Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Vas. Május 07 2017, 21:59

- Remélem nem hozok Leora szégyent
Ezt ugyan olyan izgulósan mondja, mintha a testvéreivel kötnék össze.
- Ne, tanfolyamot kérlek ne. Nekem az tetszett az egészben, hogy olyan kötetlen volt.
Neki a tanfolyamok a jógát juttatják eszébe, jó ideig nem menne olyan helyekre...
A csók elszédíti, éhesen viszonozza, a bocsánatkérő pillantást nem is érti, szerelmesen pislog vissza, hiszen ő is kívánja, csak túl gyenge bármit is csinálni. Elpirul, bár nem venni észre, így is vörös.
- Én is szeretlek Eric...
Sosem volt még ilyen boldog. Halkan mondja ki, suttogva és lágy, ragaszkodó szerelemmel, miközben reszket, mert ez egy vallomás.
- Óhm, ők egy kicsit sznobok, nem? Az én szüleim egyszerűek... A vega étrend miatt nem lehet, hogy csak aggódnak? Nekem is az volt az első gondolatom, vajon elég tápanyaghoz jutsz-e... A művészettel nem értem mi bajuk, mindketten annyira racionálisak? Hiszen te minden szempontból annyira kuriózum, annyira...ahh hogy írjam le?
Lehajtja fejét, ha szóban kell fogalmaznia mindig nagyon béna lesz.
- Tudom...tudom és biztosan.
Megfogja Eric karját, belefűzi ujjait a férfiéba, lágy csókot hint ajkára. Még mindig remeg.
- Szegény, biztos önbizalomhiánya van.
Sóhajt Reevenre, aztán csak halványan mosolyog, hogy jobb neki. Figyelmesen hallgatja Felix leírását is és nagyon, rettenetesen naivan néz.
- Gondolom a klienseivel. Nem értelek...én nem fogom tapasztalni, a legjobb barátod, velem biztosan egészen másmilyen lesz.
Úgy néz rá, mint aki el nem tudja képzelni, hogy Felix kéjsóvár legyen vele, nem is áll össze neki. rendben, a legjobb barátja egy kurva, de felteszi a kliensein élezi a körmeit, neki nagyon nem lesz köze a szexualitsához.
- Nem, nem ítélem el. Remélem nem ezt gondolod...és örülök, hogy segített, fantasztikus barát lehet, én csak...meghökkentem
Zavartan félrenéz, mert attól tart Eric azt hiszi, lenézi a legjobb barátját. Talán túl sokat jártatta a száját.
- Nem annak tűntél, én ezt nem ismertem fel rögtön, mert te elsöprő vagy, dinamikus...ellenállhatatlan. Én se olyannal, mint te.
Hihetetlen, hogy Eric ezt mondja, néz rá félig nyílt ajkakkal, nedves arccal, hisz még a kádban vannak és szó szerint ég a férfi minden apró rezdülésétől.
- Nem, dehogy, nem is gondoltam rá és bízom benned és örülök, hogy te is bennem, hiszen én...beteges vagyok. Jajj remélem nincs semmi bajom
Mondja ezt tágra nyílt szemmel mert ő még nem volt ilyen kivizsgáláson.
- Jajj ne, elég a vér, azt se szeretem... Csak legyél ott, csináljuk együtt, kérlek... Különben megígértem Stannek...
Nyögi, szóval ő mindenképp megy. A következő témára rátapint a férfi.
- Valahol még igen...tudod ott. Hát...hozzá tartozik, nem? Mert ha rám néznél azt mondanád passzív vagyok. De nem csak erről van szó. Az érdekel milyen az, ha befogadlak, ha mindenestül az enyém vagy, nem csak úgy, ha én magamévá teszlek, de úgy is ha te merülsz el bennem. Nem...mondom, hogy könnyű lesz velem, de vágyom a...
Lepillant, Eric férfiasságára, viszont nincs olyan szó, vagy jelenleg nem talál, amivel szépen meg tudná nevezni.
- Nem lesz ez neked...nehézség? Igen, nem is most és szeretnélek majd én is...megszeretni téged, csak aztán...majd valamikor, ha kiderül, hogy rendben vagyunk, megtapasztalhatnánk
Csókolja meg ölelgetve, hozzápasszírozva forró testét. De ma már túl fáradt az akciókhoz, hagyja magát ágyba parancsolni és hamar el is alszik.

