Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Kensington L. Lockwood
 
Suzanna Crystal
 
Sebastian McBridge
 
Kelly Evans
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Isabella & Danny - A vidámparki találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Danny Cranst
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 16:06

To: Isabella


Az emberek nyüzsögtek, rengeteg gyerek rohangált fel-alá. Az arcukon boldog mosoly terült szét, és olyan vidámság tükröződött a pillantásukban, mintha egyáltalán nem lenne semmi rossz a világban, csak örök játék. Jogosan merülhet hát fel a kérdés: én hogy kerülök ide? Nos, szeretek olyan helyekre járni, mely megmozgatják a gondolataimat, így később mindig van miről firkantanom valamit. Mondjuk még így is eléggé különös, hogy pont egy ilyen helyre jöttem, ahol ezelőtt nem igazán voltam jártas, és ez még egy enyhe kifejezés, ha megnézzük, hányszor voltam eddig vidámparkban. Valahogy nem egy olyan hely ez, ahová szívesen járok, talán pont azért, mert nem vagyok az az éppenséggel vidám típus. Mármint... jó, ez túlzás, de kinőttem már abból a korból, mint ezek a kölykök, hogy megállás nélkül vigyorogjak, azt gondolván, hogy az egész világ szivárvány, az élet sosem üt pofon, és minden napja egy csodálatos kaland. Hát, nem. Ez határozottan nem én vagyok. De az is lehet, hogy csak velem van a baj. Talán ettől függetlenül még ugyanúgy élveznem kéne az ilyesmit, mint másoknak is, hiszen, ha körülnézek, azt kapásból le tudom szűrni, hogy azért nem csak gyerekek vannak itt. Az apróságokra figyelő szülőkön kívül megtalálhatóak a párocskák is, akik úgy látszik, ezt a helyet csakugyan baromi jó szórakozásnak tartja, mint a többiek. Igen, biztos tuti randi lehet, amit olyan helyen töltenek el, ami tele van rohangáló, és hangosan zsibongó kölkökkel, meg a szüleikkel, akik szintén úgy viselkednek, mintha ez az egész bearanyozná a napjukat. Csak én vagyok a fekete bárány, aki kilóg a sorból. Aki még egy ilyen ártatlan, vidám helynek is a negatív oldalát nézi. Azt hiszem, nem volt túl jó ötlet elkezdeni azt a nevetséges naplót. Sőt! Teljes hülyeség volt. Ettől már megint csak úgy kezdek viselkedni, mint régen. A szürke, láthatatlan srác, aki magába fordulva szemléli az őt körülvevő világot, és elvan a magányával, mert könnyebb ez így neki, mintha közeledni kéne akárkihez. De nem akarok megint az a vesztes lenni! Ő már egyszer pofára esett. A magányt követően megkedvelt valakit, aki aztán eltűnt az életéből, én pedig azért változtam meg, hogy az a vesztes eltűnjön, és ilyesmi ne következhessen be újra. Nem pedig azért, hogy most elgyengüljek, és ez a régi érzés a hatalmába kerítsen. Kár volt idejönnöm. Azt hittem, ha bejövök a tömegbe, az emberek közé, itt majd valahogy másmilyen lesz, mint fent ülni a kolesz szobámban és merengeni, egyre mélyebbre zuhanva önmagamban. Azt hittem, ez majd eltereli a gondolataimat arról, ami történt. Arról, ami gyakorlatilag olyannyira nem hagy nyugodni, hogy már-már ünnepinek számít egy nap, amikor nem jut az eszembe. Mégis csak jobb lenne nekem távol ettől a helytől. Megfordulva igyekszem kijutni a forgatagból, ám ez nem olyan egyszerű, tekintve a szembeforgalmat. Kerülgetem az idegen személyeket, ám így is előfordul, hogy kissé nekimegyek valakinek, aminek következtében meg elejtem a jegyzeteimet tartalmazó könyvecskét, melybe az irományaimat szoktam körmölni. Ahogy a kis, fekete könyv földet ér, és kinyílik, már átkozom magam, amiért rászoktam, hogy mindenhová cipelem, és elhoztam ide is, és amiért nem tudok odafigyelni arra, hogy ne lökjek fel senkit.
- Bocsánat, ez van, ha bamba az ember. - kérek gyorsan elnézést az illetőtől, anélkül, hogy egyáltalán ránéznék, miközben lehajolok elhullajtott cimborámért.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 16:33


