Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Utál minket! Sammy és Stan EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Utál minket! Sammy és Stan EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Utál minket! Sammy és Stan EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Utál minket! Sammy és Stan EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Utál minket! Sammy és Stan EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Utál minket! Sammy és Stan EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Utál minket! Sammy és Stan EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Utál minket! Sammy és Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 14:15

Élete legszörnyűbb reggele, amikor Leo mellett ébred másnaposan, forgó gyomorral, fájó fejjel. Kutyául van, minden zaj fáj neki, s a pillanat mikor Leo riassza, hogy Quentin kórházban van kétségkívül élete legszörnyűbb pillanata.
Ha autóba ülnek kér egy szatyrot Leotól és csak azért nem ordít és zokog egész úton a kórház felé, mert abba hány bele.
Mikor megérkeznek, valahogy, félig szinte öntudatlanul kikászálódik, kidobja a táska taccsot és rohan a bejáratig. Sosem félt még ennyire, borzasztó sápadt, remeg mint egy kocsonya és nem tudni hányni, bőgni fog-e a következő percben, vagy egyszerűen csak összeesik.
Keresnek egy nővért. Lábai megroggyannak, mikor a csaj eldarálja, hogy túl van az életveszélyben és hamar megtalálták. Meg kell kapaszkodnia az információspultban. Quentin majdnem meghalt? Úgy, hogy...összeveszett vele? Érzi, hogy a világ egyszerűen péppé passzírozza. De már nem és nincs maradandó sérülést. Ezt is hallja... Agyrázkódás. Miatta. Szakaszosan, de eljut, ekkor már nagyon sápadt.
- Leo...
Nyöszörgi, eddig jut, ekkor zöldes arccal megpördül, fényfoltok kúsznak a látómezőjébe, forog vele a világ. A következő pillanatban érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, nem bír talpon maradni.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 14:38

Nem aludt az éjjel, kattogott az agya. Az a szerencse, hogy szabadnapos, pakolni akart, hogy mire April megjön, minden kész legyen. Reggel Leopold hívja. Ez önmagában is nagyon furcsa, mert noha tudta a számát (Quen egyszer fontosnak érezte és megadta) de sosem keresték egymást. Mondhatni hosszú évek után ez az első hívás. Bizalmatlanul is vette fel, de ahogy ledarálta mi történt és kivételesen legyen már báty, szedje már össze Sammyt és tolja be a képét, nos... meggyőzte, hogy igen, vészhelyzet van. Kocsiba is ült azonnal, majd a nővérektől megérdeklődte hol van az öccse (mindkettő) és meg is találta Sammyt egy ágyra fektetve. Közölte hazaviszi, csak gyenge az idegzete, minden felelősséget vállal az öccséért, mindent aláírt. A szobába sem ment be, ahol Quentin és Leopold van, csak írt egy sms-t, hogy hazavitte Sammyt, vigyázzon Quentinre. Az igazat megvallva nagyon régen nem látta kisebbik öccsét, csak azért ismerte meg egyből, mert annyira hasonlít Quentinre. Fel is nyalábolta és hazavitte a szüleikhez. Most épp dolgoznak mindketten, üres a ház, de Sammy kulcsaival boldogult. El is fektette az ágyon, hozott borogatást, vizet és pár gyógyszert, de nem tudja pontosan mi baja van az öccsének, megvárja hogy magához térjen.
-Nem könnyítetted meg Leopold dolgát... Leopold benn maradt Quentinnel, én hazahoztalak. Anyáék nincsenek itthon, de majd felhívom őket később.
Ül az ágy mellett és kicseréli a borogatást, bár némileg rezignált, ez lehet nem tűnik fel Sammynek, régen látta, akkor sem volt sokkal másabb valószínű.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 17:03

Elájult, nem is kell ragozni ezt a tényt, sötét és homályos minden körülötte. Annál inkább meglepődik, mikor pislogva kinyitja szemeit és ráfókuszál az otthoni falilámpára. Eltátja a száját, mert fogalma sincs hogy került haza. Az egész...csak egy rossz álom lett volna? Felül, azonnal megszédül, keres valamit, amiben megkapaszkodhat. Megijed, mert először nem ismeri fel az idegen alakot az ágya mellett.
- Stan? Mi...történt?
Nyögi, aztán amikor folytatja eszébe jut. Gyorsan ül fel és az émelygés elmaradhatatlan csatlósként szegődik a nyomába.
- Quentin!
Hagyja el ajkait sikolyként a név, sürgető késztetést érez, hogy rohanjon, ott legyen, ugyanakkor gyötrő súlyként nehezedik rá a valóság fekete zselémasszája. Mindaz, ami történt, természetesen miatta.
- Mi történt vele? Én...nem akartam...anyu!
Sírja el magát szinte azonnal, ahogy meghallja ezt a szót és tapogatózik, mintha az anyját keresné az ágy túloldalán.
- Azt mondták...életveszélyben volt...Ugye nincs semmi baja? Te vagy Stan, ugye?
Bugyborékolja, nem tudja a sírógörcsét, vagy a hányingerét küzdje-e le előbb, esetleg a szédüléssel kellene valamit csinálnia. Sápadt, furcsán, nagy pánikokban veszi a levegőt.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 20:53

-Én. Feküdj vissza, elszédülsz.
Nyomja vissza finoman az ágyba míg elmagyarázza, mi történt.
-Semmi baja. Csak pihennie kell.
Igazából nem hazudik, megkonzultálta az állapotát a doktorral.
-Anya nincs itthon. Velem kell beérned.
Sóhajtja, még egy testvér, aki nem kér belőle. Szinte már fel sem veszi.
-Összevesztem vele és elment. Természetesen nem hallgatott rám, hogy maradjon éjszakára így belekötöttek és kirabolták. Azt hittem addig nem megy el amíg nem hívott egy taxit. Logikátlanul viselkedett, mint mindig.
vSóhajtja, azt hitte nem kell már nevelnie semmit Quentinen, de tévedett. Még bőven akad mit.
-Igen. A bátyád vagyok Samuel és meggyógyul. Most pedig lélegezz, mélyeket, tessék itt egy zacskó. Nem kell pánikolni, ha komoly lenne a baj, nem gondolod hogy vele lennénk a kórházban? Hazahoztalak. Leopold vele van. Feküdj vissza.
Magyarázza szinte egy hangszínen, mantrázva, remélve öccse felfogja és szót fogad.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 21:12

Megszeppenten engedelmeskedik, mert tényleg nagyon szédül, sápadt is.
- De...életveszélyben volt. Nem értem. Délután jól volt.
Nyeldekli kibuggyanó könnyeit, aztán elvörösödik.
- Nem azért...
Nyögi, ahogy tudatosodik benne az anyja után sír.
- Te is? Dehát...hogyhogy? Leonál volt, utána...hozzád ment? Miattam veszekedtetek?
Kérdezi torkárra forrt fájdalommal. A logikátlanon bután néz. Valahogy nem ezt a kifejezést használta volna. Fél, hogy Stan bántotta Quentint, hiszen...nem sebezhetetlen fiatalabbik bátyja és biztos nagyon fel volt dúlva. Ez egy rémálom, érzi, hánynia kell. Quentint kirabolták, megtámadták...Mindez nincs, ha nem küldik el.
- Jézusom...
Nyögi nyeldekelve, próbál lélegezni, ahogy Stan mondja. A zacskó igazán kapóra jön, belehány, mikor a keze ügyébe kerül. Nem bírta már visszatartani.
- Nagy a baj, hiszen...agyrázkódása van, hiszen kirabolták! Igen, az jó és köszönöm, csak...
Ismét belehány a zacskóba, aztán azért kezd el keservesebben sírni, mert gyűlöl hányni. Nem mintha ez lenne az egyetlen ok, hiszen Quentin akkora bajba került miatta és még Stannel is összeveszett, úgy érzi tönkretett mindent, ha elveszíti... Forog a feje, jó lenne ha Stan hozna neki egy lavórt is, de nem bírja megmondani a sírás és öklendezés közepette.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 21:23

-Kiderült szörnyen vezet.
Hagyja rá Sammyre a délután dolgot.
-Nem. Egyetértettem Quentinnel, hogy nem gondoltad át ezt a kapcsolatot Sam. De ezt most hagyjuk.
Nehogy ezt is magára vegye, vannak más bajai is, mindkettejüknek.
-Jól van... add ki. Ittál? Akkor mást adok...
Bizony, a szag megcsapja, ebben van alkohol is.
-Orvos vagyok. Vesz új kocsit és új telefont, megengedheti magának. Az agyrázkódás nem súlyos dolog, 50 emberből 10-nek már volt. Héj...
Inkább berekeszti a beszélgetést, hoz egy lavort is, hogy abba hányjon öccse, ha még van mit, rászól ne beszéljen.
-Itt maradok Veled. Quentin sincs egyedül és mielőtt azt hinnéd miattad van, nem. Quentin miattam ilyen. Azt hittem rá már nem kell vigyázni, de még mindig gyerek. Rólad nem is beszélve... jobban kell lenned, mert Quentin aggódni fog és nem épül fel.
Ennyi zsarolás belefér, úgy érzi. Inkább itat vele egy kortyot, nem többet, nehogy kihányja, bár akkor legalább nem marna annyira. Hozott papírtörlőt is, mert az nagyobb, tovább kitart mint egy papírzsebkendő. De ha tudja, próbálja visszafektetni amint úgy néz ki már nem hány, méri a lázát és a pulzusát. Bár kissé csendes, de jobb így, amíg Sammy jobban nem lesz nem erőlteti a beszélgetést.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 22:03

- Mi? Dehát...Quentin tökéletesen vezet.
Őt mindig hurcolja, megfontolt, precíz, körültekintő, de nem idegtépően lassú. Cseppet sem fél. Egyáltalán hogy jött ide a vezetés? Pislog, elhamarkodta.
- Nem értem....
Ha nem ezen, min? Csak nem az volt a baj, hogy a szüleik nem törődtek Quentinnel? Azt el tudja képzelni, hogy Stan túlságosan védte az ősöket.
- Ühüm...tegnap
Nyögi sírósan a hányásroham közepette.
- A....kocsiját is ellopták? Borzasztóan szerette! Én is szerettem! Neve is volt, Suhanó. Életveszélyben volt...
Zokogja kétségbeesetten, ő megragadt ennél a szónál. Nem tud hosszú ideig sírni, mert a hányinger erősebb.
- Dehát...miattam
Csukladozik.
- Miért miattad? Bántottad? Hát...dehogy, csak nagyon felbosszantottam. Miattam, csak miattam...ő is ezt mondta. Én? Én csak...hát ezt ő is gyakran mondja. Quentin...utál
Zokogja. Akkor áll meg, amikor iszik egy kortyot. Aztán hagyja magát elfektetni, úgy érzi szüksége is van rá. Feszélyezi, hogy Stan olyan szótlan, mintha egy idegen lenne mellette. Csendesen sírdogál oldalra fordulva és érzi, hogy megy fel a láza.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 22:14

-Ha így lenne nem törte volna össze a kocsiját.
Ciccen fel, még hogy tökéletesen.
-Nem is értheted. Régi ügy, még meg sem születtél akkor.
Na igen, ahogy elnézte, ez már akkor elkezdődött.
-Nem, azon már nincs mit ellopni, teljesen összetörte. Suhanó.... az csak egy kocsi. Vesz egy másikat. Igen, abban, mert hülye volt. Összeveszett veled, majd átjött, hogy velem is összevesszen és kioktasson, aztán meg hagyta magát kirabolni. Haragszom rá.
Mondja valóban valami elfojtott haragfélével.
-Nem miattad. Miattad csak aggódik, hogy bajod esik és kihasználnak és megríkatnak. Rám volt mérges. De akkor is ostoba, honnan kellett volna tudnom...
Morogja, közben visszateszi a borogatást Sammy homlokára és csuklóira.
-Ezek szerint... Nem, nem utál. A barátodban nem bízik meg, ahogy én sem, mert idősebb nálad és nem is ismer, most döbbentél rá hogy meleg vagy és kihasználhatja ezt. Quentin nagyon aggódik. Szóval nem kellene tetőznöd a bajt azzal, hogy kiszáradsz...
Fekteti vissza és érzi hogy megy fel a láza. Azon gondolkodik hogy adja be a gyógyszer, ha üres az öccse gyomra... Emiatt csendben is van kicsit, kavarog a feje.
-Sam. Egyél egy kis kekszet. Be kell venned a gyógyszer.
Mondja némi idő után, ha elcsitult az öccse.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 22:35

- Hogyan? Összetörte a kocsiját?
Hüledezik, egy percig megint nem kap levegőt. Lemaradt. Mikor?
- Arról van szó, hogy a szüleink kevésbé szeretik? Mert...engem emiatt hibáztatott. Jobban figyeltek rám és szerinte direkt csináltam...Pedig nem. Sajnálom én bocsánatot kérek
Jelenleg Stantől, zokogva. Tényleg sajnálja, most hogy Q beteg még jobban. Ott kellene lennie mellette. Hogy lehet ilyen gyenge?
- Karambolozott?
Kiált fel egészen magas hangon és sápadtan.
- Jézusom...jézusom! Ott kell lennem vele...Stan, kérlek...Be kell mennem. Ehhez biztosan miattam! Nagyon mérges volt rám. Majdnem...majdnem megöltem. Annyira félhetett...Stan...ugye tudod hogy neked is...hogy ott kellene lennünk vele? És ha sír? A szüleinknek is ott kellene lennie. Miért csak Leo van? Szüksége lehet ránk!
Nagyon rosszul van, de megpróbál feltápászkodni, még jó hogy ott a lavór, mert egyenesen belehány zokogva.
-De...én kezdtem. De...te...rád miért? Te itthon sem voltál.
Nyögi remegő ajakkal, ijesztően sápadtan. A borogatástól csak remeg és a hideg rázza, de mivel megy fel a láza segít és pont ezért kínlódik is alatta.
- Tudom...tudom, hogy aggódik. De...nem érti meg, hogy
Nyeldekli hányingerrel küszködve.
- Sajnálom...
Nyögi a kiszáradásra is. Innia kellene, de nem érez hozzá erőt magában.
- Gyógyszer? A hányásra, ugye? Jó...ide tudnád adni?
Kérdezi kábán, duzzadt, könnyes szemekkel, fuldokló, rohamos szipogással.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyVas. Ápr. 09 2017, 22:52

Inkább nem reagál, megint zaklatott lenne Sam.
-Az nem a Te hibád. Azt hiszi el volt várva Tőle hogy olyan legyen mint én... nevetséges. Nem kell bocsánatot kérned, ha nem csináltad direkt. Gondolom, nem akarták, hogy veled is az legyen mint velem. Hogy elmenjek amint tudok, mert nem bírom itt.
Ha igaz amit Quen mondott, akkor Sammy sem találta a helyét soha sehol. A folytonos sajnálkozó tekintetek pedig senkinek sem hiányoznak.
-Csitulj. Igen. De elláttam.
Már amennyire el tudta, de a kórházban teljesen rendbe rakják, tudja jól.
-Nem. Amíg jobban nem leszel, nem mehetsz be. Ezt mint orvosod és mint bátyád mondom. Quentinnek is kell a pihenés, ha aggódnia kell miattad nem tud pihenni!
Még csak az hiányozna...
-Rám nincs... kijelentette, hogy utál, hogy bemagyarázta magának hogy nem érdeklem. Hiába mondtam bármit oda sem figyelt. Engem biztos nem hiányol, valószínű örül, hogy nem lát. Téged elviszlek, amint jól leszel. De addig nem. Azért van csak Leopold, mert Őt érték el. Majd felhívom a szüleink és Christint, amint jobban leszel.
Mert most rá lett bírva a kisöccs, tudja jól, hogy az is fontos.
-Igen. Ez volt a baja. Szóval nyugodj meg, Rád nem haragszik. Mondta, elhiheted, én nem szoktam hazudni.
Bezzeg Quen... jó színész... még mindig mérges rá. A borogatásból sem enged, próbálja Sammyt betakarni.
-Hogy mit? Mit kellene megértenie?
Ez sajnos érdekli és Sammy sem hajlandó csöndben maradni, így mindegy is.
-Nincs baj. Ha kicsit megnyugodnál, jobban lennél. Elfelejted, hogy már nincs baj. Ha baj lenne, nem lennék nyugodt, igaz-e?
Valóban próbál nyugalmat erőltetni magára, bár így is nyugodtabbnak látszik az átlagnál, maradjunk annyiban.
-A hányás az alkoholtól és az idegességtől van. A lázadra kapod a gyógyszert és kapsz egy kis gyomornyugtatót is. Vedd be, de keveset igyál és lassan.
Most tényleg berekeszti a beszélgetést, szigorúan is néz, hogy ne beszéljen, pihenjen meg. Ad még törlőkendőt is, megigazítja a párnát és csak nézi egy darabig. Nem is tűnik törékenynek, Quentin az Ő korában sokkal gizdább volt. Régen is volt... de ha Sammy már bír egyenletesen lélegezni, akkor kínálja megint vízzel és keksszel, nem sokkal, pár korttyal és falattal.
-Jobb?
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Ápr. 18 2017, 21:43

Elhessegeti a dolgot, hogy az lényegtelen, fészkelődve, feszülten pillant Stanre. Nagyon óvatosan, rekedten szólal meg.
- Egy kicsit tényleg... sokszor hasonlították hozzád.
Ennek Quen nem örült. Kihagy egy lélegzetet, sír tovább, reménytelenkedve megrázza a fejét, hogy nem kell bocsánatot kérnie.
- Nem hiszem. Tudják, hogy én nem tudok menni... Miért nem bírtad itt?
Ez neki nyilván új és még könnyei ködén át is érdeklődve nézi a bátyját. Hüledezik egy sort, a csitulj viszont annyira meglepi, hogy elhallgat. Meghökkentő neki, régies szó. Folytatja a sírás, amikor Stan kiköti, hogy nem mehet be. Még pocsékabbul érzi magát, mert nem is merne, Quen gyűlölheti...és mégis borzalmas a lelkiismeret furdalás, hogy nincsenek most mellette. Neki hogy esne ez fordítva? Ha pl csak a barátja, Noel lenne ott, de Quentin nem?
- Azt nem...nem akarom...
Szepegi romhaszerűen, aztán figyel és rázogatja a fejét.
- Nem jobban, mint engem, nekem is mondta, hogy az én hibám, hogy nem foglalkoztak vele... Szerintem engem se csak...rossz belegondolni, hogy egyedül hagyjam egy ilyen trauma után. Nem tudom te mennyire kedveled, de én nagyon szeretem Quentint!
Zokogja kétségbeesetten. Bólint, hogy értesítik majd az egész családot, aztán ekképp nyugtatja szipogva magát(magukat)
- Biztos megint velem foglalkoznának...
JObb, hogy ő hátra maradt Stannel. Felkapja a fejét, hihetetlenkedve néz rá
- Azt mondta? Nem, nem érti meg, hogy tényleg meleg vagyok és Ericet...engem, nem ért engem
Motyogja, aztán mély levegőt vesz.
- Hát nem tudom...úgy képzelem, hogy te mindig nyugodt vagy.
Némán aláveti magát Stan utasításainak, engedelmesen beveszi a gyógyszert, keveset iszik és lassan.
- Nem tudom...
Elveszi a kekszet, érzi, hogy szédül az éhségtől és valószínűleg a vérnyomása is lement. Gépiesen a szájába tömi.
- Sajnálom, hogy velem kell lenned és nem lehetsz Quentinnel.
Jön rá, hogy valószínűleg ez is az ő hibája.
- Nyugodtan...nyugodtan magamra hagyhatsz, jól vagyok
Fordul a párnába, hogy folytassa a zokogást.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Ápr. 18 2017, 22:26