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 31
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Vas. Május 07 2017, 22:31

-Dehogy hozol...
Mosolygok rá, hogy ne legyen kishitű.
-Akkor eljárunk táncolni, keresünk egy jó helyet. Valami... meleg bárt, ahol nem néznek ki. Sok van, én sem jártam mindben.
Mert lehet az előző nem nyerte el a tetszését, de sok van, keresünk.
Látom, hogy boldog, ez csak boldogabbá tesz, mert én már nem is reménykedtem hogy valaha lesz részem viszonzott szerelemben, Sam minden tekintetben különleges.

-Igen...
Mondom a szüleimre, nem kicsit azok.
-Nem... szerintük hülyeség, mert az ember nem tehén, hogy füvön éljen, egyszerűen csak finnyás vagyok. És gyenge, ha még a tejet sem bírom megemészteni... hagyjuk.
Sóhajtom, mert tényleg nem jó téma.
-Jaj drágám... túl kedves vagy.
Simogatom az arcát, mert tényleg az. Főleg hogy vigasztalni próbál és még a szüleim is védi. Inkább fogom a kezét és a homlokom az övének döntöm.
-Igen, de sosem vallaná be, főleg mert roppant karizmatikus, egyszerűen húz magához a személyisége, mert impulzív. Szóval maradjon köztünk, hogy elmondtam.
Mint egy titok, de jó ha tudja, mert Reeven rendes srác, ha eleinte harap is, csak önvédelem.
-Ehm... nem. Felix mindig ugyan olyan.
Nevetek bocsánatkérően mert Felix... Felix. Mondjuk nem mondtam ki hogy Felix is hivatásos, de Sam nem buta, biztos rájött miért beszélek erről ennyit.
-Ő sem szokta titkolni, de gondoltam jobb, ha tudod milyen, ne ott lepődj meg. Amúgy is élvezi húzni az embert, ez nála amolyan fura hobbi. De tudom hogy nem ítéled el, Te ahhoz túl kedves és megértő vagy. Imádom benned.
De tényleg, Sam annyira jó amilyen én sosem leszek, nagyon hasonlítani akarok rá.
-Máig nem értem hogyan gondolhatsz engem elsöprőnek és dinamikusnak... főleg ellenállhatatlannak... de próbálok tenni hogy ilyen maradhassak Neked... mindent meg akarok adni Neked!
Csókolgatom a vállát, simogatom meztelen vizben ázott testét.
-Beteges? Ugyan... csak könnyen felfázol. Majd ügyelek erre, vigyázni fogok Rád!
Mosolygok rá, nem tartom annak, ahogy azt sem feltételezem volt valaha is bármi nemi panasza.
-Stan a bátyád, ugye? Jól van, persze. De a vérvétel semmiség. A vizelet pláne, hamar meglesz, egyik délelőtt elmegyünk.
Bejelentkezünk és kész. Legalább megnyugodna a családja is.
-Nem, én ha Rád nézek azt látom aktív vagy... én... nem kezdek ki passzívokkal.
Nézek rá értetlen, miért lenne Ő passzív? Túl szexi ahhoz... túl... nem tudom, de tapasztaltam hogy aktív. Arra viszont elpirulok, hogy vágyik rám úgy is.
-Oh... nehéz sem lesz, ha vágysz rá... több nem is kell. Egyik este majd cserélünk.
Simítok a fenekére, bár kicsit zavarban vagyok. Szerintem látja, azért kérdezi amit.
-Nem, nem... nem mondanám nehézségnek csak... nem vagyok benne valami jó. Azaz ez így nem igaz, csak izgulok és megszoktam hogy én vagyok a passzív.
Hadarom szégyellősen, majd lesütöm a szemem.
-Amikor akarod... boldoggá akarlak tenni, mindenhogy. Nálam jobban senki sem vigyázhat Rád... mert én minden porcikádat szeretem, ahogy minden porcikám is szereti a tieid... imádlak.
Ölelgetem és csókolgatom még, későbbre hagyva az emlegetett szeretgetést, mert pihennie kell és ahogy érzem hat a gyógyszer is, végre tud aludni.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Hétf. Május 08 2017, 00:05

