Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Szer. Nov. 07 2012, 23:38

Az életem fenekestől felfordult mostanság. Otthagytam New Yorkot és az egyetem lehetőségét egy álom megvalósulásáért. Szerintem jól döntöttem - bár igazán szólhattak volna előre, hogy a döntésem enyhe idegbajjal és stresszes életmóddal jár!
LA ezen része kispiskóta NY City nyüzsgő városához képest, mégis könnyen eltéved az ember. Most is ez történt. Egyszerűen csak sétálni indultam, felfedezni a belvárost magamnak... aztán ahogy haladtam, ismeretlenebbnél ismeretlenebb utcák követték egymást, míg végül rá kellett ébrednem a szomorú tényre: Lepkefingnyi dunsztom nincs róla, merre vagyok. Pedig széles utca ez is, forgalommal és emberekkel, meg kirakatokkal. Lehet, taxival kell legközelebb várost néznem! Nem is hülye ötlet...
Minden esetre, igyekszem a büszkeségemnek eleget téve nyugodtan sétálni és a kirakatokat nézegetni. Meg olykor a kirakat üvegében magamat. Szürke farmerhoz tengerkék-zöld felsőt viselek, kasmír pulcsival. Mindegyik önmagában kész vagyon, a csizmáimról nem is beszélve. Mondjuk engem inkább a tekintetem köt le - a tükörképemmel meccselem le ugyanis némán, gondolatban azt, hogy mi is a teendő most.
Fel kellene hívnom Renát, de tuti évek múlva is nevetve mesélné a sztorit. A büszkeség nagy úr, kérem szépen... szóval marad a nonverbális kommunikáció önmagammal és közben mit sem sejtek egy közeledő, figyelmetlen "veszélyről"...

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Csüt. Nov. 08 2012, 00:20

Muszáj volt kijönnöm egy kicsit a városba. Melegen vagyok öltözve, mert most már bejön a fagy, bár így is jéghidegek a kezeim és kezdenek kiszáradni, amit nagyon nem szeretek, hiszen fáj. Épp ezért dugom mindkét átfagyott kezemet a zsebembe, bár ahogy megérzi a combom a hideget, egyből libabőrös leszek és még a hideg is kiráz. Mivel jelenleg nem lát senki, így nem kell félnem attól, hogy idiótán nézek ki. Pont ezért nézek körbe, miközben sétálok, hogy nem látott-e senki. Mikor erről meggyőződök, visszafordulok, mire sikerül neki ütköznöm valakinek. Elég nagy lehet az ütközés, hiszen nem lassan jöttem, hanem elég gyorsan, még az is lehet, hogy feldöntöttem. Egyből megállok és ránézek a nőre, majd elhúzom a számat.
- Elnézést, ne haragudj! Nem akartam, csak nem figyeltem. - Egyből neki kezdek a szabadkozásnak és ha esetleg elesett, akkor segítek neki felállni. Ha nem, akkor a szemeibe nézek, de mindenképp valamivel kárpótolni szeretném, hiszen elég nagy ütközés volt, mert még én is megéreztem a bordámmal.
- Esetleg kárpótlás gyanánt meghívhatlak egy kávéra? - Teszem fel az első kérdésemet, ami eszembe jut, hátha elfogadja. Már csak azért is lenne jó, mert kezdek átfagyni, mégsem volt elég ez a kabát. Szemeimben reménykedést láthat, az elfogadását illetően. Tényleg szeretném, hogyha elfogadná ezt a csekélységet az udvariatlanságom miatt.
Vissza az elejére Go down
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Csüt. Nov. 08 2012, 01:07

