Jól indult a reggel, verőfényes napsütés köszöntött miután méltóztattam kinyitni a szemem hogy leállítsam az ébresztő órát. Ki voltam simulva, nem is csoda, tegnap hatkor zuhantam be az ágyba és lazán végig aludtam tizenhárom órát. Áldottam az eget amiért tegnap három előadásom is elmaradt és így nem volt más dolgom mint a párnák közé ájulnom. A fürdőszobai tükör előtt vigyorogva állapítottam meg hogy a fekete karikák eltűntek a szemem alól és végre nem úgy éreztem magam mint egy vénasszony. Visszatért az életerőm, főleg hogy ma megúsztam három dögunalmas előadást is. Isten áldja az egyetemi lapot! Repesve fogadtam a felkérést, hogy egy riporthoz kell majd fotóanyagot készítenem, ezért igazoltan maradhatok távol az órától és azt tehetem amit szeretek.
A szobám csendes magányában vidáman dúdolgatva szedtem elő egy csinos és kényelmes fehér pólót amit egy fekete masni díszített, hozzá egy szűk farmert választottam és az elmaradhatatlan balerina cipőt. Éppen eléggé elegáns, hogy komolyan vegyenek és pontosan olyan kényelmes hogy gondtalanul pattoghatok a kamerával ide-oda. Remekül éreztem magam a bőrömben, ezért nem is törődtem a sminkeléssel. Szempillaspirál és egy enyhén színezett szájfény pontosan olyan hatást keltett amilyet akartam. Hajamat félig feltűztem, összepakoltam a cuccaimat és már otthon sem voltam.
Tőlem szokatlan módon magabiztosan lépkedtem az utcán, fülemben vidáman dübörgött a ritmus és finom szellő lobogtatta a hajamat. Úgy éreztem ennél már nem is lehet jobb. Fél szemmel rásandítottam az órámra, volt annyi időm hogy feltankoljak kávéval. Egy útbaeső helyen vettem kettőt, mert én ilyen kis figyelmes voltam hogy a riporter srácnak is vettem. Egyszer találkoztunk, amikor a szerkesztő felkért a munkára, de hirtelen nem tudnám felidézni az arcát. Annyira izgatott lettem, hogy ezzel nem is tudtam foglalkozni, pluszban elmaradhatatlanul szégyenlős zavaromban romlott a megfigyelőképességem. De a nyakamat rá, hogy hogyha meglátom felismerem!
Öt perccel a megbeszélt találkozó előtt értem oda az irodaház elé. Leraktam magam mellé a nehéz állványt és kényelmesen nekidőltem a falnak. Vígan kortyolgattam a kávémat, miközben Aiden kávéját szorongattam a kezemben és belső kis Hellim cigánykereket hányt a zenétől és a jó hangulatomtól.