There's a devil waiting outside your door


Vidámpaaaark! Hát én... én imádom a vidámparkot! Mindenhogy! Az üvöltő gyerekeket, akik miatt le kell állítani a félelmetes óriáskereket, a hullámvasutat, ami után sugárban hánynak a kölykök... az egésznek van egy feelingje, amiért odavagyok. Totálisan. Épp ezért vagyok rendszeres látogatója a helynek, és épp ezért vagyok már nagyon tapasztalt is, ami az öltözéket, meg mindent illet. És épp ezért gondoltam, hogy jó program lesz ez Dannyvel.
Természetesen elkéstem. Nem is én lennék. Farmernadrág van rajtam, egy barna garbó, és egy bőrkabát, mert azért még hideg van. Ez mind persze jól kiemeli az alakomat, tulajdonképpen nem is szoktam olyan cuccokban utcára menni, ami nem. Lábamon lapostalpú, térdigcsizma, amibe beletűrtem a nadrágszáramat... pörfikt. Ja, és a hajam lófarokban. Az embereket kerülgetve rohangálok, hogy megtaláljam, mert persze nem ott van, ahol konkrétan megbeszéltük, de ez nem lep meg, őt ismerve, és hamar a nyomára is bukkanok.

-Ó bébi, tudod, hogy szeretem, ha előttem térdelsz, de... itt gyerekek is vannak!-
Kuncogva nézek rá, ahogy felkászálódik a földről, előlem, és ujjaimat hajlítgatva alkalmazom a nemzetközileg is elfogadott egyezményes jelet a köszönésre, azaz integetek neki. Persze nem az zavar, hogy tömeg van, nem... hanem a gyerekek, jellemző! Izzie megérkezett, bébi, kezdődhet a rock and roll!
-Bocs, hogy késtem!-
Mellkasának támasztom tenyereim, ahogy közelebb lépek hozzá, már amikor már áll előttem, és puszit nyomok az arcára. Milyen kis szűzies vagyok ma, mindjárt meglepődök magamon, de most mást akarok játszani, úgyhogy belé is karolok, és húzni kezdem magammal.
-Mikor voltál utoljára ilyen helyen?-
Kérdezem kíváncsian, mert ettől a választól függ a mai nap lényegi része, hogy miket nézünk meg, és mikre ülünk fel. Remélem, gyorsan letörli a savanyú ábrázatát, mert imádom a mosolyát!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Danny Cranst
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 17:11

