Éppen éjszakai műszakban dolgozik és kaptak egy fülest, hogy lehet betörés zajlik éppen. Természetesen a társával arra felé vették az irányt, az egyik gazdag villanegyedbe. Hívtak erősítést is, bármikor megjöhetnek. Szóltak, hogy egyelőre csak megfigyelés, ellenőrizni kell, az állított vád valós-e. Riasztó nem szólalt meg a környéken, így vagy profi tolvajokról van szó, vagy valaki megint ébren álmodott.
Minden esetre Usui gyakorlottan jelzi, megnézi a hátsó bejáratokat, míg kollégája elől néz körbe. Semmi gyanús, már-már ő érzi magát kellemetlenül, hogy itt ólálkodik. A megadott cím teljesen nyugodt, de a biztonság kedvéért úgy dönt a társ, becsenget és követeli az ajtónyitást, mert itt a rendőrség.
Usui persze nagyon nem tartja ezt célravezetőnek, de Lee és Johanson nem tudja hogyan és mikor érnek ide, szóval nem fedi fel magát egyelőre, a teraszablakon és üvegajtón leselkedik be, van-e mozgás, ha mást nem társa provokáló magatartására. A fegyverét még nem vette elő, közelharcban amúgy is jobb, nem szereti a lőszert. A ház nagy, de ennél több kijárata legalább nincs, csak ahol ők állnak és figyelnek.

Hátul a hátsó kijáratokat figyelve éppen csak meghallja az erkély felől jövő enyhe koppanást és súrlódást, amit a gyertyatartó hallatt lerakáskor. Usui persze nem tudja mit hall, csak a tényre eszmél fel, valaki van az erkélyen. A társáról tudja, hogy egy darabig még várni fog az ajtóban és visszamegy a kocsihoz. Őt keresni csak ezután fogja, ha rájön, Usui nincs a járműben.
Ezen a gondolatmeneten elindulva lapul meg és várja, hogy lemásszon az illető. Szerinte nem fog várni, tekintve, a rendőrők nem szoktak öt percen belül elmenni, főleg ha lenne annyi esze a társának és megnézné a riasztót. Usui fordított esetben megnézné, reméljük a tolvajnak is eszébe jut és pucolni próbál. Ha pedig így lesz elég akkor rávetnie magát, ha leugrik és futni próbál. Így csak kivár, remélve a szerencséje kitart. De úgy fest kitart, mert Lee és társa most értek ki, hallani ahogy beszélgetnek, körbejárják a házat mindjárt, csak kérdezgetik a társát. Nagyon reméli a tolvajszarka késztetést fog érezni emiatt a menekülésre, akkor pedig elkaphatja!
Szóval most készenlétben, ugrásra készen vár, hogy elcsípje a másikat.

Usui maga is úgy van vele, a személy, aki fenn lapul em fog lejönni. Már már azon gondolkodik, felmászik, amikor zaj hallatszik bentről és a társai is felfigyelnek rá. Mintha valami eldőlt volna, vagy levertek volna valamit.
~Többen vannak?
-Halottad? Van benn valaki! - Hallani halkabban, talán ki sem lehet venni, hát az egyik társa fogja és berúgja az ajtót, közölve, hogy itt a rendőrség, adja meg magát.
Senki sem gondolná, hogy az eddig békésen elalvó macska randalírozott a zaj miatt, amihez nincs hozzászokva, de most ez mellékes is. Mivel úgy tűnik valaki van benn és bejelentést is kaptak, bemennek mind a hárman, egyikük a konyha fele, másik a nappaliba, harmadik az emeletre. Usui maga jobban lelapul a ház falánál, lesve mit reagálnak a benn lévők, aki erre akar jönni, azt elkapja, a többi a többiek dolga lesz. Ha mást nem, megkerüli majd a házat, ha másik ablakon másznának ki és futni kell utánuk, kétség nélkül Usui a legedzettebb közölük, ő is szokott rabló-pandúr kergetőzőset játszani. (Elvégre sok rendőr tudja magáról nem éri utol az utcán edzett futóbajnokokat, így a tolvajok meg is szoktak lepődni, hogy Usui bizony gondolkodás nélkül rohan utánuk, sőt, sokszor utol is éri őket.)

