Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

» EOF - Empire of Fantasy
Szomb. Dec. 09 2017, 08:27 by Vendég

Top posting users this month
Vincent Sparks
 
Judith Moody
 
Eric A. Blake
 
Reeven Callagher
 
Claire P. Collins
 
Edgar S. Winters
 
Samuel T. Collins
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Ármány és szerelem -Sam-Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Szer. Jún. 07 2017, 23:54

Elmentem, igen el... egyrészt mert álmomban sem gondoltam volna, hogy baj lenne belőle, ha Samet Felix-szel hagynám, másrészt esedékes volt már... főleg mert otthon meg kellett pár dolgot beszélnem. Persze nem sült el jól... nem is értem mit hittem. Aztán mire végre kiveszekedtem magam a szüleimmel és ránéztem a telefonomra több nem fogadott hívásom is volt már Felixtől és egy SMS ami elsápasztott. Olyan gyorsan ültem kocsiba és vezettem, hogy féltem lekapcsol egy zsaru, de szerencsém volt.
Persze mikor beértem a házba Sam már aludt, csak Felix ült ott fáradtan, az aggodalom barázdákkal pókhálózta a homlokát. Olyan erővel ragadta meg a karom, hogy felnyögtem, de hagytam magam kivezetni, gondolom nem akarta Samet felébreszteni, mert kinn már kiabálni kezdett.

-Komolyan nálam hagytad mikor még beteg?! Majdnem 40 fokos láza lett bazdmeg Alex, úgy kellett lehűtenem, de tudod nem vagyok jó ezekben, és ha kiszárad?! Ha nem megy le a láza?! Te meg baszol felvenni a telefont, mert anyuci meg apuci látni akart?! Hát bazd meg a szüleid, dobjanak ki megint, megérdemled, azt is ha Sam kidob, mert ezek után lehet szakít bazdmeg, mindig rohanni fogsz? Mindig fontosabb lesz az ál családod, mint az igazi? Meguntam, tudod mit? Totál meguntam! Ha Sam miatt lennék második elviselném, de hogy a szüleid az elsők kibaszottul unom! Fogd már fel hogy egy hülye kis köcsög buzi leszel nekik mindig is, tehetségtelen, fogyatékos és értéktelen! De ha miattuk veszted el a párod hát komolyan mondom megérdemled! A kulcsom az asztalon hagytam, majd Sam visszaadja, ha akarja, meg ha még itt fog lakni... én nem vennék rá mérget a helyedben...
Köpni-nyelni nem tudtam, csak hápogtam, könnybe lábadt szemmel, mert mi az hogy szakítanak velem? Mi az hogy ideadja a kulcsot? Mi az hogy... de kérdezni sem tudom, mert elviharzik, holott tudom Reeven nincsen otthon és mennyire utál egyedül aludni. Alap esetben tuti egész éjjeles buliba rángat minket és úgy megy haza, de... azt hiszem komolyan megharagudott. Aggódva megyek be a szobába, mérem meg Sam lázát ahogy tudom és adok még Neki gyógyszert, mert négy óra eltelt az sms óta sajnos... látom borogatta, folytatom én is, elnyomva hogy legszívesebben sírnék, mert még felébreszteném vele Samet. Biztos nagyon haragszik, hogy rosszul lett és megint nem voltam ott. Ez már a második alkalom... De én azt hittem meggyógyult, komolyan. Egész éjszaka és hajnalban is még borogatom, eleinte én is égve a lázas gondolataimtól, majd már csak monotonon és kábán figyelve, de egyszer csak elnyom az álom és ruhástól, ülve dőlök be Sam mellé. Igazából nem akartam aludni, de túl kimerült voltam.

Most már reggel van, ha nem délelőtt, ég a szemem és fáj a hasam, tegnap nem is ettem semmit a végén, csak reggelit. Régen voltam ennyire szarul, de csak azért keltem fel, mert Sam mocorog.

-Sam... hogy vagy? Fáj valamid? Kérsz inni, enni?
Nyögöm, törlöm is a szemem, hogy felkeljek, úgy tegyek, mint aki el sem aludt, épp csak lecsuktam a szemem, fenn vagyok, éber vagyok, tényleg kérhet bármit, hozom, csinálom!

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 18:51

Eléggé ki van merülve, fekszik az ágyon, pihegve sodoródik az álmok színes óceánjában. Abszurdumokkal álmodik, Felix megkereszteli a Jordán folyóban, aztán leszopja, miközben Eric sírva nézi. Aztán Eric és Felix szexelnek egy unikornison lovagolva. A kiabálásra kábán, a félálom és a valóság határán feleszmél, de azt hiszi azt is csak álmodja, hogy Felix Erickel ordibál. Hiszen...Felix nem kedveli őt...
Átfordul a másik oldalára és álmodik tovább, álmában Eric csúfolja, amiért összement a farka, egész kicsi lett a hideg Jordán folyó vizétől és most úgy néz ki, mint a Dávid szobornak.
Mikor kint is nyugodtabb lesz a hangulat ő is visszazuhan a mélyebb öntudatlanságba, csak kósza percekre tér magához. Eric borogatja, aztán beléadagol még gyógyszereket. Csak nyög, elsuttogja a nevét, aztán alszik tovább, rettegni is elfelejt.

Másnap jobban van, ezt már akkor megállapítja, amikor felpattannak a szemei. Idegesen ráng egyet, mert Eric itt van mellette...Eric aki akkora rejtély és talány, Eric...akivel beszélnie kell. Rögtön reszketni kezd, tenyere izzadásnak indul és automatikusan elhúzódik, ahogy dadogó szájjal azt mondja a kérdésre, jól van-e, hogy igen
Fáj-e valamije? Fáj a lelke, vagy lénye, de csak felhúzza lábát az álla elé. Talán ki kellene szállnia az ágyból.
- Nem kérek, köszönöm... én beszélni szeretnék...beszélnünk kell.
Makogja sápadtan. Fél, sőt retteg, olyan ez mint a leszámolás végső pillanata. És annyi mindent akar mondani...
- Nagyon...nagyon sok minden van
Ráncolja a homlokát, mert talán le kellene írnia és pontokba szednie. Nagy levegőt vesz, amikor képesnek érzi rá magát és elkászálódik zöld vászonváll táskájáig. Jegyzetlap és toll mindig van nála, hogy le tudja írni a verseit. Firkálgatni kezd.

1. Eric és Felix csókja, mit érez Eric? És Felix rákényszerített...
2. Miért nem mondta el, hogy szerette Őt? Még mindig szereti
3. Felix sokkal többet tud, én ehhez képest semmit... Fájó
4 Miért hagyta ott Vele? Amikor tudja, hogy milyen
5. Felix nekiesett, hogy nem szereti és csak kihasználja anyagilag.
6. És Reeven? Róla se tudok semmit...
7. Nem mondasz el nekem semmit...a jó kiadású Ericet látom? Nekem nem kell jobb kiadás, csak színjáték volt?
8. Tényleg a szüleit választotta helyettem? Beteg is voltam...
9. Eric...sokkal jobbat érdemelne, mert életképtelen vagyok és szar, neki pedig gondoskodásra lenne szüksége. Valaki olyanra, mint Felix


Remegő kézzel leereszti a papírt és a tollat.
- Szóval....megcsókolt téged
Nyögi remegő hangon belekuporodva a sarokba a táskája mellé. Annak beszél, alig mer Ericre nézni.
- Elhiszem, hogy nagy dolog, amikor egy ilyen férfi megcsókol...és hogy nem lökted el, de mégis...pont ezért...mert Felix....azt hiszem Felix igazán fogalom és én nem voltam felkészülve erre...
Magához gyűri a cetlit, hevesebben lélegzik. Nem sírhat, bár ha elveszíti Ericet nem is érti miért
- De akkor is borzasztóan rosszul esett, hogy csak úgy megcsókolt! És...és...és féltékeny vagyok!
Kicsit megemeli a hangját, vörösödik. Számít-e ez egyáltalán. Jegyzeteibe les, ajkába harap, mert Felix...olyan vad volt és rákényszerítette, megcsalatta...szörnyen ég a szeme és az arca, de most semmi más nem számít, mint ez a lista, amit...vagy eltép, vagy eléget majd.

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 19:18

Még kicsit kába vagyok, de hamar kezdem összeszedni magam, fel is ülök rögvest, bár az fura hogy elhúzódik, ahhoz társítom hogy fél elkapom. A múltkor is ezzel jött.
-Jól van kicsim, persze, csak takarózz be rendesen.
Mondom, nehogy meghűljön megint.
-Ahm... gondolom, Felix eléggé lecseszett, de én tényleg nem tudtam, hogy ennyire beteg vagy még, esküszöm! Ha tudtam volna nem hozlak el...
Fogom a fejem, mert szégyellem magam, hogy nem vettem észre.
-Mit hozzak szívem?
Kérdem, de ahogy elnézem magának akarja csinálni, hát hagyom, csak akkor takargatom be mikor visszamászott. Aztán elkezd körmölni, de nem tűnik versnek, látom pontokba szedi. Amikor ezt realizálom elsápadok. Eddig se volt sok színem, de el is tűnt, huss.... lista kell a beszélgetéshez?
-Ki?
Először nagyon nem értem miről beszél, majd leesik hogy Felix.
-Ah, Felix, igen, rossz szokása, hogy nincs tekintettel senkire és semmire. Szóltam már neki, ha fiúm van, ne csinálja, se semmi félreérthetőt, mert nyúlkálni is szokott, de legalább arról leszoktattam. Mintha elfelejtené, hogy kapcsolatban vagyok csak mert Ő nyitottban él... sajnálom szívem, akit kedvel van hogy... Joshuát is lekapta, pedig ő Sebastian férje. Sajnálom, hogy ennyire... öhm... közvetlen.
Nem, nem akarok rosszat mondani Felixről. Ő sem teszi aztán később, bár nem igazán értem.
-Nem fogom ellökni a barátom, főleg mert tudom azért csinálta, hogy bosszantson. Bár nem tudom melyikünket akart, lehet az érdekelte hogy reagálsz, sokszor nem értem mit miért csinál. Sajnálom, ha Felix sok volt, Ő ilyen... szerintem amíg meg nem ismered kicsit ijesztő lesz, de hidd el, kedves és törődő a maga módján, csak... bizalmatlan.
Azt hiszem. Aztán kikerekedik a szemem, csak pislogok. Féltékeny?
-Felixre? Oh... Most eléggé berágott rám, nem fogok találkozni vele egy ideig, de ha elérem telefonon, akkor megbeszélem vele, hogy a kedvünkért vegye komolyabban az ilyesmit. Sajnálom kicsim, Felix... neki ez semmit sem jelent, csak játék, ami nekünk persze nem az, de már kicsit elfáradtam magyarázni Neki, ez az én hibám, belátom, megértem ha félreértetted, én már nem is szoktam vele foglalkozni, mert csak bosszús leszek. Sajnálom Sam, ezért próbáltam elmondani mi a foglalkozása, mert reméltem akkor elnézed Neki az ilyen... nos... húzásait. De nem kell féltékenynek lenned kincsem, én beléd vagyok szerelmes Felix pedig Reevenbe, ha nem is mondja ki, de látni rajta, ha Reeven ott van.
Próbálom elmagyarázni kínosan megélve ezt, mert én is azt hittem viselkedni fog, de nem.
-De kicsim... mondott Neked valamit Felix? Azt mondta, szakítani akarsz velem, de ez... ez nem igaz ugye? Mert... okkal mentem haza, és azt hittem nem vagy beteg és elismerem ha tárgyaláson vagyunk vagy otthon nem veszem fel a telefont mert mindig veszekedünk de én tényleg azt hittem jól fogjátok magatok érezni, mert nagyon művésziek vagytok mindketten, az meg egy galéria! Felix imádja a költészetet is, szereti a verseid, bár Ő azt hiszi nem is Te írod, de csak mert nem ismer, semmit sem tud rólad, azért beszél hülyeségeket... de... ugye nem akarsz elhagyni?
Mosolygok, de ez inkább rettegő mosoly, egész este ezen kattogott az agyam, hogy mi van ha azt hiszi Felix még mindig a szeretőm vagy csak elege lett hogy nem vagyok ott ha beteg lesz? De akkor mit csináljak? Nem tudom... nem tudom hogy nyerjem el újra a bizalmát, főleg mert nem csináltam semmit sem!

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 20:31

Mechanikusan magára húzza a takarót, de nincs sok értelme, mert hamarosan kimászik.
- Nem az a baj, hogy elvittél, hanem hogy otthagytál Vele
Pusmogja remegő hangon.
- Nem kérek semmit, köszönöm
Gubózik össze magának és bőszen firkálgat, bár nem feltétlenül látszik, hogy lista, nem vers, amit ír, mert elég hosszú mondatokat használ. A magyarázat nagyjából az, hogy ilyen. Igen, bizonyára, de...jól esett neki, de vágyott rá, sőt talán még mindig vágyik. Vállavonós reakciót kap Eric, Sam a táskája vállpántját fixírozza.
- Vagy nem fogod ellökni, mert te is akartad... Engem is lekapott... Sajnálom...nem akartam és én ellöktem, de amikor kiböktem, hogy nem tetszett, hogy letámadott velem is megcsinálta. Olyan, mintha rákényszerített volna csaljalak meg. Mert nekem, nekem egy csók nagy dolog, de biztos csak én vagyok gyökér
Mondja elég zaklatott hangon.
- Sok volt...és Te otthagytál vele! Az elején....olyan gonosz volt! Azt mondta nem is szeretlek, azt akarta, hogy szakítsunk és hogy csak a pénzedért vagyok veled... Hogy hagyhattál ott vele? Miután felment tőle az agyvizem...de nagyon nehéz volt neki bebizonyítani...
Vállat ránt, hogy mindegy.
- Nem mondtad el, hogy együtt voltál vele...hogy szexeltetek...hogy szeretted
Ezt már nem bírja, arcán kövér könnycseppek gördülnek végig. Letörli őket, de már nem tudja tovább titkolni, hogy sír. Még ha Eric kedves szavakkal is illeti...
- Akkor miért titkoltad előlem? Miét nem mondtad el Felixet? Talán még mindig szereted...ő nem olyan, akiből egyszer csak kiszeretsz...ő...ő lehengerlő! És én sosem leszek olyan
Teszi hozzá könnyeit nyeldekelve.
- Sok mindent mondott. Én...hát én úgy gondoltam megbeszéljük. Semmi ilyesmi nem volt csak kikészített! És ha ismered, ha szeretted tudnod kellett volna ezt! Hogy bántani fog...hogy...
Megtörli a szemét, megrázza a fejét.
- Egyáltalán nem beszélgettünk versekről, vagy képekről és sok mindent tudott, mert mindent elmondtál neki, nem úgy mint nekem, mert nekem nem mondtál róla semmit! Én azt...azt szeretném, hogy boldog legyél...
Motyogja, mert nem biztos benne, hogy nem szakítás lesz a vége.
- Nem akarlak...feltartani, sem olyan férfit, aki másra vágyik, vagy olyan lenni, akit becsapnak. Mert így érzem, hiába cáfolta Felix is, ez nagyon fontos dolog és én sokszor rákérdeztem, de soha nem mondtad, hogy szeretted másképp is! Hogy ne legyek így féltékeny? Vagy hogy bízzak, vagy mit érezzek mi vagyok én neked? Azt hittem...azt hittem fontos, de ha nem mondasz el ilyen dolgokat kevésbé számítok és akkor Quentinnek volt igaza, többet láttam bele, mint ami.
Zokogja a térdeire borulva, mert nem érzi ennek fényében, hogy Eric szeretné.


_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 21:06

-Hát de Felix nem valami bűnöző, nem homofób vagy ilyesmi, a legjobb barátom, milyen lenne már ha nem mernélek vele kettesben hagyni...
Nem értem hol a probléma, ha kettesben kellene lennem Quentinnel megtenném, ha nem is lenne kellemes.
-Nem, nekem is az. Egyáltalán nem vagy gyökér szívem, Felix az, mármint... ahh... ő sem az, csak ő neki a testiség nem érték, azt hiszem, nekem és Neked az. És... sajnálom, hogy megcsókolt, nem akarná hogy megcsalj, tudja, hogy sokan megtették, szerintem csak bosszantani akart Téged, de nem értem miért... nem volt rá oka, Te biztos nem adtál okot Neki. Én nem akartam hogy megcsókoljon, én az arcára szoktam adni egy puszit, bár igaz, azért kiröhög, hogy olyan vagyok mint egy lány... de valahogy köszönni akarok, nem csak azt mondani szia, mint mindenki másnak... ahh, hagyjuk.
Dörzsölöm a halántékom. De érezni nem Samre haragszom, Felixre inkább, miért csókolta meg Samet?
-Mert tudja mennyire fontos vagy nekem, és a fene se gondolta volna, hogy betámad ezzel a szar szöveggel, mikor tucatszor elmagyaráztam Neki, hogy nem a pénzemért vagy velem mert nem a kurvám vagy, hanem a fiúm!
Mondom idegesebben, de a számra csapok, hogy nem ezt akartam mondani, gyorsan javítok is rajta.
-Azaz... neki ezt nem.... nem mondtam, csak annyit, hogy nem ezért vagy velem, hanem mert szeretsz, nem tudom miért, de szeretsz és a többi nem fontos, nekem nem fontos.
Francba, megint fogom a fejem. Kezd fájni.
-Minek bebizonyítani Neki?! Ki a frászt érdekel Felix mit gondol?! Felix kapja be! Az ÉN fiúm vagy, az ÉN élettársam, az ÉN választásom! ÉN tudom ki kell nekem, nem Ő és nem a bátyád és senki más meg ne mondja nekem, Neked se! Én tudom hogy szeretsz, én meg imádlak, ennek senkinek semmi köze, úgy örülnék, ha nem mások mondanák meg, mi a jó a nekem... komolyan.
Mondom elkeseredetten, kezd ebből elegem lenni, mert mi a bajuk Sammel?! Miért nem látják, hogy végre szerencsés vagyok? Olyan hihetetlen talán?
-Hah... mert annak több éve már... sajnálom Sam, nem Te vagy az első szerelmem vagy fiúm, de nem fogom azt ecsetelni kik voltak előtted, hogy venné ki magát? És nem is fontos, mert Téged szeretlek, velük nem működött, az már a múlt, nekem a jelen számít, Veled! De igen... jártam is Felix-szel, három hónapot. És... sokáig a szeretőm volt, vagy... én Neki... nem tudom. De már nem vagyok Vele, mert a Te párod vagyok, csak Veled vagyok. Ezt el kell hinned nekem, Felix ugyan megcsókolt, amihez nem volt joga, de én soha, de soha nem csalnálak meg! Érted? Én soha nem tennék Veled ilyet, mással sem, mert annál megalázóbb nincs.
Én legalább is mindig úgy éltem meg. Látom hogy sír, de te jó ég, azt hiszi megcsalom? Kétségbeejtő.
-Hála az égnek hogy nem vagy olyan...
Mondom hitetlenül, nehogy olyan akarjon lenni!
-És persze hogy szeretem, mert... ah, Felix több mint a barátom, belátom, nekem Ő... családtag, bármennyire is fennhéjázó, arrogáns, önző, nyers, kiállhatatlan és hisztérikus, de... ha Ő nem lett volna én... fogalmam sincs mi lett volna velem. De nem szerelemmel szeretem, belátom, beleszerettem, de nézd el, annyira felnéztem rá és olyan sokat segített és törődött velem, és... hát... én sosem tetszettem Neki, tudom jól, de hidd el, régen volt az, annyi idő voltam mint Te most, de az nekem nem most volt. És Te legalább olyan lehengerlő vagy nekem, ha nem jobban Sam. Te annyira csodálatos vagy...
De komolyan, annyira művészi, érzékeny, kedves, figyelmes, nagylelkű és érzéki, fantasztikus!
Inkább arról faggatom Felix mit mondott.

