Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Márc. 17 2017, 22:44

Eljött megint ez az átkos nap, hogy mennem kell vissza a hajóra... komolyan mondom, sosem volt még ennyire nehéz. Én legalább is nem emlékszem. Taxit kértem magunknak, hogy kimenjünk a kikötőhöz, mert Sam nem tud vezetni, hogy hazavigye a kocsit. Érezhetően nyomott a hangulat kettőnk között, mert legutóbb sem volt jó, de most mintha még nehezebb lenne. A taxisnak mondom várja meg Samet és majd vigye vissza a megadott címre. Gondolom hazamegy és nem hozzánk, majd Sam eldönti, előre kifizettem jattal.
A munkaruhám van rajtam, virítok a fehérben, de egy kicsit eldugottabb részen megfogom Sam kezét.

-Csak pár hét... hamar eltelik meglásd. Hívd át Noelt, meg Leopoldot, ha gondolod. Otthon meg válogasd ki, mit hoznál át, mit szólsz? A szortírozással úgy is hamar elmennek a napok. Meg ha írsz azzal is elfog. Szeretném, ha írnál... imádom a verseid. És minden nap felhívlak majd, ha kapok pihenőt. Mondjuk lefekvés előtt, hátha velem álmodsz.
Simítom meg az arcát, nagyon nem akarok menni, de muszáj.
-De hozok majd ajándékot, jó lesz?
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzomb. Márc. 18 2017, 14:28

Kevés rosszabb nap volt az életében. Bármennyire is igyekezett nem bírta eltüntetni a vörös karikákat a szeme alól, amikor Erichez érkezett. Mosolygott és bizonygatta magában, hogy hamar eltelik majd ez a kis idő, de a taxiban csak meredt kifelé az ablakon olyan hangulatban, mintha temetésre mennének. Ujjai is hidegek, ha Eric megfogja őket.
Bólogat, hogy hamar eltelik, komolyan néz, hogy majd Noelt és Leot is hívja.
- Jó
Mondja rekedten.
- Fogok, most is írtam...a verseim nem vidámak mostanában. Mármint sosem voltak azok, ne értsd félre, csak nagyon...
Lesüti szemeit, halkan súgja oda
- Szeretlek
Kis, összetekert papirost dug Eric kezébe.
- Majd nézd meg a hajón. Olyan büszke vagyok rád, hogy kapitány vagy...
Próbálja megragadni a jót és pozitív lenni, szemei mégis könnybe lábadnak, hogy majd felhívja este. Olyan lesz, mint egy álom és milyen nehéz lesz elhinni akkor, hogy tényleg létezik. Összeszorítja ajkát, bólogat, de amikor megérkeznek, kövér könnyei már tehetetlenül gördülnek végig az arcán. Legszívesebben a nyakába vetné magát zokogva, az egyetlen ajándék számára az lenne, ha maradna, de csak azt nyögi akadozva:
- Igazán nem kell.
Fél, hogy teljesen összeomlik, ha kiszállnak és tudja, össze is fog, ha látja elmenni a hajót Erickel a fedélzeten, akármennyire jól is néz ki kapitányruhában, csak a feneketlen űrt érzi, amit majd a férfi magával visz. Visszajön majd, erre gondol, csak hát annyira vele lenne, úgy félti és ez, hogy elhajózik, számára olyan szimbolikus. Megtörli a szemét, kiszáll, nézi a hajót, amivel elmegy majd, bár csak homályosan látja. S egyre nehezebben bírja visszafogni a benne tomboló vihart.

Vers:
Ó, MERRE JÁR...

Ó, merre jár, kit szívem még szeret,
S kiért tünődöm, esti hallgató,
Megvérez, esti bú, halk fegyvered...
S míg ringat fekete és altató
Tükrén a csend, a csend, a lusta tó,
Kezemre hajlik búsuló fejem,
Ó, istenem, meghalni volna jó,
Nyújtózni öntudatlan, végtelen,
És fedné őszirózsa vöröslomb fekhelyem...

(A dátum szerint Eric elutazásának előestéjén firkantotta)
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Márc. 19 2017, 03:04

Látom és érzem rajta, hogy megviseli a tudat, most hetekig nem látjuk egymást. Az igazság az, hogy engem is...
-Mm. Azt reméltem a szerelem ténye... vidámabbá tesz.
Nézek rá tanácstalan, mert igen, olvastam a verseit amiket megismerésem előtt írt és valóban nem túl vidámak, de reméltem ha mást nem a szerelmünk miatt vagy az önmegtalálás miatt vidámabb lesz. De a papírt szinte mohón veszem el és rejtem rögvest a szívem fölé a belső zsebembe.
-Csak másodkapitány drágám.
Mondom mosolyogva, míg simogatom hüvelykujjammal a kézfejét.
-Dehogynem. Kárpótlásul. Meg amíg elkészítem is rád gondolhatok...
Törlöm ki óvatosan a szeméből a könnyeit, nekem is halovány fátyol telepszik rá, de elnyomom, nehogy szó szerint sírva menjek már dolgozni...
-Hívlak drágám. De Te is engem bármikor, ha nem veszem fel azonnal visszahívlak amint tudlak! Szeretlek.
Súgom én is oda, megszorítom a kezét, de erőnek erejével elszakítom magam Tőle és felszállok, muszáj.
Persze a hajón amint becsekkoltam és van öt percem rögvest előkapom a kapott papírost és elolvasom. Aztán még háromszor, mosolyogva, majd még villámgyorsan írok Neki egy SMS-t: "Drága Samuelem, meg ne halj nekem, mi lesz nélküled magányosan velem? Nagyon szeretlek: a Te Ericed." Szenvedek össze egy kínrímet, lehet észre sem veszi, de nem baj, a lényeg benne van, meg ne eméssze a bánat míg elvagyok.

Persze a napok lassan és nehezen telnek, meg is fogan bennem a gondolat, hogy ennyi év után esetleg munkahelyet váltsak. De egyrészt talán hirtelen lenne, mert csak pár hónapja vagyok Sammel és noha oda fog költözni, nem kéne mindent egyszerre, másodsorban, csak én keresek, ha van is félretett pénzem, harmadrészt meg büszke rám a szakmám miatt... Emiatt el-elvetettem a dolgot, hiába gyötör szüntelen a hiánya okozta kín, mint ahogy a hullámok nyalják a hajó oldalát végeláthatatlanul. Aztán mindent megváltoztatott a telefonja, hogy beszélt a bátyjával. Esténként mindig felhívtam, sőt, ha tehettem nap közben is de... most ez kevés, fizikailag ott kellene lennem. De nem megy. Nem tudok és még másfél hétig itt vagyok. Ez egyszerűen szörnyű... nem csak a bűntudat mar, hogy Ő ott volt, mikor szükségem volt rá, hanem a tudat, hogy egyedül van most és senki sem öleli magához, hogy nincs vele baj. Ahogy letettem a telefont fél óra múlva felmondtam családi okokra hivatokozva. Mivel látszott rajtam, hogy sírtam, legalább azt hitték meghalt egy rokonom, de nem érdekelt. Egyedül Pete-nek mondtam el, hogy ez az állás nem jó egy friss kapcsolatban és Sam fontosabb, mint a munkám, ahol amúgy sem óhajtok előrébb lépni már. Amennyire tudott megvigasztalt, rendes fickó igazán. Samnak amúgy serényen készítettem az ajándékát, meg agyaltam és titkon amikor lehetett állásokat böngésztem. Samnak a telefonban nem mondtam semmit, ezt személyesen akarom. Minden esetre próbálom úgy megbeszélni vele, hogy szombaton mikor hazamegyek otthon várjon, nem kell értem kijönni, nagy örömet okozna azzal, ha nem az üres lakásba jönnék, hanem ott lenne és várna. Ez nekem amolyan régi-új vágyam, remélem benne lesz, jó lenne így hazamenni, főleg utoljára.


//Kicsit előrébb írtam, ha nem baj
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Márc. 26 2017, 18:24

- Nem miattad...de ha boldog vagyok, kiörömködöm magam veled, akkor jut eszembe írni, ha nem vagy mellettem...
Süti le a szemét. Ez megszokás és írói stílus is, nem tud rajta hirtelen változtatni "csak mert szerelmes" benne lesz attól még a melankólia, hiszen ez vált Sam sajátjává. Ez persze nem zárja ki, hogy majd legyenek vidámabb versei is. Elszomorítja a tudat, hogy ez Ericnek biztosan rosszul esik. Gombóc képződik a torkában, amely nem tűnik el.
- Az nem számít, a kapitány szó, ígyis szerepel benne
Suttogja. Bár az ajándékra azt leheli, amit elvárnak egy ilyen helyzetben, azért nagyon kíváncsi. A rossz érzések most mégis erősebbek benne, mert olyan metaforikus a hajó, mert baja lehet, mi van, ha nem jön vissza? Eleve az, hogy nem lesz vele... El is pityergi magát, Ericnek dől és tudja, amint elmegy, zokogni fog hazafelé a taxiban. Nem lesz kellemes társaság a sofőrnek...
- Rendben, én is, én is nagyon szeretlek, kérlek vigyázz magadra!
Búcsúzik csukladozva. Nézi még a hajót arcáról pergő könnyekkel, aztán a hajtó távolodik, ő kb átéli a Gyűrűk ura 3 zárójelenetét, aztán ostoba Sam(u) módjára bekászálódik a kocsiba zokogni az ő Frodója után. Az sms-t is csak később veszi észre.
Minden rendben, szeretlek
Ennyire futja neki

Nagyon rosszul viseli Eric hiányát. A búcsú utáni napokban megnyugszik, főleg, hogy erőt merít a mindennapos telefonhívásokból. Leoval, Noellel is tud többet találkozni, írogat, elvan, bár máskor gyötri a szerencsétlenség, hogy nincs munkája. El is határozza, hogy bolygatni fogja Leot ez ügyben, majd ha túl lesz a nagy vallomások Quentinnek. Sajnos az nem úgy sikerül, ahogy tervezte és ágynak esik a bánattól, szó szerint. Még aznap Leo hatása miatt nincs annyira rosszul, de a másnapot véghányja. A szülei lestronfolják, hogy másnapos, de a harmadik napi hányás után Sammy zokogva bevallja mi történt Quentinnel és hogy meleg. Azt hiszi eljön a világ vége, de Collinsék sokkal jobban fogadják, mint a bátyja. Igaz, hogy az apja kereket old, amikor bevallja és csak este jön haza, amikor már nem beszélnek, de az anyja a lelkére köti, hogy sejtette és anyai szeretettel ápolgatja Sammyt. Még a harmadik napot is végighányja, akkor már az apja is megenyhül és közli "Részemről rendben, de meg akarom ismerni azt a férfit!" ehhez az anyja is ragaszkodik. Sam úgy érzi, hogy a család kissé megorrol Quentinre, ő meg belázasodik és még hetekig beteg marad. Nagyjából Eric hazaérkeztére érzi már magát kicsit jobban. A telefonokban persze próbálja titkolni, azt mondja "kicsit" lázas és csak fáradt. Szombaton megkéri a szüleit, hogy vigyék el Eric lakásába, az anyja még pakolászik is ott és szellőztet, mielőtt elmenne. Sam nagyon rájuk bízza, hogy ne maradjanak, de megígéri, hogy Erickel majd elmennek hozzájuk. Szerencsére időben lelépnek.
Sam nincs a legjobb bőrben, sápadt, kissé remeg, még van hőemelkedése. Hatalmas sálban ül, reszketegen Eric fotelében, teát kavargat, azt, amit az anyja csinált neki. A torka is fáj kissé és nagyon kimerült a hosszú betegség miatt. Időnként fel-felköhint. Ha megjön Eric, ha hallja, hogy motoszkál, remegő kézzel félrerakja a teáscsészét, de az is sok idő neki. Izgulva várja, hogy újra megpillantsa.


Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Márc. 26 2017, 21:17

-Értem, az más, akkor Neked ez amolyan... terápia. Megvigasztal.
Mosolyodom el, ha csak a bánatát akarja kiírni magából az megváltoztatja. Ez esetben vajon nem-e baj-e hogy boldoggá teszem, csökkentem tehetsége kamatoztatását... de vagyok ennyire önző, hogy ne a karrierjét tartsam szem előtt, hanem a mosolyát.
-Igaz.
Hagyom rá, simogatva, végül is valahol kapitány is vagyok, ezen ne múljon. Inkább törlöm ki a szeméből a könnyeket.
-Mindig. Visszajövök, nem szabadulsz tőlem egyetlenem, ebben biztos lehetsz.
De muszáj mennem, mert elmegy a hajó nélkülem, így felszállok. Az előző alkalom sem volt jobb, de olyan érzésem van, ez egyre rosszabb lesz... Később aztán fel is mondok, mert az sms-e hogy minden rendben már a múlté, semmi sincs rendben, hiszen a bátyja akit annyira szeret nem fogadja el. Én pontosan tudom mennyire borzasztó érzés ez, de nem lehetek vele, így duplán szenvedek. Aztán meg nagy nehezen bevallja, hogy meg is betegedett. Komolyan mondom, elkezdődött a hét csapás, de nem merem számolni hol tartok. Inkább próbálom mondani Neki, maradjon a szüleivel, feküdjön és aludjon sokat, megvárom, hogy Ő hívjon majd, nehogy felébresszem, igyon sok folyadékot és próbáljon enni a kedvemért pár falatot.
Nagyon-nagyon-nagyon-NAGYON lassan telik el a fennmaradó pár napom, de Pete pénteken nagyon rendes volt, pár kollegámmal búcsúbulit rendeztek. Persze végigsírtam az egészet, de az ivás miatt a végére be is aludtam... szerencsére kiröhögtek csak, nem sértődtek meg. Szombaton némi fejfájással, de aggódva rohantam taxit fogni, hogy végre lássam az én Samemet.