-Mm. Pedig ahogy hallom Téged több értelme lett volna... De mindegy is már.
Sóhajt, mert erről most miért ő tehet? Ő elment, saját utat járt, nem is közel, pont ezek miatt, hogy ne járjanak a nyakára, hogy milyennek is kéne lennie.
-Eleinte honnan tudták volna? Aztán gondolom megszokták, minden könnyen válik megszokássá. Nem fontos...
Hajtja le a fejét, inkább megfordítja a borogatást Sammy fején, hogy hűvösebb legyen. Végtére is teljesen mindegy mi volt régen, nem változtat semmit. A jelent kellene megoldani, de azt a múlttal lehetne, ami lehetetlen, így ez keserű zsákutca.
-Na ugye, meglátogatod amint jobban vagy, gondolj bele elkapja tőled, még nehezebben épül fel. Pár nap nem a világ.
Bár kétli hogy ezt elkaphatná Quetin, de valahogy le kell csillapítsa öccsét.
-Már hogy ne szeretném? Vele nőttem fel. De teljesen más okból volt haragos Rád. Aggódott érted a homoszexualitásod miatt, amit nem is csodálok. Szóval örömmel veszi majd, ha lát, de csak akkor, ha nem ájulsz el az ágya mellett lázasan. Akkor csak megijedne és nem bírna a saját gyógyulására koncentrálni. Érted ugye? Ha jobban leszel, átmehetsz. Alku?
Nincs jobb ötlete...
-Ki tudja. Ezért is kellene a saját gyógyulásodra összpontosítanod, emiatt senki sem fog indolensnek gondolni.
Egyértelmű, hogy az az elsődleges felépüljön és ne kelljen érte is aggódni.
-Igen. Szerinte, ha szabad így fogalmaznom könnyen félrevezethető vagy és emiatt egy idősebb férfi könnyen kihasználhat és megronthat. Ráadásul férfiról beszélünk. Meg kell értened, nagyon hirtelen életviteli váltás ez, nem csak a homoszexualitás maga, de hogy egy nálad idősebb egyént nevezel partnerodnak. Sok volt hirtelen. Én is óvatosságra intelek, hiszen nem ismered még olyan rég ezt a férfit, önmagad ezen oldalát is, nem de?
Ő megérti Quentint, teljesen természetes, hogy félti.
-Az esetek 90%-ban valóban.
Ha mondhat egy számot így hasraütés szerűen. Persze a maradék tíz az, amikor valóban nem bír gondolkodni és látszik is rajta, mert amúgy ennél többször ideges belül.
-Lassan... nem sietünk.
Mondja a kekszre, nem akarja viszontlátni.
-Kétlem, hogy örülne nekem, akkor már inkább Téged ápollak, remélve nem küldesz el.
Mert akkor menne, ez kiérezhető. Ha elküldik megy, ha kérik maradjon marad. Nem bonyolítja túl a dolgokat.
-Szóval emiatt ne fájjon a fejed. Legalább lát egy orvos Téged is, fogd fel így, ha jobban tetszik.
Végtére is, kétli, hogy nagyon a saját bátyjaként tekintene rá, alig töltöttek együtt egy kevéske időt, kettesben nem is emlékszik utoljára mikor.
-Csak akkor megyek, ha nem látsz itt szívesen. Nem szívesen lennék most otthon az üres lakásban a szabadnapomon...
Mert még ez is, be se mehet. Azaz bemehetne, de most még ahhoz sincs kedve. Így legalább úgy érzi van valami minimális haszna az agonálásának.
-De ugye tudod, hogy a sírás nem old meg semmit? Bár orvosilag bizonyított, hogy egészséges, mivel a zokogás izomlazító, csökkenti a stresszkeltő hormonok termelését, leviszi a vérnyomást és növeli a vörösvérsejtek oxigénfelvelvő-képességét. A marylandi orvosok szerint a sírás egyenesen infarktusmegelőző... Emiatt nem mondhatom, hogy ne sírj, de meg kell említenem, hogy fejfájást okoz nagy mennyiségben.
Magyarázza, míg betakargatja megint, megigazítja a borogatásokat finoman.
-Ha az bánt, hogy összevesztél Quentinnel, akkor elhiheted, hogy szerintem Te vagy a kedvenc testvére, akire a legjobban vigyáz. Ebből következik, hogy nem haragszik Rád a szexuális irányultságod vagy a választott párod miatt, csak aggódik. Leopold miatt is aggódott, hogy elfordultok Tőle, mert volt egy kirohanása. Ő ugyanannyira aggódik most, Te mit gondolsz, amennyire Te Őmiatta. Hidd csak el. Rettentően aggódik, hogy esetleg valamit nem tud megadni Neked, nem tanított meg valamit és bánthatnak emiatt. Szóval emiatt ne sírj, ha jobban lesztek újra átbeszélitek, nyugodtan. Bár én örülnék, ha megismerné a férfit, aki a párod. Ha Te nem is látod, hogy esetleg kihasznál, Ő észre fogja venni. Én is biztonságban szeretnélek tudni, ha fura is Neked.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyPént. Ápr. 21 2017, 16:57

- Engem? Hozzád?
Egy pillanatra mindenről megfeledkezik, úgy néz rá döbbenten.
- Mármint...te zseniális vagy, anyáék mindig mondják és én is látom,amikor karácsonykor eljössz hozzánk és valóban Quentin áll közülünk a legközelebb ehhez
Sóhajtozik, hogy leküzdje hányingerét és normálisabban tudjon beszélni Stannel.
- Hát...mivel a személyiségem nem utazós
Nyilvánvaló, hogy az örök elesett, bújós kis Sammy nem lesz világutazó, még ha vágyik is rá. Elkushad, hogy nem fontos. Biztos bánót kérdezett. Sóhajt, amikor a bátyja borogatja, majd kicsit hátra rakta fejét illedelmes, halk sóhajjal megköszöni.
- Igen...ki tudja mi bajom van
Nyögi könnyen záporán át. Szaggatottan felsóhajt, hogy Stan is szereti Q-t. Kicsit megkönnyebbül, legalább emiatt nem kell mérgesnek lenne.
- Alku
Törődik bele nyöszörögve.
- Hát...mi többiek nagyon könnyen felkapjuk a vizet. Quen és Tina is, én pedig...én inkább csak sírok
Vallja be potyogó könnyekkel, mi sem demonstrálhatná jobban, mint saját zokogó, vörös feje. A kekszet lassan szuszakolja magába, de nem igazán bírja. Inkább iszik rá egy kicsit, lomhán lerakja a poharat és hátradől. Úgy érzi nincs semmi energiája. Tény, hogy Q mindig furcsán állt Stanhez, elvörösödve megrázza a fejét.
- Nem, dehogy, nagyon rendes vagy, hogy velem maradtál, hálásan köszönöm.
Ajka elé tartja a kezét, elkínzott arccal böffent egy aprót. De lerakja inkább a kekszet, most nem vevő a gyomra szilárd tápokra.
- Nem baj, hogy itt vagy...én csak sokkos állapotban vagyok azt hiszem
Rebegi. Sajnálja, hogy nem túl jó társaság.
- Otthon? Azt hittem Quentinnel lennél, ha szereted...nagyobb szüksége van rád, mint nekem. Nem akarlak titeket megfosztani egymástól, én csak ezért mondtam. De nem akarom, hogy elmenj, jó, hogy itt vagy, azt hiszem a jelenléted nélkül teljesen átadnám magam a kétségbeesésnek. Próbálom fegyelmezni magam...
Ha ilyen, amikor fegyelmezi, vajon milyen lehet, ha elengedi?
- Te nem aggódsz érte?
Kérdezi csukladozva. Nem bírja felfogni, ha Quen fontos neki, miért menne szívesebben haza.
- Tudom...de nem tehetek róla, nem bír elmúlni...egyszerűen...borzasztóan érzem magam! Hát...a fejfájás igazán a legkisebb gond. Quentin szenved...és úgy érzem hibás vagyok. De nem tudom mit csináltam volna másképp, hiszen nem akartam, hogy helyette velem foglalkozzanak. Ha vissza lehetne csinálni, hogy megszülessek, megtenném, de
Ilyenkor mindig fájdalomként hasít belé, hogy Ericet nem hagyhatná magára, s keserédes tényként, hogy van kiért élnie.
- A kedvenc testvére?
Bizonytalan képet vág. Stannal kapcsolatban mindig különösen viselkedett...Tina meg lány.
- Biztos úgy érzi, elárultam. Gondolom...hogy aggódik, de nem hagyta, hogy elmagyarázzam, nincs rá oka. Megütött... Quentin megütött! Emiatt...haragszom rá! Ilyet soha, senki nem csinált velem
Néz kétségbeesetten Stanre.
- Mi van, ha Ericet is bántani fogja? Nem hagyhatom... Hát...félek, hogy Quentin nem lenne elég józan, ha találkozna Erickkel. Nem akarod felmérni inkább te ezt a kihasználásos dolgot?
Kérdezi nagy szemekkel. Stan józanabb, talán neki kellene megismernie a párját.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptySzomb. Ápr. 22 2017, 00:13

-Igen. Ahogy hallottam erős művészi tehetséged van és nos... nehezen illeszkedsz be, mert különc vagy, másképp gondolkodsz. Vagy nem így van?
Ő nem feltétlen arra gondol, hogy magas öccse IQ-ja (bár ki tudja), hanem inkább a tehetségre mint általános fogalom és a vele járó "kilógásra a sorból" érzetre.
-Mihez, a magasabb intelligenciához? Nem becsülöm le Őt, de tudtommal egyikőtök sem bukdácsolt az egyetemen. Sőt, van egy olyan megérzésem Samuel, hogy Te különösebben nem tetted oda magad mikor tanultál, mégis ment minden. Mi lett volna, ha képes vagy fókuszálni, mint mi?
Persze nem kizárt, hogy most összekeverte két kisebb testvérét, de neki úgy rémlik Sam is jól tanult annak ellenére, hogy folyton agyban máshol jár. Márpedig ha nem is látszik Stanen, ő maga is ilyen. Persze különbség, hogy Stan képes fókuszálni bármikor amikor akar.
-Én sem vagyok az, de elköltözni egy másik házba vagy államba nem tesz azzá.
Néz értetlen öccsére, hogy számára a kettő nem függ össze és nem érti hogy jöt ide.
-Ha engem kérdezel köze lehet a stresszhez is, de lehet csak annyi, hogy a stressz miatt csökken az immunrendszered aktivitása és könnyebben összeszedsz valami fertőzést. Vagy csak nem mondtad és tegnap pucéran mászkáltál éjszaka a szélben berúgva Leopoldnál és ettől vagy lázas.
A vicces az, hogy komolyan mondja, Leopoldból bármit kinéz.
Alkut kötnek, ettől sóhajt egy alig hallhatót, megkönnyebbült.

-Én sem vagyok mérgelődő típus. Aki ideges mindenféle logikátlan dolgot tesz és állít, ez zavar, de nem fogok lesüllyedni oda hogy én is ezt tegyem. A sírás automatikus reakció, nem jól kezeled a stresszt, azért van. Ez fejleszthető, ha zavar Téged.
Rengeteg ilyen ember van, bár inkább nők, de férfiak is, nem tartja furcsának.
-Jól van.
Talán most először mosolyodik el, ha halovány is ez a jókedv, de valahogy örül a tudatnak nem fogják elküldeni. Quentin óta fogalma sincs igazából mit gondol róla a családja, ha nem is meri bevallani magának a dolgot.
-Az emésztéseddel nincs baj, ezt kizárhatjuk.
Bólint párat a böfögésre, érezhetően jó jelnek vette, nem illetlenségnek vagy hasonlónak.
-Messze vagy attól, akkor nem beszélgetnénk. Egyszerűen zaklatott vagy. De szerintem lassan mindenki az a családban, nem lógsz ki ezzel.
Igen, ezt amolyan vigasznak szánja, ha kissé le is konyul a szája szeglete.
-Kijelentette hogy nincs... Nem is volt hajlandó nálam maradni, hiába kértem. Szerintem kiskora óta utál velem lenni, csak nem adta a tudtomra. Elvárt dolgokat, de közben az ellenkezőjét csinálta, majd most a fejemre olvasta, mint valami bűnlajstromot... Egy jó ideje észrevettem ideges lesz ha velem van, de azt hittem csak ideges alkat lett a hajtás miatt, mert ha kérdeztem sosem panaszkodott rám, eddig. Azt hittem legalább egy barátom van idehaza de... úgy fest inkább tekint ellenségének akit utál. Emiatt tudom mondani, hogy neked úgy fest valóban szükséged van rám, neki nincs. Nem tudsz megfosztani minket egymástól, mert Quentin szerint réges rég nincs is kapocs köztünk... semmi logika nincs ebben, de... el kellett fogadnom. Én is fegyelmezem magam, ketten vagyunk.
Bár Stan nem sír, nem is hány, de barna szemeiben valóban ott bujkál a szomorúság, hiába törekszik rendületlen arra koncentrálni, Samen segítsen.
-Tudom, hogy jó kezekben van. Egyáltalán nem örömmel akceptáltuk egymást Leopolddal, de tudom szemmel fogja tartani, ahogy a nővérek és az orvosok is. Ne feledd, egy kórházban van, ahol mindig van vele valaki. Ráadásul az orvos azt mondta egy-két hét maximum és teljesen felépül az agyrázkódásból és talán még a zúzódásokból is, ha pihen. Nem lesz baja, hidd el.
Mondja nyugtatóbb, lassabb hanghordozásban.
-Ha lelkileg szenved magának köszönheti, szerintem ne is haragudj teljesen logikus volt a reakciója. Az hogy nem volt annyi esze, hogy lenyugodva vezessen és nem volt annyi önuralma, hogy a vendégszobában lefeküdjön és reggel menjen el miután pihent, már az Ő felelőssége. Én semmilyen olyan szándékot nem mondtam vagy tettem, ami miatt indokolttá vált elhagynia a házat, kértem maradjon, akkor is ha kijelentette, utál. Én nem tudom utálni Őt, hiába hiszi. És ha nem foglalkoztak vele hidd el, nem mindig jó ha nyaggatva vagy, mit és hogy csinálj. Én örültem volna ha békén vagyok hagyva. Másrészt ha nem beszél a problémáiról, akkor ne várja el, hogy kitaláljuk. Azért van a szája, hogy kinyissa és elmondja, de ne húsz év múlva, hanem amikor gondja van. Ez abszolút nem a Te hibád, de még csak nem is az enyém, azt kell mondjam. Sajnálom és szánom érte, mert értelmes gyerek, de a gondjait mindenkinek magának kell megoldania. Ha ebben segítség kell, akkor kérni kell, nem csak elvárni. Én nem kérek soha, de nem is várom el. És én örülök, hogy megszülettél, ahogy mindenki más is, ne beszélj ilyeneket.
Simogatja meg a fejét hajborzolósan, bár maga a mozdulat lassú.
-Persze. Szerintem egyértelmű.
Egyetlen logikus magyarázat annak fényében, hogy őt utálta mindig is, hogy érte nem aggódott, nem is kereste, csak elvárta a dolgokat, mert Ő a kisebb. Teljesen másképp áll Samhez, akkor is, ha esetleg igaz, hogy haragszik a mellőzöttség miatt.
-Meglehet, a melegséget idő elfogadni. Sok megkülönböztetéssel jár.
Nem tagadja, neki is furcsa, ha nem is mutatja ki nyíltan.
-Megütött, hogy észhez térj, mert felelőtlen dolgokat csinálsz. Ha az emelt hanghordozásra nem reagálsz, akkor így érezteti. Főleg mert azt hallottam úgy szexelsz, hogy nem védekezel. Alig ismered ezt a férfit és rengeteg fertőzést és vírus terjed férfiak között szexuális úton. Van ami gyógyíthatatlan, gondolom tudod melyikre célzok. Túl jóhiszemű vagy Sam, ezt ki fogják használni az emberek. Quentin is joggal haragudott Rád és adott egy atyai pofont, hogy vedd észre, komoly bajba is kerülhetsz.
Egyáltalán nem botránkozik meg a pofonon, mert egyetért vele, ezt Quentinnek is mondta.
-Ericet akkor fogja bántani, ha nem bán tisztességgel Veled vagy a családunkkal. De Quentin nem az erőszak embere, ahogy a családban senki sem az. Teljesen megalapozatlan és logikátlan, hogy ettől félsz. És nem, nem szeretném, mert egyrészt engem nem kedvelnek az emberek, másrészt én Téged sem ismerlek eléggé, nem hogy a párod. Szavazz nagyobb bizalmat Quentinnek.
Lehet Quen temperamentumos, de nem agresszív.
-Harmadrészt, Quentin ítélőképességében jobban bízom, mint a sajátomban. Én azt sem vettem észre, hogy Quentin utál, hogy problémája van velem, miből gondolod, hogy egy vadidegenből bármit is kiszedek, mit a valós szándékai? Mint kiderült, egyáltalán nem értek az emberekhez, ha értem is hogyan gondolkozik az átlag, nem segít, hogy az egyénekkel való kommunikációm sikeres legyen és célt érjen. Akivel azt hiszem van közös hang, kiderül nincs vagy félreismert... Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy Téged meg bírlak-e vigasztalni, csak abban, hogy mint orvos el bírlak látni...
Sóhajtja megfáradtan és térdére könyökölve tenyerébe fekteti ráncolt homlokát. Egyszerre akar mindentől és mindenkitől távol lenni, teljes magányban, míg Sam mellett maradni és örülni, hogy van kivel beszélgetnie mindenféle acsargás és illogikus kijelentések nélkül.
-Felejtsd el amit mondtam... ha Quentin nem akar a barátoddal találkozni, természetesen áthívlak Titeket egyszer ebédre, hogy megnézzem Őt.
Tényleg elfáradt, ha elengedte magát, de most nem engedheti meg ez a luxust, mert most báty, mint felnőtt férfi kell segítenie, nem fogja megtagadni az öccsétől. Ha a családját sem tudja segíteni, akkor ugyan kije marad?
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyCsüt. Május 04 2017, 23:01

- De... de nem tudtam, hogy te nehezen illeszkedsz be. Quentin azt mondta nagyon jól megértetted magad a magasabb intelligenciával rendelkezőkkel.
Ezt a bátyja kicsit lekezelőbben mondta, de természetesen elhallgatja Stan elől. Zavarba hozza a kérdés, érzi, hogy elvörösödik.
- Hát...Quentin nagyon okos, egyetemi tanár...doktorija van. Nem egyszerű diplomája, hanem doktorija, úgy gondolom sokkal komplexebben gondolkodik nálam. Én bölcsész vagyok, az én iskolám nem volt túl nehéz...
Halkítja le hangját. Egyáltalán nem merné magát a bátjyaihoz hasonlítani. Mindig úgy gondolt magára, mint náluknál gyengébbre, de most mintha Stan arra célozgatna, okosabb Quentinnél, vagy legalább olyan jól vág az esze. Micsoda abszurd ötlet.
- Nem tudom...én nem bírok logikusan gondolkodni, sokszor csak absztrakciókban megy.

