Mivel stílusosan távoztam az óráról egy intéssel a tanártól, ami miatt kissé kiakadt, nem tehettem mást, mint a fülembe dugtam a telefonom fülhallgatóját és elindítottam az elmúlt évek legjobb dráma aláfestő zenéit. Ez valahogy mindig megnyugtatott és ihletet adott a számomra. Utam még céltalan, de valamit mégis csak kellene csináljak és nem csak céltalanul csatangolni az egyetem területén, bár sokan csinálják ezt, de én nem engedhetem ezt meg magamnak. Jó lenne a klasszikus történetekkel foglalkozni, hátha az is segít a továbbiakban. A mai napom meg is van, elmegyek a könyvtárba. Menet közben megstírölök néhány pipit, akik szintén alaposan végigmérnek és ez nekem tetszik. Jó tudni, hogy még most is szívdöglesztő vagyok. A napsütés kissé elvakít, de enyhén hunyorogva tudok közlekedni, viszont ki akar csúfondáros lenni, inkább felkapom a napszemüvegem és végig vonulok a járdán, akár egy Terminátor. Belépek a könyvtárba, ahol kissé ódzkodó tekintetű könyvtárosnéni mér fel engem, majd felmutatva az igazolványom körbenézek és megkeresem a számomra megfelelő könyveket. Úgy döntöttem valami jó kis gyilkos sztorikat futok át, hátha valamelyik megmozgatja a fantáziámat, de többnyire csak félre pakolom őket az első tíz oldal átolvasása után. Egyik sem ragadtat el, talán mégsem volt annyira jó ötlet. Eléggé sikerült megbújjak a kíváncsi tekintetek elől egy asztalnál, úgyhogy nyugodtan lehetek. Mégis csak van valami ami elnyeri a tetszésemet, egy könyv, amiben nem az elején tudom már ki a gyilkos, na végre! Bőszen kezdem olvasni és izgalmas is az egész, ott van a szeren! Kényelembe helyezem magam és a falnak döntöm a széket, amit nem szabadna, de a legkevésbé sem hat meg. A kockás világoskéktől sötétkék színek pompázó ingemet teljesen kigombolom, alatta a fehér póló villan, aminek kisebb domborzata van izmos felsőtestem miatt. Kissé izzadt tenyeremet beletörlöm a fehér térdgatyám között levő székbe, majd folytatom az olvasást.

Péntek van. Kémia óra, amiről briliánsan sikerült kimentenem magam. Egy ájulás sok lett volna, de a fulladozásos jelenetem meghozta a gyümölcsét. Így legalább nem kell a fogyatékos Ron szövegét hallgatnom. Büdös és undorító, amikor a rágóját a kezében szétnyomja. Szerintetek normális az ilyen? Most már érthetitek miért mentem a bőrömet. Ron a labortársam. Nem tudom mit követtem el, hogy pont én kaptam meg ezt az istencsapást. De mégis! Én vagyok az egyetlen új lány, akinek nincsenek még barátai és most költözött Hollywood-ba. Ron is hasonló helyzetben van. Csak ő fiú és gusztustalan. Talán ez az oka, hogy senki se akart a labortársa lenni. Nálam már más a helyzet. Szokásomhoz híven késtem az óráról, így mire betoppantam labortársként már csak a fogyimogyi maradt. Ez van! Már csak pár hétig kell színlelnem a rosszul létet. Hamarosan újra elmélet jön, aminek most roppantul tudok örülni. Nem úgy, mint annak amit a következő percekben kell elszenvednem. Kiérve az épületből haladok gyors léptekkel a könyvtár felé. Úgy gondolom minél előbb elkezdhetem annál előbb végzek. Ahogy belépek a könyvtárba ügyet sem véve a könyvtárosnőre robogok tovább. Szemem kutatni kezdik azt a személyt, akit esküszöm soha nem akartam megszólítani. Kivételes alkalom a mai. Megpillantva a szőke tincseket és a laza nem törődöm a szabályokkal testtartást tudom, hogy nem lehet más, mint ő. Frank Clamace, a csajok álma. Hányszor hallom nap mint nap a nevét az osztályomban. Frank ilyen helyes, Frank rám nézett, szerelmes vagyok Frankbe. De mikor megkérdezem tőlük, hogy ismerik személyesen, akkor az összes csak bambul rám és azt feleli NEM! Én erre csak azt mondom: Gyökerek! Ha nem ismerik minek istenítik annyira? Ki ő, hogy a látszat elég legyen arra, hogy belé szeress? Így is elég megalázó, hogy tőle kell segítséget kérnem, de az, hogy még ezzel a tudattal is együtt kell élnem felháborító. Frank Clamance, az álompasi! Na ne nevettess! Nagy levegőt veszek és végre elindulok a célpont felé. Ahogy odaérek le is ülök anélkül, hogy zavartatnám magamat. Pár másodperc múlva Frank azon kapja magát, hogy a könyvet, amibe belemélyedt az imént kaptam ki a kezéből. A könyvet elhelyezem a közelünkben lévő asztalon és belekezdek.
- Hello. A nevem Anne. Nem bájcsevegni jöttem, szóval bele is kezdenék. -
Mondom kimért, lágy hangon.