Otthon aztán megérkezem, nyitva az ajtó, ez jó érzés eleve, leteszem a két bőröndömet, amiben elhoztam a hajóról a cuccaim. Ki a fene gondolta volna, hogy ennyi mindent felhalmoztam ott... De nem foglalkozom most velük, leteszem a kabátom alá a fogasokhoz és már megyek is be. Persze mikor meglátom megijedek, sálban ül, az semmi jót nem jelent.

-Drágám... Nem mondtad, hogy ennyire beteg vagy, azt hittem jobban vagy, lehet otthon kellett volna maradnod... nehogy jobban bajod legyen miattam...
Már ott is termek pár hosszú lépéssel, és letérdelek elé, forrón megcsókolva. Eléggé félek szakít velem, nem ez lenne az első eset, hogy inkább a családot választják helyettem.
-Nem akarsz lefeküdni? Sápadt vagy.
Simogatom az arcát és fésülgetem a haját, nekem nincs semmi bajom, a szemem van kicsit bevérezve a tegnapi nap miatt. Szerintem Neki nem fog feltűnni, van nagyobb baja is sajnos.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Márc. 29 2017, 19:27

- Igen, utána jobb. Ezért is kezdtem el az egészet
Vallogat kicsit pirulva.
Szipogva pislog rá, de féltéssel, riadalommal szemeiben.
- Annyira jó lenne, csak...nehéz elhinni, hogy ilyen szerencsém van veled.
Rázza a fejét, hogy ne figyeljen rá Eric, hülyeségeket beszél... Végül elragadja a hajó, de ez olyan szomorú látvány, metaforikus és ijesztő, hogy már most attól retteg hogyan fogja viselni a következő és az azután következő alkalmakat. Mert ha Eric kéri, persze kikíséri, csak borzasztó rossz látni, ahogy távolodik. A taxiban már azt fontolgatja, meg fogja beszélni vele, hogy ne kelljen ezt sokszor végigcsinálnia, mert egyszerűen úgy érzi, mintha kitépnék a lelkét, ahogy Eric elszakad a szárazföldtől, mintha őt is eltépnék a valóságtól. A napok hol gyorsabban és jobban telnek, de Quentin után csak zuhanás van.

Mikor meghallja az ajtónyitódást és a bőröndök keltette zajt, felpattan. Megszédül, fekete foltokkal a látómezejében rogy vissza a fotelba. Valóban nagyon sápadt és a levegőt is hülyén veszi, de ez azért s van, mert izgatott, hogy újra látja.
- Már jobban, semmi gond, csak...
Félrenéz.
- Nem, én látni akartalak
Motyogja, pedig a szülei is ezt mondták. "majd meglátogat" A csókot elakadó lélegzettel, finoman viszonozza, aztán kicsit elszégyelli magát, mintha rosszat csinált volna.
- Remélem nem kapod el...
Szörnyű bűntudata lenne, ha Eric a szabadnapjait valami randa betegséggel vívódva töltené, miatta.
- Veled akarok lenni.
Motyogja, bár egy kicsit forró a lehelete. Legszívesebben megkérdezné "szeretsz még?" de csak bújik, markolássza az ingét. Kicsit magasabb a hőmérséklete, ezt érezné, szó szerint is melegebb.
- Te jól vagy? Sírtál?
Észreveszi a piros szemet, mert figyel rá
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Márc. 29 2017, 20:09

-Akkor használd ki hogy nem vagyok, írj sokat!
Addig is leköti magát.
-Jó is lesz, már most várom a viszontlátást. Minden nappal jobban várom majd. Szerencsésebb is lehetnél velem...
Mosolygok, megölelem, de aztán már mennem is kell, nem is sejtve, rossz sőt pocsék hetek jönnek.

Mikor megérkezem leteszem a bőröndöket és egyből megyek is a nappali-hálóba, remélve ott találom. Szerencsére igen, de egyáltalán nem néz ki egészségesnek vagy éppen csak betegnek.

-Nem festesz jól, őszinte leszek...
Reagálom arra semmi gond nem lenne, aztán csak elmosolyodom, miattam jött át...
-Én is látni akartalak.
Vallom be, mert ha már itt van igazából nagyon is boldoggá tesz vele, csak aggódom. A csók is annyira jól esik mint éhezőnek a falat kenyér.
-Nincs az az isten hogy elkapjam, ezzel gyógyulsz meg!
Mosolygok, lopok még csókocskákat az ajkairól, kapjon levegőt is.
-Én is Veled... már napok óta rágott a hiányod, mint moly a lepedőket, azt hittem belepusztulok.
Sóhajtom és simogatom az arcát, forró azért.
-Kicsit. De jól vagyok. Nem aludtam valami sokat. Drágám, mi lenne, ha vennénk egy forró fürdőt? Engem ellazítana, Te meg jobban lennél, átmelengetne, aztán bebújnánk az ágyba. Azaz bebújnál, csinálnék vacsorát, mézes teát és bebújnék melléd az ágyba. Van lázcsillapító is, de azt csak akkor adok ha lázad van, majd megmérjük míg készülődöm a konyhában. Mit gondolsz, menne?
Már ez a folyamat, mert egyből befeküdhet az ágyba, ha szeretne, csókolgatom a nyakát is, a feje búbját. Betegen is eljött, megáll az eszem. De nagyon jól esik.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Márc. 29 2017, 21:04

- Igen
Süti le a szemét. Biztos benne hogy sok "szörnyű" verset fog alkotni, hangulatailag mindenképp.
- Ez végülis jó. Olyanok leszünk, mint a róka is a kis herceg
Mosolyodik el könnyei mögött, végülis szőke...találó lenne.
- Ugyan, ne mondj ilyet, én annak érzem magam.
Rázza a fejét gyorsan, de Ericnek mennie kell, így kénytelen elengedni a kezét és nézni a távolodó hajót.

Zavartan igazít a haján, lesüti szemeit. Helyes akart lenni...bár sejti Eric a betegségre érti, kis gombóc keletkezik a torkában, mi van, ha már nem tetszik neki.
- Mm...
Úgy dönt bele se kezd, nehogy elkezdjen sírni. Orrával beletúr a hajába, hálásan, hogy ő is látni akarja.
- El....elhiszem...ha ennyire jól esik valami, az csak gyógyító lehet
Sóhajtja kábán viszonozva az apró csókokat.
- Ó, milyen költői hasonlat! Engem amióta elmentél, írtam is sok borongós verset. De...arra kell figyelni, hogy itt vagy, ugye? Hogy itt vagy egy pár napig
Zihálva Eric nyaka köré kulcsolja a karját, keresi csókokra, még többre az ajkát.
- De....miért? Ha szeretnéd. De biztosan csinálnál valami izgalmasabbat, nem? Akkor hagy segítsek a kajacsinálásban. Ne haragudj, hogy nem csináltam, anyáék hoztak át és csak nem rég mentek el, de anya...csinált muffint és salátát. Bent van a hűtőben, a muffin az asztalon. Nagyon finom a salátája és semmi sem állati eredetű, olíva olaj öntetes
Kicsit hadar, majd megint hozzábújik.
- Ne haragudj, nem akarok ilyen nyomorult lenni... Hát persze
Suttogja a nyakába, finoman csókolgatva, ennek ellenére noszogatni kell, hogy elinduljon, mert a betegség legyengítette.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Márc. 29 2017, 21:36

-A róka és a kis herceg?
Hirtelen nem tudom milyen minőségben gondol rájuk, nekem arról mindig a barátság jut eszembe, de ezer éve olvastam.
Minden esetre imádom azért, aki, ez látszik is rajtam, érezni minden érintésemben. Remélem akkor is érzi majd, ha épp nem leszek vele.

Elszörnyedek, hogy csak hümmög.

-Rosszul vagy? Fáj valamid?
Mert az, hogy nem is válaszol ijesztőbb, mintha mond valami csacskaságot.
-Pontosan...
Ha mást nem arra jó vagyok, hogy eltereljem a figyelmét a betegségről. Csókolgatom is ahol érintem, nagyon hiányzott már, hogy megtehessem.
-Te teszed velem...
Mosolygok rá, miatta tudok ilyen képekben gondolkodni, metaforákban beszélni.
-Nos... szerelmem... nem szeretném, hogy megijedj... mert nincs baj. És nem akarom azt hidd megint kapkodom és sietek de... ohm... felmondtam.
Nyögöm ki, mert félek rosszul reagál, hogy akkor most nincs keresetünk, egyikünknek sem, pedig csak vele akarok lenni... szörnyű vagyok, tudom.
-De már nézegettem állásokat, van félretett pénzem is, nem lesz baj!
Szögezem le inkább gyorsan.
-Mert nagyon-nagyon fáradtnak tűnsz Sam. Nem akarom hogy kimerülj, csak mert úgy érzed muszáj odatenned magad, ha már hazajöttem. Amúgy nem kell izgalmas, elég ha velem vagy, ha csókolhatlak, nagyon hiányoztál!
Csókolom meg megint, bújok az arcához.
-És a muffinban milyen tej van kicsim? Sajnos nem mindegy. Tudod... De a salátát megkóstolom, nagyon szeretem őket. NAgyon kedves az anyukádtól... miattam... csinált pont ilyeneket?
Ül ki az arcomra a döbbent felismerés. Zavarba is jövök tőle.
-És akkor a szüleid... hogy fogadták, hogy velem fogsz élni?
Nem tudom pontosan mennyit mondott el, a telefonban nem ebbe mentünk bele, mert főleg a bátyja volt a téma.
-Nem vagy az, csak beteg vagy. Ahm, annyira hiányoztál!
Ölelem át, kicsit szorosabban, de tényleg nagyon hiányzott, muszáj sokszor elmondani. Aztán ha hagyja, akkor segítek neki felállni, megtámaszkodni, meg ne szédüljön és a fürdőben leültetem a kád szélére. Lassan és óvatosan kezdem vetkőztetni, de nem tehetek róla, kipirulok, megkívánom. Annyira szép teste van és kívánatos, de beteg, visszafogom magam. Igyekszem csak párszor, pár helyre csókot hinteni a száján kívül máshova. A nadrágnál sem sietek, úgy is idő mire megtelik a kád forró vízzel.
-Majd a kádban rám dőlhetsz, jó? Nem lesz hideg a kád széle sem.
Mosolygok rá, simogatom közben. Levendulás habot is töltök bele, tudom, hogy szereti, ez majd ellazítja.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyCsüt. Márc. 30 2017, 21:22

- Ők is várták a viszontlátást, tudod... minden nap ugyanabba az időpontban kellett megjelennie, s végül már a búzakalászokról is ő jutott eszébe.
Sóhajt ábrándos-szomorúan. Alig akarja elengedni, végül kénytelen.

