Itt maradsz éjfélig és szemmel tartasz?
Ellököm magam az asztaltól, szemebefordulok vele, és kiveszem a kezéből a kávét. Kit érdekel, mit fogadtam meg számtalanszor már? Még engem sem! A bögrét leteszem, és közelebb hajolok, hogy megcsókoljam. Nem kell kávé. Ő kell. Még mindig. A fenébe is. Még mindig!

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 12:16


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Háh! Láttam, láttam ám a szájad szélének a rezdülését! Széles vigyor érte a jutalma, bár örömömben a levegőbe bokszolnék, bár az már túlzás lenne, mindenesetre rettentően meglep, hogy ennyire örülök ennek az apró dolognak, és ennyire feldob, ez... baj. De most valahogy nem érdekel.
-Elviszem a kávéfőzőt.-
Amint kimondom, azonnal tudom, hogy ez bizony bekerülhetne a híres utolsó mondatok közé, rögtön a "Te is fiam, Brútusz" és az "Áá, szelíd ez a vaddisznó" után. Közelebb lép, én hátrálnék, de nincs hova. Érzem, hogy ebből baj lesz. Elveszi a bögrét, és leteszi, hogy azután utánam nyúljon, és... óójajj.
-Zin...-
Hangom egyszerre kérlelő, buzdító, és elutasító, de már csókol is. Az agyam felfogja, hogy nem kéne, de a testem reagál, kezeim a mellkasán, és visszacsókolom édesen, szenvedélyesen néhány pillanatig, azután elhajolok.
-Legyünk barátok!-
Mondom ki az életmentő, ám megrészegültségtől lihegősre sikerült mondatot. Kéne egy kis idő, hogy rendesen összeszedjem magam, a gondolataim... de nehéz így, a közelében, arra várva, hogy csókoljon még, és tudva, hogy ezt mennyire nem szabad. Nem tudok tisztán gondolkozni, ameddig ilyen közel van, de nem tudok ellépni sem, ám a további csókokat igyekszem megakadályozni. Igen. Muszáj lesz. Mert ezt nem szabad csinálni, ez... fájni fog. Most jó, de fájni fog, és az nem kell. Tudom, hogy így lesz, ismerem már a dolgok menetét. Nem akarom azt az Izziet, nem, mert túl sötét és túl reménytelen, nem szabad olyannak lennem soha többé.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szer. Feb. 06 2013, 14:57

Szeretem, amikor mosolyog. Még azt is, amikor vigyorog, mint most. Bár, nem hiszem, hogy ennek én lennék az oka, de attól még szeretem. Azt is, hogy szembe száll velem, hogy meg meri tenni. Talán ezért szerettem bele, mert vannak gondolatai és nem rejtegeti őket, hanm kimondja kerek perec, mit akar.
- Elmegyek az automatához...
Persze az nem olyan, de ha nincs jobb, megteszi az is. Nem fog kifogni rajtam, és nem fogom felhúzni magam egy ilyen apróságon. Régen megtettem volna, de már nem. Változtam. Változom még mindig, és erről ő tehet. De még csak nem is hibáztatom érte. Minden fájdalom és keserűség ellenére, amit eddig okozott, még mindig hiszem, hogy vele boldog tudnék lenni. Nem tudom, mikor lettem ilyen szentimentális...
Közelebb lépek, sarokba szorítva őt. Van valami fura abban ahogy a nevem mondja, de nem érdekel. Megcsókolom. Mondhat bárki bármit, tudom, hogy akarja. Ha nem akarná, elfordítaná a fejét, ellökne, jelét adná, hogy hagyjam, de nem viszacsókolna. Főleg nem ilyen édesen, ahogy most teszi. Nem, nem vagyok túl tapasztalt... De az a pár másik lány nem csókolt így. Soha nem is csókolna.
Összeszedi magát. Az eszére hallgat, ahogy nekem is kéne. Persze próbáltam, de nekem már nem megy. Elhajol, és valami eszméletlen baromságot mond.
- Ezt te sem gondolod komolyan!
Egyszerűen lehetetlent kér, sem ő, sem én nem bírnánk ki. Hányszor próbáltuk meg, és fulladt kudarcba - valami őrületesen jóba - a dolog? Nem tudunk barátok lenni, ebben biztos vagyok. És most, hogy itt áll, ilyen közel, és ismét a szemébe nézek, azt hiszem, Papnak van igaza. Valami szomrúság van a szemeiben. Nem akartam ezzel előjönni, de muszáj.
- Szerintem te félsz, Isabella - jelentem ki határozottan és nem engedem el - Valaki, valamikor megbántott, és most félsz.
Nem folytatom. Előbb tudnom kell, valóban így van-e. Igaz nem hatná meg, ha azt mondanám én is félek. De akkor legalább valamelyst megérteném, mert azt az érzést ismerem. Nagyon is. És igen, benne van a pakliban, hogy mégsem működik majd ez a dolog, de ha meg sem próbáljuk, nem fogjuk jobban bánni?

