Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Yesterday at 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Stanley Collins
Kedd. Nov. 22 2016, 20:33 by Stanley Collins

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

Top posting users this month
Samuel T. Collins
 
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Quentin Collins
 
Dominic Tveit
 
Louis Tagliavini
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Danny Cranst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Danny Cranst
Hozzászólások száma : 8

TémanyitásTéma: Danny Cranst   Vas. Jan. 27 2013, 12:50

Danny Cranst

A változó
"I will fight the entire world for my dream!"

Neme: férfi
Kor: 20
Kar és Szakirány: Filmművészet-forgatókönyv és szövegíró
Évfolyam: 2. évfolyam

Előtörténet:
"Kedves naplóm!"
Ó, banyek, már önmagában az is gáz, hogy nekiálltam egy ilyen hülyeséget írni, erre firkantok egy ilyen bevezetést? Azt hittem, ebből már kinőttem, erre tessék. Már nem csak felelőtlen vagyok, hanem gyerekes is, mondaná George, ha látna most. Azt sem tudom, egyáltalán mit akarok ezzel az egésszel. Kiadni magamból, amit érzek? Nem, azt nem hiszem. Sosem szoktam erről beszélni, ha meg most leírom, az meg olyan, mintha elmondanám magamnak a problémáimat. Na jó, mindegy. Tehát, 1992-ben születtem, bár gyanítom, a szüleim nem jó szájízzel emlékeznek vissza arra az évre. Nem, mintha rossz lenne velük a kapcsolatom, vagy ilyesmi, csak én tudom, amit tudok, még akkor is, ha ők nem akarják kimondani az igazat. De ez sem számít. Van egy bátyám és egy nővérem, de őket már régóta nem láttam. Ez betudható annak is, hogy ők már majdnem mindketten középsulisok voltak, amikor én megszülettem, szóval igen, mondhatni, hogy én egy késői baleset voltam a családban. Mire a suliig jutottam, ők már valahol máshol tengették a napjaikat, dolgoztak, megvolt a saját életük. Ez jól is van így. Annyira úgysem volt szoros a kapcsolatom velük, leszámítva a nővéremet, aki ha tehette volna, legszívesebben a második anyámmá nőtte volna ki magát, csak ezt nem engedtem meg neki. Ott a saját élete, ő legyen boldog, én meg elleszek valahogy, mondtam akkor. Bár tizenévesen az ember még nem igazán gondol a dolgok mélyére. Egy kirúgott, depressziós apa, és egy dolgozó, ám amellett alkoholista, idegi problémákkal küzdő anya mellett bizony nem könnyű normális gyereknek lenni. Így annak rendje és módja szerint, én nem is voltam az. Az iskola legzárkózottabb tanulója díját, ha lett volna ilyen, minden bizonnyal én nyertem volna. Olyan védekező mechanizmust alkalmaztam, hogy ne kelljen beszéljek sem magamról, sem arról, mi a helyzet otthon, hát nem is beszéltem senkivel. Semmiről. Csak ültem valahol a hátsó padban a szürke kis életemmel, és írogattam. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb volt leírni számomra azokat a dolgokat, amire gondolok, mint kimondani őket. Mindenkinek jó volt így, nekem legalábbis tökéletesen megfelelt. Így is ment ez, egészen addig, míg meg nem ismertem Őt. A neve Samantha, bár én mindig Sammy-nek szólítottam, amit amúgy érdekes módon nem is volt hajlandó eltűrni senkitől, csak irányomba engedett valamiért. Új tanulóként jött az iskolába, azonban az osztály nagy része nem akart vele megbarátkozni, mert sznobnak tartották a szülei miatt, akik meglehetősen jól éltek és nagyon gyakran utazgattak. Én továbbra is csendben maradtam, és írogattam, miközben egyáltalán nem törődtem azzal, mi zajlik körülöttem. Az órákon félig a tanárra figyeltem, félig meg arra, amit éppen firkálgattam, de problémáim így sem voltak a tanulással, ami miatt azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam.