Halványan mosolyog Eric mennyire biztatja, majd hozzásimul.
//legyen Babylon a neve pls *.*//
- Jó, felfedezhetünk többet is. Durva...mármint, hogy ennyi hely van a városban.
Nincsenek egyedül...ez őt még mindig nagyon meglepi. Aztán nagyon megsajnálja a szülei kapcsán, gyengéden simogatja az állát, az arcát, közben beharapott ajakkal néz rá.
- Ez hülyeség, hiszen a legklasszabb őslények is növényevők voltak, vagy ott van a ló, nehéz találni szebb állatot, ha már a tehén degradáló nekik. Nem tehetsz arról, hogy nem tudod megemészteni, nem vagy gyenge, éppen az ellenkezője vagy. Nekem tetszik, hogy finnyás vagy egy kicsit.
Reméli ez nem lesz bántó, mosolyogva mondja, mert valljuk be elég durván nem ehet szinte semmit. Csókolgatja is lágyan, hogy tettekkel is kimutatja és igyekszik nem firtatni tovább, látja Ericnek nem kellemes téma.
Ericének dönti homlokát, nézi égkék szemeit, egészen belemerül.
- Izgalmas férfi lehet, rendben.
Kicsit fél is tőlük most, hogy egyre "közelebb" kerülnek Eric által hozzá is.
- Hm... lehet, hogy az anyukájától tanulta. Majd meglátom...
Nem, ő van annyira hülye, hogy ebből se következtessen, neki egyértelműen kell a dolgokat elmagyarázni, annak ellenére, hogy ő maga elvont. Ha Felix anyukája luxuskurva, akkor luxuskurva, Felixre biztosan ráragadt ez az allűr, de miért lenne ő is az?
- Mármint...ahh ne haragudj, egy percre arra gondoltam Felix is luxus...öröm...fiú? Bocs...biztos nem az. Húzni? Mármint viccelődik? Dehát Felix festő, ugye?
Mosolyog, hogy nem ítélkezős, nem csak vízben fürdik, de most Eric bókjaiban is.
- Nem értem hogy nem érted, mégis át tudom érezni, mert én se értem hogyan gondolhatsz jónak engem... De az vagy, mindig az vagy nekem és ez nem csak afféle rózsaszín köd, én érzem...érezlek
Sóhaj kél érintései nyomán.
- Jó...
Simul hozzá, ajkaival nyakához, kulcscsontjához.
- Igen, ő orvos. Tudom...csak nem szeretem a látványát.
Bújik hozzá, a horrofilmeket se szereti, de ezzel most nem égeti magát. És persze nem a vizelet látványára gondol Razz
Egy percre megijed, mert még nem is volt passzív. Persze így elsőre  passzivitás nem nagyon vonzza, de mi van, ha tetszeni fog neki?
- És ha...az lennék? Mármint nem, nem vagyok, csak...elméletben
Lesüti a szemét. Nem lehet passzív!
- Inkább ne. Maradok aktív, inkább nem akarom
Motyogja.Nem néz rá, a vízbe motyog.
- Nem akarok olyasmit megszoktani veled, amit nem szeretsz. Nekem jó volt az aktivitás, sőt...a jó gyenge jelző.
Felpislant. Fél, hogy Eric meggondolja magát, ha passzolnának úgy is.

