Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Judith Moody
 
Vincent Sparks
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Hogy is van ez? - Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Csüt. Jan. 19 2017, 18:49

Eltelt két nap is mire nem csak aludni volt erőm és a lázam is lement annyira, hogy ne legyek zombi. Mondanom sem kell, aggasztó jel volt, hogy Eric várt első homályos ébredésemnél, nem Reeven, de mikor zaklatottan faggattam, annyit mondott nem beteg Reeven, hanem Sebastiannal van, mert maga alatt van és nem tud ápolni engem jelenleg. Nem értem hogy került oda, zavar, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy helyretegyem, hogy kihozzam és hogy ez Bastianra marad, akinek szemlátomást ez nem erőssége... Eric persze azt mondja aludjak minél többet és ha jól leszek beszélhetek Reevennel. Nem tudja, hogy alig emlékszem mi volt, így azt hiszi tudom, hogy velem a baj. Pedig nekem nincs erről fogalmam.
Ma amikor felkeltem délelőtt már étvágyam is volt, szóval mondtam Ericnek megmaradok abszolút, szeretném ha Reeven hazajönne... Azt mondta rendben és írt is smst (ír Reevennek, hogy Felix rendben, jöjjön haza, majd Samnek hogy este menjen át hozzá, Felix már jól van, nem kell már itt lennie). Aztán felém fordul a konyhában és belekezdünk egy olyan vitába, ami nem lesz jó értelemben emlékezetes...
*a vitát nem részletezem, majd később*
Nem is halljuk, hogy nyílna az ajtó, de odakintről csak azt hallani kiabálunk, azt nem micsodát, de ha benyit, ennek lesz fültanúja Reeven:

-Ki a fene akarna hozzád szaladni?! El vagy szállva magadtól!
-Nem tükör vagyok ébredj te elme gyenge! Egyszerűen nem vagyok hajlandó végignézni hogy tönkreteszed Reeven életét azzal, hogy belekényszeríted ebbe, hogy függővé teszed de csak bántod! Elegem van, mert engem is csak bántasz! Ugyan azt csinálod vele mint velem, semmi értelme! Vagy szeresd tisztességgel vagy ennyi volt Felix... Ne keress, hallani sem vagyok hajlandó rólad!
-Hmf, micsoda nagy szája lett valakinek, mert nem hagy el engem és tudja, hogy kvára nem azt érzem iránta, mint irántad éreztem valaha is... Szóval szaladj a kis szüzedhez és kúrasd meg vele magad, az kell neked bazdmeg, mert elmentek otthonról. Vagy csak az a bajod, hogy még mindig szerelmes vagy belém? Óóóhm, szegény kicsi Alexander, felfoghatnád, hogy felesleges féltékenynek lenned, nem működik veled ami Reevennel, szegény Alexander... (gunyoros)
-Akkora seggfej vagy, nem is értem hogyan tudtam beléd szeretni... hogy tudott Reeven...
-Én azt nem tudom miért vagy még itt Eric, takarodj innen, el akartál tűnni, hát mit vagy még itt?! A búcsúcsókot ne várd, nem kapsz.
Hüledezik Eric, de lehet beleszalad Reevenbe, bár a könnyektől alig látja. Elég zaklatott.
-Hagyd el... én mondom hagyd el...
Elszalad, mert nem bírja, megállítani is nehéz lenne, azonnal megy haza, mert Ő nem sír mások előtt, régi szokása... Én pedig ott maradtam, de annyira dühös vagyok, hogy a tányér, amire némi kenyeret akartam szedni darabokban végzi a padlón, amit követ amit érek, ahogy lesöpröm az asztalt vagy a pultot. Egyszerűen majd felrobbanok, közben elbizonytalanodtam amitől még dühösebb leszek. Ericnek nincs igaza! Qvára nincs és nem tudja mit beszél! Oda is lépek Reevenhez, de a dühöm nem neki szól, de elnyomni képtelen vagyok. A romok sem érdekelnek.
-Hol voltál? Hiányoltalak, felkeltem és ez a vadbarom volt az ágyamnál és csak annyit mondott Bastiannal vagy... Már azt hittem elkaptad, de nem beszélt érthetően ez a.. nem mondok rá semmit, mitől vagy ennyire falfehér?!
Simogatom az arcát ha hagyja, azt hiszem kiborultam kissé, de majd Reeven helyrerak, kijózanít, hogy elmondja mi a baja, biztos a karriere, az viselte meg. Esetleg az unokanővére...

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Jan. 21 2017, 22:44

Ezt az egészet csak azért bírom ki ép ésszel, mert tudom, hogy hamarosan vége lesz. Még ha Sebastian meg is fenyegetett, nem gond kijátszani, egyszerűen csak...túlságosan elragadtattam magam és nem bírom bántani. Sokat gondolkodtam, két napig mást sem csináltam, mint agyaltam és mindennek az a borzalmas pillanat volt a megrontója, mikor megengedtem magamnak, hogy érezzek. Minden erre az egy, téves pontra vezethető vissza. Sebastiant viszont óhatatlanul is belerángattam és nagyon nehéz elárulni. Ezért kibaszott nehéz. Mert lesétálni a járdáról könnyű volt. Felmenni egy felhőkarcoló tetejére és lezuhanni egyszerű lenne. De...elárulni egy barátot, egy testvért...
Pokol, ott vagyok és megöl...szétmarcangol ez a köztesség. Vagy fizikailag, vagy lelkileg végzek magammal és ez utóbbi...sokkal félelmetesebb.
Úgyhogy szarul vagyok, rohadt szarul. Szinte kiesnek az órák, az egyik pillanatban még Sebastian kocsijában vagyok, a másikban a házunk, Felix háza, Sebyé előtt állok. Biztosan azért van, mert két nap alatt szinte semmit nem aludtam, ha megtörtént, akkor is csak véletlenül húzott le fizikailag a kényszer. Nem az a legszörnyűbb, hogy nem ettem, az iszomnia rosszabb, megint elkaptam, nem bírok kikapcsolni és egy percre sem áll le az agyam.
Nagyon ciki veszekedésre lépek be, mert rólam is szól. Hát nem értik, hogy ez az egész már nem számít? Felix nem tud szeretni és ez nem az ő hibája... Ahogy az sem, hogy elhagyom. Bár ő nem ezt mondja és ez nem világos teljesen...Hogy mit érez irántam, amit iránta soha? Nem tudom... Talán sosem voltam olyan fontos barát neki... Eric felszedett valakit? Találkozunk az előszobában és sír. Nyúlok felé, mondani akarok valamit, de...gyorsan elmegy és én most lassú vagyok. Többé...nem vethetik a szememre a hirtelenséget.
- Eric...
De már megy is és hallom, ahogy Felix eltöri a tányért. Nincs kedvem válaszolni neki. Nem igazán élek már. Túlságosan kimerültem...Azt hiszem, kórházba kerülnék, magamat tennék hidegre. Talán csak egy nap kellene még...talán a hétvégét meg se érném. Vagyis ez tény. Nem fogom megérni.
- Béküljetek ki.
Sóhajtom, megkerülöm, nem reagálok arra, hogy fehér vagyok. Néha elmosódik előttem a kép, de még tudom kezelni.
- Csak azért jöttem, hogy...kidobjak néhány dolgot. És hogy eladj. El kellene adnod Canont.
Tudja, hogy a fényképezőgépem kb utána és utánam a legfontosabb, hogy szinte élőlénynek tekintem, jobban féltem bárminél... Először a fiókos szekrény, ahol a jegyzeteim vannak és a dalszövegek. Oda guggolok le, azt pakolom ki. Most már úgysem leszek semmi...így nem tudom érnének-e valamit. Jobban szeretném...elégetni. Ó igen, ha lángot látnék, talán jobb lenne. Válogatás nélkül egy kupacba szórom.
- És ne hibáztasd magad, nem te tehetsz róla. Igazad volt. Igaz volt, minden, amit mondtál rám. Pár napon belül meg fogok őrülni. Úgyhogy rád marad a lakás. Azért mondom, hogy add el, mert nem tudom, Sebastian neked adj-e csak úgy.
Talán az a legfélelmetesebb, hogy én nem dühöngök, mint szoktam, nem sírok és nem mondok ellent. Komolyan, hideg belenyugvással közlöm a tényeket. Ha nem halhatok meg, megőrülök, nélküle meg. Ez van, mert beengedtem az érzelmeket és logikus volt, minden egybevág, tudhattam volna, hogy ez fog történni. Eszembe jut a pénz, belenyúlok a zsebembe, a padlóra teszem.
- Ebből következik, hogy nincs szükség a pénzre az Egyetemet illetően. Mindenesetre, köszönöm a nagylelkű adományt, még akkor is, ha teher volt és nem szívjóságból, puszta befektetésből adtad.
De ez sok pénz, és egyébként eleve nem akartam elfogadni. Vissza akartam fizetni a sztárságból. Dehát érvényét vesztette, most megkapja az egészet, az én részem.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Jan. 21 2017, 22:58

-F@sz békül ki vele, mikor f.szságokat mond!!! Látni sem akarom, kiadta az utam, de nem is kellett volna, dugja fel magának a bölcsességeit... annyira naiv és ostoba, nem bírom az ostobákat!
Üvöltözöm, mert nem bírok elcsitulni, török zúzok és elegem van. Aztán odamegyek, de... fú de kibaszott szarul néz ki. Két nap... talán annyit voltam beteg, erre tessék.
-Mi a picsának kéne eladnom a fényképezőgépedet?! Akkor hogy fogsz vele dolgozni? Ha meg egy jobbat akarsz venni rendben, de várjunk vele pár hónapot, tudod nem a seggemből rántom elő rá a pénzt... De megvesszük...
Nem tudom elképzelni mi másért akarná eladni, annyira szereti.
-Mi a picsáról beszélsz?! Ne idegelj még Te is fel... Nem fogsz megőrülni. Minden szaron átmentünk már, mitől lenne ez más? Mondd már meg! Vagy Bastian tömte tele a fejed valamivel? Esetleg Eric?! Utóbbit ki is nézem belőle... hogy mondhatott neked olyat, hogy nem bocsáthatsz meg magadnak... faszom már... Szóval ne mártírkodj, mondd el mi a baj. De legalább néznél rám, idegesítő, hogy kupit csinálsz és le se szarsz!
Rántom magam felé, forduljon már meg, de nem eresztem. Mi lelte? Baromi fura, kiégett és kiüresedett. Nem láttam még ilyennek, pedig volt már maga alatt. Ideges vagyok és összezavarodtam, nem értem miről beszél. Erre még pénzt rak ki. Komolyan... ekkora sértést... lehet felülmúlja Ericet? Összebeszéltek basszameg?!
-Ez mi a fasz?! Mi az hogy befektetés?! Mi az hogy adomány?! Úgy kezelsz mint egy kurvát, mintha kifizetnél bazdmeg! Ennyi volt?! Takarodjak ahova akarok, ez a végkielégítés?! Mi az hogy nem kell az egyetemre a pénz?! Vagy derogál elfogadni tőlem? Azért mert baszással kerestem meg?! A galériám pénzét tettem ebbe bele, hogy tanulhass és Neked ez csak ennyit jelent?!
Nem akarom elhinni, komolyan visszautasít?

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Jan. 21 2017, 23:24

Ezt majd...megoldják. Nincs erőm meggyőzni, nem tudok mit mondani. Ez most nem a normális eset.
Megzavar, hogy nem érti és borzasztóan kimerít, hogy el kell magyaráznom. Félig behunyom a szemeim, fájnak. Élvezem, hogy fájnak.
- Mert elmegyek. Nem, Felix...vége. Nem lehetünk együtt, nem leszünk.
Kicsit megakadok, mint mikor beakad a magnószalag.
- Azt hittem ez neked is egyértelmű, mert elmondtad...sokszor, hogy szét kellene mennünk és határozottan, mély meggyőződéssel mondtad. Az ember nem mondja ennyiszer, ha biztos abban, hogy azzal a másikkal akar maradni, úgyhogy megértettem, felfogtam, hogy nem akarsz.
Megmasszírozom a halántékomat. Megránthatja a vállam és maga felé fordíthat, gyenge vagyok ellenkezni. Most nem tudnám megverni, még piszkos trükkökkel sem. Megölhetne...
- De. Neked könnyű a szakítás, nekem nem az, mert az a nyavalygó kis szar vagyok, akinek gondolsz. De sok mindenre megtanítottál Felix, az egyik például az volt, hogy vállaljam önmagam bármekkora szar is. Te rámutattál, hogy az. De ha állandóan azt emlegeted, szakítsunk, nem leszek folyton megalkuvó, hogy eleresszem a fülem mellett, vagy nem is tudom hogy gondoltad. Nem sok tisztelni való maradt bennem erre a pár utolsó napra, de azt próbálom összeszedni... Mert nem bírnám elviselni magam, ha nem tenném, még pár napig sem. Nem, te mondtad Felix. Eric próbált cáfolni, Sebastian megfenyegetett, ezért nem öltem meg magam. Igazából mindenkinek sokkal jobb lenne, ha megtettem volna, de ezt nem érti. Eric rosszkor volt rossz helyen, na mindegy. Nem értik, hogy felesleges életben tartani, mert már meghaltam.
Levegőt veszek, nehéz.
- Nem... csak nem akartam, hogy miattam legyél mínuszban, mivel nekem nincs szükségem pénzre. Te mondtad, hogy megterhelő, a szememre vetetted...Megterhelő voltam neked. És sajnálom... bár ez most nem ér semmit, csak egy üres szó. De azért baj.
Nem tudok ezzel mit kezdeni...nekem nem kell pénz. Nekem végem. Ez csak logikus döntés. Hogy ez kellhet neki. Nincs köze a kurvasághoz, mert már nem számít.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Jan. 21 2017, 23:50

Olyan, mintha egy nagy lapáttal arcon basztak volna. Elmegy... NEM LEHET IGAZA ERICNEK! Nem és nem... ez hazugság... ez nem igaz! Nem hagyhat el, csak így! Kissé le is fagyok. Úgy meredek rá, mint aki nem érti az emberi beszédet.
-Azért mondtam hogy észrevedd sértő dolgokat mondasz! Mert sokszor utaltál rá, hogy csak egy kurva vagyok és azt akartam érezd, önszántamból vagyok veled, nem azért mert fizettél is érte valaha, hogy nem megvásároltál, hanem én akarok veled lenni!
Ez mélységesen megdöbbent. Nem igaz hogy nem vette észre, hogy idegességemben mondom, hogy vegye észre magát!
-Mi a francról beszélsz?!
Már öngyilkos is akar lenni? Eddig ennyire nem volt rossz a helyzet, de miért is szakít?! Nem értem, nem értem és nem értem. Valami kimaradt, valami lemaradt, pedig nagyon kellene nekem.
-Én ilyet nem mondtam, már képzelődsz is bazdmeg?! Ha az lenne, nem csinálnám! Ismerhetnél ennyire! mióta vagyunk már együtt, szerinted viccből vagyok melletted?! Mindent, mindent feltettem rád, mert leszartam hogy beteg vagy! Anyámnak is ellentmondtam, pedig neki nem szoktam... mert már teljesen jól voltál, ettől kattantál be?! Mert mondtam lehet menni, ha nem tetszik, hogy egy kurva a párod?! Hát bazdmeg, annyiszor mondtad, hogy neked ez nem tetszik, mi a faszra gondoljak, ha nem arra, zavar hogy az vagyok ami! Nem akartam hogy le kelljen mondanod azokról a dolgokról amiket szeretsz, mert tudom milyen! Nekem már nem volt miről lemondanom, hát csináltam amihez értek! Mikor összejöttél velem mit hittél?! Hah? Hogy egy csapásra szűz leszek? Hogy majd hirtelen megélek a festésből, ami tíz éve nem sikerül? A kibaszott életbe is, felmondtam a madamenál és visszaadtam a kuncsaftjaim. Miért? Mert TE azt mondtad, neked ez kell! Kaptál galériát, lakást, de ezeket fenn kell tartani! Azt akartam járd ki az iskolát, mert később már nem fogsz visszaülni, hát bevállaltam egy szadista picsát és odaadtam neked meg Sethnek az összes félretett pénzem, hogy veletek ilyen ne történhessen! Semmim nincs, mert elég volt, hogy vagy basszad meg, erre meg kidobsz mint macskát szarni?! Nem teheted meg! Azt mondtad szeretsz, de hazudtál! Hazudtál Te is, megvártad míg teljesen végérvényesen feladok mindent, hogy kidobhass! Akkora egy utolsó szemétláda vagy Reeven, miért hazudtál nekem? Mire volt ez jó?! meg akarod ölni magad, rendben, de miért most? Miért azután, hogy magadhoz láncoltál mint egy hülyét?! Ez valami kicsinyes bosszú? Mit ártottam én neked mond már meg! Bebeszélsz magadnak minden faszságot, hogy én csak érdekből vagyok veled, meg a pénzért, de dugd fel magadnak a hipotéziseid! Ez a mániád, hogy csak azért vannak veled, mert muszáj bazdmeg! Nem tűnt fel, hogy én nem azért vagyok?! Nem hiszem el hogy Ericnek igaza van! Te csak úgy kidobsz mint egy darab szart, koholt vádakat olvasol a fejemre, de miért?! MIÉRT?!
Kérdezem már már hisztérikusan, rázom Őt, mert nem akarom elhinni, közben meg homályosabban látom, mert... bassza meg, bekönnyesedett a szemem. El is engedem, erőszakos mozdulattal kitörlöm a szememből és be kell lássam ugyan oda lyukadtam ki mint legutóbb. Meg lett nekem mondva, hogy hozzám nem lehet kötődni, de megint elhittem, hogy mégis. Közben meg nem is értem miért mond nekem ilyeneket, hát nem látja, mennyi mindent feladtam önmagamból, csak hogy velem maradjon? Hogy jó legyen neki? Valószínű semmit, mert nem is érdelte. Ez pedig megalázó. Tizenhárom év után először újra elönt a szégyen.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 00:16

