Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyPént. Jún. 17 2016, 01:21


Christopher &Kouji

Még mindig a tegnapi bulitól kissé kótyagos fejjel, enyhe másnaposságtól szenvedve támolygok be az egyetem kapuján. Valójában már azt értékelni kellene, hogy ma egyáltalán bejöttem. Ez is kisebb fajta hőstett tőlem. Ritkán vetemedem ilyesmire egyébként. Hiába, a bulizás nem is olyan könnyű mesterség, mint azt egyesek gondolják. Nem is tudom, mi vett ma rá egyáltalán arra, hogy délelőtt felkeljek.
Azaz dehogynem, a szeminárium, ahonnan még egy hiányzás és buktam a félévemet. Kelletlenül baktatok el a folyosón az egyik nagy előadó előtt, ahol hirtelen elkap a kifelé tóduló diákok áradata. Na szuper! Tutira elkések az órámról, míg ezen a tömegen átverekszem magam. Eltűnődök, vajon milyen előadás lehetett az, ahová ennyien beültek a korai időpont ellenére. Nekem aligha tudnának olyan témát feldobni, ami miatt én feladnám a reggeli alvásomat. Pláne egy ilyen éjszaka után, mint a tegnapi. De hát vannak fura dolgok a világon….

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyPént. Jún. 17 2016, 21:41

Egy újabb ált. köt. Nem szeretem őket, mert unalmasabbak, mint a többi, katalógusos, hármat lehet hiányozni vagy mennyit? Nonszensz... szadista tanár. Ráadásul korán van. Igaz, nem szokott gondot okozni felkelni, de idő mire hat a reggeli kávé. Főleg, hogy mindig kell innom még egyet, mert már nem nagyon pörget fel, lehet rászoktam. Nem csoda, ha majdnem bealudtam és komótosan támolygok ki az előadóból. Észre sem veszem a tömegben, hogy mögöttem elfut valaki, ezzel meglök és nekimegyek egy... ázsiai férfiba. Olyan szinten rosszul esem, hogyha volt a kezében valami füzet vagy bármi egyéb, egészen biztos kivertem a kezéből.
-Ne... ne haragudj, meglöktek, igazán sajnálom, segítek összeszedni.
Már ha nem gázoltak át az adott cuccon vagy hasonló, mert még mindig nagy a zsivaj és a tömeg.
-Tényleg sajnálom, lehetetlen itt közlekedni.
Szabadkozom és nézek rá, hogy tudnék segíteni, mert tényleg akaratomon kívül történt minden, bár felelősséget érzek a dolog iránt azért.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzomb. Júl. 16 2016, 16:41


Christopher &Kouji

Kissé bunkó módon igyekszem utat vágni magamnak a tömegben, az sem érdekel, ha közben kissé erélyesebben taszítok arrébb valakit. Ha már egyszer rávettem magam, hogy kimásszak az ágyamból emiatt a nyomorult szeminárium miatt, csak nem fogok már mások miatt elkésni! Ám ahogy éppen igyekszem átfurakodni a tömegen, valaki teljes erőből belém jön, aminek hála az aktatáskám kiesik a kezemből és a tartalma szanaszét szóródik a folyosón. Kissé bizonytalan hang kezd zavart szabadkozásba szinte rögtön ezután. Még igyekezetem közepette is ösztönösen megállok, és a hang irányába fordulok. Nem telik sok időbe megpillantanom és azonosítanom a hang tulajdonosát, még a tömegben sem.
- Valóban lehetetlen, ha olyan bénákkal van tele, mint te - mordulok rá barátságtalanul és megpróbálom menteni, amit lehet abból, ami az elefántcsordaként trappoló diákhad lábai alá került. Gyorsan kapkodom a cuccaimat, de nem eléggé. Még éppen látom, ahogy az iphone-om kijelzőjére egy láb tapos és ezzel búcsút is mondhatok neki. Hát ez szuper. Most már tényleg dühösen hajolok le érte és kezemben a használhatatlanná vált készülékkel, azt jól láthatóan felmutatva, a srác felé fordulok.
- Remélem látod, mit csináltál, te balek! A telefonomnak annyi, hála neked! - nem is titkolom, hogy haragszom, miért tenném. Nem mintha anyagilag megviselne új telefont venni, de az elv, hogy egy ilyen kis nyomorék bénázása miatt kényszerülök erre, az kihoz a sodromból. És nem érdekel, hogy nem szándékosan csinálta, akkor is az ő hibája! Ez a telefon többet ér így ránézésre, mint minden, ami jelenleg ennél a srácnál van együttvéve. Ezt nem úszhatja meg büntetlenül!

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Júl. 17 2016, 17:43

-Ehm... sajnálom.
Mit is mondhatnék? Hiába szabadkoznék, hogy nem direkt estem neki, mert hát ugyan mi okom lett volna rá, így inkább ráhagyom a bénaságot. Meglehet, ha jobb lenne az egyensúlyérzékem, nem billent ki egy rohanva nekem jövő ember sem.
Minden esetre próbálok neki segíteni, amit érek összeszedek, pár lapot, miegyebet, de amit az arcomhoz tolnak, az annál drágább holmi.

-Sajnálom, de nem én tapostam rá. Mint mondtam, engem is ellöktek. Tessék...
Nyújtom neki amit összeszedtem, de amennyire szikrát szór a szeme...
-Megpróbálhatom megjavítani. A kijelzőt nem tudom, de működni attól még működhet utána...
Reményeim szerint. Mert sok mindent meg tudok javítani, de törött dolgokból nem tudok vadi újat csinálni, nincs olyan ember. De abban igaza van, ha csak gondolja is, hogy az a telefon önmagában többet ér, mint bármi ami nálam van, ránézésre én is megmondom. Nem is tudom vajon hány havi fizetésemet látom a kezében... Tudtam, hogy sok a gazdag itt, de a magamfajta csórók örülnek, ha a tandíjat kipengetik. Egy ilyen telefont nem engedhetnék meg magamnak. Lehet soha nem is fogok... ki tudja.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Aug. 03 2016, 14:49


Christopher &Kouji

Sajnálja. Ennél jobb komolyan nem jutott eszébe? Nem elég, hogy béna, még retardált is… Persze ránézésre is egy lúzer, nem is tudom, mit vártam. Ettől persze a haragom nem csökken, sőt. Mogorván kikapom a kezéből az általa összeszedett papírjaim, mielőtt még azokban is további károkat tenne.
- Megjavítani? – gúnyosan, erőltetetten felnevetek éreztetve a felvetés abszurditását.
- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Hogy te majd az én telefonomat „megjavítod – hangomból süt a maró gúny és a düh. Igencsak kihozott a sodromból ez a balfácán, a vak is láthatja. Bár a folyosó lassan kiürül körülöttünk, nem sokan szemtanúi az esetnek.
- És szerinted ez elég? A telefonom használhatatlan. A te bénaságod miatt. Nem gondolod, hogy a minimum az, hogy kompenzálnod kellene valamivel? – villámokat szóró szemmel meredek rá. Muszáj vagyok rákérdezni, ha már magától idióta átlátni a helyzetet. Ugye nem gondolta komolyan, hogy egy egyszerű „sajnálommal” megúszhatja? Mégis kinek képzeli magát ez a kis csicska? Ha nem változtat záros határidőn belül a magatartásán, kénytelen leszek neki én megmutatni, hogy hol a helye. És azt nem fogja megköszönni, azt garantálhatom.

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyHétf. Aug. 08 2016, 16:48

-Igen, szerelő vagyok.
Persze, nekem elég ezzel a fogalommal élni, mert csak hallomásból ismerem a másik végletet, hogy ami kicsit is selejtes lecserélem egy drágábbra, mert gazdagabb embereknél ez a tisztességes mód, ami elromlott, elromlik megint, jobban jár ha vesz egy újat, logikus. De nekem nem futja ilyenekre, én sokkal hétköznapibb dolgokban gondolkodom.
-Miért? Mint mondtam szerelő vagyok, meg tudom javítani, ha nem sérültek a csipek vagy a vezetékek.
A legőszintébben kérdezem, lehet nem hiszi el rólam, hogy képes vagyok rá, de ennél jobban nem tudok vele ártani. Aztán kikerekedik a szemem.
-Nem én estem neked, úgy löktek el engem is. De ugyan mivel tudnálak kompenzálni?
Ugyan mit adhatnék neki én ami nincs még meg neki? Látom, hogy nagyon ideges, de tényleg nem tudom mit vár tőlem. Én próbálok neki segíteni, de mivel nincs más akin kitöltheti a dühét hát rám zúdítja az egészet, ami nem szép dolog, lássuk be. De érezheti, fogalmam sincs mit vár tőlem, nem voltam még ilyen helyzetben. A gimiben és alsóbb osztályokban szándékosan vették el amim van, volt hogy néhány ütéssel helyben is hagytak, de egyetemen már nem ez a módi, nem? Kulturált emberek beszélgetnek... remélem.