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szomb. Feb. 09 2013, 21:39


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Meglep, hogy nem halálos fenyegetések sorával reagál a kávéfőző likvidálási ötletemre, csak egy egyszerű megoldással. Tulajdonképpen most jövök rá, hogy mostanában sokszor meglep.
Értem változik vajon, vagy miattam? És mennyi mindenben változott még? Olyan jó lenne megtudni, olyan jó lenne a könnyebb, és egyben nehezebb utat választani! De nem szabad... és akkor közelebb lép, és az ellenállásom elveszik pár pillanatra.

-Sosem voltam még ilyen komoly.-
A szemeit fürkészem, és mindent láthat az enyéimben a komolytalanságon kívül. Mert azt akarom, hogy barátok legyünk, mert ez nekem így nem felel meg.
-Nem megy együtt... tudom, te nem így gondolod, de én igen. És nem megy külön. Talán így kéne megpróbálnunk, én nagyon szeretném!-
A kezem akaratlanul és tudattalanul kezd apró köröket írni a mellkasán, és elpillantok mellette, ahogy ezt mondom, majd visszanézek a szemeibe. Remélem, belemegy... szeretném. Könnyebb lenne, nem lenne ez a folyamatos feszültség bennünk, és körülöttünk, szerintem ez a megoldás. Aztán mond valamit arról, hogy félek, amitől kezeim megállnak, kiszabadítom magam a kezei közül, és ellépek tőle. Eltávolodok, nem csak fizikailag, de lelkileg és érzelmileg is elzárkózom, úgy érzem, mintha hirtelen hűlt volna pár fokot a levegő, elsétálok a fénymásolóhoz, és nyomogatni kezdem a példányszámot, csak, hogy úgy tegyek, mintha csinálnék valamit, mintha ez le tudná foglalni a gondolataimat, de persze ez nem így van.
-Ehhez nincs jogod.-
Mondom higgadtan, és határozottan. Nem akarok vele beszélni erről, nem itt, és nem most, és különben is, nem ismer annyira, hogy ilyeneket megállapítson, és nincs igaza, mert én nem félek. És pont.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Vas. Feb. 10 2013, 17:09

