Frank Clamance

Neme:Férfi
Kor: 23
Kar és Szakirány: Filmművészet - Forgatókönyv és szövegíró
Évfolyam: 1. éves mesterképzés
Foglalkozás: Pincér

Előtörténet:

* Gyönyörű, francia festő édesanya: Amelié Claude
* St. Louis-i újságíró édesapa: George Clamance
* Két évvel fiatalabb, egyetemista húg: Hayley A. Clamance
* St. Louis-ban született
* Hét éves korában Franciaországba költöztek a családjával az anyaági nagyszüleihez
* Az általános iskolát Franciaországban, a gimnáziumot Los Angelesben végezte, ahogyan testvére is
* Hatalmas fantázia és kreativitás forgatókönyvírás terén
* Los Angelesbe költözött, kirepült a családi fészekből
* Pincérként tartotta el magát
* Egyetemi tanulmányai kiválóak voltak, ezért ösztöndíjat adományoztak neki a folytatáshoz
* Rengeteg bulizás és csajozás mellett képes volt fenntartani továbbra is a tanulmányi színvonalat
* Jó kapcsolatokat épített ki a környezetében, értve a munkahelyére, az egyetemre és a filmipari fejesekre
* Elvégezte az egyetemi forgatókönyv és szövegírói szakot
* Mesterfokú képzésre jelentkezett, amit mindenki ellenvetés nélkül elfogadott
* Tovább folytatja az egyetemi tanulmányait


A karakter jelleme: Mit is mondhatnék magamról? Eléggé király fazon vagyok, az egyik legmenőbb és legokosabb a suliban. Imádom a nőket, ahogyan ez fordítva is igaz, mert már annyi nővel volt dolgom, akár egy rocksztárnak, csak én nem kaptam el semmilyen nemi betegséget. Hát igen, az egyetemi csajok a legszebbek, főleg nálunk! Szeretem követni a divatot és formában tartani magam, sok faszi azt gondolja az b*zis dolog, de ezzel érem el a nőknél azt a pulzusszámot amikor a közelükbe megyek, hogy simán bele tudnék nyúlni a bugyijukba. A felszolgáló meló az egyik legjobb húzásom volt az életemben, mert folyamatosan kapom a telefonszámokat, amikből az életem további jó "húzásai" lesznek. Pöpec egy szakma és még f*szán is megy. Hát amit még tudni kell rólam, hogy hamarosan befutok forgatókönyvíróként, sikerült olyan kapcsolatokat kiépítsek, hogy egy jó munkámmal simán bekerülök a nagyágyúk közé és utána már előttem van az út, csak végig kell járjam. Szeretek kitűnni a tömegből, ezért sok hülyeségben benne vagyok, általában én szoktam lenni aki bele viszi a bandát a rosszba, de eddig még sose buktunk le, maradjon ez továbbra is így, mert ha továbbadod valakinek, akkor megkeserítem az életed egy életre, de remélem azért nem lesz harag. Na mindegy is, ennyi voltam mára! Frank Clamance-et hallották! Tiéd a szó Modikám!

Szerepjátékos példa:

Nem tudom miért kell nekem ilyeneket csinálni, amikor egyértelműen lerí rólam, hogy király vagyok. Nincs mit tenni, fel kell írnom a rendelést, ha már ezt kérte tőlem a főnök, csak nem értem mi értelme van két főét feljegyezni, amikor közel tízét is simán fejben tartom. Lassan és stílusosan odabattyogok a hölgyekhez, majd villantok egy csábos mosolyt, hátha megnyerőbb leszek a számukra és egy telefonszám is előkerül, amit a többi kilenc mellé hozzácsaphatok.
- Jó napot kívánok! - köszönök illedelmesen a megszokott módin. - Sikerült választaniuk? - kérdezem egy dekoltázsfelmérés közepette.
Az egyiknek akkora melle van, mint a fejem, a másiké az a tenyérbemászó, még jó, hogy ez nem annyira észrevehető, mert tuti kapnék egy pofont, bár egy cicipofozást elviselnék.
- Igen! Én egy paradicsomos pennét és ő pedig... - hagyja, hogy befejezze a másik.
- ... én egy szimpla gesztenyetortát szeretnék! - vágja rá a másik.
- Valamilyen italt hozhatok esetleg? - kérdezek rá a továbbiakra, miközben úgy teszek, mintha jegyzetelnék valamit, pedig csak rajzoltam egy pálcikaembert.
- Hozzon nekünk mentes vizet! - utasít a liba lekezelően, most úgy tennék neki valami hashajtót az ételébe, hogy az hihetetlen.
Elmegyek a konyhára, leadom a rendelést, majd kiviszem az italt, amit egy bájos mosollyal meg is köszönnek, gondosan kitöltöm nekik és kiviszem számukra az ételüket is. Úgy örülnek, mint majmok a farkuknak. Nem is értem ilyenkor őket, talán a szívdöglesztő mosolyom teszi ennyire sebezhetővé őket, biztos vagyok benne, hogy az. Odanyújtom a számlát számukra, amire ők otthagyják a pénzt és két telefonszámot. Lehet benne lehetek egy édes hármasba, bár a múltkor is jól megjártam, mert az ablakon kellett távozzak, amikor megjelent az egyik csávója, aki katona volt. Azért pucér seggel végigrohanni az utcán nem éppen volt kellemes, bár elég sokan megnéztek. Legközelebb előrelátóbbnak kell lennem. Na mindegy is, inkább elhúzok haza! Otthon úgy is vár a pihe-puha ágyikóm, aminek olyan a rugózása, hogy... akkorát lehet ugrani rajta, hogy simán megfejelem a plafont. Beszállok egy taxiba és kényelmesen elterpeszkedek, majd megadva a címem útnak is indulunk. Ahogy megérkeztünk fizetek ennek a bunkónak és még kis borravalót is kap, hogy többet a közelembe ne jöjjön. A jó kis tusolás után belezuhanok az ágyba és ágyő világ!