//Nyugodtan találj ki bármit, bánthatod is, legalább edződik XD //
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyKedd Aug. 30 2016, 01:30


Christopher &Kouji

Szerelő. Szárazon, gúnyosan felnevetek a kijelentésére. Mire megyek én azzal? Kizárt, hogy ezt helyre tudja hozni. Egyébként sem fogok valami tákolmánnyal nyomulni. És még ő van meglepődve, mikor kigúnyolom, hogy megjavítaná. Egy ilyen... az én telefonomat, ami hála neki, borzalmas állapotban van. Mégsem veszi a lapot, így rámutatok arra, hogy illene valami tényleg komoly kompenzációt felajánlania, ha már így megkárosított. Mert lássuk be, ez történt. Nem elég, hogy most késésben vagyok miatta, még tönkre is tette a telefonomat. Hogy szándékosan, vagy véletlenül, az teljesen mindegy. És még látom rajta, hogy megütközik, mikor ezt az értésére adom. Szinte kigúvadnak a szemei a döbbenettől. Ez a srác még retardáltabb, mint amilyennek kinéz, komolyan.
- Az engem nem érdekel. Kárt okoztál nekem. Fizesd ki - egészen közel lépek hozzá és szinte az arcába köpöm a szavakat. Mégis mit gondolt? Bocsánatot kér és minden rendben? Itt elvekről van szó. Persze, zsebből veszek egy másikat a hazaúton, nem arról van szó. De ami jár, az jár. Még akkor is, ha ránézésre megmondom, hogy nem tud csakúgy előkapni ennyi pénzt. De ez nem az én gondom.
- Na jó, legyen, csak mert rendes vagyok, eltekintek a pénztől, ha egy hétig a csicskám leszel. Ez úgyis testhezálló szerep lenne neked - teszem hozzá kicsit hátrébb lépve tőle, ha nagyon úgy látom az arcán, hogy ledöbben és próbál valahogy kimászni a helyzetből. Nem akarom én anyagi csődbe vinni és nyilván nekem sem nagy megrázkódtatás az összeg. Inkább csak megleckéztetni akarom. Hogy legközelebb tudja, hol a helye.
- Kezdhetnéd mondjuk azzal, hogy hozol nekem egy kávét és viszed cuccaimat a teremig, ahová megyek - folytatom lazán. Nyilván meg is verhetném, ha akarnám, elég nyeszlettnek tűnik, de a pszichikai alázást mindig is sokkal jobban szerettem.

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Szept. 07 2016, 20:31

Értetlenül állok a dolog előtt, miért nevet ki ennyire csúnyán a munkám miatt. Tisztességes kereset, szeretem is a munkám, így összezavar. Főleg azzal, hogy azt akarja engeszteljem ki, de teljesen érthetetlen miért, nem én tettem tönkre, én csak rossz helyen voltam rossz időben... mint mindig, ah.
-Nekem nincs ennyi pénzem... nem tudom kifizetni.
De elég csak jobban megnéznie, nem hazudok. Minden ami rajtam van használt vagy régi, még a füzeteim is gimiből vannak. Erre egy másik egészen abszurd ötletet mond. Hogy mije legyek?
-Már mire gondolsz... kövesselek mindenfele?
Nem tudom mennyire járna jól de be kell lássam, sokkal előnyösebb ajánlat, mint kifizetni a telefonját... Érzem semmi jó nem származik abból, ha igent mondok, de abból sem, ha nemet. Sőt... amilyen rátarti a másik, lehet még meg is ver, bár talán nem, de... jobb nem kockáztatni. Kelletlen tolul ki a tüdőmből a levegő, hogy kérdezzek.
-Hogyan iszod a kávét?
A teljes megsemmisülés, a beletörődés hangja ez, hogy a kisebbik rosszat választottam. Ha megmondja, akkor nem túl lelkes ugyan, de elmegyek kávét venni neki és aztán ha visszajöttem, akkor viszem a táskáját meg amit ad, bizonyára rám van írva, nem szaladok el velük. Nem is értem hogyan keveredem mindig ekkora galibába.
-De mégis hogyan gondoltad kivitelezni ezt? Azt sem tudom hol van órád, mikor vagy benn...
Nem a csoporttársam, még csak évfolyamtársam sem, fogalmam sincs hol lesznek órái...
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyKedd Okt. 04 2016, 17:22

Istenem, mennyire ostoba ez a srác! Persze nem véletlenül egy kis senki, mit is várhattam volna tőle? Úgy néz rám, mint aki nem érti, miért nem veszem komolyan az ajánlatát, hogy megjavítja a telefonomat. Na persze. Még jó, hogy azt nem teszi hozzá, hogy jobb lesz, mint újkorában. Az természetesen nem lep meg, hogy nem tudja kifizetni a nekem okozott kárt. Elég csak ránéznem. Mi ez az öltözet, ez a haj? Meg úgy minden. Borzalmas. Kis senkiházi, aki képtelen volt odafigyelni. Hát most viselje a következményeit! De az én szívem sincs kőből, láthatja bárki. Eltekintek az összegtől, de a kompenzációtól nem és ezt az értésére is adom. Tulajdonképpen még megtisztelve is érezheti magát az ajánlatomtól, ha azt nézzük. De ma ilyen nagylelkű hangulatomban vagyok. Ez egyébként is sokkal viccesebbnek is ígérkezik számomra. Az újabb ostoba kérdésére megint szárazon felnevetek.
- Követni mindenfelé? Hogy még együtt is lásson mindenki egy hozzád hasonlóval? Na azt már nem. Ennyit azért nem érdemelsz meg, mi lenne akkor a jó híremmel? Ott vagy, ahol és amikor szükségem van rád és megteszed, amire utasítalak. Ennyi. Világos vagy esetleg megpróbáljam még lebutítani a szintedre, hogy te is megértsd? - tényleg nem értem, mit nem ért ezen. Ez a srác tényleg nagyon retardált. Még kezdem úgy érezni, hogy én teszek jót neki azzal, hogy egy kicsit kiképzem. Így legalább valami alja alkalmazottnak jó lehet egyszer valamikor.
- Édesítővel és egy kevés tejjel. Mire vársz még? Hozod már vagy mi lesz? Nem érek rá egész nap - mordulok rá, míg el nem indul. Magamban gúnyosan elmosolyodok, míg várok rá, hogy visszaérjen. Kicsit mindenképp elkések ugyan az órámról, de kit érdekel? Ez bőven megér ennyit. Pár percen belül visszaér ugyan kezében a kávéval, de nem valami iparkodva. Ez pedig büntetésért kiált. Majd megtanítom én, hogy kell nekem pattogni. Nem hatvanéves, ne vánszorogjon már így, könyörgöm! Elveszem tőle a papírpoharat minden köszönet nélkül, hiszen ez nekem jár és belekortyolok, majd látványosan ki is köpöm a földre, amit a számba vettem.
- Mi ez a szar? Ebben nem olyan édesítő van, amit én szeretek és abból is túl sok. Egyébként meg még ki is hűlt, míg a csigatempódban ideértél. Egy ilyen egyszerű dolgot sem bírsz normálisan megcsinálni? - beszéd közben megfogom a poharat és a teljes tartalmát a lába elé öntöm. Ha arrébb lépne közben, a cipője így is úgyis kap belőle. Valójában persze semmi baj nem volt a kávéval. Illetve csak annyi, hogy a vacak sulis automatából vette, ami jobbra ha megfeszül sem képes, de ez most lényegtelen. Nem a kávé számított, hanem hogy móresre tanítsam. Az egész ajánlatnak ez a lényege végül is. Nem is várok semmit, egy mozdulattal odavágom neki a cuccomat és tempós léptekkel megindulok a terem felé, ahol az órám már minden bizonnyal meg is kezdődött. De nem baj, majd kimagyarázom magam. Akkor is megéri ez most nekem.
- Még ennyit se látsz át magadtól? Természetesen megmondom, hogy mikor és hol legyél. És te ott leszel. Világos? És jobb, ha nem próbálkozol olyasmivel, hogy eltűnsz vagy késel, mert csúnyán megjárhatod. Érthető voltam? - nézek rá továbbra sem túl barátságosan, hogy értse, a legkevésbé sem viccelek. Megpróbálhat eltűnni, de megtalálom a módját úgyis, hogy a nyomára bukkanjak és akkor nem ússza meg ennyivel. Egy kiadós verés, aztán pedig a telefonom árának akár jogi úton való kikényszerítése. Talán nem kell fejtegetnem  neki, mire vagyok képes. De ha igen, szívesen megteszem. Közben odaérünk a teremhez.
- Most elmehetsz, de pontban délben látni akarlak az aulában. Éhes leszek, úgyhogy hozz nekem ebédet. Két sarokkal arrébb van egy egycsillagos japán étterem, remélem, ismered, ha nem, érdeklődj. Onnan hozz kaját és mellé a Starbucksból egy normális kávét. Ajánlom, hogy ne késs és ne felejts el semmit, mert bajok lesznek! - ezután leveszem a válláról a táskámat és köszönés nélkül hátat fordítva neki, lenyomom a kilincset, hogy csatlakozzam az órámhoz. Bár korán van, elég jó a kedvem. Talán még az eltört telefon is megérte. Ez a hét kifejezetten szórakoztatónak ígérkezik a számomra.
Christopher
&
Kouji