Megrázza a fejét, de továbbra sem szól, kell neki néhány feldolgozási másodperc. Közben azon stresszel, mennyire lehet undorító, így, betegen.
A csókok kicsit elfeledtetik vele ezt, talán nem annyira visszataszító, hogy ne lehessen hozzáérni például.
- Ó, ilyeneket teszek? Akkor nem is érzem magam ennyire rosszul.
Pirul el, mert a képekben gondolkodás egyértelműen pozitív jelenség. Hogy szerelmemnek szólítja jó jel, de aztán elfehéredik sápadtsága mögött.
- Fel...mondtál?
Egyszerre boldog és halálrarémült.
- Ugye....ugye nem miattam? Mert szeretsz utazni, ha ez az álmod...
Elcsuklik a hangja. Nem akarja elvenni tőle az álmát, nagyon rossz nélküle, rossz volt látni, ahogy elhajózik, de nem teheti. Illetve már megtette, már felmondott. Lehet, hogy azért, ami vele történt?
- De...boldoggá tenne egy másik állás? Jó, én nem azért...csak, miattam van, ugye? Mert én gyenge voltam, sírtam, amikor elmentél és most Quentin
Halkan nyögi ki a nevét, utána be is csukja a szemét. Forog vele a világ. Nem így akarta. Talán elmondta volna, hogy alig bírja ki nélküle, de nem...kihisztizni.
- Sajnálom. Helyes akartam lenni.
Nyögi jókora gombóccal a torkában.
- Tényleg? Te is nekem... Félek, ha így látsz...kiábrándulsz, hogy rosszul nézek ki
Makogja, de bújik csókolva, még ha kicsit reszketegen és feszülten is. Megrezzen, a tejre nem gondolt, sőt nem is mondta, hogy Eric különleges vegetáriánus, csak, hogy vegetáriánus, az anyja tojást is tehetett a sütibe.
- Nor...normális. Bocsánat...én...elfelejtettem, hogy ez....
Kicsit kapkodja a levegőt, aztán bólint. Legalább a saláta nem volt rossz ötlet.
- Azt nem mondtam, mert azt hittem...ha dolgoztál volna, ha nem vagy itt....Nekem is nagyon hiányoztál, nem akartam túl sokat itt lenni egyedül. Itt minden Eric és...nehezen viseltem, hogy te nem vagy a részese, mintha elvesztettelek volna. Először Quentin tudta meg
Vár egy kicsit, mert elcsuklott a hangja. Az összeköltözésről nem is tud...
- Aztán elmondtam nekik és apa el is tűnt egy időre, aztán fentről hallottam, hogy erről vitatkoznak, végül...bejöttek a szobába és közölték, hogy valahogy sejthető volt, apám részéről inkább, hogy ettől féltek, de mivel rosszul voltam...
Ajkába harap. Így is rossz volt hallani a suttogásukat, vagy látni az anyja elnéző mosolyát, hallani ahogy az bejárati ajtó becsapódik az apja mögött.
Mikor megöleli Eric és elmondja, hogy hiányzott egyetértően hümment, közben szorosan összepréseli ajkát, hogy ne sírjon, de érezhetően remeg és ahogy a mennyezet felé tekint, miközben a férfi felsegíti, elég levágós is. Igyekszik gyorsabban menni, nem túl nyomi lenni. Kicsit szédül ott a kád szélén, neki-nekidől Ericnek, csókot lehel rá bágyadtan, aztán a levendulaillatot érzi.
- A legeslegjobb a világon. Ahhh....annyira örülök a nehéz kövek alatt. Lehet? Akkor hozzám simulnál. Szeretném...
Szeretkezni is, csak képesnek nem érzi rá magát, bármennyit is gondolt erre Eric távolléte alatt.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyCsüt. Márc. 30 2017, 21:51

-Ohm, régen olvastam. Alig emlékszem már rá... de majd újraolvasom!
Mosolygok rá, megsimítom az arcát.

-Ne is, hatással vagy rám.
Nem is kicsit, de mámorító az egész. Aztán bevallom felmondtam, látom nem tetszik neki, lesápad.
-Hát hogy is mondjam... gondolkodtam rajta a múltkor is, csak úgy voltam vele, túl hirtelen lenne, neked sincs munkád, meg minden, de mikor felhívtál és nem tudtam hazajönni hozzád az annyira megviselt, hogy nem akartam megint ezt. Egyszerűen... minden nap veled akarok feküdni és kelni és folyamatosan látni és... szeretek utazni, de utazni tudok veled is drágám.
Nekem sokkal fontosabb most hogy rendszeresen lássam, mint az hogy tengeren legyek.
-Attól függ milyen állás... majd keresek valamit. Gondolkodtam pár dologban, segíthetnél...
Kérlelem, mert kell a támogatása, kicsit elveszett vagyok ennyi év után.
-Nem ezért. Csak szerintem ez egy kapcsolatnak nem tesz jót, hogy utazok, öt hétből egy-kettőt vagyok csak itthon, alig látsz. Ezt régebben nem gondoltam tehernek, de mióta megismertelek annak érzem, nagyon akarom ezt a kapcsolatot. De Pete is azt mondta, megért engem, ő a feleségével már megszokták, de egy új kapcsolatban nem ideális. Akarom ezt a kapcsolatot, mindennél jobban...
Lehet ez most nyomulós, de igaz. Látszik rajtam, hogy percig sem gondolkodtam, hogy Sam vagy a meló.
-Te mindig helyes vagy.
Simítom meg az arcát, gyönyörködöm benne mosolyogva. Ha beteg ha nem, helyes marad nekem.
-Ne butáskodj már!
Nevetek fel, micsoda butaság!
-És amikor Te megláttál több óra sírás után? Hát nagyon gyönyörű lehettem, mondanom sem kell!
Nézek rá ugyan már fejjel, de megcsókolom.
-Semmi baj, én megtanultam hogy ne felejtsem el. Több marad neked drágám!
Csókolom meg, ne rémüldözzön, nem leszek rosszul.
-Nem vesztettél el, nem is fogsz. Normális munkám lesz normális beosztással, ígérem. Vagy legalább is, hazajövök épeszű időn belül.
Fésülgetem a haját. Quentinre összeszorítom a szám, na igen, a fájó pont.
-Figyelj, a szüleid így is százszor, ha nem ezerszer elfogadóbbak, mint az én szüleim. Legalább elfogadták. Elfogadták ugye?
Nem egyértelmű csak az hogy Quentin nem.
-Gyere, fürödjünk.
Persze látom, hogy sír, de inkább viszem a kádhoz, ott le tudjuk mosni és el is tereli a figyelmét talán. Az enyémet biztosan... szörnyű alak vagyok, tudom. Felix hibája, rákenem.
-Nem kell egyedül megbirkóznod ezzel. Itt vagyok Veled. Tudom hogy ilyenkor... nagyon komplikált és nehéz, teher az egész, de könnyebb lesz. Tisztán emlékszem nekem milyen volt. Persze hogy lehet kicsim, amit csak akarsz. Hozzád szeretnék simulni, szorosan!
Levetkőztetem, magam is, bár próbálom elnyomni, hogy megkívántam, úgy ahogy sikerül is. Bemászom a kádba és besegítem Őt is, finoman döntöm magamra, ha már leült, átölelve, csókolgatva a nyakát. Uh, nagyon jól esik, rémisztően hiányzott már mindez.
-Most érzem hogy itthon vagyok.
Mondom arcommal odabújva a nyakhajlatába, szorosabban ölelve, lábaimmal is ölelve Őt.
-Hogy érzed, jól esik a víz? Vagy nem?
Mosogatom a karjait finoman, a vádliját is, ha felhúzta a lábát, ha kinyújtotta, akkor az oldalát és a hasát.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Ápr. 07 2017, 21:23

- Hát, ha gondolod...
Ez meglepi, hogy egyetlen hasonlatért képes lenne újraolvasni.

Halvány mosollyal válaszol arra, hatással van rá, aztán viszont sápadozik, mert úgy néz ki tényleg miatta mondott fel Eric.
- Én nem akarom, hogy miattam... Ohh minden nap...ohm...én is. De nem akarom, hogy később megbánd.
Teszi azért hozzá. Valahol agya egy szegletében örülni kezd neki, másrészt megfeddi magát ezért. Közelebb tolja az orrát Eric halántékához, megszaglássza
- Én nagyon szeretnék utazni veled
Mondja álomittasan. Ez neki csak álom egyelőre, lázas álom ráadásul.
- Tényleg? Jó...persze. Mire gondoltál?
Valamit az ereklyéi kapcsán, erre tippel, avagy tehetségek gondozására. Néz Ericre aléltan, amikor bizonygatja, hogy fontos neki a kapcsolat.
- Én is, én is akarom és nagyon iszonyú volt szembesülni a hiányoddal és a gondolattal, hogy hosszú hetek és végtelen tengerek választanak el tőled. Összefacsart, jelentéktelen kis rongybaba lettem és mindaddig, amíg fel nem hívtál azt hittem, csak képzeltelek, történik valami és nem foglak már látni. Olyan nehéz volt vidám dolgokra gondolni...
Zihálja, aztán gyorsan és hirtelen hallgat el. Lehetséges, hogy ezt nem kellett volna mind Ericre zúdítania.
- Ó, azt hittem...megviselt ez a betegség
Motyogja.
- Te mindig gyönyörű vagy, akkor is az voltál
Vallja be pirulva.
- Hát mostanában nem volt étvágyam, de hátha te meghozod
Mosolyog rá erőtlenül.
- Az is...nagyon klassz volt, hogy kapitány vagy, én....azon gondolkodtam leszek a segéded, vagy matróz, mindegy, csak veled lehessek.
Rebegi. Quentinnél megbicsaklik az ajka. Kifújja a levegőt a szüleire.
- Igen, elfogadták. De most már tudom milyen neked
Motyogja, de megy vele fürödni közben a maga suta, beteg módján. A vízben kicsit elpilled, szomorúan húzza össze magát.
- Kösz...tényleg nagyon kusza, főleg mert nem Quentin nem csak azért haragszik rám, mert meleg vagyok. Úgy csinált, mintha tönkretettem volna az egész életét. De tudom, hogy nem, Leoval megbeszéltük, csak... Érezted már azt...hogy milyen az, amikor te nagyon ragaszkodsz valakihez és kiderül, hogy az a valaki...neheztel rád, hogy nem viszonozza? Én azt hittem Q....
Elcsuklik a hangja. Szerencsére ott van Eric, nekidőlhet, mély lélegzeteket vehet és behunyhatja a szemét.
- Annyira félek, hogy eltűnsz...
Nyögi. Itthon van, ez vigasztalja, megborzong a nyakát érő ingertől, sóhajt kicsit, főleg, amikor simogatják. Ő is cirógatja Eric lábát, legalább a térdét, ahol eléri.
- Egy kicsit meleg...
Pihegi, valóban rettenetesen felforrósodik a meleg víztől, a láza biztosan felszökik, érzi a tagjaiban zsibbasztó hatását, de mindez nem számít, ha Erickel van.
- Sajnálom, hogy nem gondoltam a tejre...biztos éhes is vagy.
Jut eszébe hirtelen
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Ápr. 07 2017, 22:02

-Ha velem maradsz nem bánom meg.
Mosolygok rá, bár lesütöm a szemem, nem így akarom zsarolni és magam mellett tartani, de ha egyszer így van...?
-Én is. Kitaláltam már pár helyet, ahova mindenképp elviszlek!
Szélesedik ki a mosolyom, ahogy bújok, szerintem tetszene neki.
-Hát... amiket így hirtelen találtam az a múzeumi idegenvezető meg a hotel manager... emberekkel foglalkoznék, emberek között lennék. Vagy az egyik srác azt mondta, hogy vegyek egy saját galériát, ahova bérelhetnek szobát és falat festők és fényképészek, adjak el képeket, végtére is értek hozzá, csinálom. Felix képeiből adtam már el... De az nagy befektetés lenne, a spórolt pénzem belemenne. Szóval nem tudom elég jó lennék-e egy saját vállalkozáshoz, hiába az a legkötetlenebb...
Magyarázom bizonytalanul, mert utóbbi érdekelne, de rizikós és Samre is gondolnom kell. Az első kettő biztosabb, de másabb is.
-Oh... ezt.. nem tudtam. Azt hittem így könnyebben alkotsz, hogy nem vagyok itt. De nem képzelsz drágám, ne félj.
Lepődöm meg, de a végére elmosolyodom azért.
-Látom rajtad. De már Veled maradok, nem megyek sehova. Azaz a papírjaimért még kell majd pár nap múlva, de amúgy sehova.
Jól zavarba hoz hogy gyönyörű voltam, jaj... el is vörösödöm.
-Hogy.. mi? Ehm, nem, nem... szörnyen néztem ki, el se hiszem, hogy velem maradtál még azok után is. De én is mindig szépnek látlak.
Jó érzés, hogy ez kölcsönös, hiába hihetetlen valahol.
-Meg-meg! Főzök Neked, amit szeretnél, vagy ha olyan megrendelem. Együtt eszünk majd, úgy finomabb lesz.
Biztatom, enni kell, remélem legalább kicsit megjön majd a kedve.
-Ohm... ne haragudj, ha most keresztül húztam a terveid... nem gondoltam hogy szívesen lennél a tengeren napokig, nem tudnál írni.
Legalább is kevés lett volna az esély, hogy csak úgy alkothasson.
-Nem akartam hogy megtapasztald... legalább is ezt a részét. De vannak akik elfogadnak így, ők többen vannak, ez a lényeg.
Mondom, de a mosolyom inkább aggódó, mint őszinte. Quentint senki sem pótolhatja, tudom én, de legalább próbálok valami pozitívat mondani. No meg a szülők is nagy dolog, ez valóban könnyebbséggel tölt el.
-Mivel tetted tönkre?
Ezt nem értem, hogyan tehetné Sam bárkinek is tönkre az életét? Hát Sam annyira kedves és segítőkész, alázatos és figyelmes... hihetetlenül!
-Hmm... igen. De ők nem álltak ilyen közel hozzám, hacsak nem veszem a szüleim. De hidd el, idővel jobb lesz. Minden ilyen vita elcsitul és eltompul. Quentin is beletörődik majd, ha mást nem, túllép rajta. Nem tud mit tenni ellene...
Remélem legalább is... nagyon remélem. Inkább ölelem és simogatom Samet, végre megtehetem és nem vagyok mérföldekre tőle.
-Ettől nem kell félned, Te kis nyuszi. Ennyire édes férfit sosem hagynék el...
Puszilgatom a nyakát, ha fordul felém az arcát is, de nem hazudok, nagyon ragaszkodom hozzá!
-Meleg? Ó, sajnálom, de féltem ha hideg vízben ázol, legalább is langyosban csak kihűlsz... jobban megfázol. Engedjek bele hideget?
Egyszer kibírom ha nem forró fürdőt veszünk, csak ne fázzon meg jobban.
-Rád voltam kiéhezve és a közelségedre, annyira nem vagyok éhes. De lehet a salátát megkóstolom. De ráér, jó ölelni Téged...
Ölelem mint egy gyerek a plüss mackóját, de így már jól esik a mosoly is, hogy velem van, közel, hallom a szuszogását, érzem minden szívdobbanását, mint valami égi dallam. Finoman mosogatom a testét, az intimebb helyeken is gyengéd vagyok, nem izgató céllal nyúlok oda, csak hogy megmossam. Túl sokáig úgy sem ülhetünk itt, kihűl a víz.
-Vettél be láz vagy fájdalom csillapítót? Keressek ha kiszálltunk? Hogy érzed magad?
Eléggé elpilledt, lehet aludna.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyCsüt. Ápr. 13 2017, 21:19

