Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
KARAKTERES HÍREK
2017/2018-as tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» New Possibility
Kedd Júl. 03 2018, 22:01 by Judith Moody

» Befejeztük! - archiváltató
Szomb. Ápr. 07 2018, 08:20 by Vincent Sparks

» Szalmaszál - Reeve-Eric
Pént. Ápr. 06 2018, 13:20 by Reeven Callagher

» Rosemary Marshall-Gray
Szomb. Márc. 17 2018, 21:56 by Rosemary Marshall-Gray

» Familiar stranger
Hétf. Márc. 05 2018, 07:10 by Judith Moody

» Átalakítás
Vas. Márc. 04 2018, 18:32 by Isabella Williams

» Hurtful love - Reeven*Felix
Vas. Márc. 04 2018, 00:13 by Felix Kaleolani

» Claire és Kouji
Szer. Jan. 03 2018, 10:50 by Claire P. Collins

» The hurt, the blame - SammyEric
Szer. Dec. 27 2017, 22:59 by Eric A. Blake

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Szer. Dec. 27 2017, 02:32 by Christopher Matthew Hart

Top posting users this month
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Szer. Feb. 01 2017, 22:41

-És ezt Ő is tudja? Amúgy sehogy, szeméremmel nem megy sokra az ember itt.
Mosolygok, de nem ismeri a féltékenységet ezek szerint, annak nem kell csak egy szikra, hogy erdőtűzzé fajuljon. Elnéző is lesz a mosolyom, addig jó míg nem tapasztalja. Se így, se úgy.
-Nem minden esetben. Tudod ez olyan dolog, hogy az ügyfél fizet és ki vagyok közvetítve általában a madame által. Ha Ő azt mondja menjek, csak akkor tudok nemet mondani, ha nem kifejezetten engem kérnek. Ha kifejezetten engem kérnek, akkor nem mondhatsz nemet. Meg most kellett is a pénz, Reeven tanul, nem keres, az egyetem nem olcsó, a lakbér így nem sok, de a rezsit fizetni kell két lakásra is és noha a kaja szintén nem sok Reeven miatt, de az én festőcuccaim meg az Ő fényképész dolgai már húzósabbak. A kocsit is fenntartjuk, sok apróság, nekem is új, mert eddig Eric mindig mindent intézett... ohm, szokom, de szeretném ha Reeven kényelmesen lenne.
Ahogy én voltam eddig, mert sokáig volt az utcán és amúgy is most tanul és dolgozik egyszerre, tudom milyen az.
-Ez a személytől függ akit kísérek. Ha valaki csak mosolygó dísznek visz, akkor nem sokat beszélhetek. Ha intellektust is kér a kuncsaft a pénzéért, akkor akár egész sokat is, sőt, néhányan élvezik, hogy határozott véleményem van és vitába szállhatnak velem. Ezeket élvezem a legjobban.
Gondolom nem lepi ez meg, ennyire már megismerhetett.

-Mert jól néz ki... imádom.
Ez alap emberi természet, ha valami tetszik kell, akkor is ha amúgy nincs hasznunk belőle, vagy nem áll jól, nem tudunk vele bánni, akármi.
-Tudom, kipróbáltam, de olyan sötét a szemem, hogy nem látszott semmi. Tudod ezek olyanok, hogy átüt rajzuk a saját szemed színe, hacsak nem valami lehetetlen zöld, mert akkor nem. De nem lényeges, megszoktam már.
Vonok vállat, jelezve nem izgat, kinőttem ebből, kiélem magam inkább az Ő szemén, kifejezetten jól esik visszaadni papíron.
-Erről még a tekinteted nyitott és követelő marad valahol, amit nem mindig tud feloldani a viselkedésed vagy az attitűdöd. Egyszerű a megoldás, ha szerinted kínosnak vélhető kérdést teszel fel, tekints másmerre és lopva nézzél a másikra, ezzel elveszed az élét, ha nem tudod szavakkal olyan puhán kérdezni. Ártatlan csalás ez.
Mosolygok, semmibe sem kerül és könnyen megoldhatja vele a szituációt, ha gondban van. Ő hozza fel a hazugságot, én csak reagálok.
-Érdekes elmélet. De vajon ha kinyilatkozod, szerelmes vagy Sebastianba, az mindig, minden körülmények között 100%? Mi van ha aznap megbántott és van benned némi tüske? Akkor is 100%-ig szereted, vagy csak 99%-ig és akkor már bizony hazudtál... A szavaknak árnyalatuk van, mint a színeknek, fényeknek, attól függ honnan nézed erősebbnek vagy lágyabbnak tetszeleg, de sosem lesz 100%. Maximum, ha azt mondom, a nagyapám meghalt, mert az bizony 100%, mivel már nem él. De ez tény, a tény pedig nem bír igazságtartalommal, mivel tény. Nincsenek hazug tények, maximum hazug hírek ésatöbbi.
Fejtem ki a gondolataim, elkezdve feketével a pupilláját életre keltve. A játék meginogtatja, ez tetszik, feltüzel, imádom mikor megbicsaklanak. Alig láthatóan megnedvesítem az ajkam, jónak ígérkezik.
-Egy egyszerű ismerkedésre is alkalmas játékra kedves Joshua. Ennek nem az ismerkedés lesz most a lényege, hanem a hazugság kiszűrése, de az alapkoncepció nem változik. Mondunk három állítást magunkról, lehetőleg olyat, amit nem feltételezne rólunk a másik. Ebből egy hazugság, kettő igaz. Oda kell figyelni, hogyan mondod, mert bizony tétje lesz. Aki nyer, kérhet valami apróságot, tét nélkül nem jó játszani, nincs súlya, de ezt egy pókeresnek nem kell magyaráznom. Ha mindketten nyerünk eldöntheted mindketten kérjünk vagy egyikünk sem, vesztés esetén mindketten buktuk. Mit szólsz? Egyáltalán nem bonyolult, az állítás lehet egyszerű tény, mint hogy szeretem a szexet vagy a férfiakat, de lehet egy rövid történet is ami megesett veled, bármi. A fantáziádra bízom, csak egy szabály van: 2 igaz, 1 hamis. Nos?
Kaján mosolyommal rajzolom ki a szembogarát, mikor felpillantok éreztetem nehéz dolga lesz, ha meg akar ebben verni, de ha szereti a kihívást ez neki való lesz. Én könnyen kiszűröm ha valaki hangja kevésbé magabiztos, ha félrepillant, ha lesüti a szemét, ha izzad, ha feszeng, ha túl szenvtelen. Mondhatjuk jó emberismeretnek, de valószínű csak szimplán nagyon figyelem a partnerem, mert minden mozzanat, minden szó információ és az információ hatalom. Szeretem uralni a helyzeteket, ehhez pedig ez kell.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Szer. Feb. 01 2017, 23:39

- Hmmm, konkrétan nem tudom; de azt igen, hogy nem csodálkozna rajta. Ahogy te beleéled magad a festésbe vagy a rajzolásba, ő a fordítást csinálja szívvel-lélekkel. Ha fordít, ott van egészen, nem csak a teste van jelen, valahogy át is szellemül- próbálom elmondani, hogy Seby biztosan érti az elhivatottságot, és mindazt, ami ezzel jár; nem érti félre, mert tudja, mi okból van.
Megszelídül a mosolya. Gondolom, naivnak tart; én meg azt hiszem, jól ismerem már a szerelmemet.
- Bocsánat, nem tudtam, ez hogy ez így megy- kiközvetítés? Mint a filmekben. Így érthetőbb, hogy nincs választása- Ezek szerint van valami katalógus, vagy hogy működik?- csak kíváncsiság, nem mintha a helyére pályáznék.
Amúgy apró bólintással nyugtázom, értem én, hogy a pénz nagy úr. Gondoltam, hogy leginkább anyagi okai vannak, hogy erre kényszerül, bár ami azt illeti, sokkal módosabbnak néz ki, minthogy azt feltételezném róla, erre kényszerül.
- Ezek szerint Eric-kel már megszakítottad a kapcsolatod? - emlékszem, Reeven említette őt. Úgy hiszem, valamennyire tart is tőle; mint vetélytársra tekint. Anyagilag ezek szerint neki is volt támasza.
- Reméljük, hogy Reeven pályája is hamar sínre kerül, és akkor majd onnan is csurran-cseppen valami- két keresetből lényegesen könnyebb gazdálkodni, ezt azóta tudom biztosan, hogy Sebastiannal együtt élek.
- Akad olyan, akinek csak kirakatba kellesz?- vonom fel a szemöldököm- Sokkal intelligensebb vagy annál, hogy csak egy szótlan kísérő legyél!- én biztosan "villognék" vele.

-Ahm, értem- nevetek aprót. Ennyit a zöld szemekről.
- Valóban, neked sötét színű a szemed, de bizonyára ennek is megvan a trükkje- szerintem barna szemből is lehet világosat csinálni, de nem erősködök.
A szemem kékjéről aztán egész érdekes dolgokat mond, és beismeri, tudok zavarba ejtő lenni.
- Ritkán kérdezek kínosat, de akkor előre meg is mondom, most valami olyasmi következik. De elképzelhető, hogy ami másnak kínos, nekem nem az. Például... Egyszer egy lánytól megkérdeztem, hogyan képzeli az esküvőjét? Később kiderült, azt hitte, ez burkolt lánykérésvolt, holott nem gondoltam ilyesmire, csupán érdekelt az elképzelése- mesélek neki egy ősrégi sztorit. Elee -mondhatni- beijedt a kérdésemtől, és ettől kezdve feszengett is kicsit.
- Szerelmes vagyok Sebastianba. Mindig, akkor is, ha valamivel meg tudott bántani. Akkor lehet, hogy megbántottnak érzem magam, de az nem csorbítja azt, mennyire szeretem. Az érzés nem lesz kevesebb, csak társul valami hozzá, ami beárnyékolhatja azt. Mint a festményeiden a fény és árnyék... Ha nem is látod, hogy ott van az árnyékban a szem, a fül vagy bármi... attól még mindenki tudja, hogy ott van...- mosolygok. Volt idő, amikor féltem szeretni Sebyt, de amióta kinyílt nekünk a világ, semmi sem foghatja vissza az érzelmeimet. Nem tudom nem szeretni, a részemnek érzem; még önnön magamnál is jobban szeretem.
- Ismerned kellett volna nagyapámat. Nála bölcsebb embert nem ismertem másikat; keveset beszélt, de annak mindig veleje volt. Talán ezért is törekedett a szűkszavúságra- elméletének lényege, hogy sok szó közt elvész a lényeg, vagy a népek kedvükre facsarják ki azokat.
Miközben beszélgetünk, a rajzolás is halad, észrevétlenül telik az idő. Játékot javasol, a téma kapcsán. Ahogy a szabályokat ismerteti, eszembe villan, ilyet én már játszottam.
- Beugrott, ilyet én már játszottam. Nem vagyok ügyes füllentő, és az életem sem valami érdekes..., de csak a játék kedvéért, oké, benne vagyok- halkan kuncogok; tuti vesztek, ez nem olyan, mint a póker, amihez nem csak szerencse kell.
- De csak hogy időt nyerjek, kérlek, kezdj te!- adom végső beleegyezésem a játékba.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Csüt. Feb. 02 2017, 19:59