Kis híján megfejelem az üveget, mikor valami idióta izomból a vállamnak, hátamnak jön. Még jó, hogy az ösztöneim dolgoznak és kinyújtom a tenyereimet előre a zuhanással egy időben - így az éri el az üveget egy halk, csattanó hanggal és nem a fejem.
Nehéz eldönteni, hogy mérges vagy meglepett a pillantásom - talán valahol a kettő között lehet - mikor realizálom, hogy egy srác a 'támadó'.
- Öhm... semmi baj. Nem tört el semmim és koszos se lett, szóval tényleg... semmi baj! - lám, sikerül valami mosolyfélét is produkálni. Menni fog ez, csak kicsit le kellene higgadni és nem kapásból leüvölteni a srác fejéről a haját, ahogy tettem volna első hirtelenségemben, ha nem lepődtem volna meg a szabadkozásán. Fura, hogy manapság egyáltalán megáll valaki ilyenért. Mindenképp egy piros pont neki. (És cserébe a haja is megmaradt.)
- Végülis, miért ne! Nem tudod egyébként véletlenül, melyik a Hatodik Sugárút? Arrafelé tartottam, de nem vagyok teljesen biztos benne, merre is kellene majd indulnom. - Gondolom, a kávézós kárpótlás ötlete a közeli kávézó láttán jött neki, így miközben érdeklődök, gyötrelmesen bevallva, hogy nem tudom, merre is járok, arrafelé haladok vele.
Valószínűleg előre enged, én pedig belibbenek a kellemesen meleg és kávéillatú helyiségbe, ahol egy félreesőbb, utcára néző nagy ablak melletti helyet nézek ki magunknak.

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Csüt. Nov. 08 2012, 21:31

A figyelmetlenségemből adódóan elég durván neki megyek egy nőnek. Pedig most nem szándékoztam bunkó lenni, azzal, hogy fellököm mindenesetre nem figyeltem. Azért a koppanást hallom, mire elhúzom a számat. Nagyon sajnálom és ezt az arcomról le is tudja olvasni. Azt látom az arcán, hogy egyáltalán nem örül annak, hogy ez történt. Még a kezeimet is kihúzom a zsebeimből, hogyha kell valamit segíteni, akkor tudjak. Az arcát fürkészem, mire egy halvány mosolyt nekem is sikerül kipréselnem magamból.
- Azt hittem, hogy lefogod üvölteni a fejem, pedig csak elbambultam. - Nézek a szemeiből, valóban vártam arra, hogy kiabáljon velem azért, mert fiatal vagyok. Kellemes meglepődésen vagyok túl, és pont ez miatt egy kávéra is meghívom. Fenn áll az esély, hogy nem fogadja el, de nagy megkönnyebbülésemre bele megy a kárpótlásba. A sarki kávézóra tekintek, hogy ott tökéletes is lesz, elvégre lehet, hogy messzire egy idegennel nem is menne.
- Örülök, hogy csatlakozol hozzám. - A mosolyom most már nem erőltetett, hanem szívből jövő. Vidám vagyok én mindig, mikor nem küzdök az álmatlansággal. A kérdésre kikerekednek a szemeim, mire gondolkozóba esek.
- Hmm... Hát így nem ugrik be, de gondolkozok még rajta, amíg kávézunk. - Ajánlom fel, mert nagyon ismerős, de annyira a képzelgésem hatása alatt vagyok, hogy nem ugrik be. Szívesen elkísérném, hogyha eszembe jut, hogy merre is van. Most pedig mellette sétálgatok, majd a kávézóban természetesen előre engedem és megyek utána.
- Mit keresel arra? Persze, hogyha nem titok. - Nézek rá, miközben leülök, ha már együtt kávézunk, akkor ismerkedhetünk is. Nem akarok vele bunkó lenni, így az sem fog rosszul esni, ha nem akar rá válaszolni.
- Öhm, David vagyok. - Mutatkozok be és nyújtom a kezemet, hogy megrázhassam, ha elfogadja. Közben megjön a pincérlány is, megvárom, míg Cornelia rendel, majd utána én is. Amint elmegy a pincérlány, továbbra is nézem, hogy hátha van valami mondanivalója.
Vissza az elejére Go down
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Pént. Nov. 09 2012, 11:25