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 31
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Hétf. Május 08 2017, 00:40

//Nekem nyolc xD//
-Nem az a durva, hanem amikor rájössz mennyi meleg van! Én azt hittem vagyunk páran, erre... sokan vagyunk!
Nevetek, mert amíg Felix meg nem mutatta el sem hittem.
-Jaj Te...
Nevetek kicsit, mert dínók meg lovak...
-A kutyáktól is félsz Sam, tán a lovaktól nem? Héj, én finnyás?! Nem ismered Felixet, Ő kényes és úrias, én csak megválogatom mit eszem!
Nevetek, de megcsókolom, na tessék, megkaptam, hogy finnyás vagyok.
-Kedvelni fogod Őket. Ők meg imádni, mert Téged nem lehet nem imádni! Lehet irigyek is lesznek rám, hah, minden joguk megvan, de nem adlak!
Csókolom megint, hevesen, de lehűtöm magam, tekintettel kell lennem arra, hogy beteg.
-Abban biztos lehetsz hogy az anyjától tanulta...
Utalok Felixre, rengeteg mindenben hasonlít az anyjára. Bár... szerintem jobb. Az apja ijesztőbb.
-Sammy, Felix az. Az anyja nem az, de Felix igen. Nem is olcsó... De a lelke mélyén mindig is egy festő volt, alkotóvággyal. Szóval festő, aki imádja húzni mások idegeit, nem érdekli ki mit gondol, azt teszi ami jól esik. Bár már neveltünk rajta kicsit Reevennel, mert túl... nos, mit mondjak rá... szereti ha megbotránkoztathat másokat. Szóval Téged is biztos meg akar majd, ráadásul helyes vagy, imádja a helyes fiúkat, ki fog Veled kezdeni. De ne is figyelj rá, végtére is az én fiúm vagy, tudja jól.
Sóhajtom, basszus... igen, ki fog vele kezdeni. Nem baj, semmi komoly szándék nem lesz mögötte, így meg Sam sem érti majd félre.
-Jaj Sam... Olyan vagy mint a napfény a felhők között, nem hagysz elveszni. Csodálkozol, hogy beléd szerettem?
Mosolygok rá, mert olyan szépeket mond, el se hinném, ha nem tartanám a karjaim között és nem csókolna. Belereszketek, mikor nyakam és kulcscsontom csókolja, el kell nyomjam, hogy mennyire kívánom...
-Ki szereti a vér látványát? De nem kell odanézni, pár perc az egész.
Jó, most hazudtam, Felix szereti... de ezt nem osztom meg, elég egy napra egy beteg dolog tőle...
-Ha mégis az lennél, akkor is megoldanánk. A szex nem minden. És lehet Veled jobban élvezném az aktív szerepet is. Nem tudom... de rengeteg meleg cserélgeti ezt, Felixék például folyamatosan, és ők mindketten aktívak. Működik nekik, ne félj, ha az vagy, annál jobban foglak szeretni!
Csókolom meg, hogy megnyugodjon, nem lesz az sem baj.
-Sam. Téged szeretlek! Ami Neked fontos nekem is az. Csak régen csináltam, ennyi az egész. Nem szeretnék ügyetlennek tűnni... de nem leszek. Végtére is... csak azt kell csinálnom amit én is élvezek, nem? Szeretném, hogy tudd mit érzek olyankor! Mert... istenem, amikor bennem vagy az annyira... megfoghatatlanul jó! Ha bízol bennem, próbáljuk ki. Úgy is kívánlak.
Simítok megint a fenekére, de sajnos tényleg kívánom Őt, de nem most kéne tudom, de ha mást nem azt leszűrheti a tekintetemből, hogy benne vagyok, ha tényleg szeretné. Felixszel nem szerettem, mert Ő nem szereti a gyengédséget, de én nem szeretem durván csinálni. Sam más, vele lehet nyugodt lennék, nem sülök el, nem fog neki fájni... ha tudná mennyire szeretem rájönne nincs olyan amit ne szeretnék benne vagy vele vagy neki... nagyon gyengéden kezdem puszilgatni a száját, sűrűn és törődően, remegő sóhajjal hagyom abba, mert a kedvéért most is kipróbálnám Vele, de aludnia kell. Nekem is ami azt illeti...