-Persze, valószínű megérti, de a féltékenységben ne keress logikát, egyszerűen csak előjön és pusztít. Reevennek az is elég, hogy nézlek. Helyette nézlek, érted… nem? Én sem, na látod, erről beszélek.
Mosolygok rá, hogy ne keressen benne mély összefüggéseket. De ha Bastian laza ebből a szempontból, én leszek a legboldogabb, elhiheti.
-Nem csak így lehet, magad is menedzselheted, felteszed a netre az adataid, hasonlók, de mivel anyám is szakmabeli és sok barátnője van, sok helyre beadtam az adataim és ha van valami munka, ahova nem csak egyszerű férfit keresnek, hanem extrábbat, akkor felhívnak. Vagy ha csak szimplán megtetszik a csinos pofám valakinek. Így könnyebb, neked is könnyebb szerepeket vállalni, ha van valaki, aki közvetít neked munkát, nem?
Sok módja van ennek, de a fix kuncsaftkört kialakítani így a legegyszerűbb. Aztán Ők ajánlanak tovább, satöbbi.
-Tegyük fel, fiút akarsz rendelni magadnak .Vagy bóklászol a neten vagy bemész egy bordélyba, mert van, hidd el. Van ahol képeket látsz, igen, van ahol lehívják neked az ott lévő fiúkat és választasz, de akkor ott lesz a menet. Ha kényelmes vagy haza is rendelheted a szórakozást. Ha kísérőnek is kell akkor általában már körbekérdezik az ismerősöket, hogy kit ajánlanak. Én inkább így kapok munkát, felhívnak, hogy XY ajánlotta Önt, vállal még ilyesmit? Én meg azt felelem, persze, és megbeszéljük a részleteket. Ha akar előtte megnéz magának.
Magyarázom, de érezni, elég rugalmas a dolog, sok felől el lehet engem érni, ha elakar.
-De Neked ingyen vagyok, érezd a protekciót!
Kacsintok rá, nevetek is.
-Dehogy szakítottam, Eric közönséges szóval a barátom, a legjobb ráadásul. Annyi, hogy már nem vele élek, hanem Reevennel.
Pislogok rá, mire érti ezt, miért kellett volna megszakítanom vele a kapcsolatot.
-Igen, ez nem kétséges, de szeretném ha elvégezné az iskolát, később már nem fogja.
Sóhajtom, érezni nem akarok belemenni, de nekem ez fontos.
-Hmpf, persze. Nem mindenki szereti ha gondolkodik a párja, ez igaz az alkalmira is. Nekem kérdés nélkül végig kell hallgatnom és jókor bólintanom, ez a feladatom.
Jelentem ki, minthogy mi sem természetesebb, aztán hízeleg, mutató ujjammal karcolgatom finoman az álla alatt a bőrét.
-Köszönöm! Én magam is így vélem, de ez sokszor mit sem számít.
Minden esetre látszik ez tetszik, szeretek ilyeneket hallani.

-Valószínű, de én ennyire nem mentem bele. Amúgy is kényelmetlen lenne mindig betenni, kivenni, hmpf…
Jobb így nekem, kevesebb vele a nyűg.
-Hiába veted fel, hogy az jön, ettől még hideg zuhany effekt lesz és akkor már mindegy, az nem segít ha vizslatva nézed a delikvenset. Így van, ezért mondtam, ha ezt észreveszed félretekintesz, ezzel jelzed nem égetően fontos a válasz.
Aztán enyhén ugyan, de kiábrándult fejet vágok.
-Joshua… az ember okkal kérdez ilyesmit, ezzel azt sugalltad komoly és nehéz témákban is érdeklődsz, mint például akar-e megállapodni, mennyire tartós kapcsolatban gondolkodik, mekkora a rokonság és milyen a viszonya velük… Joggal gondolta, Téged akár ez is érdekelne vele kapcsolatban én teljesen megértem a reakcióját. Fel sem fogtad hogy mennyire feszélyező kérdést tettél fel, nem igaz?
Nézek rá amolyan ’öregem most komolyan’ fejjel, de csak mosolygok aztán és alkotok tovább.
-Mmm… érdekes. Akkor kezeljük a szerelmed tényként, béke poraidra!
Cukkolok, mert a szerelmesek, akik ennyire vakon azok mindig csinálnak valami hülyeséget vagy később csapják a tenyerük a homlokukhoz, hogy mit is csináltak. De csak somolygok.
-Igen, sokan így vélik, de bölcs elgondolás, kisebb az esély, hogy ostobaságot mond. Én szeretem hallatni a hangom, szerintem rövidtávon csendre lettem volna intve általa.
Mosolygok, bár a nagyapjának nem ez lett volna a legnagyobb gondja velem, úgy hiszem. Ha jól emlékszem vagy következtettem, akkor a nagyszülei szigorú erkölcsű emberek voltak.
Játékot javasolok, élvezem, hogy noha feszeng, belemegy. Bólintok, végiggondolom miket akarok mondani és egyenletes fecsegő hangszínen, elfojtott elégedett kéjörömmel csillog a szemem.

-Hát rendben. Az első, hogy apám mindig is könyvelőnek szánt, mert örökölném az üzleti világban kialakított helyét, minden ügyfelet, minden ügyletet. Tudod Ő nem túl legális cégeket is elvállal, oda kell a diszkréció, de mivel anyám kitanított kurvának és festeni akartam, felhagyott ezzel. A második állításom az, hogy Eric-kel volt a leghosszabb komoly kapcsolatom Reeven előtt, mivel három hónapig tartott, randik, együttélés, saját fogkefe, minden amit akarsz. Nem működött, nem passzoltunk, de azért barátok maradtunk. A harmadik pedig az, hogy mint luxuskurva elvállalok sokszor elég durva szado-mazo szerepeket is, ahol én vagyok a passzív fél, de csak akkor, ha gyorsan kell a pénz. Elvégre a nők kegyetlenebbek, mint a férfiak, az egyik kuncsaftom olyan durván és megalázóan csinálja, hogy szerintem több ember helyett éli ki olyankor a bosszúját a férfi nemen, azok a menetek nem kellemesek, sokszor fájdalmasak is, hiába csak pár óra, de még én is azt mondom, azok kemények.
Fújom ki a levegőt, hogy no igen, az elég durva, majd mosolygok rá újra.
-Nos, melyik állításom volt valótlan és miből gondolod, hogy az volt?
Én mindvégig úgy adtam elő, mintha igaz lenne és igazából valahol mind igaz. De vajon rájön-e, melyik nem az? Én tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazudtam, úgy, mintha nem ez lenne a célom, csak mesélni. Igen kevesen kaptak eddig rajta, de ha eltalálja, el fogom fogadni, hiszen a szerencse is mindig fontos tényező. Aztán várom, hogy Ő is meséljen, lesem a mimikáját, a légzését, a mozgását, a szemeit továbbra is, mindent, elvégre színész, nem becsülöm le vagy veszem félvállról, érdekel miket talál ki.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Pént. Feb. 03 2017, 20:51

- Á, szóval helyette nézel... Észre sem vettem- somolygok, amúgy sosem éreztem magamon hosszasan a tekintetét, ha Reeven is vele volt. Most pedig más okból néz; nem érzem magam zavarban, ha teszi. A féltékenységre visszatérve, Reeven miatt már voltam oka is, alanya is (Seby miatt).
- Annyira nem forgok ilyen körökben, hogy nem tudtam... De ezek szerint mindez hasonló, mint ami az ügynökségeknél működik: képek, referenciák, ajánlások...- ehhez tudom a szavai alapján hasonlítani.
Olyan természetességgel beszél a foglalkozásáról, nem is tűnik ellenszenvesnek. Sokkal sötétebb dolgokat képzeltem róla. (Vagy inkább arról, amit csinál)
- Hm, megtisztelve érzem magam!- szélesen mosolygok, annak biztos tudatában, hogy sosem élek majd az ajánlatával (ami a szexuális szolgáltatásokat illeti)
-Ah, barátság, az más! - én ne tudnám, mi a különbség a két szó között? Az anyagi kapcsolatot csak kapizsgálom, de nem vagyok pofátlan rákérdezni.
- Van annyira makacs, hogy befejezze; erre akár mérget is vehetsz- amúgy sem rossz a felfogása; valószínűleg játszva megcsinálja azokat a vizsgákat, amelyekért mások vért izzadnak. Most is úgy érzem, Felixben feszültség bujkál Reeven miatt. Szerintem pedig emiatt nem kéne aggódnia. (Seby sem hagyná, hogy elkallódjon, és rám is számíthat)
- Unatkoznék egy buta társ mellett. Bár kettőnk viszonylatában én maradnék alul- akár őt, Felixet, akár Sebastiant veszem példának; mindketten műveltebbek és okosabbak nálam. De legalább van bennem vágy fejlődni. Nevetgélek azon, hogy Felix időnként bólogató Jánost kénytelen játszani. Az is egyfajta szerep.
A szavaimra lágy kedvességgel reagál, az államat érinti.
- Te döntöd el, minek van jelentősége, minek nincs- vonom fel a szemöldököm, kérdőn. Valószínűleg neki is számít, különben szó nélkül hagyta volna megjegyzésemet.

- Sebastian is gyakran visel kontaktlencsét; nem tűnik úgy, mintha nyűg lenne számára, bár otthon néha szemüveget visel- szerintem csak szokás kérdése.
- Igen, valószínűleg ez így van, nincs olyan, hogy mindig minden jól van, és nincsenek kényelmetlen kérdések, igaz?- kérdem; talán neki nagyobb tapasztalata van ebben. A vizslató tekintetem csak akkor nem tudom levenni a kérdezettről, ha látni akarom a reakcióját (észrevenni a rezdüléseket; azokat a reakciókat, amelyeket a másik szavakkal talán titkolna), de ilyesmire még nem igazán volt alkalom.
- Ha nem lenne égetően fontos, vajon érdemes-e egyáltalán róla beszélni?- teszem fel a költői kérdést, de néha én sem érzem, egy témának kinél hol vannak a határai. Máshol, mint az enyémek, ez már többször kiderült.
- Na igen, de ha jól emlékszem, a párkapcsolati témát még csak nem is én vetettem fel... egyszerűen csak adódott, én meg éltem vele, mint egy feldobott labdával, érted?- ha belemennénk a részletekbe, egyértelmű volt, hogy randizni hívtam azt a lányt. Tudta, hogy ismerkedni akarok vele, tudta, hogy tetszik, hogy szeretnék udvarolni neki- Nem, valóban nem éreztem át, miért zavarba ejtő az a kérdés abban a helyzetben.
Oldalra hajtom a fejem, lesütöm a szemem, mintha szégyellnem kellene magam amiatt, ami történt. Pedig nem az volt életem mélypontja.
Sebyről és a hozzá fűződő érzelmeimről könnyebb beszélni. Az a férfi már beleépült az anyagcserémbe, vele lélegzem, érzem őt akkor is, ha nincs mellettem. Látom az arcán a kétkedést, de nem szól, mosolyog és rajzol.
- Érdekes párosítás. Kurva vagy és lelkész?- nevetek, jóízűen. Képes lenne eltemetni!
Egyértelmű, hogy nagyapám és ő a két véglet.
- Ha nem kap hazugságon, hagyta volna, hogy beszélj- mosolygok rá. Nagyapám társasági ember volt, sok barátja volt. Bár nem ő beszélt a legtöbbet, az igaz.
Játékot javasol, még ismerős is, bár nem játszottuk sokat Sebyvel. Azt hiszem, mi piáltunk közben.
Kérésemre ő kezd, és bár érdekfeszítő sztorikat sorol, egy pillanatig sincs kétségem, hogy végig játszik. Na persze, nem is lehetne másképp; az embert gyorsan elárulja a hangszíne, vagy ahogy levegőért kap.
- Hm, jó vagy, nagyon jó! Fogalmam sincs, mikor hazudtál, ezért következtetni fogok... Úgy vélem, apáddal kapcsolatban hazudtál, vagy azzal kapcsolatban, minek szánt téged. Abban az első sztoriban sántít valami, ha nem is minden....- vonom fel a vállaim.
Kicsit gondolkodnom kell, miféle sztorikat meséljek neki, miben füllentsek és hogyan.
- Nos, én rövidre fogom... Öreg vagyok már az effajta izgalmakhoz- nyúlok a mellkasomhoz, mintha szívproblémáim lennének- Az első csajomat egy Woody Allen dumával szedtem fel. Egy kávézóban adtam elő az egyik jelenetet az Annie Hall-ból, és erre lekapott. Sosem voltam annyira meglepve, mint akkor. Reeevennel egy melegbárban csókolóztunk, ahova azért mentünk be, hogy karaokeezzunk. Egy pasi pezsgőt küldött nekünk, erre lekaptam Reevent, hogy jelezzük a fickónak, foglaltak vagyunk. A harmadik pedig, hogy... a csók a gyengém. Erotikusabb számomra, mint maga a nemi aktus. Szex nélkül tudnék élni, de csók és ölelés nélkül képtelen volnék, azt hiszem- vállat vonok.
- Ezek az én állításaim. Melyik hamis? - kérdem, s közben beharapom az ajkamat.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Pént. Feb. 03 2017, 22:00

-Igen, így végre csak Rád figyelhetek, nem mászik Reeven a képbe....
Forgatok szemet, de csak mosolygok, Reeven majd kinövi.
-Valahol igen. El kell adnod magad, nem? Sok útja és módja van, de ez a legcélravezetőbb.
Ennyire egyszerű, beláttam én is, hogy könnyebb nekem így.
-Ajánlom is! Dicsekedhetsz is ezzel, nem bánom, látom a szemedben, hogy égsz a vágytól!
Nevetek, mindent látok a szemében, csak ezt nem, természetesen.
-Mert? Mit hittél? Kuncsaftom? Rokonom?
Nézek rá, minek nézte Ericet.
-Nem érdekli, azért fejezi be, mert szeretném, megmondta. Nem érdekli a papír.
Vonok elegánsan vállat, mert nincs mit tenni, Reeven a pillanat embere.
-Mindenkinek vannak gondolatai Joshua és néha az egyszerűbbnek vélt gondolatok a megoldások, az útmutatások, a helyesek. Sosem tudhatod.
Jelzem felé, hogy nem tartom ostobának, akkor nem beszélgetnék vele, ilyetén módon nem feltétlen maradna alul. Egy műveltségi kvízben lehet, de az nem a világ.
-Te döntöd el milyen a karaktered jelleme mikor megkapod a szerepet?
Mosolygok rá, erről van szó. Vagy kapásból még a legelején visszautasítja, de akkor nincs munkája, vagy elvállalja és alkalmazkodik.