Régen rossz, ha azt hiszi, azért nem kiabálom le, mert fiatalabb nálam. Annyira nem is szembetűnően... talán húsz lehet a srác, én huszonegy vagyok. Nonszensz. Már a feltételezés is. Azért nem szokás leordítani senki fejét, mert fiatal. Annál inkább mert épp vadállat módjára majdhogynem felborított és belelökött a kirakat üvegébe.
De szerencséjére Davidnek ez nem történt meg, így csak széles mosollyal fejcsóválok a kijelentésre és inkább megindulok a kávézó fele.
A srác kikerekedő tekintete nem túl biztató az utca helyzetének tudakolása esetében, de azért bizakodok.
- Oké! - szélesedik vigyorrá az a mosoly arcomon, közben pedig már odabenn, a kellemes melegben foglalok helyet. Pillantásom Daviden, hisz hozzá beszélek.
- Kissé még össze-vissza van az én new yorki fejemnek errefelé minden. - nevetek fel halkan, kellemesen csengőn. - Nem titok. Ott lakom az egyik szállodában most épp. Roosevelt Hotel. Nem egy Hilton, de azért ciki, hogy eltévedtem és nem találok oda. És Cornelia. - Magyarázom egy bemutatkozással zárva, közben keveredik mellénk egy pincérlány is, akitől karamellás Latte Machiatto-t rendelek.
- Hova siettél annyira, hogy minden utadba keveredőt felborítgattál majdnem?

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Szomb. Nov. 10 2012, 21:56

Az elbambulásom talán nem is a legjobb kifogásom, de ha mégis csak nekem támad, akkor majd kitalálok valami izgalmasabb sztorit, ám ez nem fog megtörténni, mivel ahogy látom Cornelia nem akarja leordítani a fejem vagy számon kérni ezt rajtam. Egy halvány mosolyt én is megengedek magamnak, mikor fejet csóvál. Annak meg különösen örülök, hogy elfogadja a meghívásom, viszont egy kicsit kellemetlenül érzem magam, hogy nem tudok neki egyből segíteni. Sóhajtok is egyet, hogy nem ugrik be, merre is van, amit keres. Bent a kávézóban, leveszem a kabátom, hiszen meleg van, így egy pólóban ülök le vele szembe.
- New Yorki vagy? Akkor mit csinálsz erre? - Ráncolom össze a homlokomat, kíváncsiságomat meg kiolvashatja a szemeimből. A nevetésére nekem is muszáj egy mosolyt kicsikarnom magamból, ahogy hallgatom.
- Az a lényeg, hogy a minimális igényeket kielégítse. - Rántom meg a vállaimat, miközben barátságosan mondom mindezt. Szerintem nem is kell, hogy egy ötcsillagos szuper szállodában megszálljon, hogyha nincs extra kívánsága. Amint megvan a rendelés, a pincérlány után nézek, elég formás hátulról, de persze nem akarom Corneliat megbántani. Mindez csak pár pillanatig játszódott le, így hiheti azt a velem szemben ülő nő, hogy akartam volna még valamit.
- Azért az túlzás, hogy mindent. Igazából csak hátrafelé néztem. Mert elég ciki... Szóval kirázott a hideg és elég idiótán nézhettem ki és ilyenkor általában körülnézek, hogy ki látott. És mivel a sétálási tempóm gyorsabb, mint az átlagnak, ezért nagyobbat csattantunk. - Zavartan megvakarom a tarkómat, ahogy bevallom, hogy mégis miért mentem neki. Elhúzom a számat viszont a végére, mert tényleg bánom, hogy ilyen figyelmetlen voltam. Ahogy mindezt kimondtam, már meg is érkezett a két kávé, amit rendeltünk.
- Mivel nem akar sehogy se eszembe jutni, hogy merre is van az a sugárút, így talán meg is kérdezhetnénk majd. És ha nincs ellenedre el is kísérhetlek. A szívemre venném, hogyha valami történne veled, miután szétváltak az útjaink. - Széles mosolyommal ajándékozom meg, majd belekortyolok a kávémba. Kicsit keserű, így a csészealjban lévő cukorzacskót felbontom és beleöntöm. Kavargatom, és nézem Corneliat, hátha van valami témája, amiről tudnánk beszélni.
Vissza az elejére Go down
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Csüt. Nov. 15 2012, 21:53

