Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Judith Moody
 
Vincent Sparks
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 20:00

Rohadt ideges. Remeg a keze a kormányon, miközben savanyú képpel bámulja maga előtt az utat. Feszülten benyom néhány gombot a telefonján, mert Stan nincs éppen gyorshívóra állítva.
Ha felveszi feszülten beleszuszog, aztán a legnagyobb tehetetlen haragjára, még el is csuklik a hangja.
- Szia, otthon vagy? Szükségem lenne egy józan eszű emberre, valakire, aki sosem illogikus, mert...Leo és Sam.
Reszketeg levegőt vesz.
- Nagyon összevesztem velük.
Nyögi, aztán belesóhajt a telefonba.
- Éppen úton vagyok...mehetek?
Nagy levegőt vesz, újabb gombnyomással lejjebb tekeri az ablakot, borzalmasan lüktet a feje, de ha Stan nem mondja, hogy nem, nem vált irányt. Márpedig érezni a hangján, hogy ez most komoly, hogy leginkább...neki van szüksége rá.
- Rendben, akkor pár perc és ott vagyok.
Gyorsít, le akarja tudni ezt a rátelepedő, csalódott egyedüllétet. Összenyomja. Valóban elég gyorsan megy, bár szerencséje van, éppen nincs rendőr az utakon. Sosem lépi át a határokat persze, de ez egészen más szituáció, különben is felrobban a feje. Stannek biztosan van rá valamije. Kihalt az utca, ahol bátyja lakik, végigszáguld rajta, s különösebb odafigyelés nélkül, sóhajtva veszi be az utolsó kanyart. Valami kicsi, fekete nyávog fel a kerekei előtt, az utolsó pillanatban rántja félre a kormányt, a reflektorfényben látja a macskát. Ráadásul nagyon szerencsétlen résbe hajt bele a vizes árok "személyében" Nemes egyszerűséggel beleborul. Tompa kiáltás hagyja el ajkait, a következő pillanatban már töri is ki öklével a félig betört, lehúzott autóüveget, hogy ki tudjon mászni a füstölő kocsi ból. Kipréseli magát a szilánkok között és szitkozódva talpra áll. Hajába tép, hihetetlen, de alig lett baja. Az üveg karcolta csak meg az arcát, szilánkok fúródtak a kezébe, karjába. A kocsija viszont szépen borult, felfordult és vagyonos károkat szenvedett. Ez igazán csak hab a tortán...
Amikor becsenget Stanhez már nagyon zaklatott, már tökig tele van a fájó fejével, újonnan szerzet horzsolás-sérüléseivel, a tudattal, hogy tönkrement a kocsija, vagy legalábbis alaposan ráfizet, s akkor Sammy-Leo már igazán csak ízesítés.
- Miért....miért van a környéken ennyi macska?
Nyög ki valami baromságot, amikor Stan ajtót nyit neki. Legnagyobb döbbenetére elcsuklik a hangja, s kétségbeesetten érzékeli, hogy szemei iskönnybe lábadnak. Túlságosan megijedt, most fogja fel, hogy balesete volt, hogy ennek a borzalmas napnak a végére még bekapta ezt is. Küzd a szörnyű sírógörccsel, elvégre már nem hétéves és nem is Sammy, hogy kiszolgáltatottnak akarjon mutatkozni a bátyja előtt. Mégis...túl sok volt ez neki, küzd, de elkeseredetten, alig bírva visszafojtani.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 20:40

Éppen pakol ki néhány dobozt, ami tele van könyvekkel, mikor meghallja, hogy csörög a telefonja. Fásultan veszi fel, mert egész nap dolgozott, most meg pakol, hogy April ne legyen mérges, mikor megjön. Persze így még jobban meglepődik, hogy öccse az és ráadásul nincs is jó kedve.
-Igen, itthon. Persze, várlak, vezess óvatosan.
Mondd csak ennyit, majd ha ideért kifaggatja, bár az hogy Leopold idegesítette fel, meg sem lepi. Inkább magára kap egy tiszta pólót és úgy várja az öccsét, mikor csönget, de még az ő szeme is alaposan kikerekedik, hogyan néz ki az öccse.
-Megvertek?!
De már húzza is be, nyomja le a kanapéra és hozza a csipeszt meg a fertőtlenítőt. Nem is kérdés, azonnal rendbe akarja szedni.
-Már jó helyen vagy Quentin, örülök, hogy ide jöttél. Kérlek ne mozdulj. Csípni fog.
Talán fájni is, de Stannak jó keze van, ügyesen gyűjti a hozott tálcára a szilánkokat, majd fertőtleníti le a karját, arcát. Legalább szusszan egyet a másik.
-Mi történt, mondd el az elejétől. Csak... hozok neked egy kis tejet, az mindig megnyugtatott... vagyis... már nem vagy kicsi... úgy sem vezetsz már ma, hozok valami... erősebbet.
Eszmél rá, hogy már nem gyerek a másik, hát míg elviszi a szilánkos tálcát, kerít az egyik dobozból egy drága konyakot. Sosem iszik, most sem akar, de Quentin miatt örömmel felbontja. Viszi az üveget, tölt egy keveset a jéggel telerakott pohárba és odaadja(kivéve ha öccse tejet kért, mert akkor melegít neki azt.)
-Itt vagyok.
Ül le mellé már végre nyugodtabban, hogy fizikailag rendbe tette az öccsét. Igazából nem látszik, hogy feszült lenne, maximum kicsit szórakozottabbnak hat, de próbálja a saját nyugalmát Quenre is átragasztani. Már nincs baj, hiszen itt van.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 20:53

Felciccen a verésre.
- Belehajtottam egy árokba. A kocsim...
Itt elveszti a fonalat, félig behunyja a szemét, két könnycsepp végig is gördül az arcán. Amint felfogja, persze törli is.
- El kell vontatni
Nyögi elcsukló hangon. Talán a rendőröket hívhatta volna...
- Bocs.
Nem így tervezte, bár az igazság, nem is volt kifejezetten terve. A cucc, valóban csíp, összeszorítja a szemét és az ajkát, de nem szisszen fel (csak egy kicsit)
- Sammy...és Leo. Mintha...szövetkeztek volna ellenem és minden észérvem megtámadták. De...nagyon hülye voltam. Stan...nem tudom, fáj a fejem. Hoznál először arra valamit?
Kéri, nem biztos benne, hogy az alkohol jót tenne. A tejre nem meri azt mondani, hogy kér, túl gyerekes lenne.
Hasogató fejét tenyerébe temeti, mély levegőt vesz.
- Szóval...hosszú történet, de meg akarom beszélni veled. Különben is kidobtak...és Sammy nem akar szóba állni velem többé, Leo meg közölte, hogy olyan vagyok, mint te.
Megint elcsuklik a hangja. Elhallgat egy időre, becsukja a szemét és próbál erőt gyűjteni, hogy ne sírjon.
- Ez túl sok...
Levegőt vesz, megint hallgat, muszáj neki.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 21:03

-Egy árokba... mondtam, hogy vezess óvatosan... és ha meghaltál volna?! A kocsid nem mérleg tárgya, az pótolható. Szent ég...
Fújtat egyet, de érezni tényleg nem érdekli a kocsi, csak meg akarja nézni, nincs-e agyrázkódása. Bár akkor lehet fel se bírt volna ide jönni.
-Azért fáj a fejed, mert magas a vérnyomásod az idegességtől. Azt a gyógyszer nem szünteti meg. Ettől ellazulsz. Ha meg agyrázkódásod van, kihányod így is úgy valószínű.
De szerinte nincs baja, ahogy megtapogatta a fejét, nincs baja, csak ideges.
-Samuel még gyerek, a gyerekek pedig sokszor nem gondolják át mit beszélnek. Te is mondtad már ezt nekem, ha nem is emlékszel, én emlékszem.
Finoman szorít a másik épebb vállára, biztatja igyon pár kortyot.
-Leopold minden bizonnyal sértésnek szánta utóbbit... nem kedvelem a barátod, de ez nem titok. túl felelőtlen és túl heves. De tudod az emberi kapcsolatok impulzívak. Min vesztetek össze ennyire, hogy azt hiszed, valóban nem állnak Veled szóba többet?
Kérdezi nyugodtan, közben óvatosan megtapogatva öccse bordáit, gerincét, kulcscsontját, bárhol fáj-e neki.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 21:16

- Tudom, de nem bírtam...Kiugrott elém egy dög. Talán, de szerettem
Arról már nem is beszélve, mennyire megijedt, de erről nem beszél.
- Tökéletes
Fújtatja keserűen, aztán vállatvon, nincs kedve kézbe venni az üveget és tölteni, max. ha konkrétan a kezébe adják, akkor iszik. A kihányás opció se dobja fel, de nem hiszi, hogy lenne baja, csak össze van karcolva, meg van ütődve a bőre. Összeszorítja az ajkát, kissé megrázza a fejét.
- Sajnálom...
Most már tudja, hogy ez szarul tud esni.
- Igen, annak...és most én is tapasztaltam, hogy felelőtlen. De Sammy...mintha őt választotta volna, vagy inkább Leo őt, hiszen mindenki Samet válassza.
- Azon, hogy bejelentette, hogy meleg. Mármint Sam. Leo ezt tudta és asszisztált hozzá. A legrosszabb, hogy a managerével...kavar
Fintorítja el az ajkát.
- Túl...hevesen reagáltam és olyat is mondtam, amit nem kellett volna.
Hajtja le a fejét, amikor Stan vizsgálja. A csuklója fáj, de nem foglalkozik vele.
- Én csak...megpróbáltam megtiltani neki, folyton...ezekbe a buzikba botlom, kísértenek. Elegem van belőlük és most Sammy!
Sóhajt feszülten, megrázza a fejét, aztán megint leüti. Folyamatosan veszi a mély lélegzeteket.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 21:32

-Az csak egy kocsi, veszünk egy másik ugyan olyat.
Sóhajtja, azt nem mondja ütötte volna el a macskát, mert ilyet nem mondana, de eléggé megijedt a hír hallatán, hogy öccse ennyire figyelmetlen volt.
-Örülj neki, ha nem vonatom be a jogosítványod...
Rázza a fejét, érezteti nem örülne, ha kocsiba ülne az öccse, legalább is nem a volán mögé.
Már töltött, csak a poharat adja oda, de nem erőlteti a dolgot.