- Akkor is veled maradnék ha...
Ha folytatná. De nem akarja, hogy folytatja, nagyon rossz volt nélküle. Önzőnek érzi magát.
- Csak akkor hiszem el, ha ott leszünk.
Nem meri beleélni magát, túl nagyot csalódna,ha nem jönne össze. Örülni sem akar, elég, hogy most itt van vele. Végre...
- Hú, már ennyire belegondoltál? //hotel manager *.* - night manager XD// Melyik érdekelne leginkább? Melyikben éreznéd magad a legjobban? Azt kell választanod, amelyikhez a szíved húz és én támogatlak. Tudom, önzőség...ne utálj kérlek, de úgy érzem történik valami jó, vége. Annyira örülök
Bújik a nyakába remegve szagolva, hozzásimulva és úgy érzi nem csak a testéhez dörgölőzik most.
- Ne haragudj, hogy elmondtam. Először azt hittem elfoglalom magam, de...egyre jobban hiányoztál
Pillant rá bűntudatosan, aztán halványan mosolyog. Eric valóságos és ez a valóságos isten nem káprázat. Akkor is, éppen ezért hihetetlen.
Megcirógatja az arcát, megrázza kicsit a fejét.
- Azért ne lennék, mert sírtál? Akkor te már az első nap megbántad volna a velem való kapcsolatot. Állítólag a szerelem miatt, pedig ez tény és szerintem...sosem múlik el.
Teszi hozzá halkan, érti ezt a szépségére és a szerelemre is.
- Hát most...ne rám építs. Azt hiszem össze kell még szednem magam, a gyomrom...összehúzódott, mert diétáztam is.
Hozzászokott a pirítós kenyérhez, most se nagyon terhelné valami nehézzel. Sóhajt, kicsit forró most-érzi, lázas szerelem fűti.
- Nem, nem húztad. Egyáltalán? Annyira nehéz lett volna a munka?
Arra gondolt Vele lehetne és utazhatna, ráadásul nem piszkálnák többet, hogy nincs munkája. Aztán felsóhajt, vízcseppeket molesztál Eric karján.
- Sok rosszat megtapasztaltam az elmúlt napokban. Tudom, de Quentin...nekem fontos...volt(?)
Kicsit kérdően teszi hozzá, saját maga számára is, még nem tuja hányadán áll vele, kiengedték a kórházból, de még nem látogatta meg.
- Mert...szerinte ezt az egész meleg dolgot csak kitaláltam, hogy felhívjam magamra a figyelmet...mert állítólag gyerekkoromban is ezt csináltam, azt akartam, hogy rám figyeljenek és rá már nem tudtak miattam. Pedig nem akartam...és...és tényleg az volt a legrosszabb, hogy ezek után Quentint még... azt hittem...
Nyeldekel és kapkodja kicsit a levegőt, jó, hogy háttal van Ericnek, így nem látja, hogy a könnyeivel küszködik.
- Nem, nem tud
Nyögi sírós hangon, miközben érzi, hogy könnyei a fürdővízbe hullnak.
A nyuszin és az édesen megnyugszik kissé, bár pihegve és némileg sírós-nevetéssel közli
- Hát a nyuszi és az édes nem túl férfias jelzők...
Törölgeti az arcát, ha puszilja érezheti a sós nedvességet.
- Ne, ne, kérlek ne. Jó így, nem bánom. Szeretek veled meleg lenni
Nyuszizza oda az orrát Eric arcához.
- Én is rád. Jó...majd lopok a tányérodból egy kis paradicsomot
Azt szereti, de külön tányérba nem biztos, hogy kérne. Talán sütit, kicsit később, ha jobban lesz. Bújdogál Erichez, öleli ő is, majd hagyja magát mosogatni, viszonozná, de kezei aléltak és nem igazán végeznek hasznos munkát.
- Igen, ma már vettem, de...lehet, hogy még veszek. Anya hagyott itt, egy kis zacskóba tettem az éjjeli szekrényre. Hát...vegyesen. Nagyon szeretlek Eric! És egy kicsit rosszul vagyok, de nem baj.
Érzi, hogy fölment a láza, amennyire a végtagjai tüzelnek nem is kicsit, a teste is forróbb lett. Ha kikászálódnak, neki az sem megy túl gördülékenyen, észreveszi, hogy fázik és ettől alig tud állni, megtörölközni, ha teheti le is ül a földre.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyCsüt. Ápr. 13 2017, 21:59

Elmosolyodom, velem maradna. Nekem nem is fontos a mondat vége, nem akar elhagyni, ez a fő.
-Ohm, bizonyíték kell? Jól van, amint lesz újra munkám és vehetek ki szabadságot, elmegyünk!
Vigyorgok, milyen kis harcias, legalább is nekem úgy jön le, azért mondja, mert nem hisz nekem, de ez nem zavar, Felix óta megtanultam értékelni az ilyesmit.
-Hát... amint felmondtam tudtam nem maradhatok állás nélkül, mivel Neked sincs így rögtön keresgélni kezdtem.
Mit tagadjam az igazságot, no meg nekem nem gond, ha csak én dolgozom, Ő itthon is tud, ha ír.
-Nem tudom, sosem csináltam mást, mint amit a hajón...
Mondom tanácstalanul, mert nem tudok válaszolni. Mind tetszik, de egyiket sem ismerem igazán.
-Ha örülsz akkor az én lelkem is könnyebb, féltem lecseszel mert csak úgy felmondtam.
Felix biztos le fog, hogy pénzt talán majd a fáról méltóztatok szedni? Bár a részvényekből jön némi pénz, de az nem tart el minket.
-Örülök, hogy őszinte vagy velem. Szeretném ha mindent elmondanál, nem csak a pozitív dolgokat. De akkor külön jó, ha változtatok, többet lehetek Veled, akár minden nap!
Ölelem én is Őt, boldog mély lélegzettel, nem bántam meg, hogy felmondtam.
Aztán tovább vörösödöm, ámultan nézek a szemeibe, hogy azt mondja nem csak a szerelem teszi, de ha mégis, akkor sem hiszi hogy elmúlna.

-Jó lenne... én nem akarom hogy elmúljon, sosem voltam még ilyen boldog...
Most valóban nagyon önmagamnak érzem magam, ami nagy szó. Az, hogy ennyire ki vagyok békülve a jelennel, Samnek köszönhető.
-Mindig Rád építek, szokd meg. Akkor töbször eszel majd keveset, nem gond. A diéta pedig jó ötlet volt, nem lett volna jó leterhelned magad.
Betegen jó dolog diétázni, majd szépen lassan visszaszokik, nincs ebben hiba.
-Szerintem elfáradtál volna. Általában egész nap van mit csinálni, estére elfáradsz, én is fáradt voltam, nem hiába jövök haza fáradtan általában.
Most eléggé leköt a váltás és a betegsége, nem érzem magam álmosnak, a múltkor is majdnem bedőltem az ágyba ahogy hazaértem, pedig nem akartam, mert Samet végre újra láttam.
-Sajnos ez ilyen. Idővel könnyebb lesz.
Kicsit hazudok, de talán Ő jobban kezeli majd mint én tettem.
-Quentin mindig fontos marad, ezen nem változtat senki és semmi. Ezért mondtam, hogy adj neki időt.
Mosolygok rá vigasztalóan, nekem is a szüleim örök remények, hogy egyszer elfogadnak. Semmi több, csupán ennyi, mégis...
-Igazán? Szerintem aki fel akarja magára hívni a figyelmet felhívja, vagy így vagy úgy. Aki nem törekszik rá az úgy marad csúnya szóval. De elég érdekes, az én szüleim is mindig ezt mondták, hogy csak sikkből, az Ő bosszantásukra vagyok meleg. Héj...
Csókolgatom a tarkóját és a nyakszirtjét.
-Semmi baj. Ha gyerekként valóban ez is történt, gyerek voltál, Ő idősebb volt, nem volt már gyerek, ha akart volna tehetett volna ellene, de nem tett. Valószínű azért, mert Ő is Veled akart foglalkozni vagy úgy gondolta, Veled kell. Hány évvel is idősebb?
Ha jól emlékszem annyi mint én...
-Ne becsüld le. Az ember sok mindenhez hozzá tud szokni. Én például egy időben kifejezetten gyűlöltem a nőket, midet, kivétel nélkül. Felix bemutatott az anyjának... aki... nem vett tudomást arról hogy meleg vagyok, ami borzasztóan megviselt, mert zavarta, hogy visszautasítom a bókjait, a közeledését, mint nő, aki tetszeni akar. Aztán... Elfogadtam. Nem rögtön, sokat kellett látnom és elfogadnom Ő ilyen, mindig is ilyen volt és ilyen marad. Idő volt. Quentin is ennyi kell, idő és az hogy ezt megadd neki. Ha tényleg szeret, ahogy leírtad, megpróbálja, Érted.
Nagyon remélem legalább is, ölelem és fejem a vállára hajtom.
-Lehet, de az én édes nyuszim másképp férfias. Pont úgy és pont annyira, ami nekem tetszik!
Simogatom az orrommal a füle tövét, halkan nevetve. Nyuszi... (xD)
-Velem meleg lenni? Mondom hogy édes vagy... és lázas.
Jaj Istenem, de nevetek, akkor hagyom forrón a vizet. Nagyon finoman kapom el az ajkát az ajkammal, megcsókolom az édes száját.
-Rendben!
Áh, szóval azt szereti leginkább, megjegyzem. Finom a paradicsomsalátám is.
Nem zavar, hogy elengedi magát az ölelésemben, élvezem, hogy hagyja magát simogatni, jól esik foglalkozni vele, nagyon is.

-Rendben, akkor ha ettél pár falatot veszel be megint. Ahm, értem, én is nagyon szeretlek, de pont ezért pihenj ma, jó?
Nem is erőltetem a fürdést tovább, ahogy kiszállunk törlöm meg Őt is, magam is, de nem hagyom leülni, maximum a kád szélére. Ha engedi beterelgetem ölelve a hálóba, adok rá valami pizsamát, ha alsóneműt nem is és betuszkolom az ágyba, betakarom. Magamra is felkapok egy nadrágot.
-Hozok enni, meg teát, pihenj itt a kedvemért, jó?
Adok egy csókot a homlokára, megsimogatva a fejét és valóban kisietek a konyhába, hogy egy müzlis tálba szedjek salátát, külön a tetejére szelek paradicsomot is, közben főzök Neki mézes-gyümölcs teát, amit iható melegre hűtök és beviszem ezeket. Ha még ébren van, akkor befekszem mellé és megkínálom, hogy utána a gyógyszert is bevehesse. Ha elaludt nem bánom, evés után befekszem mellé majd szorosan aludni. Ha nem aludt el kérdezgetem még.
-És hogy van a bátyád? Meglátogattad? Vagy betegen nem tudtad?
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Ápr. 14 2017, 16:42