- Errefelé akadt munkám. - szélesedik ki mosolyom némi büszkeséggel a kérdésére adott válaszon. Önálló egzisztenciával rendelkező nő lettem mostanában, ki ne lenne erre büszke? Végre nem függök annyira a családomtól, akiket egyébként sem rajongok körbe és azt csinálhatom, amit szeretek. Ha pedig David csak sejtené is, hogy a minimális igények nálam mit jelentenek, már lehet, messzire elszaladt volna. Ha az ember beleszületik egy bizonyos rétegbe, annál alább nem szívesen adja - meglepő módon én is így vagyok ezzel.
A lopott pillantást, ami a pincérnőnek jár, nem vág szíven. David helyes srác, még ha le is akart dózerolni az utcán és kár lenne erre vaknak lenni. Na meg szimplán lehet, hogy akart volna még valamit a csajtól a számán túl is...
- Kirázott a hideg? Mármint, úgy érezted, követnek? Vagy tényleg így... végigfutott rajtad. - kérdezem, ez utóbbi mondatnál magamon illusztrálva is kézmozdulattal, hogy végig. Fentről lefelé. - Mert akkor lehet, nem ártana megnézetned magad valami orvossal. Az ilyesmi nem túl normális, ha gyakran megesik. - Nem oltás ez kérem - kivételesen - szimpla jó tanács. Elvégre elég bizarr lehet úgy élni, ha kirázza minden ok nélkül a hideg az embert folyton. Bár még mindig jobb, mintha kétpercente spontán orgazmusa lenne... valamelyik kórházas sorozatban láttam ilyet!
A kiérkező kávét könnyed mosollyal köszönöm meg a pincérlánynak - de én mindössze ennyi figyelmet áldozok rá, továbbiakban Daviden a fagyoskék pillantásom. Megjegyzése végén felnevetek.
- Ez édes, de miből gondolod, hogy nem tudok magamra vigyázni? - New York is ugyan olyan dzsungel, mint ez.

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Vas. Nov. 18 2012, 09:32

Amíg próbálok felmelegedni a munkáját is megpróbálom kitalálni fejben, végül arra jutok, hogy egyszerűbb lenne megkérdezni tőle. Veszek egy kis bátorságot hozzá, hogy ilyen személyes kérdést tegyek fel, majd rákérdezek.
- Milyen munkád van? - Nézek rá nagy szemekkel, mert érdekel és kíváncsi vagyok. Nagyon jól néz ki ez a nő, de tudom, hogy egy magamfajta bunkó, nem nyerhet el nála sikereket. Már pedig ezt az összeütközésünkre értem. Még mindig szégyenlem magam azért, mert majdnem fellöktem. A szemeimben bűnbánás látható, akárhányszor rápillantok. Gyorsan össze is foglalom, hogy miért is történt ez, mire egy egészen másfelől közelíti meg a témát. Kicsit meg is ijeszt ezzel, így szemeimben rémületet láthat.
- Nem, dehogy. Egyszerűen csak hideg van és nem öltöztem fel rendesen. És hát... Egy kicsit ciki, hogy egy magamban vagyok és kiráz a hideg. Ezért hátranéztem, hogy látta-e valaki. És így mentem neked. - Javítom ki a történetet, hogy egy kicsit világosabb legyen, és ne kezdjen el arra asszociálni, hogy őrült vagyok.
- De nem kell nekem orvos. Majd legközelebb normálisan felöltözök, hogy ne fázzak. - Apró mosoly jelenik meg az arcomon, amint újból feltekintek az arcára. Tudnám nézegetni elég hosszú ideig, de persze nem akarom zavarba hozni, így elnézek a pult felé, ahol a pincérlány rám mosolyog. Tudtam, hogy ő sem tud ellenállni a szemeimnek. Mivel nem akarok most mással szemezni, ezért ez csak egy pár pillanatig tart. A kávét is hamar kihozza, mire lenézek az italra. A nevetést nem tudom hova tenni, de örülök, hogyha jó kedve van mellettem.
- Édesnek tartasz? - Nézek bele a szemeimbe, apró mosollyal az arcomon. Valahogy sejtem, hogy őt nem fogom így levenni a lábáról, ezért a kérdésére is válaszolok.
- Igazából csak nagyon tetszel. És gondoltam addig is több időt töltök veled, míg hazakísérlek. Esetleg holnap is összefuthatnánk, de persze nem szó szerint, mint most. - Ajánlom fel, hátha elfogadja. Bele is iszok a kávémba, majd tekintetemet a pincérlányra emelem, aki egyből ott is terem mellettem. Kérek tőle egy térképet, mire bólint egyet és pár perc alatt hoz is nekem egyet. Kinyitom, majd elkezdem nézegetni, hogy merre is van a sugár út.
- Melyik sugár utat is keresed? - Nézek fel a térképből, mert én már elfelejtettem, hogy hol is van a hotelja.
Vissza az elejére Go down
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Hétf. Nov. 19 2012, 00:44