Próbálok rájönni, hogy mit akar, hogy mire megy ki ez az egész. De valahogy még mindig nem tudok rajta kiigazodni. Én szeretem, ő is szeret engem. Tudom, hogy szeret! Vagy tévedek? Nem hiszem. Nem tudom elhinni. Egyszerűen csak tagadja, és nem értem ez miért jó neki.
Próbálom megfejteni, ahogy a szemébe nézek, de nem leszek okosabb. Tényleg komolyan gondolja. De amit utána mond... Együtt nem megy, külön nem megy. Utóbbival még egyet is értek. Gondolom nem hatná meg, hogy van valami, amiben egyezik a véleményünk.
Megfogom a kezét, amivel a mellkasomra rajzolgat, és oldalra döntöm a fejem, hogy rám nézzen. Elvégre velem beszél! Ha nem lenne ennyire meggyőzően magabiztos a hangja azt mondanám azért néz másfele, mert hazudik. De elbizonytalanít. Mint mindig. Az egyetlen dolog, amit be tudok vetni ellene, az az, amit Pap mondott.
Izzie pedig hidegen reagál, ellép, bezárkózik. Ezt a magatartást ismerem. Igazam van, és zavarja, hogy tudom. Persze nem én csak most tudtam meg, abból ahogy viselkedik. És az is lehet, hogy tévedek, de igazából ez lényegtelen. Figyelem, ahogy a fénymásolóhoz megy, nincs ott semmi keresnivalója most, még csak másolni valót sem tett bele.
Közelebb lépek, és a lapot, amit aláíratott velem magamhoz véve, lépek oda a másolóhoz is.
- Igazad van - mondom végül, mert megbántani nem akartam - Erről kell a HÖKnek is egy példány.
Muszáj hozzáfűznöm, hogy ne higgye, hogy arra értettem, nincs jogom hozzá. Még ha arra is gondoltam... Valahogy nem akarom elismerni. Beteszem a lapot a gépbe aztán távolabb lépek. Az asztalomon támaszkodom meg, nagyot sóhajtok, úgy pillantok fel rá. Nem tudom mi legyen. Biztosan tudom, hogy nekem nem elég ha barátok vagyunk, hogy nem bírnám elviselni a közelségét, ha nem érhetek hozzá, ha nem gondolhatok rá úgy, mint a barátnőmre.
- Mit jelent nálad a barátság?
Kérdezem meg végül, feladva a próbálkozásokat. Lehet azt várta, hogy majd térden csúszom előtte, de tőlem többre nem futja. Meghallgatom, hogyan gondolja a dolgokat kettőnk között, aztán majd eldöntöm, nekem az megfelel-e. Nyilván nem. Talán tényleg rosszul gondolom, és nem szeret...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Pént. Feb. 15 2013, 23:04


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Azt mondja, igazam van. Tudom én ezt. Tudom, mire mondja, de bátran tehetek úgy, mintha arra mondta volna, hogy jó ötlet barátkoznunk. Én pedig így akarok tenni, tehát így fogok.
-Oké.-
Mondom, és amikor a gépbe teszi a papírt, megnomom a gombot, és lefénymásolom, azután kiveszem mindkét példányt. A szekrényhez sétálok, amiben a mappát tartjuk, persze az alsó polcon. Kinyitom az ajtót, és oldalra húzódom kicsit, próbálok úgy előre hajolni, hogy ne legyen... köhömm... de nem tudom mennyire megy.
-Miért az alsó polcon tartjuk ezeket a mappákat?-
Bosszankodom, majd megtalálom a megfelelőt, és megpróbálom kihúzni, de nem megy, szóval végül leguggolok, és úgy veszem ki. Aztán meg ahogy fogom, és kinyitom, nem tudom tartani az egyensúlyomat, és hátrabillenve fenékre csüccsenek szépen, nőiesen, meg nevetni is kezdek. Ez a mai nap nem az enyém...
De még kihozhatom belőle, amit lehet, szóval szétnyitom szépen a lábaim (szerencsére a szoknya elég rakott hogy ne lehessen látni... mindent) és odateszem a földre a mappát, majd lapozgatni kezdek, hogy megtaláljam az aktuális oldalt.

-Együtt lógunk, dumálunk, elmegyünk ide-oda... ilyenek. Mint Beevel.-
Megvonom a vállam, ahogy rápillantok, olyan egyszerűen hangzik ez, de... mi ez a kérdés? Mármint, biztos tudja, milyenek a barátok... ugye?

