Az oldal teljes tartalmát csak regisztrált és elfogadott karakterlappal rendelkező felhasználók tekinthetik meg!
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!
KARAKTERES HÍREK
2015/2016-os tanév II. félév
Üzenődoboz
USERES JÓSÁGOK
STATISZTIKA
ÖSSZESEN
81 fő - 46 férfi / 35 nő
VIZUÁLIS KOMM.
11 fő - 6 férfi / 5 nő
KLASSZIKUS KOMM.
12 fő - 7 férfi / 5 nő
MŰSORGYÁRTÁS
9 fő - 4 férfi / 5 nő
MARKETING KOMM.
7 fő - 2 férfi / 5 nő
FILMMŰVÉSZET
13 fő - 8 férfi / 5 nő
OKTATÓ
5 fő - 3 férfi / 2 nő
VÁROSLAKÓ
24 fő - 16 férfi / 8 nő
Latest topics
» Kapj le! - Louis és Reeven
Pént. Dec. 02 2016, 23:04 by Reeven Callagher

» Mit szólnál ha... ~ Julian&Usui
Kedd. Nov. 29 2016, 22:52 by Usui Kazuki

» Christopher & Kouji - it's your bad luck that you crossed my way
Hétf. Nov. 28 2016, 01:11 by Kouji Oohara

» Please, play with me!
Szer. Nov. 23 2016, 17:19 by Lana Evens

» Gyilkos szándékok Usui-Kenny
Szer. Nov. 09 2016, 17:45 by Kensington L. Lockwood

» Kaland haladóknak ~ Reeven&Seby
Hétf. Okt. 31 2016, 20:51 by Sebastian McBridge

» Aki indul: odábbáll; aki vitéz: helytáll. ~ Josh & Suzy
Vas. Okt. 09 2016, 15:43 by Suzanna Crystal

» Sarah és Daryl - második randi
Kedd. Okt. 04 2016, 15:11 by Daryl Brooke

» "Pörgés" Reev és Felix
Vas. Okt. 02 2016, 17:06 by Reeven Callagher

» Rangsorolások (Noel és Tami)
Vas. Okt. 02 2016, 14:41 by Kőrösi Noel

Top posting users this month
Eric A. Blake
 
Leopold K. Lindhardt
 
Reeven Callagher
 
Samuel T. Collins
 
Quentin Collins
 
Felix Kaleolani
 
Suzanna Crystal
 
Kensington L. Lockwood
 
Kelly Evans
 
Sebastian McBridge
 
Design: Izzie & Bree

A jobb megjelenítés érdekében használj Google Chrome böngészőt!

Share | 
 

 Édes négyes - J-S-R-F

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Vas. Aug. 07 2016, 20:08

-Nem? Sokakat nem, de ez nem is divat, mindinkább hagyomány, az viszont érdekel, nem de? De újítani is kell, különben begyöpösödne a világ.
Szerintem sok mindenre igaz ez, nem csak az ezüstre és hasonló csecsebecsékre, amik az értékeket képviselték.
-Az elég égő lenne, hm?
Jegyzem meg a gyatra szóviccet, de inkább nevetek, ne vegyen komolyan. Jó ez a tűzrakó, de nem is tűnnek kezdő balekoknak, akik kigyújtják a saját kertjüket.
-És örömöd leled a kert gondozásában? Engem végtelenül fárasztana... én csak sétálgatni szeretek a természetben, alakítani azt kevésbé.
Tény, minden nap, ha tehetem kimegyek a parkba vagy valami hasonló helyre, hogy sétáljak és olvassak, elmélkedjek. Régies vagy mondhatni úrias vagyok, de ez kellemesen kikapcsol.
-Eléggé, de Te meg belepirulnál, ha konkretizálnék!
Nevetek újfent vele, hogy jobb, ha nem tudja mivel tehet a kedvemre. Persze csak félig komoly, mert noha szemrevaló, nem minden a szex. Bár egy masszázs jól esne... ha közben fogdosna és harapdálna nem zavarna, de khm, megfogadom saját tanácsomat és magamnak sem megyek bele a részletekbe mi is esne jól ebben a percben, akár tőle is. De hamar fáradtságba csap át a hangulatom, hogy szóba kerül Reeven féltékenységi jelenete, bár azt nem említem én miért akadtam ki. A kéjenc és ferde élettársa modorába és magaviseletébe nem mennék bele jelenleg, még bosszús is lennék esetleg.
-Igazán lekötelezel, egy konyhai csendéletre gondoltam most, hozz valami nem túl vastag könyvet és ha van valami farmered, ami rövidebb és kopottabb, esetleg, akkor hozd el, de próbálok én is szerezni a méretedben. Mmm, más azt hiszem nem kell. A borostád hagyd meg, kérlek.
Mosolygok, más tényleg nem kell, csak Ő kell, a többit majd én elrendezem.
-Én bárhol tudok festeni kedves Joshua, bármivel tudok alkotni, de minőségibb lesz a kép, ha elő tudok készülni. Például a fényekkel, a festékekkel, ecsetekkel, de most is meg tudnálak örökíteni, szeretem a skicceket. Rajzolnék is, de félek odakint félreértenék, hogy menthetetlenül tested-lelked rabja lettem.
Halkan nevetek egy keveset, majd csak mosolygok, szerencsére van rutinom már, így skiccek nélkül is gyorsan haladok majd. Megvizslatom az állát, az arcát, tetszik ez a borosta, nem is értem Reeven miért nem szereti a borostás férfiakat, szerintem Joshuának is markánsabb lesz az arca, ahogy az enyém is. Nem mindenkinek áll jól, ez tény, de nekünk igen... ebből a nem túl emelkedett gondolatmenetből Joshua ránt vissza.
-Már meg is tetted, nem de bár? Úgy gondolom vagyunk olyan viszonyba, hogy ne udvariaskodj, hanem kérdezz.
Engedem el és érdeklődve várom, mi olyan indiszkrét, hogy félve fogjon bele.
-Ohm. Szerintem Te magad keveset tehetsz, el kell keserítselek. Reeven rettenetesen makacs. Azt ugyan nem tudom megítélni, hogy minden sötét foltját elfogadnád-e, de abból kiindulva, hogy engem megtűrsz a házadban és nem nézel rám ferdén, vagy nagyon ügyesen titkolod, arra következtetek, Őt is megértenéd. Ő ellenben ezt nem nem hiszi el. Esetleg, ha van bármi olyan személyes élményed, ami kínos, sötétebb vagy intim és egy idő után megosztod vele, lehet nyitni fog. Nem garancia, mert Reeven szeszélyes, de értékeli, ha az ember mesél magáról. Persze ne kényszerből beszélgess vele ilyenről, érezni fogja. De próbálom puhítani Őt, mert hogy Ameliát ki nem állhatja, őszinte leszek Veled, adja magát, szörnyű némber volt, egy alkalom elég volt belőle, de Veled igazán semmi baj sincsen. Féltékeny, de ha én lenyelem amit művel, talán Ő is sikerrel jár egy idő után. Elvégre ki tudna haragudni egy szentre?
Somolygok Rá, mert bizony a Szent Joshua lassan szállóige, nem tudom Reeven mondta-e már Joshuának magának is, de örömmel felvilágosítom új modellem, ha óhajtja. Ellenben nem hazudtam, szerintem teljesen korrekt ez az ember, egyszerű és tapasztalnia kell még, de hajlítható, amit eddig nem hittem róla. Amíg nem cáfolja meg ezeket, nincs okom panaszra a társaságát illetően. Ami pedig engem illet, meg vagyok győződve, ha már Amelia és Sebastian is tudja, mi a festészet mellett a másik hivatásom és Reeven sem csinál belőle titkot szerencsémre vagy szerencsétlenségemre, egyértelműnek tűnik, hogy Joshua is tisztában van ezzel az aprósággal.

Kinn mikor Reeven elém siet elégedetten állapítom meg, hogy még mindig le tudom venni a lábáról, Sebastian bekaphatja, tövig. Semmi olyan kisugárzás nincs benne, amire kicsit is féltékeny kellene, hogy legyek. Azon sem lepődöm meg, hogy Reeven közben lemarad, amúgy is kicsit többet ivott mint kellene, úgy hiszem.