- Nem, nem azért, csak nem akarom túlságosan beleélni magam. Nekem vannak korlátaim, pénz...
Motyogja, le is süti bűnbánó, szomorú szemeit, hogy neki nincs...
- Leoval beszéltünk erről...és ő talán tudna segíteni. Ha beajánlana a szerkesztőséghez, ahol dolgozik. Lehet, hogy először próbaidőre és nem kapnék pénzt, de ha tetszem, akkor felvennének és...hát akkor én is keresnék
Ericre sandít mit szól az ötlethez. Lehet kevesleni fogja...tart is ettől.
- Hát akkor melyik vonz leginkább? Melyikben tudnád elképzelni magad? Nekem...mindegyik szimpatikus, el tudom neked képzelni mind a hármat...
Mondja őszintén, mert tényleg, ráadásul egyiket sem akarja erőltetni, ő támogatóként, nem rábeszélőként akar jelen lenni.
- Nem, dehogy én...örülök
Vallja bűntudatosan. Mert nem kellene, Ericnek olyan munkája volt, amit szeretett csinálni és ez ritka. Hozzábújtatja az orrát, nedves ujjaival az arcát simogatja.
- Ez kölcsönös...én is örülnék, ha megosztanál velem mindent, nem csak a jó dolgokat. Jó lenne...ha nem vagy itt olyan, mintha hiányozna valami
Ölelgetik egymást, kicsit elcsodálkozik az ámulaton Eric szemében, elmosolyodik, óvatosan végigsimít ajka vonalán, igaz nedves lesz a víztől, de így külön elragadónak találja. Amit mond az szintén mély, boldog elragadtatást csepegtet belé. Méhnek érzi magát mézoázisban.
- Én sem voltam
Csatlakozik kis fáziskéséssel. Pislog, nem mondja, hogy nem új neki,hogy rá építenek, a családban is ez volt, ez mégis teljesen más minőségben jelentkezik. Pulzusa emelkedik tőle, alhasában boldogságbuburékok pattognak. Csak bólint kivörösödve, azt sem említi mennyit hányt aznap, amikor megtudta mi van Quentinnel.
- Hm...az lehet. Tudom és mindig sajnállak olyankor
Simítgatja Eric karját, nyakhajlatát, a térdét. Talán tényleg rossz ötlet volt a hirtelen matrózkodás. Az időre és Quentinre bólint, érzi és tudja ezt ő is, de most nehéznek gondolja. Meg sem tud szólalni érdemben a torkát szorító gombóctól.
- A szüleid akkor biztos nagyon kedvelnék Quentint. Micsoda butaság, nem? Azt hinnénk ők ismernek bennünket a legjobban, de kiderült, hogy mégsem... Neked...neked is ilyen rossz volt?
Érzi, hogy könnyei bőszen potyognak a vízbe, sírva megtörli az arcát, de csak még vizesebb lesz.
- De ez...mintha megkeserítettem volna a gyermekkorát. Biztos nem szeret ezért, pedig én végig azt hittem...Jó, de biztos nem akart nekem rosszat ő sem, csak magában gyötrődött, én...meg tudom érteni Quentint, csak azt érzem nem hozhatom már helyre, hogy már nem tehetek semmit. Öt évvel. Amikor megszülettem, Quentin inkább a legidősebb bátyánkra maradt Stanre, ezért vele alakult ki mélyebb kötődése, de Stan elment pár év múlva...és akkor barátkozott össze Leopolddal. Én mindig azt hittem, Quentinnek nincs szüksége pátyolgatásra, de ezek szerint tévedtem, ráadásul Stannel is összeveszett.
Panaszkodja, ezt már rég ki akarta fejteni Ericnek.
Zavarodottan törölgeti a könnyeit, majd értetlenül bámulja a fürdővíz felszínét.
- Az anyja? Kikezdett veled az anyja? Dehát az nagyon ijesztő lehetett...nyilván hárítottad. A nőket pedig azért nem, mert a szüleid rád akarták erőltetni őket, más lett volna ha barátként közeledsz hozzájuk, nekem ez volt. Hogyan kezelted Felix anyját? Egyáltalán miért mászott rád? Felix biztos nagyon haragudott. Quentin utál
Teszi hozzá remegő ajakkal és könnyektől csillogó szemmel. Eric szerencsére nem látja, de hallhatja, hogy remeg a hangja is.
Az ölelés viszont jól esik neki, el is mosolyodik.
- Akkor leszek a nyuszid. Szerintem te...nem hasonlítasz állatra. Sokkal nemesebb minőség vagy
Mint a mágus.
- De növénynek tudnálak hívni. Ott a levendula, az ajkad vörös, mint a rózsa
Sóhajt szerelmesen.
- Igen, sajnos
Ad reszketeg, puha csókot a férfi ajkaira, bár hozzá kell tenni, akkor is tud furákat beszélni, amikor teljesen egészséges.
- Jó, pihenek.
Fogadkozik, és hogy bevesz lázcsillapítót, azt is megígéri. Próbálja kihámozni magát és törölni is, ne Ericnek kelljen már mindent csinálnia rajta, bár hamar elfárad és leroskad a kád szélére. Mikor Eric beterelgeti, próbál egyedül felöltözni, de eléggé kifárad és valóban különösebb unszolás nélkül leheveredik az ágyra. Kicsit szorong, hogy össze fogja izzadni. Bólintva és engedelmesen várja vissza Ericet. Mire visszaér már valóban elég lázas, kivörösödött az arca is, minden tagja kegyetlenül fáj, a fejét is nehéznek érzi megemelni.
- Azt hiszem most mégsem kérek, de azért a teát elfogadom. Kellene a lázcsillapító
Emeli meg fejét, de aztán leteszi, úgy érzi nem bírja. Ott van valahol pedig egy zacskóban.
- Ne haragudj....összebetegezem az ágyad... Már jobban. Hát, először nagyon meg akartam és be is értem a kórházba csak...amikor közölték, hogy már nincs életveszélyben...és kirabolták és karambolozott kicsit kiakadtam, aztán beteg lettem, anyáék mondogatták, hogy Quentin jól van, hogy nem súlyos az agyrázkódása és én rosszabbul vagyok, megint....miattam aggódtak jobban, ami rossz volt, mert úgy éreztem elveszem tőle még ezt is. Egyszer van balesete, akkor se törődnek vele rendesen...ezt megmondtam Stannek is, mármint, hogy be kellene menni hozzá, de nem hagyta, hogy ő most velem foglalkozik, pedig hát... Velem foglalkozott, pedig Quentint sokkal nagyobb nyomorúság érte és...megint, megint nem volt vele senki csak Leo... Szerinted ezek után mennyire gyűlölhet? 
Kérdezi ijedten, izgatottan, kíváncsi Eric véleményére, bele is kapaszkodik a kezébe, ha a férfi befekszik mellé, izzadt ujjai csúsznak a karján.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Ápr. 14 2017, 17:38

-Nem kell messzi vagy drága helyre menni... A lényeg, hogy kettesben legyünk, nem?
Simogatom az arcát, mert úgy sejtem megint ezen van fennakadva.
-Ha dolgozni szeretnél vállald el. Jó emberek között lenni, én szeretek. De ha úgy gondolod nem jutna idő az írásra, akkor majd keresek én. Miattam nem kell keresned munkát, ha írnál inkább.
Szerintem el tudom tartani kettőnket, ha nem nagyzolunk.
-Háát... érdekes lenne egy saját galéria. De... mi van ha nem leszek elég ügyes? Ha elmegy rá a pénz? Akkor rákényszerülnél, hogy keress mindenképpen valamit, azt nem akarom.
Sosem csináltam még ilyet, nem akarom elrontani.
-Tényleg?
Mosolygok, jó érzés, hogy hiányol. Nem is tudom, valaha hiányolt-e valaki. Élvezem ahogy simogatja a szám, le is hunyom a szemem, lúdbőrözöm is. Jól esik. Ahogy az is hogy Ő is boldog velem.
-Ugyan, nem azért mondtam! Csak... féltelek. Kicsit... azt hiszem.
Nem kellene, tudom, de ott nincs hova menekülni. Ez engem eleinte megijesztett, majd később, évek múlva megnyugtatott. Fura is, hogy nincs már a hajó, de Sam mellett akartam kikötni, így biztatom magam, hogy jól tettem.
-Valószínű azt mondanák, ilyen fiút akartak volna mindig is...
Szalad ki keserű szájízzel Quentinre, mert anyámék biztos jobban örülnének neki. De nekik csak én vagyok.
-Az én szüleim nem változnak Sam. Sosem fognak elfogadni. Szégyellem magam emiatt... de Quentin mindig is közel állt hozzád nem? Akkor nem lesz baj.
Én hiszek ebben, hinni akarok. Mindig féltem egy testvértől pont emiatt, de talán... Quentin nem olyan lesz, mint aki a rémálmaimban kísért.
-Stannel is kibékül. Az összeveszésben ez a jó. Ki lehet békülni. És néha azért veszekedünk másokkal, mert féltjük őket. Felix is... kibékült velem. Végre elmondta Reevennek, hogy szereti. Pedig nagyon csúnya dolgokat mondtam Neki... mai napig bánom, de, ha nem mondom, lehet akkor lett volna a baj. Gondolj arra, hogy Quentin legalább elmondta, így már tudod. Tudsz vele beszélgetni erről, a kedvében járni. Gondoskoj kicsit most Te Őróla. Mit gondolsz?
Még mindig beteg, lehet gyorsabban felépülne, ha megbékülnének.
-Felix figyelmeztetett... Az anyja szereti a fiatal fiúkat és nem hisz a melegségben, szerinte mindenki meleg egy kicsit. Felix családja... furcsa. Felix maga is furcsa, de... Felix csak azt akarta, lássam, az Ő szülei elfogadnak. Nagyon másképp mutatták ki, sok idő volt mire rájöttem, de Felix csak jót akart. Azóta kicsit könnyebben veszem, ha el kell utasítanom egy nőt. Rutint szereztem sajnos, hála Felix anyjának. Quentin nem utál, csak félt. Lehet mivel Ő nem meleg, fél nem tud mindenben támogatni, mert ez neki is ismeretlen.
Miért ne, elvégre kedves férfinak van leírva.
-Ugyan-ugyan... akkor leszek a végtelen fűmező amiről legelhetsz kicsi nyuszim!
Mosolygok a tarkójára, csókolgatom.
-Akkor virágos rét legyek? Neked bármi szívesen lennék, ha mosolyt csal az arcodra!
De tényleg, szeretem mikor mosolyog, mindent megér. Vigyáznom is kell rá, hát ágyba fektetetem, nehogy betegebb legyen. Ételt és teát is hozok, de eléggé piros az arca. Fura, de Felix-szel könnyebb, mondja mi kell neki, mit csináljak, Sam nem. Remélem nem rontom el...
-Hogyne!
Adom is a teát, segítek tartani míg beveszi a gyógyszert.
-Összebetegezed? Meg ez már a közös ágyunk, itt laksz, nem?
Simogatom a haját és kérdezem Quentinről.
-Hmm. Látogassuk meg! Ha mindenki aggódik miatta, de Veled foglalkoznak, mert kisebb vagy, segítek, foglalkozzunk vele mi. Szerintem csak nem akarták, hogy Quentin izguljon, mert ha ott vagy betegen nem gyógyul, mert veled foglalkozik, de ha ott leszek, tudlak ápolni mindkettőtöket. Tudnál vele beszélni. De ahhoz ma aludnod kell. Holnap meglátogatjuk, lehetne meglepetés, nehogy lemondja. Nem gyűlöl Téged, Téged nem lehet. Mit szólsz? Szerintem örülne, ha látná, aggódsz és vágyod a társaságát, hiába a veszekedés. Végtére is szereted Őt nem?
Kérdezem, míg simogatom a fejét, beborogatom a homlokát a nedves konyharuhával amit hoztam. Enni is elfelejtek, de ráér.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Ápr. 19 2017, 21:29

- De, persze.
Sóhajt.
- Igazából, ha lenne pénzem... Én mindig szerettem volna utazni
Mondja ábrándosan, de csak egy pillanatig tart most nála a révület.
- Írnék, de...tudom, hogy az írásból nehéz megélni és nem szeretem az embereket, de szoknom kellene őket. Azt hiszem meg kellene próbálnom és ez nem egy rémes szakma, itt nem kellene közvetlenül beszélnem velük, bár a telefontól félek
Súgja szorongva. Ha jobban lesz, beszél Leoval. Ráadásul tök jó lenne vele dolgozni,ha találnának benne valami jót és írást bíznának rá, nem telefonokat, még élvezné is, nem csak szenvedne a munka miatt. Ellenkező esetben nyűgös lenne és egyre rosszkedvűbb, de erre most nem gondol. Fél, érezhetően tart tőle.
- De te nagyon ügyes vagy Eric...én hiszek benned. Annyira sokba kerülne? Hát...nem tudom, elmehetek más munkára, ami jobban fizet, csak...hát az ilyen fizikai és emberbeszélgetős, nos...
Sóhajt.
- Azt hittem belehalok. Én félek, hogy akkor meghalnék, annyi inzultus ért egy nap a mekiben, akkora volt a nyomás...én azt...azt nem bírom
Mondja komolyan, hadarva kicsit. A Leo-féle munkával nem lenne baja, legalábbis most úgy gondolja, de nem áltatja Ericet, a mekis és társai kaliberű dolgokat nem bírná.
Bólogat viszont mosolyogva, hogy olyan, mintha hiányozna neki valami, ha nincs mellette.
- Kicsit? Már nem kell ezzel foglalkoznod, így más a helyzet. Vagy...akarsz még változtatni a döntéseden?
Lehet meggondolja és visszamegy? Tart ettől (is)
Simogatja aztán forrón és bőszen.
- Hát...a szülőknek semmi sem jó. Quentin tökéletes gyerek volt. Rendes, önálló, ambíciózus és mégis folyton Stant keresték benne. Nem volt nekik elég jó, legalábbis ezt mondja.
Azt tudja, hogy ő nem, az világos, de ezen sosem akadt fenn annyira, mint Q. Mások...
- Mi miatt? Hogy nem tudtak elfogadni? Dehát az az ő szégyenük... De akkor színjátszanak? Mintha nem vennék tudomásul, hogy meleg vagy?
Nem érti a helyzetet, de vigasztalóan simogat.
- Igen...Stan, a legidősebb bátyám is azt mondja félt. Nem tudom...Quen makacs. Én fogok bocsánatot kérni. Felelősnek érzem magam azért, ami vele történt. De azt...azt elmondom, hogy ez semmit sem változtat az irántad érzett érzéseimen. Nem ismernek...azt hiszik, mivel idősebb vagy, becsaphatsz, áltathatsz, átvághatsz. Csak Leo hisz nekem, amikor azt mondom...tökéletes vagy. A többiek  nem bíznak bennem.
Ez a fájó igazság.
- Ó, örülök. Leo ismerei Reevent, tudod? Nem furcsa, hogy ő nem tud félni? Nekem nagyon... Jól tetted...és örülök, hogy rendeződött
Bújik hozzá, puszikat ad az arcára. Bólogat, hogy most ő fog gondoskodni.
- Jó, apukája nincs? Ez...szexuális zaklatás, ráadásul törvényellenes, az anyukák nem ilyenek... De nem fér  fejembe hogy lehetett ilyen az anyja. Hát jó, de...szegény te, másképp kellett volna kimutatnia. Felix is elég felelőtlen volt.
Ráncolja az orrát. A féltésre ismét bólint elmotyogván egy lehetet.
- Végtelen mezőm
Csókolja meg szerelmesen.
- Ó igen! Kék virágos és lila! Épp a kedvenceim
Sóhajtja gyengéd mosollyal.
Az ágyban magához veszi a gyógyszert, bár az ivást fárasztónak tartja és nem bír sokat se inni, hacsak Eric nem tukmálja belé, néhány korty után leteszi a poharat.
- De...de, csak a holmim, az még nincs itt
Kevés cucca van itt csak.
- Gondolod? Hát...jó. Kicsit félelmetes, de jó. Mert...mármint, én nem vagyok biztos benne, hogy nem utál. De, szeretem. Jó... és neked, neked nem lesz kényelmetlen?
Aggódó a hangja, fél, hogy Q lerohanja Ericet. Bár a baleset miatt lehet visszább vesz, nem lesz olyan aktív. Meg-megrezzen arcának törölgetésekor, hideg neki. Sóhajt.
- Nem akarom, hogy elkapd, de majd...ide bújsz hozzám?
Kérdezi pirulva.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptySzer. Ápr. 19 2017, 22:11

