Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Let's get high! - Dommy & Elee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Let's get high! - Dommy & Elee   Kedd Nov. 15 2016, 21:25

Az utóbbi idő eseményei igencsak megviseltek. Kit nem viselne meg, ha két fuckbudy-ja bejelenti, hogy mostantól egy pár? Ráadásul az egyiknek te voltál az első nő az életében. Engem kicsinált, az már biztos. Ha időbe is telt, hogy rájöjjek, mitől vagyok mocskosul szarul. Próbáltam én vigasztalódni Vincent vasmarkában, és istenemre mondom, jó is volt, de nem lóghatok állandóan nála, még a végén elriasztom, és soha többet nem állna velem szóba. Dommy… Édes istenem, az a srác annyira cuki! Volt egy fura esténk, amikor ott aludtam. Mert én nem vagyok ott alvós, ebből volt is elég kalamajka mással, máskor. És aztán az anyja… Hú, az elég szívás volt, nem is nagyon mertem keresni őt, sőt, kimondhatjuk, hogy kerülöm. Nem tudom, miért, csak valahogy… Olyan fura az egész. Az ember akkor találkozik egy pasi anyjával, ha van köztük valami…komoly. És hát… Azért egy pár este együtt még nem nevezhető komolynak. Amúgy is parázok mindentől, ami komoly, nekem ennél nem kell több, hogy sunnyogjak. A sulival is szívok rendesen, semmi nem úgy megy, ahogy elterveztem. A mesterszak szívás, hiába ad rohadt jó papírt, és hiába teszi büszkévé apámat, a felvételit csak heccből írtam meg, nem hittem volna, hogy be is kerülök. Na de pénz beszél… Apa meg fizet, mint a katonatiszt, ha a gyerek jövőjéről van szó. Csak egyetlen gond van; jelenleg, mint ahogy az elmúlt hónapokban is, a feladatra koncentrálás nem az erősségem. Jelenleg is zh-kra kéne tanulnom, elővizsgákra, meg mit tudom én még mi mindenre. És mit csinálok? A Barnstall parkban ülök a lépcsőn, a galéria mögött és egy jointot szívok. Fényes nappal. Najó, már azért esik lefelé a Nap. Mi ez, ha nem lecsúszás? A lovaim mindig kihúznak a szarból, most is, de nem lóghatok ott egész nap. Már kezdtem idegesíteni a népet. Mi más maradt hát? A jó öreg barátom, aki feledteti a gondokat. Lassan nőnek az árnyékok, és ahogy elér hozzám, érzem, hogy nincs is olyan meleg. Hollywood nem az örök nyár városa, arra ott van Miami, és kissé nyúlós mozdulatokkal húzom fel a pulcsimat. Bár konstans bódult vagyok, szerencsére volt annyi eszem, hogy hozzak magammal egy cuki pihe-puha darabot. A szakadt farmer korántsem volt olyan bölcs döntés, mint amilyen trendi, bár azért megfagyni nem fogok egy laza 14 fokban. Még szerencse, hogy van korlát, amibe kapaszkodhatok, mert a magasított sarkú bakancs nem volt okos ötlet. Óvatos léptekkel, iszonytató kecsességgel haladok le a lépcsőn, érzem az arcizmaimon, hogy mosolygok, pedig nem is akarok. Istenem, jó a cucc, amit szereztem, Richi csak jó valamire. Késő azon parázni, hogy esetleg a fejemre van írva? Hát, most már mindegy. És csak vigyorgok ezen is. Leérek a Hollywood Boulevard-ra és a központ felé indulok. Kaja kell, meg valami inni is, mert iszonyatosan kiszáradt a szám. A táskám mélyéről előkotrom a fülhallgatómat, közben a kezembe akad még egy rakéta. Csábító, de sok lenne. Egy nagy sóhajjal visszaejtem, a következő áldozatom a telefonom. Elindítom a zenét ott, ahol legutóbb hagytam, és naná, hogy az isteni gondviselés velem van, és felcsendül Amy hangja valahol a szám közepén. A fű és az alapvető kapcsolatom a zenével azonnal megköveteli, hogy ritmusra mozduljon a testem, a karjaim maguktól mozognak, túrom a hajam, ingatom a fejem, a csípőm, én meg magasról leszarom azokat, akik furán néznek. Csak mosolygok és haladok szépen előre. Ha megkajáltam, talán útba ejtek valami kocsmát is, és keresek egy jófej valakit, aki társam lehet a táskámban lapuló finomság elszívásában. Sok lenne egyedül, de ha már ott van, akár el is lehetne szívni, minden kötelezettség nélkül. Halványulnak a kontrasztok, felkapcsolódik a közvilágítás, villognak a kirakatokban elhelyezett figyelemfelkeltő fényes biszbaszok. És én csak tovatáncolok előttük, mint egy idióta, amíg nem találok egy gyorséttermet, hotdogost, tacost, akármit. Bármit megennék!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Csüt. Nov. 17 2016, 14:04

Haverok, buli és fanta csorog az ereimben. Na meg élet és létezés finom morzsája málik a szívemre. Na most már el lehet mondani, hogy imádom ezt a hotdog áruldát, nem csak mert a világ legjobb forró ebét dobják az orrom alá, hanem mert odafelé sétálva tetszetős alakot szurok ki az utcán.
Giccs ide vagy oda, vagy grincs is akár, de a kedvem azonnal jobb lesz, a hold is szebben ragyog, a fázásom is elmúlik, járásom délceg lesz, levedlem a fásultságot, úgyis forralt bor cikázik az ereimben én pedig a lány után. Formás segge leköti a figyelmem, hosszú haja szinte magával ragad. Illatának emléke az orromba kúszik, mosolyom levakarhatatlanná szédül. Lassítok a lépteimen, kicsit bámulom még. Nem hiszem el, hogy nekem ez a csaj megvolt, nem is egyszer és azóta sem találok hozzá foghatót. Pedig már régóta nem láttam, a suliba sem járok be, amióta visszaengedtek a volán mögé. Már csak vissza kell túrni magam a dobogóra, de majd ebben a szezonban.
Imádom, hogy tovasétál a kirakatok előtt, nem áll le nézelődni, mint a legtöbb olcsó punci.
És ha már… ahgr. Mellé sietek, felveszem a tempóját. Vigyorom kiszélesedik, felé pillantok, ő is nagyon boldognak tűnik.
- Szevasz! – nem tudom hogyan álljak hozzá, annyira szeretném az ajkát az enyém alatt tudni, vajon sosem múlik el ez a mindnet elsöprő vágy?
Még mindig a kedvenc modellem, a haverok meg nem hiszik el, hogy a csaj kicsit adott nekem magából, pedig ismerősök vagyunk a közösségi portálon, sőt még hozzá is szólunk egymás képeihez, bejegyzéseihez.
A csoporttársak pedig azóta szidják a mocsadék kis kurvát, aki agyban kibabrált velük, én pedig meglehetősen büszke vagyok rá, hogy ismerhetem.
- A hölgytől kérnék egy autogramot, de olyan régi divat, hogy inkább egy szelfi?  - persze csak heccelem, van kint közös képünk, hiszen kint volt az összes futamomon, már saját belépője van, sőt anélkül engedik be, elég csak megcsillantani veszett mosolyát.
Illata azonnal eltelít, és mégis kevés. Neki akarok préselődni, a bőrét akarom érezni.
Azt hiszem a teljes alakos poszter is jó helyen van ott ahol, hiába voltam azóta több csajjal is, közük nincs az Elee nyújtotta élményhez. A szívdaráló üzemmódhoz. Nehezen állom meg, hogy elé pördüljek, magamhoz öleljem, szétcsókoljam, de hozzá érni sem merek.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Hétf. Nov. 21 2016, 01:22

Végre belefutok egy hotdogos standba. Isteni csoda, hogy eddig nem akadt az utamba semmi, és a kaja flesh olyan erővel tör rám, hogy menten bele pusztulok. Csak egy csávesz áll előttem, de majd’ belehalok, hogy sorra kerüljek, és megvegyem a fullextrás koleszterin bombámat. Micsoda baromság különben! Egy szál virsli egy kifliben, csupa szutykos cuccal felcicomázva, még csak kulturáltan sem lehet enni, és mégis, milyen baszadék gazdag lehet a jogtulaj! Imádom. Kicsengetem az árát, és olyan élvezettel harapok bele, mint… Mmmmmmmm! A majonézes kecsapos cucc ott virít a fejemen, érzem, ahogy a mosolygástól megfáradt arcomra ül. Újabb falat, már a fele el is tűnt. Az ízek robbannak a számban, ahogy beüt az uborka a sülthagymával. Baszki, imádok élni! A fű csak felerősíti az ízeket, mintha egy Michelin csillagos szakács dobta volna össze. Még egy harapás, már az orrom is olyan, de majd mindjárt, csak előbb letolom a maradékot. Komolyan fontolgatom, hogy visszaforduljak egy repetáért, de lesz még ilyen, tele van az utca kis kocsikkal, amikből az ember magához veheti az isteni manna valamely formáját. Megtörölközöm, amennyire tudok, próbálok egy kecses mozdulattal kosarat dobni egy szemetesbe, de hogy sikerül-e, már nem is figyelem, csak haladok tovább. Haladnék, de ismerős hang simogatja meg a lelkem. Bizsereg a bőröm, még csak hozzám sem kell érnie, még csak rá sem kell néznem, nem kell elmerülnöm azokban a cuki barna boci szemeiben. Olyan széles lesz a mosolyom, tuti szétreped a fejem.
- Hééééééééj! – fordulok felé, már tárom szét a karom, ölelem a nyakát. Ezer éve nem láttam, csak a neten löktünk egymásnak némi füstjelet – Szia, bajnok! – elengedem, még mindig veszettül vigyorgok. Úristen, de jó látni! Szerintem még soha nem örültem így senkinek, de most már biztosan jó társaságban telik az este. Tudoooooom, hogy nem bajnok. Még. Hivatalosan. De nekem akkor is az, emlékszem, milyen parában ült vissza a kormány mögé, és ott voltam a futamokon, hogy támogassam, na meg másért is; imádtam Mike vérét szívni, Robbal drukkolni, és úgy egyáltalán, megbolygatni a garázs levegőjét. Én hősöm, legkedvencebb hírességem, és persze a trófeám, meg a rajongóm. Az egyetlen olyan fanatikusom, akit közel engedtem magamhoz. Sőt, még annál is közelebb. Azért kicsit para volt magamba botlani a szekrényben…
- Alap, de csak ha bottal lövöd! – kacsintok rá, nevetek, veszem ki a telefont a zsebemből, ha neki még nincs a kezében, bújok hozzá, grimaszolok, és a sokadiknál elcsattan egy olyan is, amikor a fülcimpáját finoman a fogaim közé véve megrángatom.
- Mi szél fújt ide a csúnya belvárosba ilyen korai órán? – kérdezem a fotózkodást követően, mert még nincs kimondottan buli óra, bár az is igaz, hogy ahhoz sosincs korán – Van valami terved? Vehetnénk valamit inni, aztán kiülhetnénk valahova törvényre törni, ha nincs más elfoglaltságod. – már húzom is magammal, a sarkon mintha lenne egy italbolt. Nevetek, mosolygok, vigyorgok, nem férek a bőrömbe.



//https://www.youtube.com/watch?v=n0PfY_2UT1s//
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Nov. 25 2016, 11:59

Eleevel találkozni mindig maga a mámor, közelsége úgy hat rám, mint megannyi petárda, ami a hasamban robban fel. Ölelése mámorítóan telit el illatával, érintésével. Vigyorogva szorosan magamhoz ölelem. Tekintete nem annyira tiszta, azonnal elfog a gyanú, hogy perbe fogom. Mégis engedem a témát, kicsit hosszabban ölelem, mint kéne.
- Hiányoztál! - vallom meg vigyorogva, miközben elengedem és pofátlanul szemrevételezem. Mennyire jól néz már ki? Ahgr. Sok finom emlék kúszik az elmémben, ahogy a lány az ágyamban fekszik alattam, majd fölöttem űzi a kéjt, egyre vaduló tempóban. Khm. Nem kéne most sem erre gondolni, na. Eresszük.
A bajnokom jelzőre kihúzom magam, óh ha sejtenéd, hogy milyen jól haladok ezen az úton, bizony nagyon tetszene, de majd elmesélem. Rob legutóbb lemaradt, mint a borravaló egy ócska kis pubban.
Hangosan elnevetem magam a bot megjegyzésre, annyira illene hozzám, de tényleg.
- Nahát, milyen botra gondolsz? - hát csak nem ugyanarra, amire én, nem hiszem, pedig nekem sajnos mindig perverz ötleteim támadnak. A helyzet az, hogy Elee nagyon megemelte az egom... ami az ágyat illeti... már abbéli teljesítményemet. Azóta pár lányka megfordult az ágyamban, és az ölemben is egyformán, de egyik sem feledteti a búja éjszak élményét. Viccnek szántam a selfit, de akkor toljuk. Pofákat vágunk, ajka a fülemre simul és ettől kiráz a hideg.
- Grah! Óvatosan, a végén bajok lesznek. - főleg, hogy a csaj valamitől be van állva, és csak remélem, hogy jótékony zöld hasít az ereiben és nekem is jut belőle. Csekkolom a képeket, levajazzuk, hogy küldi mindent, majd posztoljuk, ha a sors is úgy hozza, de most sokkal jobban érdekel a csaj maga.
- Találkozom lenne. - elvigyorodom és előhúzom én is a mobilom, hogy smsben lemondjam, már nem sok kedvem van hozzá, amúgy is csak az egyik csoport társam, és nem is lesz egyedül.
- Te vagy a tervem. - zsebre dugom a mobilom és merészen kézen fogom a lányt, hogy meginduljunk valamerre, ahol pia található.
- Mesélj! Te mitől vagy rózsás hangulatban? - vigyorom állandósul, kezének forrósága felajzza a fantáziám. Kihúzom magam, büszkén vonulok be vele az egyik trafikba, hogy magunkhoz vegyünk két üveg száraz rosét, némi csokit, cukorkát, az én kedvemért.
Közben azon agyalok, hova telepedjünk le, tudok egy romos parkot, ahova senki nem jár, mert őrzik, mint a hétangyalt, megfelelő mennyiségű zséért és autogramért bejuthatunk. A biztonsági fejes lánya nagy rajongóm, csak ne lenne 12 éves. Tavaly bevittem egy időmérőre, azóta még jobban lángol a hős szerelem a kis szívében. Kiélnék vele egy tetőre, de az olyan faszom elcsépelt. Vonz a szökőkút, de ott sokan lesznek és nincs 25 fok sem.
Szóval... kézen fogom és megvezetem a bújócskás parkrészlet felé.
- S te? Mit csinálsz egyedül a városban? - a szőke csaj mindig vele lebzsel, vagy valami faszi, ehhez vagyok szokva.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Vas. Nov. 27 2016, 19:57