-Nem... én nem hittem hogy bántana, hát elmondtam Neki ezerszer, hogy érzékeny vagy és jólelkű, hogy sok baj ért hogy nálad kedvesebb férfit nem ismerek, ugyan miért bántott volna? Mi oka lett volna? Tudom, hogy tud nyers lenni és okoskodó, de van Neki kedvesebb oldala is, művészi, kissé sznob is, de gondoltam az nem fog zavarni Téged...
De nem, semmi ilyen művészi dolog nem volt úgy fest, megütközve hallgatom.
-Mi az amit Neki elmondtam de Neked nem? Van pár dolog, pár év előnye van, belátom, de nem tudom mire gondolsz... Hát... nem tudom, mit szeretnél, mit mondjak Felixről? Úgy gondoltam, jobb, ha Te ismered meg, mindenki kicsit másképp látja Őt, azt hiszem...
Kérdezem aggódva, mert ezt hirtelen nem értem.
-Én is azt akarom boldog legyél kicsim...
Ezt meg miért mondja? Összezavar!
-Hát mert most nem úgy érzek iránta, vagy soroljam kikkel jártam és miért szakítottunk? Mit számít hány fiúm volt? Mit számít, hogy Neked nem volt? Mi az hogy mi vagy Nekem?! A szerelmem vagy, a párom, akit megkértem legyen az élettársam, mit hiszel, kim vagy? A szeretőm? Ne sérts meg ezzel... én nem szeretem a nyitott kapcsolatokat és nem vagyok büszke arra, hogy nekem volt...
Hüledezem, miket beszél? Mit mondott Neki Felix?
-Tessék? Mi az hogy... A bátyádnak qvára nincs igaza!! A bátyád olyan dolgokat mondott, amiért én legszívesebben felpofoztam volna! Egyáltalán nem ismer Téged, hát még engem, hogy jön Ő ahhoz, hogy véleményt mondjon! Felixet is lecsesztem már tucatszor, hogy amíg meg nem ismer Téged, ne húzza Rád a vizes lepedőt, mert attól, hogy mindig a bunkó leszarom típust fogtam ki nem jelenti azt hogy Te is olyan lennél! Miért hiszed hogy kevésbé számítasz? Miért hiszi mindenki, hogy nem vagy hozzám való? Csak mert végre boldog vagyok? Én nem lehetek az? Nekem nem lehet normális párom? Sam, Te számítasz igazán! Nekimentem Felixnek, Quentinnek, most a szüleimnek! Én... be akartalak mutatni otthon... de... de csak mert Te is bemutattál Quentinnek és a szüleidnek is be akartál és... de otthon... hát... én... próbáltam, én magyaráztam, de... nem... nem vihetlek haza. Hiába mondtam, hogy velem élsz, hogy több vagy nekem mint eddig bárki, hogy nekem ez fontos lenne, mert sosem kértem otthon ilyet, de... sajnálom.
Sírok már én is, mert ez úgy fáj. Senki sem látja, mennyire próbálok megfelelni? Hogy mennyire nehéz, és még el sem hiszik? Eddig Sam legalább elhitte, látta, de úgy fest Ő sem hiszi el. De mit csináljak még? Bármit teszek nem jó vagy kevés. Én annyira akartam éreztetni, hogy fontos nekem, de csak rosszabb lesz minden. Ki lettem dobva tegnap, majd Felix is kidobott, most meg Sam akar? De miért?

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 21:52

Lebiggyednek ajkai
- De tudnod kellett volna, hogy milyen, hogy kóstolgat majd és őt meg kell szokni, hirtelen zúdítottad rám és...Fe...felix azt is mondta, hogy a szüleid mindig fontosabbak lesznek
Érezni a szemrehányást a hangjában. Szusszanós levegőt vesz.
- Meg akarta mutatni, hogy nem olyan nagy dolog, ami köztetek történt. De nem én voltam szerelmes belé...vagy volt a párom régen.
Felsóhajt, jah, mindegy, hagyják is... Sejti, hogy ez a kurva dolog megbántaná Felixet, észrevette, hogy allergiás rá.
- Biztos vagy benne? Nekem nem kell a pénzed és nem kell, hogy ideköltözzek, ha ez teher, különben is gyors volt...
Rázza a fejét, ezek szerint Eric nem magyarázhatta el neki elég jól.
- Én be akartam, mert hiába kiabált rám butaságokat ebben az egyben nem engedtem neki és senkinek soha nem fogok engedni. Hogy tényleg mennyire szeretlek téged...csak épp belebetegedtem, amíg végre megértette...
- Tudom, csak...a többi dologban igaza volt és ő csak jót akart neked és félt, hogy én is kihasznállak. De...ezt sem kellene tudnom, hogy bántottak előttem, mert nem mondtad el nekem.
Mondja csüggedten.
- Felix szerint nem tudod mi a legjobb neked, mert a szüleid is folyton bántanak mégis visszamész hozzájuk. Ez őt igazolja...
Felnyög
- Kit érdekel hogy venné ki magát? Ezt nagyon fontos lett volna elmondani, főleg mert találkoztam vele és nem csak úgy mint a legjobb barátod, hanem mint életed szerelme, mert az, tudom,hogy az, mert ha egyszer beleszeret valaki, nem ereszti... Tudom, tudom, hogy nem csalsz meg, csak...nem értem hogyan lehet őt elfelejteni. Nem értem miért vagy velem, csak vigasztalódsz? Vagy mert nincs senki más?
Mert Felixhez képest ő egy nagy nulla, ezt mindketten tudják.
- Nem hibáztatlak és értem miért...én hogy jöhetnék hozzá én? Mint ég és föld, Isten és leprás...
Rázza a fejét
- De bántott és ezt ő is elismerte. Kérdezd meg, ha nekem nem hiszel. Mert hisz mit ér az én szavam az övé mellett, igaz? Nem csak Felixről...hanem magadról. Felix azt mondta nem ismerlek és annyi mindent mondott rólad, amit én nem tudtam. Például, hogy szeretted, az elég fontos lett volna!
Ebből nem fog engedni, mert nem érti miért titkolta ezt ilyen elszántan, ha már semmi köze hozzá érzelmileg. Nincs más magyarázat, csak hogy még mindig szereti.
- Én soha nem leszek már boldog, ha...mindegy
Megrázza a fejét, mert nem akarja érzelmileg zsarolni Ericet, vagy befolyásolni.
- Nem arról van szó, hogy sorolni kell, hanem, hogy nem beszéltél róla, nem adtad ki magad, nem adtad oda magad nekem. Nem ismerem a titkaid, nem segíthettem...nem lehettem ott.
A párja
- Hogy lehetek a párod, ha nem bízol bennem, hogy elfogadlak olyannak, amilyen Valójában vagy?
Kérdezi hihetetlenkedve, pergő könnyekkel.
- Felix is mondott rémes dolgokat és őt felpofoznád? Hagyd békén Quentint! Biztos nem véletlenül hiszik...talán mert igaza van Felixnek...te...neked valaki erős kell, igazi férfi, aki meg tud védeni és gyámolítani. Nagyon jól tudod, hogy nem ilyen vagyok, hogy nem vagyok neked elég jó...
Nagy levegőt vesz, látja, hogy Eric sír
- Akkor miért nem ragaszkodtál hozzá? Vagy ha nem lehet, akkor miért akartad? Engem nem érdekelnek a szüleid, csak te...hogy te boldog legyél egy...igazi férfival, aki vigyáz rád.
Ő nem ilyen, ő is gyámolításra szorul és ezt mindketten tudják.

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 08 2017, 22:48

-Én mondtam hogy erős személyiség, hogy karakán... de nem lehet Felixet kis adagokban adni, hidd el, ha 10 percet vagy vele is ugyan ez lett volna...
Én tényleg így gondolom, Felix... ha akar kikészít 10 perc alatt, de lehet egy évig is nyájas és tartózkodó...
-Ebben téved. Fontosak a szüleim, végtére is a szüleim, nekem senki se mondja, hogyha szereti a szüleit nem fontosak neki, de Te vagy a párom! De Neked is fontos a családod nem? Vagy nekem nem lehet fontos?
Kicsit úgy érzem, de nem hiszem hogy ezt akarná mondani...
-Áh, hát ezért csinálta... jó hogy nem csinált többet, biztos behúztam volna neki...
Borzadok el, Felixből kinézem, az a baj.
-De Sam, pont amiatt, hogy már nem vagyunk együtt nekem könnyebb ignorálni, mikor rájön az 'öt perc' csók formájában, de teljesen más, ha Téged mint idegen csókol meg, hát... nem is nagyon csókolóztál senkivel, nem is értem hogyan gondolta, Neked így mindjárt többet jelent! Ahh, istenem...
Mert nem vagyok hülye, ha Quentin meleg lenne és csak úgy megcsókolt volna nem tudnám nem félvállról venni, Samnek is biztos stresszes volt. De most el kellett volna mondanom azt is, hogy rajtam kívül más férfit még nem csókolt Sam? Basszus... El is takarom a szám, hogy ez nem jó így.
-Már miért lenne teher? Ha az lenne miért akartam volna? Nekem nem gyors... én minél hamarabb minél több időt szeretnék Veled tölteni, hogy összecsiszolódjunk, hogy könnyebben megismerjük egymást és az igényeink. De nem akarom erőltetni sem, mondhatsz nemet, ugye tudod?
Kezdem azt hinni, csak át akarja rám ezt ruházni, mert Ő nem mer nemet mondani...
-Kia.. kiabált Veled?! Mi az Isten ütött belé?! És még én éreztem magam szarul, mikor leordított és elment, hát Neki kéne vesszőt törni a hátán!
Hüledezem, ezt nem akarom elhinni, de elhiszem persze.
-Oh... miatta lettél beteg... nem is voltál beteg! Ezért még összeveszek Vele, mégis mit képzelt? Hogy majd Rád ijeszt és elszaladsz? Az meg mire lett volna jó?! Annyira nem értem Őt, miért akarja hogy egyedül legyek, mert így egyedül maradok, elmar mellőlem!
Esek kétségbe, mert ki tudja, lehet Sam azt mondta, ha Felix ilyen, én se lehetek más és elhagy. Ó te jó ég... Meg kell támaszkodnom az ágyon.
-Ha annyira féltene, nem kiabálnia kéne Veled, hanem normálisan beszélgetnie Veled! Még Quentin is egész emberséges volt, ha meg is alázott párszor...
Mert megtette... de lenyeltem, mert szeretem Samet. De Felixnek ehhez nem volt joga!
-Mert... hát mert... ezzel kéne kezdenem? Ó végre normális fiúm van, ugye Te nem csalsz meg, meg nem dobsz ki, mert mégsem olyan jó dolog melegnek lenni. Vagy ó de jó, végre zárt kapcsolatban gondolkodsz, nem kell néznem, hogy másokkal is lefeküdsz, jaj de jó, látod Sam, mennyire boldoggá teszel ezzel?
Mondom kicsit emelt hangon, de mert mérges vagyok, Felixnek nem volt joga fecsegni, el is szégyellem magam, mert szégyellem, hogy ezt tették velem, hogy nem vettem észre, hogy nem voltam elég jó többre.
-Hát bocsánat hogy én nem vagyok anyuci pici fia mint Ő, akit mindig öleléssel és csókkal fogadnak, hanem... én csak próbálok megfelelni és egyben tartani a családom, már ez is bűn? Vagy az lenne a normális, ha elfordulnék tőlük? Ők a családom!
Mondom kétségbe esve lassan, mert lassan úgy érzem, csak én érzem így és mindenki más máshogy gondolja. Még a szüleim is.
-Te meg miről beszélsz? Azért nem vagyok Vele, mert nem akarok Vele lenni, Ő sem velem! És nem tudja megadni amire vágyom, Ő olyan mint a tűz, én olyan mint a víz, próbáltuk, de vagy én fojtottam meg Őt, vagy Ő párologtatott el engem, sehogy sem volt jó, mi nem passzolunk, miért akarnék Vele lenni, ha mással akár boldog is lehetek? Mint barátom imádom, de mint partner Nekem nem jó. Sokáig azt hittem, Velem a baj, hogy engem nem lehet szeretni, hogy nem lehet mellettem megmaradni, hogy nem vagyok jó, de... mióta megismertelek nem ezt érzem. Én nem akarom, hogy olyan legyél mint Ő, imádom hogy teljesen más vagy. Azért szerettem beléd, mert olyan vagy amilyen. És kétlem, hogy hat év után is vigasztalást keresnék, mással is próbáltam azóta, csak nem működött vagy nem akartam belevágni, ellentétben Veled. Mert Te különleges vagy nekem Sam. Hogyan is gondolhatod azt, hogy pótlék vagy? Ha még mindig annyira szerelmes lennék Felixbe, akkor szerinted hogyan tudnék jóban lenni Reevennel vagy Felix-szel magával? Hogyan lehetnék boldog Veled?! Ezt nem lehet megjátszani. Meg akkor miért akarnálak ennyire megtartani?
Ugyan már, nincs logika sem abban, amit mond.
-Hah, kicsim, számomra Te sokkal vonzóbb vagy mint Ő. Te elérted, hogy pár alkalom után beléd szeressek, Neki ez egy évbe telt... Na meg, Felixnek Istenkomplexusa van, mindkettőnk egóját kiteszi a sajátja fele, no meg Neked legalább annyi csodálatos tulajdonságod van mint Neki, csak mások. És nagyon helyes is vagy, és attól hogy Te nem hangoztatod minden percben, mint Ő nem jelenti, hogy ne lennél legalább annyira helyes. Sőt, nekem Te helyesebb vagy, sokkal kedvesebb, érzékibb és finomabb. Ő túl... sok.
Szép szóval élve, de félek értem mire gondol, mikor megismertem Felixet bennem is éltek ilyen tévképzetek. De én tényleg tehetségtelen vagyok és nem értek az emberekhez, ez Samre nem igaz. Csak hogy pár dolgot mondjak...
-Nem ezt mondtam, csak nem értem miért tette... és ki fogom faggatni, ne félj, mert ez rettentően kegyetlen dolog volt tőle, Rád és rám nézve is...
Tényleg bánt a dolog, miért pont így kellett bemutatkozni? Bár én sem voltam jobb Quentinnél, azt hiszem...
-Hát könyörgöm, ne várd el, hogy pár hét alatt elmondjam minden emlékem, érzésem és gondolatom, Neki volt 10 éve basszus, ennyi erővel én meg legyek féltékeny a bátyádra, hogy Ő bezzeg tud rólad mindent? Hogy Ő is a fejemhez vágta, hogy nem is ismerlek és ha ismernélek nem szeretnélek? Tudod, hogy mennyire haragszom emiatt Quentinre?! Azt hiszi ha Veled maradok visszaadlak mint valami befogadott állatot azzal a címmel, hogy meggondoltam magam! Meg hogy Neked egy fiatal és érzékeny fiú kéne, nem egy ilyen öreg és okoskodó férfi mint én.... és Ő is mondott dolgokat, amiket én nem tudtam, de Ő igen és... elismerem ez nem jó érzés, de ezért is akartam költözz ide, akkor sokkal hamarabb megismerjük egymást!
Hát nem érti, hogy ezért csinálom? Hogy meg akarom ismerni?
-Ha? Ha? Mit akarsz mondani?
Nem tudom mire gondol... nem bírja elviselni Felixet? De nem akarok választani... Felixen kívül nincs senkim, hacsak Reeven nem akad ki attól, hogy ide sorolom. Mert lehet még haragszik rám Felix miatt, vagy amúgy. Nem tudom. Félek elhamarkodottan beszélni, hiába érzem egyre közelebb magamhoz Őt.
-Hát... senki sem volt ott... megbirkóztam vele egyedül... túl lehet élni a szakításokat... de... miért kellett volna beszélnem róla magamtól? Nem is hittem hogy érdekel, kivel voltam, hát mit számít? Sosem kérdezted, hány fiúm volt, vagy akármi mást, azt hittem zavar, hogy Neked nem volt, nem akartam azt érezd, gond hogy nem volt senkid vagy azt érezd ez számít nekem, mert nem, mert csak az számít, hogy velem megpróbáltad! Hogy velem vagy!
Nem értem, nem értem... egyre kevésbé értem, mit kellene mondanom, mennyit, mikor...
-De bízom benned! Miért ne bíznék? Az hogy nem rögtön mondok el valamit nem azt jelenti, hogy nem is fogom vagy nem akarom! Miért, Te mindent elmondtál? Mindent? Na azt kötve hiszem! Szerintem Quentin vagy akárki más tudna olyat mesélni, amit Te nem mondtál el, mégsem hinném, hogy nem bízol bennem!
Mondom erélyesebben, mert ez igazságtalan Tőle!
-Ha megtudom, hogy bántott, hogy olyat mondott amihez nem volt joga, igen! De igen, mert nem ismernek minket! És nincs igaza Felixnek! Vagy talán első adandó alkalommal mikor kikezd Veled egy fiú meg fogsz csalni, mert én csak azért kellek, hogy kipróbáld milyen a melegség? Hogy nem is én tetszem, hanem maga a lehetőség, hogy szerelmes lehess? Azt akarod mondani, hogy Felixnek igaza van? Komolyan? Hogy Quentin látja jól, mikor azt állítja rólam, hogy csak a szexért vagyok veled és hogy legyen egy fiatal fiúm, akinek megmondhatom mit csináljon? Komolyan?!
Nem akarom elhinni, hogy igazat ad nekik!
-De hiszen megvédtél! Nem is egyszer, ott a diszkóban, vagy Quentinnel szemben, ilyet férfi nem csinált még értem! Vagy amikor sírtam, Te vigasztaltál meg, nem más! Már hogy ne lennél nekem elég jó Samuel, több is vagy mint jó... annyira csodállak Téged, olyan... bátor vagy.
Nekem Sam ilyen, de már sírok, törlöm az arcom, miért nem látja? Miért hiszi el, hogy nem illünk össze, mikor dehogynem!
-Hát... mert... nem akartam azt... ah.. azt hidd, hogy nem vállalak fel, vagy hogy... mmm, nem vagy fontos, hogy még annyira sem vagyok képes, hogy... én is megtegyek annyit, amennyit Te értem! Mert nekem az nagy dolog, el se hiszed mennyire nagy dolog, hogy bemutattál, hogy engedted, hogy a bátyád előtt megfogtad a kezem! Sam, értem ilyet nem csináltak... a legkevesebb hogy én is viszonzom, de... nem vagyok elég jó, hogy higgyenek nekem. Én csak boldoggá akarlak tenni, normális párod lenni, akit nem kell szégyellned... mert Te vigyázol rám, miért hiszed, hogy nem? Melletted sokkal magabiztosabbnak érzem magam, férfiasnak, szerethetőnek. Nekem nem kell más, csak Te... akkor is ha azt hiszik nem passzolunk, én nagyon próbálok megfelelni Neked, de nem tudom hogyan csináljam.
Temetem az arcom a tenyerembe sírva, mert elrontottam? Megint elrontottam... pedig én ezt most annyira akartam, annyira de annyira... nem találok olyan fiút még egyet, mint Sam! Nem is akarok...