-Majd lesz. Úgy kell mondani: amikor már lesz sok pénzem.
Mosolygok rá, ha ez a célja, ezért kell törekedni.
-A telefontól? Velem is sokat telefonáltál, nem ijesztő az. És ha ügyesen csinálod és ennek szenteled magad, meg lehet élni. Ha ilyen negatívan állsz a dolgokhoz, persze hogy nem sikerül, mert nem arra koncentrálsz amit elértél vagy amit elérhetsz, hanem arra amit nem... az végtelenül demoralizáló.
Ha kicsit változtatna a hozzáállásán szerintem máris magabiztosabb lenne.
-Mintha csak ez a két fajta munka lenne komolyan... soha nem néztél alaposan körbe? De azt válaszd ami tetszik. És igen, eleinte elég nagy befektetés, végtére is meg kell vennem egy több termes épületrészt, fel kell újatni, be kell rendezni... Nem hiszem hogy ilyet bárkitől át lehetne venni, mindegyik egyedi. De majd körülnézek.
Azért ahogy számoltam, az nem kis pénz lenne mint befektetés. Ha ennyire utazni szeretne, lehet, hogy inkább arra kéne költenem és mást keresni.
-Nem, lehetne, de nem akarok. Legalább is nem, hacsak Te ezt nem szeretnéd, mert akkor valahogy megbeszélem odabenn.
Furcsa lenne hogy felmondtam, másnap visszalépek és megpróbálom Őt is vinni, de érte megpróbálnám, ha szeretné. Bár kétlem, hogy az lenne a jobbik választás.
-Ki tudja a szülőknek mi elég jó. De nincs olyan hogy tökéletes gyerek. Hidd el.
Nem csak magam miatt mondom, láttam a környezetemben, hogy nincs olyan. Tökéletes szülő sincs, persze. De a hibák kellenek.
-Is. Hogy nem tudok nekik megfelelni, hogy nem fogadnak el, hogy senkit sem fogadnak el ami kedves vagy fontos nekem. Hosszú a lista, de a végeredmény szégyenteljes. Nem szeretek a szüleimről beszélni.
Maradok ennyiben, mert tényleg nehezemre esik, csak mivel egyszer már rám szólt Sam, ne hagyjam az ilyesmit félbe, próbáltam kifejteni.
-Olyasmi. Pontosan tudják az vagyok, de mindenkinek azt mondják ez csak divathóbort. Hogy lázadok. Elvárják, hogy megnősüljek és gyerekem legyen.
Félre is nézek, hiába nem lát, belegondolni is szörnyű, hogy egy ideje fontolgattam eleget teszek ennek valahogy, mert nem találok senkit.
-Szerintem Leopold barátod sem azt hiszi el tökéletes vagyok, hanem azt, szeretlek. És szerintem nem benned nem bíznak, hanem a világban. Én megértem őket. Előtted sok barátom volt, akik... az említett dolgokat megtették. Ez nemtől független dolog drágám, érthető hogy féltenek. Én vagyok az első kapcsolatod, nem?
Legalább is így emlékszem, azt mondta nem volt senkivel.
-Tényleg? Nem, nem tudtam, hogy ismerik egymást... hoh, tényleg ismeri, Reeven valóban nem érez félelmet, de ez betegség sajnos, veszélyes is. Reeven pont amiatt nagyon kell vigyázni, ha épp maga alatt van. Egyszerűen... semmitől sem fél. És ezt értsd mindenre...
Nem hiába rohantam érte mikor kijött rajta a depresszió, így is majdnem egy kocsi elé lépett.
-Hát még én. Azóta mindketten boldogabbak, emiatt én is.
Tényleg örülök, hogy vallottak egymásnak, főleg hogy már irigység nélkül tehetem, mert nekem itt van Sam. Meg is ölelgetem, annyira jó, hogy van nekem.
-Dehogynem, van Neki apja. Haha, igen, valami olyasmi, de hidd el, náluk ez... nem fura. Hát tudod drágám, Felix anyukája...
Közelebb hajolok a füléhez, suttogni, Felix szerencsére nem csinált ebből sosem ügyet, azért is vagyok őszinte.
-Nos az anyukája örömlány.
Szerintem így már érteni fogja, miért nem fura náluk, ha az anyja flörtölt velem, annak ellenére is hogy meleg vagyok. Felixet most hagyom, egyelőre elég egy megrázkódtatás.
-Felix másképp gondolkodik. Sokáig magabiztosan azt hiszed, tudod mit miért tesz és csinál, de a végére kiderül teljesen rosszul gondoltad. Hogy az Ő szavaival éljek, bedobott a mély vízbe, mert nem a lábmosóban tanul meg az ember úszni... nézd el, kemény volt vele az élet. És... végeredményben valóban megedzett engem, kicsi nyuszim!
Nevetek halkan a fülébe, megpuszilgatva azt.
-Az vagyok Neked...
Végtelen mező, a határtalan ég, amit csak akar, Neki bármi leszek, nagyon szerelmes vagyok. Aztán csak nevetek, szóval kék és lila mi? Több ilyen szín kellene a lakásba...
Szerencsére az ágyban már rendesen tud pihenni, beveszi a gyógyszert is, remélem hamar hat és tud majd aludni. Ilyenkor az a legjobb gyógymód.

-Nem hoztál át azóta? Majd akkor apránként.
Reméltem mégis elkezd beköltözni, de akkor úgy fest tényleg túl beteg és levert volt, semmi sem terelte el a figyelmét.
-Én viszont biztos vagyok benne, hogy nem utál. Engem lehet nem fog kedvelni, de ez ne zavarjon. Általában nem kedvelnek a hozzátartozók. Idővel talán majd elfogad, ha látja, komolyan gondolom Veled.
Nem félek a bátyjától, mert elkergetni nem tud. Ha nem bántja Samet, még jóban is lehetünk.
-Nem lesz kényelmetlen. Majd kényelmes ruhát veszek fel!
Vigyorgok rá, érezni csak eltréfálom, de ha Ő ettől jobban lesz, akkor megéri elmenni.
-Nem kapom el. Nem vagyok beteges alkat. Tudod, a sok vitamin!
Bújok oda mellé és simogatom, remélve elalszik amint megnyugodott. Ha elalszik utána tudok mindent csinálni, kétlem felébredne, aztán pedig én is visszabújhatok aludni, rám is rám férne, ami azt illeti...
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyKedd Ápr. 25 2017, 16:59

Bólogat, tudja, pozitív gondolkodás.
- Az más, mintha ügyfelekkel beszélnék és először tőled is féltem. Tudom, csakhát én...nem szeretem mérges emberekkel kapcsolatba kerülni, sem konfrontálódni. Ha cikkeket, vagy elemzéseket írhatnék, akkor...akkor azt esetleg élvezném.
Magyarázza pirulva.
- Ha ez vonz és ezt szeretnéd, akkor én támogatlak. Igazából nem tudom hogyan kéne elindulni, az interneten keresgélni? Nem vagyok valami jó az internetben
Látja, hogy Ericnek ez a terület tetszik leginkább, hát ő is ezt erősíti benne. Nagy levegőt vesz, kicsit csillognak szemei a láztól, ahogy a férfi felé fordul, kipirul. Elszántnak látszik.
- Gondolkodjunk...pozitívan! Te megvalósítod ezt az elképzelésed, megveszed a termeket és én is találok olyan munkát, amiben jól érzem magam. Együtt fogunk a jobb jövő felé haladni, együtt valósítjuk meg az álmaink.
Veszi suttogóra hangját, ahogy torka összeszorul.
Megrázza a fejét.
- Nem, dehogy, ne menj el most már, nem bírnálak megint elengedni
Törik ki belőle, bele is kapaszkodik a férfiba. Bólint aztán, hogy nincs tökéletes gyerek. Látja, hogy Ericnek milyen megterhelő a szüleiről beszélni, megsimogatja az arcát, kicsit bocsánatkérően, ugyanakkor vigasztalóan néz rá.
- Hm...sajnálom, megértem, de ne akarj megfelelni nekik, ha nem lehet. Csak engedd el.
Nem arra biztatja, hogy elhatárolódjon, magára a rossz érzésre érti. Éppen ő mondja, aki maga is képtelen rá, de Ericet magánál sokkal jobb és erősebb embernek gondolja.
- Igen, szörnyű érzés. Hát...nem szeretném, ha megnősülnél és gyereked lenne
Mondja csendesen hozzábújva. Szörnyű elképzelés igazából.
- Leo nagyon megértő volt és szeretne megismerni. Legalább én is be tudok mutatni valakit és képzeld, ismeri Reevent. Milyen kicsi a világ, nem? Lehet, hogy a te szüleiddel is ez a probléma, ők is féltenek, ha sok az ilyen becsapós fazon... De ha Leo megismer és elfogad és Quentin látni fogja ezt, biztosan megenyhül majd. Szerintünk legalábbis. Nem, te vagy az első.
Mondja vöröslő fejjel. Első és egyetlen, noha ez utóbbi dolgot nem meri hozzámondani.
Reeven kapcsán bólogat.
- Ijesztő lehetett rá vigyázni...
Tart egy kicsit ettől a furcsa férfitól. Hiszen félelmet mindenki érez valamilyen formában. Mosolyog barátai boldogságán és lelkesen fonódik Eric ölelésébe. Akkor viszont elhúzódik, amikor Eric elárulja, hogy Felix anyja kurva. A száját is eltátja.
- De...de akkor hogy lehet családja? Kurva? De...ennyire szegények? Szegény Felix...és szegény anyuka, biztos rákényszerítette őket az élet
Be is könnyesedik a szeme, milyen sanyarú sorsok vannak. Most amúgyis lázas és érzékeny állapotban van.
- Hát...ahogy gondolod
Dünnyög közelebb.
- Azóta nem, történt ez is és...majd hozunk át, jó?
Szaggatottan felsóhajt.
- El fog fogadni meglátod...és és köszönöm, hogy eljössz velem hozzá. Quentin nem rossz és erről nem te tehetsz, én keserítettem meg az életét gyerekként. Remélem majd megbocsát, ahogy én is megbocsátok, amiért megütött
Itt azért elkámpicsorodik, mert borzasztó emlék számára.
- Jó, köszönöm. Szuper...akkor most már együtt leszünk, most már jó lesz...
Elszunnyad, hisz agyon fáradt, de a lázcsillapító kifejti hatását, elalszik és csak másnap ébred fel.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyKedd Ápr. 25 2017, 19:20

-Tőlem? Ugyan miért? Nem kell félned... Nézd a jó oldalát, szabadon elpirulhatsz, eltarthatod a kagylót, sőt, ha nem bírod akkor hupsz, megszakad a vonal. Élőben ilyeneket nem tudsz megtenni, de telefonon lehet. Sőt, fel is olvashatsz mondatokat az elején, nem látják. Sokkal kényelmesebb, ne félj tőle.
Mosolygok rá, mert attól speciel én sosem féltem pont az említett okok miatt.
-De drágám, nem egy kiadóhoz akarsz menni vagy valami újsághoz? Oda nem szoktak vadidegen emberek telefonálni. Oda a partnerek és a szerzők telefonálnak be, de azok nem fognak kiabálni. Ha meg mégis, úgy is vezetőt kell kapcsolnod.
Nyugtatgatom, hogy nem valami call centeres melója lesz.
-Nem vagy jó az internetben?
Vigyorgok rá, nem bírom ki, ez olyan aranyos elszólás volt.
-Nem is kell jónak lenned benne drágám, de amúgy igen, keresek kiadó épületet vagy épületrészt, szabad teremegyüttest. Egy volt táncstúdiót is át lehet alakítani akár, bár az több pénz. Majd meglátom.
Simogatom az arcát mosolyogva, körbe kell kérdezni ismerősöket is. Sok műterem van. De ha amellett maradok inkább elviszem több helyre Samet, akkor mindegy is végül is. Bár a következő kijelentése meglep kissé. A végére azonban szerelmesen csókolom meg, csak aztán válaszolok.
-Jól van. Megkérem Felixet segítsen, meg Reevent, mindketten nézegettek galériának való helyeket anno. Majd csinálok egy kalkulációt megéri-e, kijövök-e a pénzemből. Addig majd segítek Neked is keresgélni, ha Leopoldéknál betöltötték azóta a pozíciót, jó?
Csókolom meg megint, mert jónak tűnik, együtt belevágni máris nem olyan ijesztő. Ellenben neki eléggé az, hogy elmenjek, el is felejti csak akkor tenném, ha jönne.
-Nélküled minek mennék vissza? Azt mondtam, csak akkor, ha a hajózásba beleélted volna magad, ne félj, Los Angelesben maradok ezentúl és csak Veled utazok.
Könnyen ígérek ilyet, Reeven ha utazós is, nem engem fog vinni, Felix meg nem az.
Persze a szüleim nem jó téma, ahogy mostanában Neki Quentin nem az.