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Pént. Május 12 2017, 20:54

//Akkor Babylon! XD//
Mosolyogva nézi szerelme kacagását, szereti látni, hallani. Elbűvöli Eric mosolya, pillantásai is egyre szerelmetesebbek.
- Igen, a bárban számomra is kiderült, hogy nem csak mi ketten.
Elpirul a kérdésen, lehajtja kicsit a fejét.
- Hát nem szívesen ülnék rájuk egyedül...de megsimogatnám, ha nem vadló akkor...nem. Ó, az? Tudom, csak nehéz eltalálni mit eszel meg.
Reméli nem veszi bántásnak, csókolgatja is, de tényleg aggódik kicsit, annyira speciális Eric étrendje, pl ha főzni akarna fogalma sincs honnan kezdené, már az alapanyagokat sem bírná beszerezni.
Csókolja ő is heves lázzal, forró pikachus most az orcája, egészen lángol. Izgulósan biccent a többiekre.
- Téged is Leo és Tina, ugyanezért
Sóhajtja magába Eric illatát. Megtorpan aztán, hogy kiderül Felix hivatásosan nyomja. Pislog, elképedve néz rá. Vajon milyen lehet egy kurva legjobb barátjának lenni? Eric nem úgy nyilatkozik, mintha megvetné ezért, biztosan teljesen elfogadja és nem hiszi, hogy emiatt konfliktusuk lenne.
- Óh, értem. Veszélyes férfinak tűnik...dehát a legjobb barátod, rossz ember nem lehet és igazad volt, csak egy foglalkozás... De nem lehetne megmondani neki, hogy ne csinálja? Mármint én nem igazán tudom kezelni a feltűnést...és a te barátod vagyok. Biztos vagy benne, hogy ennek ellenére megbotránkoztatna?
Megijed, úgy képzeli el a férfit, mint a mutogatós bácsit és ettől be van szeppenve.
- Napfény? Szeretnék a napfényed lenni, akkor mindig az arcodon táncoltatnám sugaraimat.
Ő költői értelemben gondolja, ahogy mosolyogva és lenyűgözve ragyog rá. Csókolgatja lágyan aztán ühümmögve belezümmög Eric nyakába.
- Ó, hogy szeretlek téged ki létre hívod igaz énem.
Kell neki pár perc, míg visszatér az ihletett állapotból és a szex témánál már bújik is hozzá.
- Ettől féltem, hogy ha megtetszik...bár kétlem, hogy annyira megtetszik...csak Leo is olyan hihetetlenkedve fogadta, hogy én vagyok a férfi. Néha az az érzésem a heterok valami buta kislánynak tartanak... Jó, csak...kíváncsi vagyok.
És vörös is jelenleg.
- Sosem tűnnél annak...és nem gondolnám, hogy az vagy, egy percig sem. De, csak azt. Én is szeretném tudni, befogadni téged, minként barlang a csendet. Bízom...nagyon félek, de neked, veled átélném. Majd, ha jobban leszek
Teszi hozzá, mert most érzi, hogy nem lenne képes úgy élvezni, gyenge hozzá. A csókokat lágyan viszonozza, végül szinte álomba lesz puszilgatva. S ez az első olyan éjjel, hogy nem ébred sikoltozva, amióta Quentinnek balesete volt. Csak nyünnyög kicsit reggel, mert nem tudja hol van, de Erichez bújik és újra elbóbiskol az ölelésében

_________________
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
avatar
Életkor : 31
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Pént. Május 12 2017, 21:12