Isabella. Hát persze, teljesen törvényszerű nálam, hogy pont azt a személyt lököm fel, akivel találkozom. Csak én tudok ilyen szerencsétlen lenni. A lehullott pajtimat felvéve leporolom kicsit, majd a dzsekim belső zsebébe mélyesztem, ott nem lesz többé útban. Remélhetőleg. A megjegyzése azonban már mosolyt csal az arcomra, amiért gondolatban megdicsérem, ha nem tévedek, először mosolyodok el a mai napon, ezt pedig neki sikerült elérnie.
- Nincs baj, úgyis el voltam a gondolataimmal.
Azzal már húz is magával, amivel igazából nem ellenkezem, csak fura, hogy ilyen könnyedén hagyom magam megint a tömegbe vonszolni, tekintve, hogy fél perccel ezelőtt, még pont, hogy kifelé siettem. A következő kérdése viszont letörli a mosolyt az arcomról, bár azért igyekszem nem hagyni, hogy az az érzelemkavalkád kiüssön az arcomra, ami a kérdés hatására kezd el dúlni bennem, de a fene se tudja, mekkora sikerrel.
A kérdés ugyanis egy emlékképet ébreszt fel bennem, amit már nagyon régóta próbálok elfelejteni. Részlegesen mondjuk sikerült, mert még viszonylag kicsi voltam akkor, amikor a szüleimmel és a testvéreimmel jöttünk vidámparkba, de azért néhány kép máig megmaradt. Például apám mogorva arca, és a tudat, hogy mindegy volt, ki mit mondott, semmi sem tudta jobb kedvre deríteni. Akkor, gyerekfejjel persze még nem gondoltam bele, mi lehetett a baj, így utólag visszagondolva viszont már több tippem is van erre a kérdésre. A következő kép a veszekedő tesóim, akik aztán nem sokkal a kiabálás után le is léptek, franc tudja hova. Majd a vigyorgó anyám, akiről csak szeretném hinni, hogy a boldogságtól mosolygott, de tekintve az addigi estét, a már legurított piát tenném ezért felelőssé, semmint a valós örömet. Ráadásul ezt csak alátámasztja, hogy az estét az ő hányása koronázta meg, mely hazáig tartott, jóllehet semmire sem ült fel, csak a standok között cirkált, és mindig másféle üveg volt a kezében. Apám persze még ehhez sem szólt semmit. Többnyire csak némán, morcosan figyelte az embereket, olykor pedig elkaptam, amint engem néz, de olyankor nem volt feszültség az arcán, sokkal inkább szomorúnak hatottak a szemei.
Így belegondolva, mikor megérkeztem ide, pontosan olyan lehettem, mint az apám. A másokat némán figyelő kívülálló, aki még a vidámparkban sem képes vidám lenni.

- Nem mondanám, hogy a közelmúltban, és azt sem, hogy szívesen emlékszem arra az alkalomra. - válaszolok végül nagy nehezen a kérdésére, majd mély levegőt véve egy pillanatra lesütöm a szemem, majd inkább egy halvány mosolyt felöltve nézek rá ismét.
- De mindegy, az már rég volt.
Próbálom így lezárni ezt a témát, és remélni, hogy nem szeretné majd hallani a részletezett változatot, mert azt még feleleveníteni sem kellemes, nem hogy elmesélni.
- Na és, mihez lenne kedved? - kérdem tőle, miközben próbálom eltüntetni a komorabb ábrázatomat, és valamennyivel emberbarátabbra varázsolni a vonásaimat.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 18:41


There's a devil waiting outside your door


A gondolataival volt el, naná, hát mit is várhatnék én tőle?
-Danny Cranst, amint eltűnik ez a vigyor a mai nap az arcodról én... én... nem állok jót magamért!-
Fenyegetem meg játékosan, és még nem tudhatja, mennyire komolyan beszélek. Aztán kérdezek tőle, ő pedig elkomorodik, nagyon, és el is gondolkodik. Showtime!
-Lefeküdtél a legjobb barátnőmmel?!-
Kiabálok telitorokból, megtorpanok mellette, és kirántom a kezem a karjából, hogy mindenki minket néz. Bizony, ilyen az Izzie féle nem állok jót magamért, és ez még csak a finomabb verzió, mert persze a hangom hisztis, mint egy igazi, hamisítatlan picsapicsogás, ami rosszabb, mint a hiszti. Ez már egyenesen vernyogás, eredeti, Izzie féle álkiborulás. Hajamat hátrevetve ál-zavarodottan körbepillantok, és mint aki nem akar jelenetet rendezni, pedig már megtette, lépek ismét Danny mellé. Remélem, tetszett neki az alakításom, szabad kezemet felemelem, és mutatóujjammal megfenyegetem.
-Lássam a vigyort, különben a többi csak rosszabb lesz!-
Komoly, és elszánt tekintettel nézek rá, majd elmosolyodom. Utána indulunk tovább, és ahogy elfordítom a fejem, megeresztek egy aprócska sóhajt. Szegény, vajon mire emlékezhetett? Nem, nem vagyok se érzéketlen, se figyelmetlen, csak sokszor ezen tulajdonságaimat inkább elkendőzöm. Ránézek, ahogy kérdez, és elnevetem magam.
-Hát először is, jegyet kell vennünk!-
Odaviszem, ahol a bizonyos, említett termék kapható, majd nézegetni kezdem a táblát. Sok sor van, gyorsan berángatom a látszólag leghosszabba, aztán megnyugtatom.
-Nyugi, itt hamarabb végzünk, mint a többiben. Tapasztalat.-
És csodák csodájára, tök igazam van, bár ezen maximum ő lepődik meg, én ugyan nem. Hamar oda is érünk a kasszához, és az eladólány kedves, bájos arcába pillanthatunk, amint felmér minket, és az összekapaszkodó kezünket.
-Üdvözlöm Önöket a Csupa Csodás Csillogás Csúszdakalandparkban, én Morgana vagyok, remélem, jól fognak szórakozni nálunk, ha ajánlhatok Önöknek, mindenképpen próbálják ki a Szerelmesek labirintusát! Ott kicsit elvonulhatnak a gyerekzsivajtól, de huncutkodni ott sem lehet ám!-
Teli vigyorral, csupaszívvel néz ránk, ahogy ezeket a szavakat mondja. Amikor pedig arra utal, hogy együtt vagyunk, végigmér minket, én pedig természetesen kapva-kapok az alkalmon, hogy belemenjek a dologba, hátradobom a hajamat, és finoman felé hajolok, szabad kezemmel is megszorítom Danny karját, majd ismét felvisítok, de nem olyan hangerővel, mint az előbb.