-Nem számít, régen volt.
Hagyja a dolgot annyiban, végtére is, mérgében sok mindent mond az ember, ha ő maga nem is szokott mérges lenne, rá már sokat voltak mérgesek. Quen is, sokat.
-Nem mindenki. És csak hogy tudd, Te vagy Samuel testvére, nem Leopold. Leopold senkinek sem testvére.
Ez lehet erősen hangzik így, de szerinte Chloé iránt sem vállalt soha testvéri szerepet, nem hogy Samuel iránt.
-Homoszexuális? Az öcsénk? És... kavar valakivel?
Stan is hasonló ajakfintort produkál, ez a tény őt sem villanyozza fel.
-Leopold és a ferde dolgai... nem meglepő ha partnere ebben Samuelnek.
Csóválja a fejét nem tetszését kimutatva, de nem akar elhamarkodottan beszélni.
-Mint például?
Szerinte okkal mondta amit, végtére is Quentinről van szó.
-Homoszexuálisok zaklatnak? Nem kedvelem őket. Azt hiszik azért utáljuk őket, mert azok amik, de nem ezért, ez genetikai aberráció, így születnek. Azért utáljuk őket, mert önsajnáltatóak, magamutogatóak és a legtöbbjük erkölcstelen. Samuel... maximum önsajnáltató, azt hiszem, de attól még nem válik előnyére ez a tulajdonsága. Ahogy Leopoldnak sem, hogy kitaszítottnak vallja magát és melegek társaságát keresi ezek szerint.
Szerinte az sem kizárt, hogy Leopold is meleg, de ezt már ki sem meri mondani, Quentin így is rosszul van.
-Semmi baj Quentin, az öcséd, meg akartad védeni. Én tudom.
Végtére is, Ő is ezt csinálja folyton, csak ő Quentinnel.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 22:21

- Lehet, hogy a macska is megdöglött
Erre megint majdnem majdnemelsírja magát, összepréseli ajkait és mered kitartóan előre, ha be is könnyesednek a szemei. Megint kell neki hallgatási idő.
- Igen? Megtennéd? Nem volt még elég rossz napom, mi?
Háborodik fel azonnal, pedig csak leoltják, mint ő a saját öccsét.
Az italt elveszi, bár tart tőle, hogy alkohol majd megold benne bizonyos érzelmeket, annak nem örülne. De gyorsan felhajtja, megköszöni, leteszi a poharat valahová, ahol nem hagy nyomot.
- De számít, most már tudom, hogy számít. Viszont akkor én gondoltam azt, hogy kiszúrtál velem, csak úgy leléptél...Te, az egyetlen, aki valaha is elismerte a létezésem abban a rohadt családban
Na kész, itt megremeg, tenyerébe temeti az arcát, abba lélegzik, miközben erősen próbálja összefűzve tartani remegő ajkait.
- Azt hiszem inkább haza kellene mennem
Mond valami baromságot, még mindig a tenyerébe, de kifejezetten elkínzott hangon.
- Neki van saját testvére, az a borzalmas Kensington, aki leszúratta, egy idióta, tetkós hippi
Nyögi, gyorsan megtörli a szemét, zavarja a mozdulat, de talán jobb, mint elbújva a tenyerébe beszélni. Előkotor egy zsebkendőt és kifújja az orrát. Makacsan bámulja a mennyezetet.
- Egy harminc éves férfival... Azt hittem Leo mellettem áll majd. De ő is egy buzival barátkozik és a rohadt testvére, az igazi, rossz hatással van rá...
Keresi a kifogásokat, de most nagyon bántja ez az egész, pedig veszett már össze Leoval.
- Hát...hogy Sammy csak kitalálta, hogy figyeljenek rá. Mert ez történt gyerekkorunkban, mindenki rá figyelt. De ez igazából a saját sérelmem. Igen...
Mondja remegő hangon, nagyon utálja, de akkor is remeg.
- Leo véletlenül rendelt nekem egy férfi kurvát. Szerinted mennyire akadtam ki? Az a rohadt féreg majdnem megerőszakolt! Én is ezt mondtam Samnek, hogy ez betegség...mit vártak? Hogy gratulálok majd? Igen, azok és igen...Sammy az. Van valami buzi haverja... ez egész egyszerűen borzalmas.
Összegzi, aztán önnyek gyűlnek a szemében, becsukja, hagyja leperegni őket, feladja egy pillanatra.
- Stan...de én megütöttem. Amikor azt mondta, hogy lefeküdt...azzal a férfival, védekezés nélkül.
Nem kell magyaráznia, Stan pontosan tudni fogja mit jelent ez. Hevesen törölgeti a szemét, nem is tudja mi a legrosszabb ebben az estében. Hogy Sam meleg, hogy balesetet szenvedett, vagy a lelkiismeret furdalás.


_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 05 2017, 22:50

-A fontos az, hogy Te jól vagy. Semmi más nem számít.
Fogja meg óvatosan a karjainál, mert eléggé rossz bőrben van.
-A saját biztonságod érdekében. Nagyobb kárt is tehettél volna magadban, nem bölcs döntés vezetned, ha feldúlt vagy.
Magyarázza neki higgadtan, mert a gyerekes dac beszél most belőle.
-Tévedsz vagy túlzol. Hova lennének a kisebb testvéreink nélküled? Vagy akár csak a szüleink. Rólam nem is beszélve. Nem akartam kiszúrni veled, pont ellenkezőleg.
Az más kérdés, hogy sosem érezte passzolna oda. De ezt eléggé eltemeti magában, most sem érzi fontosnak.
-Ilyen állapotban a házból nem érsz ki és mivel mennél haza? A kocsid romokban, örülj ha a telefonod nem tört el. Maradsz, míg meg nem bizonyosodunk róla, nincs semmi bajod Quentin, ez nem kérés, hanem utasítás. Lehet nem kedvelsz egy ideje, de Te is tudod, nem véletlen jöttél ide. Nálam biztonságban vagy és otthon, mint mindig.
Komolyan gondolja, esze ágában sincs elengedni tulajdon öccsét, aki majdnem meghalt.
-Igen, a leletek szerint is egy a vérük. De attól még nem lesz a testvére, az érzelmi kötelék is, nem csak... vér. Bár utóbbi kiütközik rajta, az alma nem esik messze a fájától.
De érezni elcsitítja erővel magát, nem akarja szapulni Leopoldot, inkább az érdekli min akadt ki ennyire Quentin. Nos... ez tényleg kiakasztó.
-Kicsit idős neki, nem? Hiszen azt mondtad még gyerek, jobb lenne egy vele egykorú meleg fiút találnia. Valami kezdőt, aki szintén most ismerkedik a melegséggel, mert így... nem feltétlen egészséges kapcsolat lesz.
Mintha Tina jönne össze valami harmincassal, túl nagy a kor és szellemi különbség.
-Nos, kétlem, hogy kitalálna ilyesmit, mert társadalmunk csak látszólag tolerálja a melegeket. Minden bizonnyal valóban meleg. Tudod Quentin, ez genetika. De abban egyetértek, hogy lehet valóban figyelmet akart, azért választott egy hozzáképest idős férfit. Felelőtlen választás volt.
Ebben egyetért Quentinnel.
-Leopold... kétlem, hogy véletlen volt. Mennyi az esélye? Szerintem Ő maga is rendelkezik némi hajlammal, lehet az érdekelte, benned is van-e, mert esetleg... Tetszel neki. Sam meleg, lehet Leopold is, különben miért védené ennyire, miért nem gondol bele, hogy ez nem fenékig tejfel. Persze a valós bátyja sincs rá jó hatással, gondolom. Végtére is... szembe ment veled öcsém, aki a józan ész volt mindig is a kapcsolatotokban. Lehet megsértődött, hogy Te nem vagy... más.
Spekulál, mert nem érti, miért fordultak ennyire vehemensen Quentin ellen és Leopold amúgy is mindig egy lecsúszott személy volt a szemében.
-Helyesen tetted. Nem vagyok az erőszak híve, de egy atyai pofon kijárt. Rengeteg fertőzés elkapható, végtére is a végbélben sok a baktérium, ha nem közösülnek megfelelően az betegséghez vezet és Samuel beteges alkat. Te csak észhez akartad téríteni, hogy felelőtlenül viselkedett. Az a férfi... nem tudom mennyire ismeri. A nőkkel is óvszerrel fekszünk le eleinte, mert így természetes, a védelem fontos. Attól, hogy nem lehet fogantatás az együttlétből még igenis élnek az alapvető szabályok. Én is pofon vágtalak volna minden hezitálás nélkül, ha ilyennel állítasz be hozzám. De persze Te ennél sokkal okosabb vagy. Nem értem, Samuel hogy nem tanulta meg ezeket az alapokat.
Szerintem nem ott a baj, hogy megütötte, hanem hogy meg kellett ütnie egy ilyen dolog miatt. De nem ítélkező a hangja, inkább csak szomorúbb.
-A lényeg, hogy meg kell értetned majd Samuellel, hogy felelőtlenül viselkedik. És Leopold barátoddal is, mert noha egészséges, ilyen hozzáállással szerintem nem marad az sokáig.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Hétf. Márc. 13 2017, 18:51

Bólogat, bólogat.
- Tudom... Most már jól megvannak. Tina Európában tanult és elég tapraesett és Sam is talált mást, egy férfit
Néz keserűen maga elé, majd folytatja.
- A szüleinket hagyjuk, ideáig te is vígan megvoltál nélkülem. Milyen állapotban? Jól vagyok. De el kell intéznem a kocsit...Ah, tényleg.
Végigtapogatja magát, de nem találja a telefonját. Kieshetett borulás közben. Elfanyalodik, hogy ennek is lőttek.
- Megbizonyosodtál róla, nem?
Elhúzza a száját, hogy Stan ilyen nyíltan beszél. Nem cáfolja, nem is erősíti, elhallgat és mered maga elé. Furcsa, hogy éppen Stan mesél az érzelmi kötelékekről. Megvonja a vállát, mintha kiszívták volna az agyát.
Felcsattan.
- Nagyon idős! Főleg, hogy Sammy még kamasz szinten van. Ha már....ha már meleg
Reszketegen belesóhajt a tenyerébe, de csak a fejét rázza. Felnyög, szusszan, nagy levegőt vesz, aztán folytatja.
- Ezért akarom óvni...Én egy szerény kislányt képzeltem el neki. Genetika? Akkor mi miért vagyunk normálisak?
Felemeli a hangját kissé hisztérikusan.
- Ez logikus, Sammy mindig kicsikarta, hogy pátyolgassák, valami apafigurát keresett. Jajj istenem, de beteg
Néz Stanre kétségbeesetten. A Leopold buzi teórián azonban nevetve horkant fel.
- Kizárt
Mégis reszketve tudatosodik benne, hogy amikor nagyon be voltak rúgva. Rászorít a fejére, hogy elűzze a rossz gondolatokat.
- Nhem, az az csak tévedés volt...részegek voltunk
Motyogja, lehet Stan meg se hallja. Hangosabban teszi hozzá
- Nem, nem lehet az.
Akkor tényleg idegösszeomlást kapna. De miért barátkozik akkor egy buzival?
- Igen...csak atyai pofon volt. Igen, megérdemelném. Stan...megkérhetlek...kivizsgálod?
Nyögi.
- Biztos az én hibám...nem foglalkoztam vele eleget, folyton leráztuk Leoval. Ha elvittük volna csajozni...
Elcsuklik a hangja.
- Nem akar velem szóba állni, nem akar látni és Leo sem, kidobott. Még sosem dobott ki a házából.
Ismét tenyerébe temeti arcát, muszáj nagyon koncentrálnia, hogy ne legyen ilyen kétségbeesett és ne sírjon.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Hétf. Márc. 13 2017, 19:33