©

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Okt. 09 2016, 17:08

//Tetszik ez a Kouji XD//
Csak nézek rá, hogy mennyire abszurd az egész szituáció, de a tekintetéből könnyű kiolvasnom, hogy lenéz és semmibe sem vesz. Nem mindenkinek lehet márkás ruhája és jó kiállása, az is biztos, de kissé elpirulok szégyenemben, hogy így végigmér.
-Nem kell... értettem...
Csak azt nem értem, hogyan fogjuk kivitelezni... nem követhetem egész nap! De gondolom majd adja magát a dolog... ha nem maximum majd megmondja. Vagy nem és megver... azt nem akarom, hah, nehéz hetem lesz. Aztán kelletlen, de elmegyek neki kávéért, de úgy hozom ahogy mondta, édesítő, kis tej. Még sietni is próbálok ebbe ne köthessen már bele, legalább ebbe ne... Persze nem vagyok egy Flash, hogy egyik pillanatban itt majd ott és újra itt. Beleiszik a kávéba de nem kiköpi? Még a szám is eltátom, úgy elcsodálkozom. Komolyan kiköpte? Még kis is önti elém, noha hátrébb lépek reflexből, olyan lesz a cipőm és a nadrágom is alul.
-Honnan tudhatnám milyen édesítőt szeretsz? Majd szerzek olyat ha mondod milyet...
Mondom csodálkozva, abban van különbség? Ezt nem tudtam, még kicsit bűnbánó is vagyok, lehet meg kellett volna kérdezni elkerülve a gondokat, lehet cukorbeteg, honnan is tudhatnám? Bár inkább csak bosszantani vágy engem, úgy sejtem, de azt elég nehéz lenne. Inkább csak előhalászok egy pár zsebkendőt és felitatom a lét a földről, nehogy valaki elcsússzon, legalább is megpróbálom. De csak pár mozdulatra va időm, már kapom is a kezembe a cuccait és rohanhatok utána, mert elindul. A terem előtt még odavágja, hogy majd szól. Van egy értetlen fejem, de szerintem mostanra már megszokta.
-Ehm, igen.
Lehet nem voltam valami határozott, de érezhetően nem ellenkezem. Kiadja az utasításokat, de mielőtt kérdezhetnék az orromra csukódik az ajtó.
-Jó és mégis milyen kaját szeretsz...
Dünnyögöm megsemmisülten az ajtónak, na meg az az étterem sem lehet valami olcsó... fogom a fejem, hogy mire is vállalkoztam, lehet a verést kellett volna, de ahhoz túl gyáva vagyok. Megsemmisülten jövök rá, nekem is órám van, el is rohanok, hogy ne késsek sokat. Ellenben kicsit korábban el kell majd jönnöm az órámról majd, hogy mindent megvegyek neki és még én is egyek és igyak valamennyit... Szóval fél 12 előtt elindulok legalább 10 perccel és menet közben eszem pár falatot. Az éttermet kikerestem az órán telón a neten, hát... van kínálat. Ez akkor is kiviláglik, mikor bemegyek. Nem is olcsó és mittom én mi finom én nem eszem ilyeneket. Jobb híján megkérdezem mit visznek a legsűrűbben az emberek, és kapok egy szusitálat vagy mit, hozzá valami zöld izét meg valami öntetet, pálcikát... ezt komolyan meg fogja enni? Erősen kétlem, de elcsomagolnak nekem mindent, rendesek. De azt hiszem túlóráznom kell a héten... aztán szaladok a kávéért, ott mivel dolgoztam így tudom csak egy fajta édesítő van, hát felmarkolok belőle, kérek egy kis tejet bele, és elhozom. Kb egy perccel dél előtt érek vissza az aulába, keresem is merre van. Ha meglátom igyekszem is felé, hogy lássa vagyok.
-Szia... hoztam mindent, de... nem mondtad mit ennél szívesen.
Teszem hozzá gyorsan érezhetően kételkedve abban, én el bírtam találni az ízlését. De szusszanok kicsit, remélem javult a kedve.
-Amúgy... Matt vagyok. Te?
Még a nevét sem tudom, pedig a héten sokat fogom látni úgy sejtem.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyCsüt. Nov. 03 2016, 02:07

Néha komolyan elképeszt, mennyire életképtelen, semmirevaló kis férgek rohangálnak embernek álcázva a társadalomban. Alja nép. Mint amilyen ez a srác is, aki nekem jön a folyosón és jól meg is tapossa a telefonomat. Nem annyira az anyagi oldala, ami kiakaszt (suli után vetetek is egy újat valamelyik alkalmazottunkkal), egyszerűen csak az elv. Nem úszhatja meg egy egyszerű "bocsival", pedig ahogy látom, ez a terve. Az ilyen emberekre azért van szükség, azt mondják, hogy legyenek a hozzám hasonlóaknak alkalmazottaik is. Ez azonban nem tudom, ilyen bárgyú képpel és lassú felfogással mire fogja vinni egyáltalán valaha. Még jót is teszek neki, hogy felajánlom, ha már nem tud fizetni, lehet a csicskám a következő hétre és elnézem neki, hogy megkárosított. Így legalább talán tanul valamit. Persze lehet, hogy menthetetlen. Mindegy, én akkor is jól fogok szórakozni. Csak bólogat és lehorgasztja a fejét. Legalább tudja hol a helye. Vagy csak olyan hülye, hogy fel sem fogja ezt az egészet. Mindegy. A lényeg, hogy megy és hoz is nekem egy kávét.
Arcán végre megjelenik valami érzelem, bár nem túl értelmes, ahogy szinte még el is tátja a száját, mikor a lába elé öntöm azt a vacakot, amit hozott. Elugrik, de a cipője és a nadrágja így is kap belőle valamennyit. Teljesen jó. Megsemmisülten áll ott és erőtlenül szabadkozik. Magamban kajánul örvendezek a szituáción, de kívül megtartom a felháborodottság látszatát. Idióta. Még neki is áll feltörölgetni a tócsát? Hát mi ez az ember? Nem hagyok neki sok időt takarítónőt játszani, odavágom a cuccomat azzal a felkiáltással, hogy hozza és a további utasításokat már menet közben adom ki neki.
A délelőttöm még a késésem ellenére is jó hangulatban telik. Előre örvendezek magamban és tervezgetem, milyen feladatokat is adjak az újdonsült szolgámnak. Már ha ott lesz az aulában délben. De úgy hiszem, amilyen mafla, nem fog "lázadással" kísérletezni. És nem is tévedek. Szinte futva terem ott, amint észrevesz. Nagyon helyes. Talán tényleg nem menthetetlen.
- Hm... nem a kedvencem, de végül is ehető - kicsit elhúzom a számat, ahogy szemrevételezem az általa hozott szushitálat. Vicces lenne megint ráborítani az egészet, ha már ennyi pénzt elvert rá (mert az ő pénztárcája biztos vagyok benne, hogy megérezte), de túl éhes vagyok ahhoz, hogy ilyesmivel szórakozzak most. Leülök egy szabad asztalhoz, kicsomagolom az ételt, a szószt, a pálcikákat és a kezembe véve utóbbiakat, falatozni kezdek. Kifejezetten jól esik. Megéhezik azért az ember a délelőtt alatt. Látszólag nem is veszek tudomást arról, hogy a srác is ott van mellettem addig, míg meg nem szólal.
- Szólíts Nagyságos Oohara Úrnak. Az jó lesz - válaszolom rövid gondolkodás után a bemutatkozására. Az ő neve nem érdekel, egyébként is egy teljesen középszerű név egy középszerű embernek, de az, hogy ő engem hogy nevezzen, már sokkal érdekesebb. Mert ugye ennek is meg kell adni a módját. Egy szolgáló nem hívhatja akárhogy az urát! Ha mást nem mond vagy kérdez, én csak jóízűen elfogyasztom, amit hozott, majd mikor végeztem, szólalok meg.
- Na idefigyelj. Igencsak elfáradtam így délelőtt, este pedig programom van, úgyhogy hazamegyek pihenni. Fél kettőtől a főépületi nagy előadóban van egy dupla előadásom, fontos, úgyhogy ülj be helyettem, ikszeld be a nevem a katalóguson és jegyzetelj szorgosan. Este hétkor pedig legyél a jegyzetekkel együtt ezen a címen, világos? - beszéd közben letépek egy sarkot az egyik füzetemből és lefirkantom rá a lakcímemet, majd odanyújtom felé.
- Ja és... próbálj meg valami vállalhatóbb öltözetben megjelenni - a számat elhúzva mérem végig.
- Takaríts össze. A kávét most nem kérem, megtarthatod - teszem még hozzá menetből, a vállam fölött hátravetve neki, ahogy felállok és a kijárat felé indulok. Így már az arcomon egyre inkább elterülő kaján vigyort sem láthatja. Pedig ha tudná, milyen jól szórakozom és még milyen jól is fogok! Ez a helyzet sokszorosan megérte nekem azt a vacak telefont, én mondom!
Oohara-Sama
&
Matt