-Hmpf... de kivenni, bettenni, mosogatni meg tudom is én... idegen számomra, csak azért hogy más színű legyen a szemem. Lehet roncsolnám vele a szemem, jobb nem kockáztatni, maradok barna.
Mosolygok, de valóban van bennem némi félsz a szemembe nyúlkálni, de ssh.
-A kérdés akkor kényelmetlen, ha valaki annak titulálja. Ha Te megkérdeznéd tőlem hetente hányszor maszturbálok, nem gondolnám kínosnak a kérdést. Ellenben fordított esetben, Te igencsak meglepődnél és elpirulnál, vonakodva válaszolnál.
Mosolygok rá, az én világomban okosan és bután feltett kérdések vannak. Ha jókor kérdezek valamit kincset ér, ha rosszkor, elronthatok vele mindent. De ez játék, érzéssel kell csinálni, én élvezem.
-Igazából semmiről sem érdemes nem? Mert mitől lesz értelme valaminek?
Ő dönti el, mi döntjük el, de majd beleérez a fifikásságába a dolognak talán.
-Én értem, ettől függetlenül nem volt bölcs döntés. Az ilyen jellegű kérdéseket akkor kell feltenni, mikor már mindketten roppant nagy komfortban vagytok és már összetartoztok egy ideje. Akkor semmi furcsa és félreérthető nincs benne. Mi is Reevennel majd' egy év után beszélgettünk róla. Addig teljesen ráért, mert csak furcsán vette volna ki magát. Speciális téma ez.
Maradjunk ennyiben, nem bántom, csak okítom. Bár minek, Sebastian mellett már nem szorul tanácsra, legalább is párkapcsolati kérdésben.
-De csak hogy értsd, az emberek finom hangolásúak, óvatosan kell nyúlni hozzájuk. Kivéve a magamfajta világlátotthoz, engem gyötörhetsz zavarba ejtő kérdéseiddel, állom a lehetetlen kék szemeid kereszttüzét becsülettel!
Vigyorgok rá, a becsület lehet erős kifejezés rám vonatkoztatva, de nem hiszem, hogy zavarná ez most.
-A papok Isten legnagyobb kurvái nem tudtad? Isten egyedi háreme... igazából rokon munka, nekem is gyónnak az emberek az ágyban, csak én nem azt válaszolom tíz miatyánk és öt szűz mária... ennyi.
Hajlamos vagyok nem foglalkozni azzal, hogy ez egy vallásos embernek eget rengető istenkáromlás, de én utálom a papokat.
-Kétlem, ha feszegetem a határait...
Vigyorgok, mert a munkám erősen határfeszegetés lett volna. És ez csak egy dolog. A nagyapjának jobb, hogy nem ismert, úgy gondolom.
Aztán jön a játék! Egészen fellelkesülök, bár a rajzolás is doppingol, másnak ilyen ha iszik és füvezik egyszerre, úgy sejtem. Mesélek neki, közben hazudok is, de persze tudatosan végig figyelve mindenre, hogy természetesnek tűnjön. Amikor mesélek mindent igaznak gondolok, mert valahol felfogás kérdése, hazudtam-e, de a saját felfogásom szerint igen. A válaszára kikerekedik a szemem és vágok egy hmm fejet, szívok a fogamon.

-Hmm... annyira abszurdnak hangzott, hogy nem hitted el. Nos... kedves Watson, ezt még gyakorolja kérem, ugyanis az apám valóban a jogi kiskapuk megszállottja és valóban anyám tanított ki és valóban rám lett hagyva a festői szerepben tetszelgés. Nem Joshua, ebben nem hazudtam. Abban sem, hogy néha durva meneteket vállalok. Abban viszont sántított a történetem, hogy nem volt Reeven előtt hosszabb kapcsolatom, mint Eric. Eric-ről amit meséltem igaz volt, de volt előtte egy másik személy, akivel tartósabb komoly kapcsolatom volt. Az illető persze nem nevezné komoly kapcsolatnak, de nekem az volt, mindig is oda soroltam, szóval az igazság egy verzióját hallottad s mint olyan, nem tűnt hazugságnak, mert valahol talán nem is az, nem de?
Így talán jobban megérti, miről beszéltem neki, de mosolygok, szerintem ebből sokat tanult és még jobban meg is ismert. Ezek olyan dolgok, amiket nem mindenkinek mondok el, amiket nehéz egyeseknek megemészteni, de úgy véltem, van már olyan szinten ez az ismeretség, hogy bedobjam a mélyebb vízbe.
Aztán örömmel hallgatom Őt, magam is tesztelve mennyit érek egy színésszel kapcsolatban. Ügyes tanítványom van! Míg gondolkodom és a újra a fényeket lopom vissza a képembe a nyelvem hegyét megtámasztom a felső ajkam közepén, szórakoztat és izgat ez a két folyamat egybe kötve. Lehet nem kéne bujának lennem, de ez is én vagyok és nyerni is akarok!

-A harmadik állítást már csak a jellemedből adódóan is elhinném, hiszen süt rólad, hogy fontos számodra. Úgy vélem, a másik két állításod is tartalmaz igazságmagvat. A párkapcsolataidhoz való hozzáállásod és az a tény, hogy a színészség neked hobbi, nem szakma, úgy sejtem semmi furcsa nincs abban, hogy utánzással akartál hatni egy lányra, aki tetszett és mivel kevés dologban tartod magad jónak, ez kézenfekvő eszköz, ami magabiztosságot adhatott. Mivel nem gondolnám, hogy megcsókoltad volna csak úgy a lányt, könnyen meglehet megcsókolt és egyenes ági követeztetés, hogy meglepett ezzel. Hazugság maximum abban lehetne, hogy akkor és ott csókolt meg, de szerintem mivel a csajodnak nevezted így összejöttetek, amihez ez kelhetett, mint egy jótékony lökés a dolgon. Marad az én drága kiscserkészem és a vele való csók. Abból kiindulva, hogy mennyire szeleburdi és tüzes, hamarabb mondanám Ő kapott le Téged, mintsem Te Őt, de nem ebből a szándékból feltétlen, hanem hogy feltűnősködjön. Az indok hogy ezért csókold meg helytálló, de Te szerintem csak annyit tettél volna, hogy belekulcsolod a kezed az övébe vagy bizalmasan odahajolsz vagy szóban illedelmesen közlöd, el kell utasítanod mert Ti egy pár vagytok. Mit gondolsz? Tévedtem vagy igazam volt?
Kajánul mosolygok, szokatlan mód mohó izgalommal, a kezem is élénk táncot lejt a papíron, de imádom az ilyen játékokat. Itt a színészi attitűd miatt nem tudtam a metakommunikációra támaszkodni, ez tiszta logika volt és emberismeret, de attól még igazán élveztem! Ha tévedtem sem baj, tanulni mindig öröm, ha veszteni nem is.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Hétf. Feb. 13 2017, 21:01

- Végre?- nevetek. Mintha mindig is erre vágyott volna (Hát persze, hogy nem, tudom én.)
Bólogatok. Végülis igaza van, mindannyian eladjuk magunkat, én is, ő is, csak a szolgáltatás más.
- Oh, lebuktam- pillantok félre; ha már a szemeim ennyire "árulkodóak".
- Szeretőd- mondom nyíltan, Reeven így említette, nekem is így maradt meg az emlékezetemben. Nem ciki kimondani a szót.
- Akkor félreismertem erről az oldaláról. De mindegy, ha befejezi, nem számít, mi okból- vonok vállat. Néha valóban csak a cél fontos, nem az odavezető út.
- Naná- nem mindenre megoldás a diploma. Halvány mosollyal köszönöm meg neki, hogy nem tart ostobának, mert nekem nincs papírom.
- Nem, nem igazán. Általában konkrét elvárások vannak; akkor szoktunk változtatni, ha úgy nem működik- félrebillentem a fejem. Sokan azt hiszik, szerepet játszani könnyű, de időnként nagyon nehéz, mert az én elképzelésem és a rendezőé nem mindig egyezik.

- Jó, jó, én se csinálnám szívesen, megértelek- legyintek nevetve; ne ecsetelje tovább, mert még azt is megutálom, amikor Seby csinálja.
Aztán a kínos beszélgetésekről beszélgetünk. Megforgatom a szemem.
- Minek nézel? Szende szűznek? 13 éves korom óta rendszeresen nyúltam magamhoz. Bár mostanában nem kell...- nevetem el magam. Ez a kérdés nem kínos számomra. Pici öröm számomra, hogy ő sem tévedhetetlen.
- Ez megint nézőpont kérdése. Vagy csak üres fecsegés, amiről mi most beszélgetünk?- na ne már!
Elee esetén keresztül mutat rá, időnként csúnyán el lehet szúrni a dolgokat. Az események tükrében az egésznek nem is tulajdonítok jelentőséget.
- Elee kemény csaj, nem egy mimóza, sosem hittem volna, hogy épp ez lesz közöttünk a kenyértörő téma. Valakinek a szexuális élete kínos téma, neki meg az, hogyan képzeli az esküvőjét. Ki hitte volna?- vonok megint vállat. Amúgy is csak elmélkedés volt, nem a részletekre voltam kíváncsi, hanem nagy vonalakban az elképzeléseire. De aztán megint el kell nevetnem magam. Ahogy fogalmaz, mindjárt elsöpri a sötét árnyakat a múltamról.
- Akkor te vagy igazán kemény!- merőn nézek rá, mintha a veséjéig akarnék látni. Nem igazán megy ez jól nekem.
- Na igen. Gyűlölöm mindegyiket- mondom őszintén. Sosem kedveltem a papokat. Nem mintha sok közöm lenne egyhez is- Ezek szerint most lett egy kivétel. Ez az imádságos dolog amúgy is messze áll tőlem.
- Feszegetted volna, ha elmondom előre, milyen a nagyapám?- kérdezem, kissé meglepetten, hiszen pont az az erénye, hogy úgy tud alkalmazkodni, mint egy kaméleon.
A játék érdekesnek tűnik; élvezem, ahogy mesél, a történetei megelevenednek előttem. Nem is találom el.
- Valóban azt hittem, már idejekorán eldőlt, mi lesz belőled, s bevallom, ha az én fiam lennél, inkább ügyvédnek adlak, mint kurvának. Még a festői pályafutásodat is szívesebben támogattam volna. De persze, nem ismerem a közeget, amiben felnőttél, és az én elképzeléseim messze állhatnak a valóságtól- a magánéletéről korábban már tett említést nekem, de nem tudtam, mi mennyi ideig tartott.
Aztán jövök én; igyekezvén leutánozni a stílusát és elbeszélő stílusban mesélek neki történeteket, az egyiket picit megmásítva. Annyira figyel rám, koncentráció közben a nyelve az ajkát érinti kívülről. Van ennek egy kis erotikus felhangja, de igyekszem nem a nyelvére koncentrálni. Inkább a szemébe nézek, mert ugye, titkolnivalóm nincs. Aztán amikor boncolgatni kezd, mégis szinte megijedek, mennyire kiismert ennyi idő alatt.
-Az okfejtésedbe csúszott némi hiba, ezeknek azonban semmi jelentősége nincs, és nem változtatja meg a tényt, nyertél barátom. Gratulálok!- őszinte a mosolyom, mikor kezet nyújtok neki. Bár hogy kezet adhasson, le kell tennie a ceruzát. Olyan nyugodt, hogy játék közben is képes rajzolni.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Hétf. Feb. 13 2017, 22:35