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Kedd Jún. 13 2017, 21:25

- De ez...de ez! Hát hiszen folyton...zavarba hozott és az nem kifejezés, hogy erős! Fokozatosan kellett volna hozzászoktatnod, mert ez így egyszerre sok volt és főleg egyedül.
Megrázza a fejét, hogy ezzel nem ért egyet. Azért Fefe szépen a földbe tiporta, tíz perc csak töredékére lett volna elegendő.
- Tudom csak...Felix azt mondja bántanak. Nem ezt mondtam! Fontos...
Lesüti a szemét és érzi nem bírja magát rendesen megvédeni. Ebben sosem volt jó. Felhorkant
- Téged is megcsókolt! Van fogalmad milyen volt ez nekem? Megjelent az a férfi...mint egy poszterről, megelevenedett, mint egy filmsztár és csak úgy megcsókolt téged! Nekem is be kellett volna húznom? Aztán kiderül, hogy szerelmes voltál belé, hát persze, hogy az voltál, hogy együtt voltatok...csak te meg sem említetted. Te hogy éreznéd magad a helyemben?
Kérdezi emelt hangon, mert Eric mintha nem fogná fel...
- Szerintem pont...hogy nem. Felelevenítheti a régi dolgokat. Nekem eleve többet jelent a csók...és nem...nem adtam volna akárkinek.
Mondja elvörösödve, szemlesütve.
- Azt mondta nem ismerlek...és tényleg egy csomó új dolgot mondott rólad...én is szeretnélek jobban csak...nem tudom elférnek-e a dolgaim és...lassú vagyok az ilyen dolgokban.
Próbálja éreztetni, hogy gyors neki a tempó, meghát most össze van zavarodva, de ez látszik is rajta, hogy azt sem tudja hol áll a feje.
- Hát...lehet, hogy csak én fogom fel annak és hullámzó volt, inkább csak megpróbált belém tiporni és elüldözni
Mondja a végső következtetést, amit levon.
- Szerinte miattad...de szerintem mindkettőtök miatt. Azért, mert még nem voltam teljesen jól és otthagytál vele sokáig...nagyon sokáig, aztán mert kikészített, igen. Nem kell összeveszni vele...mert amikor rosszul lettem kedves volt és utána próbálta helyrehozni... Egyébként - mondja csendesen - el akartam szaladni. Azt akarja, hogy olyan találj, aki elég jó hozzád és ez nem baj. Egy legjobb barát ezt szeretné.
Megérti Felixet, csak épp neki hihetetlen megrázó volt.
- Sajnálom, mondtam neki, hogy bunkó volt és nem szólok hozzá, ha ilyen lesz
Vállat von, gyerekesen hangzik, amit Quentinnek mondott, miután Eric elment és ő kettesben maradt vele.
- Nem teljesen most kezdtük...és kellett volna mondanod igen. Hogy volt sok nagyon rossz tapasztalatod...és én megvigasztaltalak volna, többet megtudtam volna a meleg kapcsolatokról, de te folyton tereled a témát, ha az érzéseid kerülnek szóba. Nehezen nyílsz meg és én nem vagyok az a faggatózós típus. Amúgy ezt Felix is elismerte, hogy úgy kell belőled kihúzni mindent. Csak tudod ez nem esik jól az embernek...azt érezteted, hogy mégsem olyan fontos, vagy nem bízol benne
Mondja összeráncolt szemöldökkel.
- Felix azt mondta bántanak...és ne, veszed észre, hogy ő és én...és Reeven jobban szeretünk. Egyébként ilyen erővel én is anyuci pici fia vagyok
Gúnyos a hangja kissé, azon túl, hogy szomorú. Meredten nézi aztán Ericet. Azt nagyon is el tudja képzelni, hogy Felix tüze elpárologtatta, mivel hasonlatokban gondolkodik, így képekben jobban megérti. Bólint, próbálja lenyelni saját, gennyes kis gombócát.
- Azt hiszem...én levegő vagyok és az...a levegő mozgásba hozza a víz fodrait, segít...a sodrásban
Mondja akadozva.
- Hát pont azért akarnál...mindig a közelében lenni... Annyira nehéz elképzelni, hogy már nem szereted ezt a szörnyű-fantasztikus angyaldémont, mert...tényleg jelenség, mert megértettem mit szerettél benne, csak ez nem olyan dolog, ami elmúlik. Talán most miattam alábbhagyott, de szikrái teljesen sosem hunynak ki...Tényleg szeretsz? Vagy csak tőle akarsz szabadulni?
Kérdezi bizonytalanul.
- Tényleg nagyon egoista...és tényleg nagyon sok...Nem vagyok olyan helyes, mint ő és ez valahol zavar, ugyanakkor az én...személyiségem nem tudná feldolgozni azt a testet...
Érzi, hogy butaságokat beszél...
Lesüti a szemeit
- Ez nem fer Eric, a kettő nagyon nem ugyan az. Én sosem voltam szerelmes a bátyámba. Én is...félek ettől....ha megismersz jobban már nem fogsz szeretni, te nem félsz ettől? Ezt mondta? Felix pedig azt, hogy neked egy magabiztos, tapasztalt férfi...hát hülyék... Jó...értem és nem, nem jó érzés és ha...én Felixhez képest én olyan vagyok, mint egy kidobható kutya.
Mondja könnyeit potyogtatva. Megrázza a fejét, nem bírná kimondani...ha szakítanánk, meg is áll benne az ütő, hogy túl lehet élni egy szakítást. Bizonyára, szétmarcangolt lélekkel...legalábbis ha szerelmes az ember.
- Számít...mert még mindig az életed része, mert nagy szerelem volt, mert azt ezt alap dolog megosztani velem, nem érted, hogy ez olyan mintha direkt titkoltad volna? És miért titkoltad volna direkt? Vagy mert még mindig viszonyotok van, vagy...nem tudom
Látja be.
- Nem akartam indiszkrét lenni, de mivel láttam mennyire fontos neked Felix, próbáltam óvatosan kérdezősködni nem-e volt ez mégis több barátságnál... Aztán azt hittem csak paranoiás vagyok... És ha én azt mondom szerelmes voltam Leoba? Téged sem érdekelne? Nem tudom zavar-e, Felix óta igen, mert úgy látom baj, hogy én tapasztalatlan vagyok
Q-nak nem hitte el ilyen elsöprő erővel, hogy ez akkora hiba lenne.
- Sok mindent elmondtam és több mindent, mint te... és ez egy fontos dolog volt!
Rázza a fejét, ebben nem értenek egyet.
- Ne...kérlek, nem kell bántani...én csak beteg vagyok. Egyáltalán nem kellett volna ennyire...belesajdulnom. Nem, nem dehogy, egyikünknek sincs igaza és az utolsó véremig kitartottam amellett hogy szeretlek, azt...azt sosem, semmilyen titkos mágiával nem bírta volna tőlem elvenni.
Megtörli az arcát.
- De...ez természetes. Biztosan elég jó? Végül...Felix is ezt mondta. Nem értem...hogy lehet bátor egy nyuszi
Nyögi sírósan.
- Ah...de elég jó vagy, te az vagy...és félek jobbat...érdemelsz. Nekem természetes volt, hogy bemutatlak, ez nem különösebb bátorság. Csak a szüleid...lehet hogy pont a szüleid nem elég jók neked. Nem tudom, hogy tudok-e vigyázni rád, de az igaz, hogy mellettem nagyon-nagyon férfias lehetsz... Én csak azt szeretném, ha önmagadat adnád, nem azt a valakit, akit eljátszol azért, hogy szeresselek. Én csak...téged akarlak, senki mást, az eredeti Ericet.
Mászik oda hozzá
- És az is érdekel, amikor neked rossz volt valamiért, a bánataid és a bajaid is... Minden érdekel veled kapcsolatban...
Levegőt vesz, reszket, nem tudja mi van. Tétován átkarolja.
- Nekem...nagyon fontos vagy, annyira hogy még rólad is lemondanék a Te boldogságodért, de összezavarodtam. Felix...és hogy nem ismerlek... Hogy szerethetlek, ha nem ismerlek? Annyian mondták, hogy csak illúzió az egész, akkor én miért érzem olyan valóságosnak? Mi van, ha...kevés vagyok. Te nem keveset érdemelsz...hát mit tegyünk? Nem Felix és nem Quentin miatt...
Behunyja a szemét, hogy ne szédüljön, szeretné jobban megölelni Ericet, de fél, hogy befolyásolja.


_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Kedd Jún. 13 2017, 22:55

-Jaj hát Ő mindenkivel ezt csinálja... És mégis hogyan szoktassalak hozzá?! Mondd már meg...
Nem, én nem tudom elképzelni hogyan kellett volna odaszoktatnom Samet Felixhez vagy fordítva. Szerintem ezt nem lehet igazából, mert mégis milyen módszer van rá? Napi 10 perc?
-Hát nem szeretnek valami nagyon, mást szánnak nekem, de... csak idő kell nekik.
Érezni én is érzem, hogy valószínű nem szeretnek, de én nem tudom csak úgy elengedni őket.
-Filmsztár? Felix? Ezt a bátyádra is lehetne mondani... de Te nem látod annak, ahogy én sem látom már úgy Felixet, persze, jól néz ki, de azért...
Én a fiatalabbakat szeretem khm, bár elég fiatalos Felix, de már egy ideje kicsit másképp látom mint mások. Mégiscsak vele "nőttem fel".
-Felix mekkorát nézett volna...
Egy pillanatra a nagy elképedés közepette elmosolyodom futólag, mert milyen meglepő lett volna hopp egy pofon Mr. Tökélynek! Aztán sóhajtok.
-Annak több éve Sam, már kiszerettem belőle. Nem említettem, mert nem gondoltam, hogy ennyire fontos mi volt több évvel ezelőtt, nekem az volt a fontos, most kicsodám és miképp viszonyulunk egymáshoz, mert Felix mindig is a barátom volt. Ha azzal kezdem összeméregeted magad vele, meg másodlagos lett volna hogy a barátom és inkább mint exem gondolsz rá, de ez nagyon messze állna az igazságtól... Sosem voltunk igazán egy pár Sam.
Igen, jobbnak láttam előbb ismerje meg, aztán nem furcsállta volna annyira, ha elmondom, amúgy voltunk együtt. Mert az lett volna meglepő ha nem, de ezt addig nem érti meg míg nem ismeri meg Felixet... de persze Felix, ahh...
-Ó, hidd el, elérte, hogy ne érezzem különlegesnek a dolgot, mert Neki semmi sem az ami testiség. És nekem is fontos a csók, de nekem a Te csókod az ami számít, az övé nekem baráti gesztus, nem tudom többnek látni, ahogy Neked is testvéri ha megölel a bátyád és nem csak mert a bátyád. Megszoktad és természetes, hidd el, ha anyám megölelne megijednék mi történt...
Csak hogy érezze, ki mihez szokik hozzá.
-Hát már ne is haragudj, normális hogy egyelőre jobban ismer. De ez átmeneti állapot. Már miért ne férnének el? Áthozod és kipakolom azokat a részeket, ahova pakolni szeretnél. Az hogy nem csupaszítom le a szobát hogy újrarendezzük és újrapakoljuk nem jelenti hogy ne férnél el. De folyton a fejemhez vágod, hogy nem férsz el és ilyenek, de én csak időt adok Neked, hogy szokd, hogy ne érezd úgy el kell kapkodnod, de cserébe meg azt kapom nem is akarom... nem tudom mit vársz, mit csináljak? Kiürítsem a fél szobát? Ha kéred megteszem, csak nem mondasz semmit... én mondtam hogy pakolj össze és kocsival elhozom a dolgaid, de azt nem akartad... De nem mindig hozol valamit ha jössz, pedig azt hittem mindig hozol legalább egy táskányi dolgot.
Nem én már nem értem pontosan hogyan gondolta, mert amit én mondtam nem jó, de Ő meg nem mond semmit igazából és bánt a dolog, de nem mondtam Neki, mert a végén azt hiszi nem bírom kivárni.
-Ah... Én meg milyen kedves voltam Reevennel, hiába utált... persze Felix le se szarta jóban leszünk e, de nekem fontos volt, hogy kedveljétek egymást... Annyira önző, ezt annyira utálom benne, ki nem állhatom ha ilyen szemétláda.
Fogom a fejem, mert ez számomra is megalázó, hogy Felix így mutatkozott be.
-De én úgy éreztem már jól vagy, hát ha nem lettél volna jól, ha szóltál volna hogy még maradnál itthon nem erőltetem... olyannak ismersz, aki rosszat akarna Neked? Pont Neked ráadásul? Én annyira próbálok vigyázni Rád... Igen, mert... próbáltam a szüleim jobb belátásra bírni de... hiába érveltem akárhogy nem ment.
Igen, elismerem emiatt sokáig voltam ott. Mindig ez van, de reméltem most a puszta tények segítenek nekem. Hát nem...
-Ó, és ez minden alól felmentesíti, hogy képes volt kedves is lenni?! Előtte meg egy bunkó barom volt, tudom milyen ha kiállhatatlan és hisztis, de reméltem ma nem lesz meg Neki...
Aztán csak pislogok, mást találni?
-Kapja be! Én sosem szóltam be Neki Seth miatt, pedig az a kis tapló tényleg egy kis szemétláda hülye, de ha Ő kedveli elfogadtam. Ő miért nem képes bízni a döntésemben? Oké, oké, belátom szörnyű exeim voltak, de csak Rád kell nézni, hogy mennyire főnyeremény vagy, hogy mennyire kedves és érző szívű, hát miért nem látta be, ha már olyan jó emberismerő?! Ha a legjobb barátom lenne, akkor kedves lett volna hozzád, örült volna nekünk és boldog lett volna a szerencsém miatt! De erre Ő elárult!
Igen, érezni az én szememben Felix elárult és nagyon fáj... komolyan ilyenekkel tömte Sam fejét?! Miért, ki illene hozzám egy meleg Quentin?! Hát még mit nem! (xD)
-Nagyon jól teszed... lehet jobb lenne, ha nem találkoznátok, most én sem vagyok rá kíváncsi... Megértem ha megutáltad, amúgy sem nehéz szerintem ha bunkó de így... csak... nem akarom azt hidd én is ilyen vagyok, csak mert Ő az... Mert ebben kicsit sem hasonlítok rá, akkor sem, ha a bátyád szerint arrogáns vagyok, mert nem, meg sem közelítem Felixet!
Fakadok ki, ez szörnyű. Bűntudatom van már lassan minden miatt.
-De nem akartam azt hidd, egy szerencsétlen vagyok, akit hímes tojásként kell kezelni! És mondtam, hogy csaltak már meg, azt is elég nehéz volt elmondani, de úgy fest már arra sem emlékszel...
Nyögöm, mert én próbáltam, de nem olyan könnyű mint gondolja!
-De drágám, az én negatív tapasztalataim nem tükrözik a meleg kapcsolatokat és a legtöbb kapcsolatom akkor volt még mikor fiatalabb voltam mint Te... Igen mert... nekem... nekem nehéz róluk beszélni, én nem tudom versbe önteni, még megfogalmazni sem én csak próbálom elfelejteni, hogy tiszta lapot adjak magamnak és Neked is. Mennyire igazságtalan lenne, ha egy előző fiúm hibáját lesném rajtad, mert az eszemben van folyton.
Kérlelem elkeseredetten, hogy legyen irgalmasabb, én próbálkozom!
-Ez nem... ez... csak sokszor megégettem magam és ezt sajnos nem bírom elfelejteni. Lehet veled mindenki kedves volt és sosem éltek ezzel vissza, adja az ég, de én nem voltam ilyen szerencsés.
Nem tudok csak úgy fecserészni magamról, nekem ez megalázó és fájdalmas.
-Felix annyi mindent mond, nem kéne figyelned rá...
Ciccenek fel, ráharapok a számra. Főleg mert azt mondja jobban szeretnek, arra megenyhülök.
-Irigyellek is érte...
Szalad ki, mert Felixet is mindig irigyeltem hogy anyuci kicsi fia.
-De az tény, hogy Te egyedül sokkal több szeretet adtál nekem már most, mint Ők... de... ha egyszer elfogadnák, hogy meleg vagyok akkor szerintem tudnának szeretni ezért én szüntelen próbálkozom. Szerinted is... felesleges?
Kérdezem szomorúbban, mert Felix szerint az (Reeven se mondana mást vagy talán már mondott is).
-Igen... abszolút levegő vagy és abszolút imádom, hogy cirógatsz a puszta lényeddel.
Mondom szerelmesen, mert Sam tényleg olyan mint a napfény vagy a levegő.
-Jaj drágám!
Takarom el a szám, mert megmosolyogtat ahogy leírja Felixet.
-Nem volt könnyű menet kiszeretni belőle, nem tagadom, vállalom. Több évig titkon szerettem, azaz... szerintem Ő tudta csak nem foglalkozott vele, aztán... miután szakítottunk is még sokáig agyaltam rajta hogy biztosak-e az észérvek, hogy túlságosan különbözünk, de hidd el, ez teljesen biztos. Felix a barátom, nem akarok megszabadulni Tőle, de az hogy Téged megszerettelek, az független Felixtől. Téged önmagadért, önmagad varázsának hála szeretlek. Nem szoktam az ügyfeleimmel kikezdeni, de Te annyira különleges és lehengerlő voltál, olyan finom és érzékeny, hogy még csak nem is gondolkodtam. Én tényleg szeretlek Samuel.
Mondom kedvesen, törhetetlen hittel, mert csak úgy becsöppent az életembe és felforgatta azt.
-Jaj édesem, szerintem irigyli a tested... a széles vállaid, a feszes, izmos hasad, a búzaszőke hajad, az égszínkék szemed, a szép ajkaid... hidd el, szereti magát, de én tudom, hogy kényes magára. Nagyon helyes vagy, csak nem látod, mert nem hiszed el. Ha kicsit jobban megnéznéd magad a tükörben, magabiztosabban, akkor Felixnek bizony produkálnia kéne magát, hogy észrevegyék...
Mosolygok, mert ugyan már, nagyon helyes Sam.
-Reméltem... mármint nem vagyok ítélkező, csak...
Na jó ezt nem fejtem ki, örülök, hogy nem szerelmes Quentinbe.
-Nem, nem félek ettől. A hibáid tesznek egyedivé, nem félek tőlük. Ha elhagylak, vagy szakítani fogok, biztos lehetsz benne azért lesz, mert nem illünk össze, mert nincs egy közös témánk, mert teljesen elágazik a jövőnk, a céljaink, az életstílusunk... de én nagyon nem ezt tapasztalom, hanem az ellenkezőjét, én imádok Veled lenni. Ezért mondom, Felix és Quentin nem látják, hogy mennyire rugalmas vagy, tanulékony és vidám, optimista és igyekvő. Nem hiszik el amit én nem csak látok, de tapasztalok is, hogy nem vagy elveszett egyedül sem. És ne mondj ilyet magadra, sosem dobnék ki egy ilyen édes kiskutyát kicsi nyuszim. Inkább attól tartanék a helyedben hogy nem engedlek el.
Simogatom a karjait, ha engedi kicsit odabújok a nyakához. Ha nem, akkor hagyom és keresek egy zsebkendős dobozt mindkettőnknek.
-Én nem titkoltam direkt... Maximum azt hogy néha kiállhatatlan Felix, mert reméltem Te ezt az oldalát nem ismered meg... de belátom, jobb lett volna ha tudod, csak nem akartam félj Tőle alaptalan, mert amúgy kedves általában. Reevennel is rengeteget törődik, figyelmesebb mióta Vele él. Legalább is... eddig úgy tűnt. És nem, nincs viszonyom vele. Lefeküdtem vele, sokáig és sokszor, akkor is, amikor én semmi ilyet nem akartam, mert el akartam felejteni, de persze nem hagyta, inkább megszoktatta velem. Nem tudom ez ártott-e vagy segített, de tény, már egy ideje randizgattam, csak... előtted tényleg nem jó ajtókon kopogtattam. De mióta Reevennel van már azóta sem feküdtem le vele, csak néha, vagy mikor... öhm... nos...
Akadok el, belepirulok, de most komolyan hogy adagoljam a hármast? Nem, nem, erről biztos nem most beszélek...
-Reeven pontosan tudta, hogy velem van és Felix ezért keres fel itt a lakásban. De én nem örültem, olyan volt mintha csalná velem, nem szerettem, főleg miután megismertem Reevent és láttam hogy ez most más, mint a többi szeretőjével. Sosem csalnálak meg Sam. Hiába hiszed, hogy Felix totál tapintatlan, de nem az, felfogta, hogy nekem csak Te vagy. Ha nem is látszik, én egyértelműen érzem és tapasztalom a különbséget, Felix ennél sokkal de sokkal közvetlenebb, ha olyanja van. De ezt úgy érzem hiába magyarázom, mert elképzelni elég nehéz.
Szerintem nem teljesen érti mit magyarázok, de Reeven például mindent értene.
-Nem ismerem Leot és ha azt mondod már nem szereted, elhiszem. Jó... lehet nekem is kéne idő, hogy ne féljek elhagysz, de én amúgy is mindig megjártam, nálam az érhető paranoia... És nem baj, ha nem vagy tapasztalt párkapcsolatok terén, engem nem érdekel, pont azért amit mondtam. Én is tiszta lappal indítottam a kapcsolatunk, amennyire bírtam persze. Mert ez a kapcsolat, amiben most vagyunk teljesen egyedi, mint minden más kapcsolat maga. Felesleges hasonlítgatni, emiatt a tapasztalat sem előfeltétel. Kicsit aggódom, hogy mindent meg tudok-e Neked adni, de én igyekszem.
Mert tudom, hogy bizonyos dolgokat egyedül nem tudok, de azért nem csüggedek.
-Rendben... akkor kérlek... kérdezz mindig egyenesen. Konkrétan. Nekem az... segít, mert én nehezen nyitok, de így jobban rákényszerítesz és emiatt könnyebb lesz nekem is. Hazudni úgy sem fogok, ha túlságosan nehéz, akkor meg azt mondom. Jó? Nem direkt csinálom. De... Keveseket érdeklem igazán, szoknom kell.
Ez nem hazugság, Felixen kívül Reevenen és Peteren éreztem, meg persze most Samen.
-Nem vagy beteg, csak fáradt és nem hagyunk pihenni mert felzaklatunk. És megértelek, szemét dolgokkal tömte a fejed, én is csak azért nem inogtam meg a bátyádtól, mert Felix engem már megedzett. Amúgy eléggé erőszakosan akart lebeszélni engem rólad, ha nem is érezted vagy nem hallottad.
Sajnos átérzem ezt, mert megéltem én is nem olyan rég, ugye.
-Tőlem sem lehet Sammy, én teljesen elvesztem benned és nem akarok szabadulni, sosem voltam ilyen izgatott és boldog, mint Veled.
Talán Felix-szel, de nem szerelmes értelemben.
-Könnyen! Nagyon bátor nyuszim vagy, akit nem lehet nem megszeretgetni érte!
Csókolom meg az arcát ha hagyja, jaj ez a nyuszi szó, imádom ahogy mondja, simám elvarázsol, hiába sírunk.
-És igen, határozottan biztosan elég jó.
Nyomatékosítom.
-Nem ismerted az exeim, ilyen jó dolgom még sosem volt, sosem szerettek ennyire. És hidd el, nem természetes, ez nekem rettenetesen és szörnyen nagy dolog volt Tőled. És nagyon féltem megismerni a bátyád is, mert tudtam, hogy így fog fogadni. A szüleidtől is félek, Ők még ketten is lesznek... tudom, hogy nem ilyen társat akarnak Neked, de én csak szeretnélek szeretni.
Aztán mondja hogy az én szüleimmel a gond, hogy nem elég jók nekem.
-Az eredeti Eric nem valami főnyeremény Napsugaram... eléggé ingatag, gyáva és magányos. És vigyázol rám, emiatt nem érezted eddig, hidd el.
Makogom félve, mert basszus, ha rájön szerintem kiszeret belőlem, azért én ha csak fele olyan határozott lennék mint Felix vagy Quentin, már a hajam sem fájna. De jobban jön (vagy most ha eddig nem), én is bújok hozzá amennyire csak hagyja, nekem nagyon hiányzik a közelsége.
-Aztán csodálkozol, ha végleg beléd szerettem? Sam... igyekszem majd feloldódni, nem azért mert nem bízok benned én... magamban nem bízok. Magamban sokkal nehezebb bíznom, benned könnyű, mert érzem mennyire vigyázol rám.
Bújok az ölelésébe, akkor is ha csak karolás, de én belefordulok, húzom magamhoz, remélem hagyja!
-Nehogy lemondj rólam, abba belepusztulok... nem tudod mennyire próbálkozom, hogy el ne veszítselek! Tudom, az én fejem is ezzel tömik, de nem értem miért. Szerintem nem értik, hogy nekünk nem kellenek szavak, én érzem amit Te és ez kölcsönös. Amit nem hallanak és látnak, az megfoghatatlan számukra, emiatt mintha nem is lenne, de mi tudjuk, hogy létezik. Nem hiába ragaszkodunk hozzá. Ez egy olyan dallam, amit csak mi hallunk, ami kimondottan ránk hangolódott szívem. De szerintem ettől tökéletes. Nem vagy kevés, vagy ha igen, akkor én legalább annyira kevés leszek Neked. Én nem akarlak elveszteni, de csak a barátod képtelen lennék maradni, a Tied nem... akkor is szeretni foglak, ha Te engem már nem. Szeretlek...
Ha nem húzódik el, akkor eddig bírtam, muszáj megcsókolnom, muszáj éreznie, nem a levegőbe beszélek, hanem komolyan ezt érzem. Vele akarok lenni, nem érdekel ki mit mond. Nem is fog, engem csak Sam érdekel, ahogy eddig is.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 15 2017, 22:16