-Hát... legalább talált valakit és nem akar örökké rajtad és a szüleinken lógni, az egészségtelenebb lenne, lássuk be.
Fújja fel a haját, mert nem sokkal jobb, hogy fiút talált Samuel, de legalább ennyi jó legyen benne.
-Az, hogy nem naponta lógok a nyakadon nem jelenti, hogy ne lettél volna ott nekem. A tudat, hogy bármikor számíthatok rád sokkal fontosabb, mint a napi beszélgetés, hidd el.
Utal arra, hogy noha nem beszélgettek sokat, nem jelenti nem is gondolt az öccsére.
-Zaklatott állapotban Quentin. Lehet agyrázkódásod is van. Alaposan meg kell figyeljelek.
Ez nem kérés volt.
-Nem. Vannak tünetek amik később is kijöhetnek.
Ebből nem enged, öccse marad és kész.
-Igen, ebben egyetértünk. Mintha Christina jött volna össze egy velem egykorúval, nem egészséges, de emiatt szerintem nem is tartós. Samuelnek nincs még tapasztalata, azért ment bele úgy sejtem. Nem logikus döntés. De lehet az idős férfiak tetszenek neki... az külön probléma.
Ez inkább nőkre jellemző, de öccse meleg, nehéz általánosítani.
-Normális? Én is kilógok, néha azon gondolkodom honnan örököltem ezt a habitust. De ha a szexuális irányultságra érted egyszerű, egy családban nem szokott csak egy meleg lenni. Ez normális jelenség. Az lenne furcsa ha én is vagy Te is azok lennénk.
Ráncolja a homlokát nem tetszése jeléül, nem örülne, ha bármelyikük ferde hajlamú lenne.
-Igen, ez könnyen előfordulhat. Vagy épp... báty figurát. Veled egykorú férfit talált öcsém, szerintem nem véletlen. Lehet így érzi magát biztonságban, ha nem Te vagy mellette, akkor ez a férfi. Végtére is törékeny lelkület nem de?
Széttárja a karját, hogy ha beteg, ha nem, valahol logikus.
-Ha Te mondod, elhiszem, de azért kérdezz rá.
Jobb tisztázni szerinte, ha Leopold meleg, ne lepje meg Quentint véletlen. Valamit motyog a másik, megnézi újra a fejét, a pupilláját rendesen reagál-e az ujja mozgására, amit közelít és távolít Quen szeme előtt.
-Akkor csak liberalista.
Az is lehet, szabadelvű és hangoztatja.
-Samuelt? Persze. Emiatt ne aggódj. Bár jelenleg Te jobban érdekelsz...
Nézegeti még magának a másik hátát, gerincét. Aggódik, itt nem tudja alaposan megnézni, de talán kiszűrné, ha baj lenne.
-Quentin. Akkor hamarabb talál magának fiút. Mint említettem, genetika. Ahogy nekünk nincs merevedésünk egy férfi testet látva, neki nem lesz a nőire. Maximum az tűnhetett volna fel, hogy nem reagál normálisan a lányok idomaira. Ha nagyon titkolta, nehéz rájönni. De úgy fest nem beszéltél vele erről eleget, akkor vagy rájött volna, vagy hamarabb elmondja. Idős már kissé ehhez, bár ha le van maradva, végül is...
Fejtegeti, veregeti Quen vállát, hogy már mindegy.
-Nem lehet kibékülni, ha nem vesztek össze. Sam majd lenyugszik, higgadtan bizonyára beszél majd veled, erősen kétlem, hogy Rád tenné a telefont vagy rád csukná a szobája ajtaját odahaza. Leopold pedig sírva könyörög majd, hogy békülj ki vele, végtére is nélküled hol lenne?! Meg ennyi év után... vagy ha összevesznél velem akkor soha nem akarnál látni már? Kétlem, a testvéred sem ilyen, a barátod sem, le sem lehet rólad vakarni, kétlem most lenne olyan szerencsém, hogy végre nem zaklat Téged többet. Igyál még pár kortyot. Ennél valamit? Nem lesz semmi baj Quentin, az idő rendbe hozza ezt. Sam melegségét mondjuk nem, de minden mást igen. Csak türelmesnek kell lenned, ami nehéz, de Rólad van szó, sosem okoztál még csalódást.
Ilyenben legalább is sosem, simogatja öccse hátát, kínálja a röviddel, két ujjnyit töltött csak, nem sokat. Ha esetleg úgy érzi eltörne a mécses Quentinnél, meg is öleli, de feleslegesen nem tenné, nehogy fájdalmat okozzon, ki tudja mijét ütötte be a másik.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Szomb. Márc. 18 2017, 17:10

- Jobban örülnék neki
Közli keserűen. Még az is jobb lenne, mint hogy meleg. Úgyis őszinteségi rohama van, úgyhogy mindegy.
- Én lógtam volna. Tudom, hogy nem ez számít, de...én elvesztettem a fonalat Stan és azt hittem, nem vagy már rám kíváncsi. Az, hogy te anyáéknál érdeklődtél rólam, nem jutott el hozzám.
Ráncolja a szemöldökét, mert rémlik neki valami hümmögés "Stan mindig emleget" de azt hitte az csak megszokásból van odamorogva neki.
Sóhajt, aztán vállat von, megtörli a szemét.
- Ez a te szakterületed. Talán el kellene vinned pszichiáterhez
Ő feladta, úgy érzi leszerepelt. A rengeteg rossz érzés mellé ez igazán nem hiányzik neki.
- Zseninek lenni ajnározást jelent. Tudod az sem jó, ha nem vagy semmilyen
Morogja keserűen. Akármilyen agyament tézise is ez Stannek, megnyugtatja. Logikus, hogy csak Sammy az. Ha Stan szerint az, megnyugszik.
- Mert én nem vagyok neki elég? Hiszen....próbálok vele lenni, folyton áthívom, etetem, biztatom. Nagyon, túl törékeny. Stan...Sammy üvegből van és én, összetörtem
Jut el neki, hogy az öccse valószínűleg szenved Leonál. A gondolattól megint könnybe lábadnak a szemei. Kitartóan néz egy pontra, mert tudja, hogy akkor elmúlik.
- Nem az...
Hagyja, hogy Stan megvizsgálja, tekintetével követi ujja mozgását, bár a feje még mindig lüktet, úgyhogy dekoncentráltabb. Leo liberalizmusára sóhajt.
- Kösz. Nekem semmi bajom.
Kicsit meggörnyed, amikor a hátát vizsgálják, azt beütötte, Stan találhat foltokat, kisebb zúzódásokat.
- Jaj...sosem reagált. De azt hittem csak zavarban van. De rengeteget mondtam neki. Propagáltam a lányokat, folyton felhívtam a figyelmét Leora, biztattam, hogy jól néz ki, mert azt hittem az a baj, hogy nincs önbizalma. Álmomban sem gondoltam...erre
Nyögi.
- Összevesztünk Sammy...szembeszállt velem, kiabált rám. Furcsa volt, mert eddig sosem tette. Leoval is üvöltöztünk, utál mind a kettő... Hát, remélem. Azt hiszem durva voltam, hogy bocsánatot kell kérnem. Szerinted...meghatná őket, hogy balesetem volt? Lehet, hogy nem is érdeklődnének
Mondja gyerekesen.
- Leo makacs, nem látná be. Hát...attól függ mit mondanál. Én szörnyűeket mondtam, Sammyt hibáztattam
Elhalkul.
- Csak inni, köszönöm
Elfogadja a töményet
- Tényleg nincs fájdalomcsillapítód?
Forszírozza, mert nehezen bírja már a fejét.
- Nem tudom Stan... Óh, dehogynem. Tényleg így látod, neked soha? Furcsa lenne
Nagyon ironikus... Hiszen pont neki akart mindig megfelelni.


_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Márc. 19 2017, 19:02

-Most lehet ezt mondod, de ha saját családod lesz már bőven teher lenne.
Szerinte az rosszabb lenne, ha meleg, még lehet önálló és egészséges.
-Ha rajtam lógtál volna csak még inkább ki lettél volna téve annak, hogy kövess mindenben, hogy csináld amit én. Ha nem a szüleink akkor Te akartad volna, nem találod meg önmagad, Téged mi érdekel. Túl sokat foglalkoztam volna veled, nem lett volna tered.
Eleinte nem is adott, emlékszik, annyira a maga képére akarta formálni, hogy ne legyen egyedül. De nem ez volt a megoldás, ahogy az sem feltétlen, hogy eljött. De már mindegy.
-Inkább egy pszichológushoz. De szerény véleményem szerint egyszerűen csak pihenned és beszélgetned kellene.
Igen, egy kis pihenés és Quentin rendbejön.
-Mit jelent semmilyennek lenni?
Komolyan kérdezi, mert szerinte Quentin messze van a fogalomtól.
-A szexuális igényeit remélem nem óhajtod kielégíteni. Természetes dolog, hogy partnerre vágyik, élettársra. Mindent nem tudsz neki megadni. Ezt neked is el kell fogadnod. Minden törött tárgy megragasztható. Ha tudod hogyan kell az üveget formázni, akkor szebb lehet, mint új korában. Van hogy így szebb dolgok születnek Quentin. Ha nem dobod az egészet a kukába, nem lesz baj.
Szorít óvatosan a vállára, hogy ide fókuszáljon, ne az üres térbe. Főleg mert még mindig vizsgálgatja magának.
-Nem tudhatod.
Zárja le ennyivel, marad, nincs vita.
-Beütötted a hátad. Nem vészes, nincs törés, de lehet a bordád megrepedt, fáj ha lélegzel? Letisztítom a bőröd és bekenem a zúzódást. Maradj!
Fél perc és visszajön pár törlőkendővel, kenőccsel, gézzel és fáslival. Míg beszélgetnek el is látja.
-Hogyan hívtad fel a figyelmét Leopoldra?
Mert lehet nem úgy sült el, mint akarta.
-Önálló próbál lenni. A kezdeti lépés szembeszállni Veled, mivel ellenséges voltál. Ha tegyük fel szerelmes, akkor a hormonháztartása felborult és egyfajta függést él át a férfival. Ha nincs vele szomorú és ingerlékeny, mivel Te nem támogattad és megijedt a férfi elhagyja, logikus ha kiabált veled, mert megijedt.
Aztán megfeszül az állkapcsa és mélyen Quentin szemébe néz.
-A baleseted a saját ostobaságod. Ne ezzel vívd ki az igazad, hogy érzelmileg zsarolod őket ezt kihasználva. Kicsinyes lépés lenne, noha hatásos, mert igen, érdeklődnének. De fel kell tennem a kérdést, ha ilyen gyerekes módszerhez nyúlsz miért lepődsz meg, hogy az öcséd 23 éves kora ellenére gyerek maradt?
Reméli elég egyértelműen kifejezte nem tetszését az ötlet kapcsán.
-Nos... minden esetre én nem fogok beleszólni, hogyan intézed az ügyeid öcsém.
Morogja, mert nem kéne nekik is vitatkozniuk ilyen dolgokon.
-Miben hibáztattad? Hogy meleg lett? Az valahol jogos és jogtalan egyszerre, mert adva volt neki és elfogadta.
Sam hibás is és nem is hogy meleg, maradjunk annyiban. Inkább ad neki alkoholt, az ellazítja majd.
-Van, természetesen. De mivel alkoholt iszol nem adok gyógyszert. A gyógyszertől nem bírnál majd aludni, az alkohol az emberek zöménél aluszékonyságot eredményez, így nagyobb az esélye, hogy kialszod magad.
Mert az alvást és a pihenést fontosabbnak tartja jelenleg, mint a testi fájdalom lüktetésének átmeneti enyhítését. Arra amúgy az alkohol is jó, tompít.
-Miért lenne furcsa? Mikor és miért kellett volna csalódnom? Samuel meleg, ez probléma, de nem megoldhatatlan, van elég invenciónk megoldani. Vagy más amit nem mondtál még el nekem?