-Hát kérlek nem nyilvánvaló?
Vigyorgok rá, mert Reeven és a féltékenysége... még ha lenne oka azt mondom rendben, mondjuk Seth meg Eric, hát ismerem őket mióta, de Joshua?! Maximum ha megerőszakolom lesz valami. Esetleg ha részegre itatom valamivel és rámászok, de lehet végig 'Sebym'-nek hívna, az nem lenne feltétlen kedvemre.
-Le bizony, ne szégyelld, megengedem, hogy dicsekedj velem...
Nevetek, mert vicces is lenne. Aztán azt kérdi Eric a szeretőm-e, nem zavar a szó.
-Ohm, hát igen is és nem is. Eric komoly kapcsolat párti, én nem. De mivel épp szingli semmi kivetni való nincs abban, hogy ha itthon van, akkor szexelünk egyet. Legalább nem vadidegenekkel kefél, nem is szokása. De inkább barátok vagyunk, mint szeretők. Seth inkább a szeretőm.
Ha már választanom kéne, Sethet hamarabb odasorolnám, bár egy ideje vele sem feküdtem le, mióta történt vele az az incidens.
-Nem tévedsz hogy makacs, de most épp mást akar véghezvinni, akkor nem számít a többi. Nekem azonban számít.
Később már nem fogja elvégezni, most kell még ütni a vasat, míg meleg.
Nekem adja magát, hogy ne papírok alapján ítéljem meg, hanem megnyilvánuláslai alapján. Anyámnak sincs semmi végzettsége, de nem ostoba. Nem művelt és nem tanult, de nem is ostoba ettől függetlenül.

-Na látod. Felém is konkrét elvárásokkal jönnek. Ezek nem randik, hogy ismerkedni akarjanak. Ezért fizetnek.
Magyarázom el így neki, miért van kötve a kezem sokszor.

Vigyorgok, úgy fest a lencséktől az Ő kedvét is elvettem, de Neki bűn is lenne betenni egyet. Szépek a szemei.

-Ohm, ha nem is szendének, inkább tüzesnek de...
...nem olyannak néz ki aki könnyen beszél a szexről. De vigyorgok.
-Jól van, szóval nem kell, értem, azért mert szex van vagy mert kiverik vagy mert leszopnak?
Vigyorgok a képébe, meddig bírja, egy kis teszt.
-Ez Tőled függ Joshua. Nekem nem az, de az én vagyok. Ki-ki milyen, nem de?
Vigyorgok tovább, végtére is valakit ez untatna, más szájtátva hallgatná. Kinek mi.
-Talán fontosabb és bensőségesebb Neki a téma, mint hitted. A szex... nekem sem az. De hogy hogyan akarok gyereket nevelni már az. Másnak fordítva van.
Vonom meg éppen hogy a vállaimon, ahogy Ő tette. Minden esetre nem akarom a sötét múltban hagyni, mint holmi futóhomokban, gyorsan ki is rántom egy kis humorral, általában vevő rá.
-Áh, alázz még, büntess!
Állom a tekintetét de ohm, tetszik hogy szemezünk, noha később nézhetem a szemét vakulásig, de nem baj. Így is elnevettem ezt, nem kell félnie, kettőnk közül Ő marad a színész.
-Ki szereti? Bár az apácák rosszabbak.
Ezért is imádom Reevent, aki megdugott egyet. Mennyei lehetett, ohoho.
-Kivétel? Mire érted? Talán gyóntál nekem? Nem tűnt fel, lehet a szopáshoz kötném... áh, nem!
Nevetem el, de tényleg nem gondolom, hogy bűnöket vallott volna meg. Persze ha meg is tette, köztünk marad, nem vagyok fecsegős, szakmai 'ártalom'.
-Nem kell sok, hogy annyira legalább kiismerjek valakit, meddig mehetek el. Ha mégis átlépem a határt, tudatos döntés, de általában tisztelem az idősebbeket. Szóval nem szokott számítani.
Ami tőlem meglehetősen furcsa lehet, de ha nem faszságon akadnak ki, akkor nincs okom okosabbnak képzelni magam.
De izgalmas rész jön a rajz mellé, játék! Ingatom a fejem, hogy na igen.

-Apám kedvelne. Könyvelőnek szánt ugye, nekem egy kutya az ügyvéddel. Anyám kurva, apám tudta mikor összeköltözött vele. Sőt, azt is tudta, hogy anyám direkt esett teherbe Tőle. Apám mivel úton volt folyton, nem tudott velem foglalkozni, anyám annál inkább. De ez még mindig jobban feküdt nekem, mint papírok felett matekozni... hmpf.
Látszik halálra untam volna magam. Izgatottan várom miket mesél, figyelek is, de nem könnyíti meg a dolgom. Ez tetszik. Muszáj az emberismeretemre támaszkodni, de ettől inkább csak érdekesebb lesz a játék. Fel is vázolom a véleményem miután meghallgattam és végiggondoltam. Örömöm lelem ebben, kedvemre van, szinte pezsgek. A végére érve abbahagyom a rajzolást is, csüngök a válaszán.
-Igen? Áh, hol rontottam? Mondd el, érdekel!
Kérdem izgatottan, mert vajon mit ismertem félre benne? Roppant mód fúrja az oldalam, de leteszem a radírt és a magam határozott és kemény módján rázok vele kezet, megszokás. A vigyorom persze diadalittas, imádok játékot nyerni!
-Áh, és a kiscserkész fortyog nekem hallod, hogy majd miket csinálok Veled! Mikor Ti már csókolóztatok, mi meg még ezt se, figyeled? És akkor én ne hőbörögjek, ha jön a fiúddal, mikor Ők meg majdnem szexeltek is. Hmpf... Reeven.
Lesz elégedetlen fejem egy pillanatra, de hamar újra vigyorgok.
-Ohm, ohm, ohm! Nyertem, tudod ez mit jelent?
Kérdem búgó hangon, közelebb hajolva.
-Mmm, mit is kérjek? Mit is...
Méregetem, mint macska az egeret, hátha megszeppen, de gondolom sejti nekem elég a tudat, hogy nyertem. Azonban ha már így alakult kéne valami kellemeset kérni. Hm.
-Áh! Tudom, mit kérek! Ha már megkérdezted, mit választanék, csókot, vagy hogy fogdoss meg, akkor mivel szépen megválaszoltam, kérem azt az alapos terepszemlét általad!
Vigyorgok rá, ráhagyom hol és mennyire fog meg, perverznek sem kell lennie, én élvezem, ha markolásznak, simogatnak, ráhagyom magam. Főleg mert a kép kész, addig félreteszem, maximum még pihent szemmel javítok rajta kicsit. Becsukom hát a füzetet egy kis időre, megtámaszkodom a tenyereimen a hátam mögött és kiroppantom a hátam, elgémberedett. De érezhetően felkínálom magam, szokásom, még a hajam és megrázom, omoljon jobban és vigyorogva nézem Őt, hova mer nyúlni egyáltalán és hogyan. Az öléből azonban nem másztam még el, még akarok rajzolni.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Kedd Feb. 14 2017, 21:16

- Öhm, de... abszolút- rötyögök zavartan, mert nem hittem volna, hogy erre az alkalomra ennyire várt volna (most sem hiszem; ez inkább gyengéd húzása az agyamnak)
- Ha lesz alkalmam, fogok is, ígérem!- kacsintok Felixre.
Eric kerül szóba; róla is természetesen és gördülékenyen beszél. Valamiért Sebastian jut eszembe, még abból a korszakából, amikor még nem volt Lia az élettársa, és több lánnyal is volt kalandja; kb ő beszélt róluk ilyesmi könnyedséggel. Igazán akkor sem, és nála sem, Eleenél sem értettem, hogy lehet a szex ennyire ... "lényegtelen", bár ez a szó nem is fejezi ki igazán azt, amit meg akarok fogalmazni. Lényeg az, hogy egészen más fajsúlya van dolgoknak náluk és nálam. Magamról nem tudom elképzelni, hogy "csak úgy" dugjak valakivel. Azonban meg sem botránkoztat ez a viselkedés; talán azért nem, mert Sebastiannal lényegében régóta tartunk szorosabb kapcsolatot, mint ami normális két barát között.
- Értem- bólintok lassan. Bár ha az én párom lenne, biztosra veszem, hogy nekem se esne jól, hogy mással is szeretkezik, nem csak velem. És ez más lapra tartozik, mint a munkája.  Reevennel érzek együtt, aki valami mód féltékeny arra a két srácra.
- Reevenről az a véleményem, tele van alkotó energiával, az önkifejezés iránti vággyal; nem csoda, hogy ennyi mindent csinál egyszerre; olyan, mintha mihamarabb a felszínre akarna jutni, amikor víz alatt úszik- tudom, béna hasonlat, de jobbat nem tudok. Én lassú víz partot mos típus vagyok, óvatosabban próbálkozok, mindig figyelek a visszajelzésekre, és arra tendálok, ahonnan több pozitív visszajelzést kapok.
- Értem!- tetszik, hogy a szakmámmal szemlélteti, milyen dolga van neki. Talán nem is olyan idegen a két szakma, az övé és az enyém, bármit is gondoltam korábban.