©

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Nov. 06 2016, 22:47

Senki se kérdezze hogy kerültem ekkora bajba. Igazából... csak egy hétről van szó, mégis úgy érzem, hogy vagy legatyásodom, vagy meg leszek verve, vagy... ah, inkább bele sem gondolok mi jöhet még! Teszem amit mond, hozok neki ételt, kávét, de az, hogy elfogadja igazából siker. Fogalmam sem volt mit enne, de úgy fest érdemes volt kérdezősködnöm kicsit, a fura, hogy fel is dob, hogy elkezdi megenni. Aztán csak megkérdezem hogyan is hívják, mert csak meg kell majd szólítanom valahogy. El kell mosolyodjak és beszívom az ajkaim, ez komoly? Nagyságos? Ráharapok a számra és bólintok.
-Szóval nagyságos uram. Oohara, cserediák vagy vagy ideköltöztetek?
Nem valami amerikaias név, persze látom, hogy ázsiai, de ettől lehetne még amerikai neve. Hagyom enni, amúgy is meglepően gyorsan eszik a pálcikákkal, igazából nehéz megfejtenem hogyan csinálja. Mire rájöhetnék már végez is, újra belekezd a feladatokba.
-Hogy én jegyzeteljek? Neked? Nem fogom érteni mi a fontos és mi nem...  
Mert nem hangmérnök vagy viz komos az is biztos, egy órán se láttam még, ergo mást tanul amiről nekem gőzöm sincs, de csak vakarom a fejem, megpróbálom. Bár eléggé hihetetlen lesz, hogy én lennék Nagyságos Oohara Úr, mert nem vagyok ázsiai... mindegy is.
-Vállalhatóbb?
Vagy arra gondol kávés a nadrágom? Lehet át kéne öltözni valóban... Amúgy nem értem mi baja a ruhámmal.
-Kösz.
Ja, lehet egy kávé jól esne, bár én feketén iszom. Közben el is megy, sóhajtok megint, kimegyek meginni a kávét és elszívni pár cigit. Én meg a jegyzetelés ember... magamnak sem tudok, nem hogy másnak! De majd... elkérem valakitől. Így is teszek, beülök, végighallgatok valami eszement dolgot és marketing szöveget, de a felét sem értem. Sokszor nézem a mellettem ülő srác jegyzeteit, ő mit ír, de lemaradok, nem tudom követni, szokás szerint kikapcsol az agyam. Nem győzöm kérlelni a mellettem ülőt az óra végén, hogy szánjon meg, mert segíteni jöttem egy ismerősömnek, de én hangmérnöknek tanulok, nem értettem mit is kéne leírni... van annyira jó fej és megszán, így eljön velem lemásolni a jegyzeteit. Jövök neki eggyel. Neki is. Gyorsan megvagyunk vele, megkönnyebbülve megyek a koliba. Át is öltözöm, mert rám fér, bár hasonlóan öltözöm vissza, mint eredetileg: farmer és póló, pulóver és kabát, semmi extra. Ma nem dolgozom, apával vacsiztam volna, de felhívom, hogy kések majd, be kell ugranom valakihez. Szóval este a jegyzetekkel teszek egy kitérőt az új... ismerősöm felé, de... ez nem az a környék, amihez én szokva vagyok, a kocsim is kilóg, mivel régi, ha jól karban is tartom, nem egy új modell, mint a környékbeliek. Eléggé bizonytalanul csöngetek be hét előtt nem sokkal, komolyan ide kellett jönnöm? Szerintem nem... minden esetre szemüveggel az orromon nézelődöm, a vezetéshez ugyanis kell.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyHétf. Nov. 28 2016, 01:11

Bár nem indult túl jól a napom, ha a korán kelést, a késést és azt nézzük, hogy egy telefonomnak annyi lett. Viszont nagyban kárpótol, hogy gyakorlatilag kaptam egy csicskát. Személyi asszisztens, ha szépen akarom mondani. Szolgáló, ez viszont kifejezőbb. Na nem mintha olyan nagy szükségem lenne ilyesmire (különben akár már fel is vehettem volna valakit), inkább csak a móka kedvéért. Mert engem valahol mélyen módfelett szórakoztat ez a mafla srác. Szép kis hétnek nézek elébe. És ő még hálás is lehet nekem. Kicsit nevelem az életre. Abból baja nem származhat. Sőt. Egyszer még lehet jó is ebben akár. Egyszer.
Szívesen a fejére borítanám a neki valószínűleg méregdrágának számító kaját, amivel délben az aulában fogad a megbeszéltek szerint, ahogy korábban a kávéval is tettem, azonban túl éhes vagyok hozzá. Egyébként is, kétszer ugyanazt eljátszani unalmas lenne. A kérdésére, hogy hogyan szólítson, már érdekesebb feleletet kitalálni. Mert ha már kiszolgál, igenis adja meg a módját.
- Te most kinevetsz engem? - hangom fenyegető tónust vesz fel, ahogy látok arcán egy mosolyt, hiába próbálja visszafogni. Remélem ennyi elég lesz ahhoz, hogy észrevegye, hol a helye, megütni nem akarom feltétlenül. Persze, ha kihúzza a gyufát... Jobb nem játszani a türelmemmel. Nem jár jól vele.
- Középiskolás korom óta élek itt - válaszolom röviden a kérdésére. Bár nem tudom, miért fontos ez. Jobban jár, ha nem valami rasszista, aki szerint a japán nevem miatt nem vagyok idevaló, mert akkor viszont tényleg megjárja. Az ilyesmit nem tolerálom. Ez egy szabad ország. Azért, mert ő itt született, én meg nem, valószínűleg már most többre vittem, mint ő valaha is fogja. Végül is én egy elismert nemzetközi vállalatlánc örököse vagyok. Ő meg csak egy kis senki. És valószínűleg az is marad. Ezt szinte borítékolni merem.
Ezután legalább befogja és csak nézi, ahogy én a legnagyobb lelki nyugalommal falatozom, majd miután végeztem, elkezdem kiadni neki a további utasításokat.
- Nem emlékszem, hogy kérdeztem volna a véleményedet - nézek rá hűvösen, mikor mintha tiltakozni próbálna a feladat ellen mondvacsinált indokokkal. Engem nem érdekel hogyan, de oldja meg, különben megnézheti magát. Ennyi. Az öltözetét illető megjegyzésemre való visszakérdezését figyelmen kívül hagyom. Láthatóan semmi stílusérzék nem szorult bele, így szinte borítékolom, hogy hasonló borzalomban fog megjelenni este, mint amit most is visel, de így legalább készíthetek neki egy kis meglepetést emiatt is. Csak ledarálom neki a további tudnivalókat, átadom neki a cetlit a címemmel és már ott sem vagyok.
Odarendelem a sofőrömet, majd hazaérve meghagyom a komornyikunknak, hogy intézzen nekem egy új telefont, plusz még egy-két dolgot, amire este szükségem lesz. Nem akad fenn a kéréseimen, még ha némelyik elég speciális is, hiszen az a dolga, hogy minden kérésemet teljesítse kérdezés nélkül. Ezek után már előre örülve az estének, ledőlök aludni néhány órát. Tényleg csak néhányat. Na nem azért, mert az a bambajancsi a saját érdekében remélhetőleg pontosan a megbeszélt időre itt lesz, hanem mert ma is a srácokkal fogunk kimozdulni, méghozzá valószínűleg az egyik nívós sztriptízbár felé vesszük majd az irányt. Nekiállok időben készülődni, miután felkelek, tiszta pólót, farmert veszek és épp a hajam lövöm be, mikor a személyzet egyik tagja jelenti, hogy vendégem van. Nem kell sokat gondolkoznom azon, ki lehet az.
- Mondja meg, hogy a szobámban várom, de siessen. Nem kell kísérgetni, csak küldje fel, aztán hagyja ott, ismeri a járást - mondom neki, mire a szolgáló csak bólint és már távozik is, én pedig már magamban előre jól szórakozok. Kizárt, hogy ne tévedjen el a házunkban, így, hogy először lévén itt, fogalma sincs, hol jár. De ez csak apró gonoszság. Hadd higgye, hogy rosszabb nem lesz. Pedig dehogynem. Hiszen még sejtelme sincs, mit tartogatok még neki mára.
Oohara-Sama
&
Matt