-Igen, de ha vizes késsel csinálod akkor alig és a tűzben ahogy pörkölődik már meg sem érzed. Azzal köszönöm tisztában vagyok, hogy a hagyma könnyfakasztó tud lenni.
Jegyzem meg Joshuának kissé sértődötten, de semmi komoly, inkább csak a hangom érezteti, a konyhai alap dolgokkal én is tisztában vagyok azért.
-Miért ne adnék? Volt mikor nem adtam?
Úgy fest a kiscserkésznek most szájbarágósan kell magyarázni, mert nem érti ki a lényeget a szavakból. Később persze könnyeden diskuráljuk meg az összeköltözések tényét és jelenlegi állapotait.
-Milyen hülye neveken Szépségem?
Kérdezem elégedett, hízelgő stílusban, a kiscserkész annyira illik rá, nem értem mi a baja vele.
-Igen, mostanában nem festettem annyit, nem tűnt fel? Hmpf, ahhoz kellene még legalább két két az úriemberrel, hogy egy másik megvegye. Önmagában nem érződik ki a kompozíció, amit a mögöttes tartalom sugall. De szerencsére Joshua van olyan kedves és modellt áll még nekem, remélem nincs kifogásod, elvégre a Te célod is hogy eladjam, ennek ez az ára.
Remélem Reeven kiérzi, hogy én le akarom festeni Joshuát, de nem hazudok, valóban így lesz rá vevőm, így remélem eszébe jut mit beszéltünk és nem csinál hisztit. Ezután elindul a mosdóba, Joshua világosít fel, hogy nem hagyományos porcelántálat keres a kiscserkész, magamba motyogom halkan, hogy az inkább kagyló mint tál, de nem számít. Reeven is megkegyelmez, érthetően is elmondja miért távozik pár percre. Amíg elvan, addig is próbálok illedelmes maradni.
-A hűtőt? Nem volt szerencsém, de nem is igen értem a példát.
Mert mi rendszer lehet egy hűtőben, ami kiemelkedő lenne? Tele van felcímkézett dobozokkal vagy mi? Enyhén félre is döntöm is fejem, míg kifújom a füstöt, miről maradtam le megint. Reevent nem féltem, részegen valószínű több idő előhalászni a farkát és célozni, lehet félre is ment és takarít... ki tudja. Aztán mivel kiderül Bastian nem is franciás, hanem brites - európai, maradjunk annyiban - hagyom hogy beszéljen magáról pár szót, kedvelem az európaiakat.
-Én bennem hawaii vér van némi spanyollal. De csak a nevem őrzi az előbbit, semmi egyéb.
Előlegezem meg, hogy azt higgyék, komolyabban közöm van bármelyik kultúrához is. Pár szót el tudok mondani mind a két nyelven, pár szokást vagy ünnepet, de ennyi. Ezeket is saját kíváncsiságból tanultam meg, apám szerint felesleges dolgokat lényegtelen tovább adni.
-Nos, igen, de szépségem jó lenne, ha ennél velem pár falatot, az előbb is azt mondtad sokat ittál, egész délután a mosdóba kívánsz rohangálni? Kóstold meg a hagymát, ha már megsütötted a kedvemért, gyere ide.
Húzom a mellettem lévő székbe, mert ahogy elnézem ennyi is elég volt neki, hogy szebb legyen a világ. Ha hagyja, akkor a szájába tolok egy falat átsült húst hagymával, amit megfújtam előtte és remélem megrágja és lenyeli. A zsírt közben lassan csókolom le saját ujjamról, mert Őt figyelem, hajlandó-e enni még pár falatot a kedvemért. Közben magam is eszek még egy falatot a másik húsból, a véresebből, nekem az úgy finom.
-Igazán ízletes Joshua.
Dicsérem a húst, mert azt Ő sütötte nekünk, így illik.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Szer. Aug. 17 2016, 23:22

Nem vagyok olyan messze tőlük, hogy ne hallanám, amiről beszélgetnek. Reeven nevetgél és Sebyt puszilgatja, mégis azt feltételezi, mi ketten vagyunk egymással negédesek. Mosolyogva csóválom a fejem. Fújol, de ő legalább úgy bújik, mint egy cica. Hagyom őket egy kicsit (nem) enyelegni, és inkább Felix után megyek, hogy segítsek neki hamutálat keresni (nem lesz egyszerű) De szerencsém van, gyorsabban találok rá a keresett tárgyra, mint gondoltam.

Felixet beérve beszélgetni kezdünk. Megmosolygtat, amit mond.
- Sosem volt ezüstünk, így ez nem is lehet hagyomány...- próbálom lazára venni. Talán nem tűnök szegénynek, nem is tartom magam annak, de amim van, nem azért van, mert felvet a pénz. Inkább azért, mert tudok bánni a pénzzel (spórolok, na). És időnként a casinóban is szerencsém van.
- Haladni kell a korral, igen...- mondom kissé keserédesen, de aztán elfújják a cinizmusom, komolyabban folytatom- Minden változásnak vannak jó és rossz oldalai. Ki kell aknázni a jókat, ezáltal haladunk, nem igaz?
Szóvá teszi a kertet, a bútorokat, a sütögetést. Ha ez érdekli...
- Ha elégne a kaja, minden bizonnyal- elnevetem én is, bár már megpörkölődött néhány zöldség- Már gyerekkoromban is kerestem pénzt fűnyírással. Hogy a sajátomat nyírhatom, nagyobb örömöt okoz, ráadásul, amióta ápolom, látom, hogy van értelme. Sokat szépült, mióta foglalkozom vele. Sűrűbb és zöldebb a gyep, szívesen fekszem rá. Mikor idejöttem, gazos volt minden.
Talán szentimentálisnak tűnök, de egyre inkább szeretem a kertet, a házat.
- Egy falatnyi természet, ami csak a tiéd... Te nem örülnél neki?- kérdezem, őszintén, kedvesen. Nekem sokat jelent, hogy nem kell messzire mennem a "természetért"- Teljesen kikapcsol, ha odakint lehetek... És olyanná alakíthatom, amilyenné csak akarom- vázolom, mintha ez lenne a legszebb az egészben. Vagy tényleg ez benne a legszebb?
- Nos, ha zavarba hoz az arcpírom, akkor maradj inkább csöndben- nevetem el magam. Vicces, hogy feltételezi, elpirulnék, bármit is mond, tekintve, hogy mindannyian mások vagyunk. Én sem tegnap óta élek Sebyvel. De ha el is pirulok, ez őt miért feszélyezi?
De aztán komolyabbra fordítjuk a szót.
- Van egy kopott, szakadt térdnadrágom...- elmélkedek hangosan. A borosta másnapos, bármikor ismételhető. Könyv? Középvastag? A remény rabjai bármikor jöhet...- Oké, szerintem megoldható. Mikor szeretnéd?
Bár nem először találkozom Felixszel, meglep, milyen kedves tud lenni. Úgy tud kedves lenni, hogy közben távolságtartó is. Nem tolakodó. Amit csinál, művészet. Bevallom, tetszik. Szeretnék egy kicsit hasonlítani rá; leutánozni ezt nem lehet.
- Gondolod, ezt hinnék? Mi vagy ki vagyok én? - kacsintok; nem kell válaszolnia, de láthatja, nem veszem ezt olyan komolyan.
- Ha már fények... Te állítod be őket megint, lámpákkal? Nem szereted inkább a természetes fényeket?- kérdezem, ugyancsak kíváncsian, nem kötekedve. Szereti a természetet, a természetességet, valahogy adja magát a kérdés.
Bólintok; igaza van; bár a köztünk lévő "viszony" erős kifejezésnek tűnik. Az udvariaskodás pedig nem álca; nem akarom olyan dolgokkal terhelni, amihez esetleg nincs kedve. De a magatartása azt sugározza, legyek bátor, vágjak bele. Elmondom, mi nyomja a lelkem.
A válasza, mint mindig, nagyon lényegretörő és szókimondó. Bár akad, amivel meg tud lepni.
- Megtűrlek? Mi?- motyogom közbe, nem értem, miről beszél. Hogyan vetnék rá követ? Miért? Vajon mi van rajtam, amiből mindenki azt szűri le, megválogatom az ismerőseim, a barátaim, nem vagyok elég elfogadó?
- Várj..., lemaradtam- teszem fel a kezem. Most Liáról beszél? Valahogy kétlem, nem illik a képbe- Ki jár sikerrel?
Ha rám célozna, a kitartással, azt mondanám, egyetértek, én is így gondoltam. Megosztani a sötét titkaimat? Nekem olyanok nincsenek... Bár kinek mi a sötét, ugye... Intimitás... Hát, nem tudom. Az intim dolgaimat Sebyvel osztom meg, és ezen nem akartam változtatni. Az utolsó monatára legyintek.
- Jaj, ne gyere te is ezzel. Neki is mondtam, nem vagyok szent, tele vagyok hibákkal és vannak félelmeim, közel sem vagyok olyan tökéletes, amilyennek Sebastian hisz, de ő...- ellágyul a hangom- elfogult, mint tudjuk.
Más kérdés, egy követ fúj Reevennel, ami Ameliát illeti. Nem tudom, mit követett el az a lány, hogy ennyire haragszanak rá. Amiket Reeven mondott legutóbb... Nekem kissé meredeknek tűnt; bár lehet, csak rossz emberismerő vagyok, és én ítéltem meg rosszul Liát.