Egy percre elhomályosodik a képe, de aztán tisztább lesz.
- Te is mondtál sértő dolgokat. Nem csak akkor. De nem fenyegettelek ilyesmivel. Én komolyan gondoltam veled. Soha nem utaltam erre, mert soha nem gondoltam ezt, csak a rögeszméd, a te fejedben létezik.
Levegő.
- De mondtál. Nagyon sokszor elmondtad mennyire szánalmas vagyok. Osztottam szoroztam és igazat kellett adjak. Nyafogok, nyavalygok, nem bírtam sírni azóta, bár ez gondolom nem hat meg és különben sem fontos. Az én szemszögemből nem az...semmi. Igen, leszartad, de számított. Valójában azt gondoltad, hogy nehéz, ugyan azt, mint anyámék, hogy ne kelljen olyan messzire nyúlnunk, mint Lia. Disznómód dögönyözök a depressziómban...és mindabból, amit mondtál, a szánalmast sokszor, leszűrtem, hogy én tévedtem. Igazatok volt. Azt hittem jól érzed magad velem. De nem, mert depressziós voltam. Azt hittem nem számít, mert nem éreztettem veled, de valamit elrontottam. És már nagyon régen elrontottam. Már gyerekkoromban. De lényegtelen. Sokszor mondtad, nem csak erre, mindenre rávágtad már. Nem tetszett...mert szeretlek. És igazad volt, nem kellett volna beléd szeretnem, mert rossz volt néznem, ahogy egyrészt feldúl téged, hogy az vagy, másrészt, hogy kiszolgáltatottnak éreztem ezt a helyzeted, harmadrészt...mások is megkaptak. Zavart. Szerettem volna, hogy szeress. Hogy ne legyenek mások.
Összeráncolom a homlokom.
- Nem...én terveztem veled. Én...azt mondtad ez neked csak baj, teher. Azt hittem azt gondolod teher vagyok. Ugyan azt...mint Liánál, ugyan azt mondtad! Nem akartam megint és tőled, Tőled!
Veszem a levegőt gyorsabban, nem jó, ez nem jó, vissza kell süllyednem, vagy elmerülni, valahova.
- Nem...te dobtál ki. Neked volt nehéz...te akarsz szakítani folyton. Nem nyafoghatok, nagyon sokat nyafogtam, azt mondtad! Baj volt minden, visszavontad! Te vontad vissza először! Mindent! Baj volt, hogy elmondtam Sebastiant, Liát, nyafogás volt! Egy nyafogó szarnak állítottál be. És elhittem...hiszek neked, az vagyok, igen, ezért most engedj el méltósággal! Megnyerted. Ezt akartad, tessék, az összes harcot megnyerted és kiütéssel győztél! Nem hazudtam, Te hazudtál. Igen, rendben, végre meg fogom tenni. Nem láncoltalak. Soha nem sikerült és soha nem ezt akartam.
Kicsit összemosódik, majd kitisztul a kép
- Nem...te mondtad. Ugyan azt, mint ő! Mint mindenki! Most miért...viselkedsz így?
Ráz, ettől felkavarodik a gyomrom és iszonyatosan megszédülök, sírna? Talán csak a dühtől...Hiszen én szoktam nyafogni. De csak azért baj neki ez is, mert anyagilag rám épített... Nem érzelmileg. És azt mondta meghalhatok. Akkor lehet?

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 00:42

-Jah, mindjárt én hallucinálok dolgokat és nem Te, mi?
Ezzel is felcsesz. Aztán pláne azzal amit mond.
-Az a szánalmas, hogy annyira adsz olyan hülye picsák véleményére mint Amelia, aki magáról sem képes gondoskodni, hát még rólad! Meg az, hogy azt hiszed ninc benned semmi értékelhető, mikor csomó akad, még így is, hogy nem vagy teljesen önmagad olyanokat elértél, amit más nem tud!
Aztán meg azzal vádol, megjátszom magam.
-Mert jól érzem magam Veled Te idióta!
Ordítok rá, fogja már fel.
-Mindig a kibaszott gyerekkoroddal meg a szüleiddel jössz, de mondtam már hogy leszarom! Nekem oly mindegy régen milyen voltál, engem az érdekel most milyen vagy! De Te nem vagy képes elszakadni a múlttól, nekem sem hagyod ez által! Sulykolod belém, hogy szar vagy, holott nem győzőm mondani hogy nem. Ne várd, hogy örömben összepisáljam magam, ha magad alatt vagy! Ki az a beteg állat, aki ennek örül?! Mondj már egyet! Persze hogy mérges voltam, hogy megint átadod magad a depressziónak, mikor annyi mindent teszek azért, hogy végre elfeledd azt a sok szart, de Te az istennek nem akartad!
Aztán mondja és mondja és megint ez. Hogy senki se legyen.
-De hisz még ezt is megtettem érted! De kibaszottul szartál rá!
Persze lehet nem mondtam bele a képébe, hogy nesze bazdmeg, mással már nem dugok, de gondolom feltűnt neki hogy többet vagyok otthon és hasonlók, de úgy fest nem.
-Nem mondtam ilyet! Komolyan mondom gyógyszer szedtél?! Mi a fasz? Előre szólok hogy ilyen szar dumával akarsz bemocskolni, akkor felejtsd is el!
jön megint ezzel, hogy teher nekem... ez kezd tényleg terhessé válni.
-Szerintem Te már beképzeled magadnak, annyit emészted magad azon a picsán, hogy kényszeresen beleképzeled minden szóba, hogy elmondhasd Te megmondtad bazdmeg! Szerinted megtenném azt amit az a hülye picsa?! Alázzál már még, jobb sértést keresve sem találhatsz!
Ordítom megint, mert nem igaz, nem hiszem el!
-Én sosem dobtalak ki! Hát szerinted mi a picsáért csinálok meg mindent amit mondasz?! mert azt akarom maradj, azt akarom ne csak egy kurvának láss, akit szégyellsz, hogy az és nem olyan mint mondjuk Sebastian vagy Eric! Eric elmondta! Elmondta, hogy tudna Téged szeretni, ezen buzdultál fel mi? Hogy végre nem csak egy kurva lehetne a párod, hanem valaki elfogadható, akit nem szégyellsz! És mire fel mondod hogy baj volt hogy elmondtad ezeket?! Bocs, ha nem örülök, hogy azt hallom, hogy belezúgsz egy naiv idiótába, csak mert olyan mint valami gyerek és plüssnek néz Téged amit ölelgethet! Mikor nem Ő rántott ki a depresszióból újra és újra, Ő nem ismer úgy mint én, erre az arcomba mondod, hogy szereted?! Holott nekem is mondtad, szerinted mennyit ért így a dolog hah?! Ráadásul Te erőszakoskodtál mindig, hogy elintézed ne legyek kurva, bizonyára mert szégyelltél, nem igaz? Amúgy is folyton azzal vádoltál, hogy akinek farka van én azt rögtön le is szopom, mert másra sem vagyok jó! Baszki, Joshuára voltál a legféltékenyebb! Hát hol érdekel engem úgy az az ember?! Te vagy az aki folyton éreztetted, hogy minek tartasz, egy utolsó kurvának! Én mindent megtettem neked, mindent, hogy jobban legyél, mert szeretek veled lenni, mert olyan férfit kerestem már évek óta mint Te, de nagyon fájt, hogy neked a kurvaságom a legfontosabb! Én akartam jobb lenni, de nem tudok vele mit csinálni! Szeretem hogy jó vagyok valamiben! Azt viszont nem, hogy Te sem tudsz másképp nézni rám! Erre megvádolsz ezzel a sok szarral, csak hogy elmehess és ne keresselek! Azt hiszed nem láncoltál magadhoz?! Mire mennék már nélküled?! Mondd már meg nekem? Végre úgy éreztem megállapodom, erre kidobsz! Mivel érdemeltem ki? Mondd már meg! Komolyan mondom mondd meg, és ne azzal gyere, hogy leszarlak mert Te is tudod mennyire átlátszó duma! Fasz se tudja miért viselkedem így, bocs, hogy ez sincs ínyedre, biztos ez is olyan kurva dolog! Végtére is egy kurva nem tud érezni nem? Biztos csak megjátszom ezt is Te pöcs!
Fordulok el, mert tényleg kidobott és emiatt érzem hogy meleg lé csorog az arcomon. Törlöm is le, mert senki, ismétlem senkinek semmi joga ezt tenni velem, koncentrálok is hogy elnyomjam. Elhord mindennek, nem is igaz, én ilyeneket nem mondanék rá, nem csinálnám azt mint a nővére, hogy teher lenne. Hát miért is mondanék ilyet mikor... kapja be mindenki. Főleg Paul. Ő tövig.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 01:19

- Soha nem mondtam olyasmiket, amikkel vádolsz.
Jelentem ki tényszerűen.
- Ugyan azt mondtad, ugyan az a baj velem, mindig. Felix...nem olyannak állítottál be, akit el tudnék viselni. Akkor a te véleményedre se adjak?
Megrázom a fejem, hisz már...megbeszéltem magammal. Nincs miről tárgyalni. Megakaszt, összerezzenek. Beakad a lemez.
- Nem így...jött le.
Egy percre zavartan nézek rá, mintha visszamennék az időben, aztán mintha megcsípnének. Mint az áramütés az állatkísérleteknél, megrázó beleélni magam.
- Amivé most váltam szerinted...amit el is hittem neked, azt gyűlölöm. Sajnáltatom magam és nyafogok folyton, ez az, amit minden körülmények között el akartam kerülni, mindig. Mint nálad azt, hogy kurva vagy, a különbség csak az, hogy én soha nem mondtam neked, hogy olcsó ribancnak tartalak. Mert nem is tartottalak annak, nem úgy mint te engem önsajnáltatónak. Nem ezt sulykoltad... Nem kértem, hogy örülj, de ugyan az volt. Féltem, hogy...de nem nyafoghatok!
Nézek rá, nem szabad elmondani az érzéseim, nem szabad éreznem, itt rontottam el.
- Mire? Értékeltem, hogy szeretnél lassan felhagyni vele. Nem erről van szó...
Nem érti, azt hiszem nem is fogja.
- Mondtál...többször mondtál. Te meg azzal ne etess, hogy nem emlékszel rá! Így könnyű, van fogalmad mennyire tönkretettél?!
Ó ne...ne! Ezt nem játszom, vissza kell süllyednem. Hiszen halálraítélt vagyok, nem pattoghatok, teljesen feladtam a dolgokat. Igaza volt! Nem lehet más...minthogy igaza volt. Ha nem lenne...ennyire nem lennék kettyós!
- De baj volt...ezt mondtad...hogy csak disznó vagyok, aki a saját depressziójában dagonyázik...ez azt jelenti lenézel, hogy ugyan azt gondolod.
Nézek magam elé, aztán megrázom a fejem. Kellemetlen.
- Sosem néztelek csak egy kurvának. Nem úgy tűnt, hogy akarod... Honnan veszed, hogy szégyellek? Sosem mondtam ilyet és igen, vágytam rá, hogy szeressen valaki, mert te nem tudsz. Igaz, hogy nem is lehet. De nekem te kellettél, mindig, csak te. Mindig beértem volna csak veled. De neked sosem voltam elég... Én voltam az, aki szerettelek, te, aki nem, miért csinálsz úgy, mintha én lennék gonosz? Igen, hibát követtem el, ott, hogy magamhoz tértem és akartam ezt az érzelem dolgot. Tudhattam volna, hogy belebukok. Te mondtad, hogy baj! Azt mondtad csak nyafogok, folyton ezeken a faszságokon! Mintha baj lenne minden, amit elmondtam neked. Nem örülsz...nem örülsz, hogy megosztottam veled. Nem szerettem Sebastiant, csak szexuálisan vonzódtam hozzá, mivel úgy viselkedett és szeretethiányos voltam. Csak egy hiányból fakadt. Veled sosem akartam űrt betölteni, te a Mindenség voltál! Nem, soha! Azért akartam, hogy ne legyél, mint már elmondtam, mert láttam, hogy rossz neked...és mert önző voltam. Nem volt fontos...nem értem miért mondod...miért mondod most? Sajnálom...nem akartam...nem gondoltam soha, hogy... Nem szégyelltem! Ez nem igaz...ezt csak beképzeled. Jössz ezzel a kurvasággal folyton, nem lettem volna veled, ha ekkora baj lett volna. De ezeket Te mondtad!!!
Ordítom, most már én is ordítom! Gyűlölöm, hogy az egészet kicsavarja és ellenem fordítja, mintha beképzeltem volna mindent!
- Semmi érzelmi szál nem köt hozzám,akkor mi a fasz bajod van? Hogy anyagilag szar lesz neked? Én meg azt hittem...nem látod? Megőrülök! Azt hitted viccből találtam ki? Hogy nem ez volt életem legrosszabb két napja? Nem volt rosszabb, mint a kibaszott baleset? Fogalmad sincs! Elképzelni sem tudod!
Kapkodom a levegőt.
- Te mondtad...nem találtam ki, nem...asszed viccből éltem volna át? Mindent, amit mondtam, tőled hallottam!
Gyűlölöm, hogy mást sem tudok ismételgetni, de képtelen vagyok visszajátszani neki. Utánakapok, megszorítom a karját és magam felé fordítom, bár nem értem hogy van erőm hozzá.
-Vitatkoztam veled, nem emlékszel? A disznón...és hogy nyafogok...és hogy baj talán,hogy elmondtam. Hiszen azt mondtad elfogadsz olyannak, amilyen vagyok, miért gyűlöltetted meg velem önmagam? Miért mondtad folyton, hogy szakítanunk kell? Szerinted mikor lett elegem? Miért nem szerettél? Folyton ezzel a kurva baromsággal takarózol, de csak kifogás... Nem szerettél
Mondom csendesen, behunyom a szemem, mert szédülök, még ott a gát, hogy nem nyafoghatok. De ő...sokkal hisztisebb és nem tudja, hogy akaraterővel bármi elérhető. De az akaraterő végzetes lehet, mert minden túlzás halálos.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 02:24

-Én se olyannal, amivel Te vádolsz!
Mondom visszakézből.
-De hisz nekem mindig is így tetszettél én nem akartam hogy más legyél csak azt, fogadd el magad és ne keseregj olyanon amin felesleges.
Azért az különbség szerintem. Szerintem.
-Nem így jött le? Nem így jött le? Hát cseszd meg Reeven, szerinted csak megjátszom magam? Mond már meg mi okom lenne erre? Ha gazdag és befolyásos pasit akarnék kúrhatnám Ericet is. Úgy is odavan értem. Ha csak azért kellenél mert fiatal vagy, arra ott lett volna Seth, alig idősebb nálad. Akkor meg? Egyszer sem gondoltál bele, miért Veled vagyok, miért mentem rögtön bele költözzünk össze? Hm?
Mi másért, ha nem azért mert jól érzem magam vele és nem keresek mást...
-Mivé váltál? Ugyan olyan vagy mint eddig... azaz nem, most tényleg nagyon magad alatt vagy, amit nem értek, mert nincs mire fel. Most minden megvan! Nem értem, nem értem, mi az ami miatt azt hiszed nem lehet Téged elviselni. Lehet hogy konkrétan nem mondtad ki Reeven, de azzal hogy mennyire erőszakosan hajtogattad, hogy majd Te elintézed, hogy ne legyek kurva, hogy ezen mindig hülyén felkaptad a vizet... mire gondoljak, ha nem arra, szégyelled? És igenis sajnáltatod magad, mert nem arra koncentrálsz ami van, hanem az ami nincs! kurvára nem veszed észre, hogy én itt vagyok neked, mert csak azt szajkózod, hogy neked kell még egy szerető aki imád, hogy a szüleid nem szerettek, hogy az unokanővéred egy álnok szuka, amiket én megértek és tények, de vedd már észre, nem vagy egyedül! És az a nyafogás, mert megbeszéltük, hogy életképtelen kis senkik és nem szabad adni a véleményükre! De az hogy elmondod épp mi bánt az nem zavar, az fontos, mert érdekelsz, csak utálom, ha úgy állítod be, hogy nincs egyetlen ember sem ezen a kibaszott bolygón akinek fontos lennél vagy akit érdekelne mi van veled, mert mindig csak arra gondoltam tőle, hogy ennyire nem érdekellek? Ennyire nem veszel számításba se? De én persze nem mondhattam, mert az lett volna csak magamra gondolok és nem érzem át a problémád...
Azért nem olyan egyszerű kezelni a depresszióját, nehogy azt higgye. És ez a hála... kidob a picsába...
-Értékeled mi? Annyira hogy pont leszarod, kidobsz a g.cibe! Bizonyára mert nem változtat a szemedben semmit mi?
Aztán felhorkanok.
-Én tettelek tönkre?! Én? Én kapartalak össze! Nem is egyszer! Bocs, ha nem akarom, hogy belődd magad újra és ott dögölj meg valami padka szélén, bocs, ha arra buzdítottalak, hogy jó vagy így, mert le kell szarni mások mit mondanak, milyennek kellene lenned, bocs, hogy ilyen az ízlésem!
Na nem, ezt ne kenje rám!
-Hah cseszd meg magad! Amikor jössz azzal gyilkos vagy, holott nem is? Ezerszer megbeszéltük, hogy közöd nincs ehhez, véletlen volt az egész, egy szimpla baleset, de Te nem, még véletlenül sem fogadod ezt el, inkább mondogatod magadnak, mekkora egy utolsó tömeggyilkos vagy! Naná hogy erre azt mondom sajnáltatod magad! Én sokkal rosszabb dolgokat tettem, mint Te, de mit számít? Egyszerűen neked jó így, leszarod, hogy engem például ez a világfájdalmad nem érdekel, mert nem leszel kevesebb általa, csak több. Én szeretem benned, hogy nem vagy átlagos, hogy tettél rossz dolgokat, hogy ilyen vagy! Pont ilyen! Máshogy nem is kellenél...
Csóválom a fejem, sosem fogja megérteni, kényelmesebb az a hit neki, hogy Őt mindenki utálja és megveti és szánalomból van vele...
Persze amit halok fáj, de mit tehetnék... számít neki bármit is mondok?