Mikor a munkámról kérdez, elgondolkodom hirtelen, hogy mennyit is mondhatok. Ebből kifolyólag van egy poén, amit nem lehet nem elsütni. Mégpedig:
- Ha megmondanám, meg kellene, hogy öljelek! - még a hangsúly is hiteles, meg a kissé összeszűkülő szemeim is. De elnevetem a végét. - Igazából egy divatcégnél dolgozom, nem olyan nagy szám. - De a legkirályabb dolog az életemben, ami történt. Leszámítva egy-két másik dolgot... azok nem vonzottak annyi pozitívumot magukkal, mint az, hogy önálló egzisztenciával rendelkező, kereső nő lett belőlem, akinek nem kell a szüleivel egy fedél alatt élnie.
A rémületet látva David szemeiben azért én is megtorpanok a vadabbnál vadabb elképzelésekben. Magyarázatára megnyugszom. Lám, mégse orvosi eset! És én se véletlenül nem mentem sebésznek vagy más egészségügyi területre tovább tanulni. A világ jobban járt, azt hiszem...
Kérdésére, mi szerint édesnek tartom e, szinte már bájosan elmosolyodom.
- Nem tudom, hogy mennyire fogok ráérni... meló, tudod. De ha megadod a számod, felhívlak, ha ráérek! - ez is olyan "régi-Corneliás". Én kérem el a srác számát és én hívom vissza, ezzel átadva nekik a várakozás élményét, ami többnyire nekünk lányoknak jut ki. Ami azt illeti, olykor a "felültettek" érzést is megkapják tőlem. Na de vissza az édeshez, melyhez társuló mosolyom negédes. Aki ismer, ilyenkor kezd rettegni vagy fogadásokat kötni a velem szemben ülővel kapcsolatban. Minő pech, hogy David nem tartozik - még - ebbe a kategóriába.
- És igen, édesnek. Édes, ahogy szabadkozol és bánt az, hogy nekem jöttél. Édesek a szemeid, meg a mosolyod, illetve, ez a hazakísérős dolog is... Mintha csak az öcsémet látnám! - szélesedik ki mosolyom és kortyolok a lattémba, persze csak miután hozzátettem kérdésére a választ:
- A hatodikat.