Igazából szerencséje van, hogy vannak emberek akik állatot tartanak. Na meg hogy a kollégái nem vették komolyan hogy itt bármi is lenne, emiatt nem is voltak túl óvatosak. Ahogy haladnak fel kiöntik az ürgét a lyukból, már kezd is mászni lefele. Usui mozdulatlan vár, majd ahogy vetődik a tolvaj a bokrokba, ő egyenesen őt célozza meg. Nem finomkodik, mint egy ragadozó tigris veti zsákmányára magát, gyorsan keresve rajta a fogást, vagy épp a nyakára próbálva nehezedni, fixen tartva magát a talajon. A meglepetés ereje, szereti ezt kihasználni.
-Letartóztatlak betörést alapos gyanújával, add fel! - Mondja, de mivel a másik valószínű nem hagyja magát, így közben birkózik vele kissé. A lényeg, hogy innentől mint árnyék lesz a nyomában, telepszik rá, nem akarja hagyni meglógni. Nem is fogja.

Annyi bizonyos, hogy jók a reflexei a másiknak, tudja mire kell menni először, ha védekezik, például szemre. Usui torokra ment, jó páros. Szabad kezével tolja is el a szemét nyomorgatni kívánó ujjakat, emiatt nem is tudja úgy a torkánál lefogni a másikat mint szeretné. A gyomrát védi, inkább forog vele a fűben, ha zajt csapnak sem gond, legalább idejönnek a társai. Közben persze mondania kell a szokott szöveget is.
-Ezt 'kell mondani. De ti bűnözők sem tudtok semmi eredetibbel előállni! - Veti oda foghegyről, míg próbálja kibillenteni az egyensúlyából a másikat és behúzni neki egy jobb horgot. De megelőzik, orrbe vágják, attól kissé megtántorodik, de egy gyors mozdulattal nyúl a fegyverért, rámarkol, eltolja oldal fele a másik kezét és a szabaddal magához rántja, hogy elvegye a fegyvert és elkapja a másikat ahogy maga felé rántja. Nem kíván újabb lőtt sebet magára, elég lesz az orra, ami talán el is tört. Ha nem bírja magához rántani a másikat, de legalább a fegyverét megpróbálja elvenni vagy kilökni a kezéből, most ez az elsődleges.

//Ahogy csávó itt elveszi a fegyvert, csak nem nekifutásból ugye, de ezen az elven XD Tudom, nem az igazi, de hirtelen ezt tudtam kikeresni xD//

//Nem? Pedig annak tűntél //

Egymásra találtak, már ami az elszántságot és a tudást illeti. A felesleges szövegelés csak pár pillanat szusszanást biztosít mindkettejüknek.
-Nem. - Na igen, Usui a Roobin Hood történetért sem rajong igazából.
Kap egy orrba vágást, csak reméli nem tört el, de a fegyver látványa hamar észhez téríti. Ki is veri a másik kezéből, ez az első és legfontosabb szempont, mivel a kézitusát jobban preferálja. Nincs kedve lőtt sebbel feküdni a kórházban megint.
De legalább megint állnak, jobb mint a földön lenni. Az állon rúgást kézzel hárítja, alkarja megfeszítésével löki el a másik lábát, majd oldalra fordul, hogy a gyomra védve legyen, a mellkasát ért ütésekből bemegy, de cserébe az egyik ütésnél megragadja a másik kezét és erőből tolja le egyenesen szabad alkarjával, hogy lenyomhassa a földre és rátérdelhessen a karjára. Elvégre neki csak a lefegyverzés a célja, nem az hogy összeverje a másikat. Ha ez nem jön össze, akkor is hamarosan lesz segítsége, mert az erkélyről közben az egyik kollégája kiszúrta őket és kiabál is, hogy Kazuki kertben verekszik vele.