Váratlanul ér, hogy pont Dommyval futok össze az utcán, de héj, kicsi a világ, és hát miért is ne bulizhatna ugyanúgy, mint bárki más? Jó rég volt már, hogy együtt mulattunk, és talán éppen ideje elkezdeni újra. Csak jó sülhet ki belőle, hiszen már tapasztaltam! Szorosan tart, simulok hozzá, mint egy lelkes kiscica, tán még dorombolnék is. Sokkal élesebben érzékelek mindent; az illata, a parfümje, ami pasissá teszi, és a bőre illata, az ártatlanság émelyítő, csábító illata. Igen, azt hiszem, végül tényleg dorombolásba kezdek. Vagy csak szimplán a nyakába fúrom az orrom, és mélyen beszívom ezt az isteni keveréket. Ujjaim alatt a ruha anyaga, érdes-selymes, kezem magától mozdul, simítja a hátát le és fel és le… Bal kezem a tarkójára feszül, haja simogatja kézfejem vékony bőrét. Imádom az érzést! Lelassul az idő, mintha órákig tartana az ölelés, és én minden pillanatát kiélvezem.
Érzem, hogy egyre szűkebb résen át látom a világot, ahogy elvigyorodom. Édes pofi, nagyon szeretem!
- Tudod, azért egy kicsit reméltem. – grimaszolok, hogy elkottyintottam. Ha azt mondom, ő is hiányzott nekem, akkor jöhetne a kérdés, hogy miért nem kerestem, vagy beszéltünk meg valamit. Miért is? Öh, szakad a film, meg a gondolatmenet…
- Nem is tudom, valami kellemes tapintásúra… - nevetek, még én sem tudom komolyan venni magam. Szelfik százaiba temetjük a témát, és persze, hogy nem bírok magammal. Ismerős bizsergetős meleg önti el a gyomrom, ahogy nyelvem alatt megérzem a bőre enyhén sós ízét.
- Vonzom a bajt, ismersz. – nevetek, nyelvet öltök rá, újabb indok, hogy kicsit hozzá dörgölőzzek, amikor megmutatom neki a képeket. Pár érintés, és az éteren át már repül is a zsebébe az összes. Tekintetem kicsit elkalandozik, apró papírrepülőkké hajtogatott képek, pixelekké esnek, és eltűnnek a telefonja kijelzőjén. Basztikuli, hát már hallucinálok! Ójeee, az ilyen sose rossz. Vigyorgok, már fájnak az arcizmaim.
Ujjai közé fűzöm az enyémeket, arcomról levakarhatatlan a vigyor. Én vagyok a terve! Hah, ki gondolta volna!
- Melletted mindig… - elharapom a mondatot, nevetek – Na és hát egy kicsit… - égnek emelem a tekintetem, mosolygok, kacsintok – gyújtottam egy gyertyát és serényen imádkoztam. – nevetek. Én meg az imádság… Cöh! Persze. Az italboltban valami indiai zene szól, a csávó a plexi mögött akcentussal beszél, azzal a tipikussal. Megmosolyogtat, mellé csapok egy rágót a csomagnak. Hagyom, hogy vezessen, bámészkodok egy kört, hogy merre megyünk, alig hallom, mit kérdez.
- Mi? Ja, ööö… Nem vagyok egyedül. – vigyorgok rá, mert már velem van, itt feszít mellettem, mint valami kiskakas, de én imádom! Én meg mint valami becukorkázott kisgyerek, pattogok, pörgök, csiripelek, vigyorgok. Megvillant egy kis pénzt, rutinosan előkap egy tollat, firkant egy aláírást egy kis cuki szívecskével, villantok egy mosolyt, bár szerintem korántsem sikerül olyan csábítóra, mintha tiszta lennék, és már bent is vagyunk egy lezárt területen. Állványok, ponyvák, fóliák, reflektorok, amik nincsenek bedugva, hosszabbítók, generátorok. Tiszta horrorfilmes jelenet kezdődhet így. Vagy valami istenverte paródia. De nem érdekel, mert vele vagyok, egy helyen, ahol még sosem jártam előtte, és ahol senki nem szólhat ránk, mert hivatalosan itt sem vagyunk!
- Aztaaaaaa! – majdhogynem szó szerint leesik az állam, bámulok ki a fejemből forgok körbe, mert egy csomó felé indulhatnánk, de nem tudom, merre. Kéne valami hely, ahol leülhetünk, vagy bármi, meg kéne lékelni a borokat…
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Dec. 02 2016, 11:12

Hiszek a sorsban, de legfőképpen abban, hogy van mit kérni. Nagyon sokszor jutott eszembe a lány, túl sokszor, hogy az normális lehessen, de ezzel nem álltam le foglalkozni. S lőn, akarj és adatik.
Elnevetem magam a válaszára és vállammal az övének simulva kissé meglököm.
- Azért remélem én is eszedbe jutottam. - igazából nem akarom hallani a választ, főleg, ha az nem, de nem is akarok ezzel foglalkozni sem most, sem semmikor máskor. Nem akarok gondokat a nyakamba, csak élvezni akarom az estét, főleg, hogy most új irányt vesznek a dolgok. Már nem is tűnik annyira hosszúnak, vagy soha véget nem érőnek.
- Elee, ne csigázz, mégis mire gondolsz? - már sokkal de sokkal jobb a kedvem. Ujjaim között az ujjai, és ettől sokkal különlegesebbnek érzem magam, sokkal többnek. Illata, ízének emléke a számba kúszik, elönt a finom sóvárgás, búja gondolatok milliónyi kis szikrája lopja tüzét a lelkembe. A vágy rárabol a fantáziámra és egyszerre jogot formálok minden búja gondolatára. Vajon... ugyanarra gondol, amire én? Biztos vagyok benne, hogy nem.
Közelebb lépek hozzá, neki simulok, büszke vagyok, hogy a világ legjobb nője velem sétál a belvárosban.
- Kerüljünk bajba! - indítványozom, nekem teljesen jó, csak legyen benne és ne kerüljek sittre, az nem tenne annyira jót a karrieremnek, de lássuk be, hogy ha csak nem emberölés még a hírnév strofolás nem is rossz példa.
A továbbiakban csak erősen vigyorgok, beszerezzük a bort és elirányítom.
- Gyónni is voltál? - hát én mondjuk az ördögnek gyónhatnék, egyszerűen nem jut időm még arra sem, hogy vétsek a közbiztonság ellen. Mondjuk gyorshajtás miatt már kissé veszélyben a jogsim, de van az a pénz, amiért minden kutya eladó. Ahogy haladunk az idény előfutamaiban, letudjuk az időmérőket, fejlesztjük a kocsikat, egyre jobban látom, hogy a mezőny egész idényben a seggem fogja bámulni, de oly bőszen, hogy hamar megunnak majd és mindegyikben gyilkos szándék ébred irányomban. Imádni fogom, ez tiszta sor. Eleenek, meg persze szerzek majd egy nagyon VIP belépőt, hogy bassza a társaim idegeit még verseny előtt. Rob lehet öngyilkos lesz, csak más ne nyírjon ki, még a pályán sem.
Besétálunk a kísértet parkba. Nagyon rég voltam itt, de szeretem. Noha egy WD-s este után egyszer majdnem összeféltem magam, amikor megjelent egy morgó, vernyákoló macska a bokorból és csak a hülye hangja jutott el hozzám. Mázli, hogy nem voltam csatakrészeg.
- Jó, mi? Gyere... meglovagoltatlak. - hát tudom, hogy félre érthető, de nem annak is szánom. Azt tudom, hogy az egyik ponyva alatt van egy letakart, kiselejtezett, régimódi körhinta. Mert a csaj, aki miatt itt lehetek imádta. Valami vurstliból van, de van rajta ló ez teljesen tuti, mert ültem rajta.
Elengedem a kezét, bekukkantok egy-egy ponyva alá a hold zakatoló fényében. A formákat nem rejti el semmi, így másodszorra  sikerrel járok.
Fény ugyan nem lesz több, de meglelem a lovakat, középen oszloppal, körbe menni sem fogunk, zene sem lesz, ha csak... de.... Előrántom a telom és kezet nyújtok a lánynak, hogy lovagiasan "nyeregbe" segítsem.
- Még emlékszem, hogy ... egészen... zseniálisan lovagolsz. - zavartan elnevetem magam. Elhelyezkedek egy másik állaton, nekem valami lepattogzott barna ló jut, azon is háttal ülök. Nekiállok bort bontani, nem cicózok, egyet egyet, akkor nem kell körbe adogatnunk.
- Annyira... hihetetlenül jó, hogy itt vagy. - nem hazudok, ez komoly vallomás. Azt már el sem mondom, hogy milyen gyönyörű.
Zenét még nem kapcsolok, majd ha ittunk.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Vas. Dec. 11 2016, 00:50

Számtalan bizonyíték van arra, hogy a vonzás törvénye igenis működik. Meg arra is, hogy olyankor a leghatékonyabb, amikor nem görcsöl rá az ember. Ez is egy ilyen bizonyíték. Hogy Dommy itt van. Számtalanszor eszembe jutott, és bár játszadoztam a gondolattal, hogy összefutunk, semmit nem tettem az ügy érdekében. Mégis itt van. Itt van, és megint ugyanaz a kontrollálhatatlan, bizsergető boldogság árad szét bennem, mint mindig. Kicsit szétfolyik a világ, kicsit nem vagyok annyira jelen, de azt tudom, hogy testem minden sejtje a mellettem álló testhez vonzódik, mintha mágnes lenne, és én vasreszelékből lennék gyúrva.
Csak az ajkamat harapom, elmosolyodom, sokat sejtetően, de az istennek nem szólalnék meg. Igen igen igen, persze, hogy eszembe jutott, de egy nő sosem ad ki ilyen titkokat. Legalábbis nyíltan nem.
- Kettőt találhatsz. – nevetek, igazából már nem tudom követni, miről is van szó? A fű ködbe burkolja az agyam, és kábé aranyhal memóriát csinál; laza öt másodperc. Kell ennél több?
- Hiszen ismersz; vonzom a bajt! – nevetek, mert ahol baj van, ott a helyem, vagy káosz királynőként, vagy csak katasztrófa turistaként, vagy csak úgy, mert miért ne? Hát izgalmasan kell élni, még ha aztán lehet is mit kimagyarázni.
- Öhmmm… végülis… ott is térdelni kell, nem? Mert ha nem, akkor átvertek! – nevetek, kész, végem van, hát mit hoz ki belőlem? Én meg a gyónás. Jó vicc! Térdre borulni, az mindjárt más, csak az nem mindegy, hogy ki van előttem… Teszem hozzá, lenne mit megvallani. Sosem voltam igazi jó kislány. Vagyis… voltam, csak az már nagyon rég volt. És hát az évek múlásával sikerült pár dolgot a rovásomra írni.
A park nagyon durván jól néz ki. Mintha nem is a városban lennénk, hanem valamelyik stúdió egyik rohadt nagy hangárjában, egy gondosan beállított díszletben. Csak tátom a számat, marha esztétikus látvány lehetek, ahogy szinte a nyál is kifolyik az államra, mert mindent elfelejtek. Csak bámulok, mint valami lobotómiás a némafilmen.
- Uuuuu, vannak pónik is? – felcsillan a szemem, mert már látom magam előtt a sorba kötött kis patásokat, akikre az állatkertben mindig felkönyörögtem magam. Visszavedlek lelkes kislányba, és a karjába kapaszkodva, ugrándozva haladok mellette, követem, bármerre vezet. Kicsit magamra hagy, ponyvát emelget, és hamarosan meg is leli a kincset. Körhinta. Aztaaaa, imádom! Tiszta retro, és látom magam előtt, ahogy lassan elindul, megszólal a zene, és a lovacskák fel-le mozogva haladnak körbe, egyre gyorsul, a hajam lobog, kapaszkodok a rúdba, nevetek… De ez nem fog elindulni, nem lesznek fények, nem lesz zene. Nem baj, így is flash, és itt van Ő, hogy másra terelje a figyelmem. Felsegít egy kopott, valaha fekete lehetett lóállatra. Ujjaim a rúd köré fonódnak, próbálok rendesen elhelyezkedni, de halványan szédülök.
- Néhány bírót is meggyőzhetnél erről időnként… - fintorgok kicsit, mert elveimmel ellenkezve ellátogattam egy díjlovas versenyre nem olyan régen, gondoltam Django parádézhat egyet bizonyos keretek között, de nem értékeltek minket, amikor a kezdő ló kategóriában egy programon kívüli magas iskola show-t nyomtunk le. Két kezemmel kapaszkodok, arcomat nekisimítom a kézfejemnek, mert a rúd hideg, és figyelem, a levakarhatatlan vigyorommal, ahogy felügyeskedi magát háttal a pónijára. Átveszem tőle az egyik üveget, gondosan meg is húzom, totál ki van száradva a szám.
- Nem is lehetnék most jobb helyen… - mondom, felé emelem az üveget, koccintunk. Tényleg, senki mellett nem érezném most jobban magam. Mellette mindig… Mosolygok, szélesen, halkan nevetek – Tudod, te vagy az egyetlen, aki előtt nem kell szerepet játszanom. – újabb korty bor, jó nagy, mert ezt nem kellett volna hangosan kimondanom. Bármennyire is igaz, nem szoktam ennyire kitárulkozni, de valahogy basszus mindig kicsalja belőlem, és még csak nem is kell erőlködnie. Kicsit félrenyelek, köhögök, bekönnyezik a szemem, de aztán átváltok nevetésbe. Imádok betépve lenni!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Dec. 28 2016, 10:11