©

Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyHétf. Dec. 26 2016, 22:34

Még csak a nap felénél járunk, de már másodszor érzem gyűlni a sötét fellegeket a fejem felett, mindkétszer egyetlen srác miatt.
-Az erős túlzás lenne, én csak szokatlannak találom ezt a megszólítást, tudod, mint a régi kosztümös filmekben. Nagyságos uram.
Teszem hozzá sietve és ráharapok a számra, hogy oopsz, el kellett volna nyomni a mosolyom, de nem ment, nem vagyok olyan jó színész, mint a bátyám. Igazából semmiből sem vagyok olyan jó, mint ő, azt hiszem.
-Az nincs olyan rég. Nagyon jól megtanultál angolul! Én amúgy Ohioból jöttem úgy egy éve.
Nekem van némi tanyasinak mondható akcentusom, de ez nem mindenkinek tűnik fel. Eszembe nem jut, hogy rasszistának néz, végtére a homofóbiám is legyűrtem... ami nagy szó.
-Az lehet, nagyságos úr, de jobbnak láttalak figyelmeztetni, mielőtt a fejemhez vágod, hogy miért nem azt írtam le, ami tényleg fontos...
Mert ezer és egy százalék, hogy megkaptam volna, hogy erre sem vagyok képes, így inkább szóltam, hogy gőzöm sincs mit kéne jegyzetelni. Minden esetre mikor ott hagy a kávéval csak szerzek jegyzetet is, el is találok hozzá bár... nyomasztó ez a környék, szörnyen kilógok. A fater is beoltana, hogy semmi keresnivalóm itt és... igaza lenne. Noha csak részben, elvégre ide lettem parancsolva. Nyílik az ajtó, majd közlik már várnak, menjek csak. Én meg bambán meredek rá, hogy mi?!
-Már elnézést, de mégis merre induljak? Én...
De int, hogy neki erre nincs ideje és ott is hagy. Még próbálok valamit mondani, de hangtalan artikulálok, úgy sem figyel. Enyhén elönt a pánik. Én és az idegen lakások... házak. Veszek egy mély levegőt, végül is, csak kijön, ha hívogatom, így ha nem is nyitok be sehova, de bekopogtatok és hangosabban kérdezgetem: "Oohara úr...". Ha mást nem, megtalálom az apját, aki csak elmondja merre a fia. Nem hiszem, hogy 100 szoba van, ha mégis, akkor... hosszú este lesz. De egy biztos, nem számítok semmire különösebben, csak arra, hogy megtalálom, odaadom a jegyzetet és megyek tovább faterhoz.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Feb. 08 2017, 21:09


Oohara-Sama & Matt


Nagyon rosszul járt ez a balfácán azzal, hogy épp velem sikerült szerencsétlenkednie és a telefonom bánta. Nem maga a kütyü bosszant, csakúgy elvből kezdem el szívatni, viszont be kell ismernem, jobban élvezem, mint azt előzetesen gondoltam. Főleg, hogy a srác tényleg egy címeres barom. Bármit mondok vagy teszek, csak tűr és megalázkodva engedelmeskedik. Persze lehet, hogy így jár jobban. Bár egyébként nem vagyok agresszív. Mármint a fizikális erőszak kevéssé kenyerem, ha nem vagyok részeg. Én inkább a lelki terrorizálást kedvelem. Az egyébként is sokkal húsba vágóbb és jobban megtöri az embereket.
Tudom, a megszólítás erős túlzás, de ha már megtehetem, miért ne? Mint ahogy azt is, hogy fenyegetően szikrázó szemekkel nézzek rá, mikor látom arcára kiülni a visszafogott nevetést. Mert igenis tudja, hol a helye!
- Kiskorom óta magántanárok foglalkoztak velem, angolt és franciát is tanítottak többek között. A szüleim nagy gondot fordítottak a nevelésemre. Végtére is egy nemzetközi vállalatlánc potenciális örököse vagyok - A legkevésbé sem érdekel, honnan jött ez a srác, kiféle-miféle, nem is ismerkedési szándékkal mondom mindezt el neki. Hanem éppen azért, hogy észrevegye a kettőnk közötti társadalmi és értelmi különbségeket és eszébe se jusson esetleg lenézni az ázsiai származásom vagy bármi más miatt, esetleg hülyébe venni, mert akkor tényleg nagyon megjárja, azt az egyet garantálhatom.
- A legkevésbé sem érdeklenek a kifogásaid - fojtom bele a szót és már hátat is fordítok neki, hogy hazamenjek. Tudom, hogy nehéz és méltatlan helyzetbe hozom, de éppen ez benne a lényeg. Minél kellemetlenebb, megoldhatatlanabb számára egy feladat, annál jobban szórakozom én, ha belebukik, vagy legalábbis elhitetem vele, hogy rosszul csinált valamit. Épp ezért, már előre örülök az estének, mikor hazamegyek és lepihenek egy kicsit.
Az még csak a kezdet, hogy gyakorlatilag magára hagyom, mikor a személyzet jelenti az érkezését. Nem zavartatom magam, folytatom az esti készülődést, a hajam belövését, öltözködést és egyebeket, hiszen tudom, ha nincs szerencséje, akár egy fél óráig is simán elbolyonghat a házban anélkül, hogy bárkivel találkozna. Apám ritkán van itthon és per pillanat az Anyám is üzleti úton van, rajtam és a személyzeten kívül más nem tartózkodik a lakásban. Egy ideig hagyom kódorogni, már csak azért is, hogy jól láthassa, hova is került, mekkora köztünk ténylegesen a társadalmi különbség, mire hívatom az egyik szolgálónkat és utasítom, hogy keresse meg azt a balfácánt a lakásban és vezesse ide. Azért hetekig nem érek rá várni. Mikor előkeríti és bevezeti hozzám, a szolgálót elküldöm és Matthez fordulok.
- Késtél - csak ennyit közlök vele szárazon. Végtére is akárhogy nézzük, nem adta át nekem a jegyzetet a kért időben.
- Nem véletlenül mondtam te félnótás, hogy időben gyere, még sok dolgunk van - teszem még hozzá, miközben elveszem tőle a jegyzetet, akár nyújtja felém, akár nem és nemes egyszerűséggel az ágyra dobom. Most nem fogok nekiállni átnézni, azt lesheti. Majd később megkapja érte a magáét, ha nem olyan a minőségük. De most valami egészen mást főztem ki a számára. Ismét hívatom a személyzetet és kérem, hogy hozzák ide azt, amit a délután folyamán kértem. Nem tudom, mit csinál Matt, míg ezt elintézik nekem, ha csak állna, nem szólok hozzá, viszont ha indulna, rámordulok.
- Mondtam, hogy elmehetsz? - Bízom benne, ennyi elég, hogy megállítsa, ha távozna. Eddigre a doboz is már ott van az ágyamon, amit intéztettem a személyzettel, akik természetesen távoznak is ezt követően. A dobozban pedig nem más van, mint a lehető legordenárébb, legdivatjamúltabb retro diszkóöltözet, amit csak fel lehetett lelni a városban. És mindez persze nem nekem kell.
- Sejtettem, hogy nem fog sikerülni értelmesen felöltöznöd, úgyhogy jobbnak láttam magam gondoskodni a dologról. Vedd fel, ami ebben van. De kapkodd magad. Öt perc múlva indulunk - vakkantom oda neki, fejemmel a doboz felé bökve, majd látszólag tudomást sem véve róla visszafordulok a tükör felé, hogy elvégezzem az utolsó simításokat a hajamon. Arcom közönyös, de belül már előre szórakozok azon, mit fog szólni, ha meglátja az öltözetet, amit fel kell vennie. Pláne ha felveszi és rájön, hogy ebben kell velem bohócot csinálnia magából a város egy legelitebb klubjában. Mert igen, velem fog jönni. Méghozzá azokban a göncökben. Ha tetszik neki, ha nem.