-Igazán? Folyton azt hajtogatod nem érdemelsz semmit és senkit... hogy neked nem jár, hogy bűnhődnöd kell... és erre velem vagy, közlöd hogy csak akkor hiszed el hogy jelentesz nekem valamit ha kimondok egy kibaszott szót! Egyetlen szót! Mintha az annyira mágikus lenne, hogy minden más tettet és szót, gondolatot fölülírna! Megrögzötten erre mentél! Közöltem nem vagyok hajlandó kimondani, de minden mást megcsináltam amit kértél, de neked nem volt elég! Neked semmi sem elég, azon is kiakadtál, hogy Eric nem lesz a szeretőd! Hogy elutasított meg nem érdemled meg meg tudom is én! Mert Te neked max egy utolsó kurva jár mi? Mintha egy kibaszott büntetés lennék, néha úgy éreztem, mert jöttél ezzel folyton, szerinted ez milyen érzés?! Belegondoltál egyszer is?!
Ordibálunk, de egyszerűen elkeserítő. Minden olyan elkeserítő.
-Már hogy ne kötne?! Vak vagy bazdmeg?! Vagy neked ez tényleg nem jelent semmit?!
Mutatok körbe, jelezve ez az életünk...
-Nem, mert nem mondasz semmit csak jössz azzal eleged van belőlem és kidobsz! Nekem szerinted jó volt, hogy azt mondtad velem maradsz, aztán elmentél?! Ideküldted Ericet, mikor nekem kibaszottul nem rá volt szükségem, hanem Rád!
Ő sem fogja fel, hogy már rég elhagyott, de csak most merte kinyögni.
-Vagy csak kiforgattad a szavaim! Beteg voltam, örültem hogy levegőt kapok aztán benyögted, hogy turnéra mész, egyfolytában dolgozni fogsz és tanulni, majd ezt követve, hogy alig várod, hogy a rajongóidat kúrhasd, majd habnak a tetejére, hogy Ericet is megbasztad és a szeretőd, szóval vele is kell lenned... mintha csak azt mondtad volna, találjak magamnak valami új hobbit, mert neked lett egy csomó és bizony nem lesz rám időd! Persze hogy kibuktam! Persze hogy bántott a dolog, mikor én mindent bedobok, hogy veled lehessek, Te meg flegmán közlöd, hogy mi a fasz bajom van ezzel?!
El is fordulok, igazából úgy fest már akkor kidobott, biztos talált valakit, valaki jobbat és rájött mennyire szánalmas hogy velem van... olyan megalázó, hogy bevettem megint ugyan azt. Azt hittem tanultam a hibámból, de úgy fest én vagyok a legostobább ebből a társaságból. Magafelé fordít, ennek nem örülök, felemelem a fejem a plafon fele, nem akarom hogy lássa, hogy most nem vagyok a toppon. Nem adom meg neki még ezt az örömöt is. Annyira dühös vagyok rá!
-Fogd már fel hogy kibaszott régóta szeretlek!
Ordítom bele a képébe, mert már betelt a pohár, hogy beleképzel minden faszságot minden szavamba és a saját démonaival festi újra őket. Persze amint realizálom, hogy mit mondtam lesápadok és elnyílik a szám. Mert... kimondtam? Csak képzeltem... de nem. Ráordítottam. Kezem a szám elé is teszem, majd valós félelem ül ki az arcomra. Kimondtam. Az egyetlen szabályom szegtem meg, nem volt több, egyetlen. De azzal hogy kimondtam eléggé valóságos lett, mintha csak magamnak is beismertem volna, mennyire fontossá vált nekem, hogy mennyire kiszolgáltattam magam. De most véglegesen. Főleg miután kidobott! Azt hittem nem lehetek ostobább, mint 17 évesen, de az emberi hülyeség végtelen. Legalább is az enyém. Le kell ülnöm, nem, el kéne mennem! De hova? Így? Mondjuk az is jobb, mint ennyire kiszolgáltatnom magam... hátrálok is, mintha félnék itt helyben porba alázna. Most megteheti... meg fogja tenni, mert nem akar már velem lenni, sosem akart, akkor nem hagyna el. Azt hiszem... el kéne futnom, nézem is az ajtót, csak saját magam is lesokkoltam. Ennyi eszem van... gratulálok Kaleolani. Most hazudtoltad meg a neved jelentését...
// Nah, kb ilyen most xD //


_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 12:31

- De
Mondott... Veszek egy mély, kétségbeesett levegőt.
- Ezértis ért...váratlanul, én is azt hittem így...kedvelsz, de amiket mondtál, amitől féltem, azok alapján nem lehetett kedvelni, azt hittem olyannak látsz, szánalmas szutykos szarnak, hogy nem mondhatok el semmit...pedig annyi minden lett volna! Nem akartam olyan lenni, amilyennek leírtál.
Beszívom a levegőt, reszelősen, fájdalmasan, hasogat a fejem és szédülök, kezd szertefoszlani ez az apatikus köd, de ami a túloldalon vár...
- Nem volt túl logikus...de rossz állapotba kerültem. Félek...félek azoktól, amiket mondtál és pont rátapintottál. Hogy szánalmas vagyok, csak nyafogok és hogy neked nehézség, hogy lenézel, hogy ilyen vagyok, hogy az érzelmek ellenem fordulnak, értsd meg...nem akarok olyan lenni! Annyiszor mondtad, hogy csak nyafogok...ha olyannak látsz, vagy nem engem látsz, nem akarok létezni. És a depresszió és folyton azt emlegetted menjünk szét, behoztad a depressziót a témába, hogyne kapcsoltam volna össze? Hogy valójában azt akarod, menjek el? Iszonyat mindig ettől rettegni! Emlékszel mennyire kiakadtam legutóbb, mikor el akartál hagyni? Aztán megtiltottad a kiakadást, mert nem leszek szánalmas, bármit összekaparok ahhoz, hogy méltósággal haljak meg. Ha kell, megint hulla leszek és kiirtom az érzelmeim! Vagy belövöm magam, de nem akarok az lenni, mint aminek akkor láttál és aminek hiszem magam most!
Zavarodottan nézek körbe, kezdem elveszíteni a biztos, halott talajt. És ez túl rossz lesz...utolsó órák, utolsó percek?
- Hogy szégyelltem volna, amikor az egész világ előtt felvállaltalak? Meg akartam mutatni, milyen fontos vagy! Azt hittem megérted, hogy körülötted forog minden! Hiszen nélküled semmi vagyok!
- Tudod, ragaszkodom ehez a pillanathoz
Mert elvérzek csak, hogy megmutassam, sosem engedem el

És az emlékeim darabkái zuhannak a földre
Tudom, mit tettem, ezért nem engedem el
Mert ez az igazság, semmi vagyok nélküled

Suttogom, amit neki írtam, vöröslő arccal, behunyt szemmel, amiből szökni akarnak a könnyek. Felix az egyetlen, aki igazán hatással van rám, akkor is, ha a legmélyebben vagyok.
- Ez így...nem igaz... Másik szerető csak azért kellett, hogy elviseljem a gondolatot, hogy neked is van. De...a szüleim megpróbáltak megölni, ez...ezen nehéz túllépni és ha tetszik, ha nem, meghatároz. 16 évig ebben éltem, gyilkos szándékban, szerinted normális vagyok ilyen háttérrel? Szerinted a depresszióm csak annyiból áll, hogy drogoztam és hülyeséget csináltam? Tudom...de te kérted, te mondtad, hogy vége, ha beléd szeretek...tudom, hogy te mindig ott voltál, de mi van, ha megelégelted? Nem érted mennyiszer kaptam már nemet? És hogy a tiéd mit jelent? Mit jelent minden hülye fenyegetésed, hogy legyen vége? De...nem akartam, hogy ezt érzed, nem véletlenül lettél fontos, tudtam, hogy számíthatok rád...de eleged lehet, bármikor. Mindenkinek elege lett a problémáimból. Féltem...hogy nem jó velem.
Ronda, dagadt cseppekben csorog a könnyem, miközben a szemem nem bírom kinyitni.
- Nem...doblak ki. Azt hittem ezt akarod, mert elmondtad, sokszor. Szakítani akartál, folyton szakítani akartál velem! De...én nem bírom ki nélküled! Nem bírok arra várni, mikor fenyegetsz meg ezzel legközelebb! Azt hittem komolyan gondolod...mert nyafogok és ez neked teher. Ezeket mondtad, esküszöm!
Kiabálom sírva.
- Tudom, de a múltkor...amikor beteg voltál, olyanokat mondtál...Azt mondtad, öljem meg magam, rendben! Azt mondtad most, oké, ha megteszem. Akkor mit higgyek?
Rázom a fejem zúgó füllel, szétrobbanó aggyal, zokogva.
- De...számít...csak...néha, de azt hittem csak néha...nem ezzel foglalkoztam folyton...próbáltam feldolgozni...próbáltam...jó párod lenni...
Rázom a fejem, istenem de szédülök, ha tudná mennyire szétesett a világ.
- Nem a szó a lényeg...Te mondtad, hogy nem hiszel benne! Azt mondtad, nem! Mit kértem? Nem kértem semmit! A...foglalkozással is neked akartam segíteni! Sokáig nem kértem, hogy hagyd abba, de nem meséltél róla, nem mondtad, hogy nem élvezed...azt láttam, rossz neked. Nem kértem, hogy mondj le Ericről és Sethről, azt se kértem, soha nem kértem, hogy szeress! Mindent elviseltem neked, mindent! Elfogadtam, csak elfogadtam, hogy te nem...megtagadod magadtól, vagy én nem vagyok jó, én csak elmondtam...nem azért, mert kurva vagy, hanem mert gyilkos vagyok, azért érdemlem meg, hogy nem szeretsz, azt hittem azért... mert nekem nem jár a te szerelmed...nem jár, mert mindig el akartak pusztítani és a végén már én is el akartam magam. Nem jár, mert megöltem négy embert, nem jár, mert az egyik 13 volt. Nem jár, mert nem bocsáthatok meg magamnak...Nem akadtam ki Ericen. Rajtad akadtam... Csak az volt büntetés, hogy nem viszonozd, hogy azt mondtad, tetszem...hogy csak az egyik szeretőd vagyok. Nem akartam, hogy ezt hidd...Nem akartam...
Levegő, nehéz a könnyektől értelmesen beszélni, nem akartam ezt, nem akartam nyafogni, de mindent feladok, mert érte mindig, mindent feladok.
De, de nekem ez jelentett mindent. Azért mentem el, mert azt mondtad csak depressziózom...ugyan az volt, mint Liánál, azt hittem eleged van. Folyton azt hajtogattad, szakítanunk kéne, mit hittem volna? Hogy olyan nagyon kötődsz hozzám? Amikor csak egy szánalmas, nyavalygó disznó vagyok a saját mocskában? Ha ilyennek látsz? Leírtál és én hittem neked, leírtam magam. Nélküled nem számított semmi! Próbáltam véget vetni neki, de Eric...elkapott, aztán Sebastian bebörtönzött...és kértem, hogy legyen veled, mert nem tudtam...magammal sem tudtam, ha ilyennek látsz nem tudok...Meg kell semmisülnöm, mert nem leszek ilyen, nem fogsz zsinóron rángatni, hogy elhagyhatsz minden veszekedésnél, hogy nem mondhatok el semmit, mert minden baj és minden szánalmas, hogy megvetsz, mint egy állatot és hogy...lehúz téged is a depresszióm.
Nem, azt mondtam, hogy otthagyom az iskolát, hogy te festhetss, hogy TE MEGVALÓSÍTHASD AZ ÁLMAID! Hogy majd dolgozok, de MINDIG LESZ RÁD IDŐM. EZT MONDTAM! AZT MONDTAD, NYUGODTAN KÚRJAM CSAK A RAJONGÓIM, MERT NEKED AZ NEM SZÁMÍT, SZEREZZEK TAPASZTALATOT! TE HOZTÁL ÖSSZE ERICKKEL! AZT MONDTAM MINDIG LESZ RÁD IDŐM, MINDIG...Nem mondtam a hobbit...nagyon hülye vagy.
Igaz, hogy velem szemben van és hogy sír, vagy ilyesmi, de nem bírom tartani már őt, a hangom is elment és egyszerre van hányingerem, szédülésem, küzdök a rámtörő démoni rosszullétekkel és a sötétséggel, ami hívogat, ami túlságosan csábító. Beleordít az arcomba, húzom magammal le, ha le tudom húzni, mert a térdeim nem hajlandóak tovább tartani. Hogy? Szeret? Zihálok, kibaszott gyorsan, ez valóság lenne? Kimondta? Megpróbálom tartani az ingét, vagy ami van rajta, nem látom jól. Valaki mondja, én, de mintha a hangom idegen lenne. Nem látom jól, hogy sír-e.
- Fogd már fel, hogy nem tudok nélküled élni
De én nem bírok ordítani. Ezt mondta? Félreértettem, ennyire gyökér vagyok? Minden darabos, mint a körte. Utálom a körtét.
- Ne menj el...ha tényleg...szeretsz, ne menj el, akkor ne akard, hogy belepusztuljak.
Még nem biztos, nem biztos, hogy marad, vagy hogy ez a valóság. Kell a szilárd bizonyíték, hogy itt van. De nem bírom tovább, elérem a határaimat, nem bírom tovább, semmit nem bírok tartani, elszakad minden cérna. A testem fizikailag nem bírja az érzelmi megterhelést, érzem, hogy elérte a határokat.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 13:47

-De nem!
Gyerekesen belemegyek még ilyen szócsatába is, ami rangomon aluli, de most nem érdekel.
-Ha ilyennek látnálak én adnék a kezedbe egy marék gyógyszert, hogy szűnj már létezni! Szerinted nekem ez gondot okozna? Gyomlálni egy kicsit? Qvára nem! De Téged nem ilyennek látlak, hogy a faszba tudtad ezt megszülni?!
Nem tudom elképzelni sem...
-Akkor ne legyél olyan! Nem tudok helyetted semmit sem megcsinálni Reeven! Mert szoktál! De ki nem szokott bazdmeg?! Nem ismered Ericet, na az az ember egy hisztis picsa! Annyira hülye vagy bazdmeg... beteg vagy, keresed a szart, hogy igazold magad, mert nem akarok elfogadni, hogy valaki tényleg törődik veled! Különben is ha nem akarnék veled lenni fognám a cuccom és magam mennék mit várjak arra, hogy Te mész el?! De elmentem egyszer is?!Hagytalak ott faképnél mint a kibaszott Amelia?! Nem bazdmeg, nem!
Ordítok megint, mert sértő, hogy azt hiszi cserben hagytam valaha is.
-Persze hogy majdnem elmentem akkor, mert közölted neked más kell! Milyen megalázó volt már! Fel sem fogtad, hogy mennyire az volt nekem! Hogy én mindent megteszek és közlöd, neked más kell! Nem vagyok a csicskád meg az ágyasod, hogy amikor kedved van megbasszhass, aztán menjél Sebastiánhoz élni! Az akkor nagyon megviselt! Persze később mondtad, hogy csak testileg kívánod de bazdmeg, addig?! Addig tudod milyen szar volt?!
Dehogy tudja, fel sem fogta...
-De a világ nem tudja mi vagyok! Te mindenbe fejest ugraszt aztán gondolkodol csak...
Erre mondja a szöveget, na igen, emiatt hittel hogy talán ez komolyabb, hogy talán nem csak szórakozik, de kidobott... erre nem tudok mit mondani, betegen ott hagyott aztán kidobott!
-Szerintem normális vagy ilyen hátérrel, mert szerinted én normális vagyok ilyen háttérrel?! Hogy hat évesen azt kell néznem, hogy basszák az anyám és az nem az apám?! Mert az ügyfél erre izgul fel?! Hogy a saját anyám eladott egy faszinak és úgy meghágott, hogy egy hétig nem bírtam leülni?! Mindezt csak azért, mert szűz voltam és jó pénzt ért?! Abból kaptam az első festő készletemet meg a hegedűm... Normális ez?! Nem, de leszarom, de szerinted engem nem határoz meg? Szerinted hagyom hogy elemésszen?! Nem bazdmeg! Az mikor volt már basszad meg! Még a legelején... azóta mondtam én ellent egyszer is? Hányszor beszéltük ezt meg, hányszor mondtad azóta hogy szeretsz és mondtam EZÉRT egyszer is, hogy akkor kalap-kabát?! Kibaszottul soha!
Hú de felcsesz ezzel is... megelégeltem...aha..
-Gondolod nem szóltam volna ha elegem van?!
Olyannal ismer aki fél szólni? Basszus.
-Baszki, igen, de ezt én is elmondhatnám! Mikor unod meg, hogy csak ennyi jutott velem, hah? Mikor jössz rá inkább csajt akarsz magadnak mondjuk, vagy csak a karriered, vagy fasz se tudja?! Ilyenen aggódni nonszesz! Aggódhatnék azon is, mikor patkolsz el mert elfelejtesz enni bazdmeg!
Az még reális is lenne...
-Az a teher, hogy nem bírlak ebből a szarból kihúzni, tök tanácstalan vagyok néha, csak nem mutatom, mert ha már én nem tudom mi legyen, akkor végképp feladod! És ha sértő dolgokat mondasz mivel tudlak észhez téríteni ha nem azzal, hogy leléphetek? Mert nekem is méltóságom bazdmeg! Egy kalap alá vettél a többi kis lotyóval, szerinted hogy esett! Mert ezt mondtad, erre én is esküdözhetnék, észre sem vetted, de megcsináltad!
Erre emlékszem, akkor pattant el először bennem a cérna. Aztán Eric miatt...
-Dehogy mondtam ilyet... nem mondanék ilyet.
Nézek rá megrökönyödve, mert én erre nem emlékszem, de biztos nem mondtam, mérgemben sem mondanám, hát mindig féltem egyszer fogja magát és megteszi.
-De párom vagy, mit nem lehet ezen felfogni?! Egyetlen eltérő pont nálunk a gyerek, de arra is azt mondtam idő kell neked...
Még Joshuának is mondtam, Reevennek akarok felnevelni egyet, mi ez ha nem kötődés? Ha nem tervezés?
-De! Neked kibaszottul az a lényeg! A szóban meg a lilaködös szarban nem hiszek, mert az nem igazi, az vak, az szar állapot! De egy normális kapcsolatban százszor is elmondtam hogy hiszek, hogy nekem lelki társ kell, aki a másik felem és bazdmeg, mondtam már hogy Te az vagy!
Na jó... lehet nem szó szerint, de erősen céloztam rá, hogy nekem Ő kell ergo Ő ilyen. Nem szeretem a nyálasságot, nem fogom a szájába rágni ezeket a giccses szavakat!
-Mit élvezzek minden kuncsafton? Sok a hülye... de kellett a pénz, mert már nem csak magam kellett eltartanom, mit meséljek arról, hogy miről panaszkodott Miss Hugh? Hol érdekelne Téged?! Engem sem érdekel. Vagy részletezzem, hogy kellett megkúrnom? Az is unalmas volt, miről beszéljek erről?!
Aztán csak meredten nézem.
-Sosem mondtam hogy CSAK az egyik vagy... az elején esetleg, első alkalommal, de azóta eltelt több mint egy év bazdmeg! Veled élek, hozzád igazítom az életem, nem vetted észre?! Kérsz valamit és megcsinálom... Szerinted kinek csinálok meg mindent amit kér?! ÉN?! És baszottul nem érdemelsz büntetést, mert a halál sokaknak megváltás, de élő zombiként létezni, megtörni, én valóban megtörtem embereket a qva anyjukat, mert megérdemelték! Vagy csak mert jól esett! Ilyen emberrel vagy együtt bazdmeg! Nem tűnt még fel?!
Hol zavar engem, hogy okozott egy robbanást? Nem zavar... Annyi baleset van a világban.
-Nem emlegettem folyton! Annyiszor mondtam ahányszor Te utaltál rá hogy csak egy kurva vagyok, akit kitartani próbálsz! Bocs, ha arra berágok, igazán!
Üvöltözöm, mert általában tényleg csak akkor dobtam be ezt, hogy fájjon neki is.
-Annyira hülye vagy...
Erre már lassan tényleg nincs mit mondanom, mert valamit nagyon bebeszélt magának.
-De minek fessek, ha Te nem vagy velem?! Ha?! Azt hiszed az az álmom, hogy az éhhalál szélén egyedül pingálok?!
Ordítom én is, mert akkora egy fasz, hogy ezt is rám keni. Mintha én bármikor is hanyagoltam volna mert festek!
-Hát ha csak dugod őket mit számít? De Eric?! Őt nem csak megdugnád! Azt mondtad költözzön ide, éljünk hárman bazdmeg!
Ordítom tovább, mint Ő mert alapjáraton még azt is lenyeltem volna, de mikor mondta jöjjön ide... az betette a kaput. Aztán annyi faszságot mond megint, hogy megunom, leránt, de nem zavar, egészen addig míg rá nem jövök, hogy mit mondtam. Az eléggé lesokkol, menekülni akarok... sebezhetőnek érzem magam, azt nem akarom megint, újra nem. Akkor is borzalmas volt, nem akarom újra! De csak megragad, rá kell nézzek, szétestünk mindketten. Futunk az egész elől, mert ijesztő Már az.
-Én csak nem akarok...
Mert tudnék nélküle, de minek? De meggondolom magam, ott tart a keze, nem szaladok el, amúgy is elég gyáva dolog lenne, belátom. Inkább megfogom a kezeit.
-Én nem akartam elmenni, Te dobtál ki... én sosem akartam hogy elhagyj...
Motyogom, de közel vagyok, hallja. Érzem hogy elernyed a keze, esik vele az enyém is, de nem eresztem. Csak ott térdelek vele, mert nem tudom mi lesz. Velem ilyen még sosem volt. Hozzá kell tenni, én sem ettem két napja, csak én a betegség miatt, a veszekedés engem is leszívott. A könnyem sincs már kedvem letörölni, de Ő is ilyen, egyre megy.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 15:42