Vannak olyan napok, amik tudják, hogyan kell remekül, sőt mi több, de teljesen kiválóan végződniük, na ez egy olyan. A lánnyal szelni a várost, olyan, mint megkapni a vágyott léggömböt a bohóc kezéből. Nem mondom, hogy kicsit is meglep ama tény, hogy a beszélgetésünk pikáns fonalat vett fel. Mégis eresztem az élcelődést, hiszem, hogy ma még lesz rá alkalom, hiszen Elee az a lány, akinek a közelében mást sem tudok csinálni, mint a szívemmel gondolkodni, ami azért baj, mert a legtöbb férfi tenné szimplán a farkával. S itt megdől a gondolatom eleje….Csakhát a kis modellem a legjobb a világon. Kicsit sajnálom, hogy visszavonult… vagy csak most nem dolgozik, hiszen így nincsenek tele vele az újságok, az is igaz, hogy most meg csinálom én a felhajtást neki, de legyünk őszinték, Ő is teszi nekem. Imádom, amikor közösen kerülünk címlapra, az alcímek nem tesznek boldoggá, de nem foglalkozom semmivel, ami fájhat.
Arra meg gondolni sem merek, anyám mennyire nem szereti az exmodellt. Élek a gyanúperrel, hogy csak féltékeny rá, hiszen anyám minden gyerekét majmolva szereti, engem is és a testvéreimet is, nekünk semmilyen nő és vagy férfi nem lenne elég jó.
S mellé a lánnyal nem is vagyunk együtt, ez az én nagy szívfájdalmam.
Besasszézunk a kertbe, felfedem a nagyágyúm…. óó nem, de remélem nagyon, hogy ma még azt is előkerítjük.
- Póóóni. – elnevetem magam. Öröme feldob az egekig, elrajtol a szívem az érzelmek tengerén. Imádom, hogy ennyire tud örülni, megveszek tőle. Izgatottan felnevetek, kis drágám. Imádom.
A szépségem lóra pattan, figyelem kecses mozdulatait, amibe keveredik egy kis renyheség, lévén, hogy valami szívott, vagy ivott, de annyira mosolyog tőle, hogy nekem teljesen mindegy.
- Óóóm, lehetek a bírod? – tudom miről beszél, voltam vele egy versenyen, ahol majdnem letaposott egy ló, ami nem póni volt és szerintem ő volt a legjobb, mégis harmadik lett, valami túlsok százalékkal, de a tulaj lánya és unokája hogy, hogy nem, de megelőzte. Igazi perfekcionista társadalom, amivel semmi baj nincs, de nagyon hazárdjáték. Nem dönthet egy zászló, hogy kinek lengetik előbb. Szegény lányt alig bírtam rávenni, hogy ne verjen agyon senkit, sőt a világot szidalmazta. Kissé kiborult, de nekem még az is tetszett, ahogy tombolt, kiakadt, a haját túrta. Ömlött belőle a feszültség, egészen addig, amíg elnevettük a dolgot, lehiggadt a lovai közelében. Imádtam és irigyeltem a csodát, elfogott a féltékenység, aztán átjárt az őszinte, tiszta szeretet ereje, amit képviseltek ott, akkor abban a helyzetben. Akkor már csak szégyent éreztem, hogy féltékeny voltam. De így vagyok én is az autókkal, nemde? Csak nekik kicsit másmilyen a lelkük.
- Látod, ebben biztos vagyok. – meghúzom a bort az üvegből, nem aprózóm el, nem beérni akarom a lányt, azt az érzést akarom, amikor e lágy szellő nem hidegen fut végig a karomon, hanem langyossá válik, amikor el tudom engedni a megfelelési kényszert egy csoda közelében. Semmit nem tehetek arról, hogy nagyon felnézek a rá, hiszen a mítoszom tárgya ül velem szemben.
- Soha ne is tedd, fájna a szívemnek. – tragikusan a szívemhez kapok, elvigyorodom és megint meghúzom az üveget.
- El kéne mennünk egy régimódi vidámparkba, uuu lesz jövő héten egy vásár valahol a világfaszán, nincs kedved lemenni? Jójó, anyám is ott lesz, mint szervező, de ez ne tartson vissza, ámbár…- talányosan rávigyorgok, kicsit közelebb hajolok.
- Szerintem ez téged izgat. – hogy felizgassa anyámat, imádom, ahogy hecceli, tisztelettudóan, mégis pofátlanul finoman osztja ki, olyan szinten, hogy anyám elmondani nem tudja, mennyire rühelli, de mégsem tud felhozni ellene semmit.
- Mesélj Elee, mi izgat téged? – teszem fel a kérdést, miközben elfogy a fele üveg borom, és kezd egy picit szédülni a busa fejem.
- Mert én szívesen megmondom engem mi izgat. – nah abban meg biztos vagyok, hogy messzemenőkig tudja.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Dec. 28 2016, 23:11

Ahhoz képest, hogy hogy futottam neki a mai napnak, kimondható, hogy kellemesen csalódtam. Több, mint kellemesen. Dommy mellett akkor is megzizzenek, ha nincs a szervezetemben semmi tudatmódosító, hát még a THC-val fűszerezve.  Ha úgy vesszük, Ő az én drogom; ha csak beszívom az illatát, ha a bőre az enyémhez ér, ha megérzem az ízét… ha csak meglátom, meggajdulok, minden álarcom és páncélom csörömpölve hullik alá, a szívem felzakatol, kattant kismadárként ugrik neki újra és újra a bordáimnak, mint amikor egyszer Apához berepült valami énekesmadár, és nem találta a nyitott ablakot, folyton az üvegnek csapódott. Öööööö… elvesztettem a fonalam. Hogy is jött ide a kismadár? Dommy a kismadár? Nem hiszem… Csirip-csirip, a bánatba már, hát a gondolataimtól bolondulok meg mindjárt!
Az elhagyatott park nem is olyan elhagyatott, mint inkább diszkréten visszahúzódó szekusok által őrzött felújítási terület. A diszkréció aranyat ér, ezt elég jól tudjuk mindketten. Az is igaz viszont, hogy a bulvár mostanában sem híve ennek az erénynek, és különös kegyetlenséggel sző jobbnál jobb sztorikat körénk. Esküszöm, néha popcorn kell hozzá, hogy elolvassak egy-egy cikket, és naprakész legyek, hogy éppen mit csináltunk együtt… Apa persze tombol, mert bár már nem dolgozom modellként, mégis megint a lapokban vagyok. Ennek viszont van egy előnye; ha eléggé ütöm a vasat, amíg még forró, talán visszaenged dolgozni. Annál is inkább, mert olyan érveim vannak, amikbe nem igazán tud belekötni, mert legalább keresnék egy kis pénzt, nem csak költeném.
Ugrálok mellette, ha nem kapaszkodnék belé, még tapsikolnék is, mert póóóóóni! „Én pici pónim, én pici pónim, álom völgyben ő vár rám…” Khmmm, amúgy nem tudom fejből a szöveget! Nem tudom eldönteni, hogy rajtam vagy velem nevet, de talán mindegy is, én boldog vagyok, Ő is boldog. Kell ennél több? Máris büszke tulajdonosai lehetünk egy harmonikus kapcsolatnak. Kapcsolat… Nem ráz ki a hideg a pániktól, de halálosan le vagyok lazulva, most nem mérvadóak a gondolataim. Vagy talán pont most? Amikor nem befolyásolnak a feszkóim? Istenem, én már nem tudok semmit!
- Az lehetsz, aki csak lenni akarsz! – búgom enyhén hullámzó nyelvvel, miközben lóra mászik – És mégis… milyen pontokat adnál? – meg amúgy mire is? De hát mindegy is! Nekem bármilyen pontot adhat, bármire, csak… Ah, igazán nem feltétlenül a borosüveget csókolgatnám, de hát jobb híján azt emelem a számhoz. A bor fanyar, száraz rozé, meleget ad, de nem túl sokat, csak úgy kellemesen. Egyszer elmentem Apával valami borkóstolós anyámkínjára, ott duruzsoltak valami gyümölcsös rezdülésekről, meg ezüstös ívekről, de hát most hogy jön ez ide már megint? Jézusom, nem bírom, csak nevetgélek magamon csendesen. Olyan édes volt, amikor eljött a versenyemre, bár nem annyira a saját világomat sikerült vele bemutatni, de majd egyszer elviszem egy ugróra is, azt élvezni fogja, tényleg, és majd megpróbálok vigyázni rá, hogy ne üssék el. Csak nevetek, ahogy előadja a nagy halált, iszunk, még van bőven, de már érzem, hogy nehezedik a fejem, billen, de még el tudom fedni, mintha a hajamat dobálnám. Csak óvatosan, mert aztán lezúgok egy mű lóról, az meg milyen cinkes lenne már? Az újabb korty közepén jön az ajánlat, hogy vidámparkozzunk egyet. Már egy működőben. Aztán meghallom, a kedves mama is ott lesz, egyből félrenyelek, kisebb fuldoklás után már vigyorgok is: - Simán, ott a helyünk! – felé emelem az üveget, koccintsunk rá, az legalább olyan, mintha kezet ráznánk, akkor tuti úgy lesz. Nem? Mindeeeeeeegy, igyunk!
- Már most mi? A vidámpark? – nézek rá nagy szemekkel, aztán elvigyorodom – Vagy anyád? – nevetek. Imádom az anyja vérét szívni, és mióta mester szakos vagyok, és nem tanít, sokkal bátrabb is vagyok ezen a téren.
- Szerintem tudod te… - mosolygok, billegtetem a kezemben az üveget, figyelem, ahogy a bor lágyan simogatja. Finoman beharapom az ajkam – Tudod… szeretem, ahogy az ujjaid a bőrömet szántják – kezem a combomra siklik, egy pillanatra megáll a lövedék ütötte hegnél, aztán tovább halad a csípőm felé – ahogy a nyelveddel ösvényt rajzolsz a testemre – kezem felfelé indul, hasamon, a mellem alatt, tenyerembe simul – szeretem, ahogy megfeszül a tested, amikor köréd fonom az ujjaim – a borosüveg tökéletes eszköz a demonstrációhoz – a bőröd illatát, ahogy elködösíti az agyam, az ízét a nyelvemen, a sóhajt, amikor a fogaim közt van a fülcimpád. Szeretem, hogy órákkal később is ott van a nyomod a testemen, hogy az ajkaimon ott a csókod íze… - várjunk csak, szeretem… mennyi mindent szeretek benne! Szeretem, ahogy rám néz, szeretem, a kisfiús mosolyát, szeretem… Bassza meg! Szeretem! A rohadt életbe! Inni kell! Túl sokat beszéltem, túl sokat. Hatalmas kortyot húzok le a borból, meg kell kapaszkodnom az oszlopban, mert ahogy hátradöntöm a fejem, megszédülök.
- Szóval, téged mi izgat? – próbálok úgy tenni, mintha nem szövegeltem volna túl sokat. Őszintén remélem, hogy hasonló marhaságokat fog mondani, és akkor legalább jókat röhöghetünk. Mer tuti, hogy én csak egy vagyok a sok nője közül, és nem kívánok öngyilkos merényletbe kezdeni a szívem és az érzelmeim ellen. Erősnek kell maradnom, még mellette is, vissza kell vennem a páncélomat, bármennyire is nem tetszik. De minimum egy sodronyinget. Vagy bugyit…
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Kedd Jan. 03 2017, 11:08

Egy valamit megtanultam az életben, hogy soha ne visszafelé nézz, mindig csak előre. Amikor anno azt hittem, hogy nem ülök többé a pilóta ülésbe, kész lettem volna eret metszeni, ha akkor nem hoz a sors össze olyan emberekkel, akik toltak előre és anyán nem kapja elő az agyát, akkor most nem ülnék ezen a fura kecskén egy elhagyatott parkban, egy leselejtezett körhintán Amúgy nem ülnék kecskén, felszarvaz vagy mi.
Figyelem szembe a lányt, és lássuk be, imádom nézni, hát milyen jól néz már ki, és nekem ez a csaj megvolt, többször.
Tekintetem éhesen svenkel végig a testén, milyen pontokat…
- Hüm, akárki? – félre biccentem a fejem, hagyom, hogy elhiggye, nagyon perverz gondolatok járnak a fejemben, és tényleg. Ahgr. Mélyet kortyolok az üvegből, pontokat.
- Az attól függ, vetkőzöl? Meg, hogy téged… - felé mutatok, ujjam végig szalad a sziluettjén..
- Téged mi motivál? – vannak lányok, akiket az, ha meg kell dolgozni a maximumért, vannak akiket az, ha egyből mindent megkapnak. Rávigyorgok, isteni szerencse, hogy ma este a csillagzatom az utamba vezényelte. Hangja selyme belepi a lelkem. Imádom nézni, az sem baj, hogy be van állva, mint a gerely. Akármit is szívott, adjon nekem is. Nevetése visszhangzik a fákról, elvan a saját kis világában, de nem baj, majd belopom magam a támfalak mögé és én leszek el az Ő világában. Istenem. Kár, hogy veszettül kívánom. Újabb korty borral nedvesítem meg a szám és a torkom.
- Hogy anyámat kicsinálod. A tudat, hogy nem szólhat bele, s te mindent megtehetsz, mert az illem határain belül maradsz. - és ez nagyon fontos. Az anyám az én anyám, én szidhatom, én mondhatom rá, hogy gonosz, én elküldhetem a faszba, de rajtam kívül senki még csak rondán se merjen nézni rá, mert harapok.
Tudom, hogy a ma estének lesz visszhangja, azt is, hogy nekem megint szívás lesz az edzéseken, de azt is, hogy a csajt annyian gyűrnék maguk alá, amit át sem merek gondolni. Pislogok felé, felteszem a nagykérdést, hogy mi izgatja és kapom is a választ, meg vele az ívet.
- Basszus. – a számba harapok, tekintetem követi a mozdulatait, szorítom az üveget, jó, hogy össze nem roppantom.
- Igen? – akkorát nyelek, félek mindenki hallja, aki a környéken lakik. Őt ez izgatja? A lábujjaim görcsbe rándulnak, akárcsak az alhasam, arról nem is beszélek, hogy a farkam beköszön, csendesen fellüktet. Óóó, de nagy bajban leszünk.
- Ami azt illeti...- engem Ő izgat, én akarok a bőrén karcolni, csókolni akarom leteperni, neki esni, a nyelvét a számba szívni, a mellbimbójára tapadni az ajkammal, miközben… ó jóitsen. Megengedem magamnak merészen a gondolatot, hogy a lány gondol rám néha, és mivel nagyon be van állva, a kérdés úgy szalad ki a számon, hogy azonnal elönt a vérvörös pír.
- Szoktál rám gondolni, miközben magadat simogatod? – hujuj, de nem kéne ezt megkérdezni, mégis megteszem, hiszen minden terve valóra válik, és engem maximálisan felpörget, a vérem ezer haranggal zúg, a szívem túldobolja a tücsköket. A légzésem szapora lesz, hol a bor, muszáj innom. Én szoktam rá gondolni, ahogy… ajkával kényeztet, noha ez még nem történt meg, de remélem fog. Tuti istenien bánik a szájával. Na, erre nem is nagyon kéne gondolnom. Az utolsó szót csak súgom, titkon a levegőbe.
Ficergek a műkecskén.
- Engem mi izgat? Csak azért fejtem ki, mert te is megtetted. – előtte nagyon innom kell, felfalom a nézésemmel, megüzenem neki, hogy minden kis porcikája.
- Forró légzésed a nyakamba, ahogy mélyen benned járok, amikor a fülembe nyögsz, amikor biztatsz, tudom, merre jársz…. bőröd tüzelő forrósága, az, hogy a nézéseddel eléred, hogy felizguljak. – elvigyorodom megint, a légzésszámom meg ezer. A szívem dörömböl és részemről imádom, hogy itt ülünk bizonyos távolságban és innen húzzuk egymást.
- S persze izgatnak a gyors autók, de arról meg eszembe jut, ahogy vezetsz és… az is izgat. – újabb korty, ma még meghalunk. Talán nem kéne ennyit vallani, de nekem kezd a fejembe szállni a bor, és a társaság mámorító érzete.