A harc pergős, külső szemlélőnek csupán pár másodperc az egész, szinte felfoghatatlanul gyors, nekik azonban olyan, mint egy futóhomokban lassan süllyedni, minden mozdulat lassú, megfontolt, de mégis reflexszerű. Így juthatnak el oda, hogy Usui orra vérzik, a tolvaj férfi pedig a földön fekszik. Mivel lefeszíti a karját, így nem tud a mellkasáig felnyúlni - kivéve ha vállalja a törést, de ezt kétli. De persze eléggé ficánkol, nem egyszerű lefogva tartani, teljes erejéből tartania kell, valamint a másik kezét is le kell fognia, ha nem akarja hogy hirtelen találjon valami alkalmi fegyvert, akár egy követ vagy ágat. Már majdnem kicsúszik a kezéből a másik, de megérkezik a többi rendőr, akik besegítenek és rögtön megbilincselik a férfit és a hónaljánál rángatják fel.
-Jól ellátta a bajod Kazuki... Meg kéne tartanod, hogy szinten tartson! - Vigyorog az egyik hasonlóan fiatalabb rendőr, míg Usui az orráról törli a vért alig remegő kézzel. Utálja a vér látványát, törli is magát zsebkendővel.
-Ha gondolod segítek az együtt érzésben és betöröm az orrod... - Vet rá egy pillantást nem túl barátságosan. -Vigyük be az Őrsre. Megnéztétek a helyszínt? Hívjátok a tulajt. Van dolog elég. - Ez persze nem tetszik neki, hogy utasítgatva van, de Usuinak igaza van, ennyivel nem ért véget a történet, mogorván elvonul. Usui meg is ragadja az őrizetbe vett férfit és a kocsi felé húzza.
-Jobban jársz ha nem tanúsítasz ellenállást. Lehet puhányok a társaim, de fegyverrel jól céloznak. - Vetíti előre, ami sejteti, nincs túl jó véleménnyel a kollégáiról, de attól még nem érdemes lebecsülni őket.
-Neved? - Persze hívhatja Pitinek is mint piti bűnöző, sértve ezzel a másikat, elvégre érzi, hogy nem kezdő harcos a másik.

Sikeresen elkapta a tolvajt, bár a társai felesleges okoskodása nem hiányzik neki. Habár nem ő a fönök, de azért utasítást tud adni, főleg mert a kocsihoz akarja kísérni a férfit, hogy beültesse és megmaradjon a seggén, mert jelenleg nagyon ficánkol.
-Az ellenállás hasztalan. - Jegyzi meg neki, mert túlerőben vannak és Usui maga is el bírja vinni az autóig, ha akarja a másik, ha nem. Az lesz amit Usui akar, nem vitás.
-Valamiért biztosan. - Hagyja rá, aztán kér egy nevet, de nem azt kap, nem meglepő módon.
-Még mindig nem vagy kreatív. -  Aztán még kigáncsolni is próbálják, az nem megy, helyette erővel nekinyomja a másik fejét a kocsinak, hogy koppanjon akár.
-Ettől sem lettél, csak szánalmas. Vége a játszmának, törődj bele, hogy új lakhelyed lesz a többi pitiáner tolvaj és betörő között. Pitiánerek, mert lecsukattam őket is. - Sziszegi a másik fülébe, mire kijön az egyik társa.
-Kazuki! Nem találtunk mást, de nézz körül te is. Johansonnal berakjuk a kocsiba és bevisszük, jobb ha te várod meg a helyszinelőket. - Magyarázza, azzal ketten oda is lépnek Kennyhez és lefogják, próbálják betenni a kocsiba. Usui kelletlen de otthagyja őket, gondolván ennyit már meg bírnak csinálna nélküle is, így indul sétálva a házhoz.