-Danny-bubu, ezt muszáj kipróbálnunk, akarom!-
A nő még mond pár szót, hogy milyen jegyek is vannak itt, de erre már nem figyelek, a röhögést próbálom visszafojtani.

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Danny Cranst
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 19:59

"Fenyegetőzésére" csak egy félmosollyal reagálok, és már az arcomon is látszódhat, hogy nem igazán veszem komolyan ezt a fenyítést, azonban ennek rövid időn belül meg is iszom a levét. Hirtelen kiabálása nem kicsit lep meg, konkrétan értetlenül nézek rá, aztán mikor körülpillantva meglátom a tömeget, ami minket bámul, már leesik a tantusz, hogy mire is megy ki a kis játéka. Tekintetem pattog közte és a tömeg között, ami úgy bámul rám, mintha minimum egy terrorista lennék, akinek szerepe volt a balhéban a tornyoknál. Zavartan veszem le róluk a tekintetemet, mert nem hiányzik, hogy itt helyben meglincseljenek, bár azt nem értem, miért nem törődnek a maguk dolgával, majd megadóan elvigyorodom Izzie felé.
- Jól van, nyertél. Örülsz? - mosolygok rá elismerően, mert hát a fenyegetése alatt több minden is megfordult a fejemben, de ez konkrétan nem. Talán azt már mondanom sem kell, hogy sokkal jobban érzem magam, amint ismét elindulunk, és így kikerülünk a kíváncsi szemek kereszttüzéből, bár még így is van egy-két ember, akik mellett elhaladva elkapok néhány szúrós pillantást. Nem mintha érdekelne, mit gondolnak rólam az emberek. Ha valami, akkor ez sosem érdekelt, de azért elég zavaró, ha minden második szempár elítél.
- Nem rossz taktika. De ha ez volt csak a bemelegítés, mit takar nálad az, hogy ennél rosszabb?
Kérdezem tőle, továbbra is egy mosollyal az arcomon, csak, hogy lássa, egyáltalán nincs bennem harag a kis színjátéka után. Mondjuk... mintha lehetne. Nagyon érdekes ez nekem is, de hosszú idő óta ő az egyetlen, akivel így vagyok. Akivel összebarátkoztam. Bár ezt neki nem jelentem ki, még a végén itt elszállna nekem. Aztán beállunk egy sorba a jegyekért, én pedig azon kezdek filózni, vajon a szülők, akik a gyerekeikkel állnak a sorban, vajon valóban élvezik a napot, vagy csak a gyerekeik miatt vannak itt? Vagy talán csak nekem nehezen elképzelhető az, hogy esetleg mindkettő?
Olyannyira gondolataimba mélyedek ismét, hogy észre sem veszem, hogy mi jövünk, csak akkor, amikor az eladó hölgy szavai eljutnak a tudatomig. Különösen a Szerelmesek Labirintusa rész. Várjunk csak... mi? Ekkor eszmélek fel, mintha álomból ébrednék, úgy rázom magam vissza a valóságba, döbbenten meredve az eladóra, mire leesik, hogy Izzie belém karol, ezért jöhetett le neki ez a szituáció így. Mielőtt azonban kinyithatnám a számat, és még bármit szólhatnék, ő még rá is kontrázik. Erre megint egy félmosollyal nézek rá, majd hirtelen egy gonosz vigyorral nézek a szemébe, mintha csak azt próbálnám neki tudat alatt üzenni: "Igen? Szóval így akarsz játszani?"