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Jan. 04 2017, 22:53

Nem is tudtam, hogy ilyen kincseket rejt ez a város, és Dommy mindig meg tud lepni. Honnan tud a helyről? Isten tudja, de az a lényeg, hogy engem elhozott ide, és itt ülünk két megkopott, nyugdíjazott mű pónin. Lábam közül egy hatalmas oszlop mered elő a ló hátából, ami máskor biztosan rendkívül zavarná a szép érzékemet, de most jó, hogy ott van, legalább van mibe kapaszkodni, amikor megszédülök. Nem jó kombó ez így; a fű, a bor, és Dommy… Egyenként is megzavarják a fejem, hát még így együtt!
- Vagy bárki. – vigyorgok, mint a vadalma – Ki akarsz lenni? - kérdezek vissza a bor felett, majd egy kellemeset kortyolok belőle. Kezd sok lenni, de nem tudom abbahagyni. Durván ki van száradva a szám a fűtől, és egyébként is addig iszom, amíg van előttem. Elnevetem magam, amikor megkérdez, vetkőzöm-e. Hát nem vetkőztem még neki eleget? Édes bogaram, naná, hogy vetkőzöm, neki bármikor!
- Van zene? Ha nincs, dúdolnod kell! – vigyorgok, és az oszlopba kapaszkodva hátradőlök, lengetem a borosüveget – Mi motivál? Attól függ… Ha valamiben igazán jó akarok lenni, akkor a kudarc. Nem a szarrá alázás, de az építő kritika. – picit elhallgatok, magával ragadnak bódult gondolataim – Más részről, amit csak le akarok tudni… - megvonom a vállam, ott igazából leszarok mindent, csak legyek túl rajta.
- Az a fránya neveltetés… - fintorgok, majd nevetek ismét, nem tudom megállni, már szétszakad az arcom, érzem, ahogy kezdenek begörcsölni az izmaim. Fáj az arcom, fáj a szám, de csak vigyorgok tovább, mintha az életem múlna rajta. Kezd beütni így minden egyszerre, forogni kezd a világ, miközben a körhinta egyhelyben áll. Érzem a ló hátának hűvösét a combjaimon, az oszlop érdes felületét a tenyeremnek feszülni, a levegő lágy simogatását az arcomon. Megnyalom az ajkam, azonnal rácsókol az esti szellő és én őrjítően vágyom egy forróbbra. Ficergek a lovon, nem bírok már egy helyben lenni, aztán meg meggondolatlanul csúsznak ki dolgok a számon. A kezem önállóan közlekedik a testemen, kaján mosollyal figyelem, ahogy kerekedik a szeme. Feldübörög a szívem, mert imádom, hogy hatással vagyok rá. Túl későn jut el az agyamig, hogy olyan dolgokat mondok, amikről nem feltétlenül kéne… Bár, ha úgy vesszük, mégis miért ne tudhatna róla? Passzolunk az ágyban, eddig is passzoltunk, de ha tudja, csak jobb lehet, nem? Mintha zavarban lenne, kipirul, ugrál az ádámcsutkája, ahogy nyeldekel. Akkor mégis olyanokat mondok, amiket nem kéne? Gondolataimból kérdése ránt vissza, és az első reakcióm, hogy hangosan felnevetek. Istenem, nem is tudom, mikor kérdeztek tőlem utoljára ilyet! Még bele is pirul, de cuki! Megzabálom. Meghúzom az üveget, már alig van benne. Lehajolok, hogy letegyem, de eldől és gurulni kezd.
- Hoppá… - kuncogás tör fel belőlem, és csillogó szemekkel nézek rá, vigyorogva.
- Ilyesmire gondolsz? – kérdezek vissza, miközben a bal kezem a combomat simítja belülről, tenyeremet a puncimhoz szorítom, finoman homorítok, jobb kezem a nyakamról a mellemre csúszik, tenyeremnek feszítem. Figyelem az arcát, érzem, hogy majd szétreped a fejem, úgy mosolygok. Pontosan tudom, hogy mennyire csilloghat a szemem, próbálom tágra nyitni, de a fű összehúzza.
- Mert ha igen… - ajkamba harapok. Azt hiszem, a következő megmozdulásommal fogom kicsinálni – Igggeeeen! – halkan, elnyújtva nyögöm ezt az egyszerű szót, mélyen a szemébe nézek, és elnevetem magam. Nem bírom tovább kontrollálni, kibukik belőlem az eddig visszafojtott nevetés.
Csüngök a szavain, hogy mi izgatja. Drukkolok, hogy kiderüljön, nem értettem félre a kérdést. De azért egy kicsit igen. Én azt mondtam el neki, mit szeretek benne, ő meg… A picsába! Hülye vagy O’Hara, megint hülye vagy, hogy azt hitted… Engedd el, lépj tovább, mosolyogj és szedd össze magad! Azonban ahogy sorolja… Szűk lesz a bőröm, bizseregni kezdek mindenhol, elönt a forróság, és nem a bortól. Visszaidézem azokat az időket, amikor tényleg mélyen bennem járt, ahogy ajkaink összeforrtak, ahogy a számba nyögött, ahogy megfeszültek az izmai, mikor elélveztem alatta… Micsoda kurva mázli, hogy van köztünk néhány lónyi távolság, már rég rajta lennék, tépném le róla a ruhát. Sikoltozik a testem az érintéséért, már hiába mocorgok, csak egyre korbácsolja fel bennem a vágyat. Le kell higgadnom! Az ajkamat rágcsálom. Kíván, és én is őt, és mégsem… Imádom a húzást, az évődést, és ennél kínzóbbat, mint hogy egy karnyújtásnyira van…. Grrrrrr!
- És még nem is láttál motoron! – kacsintok rá, elcsapom a témát egy kicsit, mert ha folytatjuk, én nem állok jót magamért! A táskámért nyúlok, matatok benne, ujjaim a rakétát keresik. Amikor megtalálom, diadalmasan emelem a magasba.
- Ez kell nekünk! – kiáltok fel örömittasan, mert kell, kezdek befeszülni, hogy kiadtam magam, és le kell lazulnom, hogy ne kapjak menten pánikrohamot. Ha pedig Ő is betép… Na, arra azért kíváncsi vagyok, milyen a kis cukifiú elszállva!
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Jan. 13 2017, 09:18

Ki akarok lenni? Ennél jobban? Köszi, máris kivagyok. De mondjuk lennék doktor bácsi, aki megvizsgálja, persze természetesen csak, hogy jól dobol-e a szíve, mert az enyém kezd kizuhanni a rejtekéből és lassan áttöri a bordáimat. A közelében lenni akkora élmény, amit puzzléra kéne nyomtatni és szerte kürtölni a világban, hogy mindenkinek jusson egy kis élvezet, aminek Ő a hordozója.  Vagy azt nem úgy kell? Oké a bor meg hat és hét is, de lassan lesz nyolc is.
- Ha én éneklek, akkor a fejedre is húzol valamit, az nem fog vetkőzésre késztetni. – elnevetem magam, a tekintetem le sem veszem a lányról, hát annyira szép, meg kéne festeni, nekem meg nem inni többet, vagy de… sokkal többet.
- A kudarc engem is motivál, mert akkor meg kell mutatnom a világnak, hogy erősebb vagyok, mint 10 farkascsorda egyben. – biccentek, hiszen ezt megértem. A kudarc előre sarkall, hogy minél jobb és több legyek, hogy én legyek a legjobb. Ez az oka annak, hogy dobogóra fogok jutni, illetve, hogy annak a legfelső fokára, mert ott a helyem és mert a versenyszellem hajt előre.
Elnevetem magam, imádom, ahogy mosolyog, jól érzi magát, tud elengedett lenni, ennek jórészt oka az is, hogy nagyon be van állva és nem sajnálta a bort sem, de én sem sajnálom tőle. Az egyetlen, ami bánt, hogy keveset vettünk, bár mindez még erősen pótolható. Bár lehet nem kéne. Irigylem szabadságát, lelkesedését.
Neveltetés, mi? Tekintettem issza a látványt, ahogy a keze gyönyörű testén barangol, a nyelvemmel kéne végig simítani. Nagyokat nyelek, mélyen lélegzek, kezd forró lenni a vérem és azt se tagadom, hogy az alhasam összeugrál, a farkam pedig nem igazán bír magával. Kényelmetlenül fészkelődöm a műanyag állat hátán, kiiszom az  utolsó kortyot és magam mellé teszem az üveget. Közben fél pillanatig sem veszem le a tekintetem a nőről. Oh jó isten, oda kéne pattanni, ajkára harapni, erősen magamhoz rántani. Látom, hogy szórakozik velem, de nem tagadom nagyon jól csinálja és élvezem is. Szavai és mozdulatai elérik a hatást, már gondolom, hogy erre utazik. Mélyen lélegzem, de forrónak tűnő tenyere a testén cikázik, a melleihez ér és nekem kileng a libidóm, jó magasra.
Kinevet, de nem zavar, én is nevetek vele. Hiszen játszunk. Ő is teszi velem, én sajnos nem vagyok ennyire nyerő.
A legnagyobb baj, hogy az összes többi csajjal tudok mit kezdeni, tudom, hogy a sztárt akarják, hogy a srác kell nekik, aki a dobogón áll, aki a rivaldában sütkérezik, aki beviszi őket olyan helyekre, ahol ismeretségeket köthetnek nagykutyákkal, kihasználnak. De Ő annyira más, ő az, akinek mindez megvan nélkülem is, neki nem a versenyző kell, ha kell, neki Én kellek, kellettem nyomorékon, kellettem úgy is, amikor nem voltunk benne biztosak, hogy beülök az autóba bármikor.
Jó, végem van. Tenyere a combjára csúszik, onnan a combjai közé, hangosan felnyögök. Túl hangosan.
- Óh jézusom! – tágra nyílnak a szemeim, ahogy figyelem a pornós mozdulatsort.  Szavai elrepítenek egy másik dimenzióba. Előre moccanok az állaton, forró leheletem égeti a számat. Újfent nagyot nyelek, ujjaim az állatot szorítják.
Pillanatra azt is elfelejtem, hogy ki vagyok, hogy mit akarok, mindent. Csak egy dolog számít, a nő velem szemben, ahogy nyög, sóhajt és felnevet. Nem zavar, sőt egyáltalán. Kifejezetten tetszik, ahogy játszik, hergel, ebben én társ vagyok.
Millió lesz a légzésszámom, a szívem kalimpál, nehezen bírom, hogy ne lépjek felé, de imádom a maximálisra feszíteni a húrt, még egy nagyon kicsit kitartok. Mert muszáj, mert kell, mert nem akarom itt leteperni, de fogom, ez nem kétség. A farkam nekifeszül a nadrágomnak, mellére tapadó keze kicsinál. Én akarom fogni, markolni, kell nekem, akarom.
- Nem, azon valóban nem. De ami késik nem múlik. Igaz? –el tudom képzelni, hogy milyen jól mutat egy versenybringán, biztos vagyok benne, hogy izgató. Akarom őt, ez nem titok és nem is akarom, hogy ne tudjon róla.
- Kicsinálsz. – vallom meg nagyon bőszen, még mindig mélyeket sóhajtva. Kész vagyok, nem tudom, hogy milyen erő kell ahhoz, hogy ne préselődjek neki.
- Óóó, akkor már tudom, hogy mitől olyan fenejó a kedved. – elröhögöm magam és megvárom, hogy öngyújtót kaparjon elő, és osztozzon velem a cuccon. Már csak abban bízok, hogy nem bió és nyír ki minket valami patkányméreggel, de nem hiszem, hogy jellemző rá.
Osztozkodunk egy kört a staubon, az első slukk megcsapja az agyam. Megszédülök. Hogy is van a mondás? Sörre bor? Borra sör? Borra fű? Jó lesz ez, én már látom. A világ hamarosan megszínesedik, a semmin nevetem el magam.
- Nem semmi csaj vagy. Gondoltam kicsit kikapcsolódsz, erre bedrogozol és mellé úgy felhúzol, hogy kilehelem a lelkem. – jóó lesz ez, megoldja a nyelvem.
- Milyen motorod van? – király, hogy megint témában vagyok. Újabb slukkot szívok, kellemesebb lesz a levegő is.
- Van most pasid? - sosem tudhatom és ezzel nem lekurváztam egyszerűen érdeklődtem, csaponganak a gondolataim.
- Szóval gondolsz rám, miközben a puncid simogatod? - oh bazdmeg, nem kéne többet szívni, mégis leküldöm az utolsó nekem szánt slukkot, mélyen leszívom, jó sokáig bent tartom, mint a többit is, had hasson.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Jan. 18 2017, 00:10

Miért erőltetem, hogy mondjon valamit? Miért nem engedem el a témát? Miért rugózom azon, hogy bárki lehet, sőt, akárki, és még mondja is ki hangosan, mert hallani akarok valamit, de nem merem még csak végig se gondolni, hogy mit. Vágyom valamire, valami konkrétumra, de félek attól, mit fogok hallani. Mégsem tudok túllendülni. Pedig kéne. Lelki szemeim előtt látom, ahogy öltáncot adok neki, lassan vetkőzöm, kínzom… Nem vagyok most ilyen állapotban, pedig a zene már fel is csendült a fejemben hozzá. Majd talán egyszer eljön ennek is az ideje. Érzem, ahogy néz, tudom, hogy keresztüllát rajtam, hogy tudja, hogy nézek ki ruha nélkül… istenem, mindennél jobban vágyom rá, hogy hozzám érjen. Bárhol. Akárhol. Mindenhol. De most, mert itt gyulladok fel!
- Azt hittem már, csak én vagyok ilyen perverz. – nevetek, kicsit megkönnyebbülök, hogy érti. Most aztán tényleg nem tudnám elmagyarázni, de kimondja helyettem, és ez olyan… Fura? Sokan nem értettek és nem értenek ma sem, hogy miért futok neki újra és újra dolgoknak, csökönyösen, összeszorított fogakkal, egyre határozottabban, míg másokat olyan könnyen engedek el. Dommy érti, mert versenyzik, mert neki is van valami az életében, ami mindennél fontosabb, ami megér minden pofont, fájdalmat és kínt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a balesete után ismét ott van a pályán. A baleset után, ami másokat már rég elrettentett volna. Ott voltam vele, amikor újra kormány mögé ült, és iszonyatosan hálás vagyok, hogy megélhettem azt a pillanatot. Hogy megismerhettem Robot, hogy bepillanthattam a kulisszák mögé. Hogy kicsinálhattam Mike-ot… Elmosolyodom az emléktől.
Az, ahogy a saját testemen barangol a kezem, kezdetben minden, csak nem tudatos. Inkább simítanám Őt, táncoltatnám az ujjaimat a bőrén, rajzolnám körbe az izmait, karcolnám, markolnám… Ahogy reagál, megváltoztat mindent. Szemei tágra nyílnak, légzése megváltozik, és nekem azonnal kaján mosolyra húzódik a szám; immár sokkal tudatosabban mozdulok, miközben le sem veszem róla a tekintetem. Nem is tudnám, de ahogy saját magamat hajszolom az élvezetek hullámain, és ahogy eközben engem bámul…. Mintha az Ő kezét érezném magamon, de mégsem. Játszom vele, játszom magammal, elhitetem a hülye fejemmel, hogy kellek neki, és nem csak most, nem csak így, mert most erre a fantáziára vágyom. Ugyanúgy játszom vele, ahogy tenném mással, a különbség csak annyi, hogy közben nem azon agyalok, hogy fogom majd lekoptatni. Ez egy irgalmatlan nagy különbség… Tovább húzom, a végletekig. Nevetésem nem nyomja el a nyögést, ami felszakad belőle, amitől menten átforrósodik a testem. Idejét sem tudom, mikor volt utoljára részem ilyen hosszú előjátékban. Látom, ahogy előre dől, tenyerei a műló tomporán, ujjvégei elfehérednek. Mindjárt lepattan róla, itt terem mellettem és… de nem, nem teszi meg. Még nem. Pedig bár megtenné, én már nem bírom, a végletekig felhúztam magam, bizsereg a bőröm, mintha milliónyi hangya mászkálna rajtam, nem érzem az esti levegő hűvösét, csak a saját bensőm forrongó hőjét, melyet lüktetve árasztok magamból.
- Ha jó fiú leszel, elviszlek egy körre. – kacsintok rá, miközben már látom, érzem, milyen lesz; nekem simul, átölel, miközben átjár minket a motor rezgése.  Beleborzongok a gondolatba is.
- Jó… - lesütöm a szemem, pilláim alól nézek rá, provokálom – mert te is engem. – félrebillentem a fejem. Kell, akarom. Tüzel a testem, nem hiszem el, hogy nem érzi. Csodálom, hogy a pónim még nem olvadt el combjaim forró ölelésében. Kell valami, amitől kicsit lehiggadok, mert ez így nagyon nincs rendjén, ennek így nem lesz jó vége. Ködös agyammal eljutok a rakétáig, hisz túl egyszerű lenne a gyors kielégülést hajszolni, na meg persze kell a fenének egy gyors menet. Ki akarom élvezni, ki tudja, mikor botlunk egymásba legközelebb? Rágyújtok, sok apró slukkal élesztgetem a parazsat, hogy aztán mélyen letüdőzzem az édeskés füstöt, és átnyújtom neki a spanglit.
- Sosem titkoltam, hogy nem vagyok egy angyal… és bármikor mondhatsz nemet. – vigyorgok, figyelem, ahogy túlesik az első adagon – Ismerek egy rendkívül hatásos módszert, hogy visszaleheljem beléd. – nevetek, megint érzem, ahogy húzódik az arcom, reped a bőröm.
- Kawasaki. Egy izombomba… - mondom elfojtott hangon, ahogy lent tartom a füstöt. Homályosul a látásom, színes pöttyök mindenhol… Lehunyom a szemem, érzem, hogy forog a világ. Szétesnek a gondolataim. Bomba… bombajó… izmok… Dommy teste… az ujjaim alatt… felettem, bennem… Ójézus!
- Pasim? – kinyílik a szemem, összezavarodok. Hogy a bánatban kerültünk ehhez a témához. Zavaromban stoppolom a cigit két, talán három slukkra is – Nekem sosincs pasim… - nevetek, kicsit kínos a dolog, de Josh jut eszembe. Hogy én majdnem… Hehehhehe. Kacarászok csendesen magamban, rázom a fejem. Pasim… Ugyan! Aztán kitör belőlem a kontrollálhatatlan röhögés. Annyira fura a szájából a punci szót hallani, röhejes és… Áh, esélytelen, hogy abbahagyjam! Hátradöntöm a fejem, és ez igen rossz ötlet; előre kapom a karom, hogy megkapaszkodjak az oszlopban, de elvétem, oldalra billenek, és lecsúszok a pónimról. Tompa puffanással érek földet, jobb lábam még a ló hátán, és én még mindig nevetek. Hideg a talaj, érzem, ahogy áthűl kicsit a hátam, de még mindig rázkódom, a könnyem is kicsordul, csík szemekkel nézek rá, fel, mert nagyon mélyen vagyok.
- Igen, gondolok. – próbálok mély levegőt venni, de nehéz, istenem, nagyon nehéz!
- Mondd, hányszor súgod a kispárnádba a nevemet, amikor nyitott szekrényajtónál maszturbálsz? – komolyságot erőltetek magamra, de a maszturbálás szónál ismét vihorászni kezdek. Ezek annyira idióta szavak! Valahogy levarázsolom a lábam a földre, feltolom magam kínok közepette, törökülésbe helyezkedem és a táskámba túrok. Kell valami folyadék, vagy egy cigi, vagy valami. Valamit a számba kell vennem, érzem!
- Te mit… mit keresel egy lányban? – nézek rá végül, de nem tudom kifejteni. Pedig nem az egyéjszakás kiválasztása érdekel, hanem az, hogy mi fogja meg, de… megrázom a fejem, és rágyújtok egy cigire, de alig szívok bele. Csak a mozdulat kell, az hiányzik.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Jan. 20 2017, 12:17