All I do is win | Bocsi a késésért! | Clothes

made by Doris
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Okt. 25 2017, 21:12

Igazából nem fogom fel, hogy hobbiból szórakozik velem a másik, úgy sejtem neki tényleg kell a kompenzálás a kütyüjéért, amit nem tudnék megfizetni. Emiatt is gondolom úgy, jobb ez, hogy csinálom amit kér, mintsem odahaza közöljem faterral mi történt. Igaz, Josh tuti adna kölcsön és nem csinálnék neki akkora érvágást, amíg szépen lassan visszafizetem, de tutira nem fogok beállítani hozzá egy ilyennel... azt sokkal cikibbnek érezném mint Koujinak megcsinálni ezt-azt. Főleg, hogy hallgatom mennyire fontos szerep vár rá az életben és mennyi nyelven beszél. Nem is titkolom mennyire meglep és mennyire lenyűgöz.
-Húha... biztos nagyon fog menni.
Mosolygok rá, most is megy már neki úgy érzem. Mindent kézben tart és folyékonyan beszél angolul velem is. Én szerintem sosem bírnék megtanulni franciául vagy... az anyanyelvén, ami hirtelen nem tudom a kínai vagy a japán vagy valami más, de igazából lényegtelen is pont amiatt, hogy nem menne.
A jegyzet miatt aztán mogorván hagy ott, én csak vállat vonok, hogy szóltam, ha nem lesz jó, hiába szid le, nem értek hozzá. Később ha nem is könnyen, de elintézek mindent, de a házukban eléggé feszélyezve érzem magam. Nem segítenek én meg hiába szólongatom, nem jön ki, benyitogatni meg nem akarok, ki tudja kit és mit zavarok meg. A végén úgy döntök inkább visszamegyek a bejárathoz és leülök ott, gyakran pislantva az órámra, mert mennem kéne, a fater tuti ki lesz akadva.
Mire fognám magam, hogy ott hagyjam a jegyzetet és elinduljak pont jönnek értem, mire felvezetnek a szobájába de... az életben nem találtam volna meg, ezt gyorsan realizálom.

-Itt voltam, csak eddig nem vezettek be. Tessék.
Nyújtom a jegyzetet és feltolom az orromon a szemüveget, hogy ő szólt meg minden, majd csak ráncolom a homlokom, hogy miről beszél. De gondolom nem ránk értette, hanem magára és a családjára vagy ilyesmi.
-Akkor én...
Mutatok az ajtóra, remélve kitalálok, de rám szól, hogy maradjak, ami igencsak meglep.
-Bocs, de estére családi programom van.
Vakarom a fejem, mert mit akarna velem este is lógni, mert a suliban oké, megoldom, de egész nap?
-Felöltözni? Minek öltözzek ki ha a faterhoz megyek? Hova? És miért? Kétlem, hogy velem akarnál menni bárhova az este folyamán...
Mert ugyan mit segítsek? Hozzak neki piát a bárból míg csajozik? Igazából otthonos terep lenne, nem szoktam csajozni a többi haverommal ellentétben, de ha nagyon szuggerálja a dobozt, kinyitom sóhajtva, hogy ugyan mit akar rám adni? Öltönyt? Hülyén festek én abban is.
Ahogy kiemelem a cuccot a dobozából kikerekedik a szemem, megnézem a szemüveg mögül is kilesve, hogy... ez csillog? Olyan mint a régi évekbeli ruhák, túl színes, a nadrág meg nagyon magas csípőjű, trapézos... egészen elámulok a fazonján, jelmezboltban már láttam ilyet.

-Nem néztem volna ki belőled, hogy így szereted a retrót... meg a diszkó zenét, ilyesmi... de hidd el, ha velem mutatkozol csak égni fogsz, nem tudok táncolni meg ilyesmi. Ez a ruha meg... nincs bajom a jelmezekkel, de rajtam ez is hülyén állna.
A szomorú igazság az, hogy én teljesen azt hiszem valami ilyen helyre akar vinni, ahol ez normális vagy elvárt öltözet lesz és szerintem tényleg velem akar mutatkozni, ami önmagában is furcsa. Mert oké hogy egy hétig vele leszek de... nem gondolnám hogy egész nap tényleg velem akarna lógni. Így csak nézem a ruhát, meg őt, de ha jön valami szöveggel hogy márpedig ő számolt velem, meg minden, és tényleg nagyon mondja, akkor nincs mit tenni, előveszem az őskövület mobilom és benyomom a gyorshívó 1-et, azaz a fatert.
-Csá apa... figyi, tudom megbeszéltük, hogy átmegyek, de közbejött valami, muszáj elkísérnem az egyik... barátomat egy fontos találkára, tökre számít rám és nincs szívem azt mondani magára hagyom, egyedül ... aham, nem tom ... Kérdezd meg Joshuát, amúgy is áthívhatnád, hogy én nem vagyok ott ... Sebastiant is hívd akkor ... Jah, voltam náluk és megcsináltam nekik a kerti csapot de apa, le kell tennem, hívd fel Josht akkor legalább és beszélj vele jó? ... Aham. Jó, persze, majd hívlak. ... Tudom, majd hívlak. Csáó.
Sóhajtok egy nagyot, mint akinek a fogát húzták, utálom mikor a bátyámról vagyok faggatva, ennél már ennek a hülye ruhának a felvétele is értelmesebb elfoglaltságnak tűnne. De azért vannak kétségeim.
-Komolyan ezt vegyem fel?
Ha nagyon sürgetne - főleg hogy lassan letelik az öt perc, akkor beadom a derekam, volt rajtam már cikibb ruha is alapon és elkezdem kioldani az övem, de megállok a mozdulatban, ha esetleg látom rám látna, ne adj Uram nézne.
-Kimennél... addig? Vagy... merre a fürdő?
Érezni szégyellős vagyok, nem szoktam öltözni mások előtt, hiába fiú, csak akkor vagyok hajlandó csipkedni magam, ha legalább látványosan mást csinál és nem néz fél pillanatra ide, vagy kimegy vagy mutatja hol lehetek magányosan. A saját cuccaim beleteszem a dobozba és rém fura hogy feszül rajtam - legalább is a combomon és a mellkasomon - a ruha. Olyan mintha kicsi lenne, de nem vagyok biztos benne, hogy az, lehet ilyen a fazon. Kínosan mosolyogva állok elé.
-Te, figyu, ki fognak röhögni téged, ha így megyek melletted... mert én megszoktam hogy csinálják a hátam mögött, de téged nem égetnélek magammal.
Mert ha Comic Conra mennénk, teljesen rendben volna, egy őrült lennék a többivel, mentem én már az utcán végig Batmanként éjszaka, sőt nappal is - miután Josh rávett hosszú könyörgés után - de Kouji szerintem nem gondolta ezt át. Vagy nagyon nem azt kapta amit rendelt nekem, vagy igazából ötletem sincs, mi ez az egész. Annyi bizonyos, hogy noha furcsán érzem magam, tele a fejem az otthoni dolgokkal és amúgy sem gondolnám vagy feltételezném senkiről, hogy direkt be akarna égetni közönség előtt. Abban semmi haszna.
Vissza az elejére Go down
Kouji Oohara
Kouji OoharaMarketing kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetmista
Hozzászólások száma : 20