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szomb. Feb. 16 2013, 19:13

Fogalmam sincs, mit kéne még tennem. Kezdek kétségbe esni, de persze nem mutatom. Elhatároztam már többször, hogy nem találkozom vele, hogy nem hagyom magam, de ez mind-mind lehetetlennek bizonyult. Most pedig arra kér, hogy barátok legyünk. Nem, nem akarok a barátja lenni. Ezt ő is tudja. Ahogy azt is, hogy képtelen lennék rá, hogy ő is az. Mégsem erőszakoskodom tovább. Hagyom, hogy elmenjen, hogy higgye, belemegyek.
A fénymásolóhoz lépek, aztán figyelem, ahogy megkeresi a mappát, ahova tennie kell a lapot. Még mindig nem olvastam el, mit is írtam alá. De az a dosszié, az az egyéni tanrendesek-é. Nyelek egyet, de nem mondok semmit. Egyszerre akarom, hogy itt legyen, és hogy ne is lássam soha többé. Talán így lesz a legjobb, mondogatom magamnak.
- Ritkán van rájuk szükség.
Vonom meg a vállam, és elfordulok, hogy ne lássam, a fenekét, a lábait, meg úgy semmit. Arra fordulok meg, ahogy a földre huppan. A hangra. Hirtelen ér, és nem tudom mi az. De aztán látom, semmi baj nincs, és bár nem szeretném, mosolyra húzom a szám, a nevetését hallva. Ez olyan jellemző rá.
Felülök az asztalra, és rám nem jellemző módon lóbálom kicsit a lábam. A hátam mögött támaszkodom meg, úgy nézem, ahogy lapozgat. Hallgatom, amit válaszol. Mit jelent a barátság. Semmi olyat, amit eddig csináltunk. Vagyis de... Voltunk itt-ott, de nem hiszem, hogy tudnék úgy menni, hogy nem fogom a kezét, hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érhetek hozzá. Most is késztetés érzek, hogy mellé üljek, hogy átöleljem. Hogy várhatja el tőlem, hogy máskor ezt nem tenném.
- Nekem ez nem fog menni Isabella - mondom ki végül, és lemászom az asztalról, lehajolok, hogy felvegyem tőle a mappát - Sajnálom.
Épp csak rápillantok, és most először átfutom a sorokat. Beharapom a számat, ahogy tudatosul bennem, miről van szó, de végül csak bólintok egyet. Becsukom a mappát, és az asztalomra teszem, a számítógépes rendszerbe is be kell majd vinni az adatokat. Így pedig biztos nem felejtem majd el.
- Van még valami?
Kérdezem meg végül, és remélem érzi a hangomban a célzást, "ha nincs, akkor menj el!" Eddig próbálkoztam a barát dologgal, de nem ment. Feladom. És ennek a papírnak hála ritkábban fogom látni. Problem solved. Nem kell miatta aggódnom.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szomb. Feb. 16 2013, 21:59


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Rá nézek, amikor azt mondja, nem fog menni ez neki. Már végeztem a mappával, így összeráncolom homlokomat, és felé nyújtom a kezeimet, miután a mappát elvitte, hogy segítsen felkelni. Lábaimat behajlítom, de magasabbra kell emelnie, mivel magassarkú van rajtam, ahhoz meg több lendület kell, hogy olyan magasra felrántson, szóval amikor segít, akkor ahogy felállok, neki is dőlök azonnal. Túl nagy volt a lendület, de ha nem lett volna, is ezt csinálnám. A kezeim ismét a mellkasára simítanak, nagyon közel vagyok hozzá, a szemeit nézem, azután odahajolok lassan, hogy tudja, mi következik, és megcsókolom érzékien, és ugyancsak lassan. Ha neki szabad, nekem is. És ő ma már megcsókolt.
-Kérlek!-
Suttogom halkan, majd átkarolom a nyakát, és egészen hozzá simulva csókolom meg ismét lágyan, de ez a csók hamar elmélyül, és szenvedélyesebb lesz, kezeim lecsúsznak a karján, hogy azután a derekát karoljam át.
-Csak próbáljuk meg, kérlek Honey!-
Tudom, hogy nem játszom korrekt eszközökkel, de tudjátok, háború, meg a másik idején... na. Ennyi. Kezeimmel a derekáról a hátára simítok, és mellkasára döntöm a fejemet, átölelve őt.
-Úgyis sűrűbben fogsz látni itt is...-
Magyarázom a papírt illetően, bár erre biztosan magától is rájött. Az egyéni tanrend mindig erről szólt - kevesebb suli, több munka, és mivel én egy másik suli miatt akarok itt kevesebbet lenni, így mivel ez a munkám, így tuti, hogy az órákat kell hanyagolnom és a HÖK-re meg a másik sulira koncentrálnom.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Szomb. Feb. 16 2013, 22:52