Abszurd az egész nap, az egész este, de én pont emiatt szeretem. Alakult, és alakul ahogy kell neki. A lány társasága felér egy kívánság megvalósulásával, ezek miatt hiszek a mesékben és a csodákban. Na meg, mert olyan balesetem volt amiben majdnem belehaltam, de én mégis a kormány mögött ülök. Mi ez is, ha nem egy csoda? Szóval hinni kell benne, el kell képzelni, hogy minden valóra válhat és akkor mi történik?
Itt ül álmaim nője velem szemben, hosszú ujjai testén barangolnak és a műsor nekem szól, csakis nekem. A vágyak felrobbannak a lágyékomban, mélyen sóhajtok fel. Miért is nem én simogatom? Miért is nem tépem le a ruhát róla? Mert izgat, ahogy próbál felhúzni, nem mellékesen totál sikerrel. A farkam nem bír magával, én sem bírok vele. A vágyaim felé hajtanak, de túl snassz lenne, neki esni és leteperni. Bízom benne, hogy társam lenne ebben, sőt, egészen biztosan tudom.
Előre dőlök a műállaton, hogy közelebbről lássam, pedig teljesen jó a szemem, minden kis mozdulatot befogadok. Keze a lábai között, felsóhajtok, sőt felmorgok.
Szóval van egy acéllova is? Már meg sem lep. Mindig is akartam motorozni, vihet egy kört is, nem érdekel. Semmi egyéb csak, hogy magát érinti helyettem, és ettől kisülnek a receptoraim.
Elnevetem magam a füstcserés ajánlatra. Higgye el nagyon bátran, hogy én is gondolok a csókra, az ajkamra nyalok. A fű lebontja a falaim nagy részét. Az egyetlen baj a dolgokkal, hogy az összes többi nővel, totál normális vagyok, a közelében fog el ez a megmagyarázhatatlan érzés, amikor még a levegőnek is más az íze, de imádom. Nem tudom mi ez, de nekem tetszik.
- Áh, szereted az erőt a lábaid között? – felröhögök, ez a kérdés abszurd és inkább nekem kéne a lábai között lennem. Cserélgetjük a jointot, mint mások a baseball kártyákat, szívok, szív, aztán mellkason vágom egy kérdéssel.
Hogy lehet az, hogy sosincs pasija? Elmúlik a nevethetnékem, elhúzom a szám, hol a borom? Eszem, iszom, dinomdánom.
- Jesszusom Elee… megütötted magad? – láthatóan nem, de olyat esik a lóról, hogy elkap a röhögő görcs. lepattanok a saját jószágomról, dalisának képzelem, délcegnek, hajamba kap az esti szellő, ehelyett majdnem kiesik a kezemből a boros üveg, és a rúdba kapaszkodva körbe perdülök félig, magasabb a ló, mint hittem. Mégis a lány elé ülök törökbe, kezem a boros üveg nyakára szorult. Maradt még benne, szívesen megosztom vele, de kell újat szerezni, én már látom. Arcom fűti a drog és a pia, a szívesem hevesen ver, őrülten melegem van, a földre ülök. Pislogok rá, elröhögöm magam.
- Miért? – miért nincs pasija? Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen nőnek nincs barátja. Mégis jókedélyüen nevetek rajta, már persze nem a lányon, hanem, hogy ezek szerint nem leköthető fajta és azt én sem akarnám, de ez meg nem is vicces… Elengedem, mindegy min nevetek. Tuti a fű miatt.
- Komolyan? – nagyot nyelek. Uhuristen, ez a csaj gondol rám, miközben a gyönyörű, csupasz punciját simogatja? Óhó… túl van ez gondolva. Pedig… tekintettemmel felfalom elveszek rajta, de benne is kéne.
- Héééj, a neved nem súgom. – felemelem a kezem, hogy vigyázzon a szájára, de csak nevetni tudok a felháborodásom, mert dehogyisnem. És ezt valószínűleg Ő is tudja. Újból felnevetek. Am ezzel én is vallottam, hogy gondolok rá, sokat. Akkor is amikor éppen más cuppog a farkamon, a vágyak ilyenek.
- Huha, komoly kérdés. Az attól függ, hogy mire keresem azt a lányt. Ha csak szexre, akkor legyen bomba jó nő, legyen odaadó, legyen kéjes, kihívó. – kunyerálok egy cigit, pedig nem jellemzően dohányzom, csak nagyon ritkán. Talányosan méregetem a lányt, mosoly az arcomra ragad.
- Ha meg komolyan akarok barátnőt? Legyen bomba jó nő, de akkor megint más, hogy mitől bomba nő… Aztán legyen kedves, hűséges, ez nagyon fontos. Kedves, az már volt, és szeresse a kocsikat, legyen azonos az érdeklődés, és viselje el, hogy különc vagyok, na nem sztárallűrökre  gondolok, csak.. más vagyok, mint a többiek, de mindenki más. – vállat rántok, szívok a cigiből, mélyet lélegzem, hátrahajtom kicsit a fejem, hagyom, hogy a csend egy pillanatra befedjen minket, csak a zene dobol az artériámban.
- Mitől lehetne valaki a pasid, Elenore? –mert ha jól érzem akkor ennek, valami nagyon komoly oka van, már, hogy nincs neki. Ki bántotta ennyire és miért?
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Jan. 20 2017, 23:07

Vannak a szürke hétköznapok, és vannak a felejthetetlenek. Amikor olyannal találkozol, mint Dommy, akkor nem felejted el. Ő egy celeb, egy híresség a magazinok címlapjáról, és velem mégis úgy ül itt a pónikon, mintha csak két jó haver lennénk. Én nem is tudom, hogy hogy maradt ilyen normális. Más már rég megkattant volna a sikertől ilyen fiatalon. Én mit teszek? Csak a szokásosat, húzom az agyát, ahogy húzom mindig minden pasi agyát, aki egy kicsit is bejön. Ez az egyetlen, ahogy reagálni tudok, már beleégett a személyiségembe.
Kiakasztó, hogy mindennél jobban vágyom az érintésére, de nem kapom meg. Kénytelen vagyok magamat simogatni, ami feleannyira se jó, de legalább biztos, hogy kicsinálom, ennek még hangot is ad. Istenem, hogy mennyire szeretnék bele életet lehelni! Amúgy is ígértem már neki egyszer egy fagyizást… nyalókázást? Is-is, és hát ha itt kinyúlna nekem… Tudnék mit kezdeni a helyzettel, az biztos. Önkéntelenül nedvesíti meg az ajkát, egy pillanatra nem hallok mást, csak a vérem zúgását a fülemben. Csak egy másodpercre ejtem lejjebb a tekintetem, aztán visszakapom az arcára, vonásaira, és mosolygok tovább őrülten. Most rajtam a sor, hogy nyelvem végigszaladjon az ajkaimon.
- Hisz tudod… - vigyorgok, kacsintok. Kivagyok, mint a liba. Egy hülye liba vagyok! – Egy hétszáz kilós csődörrel is el kell tudjanak bírni ezek a combok! – nyelvet öltök rá, miközben mindkét kezemmel végigsimítok a csülkeimen. A golyó ütötte seb miatt ugyan kicsit még gyengébb a jobb lábam, de ezt csak én érzem, mikor lovagolok, és különben is, hamarosan újra ezer százalékos leszek!
Akkorát zuhanok, hogy ilyen is rég volt már. Én meg csak röhögök tovább, fekszem a földön, rázom a fejem, hogy nem, semmi bajom, de nem tudok megszólalni. A lábam az egekben, az egyik, én meg kiterülve heverek a lábai előtt. Nem is lehetne képletesebb… Aztán azon kacarászok, ahogy leperdül Ő is, velem szemben foglal helyet, és én bármit megtennék az üvegért, de nem szabad most ráinnom a fűre, abból hányás lesz, az meg nem szexi…
- Miért? – mit miért? Miről is volt szó? - Miért nincs pasim? – felsóhajtok, ez egy hosszú mese, de hát előttünk az egész este! Csak valami vidámabb programot képzeltem el… - Mindig rosszul választok, és… Nem, egyszer rosszul választottam, nagy volt a pofon. Aztán úgy döntöttem, inkább én törjem a szíveket, minthogy az enyémet törjék… - megvonom a vállam, slukkolok egyet – Most meg… Rávettem magam, hogy változzak, és olyan pofont kaptam, hogy azóta se vakartam össze magam. – széttárom a karom, elvégre elég érzékletes, hogy széthullva üldögélek a földön. Nevetek. El kéne engedni, nem épp kellemes téma, hogy akivel hajlandó lettem volna bármi komolyra is, az inkább egy pasi mellett kötött ki. Nem, még mindig nem érzem, hogy ez hol nem aláz meg engem.
- Nem hiszed? Csajok milliói gondolnak rád közben, ebben kábé majdnem teljesen biztos vagyok… - elég bizonytalanul voltam határozott? Honnan tudhatnám? De igen, előfordul, hogy az Ő képe jelenik meg.
- Nem, de a szekrényajtó nyitva van! – nevetek, mert azt bezzeg nem tagadta, hogy azt a zseniális képemet nézi közben, amit egyébként én is kimondottan szeretek. Rágyújtok, most én szegezek neki kérdést, és figyelmesen hallgatom. Illik rám az egyéjszakás leírás. Tudomásul veszem. Gondolkodás nélkül nyújtom felé a dobozt, amikor kalimpál egy cigiért, le sem esik, hogy nem bagós. A komoly témánál simán megbuknék, több helyen is, és picit összeszorul az állkapcsom. Cigi. Nagy slukk. Mosoly. De miért is zavar, hogy nem engem ír le? Hiszen én nem pasizom, én szíveket aprítok, darálóval, kegyetlenül.
- Igazad van… Bár sosem gondoltam bele, hogy a pasik hogy gondolkodnak erről a témáról. – azt hittem, ez sokkal… egyszerűbb? Igen, valószínűleg az összes pasit érzéketlen pöcsnek véltem. Ott van például Vincent. Istentelenül jó vele a szex, de ennyi. Rohadt jó pasi, tökéletes, kellően agresszív, megfelelő mértékben határozott, de ennyi. Egyéjszakás. Érzelmek? Ugyan! Ugyanakkor ott volt Josh, aki kicsinált az érzelmeivel. Jó pasi, cukipofa, nem tudok belekötni. Nem tudtam… És ha bátrabban nyitok? Ha nem vagyok olyan parás? De Sebyvel van… Na, az meg a másik fele… Jézus ereje, hova kerültem?
- Huhhát… - Elenore? Komolyan? Fura a szájából, olyan komoly… - Első körben ne legyen pöcs, és ne alázzon meg. Aztán… ne lépjen le egy másik pasival, akivel amúgy szintén kavartam korábban… - vagy közben? Nem voltunk együtt, hiszen én senkivel nem vagyok együtt. Soha. Nevetek. Kínos. – Ó, és persze legyen dögös, meg humoros, meg legyen isteni a szex, meg szőke herceg fehér lovon, ami a mesékben van. Csak a szokásos. Ja, és természetesen el kell viselnie az összes hülyeségemet, hogy a lovak mindig az elsők, hogy nem vagyok egy beciculós alárendelt valaki. Nem vagyok egyszerű... – nevetek, ez nem az a téma, ami… Ezt tényleg nem egy ilyen estén kéne… nem vele. Vagy mégis? Be vagyok állva, be vagyok rúgva. Most mindent, bárkinek, akármit ki lehet húzni belőlem.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Hétf. Jan. 30 2017, 16:42