A hagymára vonatkozó információkat Reevennek szántam, hiszen őt bízom meg azzal, hogy süsse meg; mégis Felix reagálja le. Kicsit sértődött a hangja.
- Rosszat mondtam?- értetlenkedek, szinte csak magamtól kérdezve. Remélem csak félreértés. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudja, nem bántanám egy szóval se)
Felix Reevennel foglalkozik, én Sebyvel (vagy ő velem), nekem megfelelő ez a felállás, mert minden így tűnik helyénvalónak. Ahogy ők egymással, mi magunk között váltunk néhány szót és csókot; aztán összejön újra a társaság, az evés lesz középpontban, meg Reeven keze, amit megéget a hagyma. (Nem vagyok finnyás, amúgy; a keze a lényeg, nem az, hogy megfogta a hagymát) A kérdésemet negálja, de Seby furfangosabb, és maga veszi szemügyre Reeven kezét. Szó esik közben a modellkedésemről is. Felixre pillantok; nem totjázik sokat, gyorsan szóba hozza (és előttem), amit akar. Természetesen mindennek Seby is fültanúja. Tőle nem várok érzelmi kirohanást, Reevenben viszont nem vagyok ennyire bizonyos. Főleg azért, mert én voltam a vita tárgya ma Felix és közötte (és valószínű, erről Seby nem is tud. Honnan tudna? Hacsak nem Reeventől...)
Kihasználva, hogy Reev a mosdóba akar menni, azt javasolja, hűtse le a kezét. Reeven elindul, hogy elintézze folyó ügyeit, én igyekszem befejezni a sütést. Elmarad egy ideig; már kezdek aggódni, hogy elszédült vagy bealudt az elfogyasztott alkoholtól, amikor megjelenik. Kedélyesen folyik bele a csevegésbe. Épp a hűtőről beszélünk.
- Ez a te módszered, neked kéne elmondanod- ölelem át Sabastiant. Nem sértegetem, szeretem őt, szeretem a módszerét is. Átlátható, logikus, következetes.
Személyesebbé válik a beszélgetés, ahogy Seby és Felix magáról beszél. Hawaii említésére kissé hevesebben kezd dobogni a szívem, és Sebyre pillantok. Nem tudom, neki is az jut-e eszébe, ami nekem, de nem most fogom megkérdezni. Hacsak nem pillant rám, ez titok marad.
Elkészül minden kaja, körbeülünk, Felix Reevennek mutat helyet maga mellett, én Seby mellé ülök. Mindenki eszeget, csipeget vagy épp eszik nagy kanállal (villával). Felix Revent eteti vagy próbálja rávenni, hogy egyen. Sebyt nem kell félteni, és ami azt illeti, én is nagyon éhes vagyok már.
- Kösz szépen, örülök, ha ízlik- biccentek Felix felé.
Szinte mindenkinek másképp sütöttem a húst: Felixét félig átsütve, az enyémet és Reevenét puhára, mint a vaj, Sebyét ropogósra. Remélem, nem tévedtem Reeven adagjával kapcsolatban. Fogy a zöldség, krumpli is, a hagyma sem csak az én tányéromban gőzölög. Elégedett vagyok, nem égtünk be az első sütéssel. Remélem, nem csak én érzek így és ez a délután nem az utolsó lesz négyünk között.
- Tölthetek mindenkinek?- Reev ötlete, hogy borozzunk, nekem is tetszik. Az evés mellé külön jó inni; tovább fokozhatja az étvágyat. Most legalább tesztelem, igaz-e?

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Csüt. Aug. 18 2016, 00:04

Viszonzom a piszét és a csókot is, szórakozottan, majd a szentem kiveri a biztosítékot. El is nevetem magam és borzolom Reeve haját, hogy naaa, vallja be hogy ez jó volt!
-Többet mind hinnéd! A kedvenc játékunk a "de én jobban!" - Nevetek, olyan jó babusgatni Joshom és becézgetni, mantrázni hogy szeretem, el se hinné Reeve mennyire jó is az. Bár... Tény, Felixet elnézve lehet nem fogja tapasztalni... vagy nem pont így.
Amikor kettesben maradok Reevennel nem értem az aggodalmait, szerintem nincs mire fel. Ha Felix miatt aggódik is, de Josh miatt? Ugyan.
-Szívecském, ha tetszene neki Josh, akkor észrevettük volna, sőt tudnánk, mert nem olyannak tűnik, aki félne kikezdeni akárkivel is. De Josh nem akar tőle semmit, én ezt tudom. Igen, megkapott Joshom, de én is akartam őt és szeretjük egymást. Josh nem akarja Felixet, hidd el. De szerintem Felix se őt, rémeket látsz. Amúgy te is megkaptál engem, ha azt vesszük, de én úgy fogalmaznék a helyedben, én kaptam meg Joshom, így Felixnek esélye sincs, bármekkora csábító is. - Nem teljesen értem mi a baja, lehet nem is fogom, de attól még próbálom nyugtatni.
-Meg én! - Nevetek, hogy kiakad azon, hogy sokat szeretkezem Josh-sal. Ha nem is szó szerint, de érti.
Aztán kérdezem arról, baj-e, hogy "csak" testvérien gondolok rá, de megnyugtat, hogy nem. Meglepődöm hogy Felix úgy fest féltékeny volt, de csak annyit mondok Reevennek hogy mondtam én és hagyom az említett felé szaladni, hogy kicsit ellehessek Joshommal is.

Sütögetnek, én inkább Joshom ölelgetem, az jobban megy. Felix monológja arról, hogy lefestené Joshom meglep, mert eléggé... nem is tudom milyen, mintha erős tényeket közölne, ahol fellebezés helye nincs. Nem is akartam, de gondolom Reevennek szánja, talán érzi mennyire féltékeny Reeven.
-Érdekes sorozatnak tűnik. Én csak örülök, ha megörökíted Joshom. - Mosolygok, én nem vagyok féltékeny típus, megértem, hogy ez (is) a szakmája és céltudatos, határozott és ki is akarja vitelezni a terveit. Joshom meg jó társaság, gondolom ő is így van vele.
Reeve kimegy a mosdóba, addig beszélgetünk hárman, majd újra négyen.
-Hát de... csak mindennek megvan a helye... ennyi... - Jövök zavarba Joshom és Felix tekintetének kereszttüzében, hogy miképpen lehet rendet tartani a hűtőben.
-Hawaii jó hely, voltál már ott? Minket nagyon vonzz Joshommal. De csak az Aloha megy! - Kuncogok, bújok Joshomhoz, ó, remélem sikerül megszervezni az utat oda.
-Öhm, persze! - Mondom aztán már később arra, hogy Joshom töltene még egy kis bort, végtére is, iszogatni is összegyűltünk, a hús mellé még finom is.
-Tényleg Reeven, mi van a dalszöveg írással? Írtál azóta? Adtál el? - Faggatom, mert ez örök képlékeny dolog nála.

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Csüt. Aug. 25 2016, 19:31

Bújva örülgetek a fejsimogatásnak, bár őszintén Sebastian Joshomozása kezd az agyamra menni
//tényleg minden sorodban benne van//
- Fúúúj, nem akarom hallani a részleteket
Hajolok el tőle.
A monológjába beleszédülök és nem fogom fel, ahhoz túl sokat ittam, csak a Felixek és Joshok suhannak el a fülem mellett, míg én aléltan nézek Sebastianra.
- Aha, hát persze, legyen igazad
Mondandójának lényege, hogy Joshua nem fogja elcsábítani Felxiet, aki bizony nem csak az enyém. Vajon ha a partnereit is beleszámoljuk hányan osztozhatunk rajta? Meghaladja vajon a 10-et?