- Érted bármit, életkém! - felelem, neki még mindig gúnyos vigyorral az arcomon, majd a hölgyhöz fordulok.
- Akkor arra mindenképp kérünk két jegyet. - mondom neki széles vigyorral az arcomon, majd elégedett tekintettel nézek ismét Izzie szemeibe, csak, hogy lássam az arcát, vajon erre hogyan reagál majd.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Vas. Jan. 27 2013, 21:41


There's a devil waiting outside your door


Mutatóujjamat az ajkaira teszem, ahogy sétálunk jegyet venni, ez a kérdésének a következménye.
-Óhó, nem akarod te azt tudni!-
Rákacsintok, majd beállunk a sorba, és jön is a közjáték a kasszáslánnyal. Vicces, élvezem is rettentően, ezért szeretek Dannyvel lenni, mert vele olyan szabadon tudok bohóckodni, nem érzem azt, hogy zavarba hoznám vele, vagy hogy ha zavarba hozom, akkor haragudni fog, nem érzem gyereknek, kevesebbnek magam, mint ami vagyok, és ez nagyon-nagyon jó, és szabad érzés így, egyben.
Egy pillanatra meghökkenek, ahogy beszáll a játékba, majd rákacsintok megint, így már ketten leszünk a kasszáslány ellen. Visszafordulok a lány felé, és tovább affektálok.

-Szuper, igen, mindenképpen! Jajjdejó, jajjdejó! De, öhm, hadd kérdezzem meg.-
Közelebb hajolok a lányhoz, messzebb Dannytől, ahogy tovább játszom a szerelmes kispicsát, és cinkosan a lányra nézek, mielőtt feltenném a millió dolláros kérdést.
-Biztos nem lehet huncutkodni? Tudja, még friss a kapcsolat, és hát... le sem tudjuk venni egymásról a kezünket!-
Ezt bizonyítandó belecsípek egyet a mellettem álló hátsójába, jó látványosan, és egy szerénynek és éhesnek szánt tekintetet vetek a leányzóra. Az éhség nem neki szól, a szerénység csak, ami igen. Szegény elsápad, hátrahőköl (mint aki nem látott még szerelmespárt, na ne) és motyogni kezd téglavörösen az orra alatt. Már majdnem megszánom... majdnem, de aztán Dannyre nézek, és inkább megvárom, amíg elhebegi-habogja a kis betanult szövegét.
-Két extra napi jegyet kérünk.-
Vajon mi lehet az erotikus ebben a mondatban. Semmi, igaz? Hát nekem mégis sikerül úgy elmondanom, mintha legalábbis pornófilmet vennék, ajkamat beharapom, és ismét Dannyre pillantok. Remélem, élvezi, mert én marhára. Megkapjuk a jegyeket, fizetünk, aztán már fogom is az előbb csípkedett testrészét, és sürgető mozdulatokkal, de szó nélkül terelem a Szerelmesek Labirintusa felé, majd amikor elég távolságra vagyunk már a kasszától, kacagni kezdek. Végre, alig bírtam ki idáig!
-Láttad az arcát! Mintha az antikrisztus földi mása lennék, meghalooook!-
Hangosan nevetek, már elengedtem mindenféle testrészét, előre dőlve támasztom a combjaimat, nem tudok továbbmenni, annyira tetszett ez a jelenet, újra, és újra magam előtt látom az arcát, felegyenesedem, és Dannynek is bevágom azt a rémült képet, amit a nő produkált.
-Zseniális! Tuti, hogy majdnem infarktust kapott... kíváncsi vagyok, utánunk küldi-e a biztonságiakat, már csak ezért megérné bemenni abba a smárbarlangba!-