Elveszem tőle a mappát, aztán mivel a kezét nyújtja, hogy segítsek, segítek. Megfogom a kezét és felhúzom. Könnyű, egyáltalán nem esik nehezemre, az már sokkal inkább, hogy eltoljam magamtól, ahogy hozzám bújik. Valahogy biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja. Simán megállhatott volna a lábán, nem értem, miért kell nekem dőlnie.
Ahogy az sem értem, miért hagyom, miért nem tolom el magamtól. Miért érzem magam megbabonázva a kék szemeitől, és miért nem térek ki a csókja elől?
A fejemben egy kis hang szinte sikít, hogy csak játszik, hogy gonosz, hogy nem szabad, de a mellkasomból meg majd kiszakad a szívem, úgy ordít, hogy még, még, MÉG! Visszacsókolok, egyszerűen képtelen vagyok máshogy cselekedni. Amikor elválik tőlem, megnyalom a számat. A kérő tekintete, az újabb csók... Nem jutok szóhoz, nem tudom mit mondanék. A kezeim a dereka köré fonódnak, és húzom magamhoz, szorosan, mert nem akarom elengedni, mert nem akarom, hogy bármi is máshogy legyen. Közben meg a kis hang, tovább sikít, hogy most sincs sehogy, minek áltatom magam?
Gyorsabban veszem a levegőt, és ahogy megszólal, az kicsit helyre rak. Honey... Szerettem, amikor ezt mondta. Tőle egyedül, szerettem. Most is olyan édesen cseng, de fáj. Határozottan fáj, és az sem tetszik, hogy átölel, hogy még jobban bújik.
Egy ideig mégis mozdulatlanul állok. Rá kell magam venni, hogy ellökjem, hogy tényleg megtegyem. Talán egy perc, lehet kettő... De engedek a szorításon, megfogom a kezeit, amivel a hátam simítja, előre húzom őket, és egy lépést hátrálok.
- Menj el, Isabella, játszadozz valaki mással.
Kérem. Éltemben talán először teszem, de nincs semmi utasítás a hangomban. Csupán kérés, szinte már könyörgés. A szemeibe nézek, de nem bírom sokáig. Elengedem a kezeit, és az asztalhoz lépek, pakolni kezdek. Ha ő nem megy el, elmegyek én. Nem érdekel, hogy még lenne dolgom. Ha valakinek hiányzom, majd közlöm, hogy meghalt a nagyapám, vagy valami hasonló. Gyűlölni szeretném ezt a nőt, amiért ezt teszi velem, mégsem megy. Csak ökölbe szorul a kezem az asztalon.
- Ha tényleg a barátom akarsz lenni, akkor egyszerűen csak hagyj békén...
Motyogom végül az asztalnak. Mert ez tűnik, az egyetlen járható útnak. Na meg az, hogy leverek mindent az asztalról, és szétverem a falat, de ilyet, nyilvánvalóan nem csinálok. Főleg nem előtte. És különben is, nem lenne jobb utána sem, csak annyi időre, amíg feltakarítok...

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Vas. Feb. 17 2013, 11:03


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

A szavai ostorcsapásként keltenek visszhangot a fejemben. Menjek el, játsszak valaki mással. Hagyjam békén. Igen? Valóban ezt akarod?
Pillanatok alatt képes kiborítani, ehhez nagyon értett már korábban is. Igen, ő az egyik ujjam a bal kezemen, amin számolom, ki az a maréknyi ember, aki képes igazán feldühíteni. Gratulálok Hyun Zin "nemakarokabarátodlenni" Woo, rajta vagy, igen előkelő helyen!