Örülök Felixnek, amikor visszaér, miközben a világ egy nagy, pörgő vidámparkká változik.
Átkarolom, nekidőlök, homlokának támasztom a fejét, szükségem van valami szilárdra.
- Jól na, adtál, nem kérek sokat
Úgyis tudja, nem eszem el előle, pont nem az a típus vagyok.
Szórakozik velem megint, milyen beceneveken ne illessen, hunyorítok hamiskásan, tudja ő miről beszélek... Megrázom a fejem, nem válaszolok, úgyis belekötne, most, ebben a részeg állapotban Tőle (szigorúan) tetszik.
Lebiggyed a szám, hogy nem festett sokat, nemtom csak azért mondja-e mert a Joshuás portét akarja-e befejezni és előkészíti a terepet.
- Miért nem?
Felőlem aztán festhetett volna, nem értem a dolgot. Ahogy előadja, vigyorgok, ezzel nem fognak meg, bekaphatják.
- Szuper, megnézhetem én is? Gondolom úgyis nálunk festenétek, érdekelne hogyan működik egy ilyen, ha nem zavarok.Csendben leszek ígérem és hagyom dolgozni a művész urat
Tulajdonítom el egyik tincsét és pillanatra, s tekerem meg mutatóujjamon.
- Miért zavarna?
Úgy csinálok, mintha felháborítana a feltételezés. Bekaphatják!
Visszafelé jövet halványan rémlik, hogy nem volt minden okés a mosdóban, Felix el is ragad, lehuppanok mellé, belémdiktál egy kis kaját, bár én még innék, látszik a mosdón elgondolkodom, valami mintha nem stimmelne, de már nem érzem, hogy kellene, valahogy talán csak sikerült kijutnom.
- Ja, köszi szépen, akkor ezt ham...ham
Rágok szorgalmasan, a hagymát is, bár már nem is emlékszem, ki sütötte, vagy hogy a húst melyikük csinálta.
Kapva kapok Josh ötletén, hogy itatna, keresgetem a poharam, aztán felé lendítem, ha megtaláltam
- Töltsed koma
Vigyorgok, bár billen, remeg kezemben a pohár, nemtom beletalál-e.
Közben Sebastian kérdez, legalább, mert ha Joshon múlna nem nagyon működne a kommunikáció, legalábbis nem irányomba, mert úgy tűnik Felixért odavan.
- Persze, mindig születnek újak. Hát, nem, a jókat megtartom, de már intézőben, hogy milliárdos legyek belőlük. Meg egy kis hírnév, szóval ha bekapcsolod a Tv-t és egyszer csak benne leszek, ne lepődj meg!
Nevetek, komolyan gondolom, bár viccnek hangzik az egész. Ha eljut hozzám a pia és Felix nem issza ki a kezemből, vagy üti ki, iszom
- Hát akkor igyunk a kis, édes, nyünyürünyünyürü kapcsolatotokra
Mondok tósztot röhögve, ki is pocsolom az innivalóm felét, remélem nem Felixre. Ja, berúgtam.

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Csüt. Aug. 25 2016, 20:17

-Á! Hát ha ez vigasztal, nekünk se.
Mosolygok, nem az az ezüst-tartó família vagyunk.
-Igen, de az emberek mégsem képesek a fejlődésre. Mintha mindig visszalépnének egyet vagy kettőt, mielőtt haladnának előre, nagyon bosszantó.
Legyintek, mert elég erős társadalomkritikám van, nem akarom vele terhelni.
-Én csak este szeretek kifeküdni a szabad ég alá. Reevenel is voltunk kirándulni az egyik közeli erdőben.
Csak hogy lássa, nem idegen a dolog tőlem, csak épp nem kertes házhoz vagyok szokva, Eric ellenére sem. (Neki az van.)
-Csak ha kapok mellé kertészt is, mert a kiscserkész szerintem kiölné a virágokat és felperzselné a füvet azzal, hogy délben locsolja...
Somolygok, mert Reeven sem tűnik kertész alkatnak, én meg pláne nem vagyok. A rózsákat talán megmetszeném, ha lennének, de ennyi.
-Látom benned így teljesedik ki a teremtés vágya. Szép dolog is az, én maradok a vászonnál. A növények is jobban járnak.
Mosolygok Rá, értékelem, hogy talált valamit, amiben kiélheti a vágyait és az elképzeléseit, sokan nem képesek még erre sem rájönni.
-Ohm, cseppet sem zavarna, élvezném, de ennyi sejtelmesség kell, hogy a fantáziádra bízzam micsoda huncut dolgok eshetnének meg.
Vigyorgok gonoszan, nincs is annál szórakoztatóbb dolog, mint a másik fantáziájának gyeplőjét elengedni, majd az arcáról leolvasni mennyire volt merész.
Az új festményre tereljük aztán a szót, bólogatok a kopott farmerére.

-Valamelyik nap, mikor a kiscserkész a barátoddal lóg vagy egy másik haverjával. Egyik hétköznap délután, ha nem leszel elfoglalt.
Vetem fel, mert Reevennek is vannak programjai szerencsére és ha nem kedveli Josht, jobb ha nincs ott. Szeretném ha a modellem laza és természetes lenne.
-Ó, én múzsám, ihletem, mi más?!
Kapok a mellkasomhoz, mintha benn óhajtanám tartani erőszakkal ficánkoló szívem, de túltolom, nem vagyok színész, el is nevetem. De Reeven biztosan azt hinné, hogy belezúgtam most, itt csupán öt perc alatt Joshuába, mert miért ne. Ah.
-Dehogynem! Csak tudod a mi drága Napunk halad az égen és emiatt az árnyékok is szépen lassan elmásznak rajtad. A direkt fényekben az a jó, hogy fix és én szabom meg mekkora árnyékot vessen Rád. Valamint olyan árnyék kompozíciót is össze lehet állítani, ami érdekesebbé teszi a képet, elfedi ami nem kell, de kiemeli amire a figyelmet fel szeretném hívni. De van olyan festménysorozatom, ami halad a Nappal és az árnyékokkal az egyik épületen szemléltetve, csak öt kép, de jó tanulmánysorozat volt. Még a fősulin csináltam, teremtőm, öregszem.
Nevetek fel, mert van már 10 éve lassan. Aztán Reevenről kérdez, de félek, ebben nehéz segíteni, mint magán, mint nekem Rajta. Eléggé kikéri magának, hogy Ő megtűr, felmerül bennem a gyanú, hogy nem tudja, de elég nehéz elhinnem. Ha nem Reeven, akkor Sebastian bizonyára elfecsegte Neki. Erről imádnak csámcsogni az emberek, talán én magam ezért nem hozom szóba sosem. Így eléggé necces lett a terep, ha tudja azért, ha nem akkor azért. Nekem senki ne jöjjön a "mindenhogy elfogadlak, akkor is ha qva vagy" monológgal, de ha nem tudja, talán jobb is. Kérdés meddig marad így a dolog. Ráncolom a homlokom, válasz helyett, majd csak sóhajtok, lemaradt.
-Liát szintén nem kedveli Reeven, mert megbántotta. De az egy hülye picsa, már elnézést. Te normális vagy, azt magyarázom, ha türelmes vagy és ha valami fontosabb, nagyobb dologgal nyitsz majd felé, meg lesz a hatása, meg kéne lennie, hacsak addigra Reeven el nem határozza, hogy Te vagy Jézus Krisztus és Ő marad ateista.
Remélem nem veszi szó szerint ezt a hasonlatot.
-Én tudom és roppant mód szórakoztat, hogy folyton szent Joshuaként emleget, kisarkítja, hogy jó fiú vagy. Egy szerelmes ember elfogult, igen, de egy bosszús ember abba köt bele amire érkezése van, jelen esetben Reeven az erkölcsösségedbe.
Érezni, számomra közel sem szent a másik, de attól még mulattat a dolog.

A hagymás monológot azt hiszem nekem szánja Joshua, de nem ismer még így nem tudja, hogy mindenen képes vagyok kemény fél percre megsértődni. Most is eddig tart, aztán mintha mi sem történt volna. Reeven erről tudna mesélni.

-Mert ha sokat kérnél gondolod nincs pofám még egy adagot elvenni magamnak?
Reeven tényleg részeg vagy csak Bastianra hajlandó koncentrálni, nem is tudom.
-Mert nincs modellem és idő eladni.
Azt nem teszem hozzá közönség előtt, hogy a szexben hamarabb van több pénz, márpedig mivel nem magamat tartom el és nem a feltöltött kamra vár, ha hazamegyek, mint Eric esetén, aki minden háztartási kiegészítőt és kaját is vett folyamatosan, nos, bizony több pénz kell.
-Felőlem maradhatsz, ha Joshuát is békén hagyod. De amúgy ugyan úgy zajlik, ahogy gondolod. Joshuát beállítom, ahogy festeni akarom és amíg én festek Ő olvas.
Magyarázom, míg a tincsemmel játszik, de türelmes a hangom, bár kissé gyanakvó is. Mit hisz, festés helyett kefélni akarunk?
-Mert fixen egy fél napot Vele leszek, addig sem Veled. És akkor nem járkálhatsz Te sem körülöttem, mert amíg nincs kész, nem láthatod.
Magyarázom teljes lelki nyugalommal, de közel hajolok szemezve Vele, ha hagyja meg is csókolom röviden. Tudom én, hogy nem örül, de felesleges ezen aggódnia.
Reeven míg elvan én beszélgetek a másik kettővel, Hawaiira rázom a fejem, hogy nem voltam még és csak érdeklődve nézem, hogy Nekik valamiért különleges, szerintem nem feltétlen mondják el, ahogy elnézem őket, de ez nem sértő, inkább hagyom. Főleg, mert Reeven is visszaér, azzal leszek elfoglalva, hogy egyen és józanodjon.
Mikor Joshua jön a még egy kör borral feltűnően csúnya pillantást lövellek felé pont emiatt, oldalt pillantva egy röpke ideig Reevenre, de Bastian megint az agyamra megy. Jó igyunk b&zdmeg... aztán Reevent lehet felmosni. Persze ha Reeven inna akkor próbálok beleinni a pohárba mondván én a kajából adtam, hogy a javát én igyam meg, én jobban bírom. Persze vigyáznom kell, ha én berúgok, ott nagyobb gondok is lesznek...