- Mondtál dolgokat Felix...ha elismered, ha nem.
Erre nem gondoltam, tényleg megtenné.
- De azt hittem...azt mondtad...talán csak bántani akartál, de sikerült! Összeraktam. De nem fogom elismételni megint, egyszerűen minden egybevágott, mi a baja mindenkinek velem. De ha nem mondhatom el, akkor nem fogadsz el engem, nem úgy, ahogy mondtad. Akkor nem mondanék semmit...összezavarodtam. Nincsenek határok, hol kezdődik a nyafogás? Vissza kellene térnem a régi, leszarom önmagamhoz? Az vagyok-e én? Tudod, hogy ezek nehéz kérdések. Nem vontam kétségbe, hogy törődsz, azt hittem megelégelted! Miért nem érted? Folyton azt emlegeted nyafogok és szakítanunk kellene, aztán a depresszió, azt hittem eleged van! Majdnem! Mondogattad! Miért mondogattad?
Úristen de fáradok, nem bírom már...
- Nem azt mondtam, hogy más kell. Csak, hogy lehet, hogy érzek iránta valamit. De...azt mondtad nem érzel irántam semmit! Honnan tudtam volna? Ha egyszer megmondasz valamit, nem fogok kombinálni. De sajnálom....sajnálom, hogy így érezted
Ismételgetem.
- Ez is baj? Hogy nem úgy adtam elő, szeretem Felixet a kurvát? Akkor meg azért sértődsz meg! Neked se jó semmi!
Fakadok ki sírva.
- Nem, az sem normális, ami veled történt. Ezért akartalak kirángatni belőle...Azt akartam, hogy boldog legyél. Nem, mert erős vagy...de én csak nemrég tudtam meg. Mindegy...
Megrázom a fejem, hogy nem mondta. Én szerencsés, nem dobott ki, mert szeretem...
- Azt hittem ezzel szóltál. Olyan volt.
Így láttam, vegye észre, hogy így láttam!
- Sajnálom...
A tenyerembe temetem arcom, nem tudok erre mit mondani, tényleg nonszensznek tűnik...de én magam is elég nonszensz vagyok, megszokhatta volna. Talán rosszul raktam össze a dolgokat?
- Éppen ez az! Én azt hittem...te is érzed, hogy már kilábalok belőle. Azt hittem kilábaltam, hogy te nem érzékeled, hogy beteg vagyok... De amikor azt mondtad igen, azt hittem ugyan az van, mint Liánál, hogy sokkal súlyosban a helyzet, hogy talán megkeserítem a hétköznapjaid, nem tudod velem jól érezni magad. Ő is ezt mondta, hogy teher...Nem akartalak egy kalap alá venni, de én már nem bírom ezt hallgatni állandóan. Ha elhagysz, hagyj el, ne csak mondogass. Ne tarts rettegésben bazdmeg! Fogalmad sincs mennyire szar... Rosszul vagyok Felix, de nem ennyire. Két perce mondtad, amikor azt mondtam, meg akarom magam ölni. Így: Rendben, oké! Ha erre nem emlékszel, nem csoda, hogy a többi is kimaradt. Nem, nem mondtad, hogy a lelki társad lennék!
Nekem...kell, hogy mond, mond meg. Ha el akarsz hagyni azt mond, ha teher vagyok, fogalmazz érthetően, ha fontos vagyok, mond azt!

Nehézkesen sok levegőt veszek.
- Az érzéseidről...hogy mit jelent neked ez a foglalkozás... Ha unod...én segíteni akartam, végig csak segíteni... Egyszer elmondtad, hogy csak az egyik vagyok és hiába telt el egy év, nem mondtad, hogy azóta több lettem. Én mindig úgy éreztem, hogy csak az egyik vagyok. De ha nem mondtad...Sethtért és Ericért is megcsinálsz dolgokat! Vannak jó tulajdonságaid, mint az előbbi és vannak rosszak. Elfogadtalak így. Nekem is vannak, én sem vagyok jól, te tudod egyedül, mennyire nem. De én nem utaltam arra, nem akartam arra utalni...nem tudtam, hogy te úgy veszed. De ismerd el, hogy te sem tudtad, bennem mi játszódik le!
Te vagy annyira hülye! Nem hanyagoltalak volna, miért nem fogod fel? Hányszor mondjam még el? Valamennyire számít...Mert legszívesebben nem dugnék senkit rajtad kívül. Azt hittem neked nem számítana!

Mondom erőtlenül Ericre, de ne bírom már tovább... Minden zavaros, elveszek ebben a káoszban.
- Nem dobtalak ki... Csak sokszor mondogattad...
Megfogja a kezem, nem tudom mi lesz most, de dönteni kellene. Ha egyikünk se akarja, talán nem kéne szakítani. De mi van, ha nem tud együtt élni a depressziómmal? Minek tagadjam? Most is nagyon szarul vagyok.
- Tudnál...tovább élni velem? Akkor is, ha ilyen vagyok? Akarsz? Mond gyorsan, most, döntsd el most!
Sürgetem, mert ha igent mond, nekiesek zokogva a mellkasának, úgy hogy megragadom és szinte üvöltök, akkor vissza kell billennem az apátiából, ami nagyon nehéz és borzasztó fájdalmas és akkor úgy üvöltök, mintha közben a lábam vágnák le, torkom szakadtából, vagy a lelkem tépnék ki, elvesztve a kontaktust a valósággal, hogy vissza tudjam szerezni. Félőrültre és félájultra a nyugalomért, de a testemnek most akkor sem tudok parancsolni, nedves lesz az alsónadrágom, talán még a nyálam is folyik, tényleg teljesen elvesztem a kontrollt. Azt akkor is elveszítem, ha nemet mond, de akkor belesüllyedek az apátiába, olyan lesz, mint az ájulás, csak hangok nélkül, egy kisebb kóma és akkor majd egész egyszerűen elszállítják a testem és a gépek majd megpróbálják életben tartani.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 22 2017, 16:28

-Ez Rád is igaz Reeven!
Csak hogy tisztán lásson, Ő sem hibátlan.
-Csak mert Te is bántottál, ez így megy ember, ha földbe döngölsz valakit ne várd el hogy meghunyászkodva tűrve! Bennem van méltóság és büszkeség! Jaj mert bebeszélted magadnak hogy összevág, mintha valaha is rád lehetne unni Te idióta...
Dohogok, mert nonszensz hogy ezt hiszi.
-Dehogy elégeltem... azt elégeltem meg, hogy bármit csinálok nem elég jó, ez felbaszott, de magamra voltam dühös nem Rád. Beteg vagy én nem vagyok, az én dolgom, hogy meggyógyulj. Azaz nem csak az enyém, de főleg az enyém. Azt mondtam megoldom, hát próbálom is tartani magam ehhez.
Sóhajtom, mert én is fáradok. Mi lenne ha egészségesek lennénk? Nem maradna a házból semmi.
-Mert megbántottál!
Mi másért mondogatnám szerinte? De mindegy, nem vette észre, bizonyára mert azt hiszi engem semmi sem érdekel, csak a pénz meg a dugás. Sóhajtok megint.
-Nem, én nem azt mondtam. Azt mondtam nem vagyok szerelmes, nem érzek lilaködöt, meg egyéb faszságokat. Az nem jelenti hogy nem érzek semmit...
Vágom oda dacosan.
-Hát szar volt... de túltettem magam rajta. Te is túltetted már sok faszságon. Ilyenek vagyunk.
Erre mit mondjak? Nem most volt. El is akartam felejteni, csak Eric miatt újra felszakadt a seb.
-Én csak nem akartam, hogy megszóljanak Te hülye! Azért kiakadtam volna, de mondtam én egy szóval hogy nem tetszett?!
Nem mondtam ilyet, mert tetszett. Csak nem tudtam vele mit kezdeni. Nekem nem olyan könnyen hihető, hogy Őt ez nem zavarja és elfogad. Mondja hogy de, de nekem nem úgy tűnt. Csak az, hogy próbálja. Az más, annak ki kell várni a végét.
-Miből hiszed hogy Te nem vagy erős?! Pont hogy az vagy. Hányszor felálltál már? Hányszor basztál oda az életnek? Meg már nem vagyok kisfiú, megválasztom kivel hálok. Főleg akkor ha nem fizetnek érte.
Higgye már el hogy vele akarok lenni.
-Dehogy... beteg vagy és azért hiszed, hogy nem akarok veled lenni. Most lenn vagy a mélyponton, ha jobban leszel rájössz faszság volt. Nem unlak, nem akarlak kidobni, nem vagy teher, nem zavar, ha elmondod mi a bajod, maximum az ha olyan miatt rágódsz ami faszság mert nem a Te hibás vagy mert hülyeség. Értetted?
Rágom neki szájba, ezzel kombináljon, azaz ezzel nem kell, mert egyértelmű kinyilatkoztatás.
-Ne sajnáld... legalább elmondtad. Legalább elmondhattam én is...
Lehet rám is rám fért... bennem is gyűlt a stressz, csak én tovább bírom mint Ő.
-Érzékelni nem érzékeltem, de a depresszió nem múlik el ilyen hamar. Féltem, ha sokat leszel távol, ha kiteszed magad minden szarnak, ha a megszokott dolgokat elereszted visszaesel. Dehogy keseríted meg a napjaim, feldobod őket. Mindig is feldobtad Te idióta. Nem vetted észre mennyit időt vagyok Veled? Szerinted mazochista alkat vagyok? Ő ezt mondta, mert Ő egy nyomorék. Én talán nyomorék vagyok? Frászt. Én szeretem a zűrös alakokat, Te elég zűrös vagy, ez tetszik, ne izgulj.
-Emlékszem, de komolyan, ha Te megakarod ölni magad, szerinted bárki meg tud állítani? Kibasszottul nem. Neked magadnak kell rájönni hogy nem megoldás és nem jó ötlet a halál. Mondhatok akármit, ha a fejedbe vetted nem kellesz nekem, sírhatok is maradj, nem fogod elhinni. Nem vagyok mindenható. Egyszerűen rá kell jönnöd, hogy én nekem kellesz és nem vagy teher.
Csitulok el, csitítva Őt is. Minden faszságot bebeszélt magának, de tuti csak a betegség teszi. Jobban oda kell figyelnem rá.
Magyarázom neki lassabban, hogy fogja fel, én mondhatok amit akarok, ezt neki kell megmásítania, fejben. Persze nem akarom hogy kicsinálja magát, de nem lehetek vele 24 órában non stop, vagy ha nem én mindig legyen mellette valaki, akkor is ha szarik. Ez nem így megy.
-De hányszor elmondtam mennyire különleges vagy nekem, hogy vagy mint a többiek! Ezt viszont mondtam.
Vetem neki oda, mert nem igaz, hogy erre sem emlékszik.
-De hiába mondom, azt bezzeg nem hallod meg! Sokat mondtam hogy fontos vagy, de azt elengeded a füled mellett. De akkor most igenis nyisd ki, nyeld le, mert fontos vagy, mit gondolsz, viccből csináltam eddig mindent?! Nem bazdmeg, azért csináltam mert fontos vagy! Nekem vagy fontos.
Ezt is hozzáteszem, nehogy azzal jöjjön imádott Bastiánja kedvéért teszem.
-Hmpf.... mert alpári szóval a barátaim. Seth ugyan azt a szart viseli el az anyjától mint én tettem... hát én tanítottam ki, holott Ő nagyon nem kurvának való. Nem volt jól, persze hogy segítettem neki. Eric meg legalább annyira érzékeny mint Te. Persze most felcseszett az a mocsadék, szóval nem érdekel mi van vele. De Te is mentél ha Sebastinnak kellett valami. Te még Ameliának is megtetted amit kért... pont neki. Szóval ezt ne ródd fel.
Aztán ciccenek egyet, de bólintok.
-Ebben kiegyezhetünk.
Egyikünk sem volt teljesen tisztában a másikkal, még így sem, még mindig nem. De nem nyílunk meg valami egyszerűen, tegyük hozzá. Ő még könnyebb eset, mint én.
-Ha csak szexelsz nem érdekel, olyan mintha sportolni mennél, nem akarnám, hogy megfoszd magad egy jó bigétől ha megkívánod. De az egy éjszaka, elfelejted, kész. De ideköltöztetni valakit? Az minden csak nem az elfelejtem és nem számít kategória! Az már számít, az mindig is számított! Szerinted miért rágtam be Sebastian miatt? Miért utálom annyira azt az alakot?
Kérem ki magamnak, de csak csóválom a fejem.
-Mert sokszor megbántottál.
Sóhajtom, másért nem mondtam volna, hát nem akarok elmenni. Nincs is hova, tegyük hozzá.
-Mit kell ezen eldönteni? Már eldöntöttem, mikor megkérdeztem akarsz-e a szeretőm lenni... aztán második alkalommal, mikor összeköltöztünk. Utána meg akkor, mikor a kedvenc napod vége volt. Nekem nem kell más, csak Te.
Magyarázom csendesen, mert ezt magyarázni kell? Erre üvölt, mint a fába szorult féreg, elmosolyodom, hogy Istenek, megérdemlem. A mellkasomra vonom, oda üvöltsön, azt hiszik most ölöm meg. Várok míg elcsitul, rendbe kéne szednem. Ha már nem üvölt, talán eléggé elfárad. Én is rémesen fáradt vagyok, de így nem maradhat.
-Mondom a tervet... egy: így többé nem vitatkozunk, egyikünk kinyiffan közben. Kettő: Az első szabályt nem szegjük meg. Három: Most fürdünk, legalább is megmosakszunk, nem fürödtem én sem három napja... négy: eszünk valami szart. Mondjuk egy banánt, vagy valami faszságot, kis kekszet. Meg iszunk valamit. Hány jön? Mindegy, sok: alszunk együtt. És ajánlom neked, ha felébredek legyél mellettem, élve és lélegezve, mert ha nem feltámasztalak és megfojtalak. Holnap majd jobb lesz. Na gyere Kiscserkész.
Aztán ha nincs nagy ellenállás, sorban végrehajtom a terv részleteit. Szarul vagyunk, de muszáj összekapni magunk. Ha jobban észnél leszünk majd beszélgetünk még, de most kiordibáltuk a lelkünket is. Ha mindent hagy és enged, akkor meztelen fekszem össze vele az ágyban, odabújva hozzá és ölelve, kicsit szusszanok... ez kimerítő volt. Ha nem hagyta, akkor pláne az volt.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Hétf. Jan. 23 2017, 20:14