- Abban igazad van, hogy korábban zavarba lehetett hozni ezzel a témával. De miféle ellentmondás lenne, ha nem tudtam volna tisztázni ezeket a dolgokat magamban, magammal, Sebyvel, mindazok után, ami történt? Úgy érzem, sokkal nyíltabb és közvetlenebb lettem, ki merem mondani, mire van szükségem, merek kezdeményezni, és mások szexuális szokásai sem hoznak zavarba. Vannak dolgok, amiktől függetlenítem magam, de nem ítélek el senkit és semmit. Én is arra vágyom, fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok, miért ne közvetíteném ezt mások számára? Mondhatni, levetkőztem az előítéleteimet. Legalábbis nagyobbrészt.
- Nem panaszkodok, van részem minden földi jóban- igaza van, egy kicsit valóban elpirulok, de a szemem mosolyog. Boldog vagyok.
- Hát persze. Kezdetben Seby is én is nagyon különböztünk. És bár most sem vagyunk teljesen egyformák, közeledtek egymáshoz a véleményeink- gesztikulálok, a karjaimat előbb szét, majd összébb zárom.
- Hm, igaz. Tudod, a házasságban engem sem a ceremónia érdekel, hanem maga az elhatározás, ezentúl együtt fogunk élni- sajnos, a romantikus énem még mindig nem halt ki belőlem, bármit mondjon Reeven, Seby vagy Felix.
A témát aztán elhülyüljük, elnevetjük, és ha volt is negatív felhangja, az a semmibe vész. Nem érzem kellemetlenül magam, noha a téma érzékeny húrokat pendített meg bennem.
- Apácákhoz még nem volt szerencsém. De ki is hagyom; semmit sem vesztek velük, igaz?- költői kérdés, mintha számítana, hogy megerősítsen; holott már megtette.
- Arra értem, hogy te "pap" vagy, téged nem gyűlöllek. Kedvellek, jól érzem magam a társaságodban, szeretek veled beszélgetni- nézek rá lágy mosollyal. Bár azon megforgatom a szemem, hogy a gyónásom a szopáshoz kötné.
- Hogy mi???- nem egészen értem. Elneveti aztán, nevetek én is, legyintek, hagyjuk inkább, válaszolnia sem kell.
Bólogatok.
- Tudtam én, hogy a fegyelmezett külső csak a visszafogott lázadás jele. Igazából úgy gondolom, éppúgy szereted bosszantani az embereket, ahogy Reev szokta néha. Mindenkinek van gyengéje, és hatalom, ha tudod, mi az. Erről te magad is meséltél, amikor a szereposztásokról beszélgettünk, még az első alkalommal, biztosan emlékszel...- lehet, hogy nem pontosan szó szerint jegyeztem meg a szavait, de a lényeget kihámoztam belőle.
A rajz szépen halad, mi jól elvagyunk, kényelemben érzem magam.
- Számok felett én sem tudnék görnyedezni, azt hiszem- ingatom a fejem; nem csodálom, hogy ő is inkább anyja nyomdokaiba lépett és nem az apjáéba- Tudod, csak arra céloztam, ezen a két dolgon kívül számos másra is kitaníthattalak volna, amit szeretnél, mégsem lennél kiszolgáltatva senki kénye-kedvének.
Remélem, érti, ezzel nem bántani akarom, csupán érzékeltetni, hogy az a munka, amit végez, tulajdonképpen szolgáltatás. Alkothatna is, van tehetsége hozzá, a talpát nyalhatnák, ha éppen ehhez lenne kedve.
- Dícséret anyádnak; remek embert faragott belőled, egészen komolyan mondom!- bár Felixnek is megvannak a maga rigolyái, rosszindulatot vagy ellenszenvet sosem tanúsított irántam.
A kis játékunkat ő nyeri; akkor is, ha okfejtésébe esik némi hiba.
- Ó, az a lány, igazából nem volt a csajom. Pár hétig együtt lógtunk, de nem volt közöttünk nemi kapcsolat, csupán csókolóztunk. Kicsit nagyobb volt a mellényem vele kapcsolatban- a "csajom" mostanság azt takarja, amikor lefekszenek egymással, ahogy hallom.
- Már megismerkedésünkkor összezörrentünk valamin, de már nem emlékszem, mi volt pontosan. Aztán beszélgetni kezdtünk, hogy megbékítsem, szóba került, hogy szeretek másokat utánozni, és mert éppen olyan nyomorultul éreztem magam, mint ahogy Woody Allen néz ki... Így jött az Annie Hall egy részlete. Ő meg... egyszerűen áthajolt az asztal fölött és a számra tapasztotta a száját, megszédítve engem, mint valami kiskamaszt... Nem ellenkeztem, nem mondtam, hogy nem akartam ezt, és... kihasználtam a szerencsémet. Nem sejthettem, hogy néhány hét múlva úgy vagyok lapátra téve, hogy nem is tudok róla. Egyszerűen... felszívódott.- Ennyi a mese. És tudom, nagyon béna voltam akkoriban, de mindez ma már nem számít. Mindenki felnő egyszer.
Kezet rázunk, hogy nyert, látszik rajta az öröm (és ebben csoda mód hasonlít hozzám).
- Csak egy pillanatra volt a szája a szájamon, igazából nem is volt időm viszonozni, ha akartam volna se...- nevetek. Túlértékeli azt a csókot- Kb olyan volt, amikor te csókoltál szájon, amikor vendégségbe jöttetek- jut eszembe a hasonlat.
Egy pillanatra hideg borsózás fut végig a hátamon. Reeven és Seby. Tudom, hogy Reeven vágyik //vágyott// rá, de remélem..., remélem Seby képes lesz kordában tartani.
(Bocsi, bár tudom, azóta sok idő telt el, akkoriban ez még probléma volt, ezt bele kellett írnom, ha MA már nem is gondolná ezt Josh)
Bólintok, persze, tudom, mit jelent. Kérhet valamit. Búgó hangja sokat sejtető, de nem vagyok megijedve , hogy visszaélne a helyzettel, annál jobban kedvel. Húzza az agyam, állom a méricskélő pillantását. Feszegetni fogja a határait, előre sejtem, de hogy mennyire, nem tudhatom.
Felnevetek, miután előadja a kívánságát. Jaj, nagyon ravasz, nagyon ravasz! És még azt se mondhatom, nem adtam lovat alá.
- Terepszemle, mi? - nevetek, fejemet enyhén csóválva.
Az ölemben marad a lába, de mozdul, helyezkedik, még a haját is megrázza, mintha kelletné magát nekem. A füzetet becsukja és arrébb teszi, a kezeivel hátra támaszkodik. Azt jelenti nekem, érinthetném bárhol, nem fog ellenkezni, és ami legközelebb van hozzám, az a combja és az öle.
Terepszemlét tartok, de egyenlőre csak a szememmel. Izmos lábai, lapos hasa, izmos karjai a festékes ruhán keresztül is jól kivehetők.
Először az arcát érintem meg, két ujjam bögyével simítok végig szemöldökén, hogy aztán a füle előtt a haját is érintve csúszhassak át az arcára, szájára. Bennem marad a levegő, lehunyom a szemem, próbálok csak a tapintásra koncentrálni, az ujjaimmal felfedezni őt. Nincs bennem vágy iránta, de érinteni kellemes. Még az ingen keresztül is érzem teste melegét. Egyre több ujjam szántja a bőrét, de még mindig csak fél kézzel érintem. Mély sóhajtással cserélem a tüdőmben a levegőt és ezután már nyugodtan lélegzem, szokott tempóban. Megsimítom a mellkasát és a hasát, aztán ismét felfelé irányítom a mozdulatot, amit a haja fésülésével fejezek be- legalábbis egyenlőre.
- Valahogy így gondoltad?- kérdem tőle. Bár azt kérte, fogdossam meg, nem arra kért izgassam fel, úgy érzem, ennyi elég.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Kedd Feb. 14 2017, 22:07

Összehúzom a szemeim, valóban értené, hogy nem teljesen a szeretőm Eric, vagy csak rám hagyja?
-Valóban? Tőled ez messze áll, csak azért kérdem.
Mosolygok rá, nem kell rámondania érti, ha közben nem.
-Van benne valami, vagy csak nem tudja, épp mit bontakoztasson ki, mivel kapcsolatban fogja el az ihlet.
Na igen, Reeven sokrétű művész, nem hiába imádom annyira. Aztán csak elégedett mosollyal nyugtázom, célba ért a hasonlatom, érti miért nem lehetek mindig önmagam, ahogy Ő sem munka közben.

-Nagyobbrészt, hm?
Mosolygok, de jó hallani, hogy levetkőzte a gátlásait, azok olyan feleslegesek! De csak elpirul, nevetek, ráhagyom. Azt meg jobb, ha nem tudja, mi mit csinálunk egymással Reevennel (és hol és hogyan és meddig és hasonlók...)
-Teljesen egyformának lenni unalmas, teljesen különbözni idegesítő, a Tietek egészséges.
Na aggódjon, jól vannak így, mi is Reevennel. Aztán szemet forgatok.
-Igen, én is, de ehhez nekem nem kell papír és tanúk, hát az élet maga a tanúm, olyan felesleges.
Nem lehet meggyőzni, hogy a házasság bármely kelléke hasznos. De ráhagyom, érezni, neki legyen jó!
-Abszolúte semmit, ha eltűnnének sem tűnne fel senkinek.
Legyintek, apácák... idejét múlt kacatok.
-Áh, hát papnak talán mégse nevezz fiam, Isten tán haragjában zabot dug a seggedbe!
Nevetek. Aztán jobban, hogy visszakérdez, ez tetszik.
-Sokak nyelve megered egy-egy menet után, ha állandó vendégek. Nem fontos Joshua.
Nevetek, ezért a fejért megérte.
-Persze, hogy szeretem bosszantani őket, sok férfinél annyira szexi, ha mérges. Meg amúgy is élvezem, ha idegesek, ha megbotránkoznak. Pontosan Joshua, pontosan! Bölcsen látod, szeretem ezeket kipuhatolni. Hogy őszinte nem emlékszem, de nem kizárt, hogy mondtam ilyesmit, a tudás hatalom, Te döntöd el mire használod fel.
Mert lehet vele ártani és segíteni is. Én vegyesen szoktam.
-Apám sem értem, hogy megy neki. Bár imádja a sok nullát a Neki kiállított csekken végén, szó se róla!
Vigyorgok, lehet ha sok pénzem lenne, szívesen számolnám, matek ide vagy oda. De tény, rajzolni nagyobb élvezet, játszani is, most így sokkal boldogabb vagyok, mintha pénzt számolgatnék.
-Az ember így is, úgy is ki van szolgáltatva másoknak, Te a rendezőknek, Reeven majd a managereinek és a közönségnek, Eric a kapitánynak, szóval mit számít? Nem mondom, hogy könnyű munka az enyém, de talán ezért tetszik, mert nem mindenki alkalmas rá, ehhez adottságok is kellenek.
Mosolygok rá, a színészet nekem szintén ilyen. Jó, pornófilmben nem játszanék, hiába nem kell ahhoz színészi tudás, de az sosem vonzott.
-Neki ne mondd, berángatna az ágyába ingyen menettel meghálálva. Persze csak ürügy lenne, hogy megkapjon, de sssh.
Nevetek fel, anyám és a szép férfiak... örök gyengéi maradnak.
De kiderül nem mindent sakkoztam jól játék közben, hát izgatottan hallgatom a válaszát.

-Attól még lehetett a csajod, ha nem volt nektek más és akkor ez elég volt. De akkor kettőben is hazudtál, hm? Nagyon veszteni akartál, miiii?
Vigyorgok szélesen, lebukott a kis hamis, tudta jó büntetést találok ki neki! De Ő mondta, hogy az első csaját így szedte fel, nem magamtól találtam ki ám.
-Nos, sok ilyen nő van, nem csak a férfiak lépnek le, ez óriási tévhit. Ne zavarjon, volt pár jó pillanatod vele, lehet neki épp ennyi kellett, nem tudta, hogy Neked több kéne gondolom.
Nem lep meg amit mesél, valahogy el kell kezdeni nem? Magamból mégsem indulhatok ki, furcsa is lenne. Aztán elragad a mámor, amit a nyerés okoz.
-Az semmi... azt nem nevezném csóknak, csak egy szimpla... puszi, hogy úgy mondjam. Te sem neveznéd csóknak a mienk, azt mégis annak nevezted, hm, vagy a mienk is annak élted meg? Azóta is epekedsz értem, tudom én, csitt, ne szólj!
Nevetem el, mert ezek szerint pontatlan volt kétszer is, ha azt mondja szájra puszi, lehet megmásítom a véleményem, persze ki tudja. //Nem gond//
Aztán bezsebelem a jutalmam, előtte húzva kicsit, de látszik nem fél, vagy csak bízik bennem (nem szabadna, huncut bestia vagyok).