-Előbb fel kéne venni egy stúdióban pár számot Szépségem...
Csak hogy ne szaladjon ennyire előre, mert tudom, hogy amúgy ezt tervezgeti, de tervezgetni felesleges ha nem halad előre. Hagyok Neki valamennyit a poharában, az már nem oszt-szoroz alapon. Persze vágok egy fintort, hogy milyen kapcsolatokra? Ráadásul leönt azzal a kevéssel is, sóhajtok lemondóan.
-Igazán finom volt az ebéd, de mielőtt komoly piálás nélkül is igénytelen kocsmaszökevénynek tűnnék hazaviszem Reevent. Hívok taxit... mivel emlékezni szerintem nem fog, majd azt mondom, nem volt kínos. Gyere, és ne igyál többet, ha kínálnak sem...
Magyarázom Reevennek, de az utolsó mondatnál Joshuára sandítok, igen, ez Neki szól, mert részeget itatni sosem jó ötlet. Ha nem hadakoznak, akkor betámogatom a konyhába kezet mosni Reevent, közben hívok egy taxit ami 10 perc és jön. Gondolom nem kívánják megvárni, hogy kijózanodjon, vagy két napig itt dekkoljon a kanapén, mert ha elalszik, holnapig nem kel fel és akkor is rémesen másnapos lesz... Szóval inkább hazavinném, mert más nem részeg rajta kívül úgy pedig kínos lesz, amit nem kívánok magunknak.

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Kedd. Szept. 06 2016, 18:53

Nem tudom, honnan jött ez a családi ezüst téma, de valamiért megnyugtat, hogy Felix sem olyan családból származik, ahol ez hagyomány. Nem annyira távoli.
- Lehet, hogy csak topognak egyhelyben. Tudod, a megszokások rabjai; és te, aki rugalmas vagy, és hajlékony a haladásra látod bosszantónak a dolgot. Valakit megnyugtat az állandóság, a kiegyensúlyozottság, és friusztráltnak érzi magát, ha változtatnia kell - legyen szó akár kölltözésről, akár egy munkahelyi váltásról. Én azt vallom, mindenki a maga boldogságát keresi, és mindenkinek mást jelent a boldogság. Az, hogy valaki a lehetőségeit hogyan használja fel vagy ki..., nos, kiszámíthatatlan.
Merészségnek számít-e, hogy nem bólogatok minden megnyilvánulására, hanem kifejtem saját véleményem, nem tudom. Igazat adok neki, hogy fejlődni kell, szükségszerű; de nem mindenki alkalmas rá, hogy kijelölt úton terelgessék. Mindenki individuum, nincs két egyforma ember, két egyforma akarat. Ami jó az egyiknek, nem biztos, hogy a másiknak is az. És ha jó is, nem biztos, hogy ugyanabban az időben, ugyanabban a tempóban.
A következő téma kevésbé komoly. Örülök, hogy személyesebbé teszi a társalgást, bár a két mondata között némi vibrációt érzek (magamban)
- Ha a csillagos ég szerelmesei vagytok, miért egy edőbe mentek sétálni este? - kuncogok. Az erdő (a lombkorona) elrejti a szem elől az eget. Este egy erdőben korom sötét van, nem sok a látnivaló, majdhogynem félelmetes a közeg. (Bár valaki ezt a fajta borzongást és kalandot szereti).
- Hát persze, saját kertész! És bejárónő, mi?- kacsintok.
Oké, belátom, nem mindenkinek való a kertészkedés, de Felixből kinéztem, hogy szereti a saját maga alkotta dolgokat. Ahogy a festés vagy a zene iránt, úgy hittem, talán más kreatív dolgok felé is lenne affinitása. Nos, a kertészkedés nem ilyen. Bár tény, nem a kert ellen lenne kifogása.
- De ha lelkes, meg lehetne őt is tanítani, mit hogyan csináljon!- mosolygok Reevenen. Értelmes srác; miért is nem ad neki Felix lehetőséget, hogy ügyeskedjen, a van hozzá kedve? Még a netről is sokat lehet tanulni, de -ha minden igaz, hamarosan- Matt-tel is találkoznak majd, ő pedig készséges lenne segíteni Reevennek is, ha ő érdeklődést mutat.
Vállat vonok, mosolygok. A teremtésvágyamról inkább hallgatok; nem tudom, valóban a kertészet-e az, aiben kiélem magam, de nem zavar, ha Felix így gondolja. Igazából nem tudok felmutatni semmit, mert amit én "teremtek" az megfoghatatlan és csak Sebastian értékeli.
- Oh, aha...- szokatlan nekem, hogy "huncutkodásról" beszélgessek egy másik férfival. Ha célja volt, hogy elpirítson, talán most sikerült. De a kérdést ennyiben hagyom. Nem fantáziálgattam még Felixről. És hogy a pírom minek tudja be, az az ő dolga.
- Hát..., ahogy jónak látod. Én ráérős vagyok mostanában délutánonként- azaz semmi halaszthatatlan dolgom nincs. Az viszont meglepő, miért csak akkor mehetek, ha Reev nincs otthon. Valószínű, mert nem szeret mások előtt festeni. Mint ahogy a képet sem mutatja meg, amíg el nem készül teljesen. Fel semmerül bennem, hogy ennek ÉN vagyok az oka, hiszen Reevennel megbeszéltük a dolgokat, és azt tervezgettük, helyrerázzuk a kapcsolatunkat.
Elnevetem magam, ahogy Felix elhülyüli a kérdést. Jól tudom, ez a dolog nem rólam szól, hanem a festésről, rajzolásról. Felix nem belém "szerelmes", hanem az alkotói folyamatba. Ő festeni szeret, én csak eszköz vagyok. Vagy valami (valaki), aki ehhez az élményhez hozzásegíti. De a feldobott labdát én is lecsapom.
- Legyezgeted itt a hiúságomat. Ha óvatlan vagy, még a fejembe száll!- távol áll tőlem, hogy beképzelt legyek. Hiszen egyszer éppen ezt vágta a fejemhez: nem vagyok eléggé tisztában önnön képességeimmel!
Aztán elnyúlik a szám, amikor a fényekről beszél. Valami eszembe jut, és bármennyire járatlan vagyok, ki kell mondanom:
- Aha, igen, értem! Emlékszem, tanultunk mi is erről... Volt is valaki, aki ugyanígy megfestett egy épületet különböző napszakokban, de...- nem ugrik be a neve, bárhogy erőltetem az agyam- nem emlékszem a festő nevére. Úgy rémlik francia volt. Vagy impresszionista?- nevetek magamon, tényleg nem jut eszembe, csak találgatok, ezeket dobta ki az agyam.
A téma viszont tényleg felkeltette az érdeklődésemet- Megvan még ez a sorozat? Megnézhetném? - a szemem reménykedőn csillan rá.
Később reevenről kérdezem. Tényleg szívügyem, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, de a mai nap nem volt éppen alkalmas erre. Amikor megérkeztek, eleve ellenséges és cinikus volt. Most már tudom, hogy nem sokkal korábban éppen miattam veszekedtek Felixszel. Így azért érthetőbb a viselkedése.
- Ó, éppen így érzek most...- fején találta a szöget a hasonlatával. Reeven elhatárlódik tőlem, mintha fertőző beteg(ség) lennék. Pedig mit ártottam neki? Bár gyáva megoldást választottam (fogalmazhatjuk így is), egyenlőre csak őt figyelem, illetve szeretném, ha észrevenné, én sem fertőzök másokat. Veszélytelen vagyok; nem tudok és nem akarok ártani senkinek. De nem vagyok szent se, ahogy ő állít be, és emiatt sem kell szakadék legyen közöttünk (merthogy ő a nagy bűnvadász)
- Hm...- egy pillanatra lehajtom a fejem. Erkölcsösség? Reeven szerint álszent vagyok. Érzem, hogy rosszabb a helyzet, mint ahogy korábban sejtettem. Most úgy hiszem, a legnagyobb hibám, hogy Sebastianba beleszerettem (vagy ő énbelém) Utóbbi esetben a létezésem önmagában hiba. Kijavíthatatlan. Liára nem vesztegetek több szót. Talán természetes, hogy Felix és Reeven egy követ fújnak, hiszen Felix Reeven szemén át látja Liát. (Nem ismerhetem a kapcsolatotok minden mozzanatát. Userként persze, emlékszem rá, mi történt, de Josh ezt nem tudja)
- Köszönöm, hogy mindezt megosztottad velem- nézek komolyan Felixre.
Aztán, tekintettel, hogy már egy kis ideje elvonultunk a többiektől, visszamegyünk hozzájuk.