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Hétf. Márc. 27 2017, 20:27

Erre nem gondolt, látszik, hogy megvonaglik az arca és nem tud érdemben vitatkozni se.
- Teljesen mindegy, mert így meg pont ezért akartam azt csinálni, amit te. Bármennyire is próbáltam eltérni, sosem sikerült igazán, így csak egy hülye másolat vagyok
Fakad ki keserűen kavicsokként csikorogva saját szavain.
- Akkor féltésből léptél le az életemből? Micsoda hülye kifogás ez? Azt hiszed, ha elindítasz valamit, beindul egy folyamat és hirtelen félbehagyod, nem lesz következménye? Akkor minek kellett volna éreznem magam, ha félkész voltam? Aztán...aztán csodálkozom, ha hülyeségeket csinálok? Olyan vagyok, mint Ollókezű Edward Stan, nem fejeztél be!
Néz rá vádlón és könnyes szemmel, túl sok minden érte ma egyszerre, ezért kibukott belőle. A pszichológusra bólint.
- Te vagy az orvos. A semmilyennél keserűen önmagára mutat.
Aztán úgy néz rá, mintha nem is Stan lenne és azon kapja magát, hogy vele is ordibálni kezd.
- Hogy mondhatsz ilyen ocsmányságot? Hogy juthat egyáltalán eszedbe?! Normális vagy? Nem erre gondoltam, te beteg! Jézusom és én még azt hittem te vagy az egyetlen épeszű a családban, akire számíthatok! Persze, hogy nem akarok, basszus
Szája elé kapja a kezét, mint aki mindjárt elhányja magát. Célozgatott ő ilyesmire valaha is?
- Mi ez a metafora? Hogyan lehetne Sam jobb, ha meleg?
Kérdezi elborzadva. Morcogva beszívja a levegőt, annyira zaklatott, hogy nem is bírt a fájdalomra figyelni. Most koncentrál és érez valamit. Talán a sokk miatt nem vette észre. Bólint, de kicsit gyorsabban lélegzik és bosszankodva veszi tudomásul, hogy verejtékezik a homloka is.
- Leora? Ahh...Chloet akartam mondani
Szisszeni, rájön, hogy hülyeséget mondott.
- Hormon... Igen, logikus
Kicsit koncentrálatlanul néz Stan szemébe.
- Jó? Mond csak ki, hogy ostoba és gyerekes vagyok. De igazad van, hülyeséget mondtam. Nem is fogják megtudni és nem is történt semmi fontos. A bankszámlámat meg nem nézik, hogy az mennyire fog szenvedni.
Morogja. Nos, nem boldog.
- Az is az én hibám, hogy gyerek maradt, ugye?
Kérdezi keserűen. Hangja remegését valami haragfélével palástolja, elvégre más ha mérges, más lenne, mintha sírna.
- Nem, olyasmiért hibáztattam, amiről nem tehet.
Lemondó sóhajjal próbál beletörődni, hogy nem fog gyógyszert kapni a lüktető fejére.
- Ma például okozhattam volna. Jogtalanul hibáztattam Samet valamiért. Felzaklatott, nem is tudom hogy került elő...
Iszik inkább. Érzi, hogy nem akarja elmondani.
- Csalódott lettél volna, mert gyerekes volt és ostoba! Ahogy Samről én tehetek, erről...te, a szüleink és saját magam! Mert lehetnék ebben is unalmas!
Felpattan, ez tényleg fáj neki, meggörnyed, halk, sziszegő hangot hallat. Szóba hozta, mégsem akar róla beszélni. Szégyent vallott.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Hétf. Márc. 27 2017, 22:01

-Nem gondolnám, hogy orvostanhallgató lennél, elköltözve egy másik városba a barátnőddel. Sok dologban hasonlítunk, de azért, mert testvérek vagyunk és barátok, hasonlóan gondolkodunk. De Te teljesen más vagy mint én. Te úgy gondolkodsz mint az emberek általában, Téged kedvelnek és szívesen barátkoznak Veled. A kisebb testvéreink szeretnek, ahogy a barátaid is, ha épp most össze is vesztél velük. Jelen esetben én másollak Téged, mert mikor hallottam tanár lettél, elgondolkodtam, én is megpályázom ezt a hivatást, mert szeretek magyarázni, oktatni.
Nem gondolná, hogy másolat lenne az öccse. Egyáltalán nem, ezt érezni is.
-Nem csak ezért. Teret akartam magamnak. De nem csinálsz hülyeségeket. És nem kellettem a befejezéshez, befejezted saját magad. Nehéz volt megtanítani azt, ami nem én vagyok, úgy magyarázni a dolgokat, hogy én teljesen másképp gondolkodom. De én nem akartam, hogy olyan legyél mint én... a végén már nem. Sokkal jobban örülök, hogy olyan lettél amilyen Quentin.
Sóhajtja.
-Nem lélekápolásra szakosodtam, ne feledd.
Sebész, nem pszichológus. De ettől függetlenül szerinte csak társaság kell az öccsének.
A semmilyent továbbra sem érti, hiába mutogat Quen magára, várja a normális választ. Aztán ordibálnak vele, de fel sem veszi.

-Te céloztál rá. A MINDENT ezt jelenti. Az embernek szükségletei vannak, ez is bele tartozik. Ostobaság kijelenti, hogy mindent Te akarsz egyedül megadni neki. Pont hogy épeszű vagyok, tárgyilagosan gondolkodom, nem pulykaméregtől átitatottan. Úgy fest konfidens volt neked a kérdés, holott csak rá akartam világítani erre az egyszerű hibára a gondolatmenetedben.
Magyarázza töretlen higgadtsággal.
-Egyszerűen. Ha olyan emberré válik, akiért nem kell aggódnod, egyedül boldogul-e, akkor jobb ember lehet. Ez független a szexuális irányultságtól. Egy párkapcsolatban az ember könnyebben lép az önállóság útjára. Ettől függetlenül elkél a támogatás, ha megfelelően támogatod, lehet épp így tudod újraformálni.
Mivel meleg, újra meg kell találnia önmagát. Mi sem jobb alkalom kinevelni belőle a gyomokat?
-Mm. Chloé. Az más. Lehet semmilyen Leopold húga, valami jellemtelibb lány jobb lett volna. De teljesen mindegy. Remélem a barátod nem tetszik neki...
Az enyhe fintor azért becsusszan, Leopold lenne még a kétszeres ízlésficam!
-Persze hogy logikus. Ez biológia.
Mondja a hormonokra és hogy miért kiabált Sam.
-Ostoba és gyerekes vagy.
Stan, nos... mindig is ilyen volt. Nem köntörfalaz.
-Az érzelmi zsarolás kicsinyes és alantas. Te a logika és az ésszerűség embere vagy Quentin, könnyen meggyőzöd őket, nem kell ehhez ilyen női rafinált módszerekhez nyúlni.
Morogja, majd egy darabig csak nézi.
-Meglehet. De nem baj, ha most hagyod felnőni. A hosszú gyerekkor sokak szerint jó dolog. Ha egyszer elmúlik, nem jön vissza. Samnek hála Neked szép és hosszú volt, de ideje felnőnie, lásd be.
Ehhez segítség kell, ki segítene neki, ha nem a bátyja?
-Minthogy?
Akkor miért hibáztatta Samet?
-Mondd el.
Kéri, mert kitalálni nem fogja, az 1000 és 1 százalék.
-Nem tudom ki verte beléd, hogy unalmas vagy, szerintem Leopold barátod, így vett rá, hogy hülyeségeket csinálj mi? Felpofozom egyszer. Bár az nem lenne valami érett viselkedés. Ülj le, nem engedtem meg, hogy felállj. Igyál még. Lehet én tehetek róla, hogy nem tanítottam meg, hogy figyelj olyan apróságokra, mint miképp lehet beilleszkedni bármilyen közegbe, de neked ment, úgy éreztem ahogy elmondtam evidens volt neked. És ami evidens, nehéz kiszűrni és elmagyarázni. Tehát végső soron az én hibám is lehetne, hogy Sam olyan lett amilyen. Úgy fest mi nem értjük a körülöttünk lévőket, ahogy minket sem ők. De nem voltam itt neki, úgy gondoltam Tőled mindent megtanulhat, nem kellek ide. Nem akartam még egyszer végigcsinálni, pedig lehet kellett volna. Quentin, amiről Te beszélsz, hogy felelősséget vállalsz az nehéz út. A legnehezebb. Nincs olyan, hogy ne lenne buktatója. Nem csalódtam, maximum magamban, mert ahogy kiveszem a szavaidból, nem vagy boldog. Nem eléggé.
Ezt valóban sajnálja, azt hitte öccsének mindene megvan, több is mint neki. Tévedett.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Hétf. Ápr. 03 2017, 16:00

- Aha, hétköznapian! Szuper, mindig erre vágytam! Téged csak azért nem, mert nem foglalkoztál velük, lefogadom, ha ismertek volna téged, legalább annyira, ha nem jobban ajnároztak volna, mint engem. Ez nem másolás Stan, kaptál egy ötletet, nálam más a helyzet és most hosszú lenne belemenni
Fáj a feje, nem is akar beszélgetni, legszívesebben aludna.
- Ja, hát persze, önzésből is. Azt mondtad szeretsz tanítani, nem? És megnehezítetted a dolgom, nehezebb volt befejezni nélküled, úgy hogy Leon kívül egyedül voltam! Én se akartam olyan lenni, csak az elején.
Fújja ki a levegőt feszülten. Félrenéz, nem tőle várta el, hogy "lelkizzen" Sammyval, tudja, hogy az kivitelezhetetlen lenne.
- Embereket ismersz a szakmában, feltételeztem többet, mint én. S ha már velem nem áll szóba, te lehetnél, aki keríthetnél egyet neki
Fogalmazza meg nehézkesen ugyan, de pontosabban.
- Te hülye vagy? Én nem céloztam semmi ilyesmire! Nem működik a szűrőd? Nem mondtam ilyet, lányt akartam neki, ha figyeltél volna... Lehet, hogy mérges vagyok, lehet, hogy megőrültem, mert körülöttem elmegy az emberek esze!
Mert még Stan is? Ez neki sok. Elege van már, ez a mai nap kész katasztrófa, ezértis vágja hozzá Stanhez:
- Dugd fel a hibáidat!
Sóhajtva masszírozza lüktető homlokát. Azért is mérges Stanra, hogy nem adott neki gyógyszert, orvos és hagyja szenvedni.
- Nem akarom újraformálni. Természetesen azon voltam, hogy megtanuljon bizonyos praktikus dolgokat, de nem tudom ez...mennyire fog kifejlődni nála egy beteg kapcsolatban. Vagy te tudod, hogy ezek hogy működnek?
Kérdezi gúnyosan, hiszen Stan szakértő mindenben.
- Chloe nem jellemtelen, olyan, mint Sammy! Pont olyan! Nem tudom Stan, lehet, hogy tetszik neki!
Mondja kétségbeesetten ezek után már bármit el tud képzelni.
Szúrósan néz rá, hogy Stan megerősíti, ostoba és gyerekes.
- Nem, nem vagyok olyan logikus, mint Te! De nem fogok női praktikákhoz se nyúlni
Dohogja.
- Én nem akarom, hogy ne nőjön fel, de azt reméltem egészséges élete lesz, biztonságban tudhatom, nem a nála sokkal idősebb managere oldalán, mert én nehezen hiszem el, hogy nem csak kihasználja!
Ez az egész Sammy kapcsolata dolog olyan sok sebből vérzik, csoda ha ki van akadva?
- Hogy csak vele foglalkozott mindenki. Te nem, de te elmentél és utána csak Sam számított.
Morogja megsemmisülten. Hiba volt, hogy ezt egyáltalán megfogalmazta.
- Nem! Leo nem mondott ilyet, hagyd már!
Leül, de csúnyán néz a bátyjára.
- Arra gondolsz, hogy a családba nem tudtam beilleszkedni? A testvéreim elfogadtak, az egyedül a szüleink hibája, minden más helyre be tudtam, szóval nem értem miről beszélsz. Nem értem a gondolatmeneted, most azt mondod, Sammy a szuperzseni, mint te és inkább neked kellett volna tanítgatnod helyettem, hiszen és elcsesztem, mi? Én az átlagos senki kevés voltam ahhoz, hogy egy zsenit istápolgassak! Igen? Kellett volna? Mert én elrontottam, mi? És nem csináltad végig! Ezerszer megmondtam, hogy félbehagytad!
Zihálja, aztán hihetetlenkedve megrázza a fejét. Boldog? Nem érezte magát boldogtalannak... A szülős dolog nem igazán működött az életében, de megtanulta figyelmen kívül hagyni. Egyszerűen csak most, hogy Stan visszajött, hogy Sammy kiakasztotta, jobban előtérbe került az, amit még nem dolgozott fel rendesen.
- Boldog vagyok általában.
Mondja mogorván.
- Sam nem volt az. Soha nem volt az, talán most...csak félek, hogy ez a manager elveszi majd ezt tőle.
Hiszen Sam boldognak tűnt, ő pedig akár féltésből, akár nem, tönkretette