Suttogja.
- De te határozott vagy én pedig...nem bírom egyedül
Ez most elég rosszul esik neki, ilyen helyzetben leszólni magát. Kövér könnycseppjei talán már nem is csak és kizárólag Quentinért potyognak.
- Igen, lehet. Ha stressz ért mindig könnyebben megbetegedtem. Mi? Nee...ne mondj ilyet.
Ijedezik Stan fejében hogy fordulhatott meg ő és Leo pucéran. El is vörösödik, mint valami paradicsom, mintha a feje is megnőne, mindjárt robbanna. Stan magatartására biccent, jobb is neki, aztán csak néz.
- Hát...mindig azt mondták azért van, mert túlérzékeny vagyok. Ezen hogy lehetne segíteni? Valameddig vissza tudom tartani, de olyan, mint a vizelet, nem bírom a végtelenségig
Borzasztó párhuzam, de kimondja, akármennyire vörös és zavart is közben. A böfögés sem segít ezen, de Stan orvos, elnézi neki.
- Quentinre gondolsz? Vagy minden Collins testvérre?
Ebbe beleszámítja őt, Stant is. Talán zaklatottnak érzi magát.
- Bocsánat, de tényleg nagyon ideges, ha te is jelen vagy....de azt hiszem azért, mert fontos vagy neki. Mintha bizonyítani akarna...és tudom, hogy kiskorában közel álltatok egymásnak, hallottam, amikor erről beszéltek Leoval. Biztosan nagyon féltékeny lenne, ha te is velem foglalkoznál. Engem utál emiatt és biztos most is mérges... De van logika. Éppen az, hogy szeretné felhívni magára a figyelmed, tudod mint a gyerekek. Azért mert nagyon szeretné visszakapni a bátyját. Azt mondta neki megterhelő, hogy mindenkiről ő gondoskodik, de te biztos sokat törődtél vele régen. Haragszik, amiért elmentél és nem figyeltél rá és nem bírja feldolgozni. Egyébként...nem kell fegyelmezni magad. Tudod...én is segíthetek neked. Mármint...tudom, hogy az én segítségemmel aztán tényleg ki van fizetve az ember, de én szeretném...
Néz rá nagy szemekkel. Az egyetlen dolog, amiben szerinte is jó, hogy meghallgat másokat. Bár azt nem hiszi, hogy Stan elsírná magát neki, sőt már az is nagy dolog, hogy elmondja mi bántja. Neki ez nem úgy hangzik, hogy "hamar felépül" el is sápad, fel is gyorsul a légzése, visszahanyatlik a párnára és újra könnybe lábadnak szemei.
- Szegény... Akkor is rosszul fog esni neki, ha nem mész be hozzá, ugye tudod? Megint azt gondolja majd, hogy vele nem foglalkozik senki, csak Leo és tudod van ebben valami... Én csak kolonc voltam neki mindig is, érdemben semmit nem tettem hozzá a kapcsolatunkhoz, csak rajta lógtam...de nem számíthatott rám, mert egy selejt vagyok. Rólad pedig mindig úgy nyilatkozik, hogy a munka számodra a legfontosabb, azt hiszem azt hiszi, hogy lecserélted őt a kerrieredre. 
Mondja csendesen, mert ő keresi a logikát Quentin viselkedésében...
- Tudom, logikus volt. De rossz napja volt szegénynek, mert mi is kiakasztottuk és...biztos nagyon rossz kedvű volt. Nem, nem utál, csak dühből monda. Én is mondtam neki olyasmit, amit most megbántam. Szerintem azért nem mondta el, mert kínosnak gondolta. Elvégre elég ciki lett volna neki bevallani, hogy hiányoztál neki és szeretett volna veled lenni. Nem utalt ilyesmire? Nekem mindig azt mondja, hogy egy férfinak erősnek kell lennie...
Motyogja, mert ebből arra követeztet a férfiak Q mércéje alapján nem beszélnek az érzéseikről. Néz rá nagy szemekkel.
- Tudom, hogy nem kellene ilyeneket mondanom, de Quentin szempontjából bajnak érzem, hogy vagyok.
Bár most Eric létezése egyre kevésbé hagyja, hogy ilyesmire gondoljon, ez a mai nap nagyon megrázta és a férfi is távol van. A melegségre összerándul.
- Tudom... Hát, hát nem figyeltem erre. Igen, az...az elég súlyos lehet, de Eric biztosan nem beteg és csak úgy lehet elkapni, nem? Csak Quentint akartam bosszantani ezzel, nem jutott eszembe akkor és az volt az első, izgultam. Akkor is rosszul esett tőle, apu sem adott soha. 
Kámpicsorodik el, bár logikus, amit Stan mond és átgondolva igen, valahol jogos volt, de akkor is nagyon megijedt és fájt neki a gesztus.
- Jó, ha nem akarod, nem kell kiderítened és nem érdekel mit gondoltok, én szeretem és megbízom benne. Quentin homofób és ettől félek, mert megbánthatja és szavakkal is.
Teljesen jogosnak érzi. Meg is markolja a párnát, mert szédül.
- Hát gyakorolnod kéne... de valóban nem Ericen. Mondjuk próbáljuk megismerni egymást mi. Quentin nem utál és ha nem sikerülne a vigasztalás...nem a te hibád lenne. De jobban vagyok kicsit. 
Hunyja be szemeit egy pillanatra. Ez a hirtelen pálfordulás meglepi.
- Biztos...fárasztalak. Nyugodtan lepihenhetsz, ha akarsz. És nem kell, ha nem akarod, Eric úgyis keveset van itthon, mert kapitány.
Összeszorul a gyomra, nagyon hiányzik neki.
- Szóval nem kell sajnálni és nem...nem hallgatnék rátok, ha rosszat mondanátok róla. Nincs is értelme, hogy találkozzatok vele.
Mert tényleg, csak kellemetlen helyzeteket szülne. Belefúrja fejét a párnába. Mert senki sem mondhat rosszat Ericről, vagy tilthatja el tőle. De most azért zokog újabban, mennyire szüksége van rá, mennyire szeretné, ha vele lenne, ha magához ölelné. Éhezi a gyengédséget.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyPént. Május 05 2017, 13:00

-És szerinted az Ő számuk mekkora? Az átlag nem túl intelligens...
Forgat szemet, hogy itthon alig talált valakit, vagy ha talált is nem voltak túlontúl szimpatikusak egymásnak, csak tisztelték egymást tudásuk miatt. Az egyetemen talált először partnereket, de addig...
-Ne becsüld le a saját diplomád. A bölcsészet legalább annyira komplex gondolkodást kíván mint a matematika mondjuk. Hova tovább, valahol Quentin diplomája is a művészetekhez köthető, akárcsak a Tiedé. Csupán az, hogy hány diplomád van nem képez valós tükröt a tudásodról Sam. Quentin értelmes és intelligens, szeretem és becsülöm benne, de ez nem zárja ki, hogy Te ne lennél képes hasonlóra. Valamint, hogy mi a nehéz relatív Sam, szerintem nem mindenki végzett Veled egy időben, volt aki félbehagyta, feladta, megbukott, bármi egyéb.
Sóhajtja, mert ez nem jelent semmit.
-Mondj egy példát!
Ebből nem enged, már érdekli az öccse elvontsága. Persze titkon mindig is abban reménykedett, a családban van még egy olyan különc mint ő maga.
-Akkor ne legyél egyedül. Én igazából megszoktam a magányt, Quentinnel persze nem voltam az, de...
Hol van az már? De a gondot ő egyszerűen megoldja, ha nem akar egyedül lenni Sam, ne legyen. Keressen partnert. Ez persze nem egyszerű, de nem is lehetetlen.
-Elhagyod magad, értem... Nem csoda ha nehezen épülsz fel, mivel egyáltalán nem koncentrálsz a gyógyulásra.
csóválja a fejét, de így már jobban érti a szituációt.
-Miért ne?
Szalad fel a szemöldöke, bár arcára kiül némi rosszallás, de ez Leopoldnak szól, könnyen feltételez ilyen felelőtlen viselkedést a részéről. A pír sem jelent semmi jót, még a végén igaza lesz és Leopold is... khm.
-Vannak terápiák stresszkezelésre, helyzetkezelésre. Nem az a megoldás, hogy visszatartod, az semmit sem old meg. Az a megoldás, hogyha lelkileg stabilabban állsz a dolgokhoz.
Magyarázza türelmesen, bár a túlérzékenységen elgondolkodik.
-Persze meglehet hiperszenzitív vagy, de ennek vannak előnyei is ám. Ha átértékeled magadban a tulajdonságod jellegét, rájössz ez tesz empatikusabbá, megértőbbé és toleránsabbá, lelkiismeretesebbé és intuitívabbá, ami igenis nagyon fontos manapság. Emiatt nem is hiszem, hogy segítségre szorulnál, egyszerűen el kellene fogadnod és eképpen hozzáállnod saját magadhoz.
Nem ért a pszichológiához, de olvasott pár dolgot az ehhez hasonló témákban.
-Minden Collins családtagra.
Ő beleérti magát is, de a szüleit is. Mindenki zaklatott, vagy ha még nem, az lesz.
Aztán csak lehajtja a fejét arra, hogy valóban ideges nagyobbik öccse a jelenlétében.

-Ugyan mit akarna bizonyítani? Sokszor mondtam már neki, hogy büszke vagyok rá. Vagy ha nem is közvetlenül neki, akkor a szüleinknek.
Nem lát ebben logikát, noha természetesen elhiszi Samnek amit mond.
-De hát sosem veszített el... Logikátlan. Hova tovább, kicsinyes dolog lenne Tőle, ha haragudna Rád vagy rám, mert együtt vagyunk, mivel Te is a testvérem van. De csak hogy megnyugtassalak, beszélgettem Vele erről és Ő is tanácsolta, beszélgessek Veled. Nem lesz baj.
Igaz, Quentin erősen kételkedett benne hogy Stan bármit is tud kezdeni Sammel, amit akkor magabiztosan cáfolt, ám most elbizonytalanodott. Persze nem Sam miatt, mert nem érzi, hogy baj lenne a fiúval, inkább maga miatt.
-Igyekeztem, természetesen. De önálló volt mindig is, kétlem hogy valóban igényelte volna, hogy folyamatosan szemmel tartsam. Mindent elmondtam és megtanítottam Neki, amit tudtam, mi sem természetesebb, de ne hidd, benne nincs ilyen vágy vagy hajlam felétek. Hm. Igen, mondott hasonlót. De Neki is csak azt tudtam mondani, mint most Neked, hogy mikor hazajöttem Leopolddal volt inkább, nem beszélt arról, hogy hiányolna, nehezményezte, hogy barátokat találtam, pedig azt hittem Ő pontosan megérti majd mennyit jelentett ez nekem, hogy azért mutattam be Őket, mert fontosak lettek nekem... de Ő valamiért ezek szerint akkor úgy értelmezte lecseréltem, ami nonszensz, de mivel akkor nem mondta nekem nem tűnt fel, hogy ilyen abszurd gondolatai lennének, azt hittem mivel Neki is lettek barátai, velük akar lenni helyettem. De én ebből nem azt szűrtem le, elhagy engem.
Ráncolja a homlokát, jelezve neki továbbra is érthetetlen a dolog. Bánatosan néz öccsére, hogy segíteni szeretne. Be kell látnia, kivételesen valóban segítségre szorul.
-Örülnék neki, ha segítenél. De nem tudom ezen hogyan lehetne...
Mondja szomorúan, mert szerinte Quentin már döntött, elég véglegesnek tűnt a tény, hogy elment tőle este, miután közölte mennyire haragszik, aztán hiába mondott bármit is, Quentin meg sem hallotta.
-Tudod ugye, hogy Ő nem így gondolkodik Rólad? De ha bemegyek megint közölni fogja, hogy utál, mi értelme? Nem tudok Neki mást mondani, mint akkor este. Lehet csak még csalódottabb lesz... A karrieremre? De hisz Ő pontosan tudja, hogy a karrierért tenni kell, Ő is megteszi. De ha lecseréltem volna a családom a munkámra, nem lennék itt se! De tőlem el volt várva, hogy sikeres legyek, az meg nem hullik az ölembe... De azt mondod látogassam meg annak ellenére is, hogy nem akar látni?
Szerinte ez illogikus, el lesz küldve.
-Igen? De miért mondana ilyet, ha nem igaz? Vagy épp Te?
Szándékosan szokott ferdíteni az igazságon ha a helyzet megkívánja, de ezt nagyon nem olyannak konstatálja.
-Ciki? Mi ebben a kínos? Jól esett volna, ha mondja, megoldottam volna, hogy többet járjak haza hozzá vagy megkérem anyáékat had lakjon velem pár hétig.
Dönti félre a fejét, hogy mi ebben a kínos? Egyszerűen nem bírja megérteni, látszik rajta agyilag nem érti, nem bírja átérezni a szituációt Quentin szemszögéből. Számára ez egy természetes érzés, egyáltalán nem tekinti szégyenteljesnek.
-De mi köze az erősségnek az őszintétlenséghez? Pont hogy nem volt erős, ha nem mondta, bár nem értem mi erő kell ahhoz hogy kimondja mit érez?
Tényleg nem érti, sőt egyre zavarosabb neki az egész.
-Rosszul gondolod.
Jelenti ki megrendíthetetlenül, majd folytatja.
-Quentin nagyon szeret Téged és aggódik. Ha nem szeretne, nem is aggódna. Lehet azt valóban nem akarja, hogy meleg legyél, mert nehéz élettel jár, diszkriminációval, betegségre való veszéllyel is.
Legalább is neki teljességgel ez jött le a beszélgetésük alatt, ezért is értett egyet.
-Hordozhatja is, lappanghat benne. Attól, hogy küllemileg nem produkál tünetet, lehet beteg. Miért akartad bosszantani, mikor amúgy is bosszús volt? Nem azért kaptad, hogy jól essen, hanem hogy észhez térj.
Jelenti ki tárgyilagosan.
-Akkor sosem akarod bemutatni Neki?
Már Quentinnek Ericet.
-Tényleg? Jó. Benne vagyok.
A saját öccsén "gyakorolni" kevésbé megalázó és Ő őszinte lesz vele reményei szerint. Elég empatikusnak gondolja Samet ehhez. Persze az sem mellékes, hogy megismerné a testvérét és erőt ad neki, hogy talán kölcsönös az érzés.
-Nem Te. Lehet elfogadom majd, nem aludtam az éjjel. Szívesen találkozom a barátoddal de mint testvéred, nem mint... aki megítéli ki való hozzád. Igyekeznék... nos... másabb lenni mint szoktam.
Mert ha önmaga lesz, nem fogják jól érezni magukat, úgy sejti.
-Kapitány? Érdekes szakma. Felelősségteljes.
Többet nem tud hozzáfűzni, nem utazott még hajón.
-Nem gondolod, hogy ha rossz véleményünk lenne róla, annak oka lenne? Legalább hallgasd meg, mérlegeld és úgy dönts. A vak elutasítás legalább annyira káros, mint a kérdés nélküli elfogadás. Ne legyél gyerek, felnőtt férfi vagy már. És engem érdekel a testvéreim választottja, ha Titeket April mondjuk nem is.
Mert Quentinen érezte az ellenszenvet, pedig sosem találkozott vele, úgy festett nem is akar. [/font]
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Május 09 2017, 15:12

- Gondolom kevés, de te találtál embereket, nem?
Kérdezi félénkebben. Meglepődik, hogy Stan az ő bölcsész diplomáját egy matematikaihoz, hovatovább Quentinéhez hasonlítja. Ő mindig úgy gondolt rá, kevesebbet ér.
- Quentin többet ér nálam... de köszönöm, hogy nem nézed le az oklevelem...ez sokat jelent nekem
Egészen halk, meghatottságtól remegő a hangja. Zavarba jön, hogy Stan példát kér.
- Például ha meglátok, vagy tapasztalok valami üdítőt, elrévülök. Néha felnézek az égre és versben folytatom tovább a gondolataim...Most úgy érzem magam, mint Mint túlédes, setét, únt kávéházi lőrét,
Úgy szürcsölöm már sokszor a halkuló harangszós
Fülledt, fáradt estéken lankadt illatu, langyos
Italát bánatomnak. Jaj, sohse voltam törpébb...
Bús sorsom keze már, mint könnyű, kényes, úri
Lyánykéz, mely játszva völgyez ruháin ferde ráncot,
Oly lágynak és szelídnek rémlik, bár elcsigázott
Orcámat megütötte, s tudom, redősre gyűri...