Reeven Felixre kattan, én Sebyre. Folytatódik a sütögetés, igyekszem Reevent is bevonni, ha már élvezte; süthet pl. hagymát, ha kedve tartja. Meg is teszi, még az ujját is megégeti, de ő kevésbé törődik vele, mint Sebastian. És ahogy megint párokra bomlunk, szóba kerül a festés. Kíváncsian szemlélem, hogyan reagál majd Felix, amikor Reeven közli, szeretne ő is jelenlenni, amikor modellkedem neki. Sebastian viszont megmosolyogtat, és hozzá dörgölöm az orrom, amikor bújik. Úgy élvezem, hogy kimutatja a szereretetét!
Hármasban társalgunk egy kicsit, amikor Reeven elmegy könnyíteni magán. Hawaii említésére rámosolygok Sebyre. A kettőnk "titka", miféle mesét szőttünk a hely köré. Ki tudja, az, ami egyszer játéknak indult, mikor és hogyan válhat valóra. Vajon hozzám jönne valóban? Vajon lesznek gyerekeink, özöttük egy kislány?
Amikor Reeven visszaér, jobb kedvűnek tűnik. Kezdeményezése, hogy igyunk bort, ragadós, s csak azért töltök neki "újra" //eredetileg ő töltött magának, és én mindenki másnak, de mindegy//, mert ő addigra kiitta a poharát (de nem töltök sokat, elég ingatag a pohártartása) Viszont fogy az étel is, most először elégedettnek tűnik mindenki. Reev kissé kapatosabb a többieknél, de úgy gondolkodok, mert eszik, hamarosan javul a helyzet, amúgy sem kívántam hülyére itatni.
Sebastian Reeven dalairól kérdez, és ő meglepő magabiztossággal válaszol. Szó se róla örülök, hogy így érez, ennél jobb hajtóerő nem is kell; belőlem talán ez hiányzik leginkább, így a poharamat emelve így mondok köszöntőt:
- Az álmainkra!- mindenkinek kinek kinek saját igénye szerint...
Apró balaeset, löttyenő bor, Felix ruhája látja kárát. Talán ez az utolsó csepp...
- Ne menjetek még...- nézek rá kérlelőn. Eldugom a piát, Reeven se fér hozzá, ha ettől tart. És van még egy rakat kaja, itt a pillecukor... Reeven kissé kótyagos, ez igaz; de ha mozgásra vagy evésre tudjuk bírni, hamar átszalad rajta.
- Reev, volna kedved énekelni? - amikor kettesben voltunk (és ittunk) fergeteges bulit tudtunk csapni. Vajon meg tudnánk ismételni barátok közt? Akár ki is sajátíthatja a figyelmet. Mert mintha csak akkor lenne jó kedve, ha ő van középpontban...

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Sebastian McBridge
Oktató
Életkor : 30
Foglalkozás : Fordító, oktató, tolmács
Hozzászólások száma : 3207

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Kedd. Szept. 06 2016, 20:34

JOSHOM //xD// és én kissé kikészítjük Reevent, de csak kiöltöm a nyelvem.
-Miért? Meglepődnél mennyire jó! - Szívom be az ajkam, de aztán kuncogok. Reeven remélem nem menekül el.
Aztán mikor Josh és Felix bemennek próbálom megnyugtatni Reevent, hogy Felix és Josh nem csinálnak semmit, Josh meg pláne nem kezd ki Felix-szel, de szerintem fordítva sem, hiába szexi az én JoshOM //xD//

Mikor JoshOM visszatér muszáj kicsit kisajátítanom, mert ennyi kell, addig legalább Reeven is ellehet Felix-szel.
Reeven kicsit becsiccsentett, no de sebaj, megmosolygom, hogy bazsalyog, főleg Felixre. Süt róla mennyire odavan, vajon Felix tényleg nem látja? Minden esetre én nem titkolom mennyire imádom az én JoshOM, ha lefestik az nekem is öröm. Igaz, Reeven mintha kicsit féltékeny lenne még mindig, úy fest nem nyugtattam meg eléggé.
A hírnév kapcsán nevetek, de kedvesen, remélem tényleg így lesz, őt fogom nézni a tévében, őt hallom a rádióban. Koccintok is velük, bár egy "oopsz" fejem lesz, mikor Reeve leönti Felixet. Én nem gondolom úgy, hogy emiatt és Reeven kótyagossága miatt menniük kéne, szóval kedvesen tolom vissza Felixet és egy konyharuhával törölgetni kezdem a ruháját, hogy feligya a bort.
-Ugyan Felix, JoshOMnak igaza van, maradjatok még. Együnk, beszélgessünk, adok váltásruhát ha szeretnéd, mert igaz, magasabb vagy, de szerintem jó lesz rád, hmm? - Nézem Reevent, ő mit szól, maradna, menne, mi legyen? Felőlem itt is aludhatnak.

//Összeszámolhatod Razz Csak 5x mondtam xDDD//

_________________
"Entre deux coeurs qui s'aiment, nul besoin de paroles"
Vissza az elejére Go down
Reeven Callagher
Klasszikus kommunikáció
Életkor : 22
Foglalkozás : énekes, fotós
Hozzászólások száma : 1217

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Vas. Szept. 11 2016, 20:57

Ráfintorgok Sebastianra, nem, nem akarom így elképzelni Josht!
- Kösz, ma este tutira nem fogok tudni aludni
Szívatom, de hátha komolyan veszi. Ezért a megjegyzésért nem bánom, ha egy kicsit rossz lesz neki.

- De, pofád mindenhez van
Fogom meg az állát és rázom meg finoman, mint a hülye gyerekeknek. Hamar abbahagyom, mert a mozdulat arra emlékeztet, mikor a nők a pasijukat fegyelmezik.
Hirtelen, szédült és részeg állapotban is, de kurva szarul érzem magam, hogy Felix nem fest, mintha miattam nem csinálná.
Pillantásom el is siklik róla, búsan a földet pásztázza, ahogy érzem kiprovokálják, hogy semmi kivetnivalóm sem legyen, hogy lefesti.
- Hát... a tájképeket is szereted és most...itt van Josh
Préselem ki magamból nehézkesen, ez az első olyan alkalom, mikor nagyon mehetnékem lesz. Most gyanakodva kérdezi, minek akarok én ott lenni, erre én visszagyanakodhatnék, miért ne? Durcásan lefelé görbülő ajkakkal megvonom a vállam.
- Nem akartam én zaklatni, csak szeretlek nézni, amikor alkotsz, írhatnék hozzád egy dalt addig. Aztán, ha nagyon zavarok elmegyek fotózni...
Mondom makrancosan, mert nem kéne zavarnom, ha nem csinálnak semmit. Ettől a fixen vele leszek fél napot dologtól nem érzem magam jobban.
- Ha ennyire zavarok, akkor majd kurvára a másik szobában leszek és olvasok. Rémlik, hogy én is szeretek?
Kérdem gúnyosan, de a csókja kizökkent az átmeneti elmezavarból, hogy ismét teljesen beleőrüljek.
Valami nem stimmel nekem a mosdóbéli látogatásommal kapcsolatban, de hirtelen nem bírok visszaemlékezni rá, csak hogy pörög a világ, s igyekszem csipegetni valamennyit Felix kajájából. Nem bírok sokat, max. két-három harapást.
- Meglesz az is!
Nyögöm Felixnek, mikor az álmainkra iszunk megemelem a poharam, bár sajna Felixre pocsolom. Kábultan tapogatni kezdem az ölét
- Ne aggódj, megoldom
Illetlen helyeken, amikor valami olyasmit mond, hazavisz, meg nem fogok emlékezni.
- Most miért, nem is vagyok ciki! Mindenki pisilhet...
Megtorpanok, mert eszembe jut a dolog, Josh közben érthetetlen okokból (hisz mindig minden rólam szól, nem rólatok) marasztalna. Válasz helyet csuklani kezdek, aztán elvörösödöm és megrázom a fejem.
Sebastian is azt monda maradjunk, Felix gondolom nem akar, mert boros és úgyis csak tetszelgünk.
- Bocs, de kicsit hányingerem van, ha nagyon akarsz maradj, de én...megyek.
Állok fel imbolyogva.
- További jó szórakozást
Mondom két csuklás közt, miközben belegyalogolok a bokorba. Persze némi tapogatózás után kiderül, hogy rossz helyen vagyok és előmászom. Sebastiant megölelgetem, ha eltalálom, Joshnak mondok egy sziát és esetleg a kezét megrázom, ha megtalálom és nem teljesen mást fogok meg helyette.
Kifelé menet, ha már vagyunk bizonyos távolságra, megtorpanok röhögni egyet, s odasúgom Felixnek. Ezt már TUTI, hogy nem hallják.
- Basszus, belehugyoztam a vázájukba.
Éljenek a tiszta pillanatok.
(Ja, persze, csak akkor van jó kedve. Megint rohadtul félreérted JOsh, mint az esetek kilencven százalékában. Megjegyzésednek köszönhetően le is zárnám ezt a játékot!)