_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Kedd Ápr. 04 2017, 20:57

-Mi bajod van a hétköznapival? Amúgy az általánost mondanám. Nem, nem hiszem, Te sokkal türelmesebb vagy nálam.
Komolyan gondolja, Quentinhez még akadt türelme, főleg mert ő maga is fiatalabb volt, de ne feledjük 14 év van közte és Christina között. Az sok.
-Egyáltalán nem lenne hosszú, szeretnélek megérteni.
Mert így nem érti egyáltalán, hogy jön ez a másolás dolog.
-Akkor pedig így volt a legjobb. Ha Veled maradok, akaratlan másmilyennek akarlak látni. Akkor még nem láttam be, hogy jó vagy úgy ahogy vagy, jó, hogy másmilyen vagy és nem azt mondod vissza amit hallani akarok. Azt hiszem igazságtalan voltam Veled sokszor. De sosem voltál egyedül, akkor sem, ha Leopoldot nem számoljuk. Téged mindenki szeretett Quentin.
Az osztálytársai is, tanárai, az ő fejében ez él.
-Mmm. Értem. Rendben, körbekérdezek.
Mindenkinek jól jön egy szakember, ha lelki dolgokról kell beszélni.
-Akkor fogalmazz precízebben. Főleg ha ferde hajlamú van a családban. Mérgesnek mérges vagy, de nem vagy őrült, láttam már őrültet. És Sam nem miattad meleg.
Ő így értelmezi, hogy mindenki meghülyül Quen körül.
-Ennél szervilisebb szoktál lenni, Leopold elront Téged én mondom.
Jegyzi meg halkan, hogy káromkodik az öccse.
-Ha odafigyelsz rá, nem lesz gond. Itt vagyok már én is. Persze, de Te is tudod, éltél már együtt a barátnőddel, nem? Ebből kell kiindulni. Remélhetőleg a legjobbat hozza ki Samből a szerelem, bár ha a partnere iszik és dohányzik, akkor nem. Meg kellene ismerned a partnerét, hogy milyen ember, hogy tudd, mire számíts.
Quentin még mindig többet nála, ennyi információval Stan nem igen tud mit kezdeni. Ő Samet is most ismeri meg, nem csak a meleg párját.
-Mm. Az nem jó. Az lenne a vég, ha Leopolddal fajtalankodna... Akkor Chloéval pont az a baj, túl nagy a hasonlóság, lehet az ellentettét keresi. Bár... jelen esetben az sem feltétlen jobb.
Sóhajt megint, oda kell figyelni Samre, ez már teljesen biztos.
-Csak mert hagyod magad csapongani. Helyes.
Ne is zsarolja érzelmileg az öccsét, gyerekes lenne.
-Én is nehezen hiszem el. Főleg hogy Sammynek nincs... potenciálja még. Lehet csak örül, hogy egy fiatal fiú szórakozatja, kísérgeti, tudja mutogatni. De ha az ilyenek megunják, Sammy beleroskad. Nem lenne szerencsés...
Ha nője lenne se, de így hogy meleg...
-Kétlem. Meg akkor ennyi erővel Tinának is pont olyan gyerekkora volt, mint Neked, hanyagolva volt, mert csak Samre figyelt mindenki. Vele beszélgettél erről?
Tinát is érdemes lenne megkérdezni.
-Nem figyelsz. Pont azt magyarázom, hogy gond nélkül beilleszkedsz bárhova. Ez nem a szüleink hibája, ez a Te adottságod. A családba is tökéletesen beilleszkedtél, nem vetted még észre, hogy Te vagy a család középpontja? Te vagy az egyetlen, aki mindenkivel szoros kapcsolatot ápol.
Néz értetlen, azt hitte ez is evidens.
-Nem azt mondtam zseni, én sem vagyok zseni. Azt mondom különc mint én. Én nagyon nehezen illeszkedem be bármilyen közegbe, gondolom az öcsénk is, habár másért. Én csak azt mondtam, ha figyeltél volna, hogy talán túl sokat vártunk el azzal, hogy úgy kelljen gondolkodnod mint egy különc, mert Te szerencsére nem tudod milyen ez és teher lehetett. Nekem nem lett volna, mert tudom milyen, de én azt hittem, Sammy csak művészlélek és magának való, azt nem hogy... más.
Fejezi be magához mérten sután, mert ő ezt nem érzi pozitívumnak. Valahol mindig is irigyelte Quentint, mert olyan mint mindenki más. Kényelmes lett volna.
-Quentin, úgy érzem valamit nagyon elfojtasz és a fejemhez próbálod vágni, mert én ilyeneket nem mondtam. És lehet hamarabb elmentem, de így jobb volt. Miért hiszed hogy senki vagy? Folyton így jellemzed magad, mintha elvárnád, hogy egyetértsek...
Néz értetlen öccsére, nem tudja ezt hova tenni.
-Általában? Mikor igen és mikor nem?
Ez így semmitmondó, nem lehet megfelelően értelmezni, mikor boldog.
-Ha el is veszi, Téged nem vesz el. Lehet nem is a férfi teszi boldoggá, hanem a tudat, hogy már felismerte, mi volt a "baj vele" eddig. Későn érő típus. És nagyon helyesen teszed, hogy aggódsz érte és nem hagyod rá kivel jár. A bátyja vagy, ez természetes.
Legalább is szerinte. Ő nem gondolná, hogy Quentin hibázott, maximum túl erélyes volt, de ha ez kellett...

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Szomb. Ápr. 08 2017, 22:14

Csúnyán néz rá, de ahogy Stant ismeri, ezt komolyan kérdi. Fáradt leállni magyarázkodni, hogy nem, a hétköznapi nem jó, unalmas és középszerű.
- Nem, nem vagy.
Nem gondolja magát türelmesebbnek Stannél, sőt... Vagy a bátyja nem ismeri eléggé, mert ő könnyen méregbe gurul az biztos.
- Ah... Olyan akartam lenni, mint te. És gyűlöltem ezt magamban, egyrészt mert hogy nem tudtam kitalálni semmi eredetibbet, másrészt, mert valahol téged is utáltalak.
Mondja a képébe. Ez az igazság. Stan cserben hagyta és ezt még most is így érzi, hiába létezik rá a férfinek ezernyi logikus magyarázata.
- Elmentél és elhagytál és cáfolhatod, kitalálhatsz bármit, mondhatsz, amit akarsz, folyton te voltál a bezzeg, akit emlegettek és felhoztak, összehasonlítottak veled. Stannél ez nem volt probléma, Stan erre is képes volt, te voltál a Szent. Sammytől nem vártak el túl sokat, Tina külön utakon járt, csak engem akartak a te unalmasabb kivitelezésű másolatának, én pedig voltam olyan középszerű, hogy engedtem a nyomásnak. Sikeres is miattad vagyok, meg a kicseszett szüleink miatt, hogy megmutassam én is érek valamit, tudat alatt, nevezd annak, amióta az eszemet tudom a nyomodba akartam érni. Egy olyan ember nyomába, aki otthagyott. Tessék!
Kiált rá, reméli most elégedett. Talán Stan nem így érzi, de csak mert ő másképp gondolja, az nem fog változtatni x év forrongó beidegződésén, érzésén, hogy igenis magára hagyta. Nem volt ott....
- Akkor ezt elcseszted, mert elindítottál azon az úton, amikor én magam is neked akartam megfelelni. Ez az életérzésemmé vált és nem bírok róla leszokni. Titkon mindig azt képzeltem, hogy majd látod a filmjeim és büszke leszel és ennek érdekében folyamatosan harcoltam a középszerűségemmel. Van fogalmad róla mennyire nehéz volt? Szerintem nincs és nem érted, mert én nem vagyok szuperman, nem vagyok te... Nekem keserves nap mint nap tökéletesre szervezni az életem, szar volt dolgozni az iskola mellett és kitűnőnek lenni mindenből úgy, hogy közben teljesen átlagos vagyok! Nekem sokszor meg kellett alázkodnom Stan és segget nyalnom!
Mondja ki dühösen, szinte sírva, talán még sosem volt ennyire őszinte...de tessék, ez a nap úgyis dugába dőlt, minden mindegy már.
- Akár tetszik, akár nem csakis Leopold miatt nem. De őt is elmartam magamtól.... Ez hülyeség, csak olyan átlagos vagyok, hogy elviselnek. Nem utál és nem kedvel senki különösebben.
Motyogja könnyeivel küszködve, de visszanyeli.
Megforgatja a szemét a kioktatásra, szerinte ez Stan egy teljesen felesleges köre volt és csak a vérét szívta.
- Ez is miattad van. Azért nem beszélek rondán, mert te ufónyelven fogalmazol! Mindenben téged követlek
És ez fárasztó és ezt rohadtul utálja. Lassan arra fog kilyukadni utálja magát.
Nagyot sóhajt, mered maga elé.
- Meg kéne...le kéne küzdeni a buziundoromat, de nehéz... Volt velük néhány rossz élményem... Szóval én nem azért nem szeretem a melegeket, mert melegek, hanem konkrétan bekavartak.
Felzaklatták. Talán majd elmondja, ha Stant érdekli. Vállatvon, kicsit húzza a száját, hogy Stan folyton Leot szidja. De Leo hetero. Jézusom, ha bevallaná azt a részeg momentumot!
- Félek, hogy elveszítem őket...Főleg Leot
Mondja ki. Leo közelebb áll hozzá...
- Pont ettől félek. Én szeretem az öcsém és féltem
Fakad ki maga elé elszörnyedve miket művelhet vele ez az Eric. Még a védekezés nélküli szexre is rákényszerítette. Tudja, hogy ő volt, mert Sammy nem ment volna bele.
- Tina...is fel tudta magára hívni a figyelmet, vele a rosszasága miatt foglalkoztak többet, nem, Tina más... és lelúzerezne, Tina nem megértő, nem érzékeny, ő a legkeményebb Collins.
Ezt annak ellenére mondja, hogy Stan is az. Persze ő nem tud Leoról, mint gyenge pontjáról, de szentül hiszi, csak leoltaná. Megrezzen, ahogy rádöbben igen, mindenki vele ápol szoros kapcsolatot.
- Csak a testvérek közül, de...ebben igazad van.
Motyorássza.
- Ja, akkor én csődöt mondtam, mert kevés vagyok és neked kellett volna nevelned Sammyt.
Sarkít és tudja ezt, de ebben az állapotában neki ez jön le. Nincs most logikus hangulatban.
- Nem volt jobb!
Ordít rá, mert elege lesz, hogy Stan így gondolja, hogy ezt ismételgeti.
- Hát nem érted, nekem szükségem lett volna rád! Nem hiszem, csak...hozzád képest! Érted, én mindig hozzád voltam mérve! Hozzád, a tökéleteshez! Amilyen én sosem voltam! Mert azt hiszem ezt gondolod, mert az átlagos szar Stan és te is elismerted, hogy az vagyok. El kéne mennem
Túl őszinte most, ezt nem bírja feldolgozni, lesi az ajtót.
- Általában túl elfoglalt vagyok ilyesmiken gondolkodni.
Ad kitérő választ, mert ez a boldogság kérdés megint túl hosszú lenne.
- Akkor miért érzem úgy hogy elrontottam? Túl kemény voltam...és elragadtak az érzelmeim. Téged miért nem tudnak soha? Én miért vagyok ebben is selejtebb?
Néz rá egy percig vádlón, aztán elmúlik és tompán szedelőzködni kezdi maga mellett a semmit.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Szomb. Ápr. 08 2017, 23:06