Visszafogja magát, de már majdnem megjegyezné, ő nem mindenki és nehezebben viseli az ilyesmit.
- Nem hagysz ott vele, rögtön először egy fél napra! Ha 10 éve ismerted, akkor tudnod kellett volna, hogy rám támad, vagy rám mászik majd, vagy ha kicsit sejtenél tudnod kellene mennyire megvisel az ilyesmi
Köti az ebet a karójához.
- Hány évig kell még nekik idő? 70 éves korodra fogják felfogni, hogy meleg vagy?
Kucsit mérges ezért, érzeni rajta. Furcsa neki, hogy Eric a bátyjával jön...azért Quentin nem akar minden mozdulatával ágyba csábítani
- Quentin hetero...
Szerinte ez indok, mert eleve nem úgy gondol rá az ember.
- Nem álltam tőle olyan messze.
Vallja be, bár csak nagyon halványan derengett fel benne, hogy meg kellene ütnie ezért. Sokkal nagyobb volt a sok és Felix gondolatával alapjáraton nehezen bír el...
Elgondolkodik, lehet.
- Most is...most is összemérem... Nem tudom ezen az idő mennyit változtatott volna.
De akkor is, ragaszkodik hozzá, el kellett volna mondnia.
- Csak azt hittem mindent megosztunk egymással és ő volt életed szerelme, nem? Na, ez pont olyan dolog.
Szemrehányó és frusztrált a hangja, bármennyire is Sammys szűrőn keresztül megy át az információ.
- Elég nehéz számomra a barátiságot társítani a csókkal. Nekem...nem ezt jelenti... és nem lökted el, élvezted...
Rázza meg a fejét. Nem teszi hozzá hogy ő sem okádott Felix csókjától (mellesleg)
- Akkor is...rossz érzés... Ahm, de akkor a te dolgaid hová mennének? Én csak...nem szeretnék ingázni, sem kihasználni téged...talán amíg nincs fizetős munkám nem kéne. Nem akarom, hogy te fizesd helyettem...én nem akarlak kihasználni és az ilyen...bankszámla, meg ilyesmi is obsoletus
Nagy, hisztériás levegőt vesz
- Nem tudom...nem szeretnék szétszakadt állapotban lenni...egyrészt szeretném, mert mindig veled lennék, rossz ha elválunk, szeretnék veled mindent együtt csinálni, csak gyáva vagyok...ez nagy lépés nekem
Mondja némileg bosszankodva afelett hogy juthat eszükbe az embereknek Őt bátornak nevezni. Nem fogja cáfolni, hogy Felix nem volt szemétláda az elején...
- Nem lett volna gond, ha...nem tudtam, hogy ilyen, vagy ott maradok vele...
Mondja halkan, maga elé mered, aztán mégis védi a rohadékot.
- Tényleg nem rossz emberismerő és nem vagyok egy főnyeremény.... Nincs semmim
Mondja megkeseredve. Igen, Eric a szüleit róbálta meggyőzni, ez meghatja, csak a Felix okozta trauma súlyosabb.
- Nem árult...csak jót akart neked hidd el, minden szavában éreztem az irántad érzett szeretetét, bármilyen szörnyű ember is...ebben kivillant a lenyűgözősége, inkább elhivatott volt. Túl elhivatott
Borzong össze és masszírozza meg sajgó mellkasát.
- Nem utáltam... és tudom, hogy nem vagy ilyen és ő is elmondta. Az elmondása alapján te inkább olyan vagy, mint én...és...és éppen ezért valaki határozott kéne neked, aki vigyáz rá.
Bár azt nem gondolja, hogy Felix, ő túl sok lenne Ericknek, ő valahogy...senkié, bár Reevnre, aki ennyire közel került hozzá egyre kíváncsibb.
- Tudom, hogy nem vagy...de mindenki megérdemli, hogy támogassák és főleg te.... hé ez most szemrehányás? Hát kösz szépen!
Még erre sem emlékszik. Igen...hajlandó elkalandozni, talán belefeledkezett épp a szemeibe. De megsérőtdik és elfordul, még a karjait is keresztbe teszi, egészen felpuffad az arca.
- Jól van...ha nem fiúztál, akkor az már tényleg régen volt. Felix viszont még mindig az életed része... Olyan sok mindent mondtam Eric...én miért nem érzem ugyan ezt? Nagyon tetszik, hogy egy talány vagy, de megfejtlek-e valaha? És jó ha rejtély maradsz?
Mert ez a kérdés Felix előtt fel sem merült benne, de a férfi a szemére vetette és kevés dolog zavarta jobban...
- Honnan veszed, hogy velem mindenki kedves volt? Szerinted akkor ilyen lennék?
Gyűlöli, hogy Felixnek igaza van és nem ismerik egymást eléggé. Sóhajt, hogy Eric irigyli, de sok benne a rossz érzés is ezzel kapcsolatban.
- Tudod, a bátyám is így érez.
Kezdi magát komolyan utálni ezért.
- De te nem tagnaptól vagy meleg...és nekik volt elég idejük, mire vársz még? Ha eddig nem tették ki fog változni az elkövetkezendő 20 évben? Egyáltalán mit jelent náluk a nem elfogadás? Tagadják a milyenséged, vagy a lényed?
Nem érti...de kifújja a benne rekedt levegőt. Kiszeretni belőle...egyáltalán hogy csinálta?
- Ennyire nem...érdekelted? És ez megkönnyítette, hogy kiszeress?
Elhallgat és megbabonázva mered rá aztán. Lassacskán bólint, prizmákként villognak szemében a kicsordulatlan könnycseppek.
- Én is így érzek...
Csak neki Eric a Felixre, ő az első, a lehengerlő, ha csak magát a sötét istent nem vesszük ugye... Az irigylésre halkan felröhög
- Szerintem neki nincs szüksége ilyesmire...de én...én is irigylem őt. Irigylem tőle a múltad és a régi rajongásod és...ahh...benne is egy csomó mindent. Csak mert szőke vagyok? Nem...nem hiszem....
//pedig deee Very Happy ilyesmi lenne, ha Sammy jól berúgna Very Happy Tudna így táncolni :p nosztalgiázz egy kicsit XD//

- Én is imádok veled lenni...és kösz...benned sem látják, hogy cseppet sem vagy elveszett, bár Q nem tudom mi rosszat lát benned, egyáltalán mi rosszat lehet. Az nem baj rám ragadnál, de csak akkor...ha ez neked is jó. Én csak azt akarom, hogy Te boldog legyél, érted? Mert...annyira jót akarok neked, hogy emiatt saját magam is háttérbe szorítom, érted?
Orrával fogadja Eric közeledését, beletúr a hajába vele, hogy érezze az illatát, mint a mágnes vonzza, érzi hatalmas erő kellene, hogy el bírjon szakadni tőle.
- Azt hiszem Felixre nem lehet felkészülni... Sokszor... Érted miért olyan nehéz nekem? Hiszen sosem láttam még Felixhez fogható jelenséget... mintha a mindenséggel kellene versenyeznem. Az elemi rossz és a jó is, nagyon-nagyon felkavaró
Máris érzi, hogy kavarog a gyomra tőle.
- Amikor? De most nem tennéd meg ugye? Ellen...tudnál állni neki? Ellen lehet?
Bár ő is megtette, azért Eric más, ő már kóstolta, ő szerette. Reeven megváltoztatta? Ha igen, akkor sem eléggé...
- Hát akkor Reeven vasból lehet, ha neki nem számított... Nem tudom Eric, engem megijeszt Felix. Nem azt jelenti...utálom, vagy nem akarom látni, csak egyszerre sok volt azt hiszem és...ugyanakkor sokkal tartozom neki, mert nagyon gondoskodó volt, amikor beteg lettem...még énekelt is
Ezt még mindig alig hiszi...
- Bár az anyukám miatt mindig haragudni fogok rá egy kicsit!
Jelenti ki, mert ott elvetette a sulykot.
- Nem igaz...én sosem voltam szerelmes Leoba. Tetszett, de ezt...a szerelem dolgot meghagytam Tinának. Igen, Te mindent, de én...nem, ezért félek... Én úgy érzem nem is adok neked semmit
Itt kicsit sír, mert ez olyan szörnyű teherként nehezedik rá.
- Jó...csak én meg nem akarlak frusztrálni, meg faggatni...meg erőszakoskodni, de igyekszem erélyesebben kérdezni, vagy nem tudom
Hüppögi kicsit elveszetten, mert tudja, hogy ebben nem jó. Ő nem Eric, nincsenek különleges kérdései.
- Engem érdekelsz...tényleg érdekelsz
Nyögi.
- Sajnálom...Quentin nagyon makacs. Azt hiszem nehéz velük. Össze kéne zárni őket
Puffogja.
- Tényleg? Én sem voltam még életemben olyan boldog, mint a közeledben, még ha elmerültem az égben, a vízkékben, vagy a szélben...akkor sem
Borzong meg, ahogy Eric megcsókolja az arcát, ujjait, ha a férfi hagyja, összefűzi az övével.
- Pedig a nyuszik gyáva állatok, mint én...bátor nyuszik nincsenek... csak a zootropiában
Jut eszébe egy mégis.
- Nálam Quentin volt a nehéz dió, a szüleim ehhez képest örülni fognak. Tényleg...érdeklődnek, meg...támogatnak, anya még azt is mondta, lehet hogy jó hatással vagy rám. Amikor elvittem pár cuccom...és amikor említettem a munkát.
Sóhajt.
- Én is csak szeretni akarlak és foglak is, bármi történjen...
Nem lennének együtt Sammy akkor is megoldaná Very Happy
- De én...azt az Ericet is ismerni és szeretni akarom
Mondja komolyan, közelebb húzódnak egymáshoz. Aztán megérti, hogy Eric nem bízik magában és nagyon szorosan szorítja már magához. Egészen óvónak is lehetne nevezni.
- Dehát ez butaság... Az életemet is rád bíznám, és másodkapitány voltál, más emberek is rád bízták, magadban kellene a legjobban. Tényleg olyanok vagyunk kicsit, mint az amputáltak...akik próbálnak egymásba karolva járni tanulni, de én...hát szóval nagyon jó lenne, ha bíznál és igazán bíznál. Minden okod megvan rá. Annyira fantasztikus vagy!
- Én...nem akarok...én csak azt akartam, hogy a legjobbat kapd. Tényleg olyan. Csak érzés... Nem lehet megmagyarázni. Ó...de szép, ez olyan...
Nyögi, nem is tud rá megfelelőt mondani. Sóhajt.
- Én sem akarok csak az...nem is tudnék csak a barátod lenni és örökké szeretnélek, mint eszményt és minden versemnek szomorú ihletője lennél...nem tudnálak nem szeretni, mert együtt rezgek veled ezen a túlvilági dallamon. Szeretlek Eric...
Nyögi a csókba, ami szépen el is lepi és ködösíti elméjét, árassza el egész lényét.