_________________

   
   
   
Én nem félek semmitől. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A veszély csak erősebbé teszi. Megélesíti. Elfeledi hibáit.
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Vas. Szept. 11 2016, 22:45

-Meglehet, de a stagnálás szerintem nem jó... jobb tartani valahova, nem lesz olyan egyhangú.
Sóhajtom, de széttárom a karjaim, jelezve, valóban igaza van, kinek mik a céljai.
-Ohm, mert megmutattam Neki az egyik képem helyszínét és az egy erdő volt. De volt ott egy tisztás, onnan látni lehetett a csillagokat is.
Mosolygok, tisztában vagyok vele, hogy a mezők a nekem való helyszínek.
-Igen, jó lenne... de lehet bejáró férfi is, nem válogatok, ha szexi és formás a segge, ahogy lehajol. Ohm, azt hiszem eltértem a tárgytól.
Vigyorgok sunyin, de egy bejáró(nő) valóban igazán a kedvemre lenne.
-Gyorsan tanul, de csak ha érdekli. Ha akarja, kertes házunk lesz, ha nem akarja, nem az lesz. Nekem ez nem kardinális kérdés.
Bárhol elvagyok, ha nagy a konyha és az ágy, no meg a kád. A többi részletkérdés.
A huncutkodás látom vörösre festi, én csak somolygok, ohm, nocsak, fel lehet Őt is piszkálni, ez igazán jó hír!

-Ez remek! Akkor meg is beszéltük!
Látszik ez feldob, lelkessé tesz, buzgóvá is, mert gondolatban tervezem milyen skicceket rajzoljak majd fel, milyen legyen pontosan a következő kép. Élvezem, hogy festhetek majd. Reevent több okból nem szívesen tudnám otthon, de nem fejtem ki Joshuának ezt, elég annyi, hogy legyen mienk a lakás akkora és kész. A múzsa dolgot azonban elpoénkodjuk.
-Nagyon igyekszem, de félek túlzónak érezted volna, ha félistenként emlegetlek, de ha szeretnél egy dömpinget, bevetem a Heráklész senki hozzád képest kártyát.
Vigyorgok, ájtatos hangomból ki-kicseng a nevetés.
-Sokan készítettek ilyet, Monet Roueni katedrálisa a leghíresebb, valóban. De az 20 kép, annyit én nem készítettem. Nem is kellett, meg nem szeretek épületeket festeni. Nekem az túl... stagnáló, nem elég dinamikus.
Embereket, szebb tájakat, esetleg csendéletet szeretek festeni.
-Megvan, persze... de azóta sokat fejlődtem, ha nem zavar, hogy régi megmutatom szívesen.
Mosolygok, mert kimondottan jól esik, hogy érdekli és megnézné, úgy érzem, nem csak udvariaskodik.
-Sejtettem...
Ingatom meg a fejem, hogy Reeven kapcsán sikerült leírnom az érzéseit. A szex után ehhez értek legjobban sajnos, nem a festészethez, az csak a harmadik.
-Ne búslakodj, majd finoman puhítom Reevent, elvégre nekem kifogástalan ízlésem van, nem de bár?
Emelem meg az állát az ujjammal, hogy nézzen rám, lássa, mosolygok, Vele vagyok. Ha hiszi ha nem, rengeteget számít.
-A kérdések azért vannak, hogy feltegyék őket, én csak válaszoltam...
Legyintek könnyedén, bár mosolygok, nem kell komolykodnia. Nekem is érdekem, hogy Joshua Sebastiannal maradjon, csak Ő ezt nem tudja...

Finoman fogja meg Reeven az állam, mosolygok rá, tudja hogy pofátlan vagyok, akkor meg? Megnyugodhatna és ehetne, látja hogy noszogatom a magam módján.
-Azokat inkább Eric szereti... az emberi ábrázolásban több a lehetőség, dinamikusabb, nem Joshua miatt, hanem az emberek miatt. De ha befejeztem a sorozatot, keresek egy nőt vagy egy másik férfit, nem akarom leterhelni Joshuát.
Magyarázom, de kiérezhető, ennek semmi köze Joshuához, csakis Reevennek. Ha nem akarja, nem fogom Joshuát festeni, ezen nem veszek vele össze. Bár rémesen bosszant, hogy én nem DOLGOZHATOK ezzel a férfival, míg Ő szerelmesen bújhat Sebastianhoz, ajnározhatja, lehet a kis kedvenc és tűrjem némán, mert Neki szüksége van erre... mert tudom, hogy szüksége van rá, olyan férfi kellene Neki mint ez a rémes alak, aki felelőtlen és hülye, egyetlen előnye... nem is tudom, mi az előnye?! Nem is látom. Hmpf, de mindegy is.
-Hmpf... Engem nem zavarsz, tudod jól, csak aztán ne akadj ki, hogy hanyagolni kényszerülök Téged a festés miatt...
Mert félek az lesz mit nyúlkálok Joshuához, miért úgy nézem, miért úgy festem, miért nem válaszolok Neki, ha kérdez, mit tudom én... egy féltékeny emberrel nehéz megmaradni, főleg ha féltékenysége tárgya is ott van.
-Kurvára emlékszem, de ugye kurvára tudod, hogy mit beszéltünk egy órája?
Morranok rá, de lekapom, az istenit, mintha nem tudná, hogy nekem Joshua munkatárs, de nem a szexben, hanem a festésben. Mintha Reeven összemosná a kettőt... azt hittem megértette, hogy szeretek Joshuával dolgozni, mert kellemes vele, jó alany, jó partner, de ettől még nem szerettem bele... abszurd. Később már könnyebb, hogy elment mosdóba, talán kiadta magából a feszültséget is.
De Reeven túl sokat iszik, aminek egyetlen előnye, hogy nem morcos és bújik, mint egy kölyökmacska, de hátránya is akad... így mikor már nem bírja koordinálni kellőképpen a mozgását én már vinném haza, nem akarom, hogy kibírhatatlan fejfájása legyen, vagy alkohol mérgezése... Lehet Sebastian gügyögő gondoskodása látványosabb, de az enyém a megfontoltabb.

-Nem a vizeléssel a gond, hanem abban ami kiváltja a vizelést...
Forgatom a szemem. Ez a kettő persze marasztalna minket, nem is lenne ellenemre, ha Reeven nem lenne részeg. Nem, nem csak becsípett, úgy már láttam, most leitta magát. Lehet ebbe az én töményem is belejátszott otthon, de erről nem kell tudniuk.
-Persze, mert megleszel egyedül mi? Na gyere kiscserkész, otthon fürdünk egyet...
Ha hány azért, ha nem akkor azért... Látom hogy a bokrot találja el, abból kiszedjük, ölelkezik meg búcsúzkodik, bár Josht is fogdossa kissé, fogom a fejem, ezt nem mondom neki vissza, mert ez is Joshua hibája lesz, érzem. A taxiban aztán olyat súg oda, hogy megint a fejem fogom.
-Te jó ég...