-Hm. Értem.
Süti le a szemét. Úgy fest akkor tényleg nem kedvelte senki igazán, még Quentin se, csak Ő nem vágta a fejéhez. Eddig. Sejtette, hogy nem jól tette, hogy annyira a maga képére akarta formálni, de azt nem, hogy ezzel nagyon megbántotta az öccsét. Nem ért az emberekhez mai napig, sosem úgy reagálnak, ahogy logikus lenne. Aztán még ki is fakad, bár ő akarta, de a hiedelemmel ellentétben nem robot.
-De én sosem hagytalak el. Egyszerűen elköltöztem... de mikor hazamentem olyan hidegen fogadtál, barátod lett, úgy tűnt jól megvagy nélkülem így nem erőltettem... Én azt hittem azért vagy sikeres, mert sokat foglalkoztál a tanulással, mert ez érdekelt. Én sosem tudtam volna rendező lenni. A szüleink azt mondták mindenképp valami komoly munkám kell legyen, amivel segítek másokon, orvos vagy jogász, bíró, igazgató... az orvost választottam.
Mert úgy gondolta, azzal jobban meg fogja érteni az embereket, legalább is azt, hogyan működnek, de tévedett. Az emberi testet érti, de hogy mi zajlik a fejekben... sosem tudja. Aprilben az a jó, hogy kimondja amit gondol és nem vár sokat. El sem bírja képzelni hogy egy komplikáltabb nője legyen. De egyáltalán nem dühös Quentinre amiért kiabál vele, inkább csak szomorúbb lett. Azt hitte legalább Quentin elfogadja és szereti, hiába más. De úgy fest nem vette észre, hogy ez nem így van. Ez eléggé elkeserítő, ha nem is ül ki az arcára, belül azért érez némi ürességet. Aztán kábán bámul a másik arcába, értetlen, mert ezt meg kell cáfolnia.
-De én büszke vagyok Rád, a filmjeid is láttam.
Aztán csak nézi a másikat még, mert ezt nem érti.
-Ha átlagos lennél, nem lennél sikeres. A sikeres emberek nem átlagosak. Logikátlan amit mondasz.
Tényleg nem érti, mert ugyan nem ért egyet a seggnyalással - te jó ég, hogy mondhat ilyet az öccse! - attól még elismeri hogy sikeres.
-Ha ennyi miatt megszakítja a barátságotokat, nem is a barátod.
Leopoldra nem hajlandó többet reagálni, nem kedveli azt a gyereket. Nagyszájú, fellengzős, fennhéjázó idióta.
-Vagy csak nem veszed észre...
Sóhajt egyet, ő észrevette. Ahogy azt is észrevette, hogy milyen ha nem kedvelik az embert, azt jól ismeri. Utálták irigységből, féltékenységből, kicsinyességből vagy mert éppen olyan kedvük volt. Emiatt eléggé lekezelő lett a stílusa, mert úgy gondolta, jobb egyedül.
-Ufó? Mi az hogy ufo nyelven, teljesen szabatosan beszélek!
Ezt kikéri magának, mi az hogy ufo?!
-Mm. Akkor mondd el Sammynek. De megértem hogy nem kedveled őket, nehéz megmondani, hogy kikezdenek Veled, vagy csak kedvesek. Én sem jövök ki jól velük.
Mondjuk Stan kevés emberrel, tegyük hozzá...
-Nem fogod. Ha mégis, nem is kedveltek igazán. Ha ragaszkodsz valakihez, mindegy mit vág a fejedhez...
Néz félre, mert ezt nagyon is átérzi most. Bár Quen kimondta hogy nem kedveli már réges-régen, de... még nem dolgozta fel az információt rendesen.
-Akkor beszélj a barátjával. Aztán meg Sammyvel hogy mit gondolsz a férfiről. Adni fog a véleményedre, de akkor már mondhatod, megalapozott, mert láttad, megismerted, beszéltél vele. Abba nem tud belekötni.
A meggyőzés első alapja, a logikus és megalapozott érvelés. Sóhajt egy aprót, mert tudja, most arra buzdítja beszéljen egy meleggel, mikor utálja őket.
-Akkor nem is én?
Néz nagy szemekkel az öccsére, hogy húguk a legkeményebb és legérzéketlenebb ha fogalmazhatunk így. Kivételesen felnevet, mert megkönnyebbül és viccesnek találja, hiába morbid ez, de örül, hogy Quen fejében nem ő az érzéketlenség mintaképe.
-Anyáék is. Általában ha tudni akarják mi van velünk Téged kérdeznek, nem meglepő mód. De Veled is vannak a legjobb viszonyban szerintem... mivel én elköltöztem és nem is igen tudnak velem mit kezdeni, Téged kérdeznek mindenről. Vagy nem így van?
Neki ez logikus, mert most hogy visszaköltözött persze segít, de most arra kérni figyeljen Sammyre, készítse fel Tinát vagy egyszerűen olyan vacsorát mondjon, amit mindenki szívesen enne... fogalma sem volna, Quentin meg azonnal tudná mit mondjon mindezekre.
-Ah. Nem ezt mondtam. Hanem azt, nehéz volt. Mindegy.
Igen úgy fest feladta, mert hiába magyarázza logikusan, Quentin csak ezt hajlandó kihallani mindenből.
-Hát... már mindegy.
Erre nem tud mást mondani, nem tudja visszacsinálni. Akkor így döntött, azt hitte jól, de nem. El kell fogadnia.
-Nem vagyok tökéletes...
Néz félre fáradtan, utálja ezt hallgatni. Otthon is utálta. Mindig is utálta.
-Én mindig az akartam lenni... Neked sokkal könnyebb volt mindig is. Irigyeltelek. Ha elvittelek a játszótérre, mert kiharcoltad, akkor fogta magad és leálltál játszani a többi gyerekkel. Csak úgy. Az iskolában is. Akárhol. Az átlagos az jó Quentin...
Hajtja le a fejét, bár szidja magát, mert itt kesereg, de lassan az ő feje is fáj, hogy az öccse olyan dolgokat akar a szájába adni, amit soha nem mondana.
-Én is.
Mondja a boldogságon való gondolkodásra, úgy fest, ez közös. Maguknak generálják a munkát, hogy ne kelljen ilyeneken gondolkodni.
-Én nem tudom milyen az. A harag logikátlan összevisszaság. Az aggodalom is. Nem enged logikusan gondolkozni... én mindig ésszerűen gondolkodom, de hiába vagyok logikus, látod, az emberek nem így látják. Ő nekik nem logikus. Neked sem logikus, hogy kötődöm hozzád, valamiért el akarod velem hitetni, hogy semmibe veszlek és lenézlek, hogy részben nem azért jöttem vissza, mert itt legalább itt vagy Te is... nem akartam a szüleim közelébe lenni, April hamarabb elfogadta az állást, mintsem megkérdezett. De azt mondta, nekem bárhol lehet karrierem és itt vagytok Ti is. De nem is ismerem az öcsém és a húgom, a szüleim csak nyaggatnak, Te meg ezek szerint utálsz... ami nem logikus. Nem értem az embereket...
Vág savanyú képet, kezeivel a combjaira támaszkodva, bámulva a drága szőnyeget. Ezt is csak azért vette, mert April ezt kérte. Ki venne egy fehér szőnyeget a nappaliba? Logikátlan, könnyen koszolódik és nehéz tisztán tartani. De mivel egyáltalán nem érti az öccsét ezért nem meri itt tartani erővel, beszélgetni legalább is.
-Megágyazok Neked. Aludnod kellene. Fáradt lehetsz.
Azzal fel is áll hogy előkészítse a vendégszobát, legalább valami hasznosat is csinálna.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Szomb. Ápr. 08 2017, 23:59