_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Pént. Jún. 16 2017, 00:25

//Jobban szétdaraboltam, talán úgy könnyebb lesz követni Smile//

-Általában eleinte mindig távolságtartó és nyájaskodó, nem tudom Veled miért tett ilyen kivételt...
Tényleg nem, nem látok Felix fejébe...
-Na jó, azt gondoltam kikezd Veled, de azért mondtam el mi a hivatása, hogy értsd, Neki ez amolyan alap habitusa.
De ha azt mondja nem, akkor nem, ennyi. Felix úgy is besértődik erre, nem próbálkozik tovább általában.
-Hát... nem tudom, de sosem lehet tudni mikor törődnek bele végre!
Jó ez most fájt, látni az arcomon, de nincs mit tenni. A szüleimen sem tudok kiigazodni.
-Jó, persze, hogy hetero, én a mozdulatra és a megszokásra értettem, az egyedi belsőséges viszonyra, nem arra, hogy meleg-e vagy sem. Felix is biszex...
Nem mintha számítana, de már csak azért is odamondom.
-Lehet egy életre megtanulná...
Harapok a számba, mert ez hízelgő, megütötte volna Felixet, hiába olyan amilyen, csak mert lekapott. Mosolygok is, ha csak futólag, mert a hangulat nem épp vidám jelenleg. Főleg mert jól sejtettem, méregeti magát Felixhez, pedig ég és föld komolyan...
-Nem az idő változtatott volna, hanem ha megismered. Felix nagyon... nehéz eset, de benne is azt szerettem főleg, szeretem most is benne persze, ami Neked a lényed sajátja: a kedvességet és a gondviselést. Rájöttél volna, hogy Ő is csak egy férfi, nem valami... nem is tudom, hát Ő is erős személyiség, de Te is, Te még impulzívabb vagy mint Ő, csak nem látod, mert csak azt látod, hogy mennyire karakán és erélyes. Felesleges méregetned magad hozzá, teljesen mások vagytok, mások a tapasztalataitok. És mert Te más vagy, pont ezért vagy jó.
Ezt nehéz elmagyarázni miért felesleges miért nincs értelme, de látszik legyintek, hagyom is, nem érdekes. Számomra nem az a fontos hogy Felix-szel mi volt, hanem hogy Vele mi van.
-Életem szerelme? Sokáig szerettem, de az első szerelmem is meghatározó volt... mindegyik másért. Ő életem legjobb barátja, az teljességgel igaz rá, mert nehezen találnék még egy ilyen közeli barátot. Bár azt remélem, mi közelebb kerülünk egymáshoz, barátilag is, mert az fontos, tudod. Nekem Felix nem mint szerelmem fontos nekem, mert úgy sokat szenvedtem miatta, hanem mint barát a fontos, mert úgy rengeteget adott...
Nem hiába úgy mutattam be, okkal. Aztán közli hogy neki a csók nem baráti, ingatom a fejem, hogy megértem.
-Sokáig én is így voltam, de... Felix személyiségét ha megismered és elfogadod, akkor a csók is átalakul, legalább is Vele. Én sem tudok, csak úgy megcsókolni valakit, nekem az intim, kivéve Vele... Vele már nem. Nem löktem el és nem esik rosszul ha megcsókol, furcsa is lenne, de ha megölelt volna is csak így reagálok. Ezért mondtam, ezt nem lehet szóval elmagyarázni, Felix ilyen, de ez meg nem kielégítő, tudom, de Felix egész élete nem normális, csúnya szóval élve Ő sem normális, nála egy csomó dolog kifordult és képtelen hagyományos értelemben közvetlen lenni. Azaz tud, de akkor színészkedik, nem várhatom el Tőle, hogy a szerelmemnek színészkedjen, az olyan lenne mintha becsapnálak! Nem szégyellem Őt, hiába hiszi csak ezek miatt a húzásai miatt nehéz dolgom van.
Fakadok ki, mert mindig ez van, Felix túl fura másoknak, ha önmaga. Már ha nem épp felszed valakit, bár akkor is kérdéses milyen arcát mutatja. Ahh...


-Összébb pakolom, kiselejtezem... nem kell nekem ennyi cucc, csak nem szoktam semmit kidobni.
Aztán sóhajtok, mi ez a kihasználás?
-Mivel használnál ki? Jaj hagyjuk már, ha nem dolgoznál csak költenéd a verseid nekem az is megfelelne. Én nem várom el hogy dolgozz, keresek eleget, maximum eleinte most még kicsit spórolunk, de aztán ha beindul, azt sem kell.
Érezni engem nem zavarna ha itthon lenne. Mindig itthon várhatna, jó lenne.
-Obso... mi? Ah, szívem, ha a pénzért lennél velem feltűnt volna, meg nem görcsölnél rá mindenre. Leszarom a többiek mit hisznek, én tudom nem, legyen ennyi elég. És ha akarod nyitunk Neked külön bankszámlát, arra rakok valamennyit és abból gazdálkodhatsz. Magad osztod be, tudsz venni belőle amit akarsz, be is tudsz vásárolni ha itthon kell valami, el tudsz menni a barátaiddal is ahova szeretnél, nem kéne aggódnod. Aztán ha lesz kereseted majd Te hívsz meg engem, ha elmegyünk valahova, mit szólsz?
Érezni én nem aggódom a pénz miatt, bízom benne teljesen, nem akarom hogy tőlem függjön, talán így megnyugszik.
-Tudom. Tudom... Nekem is, de én már laktam így együtt. És nehéz elszakadni a szülőktől, de nincsenek messze, akkor mész haza amikor akarsz, de... hidd el, ebből derül ki igazán mennyire illünk össze, mert előbb utóbb úgy is összeköltöznénk. No meg... így tudunk sokat együtt lenni. És bármikor mondhatod, hogy tér kell Neked és kevesebbet lennél velem. Bár belátom... nem lenne külön szobád... kéne neked alkotni igaz?
Látni először jut eszembe ilyesmi és el is bizonytalanít, hogy lehet ez a gond? Nem hagynám dolgozni, mert Vele lennék ha nem a konyhában vagyok és lehet zavarja... nekem nincs olyan nagy házam.


Aztán újra Felix a téma, hogy bunkó volt...

-Én meg nem hittem volna, hogy ilyen lesz...
Én nem védem, engem ez most frusztrál.
-Mert Neki annyi mindene van? Nehogy azt hidd már! Reeven bátyja adta nekik a lakást, abból élt hogy eladta a testét és a társaságát míg Reeven végre észhez nem térítette, hát festőként sehol sem tart, mert nem szán rá elég energiát, ami nem csoda, nem bírná eltartani magát, mert más munkája így nincs, már ami tisztességes. Mi lett belőle? Mit mondott? Nem is tudom... nem figyeltem eléggé úgy fest vagy csak most nem jut eszembe. A lényeg hogy semmivel sem több nálad, ha jön a pénzzel meg a faszom tudja mivel, hát Reeven jobban keres nála! Reeven, aki 23 mint TE! Kapja be, semmi joga ledegradálni TÉGED, főleg mert szerintem semmi baj Veled, jó vagy így, így szerettem beléd, nem ok nélkül!
Fakadok ki, már nem bírom, hát Felixre igazán mérges vagyok. Megint.
-Szeretetét... na persze, ha szeretne nem kiabál Veled és kedvesen szedi ki belőled amit akar a véleményét meg megtartja magának! Elhivatott... fennhéjázó volt, mindig az, mert csak NEKI lehet igaza, mi? És volt pofája lehordani engem, magát miért nem tudja?! Azt hiszi Neki mindent szabad, csak mert Ő Mr. Kaleolani?! Francokat! Dugja fel az elhivatottságát!
Azt hiszem elpattant nálam valami, komolyan megharagudtam rá. Nem Sam hibája, Felixé egyedül. Kész csoda, hogy azt mondja nem utálja.
-Olyan vagyok mint Te, igen, de miből veszed, hogy nem vagy elég határozott? Pont annyira vagy határozott, ha magabiztos nem is, mint amennyire nekem szükségem van szívem.
De tényleg, nem kell hogy megmondja mit csináljak és hogyan, szeretem hogy simulékony.
-Hát én is ezt mondom, ha nyújtom a kisujjam a karom kell? Lassan adom ki magam, erre lehordasz... lehet türelem kell hozzám, belátom, de reméltem megérted! Ezért nem értem miért vádolsz azzal nem bízom benned! Ha nem bíznék ezt sem mondtam volna el, semmit!
Hát igen, kissé szemrehányó voltam, mert a megcsalások sem a szívem csücske témák, de relatív hamar elmondtam. Bár ahogy elfordul csak nézem, basszus ez aranyos... de most haragudnom kéne, de nem bírok... ahh.  


-Az és az is marad, ami tudom... nem épp vonzó dolog, de a faszságai ellenében is sokkal tartozom Neki...
Felix az életem része és ez nem fog változni, bár nem tudom ezek után mennyire bírja elfogadni majd. Lehet nem akar így velem lenni...
-Nem vagyok rejtélyes, semmi rejtélyes nincs bennem... És nehogy azt hidd én olyan hú de mindent tudok rólad, erre meg Quentin volt szíves felhívni a figyelmem. Ehhez idő kell, hacsak nem írsz kiskorod óta naplót és hagyod hogy elolvassam, akkor bizony idő lesz. Neked is és nekem is. Lehet Neked a költözés gyors, de nekem meg az, hogy rögtön elmondjak mindent... de ha ideköltözöl, akkor eleve az életem szerves része leszel, hogyan tudnál gyorsabban megismerni? Nem hiába mondtam Neked...
Oké, megint ezt erőltettem, de talán megérti már miért. Ijesztő Neki, de szerintem ezért... csak velem lesz.
-Akkor meg megérthetnéd, hogy nem egyszerű dolgot kérsz, akkor sem ha szeretlek! De Te még így is annyira kedves vagy és optimista Sam, lenyűgözöl vele...
Mert nehéz elhinni hogy a sok bántás mellett nem kapott legalább ennyi szeretetet, mert annyira jólelkű maradt. Én rég elvesztettem ezt az oldalam.


A szülök és a család már más dolog, de ide vág.

-Azért különbség, hogy az Ő szülei a Te szüleid is... kétlem, hogy kiutálták vagy le se tojták mi van vele, szerintem csak nem vette észre amit kapott. Mert én tényleg régen kaptam igazi törődést, pedig egy szem fiúk vagyok.
Nem tudom Quentint sajnálni, szerintem csak számára ilyen drámai a helyzet. Ha az én szüleimmel nő fel az én helyzetemmel, akkor tuti nem így fogná fel, hogy el volt hanyagolva...
-Reméltem, ha látják, hogy milyen rendes fiút találtam magamnak, nem... Felixhez hasonló extrovertált biszexet, akkor megértik én sem vagyok ilyen, nem sikkből csinálom, hanem szerelemből és ha megismernek akkor végre elfogadják, hogy én így vagyok boldog. De nem akarják megpróbálni sem, ez elkeserít. Igen, azt hiszik csak azért csinálom, mert lázadok, hogy nekem nem jó amit nekem akarnak, se a cég, se a boldog hetero házas élet gyerekekkel, mert közöltem egyszer gyereket sem akarok, mert csak szenvedne buziként ebben a hetero világban... nem most volt, nézd el, legalább Te ha már Ők nem akarják. Felix-szel találkoztak már kétszer, meggyőződésük, hogy züllött vagyok, azért fiúzom. Tény, hogy volt egy időszakom amire nem vagyok büszke, és tényleg lezüllöttem, de könyörgöm, 18 voltam, ki nem lázad olyankor, főleg ha a saját lényét hiszik képmutatónak? Áh... egyszerűen csak mindig rosszul jövök ki a beszélgetésekből.
Sóhajtok egy nagyot, mert hát a szüleimmel nagyon hülyén alakul mindig minden.


Felix jön megint szóba, nem csoda mondjuk, miatta az egész!

-Nem emiatt szerettem ki. Érdeklem, törődik velem, bár engem kikészített, hogy mi a munkája és hogy Neki nem intim dolog az együttlét, hogy simán flörtöl bárkivel ha olyanja van, hogy a szexet ne is említsem. Ezt sokáig elnéztem, mert azt hittem velem a baj. De amikor kimondottan a párom lett, mert belement, akkor... más volt hirtelen vele lenni, éreztem totálisan visszafogja magát, hogy ne adjon okot féltékenynek lennem. Hogy én utazgattam volna Vele, Ő meg rühellte az egészet. Hogy Ő teljesen másképp töltené általában a szabadidejét mint én, mikor épp nem programon vagyunk, valahogy... meg jött a gyerekkel, én nem akarok gyereket, még nem legalább is, Ő meg már akkor mondta, hogy neki ez fontos. De főleg maga a párkapcsolat minősége, nekem zárt, belsőséges kapcsolat kell, de Ő abba befásul, Neki csak a nyitott jó, abba meg én hülyülök bele. Három hónapig bírtam ezt az egészet és szakítottam, mert... sokkal jobb volt, mikor csak barátok voltunk, az fesztelenebb volt, ha nem is tökéletes. Ő semmi olyat nem tud nekem megadni amit Te könnyedén, szinte elvárásként kezelsz felém. Érted?
Vakarom a fejem, nem tudom így már megérti-e miért nem vagyok már szerelmes. Felix nem passzol hozzám, sosem fog. De olyan jól esik, hogy Ő is így vélekedik rólam, hogy elcsavartam a fejét rögtön, ez hihetetlen de nagyon jó! De legalább Felix irigységével kicsit megnevettetem.
-Nem is tudod elképzelni mennyire hiú... Ah, drágám, érte fiatalként és tapasztalatlanként rajongtam, érted felnőtt fejjel éretten. Te nyertél!
Somolygok rá, de ez tény. Felix vesztett, de ezt nem mondom neki, maximum ha megint felidegel.
-Nem csak mert szőke vagy. Rengeteg minden mást is, hidd el. Te nem látod, de én igen.
Mosolygok, nagyon különleges Sam, ezt Felix is látni fogja. Ahogy mindenki más is.
//Hahaha, Felix imádná ahogy táncol Razz Eric már imádja érte Wink //



-A bátyád érzi a bizonytalanságot magamban, valamint zavarja a korom... mivel Ő kicsinek lát Téged, nem érti mit akarok egy kisfiútól, pedig már rég nem vagy kicsi, semmilyen értelemben.
Sandítok le a derekára is, de csak oldjam kicsit a hangulatot.
-Imádnék mindig Veled lenni, most is imádok. Én is csak azt szeretném, ha mindig mosolyognál és gondtalan lehetnél, alkothatnál, magad lehetnél. De pont ezért ne szorítsd háttérbe magad, a Te boldogságod hajt engem előre...
Nem vette még észre? Lehet nem, pedig így van. Nagyon meg akarok Neki felelni, persze ezzel csesztem el de... próbálkozom. De örülök hogy nem húzódik el, hagyja hogy közelebb lehessek.
-Megértem... nekem sem könnyű a bátyáddal lenni, de belátom Nekem sokkal könnyebb dolgom van.
Így hogy Felix egy szemétláda volt legalább is... Aztán kifejti miért nehéz Felixszel.
-Mindenség? Azzal ugyan semmiképp. Reeven tudna meséli mennyire nehéz eset és sokszor nagyon gyarló, semmi isteni dolog nyuszim. És az elemi jó... az elemi rossz inkább, számító dög és önző, egoista és imád vitatkozni. Bár szépen fest és rajzol és képes logikusan érvelni, ezt nem vitatom. De attól még haragszom rá.
Fogok is még.
-Felixnek? Persze. Reevennek is, ne félj. Nagyon vonzóak és buják, de értenek a nemből. Ha Felix erőszakos mondd neki öreg, attól majd kiakad!
Nevetek fel, azzal el lehet venni a harci kedvét!
-Szóval ne félj Sam, már rég nem fekszem le vele. Nem vagyok már a szeretője.
Mert az voltam, kár lenne már tagadni.
-Számít Reevennek mit csinál Felix, csak máshogy közelíti meg. Rugalmasabban. Meg Reeven is buja... Felix mindig sok marad, imád az lenni, imádja ha kiakasztja az embereket. Ahm, énekelt? Nem szeret pedig, hiába van jó hangja. Tényleg a kedvedben akart járni, de ez akkor is édes kevés, ennél sokkal-de sokkal többet kéne tennie, hogy kiengeszteljen Téged és ezzel együtt engem is.
Duzzogok, igenis extra hiper kedvesnek kell lennie Sammel vagy beverem azt a becses orrát!
-Azt megértem, vannak bunkó húzásai, nekem is van pár tüském tőle...
Én Samnek adok igazat és nem csak mert a párom, Felix tényleg tapintatlan néha...
-Leo sokat vesztett, ha hetero ha nem! Ó Sam, ha tudnád mennyi mindent adsz nekem... lehet nem pénzt, vagy fedele a fejem fölé, lehet nem Te főzöl rám, de támogatsz, elfogadsz, bátorítasz, a társam vagy, fejlesztesz és ösztönzöl, egyszerűen jobb vagyok általad, ezt nem lehet pár szóval kifejezni, ezek sokkal nehezebb dolgok és többet is érnek! Általad jobban elfogadom saját magam... hogy mondhatsz olyat, hogy nem adsz semmit? Jó, lehet nem fizikai dolgokat adsz, bár azzal is vitatkoznék, de lehet az most ide perverz lenne!
Puszilgatom le a könnyeit, finoman átölelem ha hagyja.
-De tedd meg, mert amúgy én elég magamnak való vagyok sajnos... de egyre könnyebb lesz nekem is, csak az elején nehéz. Csak kérdezz rá nyíltan, akkor pontosan tudni fogom mi érdekel és igyekszem nem túl tömör választ adni.
Adok Neki engedélyt faggatni engem, úgy fest ez nekünk kell. Nem bánom, elég sok mindent tud így is, mégsem szaladt el. Pedig szokása!
-Édes vagy... Te is engem, nagyon. Első perctől.
Már mikor olvastam a verseit meg akartam ismerni. Ez nem változott csak mélyült.
-Uh, ne... Quentin homofóbiája csak mélyülne, biztos kikezdene Vele is Felix, folyton nekimenne minden mondatának mert szórakoztatná, hogy Quentin erélyes... nem jó ötlet.
Magyarázom ijedten, Samnek eszébe ne jusson, szegény Quentin! Haragszom rá, de nem ennyire... (xD)


-Drágám...
Szépeket mondd aztán, hogy velem milyen boldog, ez kicsit megnyugtat, talán nincs minden elveszve! Hagyom, hogy csókolja a kezem, majd belefűzze ujjaim közé a sajátját, finoman rászorítok, hogy nem engedem el eztán, jól esik.
-Azt nem ismerem, de vannak bátor nyuszik, akik védik a kölykeik vagy kicselezik a rókákat! Okosak a nyuszik így bátrak is! Attól hogy sokszor elfutnak még nem gyávák, az taktika!
Puszilgatom az arcát boldogan, olyan aranyos, hogy félénk!
-Tényleg? Hogy én? Jó hatással? Oh kicsim, ez jó jel! Remélem nem fogok nekik csalódást okozni...
Ezek után tényleg nem kéne, némi bizadalommal vannak akkor felém!
Aztán mondja Ő is szeretni akar és fog is, ahogy én Őt, ettől ellazulok, bújok hozzá.