-Magadból indultál ki? - Mert Usui maga nem naiv, maximum bizakodó, de azt is kevés esetben.
Inkább úgy dönt nem finomkodik vele, végtére is betörte az orrát, tud valamit a srác.
-Maximum a fogad a szádból, bár az eléggé mulattatna. - Mert ész... kétli, hogy az előbukkanna attól, hogy veri.
-Nálam nincsenek kivételek. Remélem valami nagyfiú mellé kerülsz és rendre nevelnek. Mivel bántalmaztál egy hatósági személyt, szigorúbb büntetést kérek neked és hogy óvadékot ne tehessen le érted senki. Boldog pillanat lesz a szenvedő arcod látni, mikor meglátogatlak a sitten. - Úgy érzi elkél a másiknak egy kis nevelés fegyelemből és tiszteletből, de mivel jönnek a kollégái, elhajol és átadja kelletlen. Már lépne be a házba, mikor valami zajt hall, ekkor látja meg, hogy ezek az idióták egy megbilincselt rabbal sem bírnak. Kikkel van ez körülvéve, komolyan... Mivel az egyikük már eleve a földön van a nyakát és a gyorát felváltva szorongatva, a másik fáziskéséssel ugyan, de lassan a földre ereszkedik. Usui is előkapta a fegyverét, a másikra szegezi.
-Ha futottál volna, lett volna esélyed. A félelemtől már gondolkodni sem tudsz? Tedd le a fegyvert és kezeket a kocsira!
- Usui szintén nem fél használni a fegyvert, azért van, ki is biztosítja, úgy céloz. Ha kell lelövi a másikat, bár a lábára célozna vagy a vállára, nem akarja megölni. Persze azzal is tisztában van, hogy a tolvaja a fejére fog célozni, ha ügyes, vagy a szívére, ha biztosra akar menni. Persze nincsenek közel egymáshoz, lesz egy pillant kitérni ha úgy adódik, de ad egy esélyt a srácnak, hogy jobb belátásra jusson.  

-Az lennék. - Jegyzi meg gúnytól csöpögő hangon, öröm ilyen alakokat sittre vágni.
-Nem, de nem is akarlak. De egy alapos verésre megértél. - Mert Usui nem arra gondolt, asszonyt csinálnak belőle, hanem hogy egyszer alaposan elverik és kevésbé lesz nagy a szája. Abba még senki sem halt bele vagy tört meg.
De nem kell sok, hiba volt rábíznia a többiekre ezt a srácot, hamar ki is verekedi magát. Emiatt nem tudja lenézni, ő is így tett volna ami azt illeti... de csak remélte, a társai nem ennyire figyelmetlenek. Tévedett...
-Előlem nem tudsz elfutni, lábon sem kell lőjelek, lassú vagy. - Magabiztosnak magabiztos, de ami azt illeti, régen érezte ennyire, hogy élne, mióta elment Amelia. Nincs egyszerű dolga, de ha egyszer megtalálja akit keres akkor sem lesz, így jól jönnek neki ezek az edzések. Igaz, ennyire éles edzésre nem számított, látja a szándékot, hogy lelövik, így időben lebukik, de emiatt ő is mellé lő, ahogy céloz, takar a bokor. El is dobja a fegyvert és már szalad is a másik után. Gyors a másik, de ő maga is az, ruganyos lépteivel kezdi beérni. Arra persze nem számít, hogy kifut a másik a forgalomba. Nem is lenne gond, de egy hülye sofőr majdnem elüti mert mobilozik és egy nagyobb teherautó is az útját állja pont, Kenny még előtte el tud iszkolni, aztán elnyeli a sötétség.
-Megtalállak! - Üvölti dühösen, de ezt veheti ígéretnek is a másik, keresni fogja és lecsukatja. Felkerült Usui listájára, onnan senki sem került le róla, csak ha bevonult a börtönbe.

//Köszi//