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Danny Cranst
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Hétf. Jan. 28 2013, 16:54

Nem akarom én azt tudni? Hát, végül is, ha ő mondja, akkor azt hisze, tényleg nem. Ezen a téren most jobb, ha rá hallgatok, mert a végén még ki tudja, mire képes vetemedni ennyi ember előtt. Mondjuk ez nem igazán zavar benne. Sőt! Azt hiszem, pont erre van szükségem, valakire, aki tesz róla, hogy ne csak a saját kis gondolataimmal legyek elfoglalva. Kell ez a kis hülyülés, hogy kissé felrázzon. Már pedig abból most aztán nincs hiány. Főleg, ahogyan Izzie zavarba hozza azt a szerencsétlen jegypénztáros lányt, bár ahogy belém csíp, hirtelen elég nagyot nézek, azonban a mögöttünk állók suttogása sem kerüli el a figyelmemet. Egy férfi, aki közvetlenül mögöttem állt nem bírta visszafogni magát, és hangosan is kimondta gondolatait: "A kis mázlista srác!" Ez pedig már elég, hogy engem is kerülgessen egy erős röhögőgörcs, de tudom, hogy még nem engedhetem el, ezért inkább csak próbálok erős lenni, és a lehető legkeményebb pókerarcomat elővenni, amit csak tudok. Amint viszont eltávolodtunk már a kasszától, kitör belőlem a röhögés, és együtt nevetek vele. Na jó, ez nagyon jól esett, nem tagadom.
- Meg az a pasi mögöttünk. Biztos majd kiesett a szeme.
Röhögök továbbra is, ahogy felidézem az előbbieket, és így csak még intenzívebb a hatás. Az a szerencsétlen lány úgy elvörösödött, hogy én olyat még nem láttam.
- Ráadásul láttad, milyen vörös lett a feje? Olyan ábrázata volt, mint aki még életében nem is volt pasival, és már a téma zavarba hozza.
Miután kiröhögtem magam, mélyeket lélegezve próbálom lenyugtatni a rekeszizmaimat, majd folytatom.
- Én már azon is csodálkozom, hogy nem uszította ránk már ott helyben.
Mondom, még mindig vigyorogva,, majd az utolsó mondatára a már sokat emlegetett labirintus felé pillantok, mintegy tűnődve azon, vajon jó ötlet-e, de végül is arra a következtetésre jutok, hogy veszteni aztán semmit sem fogunk azzal, ha megnézzük, vajon bejön Izzie sejtése, vagy sem. Így aztán mosollyal az arcomon fordulok felé.
- Hát... ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg.
Azzal fejemmel a "smárbarlang" felé bökök, és várom a reakcióját.
- Egy próbát megér, nem?
Azt mondjuk nem tudom, mit fogunk csinálni, ha majd tényleg utánunk küldik az őröket, de ezen egyelőre nem agyalok, inkább úgy viselkedem, ahogy eddig is. Majd lesz valahogy.
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Csüt. Jan. 31 2013, 17:31