-Ó, értem már, szóval te bármit megtehetsz velem, elvégre neked úgy fáj, és úgy szenvedsz tőlem, hogy ha épp kedved tartja, meg is csókolhatsz, mert hát nyilvánvalóan én vagyok a szívtelen, szemét szajha, aki ezt teszi veled, igaz? Hát nem!-
Arcon csapom. Egyszer tettem már ilyet, többször se, de most igazán felhúzott, hátrálok néhány lépést, ahogy kiabálok vele, fáj a tenyerem, de nem bánom, mert megérdemelte! Szerintem ennél többet is érdemelne. Olyan csalódottság, eltaszítottság ül a szemeimben, amit ha a tükörben látnék, akkor végképp elveszteném a kontrollt. Tudom, mert tudom, mikor láttam utoljára, és tudom, hogy mi következett azután - soksok hónap vegetálás a testemben élettelenül.
-Ez nem így működik! Próbáltam kitalálni valami alternatívát, hogy ne fájjon annyira, hogy ne legyél annyira rosszul, látom, mi van veled, azt hiszed, nem figyelek? Hát tudd meg, hogy én igenis figyelek! És azt hiszed, nekem nem fáj? Azt hiszed nem fáj folyton így látnom téged? De persze, a nagyságos úrnak sokkal több joga van hozzám érni, és megcsókolni, amikor csak akarja, mert ő szenved, ki a francot érdekel, én mit érzek?! Ez a baj Zin, látod? Hogy sosem érdekelt téged, ÉN mit érzek!-
Rezzenéstelenül vágom az arcába a szavakat, ha már elszakadás, és békén hagyás, akkor legalább csináljam azt jól. Ugyanis ha valaki nekem mondaná ezt, hát az biztos, hogy végképp... összetörne. Össze fog törni, de ezt akarja, hogy hagyjam békén, hát rendben, akkor utoljára bántom, de annyira, hogy végképp kiverjen a fejéből. Te akartad! Csak kár, hogy azok a mocsok, nyavalyás könnyek elárulnak, mármint, szerintem elárulnak, mert ha arra gondolok, hogy... hogy ez mennyire fog neki fájni, hogy mennyire kicsinálom megint, akkor... szóval inkább nem gondolok rá, idegesen emelem a kezemet a szemeimhez, kitörölöm belőle a könnyeket.
-Ne aggódj, nem akarom többet, hogy a barátom légy, nem kell tőled és belőled semmi, te akartad, te akartad, hogy hagyjalak békén, hát rendben, békén foglak hagyni!-
Megfordulok, és elindulok az ajtó felé, kezemben a lappal, amit aláírattam vele, és erről eszembe jut még valami.
-Nem mondhatok fel, de nyugodtan hívasd össze a Felügyelő Bizottsággal a Küldöttgyűlést, és távolíttass el, biztos vagyok benne, hogy találsz rá ezer indokot erőlködés nélkül, miért végzem szarul a munkámat, ez is mindig nagyon jól ment neked!-
Elfordulok tőle, és tényleg ki is megyek, hacsak nem állít meg - nem szavakkal, fizikailag. Ha fizikailag megállít, akkor nem tudok menni, de menni akarok, el innen, jó messzire, mert engem senki nem láthat sírni!


_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Hyun Zin Woo
Városlakó
Életkor : 26
Hozzászólások száma : 2332

