Katerina Clare Groom
The Sunshine
"Ha majd sírom mellett állsz, s engem többé nem látsz, vésd a homokba csendesen, valaha Őt szerettem.."
Neme:nő
Kor: 19 év
Kar és Szakirány: Vizuális kommunikáció, Számítógépes grafika
Évfolyam: első évfolyam
Előtörténet:*szegényes családból származom
*apukám iszákos volt és vert engem meg a húgomat
*anyukám nem él, mert apu agyon verte, tudom rémisztő, de ez van
*apa börtönben él
*kiskorom óta a kommunikációval szeretnék foglalkozni, mindig is érdekelt, és miért pont a számítógépes? Fogalmam sincs! Sokszor úgy érzem egérrel és billentyűzettel jöttem ki anyuciból tudom furcsa...
*egy évig nevelő szülőknél éltem, miután anyukám meghalt 17 éves koromban
*sose mutattam ki másoknak, hogy az életem egy csődtömeg
*örök életemben erős voltam és leszek is
*anyukám unszolására indultam el 15 éves koromban a bálkirálynő választásra, amit meg is nyertem, akkor még úgy tűnt minden rendben van
*a bálkirálynő választást mindig elítéltem, de mivel anyukámnak fontos volt, így nekem is, nem akartam csalódást okozni
*nem igazán vannak szép emlékeim a családommal kapcsolatban
*egyszer apukám úgy megvert, hogy két hétig intenzíven voltam
A karakter jelleme: Mindig boldognak nézek ki, sose hinné azt az ember, hogy szomorú vagyok, pedig mindig az ellenkezője jár a fejemben. Nem tudom mi az a boldogság, de ezt csak akkor tudod meg, mikor megismersz és rájössz az újdonsült ismerősöd egy depressziós lány, akinek temérdek szeretetre van szüksége. Viszont ha megismersz azt is megtudod, hogy ugyan már közel járok a 20 évhez, de még nem voltam szerelmes, de küzdök érte, hogy egyszer megtaláljam az igazit, aki nem olyan, mint apukám. Minden férfiba az ő szöges ellentétét nézem.
Szerepjátékos példa:Imádok felfrissülni és olyan helyekre menni, ahol nincs sok ember. A régi kisvároskámban, ahol éltem mindig a közeli parkba mentem le, mert oda nem sokan jártak egy okból kifolyólag, miszerint életveszélyes a játszótere a kisgyerekek számára, mert az itt tartott játékok bármelyik pillanatban összedőlhetnek, de engem ez nem túlságosan érdekelt. Tudtam, hogy az a hely, ahol utoljára keresnének, ezért voltam mindig ott. A szüleim még mai napig azt hiszik, hogy ilyenkor a legjobb barátnőmnél voltam. Tudom az lett volna a helyes, ha elmondom hol vagyok és néha nem aggótták volna agyon magukat, de ilyen az élet. Mindenkinek vannak titkai.
A gimiben viszont már más a park helyzet, itt minden nap rengetegen tömörülnek oda átgondolni a dolgaikat, de én nem bírom a nyüzsgést, ezért ilyenkor mindig lelépek valamerre, ami általában az iskola melletti erdő szokott lenni. Egy általam már jól kitaposott ösvényen átvezetett az utam. Ugyan nem tartózkodtam attól, hogy bemásszak a fák vagy bokrok közé, mint egy kisgyerek, de mégis néha muszájnak éreztem. A természetben jobban elengedem magam, mint máshol, úgy érzem ott végre önmagam lehetek a régi Audrey, aki még az általánosban voltam. A gimi, a kilencedik osztály mindent megváltoztatott, mintha már nem is önmagam lennék. Sok minden jár a fejemben olyan dolgok, amikkel talán foglalkoznom sem kellene, de mégis izgatnak, hogy mi lesz.
Egy szőke hajú lányt pillantottam meg egyik percről a másikra. Bunkó hangnemben megkérdezte mit keresek itt. Már majdnem visszaszóltam, szokásomtól eltérően, de végül hangnemet váltott. Nem tudom mi ez a hirtelen hangulatváltozás mindenkinél, de egy csöppet kezd idegesíteni. Óvatosan kivett egy ágat a hajamból, ami valószínűleg akkor került a hajamba, mikor letértem az ösvényről.
- Köszi. - válaszoltam semleges hangnemben, ami nálam már bunkóságot jelent, aki ismer az tudja, hogy nem tudok köcsög lenni az emberekkel bármit tesznek ellenem. Mindig én voltam az angyalka. A családom ilyenkor azt hiszi fáradt vagyok és nem is foglalkozom azzal mit gondolnak.
- Az. - válaszoltam mosolyogva. Igen ez az a hely, ami mindenkinek a kedvencévé válhat. Sokszor nagyobb a nyugi, mint a saját kis magánszférádba, ami néha nem túl megnyugtató.
Egyik percről a másikra kezdett beugrani az, hogy ezt a lányt már láttam valahol. Csak nem az akire gondolok? Eddig még csak képen láttam a kolis szobatársam, de Ő nagyon hasonlított rá. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy is hívják azt a lányt. Valami 'K' betűs az biztos, Kylie, Kendall, Kloe, Kourtney. Már majdnem felsoroltam az egész Kardashian családot gondolatban, amikor beugrok a neve.
- Te ugye Kim vagy? - kérdeztem félénken, nehogy durván vagy bunkón válaszoljon. Mi van ha népszerű és rajtam kívül mindenki tudja a nevét?
A játékos: Körülbelül egy éve szerepjátékozom, de beleszerettem. Előtte a blogolás volt az életem mindenféle fanfiction-okat írtam, de mára már kinőttem belőle és ez az életem, hiszem, hogy ennek a segítségével egyszer még egy könyvet is kiadhatok.