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Pént. Nov. 30 2012, 19:35

Eleinte komolyan veszem, amit mond, bár akkor tudomásul veszem, hogy nem kérdezem őt ilyenről. A hanglejtése és a komoly nézése, kicsit elbizonytalanít, hogy valóban viccel-e vagy tényleg komolyan gondolja. Viszont hamar kiderül ennek az ellentéte, mert elneveti magát, így egy picit meg is könnyebbülök. Szinte hallom, ahogy a szívemről legördül a kő. Szívem még mindig hevesebben ver, de hamar megnyugszik, mert ez nem volt annyira éles helyzet, mintha a fejemhez tartott volna egy pisztolyt.
- És mit csinálsz ott? - Mivel fent kell tartanom a beszélgetést, ezért a kérdés. Részben érdekel is, de máshol jobban el tudnám magunkat képzelni, viszont tuti, hogyha nem ismer, akkor nem fog velem sehova se elmenni, most pedig itt a lehetőség az ismerkedésre. Az azért egy kicsit szíven üt, hogy mindjárt őrültnek hisz, pedig csak az igazat mondtam el neki. Látom, hogy ugyan úgy megrémült, ahogy én, mikor ért a vád. Gyorsan le is zárjuk a témát, ahogy helyesbítek.
- Ez tipikus olyan, hogy elkérem a számod, de nem hívlak. Mi lenne ha holnap munka előtt összefutnánk? Megiszunk egy kávét. - Ajánlom fel, de azért előveszem a telefonomat és átadom neki, hogy írja bele a számát. Hogyha megtörtént, akkor rácsörgök és elmentem a neve alatt. Ha ezt nem teszi meg, akkor megbizonyosodik, hogy nem akar többet látni, ami nekem csak rossz, bár most, hogy tudom, hogy hol is lakik, lehet, hogy lakásra megyek.
- Öcsédet? Ez most igencsak sértés volt... - Eleinte már azt hiszem, hogy lehet nála esélyem, hogy együtt alszunk az éjszaka, de aztán a befejezéssel belegázol a lelkembe. El is szomorodok és sóhajtok egyet, ahogy hitetlenkedve visszakérdezek. Szíven ütött, így már csak az maradt, hogy kérjek egy térképet, majd elkezdem keresni a hatodik sugár utat.
- Itt van! Elég messze innen. Jól elkeveredtél. - Mutatok rá a térképre, oda ahol megtaláltam. Bár nem tudom, hogy pontosan ezt keresi-e, de ez már nem az én dolgom. Egy taxival hamarabb odaér, mintha elkezdene sétálni. Viszont már nem vagyok benne biztos, hogy valóban szeretné, hogy vele menjek, így csak összehajtom annyira a térképet, hogy kisebb legyen, de még mindig lássa a keresett helyet. Át is nyújtom neki, mert nekem nincs rá szükségem.
Vissza az elejére Go down
Cornelia Pearson
Városlakó
Életkor : 25
Foglalkozás : divattervező és - ikon
Hozzászólások száma : 101

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Pént. Jan. 04 2013, 11:54

- Ruhákat tervezek, bemutatókat bonyolítok le… Kicsit olyan, mintha egy kislány álmában élnék. – Nem, még véletlenül se akarom azt mondani, hogy az enyémben, de azért érezheti David, hogy bizony, egy szőke kislány biztosan álmodott hasonlóról. Na de melyik kislánynak ne fordulna meg öt-hat évesen a fejében, hogy ruhákkal és kifutóval foglalkozzon?
A számomat illető megjegyzésén elvigyorodom. Lebuktam, úgy fest, még karjaimat is széttárom kicsit játékosan és megadóan.
- Tapasztalt harcos. Ez tetszik! – Jegyzem meg őszintén, majd rábiccentek a dologra. – Legyen inkább reggeli a „The Waffle”-ben és cseréljünk számot, mit szólsz? - szerintem korrekt megoldás. Neki meg lesz az enyém nekem pedig az övé… a reggelimet pedig kellemes társaságban tudhatom le holnap. Kívánhatnék ennél többet, de nem teszem.
Helyette a telefonomat nyújtom, mikor ő is az enyémet – hisz így korrekt és biztosra mehet, hogy meg lesz a száma nekem. Én is bepötyögöm a sajátomat az ő mobiljába, névnek pedig nagy a kísértés, hogy valami ordenálé, idióta becenevet írjak be, mint a nyuszifül és hasonlók, de… maradjunk a Corneliánál.
- Sértés? – Nem annak szántam, szimpla egótördelésnek, mert abból ahogy látom, van bőven. Azért sértésnek nevezni az öcsémet kissé túlzás véleményem szerint. – Ha neked sértés egy olyan emberhez hasonlítani, akinek átlag feletti IQ-ja van és zseniknek fenntartott magángimnáziumban tanul, valamint jó eséllyel pályázik arra, hogy ő legyen a következő Steve Jobs, akkor minden bizonnyal tényleg az volt. – Apró, ironikus mosolyom villan, ha akarnám, se tudnám azt türtőztetni.
Azért a térképet és az iránymutatást megköszönöm. Rendes srác ez a David, csak kissé… éretlen még. Vicces, hogy pont én mondom ezt, akinek nem szokása válogatni. Változtam úgy fest, mióta kitettem a lábam New Yorkból.
- Van kedved elkísérni? Persze, csak ha nem a másik irányba tartasz… - Annyira nem vagyok szemtelen, hogy a közös reggelit is felhozzam, elvégre megvagyok én nélküle is, nem ragaszkodom foggal-körömmel hozzá. De ha áll még, akkor nem fogom visszautasítani.
Minden esetre későre jár, lassan tényleg nem ártana indulnom.