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Vas. Feb. 17 2013, 16:52

Én olyan szépen kértem. Én próbáltam nem úgy gondolni rá eddig is, de nem ment. Egy éve csináljuk ezt a se veled, se nélküled dolgot, miért gondolja, hogy most majd jobban fog menni. Nem akarom, elegem van, és csak ezt az egyet szeretném, ha most szépen elsétálna. Lehet holnap hajlandó leszek megint beszélni erről, de nem most. Isabella viszont nem megy.
Kiakad, és felemeli a hangját, én pedig visszafordulok, és csak tátogok, mert esélyt sem ad, hogy közbe szóljak.
- Én ilyet soha...
Soha nem mondtam. Még csak meg sem fordult soha hasonló szó a fejemben vele kapcsolatban. Nem tudnám úgy hívni, de nem hagyja, hogy végig mondjam, pofon vág, és talán igaza van, de szerintem nagyon rosszul látja a dolgokat. A szemüvegem lecsúszik, és a földre pottyan. Eltörik benne a lencse, de mit számít?
Isabellára nézek, de persze elég fura úgy nézni valakit, hogy az ember nem lát tisztán. Nem, nem vészes a helyzet, de egy kicsit homályos. Muszáj kicsit hunyorítanom, hogy jobba lássak. Ettől persze, biztos mérgesnek látszom. Nem mintha számítana. Ő mérges, nagyon, és én kivételesen hallgatok. A szemei... olyan furák. Miért pont most nem látok rendesen?
A hátam mögött az asztal lapját markolom, azt szorítom úgy, hogy már elfehérednek az ujjaim. De inkább ez, minthogy valamiben kárt tegyek. Pedig megtenném, most képes lennék rá. És erre csak nagyon kevesen képesek. Mármint, arra, hogy ennyire kiakadjak. És azért vannak kevesen, mert csak azok képesek rá, akiket szeretek, akik fontosak, akiknek számít a véleménye.
Beharapom a szám is, nehogy mondjak valami bántót, mert most csak az menne. Az, hogy ég az arcom még mindig az nem érdekel. Hallgatom, és igyekszem úgy tenni, mintha leperegne, amit mondd. És küzdök, hogy ne jelenjen meg a szememben egyetlen könny sem. Milyen lenne már? Én sírni? Soha... Ő is megtörli a szemét, szóval sír, de ezzel nem foglalkozom. Csak még erősebben szorítom az asztallapot, úgy, hogy már az ujjaim is fájnak.
Az utolsó mondatai azok, amik kiverik nálam a biztosítékot. Ahogy elindul, utána fordulok, és idegesen vágok rá az asztalra. Nagyot csattan... A kávés bögre le is esik, és összetörik. Sok más is megremeg.
Utána megyek, és mielőtt kinyithatná az ajtót elkapom a kezét, és őt az ajtónak szorítom. Nem érdekel, ha fáj neki. Igazságtalan, minden, minden amit mondott.
- Majd egy éve próbálok a barátod lenni, és semmi több. Úgy csinálni, mintha a MI nem létezett volna soha, de nem megy. Lehet, hogy rosszul csináltam, sőt biztos. És nem fogok mentegetőzni. De sosem gondoltam, hogy bármit megtehetek, mindig csak annyit, amennyit engedtél, mert volt hogy engedtél. Sőt olyan is, hogy te kezdted. És igen, én hagytam, mert reméltem valamit, valamit, amit nem kéne remélnem.
Én nem kiabálok, de remeg a hangom a dühtől. És bármivel is próbálkozik, nem engedem el, nem én, addig, amíg meg nem hallgat. Én meghallgattam, tegye meg ő is, nekem ezt a szívességet.
- Igazad van, nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád, hogy ne csókoljalak meg, de TE vagy az, aki egy éve mondogatja, hogy ez nem jó, hogy ezt nem szabad, de sosem állítasz meg. Úgyhogy ne csodálkozz, hogy nem hiszem el, hogy nem akarod. Sajnálom, hogy volt képem azt gondolni, hogy te tapasztaltabb vagy, és jobban tudod mit csinálsz, mint én. Reméltem, hogy te majd szólsz, ha túl lépünk egy határt. Nálam a barátság nem ilyen Isabella. És... sajnálom azt is ha nem értesz meg, de én képtelen vagyok ezt tovább csinálni. Lehet, hogy tévedek, és nem jó az sem, ha nem találkozunk, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak. Mert amíg itt vagy, amíg megcsókolsz, vagy hagyod hogy én megtegyem, addig nem fogom fel, hogy vége.
Már nem tartom olyan erősen, mert szánalmasnak érzem magam, mert remegek az elfojtott könnyektől, és a rengeteg feszültségtől, ami bennem van.
- Eszembe sincs kirúgatni. Annyira még nem vagyok szánalmas, hogy ilyen gyerekes módon viselkedjek. Külön tudom választani a kettőt. Lehet nehezemre esik, de akkor is megteszem. És a munkáddal soha nem volt gondom, legfeljebb az ötleteiddel, de olyankor is adtam neked lehetőséget, hogy bebizonyítsd tévedek, hogy nem hülyeség, vagy éppenséggel lehetetlen.
Elengedem, hiszem, hogy igazam van, de azt is tudom, hogy nem fog nekem igazat adni. Hátrébb lépek, visszamegyek az asztalhoz, és felveszem a szemüvegem romjait.
- Jössz nekem 397 dollárral és 49 centtel.
Pillantok még fel rá, feltéve, hogy nem hagyott már réges-rég magamra.