-Próbálom egy ideje. De Ők a családom...
Felix sem értette meg, Sam sem fogja, mert nekik normális családjuk van. Legalább is... elfogadják és szeretik őket, de engem... mindig is vágytam rá, ezt a vágyat nem lehet csak úgy elengedni. Se őket se az érzést, bár nem jövök rá melyikre érti, nekem a kettő ugyan az. Végül csak megnevetett kissé.
-Nekem sem álmom.
Mosolygok, nem akarok feleséget, de gyereket sem kimondottan.
-Igen, előbb mondtad. De miért ne tudnál bemutatni valakit, nagy családod van. Meg nem muszáj, ha nem akarod, nekem elég, ha szeretsz és velem vagy és komolyan gondolod velem. A többi már csak ráadás.
Úgy is mindig megszívom a hozzátartozókkal, bár Leopold csak egy barát ha jól tudom, vele valóban nem hinném, hogy baj lenne, főleg ha Reeven is ismeri, máris két közös témánk akadna.
-Nem, Ők nem ilyen megfontolásból ilyenek.
Mondom ki tényszerűen, Samben nehogy remény legyen, az én szüleimet érdekli mi van velem. De Leopoldra és Quentinre bólintok, bár inkább miatta fontos nekem is, amúgy hogy velem milyenek nem érdekel, megtanultam, hogy ne érdekeljen, ha nem is esik jól.
-Akkor ezért van. Ne izgulj.
Mosolygok azon, hogy én vagyok az első komoly kapcsolata. Felix szavai miatt akár zavarhatna is, de pont nem érdekel, hányadik vagyok, a lényeg, hogy MOST és talán a végtelenségig az övé lehetek.
-Kicsit. De nem ismerek senkit, akinek nehezebb gyerekkora volt. No meg Felix sem egyszerű eset, hisztis és konok, de elviseli és megregulázza, no meg végre vannak igazi barátai. Már rendben lesz, csak el kellett hinnie, hogy lehet őt szeretni, mindenféle értelemben. Nekem is voltak ilyen gondjaim, de az én esetemben könnyebb dolga volt az embernek. De ha megismered egyszer rá fogsz jönni nagyon kedves és törődő csak bizalmatlan eleinte. Engem például utált...
Nevetek fel, mert kölcsönös volt és szórakoztat a dolog most már. Aztán Felix és az anyja is szóba jön, eléggé meglep, hogy kimondja a pejoratív változatot, de hamar felocsúdom.
-Úgy gondolod csak mert valaki a testét árulja nem lehet komoly kapcsolata, családja?
Lepődöm meg, mert ők is csak emberek, miért ne akarhatna férjet, gyereket?
-Azt nem tudom, hogy Rosalie miért lett az, de tény, hogy nem iskolázott. Felix apja jómódú, elég sokat dolgozik. Szóval ne sajnáld Felixet emiatt, amúgy sem szereti, ha sajnálják, ezt előtte ne mond majd, mert megharap. De mondhatni igen, Felixre sok dolgot rákényszerített az élet ilyen formán.
Ezt nem tudom tagadni, Felix majd tagadja ha akarja.
-Jaj drágám... Felix meg van elégedve mindennel, kevés vidámabb embert ismerek nála vagy az anyjánál, hidd el. Sosem láttam sírni egyiküket sem, pedig már 10 éve ismerem őket lassan.
Látom megsajnálta őket, hogy még a szeme is könnyes lett, nem akartam hogy így a szívére vegye, de jól esik azért, mert ez olyan kedves és emberséges reakció. Mások idegenkednek ilyenkor általában.
-Ráér kicsim, csak még mindig bezsongok, ha arra gondolok, velem fogsz lakni. Szívem szerint holnap már áthoznék mindent és nézném ahogy berendezed kedvedre.
Csókolom meg, piszézek vele, nem tehetek róla, hogy telhetetlen vagyok, izgulok és izgatott is vagyok.
-Ha annyira szörnyű lett volna Neki, akkor nem szeretne és nem aggódna. Hidd csak el. Biztosan megbocsát. De tudod a pofon nyoma elmúlik, de az aggodalma érted, amiért adta nem fog egykönnyen. Megijedt, nézd el neki, sokaknak ijesztő a melegség. Szeret Téged, nagyon is. Bocsáss meg neki. Persze ha legközelebb is emelné a kezét ne hagyd, nem akarom hogy verekedjetek.
Még csak az kellene...
-Igen. Aludj csak.
Mosolygok rá, nézem amíg egyenletesen szuszogni nem kezd. Elég mélyen alszik, de azért óvatosan mászok ki mellőle majd vissza. Reggel hamarabb felkelek mint Ő, de gondolom csak azért, mert beteg. Nem bánom, legalább tudok hozni neki friss borogatást, teát és némi pirítóst. Ha jobban lesz és át akar menni tényleg, akkor meg átviszem.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Május 05 2017, 22:59

- Hát, tőled a legjobban, hiszen nem akartam hülyeséget mondani. Szerintem érezni a hangomon, ha elpirulok...és nem hiszem, hogy örülnének, ha letenném. Az igaz, legalábbis amíg nem tesznek fel spontán kérdéseket
Sóhajt, majd hálásan néz Ericre, ujjaival simogatni kezdi az övéit. Egyszerűen muszáj hozzá érnie.
- De...de igen. Igazad van és az írók, ha nem stresszesek a határidők miatt remélem szinte rokonlelkek lesznek. Mármint én nem szívesen ordibálnék egy szegény alkalmazottal.
Nem olyan embereknek gondolja őket és olyan naivan néz Ericre, hogy szinte fájdalmas. Eric vigyorog, de ő nagyon komolyan néz rá.
- Nem vagyok modern.
Tina sokkal ügyesebben használja Quenről nem is beszélve, ő örül, ha megtalál valamit a gooogleben. Izgatottan néz szeremére.
- Ahogy szeretnéd Eric. És lehetne a stúdióban táncolni is?
Szeret vele táncolni, ajkát beharapva keresi pillantását, az övé máris keringőzne vele. Teljesen bele van szédülve.
- Szóval én támogatlak, ha szeretnéd elkezdeni ezt.
A csók után elnyílt ajkakkal néz rá, aztán kigyúlt arccal gyorsan bólint.
- Ó, köszönöm. Rendben, legalább hát gyakorolhatunk együtt az interneten.
Ő szeretne tanulni, látszik rajta.
- Csak velem? Ez...jól hangzik. Úgy szeretnék elmenni veled valahová. Persze itt is jó, csak...én mindig szerettem volna
Von vállat sietősen.
- Megértem. Én se tudnék elszakadni, ha megtagadtak volna emiatt.
Persze még rosszabbul érezné magát. Elképzelhetetlen Eric is mit élhetett át.
- De, én szeretném. Hiszen tudod, hogy komolyan gondolom. Mivel...ezt anyáék is tudják...lehet hogy célozni fognak rá, hogy te is gondold így. Bocsánat...
Suttogja, máris kínosnak érzi, vöröslenek is lázas fülei. A saját és Eric szüleire még elbólogat, de Felixéi kiakasszák, mert milyen lehet úgy felnőni, hogy az anyád kurva?
- Reevennek? Mert beteg? Mármint...én inkább annál nem tudok elképzelni nehezebb gyerekkort, ha az anyád kurva. Azt hitted nem szerethetnek? Most én mondom neked, hogy buta voltál... Ne haragudj, de tényleg, hiszen téged csak szeretni lehet. Utált? Az lehetetlen
Kb olyan elképzelhetetlennek tartja, mint Eric azt, hogy őt, Sammyt is lehet utálni.
- Hát...de, de nem tudom a férje hogyan engedheti, hiszen kiszolgáltatott lesz, hiszen a nyomorral társítandó. Biztosan...szegények voltak, az emberek muszájból csinálnak ilyesmit.
Zavarodottan néz Ericre, mert nem egyértelmű?
- Hát...nem mondom. Igen, gondolom. Te érted őket? Mármint szerinted ez nem furcsa?
Kicsit kétségbe van esve, mert ítélkezőnek érzi magát, de valójában csak sajnálja őket.
- Tényleg? De...hát de ezt akkor sem szokták az emberek jószántukból csinálni.
Odahajol csókra és piszére, lelkesen dörgöli az orrát.
- Most...ha már nem mész el van időnk
Sóhajt remegve.
- Tudod...azért ijedt meg, mert bántani akartam és a legszörnyűbbet mondtam neki, amit Quentinnek mondani lehet. Mert betegségfóbiás és tisztaságmániás...elmondtam, hogy mi nem védekeztünk... Eric, ezt meg akartam veled beszélni. Erről mindenki úgy beszél, hogy baj...te mit gondolsz?
Hogy védekezni kell. Akkor nyugszik meg, ha átbeszélték, s akkor el is alszik. Másnap már csak kis hőemelkedése van, nagyon bújik Erichez és halkan megkéri, hogy menjenek és látogassák meg Quentint.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyPént. Május 05 2017, 23:50