_________________
There is a mark on my bottom lip that is the exact shape of your primary incisor. When I undress your fingerprints are on me like a crime scene. They say: I was here. (...) And I say: Oh, yes, yes he was...
Vissza az elejére Go down
David White
Műsorgyártás
Életkor : 23
Hozzászólások száma : 545

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Vas. Jan. 20 2013, 14:29

Egy mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy meghallom, hogy hogyan is vélekedik erről. Valóban olyan, de ha szereti csinálni, akkor más véleménye erről nem számít. Aranyos, ahogy látom, hogy szinte elmerül ebben az álom világban. Mindez a fejemben végig fut, mint egy kis film, bár nem szólok semmit, de mégis bólintok egyet a fejemmel, hogy értem, hogy miről is beszél. Én mindig is autóversenyző akartam lenni a Nascar-on, de az soha sem fog bekövetkezni, amit nem is bánok. A telefonszámot ismerem és mivel szeretnék egy kicsit nyomulni, hogy felhívjam magamra a figyelmet, ezért ki is mondom a gondolataimat. Úgy tűnik, hogy neki is ez volt a fejében, ami egy kicsit bánt.
- Csak már ismerem szinte az összes női lekoptatós dumát. Bár nem értem, hogy egy kávézásból miért csinálnak ekkora problémát. - Rántom meg a vállaimat és sóhajtok egyet, majd oldalra döntöm a fejemet, ahogy mégis beleegyezik, hogy együtt kávézzunk reggel. Nekem csak jó, így egy mosoly kíséretében beleegyezek.
- Rendben. - Át is adom a telefonomat és átveszem tőle. Most megbízok benne, hogy a valódi számát írja bele, bár tudom, hogy hol lakik, hogyha mégis átverne. Igazából nem is az lenne a lényeg, de akkor a szemembe mondaná meg, hogy nem akar velem találkozni és azt könnyebben elfogadom, mintha valaki felültet.
- Nem ismerem a tesódat, így nem tudhatom. Mellesleg nekem azért volt sértés, mert épp udvarolni próbálok a saját stílusomban, te pedig leminősítesz egy kisöcsnek. Nos, ez a szememben sértés. - A szemeibe nézve elmagyarázom ezt a komoly véleményt, ami szerintem igen is bántó. Remélem, hogy Cornynak is leesik, hogy miért is vettem sértésnek. Az öccsét meg nem venném ide, biztos, hogy kioktatna, ha már így beszél róla, nem lehet egy buta gyerek. A mosolyára már fel se húzom magamat, inkább a térképpel bíbelődök, hogy minél előbb meglegyen a keresett hely.
- Persze, szívesen elkísérlek. Félig arra felé tartok, de nem okoz gondot egy kis kitérő. Reggel meg úgy is majd találkozunk, legalábbis remélem. - Kacsintok rá egyet, majd jelzek a pincér lánynak, hogy hozza a számlát, fizetek, egy kis borravalót is adok a térkép miatt, majd felállva elindulok az ajtó felé, remélhetőleg Cornelia-val együtt, majd haza is kísérem, utána meg megyek a dolgomra.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)   Today at 08:59

Vissza az elejére Go down
 

Koccanásból kávézás? - David & Cornelia (valahol a belvárosban)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Anne & David - Édeskettes rajzolás
» Giselle és David ~ mindig összefutunk
» David Gandy
» Landon & Jadie - Galéria a belvárosban

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-