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptyVas. Dec. 03 2017, 02:08


Matt &&  Oohara-sama
Hihetetlen, mennyire ostoba és életképtelen ez a srác! De tényleg. Szinte megkér rá, hogy szívassam meg minél jobban. Hogy a telefonom tropára ment, valójában apró bosszúság csupán ahhoz képest, amilyen jól szórakoztat az, hogy hülyét csinálhatok ebből a srácból és csicskáztathatom, miközben ő ezt szinte észre sem veszi. Vagy legalábbis lenyeli egy szó nélkül. De valószínűleg inkább az előbbi. Ahogy már-már a száját is eltátja, úgy figyel, ahogy magamról osztok meg vele egy-két információt, kedvem lenne a képébe röhögni. Hogy lehet valaki ennyire ostoba? De végül ezt nem teszem, csak faképnél hagyom, miután minden nyamvadt kis kifogását félresöpörve meghagyom neki, hogy jegyzeteljen az előadásomon helyettem, én pedig hazamegyek pihenni egyet az esti buli előtt, amire bár még fogalma sincs róla, de ő is velem fog tartani. Nem is akárhogyan. Ezzel azonban elég neki este szembesülnie, mikor némi kóválygás után a kúriánkban megkönyörülök rajta és a személyzet egyik tagjával a szobámba kísértetem.
- Nem érdekelnek az ócska kifogásaid, többet ne forduljon elő, oké? - vetem oda foghegyről, belé fojtva a magyarázkodást. Rá sem nézek közben, a hajamat igazgatom. Természetesen tudom, hogy igazat beszél, hisz én intéztem így, de pont ez a lényeg. Ez az idióta nem is látja át, hogy az első pillanattól kezdve csak szívatom bármivel, amire utasítom. Ez pedig arra sarkall, hogy egyre messzebbre menjek. Most is. A doboz kikészítve várja és hamar szembesülhet azzal, csak hiú ábránd részéről, hogy mi mára végeztünk is. Nem ússza meg ilyen olcsón, az tuti!
- Márpedig nekem szükségem van a szolgálataidra, szóval ha nem akarsz magadnak bajt, jobb, ha megoldod, nem érdekel hogyan - éles, szigorú tekintettel fordulok felé, hogy láthassa, komolyan beszélek. Teszi, amit mondok, vagy nagyon megjárja. Kártérítési per, vagy egy kiadós verés néhány verőlegénytől, esetleg mindkettő. Ki tudnék ötölni számára valamit, az egészen biztos. Bár tény, számomra fele annyira sem lenne szórakoztató, mint ez. Elnyomok magamban egy kaján mosolyt, ahogy figyelem, mit szól, mikor meglátja, mit rejt a doboz, de szó nélkül hagyom a megjegyzéseid. Azt is hagyom, hogy intézze a telefont az apjával, de ez nem jelenti azt, hogy bármiben is engednék az eredeti elképzeléseimhez képest.
- Írásba adjam? Vagy melyik részét nem értetted az előbb? Ne húzz fel! Utálom ismételni magamat - a haragom egy kicsit megjátszott, de épp csak annyira, hogy kellően ijesztő lehessen egy ilyen félnótásnak, mint ő. De úgy látszik, ennyi elég is ahhoz, hogy végre öltözködni kezdjen. Bár nem jut sokáig, megakad a mozdulata az öve kioldásánál.
- Mi vagy te, valami szűzlány? Megnyugtathatlak, a legkisebb mértékben sem vagyok meleg. De még ha az is volnék, te lennél az utolsó, akire kíváncsi lennék, az tuti. Amúgy a bal kéz felőli ajtó mögött van a fürdő - nem állom meg, hogy kicsit ne ócsároljam, megfordul az is a fejemben, hogy leküldöm a mosókonyhába átöltözni, ha már ennyire pironkodik, hátha rányit valamelyik cselédlány és akkor lesz is oka rá, de amilyen inkompetens, tuti nem találna vissza, ezért megengedem neki, hogy a fürdőszobát használja. Legalább láthatja a hatalmas méretű kádamat, ami egy nagy ablakkal szemben áll, a városra nézve, ami éjszaka, a fényekkel igazán pazar, meg úgy egyáltalán, az igencsak tágas és pazar helyiséget. Bár a saját érdekében remélem, hogy tartja a kiszabott öt percet az álmélkodás közepette is, természetesen. Még elrendezek néhány utolsó simítást a hajamon és csak akkor fordulok felé, mikor teljes harci díszben, láthatóan igencsak feszengve kilép a fürdőszobából.
- Ki mondta, hogy mellettem fogsz jönni? Na gyere, a sofőröm már vár. A kocsiban elmondok mindent, amihez tartanod kell magad - meg sem várom, hogy jóváhagyjon bármit, meg is indulok ki a szobámból, bízva abban, hogy követ. Odalent valóban ott áll már a lesötétített üvegű BMW-vel a sofőröm, én pedig beszállok hátra. A sofőr Mattnek is kinyitja a másik ajtót, szeme sem rebben még a röhejes öltöztet látva sem. Régóta dolgozik már nekünk, tudja, hogy így kell tennie. Ennyi örömet megadok a srácnak, máskor aligha ülhetne be ilyen puccos kocsiba. Valószínűleg, ilyen habitussal az életben nem is lesz ilyenje, sőt még a közelébe sem mehet egy ilyen autónak. De ennél több kegyet nem gyakorlok felé, az tuti! Ahogy elindul az autó, felé fordulok.
- Jól figyelj, mert csak egyszer fogom elmondani és ha valamit nem úgy csinálsz, ahogy kérem, eléggé dühös leszek, értve vagyok? Ahogy kiszállunk az autóból, mindig néhány lépéssel lemaradva tőlem, kövess. Ha megkérlek valamire, nem keresel kifogásokat, nem húzod az időt, csak csinálod, oké? - határozottan nézek rá, ahogy elsorolom, mi a dolga, visszakérdezésnek nem igazán adok teret és előveszem a mobilomat, hogy felhívjam a haveromat, mi a helyzet, ott vannak-e már meg effélék. Igazából a lényeg az, hogy a telefon egész úton a fülemen van, ha akar, sem tud Matt hozzám szólni, vagy kérdezni valamit. Csak akkor teszem le, mikor érzem, hogy leparkoltunk és a sofőröm már nyitja is az ajtómat. Egy pillantást sem vetek rá, ahogy kiszállok, legfeljebb a szemem sarkából sandítok hátra, hogy valóban követ-e, miután ő is kiszállt és megindulok a puccos klub bejárata felé. Csak biccentek a biztonsági őröknek. Mattről direkt nem szólok semmit, hagyom, hogy elé lépjenek és feltartóztassák, mintha észre sem vettem volna. Csak néhány másodperccel később lépek oda.
- Mi az Istent csinálsz? Azt mondtam, hogy kövess, nem? - sziszegem oda neki, majd elég egy biccentés a biztonságiak felé, hogy értsék, a srác velem van és beengedik ezután őt is. Nyilván ez is csak arról szólt, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Vajon mikor esik már ez le neki is? Idióta.
- Add ezt le a ruhatárban, aztán hozz az asztalomhoz egy dupla whiskyt meg egy korsó sört - hozzávágom a kabátomat, gyakorlatilag szó szerint és hátra sem nézve rá, befelé tartok a terembe, ahol már most hangos zene szól és elég nagy a tömeg. Nem lesz egyszerű megtalálnia, de pont ez a kihívás. Remélhetőleg addig még jó sokan megbámulják, jobb esetben be is szólnak neki az ide egyáltalán nem illő öltözete miatt. Én mindenesetre megkeresem a haverjaimat, lekezelek mindenkivel, majd ledobom magam az asztalhoz és nyugodtan hátradőlve szemrevételezem a mai csaj felhozatalt, illetve várom az italomat, meg a reakciókat, amiket elkapok Mattel kapcsolatban. Ha ő nehezen is talál meg, én biztos hamar észre fogom venni a rikító gönceiben és a pultra való rálátásommal első sorból nézhetem, mit szerencsétlenkedik majd ott össze. Ez az éjszaka már most tuti, hogy remek lesz számomra, efelől kétségem sincs.