Fájó fejét felemeli, Stanra pillant.
- Csak mert most összevesztetek nem jelenti azt, hogy elveszítitek egymást...
Úgy érzi Leo szavait visszhangozza.
Bólint, hogy bizony ő könnyen elhagyja magát, aztán elvörösödik.
- Mert...köztünk nem volt, nem is lesz semmi. Ő nem meleg...én pedig másba vagyok szerelmes.
Motyogja vörösen.
- Voltam már terápián, anyáék beírattak, de...roppant kínos volt. Hm, igen, tudom, hogy ezek pozitívabban elfogadott aspektusai a hiperszenzitív állapotnak, de a gyengeséget és a depresszióra való hajlamot nem említed. Tudom...ezt mondta Eric is. De az önelfogadás nem megy egyik pillanatról a másikra, főleg, ha Quentin azt vágja hozzám miattam szerették őt kevésbé a szüleink.
Elhalkul, legyűr egy sírógörcsöt.
- Sajnálom...nem akartam, hogy mindenki az legyen a családban.
Igazából benne bízott, hogy Stan kiegyensúlyozott, de egyre inkább úgy tűnik, Quentin kizökkentette.
- Azt hiszem Q nem hitte el a szüleinktől, ha nem közvetlenül neki mondtad. Nem hiszem, hogy túlságosan szereti őket és ez az én hibám...
Remegnek meg ajkai.
- Lehet, hogy ő ezt másképp élte meg, a távolságodat annak, hogy elveszíted. Quentin kicsinyes tud lenni...
Ismétli megint Leot, aztán megemeli a fejét még egy kicsit.
- Ó...értem, gondolom azt szerette volna, ha helyreteszel
Behúzza a nyakát és várja a dörgedelmeket.
- Igényelte...tudom, mert én is igényeltem és mindig vele akartam lenni. Ő sem hagyta sokszor, de aztán...aztán mégis nagyon sokat foglalkozott velem. Azt hiszem Quentin nem volt még kész téged elengedni, amikor te azt hitted, hogy igen és elmentél. Tudom, hogy van ilyen hajlama. És....azért nehezményezte, mert féltékeny volt, de nem mondta, mert ezt elég gyerekesnek tartotta, ahogy valahol az is. Gyerekes, de emberi... Neked talán nem volt rá szükséged. Én is mindig úgy éreztem, hogy Quentinnek sincs rám, csak nekem rá. Nem tudom...talán mert fiatalabbak vagyunk.
Nagy levegőt vesz.
- Hát, jó úton haladsz. Először beszélned kell róla, azután megérteni az ő álláspontját is, végül vele is beszélni.
Nem hiszi, hogy nem bírnák tisztázni... Stan tökéletesen heteroszexuális, nagy előnnyel indul, míg ő Sammy egy buzi kis kolonc.
- Nehéz elhinnem...de talán Rólad sem úgy gondolkodik, ahogy te gondolod. Talán mindkettőnknek tisztáznunk kellene vele. Igen, azt mondom be kellene menned, meg kellene mutatnod, hogy mellette vagy a nehéz időkben. Talán elvárták, de nézd az ő szemszögét, hogy úgy érzi ez a megfelelés fontosabb volt nála
Magyarázza, legalábbis próbálkozik, mert nem érzi magát elég meggyőzőnek.
- Nem hiszem, hogy nem akar látni...és dühös volt, gyerekes....én felzaklattam ezt is számold bele.
Kicsit megsajnálja Stant.
- Ezt én teljes mértékben megértem, mert valóban kínos...főleg neki bevallani, hogy hiányoztál, szerintem úgy érzi gyenge volt, hogy nem bírta ki nélküled. Mint amikor...megbuksz egy vizsgán és lefogadom, hogy dacból sokáig be akarta bizonyítani, hogy nem is hiányzol neki, így magát is becsapta. Ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy bevalljuk az érzéseinket. Neked ez lehet nem okoz nehézséget, de a legtöbb embernek igen.
Mondja csendesen.
- Ahh...tudom, de nehéz életem volt előtte is, sokkal rosszabb volt, hogy azt hittem én soha nem fogok senki iránt érezni, hogy nem képesek felizgatni a nők. Elveszett voltam és...akkor is csúfoltak.
Nem mintha most nem lenne elveszett, de érzi, hogy máris jobb a helyzet, hogy legalább ő tisztában van vele.
- Nem beteg...mondta volna. Eric nagyon őszinte velem
Védi dacosan, a pofonnál aztán ismét könnybe lábadnak a szemei.
- Mert azt mondta, hogy ezt csak kitaláltam, hogy felhívjam magamra a figyelmet és hogy ez egy betegség...Pont ő mondta, aki gyűlöli a betegségeket...
El is sírja magát, mert ez annyira mélyen megbántotta. Összekönnyezett, nyálazott párnája látott már jobb napokat is.
- De...de csak ne bántsa, mert azt nem hagyom. Ő is érzékeny férfi
Hüppögi arcát törölgetve.
- Igen...én szeretnélek megismerni
Pillog rá könnyei mögött.
- Oké, aludj csak. Lehetsz olyan, amilyen szoktál, csak kérlek...próbálj meg majd elfogadó lenni vele és...nyitott
Többet nem kérhet, de ha valaki nyitott már mindent megtette az első lépést.
- Eric nagyon felelősségteljes... művelt és hihetetlenül aranyos
Befogja, érzi elvörösödik és megint túl sokat áradozik a férfiról.
- Jó, meghallgatom, de szinte lehetetlen, hogy rossz véleményetek legyen. Tudom....fel kell nőnöm. Honnan veszed, hogy nem érdekel April? Engem...nagyon is érdekel a barátnőd. Én szeretnék találkozni vele.

Pillant fel rá megtörten, de érdeklődve.
Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Május 09 2017, 21:00

-Az egyetemen már igen.
Ott se sokat, tegyük hozzá, de ott már akadtak, ha mást nem lelkes egyedek a tudomány témájában.
-Miért érne? Mindenki másban jó. Mert lehet nekem sok képesítésem és diplomám van, de az emberek egyáltalán nem élvezik a társaságom, de nem nonsalanszból, hanem mert minél tovább vannak velem, annál inkább kerülnek. Erre nincs diploma, hogy áthidaljam, tehát miért is érnék többet bárkinél, csak mert több papírom van?
Vonja meg hanyag eleganciával a vállát, mert belefáradt már jó pár éve, hogy tegye a normálist és szimpatizáljanak vele.
-Én semmilyen tudást nem nézek le, aki megteszi nem tudja értékelni rendesen a dolgokat.
Mert ki tudja mi lesz egyszer életmentő vagy elengedhetetlen egy probléma megoldásában?
Aztán példát kér, mitől is fura annyira Sammy. Nos, neki valóban szokatlan hogy valaki versben fejezze ki magát és kell is jó pár feszült figyelmű másodperc, mire újra gondolja mit is akar ez jelenteni és csak azután szólal meg.

-Sokszor vagy szomorú?
Dönti félre kicsit a fejét, mert a művészetekhez nem sok érzéke akad, de ha jól értelmezte a magvát a szavalásnak, erre akart kilyukadni. Ha nem, akkor meg kijavítják.
-Én sosem gondoltam ezt, most sem mondanám, de... Quentin úgy fest évek óta úgy gondolja, elhagytam és szakítottam vele, mint öccs, tehát most sem érdeklem. Pedig én hívtam közös programokra, ha már itthon vagyok olyan személlyel legyek, akivel jól is érzem magam, remélve kölcsönös, ám kiderült Ő nem szívleli a jelenlétem. Érhető miért ment bele annyira nehezen, valószínű nem akart veszekedni és belement. Elég elkeserítő.
Süti le a szemét, vesz egy mély, beletörődő levegőt inkább.
-Jó tudni, hogy Leopold heteroszexuális, bár én ebben nem vagyok olyan biztos. De utóbbi érv mérvadó, valóban.
Ha Sam nem akar semmit, az már megnyugvás, ezt a párost Stan sem bírta volna megemészteni.
-De hiszen olyanokkal voltál, akiknek szintén problémát kell megoldani, az miért kínos?
Szerinte nagyon produktív egy ilyen közösség, együtt kereshetnek megoldást.
-Mert a gyengeség relatív és nem gondolnám, hogy depressziós lennél, annál szociálisabb vagy és nem hallok ki halálvágyó elszólalásokat. Valamint Te felfogod a súlyát annak, ha elmész, mit hagysz magad mögött, kiknek kell a gyászoddal együtt élniük és milyen emlékekkel. Túl empatikus vagy ehhez.
Már abból így gondolja amit eddig beszélgettek, erősen kétli, hogy ilyen terhet tenne bárki vállára, mint a halál. Mert az a vége, a köztes állapotok átmenetiek.
-A szeretet úgy gondolom nem egy irányítható dolog. Azért, mert Veled esetleg többet kellett foglalkozni nem következik, hogy csökkenne a szeretet bárki más iránt. Esetleg a figyelem csökken, de arra meg ott a szája, hogy szóljon, szeretne közös programot, bármi más mód. Ha kevésbé szeretik szerinte anyáék, akkor az önmaga miatt van, mert valamit nem jól csinál, nem azért mert TE vagy valamilyen. Ha már itt tartunk itt vontam el a legtöbb figyelmet róla, ami akkor szűnt meg mikor elmentem. Ha maradtam volna Neki úgy sejtem ugyan olyan megterhelő lett volna, mint így, hogy eljöttem. Szerintem Quentin egyszerűen maga sem tudja mit is akar. Ha meg elvárja mindenki találja ki mire gondol, akkor ne csodálkozzon, hogy nem az történik amit szeretne.
Csóválja a fejét rosszallóan.
-Nem én tehetek róla, ha ott is voltam, sokszor nem is figyelt rám, holmi dacból, de azt hittem csak a lányokon és a barátján az esze. Sammy... ha Quentin nem szereti apáékat arról Te hogyan tehetnél? Az csakis rájuk tartozik. Meg tudom érteni, ha vannak ellenérzései apáékkal, mert nekem is akadnak, de ettől függetlenül bármit kértek, megtettem, mert tudom hogy jót akarnak nekem. Ahogy Neki és Neked is. Ebből levezethető, hogy nem a Te hibád, nem is értem, hogyan jut eszedbe, milyen tényfejtés mentén.
Simítja hátra kósza fürtjeit.
-Lehetséges, nekem eddig nem tűnt fel.
Már arra érti, hogy Quentin kicsinyes lenne.
-Így is fogalmazhatunk, mert kioktattam, ha kisfiúnak tart és önállótlannak, arról Ő is tehet, mert én képes voltam Őt már fiatalon ezekre megtanítani, de úgy fest Ő nem volt elég ügyes és figyelmes. Persze mivel sokszor megkapom, Te teljesen másképp gondolkodsz helyesbítettem a véleményen és arra jutottam, nekem kellett volna foglalkoznom Veled, mert az én agyam is különbözően működik az átlagétól. Erre azt mondta nem ismerlek és nem fogok sikert elérni. Úgy gondolom ez badarság, de természetesen nem fogom Rád erőltetni a társaságom, ha nem kérsz belőlem.
Bár tart attól Sammy nem merné elmondani, hogy a háta közepére sem kívánja idősebb bátyját, Quentin is csak évek múlva nyögte ki. De egyáltalán nem dörgedelemnek szánta, hanem szimplán elmesélte, miről beszélgettek.
-Szükségem volt rá, mert úgy éreztem csak Ő ismer és ért meg, de itthon úgy éreztem mintha folyamatosan nyomás alatt lennék, senki sem érdeklődött irántam igazán és senkivel sem éreztem jól magam, mert ha azokról a dolgokról kezdem beszélni ami engem érdekel, akkor kitaszítottak, de ha nekem kellett arról a sok felesleges dologról ami mindenki mást érdekelt halálra untam magam és fárasztó is volt. Minden nap. A tananyagban sem volt kihívás, mert unalmamban előre megtanultam mindent és hiába kérdeztem, sok kérdésemre a tanárok sem tudtak válaszolni, jobban jártam ha magam kerestem utána. De nem lehettem egyfolytában Quentinnel, mert nála is kiütközött idővel, hogy ugyan azon dolgok foglalkoztatják mint mindenki mást, ráadásul nem akartam hogy ellökjön és unalmasnak tartson. Szükségem lett volna rá, de nem tudta megadni amire nagyon igényem lett volna, így elmentem egy jó nevű egyetemre. Azt hittem meg fogja érteni Ő, akit mindenki kedvelt mindig is, hogy én is vágyom az olyan emberek társaságát, akiknek nem kell színészkednem. Quentintől csak elvettem volna a szabadidejét, ha a flúgos bátyjával kell sakkoznia és olvasnia egyfolytában. És mikor hazajöttem és láttam barátot szerzett, úgy voltam vele nem kellek neki a mindennapokra, hanem elég leszek fix biztos pontnak akivel bármit megbeszélhet. De nem így lett, mert egyre inkább eltávolodott, én meg azt hittem, hogy csak azért, mert minden rendben vele és éli a normális fiatalságát, mint mindenki. Nekem nagyon nagy szükségem lett volna rá most is, de... Nem tudok húsz évet hirtelen megváltoztatni.
Fakad ki nagy sóhajjal, mert így jobban érti az öccsét, de akkor semmi jelét nem adta ezeknek, honnan kellett volna tudnia? Vagy kellett volna ennyiből?
-De hiába mondom el a sajátom, egyszerűen nem hiszi el, közli nem úgy volt. Az nem beszélgetés, én a legutóbb is magyaráztam Neki, hogy én teljesen másképp éltem meg ezeket és Ő nem szólt, nem vagyok gondolatolvasó, de csak leteremtett. Szerintem egyáltalán nem vagyok semmilyen úton, az a baj.
Ő nem érzi, hogy bármi javult volna, sőt, csak rontott a rosszon.
-Bölcsen szólsz. De valahogy nem találom Vele a közös hangot, ami nem lenne meglepő, mert én soha nem szoktam senkivel, de most mégis nehezebb, úgy érzem. Mintha bármit amit mondom olaj lenne a tűzre. Nos... lehet. De mi lesz ha csak tovább rontok mindenen és látni sem akar ezentúl, úgy teljesen?
Fogalma sincs hogyan fogjon neki, mert rendben, elmegy, meglátogatja, de aztán? Mit kellene mondania? Nem ülhet kukán mellette.
-Kérleltem éjszakára maradjon, akkor is ha utál, mert sebesült és fáradt, szellemileg is, de fogta magát és elment míg megágyaztam Neki. Persze hozzá kell tenni, eléggé megviselt, hogy közölte utál, de egyértelmű, hogy ezen nem akart semmit sem megbeszélni, hanem közölte amit akart és inkább tovább állt.
Neki ez elég markáns véleménye, így talán érthető miért vonakodik meglátogatni Quent, hiába érte ami.
-De az hogy hiányzom Neki, nem egyenes ági következménye annak, hogy nélkülem nem tud meglenni és feltalálni magát. Malaszt lenne, ha érteném ezt a gondolkodást, mert mellőz minden értelmet. Főleg ez a dac, mert csak azt érte el, hittem Neki, mondván nincs oka hazudni nekem. Nem tudom... Nem szoktam az érzéseimről beszélni, de nem is szokta érdekelni az embereket. Persze ez nem jelenti, hogy a hozzám közel állók ne beszélhetnének velem nyíltan, bármiről, legalább Ti...
Vág elkeseredett arcot, mert ezek szerint látnia kellett volna, kételkedni, faggatózni, de ez tőle teljességgel idegen.
-Engem sem érdekeltek sokáig, most sem kimondottan, de Aprillel minden kiegyensúlyozott, ami elégedetté tesz. De akkor ezek szerint a férfiak iránt tudsz vonzalmat érezni és most elégedett vagy és kiegyensúlyozott?
Nem, fogalma sincs milyen melegnek lenni, azt sem feltétlenül mivel jár, de abból indul ki, neki az segített, hogy ő maga belül hogy érzett nem pedig más mit gondolt. Persze ezt ő is hosszú évek alatt érte el, nem furcsállja, ha Sammy még nem tart ott.
-Azért talán az publikus mikor volt utoljára előtted férfival és komoly kapcsolat volt-e. Nem kell feltétlenül tudnia a dologról, de egy szűrés tabula rasat adna Nektek. Mivel Vele háltál, Neked is el kellene menni. Évente amúgy is ajánlott.
Bár senki sem tartja be ebben a rohanó világban, de hátha Samre gyakorol némi hatást.
-Értem. A homoszexualitás felfogható betegségnek, de ez nem teljesen helytálló. A homoszexualitás génmódosulás, mutáció, ha jobban tetszik. De nem csak az embereknél van jelen, hanem az állatoknál is, így evolúcióbiológiai szempontból igen érdekes. Tehát ha kérdezi mondd Neki nyugodtan, hogy ez nem minősül betegségnek csupán szexuális irányultságnak, melynek eredete, kialakulása és evulócióbiológiai értelme vitatott. De kétlem, hogy csupán figyelemfelhívás lenne, vagy ha mégis, akkor annak ízetlen. De a Kinsey-skála kimutatja ki mennyire homoszexuális, valahonnan biztos beszerezhető a teszt és kiértékelhető.
Mert van erre teszt, tegnap miután nem bírt aludni a mellékelt témával foglalta le magát.
-De csak hogy vigaszt nyújtsak, Nagy Britanniában a fiatalok fele vallotta csupán magát teljesen heteroszexuálisnak, egy kis százaléka teljesen homoszexuálisnak és a maradék többség pedig a kettő között, ami azért ha matematikailag és statisztikailag nézzük, nem elhanyagolandó dolog.
Mert ugyan nem ért egyet, hogy jó dolog melegnek lenni, de nem csőlátású, tudományosan igazolt, hogy van hajlam erre bizonyos fokig, közben megfogja öccse kezét, mert amaz újra sír.
-Szóval szerintem nem arra gondolt, hogy ez valami fertőző dolog, ami kúrával gyógyítható lenne, vagy elsorvasztja az embert, hanem inkább mint génhiba, Quentin nem mindig szabatos sajnos, ne vedd szó szerint kivételesen amit mondott.
Reméli igaza van, bár nem emlékszik, hogy hasonló dolgokkal rágalmazta volna a melegeket, csupán taszító számára.
-Ebben az esetben közöld Vele, hogy legyen maximálisan illedelmes a fiúddal. Quentin nem neveletlen bunkó, hogy ne fogadjon szót. Megjegyzést lehet fog tenni, de nem várhatod el hogy semmilyen véleményt ne nyilvánítson semmiről.
Azt még ő sem bírná ki, szerinte senki sem.
-Igazán jó ezt hallani, én is Téged. Bár őszinte leszek, a melegséget szoknom kell, mert nincs egyetlen meleg ismerősöm se, azaz eddig nem volt. De ha van bármi ami ezzel kapcsolatban érdekel vagy nyomja a lelked nyugodtan elmondhatod, bár válaszolni vagy érdemben hozzászólni nem biztos, hogy fogok tudni.
De majd utánaolvas, régi szokása, szerinte mindennél egyszerűbb.
-Nem igazán érdekel a szexuális irányultság, hacsak nem dekadens a küllem vagy nem decens a viselkedés. Ha értelmes férfi és nem sértődékeny, akkor talán nem lesz baj. De majd visszafogom magam.
Úgy érzi az sosem hátrány, jobb ha nem teljesen önmaga. Azt még April sem mindig viseli el.
-Aranyos? De az első kettőt becsülöm. És hogy érzed, el tudtad már fogadni, hogy meleg vagy?
Nem bírja eldönteni, azért kérdez rá.
-Teljességgel nem lehetetlen sajnos. De ha úgy érzed kiegyensúlyozott és eredményes vagy mellette, hogy minden párkapcsolati, életviteli és egyéb igényeid kielégíti nem lesz ellenvetésem. Kivéve, ha azt tapasztalom, negatív hatást gyakorol Rád, akkor szólni fogok, hogy gondold át újra ezt a kapcsolatot. Valóban? Ennek örülök, Quentin nagyon ellenségesen nyilatkozott pedig nem találkozott még vele. Féltem az egész család véleményét képviseli.
Mondja aztán Aprilre.
-Kérdezhetek pár dolgot, nem veszed tolakodásnak?
Csak akkor fog kérdezni, ha Sam hagyja, amúgy nem teszi fel ezeket.
-Nem zavar, hogy jó pár évvel idősebb férfival vagy? Nem lenne jobb egy Veled egykorú meleg fiút keresned? Nem merült fel benned, hogy komoly nehézségekhez vezethet ez a korkülönbség, a párkapcsolati és szexuális irányultságbeli tapasztalatból eredő különbség? Valamint életvitelbeli különbségeket is sejtek, szerintem Ő már nem a szüleivel él, régóta dolgozik és önellátó. Nehéz megértenem, hogy miért gondolod, hogy ez harmonikus és mindkettőtöknek kielégítő kapcsolatot tud nyújtani. Félre ne érts, nem lebeszéllek csak szeretném megérteni az indokaid és az érveid.
Magyarázza, de érzi hogy fáradt. Ha elég széles az ágy, hogy oldalt fekve mindketten elférjenek, akkor megkérdezi odafeküdhet-e az ágy külső szélére, főleg ruhástól, mert jól esne lepihennie, de beszélgetne még. Ha van annyi hely és Samet sem zavarja, valamint még mindig pityereg, akkor a fejét is elkezdi finoman simogatni, mint a gyerekeknek szokás. Régen Quentinnek sűrűn csinálta mikor kicsi volt, de nagyjából akkor is látta így sírni, mint most Sammy teszi.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Május 30 2017, 18:06