_________________

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Pént. Feb. 22 2013, 10:52


All I ever wanted, All I ever wanted was a simple way to get over you
All I ever wanted, All I ever wanted was you...

Leesik a szemüvege. Pofon vágom, és leesik a szemüvege. Mintha lassított felvételen nézném a jelenetet, ahogy a szár lecsúszik, vévig az arcán, és azután lezuhan, majd az üveg ripityára törik benne. Belém is, mintha a szemüvegnek fájna, hasít az undor. Eltörtem a szemüvegét. Olyan mérhetetlen szánalom veszi birtokba a testem, az érzésim, mindenem, hogy csaknem összeesem tőle, érzem, ahogy megroggyan a térdem. Eltörtem a szemüvegét, és fogalmam sincs, miért érint ez annyira mélyen, talán azért, mert... mintha ez lenne a fizikai megvalósulása annak, ahogy a szívét töröm össze.
Azért valahogy, valamilyen belső erőforrásból sikerül a dühöt táplálnom magamban, és végigmondanom, amit akartam, majd elfordulok, hogy itt is hagyjam, ahogy kérte, békén... de akkor hatalmasat csap az asztalra, amitől összerezzenek, és az ajtónak szorít. Nem bírok az arcára nézni, a szemeib, csak bámulok el mellette a földre, a törött lencsére, és várom, hogy végezzen (velem), túl erős, hiába rángatnám magam, ha nem enged, és meg kell hallgatnom, és sajnos meg is akarom, de a csattanással minden harciasság elszállt belőlem.
Mindenre reagál, mindenre, amit mondtam, vagy éreztettem vele. Iszonyúan pipa rám, jogosan, de ő azt kérte, hagyjam békén, és egyikünknek se lenne ehhez ereje, ha nem lököm el, szóval finoman és nőiesen szólva is leszarom, hogy igazam van-e. Örüljön, megkapja, amit akar, csak azt nem értem, hogy ha nem akar velem találkozni, nem akar látni, miért nem váltat le.
Elenged, és elsétál, a törött szemüveghez. Csak amikor kimondja, hogy mennyivel tartozom neki, akkor pillantok fel rá, bár ezt nem látja, mert háttal áll, és bólintok. 397 dollár 49 cent. Felpillant, láthatja a bólintás végét, egy pillanatra találkozik a tekintetünk, majd én elkapom róla, és megfordulok megint az ajtó irányába, lehajtott fejjel, megtörten és megsebzetten sétálok ki a bámuló tekintetek kereszttüzébe, nyilván hallották a zajt, a kiabálást, talán minden szót. Nem érdekel. Szerencsére vagy elég döbbentek, vagy elég riadtak ahhoz, hogy ne szóljanak hozzám, így szépen elkulloghatok.
Ezt a csatát egyikünk se nyerte meg, mindketten vesztesek vagyunk. Egymás vesztesei - mindörökre.


//Köszönöm, Zinimini, remélem, tetszik! <3 //

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again   Today at 08:58

Vissza az elejére Go down
 

HÖK - IzZin - Said you never come back, but here you are again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-