-Az, gyönyörű dombok, völgyek, miegyéb...
Mutatok magamon végig vigyorogva, felkínálva magam, falatozzon. De ráhagyom hogyan teszi, ennyi szabadságot kiérdemelt. Előjáték gyanánt végigmér, ez hízelgő, legeltesse csak a szemét, élvezem minden pillanatát. Végül megérint, az arcom simogatja, tetszik, mert kellemes. Puha a bőröm, Reeven miatt semmi borostám nincs, mert nem szereti. Mikor a szám érinti enyhén elnyitom, forró leheletem éppen csak megcsiklandozza ujjait. Hallom ám, hogy mélyebb levegőt vesz, de nem látom testi jelét, hogy megkívánna. Érdekes reakció, mosolyogva szemlélem a jelenetet, míg aktívan át is élem, szeretem a cirógatást. Legszívesebben az ingem is elnyitnám, hogy cikázhasson az ujja a meztelen mellkasomon és hasamon, de megállom a dolgot.
-Rád bíztam, hogyan tartasz terepszemlét, meddig... de ez nagyon kellemes.
Búgom mint egy jól lakott kandúr, kicsit előrébb is csúszom az ölében óvatosan, de inkább csak azért még könnyebben elérjen, jelezvén, folytathatná. Persze ha jelzi neki ennyi is elég volt nem tukmálom jobban magam, hanem rajzolok még.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Szer. Feb. 15 2017, 00:08

Meglep, ahogy ráncolja a szemét. Mintha nem hinné el, amit mondok.
- Jobban is, mint hinnéd. Gondolod, az én kapcsolatom Sebastiannal egyik napról a másikra alakult ki? - a dolgok nem csak feketék vagy fehérek, a szürkének is ötven árnyalata van (bocs a hasonlatért, de illik ide)
- Talán meglep téged a válaszom? - kérdek vissza. Reeven elbeszélése alapján kategorizáltam be Ericet a szeretőjének, de Felixnek elhiszem, hogy a két (három) férfi között is vannak különbségek, akkor is ha mindegyiket d*gja.
- Azért, mert soha nem voltam madár, el tudom képzelni, milyen érzés, amikor a tollaim közé kap a szél és elrepít, amikor a nyílt utcán a hajamba borzol bele. Ha könnyű volnék, fel tudna kapni, érzem a fuvallatot, az erejét, az irányát... Miért ne hinném el, hogy kapcsolat és kapcsolat között is van különbség, ahogy a szexuális aktus is más Erik, Reeven vagy Seth tekintetében? Minden férfi más az életedben és másképp viszonyultok egymáshoz. Akkor is, ha változnak a körülmények, valami örökre ugyanolyan marad...
Merengve nézek a szemébe, vajon érti-e, amit mondani szeretnék neki. Sokkal színesebben és rétegezettebbnek látom a világot, mióta szabadjára engedtem az érzelmeim. Sebastiant is sokkal jobban értem Lia vagy a korábbi barátnői tekintetében.
- Igen, ez igaz; olyasmi lehet ez, amikor tudod, mennyi mindent szeretnél és tudnál csinálni, mégis választanod kell. Én sem tudom pontosan, mely irány vonz a legjobban: a színpadi szerepek, az utánzás egy az egyben, vagy csak hangok formálása (pl. rajzfilmfigurákhoz)- vállat vonok. Valamivel idősebb vagyok, mint Reev; számomra nagyobb ciki, hogy még mindig nem döntöttem el, mi legyek, ha felnövök. Hiszen felnőttem, és nem vagyok semmi. Reev 26 éves korára már biztosan hírnevet szerez magának.


- Ahogy mondod- bólintok, helyeslőn. Nem volt látványos "páli fordulat", de értse, ahogy akarja.
- Köszönöm, én is így gondolom- mosolygok megint szélesen. Magam is úgy érzem, egészséges egyensúlyt tartunk Sebyvel, hisz egyikőnknek sem kell behódolnia a másik akaratának és viszont. Jól kiegészítjük egymást.
- Lám, megint félreérthető voltam ezek szerint! Nem akarlak rábeszélni a házasságra. Csupán elmondtam, nekem mit jelent, hisz szóba került- vállat vonok, jelezve, nem vitázni akartam, megint csak sodródtam, ezek szerint rosszul jőve ki belőle.
Röhögök, hogy mit tenne velem Isten.
- Meglepődne, milyen könnyen megy neki???- zabszem. Ugyan már, mi az? // :DDDD// Nevetek, szívből, jólesőn. Anyám, borogass!
Csak megmagyarázza, hogy jön össze a sz*pás a gyónással. Világos, mint a Nap. Velünk is megesik, hogy megbeszélünk valamit az ágyban, amit amúgy nem hoznánk fel //csak a példa kedvéért, előfordulhat, nem? Bár konkrét dolgot nem tudnék mondani//
Nevetek először azon, amit mond, aztán komolyabb leszek.
- Nos, ebben különbözünk. Én se nem bosszantani, se megbotránkoztatni nem szeretnék embereket, pláne nem azzal a céllal, hogy ezt kihasználjam, vagy ilyesmi. Persze, valami már engem is hidegen hagy, nem foglalkozok vele, de csak a magam védelmében. Ha mindent magamra vennék, el is áshatnám magam. És úgy gondolom, másnak sem kéne mindenbe beleütnie az orrát, amihez nincs köze. Ennyi.
Annak idején, amikor vázolta, hányféleképpen juthatnék szerephez, elborzadtam, hogy lehet valaki ennyire számító. De ami azt illeti, sokkal inkább észreveszem mások ilyen irányú igyekezetét, és néha kárörvendő vagyok, amikor elbizakodott képükről leolvad a mosoly.
- Bizonyára őt éppen ez motiválja- a sok nulla a számlák végén.
Más véleményünk van a kiszolgáltatottságról, de ez sem lep meg igazából.
- Szerintem számít, de én más közegben nőttem fel, más erkölcsi normák között. A különbségünk csak ebből adódik. Ha a tesód lennék, valószínűleg veled értenék legjobban egyet.
Az anyjának szánt bók visszanyal, elnevetem magam, mit kapnék cserébe.
- Hálás egy asszony a mamád!- nevetek tovább. Biztos vagyok benne, szeretnivaló nő, nem olyan, akit messze elkerülnék.
A játék elemzése kapcsán megint kacagásra fakaszt.
- Nem, ebben nem hazudtam. Akkor úgy gondoltam rá, ő a csajom. De manapság ennyire már nem használják a szót, mert ez magában foglalja a nemi kapcsolatot, az meg közöttünk nem volt- magyarázkodok, de nem rosszkedvűen. Vicces, hogy azt hiszi, veszteni akartam.
- Nem kenyerem a hazugság. Ahogy utóbb kiderült, te is apró részletében füllentettél a történetedben, én sem akartam nagyot lódítani, és ez az apróság nem is hazugság, te is ezt mondod. Tehát ő a csajom volt, akkor is, ha nem szexeltünk. Szóval, csak egyszer hazudtam, és erre rögtön rá is jöttél.
- A vicces az, tökéletesen elégedett voltam azzal, ami van. Nem akartam az ágyába bújni az első nap és az első héten. Meg akartam ismerni, mielőtt... megtörténik, érted.
Csak magamba teszem hozzá, Eleevel sem volt egyszerűbb a helyzet, noha ő világosan tudtomra adta, benne lenne a dologban.
- Régi ügy, már rég nem is gondoltam rá- a múltam jó részét végérvényesen lezártam, és ez azt jelenti, nem szoktam felidézni őket és rágódni rajtuk. Mi végre?
A csók és szájrapuszi kérdése miatt megint nevetek, leginkább magamon. Olyan naiv vagyok, Istenem!
- Akkor nem is kicsit füllentettem, hanem kifejezetten hazudtam!- ettől megint nevetnem kell. Nem emlékszem Reeven puszijára pontosan, milyen volt, de mintha bedugta volna a nyelvét a számba. Olyan gyorsan történt, tényleg nem tudom, volt bennem pia is...ááá...
A számra tapasztom a szám, játékból, el ne áruljam, mennyire epekedek érte. Vegye akár bóknak! Belemegyek a játékba, amit játszik, nem tartom igazán veszélyesnek, hisz ismeri a határaim és azt mondta, tiszteli is azokat. Próbálkozni pedig szabad, ezt Seby mondja sokszor...
Gyengéden simítok rajta végig, csukott szemmel, először kicsit talán félénkebben, hiszen ő mégiscsak Felix, egy másik FÉRFI, de nekem ebben a kontextusban nem az; csak puhaság, selymesség, kellem. Jó érzés érinteni, ahogy jó érzés odatartani az arcom a gyenge szélnek. Némely kijelentése célt téveszt, én nem vagyok vevő, hogy megismerjem a teste minden domborulatát. Az biztos, hogy csábít, szándékosan vagy nem, a forró lélegzetével megérinti ujjaim, reagálva arra, mait "adok" neki. Nem tudhatom, mire számított, így azt sem, csalódást okozok-e neki azzal, amit teszek (vagy azzal, amit nem) És amikor tetszést nyilvánít, elmosolyodok.
- Könnyebb olyan dolgokat teljesíteni, amit szívesen csinálok. Ne hidd, hogy félnék megölelni vagy , ahogy mondod, megpuszilni téged, de te is éreznéd, mennyi vágy van a mozdulataimban és mennyi -"csupán"- kedvesség.
Nem hiszem, hogy szavaimmal megbántom, hiszen nem húzom el magam tőle, és a kezem is érinti még. Bennem nincs harag felé, ha többet szeretne, míg nem erőszakos. Ennyitől nem szakad le a plafon, a lelkiismeretem is tiszta, hamis érzelmeket sem hazudok felé. Csak ennyi van, ha ez a "csak" neki keveset jelent. Nálam már ez is bizalmat fejez ki; mert nem szoktam más férfiakat simogatni.
- Rajzolsz még vagy kész vagy? Meg sem mutattad...- kicsit elvonta a figyelmem, így az utolsó (vagy annak vélt) mozdulatairól lemaradtam.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Szer. Feb. 15 2017, 23:02

-Nem, de kétlem, hogy úgy dugtatok volna vagy bujálkodtatok volna, hogy csak mint barátok némi extrával. Ő ilyen, de Te nem. Neked ha jól értettem, furcsa ez a szemlélet, szexelni pusztán sportból, kielégülésből.
Én erre értettem, nem arra, hogy nem látott még ilyet.
Aztán kifejti megérti, hogy mindhárom szeretőm másért szeretem, más minőségben azok nekem, ez megelégedettséggel tölt el.

-Egyszer le kellene feküdnöd más férfival, csak amiatt hogy tudd milyen mással. Sebastian is legyen ott, nem kell kizárni Őt, még jobban felértékelődne Neked Sebastian. Ebben szinte biztos vagyok és tudod miért? Mert érzed, hogy vele jó, hogy nagyon jó, de nincs viszonyításod. Pedig az nem árt... De ez csak egy apró észrevétel, amúgy roppant mód örülök, hogy végre valaki felfogja és elhiszi, nem lehet mérlegre tenni a kapcsolatokat, mind különleges a maga módján.
Reeven ezt nem érti meg, nekem Seth sorstárs, Reeven ezt nem fogja átérezni soha, de Seth sosem lehetne a párom, mert Reeven ebben a 'kategóriában' viszont verhetetlen.
-Próbálgasd Te is őket, de a legjobb, ha mindegyikben mozogsz mindig, mert akkor egyikre sem unsz rá.
A kiégés borzasztó dolog, nyújtsa el amíg lehet.

-Tudom.
Nem is tudna rábeszélni a házasságra, arra maximum Reeven ha egy monológban előadná, neki az KELL. De hinni akkor sem hinnék benne, minden bizonnyal.
-Akkor nem félsz eléggé Te hitszegő bitang! Ha igazán Istenfélő lennél nem menne Neki könnyen! Szóval könnyen menne, mi? Te kis hamis!
Röhögök, lám, úgy fest nem zárkózik el a passzív szereptől vagy a fenék örömeitől, hmhm.
//Persze//
Vigyorom elárulja a polgárpukkasztás nekem egyfajta hobbi, de megértem az Ő álláspontját is, nem is noszogatom, tegyen másképp, mert 'buli'.
Apámra és a nullákra aztán bólogatok.

-Ha a testvérem lennél Te ismernéd legjobban a testem és valóban egyetértenél. Vagy nem, ki tudja! Lehet sosem bírtad volna elfogadni. Nem lehet tudni ebben nálam mennyi a genetika, mennyi a neveltetés és a miliő.
A testem nekem nem szemérem tárgya, ahogy neki, de nem is tekintettem soha bensőségesen rá, hogy ne osszam meg azzal, aki megfizeti vagy aki megtetszik nekem.
-Ó, ha tudnád mennyire hálás meglepődnél...
Vigyorgok rá sokatmondóan, majd nevetek, mert anyám már csak ilyen.
-Ebben tévedsz szerintem. A fogalom bizonyos összetartozást jelent, nem a szexet. Arra ott lenne a... megvolt kategória. Nem hiába nem azt mondom Sethre, hogy a fiúm, hiába szexeltünk már ezerszer.
Reeven a fiúm, másra nem használom ezt a szót.
-Mert úgy könnyebb előadni, hogy ne bukj le. Minél nagyobb a valótlan a mondandódban annál könnyebb lebukni. Magától értetődik. Helyes, nem csalunk, akkor sem, ha hajtasz a büntetésre, jó?
Nevetek, pedig milyen kellemes gondolat volt ez, hogy biztosra ment, veszítsen és büntethessem!
-Sokan ilyen szentimentálisak, úgy gondolják, akkor különlegesebb az élmény. És mivel úgy akarják gondolni, különlegesebb is lesz. Normális és hétköznapi jelenség.
Jelzem neki a magam módján, hogy persze hogy értem.
A csók avagy csak szájrapuszi kérdése megnevetteti, nem csoda, elpoénkodom, hogy epekedik ajkaim után. Bár ki tudja, hmm?