-Elfogult vagy, biztos a szerelmi köd, csak ha elmúlik se ábrándulj ki...
Bújok az orrommal az arcához, jaj Istenem, hát amilyen nyomorult tudok lenni... nem hiába nincs önbizalmam vagy bizadalmam magam felé, bújok is az ölelésébe.
-Jaj drágám az egy hajó és a kapitány a lényeg benne... csak Te látsz fantasztikusnak ám, de... megpróbálom, ígérem!
Nem ígérem hogy hamar menni fog, de talán abból meríthetek, hogy Ő nem riad vissza majd. Eddig sem tette.
-Ugye hogy olyan, hozzám tartozol én meg hozzád!
Örülök, hogy ez a szívhez szóló dallam megérteti vele, miért nem akarok mást.
-Szeretnék boldog ihletője is lenni kicsim... az lenne az igazi siker! Én is szeretlek...
Könnyezem meg, de már végre örömömben, majd megcsókolom, nem bírom ki, szerencsére nem utasítja vissza. El is nyújtom, ha lassú is az egész, néha nem is mozog a szám, csak ölelem és éppen csak puszilom ajkait, de végtelen nyugalmat merítek ebből. Ha engedi el is döntöm, odafekszem mellé és puszilgatom az arcát, betakarom jobban, suttogom a fülébe, hogy szeretem és nem győzöm simogatni, éreztetni hogy szeretem, mennyire szeretem!

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Szer. Jún. 21 2017, 22:33

//köszi! Smile//

Lesütöm a szemem, talán Felix rám máshogy hat mint másokra? Velem undokabb volt, mert gyökér vagyok? Elképzelhető... Jajjistenem
//annyira vicces vele E/1-ben írni XD//
- Értem...
Nem, nem értem. Eleve azt sem értem miért lesz valaki, jézusom...örömfiú?! Megingatom a fejem, Tina mondta mindig "lehet-re" nem adunk. Ha eddig nem törődtek bele mi garantálja, hogy eztán örömmel fogadják. Ajkamba harapok, uh, hogy lehetne ezt szépen kifejezni?
- Adtál nekik időt, mi egyebet adhatnál még? Mi lenne, ha szigorúbb lennél és megijesztenéd őket, hogy lelépsz, ha nem fogadják el? Talán megijednének...
Szorongva megcsavarom az ujjaim, azt hiszem ez nem volt visszafogott tanács. Nem nekem kellene tanácsolgatnom, nem vagyok megfelelő erre.
Nincs Quentinnel olyan mélységes, vagy bensőséges viszonyom, mint gondolja. Meredek a földre...biszex. Igen, mindenevőnek tűnt. Erre most nem reagálok, gyűlölök veszekedni és olyan ingatagnak érzem magam, mint egy cérnaszálon egyensúlyozó, esernyős bohócegér.
- Nem hiszem, hogy az én pofonomtól tanulná meg...
Mondom óvatosan, milyen lenne az?
Én erős személyiség? És impulzívabb? Nála? Eltátom a szám. Nagyon félreismer...
- Nem értem hogy gondolhatod ezt... Tudom, hogy nem kellene, mert még ez a leheletnyi önbizalmam is elszáll a fellegekbe. Ahm...értem, kösz.
- Én azt hittem ő volt az első nagy szerelmed. Talán mert olyan fiatalon ismerted meg...
Sóhajtok és érzem a távolságot, ami csak Felixszel tudatosult, vagy keletkezett? Nem tart a barátjának...még, de mondja, hogy fontos hogy az legyek, hát ezt tartom én lehetetlennek. Mert hogyan, ha eddig nem sikerült, miképpen alakul ki ilyesmi, ha a szerelem beleszól és én...én nem értem ezt az egészet, hát köztünk eddig semmi baráti nem volt? Nem sírhatok, Felix megmondta, Ericnek nem kell gyenge férfi. Égő szemmel biccentek.
- Aha, jó lenne...
Gyenge vagyok...
- Ne haragudj, de nem tudom elképzelni, hogy a csók nekem átalakuljon. Nem kell, hogy színészkedjen, de nem bírom átérezni, ne haragudj Eric, nem bírom felfogni hogy lehet neked vele nem intim egy csók. Hiszen olyankor annyit adsz magadból, hiszen arra reagál a tested...és egy olyan férfira, mint ő!
Elcsuklik a hangom, kicsit megrázom a fejem.

Nagyon akarja, hogy odamenjek...
- Talán egy kicsit...jobb lenne összébb pakolni, ha azt akarod, hogy...
Hebegem, fájdalmas erről beszélni, mert még azt sem tudom együtt maradunk-e. De nem kell a pénze, ezt Felixnek is megmondtam!
- De én ezt nem várhatom el tőled! Nem szeretném, én majd keresek, csak nem akarom, hogy azt higgyétek kihasznállak...
Lehet, hogy Felix visszavonta, de még mindig úgy érzem ezt hiszi.
- Bocsánat, elavult.
Én tanultam latint és néha így ugrik be.
- Nem szeretnék bankszámlát...Kérlek ne
Sütöm le szemeim megsemmisülten. Mindez nagyon jól hangzik, de tényleg kihasználós lenne. Még a szüleim miatt is folyton bűntudatom van, mire fel érdemelnék én ilyesmit?
- Majd...valahogy megoldom ezeket a dolgokat és meghívlak, persze. Igyekszem most is...beleadtam a taxiba is, nem értem miért gondolja, hogy kihasznállak
Megint majdnem sírok, de csak majdnem. Felix nem tudhatta, hogy ez a kihasználós dolog mennyire fájó nekem.
Bólintok, hogy nehéz az elválás.
- Akkor ez egy próba? Ha nem működik szakítunk?
Kérdezem zaklatottan.
- Nem tudom...eddig mindig el tudtam vonulni és nekem ez fontos volt...
Főleg sírni és írni jártam a szobámba. Bármi volt, elfuthattam és tényleg nem tudom milyen lenne, ha erre nem lenne lehetőségem.

Felix leszólását tátott szájjal hallgatom.
- Hát...de megbeszéltük, hogy az is egy szakma... Többet keres? Wao...tudom, csak igaza van, hogy jobb is lehetnék.
Motyogom szorongva. Meg is szeppenek, hogy tényleg ennyire kibukik rá
- Öhm...de a maga elhivatott módján nem akart rosszat
Ennyi, asszem ennyi telik, jobban megvédeni nem tudom, s nem is akarom. Kaleoleni, ezt nem jegyeztem meg, micsoda magánhangzó harmónia! Micsoda angyaliság az ördögi Felixben...
- Nem...nem lenne jobb egy határozottabb?
Kérdezem óvatosan. A magabiztosságra összerezzenek. Ez a kisujjam nyújtom és a karom is kell dolog viszont nagyon rosszul esik. Olyan, mintha telhetetlennek gondolna. Elkomorodom, nem mintha eddig szárnyaltam volna a boldogságtól és a hangom is hidegebb lesz. Ez nem jellemző rám, de megfagyok...
- Nem ezt mondtam
Egészen Quentines a hangom. Ő szokott ilyen rideg lenni.
- De hogy akarsz így a barátom lenni? Azt hittem azok mindent megosztanak egymással... Nem vádollak csak rosszul esik
Meg is haragszom, felpuffadva oldalra fordulok, most veszekszünk, ez nekem...ez nekem tényleg az. Mit meg nem adnék érte, ha nem haragudna rám!

Biccentek, hogy hálás Felixnek és végülis igaza van az időben, de akkor is elviselhetetlen érzés milyen keveset tudok róla hozzá képest és úgy egyáltalán. Hiába mondja, titkolózós!
- Tudom...jól van
Harapom be az ajkam, hogy ezért mondta a költözést. Nagyon akarja, ez azt jelenti - kezd el hevesen. nagyon, rohamszerűen vadul verni a szívem - nagyon velem akar maradni?
- Én csak az őszinteséget a bizalmat és az igazi oldalad szeretném. Szerintem nem sok...
Vallom be, talán máris kiütközött egy olyan ellentét amiről beszélt? Nagyon félek...annyira, rettenetesen!
- Nem...nem tudom mivel
Suttogom és reménykedem meg sem hallja.

- Szerintem ő azt gondolta mi többet kaptunk. Az az igazság, hogy Quentinre, valóban rá jutott a legkevesebb figyelem. De ő a legnormálisabb is köztünk.
Mondom, aztán együttérzően nézek rá.
- Senki sem gondolja, hogy neked jobb volt. Azt hiszem...tudod ebben Felixszel értek egyet. Ne haragudj Eric...nem tartom helyesnek, ahogy a szüleid viszonyulnak hozzád, kezdek rájuk..haragudni
Suttogom megsemmisülten. Úristen...túl sokat beszélek, pedig nekem is rejtélyesebbnek kellene lennem. Vagy inkább elszaladnom... Miért nem szaladtam még el?
- Legalább megpróbálhatnák! Nos azt viszont elhiszem, hogy Felix sokkolta őket
Sápadozom, annak a férfinak a puszta gondolatától is.


- Ó...és gondolom ebből fakadnak Felix jelenlegi párkapcsolati problémái. Mármint...hogy Reeven nem örül, hogy ő mindenkivel...
Furcsa kézmozdulatot teszek, mintha mellbimbón akarnám ragadni a levegőt. Jujjj...micsoda perverz gondolat! Felix teszi biztosan. Egyébként ostoba vagyok, semmi közöm Fefe...Felix párkapcsolatához!
- Ez tényleg sok különbség.
Én még sosem gondolkodtam a gyerekeken... Félek a gyerekektől...
- Azt hiszem értem, én konzervatívabb vagyok
De ezt úgy mondom, mert úgy is gondolom, mintha ebben is rosszabb lennék Felixtől. Ő túl szabados persze, de én meg talán a másik véglet. Sóhajom szerelmes, amikor azt mondja én nyertem, mert felnőtten szeret. Mégis van bennem gyermeki, ha azt hiszem normálisabb lenne egy olyanért rajongni, mint Felix.
- Hát...az a fontos, hogy te lásd.
Sóhajtom halkan és nem hagyom, hogy Eric eme mesegondolatát megfertőzze a negativitásom.





Nem veszem észre, hogy a mérteimre célozna, szorongva meredek magam elé. Q még mindig öt évesnek lát, félve biccentek. Mi van ha én is magam? Sokszor...én is csak valami 18, 19-nek érzem magam. Talán... talán még az is sok, tapasztalataim tekintve csak 16,17 vagyok.
- Nekem is ez a mozgatórúgóm. A te boldogságod. Ennél nem érzek fontosabbat
Nézek rá nagyon csillogó szemmel.
- Nem szeretnék versenyt csinálni abból kinek nehezebb
Nem szeretem a versenyeket, kiráz a hideg a megmérettetésektől.
- Mert megvan benne mindkét pólus. Az elemi rossz és az elemi jó...tudod te sem véletlenül szerettél belé
Bármennyire szidja is, azért óvatosan emlékeztetem erre.
- Jaaaj...azt nem merem
Ijedezek rögtön, képzelem egy ilyen hiú isten mit reagálna, ha öregnek nevezném... Buják, te jó isten, mint valami borzasztó, veszélyes drámában. Azt hittem ilyen férfiak csak a hárem animékben vannak.
- Értem...akkor jó
Majdnem megkérdezem hogyan bírsz ellenállni, de...nem biztos, hogy fel lennék készülve a válaszra. Szóval Reeven rugalmas és Felix...szeret megbotránkoztatni.
- Hát igazából engem kiengesztelt, mármint nem haragszom rá csak...tudod sokkal összetettebb érzések kavarognak bennem a haragnál.
Ó, pedig az nagyon egyszerű volna! Hát az kicsit rosszul esik, hogy felsorolja mennyi mindent nem adok, össze is rázkódom bele, mintha az amit utána sorol kevesebbet érne, annak a sok hiánynak a fényében, hiába tartja többre. Már mondanám, hogy én...nem csinálok semmit, de...nem lehetek ennyire béna. Így is könnyezem és istenem...nagyon nem kellene sírnom. Lecsókolja őket és sírósan reszketve biccentek, jobb általam, ha tényleg...így érez és akkor...számítok, akkor...jajistenem
- Ahm...a szexre gondolsz?
Azt hiszem én rossz vagyok ezekben a buja utalásokban...
- Igyekszem....
Mármint kérdezni. Quentin és Felix tényleg rémes páros lenne, igaz... sápadozok is.
- Halálra idegesítené szegényt.
Nem, nem akarhatok ilyen rosszat a bátyámnak.


Fogom a kezét és legszívesebben sírdogálnék milyen nyuszi vagyok én.
- Nincsenek is kölykeim... Jajj taktika
Ez nyilvánvalóan vicc, így nevetek. Féléken megpuszilom én is az arcát, de aztán megijedek és zavarba jövök, mert könnyes. Ijedten megtörlöm és bocsánatot kérnek.
- Hát...tényleg nagyon jó hatással vagy rám. Te...rém sokat adtál nekem. Általad értettem meg magad...és ezt sosem fogom tudni viszonozni.
Bármit csinálok, ez az igazság.
- Gondolod csak hamisság, illúzió? Ha köd, akkor elvesztem benne és vakon tapogatózom és akkor a szerelem a legszebb és legfájdalmasabb dolog a világon. Bár ezt sejtettem...
Mondom magam elé keserédesen, elábrándozva a valóság múló borzalmai az érzések illékonyságai felett.
Ölelem miközben elveszítem a fejem ebben a végzetes dalban. Aztán ő is bevallja és könnyezik és megcsókol. Mutatóujjam könnyei alába tartom, hogy felfogjam, mint egy ablaktisztító, hogy majd letöröljem, de a csók elvarázsol és én elfeledkezem a mozdulattól. Csak a dallam van, a szerelem a lágy, az egészen törékeny, édes, mély ragaszkodás, kapaszkodás és odaadás felé. Az arcát simogatom, amikor lázas kábultságomban eljutok odáig, hogy cselekedjek.
- Akkor most miden rendben? Akkor most kibékültünk?
Meg kell kérdeznem, csak a biztonság kedvéért. Én olyan nehezen fogom fel, ha a valóságban történik velem valami ilyen jó.


_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Csüt. Jún. 22 2017, 00:07

A szüleim miatt bizonytalan vagyok, nincs mit tenni, de a szigorra csak sóhajtok.
-Már leléptem kicsim... lassan tíz éve élek itt, külön tőlük. Nem hatotta meg őket.
Húzom a el szám, hogy szerintem ez nem válna be sajnos.
-Hát pedig belőled nem nézné ki, talán magába szállna. Legalább fél percre...
Mert addig tartana a sokk Felixnek, aztán vagy megsértődne vagy röhögne... vagy... nem tudom. Én még nem pofoztam meg és nem is lenne ugyan az.
Aztán meg nem hiszi, hogy számomra ő impulzívabb lenne, mint Felix, pedig bizonyos megnyílvánulásai határozottan lényűgözőbbek.

-Ne szálljon el, sokkal magaddal ragadóbb vagy, ha olyan dologról beszélsz ami számodra bensőséges vagy művészi vagy varázslatos! Valamint belőled árad egyfajta jóság, ami teljesen rabul ejt, Felixből valami egész más... árad, ami inkább negatív dolog és emiatt nem is jó. Csak akkor nem érezni rajta, ha játszik vagy fest, rajzol... mert akkor belehelyezkedik az alkotásba, de nálad egész más, Te mindig elvarázsolsz, ha épp szavalsz kiváltképp! Olyan vagy mint egy virág, ha kinyílsz ámítóan szépséges vagy...
Próbálom kicsit jobban gesztikulálva előadni mitől különlegesebb nekem Sam. Aztán mondja hogy Felix azért lehetett első szerelmem mert olyan fiatal voltam, de nézek is rá, hogy hol voltam már olyan fiatal akkor!
-18 voltam, akkor már nem voltam olyan fiatal... nem, 15 voltam az első nagy szerelmemnél.
Na igen... Felix előtt voltak még komoly kapcsolataim. Aztán meg sír tovább nekem, de nem jövök rá hogy a barátság miatt akadt ki. Én úgy vagyok vele, amíg nem ismerjük jobban egymást barátok sem vagyunk igazán, mert nekem az mélyebb kapcsolat, de mivel nem mondja mi jár a fejében, ő sem lát bele az enyémbe és ennyiben maradunk, hogy teszünk érte. Én legalább is mindenképp.
-Nem is várom el. Beszélek majd vele, nekem nem fontos, elég ha megölel vagy hasonló, ehhez Ő ragaszkodik inkább. Szivecském, én már nagyon sokat adtam magamból Neki, semmi újat nem tudok, nem is akarok szerelmileg, barátilag meg eléggé megismertük már egymást, hogy a csók baráti tudjon maradni. A test meg sok mindenre reagál, az illatra vagy a tekintetére magára, ha olyan van... nem mondom, tudna úgy csókolni hogy megkívánjam Őt, hazudnék ha azt mondanám nem, de az a csókja nem ilyen, el is tolnám, ha olyat adna. Csak Veled akarok csókolózni, senki mással, de mondom, rászólok, hogy ez nekem tényleg fontos lenne, ha Neki nem is az.
Mert ugye itt a fő gond... neki nem az.


-Akkor összepakolok, persze, ha ez jobban ösztönöz, nem akartalak sürgetni de akkor nem annak éreznéd, jól van!
Érezni már most nekiállnék, ha nem lenne beteg én meg hullafáradt. A pénz persze kardinális kérdés, bár én marginálisan kezelem...
-De ha lesz munkahelyed úgy is kelleni fog... és addig is megnéznénk hogyan bánsz a pénzzel, be tudod-e osztani.
Szerintem a külön számla fontos és jó dolog lenne.
-És nem érdekel ki mit mondd, nem használsz ki, annyit rakok rá majd amennyit amúgy is adnék meg költenék Rád szívem...
Mert észrevehette, vennék én neki ruhától kezdve édességig bármit, amit csak akar.
-Ugyan, gondold át, szerintem jó lenne. Vagy beszéld meg otthon, ha akarod...
Sóhajtok, lehet így megkönnyebbül.
-Mert sokan kihasználtak, azért gondolja. Eljöttek velem randizni, elvittem őket mindenhova, mert nekem nem az számított ésszerűen, de mennyit költök, hanem az élmény, de nekik nem ez volt a lényeg. Nincs kereseted, a szüleidnél laksz, emiatt gondolta szerintem hogy így olyan dolgokat is megvehetsz általam amire nem tellne. Ami igaz is, megvennék Neked bármit drágám, de tudom nem fogadnád el, nem mernéd... ezért veszek csak apróságokat, így is feszengsz sokszor.
Sóhajtom, szívesen adnék neki többet és többet de... megijeszteném, félek.
-Szívem, a párkapcsolat így működik, de éppen emiatt, ha dolgozunk a kapcsolatunkon nem fogunk. Én nem akarok, én nagyon nem akarok, én úgy érzem jól megleszünk ha összecsiszolódtunk, ezt mondtam Quentinnek is. Persze ha kiderülne valamiért ég és föld vagyunk, mert csak húst vagy hajlandó enni, ehm... nem vagy hajlandó takarítani meg utálsz mindent itt meg velem kapcsolatban nem érdemes erőltetni, erre értettem.
Én nem félek a szakítás szótól magától, épp csak próbálok megfelelni neki, hogy ne legyen gond és működjön a szerelmünk. Aztán a külön szoba... az tényleg gond lehet. Régóta nem vagyok tartósan itthon.
-Értem... lehet keresnün kéne egy nagyobb lakást...
Mert mi más megoldás lenne? Én nem látok, de látszik nem zavar a költözés gondolata, csak anyagilag kell kijönnünk.


Felixre meg pipa vagyok, nem kicsit...