//Jó, de olyan zene is menjen Very Happy//
-És sok bár van még.
Mosolygok rá, hogy nem vagyunk ám egyedül, valami szűk rétege a társadalomnak.
-Akkor keresünk Neked egy pónit! Én se vagyok oda a lovaglásért, bár Felix elcipelt párszor, mert Ő szereti... Főleg a csődöröket, azok eléggé temperamentumosak Neki...
Nevetek, hogy teremtőm, Sammyt sosem raknám fel egy olyan lóra!
-Az, majd rájössz. Kényeskedő! Én hozzá képest semmi vagyok! Eltalálni? Elmondom mit nem eszem meg és minden más ott van Neked édes egyetlen életem!
Ölelgetem meg puszilgatva, nem olyan bonyolult ám az!
-Ohm... Szeretném megismerni a húgod és a barátod.
Kicsit izgulósabb a hangom, de tényleg érdekelnek. Remélem nem fogják azt gondolni, nem illek Samhez, vagy hogy öreg vagyok Neki...
-Felix? Nem veszélyes. Szereti magát annak éreztetni, de legbelül kedves és törődő, bármi gondom akadt azonnal jött és segített, teljesen mindegy volt hol van. Még akkor is ha megtudta jövök haza, mindig hazajött, hogy ne az üres lakás fogadjon, mert tudta, hogy nyomaszt. Hidd el, nála jobb barátom sosem volt.
Magyarázom hálás hanggal, mert Felix valóban sokat tett értem, szeretném ha Sammyvel jóban lennének.
-Majd rászólok, hogy ne molesztáljon. Igaz, nem szokott rám hallgatni, de látni fogja mennyire fontos vagy nekem és mennyire akarom ezt a kapcsolatot, szóval szerintem nem lesz baj.
Magam is győzködöm ezzel, mert Felix egyelőre nincs jó véleménnyel Samről, mondván azt hiszi nem is szeretnek igazán. De majd ha tapasztalja!
-Ohm, igen én is... csak mosolyogj és számomra napsugaras délután lesz, mindegy hány óra épp! Ragyogó vagy, fényes és káprázatos, mint a nap sugarai...
Simítom az arcélét gyengéden, gyönyörködve, teljesen belezúgtam...
-Ez kölcsönös.
Ölelem és puszilgatom, én legalább annyira önmagam lehetek mellette mint fordítva.
-Mindketten férfiak vagyunk. És nem baj ha megtetszik, ettől ne félj. Nem csodálkoznék ha megtetszene, mert... ahm, nagyon jó.
Nevetek, mert fura is lenne ha mást mondanék nem?
-Nem vagy buta kislány, igenis férfias vagy drágám. Érzékeny férfi, de nekem ettől tetszel ennyire, gyengéd vagy és biztonságban érzem magam a karjaidban.
Csókolgatom a nyakát, majd a száját puhán.
-Nem is most... aludnod kell! De majd egyszer megmutatom milyen ha bennem vagy...
Csókolom meg a szemeit is, hunyja le őket, pihenjen. Aztán én is elalszom, kijön rajtam a fáradtság.

_________________
Eric
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
avatarVároslakó
Életkor : 24
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Pént. Május 12 2017, 22:19

//csakis Very Happy a boyy toy-al az élen //
Bólogat mosolyogva, majd kipróbálnak egyet.
- Pónit? Jajj Eric, most kasztráltál. Fel tudnék ülni egy igazira is, csak vezesse nekem valaki. És tetszett? Uh...nagyon érdekes ember lehet
Az érdekes szót gyorsan az ijesztő helyére rakta, de már majdnem kicsúszott, hogy retteg. A póni viszont fájt a nem létező férfiasságának XD
- De...alig ehetsz meg valamit. Át kell majd tanulmányoznom a receptjeid, ha meg akarlak lepni
Csókolgatja és nagyon kis buta, meglepni, miközben rendes ételeket sem tud elkészíteni. De annyira szereti és nagyon igyekezni akar. Felix és Leoék megismerésében megegyeznek, ki-ki a másik barátaitól féldegél.
- Ó, akkor tényleg nagyszerű barát és örülök, hogy van az életedben ilyen ember
Suttogja szerelmesen //majd nem fog XD Brian 2...//
- Rendben...akkor nem izgulom halálra magam
Nevetgél kínosan, aztán átéli élete egyik újabb legszebb pillanatát és máris mosolyogva ragyog Ericre.
- Mindig világítani fogok neked és te leszel a sejtelmes hajnali liláskék derengés
Borzong bele a rengeteg képbe és érzékbe, ami elönti, főleg az érzésbe, amibe egészen belebódul, mennyire szereti.
Nagyot sóhajt, de simogatja kitartóan.
- Meglátjuk... A póninál nem ezt érezem, de talán amikor aktív vagyok. Szeretek az lenni és annak érezni magam. De hogy elmerülj bennem...legalább egyszer, az is jó volna.
Csókolva hanyatlik rá és félmosollyal ismételgeti, hogy jól van...
//köszi Very Happy//

_________________
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   

Vissza az elejére Go down
 

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

 Similar topics

-
» Nyuszi hopp... Sam-Felix-Eric

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-