((Kössz srácok, zártam én is ennek fényében))

_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Joshua McBridge
Városlakó
Életkor : 26
Foglalkozás : mikor mi
Hozzászólások száma : 1633

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Kedd. Szept. 13 2016, 20:11

- Az is halad, aki stagnálni akar, csak nem tud róla- próbálom elvenni ennek a témának az élét, mert úgy érzem, Felix nagyon szigorú. El is vigyorodom.
- És láttátok a sötétben az erdőt?- a csillagokat már értem. Meggyőződésemmé válik, hogy nem a téma, nem az erdő, mégcsak nem is a csillagok miatt mentek oda. De akkor minek ez a körítés? Felix sokkal szókimondóbb, ha d*gni mentek, azt mondaná. Valahol elcsúszott az elméletem.
- Ott a pont!- felnevetek. Na, ez az, amit kedvelek Felixben. Nem tolja a pofádba, hogy meleg, mégis biztos lehetsz benne.
Még mindig a konyhában beszélgetünk; a cigi elvesztette jelentőségét. Arról kérdez, csinálhatna-e rólam még néhány képet, én meg ráállok, mert miért is ne? Kicsit megcsipked a szavaival, de ez kevésbé furcsa már, mint amikor először csinált ilyet. Ha el is pirulok, nem feszélyez a társasága. Bár látszólag sokkal merevebb, mint Sebastian, nem egy karót nyelt alak. Ráadásul humora is van.
- Hé, ne lőjj le minden poént, udvarolj körbe a következő kép előtt is!- nevetek. Ó, te jó ég, milyen szövege van ennek a pasasnak? Mindent el tud érni, amit akar? Minden bizonnyal.
Aztán belemerülünk a témába. Kisegít, kihez igyekeztem őt hasonlítani, bár égetem magam a hiányos ismereteim miatt.
- Igen, rá gondoltam...- a katedrálisról eszembe is jutott.
- Bár én nem értek a festészethez...- kezdek bele egy kicsit lehajtva a fejem, majd megint neki szegezem a szavaimat, amikor folytatom- nekem tetszik, ahogy fény és árnyék játszik egymással, és nem számít, élő vagy holt, amin ezt megtapasztalom. Sokszor ülök kint a kertben és csak azt figyelem, ahogy a Nap végigvonul a kerten, megcsillan a fény a lombok között, vagy éppen árnyékokat rajzol a fűbe, ahogy a fákba ütközik... Számodra mi a dinamizmus, ha nem ez? Amikor legutóbb festettél sem a mozdulat volt a központi téma, hanem az arcom által kifejezett érzelem...- legalábbis így emlékszem. Érdeklődve nézek rá.
Elmosolyodok a szavain.
- Nem lehet régi, te is fiatal vagy- döntöm félre a fejem. De lehetne 100 éves is, akkor is érdekelne (a képek, amiket festett; na jó, ő is) Főleg, mert azt mondja, sokat fejlődött azóta. Én, mint laikus, vajon mennyit veszek majd észre ebből?
Segítséget kérek tőle Reevennel kapcsolatban. Azt kell mondjam, még annál is rosszabb a helyzet, mint vártam. Felix mégis arra buzdít, ne adjam fel, és arról biztosít, ő is segítségemre lesz. Érdekes, ahogy most nyúl az állam alá, és rám mosolyog. A kifogástalan ízlése miatt ismét zavarba hoz.
Megköszönöm, hogy segít nekem, aztán visszamegyünk a többiekhez.

Kint aztán először párokra bomlunk, majd újra egyesül a csapat. Felix és Reev egymással évődik a festés kapcsán. Kicsit szorongok, mert hát én lennék a téma, és Reevent talán bosszantja ez a tény, lévén már így is haragszik rám Sebastian miatt. Nem szólok közbe, részben, mert neki elmondtam, Sebyn kívül engem nem érdekel másik férfi, más részről pedig... ez az ő "csatájuk". De nem tudok úgy tenni, mintha nem vennék észre semmit az egészből. Meg is ijedek, amikor összekapnak, és aztán liftezni kezd a gyomrom, amikor elkapom a csókjukat. De lagalább ez lehiggasztja mindkettejüket. Engem is megnyugtat valahol. Reeven félelmei, hogy Felix nem szereti eléggé, szerintem alaptalanok. Ilyen szenvedéllyel csak akkor lehet csókolni valakit, ha érzünk iránta valamit. Ez nem színpadi csók volt, azt messziről felismerem.
Reeven bemegy a házba, hogy könnyítsen magán, s mire visszaér, lehiggad kicsit. Feszültséget nem érzek, ráadásul eszünk-iszunk is. Könnyed beszélgetés zajlik, melybe igyekszem én is belefolyni; bár nélkülem is jól megvannak; nem is vagyok túl gyakorlott társasági lény.
Lassan hömpölyögnek az események. Amikor aztán eljön a pillanat, amikor vendégeink felszívódnának, marasztaljuk őket. Reevent az énekléssel próbálom megfogni, hátha kedve lenne hozzá. Ő azonban arra hivatkozik, hányingere van és hazamenne.
- Lepihenhetsz nálunk is, ha egy kis alvás segítene- ajánlom.
Kíváncsian nézek Sebyre, de valószínűleg már az ő varázsereje sem elég, hogy változtassunk a dolgokon.
Amikor búcsúzkodnak, Reeven is elköszön tőlem. Kissé zavaros a tekintete (az előbb még a bokorba is betévedt).
- Viszlát, Reeven. Hamarosan... - lekezelek vele és közeben a másik kezem melmegérintem a vállát.
Megvárjuk, míg elhajt a taxi. Seby kezébe kulcsolom a kezem, aztán visszamegyünk a házba. Ahogy általában, közösen mosogatunk és pakolunk el.

//Ha zárunk, én se szövöm tovább az eseményeket.//

_________________
"Két szerelmes szívnek nincs szüksége szavakra"
Vissza az elejére Go down
Felix Kaleolani
Városlakó
Életkor : 30
Foglalkozás : Kurtizán festőművész
Hozzászólások száma : 500

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Kedd. Szept. 13 2016, 23:53

((Josh, neked még válaszolok, mert vannak feltett kérdések))

Kétkedve nézek rá, mert nem, aki stagnál, az stagnál, nem halad. Nem fejlődik, mert belesüppedt az unalmasba.
-Ah, Te! Alkonyat előtt mentünk, kirándultunk, nem a sötétben bóklásztunk!
Forgatok szemet, de mosolygok, a program tényleg a kirándulás volt első sorban, a dugás este lett elsődleges program. Igaz, ha jól emlékszem mikor megérkeztünk Reeven nekem esett, de ki emlékszik már a részletekre? Sétáltunk is, az a lényeg. Aztán együtt nevetünk, hogy milyen bejárót lenne 'ildomos' felvenni, mert adni kell a látványra is.
Szerencsére oldottabb a társaságomban már, mint anno, de közrejátszhat, hogy már nem csak egy idegen vagyok az utcáról, hanem Reeven partnere, így könnyebb hova tenni engem.

-Ohm, igenis Joshua úrfi, de mivel kellemed páratlan és megkapó, bókjaim tárháza kiapadhatatlanul folyik majd esetlen szavak formájában újra és újra, nem kell aggódnod!
Kacsintok rá, hízelegni tudok, ha nem antipatikus a másik akkor könnyen is megy. Küllemre valóban nem rossz parti, bőven találok rajta kedvemre valót, ha akarok, ha akarja.
A képek kapcsán egyáltalán nem zavar, hogy nem tud neveket és címeket, nem várom el, én ezt tanultam és érdekel is, mondhatni az életem, neki meg csak általános háttértudás, az is becsülendő, hogy dereng neki egy két kép és festő, becsülöm is érte.

-Én is csak próbálok!
Vigyorodom el, kivételesen tényleg kedvesen és őszintén, mert olybá tűnik nekem, kedveskedni óhajt ezzel a témával, célt is ér vele.
-Tudod, a víz tükröződik, a felhő homályosít, a fák mozognak, szűrik a fényt, a fűszálat elhajolnak, megül rajtuk a harmat és lecseppen. Egy tájkép dinamikus. Egy épület önmagában számomra stagnál. Ha egy várost festek, egy nagyobb látószöget, az már újra lehet érdekes. De jobb szeretek nagyobb egészben, kompozíciókban gondolkodni, abban több a variálhatóság, mozgékonyság, ettől számomra dinamikusabbnak hat. Amiről te beszélsz más, mint egyetlen épületet festeni pusztán világítás és árnyékolástechnika szempontjából. A természetet nézni én is szeretem. Ó igen, a könyv és az olvasás adta élmény kompozíció, mozdulatlan felszín alatti gondolatkavalkád és világok harca, igazán kedvemre van, de ott pont az érzelmeid miatt lett dinamikus, ha csak bambultál volna stagnált volna a kép.
Persze lehet a megfogalmazás pontatlan, de én a benyomásokat próbálom ezzel megragadni.
-Ohm, elpirulok, mint Te szoktál, ha ilyeneket mondasz!
Egy kis érc a hála mellé, mert érezhetően jóleső bók volt számomra, hogy fiatalnak mond. A másik hivatásomban már idősnek számítok, párszor meg is kaptam már, kellemetlen érzés.
Minden esetre Reevennel kapcsolatban nem árt felnyitnom a szemét, de közben arra is buzdítom, ne hunyja be, csak mert egyelőre nem biztató a helyzet. Lesz jobb is, ha akarja, ha kihasználja majd a kínálkozó lehetőséget és én is kapok időt, hogy finoman puhítsam Reevent. Mert ezt csak úgy lehet sikeresen, ha van elég időm. Aztán visszamegyünk, ki-ki a maga párjához, úgymond.


_________________

Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content

TémanyitásTéma: Re: Édes négyes - J-S-R-F   Today at 03:13

Vissza az elejére Go down
 

Édes négyes - J-S-R-F

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a köv. oldalra: : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Frances University :: A világ legvégén :: Lakások, házak, otthonok :: Archívum-