-Hát hallod...
'Botránkozom' meg a hazugság szón, lökött. Takarja a száját, mintha attól félne amaz önálló életre kell és lesmárol, vicces.
Végül mégsem csókot kérek, hanem a saját választásom a kérdésben: fedezze fel a testem, ahogy akarja. Nem vártam tőle semmit így csalódás se ér, pusztán élvezem amit kapok: jelen esetben simogatást az arcomon, testemen.

-Ohm, tudtam, hogy epekedsz azért a csókért, kísért a múltkori óta, mi?
Hajolok egészen rá a szájára, rá is harapok finoman az alsó ajkára halkan morogva, majd elengedem nevetve.
-Szívesen simogatsz tehát, meghiszem azt, én is szoktam magam!
Vigyorgok, illusztrálom is a mellkasomon vigyorogva. Érzem benne azért a távolságtartást, nehogy több legyen így vagy úgy. Aztán jön a rajzzal, rögtön kapok utána.
-Persze hogy nem, még rá kell néznem friss szemmel, hogy kiigazítsam! Most csak rám nézz!
Magyarázom Neki, majd valóban ahogy nézegetem néhol még sötétítek, máshol teszek még bele fényt, néhol kontúrozok még egy keveset, de ez az egész már csak öt perc.
-Kész, viheted Bastiannak, ha elégedett vagy vele!
Fordítom felé és adom a kezébe, nézze csak meg, azaz nézzen szembe önmaga pillantásával, ohoho.
-Mit gondolsz?
Mosolygok rá, míg kezeim a combomon pihentetem és lábaim jobban felhúzom, hogy kényelmesebb legyen.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Vas. Márc. 05 2017, 01:12

- Jól mondod: nekem ez a szemlélet furcsa. És nehéz lenne elmagyarázni, miért mentem bele mégis Sebastianal- ha megkérdezné, mégis, hogy tartok itt, ahol, nem tudnám megmagyarázni, csak ennyivel:- Talán mert a szívem vezetett, nem az észérvek
Figyelmesen hallgatom, miért kellene kipróbálnom mással is a szexet, de belül valaki hangosan tiltakozik, akkor is, ha nem szólok egy szót se. Sosem a szex kötött elsősorban Sebyhez. Mondhatni, nálunk ez a hab a tortán; de ezt egy olyan embernek elmagyarázni, akinek a szex a megélhetést (is) jelenti, szinte lehetetlen. Inkább diplomata stílusban válaszolok:
- Sosem mondom azt, hogy soha, mert ki tudja, mit hoz a jövő...- vállat vonok, jelezve, jelenleg még nem érdekel a téma. Maga a tudat, hogy kipróbálni mással a szexet felhatalmazna arra is, hogy fűvel-fával lefeküdjek, hiszen mindenkivel másmilyen lehet a szex. Még Sebyvel is gyakran más, függetlenül attól, milyen jól ismerjük már egymást.
- Nem alternatíva, ha csak egy társam van, és azzal próbálok ki mindenfélét?- mosolygok rá kedvesen. Inkább ennek lennék híve, mint szembefordulni a monogámiával.


Beszélünk komolyan és elviccelve dolgokat. Tetszik, hogy könnyen tud váltani, nem zökkenti ki a hülye humorom.
A zabszemmel a seggemben csak nevetek. Hangosan nem mondom, hiszen valószínűleg nem kell magyarázni: ha 5-6 rágót szoktam rágni minden nap, nem okoz kellemetlenséget, ha valaki csak egyet dug a számba. Vagy egy negyedet... Hehe.
- Látod, ezt nem tudom. Nem tudom, mi lett volna, ha... És az ilyen kezdetű mondatoknak nem is nagyon van értelme, igaz?- megtanultam lezárni a múltat, hibáival, elcseszett lehetőségeivel együtt. Azt az életet kell élni, ami adatott, ahova sodortak a választásaim, és meg kell tenni mindent, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle.
- Arra célzol... szexuálisan köszönné meg?- belepirulok a kuncogásba. Biztosan zavarban lennék egy tapasztalt, idősebb nőtől.
- Ah, értem már...- lenyelem a békát. Mert a "megvolt" olyan megalázó, ha arra gondolok, engem így jelöl valaki. Nem szeretnék ebbe a kategóriába tartozni. Csak ebbe. Megvolt, pipa. Senki vagyok, egy a sok közül, névtelen, személytelen- Elnézést, sok tekintetben régimódi vagyok és emiatt rosszul használok kifejezéseket. Igazából nem is szoktam ilyesmiről beszélgetni, tudod...
Játszunk, és természetesen ő nyer. Talán, ha nem Reevennel kapcsolatos példát mondok, nehezebben boldogul, de lehet, hogy csak áltatom magam, és úgy lát át rajtam, mint a szitán.
- Ah, szóval hajtok a büntetésre, mi? Azt sem tudtam, mi lesz az...- nevetek. Szép feltételezés azt hinni, hogy ez igaz. Csak Reevnek ne mesélje így, valószínűleg elhinné.
Fura bizsergés szalad rajtam végig. Szentimentális vagyok. Tudom, ez manapság már nem erény, és mások talán meg is vetnek miatta, de vannak dolgok, amik nem változnak. És vannak dolgok, amikben nem tudok megváltozni. Seby elfogad olyannak, amilyen vagyok, és ezzel tökéletesen boldoggá is tesz. Ha "csak" becsapom magam, így jártam.
Tökéletes egyensúlyt tart komoly és vicces témák között, avagy a komolyat mindig valahogy feloldja, és ezzel el is veszi az élét, súlyát. Nem nyomasztanak, akkor se, ha rányitja a szemem a valóságra.
A tenyerembe rejtem nevetésem, és fogalmam sem lehet róla, őbenne ez milyen gondolatot indít el. A büntetésem "letudom", nem azzal a céllal, hogy "megvolt", hiszen ő valaki számomra, és fontos, hogy amit tapasztal, kellemes legyen, mint ahogy nekem is fontos ez a kellem. Úgy érzem, jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és nem szeretném elrontani.
Megnevettet, ahogy ráharap az ajkamra, és azt sugallja, én akartam az egészet. Cukkol, de aranyosan teszi; viccesnek találom. Amikor magát simogatja, hangosan elnevetem magam megint.
- Szeretek tapintani. Csoda ez a képesség, nem? - őszinte a kérdésem és komoly.

Visszatérünk a rajzhoz, megnézi újra, javít rajta és mozdulatain látszik a frissesség. Mintha pihent volna néhány órát vagy nem is tudom. Ismét rá kell nézzek. Fogalmam sincs, az én tekintetem változott-e valamit; más hangulatban vagyok ugyanis most, mint amikor leültünk ide; de öt perc sem telik el, és azt mondja, kész van, én meg csak ámulok, amikor megmutatja nekem az alkotását.
- Ne viccelj, nagyon tetszik, Sebynek is tetszeni fog, erre mérget is vehetsz!- bólogatok boldogan, kezemben a rajzzal. Saját szemem látom a papíron, saját lelkembe látok bele egy pillanatra.
- Szeretnélek megbízni, rajzold le nekem Sebastiant. Nem szükséges nagy rajz, inkább mint egy fénykép... Különleges lesz számomra, mert te rajzolod és mert Őt ábrázolja. Megteszed? - kérdem, kérem. Bizonyára érti a bókom.
Ha mára befejeztük a munkát, lassan szedelődzködök; bár időm, mint a tenger, az övével nem akarok visszaélni.
- Akarod folytatni a munkát? Van még ötleted, hogyan fess le? Avagy jöjjek máskor is?- kérdem, könnyedén.

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Vas. Márc. 05 2017, 01:58

-Ó, mi sem egyszerűbb ennél, hajtott a vágy, az izgalom, működött a kémia... ha elkap az érzés ott nincs értelem csak pulzáló epekedés.
Mutatom az ujjaimmal imitálva a lüktetést, hogy bizony olyan az mint az izzó parázs.
-Szívnek is mondhatjuk, igen... de Neked bizonyára vonzó férfi Bastian, nem de?
Somolygok rá, ugyan, vonzódott már akkor is, érezni akarta a teste melegét.
-Helyes.
Látom nem hoztam izgalomba, de már az is egyfajta siker, hogy nem azt mondja nem, hanem inkább nem mondd semmi véglegeset.
-Mmmm, az sem rossz. De egy életre akarsz vele lenni nem? Végesek a kombinációk.
Tárom szét a karjaim mosolyogva, kettőnk között lesz a megoldás, úgy hiszem.

Minden esetre, mivel a humor oldja bátran nyúlok ehhez az eszközhöz, hogy simulékony maradjon a beszélgetésünk.

-Bizonyos szempontból nem, máskor igenis akad, mérlegeled magad, a tetteid, a vágyaid. Jobban megismered magad. Az is megismerés, ha elismered, jól cselekedtél.
Mosolygok rá, szerintem nincs olyan, hogy felesleges elmélkedés.
-Nos, úgy mindenképp, imádja a fess, fiatal férfiakat. Örömmel elnassolna Téged, ebben biztos vagyok...
Vigyorgok, finom falat lenne anyámnak, porhanyós és szaftos. Nem tudom irigyelném vagy sajnálnám Joshuát utána, anyám túl játékos és mohó. De valószínű nem fognak találkozni, féltenem sem kell Joshuát.
-Hiba. Beszélgetni mindig jó. Tanulni pedig sosem szégyen.
Mosolygok rá, hogy szabadkozik, nem is értem miért teszi, gondolom megszokásból.
Inkább játszunk, élvezem a győzelem mámorító ízét, mint valami különleges pezsgő, olyan.

-Ettől csak izgalmasabb volt Neked, nem de? Az ismeretlen örömök mindig csábítóak.
Nevetek, szerintem tudat alatt lehet valóban érdekelte mivel büntetném. Persze természetesen magamnak jót is csinálok, de neki is, mivel erősen kétlem, hogy undor fogná el mikor simogatni kényszerül. Ahogy ráharapok az ajkára nem ellenkezik, ez tetszik, megszokott tehát. Ideje volt, én nem leszek kevesebb, nem szoktam visszafogni magam, cserébe megnevettetem újból, élvezve dallamos kacaját, mint valami titkos forrást őrző barlang visszhangját.
-Rólam van szó, mitől lenne csoda? Csoda az lenne, ha nem vágynál érinteni engem, Te kis buta!
Nevetek vele, de valahol komolyan gondolom, így büntetlen megtehette, rám is foghatja, nekem is jó volt, tiszta haszon.

Inkább befejezem a rajzot, egészen elégedett vagyok vele, jól elkaptam a tekintetét. Persze nem adja vissza teljesen az eredetit, de másolatnak nem rossz.

-Remélem, bár nem pótolja az élő tekinteted varázsát, tisztában vagyok vele... magányos téli estéken azonban talán megmelengeti Őt.
Somolygok, öröm lelem abban, hogy dicsér.
-Parancsolsz? Hogy rajzoljam le Bastiant...?
Egy pillanatra ráng egyet a szemem, hogy azzal az idiótával legyek kettesben órákig?! Hallgatva a sületlenségeit?! Jesszus, mély levegőt kell vennem...
-Előbb bölcsebb lenne Őt megkérdezni, lehet nem szívesen állna nekem modellt... a fénykép méret pedig elég kicsi, bár az arcát vissza tudom adni, de... ah... kérdezd meg, Neked lerajzolom Őt.
Sóhajtok, beadva a derekam, mert úgy érzem tartozom Neki ennyivel, ha kér valamit és teljesíthető, megteszem. Beletúrok a hajamba, lehet jobb lenne ha valaki ott lenne. De nem, csak elvonnák a figyelmet. Basszus.
-Mm? Ezer és egy ötletem van, hogyan fesselek vagy rajzoljalak le Téged Joshua, szóval kérlek. Mára elfáradtam rajzolás ügyileg, tudod sok koncentrációt igényel, de ha akarsz beszélgethetünk még, az nem követel feszült fókuszálást. De ha Reeven Bastiannal lóg örömmel venném, ha skicceket csinálhatnék rólad. Egy idő után menne fejből is azt hiszem, ha megismerem a tested. Hogyan esik rá a fény, hogyan hajlanak az izmaid, mikor változik a kisugárzásod.
Na igen, Pár ember van akiket bármikor lerajzolok fejből, de szerintem Joshuával is jó úton vagyok.
-Kávét?
Nyújtózom egyet, kiroppantom a hátam megint és kimászom az öléből kinyújtva elgémberedett tagjaim.