Nézek magam elé.
- Te is...te is földbe döngöltél és nekem is van méltóságom, ha hiszed, ha nem. A depresszióm meg lehet...rengeteg minden van bennem, amit meg lehet
Motyogom lesütött szemmel.
- De ez nem igaz...jó volt. Én...sajnálom, ha nem mutattam ki eléggé, ha túlságosan arra koncentráltam, ami nincs... Magamon kell segítenem, azt hittem jobb, azt hittem nem veszed észre!
Kapkodom a levegőt zavarodottan.
- És ha én is ezt mondanám mindig, mikor megbántasz?
Most is kiakadt...igaz, hogy most elég határozott voltam.
- És azt én honnan tudjam? Azt hittem nem érzel! Nem látok a fejedbe és nem akarok kombinálgatni, találgatni, nem akartam áltatni magam
Fakadok ki elkeseredetten. A túltevésre biccentek, viszont a közönségen kifakadok
- Ki a faszt érdekel? Még jó! Mindent beleadtam és Miattad, nem a hírnévért! De...annyiszor mondtad, olyan mély meggyőződéssel mekkora nyápic vagyok, nyafogós, siránkozós...hogy elhittem.
Nem akarok ilyen lenni, megviselt, nem bírnák így élni és vele lenni, ha így gondolná.
- Értem...
De már folynak a könnyeim, ettől megint nagyon szarnak és elveszettnek érzem magam, csak az vigasztal, hogy neki is, pedig...nem is sejtettem, hogy vannak könnycsatornái. Bólogatok, elmondtuk.
- Nem akartam sokat lenni távol...Ha veled vagyok, erős tudok maradni...akkor ellenállok, te jelentesz...mindent Kale. Akkor...akkor jó és nem tartalak nyomoréknak, de magamat...magamat annak láttam és nem akartam megint, nem bírtam volna megint megtanulni újra járni, főleg úgy, hogy nem vagy. Igen...Sebastian megfenyegetett mindenféle érzelmi zsarolással, úgyhogy túléltem két napot. Jó...ha mondod, ha tényleg mondod...én elhiszem neked. De nem ezeket mondtad. Beteg voltál, oké, mégis olyanokat mondtál...
- Azt mondtad nem lehet összehasonlítani, mert mindenki más, de egyformák vagyunk csak máshogy, egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál.
Én erre emlékszem, mert megpróbáltam kipuhatolni, ki a legfontosabb, ez a legek határozottan megvan. Csillogó szemmel nézem, felfogva és emésztgetve, hogy fontos vagyok. Bólintok, lassan oszlik bennem a sötétség.
- Nem rovom fel, de azt hittem...egyformán kezelsz minket... Erickel békülj ki, ő csak jót akart, hallottam, amiket mondott...
Mondom csendesen.
- Miért lenne igényem rá, ha tőled megkapom? De oké, tegyük fel, mondjuk részeg vagyok... De akartad a hármast, hogy jóban legyek Erickel, neked néha annyira nem számított, hogy azt hittem... Nem bírtam rajtad kiigazodni, bár...sejtettem, hogy féltékeny vagy Sebyre. Meg fogom neki mondani, hogy ne csókoljon meg, de nem kell, nem úgy szeretem.
Akkor Ericre inkább, vele lefeküdtem és férfiként jobban vonzott mostanában, de hallgatok erről, ó és milyen bölcsen teszem.
- Sajnálom, ha megbántottalak, nem akartam, nem is tudtam, hogy nagyon lehet...Mindig eljátszod a legyőzhetetlent.
Csak én...és már eldöntötte, háromszor. Lehet bizonytalan volt és kellett neki a bizonyosság...bólintok, aztán sírva fakadok
//ez nemtom mi, de ezt találtam. Annyi, hogy a te mellkasod tompítja, de legalább ennyire ciki//

Persze iszonyat szarul vagyok, vörös a szemem, hüppögök és a felsőmmel törölgetem a taknyos orromat, mikor szédülve hallgatom a tervet.
- Nem is éreztem, hogy büdös vagy...
Motyogom félvigyorral, de most már esélytelen, úgy ordítottam, hogy még a fülem is bedugult, az orrom az rekordokat döntöget. Ráz a szipogás meg a minden sírás után hükkenések. Hajtom vele végre a tervet, a fürdőben veszem észre, hogy van egy folt a nadrágomon, bár nagyon fáradt vagyok, ez felcsesz és azt hiszem Felix is látja.
- Ezt elfelejtjük, nem történt meg. Nem az lesz, hogy szerelmet vallottál én meg bepisiltem a gyönyörűségtől.
Dobom is a mosógépbe. Az evés nem igazán megy, a gyomrom összehúzódott, de magamba erőltetek egy-két falatot, inni iszom. Aztán ágyba fekszünk, de nem engedem el, végig hozzá érek, fogom valahol, akár a farkát, mindegy, csak hozzá érjek.
- Itt leszel? Ne menj el... észre fogok venni és értékelni mindent...Ugye nem mész el?
Átölelem, hogy ha menne se legyen könnyű dolga, de csak akkor szenderem el, ha biztosít, hogy nem. Amikor beteg volt, én ígértem meg neki. Észre kellett volna vennem, hogy ragaszkodik...
Aztán valamikor később felriadok, borzalmasat álmodok, fel is ülök. Az első persze az, hogy utána tapogatózzak és csak akkor hagyom abba a kétségbeesett zihálást, ha megtaláltam.
- Itt vagy? Nem álmodtam? Itt vagy? Anyád nem akarja, hogy velem legyél?
Kérdezem, mert ez is benne volt az álmomban, de mintha mondott volna hasonlót, hogy az anyja tanácsa ellenére...

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Hétf. Jan. 23 2017, 21:13

-A depresszióddal majd kezdünk valamit... A többit meg átbeszéljük, ha kell. Erőt veszünk a makacsságunkon. Mondjuk holnap. Vagy legalább is később.
Most nem lenne erőm mindent végigvenni, bár talán félig-meddig tisztáztuk ezeket is.
-Sokkal jobban voltál, azért mertem mondani lógj többet az új haveroddal, fotózz, akármi, azért mertem mondani, hogy akkor én is elkérem magam egy-egy napra festeni, meg elmenni eladni a képeim... Sokkal jobban voltál, majd leszel megint. Ez ilyen.
Nem hibáztatom érte, nem tehet róla. Én meg nem mondtam a képébe, hogy ma van a 243. napja, hogy nem bőgtél, jutalmul elmehetsz egy haveroddal egész estére! Nem ez a fajta vagyok...
-Nem esne jól. Valószínű veszekednék, de nem sértegetnélek tovább, nehogy tényleg kidobj. Én is csak ennyit akartam vele elérni.
Mondom kelletlen.
-Hát de éreztettem! Szerinted viccből lesem minden kívánságod? Viccből próbálok minden kis szarral a kedvedre tenni? Olyan ajándékot adni neked, ami csakis neked ajándék? Mint a hegedű változata a dalodnak vagy az összeköltözés vagy a kamerádba a sok kütyü amit nem is értek? Lencsék, jó azt értem, hogy lencse le ne hülyézz!
Sosem mondom ki azt hogy valamit nem értek, csak most már elfáradtam.
-Nem is mondtam annyiszor... ezt már csak Te képzeled bele. Nem mondhattam, mert nem így gondolom. Ha valamit nem úgy gondolok akkor logikusan nem is mondom. Ne csesszél fel!
Morranok rá, lehet egyszer, esetleg kétszer mondtam valami kontextusban, de sokszor biztos nem. Vagy keveri magát Sebastiannal vagy Eric-kel.
-Dehogy vagy nyomorék, egy nyomorékkal nem költöznék össze. Ezt jól jegyezd meg, fikázod itt az ízlésemet és a józan megítélésemet! Kikérem magamnak. Miért ne lennék Veled?
Na jó, beadtam a derekam, ezt már egész kedvesen mondtam, valahol megtaláltam a türelem fonalának a végét, kezdem felgöngyölgetni.
-Felejtsd el, nem emlékszem pontosan mit mondtam, nem bírom visszaidézni, de lázas voltam Reeven, lehet félreértettem amit mondtál és ezt a félreértett szart értetted félre Te magad is. Azt hidd el amit egészségesen, józanul mondok. Rendben?
Nem mintha részegen látott volna, vagy akkor hazudnék, de akkor szintén nem szoktam emlékezni. Sebastiannal meg jövök eggyel, kárhozat...
-Ez is igaz. De ha megkérdezed azt is, kiben mit szeretek, akkor el mondtam volna, hogy Sethben a művésziségét szeretem főleg a nyersessége mellett, Ericben az intelligenciáját és a rosszmájúságát, de benned ezeken túl szeretem még a filozofikus nézeteidet, a humorodat, a vakmerőségedet, a beteg dolgaidat az adrenalinnal... ketten együtt fele annyit tesznek ki mint ami benned van.
Persze magamtól nem szoktam ajnározni másokat, nehogy elbízza magát az illető, vagy épp én, de már nem tartom értelmét magamban tartani ilyen információkat.
-Nem hallottál mindent... Eric hülye, én észhez akartam téríteni és elhordott a g.cibe mindennek, közölte látni sem akar. Fasznak van hallgatni a hisztijét, majd ha a kis szűzkurvája megcsalja, a képébe vághatom hogy én megmondtam. Az hogy kikezdtem veled teljesen más, mint ahogy Ő kikezdett egy szűz echte meleggel, aki most jött rá hogy meleg, csak mert Eric tette neki a szépet. Hagyjuk Ericet, fasz ki van vele.
Érezhetően mérges vagyok rá, most nem akarok megint felcsesződni rajta.
-Ah... mert a szex szex. Nekem a szex nem intim dolog Reeven, sosem volt. Nem bírom úgy kezelni. De miért ne kívánhatnál meg egy bigét? Szereted a nőket, nem tudom neked megadni azt a szex élményt, nem sajnálom Tőled. Csókold meg Sebastiant, nem zavar, felőlem Joshuát is lesmárolhatod, de ne akarj hármasban élni velük, meg ne hozz ide harmadik lakótársnak huzamosabb ideig senkit, mert akkor az már zavar. Ericet baszni hívtam, nem azért hogy szerelmet valljon Neked. Kapja be Ő is, tudja hogy velem vagy és kikezd veled és nyomatja a szerelmes regény szöveget! Hol kezdtem én ki a faszijaival?! Na ne félj, ezután kifogok...
Puffogom, erre nincs jobb szó, de nem Reevenre vagyok dühös, Ericre, de most rá nagyon. Jobb is hogy nem tudom, Ericnek azért volt sikere, bölcsen látja ezt Reeven. Szeretem hogy okos, de jó néha nem tudni mennyire.
-Mert erre nevelt az élet. Semmi baj... megszoktam. Megtaláltad a kiskapukat, Te rohadék.
De elmosolyodom, jelezve nem haragszom érte, rá nem, csak Ericre. Qva anyját... bár ez nem sértés, hanem dicséret lenne...
Aztán nagyon üvölt, ki kell engednie az elnyomott fáradt gőzt, nem is keveset nyomott el két nap alatt... aztaqva. De ha lemerült az eleme, akkor vázolom mi legyen, így nem maradhatunk. Azaz de, de nem kéne. Ennél igényesebb vagyok. //Ezen a videón én röhögtem, szerencsére Felix nem XDD//

-Mert elnyomta a sajátod!
Vigyorodom el, de csak heccelem, lehet nincs is szagunk, de jót fog tenni. Főleg mert a ruhája is koszos, van bennem annyi tapintat, hogy én arról nem beszélek.
-Miért, akkor történt? Most gondolj bele, ha nagy közönség előtt teszem meg... de Te is felejtsd el, hogy el akartam futni mikor kimondtam...
Sóhajtom, megadva magam, hogy dobjuk be a ciki-közösbe amink van. A víz minden esetre jót tesz, a hajam is megmosom, ha igényli az övét is, az legalább felfrissít, könnyebben hajtom végre az evés fázist. Kivételesen nekem sincs sok kedvem enni meg inni, ami ritka, hasonlóan nyammogok a falatokon mint Ő. Ha igényli etetem, addig sem kell nekem enni... ezt is megéltük. A legjobb rész mégis az ágyba fekvés, kiterülhetek és kinyújtózkodhatom, hozzábújhatok, szeretek vele összesimulni meztelen.
-Nem akarok sehova menni...
Sandítok ki rá fél szemem kinyitva, mert lehunytam ahogy megpihentem.
-Akkor se megyek el ha ugyan ilyen fafejű maradsz.
Vonom jobban magamra, betakarva magunk és simogatom a haját míg el nem alszom. Én mély, álomtalan alvásba szendergek, kimerülten nem szoktam álmodni. Vagy nem emlékszem rá. De arra felébredek, hogy hirtelen felül, zihál, bár én ásítok egy nagyot, mert nem értem mi történt. Aztán visszahúzom magamra.
-Nem mentem sehova. Amíg ki nem dobsz nem is fogok. De most már nem dobhatsz ki. Kimondtam azt az istenverte szót is, szóval nincs jogod. Anyám? Hogy jön ide anyám? Kedvelni fog Téged. Főleg ha hízelegsz neki kicsit, akkor imádni fog, szereti a fiatal és szép fiúkat.
Mosolyodom el, mert anyám már csak ilyen. Nekem nincs eszemben mit mondtam, mert régen mondta és nem konkrétan Reeven ellen mondta amit.
-Hogy vagy? Jut eszembe... kössünk alkut. Ha megígéred, hogy nem akarod megölni vagy megnyomorítani magad, nem gyógyszered vagy drogozod be magad illetve semmilyen értelemben nem sanyargatod magad, lásd például eszel, hasonlók, és nem hagysz el illetve nem dobsz ki, akkor kérhetsz Tőlem valamit cserébe. De nem szegheted meg ezt, ahogy én sem amit megígértetsz velem. Mit szólsz? Alku?
Fésülgetem a haját, simogatom az arcát. Fogyott... hizlalhatom az én kis malacom megint. (xD) Ha közel hajol vagy annyira közel jön, hogy fektemben kis hajolással elérjem csókolgatni kezdem a nyakát puhán, szinte már szelíden.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 29 2017, 19:26

Nyögedezve bólintok, aztán felpillantok rá, amióta összeköltöztünk, sokkal jobban vagyok.
- Nem tudtam, hogy te ezt ilyen komolyan veszed... Azt hittem nem veszed észre. Hisz elmehetsz bármikor. Csak most volt egy mélyebb pont, mert azt hittem, rám untál, mint Lia
Motyogom a lábának.
- Én nem fogtam fel, hogy sértegetnélek...sokszor nem fogom fel. Ösztönösen vagyok hülye. De azt hiszem, komolyan gondolod, tényleg mennél. Akkor nem tarthatlak vissza.
Húzom el a szám, az azt jelentené, nem kellek neki.
- Azt lehet azért is, mert kedvelsz. Simán megtetted Sethért és Ericért... Jó...én ezeknek nagyon örültem...De értetlen vagyok, nekem kell, hogy kimond, mert alapvetően sem hiszem el. Te sem hitted el, engem meg még nem szerettek soha. Sőt, gyűlöltek, megszoktam, hogy ez, vagy a közöny az alapérzés irányomba, Sebastiannak is sokat kellett bizonygatnia, hogy nem utál. Talán az én defektem, sajnálom...
Leütöm a fejem, aztán megint felkapom, hogy dacosan jelentsem ki:
- De sokszor mondtad!
Ebből nem engedek, tudom, hogy nem tízszer ismételte el egymás után, de nekem elég volt. És igazán...bocsánatot kérhetne. Megint jön azzal, hogy fikázom az ízlését, ez megmosolyogtat.
- A lényeg, hogy akarsz...és ha nem akarsz, akkor azt nagyon határozottan a képembe kell mondanod, nem értek a gyors, érzelmi váltásokhoz
Dünnyögöm. Aztán bólintok, hogy csak azt fogom elhinni, amit józanul mond. Hülyének nézem, azért nem mondott többet, mert nem tettem fel egy hülye kérdést? Ne szívasson már!
- Én próbáltam puhatolózni, hogy összehasonlítva másokkal, én mennyit érek neked, de ezt még soha nem mondtad. Hogy ennyire sok mindennek gondolsz...
Nyögöm, vörösödik közben a fejem, de a sírás miatt nem olyan feltűnő, hogy ez most mástól van. A zavar viszont érezhető, nem tudok merre nézni, ellenben keményen dolgozok azon, hogy összerakjam és ajkamba harapjak, nehogy cáfolni kezdjem.
- Eric az én hibám...szeretném, ha megbeszélnétek. Segíteni akart, mert látta milyen szarul vagyok... Ezek szerint bepasizott? Végülis ezt akartuk, nem? Neki is sírt a szája egy barátért, aki viszonozza az érzelmeit és nem ismerjük a szüzet, előtted én sem tudtam, hogy bi vagyok. Ne írjuk le a srácot látatlanban.
Most már tudok logikusan gondolkodni, ésszerűbben, mint néhány perce. Mert most már úgy érzem, tényleg velem marad.
- Fuj, nem akarom megcsókolni Joshuát, istenem de utálom azt a kifejezést, hogy Joshom! De Senastiannál is be kell állítanom ezt a dolgot egy egészségesebb öcsi-bátyó kapcsolatra. Nem vallott és én voltam az, aki felkerestem és lefektettem. De imponált, hogy valaki képes lenne szeretni... Ne rondíts bele Eric kapcsolatába, neked is jobban megéri, ha boldog lesz. Vagy tedd próbára a csávót, ha csábítható, igazad volt.
Vonok vállat, azt hiszem ez sosem fog változni benne, kurvának lett nevelve, neki a szex általános tevékenység marad. Rohadék...Kimerülten ölelem, lemerültek a tartalékok, lefürödni is külön teljesítmény lesz.
- Meg...
Szipogom vigyorogva. Tényleg büdösnek érzem magam, főleg a nedves folt miatt a nadrágomon, úgyhogy nem reagálok, nem vagyok túl vicces kedvemben. Fáradtan battyogok ki a fürdőbe, azért vagyok rá képes, mert velem marad...
Vörös a fejem, gyorsan megszabadulok a rongyokról.
- Nem tudom pontosan mikor...Észre se vettem, hogy el akartál futni, de te...te meg sírtál! Azt hittem nem érem meg ezt a napot
Vigyorgok rá csálén, hogy megjegyeztem és ő is tud. A hajmosásban én is segítek neki, hagyom, hogy ő is segítsen. Az evés aztán pocsékul megy, mindkettőnknek, de azt nem hagyom, hogy etessen. A legjobb rész, mikor összebújunk és szorosan ölelhetem az ágyban. Csak attól félek, eltűnik, ha elalszom. Közelebb kucorodom, kicsit morcogva.
- Akkor jó... Biológiából mindig az maradok
Sóhajtom, van amiből nem vagyok hajlandó képezni magam. A simogatásában alszom el, de szorosan hozzábújva, érezni akarom minden porcikámmal.
Később ijedten riadok fel, ő magára húz, még reszketek.
- Nem is akarlak. Ki...megtaláltam a kiskaput és kinyitottam, most már nincs visszaút Kale. Igen, tudom, mindig mondod. Talán ideje találkoznom vele, ha már kimondtad, nem? Valamit említettél, hogy nem örült neki? Csak...nem akarom, hogy bárki is tönkretegye, olyat kincset kaptam, amit félek elveszíteni
Simulok hozzá, annyira szép a mosolya, meg is csókolom érte, igaz reszketősen és finoman.
- Ahhoz képest, hogy néhány órája meg akartam ölni magam, mesésen. Hú, ez mind? Viccelek, nem terveztem ilyesmit csinálni, ha te...ha igazán akarsz és maradsz velem. Veled nem. Veled más. Csak nélküled nem megy. //hogyan tudnék élni nélküleeed XD//
- Oké, én szeretném, ha többet fordítanál most már arra, ami igazán érdekel. Időt, pénzt. Ha a szex az, akkor arra, ha a festészet, akkor a festészetre. Azt szeretném, ha boldog lennél mellettem...velem. És néha mondhatnád. Nem kell mindig, lehet furcsa, vagy váratlan pillanatokban. Csak hogy tudjam. Mert attól fogok félni, hogy megszűnik ez benned. De persze azt is el kell mondanod.
Felsóhajtok, hogy csókolgatni kezd, beletúrok a hajába.
- Ígérem, hogy észre fogom venni...és értékelni, sokkal jobban. Szeretlek
Csókolgatom az ajkait, hevesebben, rémültebben, csak maradjon, maradjon mellettem!

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Vas. Jan. 29 2017, 22:12

-Már hogy a fenébe ne venném észre? Minden érdekel ami Veled kapcsolatos, minden apróság is. Tudom, hogy elmehetnék, de nem akarok.
Nem akarom magára hagyni ha nem muszáj vagy épp rossz napja van, bántja valami, egyedül lenne elfoglaltság nélkül... kerülöm az ilyet, bár tudom van amikor előfordul. Aztán felmordulok.
-Ha még egyszer egy kalap alá veszel azzal a némberrel kiugrom az ablakon. Tök komolyan. Az a fájdalom semmi lenne ahhoz képest amit ilyenkor érzek...
Igaz, csak az elsőn vagyunk, de elég magasan hogy eltörjem valamim...
-Persze hogy nem, de ez Rád is igaz. Ha el akarnál menni vagy kárt akarnál tenni magadban, nem tudnám megakadályozni, ha épp nem vagyok veled. Amúgy észrevehető ha sértegetsz, nem vetted még észre hogy akkor sértegetlek én is? Hagyjuk is, tabula rasa kell nekünk.
Az olyan egészséges szokott lenni, a tiszta lap varázsa.
-Elég nagy defekt, valljuk be. Önbizalomhiányosabb vagy mint Sebastian vagy mint Amelia... Hát Josh magabiztosabb! De talán most már elhiszed, hogy az, hogy kedvelek valakit, nem jelenti hogy bármit megteszek neki. Elég abszurd, hogy ezt hitted, azt kell mondjam.
Rázom a fejem, hogyha Seth mondta volna hagyjam abba a szakmám kiröhögöm. Ericnek is csak addig hagytam abba, míg jártunk, három hónap, azt mondtam családi ügyeket intézek. Valahol az volt, de visszatértem.
-A hallucinációiddal és sötét gondolataiddal amikkel ostorozod magad nem én tehetek.
Én sem engedek abból, hogy nem mondtam és kész.
-Azokhoz én sem. Mert olyan nincs. Az hogy megutáljalak vagy megunjalak nem két perc lesz de nem is pár hét. Már ha egyáltalán bekövetkezik, mert rengeteg dolgot nem tudok még mindig rólad, ami érdekel.
Hirtelen nem hiszem hogy tudnék konkrét példát mondani, de tudom, hogy van.
-Ez kábé olyan, hogy konkrétan mondjam ki a dolgaim mert nem érted. Én meg úgy vagyok vele, kérdezz rá kerek perec, ha tényleg érdekel és fontos hogy tudd. És persze hogy ennyire sokrétűnek és izgalmasnak gondollak, különben nem lettem volna veled állandóan.
Azt hittem egyértelmű, számomra Ő mindig különleges volt, a legkülönlegesebb.
-Reeven. Igaz, hogy akartam neki egy pasit. A látszat ellenére kedvelem annyira, hogy ne egy kezdő meleget tegyek mellé, aki valószínű Nálad is fiatalabb. Gondolj bele... Te is ösztönösen kíváncsivá váltál a többi férfi irányába, hajtottak a hormonok, a tapasztalás, pedig TE tapasztalt voltál legalább nők terén. Ez a srác, ha jól értettem, senkivel sem volt. Nővel sem. Örülhetünk ha kiverte már magának... most vagy halál szerencsétlen vagy most ébredt a melegség tudatára. Szerinted egy ilyen srác, meddig marad Eric mellett, aki hetekre elutazik? Úgy megcsalja majd, mint a huzat. Akkor mondhatom majd Neki, hogy én szóltam, de ez rajta nem fog segíteni. Nem azért mártottam bele a kést, mert az ellenségem, hanem mert a barátom és tudtam másból nem ért. Hagyjuk is... nem a Te hibád kiscserkész, semmi sem a Te hibád.
Szögezem le, mert most tényleg így gondolom, Eric baszta el, hát így járt. De Joshuán most én vigyorgok, hogy fújjog! Ez mindig megnevetett.
-Reevenem, ez bezzeg tetszene bármennyire nyálas is mi?
Cukkolom, de érezni maradok a saját becézéseimnél, ez elég giccses, hiába szép a neve.
-Ezt úgy mondod, mintha én.... mindegy. Valahol megértelek. Hmpf, tesztelni is fogom, ne izgulj, egyszer maradjak vele kettesbe kiderül mennyire csábítható. Eric még csak nem is haragudhatna, azok után, hogy lefeküdt Veled!
Igen, ezt veheti készpénznek Reeven, hogy nem ellene lesz, hanem hogy bebizonyítsam Ericnek, az a kiscsávó első adandó alkalommal félrelép. Elég csábító tudok lenni ha akarok, nem lesz gond.
Kikecmergünk fürdeni, nem beszól?

-Kérlek alássan nem sírtam. TE sírtál, bár az magasabb szint, mondjuk bömböltél. Én csak... kicsordult némi könny a szememben, érted? Az messze nem sírás.
Méltatlankodom, mentem a becsületem, hogy nem sírtam, bár valószínű ez tényleg már az volt, a kétségbeesés velejárója. El szeretném felejteni ami azt illeti...
Könnyebb a fürdésre, a fárasztó evésre, majd végül a kellemes elfekvésre összepontosítani.

-Nem baj, tudom mivel kell beégetni ha revansot akarok valamiért...
Mosolygok, inkább simogatom, de nekem sem kell sok az alváshoz. Ő ébreszt, bár félig még kába vagyok.
-Anya... félteni fog. Nem egy minta anya, de tudja, hogy nekem ez... furcsa lépés. Úgy akartam párt keresni mint Ő tette apával de... elbasztam. Túlzottan tetszel Reeven. De felnőtt férfi vagyok már, nem gyerek, örül majd Neked. Főleg mert nem meleg vagy, hanem biszex, tuti rád mozdul majd. Apának meg mindegy, bár Ő inkább nőt képzelt el mellém, de már évek óta mondom, a férfiakat jobban szeretem, el fog fogadni. Az én szüleim nyitottak. Ha elmondod otthon, hogy megdugtál egy apácát, bontanak erre majd egy üveg bort vagy valamit.
Nevetek, mert nem egy törvénytisztelő família vagyunk. A csókja remegős, hát betakarom jobban és vonom magamra, feküdjön vissza, legalább is jöjjön közelebb.
-Teremtőm... utálom hogy ennyire hirtelen vagy.
Forgatok szemet, jobban a derekára markolok, rossz belegondolni, mi lett volna ha sikerül neki.
-Menne neked, igazi túlélő vagy, de nekem csak jó ha nem menne, mert akkor velem maradsz. Mert nem mehetsz el. A turnéid is max egy hónaposak lehetnek, aztán tolod haza legalább egy napra a segged, hogy együtt legyünk. Értettél?
Szigorítok, nem akarom sokáig nélkülözni a társaságát. //Mondom, hogy jó az a dal Razz XDDD //
-Nem hiszem, hogy könnyen megszűnne... nem vagyok szakértő, de... komoly sértést kell mondanod, hogy eltűnjek. Nagyon komolyat... De akkor igazából már mindegy is lesz. És... eddig is szántam időt magamra, pénzt meg... nem vagyok egy ügyes spóroló valaki, mindig elmegy valamire amit félretettem, de nem szoktam megbánni. Szóval kérhetsz mást, ha akarsz. Ahh... mondom. Megpróbálom. De tudod, ha változás áll be szólok, az nem elég? Számomra... én utálom azt a szót. És rémisztő, ha kimondod.
Simogatom a haját az arcából, de viszonzom a csókját, ki nem hagynám, erre vártam már mióta felébredtem tegnap.
-Az nem jó, ha azt mondom Te vagy a legfontosabb nekem? Vagy hogy Te vagy a lelkitárs akit kerestem mindig is? Esetleg, hogy imádlak Szépségem?
Kérdezgetem, valami kompromisszummal, csókolgatva az ajkait, az arcát, a nyakát. Ha engedi magam mellé fektetem, elfektetve, ráfordulva és valamelyest ránehezedve, csókokkal behintve a mellkasát, az állát és az ajkait megint, míg simogatom az oldalát és a combját.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Pént. Feb. 03 2017, 21:08

Hozzádugom az orrom, amikor ezt mondja.
- Engem is minden érdekel veled kapcsolatban. Nem akarlak korlátozni és megkötni, de jó...jó ezt hallani
Motyogom félig lehunyt szemmel beleszédülve a valóságba. Kicsit erős a váltás, hogy a mély depresszióból hirtelen a fellegekben járok, elszédít.
Azért odaficcen egy mosoly, hogy Liával hoztam párhuzamba.
- Bocs, csak olyan volt, rosszul jött, úgy jött ki, és miattad pofára esni és azt hittem, ugyanúgy, ahogy vele...A lényeg, hogy ne ugorj ki, ha cáfolod, akkor rendben, ha nem vagyok sok, nem vagyok teher és elviselsz
Motyorászom a nyakába, mert kell, hogy szagoljam is közben.
- De nem direkt csinálom, bárdolatlan, bugyuta, barbár bohóc vagyok. Az jó lenne.
Sértődött arcot vágok, pedig most nem szóltam be bassza meg.
- Akkor én ugrok ki az ablakon, de én nem aprózom el, felmászom a harmincadikra. Tudom, ez a betegség abszurd. Másrészt nem, nincs önbizalomhiányom, de megvetéssel neveltek, gondolj már bele. Te elhinnéd, ha évekig undorodva takarnának be éjjel?
Hülye hasonlat, mert idejét sem tudom, mikor takartak, de csak mondtam egy példát. Lehet, hogy depressziós vagyok és defektes, de nem magamban nem bízok, ezt kaptam, évekig ezt verték belém, ezt szoktam meg és az ilyesmit nem lehet könnyen levetkőzni.
- De mondtál olyanokat, csak...lehet az agyam torzított rajta
Az elképzelhető.
- Gondolod? Jó. Bár szerintem még mindig többet tudsz, mint én rólad
Teszem hozzá füstölögve. Hirtelen nem jut eszembe mit nem tud, de ha majd meglepődik egyszer valamin, kiderül.
- Igen, az ilyeneket jobb ha kimondod konkrétan. Kérdeztelek. Folyton firtattam mennyit jelent neked ez a dolog, hiszel-e a szerelemben, de sosem adtál pozitív választ. Baromság, te a lelki társban hiszel, faszom tudja ki a lelki társad és mi alapján lehetek az. Nem vagyok nő, hogy álmodozzak. Jó...
Motyogom zavartan, én kérdeztem. Szóval sokrétű és izgalmas, vajon ez a lelki társasságra is érvényes? Ericnél megrázom a fejem.
- Nekem csak te kellettél, nem érdekelt a többi férfi. Sebastiannal a szeretethiány miatt kavartam, ahogy ő is az öcsikomplexusát élte ki rajtam, Ericnél te kényszerítettél bele, de valójában nekem mindig csak te kellettél, szexuális téren is. Csak aztán kerestem meg Ericket, részben dacból, mert azt hittem, neked viszont nem számítok és főleg azért, hogy ha neked is lehet, nekem miért ne? Nem gondoltam bele, amíg Eric nem mondta, hogy az több is lehet.
Vonok vállat saját elbaszottságomra.
- Nem ismered a srácot Felix. Látatlanba pedig ne ítélkezz, ráádsul Eric nagyfiú, tudja mit csinál. Ki tudja, talán felveteti a srácot is matróznak. Engem is ki akart vinni hajókázni. Nem mindig ez a jó taktika, főleg mert Eric érzékeny és ha beleélte magát a kiscsávóba nem a te rettegett szavaid fogják eltántorítani. Hagyd a gyereket elesni, aztán majd megtanulja. De egyedül van, biztos rossz neki, hogy mi... hátha boldog lesz. Én csábítottam el amúgy
Az én hibám ebből a szempontból, de ki tudta, hogy baj, vagy Eric hogy fog reagálni?
- Az más, ott változatosak a magánhangzók, nem úgy, mint a Johsnál
Vigyorgok, aztán elkomorodom egy pillanatra.
- De nem tudtam. Azt hittem te kizárod ezt, hogy esélyem sincs, különben is te olyan betörhetetlen vagy, lehetetlennek tűnt, hogy valaha is érezz irántam valamit.
Nézek rá szenvedélyesen, mikor észreveszem, hogy zihálok, gyorsan becsukom a szám. Simogatom inkább az arcát kaján mosollyal.
- Mégiscsak féltékeny vagy rá. Tedd akkor próbára, ha ez megnyugtat
Bár bosszant a tudat, hogy ha enged, meddig mennek el, komorabban is megyek a fürdőbe. A bömböléssel tényleg hamar lehervassza a kedvem.
- Mert nem akartam zombi lenni...Felejtsd el.
Nem az volt életem top 10 pillanata. A bioszon már csak mormogok.
- Elbasztad
Összegzem én is savanyó fintorral, mikor felébredünk. Az biztos, hogy velem elbaszta az életét.
- De lehetek még gazdag, ha megmentjük a rockkarrierem és akkor nem lesz miért aggódnia. Csak beletörődik, hogy nem vagy kurva, hanem végre azt csinálsz, amit akarsz?! Olyan lesz, mintha megszabadítanálak a rabláncaidtól. Élvezni fogod, szabad döntés, szabad akarat és most már azt dugsz meg, akit akarsz.
Nehézkes levegőt veszek, de tisztában vagyok vele, hogy erről úgysem tudnám leszoktatni.
- Azért azt nem hagyom, hogy anyád rám mozduljon.
Az apácán nevetek kicsit, azt el tudom képzelni...
- Miért vagyok hirtelen már megint? Jó, mondjuk az autó elé kiugrás hülye ötlet volt, mert tuti nem halok meg rendesen, csak elvesztem a lábam, vagy valami. A legjobb a zuhanás lenne, de valami túlélhetetlen magasságból, jobb esetben már a levegőben meghalnék, bár nálam...nem lehet tudni
Húzom el a szám, aztán megcsókolom inkább.
- Nem mennék el tőled egy teljes hónapra...vagy vinnélek magammal, vagy hazarepülnék minden héten, nem akarlak ennyire magadra hagyni.
Simogatom, édes hogy fél, de ha nem akarja, nem megyek sok időre. Szervezés kérdése.
- Te meg sértődékeny és hisztis vagy, ha én hirtelen. Mint valami menstruáló kamaszlány. Ha változás áll be elém állsz és közlöd bocs Reeven már nem szeretlek? És akkor kimondod mert már úgysem számít?
Lebiggyed az ajkam egy pillanatra, de aztán máris szórakozok azon, hogy ez neki ijesztő. Rákulcsolom a karom a nyakára, gonoszan hajolok hozzá
- Szeretlek, Szeretlek, Szeretlek, Szeretlek, Szeretlek, Szeretlek, Szeretlek. Miért az? Csak engedd el ezt a felesleges rossz beidegződést és feszültséget, ami ehhez a szóhoz köt. Ne félj egy szótól, félni fogsz attól az érzéstől is, ami hurrikánként feldúl majd, vagy beléd csap és villámként megrezegtet. Tartani fogsz a kötődéstől, hogy velem akarsz lenni, akkor kicsit mindig meg fogod tagadni önmagad.
Mondom komolyabban, megcsókolom, aztán belém szorul a szusz.
- A lelki társ is?
Érzem, hogy a megbabonázott pillanat vörösséggel árasztja el a fejem, és minden elég érdekes színezetet kap.
- Ah...de, elég, a lelki társ jó lesz, az imádat is, bár a szépséget, még mindig nem értem, te vagy szép, de ha én modndom, kiröhögsz, hogy nem tudok bókolni
Nyögöm, ahogy elhalmoz, aztán én is elárasztom mindenféle hol gyengéd, hol hevesebb csókjaimmal és elnyílok neki, magamhoz engedem, simogatom a mellkasát, keresem az illatát, bőrének ízét.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Pént. Feb. 03 2017, 22:44

-Nem korlátozol. Ha korlátoznál, sokkal nyűgösebb lennék.
Fordulok bele a bújásába, mint valami macska. Igen, tudnék nyűgösebb lenni, de beláthatja, nem látott még igazán sárkányként.
-Hányszor mondjam még ha teher lennél itt hagynálak és nem érdekelne, mit kezdesz magaddal. Olyannak nézek ki, aki egy kibaszott hős akar lenni, aki vörös keresztet tetováltat nagyban a mellkasára? Hmpf, nincs olyan opció, hogy ne cáfoljam ezt a felháborító vádat, már az is felháborító, hogy cáfolni kell...
Fortyogok még egy sort, még hogy én olyan legyek mint az a némber... teremtőm.
-Megbocsátom. De csak az alliteráció miatt.
Emelem fel az orrom, de somolygok, nem tudom, hogy ez egy mesekönyvből van. (Neki a HP az xD)
-De azok nyomorultak testileg lelkileg szépségem, a Te intelligenciáddal egyértelmű kellene legyen, hogy faszság minden cselekedetük és Te fényévekkel jobb vagy náluk. Eleve nem kellett volna ŐKET komolyan venned, hanem végre megnyugodhatnál, hogy a normálisakkal vagy egy csapatban, nem a nyomorfikkal.
Simítok a hajába, vegye már észre mennyire értékes, nem lehet nem értékelni. Aki nem értékeli fantáziátlan idióta, azok nem emberek, mászkáló agyhalottak, szóra és életre sem érdemesek.
-Az biztos. Az agyad is helyretesszük, ha kell átsikálom fogkefével.
Persze nem szó szerint, de kikérem magamnak, nem mondtam olyanokat.
-Nem biztos. Zavar kiscserkész? Pedig csak kérdezned kell, válaszolok.
Idővel legalább is bizonyosan, de mostanában nem szoktam azt mondani: napoljuk a kérdést.
-A szerelemben most sem hiszek, az egy agyi defektes állapot ami elferdíti a valóságot és nem látod a lényeget. Én Téged akartalak mindig is látni, nem holmi agyam szülte képet. Ahogy abban sem hiszek jó ideje, ha nekem valaki azt mondja szeret, akkor érti is amit mond, mert túl gyorsan mondják. Te kitartóan mondod, benned ez a furcsa. Az utóbbi időben hajlottam is elhinni. Kicsit.
Adom be a derekam, de érezni valami változhatott bennem egy ideje, mert már feszengés is vegyül a hangomban, ha erről beszélek neki.
-Intellektuális szexi művészi társat kerestem, ami nyílvánvaló, miért hitted nem illik rád a leírás?
Egyértelműen illet, a kérdés az volt a sötét oldalam is elfogadja-e, nem más.
-Miért ne lehetne több? Azt kapsz meg akit akarsz. Még pár év a sármod-dal nehezen versenyez majd akárki. Én látom a benned lakozó érett férfit Reeven, kurvára izgató.
Mennyire szívtipró lesz pár év múlva, ha elhagyja fiús vonásai maradékát! És ez csak a külseje és attitűdje, hol van még a tudása és a stílusa?
-Ha Te is az enyém, megbeszéltük. De legalább kijött, ha benn reked, nem lett volna jó.
Érezni nem különösebben zavar, Őt sokkal jobban. Beteg, ez a gyógyulási fázik, annak nem szépnek hanem tartósnak kell lennie.
-Igen, el. Úgyhogy ne merj elhagyni mert én magam csinállak ki.
A szerelemre alapozni az életem... megfogadtam soha, erre tessék. Nem tartom valami jó ötletnek, de nincs más választásom, ki kell próbálni.
-Őt a kurvaság pont nem zavarja, Őt a festés zavarja. Nekem nem fontos hogy gazdag legyél, bár kényelmes lenne, az tény. Ne érezd úgy hogy nekem ez a fontos... mint mondtam ha gazdag pasit akarnék, Eric ágyasa lennék. De én a Tied akarok lenni, nem tűnt még fel? Ha van karriered ha nincs. Pénzt sokféleképpen lehet szerezni.
Csókolom meg, mindig ezzel jön, érdekel mikor jön rá, nem ez az első nálam a rangsorban.
-Miért? A korához képest jó nő.
Vigyorgok rá, mert anyám... kiszexelné Reevenből az ifjúságot.
-Nem, mert a szívrohamhoz félelem kell, ami neked nincs. Csúnya halál lenne, felejtsd már el. Élni akarsz nem? Akkor hagyd ezt. Hogy fogod nevelni a gyerekeim, ha nem vagy mellettem? Na ugye, majd ha nyolcvan éves leszel, elgondolkodom megengedjem-e hogy kimúlj. Addig gürcölj az élettel.
Harapok félig erősen az ajkába, hogy velem KELL maradnia. Nincs ellenvetés, nincs vétó.
-Nem vagyok valami utazgatós kiscserkész, be kell valljam. Kényelmesebb vagyok annál. Néha elmegyek, de amúgy inkább megvárlak.
Fészkelődöm, még kicsit álmosan azért, mert nemrég ébredtem.
-Nem. Az köcsögség lenne, jobban számítasz annál mintsem ilyet tegyek. Arra utaltam, ki kell üresednie a kapcsolatnak, de azt úgy is látod, ha fásult és érdektelen vagyok. De nehéz elképzelnem ezt melletted, mint említettem.
Sóhajtom, micsoda felvetés, könyörgöm. Közelebb hajolok mikor nyakamon érzem a karjait, de csak félrepillantok kössz bazdmeg fejjel, hogy itt mantrázza. Szokásommal ellentétben azonban mélyen bekussolok, mert nagyon is igaza van és jól is látja a szituációt. Hiszen még mindig küzd egy apró részem, hogy ez veszélyes és nem biztonságos.
-Igen.
Nézek rá aztán és olyan puritán egyszerűséggel mondom a szót, hogy magam is elcsodálkozom, hát nem érezte, hogy annak tekintem? Hogy azért ragaszkodom ilyen görcsösen? Hol találok még egy ilyen pasit, mint Ő? Sehol.
-Mert nem tudsz Szépségem... esetlen vagy benne, de imádom ezt is. És nagyon gyönyörű vagy, imádom minden porcikád, azt is mikor dühösen villan zölden a szemed. Kibaszott szexi...
Vigyorgok, majd csókolgatom, óvatosan mászom a lábai közé, hogy enged, lepelként simulok a testvére, selymesen és melegen, forró lehelettel, mert meg is kívánom, csókolom a nyakát, majd a száját, hosszan és érzékien, kivételesen nem vadan, hanem mondhatni... intimebben. Megnyugodtam hogy velem marad és a vadságot kiéltem a veszekedésben, most jól esik a gyöngéd simogatás, a ragaszkodó ölelés és csókok. Túrom a haját szüntelen, míg csókolom, igyekszem közel engedni. Legalább közelebb, mert ráléptem egy ösvényre, ami nincs kitaposva, meg kell nyesni a rossz érzéseket, hogy könnyen lehessen haladni.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szer. Feb. 08 2017, 16:28

Mennyezetnek emelt szemmel konstatálom, nyűgösebb lenne. Ennél is? Nehéz visszatérni a valóságba, annyira elástam magam, mégis mindent megváltoztat, hogy itt van mellettem.
- Nem nézel ki olyannak
Motyogom a karjaiba, ölelés közben.
- Te magán a felháborodáson is fel tudsz háborodni. Kényes kandúr
Lehelem ajkaira, jól esne a csókja, beleremegek, ha adja.
- Talán én is megbocsátom, de csak mert jó fej vagyok
Emlékeztetem, hogy nem csak én bántottam meg őt, hééé.
- Tudom, tudom, csak mégis belém ivódott és nehezebben hiszem el, mint mások. De már a menőkkel vagyok, igazad van.
Dugom az övéhez az orrom, suttogva mantrázva, hogy már velük vagyok. Igaz görcsösebben szorítom az ölelésben, elsüllyedek, ha elenged, szükségem van rá...vele kell lennem.
- Jó, rendbe tesszük. Sajnálom, hogy gondod van vele, jobb lenne..ha egészségesebb lennék.
Nem merem kimondani: ha egészséges partnered lenne. Még meggondolhatja magát.
- Igen, zavar. Például nem sokat tudok arról a személyről, aki miatt sokáig nem mertél kötődni.
Összepréselem az ajkam.
- Én is téged, de azért, mert ragaszkodom a képhez, még téged látlak. A kettő nem zárja ki egymást...Vagy arra gondolsz egy feljavított változatod látom? Pedig ismerem a hibáid, tudom ki vagy és a rózsaszín szemüveg már rég lepergett rólam. Furcsa...mert igaz. Nevezheted akárminek, tudod, hogy bármit megtennék érted, hogy mindennél fontosabb vagy...
Pislogok rá, a hangom is szenvedélyesebb.
- Te mondod nekem, hogy higgyem el, amikor te sem hiszed? Fogalmam sincs, mikor jöhet valaki intellektuálisabb, vagy művészibb, nem-e bukkansz rá hirtelen.
Ez így elég tág, de ha engem akar...engem tart annak...
- Mert nincs szükségem többre, mert te mindent megadsz. Pár év...
Húzom fel az orrom sértődötten, hogy még most sem vagyok neki elég férfias. Le is kucorodom magamnak a párnába.
- Elfelejtve
Mormogom, az én kiakadásom sokkal cikibb volt. Mindegy...majd ha férfi leszek, biztos nem lesz több ilyen.
- Nem akarlak.
De kicsinálhatna. Megkímélné nekem a fáradtságot.
- Nem az a fontos, mit akar anyád, sőt az sem én mit akarok. Téged zavar? Te inkább festenél? Én szívesen énekelek. Lehet, hogy nem sokáig, de amíg megszedjük magunkat. Tudom, hogy nem a pénzemért vagy velem, de jah, kényelmes lenne és neked kényelem kell.
Nekem ezzel is döntetett igazából.
- Mert a fiát akarom, akármilyen jó nő.
Csókolom vissza.
- Az igaz, a betonnal való találkozáskor érne el. Jól van... Élni akarok. A mieid? Én? Felnevelni? Felix...gondolod át, akarsz-e egy éjjeleken át bőgő tumort a nyakadba, aki évekig semmi értelmeset nem tud kinyögni, csak szarik. Gondolj bele, mennyi szabadidőnket elvenné, folyton bőgne, figyelmet igényelve, kevesebb idő jutna magunkra és egymásra. Aztán tarthatnánk el legalább húsz évig és...kire bíznánk? El sem mehetnék nyaralni, kikapcsolódni tőle. Szar, mocsok és fáradtság, takony, hányás, ez a gyerek.
Ráadásul hogy az istenbe, szüljem is meg neki? Nem hiszem, hogy olyan hosszú életű leszek, de nem szólok semmit. Beharapja az ajkam, sóhajtok.
- Majd összekötjük a kellemessel, csak luxusszigeteki fellépéseket vállalok el több időre. Ne mond, hogy ejtőzni sem jönnél.
Nyilván nem rángatnám minden koncertemre.
Én ezt cáfolnám, nem vagyok annyira érdekes.
- Ezért is lehet küzdeni és én mindent megtennék, hogy ne üresedjen ki
Csókolgatom. Megállok viszont egy pillanatra, én vagyok a lelki társa. Hozzábújok, egyszerűen csak hozzá.
- Te is az vagy nekem
Közlöm lehunyt szemmel. Nem akarok sírni, vagy elkergetni a pillanatot, de kicsit be kell hunynom, hogy megnyugodjak. Viszont, ha közel vagyok, érezheti, hogy majd szívrohamot kapok, annyira megdobogtatta.
Finoman morgok, hogy esetlen vagyok a bókokban.
- Tudom, hogy azért cseszegetsz folyton. Veled aztán kibaszott sok adrenalint élek át
Bemászik, elnyílok neki, a csókjai, valahogy olyan puhák, simogatnak és megnyugtatnak. Behunyt szemmel, mély átéléssel viszonozom, ujjaim végigkarcolom a combján. Hm...lehet, hogy most meg fog dugni és lehet nem is fogom bánni, mindenesetre azzal is elvagyok, ha csak simogat, ha én csak simogatom, csókolom ahol érem és mélyen beszívom az illatát. Olyan rossz volt azt hinni, hogy soha többé nem lehetek mellette, hogy elutasít és csak kolonc vagyok a nyakán, látni Sebastian aggódását, megadni magam. De most ő jön, neki is áldoznia kell a megnyílás oltárán.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szer. Feb. 08 2017, 21:43

-Akkor meg?
Mondom értetlen arra, hogy nem nézek ki jótét léleknek. Ne feltételezzen rólam olyanokat, hogy ha teher lenne vele maradok.
-Az, a Te kényes kandúrod, tegyük hozzá... Simogass és kényeztess vagy kieresztem a karmaim.
Harapok gyöngéden az ajkára majd megcsókolom, remeg, mint őszi levél a téli fagy előtt. Kicsit jobban ölelem, takargatom.
-Te túl jó fej vagy Reeven, túl megbocsájtó... akkor is megbocsájtasz ha nem kéne.
Gondolok a rokonaira, de csókot lehelek a nyakára.
-Persze, hogy igazam van, nem is kérdés.
Prüszkölöm, mert végre a normálisak táborában játszik.
-Ez idő Reeven, de időnk mint a tenger, nem de? Nemsokára teljesen felépülsz ebből.
Ha eleget mondom talán elhiszi, végtére is a depresszió nem éppen a gyógyítható betegségek egyike, olyan mint az alkoholizmus, folyton kísért.
-Hmpf, róla nincs mit tudni, akkoriban bolond voltam, Ő csak felnyitotta erre a szemem...
Morgom, mert nincs kedvem Paulról beszélni, de persze ha erőlteti, úgy is beszélek, mert komolyan gondolom, hogy válaszolok.
-Igen, olyasmi. Nem engem látsz, hanem akit látni óhajtasz...
Magyarázom, de Ő meg az ellentettjét, hogy Ő bizony engem lát minden hibámmal, de így is imád. Égnek emelem a tekintetem a nagy szavaitól, de a mosoly beficcen, nem tudom elnyomni.
-Mindennél? Önmagadnál csak nem fontosabb...
Mert legyen csak Ő önmagának az első. De cirógatom a mellkasát, élvezet ezeket hallani tőle. Ami ijesztő, kezdem is elhinni, mert valóban régóta mondja, kitartóan, hihetően...
-Nem keresem, úgy nehéz rábukkani valamint nem biztos, hogy ennyire helyes lesz, mint Te, ennyire független és talpraesett, mint Te, valamint Veled már összecsiszolódtam, minek nekem még egyszer a macera, ha valami jó?
Logikusan végigérvelem, miért nem akarom lecserélni Őt, mert ez tény: nem akarom.
-Mindent? Egyelőre talán, de nem tudok mindent megadni, ez természetes.
Nem bánom ezt, nem szégyellem. A pár évre vigyorgok, igen, kell neki még úgy három-négy év hogy férfias legyen, ne csak férfiús.
De legalább azt a kis jelenetet elfelejtjük, helyes.

-Nem zavar, de szívesen festek, tudod, hogy imádok festeni. Mint Te fényképezni, de nem abban vagyok a legjobb. Merem állítani, neked is a show biznisz jobban fekszik és jobban megy, mint a fényképészet, noha van ahhoz is érzéked bőven. Én így vagyok a festészettel és a kurvasággal, de akár a hosteskedéssel. Bár... ha akarod, lehetek csak hostes... nem tudom koros vagyok-e hozzá... majd megnézem!
Mosolygok rá, nem is rossz elgondolás, szex nélkül, csak kísérője valakinek. Bár jó pénzért lefeküdnék vele, ha kell a pénz, nehéz levetkőzni a bevált szokásokat, de Reeven kedvéért megpróbálom.
-Amúgy mindenki szereti a kényelmet, triviális döntés, hogy ha választhat a kényelem és a nem kényelem között, a kényelmet választod...
Nézek rá ugyan már fejjel, de értékelem, hogy eltartana. Kényelmes lenne, ez tény.
-Ohm, ez tetszik!
Szóval engem akar, anyuci egy szem fiát, dörgölődöm is, hogy ez tetszik, jó hallani. De ha majd látja anyám és tapasztalja, meglátjuk egy-két órára sem cserélne.
-Gyerekeim Reeven. Még fiatal vagy, de pár év és benő a fejed lágya ehhez. Hogy-hogy kire? McBridgékre, Ericre, bébiszitterre, nem mindegy? Ha nagyobb, a szüleimre is akár. Kikötésekkel, persze... A gyerek kreativitás, örökítés, kihívás! Imádni fogod, csak még berzenkedsz. Neked is lehetne saját, szívesen nevelném a Tied is. De nekem lesz, tudod jól, ha velem akarsz lenni, ezt meg kell emésztened. Én akarok saját gyereket.
Teljesen komolyan beszélek, ha mosolyogva is teszem. Aztán csókolom inkább, engesztelem.
-Hmpf... nyaralni az más. De TE dolgoznál. Nem ugyanolyan.
Kéretem magam, inkább ne menjen sok időre, ennyi.
-Sejtem.
Vigyorgok, imádom a találékonyságát, nem is félek, hogy kiüresedne a kapcsolatunk. A lelkitárs tetszik neki, szenvedélyesebben is csókolom, bár nem tüzesen, csak letaglózóan. Persze szívom a vérét, muszáj.
-Akkor jó, igyekszem...
Mászok a lábai közé és csókolom nagy elánnal, mégis óvatosan, törődően, mert még gyenge, megviselt és fáradt. Inkább tenyeremen hordom, tejben-vajban fürösztöm, hogy megnyugodjon a lelke, vele az enyém is. Persze megkívánom, mert érezni Őt minden porcikámmal, beszívni jellegzetes illatát, hallani emlékezetes sóhajait nem hagyják hidegen a testem. De mivel most eléggé elgyötört, rákérdezek, nem akarom hogy kényszernek vagy kötelességnek élje meg, de a béke szex jó dolog.
-Van kedved?
Lökök egyet finoman a csípőmön, egyértelmű jelzésként, hogy szeretkezni vágyom. Talán ezt most tényleg nevezhetjük annak, máshogy is figyelek most rá, nem csak testileg. Ha nincs kedve érezni elfogadom és csak simogatom, de akkor inkább mellé fekszem szorosan és úgy, álomba cirógatva magunk.
Ha van kedve, akkor sem kapkodom el, ráérősen csókolom a mellkasát, puszilgatom a nyakát és nyúlok lomhán a síkosítóért, hogy bekenjem a fenekét és a farkam. Lassan és óvatosan válok vele eggyé, hiába tudom, hogy bírná a terhelést. Nem is mozgok benne sokat, hanem megállok és inkább csókolom, érzékien és mélyen, mert kivételesen nem az orgazmus iránti vágy hajt. Különös, olvastam erről, bár nem tökéletes ez a karezza, de most mégis értelmes dolognak látszik. Élvezem, hogy benne lehetek, hogy benne vagyok, hogy csókolom, hogy ujjaim a hajában úsznak. Csókolgatom is a nyakát és a mellkasát, aprókat és elnyújtva mozogva benne, mint aki a végtelenségig nyújtaná a szexet. Lehet valahol valóban ezt akarom, nem tudom, de ez most kellemes. De nem tudom mitől lesz intim a szex, mivel én sosem érzem annak, hát úgy döntök Reevennek azért megpróbálom azzá tenni: közel hajolok a füléhez és noha vannak ellenérzéseim a szóval, de kimondom neki, végtére is erre vágyott, ezt kérte.

-Szeretlek Szépségem...
Talán így elhiszi végre, választottam már egy ideje.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Pént. Feb. 24 2017, 16:21

Az, hülye macska. Néha azt gondolom, nehezebb vele, mint egy nővel. Sóhajtva hozzábújtatom az orrom, finom csókot lehelek ajkára, aztán simogatni kezdem az arcát, mint egy macskának.
- Majd kapsz jó sok tejecskét
Mondom kajánabbul, ne a rendes tejre gondoljon. Belesóhajtok a hajába, sajnos ez így van.
- Ez nagy szerencséd jelenleg, de Liának és a szüleimnek nem bocsátottam, nehogy azt hidd.
Ők nem is kérték, kérés nélkül nem adatik. Csak nem tévedésben él?
- De...rengeteg időnk van
Kapaszkodok bele. Fogalmam sincs, hogyan lehet ennyire szeretni valakit. A nevenincs sátán, aki miatt én is szívok.
- Ő volt az a gyökér, aki elhitette veled, gyenge vagy, ha szeretsz valakit? Meg hogy az egész baromság és csak dugni jó?
Azt tudom, hogy ejtette, de miért volt Rá, éppen Rá akkora befolyással? A fehér bálna is célpontom volt már egyszer, de most sokkal nagyobb kedvem van Felix barmát a földbe döngölni.
- Ó, tényleg? Akkor mondjuk elhitettem volna magammal, hogy szerelmes vagy belém, vagy a gonosz részed ostoba mód felhajpolod, sötét álarcod érzelmeket rejt. Ami igaz, vannak neked, de tényleg van mire mondanod, hogy nem vagy túl...szentlelkű. Egy csomó rossz tulajdonságod van. Hisztis vagy, igényes és kényes. Lustálkodó, akarnok, mohó és hatalmaskodó. Dehát...így szeretlek, gyűlölném, ha leadnál bármelyikből is, ha nem okoskodnád túl a meglátásaim az idegesítő cáfolataiddal. Téged...látlak
Sóhajtom, bár kicsit gyengén, mert annyit bizonygattam már, hogy elfáradtan tőle. Ahogy őt is felmenetem a bizonygatás terhe alól.
- Jó...
Nem keres mást, mert velem már jó. És tudja, hogy el tudom hagyni. Talán idővel képes lennék nem belehalni ebbe az opcióba.
- De, bizonyos értelemben fontosabb, vagy legalább olyan fontos, hiszen a levegő is annyira fontos, mint az életed. Talán kis igényű vagyok.
Fejtem ki a fontosságot és hamiskás mosollyal, hogy mindent megad nekem. Megforgatom a szemem, majd felhúzom az orrom.
- Én igenis jó vagyok a fényképészetben te gyökér, egyszerűen csak szeretem a másikat is és több pénzt hoz. Neked meg önbizalomhiányod van, ami a festést illeti, ezért jobban félsz tőle, mint a kurvaságtól, amiben nem kell kételkedned a képességeidben. Akkor csak vacsoráznál más férfiakkal és nőkkel, beszélgetnél velük? Jobb lenne...
Mormogom. Túl idős. Akkor elmegyek én basszus, csak ő...ne csinálja már.
A kényelemmel nem fogok vitatkozni, de mondtam, hogy akkor énekelek és jól fogunk élni. A gyerek témától viszont kiakadok. Annyira ellentmondásos ez benne.
- Szerintem te nem gondoltad át mennyi mindent fel kell áldozni egy gyerekért. Rámennek a párkapcsolatok, mutassak neked statisztikát? Felelősség és rengeteg szar. De imponál, hogy tőlem akarnál, vagyis...baszki, velem.
Sóhajtok...aztán elvörösödöm
- De akkor nekem is kell, világos? Akkor két fiú lesz. Egy kis Reeven és egy kis Felix
Morgom. Mert fiúk lennének, ebben biztos vagyok, főleg, hogy az egész a spermán múlik.
- Attól függ hogy oldjuk meg. Variálni kell, szervezés kérdése, de korai erről beszélni, először majd fel kell hívnom a stúdiót, hogy bocs, beteg voltam.
Mammogom keserű szájízzel.
Gyengéd velem, annak ellenére, hogy az adrenalin miatt kap egy "bekapod" nézést. Igen...most olyan békés és nyugodt, szép. Hullámzik a testem Felix szólamaira, nyakára harapok, csak óvatosan, mélyen beletúrok-szaglok a hajába.
- Veled...mindig
Nyögöm. Most fáradt lennék aktív lenni, de szavak nélkül is megérti, neki kell megdugnia. Bár ez most nem jó szó, bensőségesebb lesz az egész. Finom, gyöngéd, gondoskodó. Simogatjuk egymást, a szemébe nézek, végigsimítok ajka érzékeny vonalán. Nyelvemmel érintem, csak egész finoman, kicsit izgatón, ami szerintem éppen azért ütős, mert nem eltúlzott. Behunyom a szemem, amikor belém hatol és finoman lüktetek a dallamra, amit diktál. Megáll és inkább csókolgat, sóhajjal adom tudtára, mennyire jól esik most. Csókolgatom a nyakát, állát, óvatosan mozgok benne, inkább csak élvezem, hogy itt van, így is együtt vagyunk, szinte együtt lélegzünk. Átszellemült ez a pillanat és...szerelmes. Rebbennek pilláim, nézek rá tátott szájjal, elvörösödve.
- Felix...Felix...én is
Ölelem meg, szorosan behunyt szemmel, nem nyithatom ki, mert bekönnyezett és érzelgősnek mondana, de ez...életem legszebb pillanata! Nagy levegőt veszek, sebtében megtörlöm a szemem és azzal áltatom magam, hogy az allergiámra fogja fogni. Igen, arra, amelyik nem létezik. Szorosan magamra húzom, csak ölelem percekig.


_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Feb. 25 2017, 01:51

-Ohm, abból eddig sem volt hiány...
Vigyorgok rá, értem a célzást a tejére, nem zavartatom magam, még a szám is megnyalom.
-Azért-azért...
Ingatom a fejem, hogy Lia határeset, ha a szüleit végre le is szarja. Szerintem Reeven túl elnéző.
-Helyes...
Csókolom meg boldogabban, hogy elfogadja, hogy adhat időt magának, hogy ráérünk, hogy meg fog gyógyulni ebből a kórságból ami a lelkét rágja, mint valami molylepke. Persze Paul nem a legjobb folytatás mint téma, múltam legsötétebb foltja: létezett naiv Felix.
-Nem éppen... de világosan a tudtomra adta, hogy aki kefél egy kurvával az nem jelenti, hogy szeretni is fogja, vagy igazából érdekli vagy éppen nem-e talál-e mást a helyébe. Számomra akkor, azon a napon kiüresedett a 'kedvenc' szavad Reeven.
Nem tudom ebből mennyit rak össze, de érezni számomra ez kínosabb emlék, mint ahogy Ő sírt az előbb ordítva, foltos nadrággal.
-Hmpf...
Horkanok fel mikor közli vannak rossz tulajdonságaim, de nem tudom cáfolni őket, bár egy kicsit mégis.
-Mióta hátrány ha valaki kényes? Hmpf.
Kéretem magam, de megenyhít, mikor minden felsorolt dolgot elfogad és szeret is valahol bennem.
-Igen, kezdek rájönni én is.
Vallom be, mert érezhetően nem kergettem magam abba a hitbe, hogy Reeven tisztán látna, de egy ideje megmozdult bennem ez a gondolatgombolyag, jól össze is gabalyított mindent...
-Ne merj ilyet mondani, sértő rám nézve!
Méghogy azt mondja magára hogy kisigényű! Kikérem magamnak.
-Hmpf, nem félek a festészettől, csak nem veszik a galériák a képeim... nem... nincs bennük valami amire mostanság igény van. Igen, akkor minden maradna, kivéve a szex. Hah, jó.
Adom be a derekam, majd megnézem felvennének-e. Bár miért ne, jó vagyok! Jobb lenék mert a legtöbb fiatal hostes... De a gyerek miatt jobban kiakad.
-Már miért menne bármilyen kapcsolatom is? Tőled lenne a legjobb, de sajnos sehogy sem termékenyülne meg, ha össze is dobnánk amink van. De a gyerek rengeteg mindent ad, ezt elfelejted Reeven, mert szar családban nőttél fel, szar szülőkkel, de szülőnek lenni jó. Max olyan leszel, mint apám, keveset leszel a gyerekkel, de akkor odateszed magad.
Cirógatom a nyakát és a kulcscsontját mosolyogva, hogy elvörösödött.
-Nekem tökéletes. De lány is lehet, bár fiút én is jobban szeretnék, ez tény. Kis Reeven....
Vigyorgok, tetszik a dolog, érezni engem nem zavar ha két gyerek lesz, de többet nem akarok, akkor nem jut elég idő rájuk.
-Ez a szakma rugalmas, adsz majd nekik valami címlapra való dolgot és megbékélnek. Nem lesz gond.
Reeven el tudja adni magát és csak pár nap telt el.
Persze nekem hiányom lesz testileg, de most valahogy csak közel akarom magamhoz érezni így is, nem vagyok kimondott kefélős hangulatban, csak úgy valami csendes együttlétre vágyom, de nem is lenne jó több, mert Reeven is legyengült, nem csak én. Élvezettel fogadom, hogy engem mindig kíván, én is így vagyok vele, nem bírnék nemet mondani, ha szexet kér, akkor sem ha mondjuk valóban hasogatna a fejem. De ez most nem is szex, vagy nem tudom micsoda, mert alig mozgok benne, inkább ölelkezünk és csókolózunk, mintha már orgazmus után lennék, csak nem ernyed el a farkam, de mégis jó, elég és csak annyira érzéki ami még nem feszíti túl a húrt bennem vagy benne. Élvezem, hogy sóhajt, hogy teljesen odaadja magát nekem, mert csinálhatnám máshogy, durván és követelőzőn, de akkor is odaadná magát, de nem ez kell most, nem tépni akarom az idegeink és a testi vágyakat hajszolni. Érdekes, Ericnek ezt sosem bírtam megadni, de Reevennek most egyáltalán nem teher, sőt, én akarom így, érzem, közösen hangolódtunk erre az állapotra. Próbálom neki is valahogy átadni, ez nekem most új és más, valami plusz van most bennem és velem, de fogalmam sincs érzékeli-e, meg vagyok zavarodva. Ennek tükrében szavakkal erősítem, amit érzek, amit hallani szeretne, lássa, megadom amit kér, mert komolyan gondolom, hogy akarom Őt. Nyögedezik, látom és hallom, hogy nem tudja hova tenni ezt a vallomást, még talán be is könnyezett? Fájdalomtól nem sírna, valószínű elérzékenyült. Nem nehéz, felkavart lelki állapotban van. Elcsendesedem szinte teljesen az ölelésében, aprókat csókolok a nyakán, fésülgetem a haját. Kellemes így, de elfáradok, hiába mozogtam csak alig, el sem élveztünk, de valahogy... ritka pillanatok egyike, de nem is érzem fontosnak.

-Zavarna, ha... aludnánk még kicsit? Nekem... most így pont jó volt. De ha szeretnéd, iszom egy kis emlegetett tejet Kiscserkészmódra.
Csókolom meg és mosolygok rá, kióvatoskodva magam belőle és inkább bújva, mintha a mindennapos szexek után lennénk pár menet után, legalább olyan kielégült fejet is vágok a kisimult vonásaimmal. Csak most valahogy máshogy vagyok kielégülve, fura és nem is értem, de nem akarom jelenleg megfejteni a dolgot. A maradék könnyet kisimítom gyöngéden a szeméből, jelezve látom, de nem zavar, mosolygok csak. Annyira gyönyörű vonásai vannak, na meg a szája... ujjammal órákig tudnám simogatni és csodálni teltségét. Most is belekezdek, de mivel valószínű beszélni fog és pózt váltani, megszakad ez a folyamat. Szerencsére nem örökre.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
avatarKlasszikus kommunikáció
Életkor : 24
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Márc. 11 2017, 11:29

Idióta... Lecsókolom ajkairól perverz vigyorát.
- Elküldtem és közöltem, nem akarom már látni, mi lett volna kegyetlenebb büntetés neki? Nem kárhoztathatsz, amiért nem vertem agyon.
Forgatom a szemem. Az egy dolog, hogy én is szenvedtem miatta... Kiszedek belőle valamennyit erről a Paulról, úgy tűnik a csávó kurvaként bánt vele. Megcirógatom az arcát, mert látom nehézkesen mondja, átölelem, orrommal buzerálom az övét.
- Nem egy nagyképű faszkalapból kellene kiindulnod.
Nem Felixes, hogy valaki egyszer ejtette és emiatt örökre elzárta magában a dolgokat.
- Ráadásul ez már régen történt... Te mondod nekem mindig, hogy felejtsem el a múltat, lépjek túl. Ez a dolog nem mérgezheti a jelened, ráadásul magadnak ártasz és saját magad korlátozod be valami érdemtelen hülye árnyék miatt a múltból.
Birom, ahogy puffog, muszáj folyton apró csókokkal hintenem.
- Te egészen új értelmet adták a fogalomnak Kale
Ejtem ki a nevét borzongva, különös, kéjes szerelemmel. Suttogón, mégis erősen. Hozzábújok, engesztelve simogatom, kicsit vigyorgok.
- Igaz, nagyigényű vagyok. Szerintem minden megvan benned és a festményeidben...de ha nagyobb befolyásom lesz, téged is vásárlókhoz tudlak juttatni.
Bizonygatom. Pidesztára akarom emelni. Csókolgatom a hoszteszség miatt, egy lépéssel előrébb lennék.
- Majd kérdezd meg Kényes.
Becézgetem.
- Mert rengeteg időt és energiát emészt fel. Ne úgy képzeld el, mint a reklámokban, vagy filmekben az elbűvölő gyerekeket, marhára lefárasztanak. Hát kösz, lehet már feltalálták a junior-féle férfi terhességet, de nem nagyon fűlik hozzá a fogam, vigyáznék a vonalaimra
Röhögök fel.
- Nem lennék olyan, mint az apád, ha lenne...rendesen csinálnám, de egyelőre...attól tartok nem tudnék mihez kezdeni egy babával
Nézek rá bután, szó szerint bután, érezze át a tehetetlenségem. Dacosan bólintok.
- Igen, akkor kis Reeven is legyen. Lányt nem szeretnék.
Baszki, még a végén nőgyűlölő leszek, pedig de szerettem őket. A szakmára biccentek. Amit aztán csinál, húh...Nem volt még ilyen, az egész a gyengéd...szeretésről szól, az összebújós, törékeny együttlétről, ahol a dugás átváltozik szeretkezéssé? Mert finom, mert lassú, aztán ki is mondja. Persze érzékenyen érint, mert most szét vagyok esve és ezt akartam, valahogy olyan intenzív hatással van rám. Megtörlöm a szemem, gondolom nem vette észre, azzal áltatom magam, hogy nem.
- Nem, nem zavarna, aludjunk megint. Azt hiszem most nem, mert jó lenne aludni veled.
Nyögöm. Francba, számítgatja a maradék könnyet, buktam a dolgot, de hozzábújok, hogy érezzem minden porcikámmal és minél többet, jobban. Csak szorongatnám, mint egy kedves, gyermekkori játékot. Ölelem, mint kincset, hagyom, hogy ajkammal játsszon, aztán az arcát simogatom, s hajának illatfelhőjébe bújok. Ha így maradunk csendben, egy idő után elszenderedünk és álmomban is úgy bújok hozzám és fogom, mintha az a veszély fenyegetne, bármikor elszakíthatják őt tőlem. Túl intenzíven éltem meg a Felix nélkülözést és néha-néha ha felriadok, még ijedten keresem, tapogatózom utána, egészen rácsavarodok. Erővel kell leállítanom szapora légzésem, mert ő itt van mellettem.

_________________
Reeven
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 31
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   Szomb. Márc. 11 2017, 14:57

Ameliára elhúzom a szám és szkeptikusan nézek rá, hogy még ezer és egy módot tudnék miként lehetne gyötörni azt a lotyót, de elengedem az édes képet. Főleg mert Paul kedvem szegi. Ő örökké kedvem szedi.
-Neked meg nem szüleidből...
Nézek rá kivételesen elnyűtten, hogy ha mást nem, Ő pontosan megérti, milyen az ha beleég az emberbe egy reakció. Most már tudja, hogy én is tudom.
-De valahol igaza volt... rengeteg emberrel voltam már Reeven... az hogy Te más vagy... ritka dolog. Ez idő... Te is mindig időt kérsz, adok is, én adok, adj Te is.
Mert Ő sem bírja elengedni a szüleit, én sem bírom egykönnyen Paul értetlen arcát, ahogy rám néz és realizálja, komolyan beszéltem. Bár elfelejteném...
Inkább azon puffogok, hogy ledegradálja az ízlését, természetes, hogy engem is sért vele, csak a szüntelen csókjai enyhítenek meg valamelyest.

-Hmpf... ajánlom is.
Vigyorodom el, szeretem mikor kimondja a nevem, mintha megidézne vele, rabságban tartana... édes rabságban.
-Én a saját erőmből akarok az lenni aki... Ericnek is tucatszor elmagyaráztam, ne sértsd meg a büszkeségem.
Mert csak azért vennék a képeim, hogy Reeven kedvére tegyenek, nekem az miért jó? Sosem a pénzért festettem...
-Ez lesz az új neven Kiscserkész? Találhatok Neked is egy újat, de hasonló lesz a Tiedhez...
Húzom össze a szemem, mert a Kényes nem épp hízelgő.
-Nekem se tetszene, hogy dugnánk? Folyton hülye kajákat ennél... fárasztó kilenc hónap lenne...
Nevetek, nem akarnám, hogy terhes legyen, majd egy nő kihordja nekünk a gyerekeket, ez az Ő dolguk.
-Ráérünk, nem akarom elkapkodni, ne izgulj.
Nem akarok rögtön felcsinálni egy bigét, megválogatom gyermekem anyját. De ez a nézés... ah... nem épp szexi.
-Milyen finnyás valaki.
Majd meglátjuk, ha lány lesz lány lesz, majd megbékél.
Ahogy azzal is, hogy együtt maradunk, hogy Ő több nekem, mint holmi ismerős és szerető. Ez a jellegű együttlét más és új, de nem bánom. Kivételesen erre volt szükségünk, mind a kettőnknek azt hiszem.
A végén megbeszéljük maradjunk is ennyiben, nem is szex volt ez csak valami... nem is tudom. Mindegy is. Az a fontos, hogy jó összebújni vele, vele lenni, és azt hiszem kimondhatom: szeretve lenni. Mélyen el is alszom, végre nyugodtan és kimerülten, álomtalan, arra sem ébredek fel, hogy néha felriad, csak szorosan ölelve alszom tovább.


//Köszi Smile

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Hogy is van ez? - Rev-Rav   

Vissza az elejére Go down
 

Hogy is van ez? - Rev-Rav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» "Igyunk, hogy felejtsünk!"- Dé, Lio és Aurora
» hiszem, hogy két paralell történet a végtelenben összeérhet ~ Sebastian

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-