-Persze hogy egy szakma... de attól még sok más szakma is van. Reeven, igen, eléggé bejött Neki a zenélés. Hah, én is, mindenki jobb lehetne, kire nem igaz ez az állítás?!
Forgatom a szemem, hogy Felix nem olyan bölcs mint hiszi.
-Persze... nem akart mi? Biztos féltékeny volt Rád mennyire szépeket mondok Rólad és ilyen kicsinyes módon vágott vissza... remek!
Zsörtölődöm tovább.
-Nem, látod mit szenvedek Mr. Határozottal... a bátyád a másik... fafejűek lesznek tőle... jó vagy így kicsim.
Érezni nekem tényleg jó így, lesz egy kis önbizalma és maga lesz a tökély.
Megvádolom hogy telhetetlen - mert igen, most én is így érzem - de olyan lesz mint egy jégcsap. Emlékeztet valakire, de nem jövök rá, hogy Quentinre.

-De így jött le! Amit elmondtam kevés, csak azt nézted mit NEM mondtam még el, de ez abszurd...
Mert abból rengeteg minden van.
-És szerinted rögtön? Egyik nap leülünk egy kávé mellett, elregélem eddigi 29 évem és letudjuk? Ez idő, sok közös élmény, tapasztalat szívem, nem tudom nálad hogy működik, de nálam így. Én nekem ez idő, nem csak Veled, akárkivel! Neked így is könnyebben megnyílok, csak nincs hasonlítási alapod és nem érzed.
Mondom én is sértődöttebben, mert NEKI esik rosszul?! Én mit szóljak?


De a költözést tényleg nagyon akarom, végre kezdi megérteni komolyan mondom, nem csak úgy, miért ne alapon.

-Őszinte voltam Veled eddig is, élvezed a bizalmam, jobban mint gondolod és láttál már a nem túl vonzó oldalamból is, nem rejtegetem... annyira. De igérem kevésbé fogom, nem fogom... elfojtani magamba a dolgaim, csak megszoktam, ennyi az egész. Utóbbi ha nem is tűnik Neked soknak, nekem idő lesz, mert több évnyi beidegződést kell elhagynom.
Sóhajtok fel megint, mert nem lesz egyszerű. Pechje van, olyan csönd van és még közel is ül, hogy hallom.
-Önmagaddal, mi mással.
Azzal nyűgöz le folyton, szüntelen.


-A normalitás relatív fogalom...
Nem tudom, én ezzel nem értek egyet, vagy csak nem akarok Quentinnel, megeshet.
-Hát... meglehet. De én csak meg akarok felelni nekik egyszer legalább, tudod... hogy érezzem tényleg szeretnek, hogy kimutatják. Melyik gyerek ne szeretne ilyet? Akkor is ha felnőtt már.
Sütöm le a szemem, hát a szüleim... elhúzom a szám is.
-Valahol örültem neki, hogy rossz volt nekik... revansnak éreztem. De attól meg bűntudatom lett. Semmi sem jó, kerültem is hogy találkozzanak Felix-szel, bár el is tiltottak igazából. Mindegy is.
Rég volt, nem akarok erre gondolni.


-Ki örül ennek?! Komolyan... amúgy abból fakadt főleg, hogy nem vallotta be magának sem, hogy szerelmes. Végre megtette, de ez még mindig nem zárt kapcsolat, pedig Reeven szerintem örülne neki.
Mert egyszer ugye mondta, neki nem lenne azzal gondja, velem sem ez lett volna a gondja. Inkább felsorolok párat ami miatt nem illettünk össze Felix-szel, remélve megérti nem akarok semmit a barátomtól már.
-Hál'Istennek... én is az vagyok, szeretek az lenni...
Mármint konzervatívnak. Szerintem ez nem hátrány. Emiatt is gondolom, Sam nyert, érett fejjel beleszeretni nagyobb érdem mint suhancként.
-Látom kicsim...
Mosolygok rá, nekem Sam varázslatos, bárki bármit is állít különleges.


-Én sem, ne félj.
Nincs bajom a versengéssel, de nem most, nem így.
-Hah, mikor volt az már, de nem szeretem benne hogy néha kifejezetten gonosz. Én azt az oldalát szerettem amit nem mutatott sokat, a gyengédet, a kedveset, az álmodozót... Az elemi jót.
Mert a többit inkább elfogadtam, elviseltem, próbáltam nem vele tartani a rosszba. Nem mindig sikerült...
-Pedig ha nagyon felbosszant vagy megbánt egész nyugodtan!
Vágja csak Felix képébe hogy öreg, megérdemli majd! Ecsetelem hogy Felix és Reeven bujábbak, de ez van, ne szeppenjen majd meg.
-Ő már csak ilyen, szereti ha egyszerre sok ellentétes érzést vált ki az emberből mert az maradandóbb, foglalkoztatja az elmét és akaratlan is rágondolsz. De nyugodtan haragudj rá, én is haragszom.
Én csak haragot érzek most, könnyű dolgom van... De Sam megnevetett, hogy a szexet így kimondja.
-Igen, arra is nyuszim!
Simogatom meg a karját és az arcát ha hagyja, édes.
-Kérlek...
Noszogatom tényleg igyekezzen kérdezni majd.
-Az biztos...
Nem kéne Quentinnek és Felixnek beszélgetniük...


-Az!
Nevetgélek vele végre, hogy a nyuszi taktika menő, édes akkor is a kis bátor nyuszim. Bújok a puszijába, nagyon jól esik, a bocsánatra rázom a fejem nincs miért és tolom az arcom még egy puszira.
-Amúgy is megértetted volna magad én csak jókor voltam jó helyen kicsim. Viszonzod amúgy, folyamatosan azt teszed.
Mosolygok rá kedvesen, olyan jó hogy van nekem!
-Az, és remélem nem csak köd, hanem szilárd dolog... nem akarom hogy elfújja valami kóbor szél...
Mondjuk egy másik fiú személyében. Szeretek belé szerelmes lenni. Nem is bírom már, meg kell csókolnom, ölelnem és simogatnom kell, nagyon hiányzott! El is fekszünk, nem éreztem ellenállást, legalább pihen, talán majd el is pilled.
-Össze sem vesztünk kicsim. Persze hogy minden rendben! Egy másodpercre sem szüntelek meg szeretni Téged! Csak jobban ragaszkodom mint eddig, ami már veszélyes, vigyázz magadra!
Puszilgatom és simítom az orcám az övéhez. Ha hagyja akkor bebújok mellé a takaró alá, nem zavar, hogy ruhástl vagyok, fáradt vagyok. Aztán bújok a nyakához is ölelve elfekszem a nyakhajlatához, míg súgva megkérdezem:
-Szeretsz ugye, nyuszim?

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Hétf. Jún. 26 2017, 12:26

Nézek rá szomorúan, aztán nagy levegőt veszek.
- Annyira felnézek rád emiatt, hogy nem adod fel! Csak nem akarom, hogy fájjon neked
Teszem hozzá szomorúan. Legszívesebben mindentől megmenteném. Viszont nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megütni úgy, hogy fájjon. Hiába tetszik most Ericnek ez az ötlet. Kicsit örülök, hogy tetszik. Gonosz vagyok, de csak egy picit... Haloványan mosolygok, nem akarok most Felixre gondolni.
- Amikor...elszállok? Hát azt inkább...révületnek hívnám és tudod...nem mindig kifejezetten hasznos. Mert Felix elég gonosz, de ugyanakkor van benne jó, ezért olyan különleges. Tényleg félelmetes, hogy...
Megrázom a fejem. Nem, nem akarok most Felixre gondolni! Inkább ámulva nézek rá, mennyire szépen és meghatóan és húúúúha...megfogalmazta, húúúúha. Kicsit eltátom a szám és majdnem meghatódom. Gyorsan becsukom és inkább nem, nem szabad, félek, hogy túl gyenge vagyok. Bosszant...
- Ezt...nagyon szépen mondtad. Ezzel most...meghatottál
Motyogom elcsukló hangon, aztán ügyetlenül dörgölni kezdem a szemem, mert mégis elpityeredem. Ó, úgy megvallanám mennyire nem akarok ilyen szánalmas lenni neki! Oké, én 23 vagyok... 15, 18, kicsit behúzom a nyakam.
- Azért...eléggé.
Jobb ha most hallgatok. Talán hazudnom kellene, hogy mégis szerelmes voltam Leoba. Olyan lehetetlen, hogy én idáig soha nem éreztem semmit!
- De megölelhet...engem is megölel Noel. Csak a csókot...azt már más szinten látom, nem barátságnak. Talán nektek az és én igazán nem akarom megszakítani, ami köztetek van, csak...
Nem akarod? Gonosz kis hang a fejemben. Hiszen Felix annyival előbbre van, noha...a felfedezés öröme így nekem jutott. Tudná úgy csókolni, meg is borzongok, összébb húzom magam. Valóban képes lenne eltolni? És meg fogja próbálni, biztosan, ahogy velem vele is. Csak félek...de nem mondhatom mindig ezt. Nem tudom mi lehetne erre a megoldás...bárcsak nem lenne baj nekik, ha nem csókolóznának!


A pakolásra biccentek, de kicsit szédül tőle a fejem, viszont a pénznél rázni kezdem.
- Nem, nem most már biztosan nem szeretném. Tudok bánni vele, volt már zsebpénzem.
Kicsit durcás a hangom. Még inkább összegubózom.
- Nem szeretném
Burkot képzek magam köré, amin nem tud áthatolni. Nem...így, most már nem kell a pénze. Még rigolyásabb lettem ebben.
- Nem szeretnék olyan dolgokat, amire nincs pénzem. Én...író vagyok, nekem csak toll és papír kell, de azt kapok otthon. És van könyvtárbérletem, úgyhogy ott bármit el tudok olvasni. Az még egy évig érvényes. Nincs szükségem másra...nem szeretnék semmit, tényleg semmit
Motyogom zaklatottan, egészen görcsben és összegörnyedve.
- Tudom, hogy dolgozni kell egy kapcsolatért és szerintem is...hát néha eszek húst, de ha ez gond, majd otthon eszem.
Ezért is mondtam, hogy nehéz lenne összeköltözni, én szeretem a husit és hát...ha edzek, futok, vagy úszom akkor kell a fehérje, igényli a szervezetem az energiát, de milyen együttélés lesz, ha folyton hazajárok enni?
- Én takarítok...és mindent szeretek veled kapcsolatban
Sütöm le a szemeim. ez az igazság...
- Hát, ha már dolgozni fogok...
Nézek rá reménykedve, akkor talán összejönne nem? Bár nem lennék azonnal milliomos...


Azt hiszem megfogom nézni ezt a Reevent a googlen.
- Hát...nem tudom. Szerintem csak azt hiszi nem vagyok hozzád elég jó.
Ebben az a legszörnyűbb, hogy nem is téved. Ez fáj a legjobban. Nem az, hogy szerinte nem szeretem és a pénzét akarom, mert ezek nem igazak. Megreszketek, hogy Q-ék fafejűek, végül borzongva biccentek neki. Elfogad így? Tényleg elfogad?
- Nem kevés...csak olyan elmaradottnak érzem magam és én olyan sokat beszéltem, neked olyan jó kérdéseid voltak, úgy érzem én nem ismerlek annyira téged, mint amennyire te ismersz engem.
És ez bánt, nagyon bánt.
- Tudom, hogy idő...de igaz, hogy nehezen nyílsz meg, ezt Felix is mondta. És én nem vagyok olyan erőszakos természet, mint ő, ha látom, hogy egy téma feszélyez nem erőltetem és...olyan okos, fordulatos kérdéseket sem tudok feltenni, mint te. Kicsit...kétségbe vagyok esve emiatt.
Vallom be alsó ajkam szívogatva. Túl béna vagyok...

- Csak szeretném, ha tudnád, hogy én téged akarlak szeretni, az igazi természeteddel. tudom, hogy ez nehéz...és nem fogadták el, például a szüleid, így neked még nehezebb lehet ez, mint például nekem, de én is rejtegettem. Csak...te a megnyílás a felvilágosulás vagy számomra...és hogyan jöhetnék én ehhez bármivel is? Ha azt mondod önmagammal teszek sokat...bárcsak többet tudnék, mindig azt érzem, többet szeretnék
Simulok oda hozzá reszketve, átkarolva. Nem bírnék megválni tőle, úgy ordítanék, mintha kitépnének egy élő szervezet húsából.

A megfelelési kényszerére bólintok, csak hát a konfliktus éppen abból származik, hogy nem tud. Simogatom az arcát és haját közelebb fészkelődve hozzá.
- Tudom...csak féltelek, mert visszautasítanak és ez nagyon fájhat neked. Felix azt mondta, mi vagyunk a családod. Ugye tudod, hogy mi nem utasítunk vissza?
Próbálom vigasztalni.
- Semmi sem mindegy. Persze, ha nem akarsz beszélni róla... megértem, hogy örültél, nincs ebben semmi rossz, én is örültem volna
Teszem hozzá csendesen.

- Talán képtelen rá, nem tudom...de majd megbeszélik.
Elvégre ez rájuk tartozik. Kicsit azért felnézek Reevenre, hogy elviseli Felixet. Megpuszilgatom a konzervatív arcát és nagyon szuttyongatva ölelgetem.


- Akkor ebben is hasonlítunk
Elég durva lenne, ha ő is olyan győzelemorientált lenne, mint Q például. De mindig hagynám nyerni, Q-val is sokszor előfordult...
- Az elég ijesztő benne. Najó...nagyon ijesztő. Dehát van ez a másik perspektíva, és értem miért szeretted
Vallom be savanykásan.
- Akkor majd ez lesz az adu ászom
Ha nagyon elmérgesedne a helyzet, kimondom ezt a szót és..hát nem tudom, félek.
- Uhh...akkor ezt direkt csinálja. Tényleg ilyen, borzasztó...nem tudok szabadulni tőle.
Hozzá bújok vigaszért, mert Felix szexi mosolya mintha beleégett volna az agyamba. Szexi...tejó ég nem, az nem, gonosz. Nem bírnék vele úgy barátkozni, mint Eric, engem biztosan kicsinálna, újabb ok, amiért rajongok a kis mágusomért... mennyire erős, ha egy ilyen ember a legjobb barátja!
- Akkor majd megpróbálok haragudni... és kérdezni és soha-soha nem bemutatni neki Quentint.
Fogadkozom. Egyszerűbb lenne minden, ha ez a három dolog ki lenne pipálva az életemben.

Nyusszogom vele összekuporodva, bár nem értem hogyan viszonozom. Simogatom is, ölelgetem, jajj nem bírok leszakadni róla! De nem kellene ezt a viszonzás dolgot cáfolni, még tönkreteszek benne valamit... és ha már kibékültünk, együtt maradunk...támogatnom kell őt! Még abban is, amit rólam pozitívan gondol. Hátha átváltozom valami jobbá!
- Nem fogja, ha csak Felix el nem ragad téged tőlem. De akkor is küzdeni fogok, tudod? Még ha véreset pisilek is érte
Most valami nagyon durvát akartam mondani...de jó ég! Elvörösödöm.
Elfekszünk az ágyon és ölelgetve húzom magamhoz. A takarót is eligazítom, ha kell.
- Tényleg? Úgy szeretném...nagyon kell ragaszkodnod, mert látod mennyi rosszakarónk van. Erősek és nagyon nehéz szembeszállni velük
Motyorászom a nyakába.
- Igen, nagyon szeretlek! Rémálom volt a gondolat, hogy el kell engedjelek...és nem lettem volna rá képes, csak ha biztos vagyok benne, hogy az a jobb neked.
De most ölelem szorosan és forrón, noha fáradtan szuszogva. Azt hiszem...el fogunk szenderedni.

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Kedd Jún. 27 2017, 18:22

-Jaj kicsim...
Mosolyodom el, mert nagyon kedves tőle hogy aggódik értem. Sajnos ez évek óta fáj, nincs mit tenni, a szüleimmel ilyen a kapcsolatom.
-Felixben van jó is persze, de fel sem érhet Hozzád és nekem csak ez számít.
Mert én akkor is imádom amikor elmereng a kis Napsugaram.
-Jaj drágám, szerinted hogy vettél le a lábamról már az elején, ha nem azzal, hogy olyan áhítattal beszéltél és ahogy szavaltál... olyan érzelemdúsan és kifejezően kevesen szavalnak kicsim.
Mosolygok rá kedvesen, tényleg oda és vissza vagyok ezen dolgaitól, de édes ahogy meghatódik. Nem is értem hogy nem bókoltak neki eddig egyfolytában.
-Gondolod? Én alsóban is szerelmes voltam már, bár az elég komolytalan, főleg hogy hetero volt a srác... mindig a lányok után futott...
Mennyi voltam? 8? Na az fiatal, magam 15 évesen már kamaszként "nagynak" definiáltam, nem olyan fiatalnak. Aztán Felix megint a téma, a csók és az ölelés.
-Tudom kicsim, megnevelem... Lehet nem veszi komolyan a kapcsolatunk, de rá fog jönni az, akkor meg magától békén hagy minket, csak... idő mire felfogja sajnos addig meg nehéz megzabolázni, de igyekszem, tényleg.
Sóhajtom, nehéz Felix-szel, de én nagyon akarom ezt és Felix-szel is bárhányszor összeveszek ezért ha kell.


-Ha tudsz bánni vele akkor pláne jó, besegíthetsz, vásárolni például.
Érezni örülnék, segítség lenne, mert nekem is új, hogy ne egyszerre előre vegyek meg mindent, hanem folyamatosan...
-Jaj kicsim, ne mondj ilyet... Nekem egyszerűbb lenne! Most mindig vegyek le készpénzt, adjam oda ha kell valami és szeretném megvedd helyettem mondjuk?
Ez csak egy példa, itt fog lakni! Aztán muszáj fésülgetnem a haját, összegubózik, de nem akartam bántani! Segíteni akartam...
-De nyuszi, én szeretnék neked ajándékot venni, szeretném ha kikapcsolódnál, hát nem kell nagy dolgokra gondolni, egy ebéd, egy mozi, akármi... De akár egy új füzet, mindegy, szeretném ha nem számolgatnád folyton megengedheted-e magadnak... kényelmetlen lenne nekem is, hát úgy is megvenném Neked ha látom kell vagy örülnél neki, akkor meg már nem egyszerűbb így kicsim? Én szeretném ezt, én örülnék neki! Kérlek gondold át a kedvemért, nem érdekel Quentin vagy Felix erről mit mond, velem vagy kapcsolatban, velem élsz együtt ezentúl, velem vagy közös kasszán, nem velük, ez csak ránk tartozik. Hidd el.
Sóhajtom, ha engedi megölelgetem, ne stresszeljen feleslegesen ilyen butaságon, érezni nekem ez nem okozna gondot, a bizalmam maximális felé és egyenlő félként szeretném kezelni, de így nehéz lenne, valljuk be.
-Jaj azt csak úgy mondtam kicsim, egyél húst, nem zavar, amíg nem nekem kell... csak vedd meg vagy csináld meg magadnak annyit kérek, jó?
Felix is sokat evett, megszoktam.
-Jaj édesem... Tudom, imádlak érte.
Bújok közelebb, tudom, hogy elvisel ilyennek, nagy könnyebbség is nekem.
-Addig legalább többet leszünk együtt egy légtérben, hm? De jó, ha lesz munkád nézelődünk majd, Neked mi tetszene. Kettőnknek tényleg szűkös itt, ha a fürdő és a konyha nagy is, ez tény.
Egy szoba az nem sok, de eddig amíg csak egy-egy hétre voltam itthon Felix-szel, elég volt, legény lakásnak meg tökély. De nem fáj lecserélni, nem kötődöm hozzá, csak Samhez, de hozzá nagyon!