Nem gondolta volna, hogy a legidősebb Collins ennyire magányos farkas. De legalább ott, szóval biztatóan mosolyog, hogy nem reménytelen, látja, látja.
- Talán nem...ismernek meg eléggé és szerintem a hanyag előkelőség...nos alamódi. Egyébként nekem sem voltak barátaim a középiskolában...Tinán és Chloén kívül, de velük a szerencsés akcidensnek köszönhetően voltam együtt...és igazi barátom csak most van. Noel és Leo
Leot is annak tartja most már. Pislog aztán, nagy levegőt vesz.
- Ha akarod én leszek a barátod... jó lenne...Köszönöm
Nem nézi le a tudását, halványan el is mosolyodik. Aztán a kérdésre bólint. Most, hogy Eric van talán nem lesz, de előtte, vagy ha az egész életét nézi.
- Igen...
Q-ra megrázza a fejét.
- De érdekled különben nem ellenséges lenne, hanem semleges. Nem azért...csak Quentin sértett, mert azt hiszi elhagytad. De meg kellene beszélnetek, ugye tudod?
Kérdezi lágyan, kezét óvatosan Stan karjára fekteti. Látja, hogy szomorú és bántja a dolog, még ha a férfiág nem is olyan fogdodós, szeretné kifejezni együttérzését, biztatást felé. Még a hányingeréről is elfeledkezik átmenetileg. Leon csak rázza a fejét, egyáltalán nem meleg, míg a terápián szerénykedve vállat von.
- A gyogyósok járnak ilyen helyekre és rólam mindig azt hitték
Bolond, elmebeteg, buzi - kedvenc kis sértései.
- Igan...valóban, jól látod. Tényleg...nagyon okos vagy. Nem bírnám megölni magam vagy ilyesmi és egyelőre depressziós sem vagyok, bár most nagyon rossz Quentin balesete miatt. Ezt sokáig nyögni fogom
Pusmogja megsemmisülten, de tényleg túl empatikus lenne az ilyesmihez és ott van neki már Eric is.
- Gondolod? De Quen nem olyan, hogy szóljon. Ő túl büszke, játssza a hőst, mintha...soha nem lenne szüksége semmire és senkire. Te szólnál? De az még rosszabb, ha önmaga miatt lenne, akkor anyáék azt gondolják ő valamiért nem jó? Szerintem inkább azt hiszik erős, elvan egyedül is, de ezek szerint nem...vagy nem annyira. Nem tudhatjuk hogyan alakult volna, ha maradsz.
Teszi hozzá halkan.
- Neked is vannak ellenérzéseid? Dehát...micsoda? Miért? Mert Q azt mondta...mert elvontam róla a figyelmet és mert tudom, hogy önző gyerek voltam. Én tényleg akartam, hogy foglalkozzanak velem, mert nem bírtam egyedül játszani...mindig sírtam, hogy anya vegyen fel, vagy apa, esetleg Tina és Quen...szóval az én hibám, elviselhetetlen vagyok
Nyögi karjára hanyatlás közben. Próbál nem sírni, nem akar, de mégis olyan nehéz. Quen megsérült, csak ez ját az eszében.
- Jajjj de, Q nagyon ügyes volt! Nem az ő hibája, hogy ilyen vagyok... De lehet hpgy rád is féltékeny? Szetrintem...sikerülne neked. Bár nem tudom mit akartok velem csinálni
Pislog fel rá kissé döbbenten.
- És nem, én kedvellek...nem nagyon simerlek, de most is nagyon jól elbeszélgetünk...és mindig bántott, hogy mi...hogy szóval olyan távolabb állsz tőlünk
Böki ki akadozva.
- És most már úgy érzed Qurntin sem ért meg? Hát...a szüleink érdeklődtek nem? Én...sajnálom, hogy nem tettem eléggé, Tina pedig szétszórt...Kitaszítottak? Mármint...a szüleink is? Sajnálom Stan...hogy kitaszítottnak érezted magad köztünk... Nem hiszem, hogy Q unalmasnak tartott volna, de ezek szerint te is átlagosnak gondolod őt magadhoz képest. Ezt kellene elmondanod neki is. Biztos vagyok bennem hogy ha kifejtenéd megértené. Neki is szüksége van rád, különben nem akadt volna ki, nem lett volna szomorú. Azért ilyen zaklatott, hiszen ha minden rendben lenne vele, ahogy hitted nem így állna hozzád, de nagyon is nagy hatással vagy rá.
Magyarázza, legalábbis próbálkozik. Furcsa neki, hogy Stan ennyire megnyílik, de örül, hogy legalább ő itt van neki és hogy így közelebb kerülnek, mintha máris megtörténne. Nem akarja, hogy kitaszítottnak érezze magát, hiszen pontosan tudja mennyire borzalmas. A gazdag és sikeres báty... nem gondolta volna.
- De ha ezt szépen hosszan kifejted neki, akkor meg fogja érteni, csak telve a saját keserűségével, nem látja a tiédet. Bocsánat, de nem hiszem, hogy tovább tudsz rontani, esetleg azzal, ha nem mész el. Olyan lenne, mintha nem érdekelne. Biztosan nagyon feldúlt volt, különben nem esett volna meg vele ilyesmi és ő is emészti magát. nem volna jobb tisztázni? Magától nem fog megoldódni...sokszor küzdeni kell az emberi kapcsolatokért, sőt azokért kell a legkeményebben. A munka, a karrier, a pénz semmi ahhoz képest mennyit kell harcolni egy másik emberért. Vagy lemondanál Quentinről?
Nézi egy darabig.
- Biztosan mert nem akarta kimutatni, hogy zaklatott. Mi ilyenek vagyunk...én is gyakran elfutok a problémák elől.
Sóhajt, mert meg tudja érteni, hogy Quentin nem maradt.
- Biztosan nem utál, csak haragból mondta. Kérlek...fontold ezt meg, helyezd kilátásba, hogy csak a düh beszélt belőle. És...szerintem beszélnünk kellene az érzéseinkről. Neki...neked is, Te most nagyon jól csinálod. Quentinnek nehéz, mert mindig nagyon férfiasnak akar látszani, megfelelni az ostoba sztereotípiáknak, hogy a fiúk nem lelkiznek, pedig fontos lenne, jobban megértenénk egymást.
Stan nem eisk ebbe a hibába, idősebb, bölcsebb is már.
- És nem repkednek pillangók a bennsődben? Nem ő kéklő eged csillaga? Hát igen...én nagyon kiegyensúlyozott vagyok Erickel és...végre érzek. Nekem sokáig nem ment, de rájöttem, hogy csak a rossz nemnél próbálkoztam, illetve azt erőltettem.
Vallogat szemlesütve.
- Jó...akkor elmegyünk
Izgul ettől, eleve a véradást nem szereti.
- Hm...mutáció, hát ez sem hangzik valami jól. Komolyan, csak a fele? Akkor a lakosság másik fele egy kicsit biszexuális? Mármint az angolok... Be kellene szereznem ilyen tesztet
Maximum pontszámot érne el, ez biztos. Szaggatottan felsóhajt, hogy Q nem úgy gondolta...teljesen.
- Rendben, majd megkérem rá...csak rendbe jöjjön, az a legfontosabb
Aggódósan szipog, de igyekszek már tartani magát. Bólint, hogy Stan nem ismer meleget, de próbál válaszolni.
- Igazából...én azt gondolom mi nem különbözünk annyira a heteróktól...hogy most lány vagy fiú akit szeretek...mindegy
Mondja halkan, ő így érzi Q és még jó páran talán nem. Ám ahogy Stan most beszél nem ellenségre, hanem új barátra lel benne.
- Nagyon intelligens, művelt és nincs nála ápoltabb. Tudod mi adunk ezekre a dolokra
Mondja némileg vidámabban, mert tudtában van annak, hogy egy sztereotípiát sütött el, hogy a buzik igényesek.
- Igen, azt hiszem... Könnyebb így, hogy Eric is az. Ha ő nem lenne lehet undorodnék magamtól, de mivel ismerek már egy meleget magamon kívül és vele semmi baj nincs, így...könnyebb. Meghát valahol tudat alatt mindig is tudtam.
Nagyon elnyomta, de tudta, éppen ezért volt olyan rossz hatással rá az sikolás buzizás. Megalapozott volt.
- Köszönöm Stan... sokat jelentene és Ericnek is, ha nem minden bátyám fújogna rá. Dehát Aprillel mi baja? Ő nő
Megrázza a fejét.
- Nem, dehogyis, hiszen még nem is ismerem.
Ő ad esélyt másoknak... Bólint aztán a kérdésekre, bár kissé meglepődik, zavarba is jön, vöröslő fejét félig elrejti a takaróba.
- Nem...tetszik, hogy idősebb... Felnézek rá... Nem nagyon tudok más férfira gondolni csak Ericre...de nekem tetszik, hogy érettebb. Remélem nem lesz baj...én tényleg tapasztalatlan vagyok hozzá képest. Szerinted ez nagy baj? Félek ettől...hogy gyerekesnek gondol. Sokszor irányít, mármint rávezet ha valamit osszul gondolok, de ezt megszoktam, Q is mindig ezt csinálta. Azt hiszem furcsa lenne más szerepben, nem is igazán tudom elképzelni magam. Nekem sem kellene itt tartanom. Talán ő segít felnőnöm...hozzá és magamhoz. Te is...úgy gondolod baj, hogy idősebb? Inkább attól félek, hogy megun, hogy kisfiúnak tart...és elege lesz. Ez...elég valószínű
Talán éppen ettől félti Quentin. Arrébb megy, hogy helyet szorítson Stannek és könnybe lábadnak szemei, ahogy arra gondol Eic elhagyná ezért, de már nem sír annyira. Mindenesetre ha Stan elkezdi simogatni kicsit hozzábújik és akkor be is vallja, kisfiúsan fúrva fejét a mellkasába
- Úgy félek...
Ebben mindnen benne van. Az is, hogy Q rendben felépül-e, hogy Erix kitart-e mellette, sikerül-e egyáltalán férfiasodni mellette, s mennyiben lesz elég hozzá?



Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Május 30 2017, 19:50

Bólogat, magában kellemes érzéseket kelt benne öccse választékos beszéde, de nem tudatosul benne mi tetszik neki most. A téma ugyanis nem dobja fel kimondottan, de erről nem Sam tehet.
-Lehetséges. Hogy... Leopold? Ó kegyelmes ég...
Temeti egyik kezébe az arcát, itt a vég, Leopold mindkét öccsét megfertőzte.
-Ki ez a Noel?
Még nem hallott róla, érdekli.
-Örülnék neki.
Mosolyodik el a barát dologra, jó lenne szorosabbra fűzni testvérével a vérköteléket.
-Miért?
Ha sokszor szomorú az nem jó, jó lenne tudni mi váltja ki ezt Sammyből.
-Ez is igaz. Bár az hogy ott hagyott és nem keresett az elég semleges.
Teszi hozzá, nem tud nem eltekinteni ettől.
-De hogyan, ha meg sem hallgat? Ahhoz Ő is kéne.
Tényleg tanácstalan, bánatosan nézi ahogy simogatják a kezét és szabad kezével megpaskolja Sam kezét, hogy köszöni.
-Sam. Nem a gyogyósok járnak terápiára, hanem akik felismerik a probléma túl mutat rajtuk és képesek segítséget kérni.
Néz rá komolyan, ráncol homlokkal.
-Ez logikus okfejtés.
Nem kimondottan okosnak mondaná magát, bár tény, hogy magas az IQ-ja.
-Ez természetes érzés, bűnbánat, aggodalom és félelem mardos, ez teljesen emberi, ha nem így volna, az lenne a furcsa.
Mert Stan is érzi ezeket, csak rajta éppenséggel nehéz észrevenni.
-Akkor magára vessen és oldja meg egyedül, ha ez az óhaja. Nem kimondottan elmondanám, hanem próbálnék változtatni. Én próbáltam is anno, de nem jártam sikerrel. Megoldottam a magam módján.
Ami nem biztos hogy tökéletes volt, de nem hiszi, hogy bárki tudott volna segíteni. Quen esete csak annyiban más, hogy nem tett meg mindent valószínű, hanem ráhagyta a többiekre a dolgot.
-Ha engem kérdezel okkal kérik meg mindig mindenre Quentint, benne bíznak a legjobban, vele értenek a legkönnyebben szót. Én általában csak pénzt adok haza, egyéb támogatást ritkán tudok nyújtani. De legalább a Ti tanulmányaitokra nem volt gond, Quentinnél sajnos még nem tudtam besegíteni, mert nem kerestem még eleget, ahogy anyáék sem. De Quentin önerőből megoldotta ahogy én, a legtalpraesettebb a családban, ezt anyáék is látják szerintem. Nem, valóban nem tudni... sosem fog kiderülni.
Mi lett volna ha marad? Ki tudja... de nem gondol rá szívesen, örült, hogy elköltözhetett.
-Ez... összetett Sam. Nem épp hagyományos gyerek voltam, nem tudtak velem mit kezdeni. Emiatt én sem tudtam mit kéne tennem, hogy elégedett legyen velem a környezetem és sok feszültséget okozott. Ez közös hiba, régi meg nem értettség, számomra nem olyan otthonos ez a ház, mint Nektek.
Próbálja valahogy elmagyarázni, de érezni nem feltétlen menne bele jobban. Most nem.
-Gyerek voltál, melyik gyerek nem vágyik a figyelemre? Én is vágytam, de nem úgy ahogy kaptam. Quentin valóban kicsinyes, ha egy gyerekre féltékeny. Mert akkor az voltál.
Nem is érti, teljesen logikus, ha egy gyerek figyelmet akar, Quentin is ilyen volt kicsinek, csak éppenséggel Stannel próbálták megoldani valahogy, hogy Stan kezdjen valamit magával, mert sokszor volt érdektelen és nem törődöm. Persze nem Quentinnel, őt nagyon szerette.
-De az övé is. Ez egyértelmű, ha Ő foglalkozott Veled a legtöbbet. Rám? Féltékeny? Miért? Nem akarunk semmit csinálni Veled, egyszerűen meg akarlak ismerni, azt, mik az erősségeid és mik a gyengeségeid, hogy az előbbieket tovább fejlesszük, az utóbbiakon pedig javítsunk. Nem több. Önállóbb, magabiztosabb, szociálisan stabilabb lennél tőle.
Ennyi, nem akar ő semmit sem csinálni a másikkal, vegzálni végképp.
-Nos... nem érzem régóta magam családtagnak, inkább rokonnak. Nem akartam magam rátok erőltetni, ha épp otthon voltam és Ti is, ehhez rendszeresség kellett volna, de mindenki elfoglalt volt mindig is.
Ez lehet mentegetőzésnek hangzik, de nem akart belevágni úgy, hogy félbemarad, az rosszabb lett volna mint ami most van.
-De sajnálom, ha bántott a dolog.
Teszi hozzá még, mert nem akarta bántani őket, nem ez volt a cél.
-Nem, egyáltalán nem ért engem, lehet sosem értett, ahogy én sem Őt. Elbizonytalanodtam. De lehet már túl blazírt vagyok tenni ellene bármit is. Mintha minden logika ellenére kaotikus személynek gondolna mindenki.
Tényleg kissé fásult a hangja, mert mindig ez van, de most még Quennel is.
-Ők nem direkt. Sokat vártak el, de közben ha jót is akartak nem volt jó nekem. Nem a Ti hibátok, alig láttatok.
Tény, egyre ritkábban járt haza, mire Sammy meglett már szinte csak ünnepekkor.
-Igen, mert Ő az. De a szó jó értelmében, olyan mint mindenki, ami jó. Én sosem tudtam olyan lenni, csak ha eljátszottam.
Aztán csak néz Samre barna szemeivel (még ebben is elüt, egy ideje kezdi azt hinni ő valami örökbefogadott gyerek).
-Megpróbálom, de mindig sértett arcot vág ha ezzel jövök. Nem értem miért, mikor irigylem érte.
Jó, lehet ezt a szót nem szokta hozzá tenni, de nem is szokta hangoztatni. Sammynek is csak azért mondja, mert úgy sejti, Sammy megérti miről beszél.
-Ah. Megpróbálom. De nem akarom hogy elkeseredettnek lásson, nem akarom hogy ezt gondoljátok.
Túr bele a saját hajába, mert nem akar szánalmasnak tűnni.
-Dehogy. Nagyon szeretem Quentint. De nem akarok teher lenni Neki, sokszor úgy éreztem, Neki teher, hogy ilyen bátyja van, nem valami... normális. Én szeretném tisztázni, de a parttalan vitákat kerülöm. És hogyne érdekelne, de ha azt mondja hagyjam békén, nem tudom... menjek szembe a kérésének? Én mindig is tiszteletben tartottam minden kérését... nem akarom azt higgye zaklatom.
Igen, Stan ezt komolyan veszi és érezni számára ez komoly dilemma, hogy előrébb vegye amit ő akar azzal szemben amit Quentin kért.
-De az a lehető legrosszabb dolog. Nem mondom, hogy nem árt pár perc szünet, ha elfajul valami, de elfutni nem megoldás. Most sem volt az, azt érte el vele, hogy azt higgyem, nem akar látni sem.
Csóválja a fejét.
-De kimondta, minden kimondott szó mögött igazságtartalom van, főleg ha mérgében mondja az ember. Sajnálom, de ez tény. Ilyen formán tényleg utál engem.
Aztán elhúzza a száját.
-Én csak elmondom amit gondolok, számomra ez nem nehéz vagy teher, csak akkor ha úgy érzem nem hallgatnak meg vagy nem figyelnek vagy nem hiszik el. Akkor nem látom értelmét és abbahagyom, mert feleslegesen nem beszélek. Te rajtad érzem, hogy nem utasítasz el, azért beszéltem ennyit.
Félreértés ne essék, Sammy érdeme, hogy ennyi mindent elmondott.
-De nem tudom hogyan kellene rávennem, hogy beszéljen és ne dühöngjön.
Tényleg nem tudja, körülötte mindig idegesek lesznek az emberek. Most esik le neki, hogy Sammy nem. De lehet csak azért, mert sok baja van így is, ezt már fel sem veszi.
-April? Nem. Miért kéne ilyet éreznem?
Látszik tőle messze állnak ezek a fogalmak, de elég tárgyilagosan beszél Aprilről, Quentin kapcsán érzelmesebb a hangja, ha nem is kirívó a különbség.
-Úgy gondolod azért nem tudtál erős érzelmet érezni, mert meleg vagy és a nők semmilyen formán nem váltották ki belőled? Én sosem találtam vonzónak a férfiakat, csak a nőket, de belőlem egy nő sem tud erős érzelmi passziót kiváltani...
Ráncolja a homlokát, meg kicsit az orrát is, ezt csak akkor csinálja, hogyha teljes nála a képzavar és rémesen zavarja, hogy nem ért valamit.
-Mindenképp, de maga a vizsgálat csak pár perc. Az eredmény is megvan pár nap alatt.
Jelzi, hogy gyors az egész, megéri elmenni.
-A zöld szem is mutáció.
Mond egy végtelenül egyszerű példát mi mutáció még, pedig semmi durva nincs benne.
-Igen, legalább is érdeklődő. Valószínű a neten is találni, de én valami könyv alapot használnék, cikket, sokkal jobban megbízható.
Ez nála alap, Quentin meg sem lepődne ezen a kijelentésen.
-Hidd el, alaposan megvizsgálták, nem lesz semmi baja, ha pihen. Bár nem egy pihenős fajta, talán most kivételt tesz.
Mert hát Quen...
-Igen, ebben egyetértek, bár higiéniai és családmodell szempontból nem ideális.
A melegség hátrányai, nem tud vele mit csinálni, nincs oda érte.
-Akkor nem hiszem, hogy gond lenne beszélgetni Vele.
Mondja Ericre, a leírás alapján szimpatikus, bár tudja, hogy ez csalóka lehet.
-Szerintem több meleggel kellene beszélgetned. Egy meleg közösség kellene Neked, bizonyára van fiatal melegeknek tájékoztató csoport valami meleg gyülekezetnél. Majd keresek Neked, ha akarod.
Ő mindig is jó dolognak tartotta a csoportos foglalkozásokat, ez sem kivétel.
-Rendben, de nem garancia, hogy kedvelni is fog. Gőgösnek és fennhéjázónak mondanak a hátam mögött, azt hiszem elsőre senki sem kedvel.
Csak hogy Sammy se élje bele magát a dologba, nem hiszi hogy vele jobban jár majd Eric mint Quennel.
-Nem tudom, egyáltalán nem kedveli, amikor mesélek róla érezteti, hogy teljességgel antipatikus számára és már most ki nem állhatja.
Legutóbb is valami igazán sértőt mondott, de szerencsére már elfelejtette. De Sammy más, teljesen semleges egyelőre amit örömmel vesz.
-Sokaknak a tapasztaltság és a kiforrottság a vonzó.
Szúrja közbe, hogy neki mindegy, ha Sammynek ez a vonzó, nem gond, csak érdekli.
-Mmm. Lehet gond. Végtére is Neki már természetes, hogy olyan hétköznapi dolgokat is gond nélkül megold, mint beosztani a keresetét, bevásárolni és karban tartani egy lakást, beosztania az idejét munka és házvezetés mellett. Neked sok minden új lesz, Te még most fogod kialakítani a mindennapi új rutinodat. Legalább is szeretném, ha mostantól itthon gondod lenne magadra, ha néha főznél, mindent magadnak csinálnál és nem hagyni, hogy anyáék megtegyék, a mosást sem. Ha lenne önálló kereseted és beosztanád, beleadnál a háztartásba. Ezzel Eric felé is azt sugároznád, önállósodsz.
Mert bizony enélkül csúnyán lemaradhat vagy Eric csinál mindent amit nem a szüleik, ami borzalmas lenne.
-Ha rávezet az nem probléma, ha megoldja helyetted, az gond. Muszáj lenne egyedül kezelned a problémákat, mert enélkül ha egyszer magadra maradsz gondban leszel. Nem lehet mindig melletted anya.
Ezzel jót akar, érezni, mert paskol egyet öccse kezén.
-Előfordulhat, de szerintem elég idős, hogy eldöntse milyen férfit keres partnernak. Ha nem zavarta eddig hogy fiatal vagy, később sem fogja. Ha zavarná, eleve korabeli vagy idősebb férfit keres, mondjuk egy érett negyvenest.
Miért ne? Az sem lenne furcsa. De fáradtnak érzi magát és mivel engedélyt kap, ahogy van befekszik és simogatni kezdi Sam fejét. Meglepi, hogy hozzábújnak ilyen vallomással, hirtelen meg is áll mindenben, hogy felfogja mi történik. Aztán újra felenged, folytatja simogatást is, immár úgy, hogy ölelve van.
-Nem kell félni. A változás jó dolog. Én is féltem mikor elköltöztem, mert nem ismertem senkit és semmit, de nagyon jó volt önállósodni, magamnak beosztani mindent, saját döntéseket hozni minden tekintetben. Neked is jó lesz, hogy párkapcsolatod van, olyanokkal lehetsz akik olyanok mint Te, akikkel közös témákat találsz. Meg... hogy Téged idézzelek, az emberi kapcsolatokért kell a legtöbbet dolgozni, de szerintem megéri. Quentin és Eric is. A legfontosabb, hogy mindig legyél őszinte magaddal és velük is. Quentinnek beszélj arról mi bánt és mit vársz Tőle, hogyan támogasson vagy ne támogasson, Erictől pedig kérdezd meg mit vár el egy párkapcsolattól, Tőled mint párjától, és szép lassan kezdj el dolgozni ezeken. Ne egyszerre, az sok lesz. Időd van, kell adniuk. Nekem is előlről kell mindent kezdenem Quentinnel, ahogy Veled is teszem. Ne félj ettől, ha valami nem sikerül, próbáld újra. Én is megpróbálom újra Quennel... ha nem utasít el újra.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptySzer. Jún. 14 2017, 19:53

- Tényleg nem kedveled Leot...pedig nagyon rendes tud lenni, amióta elmondtam mi a gond velem kiállt értem.
Fogja suttogóra meggyötört hangját.
- Noel újabb barátom, egy felolvasóesten botlottam belé. Ő is csendes és kerüli az embereket, szeret olvasni, úgy érzem sok közös van bennünk. Ja és képzeld magyarországi csak itt tanul. Éppen a Francesen!
Ezt élénkebben meséli, mert Noellel szemben legalább Stannek sincsenek előítéletei, aztán meg már mosolyog, mert sosem gondolta volna, hogy valaha is közel kerülhet Stanhez. Mintha még Quentinnek se sikerült volna.
- Ó, nagyon jó lenne!
Elgondolkodik miért szomorú, kicsit rászorít a takaró szélére, remeg a keze.
- Kategóriákra tudnám bontani... Tényleg érdekel? Van az...önmagam...a világ és sok kis dolog meg tud viselni, most ez nagyobb és jobban
Hüppörödik el. Erősen beledörzsöl a szemébe, azután csak pislog.
- Mire gondolsz? Most nem tudott keresni, most balesete volt, régen pedig talán azt hitte zavarna, hogy te sem akarod. Biztosan dacból nem keresett, Quentin nagyon makacs.
Ezzel talán csak Tina makacssága vetekedhet.
- Biztos meghallgatna, ha bemennél hozzá, sőt...onnan nem tudna elszaladni
Hívja fel rá a figyelmét, miközben mosolyogva konstatálja a kézpaskolást. Stan logikus magyarázatot ad a gyogyósokra.
- Vagyis gyogyósok
Problémájuk van... Bólint, hogy normális miért van most rosszul. Hirtelen pillant fel, meg is szédül, de szerencsére fekszik.
- Te nem aggódsz? Nem vagy rosszul?
Ha természetes Stannek is éreznie kéne...nem?
- Ne legyél ilyen szigorú hozzá....lehet, hogy nem annyira erős, mint te. Megoldottad azzal, hogy elmentél? Bocsánat...de én is ilyen vagyok, ha valami ilyesmi van a legtöbbször...elfutok, de ez csak menekülés.
Próbál normálisan fogalmazni, de ez a tanító jelleg fura neki.
- Igen...de lehet, hogy túl sok mindent rábíznak, hogy miután elmentél már ő volt a legidősebb a családban, neki kellett segítenie és nem bírta. Annak se örül, hogy önerőből csinálta, azt hiszem...féltékeny, mert téged támogattak...
Ő úgy tudja legalábbis, hallotta már, ahogy Leonak erről nyögedezik.
- Sajnálom...sajnálom, hogy ilyen nem ide illőnek gondolod magad. Pedig...tudod te is Collins vagy és nagy becsben tartott Collins.
A szülei és Q is így gondolja, még ha nem is vallja be.
- De Quentin is gyerek volt még ezt ne feledjük...
Próbálja védeni a tékozló tesót. Tanácstalanul megrázza a fejét, ő se nagyon tudja követni Q féltékenységét.
- Nem, talán nem...és csak fejleszteni akarsz... De Stan, hát nem biztos hogy tudsz velem kezdeni...bármit
Mondja megtörten, elég reménytelennek tartja saját magát.
- Igen, egy kicsit tényleg olyan voltál...de mi ezt nem tudtuk, inkább azt hittük nem érdeklünk annyira...
Von vállat, aztán megrázza a fejét, hogy nem baj, ha bántó is volt. Megszokták.
- Más mert mi nem azt érezzük elveszítettünk, nem tudtuk milyen veled, soha nem kaptunk meg, Quentin viszont bizonyos értelemben igen.
Magyarázza, próbálkozik.
- Ezt kellene tiszta vizet önteni a pohárba! És a Rend mindig magába foglalja a káoszt.
Szerinte nem furcsa, hogy Stan gondolkodása érthetetlen, hiszen túlprecíz. Biccent, hogy alig látták, aztán felsóhajt.
- Igen a különcség átka, én is megpróbáltam eljátszani, de nekem nem ment. Hát...Quentin nagyon szeretne különleges lenni, de átlagosnak érzi magát.
Magyarázza.
- De szerintem nem feltétlenül baj, ha elkeseredettnek lát. Tudod nagy dolog az, ha vállaljuk a másik előtt gyengeségeinket is. Ha tényleg elkeseredett vagy...segíthet. Máskülönben esélytelen lenne Stan...
Halkítja le a hangját
- Szerintem Q nem gondol nem normálisnak, mármint nem rossz értelemben. Hiszen nem akarta utánozni, nem akarna bizonyítani. Őt bántja, hogy nem zseni, nem olyan, mint te. Pedig bizonyos értelemben az, hiszen a filmjei zseniálisak...
Csak Q nem veszi észre. De ő maga Sammy sem, nem érzi géniusznak magát a versei miatt.
- Nem hiszem, hogy zaklatásnak venné, örülne neki. Máskülönben...miért hiányolt volna? Úgy tűnik...nekünk Collinsoknak le kell szoknunk a menekülésről. Családi átok lehet... Még Tina is menekül valami elől.
Leora gondol, ahogy öblösen felsóhajt.
- Én is ezt mondtam neki, mégsem utálom. Ha baja lenne... jajjj istenem
Zúgó, fájó fejét a párnába temeti, hisz már baja van.
- Ó...dehát ezek szerint csak figyelni kell rád! Quentin nem tud? de legbelül érdekli, biztos vagyok benne. A testvérem vagy, a vérem, összeköt veled minden, persze hogy érdekel.
Számára ez természetes.
- Hááát ebben én is rossz vagyok, de szerintem az őszinteség miatt nem kellene, hogy ideges legyen.
Mondja bizonytalanul, mert Q-nál bizony előfordul.
- Hát....ha szereted, akkor furcsa, megmagyarázhatatlan dolgokat kellene érezned. Mármint...nem emberileg, hanem több számodra, más módon és nem a szexualitásra gondolok. Az emberek kicsit megzavarodnak és kevésbé logikusak... még te is az lennél. Bár nem tudom
Bizonytalanul néz rá, Stanről van szó.
- Én éreztem erős érzelmeket, csak nem élő személyek iránt. Maga a szerelem...mozgatott meg dolgokat, de alapvetően igaz, az volt a gond, hogy meleg voltam.
Lehet, hogy Stan éppen az a fajta férfi, amilyennek ő is hitte magát?
- Soha, egyetlen nő iránt sem? És ha te is elnyomtad és meleg vagy?
Ezt maga sem hiszi, de nagyon reménykedően néz.
- Talán még nem volt olyan magas intellektusú személy. Azt mondják a szerelem a zseniknél nemtelen. Eszme sem volt,elképzelés se?
Mert akkor könnyen lehet, hogy olyan mint nála, egyszerűen még nem találkozott a megfelelővel. A tesztre bólint és a zöld szemet is tudomásul veszi. Sóhajt, hogy Q-t megvszgálták, aggodalmasan pislog.
- De mi lesz, ha nem pihen?
A családmodelltől kirázza a hideg. Belebújik a meleg takaróba.
- Dehát miért...a nővel való közösülés se jobb. Onnan pisi jön meg menstruáció
Nyögi, fáradt, ki van készülve, mentségére legyen mondva. Ericre lelkesebben bólint, örülne, ha legalább Stan nem utasítaná el plekniből. A meleg közösségen bólint.
- Jó...kereshetsz, de...nem merek elmenni. Ez olyan rémisztően hangzik.
Meleg közösség? Atyaég!
- Tudom, hogy nem most látlak először, de most beszélgetek veled igazán és én...kedvellek. Tudom, hogy ez nem számít...
Süti le a szemét. Talán gőgösnek hathat, érti miért gondolják ezt róla, de valójában...nem is olyan. Nem érti Q-nak mi baja Aprillel.
- Hát...a vélemények változhatnak
Igyekszik biztatóan nézni. Igen, Eric tapasztalt és kiforrott, sóhajt szerelmesen, hogy ez neki bizony bajön, viszont aztán aggodalmasabb lesz. Hogy ez baj?
- Tudom...csak félek, hogy nem fog menni. Főleg a munkától félek. Azt hiszem a mosás sikerülne...de a főzésben nem vagyok biztos...
Sóhajt, összerázkódik. Felnéz rá nagy, könnyes szemekkel, hogy nem lehet vele mindig a mama.
- De én szeretném...szeretem anyát.
Nyafog kicsit, de megérti. Viszont azért nyafog.
- Gondolod? Ahh...jó lenne
Beleveszik a simogatásba és hozzá is bújik Stanhez, főleg ahogy bevallja, fél. Olyan sok mindentől fél. Ami most Q-val történt...
- Igazad van...nahát, nem csak okos vagy, de bölcs is. De akkor majd harcolunk, nem? Végülis a Collinsok védejegye ez is lehetne. Én Erickért, te Aprilért és mindketten Q-ért. Ja és Tina Leoért. Szerelmes Leoba
Fel sem fogja a végére mit fecseg, elpilled Stan közelében, a karjába kapaszkodva. Erős, nagy, igazi bátyós karjai vannak. Erősebbek, mint Quené //XD//






Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptySzer. Jún. 14 2017, 22:04

-Teljességgel antipatikus, mert faragatlan, lekezelő és alpári, semmi ambíció nincs benne, mintha csak sodródna folyton az árral.
Próbálja összefoglalni többek között mi a gondja Leopolddal.
-Sok európai diák jön ki ösztöndíjjal ide tanulni, a Frances amúgy is neves. De örülök, hogy van egy hozzád hasonló korodbeli barátod is, aki csendesebb és visszafogottabb.
Kiérezni a hangjából ennek tényleg örül, főleg Leopold miatt... kell az ellensúly. Bár némi ellensúlyt Stan maga is fog adni, íy hogy megbeszélték, barátkozni fognak ezentúl, közelebbi testvéri viszonyt próbálnak kialakítani.
-Természetesen.
Már miért ne érdekelné miért szomorú az öccse? Hallgatja is.
-Az önmagaddal való megbékélés a legfontosabb. Nem csak a melegség miatt, minden miatt. Egyszerűen teljességgel egészségtelen, ha nem vagy harmóniában magaddal, tudom, mert olyankor elég üres minden és semminek sincs igazán súlya vagy értelme. El kellene kerülni.
Egyfajta depressziónak is felfogható a dolog, nem kívánja Sammynek.