Olyan béke és nyugalom volt, erre ezt meg kell törnie valakinek, aki kikapja a könyvet a kezemből. Egy szőke csodabogár van előttem, aki szép meg minden, de ezzel elvetette a sulykot. Nem mutatom ki a meglepettségem és dühösségem, amikor éppen a legjobb résznél tartottam. A nyomozó pont most talált valami érdekes nyomot, ami lehet még engem is célra vezetett volna. Miért éppen most és így kellett ezt csinálnia? Gonosz hárpia! Előre dőlök a székbe és még mielőtt bármit is mondhatnék neki, főként szép szavakat amiket káromkodásnak hívnak, ő már bele is kezd a rizsázásba.
- Ha nem vennéd észre, akkor nagyon is elfoglalt vagyok! - mondom nyugodtan. - Gyere vissza úgy, 5000 év múlva! - válaszolom neki, miközben ránézek a képzeletbeli karórámra.
Felkelek és megfogom a könyvet, majd visszaülök a székembe, amibe ismét kényelembe helyezem magam. Ahogy kinyög egy szót is én már közbe is vágok.
- Nem fogom féltékennyé tenni a pasidat... nem akarok összejönni se veled... teherbe biztosan nem ejtettelek... nem viszlek el sehova... nem, nem veszem fontolóra még egyszer... - adom minden egyes megszólalására.
Megpróbálom tovább olvasni a könyvet, de ha továbbra sem hagy békén, akkor feladom.
- Jól van, mit akarsz? - kérdezem kissé bosszúsan.
Nem különösebben érdekel igazából mit akar, hiszen meg van a saját bajom is. Miért mindig engem találnak meg ezek a szerencsecsomagok? Esküszöm, néha jó lenne tényleg egy kis nyugalom és elbújni a hírnevem elől. Kinyírnak a hülyeségükkel ezek a libák. Kissé unott arccal támaszkodva figyelek a mondandójára, ha már nem képes feladni, akkor kap egy kis figyelmet.

A taktika, hogy nyugodtan és úri hölgyek módjára intézem a dolgot nem jött be. Tudtam, hogy keményebb módszerekkel kell próbálkoznom. Már megint próbáltan kedves lenni és már megint elfelejtettem, hogy ebben a világban ez nem ér semmit. Itt a hátbatámadás és a gorombaság a nyerő. Na meg a nagyképűség, ahogy azt Frank is alátámasztja. Egyre unszimpatikus lesz a srác. Nem elég, hogy eddig csak külső szemmel ítéltem el, de most hogy szemtől szembe kerültem vele szabályosan undorodom tőle. Elképesztő, hogy minden egyes megszólalásomra azzal jön, hogy nem ejtett teherbe és, hogy nem fogja eljátszani, hogy a pasim. Féltékenységi jelenetbe sem megy bele.
- Ki kért erre nagymenő? Egy ilyen felfuvalkodott hólyagtól nem is akarok semmit. Se most, se a közeljövőben. Szánalmas, hogy pont érted vannak úgy oda a lányok. -
Közlöm a véleményemet a kelleténél kicsit hangosabban. Ha eddig nem figyeltek ránk, most már biztosan a nézőközönség célpontja lettünk. A fejemben már hallom a többiek által kitalált pletykákat. Biztos együtt voltak egy éjszakára és most a csaj számon kéri, mert Frank másnap már más lánnyal volt. De még számos verzió megfordul a fejemben. Ha eddig nem beszéltek rólam a suliban, most már tutira. Viszont népszerű csak azok szemében leszek, akik nem kedvelik Franket. De mégis ki nem kedveli Franket? Egész álló nap az ő nevét hallgatom. Minden lány róla álmodik. Még a legtöbb srác is jóba van vele. Persze legtöbben csak érdekből, hogy ők is meghúzzanak egykét jó bőrt, de van aki tényleg bírja. A pártomat csak azok fognák, akik irigyek rá és ez miatt utálják. Szóval mennyi az esélye, hogy nyernék ellene? 1-0 neki. Szívás! Kérdésére megpróbálom a lehető legkedvesebb énemet elővenni. Persze a könyvet kiveszem a kezéből, ha engedi. Remélhetőleg nem kezd el civakodni. Ha nem akkor ismételten elhelyezem az asztalon, ahogy egyszer már megtettem a mai nap folyamán. Ha mégis úgy dönt, hogy megverekszik velem a könyvért, akkor egy darabig cibáljuk a könyvet, majd az " Okos enged, szamár szenved." közmondásnak köszönhetően elengedem a könyvet és belekezdek.
- Tényleg a segítségedet kérem, bármennyire is nehezemre esik. -
Nyögöm ki ezt a nehéz mondatot és sóhajtok egyet mielőtt folytatnám.
- Te vagy az egyetlen, akiről még én is jó véleménnyel vagyok. Mármint a forgatókönyvek megalkotására gondolok és nem a személyiségedre. A személyiséged botrányos. Mégis bízom benne, hogy együtt működve valami zseniálisat alkothatunk. Hogy neked ez miért jó és mit nyersz vele? Tapasztalat, még több hírnév és a dicsőség, amit bezsebelhetsz a rövid kisfilmünk után. Ha tényleg olyan jó vagy, mint mondják, akkor nem lesz senkinek sem csalódás. A neved természetesen fel lesz tüntetve és a csajok még ennél is jobban fognak imádni. Na mit mondasz? Képes leszel együtt működni velem? -
A hangom hivatalos és végig komoly képet vágok, mintha valami életbevágó dologról lenne szó. Ha jobban belegondolok így is van. Ez a kisfilm nagyon fontos, ráadásul ha nem készülünk el vele időben kiderül, hogy nem vagyunk alkalmasak Frances University Egyetemhez. A végén megengedek magamnak egy kisebb mosolyt és várom a nagyágyú válaszát.