Már csak azért is, mert ha lettek is volna, a családban senki sem törődött volna vele, így egy igen kényelmes szituációban csücsültem, mégsem akartam elfecsérelni az életem. A lassan leépülő szüleim látványa elég elrettentő példa volt, hogyan ne éljem az életem. Na, de az új lány. Nem igazán tudott beilleszkedni, ezért a tanárok úgy látták jónak, ha beültetik mellém, hisz én végig egyedül ültem a padban, és nyilván úgy gondolták, a csendes srác legalább békén hagyja. Nos, ebben nem tévedtek, bár eleinte nem tetszett, hogy így belekontárkodtak az egyedül ülök-elvembe, de mindegy. Nem törődtem igazán a dologgal, és hamarosan arra lettem figyelmes, hogy nem én vagyok az órák egyetlen némája. Hol figyelt, hol pedig a füzetébe rajzolgatott. Aztán egyszer csak észrevettem a lapra hulló könnycseppet, ez pedig valamit megindított bennem, máig nem értem, mit is pontosan. Elővettem hát egy lapot, mikor a tanár nem figyelt, és gyorsan felírtam rá a kérdést, "Mi a baj?", majd odacsúsztattam neki. Egy darabig semmi reakció nem érkezett, már abban is kételkedtem, észrevette-e egyáltalán, hogy neki írtam, de mikor láttam, hogy az írásomat fürkészi, ehhez már nem fért kétség. Lassan magához húzta a lapot, hallottam a sercegést, ahogy írt, majd visszacsúsztatta felém a lapot, melyen a következő válasz állt: "Nem kell úgy tenned, mintha érdekelne". Nem ért meglepetés, annyi szemétkedés után, amit kapott, én sem lettem volna barátságosabb, bár én egy rossz szót nem szóltam hozzá, így aztán csak annyit írtam:
"Szerinted megkérdezném, ha piszkálni akarnálak?" Ekkor pedig haját finoman félresimítva a szemembe nézett, én pedig akkor eszméltem csak rá, hogy most először látom az arcát ilyen közelről. Mikor először belépett a terembe, épp csak egy pillantást vetettem rá, majd le is szegtem fejemet, ahogyan azt szoktam. A szívem hirtelen nagyot dobbant, ahogyan szembesültem azzal, milyen szép. Csillogó szemei az arcomat fürkészték, ettől pedig rettentően zavarba jöttem, ami vélhetően külsőleg is látható volt, mert a következő pillanatban könnyáztatta arcán halvány mosoly jelent meg, mely csak még tovább szépítette az angyali vonásait. Így kezdtük el megismerni egymást, rövid időn belül pedig ő lett az a személy, és egyben az egyetlen, aki mindent tudott rólam. Neki elmondtam mindent, megosztottam vele minden gondolatomat, és ő is azonnal elmondta, ha valami a szívét nyomta.
Néha még ma is elgondolkodom azon, hogy talán vele volt a legőszintébb kapcsolatom, pedig soha nem mondtam el, hogyan érzek iránta. Ahhoz túlságosan féltem. Féltem, hogy megutál, és ezzel elszúrom a barátságunkat.
Még mindig emlékszem arra a napra, amikor elmesélte, hogy otthon nem a legjobb a légkör, a szülei gyakran vitáznak, én pedig egész nap arra készültem, hogy megcsókoljam, de látva a szomorúságát, csak egy puszit nyomtam az arcára, és átöleltem. Tudom, sokáig nem eresztettem, és máig is bánom, hogy mégis megtettem. Elköltöztek, a suliból is kiiratkozott. Nem szólt, még csak nem is írt. Elhagyott. Én legalábbis így fogom fel. Visszatértem hát a szürke, magányos élethez, elfogadva a tényt, hogy ha valami, ez sosem fog változni. Csak a gimnáziumban mondtam azt, hogy nem. Elég abból a vesztesből, aki voltam, ideje megváltozni. Nagyon nehéz volt, de egy teljesen más szerepet vettem fel. Onnantól kezdve nem ismertem lehetetlent. Sammy után hiába kutattam, hát próbáltam olyan társaságot találni, mint ő. De aztán elfogadva, hogy ez valószínűleg nem fog menni, megmaradtam hát annál, ami minden fiúnak elég. A szexnél. Leérettségiztem, majd a következő célom az egyetem volt. Nem akartam abbahagyni az írást, ezért megpályáztam egy ösztöndíjat, mivel tudtam, hogy egy ilyen család mellett nem támaszkodhatok biztos háttérre, és legnagyobb örömömre sikerült bejutnom a hollywoodi Francis egyetemre. Életem legfelemelőbb érzése a tudat, hogy ezt sikerült elérnem, és igen, nagyon büszke vagyok magamra. Ez már a második évem itt, és imádom ezt az egészet. Elégedett vagyok azzal, ami most van. Azzal, ami most vagyok. Nyilván jobban is alakulhatott volna, de nem fogok ezen filozofálni. Eleget voltam vesztes, ideje élni.