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
avatarVároslakó
Életkor : 27
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1819

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Vas. Márc. 05 2017, 16:13

Kételkedve hallgatom, hogy csupán "ennyi" lenne az oka, de aztán eszembe jut a nap, amikor az alaszkai kirándulást követően Seby beállított hozzám. Nem csak azt éreztem, milyen szerelmes vagyok és mennyire boldog. Szabályosan nekiestem Sebastiannak, alig csukódott be az ajtó.
- Vonzó férfi, valóban. Véletlenül ismerkedtünk össze, és akkoriban eszembe sem jutott, hogy valaha társak leszünk, bár a szimpátia megvolt elsőre- célzok arra, nem mint férfi fogott meg, nem úgy érdekelt.
Másként gondolunk a szexre. Véleményével talán formálni próbál, vagy elhitetni, nem bűn, ha az ember kalandozik és ismerkedik (és próbálkozik) másokkal. Ebben inkább Sebyre hasonlít, aki ugyancsak nem preferáná a monogámiát, ha nem élne kapcsolatban (velem). Érdekes lehet a bűn fogalma az én számból ezzel kapcsolatban, amikor egy férfi a partnerem, eh...!
Nem tudom elképzelni magamról, hogy csupán kíváncsiságból feküdjek le másokkal. Igazság szerint nem is kívánok más férfival lenni. Meg sem fordul a fejemben, hogy milyen lenne.
- Naiv dolog azt hinni, hogy életünk végéig boldoggá tehetjük egymást? - "válaszolok" a kérdésére, enyhén félrebillentve a fejem. Persze, a legtöbb házasság úgy köttetik, hogy egy életre szól, aztán mégis közbe jönnek olyan problémák, amelyek szétzúzzák azt. A mi esetünkben is előfordulhat, hogy (szexuálisan) valamelyikőnk majd másra vágyik... Bevallom, Sebyről hamarabb feltételezem, hogy félrelép, mint magamról, de az élet kiszámíthatatlan, és ki tudja. Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezelőtt, hogy egy férfivel fogok élni, valószínűleg a legkevesebb, hogy körberöhögöm.
//Élek az időugrás lehetőségével...//
- Nem tudom, mi mást nyújthat egy "idegen", amit én nem, hacsak nem azt, más a tapintása, az illata, a testfelépítése, a méretei...- mondom szenvtelenül. Arra törekszem, hogy Sebastian semmiben se szenvedjen hiányt. Adok neki, és adom magam neki. Már nincsenek tabuk.


- Tipikus pillangóhatás. Egy-egy döntés elvisz valamerre. Nem tudom pontosan felmérni, hol lennék, ha akkor és ott egy másik irányba megyek- csóválom a fejem. Amit meg nem tapasztaltunk, az mind feltételes mód, és csökött agyunk szüleménye. A valóság ennél általában sokkal bonyolultabb, összetettebb, kiszámíthatatlanabb.
- Jót cselekedni? Nézőpont kérdése...- Jót tettem-e Sebastiannal, hogy elszakítottam Liától? Jót-e Suzyval, hogy helyette Sebyt választottam, de ezáltal ő és Quentin jobban megismerhették egymást? Jót-e magammal, amikor gyerekkori álmaimat borítékoltam el s zártam mélyen lelkem legsötétebb bugyraiba?
Az anyja ismeretlenül is zavarba hoz, de úgy igyekszem kezelni a kapott információt, mintha humor lenne. Sokkal könnyebb, még nevetni is sikerül.
- Azzal nincs probléma, tanulni szeretek. De biztosan te is tapasztaltad, az emberek egy része kifejezetten állattá válik, amikor a másság kerül terítékre. Még csak azt sem mondom, hogy szentfazék lenne mindegyik, akiknek a szemében semmivé leszek, ha kiderül, meleg vagyok. Szóval nem kevés bizalom kell ahhoz, hogy elmondjam, ki is vagyok én valójában, vagy milyen a magánéletem- kevesen élvezik a bizalmam, innen ered, hogy nincs kivel beszéljek ezekről a dolgokról.
- Beszéld belém, hogy hajtottam a bukásra!- nevetek jóízűen. Látom, nem adja fel könnyen.
Hülyéskedünk és ez jó érzéseket kelt bennem, akkor is, ha néha vékony a jég alattunk. Nem kér és nem tesz olyat, amivel kiverné nálam a biztosítékot, nem is érzem magam "veszélyben". Felkészített rá, hogy a csábítás szinte a vérében van; amit tesz, majdhogynem "rutinos", valószínűleg célja sincs vele, csak csinálja, mert "jön". Nekem is vannak ilyen szokásaim. Érinteni másokat soha nem esett nehezemre.
A megjegyzésein nevetek. Ha komolyan venném minden szavát, azt gondolnám, teljesen beképzelt a pasas, de tele van humorral, így a gondolat csak felerészben igaz. Amúgy nem csoda, ha közkedvelt és sok ügyfele van.

- Ó, el ne olvadjak saját szemem varázsosságától- elviccelem, mert még mindig nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire oda legyen a szemeimtől. Sebytől is fura, hogy ennyi idő után is még szóvá teszi... Mintha nem látná minden nap. Nem unalmas?
Komolyabbra fordítva a szót:
- Neked talán kell egy kép Reevenről, hogy átmelegedj, ha magányos (vagy fázós) vagy?- számtalan példám van rá, elég egy gondolat, egy emlék, csak a hangja... máris jobban érzem magam, ha nincs is velem Sebastian.
Kéréssel fordulok felé, mert tetszik, ahogy dolgozik, tetszenek az alkotásai is.
- Igen. Nehezedre esne? - nem kell túl okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjek, ehhez nincs túl sok kedve. Diplomatikusan hárít. Tudom, hogy haragszik Sebyre Reeven miatt. A konyhában ki is fejtette, hogy miért. Ez befolyásolná? Beadja a derekát, de látszik, csak az én kedvemért.
- Köszönöm. Lehet, hogy még alszok rá egyet- csüng rajta a tekintetem. Szeretném éreztetni, hogy nem kívánom rá erőltetni az akaratom.
Nem akarok a terhére lenni. Lehet, hogy a kedvét is elrontottam ezzel a kívánsággal, bár ügyesen próbálja leplezni.
- Nem, köszönöm, este már ritkán iszok kávét. Tudod, korán kelek a postázás miatt.
Marasztalását örömmel fogadom, de úgy érzem, jobb, ha most megyek.
- Ha nem sértelek meg, inkább mégis lelépek. Összedobok valami vacsorára valót, és elnyúlok a szövegkönyvemmel, amit meg kell tanulnom. Ez persze, nem jelenti azt, hogy ne érezném jól magam itt, a társaságodban. Talán legközelebb hosszabbra nyújtjuk...
Kimászott az ölemből, ezért én is leteszem a lábaim a földre. Átnyomkodom a combjaimat, nehogy összerogyjak, amikor megterhelem (kissé elzsibbadtak, úgy érzem).

//Ha nem haragszol, inkább zárjuk ezt, úgyis kezdünk hamarosan egy újat. Smile //

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
avatarVároslakó
Életkor : 32
Foglalkozás : Host, festőművész
Hozzászólások száma : 821

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   Vas. Márc. 05 2017, 20:17

-Ó hát hogyne...
Vigyorgok rá, akkor is tetszett már neki, csak nem realizálta. Lehet nem első pillanattól, de ahogy beszélgetett vele percről percre jobban tetszett neki, ebben biztos vagyok.
-Nem. Az ember maga dönti el mire van szüksége. Eric barátom sosem enne húst, mert felfordul a gyomra. Ez az Ő döntése, elvégre a teste megemésztené a húst, nem úgy mint a tejet, ami beteggé teszi. Emberek vagyunk, mi szabjuk meg saját igényeink.
Ezzel úgymond elismerem, neki ha ez elég, akkor elég, valamint azt is, hogy nekem nem igazán kielégítő, de most a szexről beszélünk persze. Végtére is mindketten komoly kapcsolatban vagyunk.
-Igen, pont ennyit. Más édes vízben úszni mint sósban, noha mindkettő víz.
Vonok vállat, nem erőltetem, de a mosolyom elárulja, nem gondolnám, hogy el lesz hagyva egy menet miatt. Semmilyen viszonylatban.

-Talán nem, talán igen... Te ismered a körülményeket, nem de?
Mert én ugyan nem, azaz nem eleget. De azt tudom, hogy anyám megenné reggelire.
-Nos, talán rossz embereket választasz erre. Engem nem érdekel különösebben. Azt még megemésztik, hogy meleg vagyok, de hogy kurva is? Ráadásul művelt kurva, aki fest, ohm, sehogy sem bírják összerakni. Szánalmasak, nincs jobb szó rá, Te se gondolj rájuk másképp.
Mondom könnyedén, végtére is én egész életemben így éltem, ha érdekelne mások véleménye már belerokkantam volna.
-Minek beszéljem beléd, ami már ott van? Mintha arról kéne meggyőzzelek, szerelmes vagy Bastianba... hmpf, miért is kéne tehát?
Szűkítem a szemem míg rámosolygok, élvezi a büntetésem, kis hamis, tudom én! De szó se róla, én is élvezem, tetszeni mindig öröm. Ahogy azt is élvezem, ha sikerül a művem, legalább Joshua elhalmozhat, megengedem neki, hehe.

-Ó ne is... durva lenne kiszedni a foltod a huzatból...
Vigyorgok, elképzelem Reevent, ahogy hazajön és meglátja a Joshua-foltos ágyat... fel is nevetek.
-Rengeteg képem van róla fizikailag és mentálisan is. És elég meleg vagyok, hogy sose bírjak átfagyni.
Vigyorgok, de tény, két füzetem betelt már Reeven képeivel.
-Nem így fogalmaznék.
Adom válaszul arra, mi bajom azzal, hogy lerajzoljam a párját, de belemegyek, végül is, ha azt mondom Basiattak fogja be, talán megteszi majd.
-Inkább Őt kérdezd. Ha kibírja hogy nem mocorog pár óráig belemegyek, nem akarom több alkalmasra nyújtani, én csak ennyit kérek. Még a végén Reeven megijedne, hogy az ártatlan férfiakra bukom.
Gonosz mosoly, de tekintetem elárulja már döntöttem, ha valóban akarja, megteszem, szebb lesz mint Bastian maga, úgy odateszem magam.
-Hmpf... azt is ott hagyhatnád... hogy fókuszálsz így a karrieredre?
De nem beleszólok, csak... na jó, de beleszólok, ilyen lóti-futi munkát...
-Hát, rajtam nem múlik, mennyire nyújtjuk hosszúra, Joshua.
Simogatom meg az ujjammal párszor az álla alatt kacérabban, de nevetésem elárulja, cukkolom. A látszat ellenére képes vagyok szex nélkül is aludni valaki mellett, teszem azt.
De mivel elmenne, hagyom öltözni és ha kész, kiengedem, hogy akkor jó utat, én meg várom haza Reevent.



//OK, Köszi!

_________________


Felix Kaleolani




A mámor kell nekem, mi legfájóbb gyönyör,
Szerelmes gyűlölet, mi frissítőn gyötör
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

TémanyitásTárgy: Re: Egy póz nem póz... - Joshua&Felix   

Vissza az elejére Go down
 

Egy póz nem póz... - Joshua&Felix

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Egy póz nem póz... - Joshua&Felix
» Ha már a véletlen így hozta.... Eleonor és Joshua
» Ragyogás (Sebastian és Joshua)
» "A dzsungel kígyója!" Quentin és Joshua
» Nyuszi hopp... Sam-Felix-Eric

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-