■ ■ All I do is win ■ ■Bocsi a késésért! ■ ■credit
Vissza az elejére Go down
Christopher Matthew Hart
Christopher Matthew HartKlasszikus kommunikáció
Életkor : 33
Foglalkozás : hangmérnök gyakornok; szerelő
Hozzászólások száma : 206

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way EmptySzer. Dec. 27 2017, 02:32

Végre valahára bejutok a szobájába, hogy odaadjam a jegyzeteket és mehessek, de csak sóhajtok, hogy kifogásnak véli az igazságot. Inkább vállat vonok, nem vagyok egy stresszelős fajta, ezzel megyek mindenki idegeire, tudom én.
-Jól van, jól van, ha kellek...
Nincs mit tenni, ha fontos hogy vele legyek, ha számolt velem, akkor ezen a héten kibírjuk a faterral ha nem találkozunk, nem para. Meg a telefonbeszélgetésünk folytán arra jutok, ma is főleg Josh lett volna a téma, szóval annyira nem is bánom most, hogy kihagyom. Persze ezt nem hangoztatom és ahogy elnézem Ooharát nem is érdekelné egy fél nanoszekundumig sem. Bár lehet mélyen belül más társaságra vágyik, ki tudja, a gazdagok néha elég furák. De a ruhát is komolyan gondolja, biztos oka volt ezt választani, de én naivan nem arra következtetek, hogy csak szimplán a szívatásom miatt.
-Nem kell, jól van...
Nem kell elmondania megint, értettem előre is, csak... fura, na. De szégyellősebb vagyok a vetkőzésnél, a melegség miatt zavarba jövök.
-Nem, egy percig sem gondoltam hogy az vagy! De... ez egy igazán jó hír.
Már az, hogy ennyire nem tetszem neki, ez megnyugtató, komolyan. Még mindig van egy enyhe homofóbiám, imádom a bátyám, de róla se mondtam volna meg az életben hogy meleg, pedig most férje van. Igaz, Sebastiantól legalább nem félek mint egy némely nőszemélytől... De mivel mondta merre a fürdő elvonulok oda, jobb az nekem. Amúgy nincs semmi különös bennem, totál átlagos a testalkatom, kevés látható izomzattal, inkább csak sok rajtam a karcolás és apró sebhely, de az csak közelről látszik úgy is, senki se kérdezze akkor miért vagyok mimóza. Igaz a fürdő meglep, nagyobb mint a koleszos szoba, ekkora kádban ketten is simán elférnek, de nem állok neki nézelődni, látni láttam már sok mindent, javítottam egyszer már jakuzzit is... szóval csipkedem magam, de elég feszes a ruha, fura a viselete. Nem vagyok oda a szűk ruhákért, ami azt illeti. De Oohara nem úgy fest hogy bármi furcsát találna benne, biztos ilyennek kell lennie.
-Ahogy akarod...
Az kicsit megnyugtat, hogy nem mellette leszek, mert ugyan nem értem miért lenne az jó, de ha nem vele leszek akkor minek leszek ott? És miért ebben a ruhában? Sok kérdésem van, de hiába várok válaszokat, csak annyit közöl fogadjak szót, tartsam a távolságot és ennyi... de kérdezni sem tudok, végigtelefonálja az utat. Nem vagyok annyira hülye mint látszik, az első pár mondatából kiérzem semmi lényegesről nem beszélget, csak velem nem akar. Nem visel meg a dolog, csak az hogy nem gyújthatok rá, az tényleg zavar. Jobb híján forgatni kezdem a kezemben az öngyújtóm (a zsebembe tettem pár szál cigivel együtt, nem érdekel hogy látszik, mert feszül, a cigi az kell...) és kibámulok az éjszakába. A kocsi tényleg puccos, szívesen vezetnék egy erős motorú kocsit, nem hiába akartam a motort is, amit közösen vettünk Reevennel. Tényleg Reeven... ezer éve nem beszéltem vele, talán az esküvőn utoljára? Szégyenteljes, el is agyalok ezen az út végéig, amikor is ki kell szállni. Tétován követem, mert nézem hova jöttünk, hol vagyunk, ez valami puccos helynek tűnik, nem diszkónak, kezdek rájönni én vagyok a környék legretróbb és legrikítóbb embere. Nagyon furcsa érzés hogy... nem vagyok láthatatlan. Ennek ellenére követem, haza is kell jutnom valahogy, azt sem tudom hol vagyok egyelőre. Persze mivel nem szorosan a nyomában vagyok megállítanak. Sóhajtva és kelletlen szólalok meg.
-Mr. Ooharával vagyok, én vagyok a... az egyik személyi titkára.
Végül is... az vagyok nem? Nem mondhatom hogy az eheti rabszolgája! De persze nem akarnak beengedni, gondolom a ruha miatt teljesen sült bolondnak tűnök, Oohara is úgy szól utánam.
-Azt hiszik a sárga házból jöttem, nem gondolod?
De nem tudom hallja-e, mi az indokom arra hogy nem engedtek be rögtön. De még mindig nem akarom elhinni, hogy ez az egész csak arról szól, kellemetlenül érezzem magam. Nem látom benne mi lenne az élvezet.
-Jó de...
Hol a törzshelye, akarnám kérdezni de az arcomban landol félig a kabát, nem vagyok valami ügyes ebben, főleg ha váratlan dobnak felém valamit. Kezdjük azzal hol a ruhatár? És milyen sört akar? Ahhh... tudom előre hogy nem lesz jó Neki amit viszek. A ruhatárat keresve megszólítok egy nőt, alig akar válaszolni ahogy végigmér, de csak int merre van, így le tudom adni a kabátot. Kéne az a cigi... foghatnám a fülledt levegőre is hogy kipirultam, de sajnos az igazság az, hogy borzasztóan kényelmetlen, hogy mindenki megbámul. Tudom, hogy a ruha miatt, mindenki elegáns vagy csinos, ez a ruha túl... harsány. Komolyan nem értem miért ebben kellett jönnöm, miért jó Ooharának ha látják vele vagyok... mert mikor odaviszem majd a piákat látni fogják... na de ha már emlegettem a piákat odafurakszom a pulthoz, a ruha most csak annyi előnyt ad, hogy egyből kiszúr a csapos, ki is használom, muszáj, nincs mese!
-Helló! Egy dupla whiskyt sok jéggel és egy korsóval abból a sörből, ami leginkább fogy...
Mert a legjobb is relatív, de nagy koppanás, hogy most kell fizetni. Már megint eljátssza ezt komolyan? Komolyan? És igen... szívás. Elég kínos, hogy már a centjeimmel vakarom össze az uccsó dollárokat, de én nem tartok magamnál sok pénzt, nem is szoktam költeni... Meg ma már vettem kávét, kaját... elfogyott, nincs mese. Aztán meg lavírozva a piával kereshetem a "gazdám", annyian vannak mint az oroszok. Igaz, elállnak az utamból, megrökönyödve vagy épp hangosan röhögve, ki hogy reagál. Lehet ennél az is jobb lenne ha levenném? Nem, nem, ruhában határozottan jobb, mindegy milyen... Először nem is arra megyek amerre Oohara van, csak később szúrom ki, kivéve ha jelez nekem, de nem hiszem, azzal magára is felhívná a figyelmet. Mikor megtalálom inkább meg sem nézem a barátait, leteszem amit kért elé és félreállok, mintha nem is oda tartoznék. Ha nem vagyok ott nem is kér semmit, nem? Ha csak azt kell elviselnem mindenki kiröhög ám legyen, úgy sem jövök ide többet, az is biztos... egy vagyont fizettem az italokért! Annyira kéne már egy cigi... Ropogtatni kezdem az ujjaim kínomban, azzal is elterem a saját figyelmem, minek hozott ide Oohara?
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty
TémanyitásTárgy: Re: Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way   Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way Empty

Vissza az elejére Go down
 

Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Christopher Alex Campbell
» Claire és Kouji
» Just a coffee - Samantha & Kouji
» Csapatépítő térning Bree-Seth-Usui - Mark -Kouji

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek-