Frances University
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.


Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Legutóbbi témák
» Kérlek, szükségem van... - megrendelések
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Feb. 14 2020, 20:58 by Sebastian McBridge

» New Possibility
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyKedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyHétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyVas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Kapj le! - Louis és Reeven EmptyVas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

Top posting users this month
No user
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Megosztás
 

 Kapj le! - Louis és Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Ápr. 06 2016, 12:30

A főbejárat előtt lébecolok, és a gördeszkával csinálok kisebb trükköket, míg várakozok. Kivételesen nem Nanaia a kiszemeltem, és nem is Lizzy. Egy srácra várok, akit eddig csak látásból ismertem, meg valami buliból, amikor bemutattak minket egymásnak, de aztán nem sikerült beszélgetnünk.
Tudom róla, hogy deszkázik, és -ami még fontosabb- jó szeme van a fényképezéshez. Nekem ez a kombó kell. Mert vannak fotós barátaim, de egyik sem tud deszkázni. A deszkások meg fotózni nem. Nekem most ő kell, és csakis ő, különben ... kutyaszorítóban leszek.
Így amikor meglátom a sötétbarna haját, felpattintom a deszkámat, és a hónom alá csapom, majd elé megyek a lépcsőn, és odanyújtom az öklömet (így szokás a deszkások között)
- Hello, Reeven. Nem tudom, emlékszel-e rám, találkoztunk egy buliban néhány hónapja... Louis Tagliavini vgyok. Volna rám néhány perced?
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Ápr. 06 2016, 18:40

Nálam most nincs deszka (így elöljáróbanXD) csak sima önmagam. Iskolába felveszek lazább, vicces feliratú pólókat, nem kell arra adnom, hogy Felix bírálja az ízlésem. A mostani is fekete, van rajta egy kinyúlt smiley. Farmer és edzőcipő a további öltözet, semmi extra igazából, a vállamon fekete táska, ebben jegyzetfüzet, papírok, toll, semmi egyéb. Elég könnyű, de hagytam már el jegyzetet, kell a táska, az valahogy figyelmeztet, hogy van nálam valami, mintha csak simán füzettel lófrálnék.
Szóval épp megyek át az épület előtti járdán, amikor egy srác, valahonnan ismerős, megszólít. Látom van nála deszka, ettől vigyorgom egy picit és öklözve köszöntöm.
- Ahá, rémlik, hogyne, Lui, ugye?
Rövidítve jegyeztem meg, de annyi megmaradt jó arc a srác, nem indít negatív előítéletekkel, meg semmi.
- Hogyne, több is.
Az útból kicsit félreállok, de nem nagyon zavartatom magam, vetek egy pillantást a srác deszkájára, aztán laza mosolyt a fiúra.
- Mit tehetek érted? 
Fogalmam sincs mit szeretne, hát nemsoká kiderül, addigis próbálok hülye gondolatokat elhessegetni. Hallotta a dalom a rádióban és annyira csúcs szuper, hogy be tud ajánlani a manager apjánál, aki csinál lemezszerződést, blablabla, elragadtatom magam fél percre.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Ápr. 06 2016, 20:32

Szándékosan úgy alakítottam a napomat, hogy abban az időpontban, amikor feltehetően kijön a suliból, ott legyek én is. Mert Reevenre szükségem van, nélküle szaladgálhatok még néhány hónapig, ha megfelelő fotósra szeretnék találni. Ő meg biztosan jó. És a deszkázásban sem utolsó, szóval pontosan tudja majd, melyik pillanatokat kell elcsípnie, ha...
elvállalja a megbízásomat.
Megkönnyebbült mosoly terül szét az arcomon, amikor a becenevemen szólít (mert valóban így mutattak be), és összeöklözik velem. Laza srác. Nem mindenki bírja, állítólag nagyon nyers; de nekem nincs bajom az őszinte emberekkel. És van elég bőr a képemen. Szóval, ha nyúzni akar, bírom egy ideig. De tán csak nem...
- Szuper, köszi. Volna kedved akkor beülni velem a büfébe? Ihatnánk valamit. Vagy sétáljunk, elkísérhetlek valameddig? - lényegében annyira kétségbeesett vagyok, hogy ha futni szeretne, deszkáznék mellette.
- Na ez az, tehetsz értem...- rátapintott a lényegre- szükségem van a szakértelmedre, mint deszkás, és mint fotós... Kettő az egyben - fogalmazom meg gyorsan, tömören. Mert ha nemet mond, nem megyek bele a részletekbe. Hosszú lenne.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Ápr. 08 2016, 12:43

Ezek szerint eltaláltam. Mosolyom mindig felváltja egy enyhe kis meghökkenés, úgy tűnik tényleg engem keresett, de...vajon miért?
- Oké, nyugi, beülök, sétálok veled, amit akarsz, egyik se tűnik rossz ötletnek. Mi lenne, ha a suliból kifelé vezető parknál vennénk inni valamit?
Innen nincs messze, ráadásul kompromisszumos megoldás, sétálunk, de közben iszunk is.
Akar tőlem valamit, ez egyértelmű! Mindenesetre várom hogy dönt, ha a parknak megyünk, indulok arra, ha beülni akar, ahhoz ragaszkodik, felőlem aztán!
- Húha, rendben, te nem fotós vagy! Te valami másnak tanulsz, ami?
Nézek rá kérdőn, mert igazából fingom sincs.
- Deszkázásból tényleg csak pár alaptrükköt tudok és nagyon gyorsan, meg furán menni, de...
Próbálom összerakni
- Szeretnél deszkázás közben fényképezni? Mert különféle kreatív módozatokban mozgó tárgyról is lehet fotózni, végülis.
Nézek rá segítőkészen, csak egyelőre nem bírtam összerakni mit akar, de kedves vagyok, vidám, sétálok vele, nem zárkózom el, ha már pont engem keresett! Látta volna a kiállításom? Honnan tudja, hogy deszkáztam?
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Ápr. 08 2016, 19:39

Megkönnyebbülten sóhajtok fel. A kezem a mellkasomon, színte fáj a kő helye, ami onnan leesett.
- Tökéletes!- ha azt mondja, a Holdon találkozzunk, azt is megszervezem.
Elindulunk a park felé. Valóban van ott egy jégbüfé, mindenféle hűtött italt, fagyit, rágcsálnivalót árulnak ott.
Gyorsan felvázolom, miért éppen rá van szükségem és ő késznek mutatkozik segíteni. Lényegesebben lazábbak már a lépteim, a deszka is szinte leng a kezemben.
- A filmművészetire járok, animátor leszek...- mondok magamról gyorsan néhány szót. Rátapintott a lényegre, nem vagyok fotós.
- Hű, ezt nem tudtam. De a lényeg, hogy érdekel ez a sport, tudod, hogy egyáltalán nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Meg azt is, mennyi gyakorlás kell, hogy valami jól menjen, és mekkora hangsúly van azon, hova rakod az egyensúlyod...- magyarázom hevesen, mert ha ezeket tudja és érti, nyerehben vagyunk.
De elsőre félreért. Mosolyogva nézek rá.
- Nagyon szívesen csinálok rólad sorozatot, de igazából azt szeretném, ha te csinálnál rólam, és néhány srácról, akik állandóan kint vannak a gyakorló-pályán- állok meg egy pillanatra. Vajon elvállalná?
Aztán észbe kapok, és ismét nekiindulok.
- Mik ezek a kreatív módozatok?- kérdezem, mert nem tudom, miről beszél, de jól hangzik. Mozgó tárgyakról? Úgy érti, a deszkáról? Hm....

Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Ápr. 09 2016, 13:05

Elindulunk a park felé, lesz ott mindenféle szerintem, talán még vattacukrot is veszek, azt...szeretem, ebédnek tökéletes, könnyed, olyan, mintha nem is ennél és édes.
- Az tök jó, akkor meséket fogsz csinálni?
Nézek rá csodálkozva, az ilyesmi engem is mindig érdekelt, de én szar vagyok infóból, épp csak a ps-t tudom használni.
- Azt hitted profi deszkás vagyok?
Kérdezem kissé csalódottan, nem jó érzés, ha szarabb vagy valamiből, mint ahogy feltételezték. Nem gyakoroltam annyit, hogy a deszka ördöge legyek, de autodidakta módon ha éppen volt nálam, vagy a lehetőség adta, csináltam.
- Menni rajta könnyű, csak egyensúlyérzék kell, a forduláshoz is, azt bárki megtanulja pár óra alatt, de trükközni nehezebb, azt sokat kell gyakorolni, vagy pl ilyet, hogy ugratni, esetleg korlátokon lecsúszni vele, uh az necces, én próbáltam, de zakóztam, te azt tudod? Mutatnál pár trükköt, mert érdekel, de nem nagyon volt kivel gyakorolni, otthon nekem is van.
A deszka is az elfeledett múltam része, néhány sráccal klassz volt pár kört menni rajta, trükközni, de sokszor eléggé be voltam állva, fel kéne eleveníteni a dolgokat.
Megtorpanok én is, homlokon csapom magam.
- Jah persze, bocs, lassú voltam, én vagyok a fényképész. Hát hogyne, de a gépem is otthon van, bár gondolom azt nem rögtön akarod, vagy de?
Kérdem, mert akkor mindenképp meg kéne ejteni egy hazalátogatást. Közben odaérünk a standhoz, én kérek gyümölcsös jégkását, valami savanykásat.
- Azok amolyan fényképész trükkök, de lényeg, hogy lehet rólatok csinálni, bármikor igazából.
Vonok vállat félmosollyal. Nem hiszem, hogy fizetne, de most a szórakozást nézem, jónak ígérkezik.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Ápr. 09 2016, 16:55

//Wow, megint egy csúcs kép! Smile//

Reev barátságos és készséges, azonnal érdeklődést mutat, és mire a jégbüféhez értünk, nagyjából azt is tudja, miről lenne szó. De először néhány tiszteletkör (és nem, nincs ellenemre)
- Igen, azt is, szeretnék...- felnőttem, de nem ki a mesékből. Különben is olyan barátnőm van, mint Nanaia, aki él hal a pónikért. Szóval neki (vagy miatta) biztos csinálok majd egy egész estés anime-filmet, valami varázslatosat, meséset. Csak neki.
- Bevallom, azt nem- sajnálom, ha ezzel megbántom, de ha profi lenne, mindenki tudna róla, nem csak én- de ez jelen esetben nem is követelmény. Elmagyarázom neki, hogy épp a személeltmód az, amire szükségem van, hogy belülről is tudja, mi fontos, mi nem.
- Igen, ez az- mondom neki, amikor ecseteli, mi az, ami egyszerűbb és mi az, ami nehezebb. Bólintok is- Szívesen, bármit, tényleg, bár nem vagyok valami jó oktató...- húzom el a szám. Tanítgathatom, ha szeretné, de profi én sem vagyok.
Talán a jégbüfé kínálata zavarja meg kicsit, elveszti a fonalat, míg rendel, de azt hiszi, én akarom fényképezni őt. Kizárt, csak az automata gépeket tudom kezelni. És az most nem elég. Arra, amit én szeretnék, nagyon kevés.
- Nem, nem akartam most rögtön!- nevetem elmagam,mert szokatlan, hogy valaki kapásból azt mondja igen, és rá is ér... ez... szuper! Legalábbis, ami a következményeket illeti. Mert lelkes, ebből is látszik, nem büdös neki a munka. Örülök, nagyon.
- Jól hangzik, igen, jó lenne...- bólogatok, és mosolygok, mint a tejbetök, mert eddig minden egyszerűbbnek tűnik, mint gondoltam. Sőt, máris kaptam új ötletet. Nem hiába, kell nekem egy fotós, aki érti is, amit csinál.
Veszek én is egy jégkását, kifizetem a kettőt jelzem Reevenek, hogy most az én vendégem
- Természetesen nem is kívánom ingyen...- illik szóba hozni a bérezést, és mivel én kérem szívességre, neki kéne árat mondani.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyVas. Ápr. 10 2016, 16:33

// Igen? Örülök, hogy tetszik XD //

Nézek rá érdeklődve, kicsit meglepődve, hogy azt is.
- Mert miket lehet még?
Tényleg nem vágom a témát, tőle várom, hogy meséljen, de az sosem baj, ha valaki szereti a meséket, nekem meg rohadt érdekes ez az egész téma.
Röhögök azon, hogy bevallja, profinak azért nem gondolt. Nem érzem, hogy ez hátrány lenne, sosem gondoltam a deszkázásra véresen komolyan, csak egy menő sport volt, ami elég őrültségnek tűnt ahhoz, hogy én is kipróbáljam. A pakourködés is ilyen, de nem tervezek profi lenni, az érzésért csinálom, milyen lehet átugrani egyik épületről a másikra! Ahogy deszkázást is, gyorsan hajtani magad, száguldani, ugrani vele.
- Ahogy érzed, magamtól is rájövök, ha nézlek, csak tovább tart.
Vonok vállat, nem kell feltétlen magyaráznia, de ha gondolja, szívesen deszkázom vele, legfeljebb csak megyünk, vagy felgurulunk az ugratókra.
Nézegetem a jégkásákat, szeretem az ilyen könnyed dolgokat, málnásat kérek.
- Oh, oké, persze, akkor megbeszélünk egy időpontot.
Nem is értem mitől vagyok ilyen zavart, jót fog tenni az agyamnak a hideg. Meghív egy italra, most...nem mondom azt, hogy nem, kezdek komolyan leégni.
- Kösz, ezt most...elfogadom. Leülünk?
Van egy pad nem messze, ha benne van, letelepedünk rá.
- Hát öhm...
Beletúrok a hajamba, hörpintök a kásából, ez tényleg jól esik. Viszont...Lui diák, nem lehet idősebb, mint én és deszkásokról akar képet.
- Mesélsz erről? Hogyan jutott ez eszedbe? Csak hobbiból szeretnél képeket, vagy akarsz velük valamit, iskolaújság?
Tippelgetek.
- Az...a helyzet le vagyok égve, de nem szívesen húználak le téged, te is diák vagy.
Pillantok rá együtt érző fintorral, nem nézem milliomos hülyegyereknek, aki hobbiból menő képeket csináltat magáról, akkor kérdés nélkül kifosztanám.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Ápr. 13 2016, 19:22

//Naná! Smile//

- Bármit lehet. Egész estés nagyfilmet is. Ennek csak a fantázia szabhat határt... és az idő. A profik már fényképminőségben tudnak rajzolni. De képzeld csak, mennyi idő az! -Csak álmaimban tudok úgy rajzolni, talán akkor se.
Az őszinteségemért kiröhög, nem veszem rossz jelnek, bár meglep vele, nem kicsit. Megkérdezi, én tudnám-e őt tanítani. Nem áltatom, nem vagyok valami jó oktató, de ha csak annyira van szüksége, hogy nézzen... Talán ez kapóra is jön a terveimhez.
- Nem zárkózok el a dolgok elől..., de valamit... nem lehet elmagyarázni- mondom. Sokan próbálják, hogyan kell megforgatni a deszkát a levegőben, és valakinek soha az életben nem sikerül. Más meg azonnal csinálja, mert ráérez. Ennyi.
- Oké, szuper lenne. Talán valamelyik hétvége lenne legalkalmasabb, akkor egyikőnket sem köt le a suli...- javaslok előljáróban valamit. A haverokkal is akkor szoktam legtöbbet együtt lógni.
Rendelünk innivalót, és természetesnek vezsem, hogy kifizetem. Mégiscsak szívességet kérek tőle. Mire a padig eljutunk, már azt is sikerül tisztázni, mint fotósra van szükségem. Ráadásul máris új perspektívát mutat. Tetszika srác, lelkesnek tűnik, úgy érzem, nem fogok vele mellé, ha megbízom ezzel a munkával. Ha zavarban is van, igyekszik legyőzni azt. Érdeklődést mutat a tervem iránt.
- Szeretnék csinálni egy ötperces animét, ami a gördeszkásokról szól. Ez rengeteg rajz, legalább három kép másodpercenként, ha nem akarom, hogy nagyon akadozzon a dinamika- magyarázom, és belemegyek egy kicsit a részletekbe, amikor elmesélem, hogyan dolgozza fel a képeket az agyunk, teszi össze a látványt és a hangot, mennyit érzékel a valóságból, stb. Nekem ez kedves duma, de a barátaimat néha sírba kergetem, amikor mesélek nekik arról, mit csinálok. Szerintük unalmas, és túl aprólékos ahoz, hogy élvezetet találjanak benne. Persze, megváltozik a véleméynük, amikor látják a végeredményt, de a részletek kifejezetten untatják őket.
- Szóval, úgy 900-1000 képet kell megrajzolnom. Ehhez kellenének a mankók... a te általad fényképezett képek... emelem rá a szemeimet, lesve, vajon érti-e, miért vagyok lelkes.
- Amúgy egy pályázatra adnám be... Az Anime California hírdetett meg egy állást, rajzolók és animátorok részére, akik- biztosan tudod- egész estés nagyfilmeket animálnak. Nem mesehősökkel, hanem felnőtt karakterekkel, komolyabb sztorikkal...És engem izgat ez az állás. - mondom el, milyen céllal fogtam ebbe bele.
- Úgy gondoltam, biztos van egy díjszabásod, amivel dolgozol. Mivel sorozatképekről lenne szó, és nagyon is fontosak lennének a részletek, nem biztos, hogy elég egy nap, hogy mindennel végezzünk. Ezért hajlandó vagyok némi plusz honoráriumot biztosítani számodra. A képeket aztán nyers - vagyis raw- formában szeretném megkapni, mert abból tudnék legjobban dolgozni. Ez azt jelenti, hogy neked nem kellene az utómunkákkal foglalkozni. Az az én dolgom lesz... - mosolygok rá.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyHétf. Ápr. 18 2016, 21:04

Biccentek, a mai mesékre gondolok, de az egy diáknak nagy falat lehet. Van bennem annyi tapintat, hogy ne tegyem szóvá csak érdeklődve nézzek.
Vállat rántok, ne nézzen ennyire bénának.
- Azért tudok egy trükköt, elég jól nyomom, az alapok megvannak. 
Nem hiszem, hogy sokat kellene magyaráznia, de látom nem egy Sebastian típus, ő nem zárkózott el, megmutatta a parkorkedés alapjait, viszont Lui nem tudja, hogy vagyok olyan hülye bármit megpróbálni, akkor is a fejre esek.
Hahá, mintha engem lekötne, mármint ami érdekel az megy, azt megjegyzem. Ez a része a legkönnyebb az életemnek, mégis próbálok úgy csinálni, mintha normális lennék.
- A hétvége tökéletes.
Zsírozom le vele a dolgot, gondolom neki is jobban megy a gurulás, ha ki van pihenve, fáradtan az ember dekoncentráltabb.
Nagyon érdekes, amit mesél, az anime, hogy a deszkázásról szólna és mennyi meló van vele, meg hogy hogyan képes befogadni az agyunk. Csak nézek rá nagy, kerek szemekkel, de érdeklődve, látszik érdekel a dolog. Még egy pillanatra a vágy is magával ragad, hogy én is tudjak ilyesmit. De az ember nem tudhat mindent, így is túl sok mindenbe belevágok, én a fotós vagyok, nem a deszkás, vagy aki csinálja.
- Azta, hát ez baromi érdekes, lesz története is? Vagy csak ilyen reklám féleség mennyire jó deszkázni? Vagy csak meg akarod ragadni az érzést magát?
Teszem fel máris a kis kérdéseimet. A mankókra kicsit, alig észrevehetően összerezzenek.
- Aha, szóval segítenének, értem.
Legalábbis asszem...
Nem, nem tudtam.
- Ahá, ha megnyered lesz állásod, egzisztencia, világos és ja, érdekesen hangzik. Úgy nézek rá, ingyen akarom, viszont marha komolyan adja elő és amit kér, abban munkám lenne. Talán valami gazdag gyerek, ez tényleg nem csak összefotózom magunkat, aztán ennyi.
- Rendben, de adok árengedményt, mert jó fej vagyok és mert tetszik a téma, de cserébe deszkázol velem. Szóval egy hétvégéért még nem feltétlen számolok fel pluszt és a formátumok se okoznak gondot, kurva részletes leszek, ne aggódj és mutatok mintát, milyen stílusú képeket csináltam, akár többet is. Megyezhetünk így?
Nézek rá én is félmosollyal, ez amolyan kecske és káposzta is megmarad kompromisszum.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyCsüt. Ápr. 21 2016, 16:05

Ha az animéről van szó, nagyon lelkes tudok lenni. Más a helyzet, amikor arról, hogy én tanítsak meg valakit valamire. Nem Reeven képességeiben kételkedem, hanem a sajátjaimban. Egyszerűen nem tudok jól magyarázni.
- Oké, ez szuper, akkor lehet, nem is kellene annyit dumálnom!- mondom lelkesen és megkönnyebbülve. Remélem, érti, hogy nem ellene van problémám, és nem a vele való foglalkozással. Csak béna vagyok, ha magyarázni kell, ennyi.
- Szuper. Szeretném még ebben a hónapban, ha lehet, tehát vagy most hétvégén vagy a következőn, de a srácokkal, akiket meg akarok kérni, hogy segítsenek, még nem egyeztettem komolyabban. Lényegében mind idevaló, hacsak nincs valami halaszthatatlan program, tudnak alkalmazkodni. - remélhetőleg egy, max két hétvége elég lesz, hogy mindent meg tudjunk csinálni. Bár rohadt sok képet szeretnék, tudom...
Reev érdeklődést mutat, ezért nem csak dióhéjban mesélem el, mit szeretnék, hanem egy kicsit kifejtősebben (hiszen ő lesz a fotósom), és legnagyobb meglepetésemre nem az unott arcával találom magam szembe (ahogy általában szokott ez lenni, ha mesélni kezdek a munkámról), henem szinte csodálatot. Szinte bátorítbva érzem magam, hogy meséljek még... Jól érzem magam, mert Reeven érdeklődést mutat, így szinte biztos, hogy a képei is profik lesznek. Ő legalábbis bele fogja adni, amit tud, hogy engem segítsen. Ez a megérzésem.
Reeven se cáfol rá a megérzéseimre, szinte a fejembe lát, amikor megkérdezi, miről szól majd a történet.
- Igen, nagyon jól gondolod! A főszereplő a deszkás, aki akármelyikünk lehetne. Bemutatom, milyen, amikor megtetszik neki egy trükk, ellesi, gyakorolja, aztán maga is bemutatja. Zenei részletekkel, és szívdobogással fogom aláfesteni, mikor örül, mikor csalódott, mikor izgul a szereplő... Az a célom, hogy a néző átélje, amit mi, deszkások. Sokan ugyanis nem értik, mi a szép ebben a sportban, lenézik, azt gondolják semmiség, vagy épp ellenkezőleg, azt gondolják tanulhatatlan. Lényegében népszerűsítem is a sportot; remélem sokaknak kedvet csinálok ahhoz, hogy legalább kipróbálják!- hadarok, a lelkesedés miatt. Örülök, hogy van olyan ember a Földön, akit érdekel a téma.
Amikor arról beszélek, miért lenne szükségem annyi képre, kicsit megrezzen.
- Sokallod? - húzom el a szám, kissé megszeppenve. Tudom, hatalmas anyag, ezért is nem akartam bárkire bízni. Bár én csak a magam oldaláról néztem a dolgokat, és azt nem, neki mennyi munkája lesz vele. Ha vállalhatatlan, amit kérek, nem is tudom, mihez kezdek. De úgy tűnik, nem az anyag mennyiségével van a baj.
- Naná, jócskán. A nyers képet szinte csak át kell másolni, a lényeges rászletekre tenni a hangsúlyt; tudod, hogy az ember szemét oda húzza, ahova kell... Szóval, igen... a képeid nagy segítségemre volnának- válaszolok őszintén. Lényegében az alapokat meg sem kell rajzolnom, mert azok ott lesznek a fotón. De ezt majd csak akkor tudom jobban elmagyarázni, ha mrlátjuk is, amit közösen alkottunk- Ha érdekel, meg fogom mutatni részletesen, hogyan csinálom... Tudod, magyarázni nem az én asztalom...- húzom fel a vállam, kissé nevetve. Borzalmas tanár lennék.
Nem zavar, hogy nem hallott még a stúdióról, aminek tagja akarok lenni én is. Nem gy nagy cég, de nekem nagyon tetszik az irány, amin elindultak, fekszik a stílusomhoz, szerintem abba a milliőbe én is beleillenék. Szeretnék!
- Állás, egzisztencia... na jah, és azt csinálhatnám, amit tényleg szeretek, nem erről álmodik mindenki? - harapok az ajkamba. Álmodozónak lenni ciki manapság? Szerintem nem, mert Reev is úgy tűnik, olykor beleesik ebbe az állapotba. Mint most. Vajon tényleg ennyire tetszik neki az ajánlat, ahogy én látom rajta? Meg sem kell kérdeznem, magától árulja el, amikor az ötletével előrukkol
- Uh, ez... nagylelkű ajánlat, köszi, persze, benne vagyok!- bólogatok lelkesen vigyorogva, és máris kezet nyújtok neki.- Mikor kezdjünk? - akár a deszkámat is felajánlom.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyCsüt. Ápr. 28 2016, 21:13

Kezd leesni, hogy nem velem, hanem a dumálással van baja, de megnyugtatom, annyira béna azért nem vagyok. Az ilyen mindenféle tudásomon, deszka, parkour, nagyot dob, hogy nem félek kockáztatni, igaz, hogy megsérülök, de egy kis vér, addig jó, amíg van, ami folyik...
Biccentek, gondolom sürgős neki, eléggé felpörgöttnek tűnik a témától, bár a többi szereplővel is egyeztetni kéne, azt viszont ő megoldja.
- Rendben, megadom a számom és szólj előre, mert akkor úgy tervezek.
Van egy Felix az életemben, de ő örülni fog, hogy melót kapok, nem az a hétvégékért nyafogós szerető, sok kuncsaft ráadásul csak akkor ér rá, pff...unalmas, dolgozó emberek. Ha mondhatom a számom, bediktálom most, de úgyis jó, ha később adom meg, lényeg, hogy meglesz neki és majd értesíthet.
Érdekel ez az egész, ráadásul tetszik, nem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen különleges melóm!
- Hát ez baromi érdekes! Mindenképp meg akarom majd nézni, ha kész! Tetszik az egész elgondolás, ahogy most leírtad!
Mondom lelkesen én is, kreatív gyereknek tűnik a másik, a mankókon kicsit megütődöm, de nem azért, amiért talán gondolja.
- Ja, dehogy, simán megcsinálom.
Legyintek, oké, kell rá idő, először komolytalanabbnak tűnt a dolog, de szimpatikus gyerek ezzel az újszerű elképzeléssel, maga a téma, látok benne fantáziát, csak hát ha ilyen komoly, nem fogom totál ingyen, ha már ez lesz a munkám a jövőben, nem őrültem meg teljesen. Persze nem fogom legatyásítani. Á, tényleg magyarázni nem szeret!
- Oké, érdekel az is, hogyan készül egy ilyesmi, aha, már azt hittem azzal van bajod, hogy nekem magyarázz, de úgy általánosságban véve.
Biccentek.
- De és jó lenne egy olyan világban élni, ahol tényleg mindenki azt csinálja, amit szeret és amihez ért. De én se csinálnék mást, mint a fotózást, vagy a zenélést és minden másban rossz lennék, ha te magyarázni nem tudsz, hát én kiszolgálni, például ha pincér lennék megb*ódnék
Röhögök, postás, pincér, ilyesmi és Sebastian diákmunkát ajánlott, basszus már az első napon kirúgnának a fenébe!
- Remek!
Rázom meg a kezét, aztán rásandítok és a deszkájára.
- Hát, akár most, sétálhatnánk egyet a parkban, közben mutathatnál valamit, aztán én is és végül, másztál már vele fára?
Lehet csak számomra izgató ez az abszurd elképzelés.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Ápr. 29 2016, 19:24

Reeven sokkal pozitívabb, mint reméltem. Bevallom, nem ismerem túl jól az iskolatársaimat, megvan a saját életem, társaságom, elfoglaltságaim. De amikor rájöttem, rajtam csak egy fotós segíthet, a legjobbat akartam megszerezni, akit megkaphatok. Nem csak az volt fontos, hogy tudjon deszkázni, és tudjon fotózni is. Valami pluszt kerestem, és amikor egy ismerősöm beszélt Reevről, úgy éreztem, megéri a próbát.
- Kösz, oké, szuper!- mondom hálásan. Általában nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok. Ha mestert hívok, mert javítani kell ezt vagy azt, nekem kell alkalmazkodni hozzá (és nem fordítva). Azt hiszem, nagy mázlim van, hogy első körben nem küld el a sunyiba, hogy máris le akarok rá csapni. Benne volt a pakliban, hogy esetleg kéreti is magát, hogy felsrófolja az árat (hamár ennyire fontos nekem) vagy egyszerűen közli, már jövő májusig be van táblázva az ideje. (Azért titkon reméltem, hogy ennyire még nem felkapott) Elő is kapom a telefoonom, hogy bepötyögjem a számát, és megcsörgetem, hogy elmenthesse az enyémet, ha igényli.
Elnevetem magam, ahogy azt mondja, tetszik,amit leírtam neki.
- Ez igazán kedves! Köszönöm!- mondom neki hálásan,és madarat lehetne velem fogatni, olyan boldog vagyok. Bakker, itt van egy srác, ai először hall az egészről, és azt mondja, tetszik neki, amit hall! Rávehetne akármire. - Te leszel a második, akinek megmutatom, ha kész lesz, megegyeztünk?- kacsintok rá; ez azért nem kis dolog, azt hiszem. De Nanaiát nem előzheti be senki.
Szuper, hogy aztán sem visszakozik, hogy meghalljaa részleteket. Én azt hiszem, idegsokkot kapnék, ha ezer fényképet kéne csinálnom valamiről. És ezek csak a használható fotók. Annyit már én is tudok, tucatból max 3-4 lesz olyan, amilyennek lennie kell, szóval... Eszméletlen mennyiségű fotót kell csinálnia, nekem meg mindet átmazsolázni... Ah, remélem, menni fog!
- Jaj, dehogy, bármit megmutatok, tényleg...- nevetek fel őszintén, jókedvűen- de nem vagyok a szavak embere... Szóval, örülök, hogy ezt is megértetted, amit elgagyogtam, hidd el, nem sokan vannak, akik számára ez érdekes!- elismerően nézek rá. Most vagy egy húron van velem, vagy olyan lökött, mint én, és úgy veti bele magát, hogy csak az izgatottságom ragadt át rá.
Kicsit elmegyünk arrafelé, mihez kell nekem ez a project, és az álmaimba is beavatom, noha erről is kevesen tudnak.
- Tényleg, zenélsz is? - csillan fel a szemem. Halványan elnevetem magam, milyen rossz pincér lenne. Sosem tudhatja, amíg ki nem próbálja, elvégre Adam is megállja a helyét a pizzázóban, pedig nem gondoltam volna!- Ha van időd és kedved, mesélhetnél. Én magam is zenész családban nevelkedtem, és szoktam segíteni az apámnak, ha kell...
Még egy közös pont! Ennek is úgy örülök, mint majom a farkának. Csak azt nem tudom, miért. Talán, mert így megvan az az illúzió, barátok lehetünk? Bár... megvan rá az esély. Jó arc, tetszik a hozzáállása. Lehet, hogy munkakapcsolatnak indul, de... jól megértjük egymást.
Az ajánlata pedig, hogy a hétvégi felár helyett deszkázni "tanítsam", még inkább arra utal, nem csak üzleti kapcsolatban leszünk. Kezet fogunk, megpecsételve a megállapodást, nagyfiúsan (férfiasan), aztán aztán azt mondja, akár kezdjük most. Felnevetek.
- Oké. Kezdjük!- és a kérdés:- Fára?- jól hallottam? - A deszkával?
Meglepődök. Olyasmi már volt, hogy felvittem magammal, amikor el akartam bújni a világ elől, de gondolom, ő nem teljesen erre gondol. Kíváncsian nézek rá, ugyan fejtse már ki, mit akar a fán a deszkával.
Közben, ahogy elindulunk, egészen lassan, ide-oda tolva az egyensúlyom, és ezzel azt érem el, hogy apró hullámvonalban haladok mellette. Ha elérünk a parkig, ahol a deszkásoknak csináltak pályát, majd jöhet a trükközés, nem is fogom majd vissza magam. Úgyis tele vagyok energiával. Közben meg dumálok, mire is gondoltam (a kisfilmem kapcsán):
- Nos..., igazából még nem mértem fel, mi fér bele 5 percbe, és ebben majd a tanácsodat kérem. Az ötlet az, hogy egy kissrác, legyen mondjuk 8-10 év körüli, meglátja a nagyokat gördeszkázni a parkban. Tudod, ugratnak, pörögnek, minden, amit akarsz. Rábámul a csodára, és ő is meg akarja tanulni ezeket. Mindennek alapja az ollie, szóval ezt tanulja meg először... De ha belefér, megtanulja a pop-shovitot is, mert az viszonylag egyszerű... A látvány tehát inkább a film első felében domborodna ki, míg a részletek, a trükk "leírása", a gyakorlás és a hozzá fűződő érzések a másodikban...- magyarázok, olykor megkerülve Reevent. Furcsa táncot járunk, ő meg én.


Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Május 07 2016, 14:31

Lelkes a srác, tetszik a meló, szerencsének érzem most ezt a történetet, bár nem remélem, hogy ez lesz a nagy húha, áttörés, a kereseti lehetőség, de végülis az ember sosem tudhatja, talán ha ő befut, tud majd ajánlani, az ilyen dolgok nagyban múlnak a véletleneken is. Nem kell sokat agyalnom, mi legyen, elfogadjam-e, tetszik, szimpatikus a srác, szórakozásnak tűnik elsősorban és nem munkának, nekem a fotózás ritkán csak, maga a folyamat sosem, csak az utómunka. Mivel ezzel lesz, nem mondom, hogy ingyen megcsinálom, viszont nem csillagászati áron, szóval mindkettőnk jól jár.
- Csak őszinte voltam.
Vonok vállat hülye kis mosollyal, ha olyan véleményem van, ami kedvező, attól még nem érzem magam kedvesnek. Komolyan nem vágom miért tartanak annak.
- Oké, nekem mindegy hányadik.
Nem, ebben nem követek rangsort, csak ha már érdekel a téma, én is szeretem a deszkázást, megnézném.
- Húúúú és ki lesz az első?
Ha már így felhozta. Valami barátnőre, vagy családtagra tippelek. Először azt hiszem csak nekem nem akar magyarázni, bár nem illik a lökött, eleven kis képbe, amit róla felállítottam, de megmagyarázza, hogy csak osszul fejezi ki magát.
- Pedig nem tűnsz fogyatékosnak. Viccelek
Teszem hozzá, hiába mondom nevetve, sokaknak nem esik le, hogy ez mellesleg poén.
- Nem magyarázol rosszul, ezt a te nagy projekted is jól előadtad, de legyen, csak csináld, nem kell mondanod semmit.
Rántok vállat lazán, talán így még izgalmasabb is, hogy nekem kell kitalálnom a szabályt.
- Furák, szerintem érdekes az ötlet, az egész pályázat meg minden.
Sétálgatunk, mosolygom azon, milyen lelkes, valahogy fiatalabbnak nézem, mint magam, pedig lehet, hogy idősebb, nem tudom belőni. Lényegtelen.
- Igen, volt egy zenekarom, gitározok és énekelek, de most majd szólókarrierbe kezdek, mert a banda már nincs meg és sajnos kevés emberre lehet számítani. Csináld magad dolog lesz, ha csak magamban bízom, nagyobb az esélye a sikernek, mert legalább én tudom, hogy komolyan gondolom.
Magyarázom idétlen kis félvigyorral, picit megtúrom a hajam hátul, zavartan, nemtom nem-e hangzott baromi egoistának, amit mondtam.
- A szüleid zenészek? Min játszanak? Te tanultál tőlük valamin?
Érdeklődöm, van időm és mesélek, ha kíváncsi valamire.
- Én magamtól tanultam meg, de gitározni nem nagy ügy, énekelni meg csak úgy tudtam... aztán 16 éves koromtól 20-ig ezt csináltam.
Mesélek, legalább kiderül, hogy hát nem voltam mindig fotós srác. Jó fejnek tűnik, az ilyen emberekkel mindig szívesen lógok együtt, iszunk egy sört vagy valami, közben hülyeségeket csinálunk. Jól esne, hiányzik. Még mindig felelőtlen fiatalnak érzem magam, aki kívánja a kalandokat, hiába múltam el 21 elméletileg.
- Csak egy hülye ötlet, gyakran eszembe jutnak. De nem, nem deszkával nem menne ugrani, viszont tudok egy helyet! Csak ahhoz kellene könyökvédő, meg sisak. Neked van? Tudnál kérni nekem kölcsön?
Jut eszembe valami, ami kivitelezhetőbb, mint az első agymenésem. Jön mellettem deszkával, tényleg tök rutinos, meg a kissácos elképzelés is bejövős.
- Király! Az ollie tényleg könnyű, azt én is tudom. Te tudsz átugrani vele dolgokat? Én csak kisebbeket.
Úh a pop-shovit is nagyon ott van, arra már annyira nem is emlékszem, megmutatod?
Kérem, arra emlékszem, hogy megfordul a deszka, de nemtom meg tudnám-e már csinálni. Magyaráz, próbálom követni, mert körülöttem gurulgat.
- Tényleg marha jól hangzik! Kissrácot honnan szerzel? Van öcséd?
Kérdem szórakozottan követve pillantásommal.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzomb. Május 07 2016, 18:02

Reevennel hamar megtaláljuk a közös hangot. Alig telik el pár perc, máris valami jeges löttyöt iszunk a parkban, ahol megbeszéljük, miért is kerestem meg éppen őt. Aztán, tekintettel arra, hogy mindketten ráérősek vagyunk, elindulunk a deszka-park felé, hogy máris mutathassak neki néhány trükköt (mert ez is a megállapodásunk része). Közben már a "közös" munkáról beszélünk. Eszméletlen, mennyire pozitív hatással van rám az érdeklődése, többet dumálok, mint szoktam, és azon veszem észre magam, hogy van, aki figyelmesen hallgat! Sőt, a visszajelzéseiből azt gyanítom, érti is, miről csacsogok. Ez a srác egy zseni! Vagy én táltosodtam meg hirtelen?
- Az első a barátnőm, Nanaia- nem titok, kinek akarom megmutatni elsőként a munkámat. -Ahogy ő megoszt velem mindent, én is igyekszem így tenni. Fontos számomra a véleménye, amúgy is nagyon kritikus szeme van, és kitűnően rajzol. Egy ideig tetoválószalonban is dolgozott...
//Talán most nem, mert volt az az eset, amikor szívecskéket pingált egy rockerre//
- Törzskönyvezett bolond vagyok. Április elsején születtem- bólogatok nagy komolyan, mintha hinnék benne, hogy akkor zületni egyet jelent azzal, bolond vagyok. Amúgy tényleg az vagyok, de nem a szellemi hiányosságaim miatt. Aztán kacsintok, hülyülök én is; szeretem a viccet.
- Ah, megnyugtatsz, Reev. Tudod, amikor hasonló stílusban előadom magam a haveroknak, ők csak oldalba bökiik egymást, és halkan azt kérdezik, hogyhogy még szabadlábon vagyok? Vagy jobb esetben csak azt mondják: "Jóóóól vaaan, Benikeeee, gombaaaa...", tudod, mint ahogy fogyatékosokkal beszél az ember- elnevetem, de bevallom, kezdetben rosszul esett. Aztán vagy nem beszéltem többet a dologról, vagy szándékosan elhülyültem, lecsupaszítottam olyan stílusra, ahogy ők szoktak szövegelni (aminek aztán semmi értelme, de tényleg semmi)
Reeven veszi az adást, és ettől még felszabadultabb leszek. Mindenféléről beszélgetünk. Még az is szóba kerül, mindketten zenélünk. Ami azt illeti, a családom több tagja is.
- Hű, az szuper, saját zenekar! Milyen stílusban nyomtátok? Mi volt az együttesed neve, Hallhattam rólatok?- ráncolom a homlokom. Sajnos, nem ismerem az összes együttest, ha hallo is őket a rádióban, nem jegyzem meg a nevüket, olyan sokan vannak a zenészek, mint égen a csillagok (még többen, akik annak képzelik magukat)- Próbáltál már meg hírdetést feladni? A suliban is sokan zenélnek, akarnak együttest alapítani...- ha még nem ment el a kedve a közösségi munkától, van rá esély, hogy öszejöjjön pár jó arccal. Ki tudja, k kit ismer, kit tud ajánlani... De nem kétlem azt se, hogy egyedül is képes befuttatni magát. Úgy látszik, zenében is eltökélt. Bizakodón mosolygok rá- Ha éppen olyan lelkes vagy, mint ahogy ehhez a projecthez állsz, biztos vagyok benne, hogy sikered lesz!- a tehetsége nem is kérdéses. Egyszerűen érzem.
- Apám dobol, gitározik,és ha kell szakszofonon játszik, szóval, lényegében csak a billentyűshangszereket hagyta ki eddig, de szerintem az is menne. Multkor éppen eljátszott valami dallamot a zongorán, mert nem jutott eszébe a dal címe- mesélek apámról- Én is tőle tudok dobolni, bár nem megy olyan jól, mint a faternak, vagy mint az öcsémnek, Adamnek. A hugom, Nora jobban zongorázik, én viszont a húros hangszereken vagyok jó, középjó... mondjuk- szerénykedek. Fater szerint megállnám a helyem bármelyik együttesben, de szerintem elfogult.
Bólogatok, a gitár szerintem se nagy kunszt, csak az akkordokat kell megtanulni, és onnan gyerekjáték az egész.
- Na jó, ez neked természetes, biztos tökéletes hallásod van, de nem mindenki született ezzel a képességgel- én tisztán éneklek, a hallásom nekem is jó, de semmi különleges nincs a hangomban; énekesként nem futnék be, hacsak nem egy fiúegyüttesben (Razz)
Minden elismerésem Reevené azonban, hogy hátszél nélkül is zenész akart lenni. Sokaknak törik bele a bicskájuk még úgy is, hogy a szülei egyengetik az előmenetelt. Ő meg... Szóval, van benne kurázsi. Máris úgy érzem, szerencsém van ezzel a sráccal, pedig még egy képét sem láttam.
Aztán váratlan ötlettel áll elő, és amikor visszakérdezek, azt mondja, butaság; de ha már megfordult a fejében, kíváncsivá tett, mi volt az.
- Na, ne légy már ilyen! Mi jutott eszedbe?- nyaggatom. Még a deszkáról is leszállok, hogy elálljam az útját. Fürge vagyok ám, mint a gyík!
De ha mégsem mászunk fára, akkor sem vagyok nagyon csalódott. (Csak kicsit. A kíváncsiság nagy úr) Ebben az esetben elviszem a kölcsönzőbe védőeszközökért. Kérek neki egy jó deszkát is. Hitványért nem adok ki pénzt, szóval válogatok egy ideig, míg megtalálom a megfelelőt.
Megint "bűvészkedek" mellette, bárhova is induljunk tovább, és megint a kisfilmről meg a deszkázásról beszélgetünk.
- Ha formában vagyok, simán felugratok a méteres platóra, rácsra, de néhányszor már beütöttem magam, szóval... Inkább fokozatosan emelem a magasságot, nem ugrok neki mindjárt a maximális magasságomnak- nevetek, kissé igazgatva a sapkám (elkerülhetetlen darabja a mindennapi ruházatomnak, hisz a hajam botrányos!)- Minden azon múlik, hogyan időzítesz a hátsó lábaddal.- ha ismeri az ollie-t, akkor tudja, miről beszélek.
lelkesen beszélgetünk különböző trükkökről, aminek az ollie az alapja (a legtöbbnek amúgy az). Van vízszintes pörgetés, tengely körüli pörgetés, olyan pörgés, amikor mi magunk is pörgünk a levegőben, deszkával vagy anélkül, és ennek számos variációja.
- Az öcsém 18 éves múlt, kissé kinőtte ezt a szerepet- nevetek- de a parkban vannak hasonló korú srácok, mindig akad, aki vállalkozik egy kis "magamutogatásra"- válaszolom könnyedén. Mindig van, aki akar tanulni, és szép számmal olyanok is, akik már jól tudják az alapokat. Szóval, ha alany kell, abban nem lesz hiba.

//Attól függően, mit akarsz kijátszani, a fára mászást vagy a másik, védőfelszereléses dolgot", itt most rád bíznám a történetírást. Smile Én mindenben benne vagyok, tudod! //



Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Május 11 2016, 20:29

Lelkes a srác, ez ragadós, ha ő átéli és pörög, az rám is rámtapad, meg hát érdekel is, mit akar összehozni, innovatív és különleges elképzelés, szinte azonnal megfog. Ahogy sejtettem, a barátnője. Egy biccentéssel nyugtázom.
- Nahát és mi lett belőle, festő? Hm...akkor neked is van tetoválásod tőle? Én is gondolkodtam tetováláson, de sosem villant be olyan meghatározó jelkép, amit érdemes lenne magamra varratni.
Mesélek, ha már Nana kapcsán szóba került a tetoválás. Ha keresnék, nyilván találnék, de ebben éppen az a különleges, hogy ha az ember nem keresi az egyszer csak rábukkan. Mint pl egy violinkulcs a zenészeknek, vagy egy hangjegy. Kíváncsi vagyok, neki van-e ilyenje, vagy tervez-e, egyszóval hogy áll a témát illetően.
Április 1-el nemtom viccel-e, mert bolondozva mondja. Nevetek, rákacsintok.
- Akkor tényleg Te vagy az emberem! Szeretem a bolondokat, normálisnak lenni unalmas. De amúgy tényleg április 1?
Kérdezek rá, nem tudtam eldönteni, ez mennyire poén. A jól van Benike gombán nagyon röhögök, ezt így még nem hallottam és igen, leesik, hogy szívatás. Nagyon tetszik, majdnem felborulok.
- Van a haverjaidnak humorérzékük, Benike
Baromkodok vele, amikor a röhögőgörcstől lélegzethez jutok.
- Hááát gondolom ők nem animét akarnak csinálni a deszkázásról, hanem....gombaszakértők. Mivel foglalkoznak, hogy ennyire távol áll tőlük?
Kérdezem komolyabbra fordítva a szót, talán csak ne olyan típusú emberek, nem mintha én fikarcnyit is értenék az informatikához, a ps-része a legnehezebb a fotós pályafutásomnak is, és én nem szeretem használni, a pillanatot akarom megragadni. De attól még érdekel, amit a másik csinál, főleg, ha az ilyen rohadt izgalmas! Szóba kerül a híres zenés múltam, látom máris keresgél az emlékeiben látott-e már valahol.
- Killer peace volt és amolyan punk-rock féle banda. Akár... bár nem voltunk olyan híresek, összesen egy albumunk jött ki, inkább csak sodródtunk, mindig máshol léptünk fel, előzenekarokként, bárokban, mikor hogy.
Vonok vállat, az a baj a banda legtöbb tagja szétdrogozta az agyát - velem, mint frontemberrel az élen, nem volt túl megbízható, én se, se a többiek sem
- Egyszer én is elmentem egy ilyenre, pont a suliban találtam, de ők se gondolták komolyan. A legtöbb embernek ez csak hobbi, nem lesznek híresek és nem is akarják eléggé.
Tudat alatt, valamennyire, szerintem vágynak rá, de kemény elhatározás kell megvalósítani az elképzeléseket.
- Kösz, ezertis kezdek szólókarrierbe, nem kell igazodni, folyton nógatni idegeneket, tököm tele már az ilyesmivel.
Vigyorodom el, aztán csak nézek micsoda művész famíliából való a srác.
- Azta kutyatarkafarka, nem semmi! Örököltétek, az biztos! Ti sosem gondoltatok együttesre? Nagyon sok tesós zenekar van, az igazi kuriózum. Hansonékat ismered?
Nem az én stílusom, de talán ők a legrégibbek, vagy híresebbek és nem akkora szemét min az a Jonas brothers-féle szarság.
Biccentek, hogy a gitár nem nagy kunszt, aztán félvigyorral vállat rántok, hogy tökéletes hallásom lenne.
- Talán nem az, de egész jó.
Minek szerénykedjek? Valahonnan csak felismerem a hangjegyeket.
Az első ötletem hülyeség, nagyon nógat, elnevetem magam.
- Hogyan lehetne úgy egyik ágról átmászni a másikra, hogy közben a lábaddal tartod a deszkát, vagyis úgy kapaszkodni, hogy ne essen le.
Hülyeség, mondom én, viszont eszembe jut valami vadabb, érdekesebb. Gurulgat mellettem, trükközik, ez...meghozza az ember kedvét.
- Aztaaa! Az jó magas. Mióta csinálod? Hát az esés benne van, igen. Ja, az ollienál igen, de az nem nehéz, magasabb dolgokat átugrani vele már nehezebb...
- Jaa, értem, biztosan találunk megfelelő kissrácot! Amire gondoltam amúgy az a long board, tudsz valahol kölcsönzőt, mert ahhoz hosszabb deszka kellene, az a lényege, hogy lejtős terepen száguldunk le, naaagyon király. Van kedved kipróbálni?
Kérdem, én lelkes vagyok, akár most is, de az emberek többsége nem szereti az ilyen szélsőséges spontaneitást, jobb ha rákérdezek, mielőtt beleerőltetném

//majd küldök videót erről *.*//
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyVas. Jún. 12 2016, 11:01

- Még tanul.. Itt a Francesen, ahol mi is...- mosolygok Reevenre- Még nincs tetkóm, de ha lesz, csak ő varrhatja rám!
Egyetértek Reevennel abban, hogy megfontolandó, az ember mit varrat magára, hiszen azt egy életen át viselnie kell. Persze, Nanától tudom, vannak már módszerek, amelyekkel el lehet tüntetni a tetoválást, de nyoma akkor is marad, ha nem is olyan feltűnő, mint maga a tetkó.
- Aha! Megmutassam esetleg a diákomat?- csak az az igazolvány van nálam, de azon is szerepel a születésem időpontja.
Mondom, törzskönyvezett bolond vagyok. Örülök, ha számára pozitívum, hogy nem vagyok normális. Egyébként mások is ezt gondolják rólam, főleg, ha az animálásról kezdek dumálni. De kezdem azt hinni, csak disznók elé vetettem gyöngyöt, mert Reev olyan megigézetten hallgat, mintha bizony a világ bölcsességeit osztanám meg vele. Egyszóval nem néz dilisnek. Vagy mégis?
- Gondolod? - de nevetek vele, mert olyan kereket röhög, hogy egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amúgy tényleg vicces; bár az én olvasatomban éppen a "barátaim" a Benikék, hiszen fingjuk nincs, miről csacsogok nekik.
Reevent érdeklik a srácok, vajon mivel foglalkozhatnak, ha ennyire távol áll tőlük a művészetem.
- Az egyik deszkás srác egy boltban raktáros, a másik hentes ugyanott. Csak a harmadik srác érti nagyjából, miről beszélek, aki egy elektronikai üzletben eladó. Ők gyerekkori haverok, én csak az utóbbi időben csapódtam hozzájuk.Ez az utóbbi srác is azért áll melléjük a cikizésben, hogy ki ne lógjon közülük, de ha kettesben vagyunk, egész jól el tudunk beszélgetni, és nem a szúrkálásról szól az egész. Amúgy jó arcok, majd látod magad is. Kicsit primitívek, de alapjáraton rendesek - és őrült jól deszkáznak, tegyük hozzá. Számomra ez a legfőbb erényük.
Reeven részéről tetszik az érdeklődés; hogy okos kérdéseket tesz fel, nem csak hiábavalókat, hogy átsejlik, érteni szeretné, amit csinálok, és hogy neki milyen szerepet szánok ebben. Fellélegzem és ellazulok a társaságában, úgy érzem, tudunk majd együtt dolgozni, mert érdekli, mit akarok kihozni az egészből.
Nyitott vagyok arra is, amit ő mesél magáról.
- Killer peace...- nem akarom bevallani, semmit sem mond ez a név, de megfogadom, utánanézek, akkor is, ha a punk nem az én stílusom. (Nanának talán igen! Majd megkérdezem őt is)- Honnan a név?
Sokan tartják, nagyon meghatározó, mi egy együttes neve. Sokan a sajátjukat is megváltoztatják, hogy hangzatosabb vagy könnyebben megjegyezhető legyen. Van ebben valami. Az én nevemmel nincs bajom, úgy hangzik, mint valami márkanév. Szuper kezdet, nemde?
Felvetődik, hogy új zenekara lesz, de úgy tűnik, eddigi kísérletei sorra kudarcba fulladtak, és ezért döntött úgy, inkább szóló karrierbe kezd.
- No, azért tudunk ellenpéldát is. A U2 is akkor alakult, amikor még gimnazisták voltak, és igaz, hogy több átalakuláson mentek át, de még ma is együtt zenélnek, noha nem fiatalok már!- mondom ellenpéldaként, hiszen meglehet, hogy egyszer rossz társaságba csöpent, de azért akadnak komolyan elkötelezett zenészek is. Aztán még valami az eszembe jut:
- Bár a fater inkább komolyzenei téren sikeres, ismerős a zenei berkekben. Ha gondolod, megkérdezem, tud-e feltörekvő bandáról, aki gitáros/énekest keres...- általában így megy. Hallanak ezt azt, szólnak, ha tudnak segíteni egymásnak, hiszen sokszor volt arra is példa, hogy az egyik zenekar segítette ki a másikat egy-egy fellépésen, ha valaki kibetegedett vagy ilyesmi. De ha szólóban akar érvényesülni, mosom kezeimet. Igazán nem akarok belekontárkodni a terveibe- jelzi feltartott kezem.
- Nem, én nem gondolkodom komolyban, és szerintem Adamnek sem ez a legfontosabb (az öcsémnek). Számunkra ez inkább csak hobbi...- rázom a fejem, kissé nevetve, kissé sajnálkozva, hogy személyesen én nem tudnám megoldani a problémáját. Bólintok, Hansonékat ismerem, hallottam róluk- Rengeteg ilyen együttes van, pl: 30STM, Bros, Jonas brothers... sorolhatnám. És a leghíresebbek Jacksonék, ugye...
Reeven előtt le a kalappal, hogy egyedülmaga egyengeti a karrierjét. Majdnem biztos, hogy tehetséges, de ha nem, akaraterő, elszántság, kitartás van benne bőséggel. Számomra ezek a tulajdonságai a leglényegesebbek jelen pillanatban.
- Wow, azt hiszem, lehetetlen dolgot kérsz...- gondolkodom el az ötletén- ha csimpaszkodok, szükségem van a kezeimre. A deszkát viszont nem tudom úgy a lábaim között tartani, hogy az mutasson is valahogy...- mondom, kissé elnyújtottan, hiszen magam elé képzelem a helyzetet- Ha csak nem fél kézzel kapaszkodok, de akkor az ugrás elég veszélyes, nem gondolod?
Közben sétálgatunk, azaz ő a lábán halad, én mellette gurigázok, beszélgetünk tovább a deszkázásról.
- Kisiskolásan kezdtem, tudod, először görkorim volt, aztán jött a deszka, mert a kori olyan csajos sport, hacsak nem a jégkoriról és a hokiról beszélünk, de nekem az durva. Nem is olyan alkat vagyok, csak rám kell nézni- nevetek- Szóval a deszka tökéletes sporteszköz, mindig és mindenhol hozzáférhető, könnyű, viszonylag kis helyenn is elfér, és csak az esőben kell óvatosabban bánni vele... És az ember minél többet gyakorol, annál rutinosabb, a trükkök is lazábban mennek, a magasságot is így lehet növelni, amikor ugratsz...- mesélem neki tovább, már ha érdekli persze, de eddig is figyelt, most is úgy látom, odafigyel arra, amit mondok.
Nem aggódunk amiatt, hogy ne találnánk megfelelő srácot "alanynak", talán épp ezért is döntünk úgy, szórakozunk egy kicsit, elég a "melóból".
- Persze!- van kedvem hülyülni vele, és tudok is egy kölcsönzőt. Talán long boardhoz is akad felszerelés- És hol gurulunk le?- erre alkalmas pálya kell; fontos, hogy ne legyen balesetveszélyes. Nana kinyír, ha összetöröm magam. Anyámról nem is beszélve.
Megcélozzuk mégis a deszkaparkot, hiszen annak közelében van a kölcsönző is. Remélem, sikerrel járunk...
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyKedd Jún. 14 2016, 15:11

Biccentek, itt tanul a csaja, hol máshol. Arról nem beszél, ő mit varratna magára, biztos titok, azért nem mondja, vagy valami nyálasság a tetkós csajával, vagy pont hogy nem, hanem valami metálos szöveg, aki április 1-én született, annak meg van engedve a bolondság.
- Nem, nem kell, elhiszem neked, hogy akkor születtél, hát ez nagyon király! Büszke vagyok rád!
Nem is ismerem, de egy plusz bolond mindig jót tesz a világnak, láthatja, hogy feldob engem a hír, születésnap kötelez, olyan, mint a név.
- Igen, ez a Benike rohadt jó volt, egy pont nekik, de mínusz, hogy nem alélnak el attól, amit csinálsz.
Hát, távol álljon tőlem, hogy a foglalkozása szerint ítéljek meg valakit, de jah, nem tűnik nagy észnek egyik sem, legalábbis nem úgy adja elő.
- Sosem értettem mi motiválhat egy hentest, de lehet csak én vagyok finnyás, nem nagyon szeretem a húst, a nyers hús meg borzalmasan bűzlik, hát jah, annyi, hogy nincs annyi IQ-juk mint neked, nekem is sok ilyen haverom volt, szarrá fikázták néhány dalszövegem a bandából, ők maguk érezték kevésnek magukat, de persze nem rossz az, vissza lehet nyalni, az elmondásod alapján jól elvagytok, nem árt néha egy kis önfeledt szuka-piszka
Vigyorgok rá, az ilyesmit én is szívesen veszem és alkalmazom, talán mostanában kevésbé, attól félve, hogy megbántok másokat, de lassan-lassan visszatérek a szívatósabbik énemhez. Talán... Remélem.
Nem úgy tűnik, mintha sokat mondana neki a killer peace, röhögök.
- No name kis senkik voltunk, asszem én találtam ki, gyilkos béke, jól hangzott, illett hozzánk, elég hm...vadóc tinibanda voltunk, ha békültünk, vérrel és ököllel
Félmosoly, gondolom Lui se fogja kinézni belőlem a kalandos kamasz éveket, túl lajtos lettem ahhoz képest. Ellenpélda az U2, kap egy bólintást, mindig vannak kivételek, de én már unom, hogy másokra kell várni és a pénz sürgősen kell, most már tényleg le vagyok égve és Felix tart el, amit...nem hagyhatok sokáig. Liának is törlesztenem kell, úgy érzem mintha temérdek adósságom lenne, ügyesen a kezembe kel vennem a dolgokat.
- Hú, rendben, végül is miért ne, ha énekest keresnek! Frontember akarok lenni, csak onnan lehet kitörni. Ha nem, akkor managereket ismer? Az is jól jönne
Hálásan fogadom a segítséget, köszöngetem ezerrel, ha azt mondja jó, rákérdez.
- Áh, persze, az csak hobbi, neked animálnod kell, az olyan jól hangzik, abba ne hagyd!
Az egész terv, amit felvázolt nekem, kár lenne érte. Luinak nem szabad elpazarolnia a tehetségét, de abban is biztos vagyok, sikeres lesz.
- Tudom, mondtam, hogy hülye ötlet és kivitelezhetetlen. Ja, veszélyes, olyat nem szabad csinálni, szóval max. én majomkodom, te meg lekamerázod és felrakjuk a netre "mit ne próbálj ki" címszó alatt.
Vigyorászom, közben ő körülöttem deszkázik, én is kipróbálnám, rég suhantam, utoljára a kutyaviadal környékén, istenem az is de gáz helyzet volt...
Figyelek rá, hogyne, vigyorogva biccentek a görkorira, szerintem is inkább a csajok csinálják.
- Azt mindig ki akartam próbálni, a jéghokit, de még korcsolyázni se korcsolyáztam soha, még görkorin se, de jó hogy a deszkánál kötöttél ki, ez illik hozzád és ahogy hallom, folyamatosan fejlődsz. Na amit mutatni készülök, hidd el, az lesz az igazi!
Megyünk a kölcsönző felé, közben elgondolkodom.
- Ott biztos tudják melyik a legközelebbi, ha kocsival kell menni, az sem gond. Adnak szerintem mindenféle felszerelést, meg erre kijelölt pályák vannak, ahol nincs forgalom és lejt, tehát lefelé fogunk száguldani, de ne aggódj, nem leszünk szétlapítva.
Kacsintok rá, s már be is állok a sorba. Kapuk mindent, felszerelést, infót, tényleg nincs messze a legközelebbi pálya, kocsival fél óra, megkérdem Luit, megfelel-e ez neki, elmagyarázzák a kölcsönzőben az útvonalat is.
Ha megfelel beterelem az autómba, benyomom a koordinátákat a jó öreg gps-be, s már repesztünk is a long board pálya felé.
- Visszafelé persze lekamerázhatod, hogy esek, én se a szomszédba járok őrültségért
Vigyorgom út közben, számításaim szerint megérkezünk hamar, felfelé hajtottam, s jó hosszú pálya lesz. Baszki, ezt mindig ki akartam próbálni, nagyon izgatott vagyok

Erről beszélek Smile


Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyCsüt. Jún. 16 2016, 17:20

Nem gondoltam rá, hogy varrassak magamra (hacsak nem Nana nevét, bár ezt ő nyálasnak gondolná), ezért nem is gondolok rá, ez a téma hagy kérdéseket Reevenben.
- Már azt hittem, kételkedsz...- nevetek. Nem ő lenne az első, aki azt hiszi, csak hülyülök ezzel. Hát ki az a marha, aki a születése napjára fogja, hogy hülye?
- Büszke, rám? - nevetek, oldalba bököm, hehe, ez jó poén. Ezek szerint ő sem bírja a "normálisokat"- Kösz!
- Majd attól alélnak el, ha meglátják! Tudod, sokkal racionálisabbak nálam- oké, elismerem, nem mindegyiknek élénk a fantáziája, de egyiket sem nézem le. Hozzá kell tennem, azért nem teljesen hűvösek a munkám iránt - Igyekeztem leegyszerűsíteni, mi az, amivel foglalkozom, de csak Jerryt érdekelte komolyabban, mert ő képregényfüggő - talán kissé keményen fogalmaztam előbb, muszáj védelmembe venni őket.
- Valószínűleg ő is többre vitte volna, de a családjában szinte minden férfi ezzel foglalkozik. Tudod, családi vállalkozás. Kell az utánpótlás, az apja meg éppen olyan kemény, mint amilyen az ő nagyapja volt- ezt egyébként maga Jerry mesélte. Bár ő most úgy gondolja, az ő srácaiból nem lesz hentes.
- A raktáros srác, Benji valóban nem egy észlény, de amúgy jó arc. És ő a deszkakirály a szememben. Több területi bajnokságot is megnyert. Sajnos, nem veti fel a pénz, így csak azokon indul, amiken nincs nevezési díj. De hiszek abban, hogy egyszer felfedezik!- mosolygok. Az a srác tényleg nagyon tud.
- Ah, amúgy ez benne van a pakliban... Nem is veszem rossz néven tőlük, ha élezik a nyelvüket; általában ez úgy is csak annak szól, éreztessék, valamiben ők a jobbak... Tudod, nekem nincsenek ilyen igényeim....-vonok vállat. Sosem tartottam vagány dolognak másokkal "kötekedni".
Bele sem gondolok, ezzel talán megbántom Reevent, hiszen ahogy elmondja, ő maga sem áll távol ezektől a dolgoktól. Ő azonban "visszanyal", és ez arról árulkodik, nem ő kezdeményezi az effajta szócsatákat.
- Az ilyen kesztyűket én nem veszem fel. Nem mintha degradálna, hogy hozzájuk hasonló legyek, de ez a stílus nem fekszik nekem. Valószínűleg hamarabb sértődnék meg, mint ők...- nevetek a vállam vonogatva. Nem vagyunk egyformák, a világ így kerek.
- Ah, hát igen...- kissé tényeg zavarba hoz, hogy nem hallottam róluk. De a név, ahogy megmagyarázza, tényleg ötletes- Minden békét véres harcok előznek meg, jól mondod!
Leszögezem magamban, Reevben van valami, ami nagyon tetszik. Az ő gondolkodásmódja sem lineáris; úgy érzem, fogékony az asszociációra. Legalábbis az együttese neve - most már- erről uralkodik. (Nem random névválasztás, hanem tudatos döntés eredménye volt).
- Szívesen elolvasnám a dalszövegeidet... Vagy hozzáférhető még valahol a hanganyag?- fordítom felé a fejem. Jobban szeretném ismerni; a dalok is árulkodnak róla. Bevallom, csak a dacos szája árulkodik arról, ő nem a tipikus jófiú. De mindez csak benyomás. Attól, hogy valaki nem izompacsirta, még lehet kemény.
A zenei vonalon azonban eldumálunk egy kicsit, és úgy tűnik, jól jönne neki egy kis segítség. Bólintok.
- Úgy hiszem, ő saját magát futtatja, de biztosan ismer managereket. Megkérdezem és értesítelek, megígérem!- Apámról tudni kell, elég csökönyös ember, és a bizalmát ki kell érdemelni, alapból nem bízik senkiben. Így az üzleti ügyeit, a fellépéseket és a zenei karrierjét saját maga tartja kézben, és nem engedi senkinek, hogy beleszóljon. Ő viszont ebből a szempontból mondhatja magát szerencsésnek, hiszen már az ő apja is zenész volt. Ez is egyfajta családi vállalkozás... Nem a semmiről kellett indulnia.
Nevetek, ahogy a szavaimra reagál. Úgy hiszem, kissé túlértékeli, amit csinálok.
- Szeretem beleadni szívem-lelkem abba, amit csinálok. Egy zenekarban viszont nem tudnám elképzelni magam hosszú távon. Nagyon kimerítene, úgy érzem...- fellépések, rajongás; én ennél introvertáltabb vagyok. Legalábbis néhány éve... Vagy csak komolyodtam?
Jön az ötletével, hogy deszkával másszunk fára. Hű...
- Egyetlen ötlet sem hülyeség- hevesen tagadom, hogy hülye lenne (ő vagy az ötlete)- és van abban valami vonzó, hogy előttünk még senki sem csinált ilyet, de deszkával odafönt ugrani valóban... khm... veszélyes volna. Nagy eséllyel le is esnénk. Én biztosan!- elnevetem magam. Szeretek fára mászni, de legalább egy testrészemmel érintenem kell a fát. Kapaszkodni vagy ülni rajta... biztonságos. Nevetek, hogy majomkodna, mutatom is a kezeimmel, hogy én benne vagyok, poénkodhatunk, hülyéskedésnek jó ötlet.
Lassan gurigázok mellette, körülötte, dumálgatunk. Figyelmetlen vagyok, mert nem veszem észre, hogy sóvárogna a deszka után, különben felajánlanám neki. Egyéb sportokról is beszélünk, ajánl is valamit, amit még soha nem próbáltam. Egyre jobban belelkesül, ahogy beszél róla; lehetetlen is lenne neki ellent mondani, szóval gyorsan beleegyezek.
A kölcsönzőben mindennel ellátnak, amire szükségünk lehet: felszerelssel, útvonallal, ötletekkel, jó tanácsokkal, aztán Reeven autójával suhanunk a startvonalhoz.
- Ezt nem értem; visszafelé?- nevetek. Egyfajta eufória lett rajtam úrrá, állandóan vigyorognék, mintha a fülemhez ragasztották volna a szám szélét- Pesszimista vagy? Miért esnél? Ez a deszka sokkal hosszabb és szélesebb, mint amivel én futok. A hossza miatt stabilabb is; valószínű, gyorsabb is, bár trükközni nehezebb lehet vele, máshol van a súlypontja...- mélázok. Azt gondolom, ezt a deszkát erre találták ki, és nem arra, hogy a rámpán ugrassanak vele.
Reeven hasonlóan izgatottnak látszik, ő is egyfeszt mosolyog, és a keze vibrál. Nem hinném, hogy korai Parkinson. Odasétálunk a betonúthoz, és felvesszük a védőfelszerelést: térd- és könyökvédő, bukó, csuklóvédő.
- Melyikőnk menjen előre?- szeretném látni, amit csinál, hiszen ő nem gyakorlott deszkás, egy kicsit talán irányítani kell. Azt meg csak akkor lehet, ha látom. Viszont ez a sporteszköz (ebben a formában) nekem is új, úgyhogy van bennem is egy jó adag izgalom.
- Reev..., ha esnél...- teszem a vállára a kezem- inkább oldal irányba próbálj dőlni, gurulni, ne lefelé, előre- a lendület arra vinné, de ha viszi, és nem ura a testének, nagy baj lehet.
Megszorítoma a bukom pántját, ellenőrzöm, hogy jól ül-e a fejemen, nem fog-e a szemembe csúszni, aztán nagy levegőt veszek, hirtelen fújom ki, és összeütöm a két kezem.
- Na, akkor csapjunk bele!
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Jún. 17 2016, 20:13

- Ja nem, csak még nem ismerlek annyira, hogy átlássam mennyire vagy zakkant
Vigyorgok rá, oldalba bök, viszonozom.
- Naná, mi hülyék tartsunk össze!
Ha tényleg lökött a srác, jól ki fogunk jönni. Oké, engem aztán nem izgat a haveri köre, az embereket meg amblokk nézem hülyének, biccentek.
- Tuti imádni fogják, ha meg nem, rá se ránts, a csajod biztos oda lesz, az a lényeg, nem? És persze, hogy te elégedett légy. Te is szereted? Én is csípem a képregényeket
Bukkanok erre úgy, mint újabb lehetséges közös pontra. Jerry esetét nem tudom átérezni.
- Ezekkel a dolgokkal nem értek egyet, miért cseszné el valaki az életét olyan alapon, muszáj azt csinálnia, mert hagyomány? Ha érdekli, oké, de ha tök mást akar kezdeni az életével, nincs az a rendszer, amit ne lehet felrúgni, nincs az a szigor, amin ne lehetne áttörni, ha igazán akarja valaki, szóval mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.
A "normális" embereket sosem tudtam megérteni, akiket bele lehet kényszeríteni egy ilyen fontos döntésbe, ha nem érdekli nincs az az isten, ami rávenné, hogy azt csinálja, ennyi az egész, de Lui majd kiokosít, vagy megcáfol, nem biztos, hogy a véleményünk mindenben egyezni fog, sőt. Nem tudom sajnálni az irányítható embereket, ez van, nem is fogom megjátszani.
- Na az viszont király, tőle sokat tanultál gondolom.
Célzok a Benji gyerekre.
- Igen, igazad van, nem attól leszel valaki, hogy belekötsz a másikba.
Értek egyet bólogatva, amit én csináltam az teljesen más volt. Figyelemhiány, feltűnési viszketegség, az önbizalomhiány is bejátszott annyiban, hogy senki sem kedvelt, meghát a drogok és a veszélyhajhászat, én igazából csak az erősebbekbe kötöttem bele, ha nagy falat volt, hogy kihívás legyen és felszökjön az adrenalinszintem. Dehát én...tényleg őrült vagyok.
Nem hibáztatom, hogy nem hallott a bandánkról, csak nevetek amikor levonja a konklúziót a névről.
- Igen, csak tudod az cseszett fel a bandában, hogy kb én tartottam össze máskülönben mindenki zavartalanul szétitta és szívta volna az agyát és még így is...sőt én se voltam valami megbízható figura. Ezért akarok most valami mást, hogy ne függjek senkitől
Magyarázom, lehet összerakja, hogy húúú akkor én is biztos füveztem, de ezt sosem fogom tagadni. Sőt ha még azt hiszi "csak"azt csináltam...
A dalszövegeknél megtorpanok. Nem nagyon mutogatom csak a...nagyon jókat.
- Ohh hát, oké, a jobbakat hallhatod, van például néhány, amit eladtam és játsszák a rádióban, de rájöttem...nem kielégítő, ha nem én csinálom, mégiscsak úgy az igazi, ha én szólaltatom meg. A neten is fent vannak, ha akarod leírom a címüket és rákereshetsz.
Végülis az nem gáz, a papírfecnis változatok azok, amiket nem mutogatok, Felixnek is...félve.
- Hát kösz, ha olyan van, kérdezz rá kérlek, hálás lennék.
Nem mondom, hogy száz százalékig a srácra támaszkodom, de megpróbálhatja, sosem lehet tudni, a dolgok néha nem várt fordulatot vesznek.
- Persze, nem mindenkinek fekszik. Az a fontos, hogy megtaláltad, amiben jól érzed magad.
Én ebből a szempontból is ambivalens vagyok, de most nem ez a téma.
Rázom a fejem nevetve
- Dehogynem, néha tök agyament dolgokat találok ki! Amikben általában meg is sérülök
Belegondolok, nem nagyon volt mostanában ilyesmi, az adrenalin jobban hiányzik, mint a drogok, Felixszel persze megvan, ő rengeteg újdonságot mutatott és most a parkouködés is ilyen, de egy két baromságra mindig kapható vagyok, attól még hülyeség az ötletem, nevezzük a nevén a dolgokat.
- Akkor te leszel a nézőközönségem! És majd kiderül engedelmeskedem.e a gravitációnak, hm?
Bököm most én oldalba játékosan. Ha gyakorlott deszkás nem kéne, hogy gond legyen, szépen le tudunk jönni egy nagy, kanyargós lejtőn. Kapunk felszerelést, meg minden, felcuccolunk a kocsiba, látom, hogy ő is fel van dobva, ez még inkább szélesíti a vigyorom.
- Képzelj el egy nagyon hosszú, kanyargós lejtőt, aszfaltutat, ahol nem járnak kocsik. Az a lényege, hogy lejtsen, így nem nagyon kell hajtani, illetve lehet, ha gyorsítani akarsz, de alapból gyors. A visszafelét úgy értettem, hogy innen visszafelé, a város felé menet
Magyarázom, hogy jobban képben legyen, aztán nevetve megrázom a fejem.
- Nem, de a fás malőr tuti eséssel végződne, azért még én is tisztában vagyok a fizika törvényeivel. Ahá, hát óvatosabb trükköket, pl lehajolni rajta, hogy felgyorsuljon, vagy megfordulni rajta, felemelni az egyik lábad, akkora, hogy járkálhatsz is száguldás közben, klassz lesz, meglátod!
Kicsit hadarok az izgatottságtól.
Mikor megkérdezünk, kipakolok, igazából felfelé lesz vicces jönni, a kocsihoz. Felszerelkezünk, megigazítom a bukót én is, a könyök, térd védőt.
- Nekem mindegy, mehetek én is
Mintha jobban izgulna. Ja igen, a félelemérzet, ami nekem nincs.
- Oldalra? Okééé, ne állj meg, ha esek, majd összeszedem magam
Aranyos, hogy így a vállamra teszi a kezét, meg minden, mutatok neki egy hüvelykujjat, hogy minden rendben lesz, aztán ráállok a deszkára. Ha olyan van, hát megyek előre, kicsit megdőlök, azért deszkázni tudok, ha trükközni nem is, ha minden nap nem is ezt csinálom, a súlypontot megtalálom, nálam egyelőre nincs gond, viszont úgy megindulok , hogy woooow, ez aztán sebesség! Vigyorogva oldalra is fordulok lefelé száguldás közben, hogy na Lui hogy veszi az első lendületet, egyelőre csak egyenesen száguldok(dunk), itt az első kanyar, ezt valami baromi élesen akarom bevenni, meg is csúszom kicsit, de a kezemmel irányítom a forgást
//mint a csaj a videóba// úgyhogy nincs gáz, remélem Lui is megvan, neki szerintem jobban fognak menni a kanyarok.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Jún. 29 2016, 12:58

- Hamar rájössz!- nevetek.
Reev az a fajta srác, akivel lehet lazulni. Ha hülye is vagyok, poénnak veszi, nevet egy jót és annyi. Úgy tűnik, ő éppen így áll a dolgokhoz.
A munkám és a haverok kapcsán aztán jól elbeszélgetünk. Tudom, hogy nem mindenki rajong a részletek iránt, de az anime éppen akkor lesz élethű, ha aprólékosan ki van dolgozva. Én bízom abban, hogy a végerdmény majd nem csak Nanának tetszik majd (és nem is csak a haveroknak); de azt megtanultam, a részletekbe nem kell feltétlenül beavatni őket.
- Gyerekkoromban gyűjtöttem a képregényeket. Több tucat sorozatom volt, amit aztán megörökölt az öcsém, amikor nagyobb lettem és már más kötötte le inkább a figyelmem. De ő is vigyázott rájuk, szerintem a legtöbb jó állapotban parkol... valahol- anyám tudja, az újságokat soha nem dobnám ki; mondhatni az iskolám első lépcsőfokait jelentették- Mostanság azonban már nem veszem me a képregényeket... Neked kik a kedvenceid? - noha én kissé elhanyagolom már a régi kedvenceimet, az érdeklődésem őszinte.  
- Nem tudom, elcseszés-e- mondom elgondolkodva- nem nyomasztotta soha a pályaválasztás kérdése. Gyerekkorától tudta, ezt fogja csinálni, kiskora óta besegít az apjának, nem is volt kérdés, hogy ezt fogja csinálni. Bár időnként tele van a hócipője az egésszel, ilyenkor mondja, a gyerekeit nem hentesnek neveli majd. Aztán ki tudja? - vonok vállat. Az ember mondhat bármit, fogadkozhat, hogy így vagy úgy lez valami, aztán amikor ott van, döntéshelyzetben, lehet, hogy a körrülmények rákényszerítik egy olyan döntésre, amit sose választott volna. Vagy éppen már tiszta fejjel, düh és csalódottság nélkül tud dönteni.
- Amúgy igazad van. Úgy lenne ideális, ha mindenki azzal foglalkozhatna, amivel valóban szeretne, és nem lennének ilyen kényszerek a szülőktől, tanároktól, akárkitől...- vonok vállat. Valószínűleg én sem tudnék hentes lenni. Hál Istennek, nem én születtem abba a családba, különben már elszöktem volna.
- Jaja, tőle mindenki. Nagy favorit a pályán, szerencsére nem is beképzelt, szóval hajlandó mindent megmutatni. Akár tucatszor is, hogy megértsd, egy-egy trükk hogyan működik.
A haverokról beszélgetve kiderül számomra, hogy Reeven bevállalósabb, mint amilyen én vagyok. Úgy tűnik, ő nem fél szembeszállni másokkal, hogy saját igazát (vagy hülyeségét) megvédje. Én alapból konfliktuskerülő vagyok, ellentétben azzal, amit az olaszokról beszének. Nem vagyok heves vérmérsékletű. Fater hajlamosabb felemelni a hangját és pörölni, de neki nem volt tanácsos nemet mondani, ha kért valamit.
- Aha- bólintok, hogy értem, miért akarja szólóban nyomni- Sajnos, elég gyakori ez a probléma, nem? Pia, drog... Az a baj, mindenféle cucchoz könnyen hozzá lehet jutni, és a függőség is nagyon gyorsan kialakul. Tudod, én is kipróbáltam már ezt-azt, de ez ennyiben is maradt. Próba szintjén. Nem szeretnék függőségben élni- mondom komolyabb hangon. Ahogy ő is elmondta, terveket döntht romba, rosszabb esetben életeket tehet tönkre a függőség.
- Örülök, hogy te erős és elszánt vagy-mondom elismerően. Hiszen a barátok közt a legkönnyebb elcsábulni; velük menni, csinálni, amit ők. Reev elszántsága azonban erősebbnek bizonyult, és inkább a karriert tűzte ki célul. Dicsérendő. Ismét nőtt a szememben, hiszen ha valaki, ő aztán tűzközelben vlt, mégis ellent tudott állni (vagy ki tudott szakadni onnan.)
- Ha a magad ura vagy... annak vannak előnyei és hátrányai is; de én azt tartom erről: ha magamra vagyok utalva, tudom, mikor mi van megcsinálva!- mondom, mosolyogva, pozitívan. Szerintem jól csinálja. Én is jobb szeretem, ha tudom, hogy állnak a dolgaim.
- Oké, szuper!- bólogatok, szívesen megismerkednék az alkotásaival Örülök, hogy megmutatná őket- Tényleg? Játsszák a számaidat a rádióban?- ha nem is túl gyakran, azért hallgatok rádiót- Melyik a legismertebb? - talán ismerhetem.
- Oké, nem fogom elfelejteni- nem tart semeddig rákérdezni a faternál. Ha tudok neki mutatni pár dalt, amit Reeven írt, nagyobb esélye van, hogy érdemben is foglalkozni fog a dologgal.
- Meglehetősen ritka kiváltság, nem? Általában azt tapasztalod, mindenkiből csak a panasz árad. Pedig mindenki előtt szabad az út, váltásra, változtatásra. Az emberek nagy része gyenge vagy gyáva, és inkább elviselik a szenvedést, mint hogy tegyenek valamit saját magukért- persze, én eléggé sarkosítom a dolgokat, de a véleményem mégiscsak ez. Lesújtó.
- Te ebből a szempontból szerencsés vagy- nézek rá elgondolkodva- több dolog is van, amit nagyon szeretsz csinálni, és mindkettő olyan, amiben a magad ura lehetsz- a zenélésre és a fényképezésre gondolok. Egyik sem szalagmunka, mindkettő kreatív.
- Mintha erre hajtanál...- felviszem a hangsúlyt, mintha kérdezném. Valóban az a cél, megtudni, hol vannak a határai, mit bír még ki? Valahogy az az érzésem, erről van szó (vagy erről is). Mi hiányzik ennek a srácnak az életéből? A figyelem? Az izgalom? Nem tudom, ahhoz még nem ismerem eléggé...
- Hehe, na persze, majd hagylak egyedül mászni, mi? Ha belevágsz, megyek veled, maximum mindketten megyünk a traumatológiára...- röhögök. Na, ekkora baleknek ne nézzen, a hülyeségeinek nem csak szemlélője akarok lenni!
Végül nem mászunk fára, de bevállalok vele egy nagy mókát, és az eszközöket is gyorsan beszerezzük hozzá. Autóval megyünk a pályáig. Közben hülyít, én elértem, de aztán csak nevetgélek magamban.
- Inkább ne ess! Se oda, se vissza- nevetek. Ha már lent vagyunk, remélhetőleg épségben, felfelé már csak nem fogunk elesni.
- Hehe, a hülyeség mögött zsenialitás lapul, tudtam én!- bökdösöm meg az oldalát (úgy tűnt, nem zavarja, vissza is adta már, úgyhogy bátrabban csinálom). Nem egy felelőtlen hülyével van dolgom, hanem egy bevállalós dilissel. Hasonszőrű, mint én. Használja azért az eszét is.
A deszkát és a védőeszközöket látva biztosnak tűnik, hogy nagy gáz nem lehet, a deszkát biztonsággal kezelem, a fizika jól megy, az egyensúlyérzékem egész jó, és a tériszonyomat is meglehetősen jól uralom.
- Hát, oké. Bár az hiszem, elsőre inkább a pályaívvel ismerkednék. Trükközni csak akkor lehet, ha tudom, mire számítsak a kanyar után...- nevetek megint. Lehet, hogy Reev ismeri ezt a pályát, ha nem is deszkával ment végig rajta, de én most vagyok itt először. Még a végén lepipál!
Reev izgatottságáról csak a hadarás árulkodik, azonban ez sem annyira zavaró, hogy szóvá tenném. Inkább örülök, hogy ezel sem vagyok egyedül.
- Ah, ne legyél hülye; megállok, ha esnél, és kérlek, te is állj meg, ha én zakóznék!- bár ritkán szedtem össze komolyabb sérülést, a pakliban benne van, hogy megeshet most is. Velem, vagy Reevennel (aki a határait feszegeti, mint tudjuk).
Csak egy apró tanácsot adok neki, hogyan essen, ha esik; elfogadja, felemeli a hüvelykujját. Megismétlem a mozdulatát; részemről is oké a dolog.
Aztán ő lesz az első, aki nekiindul, én közvetlen utána. A lejtő nem várat magára, rövid időn belül felgyorsulunk. Reev mosolyogva néz rám, én visszavigyorgok rá, eddig remekül meg minden. A hosszú deszka eszméletlen kényelmes, széles terpeszben van rajta a lábam, így jól ki tudom támasztani magam, érzem, hogy egyensúlyban és biztonságban vagyok. Az első kanarnál reev nagyon gyorsnak tűnik, de ügyesen korrigál, így csak egy másodpercre kap el a frász.
- Klasszul korrigáltál!- mondom neki, mellé gurulva (hosszabb, egyenes szakasz van előttünk)- Kicsit ejtsd le a segged, rogyaszd meg a térded, akkor könnyebb a súlypontoddal játszani...- mutatom neki, kissé elé gurulva, és "kacsázok " is, hogy lássa, mire gondolok.
Amúgy nagyon klassz úgy száguldani, hogy szinte hajtani se kell magam. Össze is gucorodok a deszkán, kipróbálva, mennyire gyorsulok fel, ha kisebb a légellenállás.
- Wow, ez király!- kurjantok. Két kezemet oldalra feszítem, felemelem a fejem:- Én vagyok a világ ura!- de aztán kapaszkodnom kell, elkap a nevetés. Régéreztem magam ilyen jól. Mintha visszarepültem volna az időben, ismét gyerek vagyok. Nagyon jó érzés.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyPént. Júl. 01 2016, 21:28

Rávigyorgok, biztos vagyok benne
A képregények területén is megtaláljuk a közös pontot, mosolyogva bólogatok, hogy mekkora becsben tartotta, én is, bár azt nem kötöm az orrára, hogy lopott pénzből volt mindegyik.
- Batman és Pókember, és az X manek közül X prof és Higanyszál, a Farkast nem csipázom. De most már én se veszek ilyesmit. Neked kik?
Kérdezek vissza kíváncsian, aztán hallgatom, hogy egy haverja elcseszi az életét. Talán... nem lehet tudni.
- Ez az ő döntése, mindenki maga rendelkezik a sorsával, neki kell úgy berendeznie az életét, hogy számára megfelelő legyen, ő dönt
Vonok vállat, ha valaki hülye, szívhat, ha összeszedi magát, változtat. Ez a srác is tudna, nekem ez ennyire egyszerű.
- De ez így is van, egy valamire való személyiség olyan pályán indul el, ami érdekli és sem a szülők sem a társadalom nem tudja befolyásolni, ha nem egy fosban akarja leélni az életét. A társadalom ellehetetlenít az igaz, de maga a döntés nem idealista elképzelés, hanem rajtam múlik.
Nem titkoltan lenézem azokat, akiket ennyire tudnak befolyásolni a szülei, vagy a tanárai, talán a megvetést a hangomból ki is érzi.
- Az klassz, lehet ha eljön a fotózásra, akkor utána megkérem, hogy mutasson brutál trükköket. Lehetséges ez?
Kérdezem, mégiscsak az ő haverja, de Lui azt mondta, nem tud magyarázni, én viszont szívesen tanulnék.
A szólókarriernél kicsit mosolygok, főleg azon, hogy ő is kipróbált már dolgokat. Megemelem a szemöldököm, nocsak.
- Én azt vallom az életben mindent meg kell ragadni, ki kell próbálni, dehát igen...túlzásba vinni nem jó, öhm
Pislogok hökkentebben.
- Nem egészen voltam az, az egyik legnagyobb exfüggővel beszélgetsz most
Mondom könnyednek szánt hangon, úgy néz rám, mintha valami terminátor lennék, aki ellenállt a legvadabb kísértésnek, fenét! sokakat én magam rángattam bele. Ez az elhatározás csak most alakult ki, egyrészt Felix miatt, másrészt hiányzik a színpad, egyáltalán nem tartom magam nagy számnak emiatt.
- Ugye? Akkor te is így vagy vele! Vannak dolgok, amikben csak magunkra számíthatunk, ez a zenekar számomra most ilyen, mint ahogy neked a projekted, azt leszámítva, hogy segítek a fotókkal
Kacsintok Luira.
- Igen, épp ez a gond, hogy én írom a számokat, de mások adják elő őket, ez kicsit izé nekem...mert szeretném őket én is elénekelni, úgy az igazi. Mintha...lenne egy kiskutyád, de oda kellene adnod másnak
Próbálom elmagyarázni, aztán elgondolkodom melyik hallhatta már.
- Az Immortalst gyakran játssza mostanában a FOB, keress rá ha gondolod, a Hős6-os mesének is az volt a főcíme.
Sokáig vegetáltam abból a számból...
- Köszönöm! Ha lesz rá időd és megemlítenél neki, jó lenne
Mosolygok a fiúra, potenciális haverjelölté kiáltom ki (magamban) vele majd később tisztázom, túlságosan gyorsan tudok belemerülni az ilyen dolgokba, rossz szokott lenni, ha a lelkesedés csak egyoldalú. Hm...igen, talán óvatosabbnak kellene lennem, visszafognom magam.
- Igen, teljes mértékben egyetértek! gyengék és gyávák, ezért inkább szenvednek, pedig mindenki előtt ott a lehetőség. Elég szánalmas és szomorú
Csóválom meg a fejem fintorogva, asszem akkor ebben tök ugyanúgy gondolkodunk.
- Aha, tök mázlis vagyok, de nem is tudnék elképzelni mást magamnak. Az emberek sokszor kiborítanak.
Bár mint fotós végülis velük is kell dolgoznom, s mint énekes is, de ez mégsem közszolgálati meló, felfordulnék az ilyesmitől.
- De te is azt fogod csinálni, amit szeretsz, neked sem lesz gondod ezzel
Biztató pillantásdömping felé.
- Megtudni hol vannak a határaim? Érdekel
Vonok vállat, vajon mennyit bírok ki? Meddig mehetek el a halálig? Mivel nincs veszélyérzetem ezt jó enne belőni, hogy tudjam kontrollálni.
- Akkor másszunk fára csak úgy simán majd, mit szólsz? Deszkával tényleg baleseti lenne a vége
Őt meg nem akarom belerángatni, bár fura, hogy ennyire jönni akar, nem akar cserben hagyni, vagy csak simán benne akar lenni minden mókában?
Mutatok neki jobbat és hamar meglesz minden ami kell.
- Nagyon azon leszek!
Vigyorgok rá, azon, hogy ne essek el, megbökdös, játékosan felröhögök, visszaadom, persze nem túl erősen, haveros-szerű az egész "csetepaté" és én élvezem!
- Bezony, egy zsenivel haverkodsz, beleírhatod a naplódba a mai dátumot
Szívózok finoman
Élvezem ezt a napot, az odautat is, nem beszélve a kezdeti izgalmakról, mikor felhelyezem a védőfelszerelést, felcsatolok minden tartozékot és végre nekivágunk, rögtön trükköznék, pedig nem ismerem a terepet, az logikusabb, amint Lui mond, hogy nem kéne.
- Ja, menjünk inkább a gyorsaságra
A kanyaros megjegyzésén nevetek, szimpi a srác, tök jó haver - alany, ííh most az útra kell figyelnem!
- Hogyne, alap, hogy megállok, de te vérprofi vagy, ne is hülyülj
Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond, ösztönösebben kezeli a deszkát nálam. Persze én se vagyok olyan rossz, a kanyart is túlélem, pedig felelőtlenül sebesen mentem neki. Mellém gurul, hát ez nagyon jó, mindketten terpeszben és vigyorogva hasítunk.
- Kösz, ja így, oké!
Kipróbálom, amit Lui mond, rogyasztom, aztán előredőlök, még egy kanyart sikeresen beveszek, a lábammal alaposan meghajtom magam, élezem, ahogy a szél vadul tépi a hajam, semmi sem állhat az utunkba. Ez aztán szabadságérzés! Utánozom Luit, én is leguggolok, hátha úgy gyorsabb és ki akarom próbálni, aztán felállok és ide-oda kanyargok. Nevetek, hogy ő szélesen széttárja a karját, mintha repülne.
- Igeeen!!! Repülüüünk!
Húúúúzok élesen, kurjantok és rákapcsolok úgy istenigazából. Úgy érzem belejöttem, zúzunk lefelé teljes eufóriában, eszeveszett sebességgel. Már nincs is olyan nagy táv előttünk, csaknem leérünk, rákapcsolok és megpróbálkozom egy ollieval. Valahogy az az érzésem, ha már eddig nem zúgtam le, menni fog, uralom a deszkát, semmiség lesz, egy kis fricska így a végére. Megbillenek és a következő pillanatban már a betonföldet érzem a bőrömön súrlódni. Eszembe jut mit mondott az esésről, igyekszek, de nem egészen sikerül úgy fordulni, a gravitáció és a sebesség - amivel történik, ellenem dolgozik. De végül is nem lesz nagy bajom, megvan mind a két lábam és a kezem is, bár érzem a vállam és még pár helyen alaposan lehorzsoltam. Az egyik kezemen félrecsúszott a kesztyű és a könyökömnél van egy kisebb lyuk, ahonnan megfontoltan, de egész bő sugárban szivárog a vér. Ugyan így van ezzel a jobb térdem is.
//nagyon sok videót néztem, de vagy semmiség volt egy ilyen long board baleset, vagy nagyon súlyos, úgyhogy magáról az esésről nincs felvételem, de a sérülésekről van! Very Happy Az esést képzeld hozzá!//

Hát kész, engem elkap a röhögő görcs, tuti nagyon hülyén néztem ki, bár felállni fájdalmasabb, érzem azért, kicsit óvatoskodva is lépek, remélem Lui nem ijedt meg nagyon és sikerült megállnia, vagy kicsit előrébb állt meg? Remélem nem zavarta meg a zakózásom.
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptySzer. Júl. 13 2016, 17:54

Gyorsan kiderül, hogy vannak közös pontjaink.
- Pókember nekem is. És... Farkas- vonok vállat mosolyogva. Nem tudom, nekem ő tetszett. Talán azért, mert a színészt is kedvelem, aki megszemélyesítette őt a vásznon.
A haverokról mesélek neki, akikkel deszkázni szoktam. Sajnos, nem mindegyiknek adatott meg az a sors, hogy maga döntsön, mit szeretne csinálni. (Vagy ki tudja? Lehet, eddig láttam rosszul.)
- Ebben igazad van. Ő majd eldönti- bólogatok.
Reeven nagyon vehemensen beszél a szülői akarat ellen. Felmerül bennem, hogy ő sokat vitatkozhat velük, hogy tapasztalatból beszél.
- Ez is igaz. De gondoltál már arra, hogy ha nemzedékeken át így működött valami, lényegében ebben is nőtt fel, akkor számára inkább természetes ez a dolog? Követni a hagyományt? - kérdem, csak úgy mellékesen; mert nem vitatkozni szeretnék, csupán azt, hogy értse, sok szempontból lehet nézni a pályaválasztást.
- Ó, mondanod sem kell neki, imádja produkálni magát!- nevetek. Ezzel biztosan nem lesz gond.
Aztán arról beszél, miért akar szólókarrierbe kezdeni.
- Éppen azért- nézek rá nyílt tekintettel. Talán nem nézi ki belőlem, de tudok olvasni a sorok között. Az előbb arra célzott, ő is használt drogokat. Így, hogy nyíltan mondta ki, még inkább becsülöm; sokan titkolják a gyengeségeiket.
- Mondjuk úgy, értek már kellemetlen csalódások. De valakivel jó együtt dolgozni... Másrészről, tényleg akkor vagyok nyugodt, ha kézben tartom a dolgokat, rálátok mindenre...- vonom fel a vállam nevetve. Nem tartom magam távol a team-munkától, de a magam ura lenni a legjobb.
Nevetek a hasonlatán, de bólintok is:
- Értem, mire gondolsz- Kiskutya, ez jó. Még sosem hallottam korábban ebben az összefüggésben. Egyébként engem is zavarna, ha a tollaimmal más ékeskedne...- Akkor elég motivált vagy, hogy megcsináld...- nézek rá, mosolyogva, mert tudom, milyen érzés, amikor feszít a vágy megcsinálni vagy megszerezni valamit.
- Tényleg? Azt te írtad? - felragyog a szemem. Mégiscsak van valami, amit hallottam már, és ami az övé- Király!- emelem fel a hüvelykujjamat. Tetszik az a szám. Ahogy apám ízlését ismerem, neki is fog.
- Oké, oké- ígérem meg neki ismét. Így sokkal könnyebb dolgom van, hogy tudok mire hivatkozni.
Elmerengünk azon, milyenek azok az emberek, akik birkamód tűrik sanyarú sorsukat. Hát... nem sok felesleges szót pazarlunk rájuk, maradjunk annyiban.
- Éppen azon ügyködöm, hogy azt csinálhassam; de igazad van, én teszek azért, hogy megvalósíthassam az álmaimat!- nevetek. Optimista vagyok a jövőmet illetően. Szorgalmas vagyok és kitartó, a munkámnak meg lesz a gyümölcse. Úgy tűnik, Reev is drukkol nekem, olyan ... olyan a tekintete.
Nevetek, ahogy Reev nyilatkozik, komolyan, olyannak állítja be magát, mint aki antiszociális, pedig nagyon jól el lehet vele beszélgetni. Legalábbis én remekül érzem magam vele. Úgy hiszem, jót tesz (majd) a munkakapcsolatunknak is, hogy megértjük egymást.
Az ötletét, hogy másszunk fára (deszkával), halasztjuk, bár a fára mászással önmagában nincs bajom. A tériszonyom egész jól uralom, némi légzéstechnika (és jó társaság) el is feledteti velem, miféle kínnal küzdök. Az egyetem előtti fa második otthonom. (Eszembe jut Lizzy is. Elhatározom, majd Reevent is felviszem oda, meglátja, szuper búvóhely!)
Reeven másik ötlete, a long board azonban nagyon tetszetős, nem is tudok nemet mondani, így rövid időn belül, felszereléssel már a pálya tetején állunk, hogy nekivágjunk első közös kalandunknak. Hülyülünk, ugratjuk egymást, de aztán megbeszéljük, hogy vigyázunk egymásra, esés esetén megállunk; számomra megnyugtató, ha nem hagynak cserben a bajban, én se tennék ilyet soha.
Reeven a merészebb, úgy vág neki a lejtőnek, mintha nem először csinálná, és megfordul a fejemben, végig szívózott velem, és jobb deszkás, mint én. De aztán vannak árulkodó jelek, hogy mégsem, mellé is gurulok, hogy még pár tanáccsal ellássam (eszembe se jut, hogy késő lenne már!), és csak nevet velem, amikor én is mutogatom a tudományom... Bevallom, régen éreztem magam már ennyire jól. Fél szemem ugyan Reevenen tartom, de nagyon ügyes a srác, így felváltva haladunk elől: hol ő, hol én. Az élesebb kanyarokban le kell tenni a kezem. Áldom a kézvédőt, mert a beton húsig dörzsölné csupaszon, még így is felmelegedik, az anyagon is érzem forróságát.
Reev kurjongat, én nemkülönben... Egyenesebb szakasz van előttünk, és a sebességünk meglehetősen gyors, amikor koppanó hangra leszek figyelmes, mint amikor valaki elrugaszkodik a deszkáról ugratás előtt. Hátra pillantok, pedig már nekem is a kanyarra/fékezésre kellene ügyelnem, és látom, hogy Reev és a deszka külön életet élnek.
- A franc...!- túl nagy a tempó, hogy leugorjak, a lendület bevinne az árokba, így a deszkát próbálom "keresztbe" fordítani, hogy ne guruljon tovább, én pedig "lelépek" róla. Nem volt túl okos húzás, ahogy gondoltam, a lendület még visz előre, nagyon kell egyensúlyoznom, és csapkodnom a karjaimmal, hgy ne bukjak orra, de végülis sikerül talpon maradnom, bár a kezem érinti a földet. A deszka begurul az út menti vízelvezetőbe, én meg szaladok vissza Reevenért. A deszka oldalára dőlve hever, a kerekei még mindig forognak. Reeven már talpon, egyre csak röhög, bár szemmel láthatóan vannak sérülései.
- Hé, Reeven, egyben vagy?- kérdem, és szaladni kezdek felé. A szívem vadul ver. Sokmindent érzek, csak félelmet és aggodalmat nem.
- Főnök, te aztán nem aprózod el! A srácok imádni fogják, milyen bevállalós vagy!- óvatosan teszem a vállára a kezem.
- Bakker, te vérzel...- kapkodom a levegőt, az adrenalin most kezd kifutni, vagy nem is tudom.
Reev még mindig nevet, a sérüléseit nézi... Én is... Van néhány. Hogy a fenébe csúsztak így el a térd és könyökvédői?
- Basszus, ez elég durva! Tudod mozgatni a ....- azt se tudom, mivel kezdjem. Bár áll a lábán, az látszik, hogy fájdalmasan lépeget. A könyöke és a térde is erősen vérzik, de elég nagy felületen van lehorzsolódva más helyen is a bőr. Gondolom, a pólója alatt is, hsizen látszik, hogy érte a beton.
- Van a kocsidban elsősegélydoboz? Leápollak, de ezzel el kell menni orvoshoz, ki kell tistogatni a sebeidet- a Tetanuszról nem beszélek, ritka sz*rélmény, amikor seggbeszúrnak.
Összeszedem a deszkákat, becsapom őket az egyik hónom alá.
-Idehozzam a kocsit? Vagy képes vagy visszajönni odáig? Hogy segítsek?- téblábolok körülötte. Félek, ha átnyalábolom, fájdalmat okozok neki.
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Reeven CallagherKlasszikus kommunikáció
Életkor : 30
Foglalkozás : rock sztár
Hozzászólások száma : 1383

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyCsüt. Aug. 04 2016, 21:19

- Ja sokan szeretik
Vonok vállat, nem akadok fenn ezen, nem kell mindenben olyannak lenni, mint a másik, ez így oké.
A barátais dolgról elmondom a véleményem, nem vagyok begyöpösödött, képes vagyok a dolgokat szélesebb perspektívában látni.
- De, persze, attól függ az egyén maga mit akar. Ha ebben volt nevelve és magáénak érzi, persze, miért ne? De ha csak erőltetnek valamit rá, akkor el kell engedni a hagyományokat, én úgy gondolom a beteges ragaszkodás a letűnt időkhöz, generációkhoz, szabályokhoz, nem helyes. Ha a szülők erőltetni akarnak valamit, szembe kell velük szállni, semmi jó nem sül ki abból, ha korlátozzák az ember szabad akaratát
Véleményezem, aztán ezzel ellenszegülhet.
- Ohm, kösz
A drogot nem tartom gyengeségnek, inkább mint felszabadító gondoltam rá, nem bírom gyűlölni és teljesen nem is fogom tudni soha, akkor sem, ha egy szép napon megbocsátok magamnak. De csak szerényen vonok vállat erre, nem számítom akkora dolognak, hiszen akaraterővel bármi megoldható
Mosolyogva bólogatok a munkastílusán, mindenki egyéni ütemben tolja, örülök, hogy megismertem egy ilyen elhivatott embert. Úgy tűnik megérti miért akarom a szólóklarriert, bár nem azért mert a tollaimmal ékeskednánek
- Fontosak nekem, szeretem előadni őket, szeretném én csinálni
Foglalom össze, talán így átfogóbb képet kap.
- Ja, köszi
Mosolygom vissza, hogy egy számot mégiscsak ismer tőlem.
Megveregetem a vállát, jó, hogy így gondolkodik.

Elérkezik a long board ideje, önfeledten száguldunk lefelé, minden csodás, mutat pár trükköt, ami segít jobban egyensúlyozni, bár nem nagyon érzékelem mit mikor nem kellene, annyira elszédít az adrenalin mámora, teljesen beleveszek, míg egy élő izgalomkupac nem leszek. Közben hülyéskedünk is Luival, minden megvan az ideális, toklétes jelenben. Még az esés sem vészes, abban a másodpercben, mikor még nem érek földet, kifejezetten élvezem.
Aztán fáj egy kicsit, ahogy felállok jobban, végül is nem vagyok vasból.
- Persze, nem szakadt le semmim, csak egy kis horzsolás.
Mondom vigyorogva, szinte büszkén, egy férfi legyen büszke a sebeire höphöphöp
A fogdosásnak most nem annyira örülök, felszisszenek, mikor rám rakja a kezét.
- Ahúv, kicsit fáj, de kösz. Hááát, nem nagy ügy
Valóban elég kellemetlen, de elvérezni nem fogok.
- A mit is pontosan?
Kérdezem nevetve, meglóbálom a kezem kissé szisszenve.
- Ezt a témát még gyakorolnom kell
Vakarom meg a hajam ügyetlen, hát ez ciki, most biztos bénának tart.
- Őőő, igen! Asszem igen, orvoshoz? Dehogyis! Semmim sem repedt, vagy tört el, tudom az milyen érzés, ez csak horzsolás, de ja, menjünk vissza a kocsihoz, ma már nem fogok fára mászni
Küldök felé egy bocsánatkérő pillantást. A saját deszkám hozom én, mondom is, nem kell fáradnia vele, bár ügyetlenül tartom és lassabban is vánszorgom, fáj behajlítani a térdem, de majd megszokom és akkor gyorsítok a tempón
- Persze, elmegyünk addig, igazából szerintem hazáig kibírom, hazaviszlek, aztán otthon majd befújom ezeket valamilyen szprével, ami csíp
Nemtom mi a neve, csak a kellemetlen érzésre emlékszem.
- Sokat segítesz a jelenléteddel, és ha elmondod merre laksz, hogy haza tudjalak vinni
Mosolygok rá, nem kell aggódnia, túlélem
Ha ebbe belemegy, akkor haza is viszem, vagy ha nagyon tiltakozik, akkor kirakom valami neki is megfelelő helyen. Ha nagyon ragaszkodik hozzá, hogy a kocsiban ellássa a sérüléseim, akkor engedem neki, de egyébként túlélem hazáig.
Megbeszéljük, mikor lenne jó újra találkozni és alig várom a munkát vele!

//kérlek, döntsd el mit szeretne Lui, ennek megfelelően zárhatjuk a játékot. Köszi//
Vissza az elejére Go down
Louis Tagliavini
Louis TagliaviniFilmművészet
Életkor : 30
Foglalkozás : egyetemista
Hozzászólások száma : 303

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven EmptyCsüt. Aug. 18 2016, 11:58

- És sokan nem...- nevetek, vállat vonva. Nem hoz zavarba, hogy más az ízlésünk. Sz*r is volna, ha mindenben egyetértenénk.
- Bölcs gondolat, kicsit hasonlít valamire, amiről korábban már tanultam..., de attól még bölcs!- nevetek. Szabad akarat gyakorlása, ó, Istenem, kezdetektől fogva ez a nagy kérdés, tudunk-e jól élni a szabad akaratunkkal.
De aztán tényleg akad valami, amire felkapom a fejem, ami igazán valami, hiszen kigyógyulni egy függőségből hatalmas akaraterőről tanúskodik. És úgy tűnik, Reeven birtokában van ennek az akaraterőnek, tehát nagyot nő a szememben, holott a hozzáállása miatt eddig is szimpatikus volt.
Aztán a szólókarrier miértjét is kikristályosítja nekem.
- Értelek. Így lesz teljes az egész- alfától omegáig ő akarja csinálni, ráadásul kedvére való az egész. Kevés embert ismerek, aki ennyi mindent csinál ennyire elszántan. (És jól is, nem mellesleg, az a főcímdal nagyon jó!)
Úgy tűnik, munka és szorgalom terén nagyon hasonlítunk egymásra. Ha másért is rajongunk, de a céljainkért képesek vagyunk tenni, és ez mindenképpen jó előjele annak, hogy valami klassz dolgot alkotunk majd együtt. Minden esély megvan rá.

A long board izgalmas és remek móka, még menet közben is képesek vagyunk röhögni, pedig összpontosítani jobban illene. Az egyik kanyar előtt Reev zakózik, amikor észreveszem, majdnem én is, de négy lábon meg tudok állni (kettőn nem ment volna) Visszaszaladok Reevenhez, aki most is röhög... Aztán felmérjük a sérüléseit.
- Ah, ne is mondj ilyet, egyszer egy haveromnak nyílt törése lett. Horror volt...- forgatom a szemem, csúnya látvány volt, ahogy a csont kiállt a testéből. Ő is azt mondta, semmi baja.
Reeven is inkább büszkének tűnik, mint ijedtnek. Lefitymálja a sérüléseit, de így elsőre... Hát, azért nem mind felszínes, ahogy én látom. Ennek ellenére elnevetjük az egészet.
- Nem vagy semmi...- csóválom a fejem nevetve. Hihetetlen, hgy egy jajszava sincs. Ha nekem ment volna bele valami a húsomba, valószínű, üvöltenék.
Felszisszen, ahogy hozzá érek, úgyhogy bocsánatot kérve leveszem róla a kezem; zavartan álldogállok mellette, azon gondolkodva, mi is lene most a leghelyesebb lépés. Mert az a lyuk a tenyerén nem olyasmi, amit én el tudnék látni, legalábbis tartósan nem; az eléggé vérzik is, úgyhogy az orvos csak halogatható, de el nem hagyható, szerintem. A probléma az, hgy Reev másképp látja.
- Ugyan, hagyd már azt a fáramászást, megejthetjük a jövő héten is... De az a lyuknak imponáló izé a tenyereden orvosért kiált, bocsi- fintorgok. Szinte sejtem, hogy megint le fog hurrogni, de be kell vállalnom ezt a lehetőséget.
- Reev, bocs, de így nem vezethetsz. Majd viszlek én, de előtte be kell kötnöm a sebeidet...- kötöm én is egy kicsit az ebet a karóhoz. Nem veheti ennyire félvállról, bármennyire tűnik ez vagány dolognak. Elismerem, hogy az.
Mosolyog rám, és a címem kérdi, de még a járás is kisebb gondot okoz neki.
- Figyelj, távol áll tőlem, hogy kioktassalak, vagy ilyesmi, de erre nem elég a házipatika...- próbálok én is a sarkamra állni. A tesóimmal sosem volt gond, általában hallgatnak rám, elvégre én vagyok közülük a legidősebb.
- Amúgy a koleszban lakom, nem mondtam volna még?- kérdem, kissé nevetve, hogy enyhítsem a bennem rejlő feszültséget. Tényleg nem akarom így magára hagyni- Mit szólnál egy köztes megoldáshoz? A koliban van elsősegély szoba; az orvos csak behívható, de mindig van ott egy asszisztens vagy nővér vagy micsoda; ő szakszerűen el tudná látni a sérüléseidet- javaslom neki.
Én azért, ha odaérünk az autóhoz, és hagyja, bekötözöm, legalább a kezét, de ha haygja, a többi sérülésére is teszek fedőkötést. A horzsolások elég nagy felületet érintenek, és a szövetnedv már átszivárog a bőrén.
Talán figyelemelterelés, de a közös melóról beszél, kérdez.
- Nekem bármikor jó, Reev. Mint mondtam, most ez a legfontosabb projekt az életemben...- vonok finoman vállat. Legszívesebben holnap kezdenék, de persze büszke vagyok ezt így kimondani.
Ha hagyja, én vezetek.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

Kapj le! - Louis és Reeven Empty
TémanyitásTárgy: Re: Kapj le! - Louis és Reeven   Kapj le! - Louis és Reeven Empty

Vissza az elejére Go down
 

Kapj le! - Louis és Reeven

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Ismerkedés a könyvtárban (Emma és Louis)
» Táncolás és leselkedés - Aria & Louis
» Louis & Neile
» Barátszerzés Louis&Adam
» Ha már összefutottunk...- Louis és Emma

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Frances épületek :: Archívum-