-De mire fel volt dacos? Ahogy én is jöhettem ide bármikor Ő is ugyan annyi erőfeszítéssel látogathatott volna meg. Nem tette. Én legalább jöttem amikor tudtam.
Sóhajtja, két emberen múlik ez, Quentin ha makacs ha nem.
-De ez olyan mintha sarokba szorítanám, nem tennék Vele ilyet.
Érezni nem akarja frusztrálni nagyobbik öccsét, így csak sóhajt egyet. Majd legfeljebb otthon látogatja meg.
-Nem, nem gyogyósok. A gyogyósok sérült emberek, akik komoly pszichés problémával küszködnek.
Akkor sem, köti az ebet a karóhoz.
-Aggódom, de én tudom, hogy nem szenvedett maradandó károsodást. Ha nem lesz hülye és nem csinál butaságot teljesen felépül.
Őt ez a tény megnyugtatja valahol, más miatt aggódik inkább. A lélek nem gyógyul ilyen kiszámíthatóan.
-Csak hat évvel fiatalabb. Az nem sok.
De, ő általában szigorú, emiatt nehéz is vele, tudja jól.
-Én nem elmenekültem, hanem új életet kezdtem. Én eredetileg is ezt akartam, itthon egyszerűen frusztráló volt lenni számomra. De mások gondolkodásmódját és jószándékát nem tudom megváltoztatni, hát tabula rasa kellett.
Nem, ő vétózza azt, hogy elmenekült volna, egyszerűen más úton oldotta meg a problémát, magára vállalt minden terhet.
-Sosem tette szóvá, aki pedig nem szól, ne csodálkozzon. Ha szólt volna, anyáéknak vagy nekem, akkor tudunk róla és akképpen alakítjuk a mindennapjaink. De nem tette, így logikus volt azt feltételezni, minden rendben.
Szerinte nem ez a megoldás, hogy várjuk a csodát.
-Eleinte igen, az albérletet fizették, a könyvek egy részét, mert nagyon drága volt a képzés. Ők választották ezt nekem, amíg nem tudtam részmunkaidőt találni és eltartani magam, kellett a pénz, nem tagadom. Quentin itthon lakott, Őt így tudták támogatni, csak ezt nem veszi figyelembe.
Mert ha Stan itthon marad, csak a könyvek maradtak volna, de azt Stan is megoldotta volna munkával. Nála az albérlet volt a költség, Quentinnél az iskola maga. Nincs mit tenni, el kellett fogadni.
-Meglehet, de mégis olyan... idegen hazajönni egy jó ideje.
Erre nincs jobb szava, a két kistestvérét nem ismeri, Quentin kerülte, a szülei meg szüntelen arról faggatták mit ért el eddig, hogy keres, mikor nősül...
-Nálad mindenképp idősebb volt és ezeket az érzéssel együtt kinövik az emberek.
Általában, úgy fest Quentin nem tudta kinőni és neheztel még mindig Sammyre.


-Ilyen hozzáállással biztosan nem. De miért ne találnék Veled közös hangot? Most is megy.
Nem érti Sammy miért hiszi, hogy majd nem tud vele mit kezdeni.
Aztán sóhajt, mert érdekelni érdekelte a családja, csak épp szorosabb köteléket nem bírt kialakítani.

-De tudnia kellett volna hogy nem veszít el csak mert elköltözöm.
Nem érti, nem Tibetbe ment... aztán elkínzott arcot vág hogy tisztáznia kéne a helyzetet, bebizonyítania semmi kaotikusat nem csinált.
-Pedig a maga módján különleges, mint bárki más, mi pedig átlagosak vagyunk bizonyos szempontból... megtaníthatom hogyan legyél átlagos, de te is megunod majd. Jobb önmagunknak lenni, hidd el.
Neki ez a véleménye, őt fárasztotta hogy megjátssza, normális.
-De ha meg engedek az érzésnek és Quentin nem fogja érdekelni, akkor nem tudom hogyan kezdem elölről a dolgaim. Eléggé nagy rizikó, főleg hogy legutóbb hogyan viseltetett irányomba Quentin.
Ő azért tart ennyire kiadni magát, nincs mit tenni, begubózott, hogy kiderült utálják.
-Igen, én is szeretem a filmjeit. A lexikális tudását pedig tanulással fejleszthetné, bárki megteheti, az nem zsenialitás kérdése. Én is megdolgozom a tudásért, mint bárki más, csak könnyebben meglátom az összefüggéseket.
Nem érti erre miért féltékeny Quentin, ha jobban tenne érte, akkor Ő is lehetne "zseni".
-Nekem nem úgy tűnt, hogy hiányolt.
Nem érti, Quentin ellentmondásosan beszél és cselekszik.
-Értem. Meglehet.
Mármint, hogy mindannyian menekülnek valami elől és ez amolyan családi átok. Lát is benne valamit talán.
-Gondolod?
Arra érti, hogy Quentin csak úgy mondta, hogy utálja de közben hazudott? Nem bánná kivételesen...
-Egy ideje meg sem hall. Ő pedig nem beszél, nekem nincs mit hallani.
Mondja Quenre, mert Stan ha meg is nyílt, nem értette miért kap elutasítást, Quentin maga meg nem mutatott érdeklődést, nem osztotta meg a dolgait vele, úgy elég nehéz...
-A vérkötelék önmagában kevés.
Szerinte nem ez mozgatja az embereket, ha valaki érdeklődő, annak más oka (is) van.


-Sosem voltam még más miatt zavarodott.
Szögezi le, ne legyen öccsében semmi kétség, ergo nem volt még szerelmes.
-Szerintem önmagában nem volt veled gond, de ha férfiak közelében parapácsabb vagy, akkor érthető, hogy hiánynak és hibának tekinted az eddigi habitusod és mentalitásod.
Szerinte eddig sem volt gond Sammyvel, mert ő is ilyen, de akkor ez kell a másiknak. Mert meleg.
-Nem hiszem, számomra a férfi test nem vonzó, anatómiai szempontból a női test vonzz, sok barátnőm volt, élveztem is hogy van, élvezem a szexet is, csak... szellemileg nem mozgattak meg eddig a nők.
Igen, talán ez a helyes megfogalmazás. De érezni nem neheztel a feltételezésért.
-De, úgy igen, volt pár kollégám, tanárom, velük nagyon élveztem a diskurzust, de... ez csak természetes, ez a hivatás iránti szeretet.
Nem érzi különlegesnek csak mert talált hasonszőrű embereket. Azért ment oda.
-Akkor befizetem a kórházba és nem engedtetem ki.
Ennyire egyszerű, elintézi hogy Quentin pihenjen, muszáj lesz Neki.


-Sammy. A hüvely és húgyvezeték nem egy vezeték, két külön mint nálunk az ondó és a húgyvezeték. A hüvely csak síkosító váladékot termel, de higiénikus, ha a nő egészséges. Az anális szex mivel a végbélben történik baktérium forrás, nagyon gondos és alapos tisztálkodást igényel, mindkét fél részéről. Az óvszer ebben segít például, nem hiába mondta Quentin, hogy használj. A beöntés ugyan segíthet a helyzeten, de arra is ügyelni kell helyesen tegyék, különben árthat.
Magyarázza orvosibb szemmel, de próbálva egyszerű maradni, hogy Sammy is értse. De Eric miatt egyelőre fegyverszünetet köt, ha tényleg Őt akarja, megismeri. De szerinte akkor is idős és túl sok a kor különbség, életminőségbeli másság.
-Akkor olyat keresek, ahova családtagok is mehetnek és elmegyek Veled. Én se tudok semmit erről, nekem is hasznos lenne.
Komolyan mondja, számára minden tudás hasznos és értékes.
-Már hogy ne számítana? Miért gondolod, hogy nem számít?
Komolyan érdekelné, mert nincs oka feltételezni, hogy Stan ennyire antiszociális. Vagy mégis? April miatt bólint, talán majd megkedvelik...
-Mennie kell. Ha nem tudod eltartani magad el fogod várni hogy kitartson? Persze vannak ilyen kapcsolatok, megoldható, de akkor a háztartást kell vinned, levenned ezt a terhet a válláról. Mert nem várhatod el hogy mindent Ő csináljon, nem?
Valamit muszáj lesz magára vállalnia, hiába ijesztő.
-Egyszerű ételeket készíts. Tészta, saláta, párolt hús és zöldség. Minél többet főzöl, annál jobban ráérzel. Gyakorlás kérdése ez is mint minden másé.
Mert ahogy mondja: anya nem lehet mindig velük.
-Emiatt nem kell nem szeretned, csupán neki is vedd le a terhet a válláról. Gondoskodj magadról, ha már jól megy segíts be nekik. Viszonozd, hogy eddig Ők tették meg érted.
Sammy elég empatikus hogy emiatt legalább megpróbálja szerinte. Nem maga miatt elsősorban, a szüleik miatt. Aztán befekszik, simogatja és magyarázza nem kell félni.
-Nem gondolnám magam bölcsnek, csak figyelek Rád és kiegészítem konzekvens dolgokkal. Persze, harcolunk.
Aztán a plafonnak emeli a tekintetét és feladja.
-Miért pont Leopoldba... komolyan mit tud az a srác? Közhelyekben beszél és ezzel elbűvöl mindenkit? Szerencsétlen húgi...
Szabad kezét az arcára teszi, hogy ilyen nincs. Miért pont Leoba?
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyCsüt. Jún. 22 2017, 21:13

Kicsit összerezzenek Stan eme éles véleménynyilvánításától. Én is csak sodródom az árral...
- Szerintem nagyon jó, hogy a hobbija a munkája és megél belőle. Roppant becsülendő, hogy így eltalálta a hivatását. Nem mindenki olyan szerencsés, mit te, aki konziliárius, vagy Quentin, hogy a szakmája jövedelmező sikerszakma legyen
Halkulok. És akkor hol vagyok még Leohoz képest is? Nekem sincs semmi ambícióm. Tudnia kell rólam... Kapva kapok egy másik témán, Noelen, az ő létezésének tudata nyugtatólag hat a lelkemre.
- Igen, nagyon furcsa, mert eddig sosem volt ilyen, hozzám hasonló fiúbarátom, de valóban örvendetes
Sóhajtok a gondolattól kicsit megnyugodva.
- Igen, de nem ez a legnehezebb is? Neked nem volt kivitelezhetetlenül nehéz? Hát éreztem már így... ezek szerint te is
Fogom suttogóra a hangom. Mintha tapasztalatól beszélne... Kicsit furdal a lelkiismeret, hogy nem tudtam erről, hogy semmit sem tudtam a bátyámról, hátha...meg akarta volna beszélni valakivel.
- Sajnálom... elhanyagoltalak
Nem tehetek róla, most nagyon megviselt minden, ami Quennel történt és képtelen vagyok erősnek látszani, ismét, Stan hanyagolása miatt is könnyek potyognak a párnámra. Jajj istenem, soha többé nem fogom tudni abbahagyni a bőgést!

- Szerintem úgy érzi hanyagoltad...
Nyögöm csukladozva, rekedten, kézfejemmel törölgetve az arcom.
- Megkérdezheted tőle...talán rájön, hogy neki is nyitnia kellett volna, még azután is, hogy elmentél
Próbálom összeszedni magam.
- Hát igen, ez illik rám, én is sérült vagyok
Egy percig sem gondoltam, hogy nem és elég pszichológusnál jártam a betegségeim lelki okai miatt.
- Jajj én nem vagyok benne biztos, hogy nem csinál hülyeséget
Ezzel nem nyugtatott meg, rémülten nézek rá, félig felülve, de megszédülök. Azt hiszem hánynék, összekoszolnám Stan kocsiját, ha megkérném vigyen a kórházba. Nyugton kell maradnom.
- Gyerekeknél sok... Értem, bocsánat
Lehet, hogy ezzel a meneküléssel messzire mentem. Nem kellene a saját nyomorom rá vetítenem.
- Hát...lehet hogy megpróbálta éreztetni a maga módján... ő nem az a típus volt, aki elmondta.
Vonok vállat, szigorú Quentinnel. Figyelembe kell venni a fiatalabbik bátyám személyiségét is.
Lapítok, aztán óvatos levegőt veszek
- De hamar elköltözött és akkor már a lakását is ő fizette...szóval ő nagyon sokat dolgozott és sokkal keményebben, mint mi. Bocsánat Stan, de...neked eleve adott volt a zsenialitásod, engem pedig támogattak, ahogy Tinát is, de ő rengeteget dolgozott.
Hívom fel a figyelmét, remélem elég óvatosan. Talán nem tud eleget az öccséről, de én láttam mennyire agyonhajszolta magát és bárki bármit mond, én megértem, hogy nem volt neki könnyű.
- Sajnálom...én ha akarod...beszélhetek Quentinnel erről is és...most hogy itt vagy nem akarjuk, hogy idegenül érezd magad itt, biztosan Quentin sem
Talán most beszélhetek kicsit az ő nevében is.
- Lehet, hogy benne ez olyan mély, hogy nem bírta túltenni magát, de ez is csak azt jelentené mennyire szeret
Egészen puhán mondom ezt, magam is szeretettel, belemosolyogva kicsit, bármennyire lehetetlen és pocsék is a hangulatom. Én nem csak hiszem, tudom is ezt.

A hozzáálláson fancsali képet vágok és tépkedni kezdem a párnám szegélyét.
- De..én...én csak arra gondoltam, hogy lehetetlen alak vagyok
Motyogom.
- Igen, nagyon jól megy... Meg kell kérdezned ő mit gondol erről, nem vitatkozhatok a nevében
Kicsit elfáradtam ilyen karakán ember ellen védeni Q-t és tényleg nem akarnám kiforgatni az érzéseit.
- Igen...igazad van, meghát most már ideje megszoknom magam. Már jobban megy, mint régen.
Elfogadtam, hogy ilyen vagyok. Nem tartom ezt jónak, de legalább tudom és nem kezdek el sírni, ha a szememre vetik. Csak néha, de eddig próbáltam úgy csinálni, hogy ne lássa senki. Sajnos az utóbbi időben ebben is kudarcot vallottam.
- De legutóbb én nagyon felzaklattam és...mindig jobb őszintének lenni, néha vállalni a kockázatot, taktikát váltani, hisz ez a semleges - ne haragudj hozzáállásod nem vált be eddig
Jajj-jajj remélem nem bántom meg! Vörös is vagyok, csak meg ne bántsam őt is!
- Hát azért bizonyos gondolati sémákat nem lehet megtanulni és Quentin okos
Mondom kicsit dacosan, mégis ő volt...vagyis ő életem példaképe. Jajj összezavarodtam, haragszom és szeretem és nem bírok mit kezdeni ennyi ellentétes érzéssel!
- Abban biztos vagyok, hogy hiányolt és hogy nem úgy gondolta! Hát...mond neki, hogy beszéljen. Önmagában talán igen, de automatikus kötődést érzek...vagy te nem? Nem azért érdekellek, mert az öcséd vagyok?
Kétlem, hogy a briliáns személyiségem nyűgözte le.


- Hát...lehet rajtad másképp jön ki. De valami eltérőt csak tapasztaltál...
Ő olyan kimért és komoly, biztosan máshogy nyilvánul ez meg nála.
- Én...nem voltam túl beszédes férfiak közelében... Éppen ellenkezőleg... zavarba jöttem
Húúú borzasztó voltam. Lehet, hogy azért, mert tetszettek? Szellemileg, pedig az fontos...
- Akkor neked valami nagyon durván okos nő kellene. Dehát...April az, nem?
Én úgy képzeltem, mert azt tudom, hogy orvos és a fejemben az orvosok átlagon felüliek, ami az intelligenciát illeti.
- De másról sosem élveztél még diskurzust? Ami nem orvosi dolgokról szólt...
Biztosan, lehetetlen, hogy ennyire...antiszociális legyen, vagy mégis?
- Helyes, tedd azt kérlek!
Komolyan mondom, úgy is nézek rá, akkor Quentin biztosan biztonságban lenne.


Húúú hát így biológiailag elmondva tényleg elég undi. A beöntés pedig borzasztó félelmetesen hangzik. Biztos folyékonyat kakilnék. Lekakilnám Ericet úúú az lenne garantáltan az lenne számomra a világvége. Ki is ráz a hideg.
- Hát...én elég alaposan tisztálkodom....de ha úgy jobb, akkor majd megkérem Ericet. Még...még sosem volt rajtam gumi
Elvörösödöm jaaaaajjjj megint kimondtam, amire gondoltam, megint megtörtént! Ijedten nézek rá, zavartan hadonászni kezdek és zihálok is.
- Dee...Eric biztosan tudja hogy kell feltenni
Úristen, vérciki vagyok! Belefúrom az arcom inkább a párnába, nyögni. Akkor most tényleg meleg csoportba megyünk? Úúúh nagyon bizarr lesz, biztosan írok róla a naplómba. Viszont felemelem a fejem, bár még mindig ég, érzem, hogy nagyon vörös lehet. Azzal nyugtatom magam, Stan orvos...és a bátyám. Ha valaki kínos problémám lenne, azt is megbeszélhetném vele.
- Nagyon...nagyon szépen köszönöm
Nyifogom, egyelőre ennyi hangos beszédre futja.
- Bocsánat...csak arra gondoltam az én...figyelmem nem ér sokat, mivel rólam van szó
Nézem kitartóan a párnát.
- Nem! Jajj nagyon borzasztóan hangzik! Én anyáék miatt is szenvedek...csak annyira
Szorongatom a párnát, ha ebbe belemegyünk azt hiszem már tényleg nagyon rosszul leszek. Nyeldekelek és próbálok emberi hangon válaszolni.
- Keresek munkát...nem akarom, hogy mindent ő csináljon. Párolt...azt nem egészen pontosan tudom hogy kell
Valami kép dereng egy gőzölgő répáról.
- Igen, az lenne a normális, de nekem...nem hiszem hogy valaha olyan jól fog menni. Költő vagyok Stan...nem értek...semmi reálishoz, amit megfizetnek
Nézek rá kétségbeesetten. Őszintén...mennyi esélyem van? Jól esik, hogy ölelget és simogat, halkan nyüszögök a mellkasába, mint Quentinnel csináltam. Persze értelme is van, azt mondom "harcolunk, igen" de nem biztos, hogy kiveszi.
- Leo nagyon hatásos egyéniség és csúnyán beszél, igen, de Tina is... Leonak van stílusa, egyénisége, mégpedig elsöprő. Azt hiszem...nos nekem is tetszett, de soha nem mertem beleélni magam, mert fiú és mert Tina amúgyis kisajátította és nyilvánvaló mennyire illik hozzá. Persze Leonak nem tetszik Tina, kislánynak gondolja, nem fognak járni, ne, hiszem, mert Tina egész más Leoval, mint a pasijaival
Motyogom, nem kell félnie. Furcsa hogy nem kedveli Leot...
- Talán összevesztetek régen?
Leo sem kedveli Stant.

Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
Stanley CollinsVároslakó
Életkor : 41
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyCsüt. Jún. 22 2017, 23:24

-Nem a szakmája a bajom, hanem hogy nincs benne semmi ambíció, nem tart sehova... Kellenek a lektorok, nélkülük nem kerül nyomtatásba könyv, kellenek kritikusok, mert támpontot adnak, de Leopold megragadt itt, évek óta nem haladt semerre semmilyen tekintetben, csak bulizik és Quentint rángatja el a duhajkodásaihoz. Nem bír megállapodni, semmi nagyobb célja nincs az életben. Lóg a levegőben.
Rázza a fejét, nem kedveli akkor sem.
-Máris kedvelem ezt a Noelt. Csináljatok valami fix, rendszeres közös programot, az mélyíti a barátságot.
Ajánlja, ha még nem lenne, keressenek.
-Igen, éreztem. A legnehezebb, igen, de ez minden alapja. Ha ez instabil, kártyavárként építkezel az életben.
Elfogadni és megtalálni magát az embernek elengedhetetlen, nem győzi hangsúlyozni.
-Nem mondanám, élted az életed. Ahogy én is a sajátom, sajnos ez így alakult.
Érezni nem hibáztatja egy kicsit sem, nem voltak annyira közel egymáshoz sosem.


-Akkor ez kölcsönös. Mindig örültem volna ha meglátogat, de nem tette. Ő is hanyagolt, Ő engem jobban, ha azt vesszük. Anyáék egy-két alkalommal megtették.
Sosem rótta fel Quentinnek, de attól még hiányolta az öccsét.
-Igen, igazad van.
El kellene ezt a tényt mondani Quentinnek, hogyha jött volna, akkor érezte volna hiányzik és többet jön, talán magától megoldódott volna a dolog. Talán.
-Nem vagy sérült, láttam már sérült embert, Te nem vagy az. Te csak labilis vagy jelenleg a sok stressz és változás miatt.
Igaz, nem pszichológus, de így véli.
-Leopold Vele van, Leopold a hülyeség reszortos, megcsinálja helyette, bármilyen hülyeségről is legyen szó.
Ennyire lehet jóra fordítani most az említett rémes tulajdonságát.
-De ha kicsi volt érthető a dolog, de ha nagyobb, akkor már nem. Erről beszéltem, amikor én elmentem már nem volt olyan kicsi, tehát mikor Te meglettél szintén nagyobb volt már...
Nem, ebből nem enged, mindig is szigorúbb volt Quentinnel.
-Akkor borzalmasan rosszul próbálta lekommunikálni.
Marad ennyiben, mert ő nem vette észre, de úgy fest más sem. Quentin valamit nem csinált jól...
-Nem volt kötelező elköltözni. Nem volt olyan messze az egyeteme. Persze hogy támogattunk Quentinnel Titeket, ez a bátyák dolga. A zsenialitás pedig önmagában nem tanít meg orvosnak lenni. A tanulás elkerülhetetlen, ahogy Quentin is belátta. Lehet nem a legjobb szakmát választotta, lehet van, ami könnyebben ment volna Neki, mert ahhoz lenne csak igazán érzéke! Ki tudja. Az elején mindig nehéz, nekem is rengeteg túlórám volt, a rengeteg gyakorlat, vizsga, műtét... én tökéletesen tudom, hogy mit jelent sokat dolgozni, keményebben mint mások, mert nagy a nyomás, hogy jobb legyél, mint az átlag, mert Te eleve nem vagy átlagos és emiatt senki sem kezel úgy. Quentin tehetséges, ambiciózus, szenvedélyes és eltökélt, azért lett ilyen sikeres és népszerű, mert mindig keményen megdolgozik érte. A pénz nem az egyetlen támogatás, megoldotta. Itt voltatok Neki Ti, hidd el, ez adta Neki az erőt ahhoz, hogy továbbmenjen, nem a külön lakás vagy bármi egyéb anyagi dolog.
Mert Stan úgy döntött lemond erről, mivel neki inkább kényszer és elvárásokkal teli nyomás volt a család, a szomszédok, tanárok... Örül, hogy Quentin nem volt egyedül, legalább is úgy gondolja nem volt, mivel legalább a városban maradt, a családdal, ha el is költözött.
-Nem vagyok benne biztos, hogy ezt mondaná... lehet azt mondaná magamnak köszönhetem és így is marad, túl sokáig voltam távol...
Eléggé fáj neki Quentin utálata, meg kell hagyni.
-Kétlem hogy ezt jelenté, ha szeretne, nem lenne ideges ha beszélnie kell velem... pedig így utólag belegondolva mindig ideges volt.
Mindig valami egyéb tényezőnek tudta be a dolgot, de ezek szerint ő maga volt a gond... elkeserítő. Ez ki is az arcára.


-Ha az akarsz lenni, az leszel. Tegyél a dolog ellen és nem leszel.
Stan egyszerű képletté redukálta a problémát, mint általában, ha számára valami adja magát. De arra bólint, hogy természetes hogy nem beszélhet Quentin helyett, kicsit elragadtatta magát, úgy fest.
-Könnyebb lesz minden nappal.
Próbál valami biztatót mondani, Stan is megszokta magát, idővel.
-Én nem vagyok vele semleges... de tény, nem figyeltem eléggé, de legutóbb Ő nem figyelt rám... nem tudom hogyan érjem el, figyeljen rám... amikor gyerek volt könnyebb volt.
Sóhajt, nem bántódott meg, csak tanácstalan.
-Tudom hogy okos, szerintem meg tudná tanulni.
Valahogy mindig is olyannak képzelte titkon Quentint, mint magát, ezért elfeledkezik róla sokszor, hogy igazából nem olyan... sok dolgot nem tud Quentin elsajátítani, de ez igaz Stanra is, van amiben Quentin a jobb.
-Elsősorban azért érdekelsz igen. De azért is, mert más vagy. És nem a melegségre gondolok. Én szeretem a más emberek társaságát. Megnyugtatnak.
Ha nem lenne a testvére, akkor is érdekelné, bár akkor kevesebb türelme lenne, az is biztos.


-Akivel jól érzem magam azzal egészen szórakozott vagyok. De ezt csak Quentin és a barátaim váltották eddig ki, nő még nem.
Mármint van női barátja, de Ő csak barát. Nem nőként gondol rá, mondhatni.
-Utólag már érhető. De ez talán változik most már, végtére is tudod miért vagy zavarban.
Legalább is reméli, innentől könnyebb lesz.
-April a szakmája egyik kiemelkedő orvosa, igen. De...
Itt elakad. Ha így belegondol, okos, mégsem fogta meg benne különösen semmi egyedi, egyszerűen megszokták egymást és mindent meg tudnak beszélni, képes elviselni a hibáit. April felől ezek szintén kölcsönösek.
-De, szeretem a világegyetemet, a mélytengeri biológiát, a piramisokat, a sütemény sütést, a sakkot... sok téma van amit szeretek.
Nem csak az orvoslást szereti, de igazából mindegy miről beszél, nem szokták érteni.
-Ha okot ad rá...
Quentinen múlik otthon maradhat-e...

Inkább elmagyarázza miért fontos a melegeknél kiváltképp a tisztálkodás.

-Tanuld meg feltenni magadnak és Neki is. Ez fontos. Én is jobban örülnék, ha gumival csinálnátok, higiénikusabb.
Nem akar belegondolni milyen lehet nélküle... meg úgy eleve.
-Biztosan. Szerintem megtanítja.
Talán jobb lenne ha most már Tőle tanulná meg, lehet kínosan élné meg Stantől vagy Quentől... nem is erőlteti. Ez Eric érdeke is. Ahogy Stané és Sammyé a meleg csoport. Fontos tájékozódni.
-Igazán nincs mit. Ezért vagyunk egy család nem?
Ő legalább is úgy gondolja, mindig kapott támogatást, ha nem is megfelelőt. De úgy gondolja, Sammynek ez megfelelő lenne.
-Még mindig nem értem.
Miért ne érne sokat a figyelme? Neki ez magas. Ráadásul némiképp szarkasztikus is, mert ha nem lenne fontos neki Sammy figyelme, miért mondott volna el ennyi mindent? Magában beszélni otthon is tud.
-Annyira? Nem nehéz, rutin kérdése. Az elején mindent elfuserálsz majd, de ez ne tartson vissza. Minden alkalommal ügyesebb leszel.
Reméli legalább is, de a háztartás nem nehéz, csak unalmas.
-Van hozzá gép. De amúgy csak kevés vizet raksz alá és hagyod elpárologni, addig megpuhul az étel. Ennyi.
Tömören ennyi lenne a párolás, de legfeljebb megmutatja.
-Ezt nem tudhatod. Rengeteg költőnek volt átlagos munkája a költészet mellett. Olyat kell választani, ami mellett bőven jut időd írni és nem fáraszt le szellemileg.
Persze neki könnyű beszélnie, de nehezen illeszkedik Sammy helyzetében, sosem volt hasonlóban. De ha mást nem is, kitartóan simogatja, ezzel is némi nyugadalmat csempészve kisebbik öccsébe.
-Hah... Tina még kislány is, Leopold idős lenne Neki, hiszen Tina még tanul, Leopold rég nem... és ez csak egy dolog a sok közül. Tina pedig Leopoldtól tanulta a káromkodást, a bátyjai sosem káromkodnak... bosszantó, hogy ez lett. Amúgy nem akarlak megbántani, de szerintem jobb, hogy Leopold nem tetszik, mivel azt állítod hetero. Csak kellemetlen helyzetet szült volna, jobb így. És nem elsöprő személyiség, hanem figyelemhajhász. Szeret a középpontban lenni....
Érezhetően nem kedveli, de örül, hogy Tina nem tetszik Neki. Meg Sammy sem... Leopold ne váljon teljes körű családtaggá...
-Mi mindig veszekszünk. Okoskodik mióta az eszét tudja és kicsinyes és lekezelő és züllött és meg is mondtam Neki, hogy nem örülök, hogy züllötté teszi Quentint is. Szóval igen, mondhatni mióta ismerjük egymást veszekszünk.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan EmptyKedd Jún. 27 2017, 19:48

Én nagyon kedvelem Leot és most szorongok hogyan védjem meg.
- A carpe diem is egy életcél, sőt... Ő megtalálta azt a munkát, amiben jól érzi magát és azt az életvitelt, ez nagy dolog! Sokan gyűlölik azt, amit csinálnak. Szóval én emiatt például felnézek rá. Szerintem szeretne barátnőt, de Leo tényleg nagyon egyedi, akihez egy különleges lány illene
Énekelve adom elő, mert nem szeretek másokkal vitába szállni. Egyébként a húgunk szerintem illene hozzá, de most hallgatok erről.
Annak viszont nagyon örülök, hogy máris kedveli Noelt és ad egy jó tippet is!
- ÓÓó igazad van, valamit rendszeresen! Lehet, hogy elrángatom úszni! Veled...is jó lenne valami rendszeres. Vagy először a meleg klubb?
Kérdezem bizonytalanabbul. Ezt beszéltek, de biztosan akarja?
- Gyakran érzem szellővárnak az életem. Elhiszed, hogy ez nekem...mennyire ponderáns?
Sóhajtok fel súlyosan. Azt hiszem nem dühös rám, amiért nem tudtam mellette lenni a válságaiban. Nem is tudtam róla... Nyeldekelek, fürkészem, tényleg nem haragszik. Csak bólintok csüggedten.


- Azt hiszem nem feltételezte rólad, hogy így érzel. Persze rossz, hogy a nevében kell beszélnem...én nem tudom mit gondol Quentin, csakhát...belőled tudod nem nézni ki az ember
Suttogom, hiszen olyan kimért! Remélem nem haragszik meg ezért most rám, de tényleg nagyon-nagyon keménynek tűnik. Azt hiszem kiváltságos vagyok, hogy most láthatom az érzelmeit.
- Kösz...de nem csak a nehéz időkben vagyok ilyen, nagyon könnyen kizökkenek.
Most tényleg ki vagyok készülve, de egyébként is könnyű kiborítani. Azt hiszem jobb, ha tudja ezt rólam. Leon sóhajtok, tényleg tud hülyeségeket csinálni... Viszont Q-t tényleg nagyon nyírja.
- Dehát...nem volt még felnőtt...talán ő is lemaradt egy kicsit, én is...én sem vagyok még szellemileg 23
Motyogom megsemmisülten, noha nem hiszem, hogy Quentin elmaradott lenne.
- Nem mindig sikerül neki.
Ezt elismerem, velem is elég zord volt most.
- Elhiszem, hogy nagyon sokat kellett tanulnod hozzá...ezt nem akartam kétségbe vonni
Jóég, úgy tűnt? Félek, hogy ezt gondolja...
- Ő a legjobbat választotta, tényleg. Nagyon ügyes rendező és ez egy szuper szakma, nem tudnám elképzelni másban.
Nekem...mindig is Q marad a példaképem.
- Hát nos...én nem szeretek kirívó lenni, ezért mindig nagyon igyekeztem, hogy normálisnak tűnjek...
Nem tudom ő hogy van vele.
- Ó igen, én nagyon...szörnyen nagyon felnézek rá. Gondolod? Azért...sosem hanyagolt minket és ezért külön hálás vagyok
Sóhajtom szeretettel, örülök, hogy valahol Stan is elismeri.
- Nem, biztosan nem, Q nem gonosz és alapvetően nem mondana ilyen gonosz dolgot. Néha hirtelen haragú tényleg, de...csak elszáll az agya.
Istenem, mentegetem. De kell, én tényleg nagyon szeretem! Úgy félek, hogy bármi baja lesz.
- Pont azért mert izgul milyennek látod majd. Szeret, túl...sokat beszélt rólad, túl sokat foglalkozott veled, hidd el, ha nem szeretne nem érdekelted volna.
Nem mindig szépen nyilatkozott az igaz, de csak dacból és féltékenységből. Én úgy gondolom az, hogy Stan foglalkoztatta azt jelenti, nagyon is szereti.

- Azért ez...nekem ez nem ilyen egyszerű
Csodálkozva nézek rá milyen könnyen beszél. Így menne ez nála? Egyszerűen és hatékonyan, mint a karikacsapás, csak mert elhatározza, hogy ezt vagy azt a dolgot így vagy úőy akarja gondolni? Húúú...félelmetes lenne!
- Egyszerűen csak legyél vele olyan őszinte, mint most velem. Kérd meg, hogy figyeljen és mond el mit érzel.
Nem teszem hozzá, de az a gyanúm Q nem is sejti, hogy Stannek vannak érzései.
- Lehet
Q képességeihez nem szeretnék többet hozzáfűzni. Óóó mert más vagyok? Kicsit bociszemekkel nézek rá.
- Azért mert te is más vagy? Mert ezt...az emberek utálni szokták bennem...és próbálom nagyon titkolni.
Másokat épp hogy kizökkent a másság.


Akkor Q többet váltott ki belőle, mint a szerelme?
- Olyan nőt kellene választanod, aki egyúttal a barátod is. Legalábbis nekem Eric, ha nem lenne a párom akkor is szeretnék barátkozni vele. Szerintem ez nagyon fontos
És tudom, hogy Eric szerint is, még ha...ő nem is tekint még a barátjának. A zavaromra kivörösödve biccentek.
- De ez kevés.
Fejezem be helyette. Jjajj lehet nem kéne!
- Óóóó tényleg? Én is nagyon szeretem a világegyetemet! Tééényleg, azt is? Húúú nekem az egyik legnagyobb álmom, hogy elmenjek búvárkodni, szerintem, szerintem kevés szenzációsabb dolog lehet a mélytengeri életnél. Te voltál, voltál?
Nagyon lelkes leszek, szinte ugrabugrálok fekvés közben. Dehát nem tudtam, hogy Stannel ilyen sok közös van bennünk!
- Egyiptomot is? Húúúú biztos láttál már piramist! Láttál? Engem is érdekel és az egész kultúra, a görög is, de azt hiszem az egyiptomi jobban
Hadarok, aztán a sakknál elmosolyodom
- Én azt nem szeretem, helyette az irodalmat, de azért...ezek közös pontok.
Mondom óvatosan. Nem akarom, hogy úgy érezze lerohanom, pedig lerohantam, nem? Jajj atyám, olyan béna vagyok!
- A sütemény sütésben Quentinnel egyeztek
Ezt még hozzáteszem halkan.


Elvörösödve, aztán tépelődve biccentek. Leheet, hogy ezt most annyiban hagyom. Ha nem firtatom talán kevésbé ciki. Az egy családra elmosolyodom
- De...de igen
Makogom.
- Sajnálom, nem akartalak megbántani...nekem sokat jelent, hogy ennyi mindent megosztasz velem. Nagyon sokat
Sütöm le szemeim szégyenkezve. Őt bántom azzal, ha ennyire lenézem magam.
- Ez nagyon nehéz téma nekem Stan...meg lehetne beszélni máskor? Gondolod? Csakhát én...félek hogy századszorra is el fogom fuserálni
Elég csak egy kósza gondolat és máris máshol járok.
- Remélem Ericnek van gépe. Tudod ő vegetáriánus. Hát, ez nem hangzik bonyolultan.
Adok igazat neki.
- Igen...köszönöm Stan, szeretnék is ilyet, pont ezért gondoltam valami...szerkesztőségre. Leo azt mondta segít
Beharapom ajkam és izgulva nézek rá mennxire fog torkon harapni ezért. Viszont kicsikét bújok hozzá, szörnyá mennyire szükségem van most erre.
- Leo is így gondolja...pedig Tina nem kislány már... Hát, ő is olyan személyiség. Őt is meg akarod ismerni?
Nem...biztos, hogy jól kijönne Tinával, ha Leot sem kedveli.
- Persze, de én régebben azt sem bántam volna, ha nem viszonzott csak érezzek valamit... Számomra mindig szenzációsnak tűnt
Mondom bűntudatosan, pedig semmi okom, csak szeretem Leot. Ez nem fog megváltozni csak mert Stan nem kedveli.
- Húúú érdekes lenne, ha ti lennétek testvérek
Mosolygok, mert ezen...kell, annyira édes, ahogy marják egymást.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Utál minket! Sammy és Stan Empty
TémanyitásTárgy: Re: Utál minket! Sammy és Stan   Utál minket! Sammy és Stan Empty

Vissza az elejére Go down
 

Utál minket! Sammy és Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» "Csak egy szóra!" Sam/Stan
» "Újra együtt(?)" Quen/Stan
» Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan
» Tömegben Noel és Sammy
» "Quen tudja?" Sammy/Leo

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-