Telik az este a csillagok is nekünk köszönnek odafentről, már nem tudom, hol vagyok arccal, melyik irányból jöttem, de lássuk be nem is igazán érdekel. Annyi számít, hogy  együtt üldögélünk a földön. Ami fura, hogy megfelelően beszívva és berúgva minimum szét kéne, hogy röhögjük az agyunkat, ám benne valami fordítva van bekötve, ezt hallgatom már egy ideje, mert komoly témák körül toporgunk.
Pislogok felé, mintha csodát látnék és valahogy nehezen hiszem el, hogy egy ilyen nagyszerű, már majdnem hogy tökéletes, az majd akkor lesz ha meztelen lesz, összetörik a szívét. De ha abból indulok ki, hogy hány csajt én is csak szexre használtam, biztosan van, akinek ő sem kivétel.
- Aki nem kockáztat az nem nyer, és tudod… szerintem te egy nagyon erős lány vagy… én meg gondolom ne szívjak többet. – elnevetem magam, még egy fehér gallér, egy rózsafüzér és elmehetek papnak, téríteni. Gyónni, mondjuk gyónhat.
- Én is választottam már rosszul, és aztán beragasztottam az ideállt a szekrénybe és tádám… egyszer csak szembe jött és… azóta is rá gondolok, amikor fogy a testápoló. Anyám… de ez egy másik sztori.- elharapom túl ciki, lehet nem mesélem el, nem ittam annyit, közelebb csúszok törökülésben a földön, jó, hogy nem fagyunk kockára, ujjaim átszaladnak a térdére, bőre megsüt nadrágon keresztül is, akaratlan felnyögök.
- Elmeséled? – a legutóbbi fájó nyaklevest? Mert biztos vagyok benne, hogy ki szeretné magából csellózni a témát, én ki akarnám, tenyerem a térdére fektetetem, a keze után nyúlok, a bőréhez akarok érni, ezt sikoltatja velem a fű. Lelkem apró kis bugyrai megtelnek kíváncsisággal.
Elnevetem magam és biccentek is.
- Igen, nem egy és nem is kettő jön oda, tolja a mellét az orrom alá, hogy aláírom, ráverem? Már bocsi, de tényleg. Ingyen kurvák. Szerinted ez engem vonz? – amúgy meg jah, lehet, hogy rám gondolnak, nem kétlem, de csak a kislányok, akik ugyanúgy egy popsztárra is gondolhatnának, sőt ma én, holnap Macklemore, aztán meg senki nem tudja, hogy ki jár még az eszükben, azt is lehet, hogy csajokról álmodoznak éppen Eleeről, honnan is tudhatnám?
- Nyitva ám, mert nem küldtél képet, csak nekem… privátot… Tudod, olyan kifejezetten izgalmasat. – rávigyorgok, de anélkül is tudom, hogy tudja mire gondolok. Ujjam közé fűzőm az ujjait.
- Miért? Szerinted nekünk nincsenek ideáljaink? Nincsen tökéletes nő, akit szeretnénk hazavinni? Aki a gyerekünket nevelné, az utódot, a leendő királyt? Hát, hogy a francba ne lenne. – elharapom a szám, nem szeretek csúnyán beszélni,de a fú-bor kombó meghozza a hatást.
- Ne legyél naiv szép lovas lány. Minden annyian vágyunk mi is a királylányra, csak kinek milyen kell. – újból elnevetem magam, hiszen nekem is van ideállom, itt ül szemben velem, illata betölti az orrom, íze emléke is a számba szökken, mégsem csókolom meg, húzom… hogy minden felrobbanó legyen, pedig veszettül vágyom.
- Mi? – a döbbenettől lefagyok egy fél percre. – Hogy mi? – lelépett a faszija egy másik faszival? Nem vagyok homofób, sőt semmi bajom nincs velük, csak ne jöjjenek a közelembe. Aki meg egy ilyen csajjal van és mégis azt várja, hogy őt tegyék análisan teljessé, az valószínűleg fogyatékos is. De ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak.
- Ugye egy percig sem hiszed, hogy te rontottál el valamit? – a többit meg sem hallom a szürke herceget, fehér lovon, vagy fehér herceg, szürke lovon, vagy szőke… mindegy. Legyintek, mintha magammal vitatkoznék. Kezét az ölembe húzom, az ujjaira  fogok. Majszolgatom. Kész vagyok, zúgva sípol a vérem.
- Na most már, ezt fejtsd ki. Szóval van egy faszi, aki megfelel a elvárásoknak és egy másik faszira bukik? – vicces, valahogy nehezen hiszem el, de akkor a srác látens meleg, sosem volt más, csak mennyire fájhat ez a lánynak, ez annyira szánalmas.
- Csekély elvárások. Azt hiszem ennél én sokkal önzőbb vagyok. – elhúzom a szám, nem lennék jó ideállja.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Kedd Jan. 31 2017, 01:09

Fogalmam sincs, mikor sötétedett be ennyire, de lehet, hogy csak a szűkülő pupilláim okozzák, hogy nem látok rendesen. Ja, meg szédülök is, szóval tuti kezd gáz lenni az agyamban, megkergülnek az agymanóim és összevissza rángatják a konzolokat. A földön is végzem, puffanva, mert ki vagyok párnázva épp eléggé. Talán holnap majd fájni fog, tudja a franc, most semmi bajom.
Fogalmam sincs, hogy jutottunk el odáig, hogy a világ legkomolyabb témáit boncolgassuk, de így hat a fű. Jókedved lesz, megkomolyodsz, megváltod a világot, felteszed azokat a kérdéseket, amiket sosem mertél… Fura cucc ez, de épp ez a lényeg. Aztán úgyis elröhögjük az egészet, nincs mitől tartani. Már kezdem is, pedig nem mond különösebben humorosat, csak én érzem végtelenül komikusnak.
- Akkor jól sikerült… - nevetek. Ez nem én vagyok. Ez nem az igazi énem. Illetve de, azzá vált az idők során, de… nem voltam mindig ilyen. Erős… Ezt a szót használta? - Az elmúlt évek megtették hatásukat. Amúgy nagyon cuki voltam, nem ilyen fekete özvegy. – nevetek. Sosem használtam még korábban ezt a kifejezést magamra, pedig… Tiszta szuperhősös. Vagy van már ilyen?
- Mi? Milyen testápoló? – nevetek. Nem tudom követni, de ez nem újdonság. Lassul az agyam, csak részletinfók jutnak el hozzám.
- És az ideálodról nem derült ki, hogy egy ordas nagy ribanc és egy buta naiv picsa mellé? – keserű csengés vegyül a nevetésembe, mert bár erősen jó az önkritikám, nem szeretek szembesülni a hibáimmal. Közelebb jön, ujjai a térdemen. Lehunyom a szemem, csak élvezem az érintését. Újra jókislánynak kéne lennem. Lehet, hogy fájna, sőt, biztos, de… Nem lennék ilyen hideg jégkirálynő, és még a végén ember lehetnék. Nem egy baba. Egy szekrénybe ragasztott ideál. Csak megrázom a fejem, nem, ezt nem mesélem el, ez fájó pont és nem itt… Ugyanmár, hisz pattog köztünk milliónyi elektromos szikra, és beszéljek egy exről, aki hivatalosan nem is az, cserébe felforrt tőlem az agyvize és csapatot váltott? Keze melege az enyémen. Beleremegek. Szeretném arcomhoz szorítani a kezét, belecsókolni a tenyerébe, fogaim közé csípi a vékony bőrt…
- Neeeee! – felvinnyogok – Komolyan? Rávered-e? – sírni támadna kedvem, az ilyeneket tényleg nem lehet komolyan venni. Idáig soha nem fajultam, pedig… nem azt hiszem senkitől nem elégedtem volna meg ennyivel.
- Szóval nem a skalpra mész és nem is strigulázol? – vigyorgok, de közben felmelegszik a szívem. Egy pasi, aki dögös, cuki, szexi, nem is sekélyes… Hová is gondolok?! Enyhül a téma a szekrénnyel meg a képemmel.
- Oh, papi, olyat majd csinálsz magadnak. – kacsintok, nevetek. Lesz még alkalma, ha szépen pislog, még pózolok is neki, bár… talán nem most kéne, elhülyülném. Aztán egyből megint megkomolyodunk, lefagy az arcomról a mosoly. Anyaság, gyerek, család. Megint nem én. Megint egy pont, ahol csúfosan bukom az életet. A jelenlegi életemmel biztos. Képes lennék változni? Megkomolyodni? Lenyugodni? Megállapodni? Megnyílni, ledobni az álarcot, páncélt… Istenem, mennyi változás, mennyi sérülés, mennyi rizikó!
- Szóval családról fantáziálsz. És ha most szembejönne álmaid nője, a tökéletes, akkor készen állnál rá, hogy lecövekelj, életed hátralévő részében csak vele legyél, mellette, és nevelgessed a gyereked? – csodálkozom, én nem… Én még nem hiszem, hogy képes lennék rá. Ideig-óráig biztosan, de… huszonnégy évesen nem hiszem, hogy meg tudnék állapodni egy életre. Aztán tudja a franc, biztos lenne az a pasi, de hogy gyerek… A fene se tudja, hát még bármi is megtörténhet. Az ajkamat rágcsálom, mert igen, mellette nem szokásom vastagon hordani a páncélt, de akkor sem feltétlenül kéne átlátnia rajtam. Elszólom magam, látom, hogy nem hiszi el, amit hall. Pedig nem nyelvbotlás volt, Josh tényleg Seby karjaiba borult, miután… Meghúzza a kezem, billenek utána, nem lesz ez így jó. Odébb csúszok, elfekszem, fejem az ölében, úgy nézek fel rá.
- Bizonyára én voltam. – egész fura így alulról szemlélni; az ádámcsutkáját látni, az állát, a vékony, puha bőrét, illata az orromba kúszik, de lehet, hogy csak haluzom. Hozzá kéne bújni, csókolni, harapni… - Én voltam az első nője, és… inkább egy pasi mellett kötött ki. Mit mond ez el rólam? Jó szar lehetek az ágyban, ha egy szűz srác utánam inkább meleg lesz, mint hogy újra nőhöz nyúljon… - elnevetem magam. Basszus, eddig bele sem gondoltam igazán, hát akár jöhetnének hozzám tanácsért is, hogy mit szeret a másik. Bár ők biztos megbeszélik, mert mindkettő olyan érzelmes bújós, nem olyan paraszt, mint én. Tényleg elég férfias vagyok, nincs is min csodálkozni…
- Nem igazán… nem tökéletes, távolról sem, legalábbis… Nem… De a kedvéért hajlandó lettem volna változni. Mármint… Veled eleve más, úgy értem, ha veled vagyok, alapból nincs rajtam olyan vastag páncél. – azért egy vékonyka van, ez ellen nem tehetek, ez önvédelem, de távolról sem vagyok harci díszben – Josh… Nem tudom, mi fogott meg benne, mert amúgy nagyon nem az esetem, egyáltalán nem az a határozott típus, aki fel szokta kelteni az érdeklődésemet. Nem vad, nem basz a falhoz, nem szorítja ki belőlem a szuszt… Sokkal lágyabb, érzelmesebb, de mégis… Én nem vagyok ez a romantikus típus… Nem tudok velük mit kezdeni, de vele elmentem… - nagylevegő – Randira. Soha nem megyek randira, az olyan… kapcsolat szagú, amitől meg hidegrázást kapok. De elmentem. Jó, frászt kaptam és elmenekültem, de mindig visszamentem. Mindig visszafogadott. Mindig egy kicsit bontott a páncélon, sokszor menekültem el, de… - ujjaim még mindig az övé között, érzem, ahogy simogat és bizsergek. Miért mondom ezt el neki? A fű beszéltet, a szám száraz, sokszor nyalok az ajkamra. – Aztán sokáig nem találkoztunk, amikor meg igen… A pasija jó haverom. Volt, azt hiszem. Kavartunk is, de nagyon nem passzoltunk. Sörözgetünk, ő meg betoppan, lekapja, én meg ültem ott, pislogtam, mint hal a szatyorban. – most is pislogok. Fel, rá. Oldalra fordulok, arcom a combján pihen, ahogy törökülésben ül, szemezek a farkával. Elröhögöm magam. Istenem, a fű a legjobbkor tör elő!
- A kapcsolatok a kompromisszumokról szólnak, nem, Dominic? – most visszakapja az Elenoret! - A te leírásod sem éppen könnyen teljesíthető, mármint… Milyen rohadt unalmas lenne egy olyan párral, aki mindennek besimul? - felnézek rá, mert baszki, megvilágosodtam! Kell nekem ez a pasi, ha nem is megyek hozzá és nem is szülök neki gyereket, Dommy lehetne az, aki egy, aki mellett nincs más, aki miatt monogámmá válnék. Azt nem mondom, hogy egy életre, de… Próba cseresznye, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Pént. Feb. 10 2017, 15:19

Fut, szalad, rohan az idő, egyre mélyebben járunk a pocsékfekete éjszakában, de most ez nem zavar semennyire sem. Elvesztem a fonalat, már nem tudom, hogy miről beszélgetünk. De nem is számít, csak, hogy itt ül velem szemben.
- Annak érzed magad? – lassan elmegyek valami terapeutának. A fű és a lány közelsége kisüti az agyam, mintha apró kis villámok csapkodnának belém.
- Nekem nem tűnsz annak. – vállat rántok, ránevetek, kezembe fogom a kezét, húzom magamhoz, ujjait szemlélem, szép, formás körmeit, puha bőrét, forróságát, és a testemre mindenhova kívánom hirtelen. Annyira szeretném simogatni és simogatva lenni. Ellágyulok, elhülyülök.
Biccentek, jaaaa, verjem rá, de azt hiszem a 220 verdessen rájuk, engem ez a fajta felkínálkozás nem izgat.
- Azért szerintem meglepődne, ha előkapnám, hogy akkor térdre baba és verd magadnak rá. Hogy kirúgnának a csapatból. – bár azért szoktam vele poénkodni, igaz nem a csajok előtt, bár ezek nem jelentenek nekem semmit, pont annyit szexelek velük, amennyi ahhoz kell, hogy jól érezzem magam a testemben, de nem jelentenek semmit, sőt annyit sem. Reggelre a nevükre sem emlékszem, ha ugyan megkérdezem.
- Azt kéne? Attól leszek valaki, hogy hány csajjal vagyok együtt? – elgondolkodó arcot vágok, pedig szerintem ennél sokkal de sokkal több kell. Sikeres szeretnék lenni a melóban, sikeres pilóta, a dobogóra állni, nekem ez a vágyam, és persze ő. Nem tudom, nem a szex a lényeg, nekem. De én elromlott elme vagyok.
- Szavadon foglak. – tetszene amúgy, hogy nekem pózolgatna, csak nekem, tök privátba, biztos nem ugranék rá és falnám fel mohó csókokkal. Ááá nem, dehogy. Soha, nem vagyok én olyan.
Komolyan biccentek, gyűrögetem az ujjait.
- Nézd, szerintem amiről beszélgetünk, az a szerelem és a bizalom. Ha valakit szeretek, miért ne tudnám elképzelni? Ehhez persze kell, hogy ő is szeressen. Mire várjak? Az idő elrohan, tudom, hogy tök relatív, de én nem szeretnék időseb apa lenni, én … majdnem meghaltam, és tudom, hogy mennyire gyorsan elszaladnak a lehetőségek. Ha szembe jön, és ő is akarja, akkor igen. Készen állok rá. Ciki mi? – csalódottan elnevetem magam, biztos én egy hülye vagyok, de erre vágyom. Igen, gyerekre is vágyom. Puff neki. Akarom.
Az ölembe fekszik, a haját túrom az ujjaimmal, arcát simogatom, szemöldökének ívén futnakosok. Bőre lángra kap az enyém alatt, legalábbis ezt érzem.
Döbbent arcomra kiül a kétely.
- De Elee, azért mert a srác meleg, az nem a te hibád. Szerinte kipróbálta veled és rájött, hogy neki kell a szájába egy farok, vagy a seggébe, ez nem a te hibád. Biztos, hogy tök meleg, csak magának vallotta meg.
Hallgatom a szavait és elfog egy kis szomorúság, én sem vagyok vad, én sem „baszom falhoz” én sem vagyok határozott típus és tudom is magamról. Szóval én nem lehetek neki a nagy Ő! Hát legalább ezt is tudom. Ahogy azt is, hogy nem lennék képes a kedvéért megváltozni, az nem én lennék, hanem egy álarc, egy műén, ami nem lenne tartós.
Szavai keserűek, lemondóak, de nem tudom megvigasztalni, ha a srác buzi, akkor nem tehet semmit.
- Mert egy paraszt, megnyitotta a lelked és aztán ő rúgott egyet beléd. Látod… az ilyenek nem romantikus lelkek, ezek igazi parasztok.- biztos vagyok benne, hogy a srác nagyon unintelligens. használhatom a buta szót is vagy az IQ szegényt és nem mert meleg, hanem mert valóban annak gondolom. Egyszerű, mint a faék és mellé szopni vágyik… nem tudok azonosulni.
- Az igen. Szóval, előtted estek egymás szájának? Ez meg birtokviszonyok rendezése. Kisstílű nagyon, az ő szegénységi bizonyítványuk. Ne emészd magad ezen. Figyelj…. ha egymásra vágynak, akkor szarjanak sünt. – elengedem, a kezét, hogy elforoghasson. Lehelete szinte perzseli a bőröm és érzem ahogy a vágyamnak csapódik, pedig biztosan csak elképzelem, és nem így van.
- De vágyaink lehetnek, azok kellenek,hogy legyenek, ideálok. Minden nem lehet mindegy. Mellé van olyan amit nem tudok elfogadni, amivel nem tudnék együtt élni, kihűlne a szívem. Nézd én nagyon szívesen küzdök, ha van értelme. Nem tudom… nem kell egyformának lenni, de kell tudni beszélgetni, együtt zenét hallgatni, a másiknak időt adni magára. Az hiszem pályát tévesztettem, és pszichológiát kéne tanulnom. – felröhögök, ujjaimmal az orrát rajzolom meg.
- Mi van? Min agyalsz ennyire? – mosolyom kiszélesedik. Rápöckölök a fülére, nem nagyon, csak, hogy kikoccantsam. Láthatóan nagyon agyal.
- Gyere, táncolj velem, és csak, hogy tudd, én tudom milyen egy igazi randi. - jelzem, hogy vagy maradjon az ölembe és.... vagy álljunk fel... és maradjon az ölembe, ja azt nem...

Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Vas. Feb. 26 2017, 23:11

Miket ki nem hoz belőlem, eszméletlen! Mondjuk biztos a fű is benne van, hogy ennyire nem gondolom át, miket mondok. Minek beszélek? Csak magamat alázom; leribancozom saját magamat egy olyan pasi előtt, akinek a szemében tökéletes akarok lenni? Idióta!
- Nem… Vagyis eddig nem… Azt hiszem. – elhallgatok, alsó ajkamba mélyednek a fogaim. Fáj. Megtépem a bőrt, meg fog duzzadni és mindig rá fogok harapni. – Tudod, ez vicces. Amikor veled vagyok, nem is olyan vagyok. Mármint… - sóhaj. Mélyen beszívom a levegőt és lassan fújom ki, mintha újabb slukkot tüdőznék le, pedig csak összeszedem magam, vagyis próbálom, de már darabokra hullottam menthetetlenül – Korán megtanultam, hogy csak akkor nem törik össze a szívem, ha nem adom más kezébe, ezért… ezért vagyok én az, aki két lábbal tapos másén. Általában. De veled… Veled az a megrontatlan csaj tudok lenni, aki nem fél, vagy csak normális mértékben retteg. – rápislogok, nagy szemekkel, enyhén elnyílt ajkakkal. Félek, most félek a reakciójától, kitágul a szemem, amennyire betépve ez lehetséges, légzésem felületessé válik, pulzusom az egekben. Most a kezébe adtam a szívem, mert bízom benne valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag. És most vagy az jön, hogy földhöz bassza és behinti sóval a hamvaimat, amikor elégek szégyenemben, vagy… Vagy nem tudom, ilyenkor nem tudom, mi jön.
- Nem, nem kéne. – témaváltás. Nagyon nem kéne, hogy strigulázzon, rohadékság, gyűlöletes, de a legtöbb pasi… És én is ezt csináltam egy darabig. Szánalmas. Szánalmas vagyok én is. Elvigyorodom, ahogy szóba kerül a pózolás és a pikáns képek. Abban jó vagyok, visszaadja a magabiztosságom egy olyan téma, amiben otthonosan mozgok.
- Nem ciki, inkább… érett. – ízlelgetem a szót. Annyi idős, mint én, és mégis, mennyivel másképp látja a világot! Mennyire rohadtul kifordult a sarkából a világ, hogy itt ül egy érett, higgadt, komolyban gondolkodó pasi és egy élvhajhász idióta picsa és családról beszélgetnek. Huszonnégy évesen. Zseniális! – A szerelem olyan megfoghatatlan… Mi az egyáltalán? És honnan tudod, ha szerelmes vagy? Azt mondják, mindenkinél más. Hogy mindig más… Nem tudom, én azt hiszem, sosem fogok felnőni, de talán ez nem is baj, csak… Nem vagyok benne biztos, hogy jó példával tudnék előjárni a gyerekemnek. Ha lesz egyáltalán. Talán nem is létezik az a pasi, aki engem hajlandó lenne elvenni, eddig mindenkit kicsináltam… - nevetek, kicsit kínomban, de ugyanakkor oldva is saját feszültségemet, jólesik kicsit elütni a komolyságot. Valahol megdöbbent, hogy Dommy ennyire előre gondolkodik, hogy készen áll erre az egészre. Ugyanakkor megértem, hiszen olyan közel volt a végéhez… meglegyintette a Halál kaszájának szele, és ez megváltoztatna bárkit. Lehet, felkötöm magam valami száraz kóróra, hogy azért biztos, ami biztos, leszakadjon a súlyom alatt. Megremegek, ahogy az arcomat simítja, kedvem támadna dorombolni, ahogy a hajamat túrja. Veszélyes a közelsége, de csak lustán pillogok fel rá, miközben érzem, ahogy a testem minden sejtjét vonzza, mint vasat a mágnes.
- Lehet. Csak… azért fura, és nem mondom, hogy nem esett szarul. Mármint… ajh, nem tudom megmagyarázni, csak valahogy olyan, mintha egy rohadt szamuráj kardot forgattak volna meg a gyomromban. – fintorgok. Ideális pasi lett volna Josh? Távolról sem. Valami miatt megmozgatott. Talán mert más volt, mint azok, akikkel azutóbbi időben kezdtem.
- Nem gondolnám, hogy direkt csinálta. Mármint… - a picsába, hát már védem is?! – fene tudja, nem hiszem, hogy tudta, hogy meleg. Amikor velem volt mármint. Vagyhát… Eléggé domináns voltam vele, de nem úgy álltam neki, hogy több lesz egy éjszakánál. Próbáltam megfelelni neki, de ne ment. Akartam én változni, de ezek szerint nem ő volt az, akinek meg volt írva, hogy megszelídítsen. – grimaszolok – Tudod, eddig elképzelhetetlennek tartottam, hogy valakivel is ilyen beszélgetésbe bonyolódjak, aki nem ezer éves barátnőm. És én sosem aludtam korábban pasival. Csak veled. Szóval valamit igen jól csinálsz, mert még nem faltalak fel. – pedig a tűzzel játszik, amikor a közelébe enged egy vadmacskát. És már megint mi a tökömet pofázok ennyit? Jézus a fakereszten, hát nekem teljesen elmentek otthonról! Érzem, ahogy a vér az arcomba szökik, tüzel a fejem, csoda, hogy nem borul lángba és hamvadok el itt helyben, az ölében! Elröhögöm magam, hogy szarjanak sünt, olyan viccesen hangzik ez a szájából, bár nem tudom, miért, csak egyszerűen elfog a vihogás.
- De most velem ne vitatkozzál, hát ezt mondom én is! – nevetek, és nagy kínnal feltolom magam, hogy a szemébe nézhessek – A legeslegfontosabb, hogy az ember megbeszélje, ha baja van. Nem mondom, hogy híres vagyok erről, mert hajlamos vagyok elszaladni a gondok elől, de eddig nem is nagyon voltam olyan helyzetben… Csak Apával, de előle nem szaladhatok nagyon el, mert mindig megtalál. – nevetek megint, ellágyul a szívem. Nagyon szeretem, még ha rettenetesen össze is tudunk balhézni.
- Mégis mi hűtené ki azt a hatalmas szívedet? – tudnom kell. Még ha fájni is fog, amit mond, mert könnyen lehet, hogy fog, mert már eddig is tiszta volt, hogy nem lehetek én a gyermekei anyja, de tudnom kell. Kezem a mellkasára téved, ujjaimmal igyekszem körbe rajzolni a szívét, bár lehet, eltévesztem.
- Mi? – elpirulok, ajkamba harapok. Lemaradtam, elvesztettem a fonalat, ábrándoztam egy kicsit, és messzire szaladt a fantáziám. Túl messzire, de ilyet is kell néha.
- Randi? Milyen randi? – megrázom a fejem, nagyot fújok. Táncoljunk, persze, csak… Lassan, kicsi mozdulatokkal, mert a magaslati levegő megcsapta a fejem, ahogy felálltam a nagy üldögélés után. Zene… kell zene, anélkül nem megy, igaz? Már nem tudom.
- Öhm… Milyen zenére, vagy… - próbálom összekapni magam, emlékembe idézni, hogy milyen táncokat is ismerek, de valahogy minden kizuhan a fejemből – Vigyázz rám, kérlek! – csak ennyire telik tőlem, aztán a nyakába kapaszkodok és menthetetlenül megadom magam a vonzásnak; hozzábújok, és csak hagyom, hogy vezessen, zenével vagy zene nélkül, de én már nem tudok többé gondolkodni. Annyira feladtam ma magam, minden lapomat kiteregettem, csupaszon áll előtte a lelkem, ha én magam nem is. Azt csinálhat velem, amit csak akar. Nyakába fúrom az arcom, orromat betölti az illata fű és bor szaggal keveredve. Elolvadok. Felolvadok.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szomb. Ápr. 29 2017, 13:08

Érdeklődve hallgatom, noha a gondolatok esnek szét a fejemben, megannyi aprócska részre. Az egész este átmegy valami puzzle szerű kis játékba, a darabkák összeállnak, majd megint kihullnak az ujjaim közül, akár a finom szemcséjű por, a homokórából. Tavaly összetörtem anyám egyik ritkaságszámba menő üveg óráját, abban volt a homok olyan puha, mint a legfinomabb tengerparton, amikor a talpad alatt csikorog a nyár, a forró homok éget és nem állod meg, hogy belefeküdj. Most ezt érzem, a helyzetbe akarok elveszni a nőben, a hangjában, a jelenségében, az illatát szívni, az ajkát harapni, mélyen belé hatolni... Öm, mi? Miről beszél?
- Velem másmilyen vagy? Szívből remélem, hogy szabadabb vagy. - elnevetem magam, mert egy újabb részlet csúszik a helyére a kirakósból, a sarkok már megvannak, alakulnak a szegélyek, az élek. Értem a dolgokat, eljutnak az agyamig, felfogom, majd kicsúszik minden.
- Elee, ha te összetöröd más szívét óhatatlan, hogy a tiéddel is megtegyék. A karma ócska nagy kurva. Nem szabad bolygatni, főleg nem tudatosan.- az én szívem is zúzták össze, én megtettem másokéval és aztán összetört a testem. A gondolattól kiráz a hideg, fázni kezdek, egy pillanatig a pokolban érzem magam, annak is a legalján, hogy onnan visszarántson a nő jelenléte.
- Tudod miért? - miért tud velem szabad lenni? Hát én tudom a választ, menten meg is adom neki, ha rájövök, hogy miről is beszélgetünk, ja megvan, Hoppáhoppá.
- Mert nekem tökéletes vagy és nekem így jössz be. Ha.. előadnád magad, az nem te lennél, tucat lennél, egyenértékű a csajokkal a pálya szélén, akik riszálnak, bugyit nem hordanak, hogy könnyebb legyen megbaszni őket. - a számra csapok, jesszus, hogy beszélek, a közelében, a társaságában, a törékeny,múló pillanatban.
- Párdon, de így a helyes a megfogalmazás. - nem tagadom azt sem, hogy nm egyet és nem is kettőt dugtam meg közülük, ürítés volt, egy menet, ami semmit sem számított. Tekintetébe rémület kúszik, elnevetem magam.
- Ne félj, én nem bántalak. - komolyan is gondolom, még akkor is, ha nagyon be vagyok állva és jelenleg azt sem tudom, hogy ki vagyok én, hol vagyok? Fent vagy lent, kint vagy bent? Kint... sajnos. Hujuj, hat a cucc, vagy hét.
- Érett vagy sem, néha azt érzem, hogy unalmas vagyok, hogy nem hajt a világ nagy küzdelme. Már érted, de hajt persze, hiszen versenyző vagyok, de az megint más. Engem az nem hajt, hogy minden nőt magam alá tekerjek, pedig...- lenne elég, mégis vigyorgok, mint a vadalma, hiszen Elee ezt értékeli, hogy nem vagyok egy pöcs, hogy nem.
- Jesszus drága, ezt nem lehet elmondani. A szerelem nem elmondható, nem ....- kezemmel a levegőbe nyúlok, összemorzsolom az ujjaim, mintha valamit préselnék köztük.
- Megfogható, azt érzed, itt, bent. - tenyerem a szívemre fektetem, jelzem, hogy ezt oda bent kell érezni.
- De nincs azzal semmi baj,ha nem voltál még szerelmes, majd leszel és akkor tökre egyértelmű lesz. - olyan okos vagyok, hogy azt már fénymásolni kéne és osztogatni, csak ne lennék úgy beszívva, mint a csacsi.
Szavaira rálegyintek, szerintem meg jó példával járna elő, de ez majd akkor lesz számottevő, ha foglalkoznia kell vele, ha ideje lesz, ja úgy dönt hogy családot akar, akkor ez mind jönni fog, addig meg nem baj ha kételyei vannak. Én nagyon szeretnék, hiszen az élet borzalmasan rövid, olyan könnyen elmúlik, lábnyomot sem hagysz magad után, és én ettől félek,
Ujjaim siklanak a hajában az arcán, a szemöldökét rajzolom meg, az orrának finom vonalát. Izzik a bőr az ujjam hegyén, ahogy hozzá érek. Imádom,hogy bizsereg mindenem. Jórészt be vagyunk állva és be is vagyunk rúgva, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha a gondolkodás összeszedetten menne.
- Elee, az a pasi aki egy másaikkal van az meleg, ha csak nem az van, hogy a lelkek nagy szerelme. Nos akkor meg mindegy a nem, hogy férfi vagy nő, ha a szerelem... elrabol, és egyik esetben sem tehettél volna semmit. Nem a te hibád. Te tökéletes, értett, gyönyörű nő vagy, az, hogy ő mást választott, ez a sors. Nem kell neked ez a Josh, add másnak. Hiszen nem vagy szerelmes belé. - ömlik belőlem a szó, én ezt így gondolom, komolyan. A lelkek öregek a földön, manapság ritka a friss, az a nem ritka, hogy a Földön van, és ha egymásra találnak, akkor... a szerelem fellobban, ez így kell, hogy legyen. Ez is puzzle.
- Tényleg? - elnevetem magam.
- És milyen jó volt reggel anyával. - elengedem a többi témát, mert szétesnek a képek, a gondolatok, az elképzések. Igazából minden szerte szalad.
- Elég volt a lelkizésből! - adom meg magam, ujjai a mellkasomon forralják a vérem, és nem lesz ennek jó vége, nem biztos, hogy örülne, ha mondjuk a fülébe keményednék. Mennyire lenen cikis már.
- Táncoljunk. - kitessékelem az ölemből, feltápászkodom és magammal húzom, felé lépek, bizonytalan vagyok a járásban. Telefon nyúlok a zsebemből, oda sem nézve a lejátszó listára nyomok, hogy felcsendüljön valami szar nóta, aminek lefosom a ritmusát, magamhoz húzom, kezem a derekára fut, a másik a hátára, ölelem magamhoz. Forrósága felemészti a maradék tudatom, a zene csak sokadlagos dolog, nem érdekel, csak valami szóljon.
- Ígérem! - vigyázok rá, hogy ne tenném? Tekintetem az ajkára siklik, nem csókolom meg, mert édes ez a huzavona, mert megőrülök tőle, mert annyira akarom, hogy belepusztulok, de mégsem teszek érte. Húzom, halasztom. Vezetem a zene ritmusára, sodródik velem. Közelebb hajolok, erősen magamhoz szorítom, mellkasom a melleinek nyomódik, a légzésem felgyorsul, illata felerősödik.
- Ígérem! - hogy tudja és nagyon szét vagyok esve, ajkammal az övére simítok, puhán, könnyedén mint egy pillangó szárnycsapása, és nem merülök el benne, kínzóan akarom húzni. A gyomom ezer darabban, dobbanó szívemnek kicsi a hely a testemben, a bordaketrecem túl szűk, túl szoros. Fölöttünk és körülöttünk a világ, csak a miénk.
Vissza az elejére Go down
Elenore O'Hara
avatarVizuális kommunikáció
Életkor : 26
Foglalkozás : tanuló
Hozzászólások száma : 812