Felnevetek.
-Miket nem mondasz! Érezni hogy izgulsz, de ez nem baj szívem. Annak nem, de ha nagyon kiabál nem mindegy? Ne izgulsz drágám, jó az.
Dörzsölgetem a karjait, hogy ne féljen tőle.
-Na látod, annak a helynek külön miliője lesz. Jó lesz nagyon is!
Miért ne? Az ilyen belső köröknek bizonyára van ilyenje. A nem modernre felkacagok, nevetve csókolom meg, de muszáj, mert annyira aranyosnak találom, hogy majd megzabálom.
-Imádlak érte!
Csókolgatom, majd tartok Neki gyorstalpalót, azon nem múlik.
-Nem drágám, az át lenne alakítva műteremmé. Eljárjunk táncolni valahova?
Mosolygok rá vidám, csillogó szemekkel, mert most hogy itthon leszek, nincs akadálya.
-Ez nekem nagyon sokat jelent, ugye tudod?
Hangsúlyozom Neki, hogy igenis adok a véleményére, számít, főleg a támogatása. Kelleni fog, nagyon is...
-Jól van, megtanítok mindent amit tudok!
Vigyorgok, csókolgatom, egész este ellenék így.
-Elmegyünk drágám. És igen, csak Veled, édes kettesben!
Puszilgatom azt a szép pirospozsgás arcát.
-Szerintem nem csak emiatt tagadtak meg, de ez volt a gyökere.
Vonok lassan vállat, mint aki beletörődött már a sorsába.
-Mármint... mit hogyan gondoljak? Vagy arra, hogy komolyan gondolod ezt a kapcsolatot? Ha nem gondolnám komolyan szerinted váltok munkát és megkérlek költözz ide? Mi sem természetesebb, hogy nagyon-nagyon hosszútávra tervezek Veled egyetlenem!
Puszilgatom a vöröslő füleit, melybe belesúgtam, hogy egyetlenem.
-A szülei rosszabbak az enyémeknél is. Ellehetetlenítették az életét, jobban mint nekem. Az hogy beteg lett a szülei hibája... Reeven csak... semmi szeretetet nem kapott, örülök, hogy Felix végre jobban kimutatja Neki mit érez, ez jót tesz Reevennek. Szóval Felix gyerekkora lehet abnormális volt, de Rosalie rettenetesen szereti Felixet, igazi anyaoroszlán. Ah... az én szüleim nem szeretnek, sosem szerettek, de legalább nem gyűlöltek, kezdem átértékelni ezt a dolgot. Jaj, olyan aranyos vagy, de sajnos csak elvakít Téged a rózsaszín köd!
Puszilom meg az orrát, bújok az arcához, olyan jól esnek a szavai. Reevenen csak nevetek.
-Hááát... ez is egy munka Sam, én nekem is idegen mai napig, de Felixnek ez a természetes. No meg prostituáltból is van olyan, aki luxuscikknek számít, mert művelt, mert ápolt, mert nagy a szexuális tudása, tapasztalt is. Egyáltalán nem kell a nyomorhoz társítani, sőt...
Felix nagyon is drága volt mindig is... persze anyámék pénzét öröm volt rá költeni khm.
-De, furcsa, mert nem így nőttem fel és én nem bírnám csinálni, nekem ez megalázó lenne, de... Felix-szel rengeteget beszélgettünk erről és egy része mindig is büszke volt erre, de természetesen nem minden ügyfél normális és vannak rossz emlékei is, de.... összességében Neki ez az élete szerves része és minden pozitívumot kihoz belőle, tisztában van Önnön értékeivel és meg is becsüli az anyját, magát, mindent. Mindig is irigyeltem ezért.
Soha nem leszek úgy kibékülve magammal, mint Felix magával, az is biztos.
-Van aki élvezi a szexet ennyire... akinek ez olyan mint finomat enni. De teljesen én sem értem, be kell valljam Neked. Képtelen vagyok teljesen belehelyezkedni másba.
Ez nagy hátrány, de Sam szerintem ügyesebb ebben nálam.
-Nem megyek sehova. Bőven van időnk.
Nyugtatom meg puszilgatva a vállát.
-Ez emberi dolog Sam, ha mérgesek vagyunk bántani akarjuk a másikat mert azt érezzük minket is bántanak. Én is ilyen vagyok.
Aztán komolyabban nézek rá, mert sejtem mire gondol és furcsállom kissé, hogy ezt csak így elmondta, de valahol érthető is. Nekem nincs testvérem, a szüleimmel sem vagyok jóban, ez tabu is nálunk, náluk más a helyzet.
-Ha csak úgy egy éjszakára lettem volna Veled, akkor én se mentem volna bele, mert valóban veszélyes. De Te a párom vagy, megbízom benned, hogy nincs semmi bajod, hogy egészséges vagy és számomra Tőled is hasonló bizalmat sugall, hogy belementél. Ha belegondolsz, hetero komoly kapcsolatban is van, hogy lecserélik a gumit másra, hogy élvezetesebb legyen a szeretkezés, de ne legyen gyerek. Nálunk utóbbi nem gond, és így élvezetesebb nekünk is. Az óvszernek is vannak előnyei, tisztálkodási szempontból, de én eléggé tisztán tartom magam odalenn és odabenn, hogy ez ne okozzon remélhetőleg fennakadást. Mivel én nem vagyok csapodár, azaz ha próbáltam is nyitottabb lenni és kevésbé komoly kapcsolat mániás, nagyon vigyáztam nehogy elkapjak bármit is. Mivel semmit nem tudnak rólam szerintem automatikusan arra asszociálnak mint meleg nem védekezem és összeszedtem mindenfélét. Nem hibáztatom őket, de én nem tartozom ebbe a kategóriába. Főleg, hogy csak a Tied vagyok, ha szeretnéd elmegyek orvoshoz, amúgy sem árt egy szűrés sosem, odafigyelek az egészségemre. A kérdés inkább az, Te Neked hogyan kényelmesebb drágám. Ha egyszerűbb és jobb a síkosított, vékony óvszer, használjunk. Majd kipróbálod, megmondod hogyan esik jobban. Mit szólsz?
Kérdezem, simogatva, ilyenekre nem gondoltam, mikor szeretkeztünk, ez tény. Másnap persze majd elviszem a bátyjához is, de ezt tényleg fontos téma, megbeszélem vele okvetlen még most.
Vissza az elejére Go down
Samuel T. Collins
Samuel T. CollinsVároslakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Költőpalánta
Hozzászólások száma : 444

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Május 07 2017, 18:23

Bólogat, hogy felesleges, hisz fel sem vették még és konkrétan nem tudja mi lenne a dolga.
- Remélem... Leo nem szokott panaszkodni, se halálra dolgozni magát. Én sem...vagyok az a típus, mint Quentin.
Nagyon elvörösödik. Nem akarja, hogy Eric azt higgye karrierista, de az sem lenne jó, ha léhának tűnne. Ismeri magát és a saját korlátait, de nehezen vallja be. Nem nagyon érti mit imád Eric azon, hogy még a netezéshez is béna, hökkent pírral arcán pillog.
- Szívesen mennék.
//és most már useresen is tudom, hogy csak annyit kell mondani: Not intresting, a buzik nem támadnak rád XD//
Félve vallja be, de jó volt felszabadultnak lenni és Erickel szívesen ropná.
Hozzábújik vörös fejével mosolyogva.
- Most hogy mondod, igen. Nekem is sokat jelent, hogy neked sokat jelent.
Hálásan bólogat, amiért Eric megtanítja. Hátrasimítja aztán a férfi nedves fürtjeit.
- Ugyan...mi másért? Csak mert előítéletes homofóbok.
Hiszen Eric fantasztikus... Nagy levegőt vesz, próbálja legyűrni izgulását.
- Hogy...gondold komolyan, mert látják rajtam, tudják, hogy beléd szerettem és ismernek, szerintem Quentin is azért ijedt meg, mert azt hiszi bántani fogsz. Jó...jól van, én tudom, akármennyire is hihetetlen, nem kételkedtem. Ők is be fogják látni
Súgja reszketegen elmerülve hajának, tarkójának simogatásban, láztól reszketve az ölében, Eric kádjában. Megborzong a súgástól, aprót sóhajt is.
- Hm...azt nem bírom elképzelni. Mármint gyűlölték? Deh...azt mondják a közöny rosszabb az ellenszenvnél, azért biztosan szerettek...valahogyan, valamilyen formában.
Győzködni magát és Ericet is. Reevent sajnálja, noha elképzelni sem tudja hogyan lehet azt túlélni. A rózsaszín ködön megcsóválja a fejét. A luxusprostin meglepődik, erre nem gondolt.
- Aha, végülis igen...csak nem éppen a boldogsággal társítom. De gondolom Felix szereti a szexet és nem akkora trauma neki
Végülis férfi, erre emlékezteti magát.
- Nahát...egészen rendkívüli férfi lehet. Én is úgy vagyok vele, mint te, hogy ez megalázó és veszélyes.
El is képzeli magát, aztán amikor a szex után pénzt dobnának érte sírva fakadna, csak ennyire volt jó. Nem nagyon tud elképzelni megalázóbb helyzeteket. Simogatja a más helyébe belehelyezkedni képtelen Eric arcát.
- Szerintem ez butaság... nagyon is empatikus vagy. Engem és a helyzetem is átláttad, azt nem tudom másra mennyire tudsz ráhangolódni, de engem...lenyűgöztél
Suttogja. Hiszen ez is Eric egy olyan tulajdonsága, amit szeret benne. Sóhajt, hogy emberek és bizony bántotta Quent, mert ő is bántotta Samet. Viszont van egy téma, amit meg kell beszélniük mielőtt elszenderednek.
- Persze, de tényleg felelőtlennek éreztem magam később. Leo szerint és Stan a másik bátyám szerint is az voltam... Tudom, mindenki a vírustól fél, ami a melegeket támadja és...tudják, hogy idősebb vagy, automatikusan jön ezzel, hogy nem vagy szűz. De mi van, ha úgy is elkaphatjuk valami baktériumtól, ha óvatosak vagyunk? Elmegyünk... Mi lenne ha én is? Nem voltam még ilyenen és izgulok és...félelmetes lehet. Próbáljuk ki. Lehet, hogy nem olyan rossz... és Eric...nem vagyok igazi meleg, amíg szűz vagyok
Nagy levegőt vesz és érzi, hogy vörössége a tetőfokára hágott.
- Tudom, hogy nem szeretsz aktív lenni és én szeretnék továbbra is az maradni bármennyire fura is tőlem, de...hogy teljesen meleg legyek szükségem lenne...a segítségedre.
Beharapja ajkát, vörösen néz fel rá. Magában akarja érezni majd, beengedni. Ez számára olyan intimnek tűnik, amit Erick előtt el sem tudott volna képzelni.
Vissza az elejére Go down
Eric A. Blake
Eric A. Blake
Életkor : 36
Foglalkozás : Galériatulajdonos
Hozzászólások száma : 351

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric EmptyVas. Május 07 2017, 18:59

-Na látod, meg nem kötnek majd össze a testvéreiddel, maximum a barátoddal.
Az nem tudom mennyire jó, de talán nem lesz baj.
//Na akkor Eric elrontotta a múltkor mi? XD//

-Akkor menjünk! Majd keresünk valami jó helyet! Vagy tanfolyamot, amit akarsz!
Csókolom meg hirtelen, de elkapott a hév, bocsánatkérően nézek rá, hiszen lázas, nekem nem kéne lázban égnem, ugye.
-Hú micsoda csavar... szeretlek.
Nevetek előbb, majd lágyan mondom ki a szót, amit már lehet.
-Nem is tudom ez jó kifejezés-e rájuk... inkább szégyellik a dolgot, nem félnek tőle. Szerintük fárasztó és abnormális, ahogy a vega étrendem vagy a művészi érdekeltségem is. Én nem tudom kinek a génjeit örököltem a felmenőktől, de hogy kilógok az biztos.
Magyarázom keserűen a szüleim.
-Én nem tudnálak. Nem is akarlak. Ezt nekik is bármikor elmondom, bármikor elmondom, hogy szerelmes vagyok beléd és az is maradok. Ha megismernek jobb lesz.
Nem, szerintem kicsit sem lesz jobb, megint megkapom, hogy miattam lett meleg a fiúk. De Samet meg kell nyugtatnom, végtére is nem az Ő hibája lesz, semmi sem az Ő hibája.
-Meglehet. Elvégre megszülték, nevelték... Reeven nagyszerű férfi, csak nehezen hiszi el, mert dicséretet nem igen kapott. De a lényeg, hogy már jó helyen van, van társa, barátai, új családja.
Simogatom Samet, hogy Reevennek már jó. Rosalienek és Felixnek is, bár látom a luxuskivitelű hivatás új fogalom neki.
-Pontosan. Előre szólok drágám, Felix viccen kívül nagyon... erotikus és kéjsóvár, tényleg szereti a szexet. Rámenős is, ne ijedj meg Tőle, hallgat a nemre.
Meg az igenre is, de azt nem teszem hozzá. Mert mindig reménykedem Felix visszafogja magát, de teljesen nem képes rá, be kell lássam. Sammy pedig szűzies, minden apróság fel fog tűnni neki, jobb ha figyelmeztetem.
-Igen, az. Rengeteget segített nekem, akkor is mikor senki más nem. Éppen ezért meg másért is persze, én nem tudom elítélni vagy megszólni érte, hogy így nőtt fel. Persze szerintem nem követendő példa, de ez már más kérdés.
Végtére is ha Felix nem lett volna prosti, sosem találkozom Vele. El se hiszem, hogy én szedtem fel... te jó ég...
-Te annyira rokonlélek vagy velem Sam, könnyű megértenem Téged. Te is lenyűgöztél engem, nem találkoztam még ennyire különleges emberrel, mint Te.
Ahogy látja a világot, ahogy szaval, költ, létezik... Felülmúl mindenkit.
Aztán később szóba jön a szex és a védekezés.

-Sajnálom, ha kényelmetlen helyzetbe hoztalak.
Erre nehezen tudnék mást mondani, mert nekem meg sem fordult a fejemben bármi baja lenne és nem csak azért mert szűz, szüzen is el lehet kapni mindenfélét.
-Semmi nincs benne szívem, belepisilsz egy dobozba, vesznek vért, ennyi. Kérhetsz prosztata vizsgálatot is de ahhoz még fiatal vagy. És... lehet jobb, ha én nyúlok először a fenekedhez, mert én gyöngédebb leszek.
Na igen... velem nem minden orvos gyöngéd.
-Nem vagy már szűz, szeretkeztünk.
Nézek rá mosolyogva, hogy miket beszél.
-Úgy gondolod, ahhoz hogy meleg legyél, ki kell próbálnod a passzív szerepet? Szerelmem, nem ez tesz meleggé. És egyáltalán nem fura, hogy aktív akarsz maradni, miért lenne az? De ha érdekel milyen a fordított szerep, persze. Örömmel szeretkezem Veled úgy is. Amikor csak akarod, bár egy kikötésem van... gyógyulj meg, rendben?
Csókolom meg, ölelve magamhoz, majd pár csókot lehelek a nyakára is. Kis buta, de ha ettől teljesebbnek érzi majd magát nincs ellenvetésem.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty
TémanyitásTárgy: Re: Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric   Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric Empty

Vissza az elejére Go down
 

Búcsú és viszontlátás - Sam&Eric

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Posztapokalipszis - Sam-Eric
» Ármány és szerelem -Sam-Eric
» Tied? Enyém se... - Kelly-Eric
» Mission (im)possible - Jimi-Eric
» Esik eső... - Cressida-Eric

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-