There's a devil waiting outside your door


A nagy nevetés közepette azért hallom ám a szavait, fel is kapom a fejem kíváncsian.
-Milyen pasi? Jajj, ne, lemaradtam, mit mondott?!-
[color=#FF3333]Kérdezem kíváncsian, és átadom magam az érzésnek, hogy nem hallottam a pasi szavait, és ez elszomorít. Úgy értem, totális komolyság látható az arcomon, és hallható a hangomban. Jól esnek az ilyen pillanatnyi apróságok, szeretem magam átengedni nekük, kicsit megszabadítanak a nagyobb aggodalmaktól./color]
-Lehet, hogy nem is volt! Nem jött be neked? egíthetnél rajta!-
Rákacsintok, és a vállammal finoman meglököm a vállát. A legjobb ebben az, hogy komolyan gondolom, lehetne annak a leányzónak egy jó napja, és ha Danny visszamenne, lenne is. Biztos nem tudna neki ellenállni.
-Sosem tudhatjuk... szerintem követnek! Érzem!-
Összeesküvő módjára hajolok hozzá közelebb, és belé karolva nézek körül mindenfelé, mint egy riadt, sebezhető kislány, figyelem a tömeget, honnan támadnak a biztiőrök. Egyelőre nem látok semmit, ami sokkal-sokkal gyanúsabb, mint ha megmutatnák magunkat.
-Fel kell szívódnunk, nem kaphatnak el!-
Hirtelen Bonnienak képzelem magam, úgy hajolok Clydehoz, és győzködöm, hogy bizony, muszáj kereket oldanunk, mert elkapnak, és lecsuknak minket, és ami legrosszabb, egymás ellen fordítanak, és kijátszanak, és aztán sosem fogom újra biztosan tudni, hogy az én Clydeom szeret. Láttam a történetet, szóval... nem b*sztok át, kékek!
-Oda menni, ahol számítanak ránk a leginkább? Tökéletes.-
Bólogatok hevesen, egy csepp cinizmus nélkül, hiszen ha az a legnyilvánvalóbb hely, ahol felbukkanhatunk, azt mi is tudjuk, ők is tudják, és akkor biztos nem keresnek ott. Vagy mégis? Nem vagyok én kém... még. Megvan a következő sorozat temarikája, amit néznünk kell Beevel - kémes!
El is indulunk, továbbra is összekarolva, és tökre elkap a lendület, hogy bukfencezzek kettőt, mint az igazi b*szóskardosharcolós filmekben, hogy így meneküljünk, és erről óriási ötlet jut eszembe.

-Paintballoztál már? Van egy pálya... én imádom, kipróbáljuk majd azt is? Sőt, legközelebb visszajöhetnénk úgy, hogy többen vagyunk, te is összeszedsz pár embert, én is, és akkor nem idegenekkel játszunk, hanem két csapatként. Mondjuk nem muszáj ide jönni, mehetünk olyan helyre is, ahol csak paintballpálya van, és akkor nem dobjuk ki a pénzt feleslegesen, ha nem csinálunk mást, csak azt. Bár ez a pálya nagyon-nagyon jó, szóval megéri többet fizetni érte.-
Csacsogom felszabadultan, ahogy sétálunk tovább a smárbarlang irányába, és már oda is érünk. Sor van, hát persze, de én csak húzom magammal Dannyt a másik oldalára az oszlopnak, ahol csak egy bádigárd van, és felmutatom a jegyemet. Bizony, ez drágább, cserébe kevesebbet kell várni, több mindent ki lehet próbálni. Hamar be is enged minket, egy lugasnál kell átmenni, és egy bokrokkal övezett, széles ösvényre jutunk, szív alakú padokkal, szív alakú bokrokkal körülöttünk, a fák lombkoronája is szív alakúra van nyírva.
-Ó-TE-JÓ-ÉG!-
Számítottam rá, hogy gáz lesz, de hogy ennyire?!

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
Mesélő
Mesélő
Hozzászólások száma : 122

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Csüt. Márc. 28 2013, 17:17

A játék inaktivitás miatt
FAGYASZTVA!
( Ha folytatni szeretnétek, PM-ben jelezhetitek!)
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Isabella & Danny - A vidámparki találkozás   Today at 15:36

Vissza az elejére Go down
 

Isabella & Danny - A vidámparki találkozás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-