Ez a hüm értem rosszabb, mintha felháborodna.
- De csak azért, mert elmentél
Teszi hozzá esetlenül, bámulva a térdét.
- Lehet, hogy te annak láttad, de én nem. Nekem olyan volt, mintha elmentél volna, mert nem érdekeltelek már...és inkább foglalkoztál másokkal, akik felértek a szintedhez, mert én mindig alatta voltam. Persze, mert láttad volna rajtam, hogy szenvedek? Inkább a halál, nem akartam megadni neked ezt az örömöt...a képedbe nyafogni, hogy hiányzol és Leo ott volt. Érdekelt...én nem tudtam volna "komoly" munkát végezni, különben is tudod, hogy rossz voltam matekból.
Azzal sokat büntették, hogy Stannek hasonlították össze amiatt is.
- Te mást akartál volna? Én mindig azt hittem neked ez a mindened, hogy más nem is érdekel, csak a tudomány és az emberi szervezet
Néz rá értetlenül, mert ez olyan, mintha a szüleik "kényszerítették" volna, avagy választottak volna helyette.
- Igen? Pedig nem jók...nem olyan jók a filmjeim. Talán majd most...
Motyogja kábán, a migrénjétől kicsit káprázó szemmel.
- De te is elismerted, hogy az vagyok... és nem vagyok sikeres. Még nem annyira. Spilberg például sokkal jobb nálam
Húzza el a száját.
- Lehet
Mondja Leora és a nem észrevételre is. Talán csak túl sötéten látja a világot most, hogy ez történt.
- Az idegen kifejezéseid a szabadosságod. Tudod ez furcsa nálam, sokszor ráállna a szám a csúnya szavakra, de próbálok kreatív lenni és máshogy fogalmazni, biztos azért, hogy ne legyek átlagos és miattad...mert nem szeretnéd, ha alpári lennék, de ez már annyira a részemmé vált, hogy én se szeretnék az lenni. Néha nem megy.
Ha nagyon zaklatott, kicsúszik.
- Nem veszítesz sokkal, barátkozz heterokkal. Gondolom sok kollégáddal vagy jóban.
Nem tudja használhatja-e Stannél a barát szót. Inkább nem emlegeti fel Felixet, aki letámadta, vagy a meleg esküvőt, ami bizarr volt és utána még képmutatónak is lett titulálva miatta.
- Igen, mindenképpen akarok beszélni azzal a....fickóval.
Moderálja magát.
- Nem...te nem röhögsz ki, pedig elég nagy baromságokat mondok. És stresszelt ez az egész veled kapcsolatban, mindig attól féltem, hogy egyszer kibukik és elmondom ezeket neked. Azt akartam, hogy erősnek láss és magabiztosnak, amilyennek szeretted volna, hogy legyek. Tina mindig annak fog képzelni, nem vesz tudomást az emberi oldalamról. De jó ez így
Nem is Tinával volt ez a "megbeszélnivalója"
- Rólatok. Kérdeznek, de... régebben, amikor még nem voltam sikeres baromságnak tartották, amit tanulok és nem beszéltek róla. Teljesen magamra hagyott mindenki
Vállatvon, oké, ezen túl van, de tüskeként benne maradt, hogy a szülei talán most már kommunikatívabbak vele, de nem volt ez mindig így, ő jól emlékszik keservesebb és sikertelenebb pillanataira, amikor kellett, amikor igazán szüksége lett volna rá, nem álltak mellette. Mert mindig, mindenki azt hitte, nincs rá szüksége.
- Oké, bocs. Az, de biztos nem fektettem bele elég energiát.
Motyogja megsemmisülten. Sammy egy lebőgés az életében.
- Igen, az. Nem kellett volna szóba hoznom. Nem is kellett volna ide jönnöm. Hülye vagyok...
Mert mégis mit várt? Stan majd elismeri és bocsánatot kér? Nem, elintézi annyival, hogy ez már régen történt, miközben ő égeti magát ilyen hülyeségekkel.
- Tudom, tényleg nem. Csak a szüleink annak állítottak be. Lehet, hogy ők is rosszul viselték, hogy lelépsz és velem akartak pótolni, ki tudja?
- A te szemszögedből talán. Nézd, sajnálom, ha voltak szocializációs problémáid, vagy nehezebb volt...Én másképp gondolom, szerintem nem jobb, én ki akartam emelkedni. Talán csak az kell nekünk, amik nem vagyunk.
Az embernek mindig az kell. Igen, hasonlítanak....
- Igen az vagy és szerinted az minden esetben jó? Mindig, mindenhová csak logika kell? De...az nem is lehet logikus, az hogy kötődsz hozzám ésszerű? Mert...miért? Mert a testvérem vagy? Akkor én miért kötődtem volna hozzád jobban, mint Sammyhez, vagy mondjuk anyámhoz? Nem akarom bebeszélni, de én ezt gondoltam. Mindig olyan lekezelő voltál és nem érdekeltelek...Azt hogy érdeklődtél utánam anyáéknál, kevés. Én nem tudtam meg, vagy azt hittem udvariasság. Te...mindent olyan logikusan csináltál, tudod benned pont ez a furcsa. De a szeretetet nem lehet kimutatni logikával! És...ne haragudj Stan, de amióta elmentél én nem éreztem, hogy törődnél velem. Olyan volt, mintha kiradíroztál volna az agyadból, úgy logikusan, ahogy szoktad, mint egy hibás programot. És perszehogy...ezt daccal fogadtam! Nem értem....csak azt ne mond, hogy miattam jöttél vissza. De, logikus. Elmentél, cserbenhagytál és haragszom rád miatta...mert azt hittem, mert Stan, nem foglalkoztál már velem, nem érdekeltelek. Mintha elárultál volna. De igazából nem utállak...mert akkor nem bosszantanál, akkor hidegen hagynál. Tudod az rosszabb. Csak szemét voltál és ezt te nem érted, ez benne a legviccesebb.
- Nem. Ne menj most el. Teljesen mindegy.
Rosszul érinti, hogy Stan le akar lépni, megint.
- Különben én is elmehetek, bármikor. Mi lenne, ha most én lépnék le?
Úgy szeretné, ha átérezné. Ha elmenne most és mindig hideg és logikus lenne vele kapcsolatban. Nem azt kérdezné, szereti-e a lányt, hanem mikor lesz az esküvő. Hol vették ezt a szép szőnyeget, nem azt, milyen érzés tanítani, miért jutott eszébe, hanem hol csinálja. Kihűlne, tudja, hogy neki is ki kellene hűlnie, mert bosszantja, hogy nem tud.

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Ápr. 09 2017, 00:45

-Nem mondtad, hogy elhanyagolnálak. És nem, csak olyanokat próbáltam keresni, akik értik mi foglalkoztat... örömöt? Miből veszed, hogy örültem volna ilyen dolognak?
Na jó, szadistának még nem nézték. Eddig.
-Tudom. Már azt is tudom valószínű pszichés oka volt, talán az is miattam van.
Az esetek zömében valami elfojtódás okozza a diszkalkuliát és a többi hasonló betegséget, de odafigyeléssel gyógyítható, legalább is csökkenthető. Stan csak azt hitte sokáig, hogy öccsét hidegen hagyja a matek.
-Hm. Nem tudom. Egy időben szakács akartam lenni, mert apa is az. De gyorsan lebeszéltek róla mondván elpazarolnám a tehetségem. Akkor mondták valami ilyesmi legyek. De megszerettem az orvostudományt, eléggé bonyolult és összetett, érdekes.
Lekötötte legalább is, lehet a szakács mesterség valóban nem tette volna boldoggá, pedig csak hasonlítani akart az apjára, már nem is tudja mi okból.
-A szuperhősös nekem nem tetszett, de a másik, amit csak Te csináltál igen.
Nem fog hazudni, nem szokása.
-Spilberg hány éve csinálja? Ez olyan mintha az én hat évemet akarnád behozni... hat évvel vagyok idősebb, ezt nehéz behozni, ha nem lehetetlen, maximum ilyenkor már.
Húzza el a száját ő is, logikátlan ez a hozzáállás is.
-De azok nem idegen kifejezések! És persze hogy nem szeretném hogy alpári légy! Műveletlen hatást kelt, pedig Te nem vagy műveletlen...
Dohog, mert nem beszél idegenül és Quentinnek sem áll jól a káromkodás.
-Azokkal szoktam. Hát... ketten egész sokat beszélgetnek velem.
A másik helyen már majdnem mindenki kerülte, mert túl arrogánsnak és kötekedőnek tartották, holott csak a véleményét közölte mindig. Itt még nem ismerik annyira, akad még kivel beszélgetni. De úgy is megint magára marad, nagyon kevesen viselik el a stílusát hosszútávon... de egyszerűen nem tudja megjátszani magát, gimiben teljesen kifárasztotta.
-Helyes. Ő nem ismeri Sammyt, el kellene magyaráznod Neki, hogy Sammy nem holmi fiúcska, akivel játszadozhat. Sokkal lassabb tempót kellene diktálnia és hasonlók, ha komolyan gondolja.
Lehet hogy inkább húgként kezeli most Sammyt, de ha egyszer tapasztalatlan, elkél a fivéri támogatás.
-Miért nevetnélek ki? Sehova sem vezetne. Annak láttalak, de amiatt nem is jöttem rá, hogy gondjaid vannak. Főleg nem velem... Szerintem nem jó ez így. Nem ismer akkor igazán, ha nem látja, hogy neked is vannak hibáid és aggályaid.
Ezt nem érti, nem ez lenne a lényeg, hogy legalább a családja megismerje az embert? Igaz, ő sem hitt ebben, nem is eszerint élt így kicsit el is gondolkodik saját szavain...
-Mert nem mindenki érti, mennyire nagy hatással lehet egy film egy emberre. Hogy ott nem csak a szereplők beszélnek, hanem a vágás, a zene, fényképezés, a díszletek, a helyszínek. A szüleink egyszerű emberek, ne ródd fel nekik.
Mi mást mondhatna? Nem szégyelli a szüleiket, de úgy fest ez az igazság.
-Meglehet. De még megteheted nem?
Mert Sammy még nem felnőtt, nem teljesen, még van ideje. Stan eléggé reménytelenül próbálna Quentinnel nevelősdit játszani.
-Azt nem mondtam.
Ideje volt, hogy elmondja, annak meg külön örül, hogy ide jött.
-Lehet. Remélték veled könnyebb lesz, veled tudnak legalább beszélgetni.
Mert ő sosem tudott a szüleikkel beszélgetni, annyira nem volt meg az összhang. Felüdülés volt elköltözni, hogy nem jártak a nyakára és erőltették rá a sablonos kérdéseiket.
-Lehet.
Erre nem tud mást felelni, mert ugyan milyen lenne ha nem ilyen lenne? El nem tudja képzelni. Ostobaság is ezen agyalnia, fel is hagy vele. Aztán meg megsemmisülve hallgathatja, mennyire elcseszte. Komorabb is lesz, bár lehet fel sem tűnik ez a változás.
-Ha nem érted miért kedvellek, akkor hiába is magyaráznám. Ahogy eddig is hiába magyaráztam, egyszerűen makacs vagy, mint mindig és nem értesz a szóból. Csak azt hallod meg amit akarsz és ezzel nem tudok mit kezdeni, mert nincs benne semmi ésszerűség. A logikus az lenne hogy meghallgatsz, felfogod a szavaim tartalmát és belátod, hogy fontos vagy. Ehelyett azt szajkózod, nem érdekelsz. Nem tudok egy illogikus indokot megmagyarázni, mert abszurd. És elmentem, mert nem bírtam már, hogy megmondják mit csináljak, ez logikus, de az nem, hogy elvárod, hogy rájöjjek hogy utálsz, ha úgy teszel mintha nem lennék fontos, találsz más barátokat, hogy végre nem foglallak le és közlöd, hiányoztam, mikor nem is akartál velem lenni ha otthon voltam. Honnan kellett volna rájönnöm, ha hazudsz? Az öcsém vagy, együtt nőttünk fel, én mindig őszinte voltam, nem gondoltam soha arra, hogy nem mondanád el ha bánt valami! És nem vicces egyáltalán, lehet neked vicces, nekem nem az.
Morran fel kicsit, mert szerinte tényleg semmi komikum nincs ebben. Inkább el is menne, mert hogy ennyire letromfolták nem vidítja fel. Amúgy sem volt kedve visszaköltözni ide, erre tessék... Elindul, csak megáll, nem akar visszanézni se.
-Úgy sem akarsz velem lenni... azt hiszem, csak azért jöttél, hogy a fejemhez vághasd mindezt, mert összevesztél Sammyvel és Leopolddal. Ha nem vesztél volna velük össze, nem is jössz ide. Csak tudod, én nem veszekedni jöttem haza. Elvársz dolgokat, de nem vagy őszinte... most az voltál, ezt értékelem, de be kellene látnod, hogy Te semmi jelét nem mutattad annak, hiányoznék, nem kerestél vagy látogattál meg, csak úgy, soha. Senki. Eből mire következtessen az ember, ha nem arra, jól megvannak nélküle? Sajnálom, hogy nem vagyok a tökéletes testvéred, akit annyira akarsz, de hányszor kell még elmondanom, hogy nem vagyok zseni, nem vagyok tökéletes és békén lehet ezzel hagyni? Elmehetsz, ha annyira utálsz itt lenni, de mint bátyád azt javaslom aludj itt, bírd ki, túl fáradt vagy. Lehet már a taxiban elaludnál. Mert ugye a kocsid összetörted, ha elfelejtetted volna... nekem meg nincs kedvem hazavinni Téged és hallgatni, hogy elhagytalak. Ezt senki sem vághatja a fejemhez...
Azzal bemegy a szobába és megcsinálja az ágyat. Maximum Quentin tényleg elmegy taxival, de nem tud veszekedni, nem tudja mit várnak tőle az emberek. A szomorú igazság pedig az, hogy Quentint sem érti jobban. De akkor is igazságtalannak tartja a dolgot, nincs mit tenni.