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Május 17 2017, 01:00

Szétcsúsztam, nincs mentsésgem. A fejem nehezedik, a tarkóm bizsereg, a végtagjaim mintha ólomból lennének és a mosolyom szétrepeszti a fejem. Beszélek, sokat is, túl sokat, de a következő pillanatban már azt sem tudom, miket hordtam össze és főleg, hogy miért? Dommy amúgy is fura hatással van rám, mellette hajlamos vagyok olyan dolgokat is kikotyogni, amiket másoknak biztosan nem kötnék az orrára, de hogy be is vagyok tépve… Csak remélni tudom, hogy elsiklik felettük.
- Más… - mit jelent a más? Másokkal vagyok más. Másokkal… benne is van a szóban. Széthullok.
- Veled igazi vagyok. – valahogy sikerült visszatérnem a témához, de aztán ismét elúszik a téma, én meg már megint máshol járok, újra gimis vagyok, újra naiv, tiszta, megrontatlan. Vajon akkor is ide jutok, ha akkor nem kapok egy életre szóló leckét? Modell karrierbe kezdtem volna, elköltöztem volna, ide jutottam volna? A karjaiba?
- De én nem… Nem az a célom, hogy mások szívét szétzúzzam, én csak… A sajátomat féltem, ezért nincs mit felmutatnom, ha tartós kapcsolatokról beszélgetünk. Félek…kötődni. És ha valaki kötődne hozzám, lelépek, mert abból csak fájdalom születhet. – wáoooo micsoda monológot voltam képes összerakni! Azta! Miről is beszéltem? Nem tudom, most sokkal jobban érdekel, hogy elvesszek a tekintetében. Figyelem, ahogy mozog az ajka, fülemben duruzsol a hangja, eljutnak hozzám a szavak, hallom a kérdő hangsúlyt. Mit kérdezett? Mi van? Tökéletes? Ki a tökéletes? Bugyi?
- Melletted én sem hordanék bugyit… - ajkamba harapok, aztán elnevetem magam. Nem bírom magamban tartani, de basszus, minden elcsent pillanatot kihasználnék, az biztos.
- Ezt nem tudhatjuk… - még nem. Lehet, hogy szándékosan nem, de mi van, ha úgy alakul…. Bíznom kell benne, mint ahogy teszem is, minden sikoltozó ösztönöm ellenére. Akarom, hogy passzoljunk, de simán lehet, hogy valamelyikünk beleroppan az erőltetésbe. Hozzá akarok érni, bújni, egész testemmel érezni akarom, mert mi van, ha csak beütött a cucc, és az egészet haluzom? Ha beszél ugyan, de tök mást mond, mint amit hallani vélek?
- És attól, hogy nem a bulvárlapok címoldalán éled az életed, unalmas vagy? Szerintem meg sokkal izgalmasabb itt lenni, titokban… - éltem eleget a nyilvánosság előtt, balhéztam, hogy cikkezzenek rólam, mert nem bírtam elviselni, hogy másokkal tömik meg a lapokat. Aztán rájöttem, hogy sokkal jobb a háttérben mozogni, épp csak annyit mutatni, amennyi szükséges. Ilyen ez a celeb élet, még ha eleget is változtam és bujkáltam ahhoz, hogy már ne ismerjen fel mindenki. Kicsit azért fáj, hogy ilyen hamar felejtenek, de már megbékéltem vele. Csak bámulok, hogyan magyaráz nekem a szerelemről.
- Te voltál? – tudnom kell, mert én voltam. Vagyis azt hitem, hogy voltam. Tudnom kell, mert ha volt, azt felül kell múlnom. Mármint… Ez hülyeség, hiszen nem lehet, mindig más, tényleg az. Nincs két egyforma, ezzel kár is lenne vitatkozni.
Ahogy hozzámér, elfelejtek mindent. Nem hallok, nem látok, csak érzem, ahogy simogat, ahogy körbe rajzol, ahogy ujjai alatt lángol a bőröm. Mintha a személyes kémiánk egyszerre vonzana minket egymáshoz és lobbantana minket lángra, amikor túl közel kerülünk. Beszél, hallom, de nem fogom fel a szavait, legalábbis nem teljesen. Már el is engedném nagyon ezt a témát, tisztára lehoz az életről, beszéljünk inkább másról. Rólunk. Minek is hoztam fel Josht? Bántott, fájt, de minek agyaljak rajta? Soha nem volt szokásom, miért is kezdtem bele?
- Kétségtelen, hogy jól áll rajtam az inged… - nevetek, mert az anyja arca felbecsülhetetlen volt, bár később az óráján nem volt olyan őszinte a mosolyom. Rajtam a sor, hogy tapizzam, hogy érezzem tenyeremnek feszülni a mellkasát, szívének dobbanását. Duzzogok egy kört, hogy kitér a válasz elől, de kárpótol azzal, hogy felhúz, mondhatni talpra ráncigál, ami amúgy nem is olyan egyszerű, tekintve, hogy az egyensúlyom nem éppen százas. Belé kapaszkodom, amíg varázsol valami dallamot. Biztonságot ad, hogy megtart, összepréselődünk, így legalább egy irányba esünk majd. Beleborzongok szavaiba, hátra hajtom a fejem, hogy a szemébe nézhessek, mert nagyon nagyon közel van, nekem meg már nem úgy megy a fókuszolás, mint amikor tiszta vagyok. Zsibbad az agyam, szédülök is kicsit, de mosolyom töretlen, talán még nem repedt szét a fejem. Kiszáradt a szám a fűtől, a sok dumától, és az égető pillantásától, amikkel méreget. Ujjaim nyakán a hajába fúrom, megnyalom az ajkam, mindennél jobban vágyom a csókjára, meg más egyébre is. Megroggyan a térdem, ahogy ajkai végre az enyémre simítanak, halk sóhaj hagyja el a tüdőm, amikor elhúzódik, annyira többre vágyom. Puhán, éppenhogycsak érint, őrjítően lassan. Milliónyi szikra pattan szét az agyamban, tüzijáték robban a lehunyt szemhéjam mögött, szinte még hallom is, ahogy durrog.
- Hiányoztál. – súgom az ajkára, ujjaim a lapockáinak élét kutatják, kényszerítem magamhoz még közelebb, egyé akarok válni vele. Orromat az övéhez érintem, ajkam súrolja az övét, de nem csókolom meg, még nem, csak mélyeket lélegzem, magamévá akarom tenni a pillanatot, érezni az illatát, felolvadni a hőben, amit áraszt magából. Táncolunk, mint a beszari kis gimisek a végzős bálon; egyet jobbra, egyet balra. Önkéntelenül is eszembe jut a végzetes eset, ami ide vezetett, de ez most más. Most tudom, hogy jó kezekben vagyok, hogy Dommynak nem az az életcélja, hogy meghúzzon. Megtette már, mégis itt vagyunk, ez a legnagyobb biztosítékom a szavain kívül. Félre döntöm a fejem, hogy megcsókolhassam, csak egy hangyányival többet követelve, mint Ő az imént; lágyan és lassan mozdulok, ajkaim elnyílnak, a nyelvem lassan, óvatosan simítja végig az alsó ajkát, többet ígérve és kérve, de ha ezt a kínzós játékot akarja, tőlem megkaphatja, értem a módját és szeretem játszani.
Vissza az elejére Go down
Dominic Tveit
avatarVároslakó
Életkor : 25
Foglalkozás : autóversenyző
Hozzászólások száma : 108

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   Szer. Jún. 21 2017, 12:11

Valahonnan indultunk és valahova tartunk, az élet nagy rendje, még az értelmét is megértem egy pillanatra, hogy aztán az egész elfeledjem egy könnyed érintéstől, egy laza csuklómozdulattól, ami nem több, mint az idő kerekének vak zúgása. Testünk értetlen harmóniája.
Annyit beszélek, amennyit már szégyennek számít. Tombol köztünk a kacifántosabb hév, jórészt mindeggyé válik minden. Ujjaim alatt a a bőre tekergőzik, megannyi éles kígyóként s nekem kedvem van rájuk tenyerelni, leigázni, hogy aztán jeges rémülettel borsódzó háttal fussak a világ végére.
Véremben zúg a drog és az alkohol, valamint egy fura egyvelege annak, amit a vele töltött idő jelent. Bőre izzasztóan forró, pedig amúgy is hősiesen melegem van.
Értem, hogy miről beszél, hogy fáj a szíve, mert valakit közel engedett magához és aztán cserben hagyták, úgy lökték le a szakadékba, hogy nem kapott semmilyen segítséget arra nézve, merre haladjon tovább. Nincs mit tenni, a balhét el kel vinni. Tudna kellene, hogy nem az ő hibája, hogy nem azért nem szerették, mert nem lehet,hanem mert a férfi egy másikat szeret és ez ellen semmit nem tehetett volna, nem tehet most sem. A lelkek csatája ez, melyet ő elbukott, s nem mert nem bizonyult elég jónak, hanem mert az élet ezt hozta. Tudjuk, hogy minden a sorson múlik, a jó vagy rossz szerencsén, mert a bal is az, de azt majd később értjük meg, amikor nem is számítunk rá.
Az élet írta gonosz mesék, kellenek a szépek mellé. A kelta mítoszok, a görög mesék, hogy megéljük a sajátunkat és abban keressük a lélekemelő boldogságot. Nem félek élni, nem félek lenni, nem félek semmitől, most, arra majd ráérek holnap, vagy aztán sem. Túl a halálon, a mezsgyén járva, a aztán élni a halálban... pokol volt. De mellette, a mostban minden egyszerűnek tűnik.
Felhúzom a földről, neki simulok, beszívom finom illatát, ami jellemzően Ő, olyan nagyon, hogy félek örökre e részem marad, akkor is keresem majd, amikor ő a világ másik felén lesz és lovakat vagy kölyköket nevel.
- Tudod…- a zene egy pillanatra engem is zenné tesz, letisztítja a tudatom, elmélyít magamban és benne is, amennyire lehetséges. Félek tőle, hogy nyitott szíve beszippant. Tekintete őszinte, életet igenlő és ez tetszik. A hold felettük ezer árnyalatát fogja magába az ezüstnek, aranynak, sajátos finom élet adva a kibontakozó éjszakának. Tökéletes szóval illetném az éjszakát, a fényeivel, maga balzsamos melegségével, a hűsítő fuvallatokkal és Vele.
A nő finom illata, buja teste nekem simul, ajka túl közel az enyémhez, mégis egy korábbi kérdésre adok választ, mintha lényeges lenne, jelentene valamit.
- Én szerelmes típus vagyok, Elee. Szóval jah, azt hiszem voltam. – a szavakat a nyakára súgom, miközben lassú tánccal forgatom a körhinta porcelánjai között. Körbe teker valami jóravaló érzés, bíborba forgat, palást terít a hátamra. Könnyedén visz a lábam utána, vonz, mint egy bugyuta mágnes ellenpólusa és ha én kék, hát ő a tűzpiros.
Ujjaim a hátán siklanak, le a derekára, szinte érzem a ruha alatt a domborulatait, felsóhajtok.
- Szóval… hogy is van ez? Nem vennél bugyit? – dorombolom a fülére kérdést,ez is megmaradt ám a fejemben, nem terelte el a figyelmem róla semmi.
- Lehet, engem abban is izgatnál. – nyitott tenyerem lesiklik a fenekére, meghúzom magam felé, ajkaim még mindig a nyakán lejtenek sajátos táncot. Ízlelem buja finomságát, érzékei vonulatait. Megértem a pasikat, hogy akarják, én is akarom, azt is megértem, hogy túl lelendülnek rajta, mert Elee nem egy olcsó lány, vele kell kicsit küzdeni, érte harcolni kell és azt sokan nem szeretnek, de talán nem is baj, mert így a nő sokat tapasztal, de keveset veszít, vagyis eddig azt hittem, de már látom, hogy a dolgok igazi vesztes Ő maga.
Pedig próbál talpon maradni és ezt teszem jómagam is, szóval megértem őt.
- Igen? - elmosolyodom. Nem vallom be, hogy Ő is nekem, túl impulzív lenne, túl sok.
Végül mégsem állom meg, hogy ajkammal ne simítsak az övére, ne kóstoljak bele.
Felhívására csókkal felelek, finom, puha tini csókocska, az a fajta, ami még a véred perzseli, de nem dönt le a lábadról és pont ettől olyan kivételes.
Nyelvem válaszol a hívásra, finoman ízlelem puha ajkait, nem nyomulok a szájába, inkább csak csókolom, ízlelem, eltelítődöm vele, finoman, mintha az első lenne, amibe mindent meg kell érezni, hogy megteljek vele, akár esővízzel a dézsa és jólesően csobbanjon bennem az élet minden apró cseppje.
A szájára sóhajtok, amint megszakítom a csókot, ezt a lélekhúr pengetést, hogy aztán elvigyorodjak. Ismerem a vérének zúgását, tudom, hogy többet akar, így nem vonom meg tőle a következő pettingcsókot, csak ajkaimmal falom az övét, a nyelvem csak simogat, nem hatol a szájába, simán az övére simul, összeérintem vele.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Let's get high! - Dommy & Elee   

Vissza az elejére Go down
 

Let's get high! - Dommy & Elee

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Ki(be)rúgni abból a bizonyos hámból - Seb & Elee
» Psyco in the school - Elee & Mark
» Hospital- Elee&Nick
» Korrepetálás ~ Hale, Jodie, Elee
» Elee & Seby - Reconnecting

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: This is Hollywood! :: Archívum-