-Jaj már, kire hiszi ezt szerinted?
Meggyőződésem, hogy Felixnek túl nagyok az elvárásai... Sam amúgy is tökéletes nekem.
-Jaj már... ne feledd a verseidből is sok minden kiérezhető, én nem írok semmit, hogy jobban belém láss. De nagyon érdekeltél, persze hogy sok kérdésem volt kicsim. De Te is sokat tudsz már rólam csak szerintem nem gondoltál még annyira bele, nem összegezted, ilyesmi.
Kétlem hogy sokkal többet tudnék róla... bár ki tudja.
-Ha fontosnak tartod, hogy elmondjam erőltetheted, nem fogok haragudni, maximum kicsit feszengeni. De majd megnyugtatsz. Már miért ne tudnál okosan kérdezni? Meg mit jelent ez egyáltalán? Azt kérdezd ami érdekel kicsim, ne legyél kétségbeesve, ne légy butus, semmi baj nincs a kérdéseiddel...
Nem is értem hogy jut eszébe... érezni csodálkozom, de azért mosolygok is.


-Nagyon jól esik hogy ezt mondod, hogy ez lehetek Neked... igyekszem kiérdemelni. De hidd el, sokkal közvetlenebb vagyok Veled, de igyekszem minden nap jobban... nyitni, csak igazad van, tényleg túl sokszor utasítottak el, emiatt nehéz. Nehezebb mint gondoltam, sajnálom.
Én próbálkozom, tényleg, de... idő kell.
-Csak legyél velem, nekem más nem kell, nagyon jó hatással vagy rám!
Mondom vidáman, hálásan és kicsit ábrándosan mert tényleg így érzem. Olyan jó hogy van nekem! Bújtatom is a karjaimba, ölelgetem, ha hagyja, kis betegem, majd kell adnom Neki vitaminokat is a nyugalom mellé.


-Hát... tényleg nagyon fáj.
Mondom mély csalódottsággal, félelmem hogy sosem fognak a szüleim elfogadni. De az hogy simogatja a hajam és az arcom ellazít.
-Jaj és akkor ilyenkor ne utáljam ugye? Idióta Kale... igen, tudom kicsim, nem is tudom mi lenne velem, ha Ti nem lennétek nekem... én már el sem bírom képzelni, hogy nem vagy nekem, belepusztulnék! Azért is igyekeztem, azaz... próbáltam igyekezni annyira, hogy nehogy visszautasíts Te is!
Mondom némileg hadarva, mert nagyon meg akartam felelni, de ezzel csak rontottam... Murphy.
-Ahm...
Jó ez tényleg izé téma, miért is tiltottak el totálisan Felixtől, de most beszéljük, hogy nyissak már, hát nagyon nehezen, de próbálom kinyögni.
-Hát... Felixen akkor még látszott, hogy... érted. Hogy hivatásos... és eleinte tényleg azért mentem hozzá, szerintem nem is bírtam jól titkolni hol lógok mikor nem találnak, csak... azt hiszem nem volt szép, hogy akartam tudják miattuk kell odajárnom, mert ott... nincs kérdés, csak elfogadás. Nem vagyok rá büszke, de... legalább rátaláltam a legjobb barátomra.
Mondom kínosan feszengve és összehúzva magam, mert sejtem mit fog gondolni. Semmi jót...



-Szerencsére sok mindenben.
Igen, sokáig vallottam az ellentétek vonzzák egymást de... nem. Jobb így nekem.
//Q is tudja? XD Milyen lenne már utólag megtudná Sammy hagyta nyerni sokszor? xDDD//

-Nézd meg egyszer ahogy rajzol vagy fest... rá sem ismerni. Akkor majd nem fogsz félni Tőle kicsim, nem is kell, Neked nem kell. Bármit csinál Veled volt egy farka...
Morgok, de inkább ölelgetem a drágám, érezze hogy vigyázok rá, megvédem, az enyém és nem adom! Az aduászra bólogatok, közölje csak, jó lesz az! Megnézném...
-Majd fogsz, mindenre rá lehet unni, arra is, hogy teszi az agyát. Bár elég művelt, azért nem bántom, de nincs mindig igaza, hiába hiszi. És majd én elintézem, hogy kimenjen a fejedből!
Lopok Tőle egy érzékibb csókot, ha hagyja, el akarom mosni Felix emlékét, mint írást a homokban.
-Tudtam hogy nem tudsz, túl kedves vagy hozzá... imádom ezt is benned, irigyellek!
Puszilgatom, majd nevetek erőtlen, igen, kérdezzen és Quentint ne eressze Felix közelébe.


-Nem tud, arról már lecsúszott pár éve... Jaj Istenem, Te! Csak a Tiedé vagyok, ne adjál senkinek se!
Nevetek, mert csak nem történik semmi ilyen, nem adom magam úgy sem, nyúlok is a póló alatt a derekához, húzom magamhoz, nekem csak Ő kell. De imádom hogy küzdene értem, sosem tettek még ilyet... szerelemből legalább is. Sok apró csók is a jutalma, némi hálás szuszogás a fülébe.
-Nagyon ragaszkodom! Jobban mint egy kis majom az anyjához mikor csimpaszkodik! Erősebbek vagyunk együtt, amúgy is egyedül vannak, esélyük sincs! Amíg szerethetlek esélyük sincs, nálam nincs kitartóbb ember a földön!
Lelkes vagyok, mert megnyugodtam kibékültünk és szeret is, akar is. Szép a világ.
-Én még akkor sem tudtalak volna elengedni... gyenge vagyok én az önzetlenséghez!
Motyorászom most én a nyakába, kapaszkodom belé, odafurakszom mellé úgy, hogy levegő se maradjon közöttünk, ez most kell... ha engedi akkor végeredményben ráfekszem a mellkasára vagy szorosan mellé és elnyom az álom az illatával az orromban, kellemesen.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Kedd Júl. 04 2017, 22:20

- Azért...nem kell túlozni
Vagyis kell, nem baj, hogy túloz, jajj istenem, kipirulok! A szavalat tette? Pedig nem vagyok különösebben nagy versmondó. Zavartan megpiszkálom a hajam hátul.
- Köszönöm Eric, én...hát örülök, ha tetszik. Akkor majd elszavalom neked mindig, ha írok új verset
Pislantok rá hálásan. Gondolom az a normális, ha már alsóban is szerelmes az ember ha meleg ha nem. Kicsit mosolygok, mert kedves történet, el tudom képzelni, hogy a kisfiú fut a lányok után, ő pedig a kisfiú után.
- Jó...
Sütöm le a szemeim, bár elképzelésem sincs hogy lehet megzabolázni.


- Persze, segítek vásárolni, de ehhez nekem nem kell tőled saját számla. Majd...nekem is lesz
Nyögöm, mert tényleg elment ettől ezután minden kedvem.
- Igen...amíg nem dolgozok. Meg tudnád tenni?
Kérdezem kicsit megsemmisülten a földet nézve beszéd közben. Megdőlök felé, ahogy a hajam simogatja, becsukom a szemem és halkan durmolok.
- Hát...ha akarod megteheted a saját számládról. Mármint nem nagy dolgokat...de a füzeteim folyton elfogynak
Húzom be a nyakam. Talán nem kellene ezt így mondanom, kérnem, célozgatnom, ez...olyan fura!
- De...az nem is olyan lenne, mintha te lepnél meg vele. Mintha meglátnád, megvennéd és odaadnád nekem. Nem is az árértéke lenne drága nekem, hanem az eszmei, hogy elmentél érte, kifizetted és elhoztad. Viszont, ha utalnál, akkor kicsit sajátomnak érezném azt a pénzt és olyan lenne, mintha én venném magamnak. Nem teljesen, de azért mégis.
Próbálom neki magyarázni gyöngén. Nekidőlök, amikor ölelget, megfogom a karját.
- Tudom, de...ezek után nagyon rosszul érezném már magam miatta...és Felix is mondta és egyetértek...nem várhatom el, hogy kitarts. Az olyan lenne.
Suttogom. Felix ráerősített erre a félelmemre.
- Persze, köszönöm.
Megkönnyebbülök azért, hogy nem kellene mellette teljesen vegetáriánussá válnom.
- Én is imádlak... Egyébként jó lenne egy saját lakás, egy nagyobb... merthát
Elvörösödöm, hozzábújok gyorsan.
- Nem azért, mert nem akarok veled egy légtérben lenni! Csak...csakhát...
Behunyom a szemem, próbálok valami nem önző érvet keresni.


- Nem tudom, de el tudok képzelni ilyen férfit.
Sóhajtom. Jobban hasonlítana Felixre, mint rám.
- Törődtél velem... Remélem...nem leszek neked unalmas egy idő után
Mert mi van, ha már megfejtett, mindent tud és semmi felfedezni való nincs bennem egy idő után. Egyébként nem hiszem, hogy ugyanannyit tudnék róla, mint ő rólam, de nem szólok.
- Nem szeretem, ha kényelmetlenül érzed magad a közelemben. De...megnyugtatlak, igen.
Simogatom a kézfejét.
- Mélyreszántóan, mint te... Sok tekintetben olyan akarok lenni, mint te. Ez baj?
Simulok hozzá, mert remélem nem.


- Semmi baj, majd remélem egy nap kiérdemelem a bizalmad.
Talán lassabb lesz, mint Felix gondolta, de ez az én tempóm. Nem vagyok gyors. Ühümmögök, hogy vele leszek és egészen szorosan átkarolom beszívva illatát. Mennyire szeretem!


Szomorúan nézek rá, aztán összecsókolgatom az arcát mindenhol, ahol érem és közben folyamatosan simogatom is.
- Bárcsak megtörhetném ezt a gonosz varázslatot, eltüntethetném a bánatot a lelkedből.
Sóhajtok, mert nekem is fáj, hogy nincs ilyen hatalmam és látom szenvedni.
- Mindig leszünk... Felix...nos őt nem tudod lerázni, én akkor is lettem volna lélekben, ha nem úgy alakul...mert az érzéseim nem változnak
Motyogom lesütött szemmel már megint. Amikor mesél, biccentek.
- Hát...végülis ők kergettek ilyen helyre, nem? De nekik köszönheted Felixet. S hát nem az a lényeg, hanem, hogy van ilyen ember az életedben....aki iránt ilyen mélyen érzel.
Meredek magam elé. Igen...nagyon szereti bármennyire is haragszik most rá.



//Q nem tudja XD//
- Hát...nem hiszem, hogy elmegyek megnézni csak ezért, de jó...vagyis egy idő után, ha normális lesz el fog múlni. Gondolom... vagy nem tudom
Bújok hozzá elveszetten. Egyelőre rossz nekem ez az egész.
- Gondolod? Jó...én csak...hát felkavart
S Eric csókkal gyógyít, reszketeg, sóvárgó szenvedéllyel viszonozom, szinte remegnek az ajkaim a folytatásért, amikor abbahagyja.
- Irigyelsz? Ne...ne irigyelj kérlek
Bújok hozzá ijedten, kissé feldúltan. Mert eszembe jut Quentin, ő is irigyelt... Igazából most megijedek ettől. Ha irigyel, gyűlöl. El is húzódom.


- Jó...de de ne irigyelj
Kicsit beragadt nálam ez a lemez. Bújok hozzá, amikor húz, de elég riadt vagyok Q is irigyel, de annyira nem értem miért.
- Tényleg? A kismajmok nagyon ragaszkodnak... Ó Eric...nincs, biztosan nincs és igen, ketten vagyunk, ráadásul hatalmas erőnk van. Hiszen nincs a szerelemnél erősebb hatalom a világon
Borulok a karjaiba, ajkaira.
- Én csak miattad lettem volna erős...de belül meghaltam volna. Szeretlek...annyira nagyon szeretlek
Fészekelem el magunkat, aztán felveszem lélegzete ritmusát, melyre gyengéden elpihenünk.

//köszi XD //

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 30
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 350

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   Kedd Júl. 04 2017, 23:08

-Nem túlzok!
Nekem tényleg Sammy a minden most! Az én Samem, imádom!
-Ó, az nagyon jó lenne, nagyon boldog lennék, kérlek! Kérlek!
Puszilgatom az arcát, lelkes leszek mint kisgyerek a cukorboltban, de nagyon szeretem ahogy szaval!

-A számla a Tied lenne, én csak pluszban raknék rá pénzt.
A sajátja mellé, persze, de az övé lenne teljesen!
-Persze, amit akarsz, de szerintem kártyával egyszerűbb lenne picim... De akkor veszek le pénzt Neked.
Ha ezt szeretné, ez lesz.
-Jaj szerelmem, nekem az is jó ha közös számlánk lesz. Azért mindenki belém kötne de kérlek hidd már el, maximálisan megbízom benned. Azt is lehet, ha nem akarsz sajátot. Így is-úgy is megveszek Neked mindent, füzetet, ételt, ruhát, kiskutyafarkát... így azt is megveszem amit nem is akarsz csak ránézel!
Puszilgatom, de elnevetem a végét, ne vegye véresen komolyan ezt, megoldjuk. De tényleg minden szart megvennék Neki, hogy biztosra menjek...
-Nekem a végeredmény a fontos, hogy mindened meglegyen és boldog legyél. Hidd el, az anyagiak nem sokban nyomnak a latba, de valamennyi pénznek mindig kell Nálad lennie, bármi van, én így érezném megnyugtatónak.
Bármit hirtelen kellene vennie de nincs pénze, hülyét is kapnék.
-De felejtsd el őket édes egyetlenem, mondom, hogy velem élsz, nem velük. Felix is félig kitartott, Quentin meg a bátyád, leveszem ezt a válláról, mert már hozzám tartozol, nem hozzá. Legalább is ilyen szempontból, mert velem élsz. Jó, akkor ne így fogd fel, azért ne így, mert megdolgozol érte nekem. Mondjuk úgy, megcsinálsz nekem sok házimunkát majd, bevásárolsz, ilyesmi, ledolgozod a részed házimunkával amíg nincs kereseted. Ne becsüld le ezt, mert melós. Nekem sokszor nincs időm rá rendesen takarítani mindent, főzni mindig. Vagy elmenni megvenni mindent és előkészíteni, mert a főzés már semmiség.
Győzködöm, hogy fogja fel másképp, mire kapja tőlem a pénzt.
-Kicsi kettőnknek... semmi baj életem, tényleg kicsi kicsim. De be kell lássam, egy hónapnál többet egyhuzamban sosem töltöttem ebben a házban... arra meg jó volt. Majd nézünk valami szépet, akkor így kalkulálok a galériával.
Mert van félretett pénzem, ez a lakás is takaros, ha kipakolom és kifestem újra, jó áron el lehetne adni szerintem. Majd megálmodom, anyagilag hogy osszam be amim van.

-Ismerve Felixet én nem...
Vétózom meg, Felixnek senki sem elég jó...
-Már miért lennél unalmas? Annyi felfedezni való van még benned, egy élet is kevés lenne hozzá!
Simogatom és cirógatom, mosolyogva. Kis buta.
-Sok minden feszélyez engem, de ez nem a Te hibád. Az enyém. De Te megnyugtatsz.
Így sokkal könnyebben elviselek sok mindent.
-Hogy olyan mint én? Jaj kicsim... nem, nem baj, csak számomra szokatlan, én is mindig olyan akartam lenni mint mások. De tudod mit? Vannak ilyen ismerkedős kártya meg társasjátékok, majd veszünk, abban sok fura meg mélyenszántó kérdés van, játszva megismerjük egymást, hm?
Hátha így nem feszélyezné annyira a kérdezősdi.

-Kiérdemelted már, csak attól hogy már nem félek a víztől nem fogom tudni rögtön leúszni a maratont...
Talán így megérti, nem Vele a baj, hanem velem. De ahogy ölel minden félelmem elszáll mint sárgult levél a hirtelen szélben.

-Jó úton haladsz!
Nevetek kicsit, hogy így összepuszil, mert ez játékos nekem és kedves, tényleg olyan mint egy napsugár a zord felhők között. Utat vág és elűzi a sötétséget.
-Az enyémek sem. Azaz de... napról napra jobban szeretlek!
Mondom eleinte komolyan, majd a végén játékosan és lopok egy cuppanós csókot.
-Ah... igen. Anyáméknak is meg kéne mondani, kiakadnának. De tényleg csak felületesen rohadék ez a hülye, belül igenis nagy szíve van. Olyan mint egy sün. Kívül szúrós, áthatolhatatlannak tűnik, de ha egyszer biztonságban érzi magát kiderül aranyos és sérülékeny. Ahh... ezt Neki ne mondd vissza, kicsinálna érte!
Nevetek fel, Felix a süni. Juj. De inkább bújok Sammy karjaiba, otthonos így, békés.

//Ott akarok lenni ha egyszer megtudja xDDD Vagy Felix XDDD //
-Lehet eljön Ő hozzád. Modell híján van mindig.
Mondom a festésre, de érezni nem erőltetem, már nem.
-Mert szereti ezt csinálni, ne foglalkozz vele... velem foglalkozz!
Nem nehéz rávennem szerencsére, ez a csók, ah, ez már nagyon kellett, sóvárogtam érte, mint reszketeg kisgyík a napsugara után!
-De, annyira kedves és odaadó vagy! Én is rád akarok hasonlítani....
Puszilgatom, példamutató nekem az egész létezése, nem sárga irigységgel viseltetek iránta, hanem csodálattal vegyessel, érezni a hangomon is. De meglep hogy elhúzódik.
-Mi a baj picim? Rosszat mondtam?
Kérdezem szomorúan és aggódva, mi lehet a gond. Vagy rosszul van?

-Picim, a jó értelemben teszem, de akkor mondjuk úgy, tanulni akarok Tőled!
Így szebb, valóban, húzom is, ne menjen el, szeretgetni akarom!
-Én jobban!
A majmok kismiskák hozzám képest!
-Nincs! És ez csak a mienk!
Ez a szerelem, ez az érzés, ez a ragaszkodás!
-Jaj ne mondj ilyeneket, mikor olyan vagy mint egy virágos kert... nálad sosem lehet tél, örök nyár van a szívedben! Majd én locsolgatom a lelked, hogy szárba szökjön!
Puszilgatom most én ahol érem: az arcát, a nyakát, a vállát.
-Én is szeretlek kicsi nyuszim!
Mert most az, annyira édes! Ilyen tudattal jó elszenderedni ám!
//Én is Very Happy //

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Ármány és szerelem -Sam-Eric   

Vissza az elejére Go down
 

Ármány és szerelem -Sam-Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Kipp-kopp Seth kopog (Seth -Eric)
» Nyuszi hopp... Sam-Felix-Eric

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-