_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Quentin Collins
avatar
Életkor : 29
Foglalkozás : Rendező, forgatókönyvíró
Hozzászólások száma : 246

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Ápr. 09 2017, 12:36

- Mondani kellett volna? Magadtól nem vetted észre? Igen, lecseréltél rájuk.
Ezt nem kell mondani, ezt az ember észreveszi.
- Nem, nem téged hibáztatlak mindenért, különben is én akartalak utánozni, erről nem tehetsz, én kattantan nagyon rád. A matekhoz egyszerűen nem volt tehetségem.
Azt nem akarta, hogy úgy jöjjön ki, minden miatta volt, hiszen arról ő tehet, ha Stan nem lett volna neki ennyire fontos, nincs ekkora befolyással az életére.
- Abban nem lett volna számodra elég kihívás.
Meglepődik a szakácsosságon, de nem bírja elképzelni Stant annak. Bizonyára elsőosztályú séf lett volna, de az orvostudomány sokkal komplexebb és jobban illik hozzá.
- Tudom, köszönöm
Pusmogja a földnek. Nagyon szerencsétlennek érzi magát.
- Igaz...
Mondja fáradtan. Maximalista lett, törtető és magára szedett közben egy rakás rossz tulajdonságot. Volt már, hogy tiport el embereket saját céljai elérése érdekében, máskor nyalizott ugyanezért. Most döbben rá, Stant gondolta rossznak, de rosszabb lett, mint ő.
- Kevésbé használtak. Igen, nehogy annak gondoljanak.
Sóhajtja.
- Örülök
Mondja a beszélgető kollégákra, elvégre Stan mindig ezt akarta. Olyanokkal körülvenni magát, akikkel szót ért, mert egy műveltségi szinten vannak.
- Igen, kösz...tényleg a tempó sem jó. Ezt is említeni fogom és hogy érzékeny, nem fogja fel, biztos vagyok benne, nem tudja hogy kell bánni vele.
Rázza fájó fejét, képtelenség, hogy ennyi idő alatt megismerje az öccsét. Lehet, hogy Sammy a ragyogó és lelkes oldalát mutatta, legjobb esetben talán ez még tetszhetett is a férfinak, de mi lesz, ha hagyja kifutni a tejet mert verset ír, vagy sírva fakad, mert partra sodródott néhány bálna...
- Nem azt mondtam, hogy te nevetnél ki, hanem Tina.
Azért Stan is rendesen ki tudja forgatni a szavait.
- Így van, nem ismer és te sem ismertél idáig. Nyilvánvaló, hogy nem tetszik, amit látsz.
Hunyja le forró szemeit egy pillanatra.
- Tudom...gyerekes vagyok.
Elég rossznak érzi most magát.
- Most nem így érzem.
Sammy önállósodni fog, hacsak nem töri össze ez a manager, mert akkor igazán felkarolná, ellenkező esetben nem rá fog hallgatni, hanem a szeretőjére, ő lesz rá befolyással.
- Lehet
Mégis ugyan olyan elvárásokat támasztottak fel vele szemben, mint Stannel szemben, de ő más volt és nem tudott úgy megfelelni. Nem volt olyan okos és egy "élhetetlen szakma" érdekelte. Azóta bizonyított persze, de kétségei között nem támogatták. Stan szavaira rázza a fejét.
- Elmentél és 17 évig abban a hiszemben éltem, hogy nem vagyok fontos, ezt csak most mondod Stan. Ha annyira logikus vagy, gondolj bele a helyzetembe Te is! Nem mutattad ki! Nem mondtad csak elmentél és többet nem foglalkoztál velem. Mégis mit kellett volna hinnem? Biztos szeret, csak most fontosabbak a tanulmányai? Biztos szeret, de most a karrierjére kell összpontosítania? Biztos szeret, de inkább elköltözött? Ez faszság! Mondtam, hogy nem utállak, csak... utáltalak, amiért elmentél. Nézd, az elején lelkesen visszavártalak, hívtalak játszani, lehet te elfelejtetted, de én tisztán emlékszem arra a napra! Tíz éves voltam, nyár volt, te fél év után végre hazajöttél a rohadt iskoládból! Hoztál magaddal valamilyen haverokat és csak velük foglalkoztál. Abból az elit iskolából, ahová olyan drágán járattak! Vagy te mentél el nyaralni. És az milyen volt szerinted? Ezek után hogy hihettem volna, hogy érdekelsz //ez benne van a karilapomban// Ezek után nem, nem akartam, de te se akartál Stan //ez is benne van a lapban...// esetleg kamaszkoromban, de mindezek után? Akkor kezdtem  érdekes lenni, vagy mi? Nem értem milyen logikát nem látsz ebben. Minek mondtam volna? Változott volna valami? Vagy csak egy gyenge kis hülyének tátottál volna, aki nem bírja feldolgozni, hogy elmentél? NEKEM ez volt a logikus.
Mikor Stan hátat fordít neki, kb másodszor éli át, hogy otthagyja, miközben ő kiadta magát neki, hosszú évek elfojtott keserűségeit ontotta rá. Nagy dolog neki, sosem beszélt erről, nagyon mélyen elnyomta, erre megint hátat fordítanak neki. Ez sok, érzi, hogy túl sok egy napra. Behunyja a szemét és ádáz harcot vív könnyeivel.
- Nem...nem azért jöttem...Azt akartam...
Elharapja a mondatot. Vigaszért jött. Valakit, aki megérti és amíg ő el nem rontotta ezt is, úgy tűnt Stan mellette áll. Úgy látszik ma sorra elront mindent mindenkivel.
- Te se jöttél...te se adtad jelét, hogy akarod. Értem...
Nem akarja hazavinni, nincs kedve és elmegy megint. Hátra se néz rá. Megvárja, hogy becsukódjon mögötte az ajtó, addig nem mond semmit, aztán feladja és hagyja, hogy könnyei végigszántsák az arcát. Tapogatózva megkeresi a dolgait és halkan kimegy az ajtón.
//ki tud menni! úgy írtad menjen és hívjon taxit, vagyis nem az van, bezárod az ajtót és nem akarod elengedni, hanem elengeded, tehát valahogy ki tud menni az ajtón!//

Az utcára érve erősödik a zokogása és egy ponton meg is torpan, úgy érzi nem bírja tovább. Lábai összecsuklanak, ő pedig leguggol, hogy feje iszonyatos zúgása és a roham csituljon, de most nem bír mást tenni, csak tenyerébe temeti arcát, épp mint tíz évesen és csak sír.
Távolabb neszezést hall, egy társaság morajlását, léptek hangját, eszébe jut a taxi, előveszi telefonját, de túlságosan sír ahhoz, hogy normálisan bele tudjon szólni.
Lélegzik, próbálja magát nyugtatni, de mire eljutna a hívásig, a telefonja eltűnik homályos látóteréből.

//zárhatjuk, ha jössz utána és ha érdekel, Stant is érdekli, megírom egy kezdőben mi lett a vége ennek//

_________________


Vissza az elejére Go down
Stanley Collins
avatarVároslakó
Életkor : 35
Foglalkozás : Sebész
Hozzászólások száma : 56

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   Vas. Ápr. 09 2017, 13:10

-Igen, azért van a szád, hogy beszélj.
Neki ez magától értetődő, mert ha titkolózik honnan vegye észre?
-És nem cseréltelek le. Az ember nem cseréli le a barátait és a testvéreit.
Morran oda, mert kezd sok lenni neki ez az egész üres vádaskodás.
-Nekem eléggé úgy tűnt. Az utánozással amúgy semmi baj, abból is lehet tanulni.
Nem kell mindig mindent egyedül kitalálni. Az utánozás természetes tanulási folyamat.
-Anyáék is ezt mondták.
Mondja rezignáltan a szakácsságra. De mivel nem makacs, mint Quentin, elfogadta az érvelést már akkor is. Most sem száll vitába ezzel. Aztán szerencsére Quentin is belátja, hogy sikeres lett, aki sikeres az meg nem semmilyen. Legalább is a munkájában biztosan nem az, de számára amúgy sem unalmas az öccse.
-Azt elfogadom.
Válaszolja elfogadóan a kevésbé használt kifejezést, mert tény, sok szót kevesen használnak, pedig találóak.
-Ez csak természetes, nem is ismeri, most ismerkedtek meg, Te meg kiskora óta neveled. Természetes, hogy sokkal jobban tudod mi kell Sammynek mint egy vadidegen, aki ráadásul már túl van a pubertás kor minden velejáróján.
Mert ahogy Quen leírta, Sammy még változik. Az a férfi már biztosan nem.
-De Ő is miért tenne ilyet?
Nem érti, hát a testvére, nem holmi vadidegen.
-Nos... lehet hogy nem ismertelek annyira mint gondoltam, de ez nem jelenti, hogy nem ismerlek! És én nem érzek különbséget, ugyan úgy szeretlek.
Benne nem változott semmi, maximum kissé meginogott mint kifeszített kötél a szélben, hogy Quentin haragszik rá.
-Néha.
Mint említettük, Stan nem szokott hazudni. Quentin valóban gyerekes néha.
-Te is csak most mondod! Én miért mondtam volna, ha azt hittem tudod miért mentem el és megértesz? És igen, áthívtam pár srácot, mert végre találtam embereket, akikkel iskolán kívül is tudtam beszélgetni! De játszani nem tudtam Veled, amit el is magyaráztam neked, mert jöttek a barátaim és szerettem volna, ha bemutathatlak, ahogy a családom többi tagját is. És persze hogy utána nem erőltettem mert Te sem, azt hittem megértetted, hogy nekem ez milyen fontos volt! És mielőtt azzal jössz gyerek voltál, már elmúltál 10, nem voltál már gyerek, igenis felfogtad amit az emberek mondtak neked, azt hittem megértettél és Te is a saját barátaidra koncentráltál... de ez nem jelentette, hogy kevésbé szerettelek volna!
Aztán csak csóválja a fejét.
-Lehet nem ismerlek eléggé, de ez kölcsönös. Rá kell döbbenjek, Te sem ismersz engem, Quentin. Még Te sem...
Ez eléggé fáj neki, ezidáig mindvégig azt hitte, Quentin az egyetlen aki tényleg megérti. Rá kellett eszmélnie, csak szerette volna, ahogy azt is, hogy közel állnak egymáshoz. Quentin világossá tette, hogy nagyon nincs így és végig tévedésben élt.
-Mit akartál? Közölni, hogy mennyire rossz testvéred vagyok? Sikerült...
Mert végeredményben Stan így értékelte ki az egészet, nem azért jött át az öccse, mert benne bízott leginkább, hanem mert rájött ki kell adnia magából a több évnyi haragot, ahogy Sammyvel szemben is megtette. //Stan logikája fura, tudom xD//
-Én mentem. Minden nyáron mentem.
Ezzel lezárja, nincs kedve erről beszélgetni. Nem érti az embereket, abban pedig biztos, hogy Sammy és Leopold hamar felkeresik hogy megbeszéljék. De az a különbség, hogy nekik sikerülni is fog. De ő hogyan javítson ki 17 évet?
//Stan nem zárja az ajtókat, ha mégis, Te is ki tudod nyitni, benne a kulcs. //
Persze mire kimegy tudta, hogy Quentin nem lesz ott. Csendben elpakol és azon gondolkodik, minek is jött haza? Az egyetlen személy, akiről azt hitte szereti és megérti kiderült utálja és fogalma sincs milyen volt neki. Még el is rontotta az egészet jó régen, mint kiderült. Üdv itthon Stanley...


_________________

Minden erős érzés magában hordozza az önmagunkra ébredés ígéretét.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan   

Vissza az elejére Go down
 

Beszélnünk kell Sammyről - Quentin és Stan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» "Ne szemetelj!" Quentin és Leo
» Ha kell egy jóbarát ~ Josh és Seby
» The date Suzy-Quentin
» Baráti beszélgetések
» Baráti beszélgetések

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-