A karakter jelleme: Alapvetően nyitott mindenki felé, barátságos figura, azonban vannak olyan pillanatai, mikor előjön a régebbi, zárkózottabb, és sokkal csöndesebb énje,
olyankor pedig aztán kerül mindenkit. Imádja az írást, és igyekszik is kitűnni az egyetemen, noha ez változó hangulata miatt nem mindig sikerül neki, ettől függetlenül folyamatosan
körmöl, még szabadidejében is, de emellett nem veti meg a női társaságot sem, mely elgondolása szerint, a megváltozásának része, és egyelőre ő tökéletesen jól is érzi magát így, ahogy van. Ez a színjáték azonban csak azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebbet kelljen megmutatnia a külvilágnak abból, milyen is valójában, és, hogy megpróbálja elhitetni magával, hogy Sammy semmivel nem volt fontosabb személy, mint bármelyik másik lány, akikkel azóta összejött. Van, hogy maga is elhiszi, mégis, mikor jobban belegondol, tudja ő is, mekkora őrültség is ez.
Belső vívódásának elrejtése képpen nem is igazán szeret magáról mesélni, ezért is maradt meg az egy éjszakás afféroknál.

Szerepjátékos példa:
Félredobtam a kis könyvecskét, de nem ért el az asztalig, és a földre hullott. Elég volt mára a naplóírásból, ez amúgy sem az én stílusom. Utoljára talán 14 évesen kezdtem el naplót vezetni, de meguntam, sokkal inkább szerettem valami másról írkálni, mint a saját életemről. Pont az jelentette az örömet, hogy kiszakadhatok abból az őrületből, nem, hogy még erről írjak délutánonként. Akkor meg mégis miért kezdtem el most? Nem tudom.
Néha még én sem értem magamat. Az ágyról nagy nehezen felkászálódva elsétáltam a naplóig, majd a földről felszedve, eldugtam az egyik fiókom mélyére, remélve, hogy nem kapok többé kedvet az ilyen írkálásokra. Semmi kedvem azon rágódni, ami történt, inkább ideje továbblépni, ha már megváltoztam. Hiszen eljutottam ide, az egyetemig, itt a kolesz szobám, és bár melóhelyet még nem találtam, de az ember ne legyen telhetetlen, nem igaz?
Végtére is, mégis csak Hollywoodban vagyok. Én, egy ilyen szürke kisember, és azt csinálhatom, amit szeretek. Ez pedig elég. Végre elszakadhattam a szüleimtől, és azt hiszem, ez a leglényegesebb.

A játékos:
Úgy három éve kezdtem a szerepjátékozást, de sajnos az utóbbi időben volt egy kis kiesésem, de örülök, hogy újra játszhatok. Egyébként magamról: imádom a filmeket, amikor épp nem reagot írok a szabadidőmben, akkor ezzel foglalkozom. Egyebeket illetően, ha érdekel valami, kérdezel, én pedig válaszolok, nem harapok. Wink
Vissza az elejére Go down
Isabella Williams
Admin
Életkor : 26
Foglalkozás : Bohóc
Hozzászólások száma : 1314

TémanyitásTéma: Re: Danny Cranst   Vas. Jan. 27 2013, 13:31

Üdvözlet, Director úr!


Kedves Naplód? Na neee! Ez igazán elcsépelt, bizonyára kapnál érte bőséggel, ha valaki látná. De nem látja. Ahogy téged sem láttak sokáig, és ez nagyon jól átjön a karakteren. Nagyon tetszik a hosszú, egyedi előtörténet, ami épp annyira szokványos, mint amennyire egyedi. Megtaláltad a tökéletes középutat a túl különleges, és a túl unalmas között. Bár kicsit kevésnek érzem a jellemleírásod a jelenkori énedről, annyira jól sikerült ugyanis az előtörténet, hogy szomjazom minden információt. Alig várom, hogy megzaklathassalak játéktéren, de előtte még:
ELFOGADVA!


Iratkozz a rendszerbe, lépj be a HÖK-be, ha kedved tartja, és költözz a kollégiumba, jó közel! Razz

_________________

I
make it
hot like fire

Vissza az elejére Go down
http://frances.hungarianforum.com
 

Danny Cranst

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: Meseszereplők karakterlapjai-